Új hozzászólás Aktív témák

  • wetomi

    aktív tag

    Jobb híján kivártam hetekig a véleményformálással. Tudom, a vélemény az olyan mint a .... Vártam és figyeltem az újabb epizódokat, híreket, pletykákat és itt a topicban a hozzászólásokat is. Az Orville 10. része és egy üveg bor után le kell írnom: minden nyitottságom és halvány bizalmam ellenére nem győzött meg a Discovery. Pontosítok, Star Trek sorozatként nem győzött meg, mai átlag sci-fi sorozatként pedig egyszerűen csak elmegy az én ízlésem szerint.

    Nehéz megfogalmazni az érzéseimet, nem megyek bele a részletekbe. CPT.Pirk is utalt rá, hogy mennyire a jogdíjak körül forognak egyes elemek, sőt, minden... Másrészt teljesen megváltozott az elmúlt X (kb 10) évben a sorozatos világ, gyakorlatilag feleződött az epizódok száma, ebből adódóan talán növekedett az epizódonkénti költségvetés, felgyorsultak a cselekmény. Pénzt akarnak keresni, a régi tempó manapság kevés. Ezt tökre elfogadom, változik a világ.

    Borzasztó nehéz helyzetben vagyok, mert utólag tekintek vissza a korábbi sorozatokra és filmekre (kivétel a JJ Abrams féle reboot, arra nem pazarlok szót...), volt idő kidolgozni őket, még ha több spórolós töltelék epizód is volt. Amúgy is inkább klasszikus sci-fi párti vagyok.

    És akkor jönnek a bullshittel, hogy miért kopaszok a klingonok? Mert csúcsragadozók... És nem egyszer összecsapnak az emberekkel... Odamegy a vézna keptön, meg Michael és csodálkoznak, hogy mi lett a vége... Aztán visszamegy a Michael megint összecsap a csúcsragadozó klingonnal, aki nem csapja agyon azonnal? Csak én érzem itt, hogy ennek semmi értelme?

    Egyszerűen nem tudok azonosulni a karakterekkel. Egyik sem szimpatikus. Na jó, a kis pörgős vörös az külön kategória, de néha az is idegesít. Még talán Lorca belefér, de ő sem illik bele sehogy a klasszikus világba. Saru egyszerűen idegesít. A hídon lévő vágóképnek használt 3-4 arc rosszabb, mint bármelyik redshirt... Egy egész mondatuk nem volt. A spóra utazáskor a körbepörgőforgó effekt nevetséges. A Sarek/Spock/vulkáni vonal az eredeti világgal való erőltetett kapcsolat miatt szánalmasnak tartom.

    Vannak benne jó ötletek, ki lehetnek kerekíteni sokkal jobban is a sztorit, de biztos, hogy nagyon sok lehetőséget megölnek a jogdíjak is. Tetszik a Stamets=utazó pletyka és a Tyler-klingon vonal is, meg a 31-es szekció lehetséges hatása is. De nekem valahogy mégsem áll össze. Nem sikerült egy hullámhosszra kerülni a sorozattal. Biztosan velem is baj van, de egyszerűen nem megy.

    Félreértés ne essék, nézem, kíváncsi vagyok rá, maximális nyitottsággal állok hozzá, de már inkább csak reménykedek.

    És akkor ott van az Orville, ami az első résszel megvett és azóta is elégedett vagyok vele. Lehet szeretni és utálni is Seth McFarlane-t és a stílusát, de az Orville nekem nagyon bejön. Tetszenek a karakterek is. Egyszerűen jók, bejönnek, szerethetőek.

    Imádom a DS9 sötét hangulatát, főleg a későbbi háborús időszakban, a Discoveryben ezt mégsem találták el. Az Orville esetén pedig mégis felüdülés a tiszta, világos képi világ.

    Könnyen emészthető, laza tálalású epizódok. Előkerülnek a klasszikus Star Trek-es felfogásnak megfelelő aktuális társadalmi és amúgy komoly témák, egyszerűen, de könnyeden. Ahol a Star Trekben hiányoltam egy-egy jó beszólást, itt az megvan, de mégsem komédiáról van szó, mert annál mégis komolyabb a történet.

    Szóval az az igazság, hogy sokkal jobban várom a péntek estéket az Orville miatt, mint a hétfő estéket a Discovery (és a Walking dead) miatt.

    Nehéz helyzetben vagyok, mert a konzervatívabb Star Trek rajongók közé sorolom magam, ezért nyilván kritikusabb vagyok a Discoveryvel szemben, mint más. De ha egyszerűen csak szórakozni és kikapcsolódni szeretnék, akkor az Orville-t választom, Discovery-t csak "kötelességből" nézem.

Új hozzászólás Aktív témák