Aktív témák

• #596 gabranek senior tag

  2003-08-30 18:11:16 #596

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gabranek

  senior tag

  nemreg talaltam, kicsit hosszu de erdemes elolvasni :)
  
  Az X-Akták amit be akartak tiltani
  
  [SZÁMíTÁSTECHKINAI LABORATóRIUM - WEST VIRGINIA]
  Egy mákvirág képű fiatalt látunk dolgozni egy terminálnál. Hirtelen
  felnéz a képernyőre, elkezd vadul gépelni a tasztatúrán, majd védekezés-
  képpen eltakarja arcát karjaival, és üvölt.
  
  [KÉSőBB AZNAP]
  Mulder: Na, mit gondolsz?
  Scully: Hát, még ki kell vizsgálnom, de arra következtetek hogy valami-
  féle rohama volt; az arcára fagyott kifejezés alapján úgy ítélem meg,
  hogy nem folyamatos volt a halál.
  Mulder: Tehát szerinted tudta hogy rohama volt?
  Scully: Igen, úgy hiszem hogy valami aurája volt, hasonlóan a többi
  epilepsziától szenvedő beteghez a rohamuk előtt.
  Mulder: Hmm
  Scully: Nem látszol meggyőződve...
  Mulder: Nem is tudom. Azt hinnéd hogy tudta volna mi vár rá ha lett
  volna aurája, ahogy azt Te hívod, de ebben az esetben... nem furcsa,
  hogy nem szorult előzetes kórházi ápolásra?
  Scully: Lehet hogy csak egy rossz kivétel volt.
  Mulder: Nem t'om..
  Scully: Van más feltevésed?
  Mulder: Hát, a bizonyítékok alapján ítélve - a laboratórium, a ciki
  hajviselet, az ódivatú ruhák, hogy ne említsem azt a B.O. szagot,
  szerintem a számítógép ölte meg.
  Scully: Ez nevetséges, Mulder, hogy ölhetne meg bárkit is egy
  számítógép?
  Mulder: Nem, nem a számítógép Scully, hanem valami benne. Nézd...
  Scully: Mi ez?
  Mulder: Ez egy műanyag zacskó, valószínüleg egy olcsón írt CD-ROM
  csomagolására használhatták
  Scully: SZERINTED EGY PROGRAM KALóZMÁSOLATA öLTE MEG?!?
  Mulder: Ennél is rosszabb, úgy gondolom a Unix Standard ölte meg.
  Scully: EZ NEVETSÉGES Mulder! Ilyen nincs, ezt Te is tudod!
  Mulder: Nem vagyok benne olyan biztos. Nézd meg az áldozatot mégegyszer.
  Figyeld meg a csukló felvágására szolgáló penge hiányát, 200 üvegnyi
  aszpirin sincs itt amit egy üveg Vodkával lenyelhetett volna. Ez NEM
  egy Microsoft felhasználó. És nézd meg a PC-t. Memóriával túlzsúfolt.
  Szerintem ez a Unix Standard volt.
  Scully: Ez képtelenség Mulder. Lehet hogy csak valami boltban vásárolt
  program fut a gépén.
  Mulder: Nem vagyok meggyőződve Scully, ráadásul a bizonyítékok is engem
  igazolnak.
  Scully: A BIZONYíTÉKOK? Mulder, csak mert a pasas nem öngyilkosságra
  készült nem azt jelenti hogy nem más program okozta a vesztét! Használtál
  már valaha Exchange-t emailezésre?! Vagy esetleg America Online-t?
  Mulder: Nem, szerintem ez a Unix Standard volt
  Scully: Mulder! Ez csak egy mese, egy mítosz, ezt az öreg számítógépes
  tudósok találták ki hogy ne kelljen visszatérniük a valós világba
  dolgozni!
  Mulder: Általában tényleg ez az igaz, de ez úttal nekem van igazam.
  Scully: Hát ahhoz több kell mint amit nekem elmondtál.
  Mulder: Talán van is..
  Scully: Mi az?
  Mulder: Scully, talán ezt még sohasem mondtam neked, de miután a
  húgom eltűnt teljesen le voltam törve. Gondjaim voltak az alvással,
  az iskolai munkám egyenlő lett a nullával.
  Scully: Az alvási zavarokban és tanulási szokásokban sok közös van
  traumás helyzetekben, de nem értem hogy ez hogy kapcso...
  Mulder: A szüleim megpróbáltak segíteni az akadémiai helyzetemen
  egy számítógéppel. Vettek egy Sinclair ZX80-at.
  Scully: És innen van az őrült ötleted?
  Mulder: Nem. Csak hallgass végig! Egyik éjszaka későn fenn voltam
  és éppen egy ''viszlát világ'' programot írtam amikor a szoba megtelt
  vakító fénnyel. A karjaim és a lábaim megnehezedtek, nem tudtam mozogni.
  Amikor magamhoz tértem, a gép már nem volt ott.
  Scully: Azt akarod mondani hogy a földönkívüliek elvitték a számító-
  gépedet is?
  Mulder: Igen. Tudom hogy furcsán hangzik, de ez történt.
  Scully: Biztosan van valami logikus magyarázata ennek, egy vihar. Talán
  a gép kiesett a hálószoba ablakán.
  Mulder: Akkor hogy lehet hogy következő reggel a szobámban volt?
  Scully: Akkor biztos csak álmodtad az egészet. Annyira élethű volt az
  álom, hogy összekeverődött a va...
  Mulder: Csak FIGYELJ! Én is erre gondoltam először. De amikor
  bekapcsoltam a gépem...
  Scully: Mi történt?
  Mulder: Linux bootolt.
  Scully: Ez lehetetlen, a Linux akkor még sehol sem volt!
  Mulder: Hát, legalábbis hivatalosan biztos nem.
  Scully: Most azt akarod mondani hogy a gépeden egy pre-linux verziója
  volt a Linuxnak, és valahogy kapcsolódik ehhez az esethez?
  Mulder: úgy gondolom
  Scully: De a Linux nem a Unix Standard!
  Mulder: Próbáld ezt bemagyarázni egy Linux felhasználónak.
  Scully: Tehát akkor mi az álláspontod?
  Mulder: Szerintem ez az egész Linux fejlesztés, tudod, a befektetőkkel
  stb. a public domain-től, ez az egész csak egy módszer hogy a Linuxot
  a Unix Standard-dá tegyék.
  Scully: Akkor hogyan magyarázod hogy a gépeden is feltűnt?
  Mulder: Hát ez az! Nem lehetett volna a gépemen annyi évvel ezelőtt
  a Linux. Hacsak...
  Scully: Hacsak mi, Mulder?
  Mulder: Hacsak nem a Linuxot a földönkívüliek írták, és ez az egész
  Public Domain dolog csak egy álca
  
  [EGY MÁSIK SZOBA AZ ÉPüLETBEN]
  Dagi : úgy tűnik Mulder ügynök tud a szoftverről.
  Rákos: Mulder semmit sem tud. Nincs bizonyítéka.
  Dagi : Nem engedhetjük még közelebb az igazsághoz.
  Rákos: Nem is fogjuk. Már megtettem a szükséges lépéseket ezügyben.
  Dagi : Miféle lépéseket?
  Rákos: Az áldozat gépén OSF-1-et installáltam. És ott hagytam hat
  üveg aszpirint is. Nem hiszem hogy a nyomozó csoport túléli.
  Dagi : És Mulderrel mi lesz?
  Rákos: Nemsokára másfajta piros heringeket kell sütnie..
  
  [FBI FőHADISZÁLLÁS]
  Skinner: Habár értékelem a munkát amit a nyomozásba fektettek,
  azt javaslom hogy az ügy záródjon le mint egy nem X akta.
  Mulder: Ezt nem teheti! Az embereknek joguk van tudni arról hogy
  a földönkívüliek elrabolják a gépüket és linuxot installálnak fel
  hogy nyomon követhessék amit csinálnak a felhasználók!
  Skinner: Ennek az ügynek már nincsen fő prioritása.
  Mulder: Hát akkor minek van?
  Skinner: úgy hallottuk hogy Microsoft olyan szoftvert bocsátott ki
  amely nem más ötletein alapszik. Aggódunk hogy a pokol tüzének hőmér-
  séklete csökken.
  Mulder: Ráállok azonnal.
  Scully: De mindig észben kell tartanunk hogy vannak dolgok amelyeket
  nem lehet megmagyarázni...
  

• #80 gabranek senior tag

  2003-07-08 19:00:22 #80

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gabranek

  senior tag

  hataha vki meg nem olvasta, egy kicsit hosszu lesz:
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #1
  
  Mivel ma backup nap van, eléggé telel a búrám. De semmi baj, én vagyok ugye a
  pokoli operátor, ezért igazán kellemes a helyzetem.
  A szalagos egységet null-ra irányítom - így sokkal gazdaságosabb minden
  szempontomból: nem kell a szalagokat cserélgetni percenként, ráadásul még
  gyorsítja is a folyamatot, tehát csak jó lehet.
  Egy felhasználó megcsörrenti a telefonomat.
  - Nem tudja, hogy miért ilyen lassú a rendszer? - kérdi.
  - Talán... - gyorsan megnézem a mai napra rendelt kifogást -, ... az órajel
  lehet a bűnös.
  - Oh! (ha nem tudják miről beszélek, mindig megnyugodnak) Nem tudja, hogy
  mikorra fog rendbejönni?
  - Rendbe???? 275 user van a rendszeren és ezek közül egy vagy te! Ne legyél
  ilyen önző - lépj ki, és add meg a többieknek az örömet, hogy gyorsul a
  rendszer!
  - De hát a kutatási eredményeimet ma kell leadnom és csak egy nyomtatásra van
  szükségem!
  - Naná, mindegyik ezt mondja. Tudod mit? Mondogasd magadnak! - ezzel lerakom.
  Fujj. Igazán megtanulhatnák már, hogy ne csörgessenek ide...
  A telefon csörög. Aha, ez megint ő lesz, érzem. Tisztára kikészít!. Felveszem
  a legszívélyesebb hangom.
  - Igen? Beszerzési osztály...
  - Oh, bocsi, mellé ment.
  - IiiIiIIgeEEn???? Na mi a neved pajtikám? tudod, hogy az ilyen elpocsékolt
  telefonok mennyi pénzébe kerülnek a vállalatnak? HE??? Na le is fogom vonni
  a fizetésedből a hívás árát! Naná, hogy le! Mire ezt itt befejjezzük, komoly
  pénzekkel fogsz nekünk lógni! No mi a neved figura? Ne hazudj! Tudjuk a login
  ID-det!
  Hallom, hogy a telefon kiesik a kezéből, és futólépésben elmenekül - fogadni
  mernék, hogy a dékánhoz megy, hogy legyen alibije ha valami történik. No,
  gyorsan megnézem a usernevét és megkeresem a részlegét. Fel is hívom a dékán
  titkárnőjét.
  - Igen? - mondja a nő.
  - Hali! Az operátor vagyok. Figyu! Mikor az a fickó cca 10 mp múlva berohan
  az irodába, átadnál neki egy üzenetet?
  - Hááát, nem tudooom...
  - No. Mondd meg neki, hogy lehet, hogy elfuthat, de elbújni nem tud!
  - Um. Oké.
  - Ja, és ne felejtsd el, nem szeretnék senkinek beszélni arról a fájlról,
  amiben a meghamisított vizsgaeredményeket tartod...
  Hallom, hogy elkezdene gépelni a terminálján...
  - Ne aggódj, van másolatom. Légy csak jó kislány és add át az üzenetet.
  Hümmög valamit, mikor lerakom. A vicces az egészben, hogy a hamis cuccról
  csak blöfföltem. Na mindegy, ha már így alakult, akkor le is másolhatom ennyi
  erővel. Talán jó lesz még valamikor elolvasni. Ezalatt a backup be is fejezte.
  Rekordidő! 2.03 perc. Mire nem jó ez a mai technika!
  Egy másik felhasználó.
  - Több helyre van szükségem! - kezdi.
  - Igen? Miért nem költözöl az alföldre?
  - Nem, nem! A gépen, mondom, te hülye!
  Hüülyeee?!?... O-OOO!
  - Ó, nagyon sajnálom! - mondom olyan udvariasan, mint Rózsa Gyuri a
  show-jaiban - félreértettem. Mit is mondtál?
  Szinte szagolható a félelem a vonalban, de már késő. Ezt már elveszítette, és
  ezt ő is tudja.
  - Um. Azt mondtam, hogy több helyet szeretnék a gépen. *Kéérem*
  - Ó! Persze, semmi akadálya. Egy pill!
  Hallom, hogy megnyugodva sóhajt, bár letakarta a kagylót.
  - Na, meg is van. Most már rengeteg helyed van.
  - Mennyi?
  Na neeeee! Ez már aztán tényleg sok! Nem elég, hogy ugráltat, még azt is
  akarja, hogy le is ellenőrizzem, és ha neki nem elég, még adjak? Na azt azért
  már mégse! Nemhogy elég lenne neki amit kap! Ismét Rózsa Gyuri stílus.
  - No, hadd lám csak. Van 4 megád
  - Wow! Akkor összesen nyolc mega! Szupi! Köszi!
  Mondja, és fogadni merek, hogy odavan magáért, hogy így tud alkudni.
  - Nem, nem... - szakítom félbe negédesen. - Összesen 4 mega...
  - Hogyan??? De hát már négyet elhasználtam. Hogy lehet, hogy csak 4?
  Nem is mondok semmit... Majd eszébe jut.
  - AaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaagggggghhhhhH!
  Jujj, de szemét vaygok. Az már egyszer biztos!
  
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #2
  
  Épp az asztalomnál ülve szaggatom az x-tankot, mikor valami szívtelen bestia
  megcsörrenti a telefonomat. Felveszem.
  - Igen? - kérdem.
  - Ki van ott? - kérdi a valaki.
  - Hát, azt hiszem én -, mondom neki, merthogy én telefonos tárgyalásokban is
  otthon vagyok ám!
  - Na de ki az az én?
  - Mi van? Nem elég, hogy én vagyok? - kérdem tőle, miközben megpróbálom
  visszafogni magam.
  OOOPSZ! Késő! Ennek a pacáknak vége. Most aztán igazán tele a pumpa!
  - Mit tehetek önért? - kérdem udvariasan - (ez egyike a legfontosabb
  figyelmeztető jeleknek).
  - Nos, csak azt szeretném megkérdezni, hogy egy program rajta van-e a
  rendszeren...
  - Melyikre kiváncsi?
  - Ó, a neve B-A-S-I-C
  >clickety clickety click d-e-l b-a-s-i-c.e-x-e<
  - Sajna nincs meg. Pedig úgy emlékeztem, hogy igen...
  - No mindegy. Ja, és még azt szerettem volna megkérdezni, hogy le lehetne-e
  menteni a loginom alatt található dolgokat szalagra, arra az esetre, hogyha
  netán megtörténne a legrosszabb?
  - A legrosszabb??
  - Hát tudja, letörlődne, vagy miegymás...
  - LETÖRLŐDNE??? Ó, ne aggódjon ez miatt egy cseppet se, vannak biztonsági
  mentéseink - (Hú, de pocsék alak vagyok).
  - Mi is a login-neve?
  Megadja. (A kis butus!)
  >clickety click<
  - De hát nincs egy fájl sem a könyvtárában! - mondom, a meglepettség
  felhangjaival hangszálaimon.
  - De igenis van! Biztos rossz helyen keresi!
  Aha! Először tönkrevágja az x-tank játszmámat, most meg hazugnak nevez...
  >clickety click<
  - Ó, tényleg, hibát követtem el - mondom neki.
  Vajon azt mormogta ez a bajsza alatt, hogy ''tipikus''? Medve anyám!
  - Azt akartam mondani, hogy ez a login név nem is létezik...
  - Hogyan? >nyeléshang< De hiszen ma reggel használtam!
  - Aha! Ez lehet a probléma; reggel szabadult el ugyanis aaa... aaaa...
  De Vinci Virus, amelyik minden user-t, aki be van jelentkezve, kitöröl.
  - De hát ez lehetetlen, a barátnőm is be volt jelentkezve, és én most is az ő
  neve alatt dolgozom!
  - Mi is a login név?
  Megmondja (Hmm, egyes emberek soha nem tanulnak...)
  - Látom, ő épp akkor lépett be, mikor felfedeztük a vírust.
  >clickety click<
  - Ő csak a fájlokat vesztette el a könyvtárából...
  - De hiszeeen...
  - Ne aggódjon, minden megvan szalagon.
  - Hála az égnek!
  - Papírszalagon. Hozzon magával nagyítót meg ceruzát. Viszlát a gépteremben!!!
  NYAHAHAHAHAHA!
  Hát nem vagyok rossz?
  
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #3
  
  Hát, megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba
  megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg
  megkapják a nyomtatásaikat. A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy
  én mindnyájukét egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam. A legegyszerűbbnek azt
  látom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit
  aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni, szinte pillanatok alatt.
  Aztán, mikor mozi után (tudjátok, az a Bertolucci fajta, amiben három órát
  vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus közben),
  visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavajás printeléseket.
  Kb. 50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom. Na ez már
  majdnem el is éri a szokásos átlagomat. Bár azt hiszem, most egy kicsit többet
  lőttem ki. Na mindegy. Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezembe
  a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel, hogy: ''TÖRLENDŐ LOGINOK''.
  Valahogy mindenki csöndben van. Mint mindig.
  
  ...
  
  Épp hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV
  hálózat adását, ami rá van kötve a gépem video-grabber kártyájára (valamikor
  '93-ban került ide javításra), mikor csörög a telefon. Ma már talán másodjára,
  úgyhogy eléggé fel is idegesít.
  - Igen? mondom, miközben leállítom a képet.
  - Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat! - sírja a másik oldalon egy hang.
  - Igen? Mi a loginneved?
  Megmondja. Mi a franc! Kezd unalmassá válni a tag.
  - Áá, dehogyis, nem te törölted. Én voltam az.
  - Micsoda??
  - Én töröltem. Tele volt minden sz*rsággal. Még csak négyesed se volt soha
  egyik tantárgyból sem.
  - Huh?
  - No meg az a baromság, hogy külföldön tanultál. Az a barátnőd volt te marha,
  és ezt mindketten tudjuk.
  - Huh?!!
  - Ja, és az akadémiai feljegyzéseid. Leellenőriztem. Hazudtál...
  - Hogy me... - majd hirtelen kapcsol. - NEEE! Ugye nem! Ugye nem a POKOLI
  OPERÁTOR vagy ???!?!?!!!!
  - Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban.... Azt hiszem nem kellett
  volna megadnod a login nevedet... >clickety click< Ráadásul azt a levelet sem
  kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának írtál, amiben látványosan
  megmondod neki, hogy mit gondolsz róla...
  - De hát nem is küldtem semm...
  >clickety< >click<......
  - Naná, hogy nem. De hát ki a fene tudja ezt a mai világban. De ne aggódj,
  hamar vége lesz. NAGYON hamar... >clickedy click< ..no vissza is váltom a
  usernevemet, és már...
  - D-d-d... - dadogja, mint akinek megakadt a tű.
  - Visszhall - mondom neki szívélyesen. - Egy csomó cuccot kell még
  összepakolnod, és új életedet is meg kell kezdened. Szia!
  Aztán lerakom.
  Két másodperc múlva csörög a piros telefon. Felkapom. A főnök. Bemondja az
  előbbi pacák loginnevét, meg mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt
  mondja nekem: - Ugye tudod, mit kell tenned... -, tudjátok, a pontokkal meg
  mindennel.
  Aztán, mikor később szerencsétlen ficere villanyszámláját megtoldom néhány
  nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig
  telefonálni. Aztán mikor a nyavajás ürge fényképét belerakom az FBI online
  ''Élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes'' bűnözőinek listájára, rájövök, hogy
  már soha nem fogom megérteni az indítékaikat. De sebaj; Az élet megy tovább.
  Aztán mikor pár óra múlva mikor az FBI kocsijai a kis pacák apartmanja előtt
  leállnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek.
  De ez már a következő nap története.
  
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #4
  
  Csütörtök van, fizetésnap, úgyhogy ma jó kedvem van. Azt hiszem ma szóba
  fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnnal
  csörög is.
  - Már órák óta próbálom elérni! - Sikoltozik a másik végen egy hang.
  - Neeem, nem lehet órák óta - mondom, miközben egy pillantást veszek a
  Szárnyas Fejvadász borítójára -, maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a
  főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új
  programot.
  Nyelés, sóhajtás, nyelés...
  - O, bocsánat.
  - Semmi gond, értem én.
  De azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavát
  lecserélni valami furfangosra.
  - Szóval azt szeretném tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni - mondja.
  Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van.
  - Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rm' és a file neve.
  - Á, köszönöm!
  - Semmi gond. (Na most már igazán jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom
  azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentést. Már régóta tervezem.)
  A telefon megint csörög.
  - Halló?
  - Üdvözlet - mondom neki.
  - Az operátorral beszélek?
  - Naná! - mondom, édesen mint egy málnatorta.
  - Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem. Nagyon sürgős lenne, és már öt perce
  kiment.
  - Loginneve?
  Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz még valamikor.
  - Semmi gond! - mondom neki, és már megyek is a printerhez.
  Hát ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy
  az övé van felül. Magamhoz veszem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis
  szennyezett tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg
  egy párszor átmegyek rajta a szalagszállító kocsival.
  Gyönyörű.
  - Na, itt a printelése - mondom neki. - Bocs, hogy késtem, de volt egy kis
  printer problémánk.''
  Ránéz, majd összepiszkítja magát.
  - Kinyomtathatnám mégegyszer? - kérdi aggódva.
  - Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a
  printer.
  - Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?
  - Persze, de az meg pénzbe kerül - mondom, miközben mindenféle pofákat vágok.
  - Nem érdekes! Fizetem, DE SÜRGÖS!''
  Na, visszavonszolom magam a printer terembe, majd behelyezem azt a toner-t
  amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis
  fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halvány az egyik fele.
  Elég sokáig tartott, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés
  pillanatokon belül átrohan a nyomtatón, magamhoz ragadom és már rohanok is. Ezt
  ugyebár nem akarom kihagyni...
  D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint? - gagyogja a képembe.
  Na, még jó, hogy leírtam a usernevét... Igazán, mintha kezdene kifejlődni
  bennem egy kis érzék a kínzásokhoz...
  - Hát, tulajdonképpen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a toner
  már negyvenhétezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. De
  némelyik másik tonerhez képest ez maga a gyönyör.
  A fickó kiborul és elkezd nyüszögni.
  - Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?''
  Odaad nekem egy doboz lemezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan
  lemágnesezem, majd visszajövök.
  - Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. Át kell vinned az
  egyetem másik gépéhez. Nekik van tutti friss tonerük, majd szépen
  kinyomtatják.
  - Nagyszerű! Köszi!
  - Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy
  nagyon erős a Föld mágnesessége.
  - Huh?
  - Ne vitatkozz, csak csináld.
  Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza a belét, kezeit a feje fölé emelve. A
  mindenségit, hogy néha én mennyire utálom magam...
  
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #5
  
  Valami eszméletlenül unatkozom ma, úgyhogy a felhasználók leveleiben
  csemegézek. Hát mit ne mondjak, valami nagyon unalmas a mai nap, egy darab
  szaftos levél, vagy ilyesmi. Legalább egy-két hasznos információt elvárna az
  ember, de semmi. Ki a fenét érdekelnek a szokásos családi nyavajgások, meg az,
  hogy milyen idő van itt-ott a világban meg effélék.
  Hogy megszűntessem az unatkozást, átmásolok egy parti meghívást az egyik
  user-től, és a küldő nevében feladom az alt.singles.with.severe.social.
  dysfunctions területre és feljegyzem magamnak a címet, időpontot, hogy ott
  legyek egy videokamerával. Micsoda buli lesz!
  A következő dolgom, hogy végignézem az online orvosi nyilvántartást,
  amelyikben a dokik a vállalat egészségügyi feljegyzéseit tárolják. Kiválogatom
  belőle azokat, ahol a herpesz, vagy valami nemi betegség van feljegyezve, majd
  az eredményt eladom egyik helyi szennylapnak. Hogy elfedjem a nyomaimat, az
  egyik orvos számlái közé berakom azt a bejegyzést, hogy ''50.000 Ft, Orv.
  Feljegy. az újságnak''. Azt hiszem ez elég lesz.
  Néhány szalagot átrakok a polcról a kocsira, hogy úgy látszon, dolgozom, majd
  keresek egy olyan internet címet, ahol pornóképek vannak. Találok egyet,
  úgyhogy elindítom az egyik user nevében a letöltést. Csinálok egy kis helyet
  nála magamnak azzal, hogy letörlöm azokat a file-okat, amik nekem nem kellenek.
  Ilyen hülyeségek, mint Doktorátusi Vizsga Feladat meg ilyesmi. Úgyis olyan sok
  helyet foglalnak az utóbbi hetekben.
  Már éppen megint visszakavarnék a levelek közé, mikor elmegy az áram. Szinte
  másodperceken belül csöng a telefon.
  - Igen? - mondom idegesen, mert a farkas már épp készült elfogni a
  gyalogkakukkot.
  - Mikor lesz a szá...
  Lecsapom a telefont, hiszen ez most itt élet-halál kérdése. Amilyen gyorsan
  csak tudom kitépem a számítógép kábelét az UPS-ből, majd bedugom a helyére a
  TV-t. A francba. Ez a hülye farkas megint elhibázta. Menet közben minden
  riasztás megszólal, hogy a fő számítógép haldoklik, meg, hogy a lemezek
  leállnak, de sebaj mert az én gépem külön rá van kötve az UPS-re minden
  eshetőséggel számolva. Különben is. Egész jól állok a DOOM-ban.
  A telefon csöng, úgyhogy annak is kivágom már a biztosítékát gyorsan. Hogy
  úgy nézzek ki, mint aki dolgozik, elkezdek körbe-körbe rohangálni a szalagos
  kocsival. A megfigyelő ablakból minimum olyan effektívnek látszom majd, mint
  mindig...
  10 perccel később visszajön az áram, itt meg két lemez le van állva. De a
  fenébe is! Egy életet sem veszettem, és különben is az utolsó pályán vagyok!
  A telefon csöng. Egy felhasználó. (Micsoda meglepetés!)
  - Számítógépszoba - mondom fontoskodóan.
  - Halló! Mikor lesz a számí...
  Gyorsan lerakom. Elég jól haladok, már csak azt a két nyavajás rakétavetőst
  kell kinyírnom, és már bent is vagyok.
  A telefon megint csöng. Lerúgom, hogy ne kelljen a kezeimet használni.
  - Számítógépterem - üvöltöm, elmélyülve a játékban.
  - Elvesztettem a file-jaimat - hallom a felhasználó vinnyogását.
  - Na ebben már biztos lehetsz... - mondom, mert emiatt a barom miatt
  eltévesztettem, és lelőtt egy szörny.
  - Mi is a loginneved? - kérdem, hangom csöpög a kedvességtől.
  Megmondja, megnézem, és tényleg. A rohadt... És még csak nem is én tettem.
  Na, azért, hogy én se maradjak le, gyorsan átirányítom a login shelljét a null
  device-ra, az ösvényét ''.''-ra veszem, majd a ''news'' parancsára írok egy
  scriptet, ami szennyes üzeneteket küldözget a főnökének, majd törli magát.
  Na ezt próbálja meg a rendszer lefölözni!! ...
  
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #6
  
  Ma péntek van, úgyhogy ma korán jövök melóba. Még ebéd előtt! A telefon
  csöng. Affene...
  Fellapozom a kifogás naptáramat. A ''Napfolt tevékenység'' bámul vissza
  rám. Hmmm, ebben érdemes elmélyedni. Két perc múlva felveszem a kagylót.
  - Igen? - mondom.
  - HOL A FÉSZKESBEN VOLT??? REGGEL ÓTA PROBÁLOM ELÉRNI!
  Utálom, hogy ha velem kora reggel üvöltöznek. Ettől csak rossz kedvem lesz.
  Asszem sejthető, hogy milyen...
  - Ja, persze. Ma reggel nagyon erős a napfolt tevékenység. Tudja, ez mindig
  megzavarja az elektronikát... - mondom édesen, mint a mézes cián.
  - Huh? Hiszen reggel kitünően tudtam beszélni a barátaimmal!
  - Igen, ez teljességgel lehetséges. A napfolt tevékenység ugyanis nagyon
  kiszámíthatatlan időben és helyen csap le. Például múlt héten is; volt itt egy
  fickó, akinek a file-ai aközben törlődtek, hogy ő velük dolgozott.
  - Tényleg? Ez borzasztó!
  - Ugye? Hé, tudja mit? Megnézzem a könyvtárát?
  - Ó, legyen szíves. Van egy-két nagyon fontos dolgom ott!
  - Oké. Mi is a loginneve?
  Megmondja. Az igazat megvallva ez arra hasonlít, mint amikor az ember egy
  halat akar lelőni egy hordóban. Kétszer. Elefántlövő puskával. Fejbe.
  (Kell még nekem mondanom azt a ''clikety-click'' dolgot? Azt hiszem nem..)
  - Hány file is van a könyvtárában?
  - Umm, hát van ugye az elméletem kidolgozása, ami kb. 20, akkor ott vannak az
  adatok, az szintén 20, aztán még kb 10 a könyvemből amit most írok.
  - Hmmm, azt hiszem időben elkaptuk. Még van két file a könytárában... valami
  .cshrc, meg valami .login...
  - AAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaggggggggghhhh!
  Hallom, hogy a könnyei csobognak a telefonba - pfujj, felfordul a gyomrom.
  - Most akkor mit tegyek??? - szipogja.
  - Sebaj. Le van mentve a cucc floppyra?
  - Igen, de az már több hetes!
  Begyújtom a lemágnesező egységet.
  - Oké. Mi van akkor, ha leugrom érte, aztán majd felrakjuk a rendszerre, hogy
  nyugodtan tovább dolgozhasson?
  - Nagyszerű lenne, de sajnos otthon van. Azt hiszem majd bejövök este, és én
  majd egyedül felrakom.
  - Persze, nyugodtan. De aztán ne felejtse a napfolt tevékenységet. Valahogy
  védje le a lemezeit a sugarak elől.
  - Hogyan? Csomagoljam alufóliába?
  - NE!!!! Az alufólia a legrosszabb a világon! Tudja, hogy mit csinál a
  mikróban, nem?''
  - De...
  - Na látja. Akkor ne azt használjon. csak egy dolog mentheti meg a lemezeit a
  napsugaraktól... A mágnes. Csomagolja a lemezeit egy mégnesekkel megrakott
  zacskóba, a napfoltok azt ugyanis nagyon útálják.
  - Wow! Köszönöm!
  - Nem gond, szívesen.
  
  
  A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA #7
  
  Végre el tudok menni egy pár órácskát ebédelni, de mivel nem hagyhatom az
  asztalomat gazdátlanul, előrángatom a takarítót, hogy figyeljen oda, nehogy
  véletlenül lerakja valaki a telefont. Beleegyezik, ezért el is megyek.
  Első megálló a bank. Felváltom az ötven dolcsimat negyeddolárosokra, aztán
  megkérdezem, hogy mennyi van a számlámon. Aztán észrevétlenül kitépem a
  termináljából a tápot. Naná, hogy lepusztul. Természetesen sietek, ezért
  követelem az igazgatót.
  Úgy gurul ide, mint egy túlméretezett úthenger, és megkérdezi, hogy mi a
  gond. Mondom neki, hogy csak a számlámról akarok egy kimutatást. Keresztbe
  fonom az ujjaimat. IGEN! A megtalálja a kihúzott vezetéket, bedugja, majd az
  IGAZGATÓI loginnal lép be!!! Végre itt az alkalom - gyorsan odacsapom magam a
  pulthoz, és az a rengeteg pénz szétfröccsen a pulton, meg körülötte. A diri nem
  néz oda, de a pénztárosok mindnyájan buknak az apróra. Tehát innentől kezdve
  minden figyelemtől megszabadulva, nyugodtan nézhetem, mit ír az a pacák az
  észveszejtő percenkénti egy karakteres tempójával. Ennyi erővel akár milliomos
  is lehetnék itt... befejezi. ''MONEY''. Wow! De okos! Na mindegy. Legalább ma
  este gondot viselhetek a jelzálogomra.
  Hirtelen egy olyan felhasználót látok meg, amelyiket valamikor még '89-ben
  töröltem. Azt hiszem beszélni akar velem. Még a bankigazgató is rázza a fejét.
  De már késő. A pacák idejön.
  - Um, elnézést, meg tudná mondani, hogy melyik a legjobb számítógép arra,
  hogy a diplomamunkámat megírjam rajta?
  - ?????!!!! Iiiigeeeen... Hallott már a C64-ről? - kérdem.
  - Igen?...
  - Na azt kerülje, mint a leprát! Nem sok ember tudja, de a számítógépek nem
  arra készültek, hogy ennyi memóriát kezeljenek tudja, néha 64000 dolog is
  egyszerre benne van. Ez egyenesen katasztrofális tud lenni néhány esetben!
  - Oh!
  - Próbáljon ki mást, ami sokkal biztonságosabbnak bizonyult eddig. Egy ZX81
  duplakazettás egységgel, az a jó, már ha tud szerezni. Az 1K-s modell. Irja
  fel. Nehogy véletlenül diszket vegyen hozzá - maga is tudja milyen
  megbízhatatlanok, de a hagyományos audió kazetta örökké tart.
  - Hé! Köszönöm!
  - Nincs gond. Mi is volt a maga loginneve?
  Megmondja. Ezt idén is törölni kéne. Az ember igazán azt hinné, hogy tanulnak
  a dolgokból.
  Visszatérek a melóba. A takarító ott alszik a terminálnál. Megkérdezem, hogy
  itt akar-e dolgozni, de azt modja, hogy ő jobb szereti rátépkedni az emberekre
  a WC-ajtót. Visszarakom a telefont a helyére, és az egyből csörögni is kezd.
  Utálom, mikor ezt teszi, hiszen így hetekbe telik, míg fel tudom tenni a
  fejemre a fejhalgatót.
  Ez a legnagyobb duda, akivel eddig találkoztam, és éppen számítógépes
  problémája van. Imádom!
  - Mi is a loginneved? - kérdem.
  Megmondja (mintha nem tudnám már rég...) Amilyen gyorsan csak tudom,
  végignézem a postáját (Elég unalmas anyag), aztán megnézem, hogy ki írogat neki
  levelet. Senki. Kiváló!
  - Mi a probléma? - kérdem mosolyogva, édesen.
  - Nem tudom elmenteni a szövegemet, és valamit a helyről dumál gép.
  - Már nem sokáig! - mondom, és gyorsan letörlök mindenki mást, aki azon a
  lemezen dolgozik. - Mostanra már rendben kell lennie...
  - Köszönöm szépen! - búgja nekem itt a kagylóba.
  Meg is jegyzem magamnak, hogy holnap is kéne valamit tenni a könyvtárában.
  - Nincs mit. A felhasználókért vagyunk...
  A telefon szinte azonnal csöng, amint leteszem.
  - A könyvtáram kiürült! - sikolt rám egy hang.
  - Mikor történt az eset? - kérdem.
  - Épp az előbb... - hallatszik a könnyeken keresztül.
  - Látom. Hát, én nem aggódnék a helyedben. Még három nap van hátra a
  szemeszterből. Ha éjjel nappal dolgozol, talán futja még egy kettesre...
  Még csuklik egy párat, aztán lerakja. A hülye. A TELEFON ÚJRA CSöRöG!!!
  - A számítógépem képernyője nagyon homályos. Nem kéne vajon tekernem a
  fényerő szabályzón?''
  - NEHOGY! - sikoltok fel. - Hozzá ne nyúljon! Tudja mekkora sugárzást okoz
  azzal, hogy feltekeri a fényerőt???!!!
  - Nos, én... - mondja teljesen bizonytalanul.
  - Fogadja meg a tanácsom. Csak egy módon lehet meggyógyítani, és az a módszer
  a meghajtók sokkterápiája.
  Azok a szavak, hogy meghajtó, meg hogy sokterápia így együtt, valószínűleg
  készületlenül érték. Az emberek, amikor valami ilyesmiket hallanak, tisztára
  kikapcsolnak, annyira, hogy bármit megtennének, amit mondok nekik. Ha azt
  mondanám neki, hogy fusson körbe a vállalatnál egy szál 220-as vezetékbe
  öltözve, akár még azt is megtenné.... Hmm...
  - Nincs véletlenül egy felesleges 220-as kábele?
  - Nincs...
  - Hm, na mindegy. Akkor mégis csak a sokkterápia... Oké. Tehát, amilyen
  gyorsan csak tudja, kapcsolja be és ki a gépet egymás után harmincszor.
  - Kivegyem a diszkeket?
  - NE! El akarja az összes adatát veszteni??!
  - Ó, nem... oké, kezdem...
  Figyelmesen halgatózom...
  ...clicky..clicky...clicky.. .. .. ...clicky. ...clicky.. . . BOOM!
  Csodálatos, majdnem huszonhét - pedig a táp általában tizenötnél
  összesz*rja magát...
  - A SZÁMÍTÓGÉPEM FELROBBANT!!!
  - Tényleg? Akkor biztos a tápegység volt a hibás. Még szerencse, hogy
  rájöttünk. Garanciális még a gép?
  - Nem!
  - Ajjaj. Na mindegy. Azért meg kéne javíttatni... Lementette a dolgait?
  - Igen. Még tegnap. A nagygépre, de a mai munkám már elveszett.
  - Ajjaj. Mi is volt a loginneve? Megnézzem, hogy sikeres volt-e a mentés?
  

Aktív témák