Új hozzászólás Aktív témák

• #4279 Dißnäëß nagyúr p76 #4275

  Új Válasz 2020-06-19 00:01:45 #4279

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dißnäëß

  nagyúr

  válasz p76 #4275 üzenetére

  Sok gondolat van bennem. Bocs a hosszért. Kiírom aztán...

  Szerintem igen. De ez minden zenefajtára igaz, hiszen az ultragyors tranziens képesség lényegében garantálja azt is, hogy a legélethűbben az ilyen típusú hangszórók követik le a rájuk adott elektromos jelalakot, függetlenül mérettől, hogy most fejhallgató, vagy szobai nagy panel.

  Csak a metál nehéz műfaj és emiatt elsőként fog mocsokként szólni, ha kompromisszumos neki a hangszóró. Ott mély, közép, magas, minden van.. a teljes frekitartományban egyszerre szóló cucc, esélye-ideje sincs egy membránra ráeresztett jelnek lecsengeni, már jön a következő, illetve jel jel hátán a legkülönbözőbb frekiken nonstop megállás nélkül nagy amplitúdóval, amiknek felharmonikusai is egymásra ugyanígy ráülve,... mindezt továbbra is csak 1-2-3-4 membrán ad le attól függően, hány utas. Szóval jobban kijön, ha valamit nem tud az adott hangszóró/hangfal, elkezdi torzítani, "kenni", nyúlós, akárminek is hívjuk.. olyan nemjó lesz.

  És faramuci módon nem tojhatunk az ilyen szintű zene reprodukciója során a torzításra, mondván, eleve rommá torzított jelet kapunk (pl. gitárok), hanem pont hogy várja a fülünk azt a fajta "tiszta torzítást" (alakul az oximoron) , amit élőben, vagy zenészként hallva is tapasztalunk-érzünk, a fémesen csengő torz nyávogó gitár hangok .. szóval ebben a keményzenei stílusban is fellelhetőek nüansznyi részletek, például húr lefogásnál ahogy nyikkan néha finoman, vagy egészen halkra ütött cintányérok a sok erősebb között.. ha odafigyel az ember és amin hallgat, képes visszaadni ekkora komplexitást.

  Úgy is lehetne mondani, hogy egy nagyon részletező planar belát az alá a "zaj" alá is, amit egyébként lesugároz. Azaz megtalálja a tűt a kazalban. Kompromisszumosabb hangszórók esetén meg kicsit olyan a zúzó, mint a zaj, elfed, elmaszkol részleteket, amit füllel még képesek lennénk kihallani a nagy hangos egyvelegben is.

  Míg a nyugodtabb zenei stílusok megengedőbbek. Ennyi az egész. Ott két hang között a viszonyításunk, az agyunk is lenyugszik, leül, nem tudom hogy mondjam.

  Például ott egy house, deep house. Itt saccra mp-enként 1.5-2-t dolgozik a mély membrán, kényelmesen majdhogynem alapállásból üti a nagy mélyeket, aztán nyugszik és lustizik, kis alacsony amplitúdós valamit még el-búg két nagyobb ütés között, de ennyi. Ez nem különösebben igénybevétel (eltekintve attól, ha a klubban ráadják az 1 kilowattot hangszórónként, de most fülesről és szobáról beszélünk).

  Erről még az is elmondható, hogy ha mondjuk kompromisszumos az erősítő, nem elég nagy a lineáris táp pufferkondija és eléggé hajtva van maximum közelében, le tudja adni ezeket az energiákat a mélynek ilyen tempó mellett, mert van ideje újratöltődni közben. Régen sokat játszottam ilyesmivel, hogy megtaláltam egy erősítő határát, ahol ilyen lassú ütéseknél még nem torzított, gyorsabb mély-sorozásra meg már igen.

  Említett Steffi így indul spektrogramon:
  
  (Alsó a lineáris spektrogram, a kicsik a mély dob ütései, a nagyok a szintetikus taps, oszlop alja az alacsony frekik, oszlop teteje a mintavételezési freki /2, itt 22050Hz mert CD rip és mono nézeten vagyunk).

  Szóval semmi különös nem történik, szinte üres a spektrum, kong a helytől, alacsonyabb energiákon történik valami, ennyi. Ez totál nem vesz igénybe semmit. Egy kemény metálban pedig amikor a dobos megőrül, miközben üvölt az énekes, tépik a gitárokat és összevissza szól a cintányér is, ott van teendő, spektrogramon lényegében homogén négyzetes tömbbé válik az egész.

  Marylin Manson - This is the new shit a refrénnél:
  
  Eléggé tele van és ez nem hullámzik és ül le annyira, mint a Steffi (ahol a korábbi csúcsokat jelzik a kis késve leeső pöckök a felső grafikonon), ez sokkal töményebben marad mindig, széles tartományban viszonylag magas amplitúdón.

  De nem csak a hangszóró részletezőképességén múlik a dolog. Főleg igen, de nem csak.

  Fentebb említett soványabb erősítő esetén itt már alul nonstop hajtani kell, küldeni ki nagy mennyiségű áramot a folyamatos komolyabb amplitúdójú alsó frekik miatt, jobban zabálja az erősítő áramkör a tápot, miközben a pufferkondi blokk erősebben ürül, aminek egyenes hozománya a csökkenő szűrőképesség, jelalak torzulások, szóval ez az, amikor a 7 csatornás 100W 8 Ohm AB osztály házimozi erősítő már sztereóban is összefossa a gatyáját és kásád lesz, amikor a potit felcsavarod, hogy bulizz egy jót. Tehát sem az átlag szobahangszórók nagyja, sem az erősítő nincs felnőve a feladathoz ekkor. "A" osztály előnyben, mert az nonstop szívja a tápot nagy teljesítménnyel, aminek csak mint óceán tetején a fodrozódó hullámok, úgy változik valamicskét a tápoldali folyamatos terhelése, tehát nincsenek nagy delták, csak ezzel nem bulizunk ugye. (Jó, Krell.. tudom..) Többségünk nem tüzel el 100W kimenő teljesítményért egy kisebb hajszárítónyit hővé. Szóval AB osztályról beszélek nagyjából egész idő alatt, mint leggyakrabban előforduló hajtásról szobahifi kategóriában. Bár a "D"-k hódítanak erősen (de ott más a tápoldal is, általában smps, ha meg mégis lineáris, úgy cibálja azt, mint az állat, a jelalak függvényében, mivel üresen alig folyik át rajta áram, nagy amplitúdón meg minden).

  Szóval ha nem fülesről beszélünk, hanem szobáról, vállalható hangerőn, akkor erősítő oldalon is jó, ha frankó a táp oldal, vagy ha átlag eszköz, legalább túl van méretezve az igényhez kicsit. És ha számításba veszem azt, hogy a szoba planárok amúgy hajtást igényelnek, nem éppen azok a 95dB hűde érzékeny valamik és 3dB csökkenés dupla teljesítményt igényel ugyanakkora hangerőhöz, akkor pláne illik jó erősítőt tenni alá. Mondjuk akinél planar szól, főleg a nagyobb modellek egyike, valszeg nem bohóc erősítőt tesz alá.

  Fülesnél is meglehet ugyanez a sztori kicsiben, de ott jobb hajtás oldalon a kommersz világ egy fokkal.

  Gabriela Anders - Fire of love.
  

  Átlag "koktélzene" George Michael - Sade vonulat mentén.

  Jazz dettó, pop már néha keményebb dió, az is be tud sűrűsödni és elmenni "kásába" , de a "zúzó" az zúzó, ott elképesztően bonyolult az alapból is bonyolultnak tartott zenei jelalak.

  Szóval ... szerintem a középmagas tartománybeli jelhűség az, ami az ilyen planár-ribbon-AMT-egyéb gyorstranziens-képes egzotikumokat sokkal alkalmasabbá teszi a legnehezebb műfaj megszólaltatására, mint bármi más, miközben -szoba esetén - nem árt nagyobb erősítővel hallgatni ezeket relatív (számára) kisebb teljesítményen, vagy legalábbis tisztességes táppal, kellő tartalékkal, mint szolídabb erősítővel feltekert potival. (A THD nem érdekel most).

  A többi zenefajta is meghálálja a planárokat, csak nem ennyire szembeötlően, hogy ezen így külön rugózzanak fórumokon. Ők megengedőbbek. A head-fi-n nem véletlen lett ez téma és valszeg ezért is nyertek a planárok. Régóta agyalok azon, miért nem tolják a zúzdát high-end show-kon, aztán rájöttem: ott a beluga kaviár megy ezüst és arany étkészlettel, fehér kesztyűben, szobainasokkal körbevéve, miközben Bach húzza a sarokban. Nem dobják a búvárt a mélyvízbe, hogy na ússzál vazze. Az csak amolyan reprezentatív "helósziaédesem, jajdejóahajad" esemény mind. Szájtátni jók. Kifutó a ruháknak, ahol a modell lép maximum tizet, nehogy véletlen elessen.

  Izgisebb dolog hifis körökben, hifis cimbikkel hallgatózni egymásnál, pakolgatva be mindenfélét, hagyni menni egy ideig, még ha idegesít is, vagy nem az ízlésünk. Ügyelve arra, hogy ne menjen át haragba, diszkrét kritika (ha muszáj, de inkább ne legyen az), én egyetlen alkalommal sem mertem őszinte lenni egy adott szett tulajával, hogy "ez elég karcsú" és ez szerintem így jó. Lehet más más véleményen van... A másik feleségére sem mondod, hogy milyen rút.. asszony, ház, autó, hifi tabu Magunknak hallgatunk, NEKÜNK kell ítélet a hallottakról, ha ő alapvetően elégedett vele és megüt egy jobbféle minőségi szintet a motyó, nem valami tré vacak, egészségére, Te meg legalább hallottad és tudod, mit vegyél vagy nevegyél.

  Ha engem kérdezel, a planárok-ribbonok-AMT-k a legélethűbben reprodukálók, de van rengeteg hátrányuk is, amik nem drámaiak, ha jól van összeállítva a motyó, de amikkel ma még együtt kell élni. Hogy hova fejlődik ez, főleg anyagtechnológia, teljesítménytűrés, méret, iránykarakterisztika, dinamikatartalék, gondozás (szalagcserék), passz, de az említett sci-fi-be illő agyi interfészek sokkal nagyobb iramban közelítenek felénk, mint ahogy a reprodukció fejlődik hangszóró oldalon. Lényegében hifiben is ott vagyunk majdnem, mint a négyütemű motorokkal: volt ez már 50 éve is, mégsem ugrottunk hiperűrnyit ahhoz képest, pedig elvárható lett volna. Mentünk előre, de nem sokat.

  A 2001 Űrodisszeia nálam 11 évvel idősebb film, ha anno tudták volna, hogy mi lesz 2001-ben, hozzádobnak egy százast

  [ Szerkesztve ]

  Kígyó vére, béka hája, pók levedlett ruhája.. kondéromban lepke sül, kívánságom teljesül !

Új hozzászólás Aktív témák