-
Fototrend
Baldur's Gate 3
Új hozzászólás Aktív témák
-
Gothmog
senior tag
válasz
penge111
#2211
üzenetére
Ha szeretted a DOS1 -et és 2-t, akkor szerintem bátran vedd meg a BG3-at, nem fogsz csalódni benne! A Larian féle végtelen kreativitás és zseniális ötletek a BG3-ban lettek csúcsra járatva; ebben a tekintetben felejthetetlen alkotásban lesz részed
Persze, szintén szokásos Larian jelenségként a története nem túl jól elmesélt (a narratív rész szerintem a közelében sincs annak, amit mondjuk a Bioware a fénykorában tudott), az elemek kicsit kaotikusan egymásra dobáltak, de ez mit sem von le szvsz az élvezeti értékből.Ha már említetted a Pathfinder játékokat: a WotR, ami a DLC-kel egyetemben, melyek egy része jó, másikak viszont nyugodt szívvel kihagyhatók, könnyen 200+ óra fölé mehet egyetlen végigjátszás, szóval a WotR nagyobb és komplexebb, mint a Kingmaker volt, bár összességében én ez utóbbit szerettem/szeretem jobban. Hozzá kell tennem, hogy én talán elfogult vagyok ezen a téren: az összességében felsorolt játékok közül, beleértve a BG3-at is, nálam a Kingmaker az aranyérmes (olyan BG1-2 nosztalgiafaktort hozott elő nálam anno, csak persze modernebb köntösben és az AD&D-nél összetettebb háttérmechanikákkal, amire más játék azóta sem volt képes). A BG3-mal összevetve úgy írnám le ezt, hogy azon apróbb modulokat tekintve, amelyekből összeáll egy játék, a BG3 szinte mindenben jobb, az egészet együtt nézve nálam mégis egyértelműen a Kingmaker a jobb élmény. A BG3-ba nagyjából egy lendülettel belepakoltam 350 órát - késői bétázás, majd másfél végigjátszás) -, olyan zseniálisnak érződött, de miután besokalltam tőle kicsit és leraktam, azóta sem tudok visszatérni hozzá, egyszerűen nem tud elkapni, nem vonz az a hangulat/érzés, ami a játékból árad. Ellenben a Kingmakernél több év alatt ment bele összesen olyan 400 óra (két fullos végigjátszás + több karakterpróbálgatás nagyjából a Strag Lord legyőzéséig), és biztos vagyok benne, hogy elő fogom még venni a jövőben, olykor tervezem is, mert elkap a hangulata, csak pont a hossza szokott elriasztani (ez is megvan ~150 óra egy körökre osztott csatás, a szövegeket rendesen végigolvasós végigjátszással). De persze ez totálisan szubjektív dolog, tehát nem igazságként írom.
-
Gothmog
senior tag
Uhh, szerintem ebben a játékban pedig pont, hogy bitang jó és baromi élvezetes módon lehet cinikus/szarházi/velejéig gonosz karaktert játszani! Igaz, én második végigjátszásra alkottam egy drow fighter dark urge-öt azzal az elgondolással, hogy olyan figura lesz, aki teljesen magához öleli mindkét (drow és dark urge) örökségét, viszont nem volt jó ötlet kb. 300 órányi folyamatos játék (bétázás, majd rendes végigjátszás) után egyből elindítani, úgyhogy Act2 eleje táján belecsömörlöttem a játékba, és azóta sem volt hangulatom rendesen visszatérni bele.
A lényeg: én Act1-ben nem igazán éreztem, hogy sok tartalom kiesne (nos, a "teethlingek" nyilván kiesnek
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
), Laezel és Astarion tökéletesek egy gonosz karakter mellé, és Minthara pedig ideális társ egy velejéig romlott, gonosz drow mellé! (Nálam Wyll, Gale és Karlach nem panaszkodtak. Wyll vérbe fagyva maradt hátra kb. az első beszélgetésünk után; Gale-lel lekezeltem még az elején; Karlach pedig teszkós Mimirként végül is mellém szegődött, ha úgy vesszük 
Mindenesetre panaszkodni egyszer sem hallottam 
)Ráadásul, ha jó végigjátszás után egy gonoszba kezdesz bele, akkor Act2-nél is idomul a játék, és ott például lesznek másabb küldetések is (olyanok, amikkel a jó oldalon nem is találkozhatsz).
-
#1963
Gothmog
senior tag
atainprison
#1956
Gothmog
senior tag
válasz
atainprison
#1956
üzenetére
A Kingmakerbe is beépítették a körökre osztott harcrendszert (az EE kiadás után valamikor egy patchben).
Én nagyon szeretem azt a játékot is (igazából - elismerve a BG3 minden zsenialitását - nekem az lett a BG1-2 igazi szellemi örököse, és a mai napig kellemesebb emlék/mélyebb nyomot hagyott bennem, mint a BG3, hiába tartom egyébként objektíve mérföldkőnek ez utóbbi alkotást, míg a Kingmaker inkább csak tisztes iparosmunka).
Viszont ha frusztrál, hogy időlimites (amúgy bőven van rá idő, nem könnyű elcseszni, de elhiszem, hogy vannak, akiket ez stresszel, és nem tudják élvezni tőle a játékot), és bizony főküldetést is bukhatsz (game over), akkor inkább hagyd ki! Illetve tényleg bele kell kicsit tanulni, mert a rengeteg feat és mindenféle között bizony el lehet veszni, lehet szarul fejleszteni a karaktereket, és lehet szívni a harcban, mert nem tudod, hogy mikor mit kéne. (Azért nem kell atomtudósnak lenni hozzá, de ijesztő tud lenni elsőre, na.)Én úgy fogalmaznék, hogy a Kingmaker lassan csordogál, nincsenek benne olyan áll-leejtős húzások/megoldások, mint a BG-ben, de az alatt a 120-170 óra alatt, amit bele lehet pakolni egy - teljességre törekvő - végigjátszásba, egy igazi monumentális alkotássá növi ki magát a végére (ja, csak a záró diasor vagy 20 perc az emlékeim szerint, ahol felsorolnak mindent, hogy milyen döntésed végül hova vezetett).
A WotR megvan a megjelenése óta, de még nem kerítettem rá sort. (Az elképszetően hosszú/terebélyes állítólag, és túl nagy falat egyelőre - nincs rá energiám.)
-
Gothmog
senior tag
Első végigjátszásra College of Swords alkasztú bárdom volt kétpengés harcra kihegyezve. Szerintem egyedül simán végigszólózta volna a harcok 90%-át. (Mellette kiváló volt utility spellek használatára, néha némi controllra szintén varázslat vonalon, no meg dumagép és mindenhez (is) értő karakter volt. Gyakorlatilag elképesztően sokoldalú volt úgy, hogy az nem ment a harci teljesítnény rovására.)
A gonosz végigjátszásra (evil dark urge) indított Battlemasterem keményebb tud lenni nála harcban, de cserébe máshoz nem is nagyon ért. A szadista rohadékoskodásban mondjuk világbajnok még, de hát ezért is indítottam DU-t másodjára.
(A végigjátszást viszont félbehagytam Act2-ben, mert kicsit besokalltam már a játéktól - gyakorlatilag június/júliusi még béta állapot környékétől december közepéig csak ezt a játékot toltam.) -
#1778
Gothmog
senior tag
HUN_Sector
#1777
Gothmog
senior tag
válasz
HUN_Sector
#1777
üzenetére
5 CD-s volt az első rész (esetleg ha volt olyan kiadás, amiben a TotSC is benne volt, akkor lehetett 6 CD).
De megihlettél, így gyorsan előkerestem a dobozokat, és lőttem egy fotót!
(A ToB nem jött ki anno rendes dobozban, csak az akkorra divatossá váló DVD tokban.)
És igen, igen: a Baldur's Gate II-ből gyűjtőim van. Amiben az a vicces, hogy a Media Marktban anno ez olcsóbb volt, mint a DVD tokos alapkiadás!!!
Ez meg (alább) a szobám fala
(A középső, kisebb méretű térkép a TotSC kieghez járt, és az egyik oldalán Baldur's Gate város térképe látható, a fotón is, míg a másikon - emlékeim szerint - az alapjáték térképe volt fent, megjelölve néhány helyet (mint Nashkel Mines, Cloackwood forest stb.)Bal oldalon egyébként a mai napig kedvenc játékomhoz, a Planescape Tormenthez (természetesen az is dobozos kiadásban van meg, és a megjelenésekor vettem meg, mint az összes többi Inifity Engine-es játékot) járó poszter van fent.
Más játékokhoz, egyebekhez nincs ilyesmi a falamon, de ezek egyetemi éveim örök emlékei (soha nem volt annyi rengeteg időm játékra, mint egyetemistaként
), és így a negyvenes éveim derekán is ott díszelegnek még. Nem szégyellem őket!
-
Gothmog
senior tag
válasz
fiATHaLON
#1658
üzenetére
A Kingmakerben hol jelent meg? Én kétszer vittem végig, olyan 400 órám biztos lehet benne összesen, de nem emlékszem semmi "feltűnőre". Csak egyetlen dolog rémlik: Octvia és Regongar felveti egyszer egy "hármas mulatság" lehetőségét (és eközben Regongar megjegyzi, hogy a férfiak sincsenek ellenére), de ez kb. egyetlen továbbkattintható szövegrész egy ~150 órás játékban. (Ehhez képest a BG3-ban mondjuk mindenki - a társaid, egy ördög, egy mind flayer stb. - kavarhat veled nemtől függetlenül, ami nekem is csípte helyenként a szemem, de mint azt többen írták már, simán továbbkattintható, nem kényszerül az ember olyasmibe, amit nem akar. Oké, Wyll balerina-tánca mondjuk beleégett az agyamba, de ma már ezen is csak röhögök
Van annyira zseniális a játék, hogy a túltolt woke-izmust is simán elnézem neki.) -
Gothmog
senior tag
Kint az új nagy patch! (26 Gb fölötti adatot tölt le a Steam szerint).
Aki soványnak tartotta az eredeti epilógus részt, mindenképpen lesse meg, mert teljesen átdolgozták ezt a részt, állítólag extra részletes és interaktív lesz, minden elképzelhető jóval, ráadásul a korábbi karaktereddel is működik (feltéve, hogy nem törtölted még a mentéseidet), csak a végső csata előttről kell egy mentést betolnod, és onnan újra befejezni a játékot.
Persze ezen kívül is van benne egy rakás dolog (új játékmódok, tárgyak, stb.).
-
Gothmog
senior tag
válasz
janos666
#1540
üzenetére
Aki még az EA időszakában vette meg a játékot (mint én), az alapból a DD verziót kapta. (Gyakorlatilag a DOS2-re "emlékeztető" néhány tárgy szerepel csak a játékban extraként, de én soha nem használtam egyiket sem. Elvileg a Fane-féle sityak hasznos lehet bizonyos helyzetekben (Disguise self varázslattal egyenértékű hatást tudsz vele generálni), míg a többi tárgy (kés, lant, kalap, köpönyeg) inkább csak hangulati/dekorációs elem.)
Sztorira, küldetésekre stb. semmi hatással nincs a DD verzió. -
Gothmog
senior tag
válasz
Ovisbig
#1538
üzenetére
Nem. Nálam még az EA változatban is előfordult, hogy a grove-ban futottam bele. (Ez akkor történt, amikor nem mentem oda hozzá, amikor pl a romtemplom ajtaját püföli, hanem másfelé kalandoztam inkább. Ilyenkor egy idő után eltűnt onnan és a grove-ban lehetett legközelebb belefutni. Ha meg ott sem foglalkozol vele, akkor MP felé átlépésnél tűnik fel, amikor az absolute hangja felharsan a fejedben, és látod a három kiválasztott sziluettjét. Ugye az astral prism miatt előbb-utóbb kell SH, így ott váratlanul beéri a csapatodat, ha addig hanyagoltad volna.)
Egyébként van dlc?
-
Gothmog
senior tag
Logikus, amit írsz, de szerintem lehetőség lett volna még, hogy:
Emperor bepróbálkozik Orpheusnál, mondván, hogy közös az ellenség, ő maga pedig nem elder brain vezérelt mind flayer, hanem amolyan rogue one. S csak abban az esetben, ha ez nem sikerül, megy az elder brainhez, mondván, hogy az is jobb, mint a halál. Illetve szvsz még lehetőség:
Ha a parti mindenképpen Orpheust akarja kiszabadítani, és megvan ehhez a pöröly, akkor Emperor rátámad a partira abban a reményben, hogy megszerzi tőlük a netherstone-okat, a pöröllyel ő maga szabadítja ki Orpheust, kieszi az agyát, és maga próbálja meg ezt követően lerendezni a netherbraint. Szerintem ez is csábítóbb megoldás, mint a netherbrain oldalára állni, aki valószínűleg totálisan engedelmes thrallt csinál belőle, amit pedig az Emperor is mindenáron elkerülni próbált. Ily módon egyébként csinálhattak volna Emperorból egy kemény minibosst De persze mindez csak játék a lehetőségekkel.
-
Gothmog
senior tag
Neil Newborn tényleg zseniális Astarionként! (Bár egyetlen "gyenge hangot" sem tudnék mondani a társak közül - gyakorlatilag telitalálat, a karakteréhez tökéletes illeszkedő, ahhoz rengeteg pluszt adó mindegyikük.) Amelia Tyler pedig konkrétan A NARRÁTORHANG! (Megvan benne az authority faktor...
)Nekem a kedvencem talán Raphael volt (Andrew Wincott), mert Wincott olyan körmönfont módon tudott a lenézéstől kezdve a mélyben megbúvó gonoszságon át a maró cinizmusig játszani a hanglejtéseivel, hogy az valami hátborzongató volt.
Bár Orin (Maggie Robertson) sem maradt el tőle, csak ott maga a karakter egysíkúbb (színtiszta őrület végtelen vérszomjjal keverve, amit Robertson máskülönben hibátlanul hozott).Érdekes, hogy olykor egészen kis mellékszerepekben is feltűnt egy-egy olyan hang, hogy simán el tudtam volna képzelni a gazdáját más játékban akár főszereplőként.
Nem tudom, ki/milyen csapat válogatta össze a voice actorokat ehhez a játékhoz, de mesteri munkát végzett, az egyszer biztos! -
#1507
Gothmog
senior tag
atainprison
#1506
Gothmog
senior tag
válasz
atainprison
#1506
üzenetére
Én is írtam, hogy Karlach az egész játékban hangsúlyozta, hogy oda vissza nem, inkább meghal stb., tehát persze, tisztában voltam ezzel. Mégsem érzem életszerűtlennek ezt a zárást. Sőt, emiatt valahogy lett élőbb az egész: van egy véleményed, és adott pillanatban, amikor beköszönt a kritikus helyzet, mégis ellentétes döntést hozol. Van ilyesmire példa a való életből is. Én különben már elterveztem, hogy meghal, ott leszek mellette (megígértem), de megadtam neki a választási lehetőséget, és amikor azt mondta Wyllnek, hogy oké, akkor mégiscsak vissza, először meglepődtem, majd amikor kiderült, hogy én is mehetek velük, valahogy a kellemes meglepetés érzése jött, ami a záró videóval egyenesen badass fokozatba tolt. Illithid dolog: 1993-ban találkoztam először AD&D-vel (játékként, mert az első Dragonlance könyveket kb. egy évvel korábban már olvastam)), és egy darabig toltam is társasággal, plusz elég sok regényt elolvastam/játékot végigvittem azóta, szóval van némi fogalmam a játékuniverzuma szörnyvilágáról. Ez itt részemről áldozatvállalás volt, kvázi önfeláldozás. Viszont ott a remény, hogy ha nincs egy központi agy, ami vezéreljen, meg tudsz talán őrizni pont eleget az eredeti személyiségedből 
A Larian játékai általában a DE verzióra érnek be teljesen: pl. Divinity II., DoS I., DoS II. Szóval itt is ez várható. Act1-2 szerintem csúcsszuper, Act3-ban itt-ott szét tud hullani kissé a dolog, szóval ott van mit csiszolni. A zárásnál engem az zavart, hogy Shadowheartról, az ő sorsa alakulásáról semmi nem derült ki (csak amit a küldetése zárásánál megtudtál), és Halsinnak pedig konkrétan csak egy fél mondat jutott (amiben pikírt megjegyzést tett arra, hogy mind flayer lett belőlem). Gale-ről legalább kiderült, hogy meg akarja keresni a koronát és - legalábbis az én játékomban - nem magának akarja, hanem Mystrának ajánlja majd fel, Lae'zel ellovagolt sárkányháton Voss-szal, Oprheusszal és a többi gith lázadóval, hogy lerendezzék Vlaakithot, Astarion pedig... nos, ő mehetett vissza az árnyékokba/éjszakába. Withers pedig... róla kb. még az Early Access verzióban történt első találkozás óta úgy sejtettem, hogy Jergal lesz (vagy Jergal valamilyen megtestesülése), és a játékot teljesen befejezve most határozottan ezt gondolom. Egyébként igen, nekem is hiányzik kicsit egy olyasmi dolog, mint amit anno a BG2 Throne of Bhaal befejezése után kaptunk (ahol minden társunk sorsának az alakulását megismerhettük). Ebből a szempontból számomra egyébként a Pathfinder: Kingmaker (a Pathfinder: WotR lehet, hogy még jobb/részletesebb, de az még a "polcomon hever" egyelőre) példaértékű a viszonylagos közlemúlt cRPG-jei közül, ahol bő 20 percben mesélik el diákon keresztül, hogy melyik döntésednek mi lett a hosszútávú eredménye, melyik karakternek mi lett a sorsa (részben persze a cselekedeteid nyomán stb.) -
#1505
Gothmog
senior tag
atainprison
#1495
Gothmog
senior tag
válasz
atainprison
#1495
üzenetére
Karlach ending:
Én ettől nagyon féltem előre, mert igazán megkedveltem a karaktert, de azt olvastam előzetesen, hogy nem lehet happy ending zárást elérni a számára: illithid lesz, meghal vagy mehet vissza a balettba táncolniizé, az Avernusra, amit pedig az egész játék alatt igyekezett elkerülni, mindig kihangsúlyozta, hogy oda soha.Előzetesen: a karakterem - aki addig egyébként egy fia mind flayer erőt nem használt/egyetlen ebihalat sem szipkázott be - önfeláldozó módon illithiddé vált, hogy ne Karlának vagy Orpheusnak kelljen ezt megtennie. Így értünk tehát a végére, netherbrain megfeküdt, jöttek a különféle jelenetek, köztük Karlach, aki hirtelen rosszul lett, az engine nem bírja tovább, vagy a pokol vagy a halál. Rábíztam a döntést: Wyll, alias Blade of Avernus azonnal jelezte, hogy ha visszamegy, ő is vele tart. A karakteremmel közöltem, hogy akkor hárman megyünk. És számomra ez lett az egyik legtökösebb jelenet a játékban, és én most ezt tökéletes zárásnak érzem: megérkezünk, Karlach vagyány módon szivarra gyújt, és megkínál, magyaráz nekünk, hogy mire figyeljünk, majd jönnek az ördögök, a három jóbarát pedig - a down by the river rockosított zenéjére, amolyan "rettegj Zariel, mert eljöttünk érted" stílusban - beleveti magát a küzdelembe. Ráadásul így az illithiddé vált karakterem táplálkozása sem jelent erkölcsi dilemmát, mert démon és ördög agyakat nyugodt lélekkel fogyaszthatok 
. Szóval, részemről ez tökéletes zárása volt e két (velem együtt három) karakternek.Az Emperor dolgot viszont osztom; ott hirtelen és illogikus volt a "mindent megteszek, csak a netherbraint ne" vs. "kiszabadítod Orpheust, oké, megyek vissza a netherbrainhez csicskulni" váltás. Valószínűleg "történetszövési" oka volt, de tény, hogy az amúgy jól kigondolt sztoriban és remek karakterekben az egy érezhető bicsaklás volt. Máskülönben, ha beszélni próbálsz a megölt Gortash-sal, akkor Bane-nel fogsz társalogni, tehát ő is megjelenik valamilyen formában. Csak az a kár, hogy hangja nincs - nálam legalábbis hiányzott a hang a szövegek mellől... Amúgy én jelenleg egy nagyon gonosz Dark Urge szerepében játszom éppen újra a történetet, bár most pár napot pihentettem (mindig túlzottan lefáradva estem be haza). És mit mondjak, egy élmény így is, csak félre kell tenni arra az időre a moralitás faktort, és azt kell képzelni, hogy te vagy dr lecter ultragonosz/démoni verziója
(A szövegek, amiket időnként lenyomhatsz, vagy éppen a "komornyikoddal" ledumálhatsz, zseniálisak a maguk módján.
Alább egy példa, az első találkozás idejéről a komornyikkal. (Nem bírtam ki, és kifotóztam a párbeszéd egy részét, mert röhejesen zsneiálisra sikeredett a maga gyomorforgató módján )
[kép] -
Gothmog
senior tag
válasz
janos666
#1439
üzenetére
Illetve ott a szál, hogy csak eljátssza az egészet, minden egyes szavával és tettével csak manipulál...
Ennél fifikásabban alkotta meg a Larian, ugyanis "kétfélét" gyártott belőle.1. Ha alapvetően együttműködsz vele, akkor végig korrekt marad, és ugyan elhallgat előled bizonyos dolgokat, de utólag mindig érthető és logikus magyarázatokat ad ezekre. Ugyanez vonatkozik a korábbi manipulatív (guardian) viselkedésére is. (Apró adalék:
például Ansurnál találhatsz egy az Emperor által írt levelet, amiből egyértelműen kiderül, hogy a sárkány volt az erőszakos "zaklató", aki nem tudott beletörődni a helyzetbe, és az Emperor volt az, aki az utolsó utáni pillanatig a békés együttélés, illetve annak sikertelensége miatt a békés "csak a jóra emlékezzünk egymásból" elválás mellett érvelt. Ezek után szerintem nyilvánvaló, hogy valóban önvédelemből kellett megölnie a sárkányt. 2. Ha erőteljesen bizalmatlan vagy, nem vagy hajlandó együttműködni, akkor megjelenik a kegyetlen, machiavellista változata, amely könyörtelen, eszközként használ (és dob el) mindenkit, és akinek alapvetően a dróton rángatott bábuja lehetsz csak te is, csupán "jófejségből" engedte meg neked addig azt az illúziót, hogy saját döntéseid lehetnek. (Mint ahogy Stelmane-ből is egy agyatlan szolgát csinált.)
Ez a kettő "párhuzamosan" létezik, és a játék azt a verziót húzza elő, amit éppen meghatározol neki.
Legalábbis nekem ez az érzésem/benyomásom alakult ki erről.
-
Gothmog
senior tag
A hét elején én is végigértem az első végigjátszással (az utolsó mentésem szerint ~178,5 óra volt - igaz, kb. minden hordóba benéztem, minden könyvet/feljegyzést elolvastam, minden elérhető küldetésnek a végére jártam stb.).
Amin meglepődtem: a steam acsiknál a "teljesíted a játék fő szálát egy bizonyos módon" (nem akarok spoilerezni, ezért nincs konkrétum) a játékosok 17%-ának van meg, míg a "finish the game" acsi csak a játékosok 15%-ának. Mivel az előbbi csak az egyik lehetséges megoldási mód, bár valószínűleg a legnépszerűbb, ezért azt mondanám, hogy valahol 20-25% között lehet a játékot elkezdő azon gamerek aránya, akik el is jutottak addig a pontig.
És akkor itt tenném fel a tiszteletteljes kérdést, hogy azok, akik eljutnak a végéig, de ezt követően már nem nézik meg az outro részt (némi párbeszéd, játékmotorral bejátszások a csapattársakról/a fő karakterről stb.), mégis mi a fenének hagyták azt ki? Érthetetlen, főleg, hogy nem elhanyagolható számú emberről lehet szó. (Esetleg a steam számolna furán?)
Na mindegy, ez csak kikívánkozott belőlem.Máskülönben, azóta már elkezdtem egy sötét, a késztetéseire hallgató dark urge végigjátszást
-
Gothmog
senior tag
+1
Szerintem egy Lone Wolf perkes (mindkét játékosnak) DOS1 végigjátszás lenne a legideálisabb "első mókának". Abban akár még vitatkozhatnak is egymással (kő-papír-olló rendszerben), ha nem értenének egyet valamilyen döntési helyzetben #1408 donki: Ha nem "vakon" futsz bele a küldetésbe, akkor, persze, elég jól rá lehet készülni, és úgy nagyjából gyerekjáték, maximum az AI tudja elcseszni, amikor a túszok nem azt teszik, amit kellene különben. (Én nem szeretek spoilerezni magamnak, ezért számomra pl. totál meglepetés volt, hogy egyszercsak egy ilyen időhatáros dolog beütött. Az első próbálkozásom gyakorlatilag arról szólt, hogy felmérjem, mi, merre, hogyan. Majd visszatöltésnél azzal kezdtem, hogy megnéztem, ki mire lenne képes, milyen italok vannak/gyárthatók, milyen tekercsek vannak stb, ezeket hogyan osszam szét stb. Persze így is távol volt az optimálistól, de innentől már csak a túszok kellemetlenkedtek. Mondjuk hozzájuk, mint írtam valahol fentebb, nem is volt túl sok türelmem.
Egyébként nekem úgy rémlik, hogy 6 kör volt rá (balanced) nehézségen, és tacticianon is ugyanannyi. (Míg story módban 8 környi időt kapsz rá.) -
#1404
Gothmog
senior tag
HUN_Sector
#1401
Gothmog
senior tag
válasz
HUN_Sector
#1401
üzenetére
Gondolom, a legkönnyebb fokozaton volt, ha 8 egész kört adott a játék (nekem Balanced nehézségen 6 kör volt rá).
Nekem sem sikerült mindenkit megmentenem, a legidegesítőbb pedig az volt, amikor adott túsz nem volt hajlandó jó irányba mozogni, vagy éppen fogta magát és szétrúgott robbanó hordót (mert útban volt neki), ami bevágta a zsilipajtókat, és persze pont olyan karakterem volt ott, aki nem tud lockpickelni értelmesen, így csak szétütni lehetett volna az ajtót.Summa summarum, a harmadik visszatöltésre már elég jól kitapasztaltam, hogy kiket és milyen irányba lenne érdemes elküldenem (4 emberrel csináltam, plusz egy megidézett deva), hogy mindent pont időre meg tudjak csinálni (melyik körben toljak be haste potiont, kinél legyen dimension door vagy misty step scroll, kik azok akik alapból is képesek ilyesmire, ki fog tudni elég nagyokat ugrani a gyorsított haladáshoz stb.), de mivel a menekülő túszok totál kiszámíthatatlanok, és simán galibát csinálhatnak, ha nem optimális valami, ezért nem volt kedvem még X darab visszatöltés árán ezeket is optimalizálni, inkább azt mondtam, hogy: én mindenkinek időben kinyitottam az ajtókat, aki hülye, nem tud élni vele, az dögöljön meg!
Raphael fight egyébként meglepően könnyű volt (nekem). Ott inkább az idegesített, hogy a terület feldezése/területen mozgás közben kétszer is halálba zuhantam úgy (persze távoli utolsó mentéssel), hogy ugrott a karakterem, és valamiért ugrás közben "lemerevedett", majd egyenesen a mélybe zuhant. (Valószínűleg a program úgy érzékelte, hogy valami akadályozná az ugrás röppályáját, csak a hiba ott van, hogy ugye eleve ugrásnál amikor kiválasztod, hogy hova szeretnél, akkor jelzi a játék, hogy oda tudsz gond nélkül, vagy oda tudsz, de még lépned kell előtte párat, vagy odáig már nem érsz el/túl magasan van/blokkolt az oda vezető ösvény, tehát nem tudsz odaugrani. Itt meg "zöldlámpás" ugrásnál kétszer is lendületét vesztett kősziklaként zuhantam alá...) Na, az pont úgy felcseszte az agyam, mint amikor skill checknél elég lenne egy szaros hetes dobás is a biztos sikerhez (de a guidance miatt szerencsés esetben már egy négyes dobással is megvan a próba), de négy inspiráció pontot elhasználva sem sikerül túljutni rajta csalás (visszatöltés) nélkül, mert 2, 3, 3, 5 (de 1-es értékkel guidance-ből), 1 az öt dobás eredménye (ez ma konkrétan megtörtént velem).
-
Gothmog
senior tag
A Fighter magasabb szinten (talán a 11.-en, ha jól rémlik) kapja meg a harmadik támadást. Akkor tudsz négyet támadni körönként.
Illetve van az a lehetőség, amikor fighter/thief multiclasst csinálsz, mert a thief subclassos rogue 3. szinten (amikor választhatsz alosztályt neki) kap egy extra bonus actiont. (Így - ha legalább 5. szintú a harcosod, akkor alappból van két támadásod actionbő, és két másik bónusz actionből.)Meg persze ott van a haste stb. lehetősége, de az már "külső segítséget" igényel, míg a fentebbi két megoldás "innate" a karakter részéről.
Máskülönben, ha jó akarsz lenni (jól akarsz sebezni) mindkét kézi számszeríjjal, akkor a kétfegyveres harcra sem árt specializálódni (azt a küzdési formát felvenni harcossal), máskülönben az off hand oldalon nem kapod meg az ügyességből adodó extra sebzést, és csak a fegyver alapsebzésével tudsz lődözni.
Ha valamit esetleg rosszul írtam/lenne még egyéb lehetőség a 4 tám/körre harcossal, akkor valaki remélhetőleg kijavít/kiegészíti majd az általam írottakat.
-
Gothmog
senior tag
válasz
CPT.Pirk
#1362
üzenetére
A csillagfényes (éjszakai égboltot egymás mellett ülve nézős) Gale est elvileg romantikától mentes is lehet, és szerintem inkább Gale Act2-beli elméleti feladatával (annak a súlyával és az a körüli tépelődéssel - vagyis, hogy
felrobbantsa a magában hordott netherilli gömböt, így áldozva fel magát, de egyben elpusztítva a netherbraint is
Az volt az egyetlen ilyen közös programra csábítgatós esemény, ahol ráhagytam, és elment vele (a férfi karakterem) arra az estére. Jó volt a megérzésem, mert bárgyú összevigyorgások és szappandobálásra felhívó/varázspálcát mutogatós megjegyzések nélkül is le lehetett vezényelni azt a beszélgetést, miközben hozzáadott az a beszélgetés Gale megismeréséhez és megkedveléséhez.Szerk: Egyébként a világosra festett hajával SH nekem is bejövős lett hirtelen. (Pedig a való életben inkább a sötét/fekete hajú hölgyekre kapom fel gyakrabban a fejem.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
CPT.Pirk
#1359
üzenetére
Én a mostani (rendes) végigjátszásomban kihagytam Astariont, de a gonosz DU-mal stabil csapattag lesz majd. Én EA-ban nagyon bírtam a figurát! Igaz, olyan (stílusú) karakterrel kell hozzá játszani, aki szintén nem egy jól nevelt elsőáldozó, és akkor tud sziporkázni Astarion a (néhol öniróniát sem nélkülöző) aljadék cinikus megjegyzéseivel, amit én nagyon kedveltem.
Egyébként a játékban engem is az zavart, hogy Astariontól Halsinig atz összes férfi karakter rámozdult (a szintén férfi) főhősömre. Astarion, Halsin és Wyll ugyan értett a szóból elsőre is, de Gale ellen már gondolkoztam, hogy kérek valami távolságtartási végzést
(Külön röhej, hogy eközben a "női oldalról" csak Lae'zellel keveredhettem volna közelebbi kapcsolatba. Én Karlachot néztem ki magamnak indulásnál (ha már az EA-ban általában a fejét gyűjtöttem csak be , akkor itt kvázi "engesztelésképpen". De valószínűleg olyan későn vettem fel a csapatba Act1-en belül, hogy már esély sem volt vele románc megkezdésére.)
Máskülönben jó arc Gale is - nálam hosszú ideig a csapatban volt, míg a sokak által itt unalmasnak tartott Wyll is szerintem egy kifejezetten jól sikerült karakter, érdekes történetvezetéssel és sorsfordulókkal; nálam ő konstans partitag. Az elején adtam azért időt neki (az EA-ban egy másodpercet sem kapott tőlem), mert egy Lae'zelhez képest pl. uncsi arcnak tűnt, de végül nem bántam meg. Nagyon megkedveltem (a "balettelőadása" ellenére is), ráadásul a Warlock kasztot szereti a játék, úgyhogy durván jól fel lehetett tápolni a "határvidék pengéjét". Én máskülönben Shadowheartot tartottam dög unalmas és szürke karakternek sokáig, de Act2-ben - a megfelelő résznél - felvettem a csapatba újra, ha már hozzá köthető helyre mentünk, és a fejezet végére nagyon megkedveltem (akkorra beérett a karakter), és ez az érzés Act3-ban csak erősödött (főleg a személyes küldetése végére).
Eddig Halsin az egyetlen, aki valahogy kipróbálás szintjén sem tudta felkelteni az érdeklődésemet. (Ellenben majd Minthara a gonosz DU-mal! Rá kíváncsi leszek!) -
#1350
Gothmog
senior tag
RobberBaron
#1348
Gothmog
senior tag
válasz
RobberBaron
#1348
üzenetére
Igen, DU hátteréről elég sok kitalálható akkor is, ha nem vele játszol (főleg Act2-ben találtam eddig rengeteg utalást a személyére/szerepére), illetve azzal is tisztában vagyok, hogy a gonosz út el fog zárni számos olyan küldetést/lehetőséget, amelyet a jó úton most rendre megkapok/teljesíthetek; ez nagyon látszódik most a jó vágigjátszásomból. De bízom benne, hogy egy ilyen szempontból esetlegesen rövidebb/karcsúbb végigjátszás is emlékezetes/élményszámba menő lesz (a maga sötét, morbid módján).
Mindenesetre már a partit is elterveztem (persze sok választás nem lesz): Lae'zel, Astarion (mindkettejüket iszonyat csíptem az említett githyanki harcosommal való játék során még az EA-ban, míg a mostani végigjátszásomban eddig vagy totál kimaradtak (Astarion) vagy beugró mellékszereplőként (Lae'zel) kerültek csak be a partiba rövidebb időkre), illetve Minthara (és míg nem elérhető, Shadowheart).Egyébként én egy Hannibal Lecter jellegű intellektuálisan gonosz figurában gondolkozom most, de aztán lehet, hogy egy - ha bekattan, vérengző vadálattá változó - berzerker barbár lesz a végén. (Kilencujjú Logen valahol a távolban fáradtan felsóhajt és megcsóválja a fejét...
) Totál muderhobo irányba én sem akarom elvinni, de ha beúsznak a "csábító gondolatok", egyszer sem fog nemet mondani. Illetve abban a végigjátszásban a tadpole-okat is használni fogom keményen. (Ebben a végigjátszásomban egyetlen egyet sem használtam fel, és illithid erőhöz is csupán egyetlen párbeszédnél nyúltam idáig.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Ovisbig
#1340
üzenetére
A spoileres részhez: a két említett karakter népszerű NPC volt a Baldur's Gate első két részében, így - talán további extra kapcsolódási pontokért, no meg, hogy a régi rajongók is örülhessenek - visszahozták őket erre a fejezetre is.
Nálam kettejük közül a hölgy szinte mindig csapattag volt anno a Baldur's Gate mindkét korábbi részében (csak gonosz végigjátszásnál nem volt partitag), de a másikukat a BG1-ben sohasem vettem fel, míg a kettőben egyszer volt olyan végigjátszásom, amiben szerepelt, de annyi elég is volt belőle Mérsékelten szórakoztató, de inkább fárasztó figura volt (szemben pl. Jan Jansennel - BG2-ben lehetett csapattársad -, aki mindig szórakoztató formában fárasztott le, és az egyik legélvezetesebb npc volt abban a játékban). Magyarán nem különösebben kedvelem, na... számomra mindkét játékban voltak ezerszer használhatóbb és inkább kedvemre való NPC-k a jópofáskodó félőrült kószánál.Itt, a BG3-ban nálam most mindketten kimaradtak:
Jaheira a Moonrise towernél zajló harcokban úgy nagyjából az első/második kör környékén rendre behalt (agyatlanul ugrott be mindig az ellenfelek sűrűjébe), és nem akartam szórakozni a mindenáron való megmentésével, mert amúgy is maximum a táborba vettem volna fel, tekintve, hogy megvan a stabil partim. Minsc pedig totál bekattant itt a harmadik részre, és tudtommal Jaheira hiányában nem is lehet "megszelidíteni"/felvenni a csapatba, így kinyírtam. Nem volt egyébként egy fikarcnyi lelkiismeret furdalásom sem. Egyedül Boo-t (a miniatűr óriás űrhörcsögét, ahogy Minsc mindig nevezte a korábbi játékokban) sajnáltam. -
Gothmog
senior tag
válasz
Ovisbig
#1338
üzenetére
Steam szerint vagy az utolsó játékbeli mentésed szerint jött ki ez az érték?
Csak azért kérdezem, mert én aztán tényleg nem sietek el semmit, mindent megcsinálok, amit csak lehet, mindent rendesen bejárok a legutolsó kis zugig, mindenkivel elbeszélgetek, minden könyvet elolvasok stb., és így tartok jelenleg 160 óránál (mentés szerint, mert a Steam alapján már 270 óránál jár a ketyegő, de ebben benne van az early accessben belerakott játékidőm is). Persze még nem vittem végig, de érzésre most valahol 10-20 óra közé tenném (talán inkább az utóbbihoz közelebb) a még hátralévő játékidőt. És ehhez képest közel plusz 100 órát beletenni?
Félre ne értsd, nem kötekedésből írom, csak nehéz elképzelnem, hogy mivel lehet még ennyi időt eltölteni egy végigjátszás alatt?Máskülönben én is a következő végigjátszáson gondolkodom már. De nem azon, hogy mit csináljak másként, hanem hogy milyen fajú és karakterosztályú legyen majd a velejéig romlott, sötét utat követő Dark Urge-öm.
(Ebben a végigjátszásomban abszolút jófiút játszom, mint ahogy általában a cRPG-kben, de itt szerintem vétek kihagyni a gennyláda karakter lehetőségét, mert szvsz remek keretet és lehetőséget ad erre az útra is a játék. Az Earla Accessben is egy céltudatos, könyörtelen githyanki harcos - kvázi Lae'zel férfi ikertestvére - volt a kedvencem a megalkotott/kipróbált karaktereim közül. Egyszerűen élvezet volt vele - nem öncélúan gonosznak, de - könyörtelennek és persze minden más faeruni fajt lenézőnek lenni.) -
Gothmog
senior tag
válasz
PhilBrick
#1312
üzenetére
A Hairbrained Schemes* hozott ki három Shadowrun játékot a 2010-es évek első felében. Mindegyik jó volt, de a Dragonfall szerintem csúcsszuperül sikerült! (Viszonylag egyszerűbb grafika, nincsenek Blizzard szintű videós átvezetők stb. - kicsi fejlesztőcsapat, de ettől függetlenül sztoriban, hangulatban, karakterekben nagyon ott volt az a játék!)
Persze ha szóba hoztad a Shadowrunt, akkor esélyesen ismered is ezeket a játékokat.
* Már nem vagyok biztos benne, de mintha a stúdió egyik fejese egyenesen az eredeti Shadowrun rpg egyik dizájnere is lett volna. (Mintha a FASA-ban is főfejes lett volna anno. Bár megmondom őszintén, a Shadowrunba én csak belekóstoltam annak idején, és inkább az Earthdawnért voltam oda a 90-es évek közepén - ha már FASA és rpg-k.)
-
-
Gothmog
senior tag
Dark Sun vonalon én az Egyszemélyes törzs trilógiát olvastam anno. Ponyva-fantasy, de annak kifejezetten élvezetes volt (középsulis fejjel).
M.A.G.U.S. regények közül (elég keveset olvastam) a Tier nan Gorduin regények nekem mindig kicsit művészkedősnek, "túlírtnak" tűntek (bár olvashatók voltak), de például Dale Avery (Nyulászi Zsolt) regényét (Renegát) egyenesen imádtam. Számomra valahogy az volt az "igazi MAGUS regény".
(MAGUS vonalon Kornya Zsolttól a Pokolt nagyon szeretem még, bár abban viszont semmi MAGUS-os nincs. Legalábbis nagyon idegen attól, ami az én fejemben élt Ynev világáról Krán tekintetében. Ettől függetlenül beteg egy írás, mint kb. minden, ami Kornya kezei alól kikerül Én meg nagyon szeretem, amikor Kornya beteg dolgokat ír, mert remek érzéke van hozzá. (Mersant le Sinistre történetciklusa például.) -
Gothmog
senior tag
Ó, én egy Dark Sun alapú cRPG-t is nagyon el tudnék képzelni! Bár azt a világot tudtommal teljesen ejtették, szóval már soha nem lesz belőle semmi.
(Csak a BG2-ben volt a kannibál félszerzeteknek némi cameoja, talán a Planar Sphere küldetésnél.)
Pedig az egy mocskos kemény és egyedi játékvilág volt! (Talán a Tyranny volt úgy felszínesen hasonló a hangulatában ahhoz, amit a Dark Sun kínálni tudott volna, de az utóbbi világa szvsz ezerszer kegyetlenebb; a Tyranny annak maximum a Disney változata lehetne )De aláírom, egy Dragonlance alapút sem utasítanék vissza.
(Bár csak a 3 "alapregényt" és a később kijött lezárást ismerem onnan, illetve még a Champions of Krynn és Dark Queen of Krynn játékokat, de késő gyermekkorom/kora kamaszkorom alap-fantasy olvasmányai közé tartozott a három eredeti regény... még a '90-es évek elején.) -
Gothmog
senior tag
válasz
janos666
#1304
üzenetére
Ha párbeszéd közben már lement a szöveg, és hirtelen csönd lesz, csak a karaktered (vagy a beszélgetőtársa) vágja a pofákat a képernyőn, de nem történik más (ritkán, de előfordul ilyen a játékban), egy szimpla jobbklikk azonnal továbblendít a dolgon.
A harc néha (azért elég ritkán, legalábbis nálam) valóban le tud fagyni (adott ellenfél "malmozik", hogy mit tegyen), azt én is tapasztaltam. Pár másodperc után, ahogy írod is, továbblép, de valóban bosszantó jelenség.
Ami viszont gyakrabban előjön nálam, különösen Act2 vége környéki harcoktól kezdődően, hogy mondjuk üt a karakterem, de csak pár másodperccel később jön be a találatot jelző hang/íródik ki a sebzés stb. Ezt sem mondanám gyakorinak, de azért harconként egy-egy alkalommal előjön ez a jelenség.
-
Gothmog
senior tag
Szerintem a mozgás egyáltalán nem lassú benne. (A játékot amúgy is a nem túl nagy, ellenben minden jóval teletömött "játszótér" jellegű térképek jellemzik.) Ha pedig nagyobb távolságot akarsz megtenni a térképen, akkor ott a gyorsutazás a netherilli teleportokkal.
Amit az ugrásról írsz, az valóban bosszantó/zavaró lehet (ugrás után várni kell, míg a "kiszürkézett" ikonok visszaállnak), ha gyorsan akar az ember csinálni mindent, és nem akarja felvenni a "játék tempóját". (Velem is előfordult, hogy harcban már csináltam volna a következő lépést, de ki kellett várni azt a kb. bő másodpercet, míg aktiválhatóvá válnak az ikonok.)
A körökre osztott harc kérdésköre: ez teljesen szubjektív. Nekem pl. ez lenne természetes, mert az asztali is körökre oszott módban megy (még ha a játékosok sokszor egyszerre kiabálják is be, hogy ki mit akar csinálni
), és a BG3-ban a rengeteg lehetőség, amivel harc közben élhetsz, egyszerűen igényli ez a "megfontolt" játékmódot. (A siker itt nem a billentyűnyomogatási sebességen és valós időben mennyire látod át X darab karakter és ellenfél esetén a csatateret képességenen múlik.) Nyilván, akinek nem jön be a körökre osztott mód, annak ez nem fog feküdni. Ez nem a játék vagy a játékos hibája, pusztán annyi, hogy találkozik-e a kettő "óhaja/preferenciája" vagy sem, és ha nem, akkor mennyire zavaró ez. (Én abszolút turn based combat párti vagyok, de pl. az Infinity Engine-es játékokat imádtam a maguk real time with pause mechanikájával is. Ugyanakkor volt nem egy olyan real time harcos parti alapú rpg, ami elvérzett nálam a harcrendszerén, hiába volt esetleg más szempontból nagyon élvezet. Szóval, meg tudlak érteni, még ha merőben más is a véleményünk erről a konkrét játékról. ) Egyébként hidd el (én játszottam vele még EA fázisában), a végleges verzióra sokat javult a kezelés. Még az EA legutolsó, megjelenés előtti verziójában is pl. egy csomó olyan helyen, ahol most csak kattintanod kell és a karakter automatikusan felmegy/felmászik, az EA idején külön, dedikált ugrásokkal lehetett csak közlekedni. És a csapattagoknak volt egy olyan hülye szokása, hogy ha nem haladtál elég gyorsan tovább, már vissza is ugrottak (vagy éppen létrán vagy indákon visszamásztak). Na, ott aztán melós volt helyenként a sima előrehaladással is! (Pl. Act1 Risen Road környékén volt egy csomó enyhe sziklás lépcső, aminél EA-ban még ugrálni kellett, a végsőben meg már csak kattintasz az egérrel.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
OgreImre
#1244
üzenetére
A '90-es években nagy népszerűségnek örvendő "sötét elf regényekben" (R.A. Salvatore regényei, bennük Drizzt do'Urdennel) szerepelt pl. visszatérően illithid az egyik drow nagyasszonyanya tanácsadójaként. Illetve maga Drizzt is, míg a Mélysötétben élt (de már nem Menzoberranzanban, ahonnan elmenekült), egyszer mind-flayerek fogságába került és rövid ideig az adott illithid kolónia központi agyát masszírozó rabszolgaként kellett élnie. De emlékeim szerint futólag még feltűntek "agynyúzók" más FR regényekben is. (Távolról sem olvastam az összeset, amit magyarul kihoztak, de azért szerintem egy bő kéttucatnyin átrágtam magam. Főleg a '90-es években és a 2000-es évek első felében még.)
Szerk.: Ja, és még ami eszembe jutott: például a Pókkirálynő háborúja sorozat első részében meg egyenesen egy alhoon (remélem, jól emlékszem a szörnytípus nevére) keveri a kakit Menzoberranzanban. (Az alhoon gyakorlatilag egy illithid lich, vagyis a pszionikus hatalma mellett komoly arkán erők felett is rendelkező, önmagát nagyhatalmú élőholttá változtatott mind-flayer. Nem bánnám, ha a BG3-ban is belefuthatnék még ilyen szörnybe, de erre kicsi már az esély.)
-
Gothmog
senior tag
A történetben még messze nem tartok itt, de sajnos az Emperor=Balduran dolgot elspoilereztem magamnak (a kíváncsiság átka - belelestem itt a fórumon a hozzászólásodba), és míg a felszínen ez jópofa dolog, a timeline nekem sántikál. Bár megmondom őszintén, nem vagyok feketeöves Faerun ismerő. De Balduran elvileg évszázadokkal korábban élt, míg a Moonrise towers, bár nem tudom, mikor emelték, de kb. 100 évvel a BG3-ban történtek előttig a Selune hitűek egyik központja volt, amelyre a Thorm család ügyelt. Azután, a játékban megismert tragédiák elvezettek Ketheric "árulásához",, amikortól már Shar befolyása alá kerül az egész, majd a játék történései idején Ketheric ugye immár Myrkul bajnoka, Shart is elárulva. De a lényeg: nehezen hiszem, hogy egy Selune-nak szentelt, virágzó, békés központban, annak is a központi részén, Selune egyik szent helyén Illithidek csak úgy szabadon embereket ragadnak/rabolnak el. (Még akkor is, ha esetleg Mélysötétnek pont a torony alatti részén van egy kolóniájuk...) Illetve Balduran miért ment kvázi kalandozóként egy "elhagyatottnak tűnő" Moonrise towerst felfedezni? Mert ha mondjuk már az utóbbi 100 évben történik mindez (vagyis akkor ragadták el ott az illithidek), akkor az azt jelentené, hogy Balduran - aki legjobb tudomásom szerint ember fajú volt eredetileg - már bőven 300 év felett járt. Egy olyan világban, ahol az emberi életciklus elvileg egyezik a miénkkel. Szóval, valahogy nem áll össze nekem ez az egész. (A BG1 kiegészítőjében egyébként járhattunk egy vérfarkasok fertőzte szigeten, ahol megtalálhattuk Balduran utolsó hajóútjának a roncsait és Balduran naplóját (sőt, a kardját is, ha jól rémlik), bár ez nem jelenti azt persze, hogy ott lelte a halálát. Onnan még fűzhető tovább a története, csak éppen az idősíkok, pontosabban időtávok valahogy nem adják ki nekem a dolgot.) Szerk., #1232-re: igen, nekem is meglett a fegyver. Most Karlach használja éppen
-
Gothmog
senior tag
válasz
janos666
#1225
üzenetére
A spoileres szövegedhez, bár Ellia is válaszolt már rá tulajdonképpen:
Ha Shadowheart nem öli meg Nightsongot, hanem megmented, akkor megígéri, hogy elmagyarázza Shadowheartnak a farkasos emlékképét, amit SH elvileg veled is megosztott még a játékban korábban. Később a táborban (Ketheric Thorm legyőzése után) ez meg is történik (SH a csapatodban kell, hogy legyen, amikor odamész Nightsonghoz beszélgetni, de erre figyelmeztet is a játék). Itt ugye kiderül, hogy Shadowheart Selune hívő családba született, és maga is egy Selune rítuson vett részt, amikor jött a farkas. De a farkas nem ártani akart neki, hanem az édesapja volt (és feltehetően azért követte, hogy vigyázzon rá, míg a (kis)lánya egyedül van a vadonban), míg a Shar hívők nem megmentették a farkastól, hanem elrabolták/elragadták. A szülők most is élnek, Shar hívők rabságában, és rajtuk keresztül van rányomva SH-ra egy átok, ami biztosítja, hogy a gondolatai "ne kalandozzanak el" (ez a fájdalomhullám, ami Selune dolgok közelében érte/éri). SH ezután "visszavált" Selune hitére, és másnap reggel (táborozás alvás után) már fehér hajjal jelenik meg. MOndja ő is, hogy átfestette, mert úgy érezte, hogy kell ez a testi változás is, és a többi NPC is kommentálja ezt, ha egyesével beszélsz velük a táborban. Hogy miként alakul még a továbbiakban ez a sztori, nem tudom, mert Rivingtonban vagyok még, Act 3 elején. Éppen cirkuszozom
Apropó, cirkusz: más is járt rajtam kívül Chult dzsungelében "nyereményutazáson"?
-
Gothmog
senior tag
Engem már az EA óta izgattak a "befőttes üvegbe" rakott agyok (akkor még hármat lehetett belőlük találni a nautiloidon - cipeltem is őket magammal, persze hiába, de azért a végleges játékban ott megtalálható kettő is mindig a szütyőmben volt most), hátha lehet velük kezdeni valamit, és a héten meg is lett az eredménye: [teljes befőttes gyűjtemény]
(Persze pont a nautiloidról származók csak "flavour" jelleget adtak a dolognak mást nem, de így sem bántam meg, hogy végig a zsákomban voltak addig a pontig.) -
Gothmog
senior tag
válasz
FlashBird
#1187
üzenetére
Azért végeztél ennyi idő alatt, mert valószínűleg a mellékküldetések zömét kihagytad, egy rakat dolgot észre sem vettél, fel sem fedeztél a térképeken, a szereplőkkel is feltehetően alig beszélgettél (és azokat is gyorsan végignyomkodtad), magyarán kb. végigrohantál a játékon.
Persze mindenki úgy játszik, ahogy jólesik neki, tehát ne fodg fel kritikaként, amit írtam. Nem annak szántam. (Persze dícséretként se, hogy milyen f@sza gyerek vagy, hogy ennyi idő alatt végig tudtad vinni
)
Egyszerűen más a játékstílusunk. Én most "kiélvezem" a játékot, mint egy finom süteményt, lassan fogyasztom el. Tervezek majd második végigjátszást is, rögtön az első után, Dark Urge karakterrel (én nagyon-nagyon gonosz leszek, pont a fordítottja, mint a mostani főhősömmel). Ott már én is bizonyosan gyorsabb leszek, hiszen rengeteg mindent tudni fogok, illetve a mellőlem hulló karakterek miatt kevesebb lesz a személyes küldetések száma is -
Gothmog
senior tag
válasz
Joco_77
#1167
üzenetére
Én 99 óránál járok per pillanat (mentés szerint), és Act2-ben vagyok még. (Igaz, feltehetően eléggé a végén már, mert
Nightsong kiaszabadult, és Ketheric Thorm kiiktatása lesz műsoron Azt nem tudom, hogy kihagytam-e bármit is (már olyan értelemben, ami figyelmetlenségből/bizonyos helyek vagy dolgok skippeléséből eredhet, és nem pedig quest-döntésekből), de én is kb. olyan stílusban megyek, hogy minden négyzetcentimétert igyekszem felderíteni.
Egy dologgal van problémám, pontosabban egy dologról feledkezek meg rendszerint, bár szerencsére mindig pótolom még időben: Balanced nehézségen (nekem legalábbis) meglehetősen könnyű a játék, és ezért gyakorlatilag alig használok Long Restet. (Az egész Act2-őt a spoileres pontig például simán letoltam volna LR nélkül úgy, hogy mindent felfedeztem a térképen/megcsináltam, amit csak lehet.) Viszont a karakterek dolgait sokszor LR alatt előjövő események gördítik előre, ezért szükség van rá. A spoileres rész előtt (még a Gauntletben, mielőtt belépnénk
Shadowfellre -
Gothmog
senior tag
Nem írtam, de az enyém Steames (eredeti).
A virágbolti verzió kipróbálásra elfogadható megoldás (főleg a mai játékárak mellett), de ha tetszett, amit eddig láttál belőle, mindenképpen vedd meg szerintem, és ne tört verzióval vacakoljál! Ez tényleg olyan alkotás lett (a cRPG stíluson belül), amiből évtizedenként maximum egyet vagy kettőt kapunk, úgyhogy megérdemli a vételt.Persze nem hibátlan: kisebb-nagyobb bugok még akadnak benne, illetve én nem bánnám, ha a karakterem eldönthetné, hogy kinek csapja a szelet, és nem az NPC-k próbálnák rám erőltetni magukat, nemtől és az eddigi párbeszédek irányától függetlenül (legutóbb éppen Wyll adott elő egy "langyi táncot", amihez "frodós nézéssel" partnernek akart felkérni; Gale háromszori ismételt próbálkozása után - ahol pedig már az első körben közöltem vele, hogy én nem a Kék Osztriga bárban vagyok törzsvendég, úgyhogy felejtse el ezt a vonalat - már kicsit sem éreztem poénosnak a dolgot, inkább kínomban röhögtem csak). Félreértések elkerülése végett, nem azzal van bajom, hogy bármelyik csapattárssal viszonyt lehetne kezdene a játékos karakter nemétől függetlenül (bár ha már a pöcsökre és ágyjelenetekre van kikapcsolható opció, akkor lehetett volna arra is, hogy azonos nemű vagy ellentétes nemű karaktereknél, esetleg szabadon mindkettőnél jöhessenek-e elő csak románc opciók), hanem azzal, ahogyan a játék ezt "megvalósítja". Oké, nem a világvége, párbeszédopciókkal minden nemkívánatos elem lerázható, csak kissé mégis kizökkenti nálam a szinte tökéletes játékélményt és immerziót.
-
Gothmog
senior tag
Azért annyi negatívumot (bár ez szubjektív) még hozzá kell biggyesztenem, hogy mivel alsó hangon kb. 90%-ban az Eldritch Blastot használja az ember, ezért megvan az esély arra, hogy egy idő után egysíkúnak tűnik majd a játék vele. (Nálam Wyll kb. úgy működik, hogy EB alapból; kb. szökőévente van olyan harc, ahol ennél többre van szükség, ilyenkor Fireball vagy Hunger of Hadar, helyzettől függően; olykor, ha a nyakára másznak, akkor pedig közelharc (Pact of the Blade, most körönként kettőt tud támadni, a Blood of Lathander buzogányt forgatja, ami egyébként Act2-re, ahol éppen vagyok, kb. ultratáp fegyver, mert passzívan ad egy egész jó kis fénykört, amin belül a mindenféle árnyékalapú lények megvakulnak, vagyis hátrányból támadhatnak csak.)
#1111 Talala : Nálam DX alatt tökéletesen fut, közel 90 óra alatt nulla kifagyás. (Néha előfordul, hogy a játék "ledobódik tálcára", nem tudom, mitől, de ilyenkor egyetlen kattintás megoldja a dolgot. Kb. 1 mp az egész.)
Viszont Vulkan alatt el sem tudom indítani, fehér képernyőn beragad/homokórázik a végtelenségig már a megjelenése óta (patchek nem változtattak ezen). Miközben az EA verziót még gond nélkül Vulkan alatt játszottam azonos konfigon (kb. bő 70 órát beleraktam az EA-ba a megjelenés előtti 1-2 hónapban; ott sem volt egy darab kifagyás sem). Máskülönben valamit biztosan "reszelhettek" az EA és a megjelenés között, mert az EA-nál még kifejezetten a Vulkant ajánlották, s a DX-et csak gond esetére, míg az "aranylemezes" verziónál már fordult a helyzet, és a DX-et javasolták elsődlegesen a fejlesztők. -
Gothmog
senior tag
Annyit javítanék magamon, hogy az Eldritch Blastot tápoló két Eldritch Invocationt elvileg már második szinten felveheted. (Valamiért a 3. szint akadt be a fejemben, de akkor a Pact választás van soron.)
Én 2. szinten mindenképpen felvenném azt közülük, amelyik a karizma módosítóval növeli a cantrip sebzését. A másikat (mindkettő valamilyen Blast, de a pontos nevük most nem ugrik be) ráérsz a következő adandó alkalommal felvenni. Legalábbis, ha látsz olyat az Invocationök között, amin nagyon megakad a szemed. Pl. ha darkvision nélküli fajt választottál, akkor érdemes lehet felvenni azt az invocationt, amelyik még a mélysötétbeli fajokénál is durvább darkvisiont (Devil's Sight vagy hasonló a neve) adományoz.A Dark Urge-ömhöz (amit elég sötétnek tervezek) én is RP szempontból gondoltam a warlockra. Majd meglátom. Egyelőre még bőven-bőven Act2-ben vagyok a mostani karakteremmel is, szóval elég messze van az még
-
Gothmog
senior tag
Nálam Wyll (aki ugye Warlock) állandó csapattag, és szerintem kifejezetten erős/jól használható a karakterosztály. A Dark Urge végigjátszásomra én is azt (esetleg Sorcerert, de a Warlock felé húzok most) fogok indítani.
Persze nem ismerem/próbáltam az összes kasztot. (EA-ban Sorcerert és Fightert kreáltam, míg most Bárddal játszom.)
Röviden: a warlocknál nagyon sokat befolyásol, hogy milyen subclasst választasz alapból, ugyanis - a minden warlocknak járó lehetőségeken túl - mindegyik más és más további varázslatokat tud majd felkínálni megtanulásra. Elvileg a The Fiend a legütősebb megoldás, mert itt az ellenfeleket legyőzve ideiglenesen extra HP-t kapsz (kvázi egy puffer, amiből büntetlenül sebződhetsz, míg el nem fogy), illetve a Fiend alkaszttal olyan erős sebző varázslatokat is megtanulhatsz, mint pl. a Scorching Ray vagy a Fireball.
(Ugyanakkor a bármilyen alkasztú warlockok által egyaránt megtanulható, kifejezetten warlock varázslatok között van néhány elég ütős: nekem a Hunger of Hadar és a Hex a két kedvencem. Utóbbi főleg alacsony szinten jött jól, bonus actionből süthető el, ha meghal az érintett lény, akkor pedig ingyen viheted át másra. Ez némi tulajdonság csökkentés mellett +1d6 további nekrotikus sebzést lapátol rá az érintett lényt érintő minden sebzésre. A Hunger of Hadar pedig területre hat, kör elején és végén is sebzi a benne állókat, továbbá vakít (a távolsági támadókat kiiktatja), és tapasztalataim szerint elég összevissza kóvályognak benne az ellenfelek. Magyarán baromi jó kontroll-cucc, ami könnyed/laza vadliba vadászattá tud alakítani alapból is keményebb csatákat.A warlock, noha a játék nagy részében csak két spell sloth-tal kell gazdálkodnia, de egyrészt short resttel visszanyeri az elhasználtakat, másrészt pedig minden egyes varázslatot mindig a szintjéhez igazított legnagyobb erővel tud alkalmazni (tehát pl. a tűzlabdát és a többi "szinteződő" varázslatot mindig automatikusan a karakteredtől telhető legerősebb formában tudod elsütni.)
A warlock rengeteg bónusz dolgot választhat (a patrónusától kapja őket) bizonyos szintlépéseknél: új ingyen (spell slothot nem foglaló/elhasználó) varázslatokat, automatikus sötétben látást (ha nem rendelkeznél vele), skillek elsajátítását stb.
De a legalapabb dolgot nem mondtam még: van egy cantripjük, az Eldritch Blast (EB). Ehhez fel kell majd még venni két patrónus "ajándékot", hogy teljes hatásfokkal működjön (ez akár már 3. szinten is megtehet, ha nagyon akarod), de utána olyan ingyen varázslatod lesz, ami a játék végéig kellően erős tud maradni. Az EB kezdetben egy d10 sebzésű sugarat lő ki (amely force sebzésű, és erre szinte senki sem immúnis/védett ellene, plusz tereptárgyak rombolására is ideális), majd ahogy léped a szinteket, később 2, majd 3 sugarat tudsz kiereszteni egy varázslattal (amellyel 2 vagy 3 lényt is célozhatsz, ha az az óhajod, de persze irányíthatod az összes sugarat ugyanarra az ellenfélre is). Namost, a két "ajándék", amit említettem, a következőképpen módosítja az EB-t: az egyik azt csinálja, hogy mindegyik sugárhoz sebzésbónuszként hozzáadódik a karizma módosítód; a másik pedig hátralöki az ellenfelet, ha eltalálod a sugárral. Nagyon baba, főleg egykörönként ingyen elsüthető cantriptől...
És akkor azt még nem említettem, hogy a Warlock is karizma alapú karakter (parti arca lehetsz, párbeszédekben meggyőzés/fenyegetés/megtévesztés, ami jólesik), ami szintén nem egy rossz pont.
Végül, 3. szinten választhatsz egy Pact-ot. Ez tulajdonképpen egyfajta specializálódás. Én Wyll a Pact of the Blade-et választottam. Ezzel gyakorlatilag mahgamhoz tudok kötni bármilyen fegyvert (vagy idézni egyet akár, ha ez a szimpatikusabb). Ezzel a fegyverrel pedig úgy tudok harcolni, hogy a támadásomhoz az erő vagy ügyesség helyett a karizma módosítómat adhatom, s ugyanez vonatkozik a fegyver sebzésére is. Ráadásul 5. szinten (hasonlóan "harcos" fővonalú kasztokhoz) kapsz bónusz támadást a pactos fegyverrel. (A fegyver magadhoz kötése nem egy "életre szóló" dolog. Ha találsz jobb fegyvert, bármikor válthatsz.)
Én egyébként azt tapasztaltam Wyllnél, hogy úgyis EB-vel lövöldözök 90%-ban, úgyhogy hiába erős a Pact of the Blade, nem igazán használom ki, úgyhogy valószínűleg valamelyik másik Pactot fogom majd választani. (Egyelőre a familiárist idézőssel szemezgetek, de nem olvastam még pontosan utána).
Lényeg a lényeg, elvileg nem ez a karakterosztály a legtápabb a játékban, de ha szimpatikusnak tűnik, nyugodtan indíts Warlockot! Élvezet lesz vele a játék, és abszolút nem fogod gyengének érezni (ha jól fejleszted).
Sok mindenről nem írtam (a The Fiend melletti másik két alkasztról, a másik két pactról), mert csak olyasmikről akartam, amikben van személyes tapasztalatom.
-
#1083
Gothmog
senior tag
RobberBaron
#1082
Gothmog
senior tag
válasz
RobberBaron
#1082
üzenetére
Én azzal játszom, de még "csak" 8. szintű vagyok, Act2-ben, tehát kérdés, hogy mit értesz magasabb szinteken?
Egyébként én nagyon meg vagyok elégedve vele. Ő a parti arca, de nem csak a karizma alapú skillekben jeleskedik, varázslatokat leginkább utility vonalon használok vele (speak with animals, detect thoughts, see invisibility, feather fall stb.), mert harcban 95%-ban lövöldözök vagy közelharcolok vele. Kétfegyveres harcra specializáltam, két kézi nyílpuskával (drow a faj, ezért alapból képzett benne), illetve két finesse alapú közelharci fegyverrel egyaránt hármat támad alapból körönként (6. szinttől, amikor megkapja az extra támadást), és elég tisztességesen sebez. Mindemellett a speciális balde flourish dolgai (amik lőfegyverekkel is működnek az elnevezés ellenére) bizonyos helyzetben baromi jól jöhetnek, akár tankolni akarok (+4 AC), akár mondjuk valakit lelökni magaslatról támadással egybekötve stb. De az az igazság, hogy mostanában csak simán lövöldözök vele, mert messziről is nagyon jól takarít.
Persze varázslatokkal is tud szemétkedni harcban, de arra igazából már jó ideje rá sem szorulok.Karizma és Ügyesség a fő tulajdonságok nálam (de headband of intellectet az intelligenciáját is felnyomtam 17-re javítandó az oda tartozó skillek próbáinak az esélyét). Dex és Cha egyaránt 18-on áll per pillanat (Dex 16 lenne, de tárgy emelt rajta).
Élvezetes vele a játék. Tulajdonképpen van egy olyan jack of all trade karaktered, akit nem szükséges szimpla support szerepre kárhoztatnod, mert harcban/minden szituációban megáll a maga lábán. Persze nem ő lesz feltétlenül a fő sebzésosztó, de abszolút nem szimpla support karakter. Annál sokkal-sokkal magasabb polc jár neki szerintem.
-
Gothmog
senior tag
válasz
jano1102
#1077
üzenetére
Ha már vagy 5. szintű a csapattal, akkor az a csata nem lehet olyan borzalmasan nehéz. Persze attól is függ, hogy kikkel vagy, miként fejlesztetted őket stb.
Githyankiknál a parry elég idegesítő tud lenni, ha fizikai sebzéssel próbálkoznál. Viszont ez csak addig működik, míg kétkezes kardot szorongatnak a kezükben, az meg Heat Metal vagy Command varázslattal is simán eldobatható velük. Ha veled van Wyll, és megtanulta a Hunger of Hadar spellt, az is durván meg tudja szívatni őket. (Csak vigyázz, te se menj bele a hatóterületére, hanem távolról abajgasd az ellent.) Ez csak két apróbb példa/lehetőség, de dugig van ilyenekkel a játék, csak rá kell érezni. Plusz, amit a többiek is írtak: helyezkedés, tárgyak (italok, dobálható dolgok stb.) aktív használata stb.
A szerencse istennője még így is megszívathat, ha az ellen zsinórban szórja a kritikus találatokat, míg neked meg nem kedveznek a dobások, de ha ez már nagyon pofátlan méretet vagy pechsorozatot öltene, arra ott van a load game varázslat. Abból a partiból egyébként a kétkezes kardos macát érdemes mielőbb kiiktatni (ha az eldritch knight-juk lebénítana tőletek valakit varázslattal a legelején, akkor érdemes őt is megkínálni valami keményebb cuccossal, hogy megtörjétek a koncentrációját), mert ő életveszélyes az action surge kombós 4/körös támadásával, amivel egyébként többnyire talál és bivaly módon sebez is. (Viszont közelharcos, így csak testközelből tud kellemetlenkedni.) Ha ő megvan, akkor a többiek már könnyebben elhullanak. Én a harcos/varázslóra mennék rá másodiknak, majd a két íjász marad a végére. Persze utóbbiak is roppant kellemetlenek, elég durvákat és pontosakat lőnek, de még így is ők jelentik a legkisebb gondot.
Még az elején, míg viszonylag együtt vannak, ha tekercsről vagy karakterrel spell slothból tudsz tűzlabdát, azzal érdemes megkínálni őket. Ha szerencséd van, egyiket-másikat úgy lesebzi, hogy utána egy-két ütésből/lövésből/akár cantrip szintű varázslatból is pillanatok alatt kivégezhető lesz. -
Gothmog
senior tag
válasz
jano1102
#1062
üzenetére
A Silverland (Budapest, Kolosy tér) mintha a '90-es évek legelején is meglett volna már, és kezdetben kifejezetten AD&D kiadványokra specializálódtak. Gyakorlatilag minden kapható volt. (Én 1993-ban jártam ott először. Egy idősebb házaspár és a fiatal felnőtt lányuk vitte a boltot. Nagyon ritkán még járom arrafelé, és olyankor rendre elmegyek a bolt mellett. Még mindig megvan - ha jól tudom, már az unokák üzemeltetik.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
jano1102
#1053
üzenetére
Csak nem a Rubin Kódex volt? Én is azzal kezdtem az (A)D&D-t 1993 körül kis taknyos elsős gimnazista koromban
(Majd persze gyorsan átugrottam a frissen megjelent M.A.G.U.S.-ra, ahogy kb. mindenki a környezetemben.) Emlékszem, a lapozgatós könyvek, no meg a korábban általam olvasott egy-két "D&D alapú" regény (Sárkánydárda krónikák, A Káosz szava) után micsoda eszméletlen dolog volt, hogy "élőben is lehet játszani", te is lehetsz kalandozó hős. (Gimi végére ugyanakkor nálam elmúlt az asztali szerepjátékos szenvedély, ellenben számítógépes játékok formájában erősen és stabilan él a mai napig is!)De hagyom is az offot...
-
Gothmog
senior tag
Köszi!
Mindig öröm, ha kiderül, hogy sikerült valakinek segítenem élvezhetőbbé tenni a játékot!
Én is nagyon szerettem a Divine Divinityt (bár az utolsó nagy területre tuti kifutottak Swenék az időből/pénzkeretből/ötletekből?, mert az nagyon eseménytelen/üres volt a többihez képest); főleg egy ismeretlen és kicsike csapattól volt meglepően nagy dobás ez így elsőre! A zenéi pedig! - a mai napig a fülemben cseng jó pár melódia a játékból!Élveztem a fordítását is, bár technikailag amúgy egy rémálom volt
, mert csak sima txt fájlba lehetett kinyerni a játék szövegeit, kontextus nélkül (pl. nem láttad a párbeszédfát, vagyis, hogy melyik válasz vagy kérdés minek az előzménye vagy fordítása, így a kb. két teljes + két fél végigjátszásom emlékeire hagyatkozhattam csak sokszor), az ékezetes karakterek mind hiányoztak (azokat paintben rajzolgattam bénázva). Nem is lett tökéletes, és emlékszem, hogy amikor tesztelgettem, mindig az ötlött a szemembe, hogy mennyi helyen írtam feleslegesen túlbonyolítva/magyartalanul. Gondoltam is, hogy hú, ez elég szörnyű. (Azután szerencsére csupa pozitív visszajelzést kaptam rá, úgyhogy szerencsére nem volt hiábavaló a meló vele ). -
Gothmog
senior tag
válasz
Joco_77
#1029
üzenetére
75 óra (mentés szerint), és Act2 elején járok -
még csak Isobel elrablási kísérletén, a drideres rajtaütésen és ott a közvetlen környék felderítésének a kezdetén (árnyékkutyák és a szomszédos fazekasműhely) vagyok túl Megcsináltam a créche-t, meg minden mást a Mountain Pass térképen, ám az árnyék-átok sújtotta területre inkább Mélysötétből, a felvonót használva mentem át. Ismerősök szerint (van aki már harmadjára pörgeti ki a játékot, persze a második és mostani végigjátszásai már "célirányosak") Act3-ban nagyon könnyű behozni, ha elmaradnál esetleg szinttel/szintekkel, úgyhogy meglesz a 12 mindenképpen, és nem is feltétlenül csak a játék legvégére - tehát nem érdemes aggódni.
Máskülönben Steam szerint ~165 óra körül járok a játékban, de persze EA-ztam is vele rendesen
-
Gothmog
senior tag
Még az EA-s végigjátszásban is, a jelenleginél még nem tartok ott (csak majdnem).
EA-s végigjátszás alatt:
a karakterem rájött, hogy egy Redcap próbálja hülyíteni őket, akit lelepleztem, majd lerendeztem. Ezek után én lettem Boooal (nyilván Bhaal kifacsarva), engem kezdtek imádni Egyébként Kuo-Toák voltak anno a BG2-ben is.
-
-
Gothmog
senior tag
Balanceden játszom, még Act1-ben (aktuálisan 5. szintű a parti), "odafent" minden megvan az alaptérképen, Underdarkot még csak most derítem fel.
Egyáltalán nem nehéz. Eddig kétszer töltöttem vissza harcot.
Egyszer a nagy póknál, ahol eredendően nem feltétlenül akartam harcba bocsátkozni, csak a követ próbáltam elcsenni (3. szinten, long rest előtti lerongyolódott partival mentem le), meg akkor már a fészekaljakat elpusztítani, hogy azokra már ne legyen gond, de észrevett és rám teleportált a nagy dög, s rögtön olyat köpött elsőre, amitől ketten is instant megfeküdtek.
A második visszatöltésem a gith patrolnál volt, ahol rögtön az első körben a négy gith három kritikust ütött be egyetlen kör alatt (pedig a főnökasszonyt ideiglenesen kiiktattam még az elején, tehát a három másik tolt be három kritikust a hat támadásukkal/varázslatukkal). Szintén long rest előtti utolsó csatának szántam, és ez a kezdés nem volt túl "szívderítő", így inkább a load game cheathez folyamodtam. Második nekifutásra már gond nélkül lement a harc, talán sebződni is alig sebződtem. (5-ös volt a partim.) Ott egyébként elsőre békés módszerrel is letudtam a patrolt (kicsivel mintha több xp járt volna azért a megoldásért, mint a harcért), de még az EA-ból emlékeztem pár jó cuccra, így inkább visszatöltöttem, hogy elkenjem a szájukat és kifosszam a hullákat...Különben tényleg nem nehéz, csak ésszel kell csinálni, és mérlegelni, hogy mikor van olyan szitu, amikor érdemes a bajosabb helyzetekre félrerakott itókákat, varázstekercseket vagy éppen varázslatokat, netalán egyéb szereket/cuccokat használni + a terep kihasználása (magaslati pontok, "szűkületek", fedezék/akadály a távolságiak elől stb.) mindig alap.
Persze néha vannak olyan dobási sorozatok a húszoldalúval (ikozaéderrel), amitől égnek áll az ember haja, és legszívesebben újratöltené azonnal (a gith patrolnál, mint említettem, tettem is ilyet), de többnyire sikerül ezt megállni, és általában ki lehet bekkelni a szar dobási sorozatokat is - még nem voltak annyira durva harcok, amik instant party wipe-pal büntettek volna ilyen helyzetet. -
#831
Gothmog
senior tag
Capricornus
#830
Gothmog
senior tag
válasz
Capricornus
#830
üzenetére
Ja, szerintem a többség, aki jelezte, hogy érzésre lehet valami gond (legalábbis a magam nevében szólva most), nem arra gondolt, hogy szándékos megbuherálás lenne (oké, a karmic dice elvileg az, de azt már az EA-ban is élből kikapcsoltam, és még csak ki sem próbáltam). Inkább arra, hogy ez a random, ami a játékban van, "flawed", tökéletlen. De valaki meg is jegyezte korábban (a programozás részhez én nem értek), hogy nem is olyan egyszerű szoftveresen tényleg jó, "valódi random" módjára viselkedő rng-t írni.
De nem vitának szánom, mert a többi dologban (statisztikai valószínűségek, mintaméret szerepe, lottós példa) abszolút igazad van.
És nyilván benne van a személyes, szubjektív érzet is olyan szempontból, hogy mondjuk zsinórban 5 darab 12-es dobás nem fog feltétlenül feltűnni az embernek (pedig elhanyagolhatóan kicsi erre az esély), de egymás után 2 db (vagy még inkább, 3 db) egyes dobás már igen. Persze mindenre megvan a matematikai esély, de pl. tegnap-tegnapelőtti játékidőmben (hétvégén volt időm kicsit jobban megtolni) kétszer találkoztam dupla egyessel, egyszer tripla egyessel, de volt olyan sorozatom is, amikor 12-szer misseltem zsinórban 50-55% találati esélyekkel. Ezek egyike sem újratöltésből jött, hanem játék közben jelentkeztek "természetes" módon. És persze lehet rá mondani, hogy ritka pech, de amikor több ilyet látsz (és ismerősöktől is hallasz hasonlókról), akkor óhatatlanul felmerül az emberben a gondolat, hogy "valami beakad" a játéknak, valami nem okés a random seeddel (vagy akárhogy nevezik is). -
#826
Gothmog
senior tag
VikMorroHun
#824
Gothmog
senior tag
válasz
VikMorroHun
#824
üzenetére
Köszi a választ!
Túlélők Földjét én is nyomtam egy ideig (kezdetben csak Setét Patkány naplóját olvasgattam a Bíborholdban, majd a HKK megjelenését követően ért el a "próbáljuk ki" érzés egy kritikus szintet), de úgy éreztem, hogy későn szálltam be (HKK-s ismerőseim között volt pár ős-TF játékos, és ők állandóan a jó pszionikus képességekkel rendelkező mutáns másodlagos karaktereiket ajánlgatták megvételre, mert az mennyivel tápabb, mint a nyomorult troll, amit indítottam stb.), és az hamar elvette a kedvemet.
Viszont én inkább a Valhallás Észak lángjaiból néztem volna ki ezt a fajta programozói amatörizmust, mert a TF kódjai mögött elsősorban Tihor Miklós állt, akit - amennyire tudom - kb. zseninek tartottak akkoriban programozói körökben. (Az Észak lángjait is próbáltam, de az nagyon kiforratlannak tűnt.)
Volt még egy harmadik játék is, amibe az indulása környékén beszálltam, és az tetszett is (meg ott tényleg ott voltam az indulásnál, és az első pár körben nagyon szépen haladtam/fejlődtem), de közben egyetemre mentem, felvételire készülés stb., így félbehagytam, pedig volt még vagy 4-5 környi kreditem a játékhoz. Viszont a címére nem emlékszem, csak arra, hogy nem Valhalla és nem Beholder játék volt.
-
#822
Gothmog
senior tag
VikMorroHun
#812
Gothmog
senior tag
válasz
VikMorroHun
#812
üzenetére
Melyik levelezős volt? (A 90-es években kipróbáltam én is egy-kettőt, de egyiknél se ragadtam le sokáig.)
-
Gothmog
senior tag
Az EA-ban nagyon jó volt a Vulkan, gyakorlatilag a fejlesztők is az azzal való futtatást ajánlották. Majd jött a rendes megjelenés, és nekem Vulkannal pl. el sem indul: fehér képernyő, végtelen homokórázás. De a Larian is a DX11-et ajánlja egyelőre. (Azért én kíváncsi lennék, hogy mi változott, mit módosítottak, hogy így lerontotta a Vulkan teljesítményt, illetve hogy ilyen bugos lett.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Hintalow
#782
üzenetére
Szerintem mindenkinek, aki játszott anno pen&paper (vagy ahogy újabban nevezik: tabletop) RPG-kel, vannak élményei különösen peches vagy éppen kritikus helyzetben mázlista dobássorozatokról
(Én középsulisként, ~ 1993-97 között játszottam asztalit haverokkal, de még ilyen időtávból is emlékszem párra.)Viszont itt a játéknál, miközben az esetek többségében persze normálisnak tűnnek a dolgok, mégis olyan számban jönnek elő furcsa dobássorozatok (karmic dice nélkül is), ami már egyértelműen gyanús, és a valóságban "dobálva" bizony szökőévente látnál csak ilyet, nem pedig mondjuk 2-3 játékóránként.
Nekem pl. tegnap megvolt az első olyan, amikor 3 kritikus sikertelenséget dobtam képzettségpróbára zsinórban (nem újratöltéssel, hanem inspiration pontok felhasználásával ismételtem a próbát). Ennek laza 1:8000-hez az esélye. És persze megtörténhet, megvan rá az esély, csak éppen a próbát közvetlenül megelőző harcban is volt pl. critical failure-nek minősülő támadásom, amit pedig advantage helyzetből dobtam (tehát a párhuzamosan gurított két d20 eredménye egyaránt 1 lett). És amikor már gyanús mennyiségben/gyakorisággal látod az ilyen "persze, megtörténhet, miért ne, de azért mégsem túl valószínű" dobássorozatokat, akkor elgondolkozol azon, hogy mégis milyen rnd van a játékban? -
Gothmog
senior tag
6650XT-m van nekem is (Sapphire Nitro+). Proci egy i5-11400F. A monitorom 1920×1200-as felbontású, 60Hz-es.
A játék Ultra beállításokat ajánlott, és ment is volna vele gond nélkül, de a nyári melegre tekintettel, illetve arra, hogy bizonyos beállításoknál elhanyagolható a tényleges látványbeli különbség, végül egyénileg állítottam be a dolgokat, összességében kb. High-nak megfelelően. Egyelőre tökéletesen, reccenés nélkül fut. VSync-et én belőttem, és az FPS capet 65Hz-re lőttem. Így stabilan végig 60Hz-en megy a játék. (Act3-ban lehetnek majd gondok, de mire eljutsz odáig, valószínűleg kint lesz a teljesítményt javító patch.) -
Gothmog
senior tag
válasz
PhilBrick
#756
üzenetére
Rossz hírem van: támadásnál alapjáraton csak egyetlen húszoldalú forog a háttérben, és jelen esetben az 50% azt jelentette, hogy ha 1-10 a dobásérték rajta, akkor nem találsz, ha 11-20, akkor találat van. (Támadóértéked + d20 vs. az ellenfél AC; ez ugye az alaprecept a támadódobásnál, és ide több dobás csak akkor jönne be, ha mondjuk a védő félnek lenne speciális kitérésre extra dobási lehetősége stb.). Akinek 55%-a volt, ott értelemszerűen eggyel magasabb volt a támadóértéke, így nála az 1-9 nem talál, 10-20 dobások találtak.
A % érték, amit kiír, Larian egyszerűsítés, de elég praktikus, mert látod, hogy elvileg kb. mennyi esélyed van adott pozícióból, adott skillel vagy varázslattal vagy támadással eltalálni adott ellenfelet.Mást pedig abban a helyzetben nem tudtam tenni, csupán anyit, hogy a kétfegyveres bárdom a bónusz támadásos ütése mellett minden körben tolta rá a vicious mockery-t (sikeresen), így a "pókkirálynő" is mindig hibázott szerencsére (disadvantage-dzsel ment a támadó dobása), és dupla szerencsére Lae'zelt támadta, akit én akkor tank funkcióban (lehető legmagasabb AC) használtam.
Egyébként a legtöbb ellenfél ellen természetesen nem 50% az esély, nyilván nem béna kacsákkal megyek, de ha jól rémlik, még 3-as szintű csapattal ugrottam neki a küzdelemnek, és nem is túl kipihent állapotban. (Sunyiskodni próbáltam, de az EA óta alaposan feljavították a pók matriarch AI-ját... Gyakorlatilag ahogy kicsináltam az egyik fészekben a tojásokat, hiába volt messze tőlük és nem is arrafelé nézett éppen, egyből odarohant, majd másodpercen belül teleportált rá a partimra.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
janos666
#743
üzenetére
A rnd algoritmus, amit írtak vagy használnak a játékhoz (természetesen nem a machinált karmic dice-ra gondolok, hanem az a nélküli, elvileg teljesen random dobásokra) tény, hogy nagyon fura. Másik fórumon egy-két ismerőssel gyűjtögettük az élményeket, én némelyik dobássorozatomra kiszámoltam a bekövetkezés valószínűségét is, és hát, elég hihetetlen eredmények tudnak kijönni.
Pl. a Phase Spider Matriarch elleni harcomnál a 4 karakter 3 körön keresztül zsinórban nem tudta eltalálni a pókot, miközben 3 karakternek 50%, 1 karakternek pedig 55% esélye volt erre ütésenként. Arra az esély, hogy a 4 karakter ilyen feltételek mellett 3 körön keresztül mindig elvétse a támadását (vagyis 12 támadást zsinórban) kerekítve 0,18%. Ez önmagában nem lenne gond, csak amikor a vártnál többször jönnek elő ilyen nem túl valószínű eseménysorozatok (nekem is volt már pl. advantage módosítójú képzettségdobásom, ahol dupla 1-es jött ki - 0,25% az esély rá), akkor elgondolkodik kicsit az ember.A játék mindezzel együtt is zseniális szerintem. Bár tény, hogy sokat kell még csiszolgatniuk rajta ahhoz (főleg Act3-ról hírlik, hogy van ott még dolguk bőven a fejlesztőknek), hogy valóban olyan játéktörténeti mérföldkő legyen, amilyennek sok tesztelő kikiáltotta. (Viszont én a Larianból kinézem, hogy kb. egy múlvára, a Definite Edition verzió kijövetelére valóban az lesz az a játék. A potenciál abszolút ott van benne, ezt az Act1 tökéletesen mutatja.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
PhilBrick
#729
üzenetére
Az hagyján, de ha lennének teljesen szinkronizált "játékos karakter" hangok a custom karakterek számára is, akkor tutira veheted, hogy lenne, aki azért sírna, mert az intellektuális félork varázslójához nem illik egyik sem, vagy éppen a gnóm rugójához vagy a törp papjához nem talál megfelelőt.
Más volt mondjuk a Mass Effect, ahol van egy Shepard (aki vagy férfi vagy nő, de ember és kész), és más egy BG3 jellegű játék ebből a szempontból.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Kergeboci
#715
üzenetére
Ne törődj vele! Mint mások is írják, annyi felé ágaznak a megoldások/történések, hogy szerintem menj csak szépen végig egy úton, vissza csak akkor tölts, ha valami nagyon-nagyon zavaróan nem úgy alakul, mint szeretted volna, és hagyd sodródni magad a karaktereddel, élvezd/figyeld, hogy milyen cselekedeted végül hová fog eljuttatni/milyen irányba mennek a dolgok.
Az említett karakter nekem kimaradt az EA-s végigjátszásom alatt (githyanki harcosommal - aki remek párost alkotott Lae'zellel - pusztítóként mentem be a táborba, és mindenkit ledaráltam, aki az utamba került), míg a mostani végigjátszásban úgy döntöttem, hogy kihasználom "drowságomat", és körbeszaglászom, "csalafinta úton-módon" oldom meg az ottani ügyeket. Ebben benne volt, hogy beszélek azokkal a "kulcsszereplőkkel", akikkel az EA-ban a fenti játékstílusom miatt nem volt erre lehetőség. (Innentől spoilerben)
Szóval, bementem a goblin táborba a drow karakterem vezette csapattal. A legtöbb goblin hajbókolt, főleg amikor kicsit rájuk pirítottam itt-ott a rend kedvéért. Minden remek volt, de Priestess Gut, a goblin "főnyanya" valószínűleg átlátott a szitán, mert a szobájába becsalva orvul megpróbált leölni. Altatót akart itatni velem, hogy könnyebb dolga legyen, de a karakterem sikeres képzettségpróbával rájött, hogy altató, amit itatni akar vele, ezért egy titkos jeladásomra a társaim beosontak csendesen a szobába, ahol elvileg kettesben lettem volna a goblin javasasszonnyal. Mivel elf vagyok (még ha drow is), rám nem hat az altató bűbáj, így mosolyogva ittam meg a löttyöt. Amikor a nyanya látta, hogy nem hat, ki akart nyírni, riadóztatva a többieket, de - köszönhetően kis csapatunk összehangolt munkájának - még azelőtt elhullott, hogy lett volna erre lehetősége. Egy főnök kipipálva, ráadásul úgy, hogy senki nem vette észre, nem ugrott rám a tábor. Uzsgyi tovább a hobgoblin főnökhöz. Drow elf fajomra itt is kaptam megjegyzést, amiből kiderült, hogy a nem túl eszes, de cserébe igen agresszív hobgoblin főnök, valamint a harmadik vezető, aki egy sötét elf (ugye ő Minthara) nincsenek túl jóban egymással. Itt először besegítettem az illithid hulla szóra bírásában, ahol az egyik kérdésem (ami az Absolute-ra vonatkozott) kiakasztotta a hobgoblin főnököt, de egy viszonylag könnyed meggyőzés próbával még elsimítottam a problémát. Viszont utána csicskáztatni akart, és a megszerzett információval futárként akart Mintharához küldeni. Mivel igyekszem "szerepjátszani", drow karakterem úgy döntött, hogy egy büdös hobgoblin ne parancsolgasson neki. Ezért visszaszóltam, hogy vigye maga az üzeneteket, én nem vagyok a csicskása. Hobgoblin "barátunk" erre haragra gerjedt, és rákérdezett, hogy jól hallotta-e a válaszomat? Úgyhogy újra közöltem vele, hogy igen, jól hallotta, menjen csak ő maga, ha akar valamit, engem ugyan ne küldözgessen jobbra-balra. Hát, eddig tartott a békesség, rám uszította az egész termet, így kénytelen voltam legyakni őket. Mindez, mint hamar kiderült, azt jelentette, hogy a nem messze lévő helységben Minthara is ellenségessé vált, így amikor odamentem, nem tudtam vele beszélni. Sajnos utána a hullájával sem, mert nem volt Disguise self varázslatom, és a deluxe editionhöz járó "alakváltoztató" sisakot (ami egy apróbb poén a DOS2 ismerőinek) pedig elvből nem akartam használni.
De elfogadtam a fenti helyzetet, és noha furdalta az oldalamat a kíváncsiság, nem töltöttem újra az állást, mert azt gondoltam, hogy úgy cselekedtem, amilyennek elképzeltem a karakteremet, és egyszerűen ez lett belőle. (Na meg, ha lesz majd egy gonoszkodós Dark Urge végigjátszásom, akkor valószínűleg másképpen alakulnak a dolgok. Legalább lesz újdonság egy későbbi végigjátszásra is.) -
#711
Gothmog
senior tag
VikMorroHun
#703
Gothmog
senior tag
válasz
VikMorroHun
#703
üzenetére
Írták már mások is, de több karakter nem statikus, hanem "csinálják a maguk történéseit".
Én az EA-ban jártam úgy, hogy a romtemplom ajtaját püfölő Shadowhearttal nem beszéltem azonnal, helyette még elnéztem jobbra-balra, a templomrom több külső felszíni részébe is, majd visszamenve már nem volt sehol. Azt hittem, hogy bug, de kiderült, hogy nem. Egyszerűen továbbállt, s nem is olyan nagyon sokkal később egy másik helyen ücsörgött - ott futottam újra bele.
janos666 : a külső környezetre valóban rá lehet fogni, hogy nem "világmegváltó" a grafikája (bár a gépigénye sem óriási cserébe), de szerintem bőven pofás így is, az immerzióhoz mindenképpen tökéletes. A karakterek pedig baromi jól tudnak kinézni szerintem (az öltözet is részletgazdag stb.).
Csak példának két kép a Seldarine drow college of swords bárdomról:
[link]
[link] A legjobb ilyenkor, ha nem nyomsz egyből válaszlehetőséget, hanem hagyod kicsit a karaktert, akkor nem "statikus" az arc, hanem pislog, balra néz/jobbra néz, elmosolyodik vagy fintorog éppen - egészen változatos mimikai parádét tud előadni.Az irányítás valóban nem tökéletes, sőt kifejezetten nehézkesnek mondanám helyenként/bizonyos szituációkban (a kamerától meg néha agyf@szt lehet kapni, amikor váratlanul felugrik a csillagos égbe). Az EA végén én is ezt a részét írtam meg a fejlesztőknek, mint javítandó/kritizálható elemet. És biztos vagyok benne, hogy ezzel nem voltam egyedül... (Egyébként az EA-hoz képest sokat javult a kezelhetőség - ott kifejezetten "melós" volt a játék ebből a szempontból.)
Viszont - és szvsz ez a fő erőssége - a játék egészen kivételes módon kreatív: egyrészt a fejlesztők rengeteg mindent beleraktak direkt ("leszinkronizált") lehetőségként, így fajtól, kaszttól, előzményektől, pillanatnyi helyzettől stb. függően sokféleképpen oldhatsz meg számos szituációt, másrészt a "játszótér szabályrendszere", amit kiépítettek (a gravitáció/különböző súlyú dolgok, a víz/elektromosság páros, a robbanni hajlamos gázok és a tűz stb.) szintén kreatív lehetőségek garmadáját állítja a játékos elé. Már ha fogékony ilyesmire az ember. De ha nem, ezek nélkül is tökéletesen játszható/élvezhető.
-
Gothmog
senior tag
Én 25 óra körül járok (sajna nincs több időm játszani), és ez - az EA-ból kiindulva, ahol végigtoltam a teljes elérhető tartalmat - az Act1 kb. harmadát jelenti, úgyhogy ne érezd magad különcnek!
#653 BoneDragon
Köszi a linket! Lopom (Még a játék megjelenése előtt, valamelyik fejlesztői videóban kérdezték a Larian főembereit, hogy kinek mi a kedvenc karakterosztálya, faja stb... A játék vezető írója akkor kijelentette, hogy egy négyfős félszerzet barbárcsapat, akik egymást dobálják a csatatéren. Nos, ezek szerint lett jelentkező a megvalósításra is! ) -
Gothmog
senior tag
Ma már sokkal nagyobbra nőtt a Larian, tehát valószínűleg esélyed nem lesz olyasmire, amit most leírok, de nekem anno a Divine Divinity-nél (a Larian legelső RPG játéka volt), amikor egy game breaking bugba futottam, és írtam neki fórumon, legnagyobb meglepetésemre rövidesen személyesen válaszolt vissza egy illetékes, elkérte egy vonatkozó mentésemet, és egy napon belül úgy küldte vissza, hogy megjavult a quest, és tudtam folytatni a játékot!
De előtte is volt olyan egy quest elakadásnál (még nem volt tele a net walkthrough-kal), hogy netnél ülő ismerősömet megkértem (2002-ben még nem volt otthon netem), ő írt a fórumukra, és nagyon gyorsan válaszolt is neki fejlesztő, hogy mit néztem el/mit kellene csinálnom a továbbhaladáshoz.
Ilyen játékosdömping mellett persze ilyen "jófejségekre" már nyilván nem jutna idejük, de akkor nagyon megjegyeztem magamnak a fejlesztőcsapatot.
-
Gothmog
senior tag
Próbálj meg egy "verify files"-t! Ha nem Steamen vagy, hanem GoG-on, ott is van ezzel egyenértékű opció, csak nem ugrik be a neve.
Ismerősnek egy másik beakadt küldetést így lehetett normalizálni. (Mindent megpróbált előtte, semmi sem működött, majd a fenti opciót lefuttatva varázslatosan megjavult a dolog, beadta a játék a megfelelő párbeszédopciót, frissült a napló is utána stb.) Hátha nálad is működni fog. -
#429
Gothmog
senior tag
parandroid
#425
Gothmog
senior tag
válasz
parandroid
#425
üzenetére
Alapból az egérgörgőt lenyomva ("középső egérgomb") is forgathatod a kamerát, míg a görgővel zoom ki és be.
Pervriadóhoz: két opció is fűződik hozzá a gameplay menüben, és teljesen kikapcsolható (a genitáliák és a "szexjelenetek" egyaránt).Engem nem zavarnak ezek, mégis kikapcsoltam őket, mert nem azért játszok cRPG-kel, hogy mondjuk egy githyanki ruhát felvéve kikandikáljon a C vagy D típusú himbilimbi. (Állítólag tényleg volt ilyen, amit a 2. hotfixben javítottak is. Szerencsére van olyan kiemelkedően jó a játék, hogy ugyan lehetett ezen röhögni - én is megtettem -, de nem erre fogunk emlékezni belőle.)
-
Gothmog
senior tag
A Baldur's Gate és Divinity sorozatoknak semmi köze egymáshoz, csupán annyi a kapcsolódás, hogy a BG3-at a Divinity játékokért is felelős Larian Studios készítette (és sok mechanika stb. elemet átemelt eközben a Divinity: Origina Sin szériájából).
A "klasszikus" Baldur's Gate két részét és kiegészítőit egyetlen "nagy utazás" részeként azonos karakterrel is végigjátszhatod, tehát ha belevágnál, akkor mindenképpen érdemes beszerezni mindkettőt. (Főleg, hogy fillérekért akciózzák őket igen gyakran minde a Steamen, mind a GoG-on.)
Ma már az Enhanced Editiont árulják mindkettőből, amely BG1 esetében (Tale of the Swod Coast) és a BG2 esetében is (Throne of Bhaal) tartalmazza alapból a kiegészítőjüket (ezeket írtam be zárójelesen). Később kijött még egy Siege of Dragonspear nevű kiegészítő is (az Enhanced Edition-ök alkotóitól), amely az első és második részt kötné össze elvileg, de az szerintem nyugodtan kihagyható. Nem maradsz le semmiről, és nem éri el az alapjátékok minőségét.A BG1-2-ről érdemes tudni, hogy ~ negyed évszázados játékok (a BG1 konkrétan 25 éves idén), tehát sok tekintetben másfajta élményt adnak (nem olyan "arcbaverős cinematic" jellegűt), mint a mai alkotások, bár sok tekintetben szerintem szépen öregedtek, és ha valaki ráérez, akkor akár most is örök élményt adhat egy teljes végigjátszás (ahol légypiszok első szintű karakterből végül világformáló erővé emelkedhetsz egy összességében epikus utat bejárva).
Csak készülj fel, hogy nagyon más lesz, mint a BG3.A Baldur's Gate 1 a szerény kezdetekről és az első "nagyobb kalandról" szól, miközben relatíve szabadon bekalandozhatod a Kardpart egy darabját, illetve a kiegészítőjével eljuthatsz még egy-két további helyre is. Jó, én nagyon szeretem, sőt sok szempontból kedvesebb is számomra, mint a második rész. Azonban objektíven nézve a BG2 az "igazi kaland", ahol már magasabb szinten, komolyabb ellenfelekkel összemérve magad a Mélysötéttől kezdve démoni síkokon át sokfelé eljuthatsz, és a Forgotten Realms ikonikus szörnyeivel (sárkányok, démonok, a BG3-ban is feltűnő illithidek stb.) is megküzdhet a kis csipet-csapatod. A történet zárását adó Throne of Bhaal kiegészítő pedig már tényleg epikusi magasságokba emeli ezt az egészet.
Szerk.: Lefelejtettem, de ahogy nubreed is írja, a BG3 teljskörű élvezetéhez nem szükséges végigvinned az első két részt.
-
Gothmog
senior tag
Sajnos egyik megoldási javaslat sem vált be.
Annyit tudtam tenni, hogy levettem (olyan 40-60% közé) a többi (háttér, hanghatások stb.) hangerőt, a voice és chatter (no meg a master) volume-ot maxon hagytam, és feljebb tekertem a hangfalon a hangerőt. Így elfogadható a minőség, bár messze nem ideális.Nem tudom, hogy mitől változott ez meg így, de az Early Accessben alapból minden tökéletes volt, sőt, ott jobb minőségűnek tűntek a (beszéd)hangok.
A Larian egyébként elvileg tud a problémáról, amely nem csak nálam, hanem viszonylag sok embernél jelentkezett. (18-as hozzászólás [itt] .)
-
-
Gothmog
senior tag
Sziasztok!
Egy technikai jellegű kérdés. Nálam az Early Access alatt (a megjelenés előtti két hétben kb. 60 órát beletoltam) tökéletesek voltak a játék hangjai, egyedül a háttérzenét vettem le 60% környékére, minden mást 100%-on hagytam, és így nagyszerűen működött minden: a párbeszédek élesek, jól hallhatóak voltak, a harc közbeni hanghatások és az ambient háttérhangok is remekül összepasszoltak; egyik sem nyomta el a másikat.
Itt a teljes verzióban viszont a párbeszédhasznok/az interaktív dolgokra rákattintva előjövő narrátor-hang egyszerűen túl halk, és úgy hangzik, mintha valami paraván mögül szólna. Már levettem a zenét (40%), hangeffekteket (70%), az irányításhoz tartozó hanghatásokat (60%) és az ambient háttérzajokat (50%), illetve játszottam a dinamic range és occlusion quality beállításokkal is, de a párbeszédhangok még mindig nem az igaziak. Az EA-hoz képest olyan "mosottasan" szólnak (miközben minden más hanghatás normális).
Találkozott esetleg valaki ilyesmivel még rajtam kívül?
-
Gothmog
senior tag
Ha van időd, akár PM-ben is, írd már meg légyszi, hogy milyen óriási játékmechanikai hibák voltak benne!
Én az utóbbi 3 évtizedben rengeteg cRPG-t végigvittem, nagyjából az Eye of the Beholderektől kezdve (bár abból a stílusból a Lands of Lore-t jobban kedvelem) egészen a mai alkotásokig. Az Infinity Engine-es játékok kb. a "szívem csücskei", rengeteg kellemes emlék fűz hozzájuk (a BG sorzatot pár évente a mai napig végigviszem), a Planescape: Torment pedig a kedvenc cRPG-m ever (bár legtöbbször szerintem a Might&Magic VI: The Mandate of Heavent és a Baldur's Gate első részét vittem végig. Illetve a Fallout első részével is nagyon sok végigjátszásom volt pl.).
És én mocskos mód élveztem a Pathfinder KIngmakert, gyakorlatilag nem szúrta a szemem semmi (oké, majdnem semmi, inkább úgy mondanám, hogy semmi komoly). Persze vannak, akik ki voltak/vannak akadva pl. az időlimites dolgok miatt, vagy éppen a királyság menedzsment szivatja őket. De az elsőt én kifejezetten jó pontnak tartottam, adott súlyt a dolgoknak, és ha valaki odafigyelt, akkor összességében MINDENRE jutott idő, míg a második akár teljes egészében kikapcsolható, ha valakinek nem fekszik, hogy plusz dologra is oda kell figyelnie.
Nekem pl. jobban bejött mint például a Divinity Original Sin 2 (pedig nagy Larian fan vagyok, a Divine Divinity-vel ismertem meg őket. Sőt, azt a játékot még "magyarítottam" is.)Ezt már nem neked, csak azoknak, akik olvassák a beszélgetést, és kíváncsiak, hogy akkor most jó vagy kerülendő a Kingmaker:
[Mortismal Gaming] Itt kifejezetten hangsúlyosan jelennek meg a kritikai elemek is - direkt egy ilyen reviewt választottam, és nem pedig egy "ömlengőset". -
Gothmog
senior tag
Ha klasszik BG életérzést akarsz, akkor nagyon ajánlom még a Pathfinder: Kingmakert, illetve a Pathfinder: Wrath of the Righteous játékokat!
A Kingmaker egy bugtenger volt, amikor kijött, jól le is húzták érte (meg a nehézsége miatt is, bár utóbbi egyértelműen játékos oldali error volt, mert sokan olvasás/ész nélkül ugrottak bele, még a tutorial üzeneteket sem olvasták el, azután nem értették, hogy miért halnak be az első swarm jellegű ellenfeleknél stb... Plusz a Pathfinder rendszer kissé összetettebb, mint a D&D iterációk, noha azokból nőtt ki.) Azonban az enhanced editionre nagyon jól összekalapálták! Én kétszer toltam már ki (az első végigjátszást RTwP, a másodikat az időközben beépített TB harc-módon). Hosszú, lassan csordogáló (adrenalin pumpáló mozis akciójeleneteket nélkülöző), de idővel monumentálissá növő játék, ami nem a Mass Effectes "cinematic" stílust, hanem inkább a régi Infinity Engine-es játékok hangulatát/megoldásait hozza. Azokat viszont szerintem tökéletesen. Nekem nagy kedvencem, közel 30 éve játszom cRPG-kel, de szerinem egy all time tizes listára is felférne nálam a játék.
Hosszú ideje tervezek egy harmadik végigjátszást is (ezúttal egy lawful evil karakterrel, mert ebben a játékban - hasonlóan a BG3-hoz - értelmesen lehet ilyen figurákat is kijátszani), csak olyan hosszú, és akkora a bakancslistám, hogy mindig csak tologatom...A Wrath of the Righteous pedig állítólag még nagyobb, jobb, mindenben több, mint a Kingmaker volt (pedig ott is 150+ órás végigjátszásaim voltak). Igazából pont a mérete miatt nem volt még merszem belekezdeni, mert állandó időhiányban szenvedek.
Igaz, a BG3-ba most belevágtam (meg előtte az EA-ba is beleöltem pár tucat órát)
-
Gothmog
senior tag
válasz
PhilBrick
#105
üzenetére
A lehetőség például hogy felvehetek 12 elsőszintű osztályt, az hogyan növeli az életminőségemet !?
Ó, a bármiféle "hagyományos szerepjátékos" megfontolást sutba dobó min-max bajnokok között pl. a Pathfinder: Kingmaker karakterbuildjeinél általános volt a fel kell venni 1 szint Vivisectionstet (+1d6 sneak attack és mutagén), 1 szint Scale Fist monkot (daru stílusból azonnal elsajátítható featek + a karizmádat hozzáadhatod az AC-hez) és 2 szint Paladint (a karizmád megy még a mentőhöz is), majd ezek után mehetett mondjuk a Magus vagy annak a Sword Saint alosztálya (ezek kvázi harcos-varázsló osztályok a Pathfinder rendszerben) vagy nagyjából bármi más osztály, amit játszani szerettél volna. És persze tulajdonságokra is min-max módon osztva a pontokat.
Hogy miként lesz valaki az életútja során - rendkívül rövid idő lefutása alatt - alkímista/méregkeverő-orgyilkosból sárkány rendi harcos-szerzetes majd igazhitű lovag, hogy végül mégis egy harcos-varázslóként teljesedjen ki? Ezt az aspektusát a dolgoknak teljes egészében leszarták.
Engem nem zavar, mert ha a játék engedi, csinálják. (Ezek hátterében általában az van, hogy a játék végére a lehető legtáposabb karaktert akarják összedobni, akivel olyan a játékélmény, mintha már-már cheat kóddal mennél.)
Én ezzel szemben mindig igyekeztem egy-egy elképzelt karaktert megvalósítani, és a többosztályúságot amúgy sem kedvelem alapból (oké, BG1-2-ben azért egy elf vagy félelf harcos/mágust bármikor szívesen indítok), ezért ritka kivételektől eltekintve (presztízs osztály felvétele, vagy egyéb - indokolt esetben - néhány szintnyi beleugrás egy másik osztályba) kiválasztottam egyetlen kasztot, és megmaradtam végig annál.A respec igazából arra jó, hogy ha ismerkedsz a rendszerrel (a D&D 5E rendszert pl. én sem ismerem túl jól - amikor utoljára pen&paper módban játszottam, akkor pl. még az AD&D volt a legfrissebb
, a későbbi iterációkkal már csak számítógépes játékokban találkoztam), és valamit elszúrsz, vagy X óra után rájössz, hogy nem olyan irányba fejlesztetted a karaktered, mint képzelted vagy mint amivel mégis játszani szeretnél, akkor ne menjen tönkre/ne forduljon keserű szájízűre 10-20-30 vagy akár 50-60 órányi már befektetett játékidőd. Nem kötelező élni vele, csak lehetőségként van ott. (Persze biztosan lesznek, akik "abúzálják" majd a rendszert, és adott fejezetre olyan kasztot/skilleket választanak, ami oda a legelőnyösebb, majd átspeccelnek a következő nagyobb lélegzetvételű részre és így tovább.)Mivel ez alapból egy single player móka, ha meg multizol, jó eséllyel úgyis haverokkal/összeszokott társasággal fogod tenni, szerintem nem érdemes morogni ezeken a dolgokon. A lényeg, hogy Te úgy tudd játszani, ahogy az örömödet leled benne. Ha másnak ez más módot jelent (pl. állandó respeccet, nehézség ide-oda állítgatást, a legeklektikusabb össze-vissza multiclassingolást), az meg az ő dolga.
-
Gothmog
senior tag
Az EA-t egy kíméletlenül céltudatos, bizonyos helyzetekben kifejezetten könyörtelen/kegyetlen Githyanki Fighterrel vittem végig (Lae'zel férfi párjával, ha úgy tetszik).
Rajta kívül még egy - hazug, sarlatán, nyerészkedő jellemvonásokkal megáldott? - Mephistopheles Tiefling Sorcerert (sárkány vérvonalasat) próbáltam ki.Ezekkel mind élvezetes volt a játék, és abszolút ki lehetett - intelligens módon! - játszani a jellemüket (jellemhibáikat). Iszonyú ritka az a cRPG, ahol - legalábbis számomra - élvezetesen lehet "gonosz" karaktereket is játszani. Itt viszont egy élmény volt genyóskodni, abszolút partner volt benne a játék
A rendes játékot viszont vagy valami jófiú paladinnal viszem végig (BG1 óta bevett dolog nálam, hogy az esetek 90%-ában paladinnal megyek elsőre), vagy College of Sword alosztályú bárddal (miután van régebbről egy nagyon kellemes emlékeket idéző BG1-2 végigjátszásom Blade alosztályú bárddal is, és meglátva a teljes játékban "debütáló" alkasztot, az most felszínre hozta a nosztalgiát).
A blade-bárd (most e felé hajlok inkább) is jófiú lesz, legfeljebb néha (többnyire?) nem egyenes/nem éppen a legtörvényesebb úton fog haladni a nemes cél felé
A faját még nem álmodtam meg, talán fél-elf vagy fél-drow, majd meglátom.Egy későbbi végigjátszásra viszont biztosan belebújok Dark Urge bőrébe, és nem igazán fogok gátat szabni a sötét vágyainak. (Na jó, talán a nekrofíliáig nem fogok azért eljutni vele. De az biztos, hogy Bhaal is össze fogja sz*rni magát, és leellenőrzi, hogy nem bújok-e meg a szekrényben vagy az ágy alatt, mielőtt álomra hajtaná a fejét
)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
), Laezel és Astarion tökéletesek egy gonosz karakter mellé, és Minthara pedig ideális társ egy velejéig romlott, gonosz drow mellé! (Nálam Wyll, Gale és Karlach nem panaszkodtak. Wyll vérbe fagyva maradt hátra kb. az első beszélgetésünk után; Gale-lel lekezeltem még az elején; Karlach pedig teszkós Mimirként végül is mellém szegődött, ha úgy vesszük 
Mindenesetre panaszkodni egyszer sem hallottam 
)
(A ToB nem jött ki anno rendes dobozban, csak az akkorra divatossá váló DVD tokban.)
. Szóval, részemről ez tökéletes zárása volt e két (velem együtt három) karakternek.
(Csak a BG2-ben volt a kannibál félszerzeteknek némi cameoja, talán a Planar Sphere küldetésnél.)
Új hozzászólás Aktív témák
- Kertészet, mezőgazdaság topik
- Gyúrósok ide!
- League of Legends
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
- Gmail
- Máris limitálja egy európai disztribútor a GeForce-ok szállítását
- OFF TOPIC 44 - Te mondd, hogy offtopic, a te hangod mélyebb!
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Linux kezdőknek
- Házimozi haladó szinten
- További aktív témák...
- Samsung Galaxy A36 5G 6/128GB, Megkímélt, Kártyafüggetlen, Töltővel, Dobozzal, 1 Év Garanciával!
- Eladó Latitude 5520 15.6" FHD IPS i7-1185G7 NVIDIA GeForce MX450 16 512GB gar
- Apple watch ultra 3 hibátlan 2026.11.10. Apple jótállás
- Samsung Galaxy S22 Ultra 8/128GB, Megkímélt, Kártyafüggetlen, Töltővel, 1 Év Garanciával!
- Xiaomi Redmi 15 5G 4/128GB, Megkímélt, Kártyafüggetlen, Töltővel, Dobozzal, 1 Év Garanciával!
- Netatmo Presence okos kültéri kamera / 12 hó jótállás
- Apple iPhone 13 Pro Max 256GB,Átlagos,Dobozával,12 hónap garanciával
- Xbox Elite Series 2 kontroller 3 hó garancia, számlával!
- Telefon felvásárlás!! Samsung Galaxy A22/Samsung Galaxy A23/Samsung Galaxy A25/Samsung Galaxy A05s
- AZONNAL KÉSZLETRŐL! AMD Ryzen 7 9800X3D 64GB 6000MHz RAM 2TB Gen4 SSD RTX 5090 32GB GDDR7 1200W
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: Laptopszaki Kft.
Város: Budapest