-
Fototrend
Új hozzászólás Aktív témák
-
Gothmog
senior tag
Én is láttam már korábban, hogy a konzolos részen van topikja, de azután mindig itt reagáltam korábbi hozzászólásra.
Viszont MageRG figyelemfelhívásától
eltekintve is eldöntöttem már, hogy ha nem reagálok itteni korábbi hsz-re, csak valami miatt írnék a játék kapcsán, azt már a saját topikjában fogom megtenni. -
Gothmog
senior tag
válasz
Kai_Rong
#8966
üzenetére
Ott még nem tartok, de Hirata Estate-nél egy falon felugrálós rész utáni kis bambuszerdős pagodánál belefutottam valami lila nindzsába... na, ott átkozódtam.
Kb. harmadik nekifutásra már tudtam, hogy mire kell figyelni, így nem is ő volt a nehéz, hanem a gondot inkább az jelentette, hogy az intenzív mozgások közepette állandóan elakadtam valami tereptárgyban (vastagabb bambusz vagy a pagoda körüli kis fém akármicsodák), és ilyenkor rendre megfingatott. No meg néha a lock is leesett (amire eddig nem láttam pedig példát a játékban.) Esküszöm, többet szenvedtem vele, mint a pankrátor ogréval és a két generálissal együttvéve. (Az Ashina Outskirtnél a generális nem volt kemény, de azért kétszer megsz*ptam nála is. Ott az volt az idegesítő, hogy dugig volt a sameszaival a terület, akiket mindig takaríthattam le. Harmadik próbálkozásnál ezért már k*rvára odafigyeltem és észnél voltam ellene. Főleg, hogy volt olyan, amikor elrontottam a letakarítást, veszítettem közben gyógyitalt/lesebződtem, és így inkább neki sem álltam a minibossnak, hanem kezdtem újra pihenés után. Úgyhogy vagy ötször kellett ott összesen végigtakarítanom a pályarészt.)Azzal szívok még rendszeresen, hogy a dodge van az izommemóriámban (ER/DS-ek után), így erőszakolnom kell magam, hogy deflect legyen inkább az esetek többségében, illetve csomószor keverem az ugrást a mikirivel - magyarán nem azt nyomom, amit kellene.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8962
üzenetére
Szidtam ám én is az ogrét, amikor a tizedmásodpercre ugyanúgy elnyomott dodge-om hol sikeres, hol meg ugyanarra begrabbel, vagy amikor hol sikeresen eldodge-olok a két kézzel földre csapása elől, hol meg tök ugyanazzal az ütemmel dodge-olva rámfordul közben ("rollcatch-csel), és odapasszíroz a földhöz. Nem igazán láttam benne a rendszert. Viszont mégis élveztem, valahogy kihívás érzetet keltett.
Mondjuk ezek még csak ergya minibossok, így nem tudom, mi lesz, ha megjönnek a komolyabb játékosok.
(A tutorial végénél a story boss-t kb. felfogni sem tudtam, már le is pofozott a francba. Oké, ott elvileg ez a normál, de jó lett volna legalább kicsit felvenni ellene a kesztyűt!) -
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8948
üzenetére
Most értem túl a chained ogre-n. Egyelőre nagyon tetszik, bár tényleg szokni kell egy-két dolgot. Egyszerre ismerős és mégis idegen.
Eddig általánosságban a minibossok közti részek nem nehezek (csak nagyon észnél kell lenni, meg sunnyogni/orgyilkolni, ha lehet), a két miniboss viszont feltörölte vele párszor a padlót. Úgy látom, itt nem lehet eltávolodni az ellenféltől és "ablakra" várni, hanem végig testközelben kell forgolódni, agresszív stílusban támadni, de közben folyamatosan résen lenni a jól időzített deflectre, dodge-ra, ugrásra, attól függően, hogy mit akar éppen. (Szvsz ebből a szempontból nehezebb ezért egyelőre, mint a megszokott souls formula. Viszont intenzívebb élményt is ad.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8954
üzenetére
Most mondhatnám, hogy nem klasszikus párharc, mert dual boss fight lesz (két opponens van ilyenkor), ráadásul henchman-ekkel (bírálóbizottság tagjai)
, de az az igazság, hogy inkább az idő az (pl. az előadás beleférjen a megszabott időbe úgy, hogy viszont minden olyat el is mond az ember, amit mások fontosnak vélnek), ami kicsit nehézzé teszi a harcot. A többi része olyan, mintha god mode-ban mennék (nagyon jó bírálatokat kaptam), csak az a fránya idő... az mindig is a gyengém volt. (Állítólag elég élvezetesen tudok előadni, csak sokat pofázok, nehezemre esik nem sztorizgatni, jobbra-balra kikacsintani közben... itt meg ugye nem lehet ilyet, főleg nem egy olyan bizottsági elnökkel, aki a hírek szerint háklis arra, hogy másodpercre minden idő be legyen tartva.)Amúgy Sekiróba tegnap este csak belenéztem (harc még nem volt, a kardom megszerzéséig vittem csak el), és megdöbbentem, hogy a Fromsoft normális ugrást is tud ezek szerint játékba rakni.
(Oké, az ER már majdnem vállalható volt ebből a szempontból.)Szerk: persil: oké, igyekszem észben tartani
-
Gothmog
senior tag
Mint írtam, én is biztosan ránézek még a jövőben. Csak most a DS3-ER-LotF trió után ez harmatgyenge kezdés volt. (Azt már nem is említettem, hogy Majulában valami törpemalac trió tagjaiba többet kellett csapkodnom, hogy megfeküdjenek, mint a nagy páncélos lovagokba.
)Egyébként olyan szinten nem spoilereztemmagamnak előre, hogy nem tudom, jó felé indultam-e el a hubból, de azt hiszem, nem is láttam más utat, csak azt.
-
Gothmog
senior tag
Az ER-ben (Steam szerint) nekem is van már 416 órám, és biztosan fogok még vele játszani a jövőben.
Viszont pont az ER-ben, egy-két máskülönben problémásabb ellenfélnél kipróbálva a parry-t jöttem rá, hogy tud ez szórakoztató is lenni. Úgyhogy én bízom benne, hogy össze tudok barátkozni a Sekiroval.Azért szerintem egyszer sort kerítek a DS2-re is, de ez most így, egy DS3 végigjátszás, majd ER-ben szórakozás, végül Lords of the Fallen végigjátszás után erősen csalódás-szagú volt kezdésnek.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8943
üzenetére
Hát, én most még az elején, a nagy páncélos lovagszerűségeknél beleuntam. Nem nehezek, de ha itt tényleg az az effektív harc mód, hogy nem dodge-olok (mert ha igen, akkor tök random, hogy a mellém egy méterrel beütő fegyverrel eltalál-e, esetleg rollcatch-csel stb.), hanem körbe-körbe megyek körülöttük, ezek pedig eszetlenül csapkodnak a semmibe (így el sem tudnak találni, volt, hogy két percig ezzel szórakoztam, közben direkt oda sem ütöttem neki - röhej), esetleg még le is esnek a szakadékba....
A DS1 remastereden is érezni lehetett a kort, de az ezzel együtt is tiszta élvezet volt. A DS2 viszont nem tűnik annak. Valahogy nem érzem, miért kellene ezt nekem végigvinnem. Pedig Majula gyönyörű/hangulatos hub-nak tűnt.
(Szerintem ebből Sekiro vásárlás lesz ) -
Gothmog
senior tag
Köszi a választ!
Másodikra már nem volt gondom a vízipacival, csak elsőre meglepődtem kicsit, mert ez a hitbox még DS1 mércével mérve is (ott is voltak furcsaságok néha) meredeknek tűnt elsőre, s nem tudtam, mennyire lesz általános.
Játszom vele, azután meglátom. Ha nagyon Zuzu Petals élmény, akkor félbehagyom én is, de míg csak bosszant, s amúgy élvezetes a többi része, addig legfeljebb röhögök és bosszankodom felváltva a béna dolgokon. Olvastam róla hideget és meleget egyaránt előzetesen, de ez a rész még hiányzott nekem, és gondoltam, ne maradjon már ki. Pont a múltkor volt Steam akcióban, így be is húztam. Egyébként most már ott tartok, hogy ha látok a Sekirora akciót, azt is meg fogom venni. Amennyire idegennek tűnt korábban még gondolatban is egy parry mechanikára épülő valami, az ER-ben Elemér és Crucible Knight sikerélmények után (amikor a közelmúltban kipróbáltam végül ellenük a parry-zést, és rájöttem, hogy mennyivel egyszerűbbé vált így az élet
), most megjött a kedvem ahhoz is. -
Gothmog
senior tag
Tegnap elkezdtem a DS2 SotFS-t. Rögtön a legelső ellenfélnél, akibe belefutottam, hangosan felröhögtem, és kérdezném: végig ilyen elcseszett hit boxok lesznek?
Konkrétan a "vízilóra" gondolok, ami előbb két méterre tőlem a seggét a földhöz verve is eltalált, majd ER rúnamacit is megszégyenítő módon, kb. (oldalirányban) egy méterre tőlem összecsapva a karjait kapott fel és csócsálta szét a fejemet!
Másodikra már úgy mentem oda, hogy tök mindegy, mit csinál, én inkább gurulok, és így hozzám sem tudott érni. De azért ez így kicsit röhejes. (A tutorial ember ellenfeleivel nem volt ilyen gond. Bár ők olyan lassúak, a kilőtt nyílvesszőket is értve ez alatt, hogy két dodge között meg is tudtam volna vacsorázni, akkor sem találnak el.) -
Gothmog
senior tag
Rá (lightreaper) gondoltam, csak nem a játék legelején futottam bele a tutorial miniboss után közvetlenül, hanem egy későbbi pályán, esélyesen Fitzroy's Gorge-nál. Ekkor olvastam utána, mert beugrott, hogy anno láttam videót a játék legelejéről, és ez a dög abban akkor jött (a játék legelején), és az volt a dolga, hogy bedarálja a játékost, én meg nem is futottam még bele! És kicsit keresgélve kiderült, hogy egy patch kiszedte a játék legelejéről, ugyanakkor az advanced beállításokkal (talán az ellenfelek sűrűségét növelve) visszahozható már ott is.
A Gorge-nál egyébként úgy akadtam össze vele, hogy umbralban voltam, közel betelt a mutató (így paráztam, kerestem valami emergency exit-et), beléptem a helyre, és már jött is. Valahogy a hátas támadásait reflexből kikerültem, de a "lovas" olyan mozgáskultúrát nyomott le, mintha más játékból került volna át ide (az addigi bossokhoz képest legalábbis), úgyhogy hirtelen megütni sem tudtam, csak botorkáltam/pánik dodge-oltam, ő meg bekampóztatott fél per alatt (akkor kb. másfél ütés voltam neki). Azóta egyszer találkoztam vele a Fief-nél. Ott már megpaskoltam én is néhányszor, de sajnos tényleg csak paskolgatni tudtam (ilyen 150-200 közötti sebzéseket tudtam beküldeni neki, és iszonyat hp tank lehet, mert alig mozdult az életerő csíkja).Az a baj, hogy gyógyelixírem nem sok volt már, mert az előző boss után pihenés nélkül mentem arrafelé, ahol azután beleakadtam. Itt meg két ütés voltam neki (ami gyakorlatilag ugyanaz, mint a másfél...)
-
Gothmog
senior tag
A repkedős buzi már nincs ott alapból a legelején, mert kiszedte valamelyik patch (valami opcióval visszarakható), úgyhogy én később, talán a Fitzroy's Gorge-nál futottam bele először.
Illetve most a Fief of the Chill Curse területen is feltűnt. Kemény, mint a szar: 7-8 ütésből max ha a hp-ja 10%-át bírtam leverni, neki meg két ütés vagy varázslat vagyok.Viszont ma a Fief főellenfele zseniális volt! Lement elsőre, bár az elején szórakoztam egy kicsit mire leesett a tantusz, hogy umbralba át kellene menni... de azt a harcot nagyon frankón összerakták! Végig izgultam, pörögtem, néha kétségbeesetten szaladgáltam, és többször felötlött bennem, hogy be kellett volna hívni a segítőt (még sehol sem használtam segítőt bossharchoz), de azután szerencsére meglett
(A másik ötletes boss a nagy bumburnyák akármilyen prodigy volt. Ott párszor padlóztam, mire rájöttem, hogy mit és hogyan érdemes. Kár, hogy nem egységes a bossok színvonala...)A power stance biztosan úgy van, ahogy írod. Én csak nagy csatabárd/hosszúkard kombót néztem, és ott úgy rémlett, számít, melyik van a jobb kezedben.
Szerk.: ja, extrás verzióm van, s abban alapból választható már. Azért kardból és vértből is találni hamar erősebbet, de ettől függetlenül nagyon erős szvsz. És str/rad vonalon fejlesztem.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Weareus
#8922
üzenetére
Még messze a vége, de mivel kb. 20 órám van benne, így már valamelyest tudok talán véleményt formálni.
A játék egy jó darabig (nagyjából Fitzroy's Gorge-ig) - souls-os szemmel nézve - meglepően könnyű volt. Talán egyszer sem haltam addig, ha jól rémlik.
Onnantól viszont hirtelen megemelkedik a nehézség, jönnek a "Miyazaki életérzést" hozó ambush jelenségek és szarházi szörnykombók (dobálós, lövöldözős dögök párosítva fürge és idegesítő, meg lassú, de nagyot ütő ellenfelekkel - sokszor persze rejtekből támadva, s ha Umbralban vagy, akkor az ottani lényekkel tovább nehezítve). Ez nem kritika, én igazából ezt reméltem és vártam!A kezelés meglepően jó, az egyetlen hülyeségnek azt tartom, hogy nem tudsz egyszerre varázsláshoz alkalmas eszközt és dobó/lőfegyvert betárazni. Vagy az egyiket, vagy a másikat tudod csak gyorselérésről használni. (Én egy ellenfél használtam lőfegyvert eddig, tehát nem gond, csak fura). Illetve az ugrás ergya nagyon - olyan értelemben, hogy nyilvánvalóan vízszintes távolságok áthidalására találták ki, de ha felfelé szeretnél így haladni, akkor sokszor egy 10-20 cm-es magasságkülönbség is leküzdhetetlen akadálynak bizonyul.
A pályák jók, sok a shortcut, a rejtett a elem, és az Umbral ad egy extra csavart az egésznek. Ugyanakkor nem éri el a dolog a Frmsoft minőséget. (Azért bőven az élvezetes kategórián belül vagyunk.) Egyébként ahogy haladunk előre a játékban, úgy válik egyre bonyolultabbá, rétegzetebbé a pályaszerkezet (legalábbis egyelőre ez a tapasztalatom).
A bossok (többségük apróbb "field boss") között volt egy-két ötletes, de a többségükön úgy mentem át eddig, hogy elsőre lementek simán (fogalmam sem volt, mit tudnak, mert nem informálódom előre), és túl sok emléket sem hagytak bennem. Azért volt olyan, akinél nekifutottam párszor, illetve belefutottam egyszer az intróban látott ellenfélnek is, aki úgy elp*csázott, hogy csak lestem, majd visszatérve a helyszínre, már nem jelent meg újra. (Itt olvastam, hogy ha nem sikerül legyőzni, nem jelenik meg ott újra, majd csak máshol.)
A harcok jók, de semmi extra. Ami érdekes lehet egyeseknek: van benne power stance, szinte bármilyen fegyver párosítható bármivel. (A fő kezdetben lévő fegyver fogja meghatározni ekkor a támadások kivitelezését.)
Amit még megfigyeltem, szerencsére nem könnyű a halálba esni, nagyon "kegyes" a játék ebből a szempontból. Ha keskeny pallóra ugrasz le, szinte hozzátapadsz (legalábbis a Fromsoft játékokhoz képest), és dodge- stb esetén is pályán tart a játék, amennyire lehet, ha meredélyek mentén végzed ezt a tevékenységet.
A hangulata kifejezetten jó egyébként (5-6 órányi játék kellett azért a jelenlegi karakteremmel, hogy elkapjon, de akkor behúzza az embert).
Akcióban mindenképpen ér egy próbát. Valószínűleg fogják akciózni időnként, szóval, ha éppen olyan "itch" van rajtad, akkor szvsz érdemes rápróbálni.
Ja, kifagyás, tálcára dobás vagy számottevőbb bug nem volt eddig nálam.
Összességében: nem DS3 minőség, az azért odébb van, de élvezhető, jó szájízzel játszható darab. Nagyon, sőt zavaróan könnyen indul (legalábbis Dark Crusadert indítva), mintha le lenne egyszerűsítve minden, de idővel azért felnehezedik.
Ja igen, és sok a loot, rengeteg fegyver, páncél, gyűrű stb. várja, hogy megkaparintsd. (Én mondjuk még mindig a kezdő páncélszettel és fegyverrel megyek, de ez nem jelenti azt, hogy ötlettelen/szar dolgok esnének.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Weareus
#8920
üzenetére
PC-n. (De abszolút nem erőművön.)
Azért a Pilgrim's Perch még eléggé az eleje, de most kifejezetten élvezetesnek találom. Kérdés persze, hogy később mi lesz.
A játékot eddig én is kerültem egyébként, de a 2.0 verzió tiszteletére kapott egy elég tisztes (60%-os) leárazást, illetve az az általános vélemény, hogy ez a verzió tényleg rengeteget javított (bugok, QoL dolgok, általános játékélmény) a korábbi hibákon. (Azért DS3 szintű élményt nem érdemes várni, mert úgy óhatatlanul csalódás lehet.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8918
üzenetére
Na, nem fogom ezt a topikot "spammelni" LoF témában, csak annyit, hogy kipróbáltam a Dark Crusader osztályt, és ugyan röhejesen könnyű vele egyelőre (Pilgrim's Pertchnél vagyok, talán úgy a közepe táján, és még csak a szele sem legyintett meg a halálnak eddig), ellenben a hosszúkarddal nagyon adja (tiszta DS Claymore a movesetje), és itt már érezni az ütések erejét is. Plusz másodjára menve végig a kezdeti pályákon (már ismerve ezeket) nagyon faintosan, dinamikusan lehet haladni, élvezetesen kaszabolva az ellenfeleket. (Találtam azélt egy-két új dolgot is, amit elsőre a rugóval nem vettem észre.)
Így egyelőre nagyon élvezetes. -
Gothmog
senior tag
Köszi az infót! Majd meglátom, mit dob a játék (ezért is írtam, hogy mindkét irányba jelentősen változhat még a véleményem).
Pieta azért nagyon "mechanikus" boss volt még, legalábbis számomra. (Oldalcsapásokra parry, parry, míg meg nem bicsaklik, akkor kritikust beütni. Ha fentről csap lefelé, inkább dodge. Ha lő, oldalra dodge. P2-ben meg, ha leidézi a két mást, akkor azok a képzeletben három egyenlő részre osztott arénában 1/3-1/3 sávnyit fognak (szabályos rendben) beteríteni a nyílzáporukkal. Egyébként meg a korábbi dolgokra figyelni + ha repül, nem feltétlenül érhető el. Illetve adott számú csapás után mindkét fázisában rendre "megpihen" (szinte statikusra leáll). Mindez egy halál árán esett le, és másodikra simán meglett. Pedig nem vagyok azért egy nagy souls-mágus. A másik kettő - nevezzük őket akkor field bossnak - pedig még sokkal egyszerűbb volt. Bár a láncos buzogányos nyanyának legalább volt egy-két kellemetlen meglepetése menet közben.) Volt még a Pilgrim's Pearch előtt, a híd területen Umbralba átmenve egy rész, ahol egy csonthíd (melynek a közepén volt felszedhető loot - talán pont egy kulcs), amelynek két végén megjelent váratlanul egy-egy duplatőrös, rogue-szerű figura. Azok esküszöm keményebbek voltak együtt, mint a felsorolt bossok.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Weareus
#8911
üzenetére
Szerintem PC-re gondolt. (Elnézést, ha tévedtem.)
Garsza: Én éppen a "felpimpelt" (2.0 verziós) Lords of the Fallennel játszom. Még nagyon az elején tartok ahhoz (Pilgrim's Perch terület), hogy igazán véleményt mondhassak, de egyelőre bugmentes, az irányítás pedig abszolút kézre áll (egy-egy kis apróságot leszámítva tiszta "Fromsoft rendszerű" az input). A grafika so-so: egyrészt a dizájn (főleg az Umbral world) hangulatos, atmoszférikus, másrészt mégis kicsit monoton/jellegtelen/mosottas az egész. (Én medium beállításokon tolom.) A két párhuzamos világ ötletes, bár egyelőre ennek kiaknázása kimerült a "továbbjutáshoz át kell lépned a másikba", illetve a "másikba átlépve elérhetsz extra loot-okat" kettősben.
A játékot (most még) határozottan könnyebbnek érzem, mint a DS3/ER párost. (Duplatőrös rugót indítottam - itt Exiled Stalker vagy valami hasonló néven fut -, bár most ki akarok próbálni egy nagyobb fegyveres karaktert is, hogy azzal milyen érzés a játék.)
Ami zavaró: ha több ellenfél tűnik fel, és lockolni akarok, akkor egy csomószor a jóval távolabbira ugrik fel automatikusan a lock, ami idegesítő tud lenni, ha a másik már az arcodban van közben. Illetve - bár ez lehet, hogy a duplatőr miatt van - nem érzem valahol az ütéseim/vágásaim "súlyát" vagy "momentumát", valahogy olyan "papír érzése" van az egésznek.Egyelőre az a véleményem (ez jelentősen változhat még pozitív és negatív irányba is majd), hogy olyan "egynek elmegy", de közel sem ér fel az általad is említett két Fromsoft játékhoz. Azért, ha mindenképpen ebből a stílusból keresel játékot, a mostani Steam akcióban lévő kedvezményes áron szerintem érdemes rápróbálni. (Én is így húztam be.)
Ja igen, három bosson vagyok túl eddig: nagyon egyszerűek, "szegényesebb"/"darabosabb" a mozgásuk/tudásuk a DS3/ER bossokhoz képest. (Például ilyen két-három ütéses kombó után úgy megállnak "pihenni", mintha lefagytak volna... Valahogy nem tűnik természetes érzésnek ez a Fromsoft boss megoldások után.) Eddig a másodiknál (Pieta) haltam egyszer, míg a másik kettő egyből lement. Nem tudom, hogy a későbbiek milyenek lesznek (nyilván nem a legnehezebbeket teszik be a játék elejére), de a bossok eddig ilyen AliExpress feelinget adtak.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8905
üzenetére
Vállról indítható rakétavetővel hitelesebb lett volna
A Sekirohoz: Most a Lords of the Fallen (2.0) elején is volt boss, akit ezerszer könnyebb volt parry-vel leverni (elsőre csak dodge-oltam -> meg is haltam, második nekifutásra próbáltam a parry-t, és úgy egyből meglett), magyarán ismerkedem/barátkozom ezzel a mechanikával. Lehet, hogy az lesz a vége, hogy megkedvelem, és egy akcióban behúzom majd a Sekirot!
-
Gothmog
senior tag
Grat!
Midirt anno első körben én egyszerűen otthagytam ~a 12. behalásom után. A kamerával szívtam leginkább (lock-függő voltam akkoriban, az meg Midirnél eléggé... izé, bizonytalan), illetve volt majdnem siker, amikor egyéb okból szívtam meg (pár óránként előfordult egyszer-egyszer, hogy valamiért tálcára dobta a játékot a gép... na, mondanom sem kell, hogy a legjobbnak tűnő Midir ráfutásom alatt történt pont egy ilyen. Azt vette el végleg a kedvem tőle.)
Azután a közelmúltbeli végigjátszásomban, legnagyobb meglepetésemre elsőre lement. Pedig egy rakat támadását (szerencsére nem a leghalálosabbakat) beszívtam. Viszont türelmesebb voltam, igyekeztem a történet egy részét lock nélkül letudni, de úgy, hogy mindig a látóteremben legyen, és így végül annyira nem is volt vészes.
A múltkor nekem Gael másodikra meglett, ellenben most párszor elkalapált. De nem bántam, mert ellene nagyon élvezetes a harc. Valahogy pont jó az üteme, a dinamikája, változatossága. (Friede-t azért jobb/élvezetesebb ellenfélnek tartom, még a "nemszeretem" második fázissal egyetemben is.)
-
Gothmog
senior tag
Grat! Nekem a testvérek az első végigjátszás idején nagyon nehezen mentek le (most viszont elsőre).
Az alapjáték főbossát én mindkét végigjátszásomban a két dlc után ütöttem le, s úgy kiábrándítóan könnyű volt.
Az Ashes of Ariandel 3. fázisos bossa elég hírhedt/kemény, viszont cserébe szerintem nagyon élvezetes a harc ellene (ellenük). Na jó, a második fázist nem szeretem, de Friede jöhetne bármennyiszer, mert vele - legalábbis számomra - ritka nagy élvezetes az adok-kapokA 2. DLC eleje majd ritka szivatós lesz, meglátod! De érdemes túlesni rajta, mert a Ringed City rész, amellett, hogy megmarad a szivatás faktor, nagyon hangulatos szerintem. PLusz a DLC végi boss is nagyon faintos szerintem.
-
Gothmog
senior tag
Gratulálok!
Nekem pedig az imént elsőre (hurrá!!!) lement Midir! Iszonyat nagy mumusom volt a múltkorról, akkor sehogy sem bírtam vele, otthagytam két nap után. (Egyetlen Fromsoft bossom, amit otthagytam.) De most törlesztettem.
(Ráadásul úgy ment le, hogy a kritikust sem tudtam beütni neki, mert pont akkor rogyott össze, amikor a lila ködfigurákat már megidézte, így azok elől kellett elugrálnom, és nem értem vissza időben a fejéhez.)
Igaz, estusom nem maradt egy darab sem, tehát nem sokon múlott. (A tüzes támadásait mind el tudtam kerülni, mert azok durván az agyamba vésődtek, de a grabjét, a mancs- és farokcsapásait, a lerohanását mind beszívtam legalább egyszer...)
-
Gothmog
senior tag
Hát, sajnálom. Úgy látszik, mindenkinek van valami mumusa, és nálad (egyelőre) a Nameless King az.
Annyi jó van benne egyedül, hogy opcionális (ezt írta már más is), tehát simán ott tudod hagyni. (Legfeljebb az ember büszkesége szenved csorbát.) Én a The Ringed City DLC-ből hagytam ott így annak idején Midirt. -
Gothmog
senior tag
Igen, a villám is kicsit olyan furcsán késleltetett, viszont mégis piszok gyorsan csapódik be. Már nem emlékszem pontosan, pedig alig pár napja küzdöttem meg vele, de nekem arra a részre újfent sikerült gyorsan ráéreznem. Inkább a késleltetett támadásainak az üteme volt az, ami valamiért nem állt a kezemre ezúttal. (Míg a korábbi végigjátszásom idején meg arra valahogy rögtön és automatikusan ráhangolódtam.)
+ Jó tanács Garszának: a pályán található villámsebzést csökkentő gyűrűt pattintsd fel azért magadra. Ártani biztosan nem fog.
-
Gothmog
senior tag
Én annyival kiegészíteném (saját tapasztalatból) a csaj által a videóban elmondottakat, hogy amikor a Nameless King polírozni kezdi a
cerkátfegyverét, hogy a függőlegesen becsapódó villámot ellőjje majd, akkor a videóban ajánlott elfordulás helyett szerintem érdemesebb rárontani (ha alapból elég közel van az ember hozzá), mert még nagyobb fegyverrel is kb. kettőt rá lehet sózni (kisebbel többet), és lesz idő elvetődésre is. Kis szerencsével egyébként meg is lehet térdeltetni, mert a poise-a szerencsére nem túl acélos.
Illetve amikor felemelkedik a levegőbe, és a fegyverét előretartva nekirepül/vágódik az embernek, akkor hátrafelé dodge-olva pont olyan pozícióba lehet kerülni, hogy ott lesz az ember közelében, s ekkor is bele lehet ütni egyet-kettőt. -
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8872
üzenetére
Huhh, most elégedett vagyok magammal, mert Friede második próbálkozásra lement!
Már az első ráfutásnál is eljutottam phase 3-ig, de ott rögtön a legelején meg is szívtam, mert ahogy lockolhatóvá vált, már ütöttem is, mint a répát. Kiderült, sebezni nem tudsz bele (kiírja a sebzést, de nem vonódik le a hp-jából), viszont olyan black flame robbantással indít, ami lezabál el rakat hp-t az emberről, ha ott van az orra előtt. Majd már tolt is egy szaftos kis kombót, úgyhogy gyógyulni sem tudtam, csak bekrepálni.
Másodiknál már odafigyeltem, és így viszont ez a fázis lett végül a legkönnyebb/leglazább. (Az első fázisnál az eltűnést mindig beszívom, bár legalább a második ráfutásnál már megtanultam jó eséllyel kidodge-olni a kaszára feltűzős előtűnését. A második fázisnál pedig nálam valamiért mindkettő elég agresszív volt végig. Lehet, nem voltam elég taktikus, és nem vártam meg, míg az atya kellően messze kerül Friedétől, de minél előbb túl akartam jutni az intermezzón. Mindenesetre a második ráfutásnál szerencsém volt itt, mert kiszúrtam a hölgyet, hogy gyógyítani készül, és szépen gerincen vágtam, majd rácsűrtem még kettőt, amikor felállt. Innen pedig már csak egy ütés kellett, azt meg Ariandel tohonya nagy v*lagára ott élből odacsaptam... )Sokat segített egyébként, hogy nagy fegyverrel (exile greatsword) mentem, és Sister Friede poise-a a béka feneke alatt van, így jó időzítéssel meg tudtam szakítani a támadásait, illetve 3-4 vágás hosszú sorozatokat be tudtam neki küldeni zsinórban. És a HP-ja sem túl acélos szerencsére. (Mindenesetre úgy voltam vele, hogy ha 6-8 ráfutásból sem boldogulok, akkor nem szívatom magam, és behívom Gael papát, mert három fázist a fenének sincs kedve órákon át ismételgetni, de szerencsére csakúgy, mint anno az első végigjátszásomnál, ezúttal sem volt szükség erre.)
A vicc az különben, hogy a Gravetender bossnál is (aki pedig egy röhej) egyszer behaltam. (Az a farkas nem játék, főleg a hülye hitboxával, illetve ha olyan szarul időzítve akar az ember estust inni, mint én tettem...)
Máskülönben magam is meglepődtem, de a bossokon kívül halál nélkül lement a DLC! (Anno rengeteget szívtam az elején a toronynál a Millwood knight-okkal, illetve egy másik pályán a földrengető Millwood főnökkel és a sameszával. No meg a faugrálásnál is a lövöldöző két rohadék Millwood lovaggal. De ezek úgy az agyamba vésődtek a jelek szerint, hogy ezúttal csuklóból megoldottam őket.)
MIndenesetre már az ER-en jár az agyam, úgyhogy valószínűleg a The Ringed City után megy is majd az install. (Varázslós karakterem még nem volt, s a múltkor valahogy kedvet kaptam hozzá, ám az mostanra el is múlt. Úgyhogy dex/arc vagy str/arc lesz a terveim szerint. Majd meglátom.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8871
üzenetére
Az első (előző) végigjátszásomban, legalábbis az alapjátékot tekintve én is Aldrich-csal szívtam még relatíve többet, persze a már említett Lothric tesók mellett. Érdekes, a Pontiff, a Dancer vagy éppen a Nameless King simán lementek akkor (talán egyszer haltam csak mindegyiknél), de pl. Aldrichnak kb. ötször futottam neki.
Ezúttal Aldrich is könnyen lement (emlékeztem rá), igaz, csak a második próbára, mert az első nekifutásomnál valamiért spammelte a nyílzáporát, és a harmadiknál elcsesztem, nem futottam ki eléggé, s pillanatok alatt bedarált vele. Másodikra már visszavettem a greedből, és úgy sima liba volt.
Ez a ráfutásom amúgy úgy néz ki eddig, hogy:
Wolnir: 2 halál (szégyellem is
, mert röhejesen könnyű boss, de elfelejtettem az életszívós felhőt, és kétszer is beleragadtam, miközben a karkötőit hajkurásztam)
Pontiff: 3 halál (anno másodikra meglett - ezúttal nem éreztem annyira a támadásait, bár a harmadik ráfutásra már belejöttem, s akkor is majdnem sikerült; negyedikre meg talán 2-3 estus kellett összesen)
Aldrich: 1 halál
Dancer: 1 halál (az a rohadt greed, mint általában)
Dragonslayer Armor: 1 halál (másodikra viszont két estusból meglett - az első ráfutás igazából arról szólt, hogy visszaidézzem, mit tud, ezért akkor hagytam még érvényesülni)
Champion Gundyr: 1 halál (az első próbámnál kb. 1 mm-en múlott, hogy nem lett meg - a gurulásból elejtett vágásom pont nem érte el, ellenben ő beindult, és bár nekem kb. 75% hp és szinte tele tár estuskészlet volt, két másodperc alatt agyonvert két kombóval (ahogy felálltam az első után, már belém is tolta a másodikat)
Nameless King: ~5, esetleg 6 halál (nem számoltam pontosan - az előző körben másodikra lement, ahol a második fázisa ráadásul az első próbálkozásom volt. Hát, ezúttal nem volt akkora szerencsém/nem voltam olyan penge)
A játék végig bossnak majd a DLC-k után megyek csak neki. Az anno is nagyon ergya volt (addigra durván túlerősödtem szerintem), jóformán estus sem kellett hozzá. Szerintem most sem lesz másképpen.A DLC-ből Friede-re leszek nagyon kíváncsi! Anno harmadikra lement (én lepődtem meg a legjobban rajta), de az mákos menet volt. Lehet, hogy most elidőzök majd nála egy keveset.
Ja, és a másik DLC-ből Midirt otthagytam, nem nyomtam le. Szerintem ezúttal sem fogom, de azért rápróbálok majd párszor. (Lock nélkül béna vagyok ellene, a lockot meg ugye úgy dobálja le magáról, mintha égetnő, s már bolondul is meg a kamera rögtön...) -
Gothmog
senior tag
Csináld meg a kastély, míg el nem jutsz a grand archives-hoz (boss után lesz közvetlenül).
Én ekkor - az Archivest későbbre hagyva - elmentem Archdragon Peak-re. Ott lehet találni talán két titanite slab-et is, illetve találhatsz olyan ashes-t, amely után a néne árulni fog már chunk-okat is végtelen mennyiségben. De a Lothric kastélyban (a Grand Archives előtti bossig vezető részen, illetve az Archdragon Peak területen is össze lehet szedni chunkokat szép számmal, bármifajta farmolás nélkül ). -
Gothmog
senior tag
No, haladtál azóta?
Nekem lementek a Lothric tesók is az imént. Megvolt az elégtételem, mert ezúttal elsőre sikerült a harc. Anno ők voltak az alapjáték mumusai nálam - többet haltam rajtuk, mint az összes többi bosson együttvéve (12 vagy 13 halállal mentek le anno, már nem emlékszem, bár vszg beírtam ide, így ki is kereshetném, ha nem lennék lusta hozzá
)Nem volt szép küzdelem egyébként, mert az elegáns elgurulgatások és jó időzítéssel elhelyezett vágások helyett kb. izomból ütögettem, majd vonultam visszább gyógyulni mindig, ha én is elég sokat bekaptam. Annyi, hogy ismertem/emlékeztem a veszélyesebb dolgaira, így azokat azért igyekeztem elkerülni. No meg a második fázis egyik buktatója is bevésődött az eszembe a korábbi találkozás után.
Az alapjáték főellenfele előtt én most sorra veszem a két dlc-t. (Egyébként, ha a játék főképernyőjén ott szerepel balra fent az Ashes of Ariandel, illetve a Ringed City kiírva, akkor a te verziód is tartalmazza a kiegeket.)
-
Gothmog
senior tag
Szerintem írtam is korábban, hogy parryvel elvileg könnyű, de én sohasem használom, csak gurulgatok. Így extrán izgalmas, de én tényleg élvezem a bajnok Gundyrt! Akár én győzök, akár ő, a csata mindig rövid, de iszonyat pörgős és adrenalin pumpáló
Közben nálam lement a Nameless King, de ezúttal lényegesen nyögvenyelősebben mint anno. Kb. a hatodik vagy hetedik próba volt csak sikeres, és akkor is volt egy-két olyan momentum, amikor hajszálon függött az életem. Ráadásul anno a királyt (a második fázist) elsőre lenyomtam, valahogy iszonyat éreztem, mikor kell dodge-olni/minden húzásom bejött. Most viszont a sárkányon lendültem túl viszonylag könnyebben (volt két ráfutás, amikor azért ott is megbucskáztam az időnként bénázó kamera/lock miatt), ellenben a Nameless King szétalázott vagy háromszor, mire érezni kezdtem, s akkor végül sikerült is.
Mindenesetre ez a (heavy infused) exile greatsword a sebességéhez képest iszonyat nagyokat tud ütni, de ahhoz képest, hogy kétkezes nagy kard, megdöbbentően kicsi a reach bizonyos mozdulatoknál. (Az előző végigjátszásomban használt claymore kisebbeket ütött, de annak egy álom volt ehhez képest a move setje és szvsz szerintem a reach is jobb volt ott valamivel.) -
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
Nekem a múltkor és most is az Oceiroshoz vezető rész volt a nehezebb (rohadt Pus of Man-ek...).
Emlékszem, első végigjátszásnál az első fázisa volt nagyon egyszerű, míg a másodikban összevissza vergődött, és hol üldöznöm kellett, hogy bele tudjak ütni, hol meg menekülni előle Most valahogy fordítva jött ki: az első fázisában kétszer is olyan fagyot teremtett maga körül, hogy még éppen időben hátráltam ki belőle, míg a második fázisba érve kb. kétszer kellett elvetődnöm előle, máskülönben a hátsó lábai környékén állva pár másodperc alatt szétcsaptam.Mindenesetre innen rögtön menj majd tovább az illúziófal mögött. Ismerős helyre fogsz érni (bár más idősíkban?), és ott lesz a tutorial boss megint, akit említettem, persze immár nem az ergya verziója. Nekem a kedvenc bossom a DS3-ból (még a két dlc-ben van egy-egy boss, aki hasonlóképpen tetszett). Nem túlbonyolított, de kegyetlen intenzív. (Sokan parryzik, de én csak vetődgetek, és úgy löki fel az adrenalint az emberben, de kőkeményen. Főleg a fázisváltása után. Ahogy anno a theVR-os srác (Pisti) ordította: ez egy nindzsa!
Tényleg az, még ha külsőre nem is úgy néz ki.) -
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
Én is az ER-rel kezdtem tavaly év elején. Estem-keltem
, az első tutorialon kívüli kisebb bossnál azt sem értettem, hogy ezt most miként verjem le, akkora tápnak tűnt, de ha nem adja fel az ember, bele lehet jönni. Ha az Abyss Watchersszel és most a Dancerrel volt csak gondod, akkor egyáltalán nem vagy gyenge - szvsz jól nyomod. (Nekem a mostani, második DS3 végigjátszásomban eddig a főtisztelendő atyával (Pontiff Sulyvahn) volt a legtöbb gondom - negyedikre lett meg. De Wolnirnál most például kétszer is behaltam, aki pedig tök ergya boss, és anno elsőre simán lehoztam.)De mint írtam, illetve alattam is megjegyezték, mindenkinek más. Meg persze fegyvertől/buildtől is függ. Az Astora mondjuk remek kard, mert dexre skálázva lesz egy bazi nagyot ütő, jó reach-csel rendelkező fegyvered. És ha lassúnak találnád bizonyos ellenfelek vagy bossok ellen, akkor még mindig tudsz mellette tartani valami villámgyors, dexre szintén remekül skálázódó pótcumót (pl. sellsword twinblades vagy a bandita tőrpárost).
Amúgy a Dancer után a Lothric kastély szivatós egy hely lesz! (Én rögtön elmentem az opcionális részekre, de a fő szál pályarészein ma mentem át, és míg a bossal ezúttal nem volt gondom - második nekifutásra már könnyen meglett mindössze két estusból -, az odáig vezető részeknél kis túlzással minden sarokra betettek valami genyóságot. De majd meglátod...)
-
Gothmog
senior tag
Hű, pedig szvsz ő nem túl bonyolult ellenfél. Néha suhogtat (kombóban), van egy hosszabb körbepörgős kombója is (ott jó messze kell lenni tőle, és akkor végig is nézheted az egészet nyugodtan
), meg van AoE-s cucca (de csak közvetlenül a közelében hat szerencsére). Amúgy pedig nyugodtan sétálgat, nem egy hiperaktív figura. Annyi, hogy figyelni kell mindig, amíg mondjuk a s*ggét paskolod , hogy legyen stamina eldodge-olni, ha megunja, és odevág valamelyik kardjával. (Azokat elég szép ívben mozgatja, szóval kb. bárhol elér vele maga körül, ha nem gurul odébb az ember jó ütemben.) Persze már túl vagy rajta, és ez a lényeg.Máskülönben többeknek is komoly mumus volt, ahogy olvastam. (Én meg az első végigjátszásom idején egy olyan bossnál (Aldrichnál) akadtam meg először érdemben - kb. hatodik próbálkozásra ment csak le talán -, amin mások lazán átsétáltak. Szóval nyilván egyén- és buildfüggő dolgok ezek.)
Mindenesetre kíváncsi leszek, milyennek találod majd a
tutorial boss -
Gothmog
senior tag
Majdnem ugyanott járunk akkor. (Én tegnap ott fejeztem be, hogy lementem a Smouldering Lake-hez. A kriptát Wolnir kivételével letudtam.)
Ezek a kriptában ejtőző Carthus Shotel Skeletonok már az első végigjátszás idején is egyike voltak a kedvenc ellenfeleimnek, mert iszonyat jó a mozgásuk, a megjelenésük, a dizájnjuk! Most sem volt másképpen. Annyi a különbség, hogy anno a claymore-nak kicsit nagyobb volt az ütőtávja, így dodge utáni R1 rendre elkapta őket, míg most exile greatsworddel a dodge utáni R1-re szinte mindig a levegőt suhintottam csak meg
Mindegy, megszívatni nem tudtak, de míg a kétkezes ívelt kardot viselő verzióikat (azt hiszem, azok Carthus Gravewardenek) rendre le tudom csapni sebződés nélkül, ezeknél a shoteles/tőrdobáló csontkollekcióknál mindig kell az estus ivás... -
Gothmog
senior tag
+ az Ariandel DLC-ben (nagyon hamar elérhető a játékban, bár alacsony szinten csak saját felelősségre ajánlanám a hősködést a kiegészítő területén!) több ellenfél is nagy eséllyel dobálja.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8834
üzenetére
Azóta alapjáraton az Exile Greatsword-öt használom, de pont az Abyss Watchers boss előtt sikerült felhúzni +2-re a Vordt hammert, így azzal látogattam meg próbaképpen a bosst. Már nem emlékeztem a mozgására, kombóira (csak arra, hogy két fázis lesz), de bakker, ezzel a koponyalapítóval no brainer volt a harc! Preservance-ot elnyomtam, és kb. egyetlen lendületből szétvertem az első fázisos figurát (megütött közben, de a hyperarmor miatt nem tudott megszakítani). A második fázisban már dodge-oltam egyet-kettőt, és érdekes módon első látásra beugrottak a kombói, így talán egy támadását szívtam csak be, azon kívül nagyjából megütni sem tudott. Pillanatok alatt szétvertem.
Viszont most Ludethnél megláttam az Artorias kardot, és nagyon vágyom rá (úgy rémlik, a páncél is megszerezhető lesz)! Kár, hogy az quality cucc, én pedig str-re gyúrnék ebben a végigjátszásban... Pedig most nagyon rajtam van az itch... (Hátha estig elmúlik, mert addig úgysem tudok odaülni a játék elé...
) -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8832
üzenetére
Bingó, tényleg ez volt a baj! Köszi mégy egyszer!
(Azt nem tudtam, hogy embered állapot kell hozzá. Arra emlékeztem csak az első végigjátszásomból, hogy ott jön egy elég kellemetlen alak, most meg semmi. Azután rákerestem, s ott csak olyasmiket írtak, hogy ha küzdöttél a fával vagy valamiért beszakadt a fa alatt a padlózat, akkor már nem fog jönni a csóka.)Közben meglett a Vordt féle fagyos koponyalapító is. Azt nem néztem előzetesen, hogy ez ilyen dög nehéz fegyver (csak az erőkövetelményre lestem rá), úgyhogy gyúrhatok kicsit vitality-re is
Szerencsére volt vagy négy szintlépésnyi soulom, úgyhogy 19-re feltornáztam, s így csak a gatyát kellett lecserélnem egyelőre egy hajszálnyival könnyebbre (meg a pajzstól, íjtól megszabadulni), máskülönben az induló lovagi felszerelésben tudok haladni fatroll nélkül.A hosszúkard után valóban elég lassú ez a hatalmas buzogány (és persze csak két kézben tudom lengetni, mert 20-as az STR), viszont az ütőtávja (és az ereje) bőven ellensúlyozza. (Szerencsére ER-ben a legtöbbet pont ilyen dög nagy fegyverekkel nyomultam, így rögtön elég jól érzem a ritmust. Csak a stamina menedzsmentre kell odafigyelni, mert ami nem megy le kb. két pofontól, ott - ha még kicsit futottam is az ellen felé - már nem fér be rögtön egy harmadik is. Mindenesetre még az olyan kiszámíthatatlanul izgő mozgó kis rohadékokat is triviálissá teszi a buzogány, mint a kutyák vagy a sipkás undead slave-ek (vagy thrallok - nem is tudom, mi a rendes nevük). Nincs velük semmi szenvedés, nem úgy, mint az egykezes kardnál, amely ütőtávjából sokszor pont ki tudtak táncolni a legváratlanabb pillanatokban.
Most majd jön egy Boreal Knight, ha jól emlékszem. Gyanítom, az ellen a fagy speckó pont nem fog érni semmit, plusz az egy agresszív és gyors rohadék, ha jól rémlik. Majd kiderül, hogy muzsikál abban a szituációban a fegyver.
-
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8830
üzenetére
Nem voltam még a fánál, viszont embered sem vagyok. (Sikerült halálba bukfenceznem egyszer még az említett tábortűz elérése előtt, így a Vordtnál kapott embered státusz nincs meg. Persze tatyóban van egy rakat ember, de nem gondoltam volna, hogy esetleg ez is kellhet...)
-
Gothmog
senior tag
Fura bugba futottam bele Undead Settlementben: Hodrick nem invade-el be a Dilapitated Bridge tábortűz közelében. (A pálya bossnak még a közelébe sem mentem, amúgy is azt hagynám utoljára, s a ketreces utazásra se "fizettem be", tehát csak valami bug lehet.)
Volt már azóta kilépés, újra belépés stb., de nem tűnik fel.Mindegy, nem nagy vérveszteség, csak azért furcsa kicsit.
-
-
Gothmog
senior tag
Majd meglátjuk. ER-ben az utolsó teljes végigjátszásomban (DLC-vel együtt) UGS és ezekkel ekvivalens fegyverek (sebességre értve) vonalon mozogtam, és ott "elmebetegebb" bossok is vannak, amikhez egész jól hozzászoktam akkor, így hátha nem lesz gond majd itt sem. Főleg, hogy nem feltétlenül ragaszkodom majd itt az UGS kategóriához. Lehet, hogy pl. egy heavy infuse-os Exile Greatsword lesz a befutóm, majd kiderül.
Egyébként az eddigi egyetlen DS3 végigjátszásomban végig (a megszerzésétől kezdve) claymore-ral mentem, ami persze messze nem a leglassabb fegyver volt, de azért nem is egy sebességbajnok. S meglepően jól boldogultam vele. (Friede pl. harmadikra lement, Gael másodikra, a Nameless King második fázisa pedig elsőre. Igaz, a Lothric bratyókkal sokáig bajlódtam, Midirt meg ott is hagytam a fenébe anno...)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8805
üzenetére
No, én úgy döntöttem, hogy ez a sellsword twinblade nem fekszik (tápnak táp duálban L1 spammel, az egyből érződött, de valahogy nem élvezem), úgyhogy indítottam egy knightot tegnap este, akivel str-re megyek majd rá. Hogy milyen fegyverekkel, azt még nem tudom pontosan, igazán nincs is sok tapasztalatom a játékkal/nem vagyok képben a teljes fegyverarzenált illetően, de Vordt fagyos koponyalapítójával biztosan elleszek majd egy jó darabig. (Azért a mercenary-val belerázódtam annyira Vordt megöléséig, hogy - meglepetésemre - most a lovaggal a kristálygyík, meg Iudex papa is no hitre ment le kapásból... igaz, Lothric falnál rögtön jobb felé elmenve a bástyán a pus of man kétszer is bealázott, mire harmadik nekifutásra nagy nehezen agyoncsaptam
Nem tudom, valami olyan szinten "erratic" az a vonaglás, amit művel, hogy egyszerűen nem tudok ráérezni, csak gurulgatok pánikszerűen, mint az ER carbot sorozatában a "főhős", de bármerre/bármikor is mozdulok el, valahogy mindig megtalál a dög...)Amúgy egyelőre a knight kezdő longswordje is meglepően baba fegyver nagyon jó move settel (az egykezes charged heavy jó időzítéssel pl. brutál így a játék elején).
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8808
üzenetére
A parry mechanika nekem nagyon "nemgyerebe", helyette ilyen "bukfencpajtás" módban tolom. (Egyedül az ER DLC egy bizonyos, csak így legyőzhető ellenféltípusánál voltam hajlandó parryzni/tanultam be ott az időzítést.) Ezért kicsit sem vonz a Sekiro, noha a látvány, körítés stb. elég vonzó. (A játékmechanikája viszont cseppet sem.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8806
üzenetére
Grat hozzá!
Én örülök, ha normál szintlépegetésekkel végigmegyek rajta agyvérzés nélkül.*** SL1 és hasonló mazochista mechanikák eszembe sem jutnak.
***Mondjuk Midirnél garantált lesz az agyvérzés. Már a kezdőpálya nagyra nőtt kristálygyíkjánál is leesett most párszor az autolock egy-egy gurulásom után, pedig az a lény egy guminyugi Midir fejlengetéséhez képest...
-
Gothmog
senior tag
Az utóbbi hozzászólásokat olvasva most már biztosan beszerzem majd a DS2-t (persze a Scholar verziót), mert kezditek meghozni a kedvem hozzá!
Én tegnap a DS3-mat vettem elő újra. Eddig egy végigjátszásom volt tavalyról, az quality (refined) claymore vonalon, amit nagyon élveztem. Most egy dex alapú karaktert próbálok összehozni majd, az alap mercenary alap sellsword twinblade-jével (persze sharp gem lesz). Ugyan "winblade" a fegyver gúnyneve, mert akkora táp elvileg, de ~fél év souls(like) szüneteltetés után be vagyok még rozsdásodva kicsit (a crystal lizard meg a tutorialos Gundyr is elkente egyszer a számat, bár a Lothric falas második bonfire-ig, ahol tegnap kiléptem, már semmi sem okozott problémát, csak egy pus of man ijesztett rám kicsit a kiszámíthatatlan vonaglásával...). Illetve egyelőre nem érzem még elég jól a fegyver ütőtávját. De az eddig beletett bő ~1 óra vége felé már egyértelműen jobban gurulgattam/csapkodtam, mint amikor elindítottam a játékot, szóval remélem, hamar visszarázódom, és javarészt én leszek az aki sz*pat, s nem pedig fordítva
-
Gothmog
senior tag
Köszi a választ!
Az LKSS nagyon baba cucc, bár én a greatsword típusúakat preferáltam, így csak megsuhogtattam kicsit, amikor dobott ilyet valamelyik lovag.
Black Knight "fegyvertárból" a greatswordöt próbálgattam egy időben. Az brutális szecskavágó volt, csak az én ízlésemhez már kicsit lassú.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8745
üzenetére
Nahát, éppen a GoW-ot tolom én is (de én még - fáziskéséses lemaradásban - a 2018-as alkotást)!
A harcrendszere - számomra - a Fromsoft játékokhoz képest kicsit "következetlen". Például vannak ellenfelek (Viken, Traveler), ahol a fejlesztők érezhetően úgy gondolták, hogy inkább dodge-old a támadásaikat. Úgyhogy ezeknél a dodge mechanika kifejezetten megengedő - kis túlzással még bénázhatsz is, akkor is viszonylag nagy időablakod van, és jó eséllyel elkerülöd a csapást. Másoknál viszont, ahol mondjuk block vagy parry lenne az üdvözítő a fejlesztők szerint, a dodge sokszor nem is működik rendesen, mert már dodge közben rád fordul az ellen (például duplafejszés draugr ellenfelek), és csomószor "beér" és eltalál, hiába gurultál.
Illetve furcsa az is, hogy a szintkülönbség mennyit számít. (Pl. ha alattam van 1 szinttel az ellen, akkor hagyhatom, hogy üssön, csak karcolgatni fog, míg ha felettem van eggyel, már combos pofonokat tud kiosztani. De ez vonatkozik a támadások megtörésére, az ellenfél ütésekkel lökögetésére mindenre. Nem mondom, hogy szar, csak furcsa...Tegnap rápróbáltam (egyszer, kíváncsiságból) egy valkűrre is: ott meg a locknak értelme sem volt, mert 5 másodpercig nem maradt rajta soha. (Nem nagyon használtam lockot a GoW-ban, de bizonyos ellenfelek ellen - pl. egymagában megjelenő traveler -, azért hasznosnak bizonyult. Nem bántam volna, ha a valkűrnél is működik - vagyis le tudja követni a kamera az ellen cikázását...)
Azért ezt leszámítva nagyon élvezetes, viszonylag könnyű/könnyed (balanced nehézségen - azért a valkűr elp*csázott elsőre, de majd úgyis a játék vége felé akarok rájuk menni majd), és a legelején ugyan nem éreztem, hogy ez vajon miért "hű, mekkora játék!", de az első pár óra alatt azért elkezdett behúzni, az apa/fiú páros (Kratos "előéletét" nagy vonalakban ismerem), no meg a többi megjelenő karakter egyre érdekesebbé válni, és egyre jobban élveztem/élvezem, s most már én is azt mondom, hogy ez egy nagyon-nagyon korrekt módon összerakott, kiemelkedő élményt adó játék!
-
Gothmog
senior tag
Én Claymore tapasztalotokról tudok beszámolni. Refined (quality) módban mentem.
Mint írtam, számomra tökéletes volt a fegyver, mert elég nagyokat csapott (poise dam-et is osztott, még ha nem is black knight GS szinten), viszonylag gyors volt (az UGS-ekhez képest mindenképpen), és remek volt a move set. Egy és két kézre is érdemes volt fogni időnként (javarészt azért két kézben tartottam), jó volt a reach is stb.Lothric tesókkal én megszenvedtem. A második DLC-ben volt egy opcionális boss, akit otthagytam (ő volt az egyetlen a játékban), mert ott a kamera az idegeimre ment (lock nélkül bénáztam ellene, míg a lock pár másodpercenként esett le róla). Őt leszámítva a bratyókkal szívtam a legtöbbet, mert valahogy nagyon nehezen álltam rá arra a "ritmusra", amit a harc megkövetelt. De ez valószínűleg fegyvertől függetlenül is így volt.
Friede-éket - ha jól emlékszem - harmadik próbálkozásra letoltam, szimplán csak a refined claymore-ral. (Meg is lepődtem + büszke is voltam magamra, mert olvastam, hogy vért fosatós bossok lesznek.) Az első és harmadik fázis nagyon feküdt a játékstílusomnak (refelxből dodge, és abból visszabüntetés), inkább a középső fázis volt para, bár ott a nagydarabot hamar le lehet kapni jó helyezkedéssel, és akkor vége is a fázisnak.
Ha már eldöntötted, hogy magas dex, s úgy is fejlesztettél, akkor egy sharp astora greatsword, amit a szükségleteknek megfelelően a megfelelő elemmel (tűz vagy villám pl.) buffolsz boss harc előtt, szerintem bőven járható út lehet.
De majd valami nálam (jóval) tapasztalt fórumtárs úgyis biztosan ír ideálisabb megoldást. -
Gothmog
senior tag
Ha esetleg a kriptáknál csonti dobna Carthus Curved Greatsword-öt (kicsi rá az esély, de ki tudja?), érdemes megnézni/próbálgatni, mert nagyon faintos fegyver az is! (Sharp infuse-zal S scaling dexre, míg refined (quality) esetén B/B scaling (str/dex). Bónuszként: véreztet is.
Kérdés persze, hogy bejön-e neked a curved greatsword moveset.Én egyébként kicsit próbálgattam anno az Astorát, de megmaradtam a Claymore-nál. Valahogy az adta a legjobban. (Általában két kézre fogtam, de néha egy kézre vettem át, ha a vízszintesen keresztbe suhintás előnyösebb volt bizonyos ellenfelekkel szemben.)
-
Gothmog
senior tag
Őszintén szólva, én végig (beleértve a DLC-ket is) leragadtam a Claymore-nál. Az a kard szvsz egyszerűen tökéletes
Írtad, hogy az ultra nem érdekel, de az Astora Greatsword-re azért érdemes lesz majd egy pillantást vetned. (Könnyű, gyorsabb is a többi ultránál, ha jól rémlik, és kellemes a move setje. Refined-ban B (str) és B (dex) skálázást tud, dea legkeményebb sharp infuse-zal, mert ott a dex skálázás felmegy S-ig (str pedig D-n lesz).Szerk: Bad Pritt megelőzőtt, míg pötyögtem. +1 arra is, amit írt! (A Hollow GS nem jutott eszembe, pedig az is jó cucc. De nálam Claymore az ász.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8724
üzenetére
Én közvetlenül az ER DLC-s végigjátszásom után raktam vissza a DS3-at, és ugye akkor (200+ órás ER végigjátszást követően) benne van valahogy az ember fejében/kezében, hogy mi merre mennyi. És ahhoz képest éreztem azt, hogy kisebb a lockolhatóság távolsága. De a nyakamat azért nem merném rátenni...
ER-ben a második végigjátszásomtól kezdve sok nagytestűnél már én sem lockoltam (vagy hibrid módban - szituációtól függően hol fent a lock, hol nincs lock - toltam), de azért összességében eléggé lock-függő vagyok.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8722
üzenetére
Hát, pedig pár ellenfélnél (pl. rögtön a legelején a kifejlett crystal lizardnál) az emlékeim szerint nagyon könnyen elveszítette az ember a lockot. Midir egyenesen beleégett az elmémbe ebből a szempontból. (Illetve az a távolság, ahonnan rálockolhattál ellenfélre, az is mintha rövidebb lett volna az ER-hez képest.)
Oké, a legtöbb ellenfélnél (főleg a humanoid jellegűeknél) nem volt probléma. De nyilván nem azt jegyzi meg az ember, amikor minden szuperál, hanem azt, amikor hirtelen szar kerül a palacsintába... Bennem pedig megmaradt, hogy pár esetben szívtam a lockkal, de erősen. (Ezzel együtt is az abszolút kedvencem a DS3 az eddig kipróbált souls stílusú játékok közül.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Tasunkó
#8698
üzenetére
Nem sokkal utána váltottam is claymore-ra
Keskeny folyosókon, normális ellenfelek ellen amúgy a halberd messze előre kidöfő támadása aranyat ért, mint ahogy a körbepörgős heavy-je is, ha volt hozzá tér és többen jöttek rád egyszerre. (Utóbbival elsőre lement a Capra Demon is, mert ahogy megláttam ahárom dögöt rám mozdulni, már nyomtam is a heavy-t, ami a kutyákat lerendezte gyorsan. Magában a Capra Demon pedig nem egy nagy eresztés - röhögve levertem első próbálkozásra is. A DS1 bossok amúgy is nagyon egyszerűek és lassúak voltak az ER némely energiaital túltengéses, szétkokózott, pillanatra megállni nem akar és mellé még input reader módban is működő dögjeihez képest.)
Mondjuk a claymore szvsz überkirály kard, úgyhogy egyetlen percig sem sírtam vissza az alabárdot. (Ahogy olvastam fórumokon, a nagy többség zweihander mániás, de én a claymore-t jobbnak "kézbe illőbbnek" éreztem. Nem sebez annyival kisebbet, amennyivel gyorsabb, staminát sem eszi annyira, és kegyetlen jó a move setje (kivéve a kétkezes heavy-t, ami valamiért egy borzasztó rövid és ezért minimál reach jellegű nyesés volt.)Amúgy nem volt probléma a Gaping Dragonnal, csak ez a wtf érzés, amikor telibedögöd a testét, mégsem mozdul a hp csík... na, ez már feature a javából
-
Gothmog
senior tag
Igaz, hogy a videóban a szörnyek támadási "furcsaságai" vannak kiemelve, de lazán kacsolódó élményem: ugyan az Elden Ringben (első soulslike játékom) is voltak furcsa hitboxok (főképpen a karom/tőr jellegű mini reach fegyverek/nagyméretű ellenfelek kombinációjánál), de amikor az ER után nekiültem a DS1R-nek és halberddel a kezemben megérkeztem a Gaping Dragonhoz... hát az az követő percek az agyamba égtek... Mert azért olyat, hogy döfködöd a hatalmas lényt, még a karod is eltűnik könyékig a testében, de valamiért mégsem találod el, én ilyet korábban még sehol sem láttam...
Persze volt olyan, hogy a fejét támadva az egyik támadásom betalált, míg a rögtön azt követő második ütés - ugyanonnan, talán pár pixelnyit mozdulhatott el valamelyik irányba valami - meg már nem.Megnéznék egyszer egy videót különben ER hitboxokról is, különös tekintettel a rúnamaci (Weeping Peninsula barlangban a boss) grab attackjára, és a DLC tarajos sül - viziló hibrid bossának a grab attackjára. (Ezeknél konkrétan megtörtént velem, hogy kb. méter távolságból "teleportálódtam" az ölelésbe/pofájába az animáció egy bizonyos pontján. Pl. összecsukódó szájtól odébb állsz, de amikor emeli vissza a pofáját, már benne vagy, míg a macinál az összeölelő karokon kívül, attól oldalra állsz, de amikor felegyenesedik, már a karjai között vonaglasz.)
-
Gothmog
senior tag
A hülye villámos támadását ha egyszer tudtam kikerülni.
Ha jól rémlik, ott is az van nagyjából, mint ER Astel esetében (nála a beköszönő lézernyalábbal): az utolsó pillanatban kell elkezdeni dodge-olni, pont amikor ténylegesen elsütné. Ha csak kicsit is gyorsabb vagy/hamarabb kezded a gurulást, akkor már beszívod. (Én kettő darab tippet kaptam anno a Nameless előtt egy ismerőstől. Az egyik ez volt, a másik meg az, hogy a nagy "energiagyűjtős" támadása előtt, ha elég gyors vagy, akkor akár négyet-ötöt is beleverhetsz revans nélkül.)
A lándzsás csapásai nekem nagyon feküdtek: szerintem mindegyiket kidodge-oltam, pont összhangban volt a saját alap dodge-ütememmel.
(Bezzeg a twin prince-nél... Csak ahhoz kellett vagy 5 ráfutás, hogy egyáltalán ráérezzek az első fázisban a nagytesó csapásaira/döféseire. Ott eleinte rendre rossz ütemben próbáltam gurulni és/vagy rossz ütemben támadtam vissza. Azzal a bosszal mindenesetre többet szenvedtem, mint az alapjáték összes többi bossával együttvéve.) -
#8671
Gothmog
senior tag
Speeedfire
#8670
Gothmog
senior tag
válasz
Speeedfire
#8670
üzenetére
Nekem a Nameless (2. fázis) nagyon feküdt. Ne utálj meg, de elsőre le is toltam anno.
(Az első fázisban haltam egyszer, és a második próbálkozásra sem tudom, hogyan mentem ott át - az a kamera a halálba szívatott ott... viszont utána a 2. fázis meglett first try-ra.)Én óvatos voltam az elején a második fázisnál, hogy lássam, mit tud. Azt hamar levettem, hogy ha a levegőbe emelkedik és előredöfve jön a lándzsával, akkor azt kidodge-olva gyorsan be tudod büntetni (a hátába kerülve). Illetve van egy olyan támadása, amihez "energiát kell gyűjtenie" (már nem emlékszem pontosan, de talán a mozdulatán és a lándzsán látod, hogy gyűjti az elektromosságot). Na, olyankor ha odarohansz, iszonyat meg tudod csapkodni! Csak utána figyelni kell, mert elég durva lesz az a támadás.
A többi dolga (melee távolságból) gyakorlatilag hadonászás a lándzsával (kettes vagy hármas kombókban támadott, ha jól rémlik), amit szvsz könnyű kidodge-olni, és ha beáll a kis szünet, akkor beüthetsz te is.Én claymore-ral mentem, és be is tudtam vele térdeltetni, hogy aztán kritikust üssek be neki. (Illetve a dodge-ből kidöfésekkel nagyon jól meg tudtam szurkálni...)
-
#8667
Gothmog
senior tag
Speeedfire
#8665
Gothmog
senior tag
válasz
Speeedfire
#8665
üzenetére
Grat, én alapjátékban a twin prince-szel szívtam a legtöbbet (igazából csak vele szívtam, de vele sokat...
)!
Viszont az alapjáték végi boss előtt kellene megcsinálni a DLC-ket majd. Legalábbis nekem ez rémlik (ha tévedek, majd kijavítanak - nem fogok megsértődni )Oceiros és Champion Gundyr is megvolt, ugye? (Szintén kvázi "titkos" pályák, akárcsak a Nameless.)
-
#8655
Gothmog
senior tag
Speeedfire
#8654
Gothmog
senior tag
válasz
Speeedfire
#8654
üzenetére
Én az Aldrich előtt felvehetőt (a templomban, a félhomályban lesz egy láda valahol) hagytam el anno. A legtöbb embernek ez marad ki állítólag. (Nekem is úgy hívta fel a figyelmemet erre Shadowguard, igaz, egy másik fórumon. Szerencsére pótolható, hizsen vissza tudsz menni.)
-
Gothmog
senior tag
Annyival egészíteném ki, hogy ha lemegy a föld alá, akkor emlékeim szerint rendre az átlósan átellenes sarokban szeret felszínre jönni. Így érdemes azonnal odavágtázni (közben úgyis látja az ember, hogy tényleg ott jön-e fel), és így lesz idő néhány "ingyen ütés" betolására.
-
-
Gothmog
senior tag
A francokat: egyszerűen annyi van, hogy január eleje óta nem játszottam mással, csak Elden Ring, majd Dark Souls 1 remastered, majd Dark Souls 3, most meg újra Elden Ring. 250+ óra folyamatos játék alatt belerázódik azért az ember
De nem fekszik ám mindegyik ellenfél ennyire: az Impaler's Catacombban pl. negyedjére lett csak meg a boss. (A négy kis genyó körülötte rendre kicsinált - nehéz volt öt ellenfélre figyeli egyszerre, és hát pillanatok alatt kivéreztettek a kicsik.) Bloodhound Knight Darriwil pedig harmadik nekifutásra lett csak meg, hiába nem volt gondom előtte DS3-ban a Boreal Outrider Knightokkal. (Darriwil a bekokóztatott/koffeineztetett verziója ezeknek.) Magabiztosan mentem rá, majd úgy megfektetett elsőre, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Másodikra már jobban bírtam, de harmadikra éreztem csak rá a dologra.
A Stormhill evergaolba pedig be se mertem még nézni (majd Margit előtt csak), mert olyan jól megy most a játék, kb. 5-6 játékóra óta nem is haltam, és tudom, hogy ott a Crucible Knight felmosná velem a padlót párszor, míg rá nem érzek újra. És nem akartam még elrontani a sikerélményt...
(Bár ezúttal böhöm nagy kétkezes fegyverrel megyek - jelenleg a Grafted Blade Greatsworddal -, lehet, hogy az a bádogdobozt is könnyebben megállítja, mint annak idején a katana, illetve karomfegyver.) -
Gothmog
senior tag
Grat!
Nekem tetszett az a boss, és második próbálkozásra le is ment! (Az elsőnél is csak a greed ölt meg.) A mozgása ismerős volt az ER-ből (ancient hero of zamor), és amúgy óriási ablakok voltak támadni, csak figyelni kellett, hogy mikor kombózik be/mikor akar suhintani egyet.Egyébként én nem bánom az "átfedéseket" a DS játékok és az ER között. "Gyakorlatban tartja az embert", és pl. pont a Boreal Dancerre emlékezve az Ancient Hero of Zamor most lement pár napja no hitre (első próbálkozásra) az ER-ben. (Hát, zongorázni lehetne a különbséget a mostani és az év eleji első végigjátszásom - első soulslike gamemként - között! Hiába, tényleg belejön az ember, csak játszani kell!)
A DS3-ból nekem egyébként Champion Gundyr volt a kedvencem, de a Nameless King (második fázis, ami első próbálkozásra lement, így hatalmas élmény volt! - apró szépséghiba, hogy elsőre behaltam az első fázisban a hülye kamera miatt), illetve a DLC-kből Sister Friede és Gael is emlékezetes és jó harcok voltak!
Egy mumus volt, akit ott hagytam (Midir), de ott sem vele volt bajom, hanem a kamerával, meg azzal, hogy bénáztam lock nélkül a harcban. (Érdekes, az ER-ben egy csomó nagyobb dögre most lock nélkülre váltok időnként, és tök jól működik a dolog... Valamiért Midirnél béna voltam, nem működött a dolog - user error, elismerem.) -
Gothmog
senior tag
válasz
toxicjew
#8598
üzenetére
Még 3 boss van, de abból az egyik opcionális, és úgy el van rejtve, hogy magadtól valószínűleg sosem találod meg. (Van vele kötelező küzdelemrész, de a végső legyőzése opcionális, s van elég alaposan eldugva.)
A két kötelező bossból az utolsó nagyon jó, míg a (közvetlenül) előtte lévő eléggé meh volt. (Ha esetleg online játszol, akkor készülj, hogy ez az utolsó előtti boss "élő" lesz.) -
Gothmog
senior tag
Siegwardét végigcsináltam, de szerintem ez volt az egyetlen. A többieknél voltak olyanok, amiket vszg. el sem kezdtem (és még csak arról sem tudtam, hogy küldetésük lenne)
Bár nálam a játék - így első végigjátszásra - nem ezekről szólt, így semmi, de semmi hiányérzetem nem támadt attól, hogy kimaradtak. -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8594
üzenetére
Talán olyasmire gondolt, hogy pl ha előbb ölöd Wolnirt, és utána mész csak a Smouldering lake-hez, akkor pl Anri lovagtársát már meg kell ölnöd, mert ellenséges lesz.
Engem mondjuk ezek nem zavartak, mert nem úgy küldetések, mint egy átlag crpg-ben, hanem inkább olyan sztori színesítő események. Az én végigjátszásomban pl egyedül a hagymalovag küldetését tudtam végigkísérni, de azt valahogy sikerült leírás nélkül is (nem használtam guide-ot).
-
Gothmog
senior tag
válasz
toxicjew
#8586
üzenetére
Attól a pillanattól, hogy megszereztem még a játék elején (High Wall of Lothric helyszínen lehet ugye), a Claymore volt a fegyverem végig. (A DS1 Remasterben is egyébként ezzel a fegyverrel mentem a játék bő második felében.)
Mellette kipróbáltam/felhúztam maxra a Black Knight Greatswordot (kegyetleneket üt, brutális poise damage, de nekem már körülményes/lassú volt), az Astora Greatswordot (eszement jól skálázódik, de a Claymore-t pont annyival éreztem gyorsabbnak/jobb movesetesnek, hogy nem cseréltem le rá), illetve a Dark Swordöt (ez baromi jó fegyver volt, villámgyors és relatíve nagy sebzésű a sebességéhez viszonyítva, de a jobb reach és a nekem jobban tetsző előredöfős R2 miatt nem tudta kiszorítani a Claymore-t.Szóval, nálam Claymore volt.
Ja igen, még felhúztam a katana párost (a neve most nem ugrik be - Lothric kastélyban dobta a trió egyik tagja), annak nagyon barón nézett ki a weapon artja, de magától a fegyvertől és a tulajdonságaitól nem dobtam hátast. (A twinblade szerintem kenterbe veri.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
toxicjew
#8584
üzenetére
A második fázisban én mindig igyekeztem közel maradni hozzá, és kidodge-olni a támadásait. Amikor volt ablak, ütöttem. Nem volt nehéz egyébként betérdeltetni (claymore-t használtam - nyilván kell hozzá poise damage), és akkor kritikusra is be tudod ütni.
Arra emlékszem, hogy néha voltak hosszabb támadási kombói, amiket ki kell mozogni türelemmel, és az sem baj, ha nem marad erőd/időd ütni a végén - ez kicsit türelemjáték is. Ha megsuhint, elég tisztességesen sebez, szóval jobb elkerülni.Néha van, hogy eltávolodik tőled, és tűzlabdát dob feléd - azt ki kell dodge-olni.
Illetve volt, hogy tűzgömböt kezdett fújni az ég felé - ilyenkor, ha nem vagy túl messze tőle, akkor gyorsan odarohanva sokat bele lehet ütni/rendesen be lehet büntetni, csak arra kell figyelni, hogy időben el is húzd a csíkot, illetve - lehetőleg oldalirányban - mozgásban maradj (gurulgass, ha kell), mert egy rakás tűzgömb fog megindulni feléd.Én nem használtam kencét a fegyveren, de a véreztetést elvileg nagyon nem szereti, tehát ha a második fázis kezdetén pakolsz ilyet fegyverre, az sokat tud elvileg segíteni.
Ha már többször ráfutottál, és nagyjából ismered a trükkjeit, akkor csak türelemjáték. (Itt még nem lesz az ellenséged a kamera - kivéve a sok tűzgolyónál, mert ha úgy állsz és fent van a lock, akkor ezek egy része könnyen a látótereden kívül lehet.)
-
-
Gothmog
senior tag
válasz
toxicjew
#8577
üzenetére
Nekem Friede lement harmadik próbálkozásra (a Gravewarden előtte pedig elsőre), de a Ringed Cityben a - szerencsére csak opcionális - "camera eater" bosst (nem írok neveket, hogy ne spoilerezzek, ha teljesen vakon játszanád ezeket, nem előreolvasva semminek) végül otthagytam a fenébe... Lockon nélkül béna voltam, lockonnal meg halál volt az a harc (főleg amilyen váratlanul és ocsmány módon esett le néha a lock, pl. dodge kellős közepén). Már kívülről fújtam a támadásait, de így is beszívtam mindig a kamera miatt. Végül egy kritikus pillanatban történt tálcára ledobás után (ezt ritkán, de csinálta nálam a program) úgy döntöttem, hogy ha hozom ezt a harcot, az nem azért lesz, mert kiismertem az ellenfelet, meg "git gud" küldetés teljesítve, hanem azért, mert szerencsém van/a szokásos kamera cseszekedések nem vezetnek kritikus kudarchoz, és persze éppen én sem rontok tiszta helyzetben. (Egyébként nem futottam neki olyan vészesen sokszor, kb. 14 próbálkozásom volt, ami ennél a játéknál mondhatni természetes lenne bizonyos mumus bossoknál, de a kamera dolog annyira felcseszett, olyan igazságtalannak éreztem, hogy egyszerűen nem volt kedvem erőlködni vele.)
Említettem kívül még három bossharc volt a Ringed Cityben (izmosabb dlc, mint az Ashes volt) - azokkal nem volt problémám. A dlc végi főellenfél pl. másodikra lement, de már elsőre sem volt sok híja. (Csak mivel a bossok 90%-ának "vakon" futok neki, így általában ott szembesülök helyben azzal, hogy mit tudnak - magyarán nem készülök fel belőlük előre.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8566
üzenetére
És Gael le is ment második próbálkozásra, könnyedén.
Utána a Lord of Cinder elsőre, bár az kicsit wtf élmény volt, mert a DLC bossokhoz képest semmi hp-ja nem volt, és ugyan beszívtam egy-két támadását (vakon mentem rá is - nem ismertem, mit tud), de így is megmaradt az estusaim több mint fele.Midirre viszont nem mertem ma már visszanézni. (Hadd tegyem el magam holnapra sikerélménnyel. Midir tutira feltörölné velem a padlót.
) -
Gothmog
senior tag
Köszi, de az eddigi nyolc ráfutásom alatt elég jól kiismertem a támadásait (az ötödik próbálkozásomon le is vittem olyan 15% hp környékére - ha nem marad ki a stagger, meg is ölöm már onnan). Problémám inkább a kamerával van...
De nem nyavalygok, hanem majd rápróbálok néhányszor, hátha szokható a lock on nélküliség is. (Mint írtam, ez a gyenge pontom, ebben vagyok ügyetlen.)Midirt egyelőre utolsónak hagytam így.
Gael elsőre majdnem lement, pedig semmit sem tudtam róla. Ennyi a különbség - nálam! - ha van normális lock, vagy ha harc közben azt kell keresgélnem, hogy merre vagyok én és merre az ellenfél. Bár persze Gael valószínűleg közel sincs annyira durva mint Midir. Sőt, a DS3-ban vszg. semmi sincs annyira durva. Egyedül a Lothric tesók szívattak meg (ők 13. próbálkozásra mentek le), a többiek maximum három halálból megvoltak (többnyire 0 vagy 1 halálból), beleértve a két DLC eddigi bossait. (Szerintem Gael is le fog menni most második, legfeljebb harmadik próbálkozásra.) -
Gothmog
senior tag
Claymoret használok, és 90%-ban fejre ütöttem.
De úgy tudom, hogy adott életerő környékén a megrogyása fegyver poise damagetől függetlenül előjön elvileg. Rapier vagy black knight greatsword - ebből a szempontból lényegtelen.A lock problémára nyilván a nem használat lenne a megoldás, de sajnos úgy megszoktam, hogy nélküle bénázok erősen...
-
Gothmog
senior tag
válasz
Janusz001
#8559
üzenetére
Az én végigjátszásomban fordított volt a felállás: én tankoltam és a hagymalovag ölte.
("Vakon" mentem neki, és nem álltam le nézelődni a teremben, így csak a harc után vettem észre, hogy lett volna felvehető "célszerszám". A rendes fegyveremmel meg ugye csak cirógatni tudtam az óriást.)Én most Midirrel szívok, de egyelőre ott is hagyom. Majd a DLC legvégén visszanézek hozzá. A harc k*rva jó lenne, mert változatos és remek támadásai vannak, jól telegrafáltak, de engem ez a kamera a halálba idegesít. (Lock nélkül bénázok ellene, ha meg lockolok, az ilyen 20-30 mp-ként leesik róla, és mire betájolom magam, már valamivel be is sebez - így meg elerodálódom a harcban idő előtt. Nyolc nekifutásom volt eddig, amiből az ötödikben jutottam a legtovább: kb. 15% hp-ja maradt amikor meghaltam. Ráadásul valamiért baromira nem volt szerencsém, mert állítólag olyan negyed-ötöd hp környékén meg kellene zuhannia, hogy beverhess neki egy kritikust, de ez nálam kimaradt. Egyszer rogyott meg kicsit pihengetni, amikor elengedett egy nagyon durva lézershowt, de akkor csak simán ütögetni lehetett - az egy-két ütés helyett talán négyet is be tudtam tolni neki bucira.) Nem tudom, január eleje óta (akkor kezdtem az ER-rel, mint első soulslike játékommal) azért érzésre eléggé belerázódtam a játékmenetbe, így a DS3 alapbossai sem izzasztottak meg (kivéve Lothricot, ahol nagyon nehezen éreztem rá a dolog nyitjára), az Ashes DLC-ben Friede is lement harmadik próbálkozásra, de itt Midirnél... az első ellenfél, akinél úgy vagyok, hogy lehet, hagyom a p*csába, annyira idegesít, hogy profi kamerakezelést is kellene tanulnom a boss movesetje mellett. (Utóbbit már harmadik ráfutásnál elég jól éreztem, de a "kamerázásban" irtó béna vagyok, és ez az indokoltnál jobban felcseszi az agyamat...)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8549
üzenetére
Köszi! Az bőven megvan (SL105 vagyok jelenleg.)
A kérdésem lényege inkább az lett volna (bár persze nem lett volna baj, ha ezt rendesen meg is tudiom fogalmazni...
), hogy ha esetleg befejezem az alapjátékot, akkor még sima NG-ben enged-e a DLC-kbe vagy már csak NG+-ban lehetne-e átmenni. De igazéból tárgytalan, mert akkor belekezdek a DLC-kbe, és majd azok után fejezem be az alapot. -
Gothmog
senior tag
Sziasztok!
Egy DS3 alapú kérdés: az Ashes és Ringed DLC-ket az alapjáték befejezése után érdemes elkezdeni, vagy pedig még előtte?
Jelenleg a Lothric tesók után vagyok, minden addigi dolgot megcsináltam a játékban (Oceiros, Champion Gundyr, Nameless King is megvan). Gyanítom, hogy már a végjáték következik, hiszen megvan mind a négy delikvens, már csak Lothric junior fejét kellene feldobnom a trónusára.Kérdésem, hogy ez jó alkalom-e elmennem az Ashes első bonfire-jéhez, és belekezdeni a DLC-be, vagy fejezzem be inkább az alapjátékot?
Köszi előre is!
P.S.: A játék baromi jó! Az ER - DS1R - DS3 trióból eddig ez tetszett a legjobban! És végre a Lothric tesók képében a harmadik részben is kaptam olyan bosst, akivel meg kellett azért szenvedni, hogy meglegyen a soulslike "életérzés" egyik alapvető eleme. (13-szor haltam, 14.próbálkozásra lett csak meg - nagyon-nagyon nehezen éreztem rá erre a harcra/találtam meg azt a defenzív/offenzív egyensúlyt, ami a teljesítéséhez kellett)
A többi bossal viszont meglepően jól boldogultam - a legtöbbjük halál nélkül vagy legfeljebb egy halállal ment le. (Aldrich (4 halál), a Dragonslyar Armor (3 halál) és Champion Gundyr (2 halál) tudott egynél többször padlóztatni. (Pontiff, Dancer és a Nameless King ment egy halállal.)
Az eddig kedvencem a DS3 bossok közül pedig Champion Gundyr - ellene volt jó a legjobb élmény harcolni! -
Gothmog
senior tag
Meg is lett a claymore, köszi!
Egyből kézreáll, tökéletes, bár érdekes, mert egy kézben tartva (egyelőre) alig sebez kevesebbet, viszont sokkal gyorsabban lehet suhogtatni vele, mint két kézben tartva. (Gyanítom, utóbbi formában azért komolyabb a poise dam, amit kioszt.)
Ami nagyon tetszik még: DS1-ben, ha két marokra fogtad, a heavy attackja elég ergya volt (nagyon kicsi hatótávval kaszált egyet keresztbe), itt viszont már így is előre döf ki messzire (hasonlóan az egykezes heavy attackhoz). Máskülönben ugyanaz a moveset, mint DS1-ben volt. (Leszámítva a weapon skillt, ami valószínűleg brutál poise sebzést osztogathat, de nem hiszem, hogy túl gyakran rákényszerülnék majd a használatára.)
Az első útba akadó Lothric Knight-ot egy lendülettel szét is csaptam vele, még csak meg se kellett torpannom. (A default battle axe is elég szépeket csapott, de ott nem tetszett annyira a move set, és egy Lothric Knightot is két etapban lehetett csak szétcsapni vele (közben kivárva, míg a lovag kombózik egyet, majd amikor "nyílik az ablak", akkor rátolva a következő támadássorozatot.)
De a deep battle axe-os mimic is simán lement vele (tetszik, hogy a lánc állásáról még mindig felismerhető a "trükkös láda"), meg sem tudott ütni. -
Gothmog
senior tag
Köszi a tippet, de szerintem hagyom defaulton, mert eddig tényleg nem sokszor (konkrétan egyszer) volt rá szükség.
Amúgy van humorérzéke a fejlesztőnek: megint tűzokádó sárkány, megint egy várban, megint megsemmisíti az ellenséges hollow csoportot (is), és megint vszg. lődözgetni kéne végeláthatatlanul...
-
Gothmog
senior tag
Köszi!
Iudex Gundyr azért első próbálkozásra lecsapott, amikor már csak kb. 1 cm-es hp csíkja volt. Amikor átalakult, akkor kicsit hátrébb húzódtam, hogy lássam, mit tud, vesztemre pont a lépcsőre visszafelé, és onnantól folyamatosan ott kellett lébecolnom, míg a kamera megnem ölt
(A szűk helyen gyakorlatilag nem láttam semmit, mert mindent betakart a boss teste. Így persze, pont akkor akartam estust kortyintani, amikor valamivel - azt sem láttam, mivel - megütött.)
Másodikra már figyeltem, hogy a tágasabb aréna részen maradjak, és úgy easy peasy volt a koma. (Azért lovag formában egyszer-kétszer elkaszált a szálfegyverével, mert ennyire rövid idő alatt még nem tapasztaltam ki, hogy mikor üt duplát némi rövid intermezzóval.)A játék amúgy gyönyörű: a havas hegyes háttér mintha valami festmény lenne; a zene/hangatások tökéletesek; a harcok tempója is szerintem pont nagyon eltalált. (Oké, ez még a tutorial hely volt, de azért érzékelni, hogy milyen az ütemezés/tempó.)
Egyetlen negatívum eddig: azért az ugrásnak itt sem sikerült (még) normális dedikált gombot adni. (Ez a left stick benyomása sprint közben eléggé "szuboptimális").
Jó pont, hogy ránézésre - ellentétben a DS1-gyel - itt már kovács is lesz a hubban, úgyhogy nem kell talán annyit ide-oda utazgatni, ha akar valamit az ember.
-
Gothmog
senior tag
Persze, végignéztem az induló karaktertípusokat, és láttam, hogy a lovagnál elég egyenletes a str/dex eloszlás, nem is rossz értékekkel, de ez egy szubjektív dolog nálam: nem szimpatikus most valamiért. Ne kérdezd, nem tudom megmagyarázni.
Warrior lesz egyébként. (Mercenarynál bejött amit gondoltam: dual wieldben négyféle támadás, négy gombon - számomra zavaró változatosság
Pedig a gyorsasága és pörgőssége nagyon tetszik. Vele egyébként csak fele hp-ra tudtam lefaragni a jégkristályos gyíkot mielőtt az lecsapott volna. Igaz, a warrior kibírt két pofont állva még éppen), a mercenary a másodiknál már feküdt.)
Azután majd eldöntöm, hogy tiszta str vagy inkább quality irányba vigyem-e el a warriort. De szerintem valami nem ultranagy kétkezes kard lesz majd a megoldás most is; olyan, ami azért nem is tetű lassú, és használható/kellően verzatilis a move setje. Kb. mint a Claymore volt a DS1-ben. (Talán itt is claymore lesz... majd meglátom. Kicsit olvasgatok, hogy ne totál vakon menjek bele, de csak pár alapdologra szűrve, mert azért nem is akarom szétspoilerezni magam előtt a játékot, hogy maradjon meg a felfedezés élménye is.)Apropó, itt is megvan az str és dex 40 körüli soft cap, illetve ha két kézre fogom a fegyvert, akkor másfélszeres str szorzó van-e itt is, és így 27-28 fölötti erő ilyenkor már csak csekély mértékben emeli a scalinges értéket?
eltekintve is eldöntöttem már, hogy ha nem reagálok itteni korábbi hsz-re, csak valami miatt írnék a játék kapcsán, azt már a saját topikjában fogom megtenni.
(A tutorial végénél a story boss-t kb. felfogni sem tudtam, már le is pofozott a francba. Oké, ott elvileg ez a normál, de jó lett volna legalább kicsit felvenni ellene a kesztyűt!)
)
(A másik ötletes boss a nagy bumburnyák akármilyen prodigy volt. Ott párszor padlóztam, mire rájöttem, hogy mit és hogyan érdemes. Kár, hogy nem egységes a bossok színvonala...)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
(Ráadásul úgy ment le, hogy a kritikust sem tudtam beütni neki, mert pont akkor rogyott össze, amikor a lila ködfigurákat már megidézte, így azok elől kellett elugrálnom, és nem értem vissza időben a fejéhez.)
Új hozzászólás Aktív témák
- Mesterséges intelligencia topik
- Okos Otthon / Smart Home
- Xbox tulajok OFF topicja
- Milyen asztali (teljes vagy fél-) gépet vegyek?
- Mikrotik routerek
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Synology NAS
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Xbox Series X|S
- További aktív témák...
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest