Új hozzászólás Aktív témák

• #634 Caesarion aktív tag Harrylles #633

  Új Válasz 2005-05-09 12:23:56 #634

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Caesarion

  aktív tag

  válasz Harrylles #633 üzenetére

  Chapter 4
  
  A jövendőbeli uralkodó körül szinte izzott a levegő, ahogy kissé görnyedt testtartással ugrásra készen tekintetét egyik tanárról a másikra hordozta. Nem lehetett kétséges hogy rettentő dühében még a végén kárt tesz az ebédlő valamely berendezésében, aminek egy szellem vetett véget.. ugyanis Hóborc barátunk időközben összeszedte ektoplazmáját és ismét a régiként magas fejhangon visítva szelte keresztül a légteret hogy a herceg előtt pecsapódva a padlón keresztül folytassa egyenes vonalú mozgását.
  
  Ez a furcsa közjáték nem volt mindennapi a herceg számára, mert míg az iskola bármely tanulójával történt volna ez meg, fiúk esetében hangos és fantáziadús káronkodás, lányok esetében egy hangos sikoly és esetleg utána történő káronkodás nyugtázta volna Hóborc produkcióját... de a herceg a szellem ''becsapódásának'' pillanatában (még csak nem is emberi) hörrgést hallatott s ugyanabbana pillanatban közel 5 métert ugrott helyből hátrafelé (ami valljuk be nem kis teljesítmény) s tekintetét mindvégig a furcsa cselekmény helyére, jobban mondva hűlt helyére szegezte.
  
  A látvány a maga morbid kezdetével igen látványos és tréfás volt, ellenben nemhogy nevetni, még kuncogni sem mert senki. Sem pisszegni.
  
  Eltelt egy perc, majd a második perc vége felé a meglepett herceg felegeynesedett párduc-testtartásából, s ismét közelebb lépdelt a tanári ebédlőasztalhoz.
  
  
  A némaság homályában, a csend végtelenségének közepén a sok hajfonat és talár között áttörve a határvonalakat a magasba kúszott egy kéz, a kezet pedig illedelmesen követte egy fekete talár ujja, mely mozdulat mintegy kaput nyitva a teremben összegyűjt feszültségnek, , a sok tanácstalan tekintet arrafelé fordult, kinek kívnácsian, kinek rosszallóan, kinek csodálkozva.
  Mivel a hívatlan vendég háttal állt az iskolai soroknak, ő csak megérezhette ezt, mert a következő pillanatban lassan, szinte hihetetlenkedve fordult meg tekitetével keresve a kéz tulaját.
  
  - Hallgatjuk missGranger- szólt Dumbledore hangja, mintegy borogatást nyújtva az izzó tekintetek okozta zavartság és szégyenérzetre, amit Herimone érzett.
  
  A fiatal boszorkánytanonc felállt, s amíg meg nem szólalt, a néma közönségének volt ideje megcsodálni finom vonalú alakját, ami az elmúlt évek után lendületesen feljődött, formálódott, s a jótékony lepelként eltakaró talár sem tudta teljesen elrejteni karcsú derekát, formás mellei már látványosan elemelték talárja vonalát mellkasától, s a fekete selyemszerű anyag szabadesésének fodrai önkéntelenül is felvezette a fiatal fiúk tekintetét az előbb emlegetett bújtatott bájokra.
  - Professzor úr, tekintve hogy a háborúban használt lények akár egymás ellen is eshetnének, de nem teszik, az félelemre és... vagy nagy varázslatra utal. Szerintem olyan ellenfelet kellene választani számukra amitől még jobban rettegnének még akkor is ha az a valami nem is lendül támadásba...- hangja kissé elhalt, s mintegy megerősítést várva nézett a herceg csillogó szemeibe, aki eddig büszke tartásából mintha veszített volna s mohón várta Hermione fejtegetésének folytatását amit egy finom fejbiccentéssel ösztökélt.
  - ... mint például a Dementorok! -fejezte be a mondatát Herione.
  
  Hermione állva maradt mert úgy érezte ez még hozzá tartozik beszédéhez, hogy megvárja a kiértékelést, a herceg meg 10 mp befelé koncetrálást igazoló tekintet után hatalmas vigyoral az arcán fordult oda az igazgatóhoz:
  - Professzor, ez egy rendkívül jó ötlet, s egész biztos őket hívom segítségül .. -a herceg habozni látszott, majd kissé tétován fejezte be, mintegy szégyelve valamit- ... csak van egy kis probléma..
  
  Dumbledore aki az előbb egy mosollyal nyugtázta hogy az iskola talán legjobb tanulója milyen jó javaslattal állt elő, s furcsa mód bólogatásával oylan érzetet kelltett hogy mikor korábban ő hivatkozott végső megoldára akkor pontosan erre gondolt.
  Most a herceg szavaira odafordult és kezeit amit eddig egymáson pihentetett maga előtt, most az asztalra tett és rátámaszkodva előrehajolt, s úgy kérdezte, mintegy érdelődően szemrehányóan:
  - Milyen probléma?
  
  A herceg próbálta tartani magát s nem is látszott rajt más érzelmi kitörésnek jele, csak az hogy szája sarkát kissé beharapta... a kérdésre pedig megemberelve magát hangosan kivágta, hogy csak úgy zengett és visszhangzott a terem:
  - Az, hogy a sárkánylovagok nem képesek a Patrónus-bűbáj elvégzésére.
  
  Dumbledore nem mutatta hogy meg lenne lepődve, így mintha csak most eszébe jutott volna, így válaszolt, miközben kiegyenesedett s bal kezével a Griffendél ház felé mutatott, jobb kezével meg a Mardekár felé:
  - Áh, igen a vér kötelez.... kérlek, akkor vidd magaddal három legerősebb patrónusbűbájjal rendelkező tanulónkat: Harry Pottert, Hermione Grangert és Draco Mafloyt...
  
  ... mire az általános beszélgetés moraja egyre jobban kezdett erősödni. McGalagony megérintette az igazgató talárjár s így suttogta kérdőn: - de igazgató út, ők még tanulók, ...ráadásul nemsokára vizsgák, ... és egy háborúba küldi őket?
  
  - Tényleg olyan erős patrónusod van, uram?- kérdezte Monstro miközben pufók arca kezdte elveszíteni rózsaszínes színét, s Cruckis várakozón tekintett ifjú mesterére.. Mafloy arogánsan és magától érthetődően mondta: - persze, sőt szerintem erősebb is mint ezé a nyálas Potter-gyereké, .. tudjátok apám a nyári és téli szünetben sokat gyakoroltatta velem, tudjátok, a kviddics-kupai balhé miatt mikor a dementorok azt az idióta Sirius Black -et kergették.
  
  - Bocs Harry, én nem akartalak belerángatni, én azt hittem hogy akkor elmegy... szabadkozott Herimone miközben a meglepődöttségtől szóhoz se jutó Harryre nézett, s próbálta az arcán lévő számonkérést és rémületet valahogy csillapítani..
  
  de ami ezután jött arra senki sem számított...

Új hozzászólás Aktív témák