Új hozzászólás Aktív témák

  • Lacerta

    aktív tag

    válasz Csokicsibesz #248602 üzenetére

    Életemben kétszer ütöttel el majdnem bicajjal gyereket. Szerencsére csak majdnem.
    Mindkét esetben fúriaként rontott rám az anyuka, kis híja volt, hogy nekem nem estek fizikailag is.

    Először, lehettem vagy 14 éves, az úttesten szaladt át előttem. Akkor megkaptam, hogy lassabban kellett volna mennem, és jobban odafigyelni. Gyerek voltam, tudtam, hogy nincs igaza, de behúztam a nyakam, és annyiban hagytam.

    Másodszor, akkor már kb. 30 voltam, a bicikliúton játszott a gyerek, anyuka mellette bandázva le se sz*rta mindaddig, amíg ki nem ugrott elém a gyerek, miközben megpróbáltam lassan, óvatosan, nagy ívben kikerülni.
    Vörös fejjel ordította ( miközben az anyacsapat és az utánfutó hímek bólogattak ), hogy a bicikliút a gyalogosoknak is van, és ezért nekem jobban kellene vigyázni. Ekkor már önérzetesebb voltam, és visszaüvöltöttem, hogy, nem, kurvára nem járda, mert az ott van párhuzamosan 5m-re ( tényleg ott volt ), hanem ennélfogva úttest, és nem csak biciklisek, de segédmotorosok is járnak rajta, és ha már mindenképp meg akarja ölni a gyerekét, akkor a rendes, autóknak való úttesten játszassa ( az is ott volt kb. 10m-re ), mert akkor legalább aki elgázolja, annak nem esik baja. Morgott még, meg pufogott, hogy debizony az járda, de otthagytam a p*csába.
    Az ilyennek, ha a bíróságon magyarázzák meg, hogy bizony, ő ölte meg a gyerekét, meg esetleg a biciklist is, sem fogadja el.

Új hozzászólás Aktív témák