Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Levi123

    senior tag

    válasz rebel56 #2142 üzenetére

    Milyen kistermetű kutyusokról lenne szó?
    Barátnőmnek kellene egy kis pici kutya.

  • Levi123

    senior tag

    válasz rebel56 #2139 üzenetére

    Szia!
    Elég bonyolult dologra világítottál rá...
    Ebből remélem megérted a lényegét:

    Rokontenyésztés

    Háziállatok, különösen ló, kutya, baromfi esetén gyakran alkalmazott tenyésztési módszer a rokontenyésztés. A rokontenyésztés egymással valamilyen rokonságban levő állatok párosítása. Mivel a fajtatenyésztés zárt állományban folyik, ezért a párosítandó egyedek előbb-utóbb valamilyen rokonságba kerülnek egymással.

    A rokonpárosítások az egyes tulajdonságokat meghatározó allélek azonosságát (homozigótaságát) növeli, mind a jó, mind a rossz tulajdonságok esetén. Így rokontenyésztést csak akkor szabad folytatni, ha tudjuk, a párosítandó állatok az állomány átlagánál jobban mentesek a rendellenességektől, és így a jó tulajdonságok nagyobb eséllyel jönnek elő, mint a rosszak. Különösen figyelni kell a recesszív, és a küszöbtulajdonságok megjelenésére, és a beteg állatok és felmenőik tenyésztésből való azonnali kivonására. Genetikai rendellenességet hordozó egyedek rokontenyésztése nem javasolt, mivel a rokontenyésztés kihozhatja azt. Fontos kiemelni, hogy rokontenyésztéssel új gének nem hozhatók létre, csak az eddig rejtett jellegek jönnek elő. Így olyan tulajdonságok (pl. hupikék vadászgörény), melyek az eredeti állományban nincsenek jelen, nem tenyészthetők ki rokontenyésztéssel sem. A homozigótaság rögzülése a vitalitást meghatározó tulajdonságokra is negatív hatással van. Szoros rokontenyésztés esetén az állomány vitalitása csökken: alomszám csökken, terméketlenség nő, elpusztulnak a magzatok, stb. Az első jelekkel általában 6-20%-os beltenyésztettség esetén találkozhatunk, de a leromlás mértéke függ a kiinduló állománytól, és az alkalmazott rokontenyésztési módszertől is.

    Rokontenyésztés esetén az utódok hasonlóságára törekszünk. Több nemzedéken keresztül folytatott rokontenyésztés esetén növekszik a homozigóta állapotban rögzült gének száma, így a hasonlóság mértéke fokozódik. Nagymértékű hasonlóság haszonállatok esetében ritka, kutya, macskatenyésztésben gyakoribb. Mivel a heterozigótaság a rokontenyésztésnél csökken, egyes gének elveszhetnek az állományból. A szelekció alkalmazása elkerülhetetlen. A közös ős alapos ismerete feltétlenül szükséges.

    Fontos megemlíteni hogy akármennyire is beltenyésztett az adott egyed, ha egy nem-rokon egyeddel párosítjuk, az utódok nem lesznek beltenyésztettek, azaz egy generáció alatt helyreállítható a heterozigótaság.

    Általában rendkívül szigorú szelekció mellett, nagyon enyhe rokontenyésztést alkalmazva érhetünk el sikereket, de csak akkor, ha a kiinduló állomány minőségében megfelelő, és a megfelelő módszereket alkalmazzuk. Vannak esetek, amikor a rokontenyésztésről le kell mondani. Nincs könnyű és gyors, mindig működő megoldás, az eredmény sok mindentől függ. A cél a fajtastandardnak megfelelő, egészséges, életerős, jó felépítésű, hosszú hasznos élettartamú állatok kitenyésztése kell legyen.

    Senki ne kezdjen rokontenyésztésbe, ha nem tudja, hogy pontosan miért, és mit szeretne elérni, vagy nem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel. Ne használjuk azért, mert „divat”, vagy mert „így szokás”. Vannak előnyei, de igen sok buktatója is, melyet egy felkészületlen tenyésztő nem képes kezelni.

    Teszt-párosítások
    Mivel a genetikai vizsgálatok még elérhetetlenek bizonyos fajoknál, így a rokontenyésztést tesztpárosításokra is használják, leginkább recesszív, illetve küszöb jellegű tulajdonságok mutathatók ki a segítségével. A nagy értékű, általában hím utódot saját lányaival párosítják, és az unokákat vizsgálják. Ha kb. 50-80 egészséges unoka születik, és rendellenesség nem jelenik meg rajtuk, a hím nagy valószínűséggel mentes a rendellenességektől, de egyetlen beteg unoka megjelenése is valószínűsíti a hím hordozó voltát. A nagyszámú utódok miatt nőstények esetén a módszer nem alkalmazható. Létező genetikai tesztek esetén a genotípus meghatározása olcsóbb és gyorsabb megoldás lenne.

    Nőstények hasonló vizsgálata általában nem megoldható. De ha a kivizsgált, egészséges hímet hordozó nősténnyel pároztatjuk is, az utódok vagy egészségesek, vagy hordozók lesznek, nem betegek (recesszív tulajdonság esetén). Az utódok közül tenyésztésbe vont egyedeket újra tesztelni szükséges. Vonaltenyésztésre egyszerre érdemes több hímet tesztelni, mivel elképzelhető, hogy közülük csak pár lesz mentes a genetikai rendellenességektől. Beltenyésztés elkerülésével végzett párosításoknál is alkalmazhatók az ilyen módon tesztelt hímek, de: a hím nem lehet rokonságban a nőivarú egyeddel, ugyanakkor kinézetre összeillők legyenek.

    A várhatóan nagy számú, rendellenességekkel születő kölyök miatt a kisérletezgetés (különösen az olyan kedvencállatoknál, mint a vadászgörény) nem javasolt. Elsősorban haszonállatoknál használták, a génvizsgálati módszerek kifejlődése előtt.

    Valószinű, hogy semmilyen elváltozás ''vérfertőzés'' nem lesz az utódoknál. :R

  • rlazol

    veterán

    válasz rebel56 #1501 üzenetére

    attól nem kell félned, h egy sok10/100 ezer forintot érő tenyészkölyök a menhelyre kerül, mert nem találnak neki gazdit.
    Az előző mondatot akkor áll, ha menhelyről elhozott kutyában gondolkoztok.

  • rlazol

    veterán

    válasz rebel56 #1499 üzenetére

    én azon a véleményen vagyok, h kutya nem való lakásba. Se kicsi, se nagy. Ingerszegény környezet, a nap 90%-ban halálra unja magát.
    De ha már, akkor inkább egy labrador méretű, de azért ez lakásmérettől és berendezéstől is függ. Főleg első kutyának nem javasolt a terrier/tacskó/puli és hasonló, makacs kutyák.

  • rlazol

    veterán

    válasz rebel56 #1497 üzenetére

    Az általad linkelt cikkben sajnos van néhány csúnya ferdítés: A falka mindig is sokat mozgott- egy vadászat, egyetlen éjszaka alkalmával akár 40km-t is, akár a hét minden napján. Tény, h ez után sokat pihentek, de azért a párhuzam eközött és a lakásban való élet között elég erős ferdítés. A falka egyszerre együtt levő 6-30 állatot jelent, nem azt, h ezek közül az egyik állandóan otthon van és várja a többit. A lakásban egyedül tartott ebet nem érik ingerek, ez pedig sem idegileg sem egészségileg nem tesz jót-atermészetben v a kertben folyamatosan figyelni kell, szagok, zajok, élőlények jönnek-mennek. Főleg, ha jól nevelt kutyáról van szó, aki nem szedi szét a lakást és bizonyos helyiségekbe nem megy be, akkor az egész napos heverészés hát, nem épp természetes.
    A napi soxori séta nem a gazdit kell, h szolgálja, hanem a kutyát, és nem csak arra való, h ne a lakásban végeze el a dolgát. A ''lemegyek, leülök bagózni az első padra és trécsellek a szomszéddal, miközben a kutya mellettem heverészik'' tipusú séta inkább időtöltés.
    Csak olyan helyen illik kutyát tartani, ahol van egy olyan park, ahol tud viháncolni a többi kutyával, annak a veszélye nélkül, h autó alá szaladjon.

    A szálkásszőrű tacskó egy izgő-mozgó, vadászkutyának tenyésztett kutyafajta, komoly mozgásigénnyel, mint minden terrier. Az ilyen kutyák sokat vannak láb alatt és mivel makacsak, erről nehéz őket leszoktatni. Épp a múlt héten találkoztam egy yorkival, aki ebben nagy izgésben a konyhában sütő gazdi lába alá tévedt, akit annyira megijesztett, h ijedtében ráborította a forró olajjal tele serpenyőt a kutyára... Ilyen szempontból pl egy schnazi valóban sokkal jobb. Ahogy egy labrador vagy bármilyen más, nem vadászatra, hanem őrzésre vagy mentésre tenyésztett fajta, akiknek sokkal inkább elfogadható a békés ücsörgés és méretükhöz képest sokkal kisebb mogásigénnyel rendelkeznek.
    De ez a napi minimum 3*1 óra séta alól nem mentesíti semmilyen gazdit.

    És amit még fontos tudnia minden kutyán gondolkozónak: a kutya egy drága mulatság, ha az egészségére vigyázni akartok. nem annyira az oltásokra, kullancs védelemre gondolok (az is lehet 30-40k évente), de egy kutya bármikor megbetegedhet és mivel jóval gyorsabb az életciklusa, mint az emberé, biztos, h előbb-utóbb meg is fog. Egy egyszerűbb betegségből való kikezelés egy kistestű kutya esetén 6-12 ezer forint, egy laborvizsgálattal egybekötött komoly baj (ami egyáltalán nem ritka, olvass egy picit vissza ebben a topicban babesiosis kapcsán) 40-50, egy nagytestű kutyánál akár 80-100ezer forint. Csak akkor szabad ebet vállalni, ha 30-40ezer forint mindig van a családi kasszában szükség esetén az ebet kezelésére.

  • adik

    őstag

    válasz rebel56 #1058 üzenetére

    vállalnánk a vele járó gondokat, pontosabban a kedvesem, én ez alól kicsit ki is húzom magam, a feltétel az, hogy minden ilyen vele járó kötelességet ő fog intézni.

    aha. mindenhol így kezdődik, aztán majd te fogsz ragaszkodni hozzá, hogy te vidd sétálni, meg dokihoz :DD

    azt én is elfelejtettem, hogy egy válogatás kutya strapabíróbb, nincs túltenyésztve (vesztim van, ha ez valakinek mond valamit túltenyésztés témakörben, viszont noname kennelből (Huh!) )

    tacskó annyira nem mozogna sokat, mint egy terrier, az tény, de az egyedülléletet kőkemény kábelrágással és zsepitépkedéssel tolerálja csak - legalábbis kiskorában, nagykorában ''csak'' sír. szóval én nem tudom. kicsit off, de macska nem játszik? nővéremnek még asszem van egy... (Párizsban :)) )

  • ladybug

    őstag

    válasz rebel56 #1054 üzenetére

    Mi is 2 szobás panelban laktunk a kutyánkkal. Egy keverék kutyus volt, kisméretű, tibeti spániel-tacskó keverék. Okos, kedves, türelmes, ragaszkodó kutya volt a Drágánk. Kicsiként nagyon nehezen ment a szoktatás. A szobatisztaságra szoktatás is, és az egyedülhagyás is. Nem szerette a 7-8 órás magányt, és a szobatisztaságra szokás is kitolódott emiatt. De mindig egy helyre kakilt, pisilt, ez legalább megkönnyítette a takarítást.
    Az pedig természetes volt, hogy nem csak egy sarok az övé, hanem az egész lakás. Volt egy kosárkája, amiben aludt, de oda mehetett a lakásba, ahová akart.
    Amikor nagyobb lett, akkor sem szerette a magányt, az egyedüllétet. Amikor otthon voltunk vele, akkor volt nyugodt.
    És akkor érezte magát a legjobban, amikor 3 évesen családi házba költöztünk. Akkor lehetett rajta látni, mennyire hiányzott neki a tér.

    Most nem lebeszélni szeretnélek a lakásbantartásról, mert sok ezren tartanak még kutyát a lakásban.A tapasztalatoma írtam le, hogy válaszoljak a kérdéseidre.
    És tényleg van olyan fajta, amelyik jobban viseli az egyedüllétet, bezártságot. De ezt a specialisták nálam jobban tudják.

  • Kidus

    őstag

    válasz rebel56 #1054 üzenetére

    Eloszor is: kutya.lap.hu
    Itt majd minden fajtat megtalaltok leirassal, igenyekkel, merettel egyutt.
    Jo tisztaban lenni mindennel.
    Ha keverek is megfelel, ajanlom a menhelyek korbejarasat. Igy megmenthettek egy szerencsetlen, borzaszto korulmenyek kozt tartott allatot.
    Egy 2 honapos kutyanal mar jol latszik, mekkora is lesz o, de szoktak ott lenni fajtatiszta kutyusok is a menhelyen, ok biztosra mondhatok.
    Meg egy fontos dolog, hogy a keverek kutyak altalaban jobban vannak osszerakva, ellenallobbak.

    Azert is fontos a fajta, mert igenyeik masok, igy van olyan, amelyiket nem lehet egyedul hagyni, es van olyan, aki jol viseli, ha 6-7 orara magara marad.
    Persze egy kolyok jo esellyel szet fogja kapni a lakast, azt pedig minden fajtanal felejtsetek el, hogy beteszitek egy sarokba, es ott lesz a helye :)
    A kutyanak csaladra van szuksege, olyan, mint egy gyerek. Veletek szeret lenni, kovetni titeket mindenhova, foglalkozast, tanitgatast, jatekot, tarsasagot igenyel.
    Mindezen dolgokat figyelembe veve gondoljatok at a dolgot :)

  • adik

    őstag

    válasz rebel56 #1054 üzenetére

    amennyire tudom, és eddig megítéltem, a spánielek nagyobbak, mint egy tacsi.
    Egy keverék későbbi méreteit is azért be lehet lőni többé-kevésbé, de akkor javaslom, hogy olyan 10-14 hetes korában szerezzétek be, akkor már látható, hogy mekkora lesz (kb), és még nem is sok mindenből maradtok ki. (hiába no, minél kisebb, annál esetlenebb, annál giccsesebb és annál édi-bédibb (bocsi, na! :B ))
    meg akkor nem lesz nagy gond keverékkel, ha tudjátok, hogy ''miből van''. Akkor az olyan lesz, mint egy jó couve :))

    Az egyik szobában van egy kis sarka, vagy az egész lakás az ''övé''?

    attól függ, hogy neveled

    Ha napközben dolgozunk, és csak reggel munka előtt, ill. késő délutántól tudunk vele foglalkozni, az nem rossz neki? (esetleg kizárja a tartást?)

    semmi gond nem lesz. a kérdés, hogy hány kábel, székláb, stb. fog elfogyni :DD

  • rlazol

    veterán

    válasz rebel56 #768 üzenetére

    semmiképp se javaslom h meglepetésként vegyél kutyát vkinek!
    Nagyon rosszul sülhet el mégha annyirqa szeretne is egyet. Ez olyan mint egy gyerek, képzeld el, ha ő állítna be az egyik nap eggyel...
    A szobatisztaság gazdi és kutya függő. Megfelelő odafigyeléssel és neveléssel max egy hónap, de ugye ha elkényeztetik, örökké tarthat. Nagyon sok függ attól is h mennyire tudjátok állandó sétaidőkhöz szoktatni, mert ő is könnyebben lesz szobatiszta ha mindig adott időben végezheti a dolgát.
    Ami a fajtát illeti (FAJTA és nem FAJ - a faj az a kutya :) ). Bár a legtöbb eb elvan a lakásban azért a fajtatörténlemre érdemes ránézni. A spániel, az uszkár, a westie, a labrador mind vadászősökkel rendelkeznek, nem oda valók. Inkább valami tenéysztett ölebet javasolnék: palotapincsi, mátrai selyempicsi, bolognese.
    De azért szívből a keveréket javaslom, vmi foxi méretben, egy menhelyről.

  • nyávogi

    tag

    válasz rebel56 #771 üzenetére

    Ha a vágya tényleg csak ''kutyuuus'', akkor a tacsi is jó megoldás lehet, értelmes és tanulékony, viszont a lépcsőzés nagyon rosszat tesz a gerincének.De talán egy spánielnek is örülne. Bátyámék évekig tartottak emeletes házban és nagyon jól bírta. Persze minden kutyát rendszeresen kell sétáltatni. Banka kutya kb.2 hét alatt lett megbízhatóan szobatiszta.:)

    [Szerkesztve]

  • ToBeY

    nagyúr

    válasz rebel56 #768 üzenetére

    Nekem beagle van, elég nehéz nevelni mindig az van amit ő akar, nagyon önfejű! De olyan cuki ;) [link]

    [Szerkesztve]

    [Szerkesztve]

  • Kidus

    őstag

    válasz rebel56 #768 üzenetére

    Nezz utana a kutyafajtaknak neten, nagyon sok jo oldal van erre, meg van kutya.lap.hu is.
    A lenyeg, hogy attol, hogy egy kutya kicsi, meg nem biztos, hogy nincs nagy mozgasigenye, es birja a bezartsagot.
    Neked kell tudnod, mennyi idotok lesz ra, mennyit tudtok vele mozogni, de ha gondolod, par fajtara valo szukites utan szivesen segitek :)

    Szobatisztasag meg teljesen kutyafuggo, a spanielem par het alatt megtanulta, a vizsla keverekem soha.

  • ladybug

    őstag

    válasz rebel56 #765 üzenetére

    Lehet, hogy ez a legnagyobb vágya, de szerintem ha bármilyen kistermetű kutyát vennél neki, annak is örülne. Hisz minden kutyakölyök olyan aranyos, hogy nehéz nekik ellenállni. Egy golden retrievert nem kellene panelban tartani.

Új hozzászólás Aktív témák