Keresés

Aktív témák

  • emvy

    félisten

    válasz Pizzafutar #13 üzenetére


    (a latin deducere-ből a. m. levezetni, leszármaztatni), filozófiai értelemben ellentéte az indukciónak (l. o. ), t. i. leszármaztatása a részlegesnek az egyetemesből, míg az indukcióban a részlegesből származtatjuk le az egyetemest. A D. részletes magyarázata a következtetés (l. o. ) tanába való. Mert amidőn két egy-egy közös fogalommal biró itéletből e két itélet két nem közös fogalmának itéletben való szükséges kapcsolatát leszármaztatjuk, akkor ez szillogizmus, azaz D. -s következtetés, rövidebben pedig D. E két tételben - Erkölcsi cselekedetek önzetlen motivumokból keletkeznek és Az igazi jótékonyság erkölcsi cselekedet - az Erkölcsi cselekedetek fogalma közös; e közös fogalomnak a két nem-közös fogalommal (önzetlen motivumokból keletkező és igazi jótékonyság) való kapcsolatából következtetem a legnagyobb szükségességgel, hogy: az igazi jótékonyság önzetlen motivumokból keletkezik. Ezt a tételt D. útján kaptam, azaz leszármaztattam az említett két tételből. Hogy milyen a viszony az indukció és D. közt, az indukciónál (l. o. ) tárgyalandó bővebben. Semmiképen nem állanak ellentétben. Látnivaló ugyanis, hogy a D. -hez egyetemes ítéletek (a fenti példában: erkölcsi cselekedetek önzetlen motivumokból keletkeznek) kellenek, melyeknek megállapítása többnyire indukció útján történik. A természettudományi D. -k majdnem mind induktiv úton nyert egyetemes tételekből indulnak; ha ezek az egyetemes tételek hipotetikusok is, mégis rendszerint tapasztalaton nyugszanak tehát induktiv természetűek. Kant más értelemben használta e szót. Ő az ismerettanban annak a kimutatását, hogy valamely fogalom v. tétel tényleg apriorikus, metafizikai D. -nak nevezi, annak kimutatását pedig, mely joggal élünk ily apriorikus tétellel v. fogalommal, transzcendentális D. -nak nevezi. A tér és idő apriorikus voltának transzcendentális D. -ja pl. abban van, hogy enélkül a matematika nem volna tudomány. Már pedig a matematika tudomány. Ennél fogva a tér és idő csak apriorikusok lehetnek. (L. Kant).

Aktív témák