Aktív témák
-
estie
tag
Teljesen be vagyok kattanva. Már egy hete legalább, és nem múlik el. Furán hangzik ez, ahogy leírom, talán nem is bekattantam, most tértem magamhoz, és megőrülök hogy eddig nem csináltam semmit a szar helyzetem ellen. Hagytam hogy eljussak idáig.
Régen esküvőről álmodoztam, családról, nem is volt más életcélom. Aztán kaptam a pofonokat az élettől, megálmodtam magamnak egy mindenkitől független jövőképet, lett önálló célom, vagy legalábbis az iránya megvolt, aztán jött ez a kapcsolat mellékesen, mintegy kerekké téve az életemet, a sulit befejeztem, kezdődhetne a többi, és most valahogy.. nem érzem hogy meglenne a helyem, a valaha elképzelt célom, nem érzem hogy rajta lennék az úton.
Pedig valahol rajta vagyok. Ha körbenézek, végiggondolom mim van, minden rendben, csak én esek pánikban hogy én nem erre gondoltam, hogy ez kevés. Őrületesen elfog a pánik, mert volt egy pár év amíg rendkívül lendületesen fejlődtem és léptem előre és előre az önállósodás, a függetlenség és a felnőtté válás útján. Csak most nem vagyok független. És ez ennyire zavar? Abban igen, hogy nem tudom egyedül én irányítani és befolyásolni a dolgokat. Hogy az én tempómban jöjjenek rendbe, illetve romoljanak el. Addig a mértékig ameddig engedem.
Korábban sosem értettem hogy a mamám miért nem költözött össze azzal az emberrel, akivel évekig együtt voltak. Az volt rá a válasz, hogy nem akarta feladni a függetlenségét. Ezt sose értettem, mert ha egyszer valakit szeretsz, megszoksz, a családod is ismeri, elfogadja és kedveli, és jönne a lépés hogy költözzetek össze, adnál egy pótlólagos apát-nagypapát végre a gyerekednek, unokáidnak, de nem, mert a lakás és az anyagiak.
B@ssza meg a világ, most már értem. -
estie
tag
Este szeretnék meghalni, pontosabban éjjel. A mecseken égő lápmafények és kivilágított házak, a csúcson a TV toronnyal például kifejezetten békét adnak a lelkemnek és megnyugtatóan hatnak rám. Az éjszaka csendjével. Talán majd nézhetem egy kertből, vagy valahonnan. Vagy valami hasonló tájat. Remélhetőleg lesz lehetőségem egy kis rosét, vagy valamit kortyolgatni közben, amit szeretek. Csak hogy tutira meglegyen a tökéletesség és harmónia érzés.
Félreértés ne essék, egyelőre nem tervezem, csak sok a haláleset a környezetemben, és ez most hazafelé, kissé illuminált állapotban eszembe jutott. Hogy ezzel kibékülnék, ez így jó lenne. -
estie
tag
Megint eltelt egy év. Nem nagyon írogattam blogot az elmúlt egy évben. Ebből is látszik, mennyire magamba zárkóztam az érzéseimmel és a gondolataimmal. Na de ebből elég volt
Kivételesen előre tartottuk a szülinapomat idén, már február másodikán. Írtam egy listát arról, hogy mire lenne szükségem, tele olyan dolgokkal amiket sajnálok magamnak megvenni: kozmetikai dolgok, sokféle tea, mindenféle magok, aszalt áfonya, diétás nassok meg ilyesmik
Kaptam is belőlük rendesen. Semmi kívánságom nem volt a menüt illetően, és legnagyobb meglepetésemre csak diétás sütik voltak, mézes béles meg vmi túrós pite jellegű dolog, úgyhogy jó volt Degeszre ehettem magam, háromszor is, és a cukrom még csak 10 felé sem pofátlankodott, egyszer sem. 
Tegnap a Dalmával gyöngyöt fűztünk, nem sokat, de azért amíg csináltuk, élvezte. Hazaérve lerövidítettem két extra hosszú és ezáltal már régóta hordhatatlan láncomat, ma pedig a leesett darabokból készítettem egy ékszer szettet. Rengeteg maradék alapanyagom van még régről. Sok szép gyöngyöm is, egy ládával + egy dobozzal. Azon gondolkodom, hogy most már tényleg kéne pár dolgot gyártanom, felraknom a netre, és árulnom. Csak hol? Vatera, Face?
-
estie
tag
Találtam egy jó idézetet! Váltok aláírást
Elég volt már a BT-sből, így hogy évek óta nem is járok oda (
)Régi:
"A BátorTábor egy olyan gép, amibe bedobják a gyereket, és egy sokkal bátrabb, egészségesebb, jókedvűbb és élményekkel telibb gyerek jön ki"Új:
"Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá!" -
estie
tag
Szokták mondani az emberek hogy utálják a hétfőt. Amióta hétvégén is dolgozom, nekem nincs is hétfő. Nincs is ilyen nap amit utálnék, még ha sokat kell dolgozni, akkor se. Pedig nem vagyok oda a munkahelyemért. Egyszerűen csak elfogadtam, és azóta pozitívabban látom, és kihívásokat keresek benne.
A Bátor Tábor hírleveleiben, meg mindenféle irományában úgy szokás zárni, ill. elköszönni, hogy "Szép napot!". Azóta használom én is, mert tetszik, többekközt a melóhelyen is. (Engem , ha nekem mondják, el szokott gondolkoztatni, hogy tényleg.. szép a mai napom? Tettem már azért, hogy széppé tegyem?) Ha bizonyos embereknek sokat mondogatom, egy idő után már ő mondja nekem
Ragadós 
-
estie
tag
Két hetet csúszott végül a szülinapom, anyu pedig kb. 10 napot töltött kettős látással kórházban. Sclerosis multiplex gyanúból végül "valószinüleg stressz okozta" diagnózist kaptunk, meg egy csomó negatív leletet. Persze mondanom sem kell hogy kapot egy szép kis 5 napig tartó infúziós steroid gyulladáscsökkentő kúrát. Egy gyanú miatt. Na mindegy. Szóval életmódváltás, stressz kerülés.
Persze ez nehéz, manapság, ebben a rohanó világban. Délelőtt még megnyugodtam és féltettem az én drága anyukámat, most pedig..
Meg kellene szervezni (és anyu van rajta az ügyön) a mamám 80. születésnapját. De ki akarnak belőle hagyni olyan embereket pusztán kímélési szempontok miatt, akiknek szerintem fontos lenne a jelenlétük. Az illetők és az ünnepelt számára is.
Unokatesóm tavalyelőtt felhívta rá a figyelmem hogy nekem van olyan természetem, hogy kézbe vegyem a családi szervezéseket. Javasolta hogy talán lassan itt lenne az ideje, hogy kivegyem az apu kezéből a dolgokat. Erre most rá kell döbbennem hogy megint az ő kezükben van a szervezés, ráadásul a duplán látó, stresszmentes életet igénylő anyukáméba.
Talán nekem kéne legközelebb mindenki irányába kezdeményeznem és nem csak átpasszolni a vezérlést. Nem mintha bárki kitűzte volna rám, talán az unokatesómon kívül.
Nehéz összeegyeztetni, hogy mindenkinek jó legyen.
Vacak érzésem van.
Nem csak ezt nehéz, mást is.. -
estie
tag
Amikor kicsi voltam, a szülinapom és azt hiszem egyben farsang alkalmából is kidekoráltam a szobámat (szobarészemet) szerpentinnel. Plafonig érő polcaim voltak, valamint a ruhásszekrények tetejét használhattam. Ragasztani nem volt szabad, mert a celluxot nehéz leszedni a bútorról. Azt szerettem ha sok van, legalább egy vagy másfél-két zacskónyi szerpentin van feldobálva a fél szobányi területen. Néha még én is beléjük akadtam, nem ám egy normál magasságú felnőtt. Ráadásul emlékszem, mindig szenvedtem vele, és mire felkerültek egy részük sose maradt hullámos, mire felszenvedtem a végleges helyére, kiegyenesedett. De mindig meg voltam elégedve a munkámmal, bármilyen béna is lett, nekem tetszett. Vidám volt és színes.
Nem tudom az idei milyen szülinapot hoz majd. Vidám lesz-e vagy sem. Anyu kórházban van, ezért elhalasztottuk a családi ünneplést egy héttel, és előrébb hoztuk a nagy lakás átrámolós-polc felfúrogatós napot. Gábor haverjai jönnek segíteni, de kérdés hogy mennyire fog havazni és milyen lesz a közlekedés, vajon ideérnek-e majd busszal/kocsival. Gábor főzni fog délelőtt, én pedig sütni. Biztosan el fogunk fáradni a nap végére, de remélem viszonylag zökkenőmentesen le fog zajlani az egész. Azt meg pláne remélem hogy tetszeni fog a végeredmény mindkettőnknek
-
estie
tag
Mi van ha az ember hozott egy rossz döntést? ha hetente rádöbbensz hogy rosszul döntöttél de már nem tehetsz ellene semmit, ha az új helyzetben tehetetlen vagy és ettől idegesnek és dühösnek érzed magad újra és újra? ha ettől a viselkedésedtől a környezeted is másképp viszonyul hozzád mert eltorzítja valós önmagadat? ha vállalod a felelősséget, próbálsz mindent megtenni és mindenkinek megfelelni de a végén vagy balul sül el valami vagy elégedetlen vagy mert nem tudod érvényesíteni a saját akaratodat.. és újra és újra falakba ütközöl, próbálsz hibáztatni valakit, de aztán rájössz, hogy csak magadat okolhatod, mert te döntöttél rosszul. De próbálnád kijavítani egy másik helyes döntéssel, csak a folytonos sikertelenség egyfolytában letöri a kedved és az önbizalmad, így az esélyt is hogy valami megváltozzon.
Néha nagyon tudom utálni az egészet. -
estie
tag
Munkahelyet váltottam. Terveztem egy ideje, de valószínűleg túl hirtelen döntöttem, az első adandó állást elvállaltam ami szembe jött velem. Elhamarkodott voltam.
2012 egyik nagy projektje az álláskeresés-elhelyezkedés lesz.Ebben a szemeszterben nem voltak évközbeni zh-ink, ettől laza volt kicsit a félév. Elkezdődtek a vizsgák, de a java még hátra van az élettan-anatómia-medicinális szigorlattal.
Eddig jól állok, meglepő módon csupa 4es, 5ös megint.
Látszik hogy szeretem ezt a sulit
Egyre inkább irigylem a volt csoporttársaimat (könyvtárosok), hogy el tudtak helyezkedni a szakmájukban, amiért annyit tanultak. És meg van a jól megérdemelt, kitüntetett állás. Persze a ranglétra alján vannak, na de akkor is, biztos meg vannak becsülve. Talán nekem most ez a megbecsültség hiányzik a legjobban, már az első naptól kezdve.
Egyetlen előnye a jelenlegi munkahelyemnek, hogy lehet közben tanulni. És hogy egy csomó korombeli pasi vesz körül (amiből jókora hiányom volt az utóbbi 3-4 évben )Gáborral az első közös karácsonyunk lesz. Élő fánk lesz. Vettünk új díszeket: lila-zöld-arany lesz a dizájn. Mindkettőnknek nagyon tetszik. Még új izzósort is kellett venni, ami színesen villog
(nekem natúr fehér volt). Sztem szép lesz nagyon. Ha belegondolok, könnybe lábad a szemem...A mamit egy hónapja műtötték epekővel (volt már neki kb 4 epekőműtétje eddigi élete során). Azóta se volt jól, és tegnap kórházbe került, valszeg megint műteni kell. Túl hamar jött újra a probléma, ugyanazon a traktuson. Aggódom.
Volt kolegnőm/főnököm édesanyja tegnap halt meg. Amikor eljöttem onnan ősszel, azon a héten esett el és csúnyán beütötte a fejét. Mikor magához tért, már nem volt a régi önmaga, és az állapota egészen idáig folyamatosan leromlott.
Engem ez kicsit megviselt. Engem is.
Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy érzelmileg el akartam szakadni ettől a családtól, pont amiért elmenekültem onnan.. ehhez képest így érzek most, hogy már 3 hónapja nem vagyok ott.
Szerintem csúnyán jöttem el. Túl hirtelen. De sose lett volna tökéletes alkalom. Talán jövőre, de nem hiszem, nem tudom.. Megszerettem őket, de elegem lett belőle hogy belefolytam a családi életbe, úgy hogy közben nem vagyok családtag, és van saját családom. Amiről néha már kevesebbet tudtam, mint róluk. Akik kevesebbet tudtak sokszor rólam, mint ők. Persze ez munkahelyi ártalom is lehet, az ott eltöltött idő mennyisége miatt, de én észrevettem magamon hogy megváltoztattak, és sokszor éreztem otthon hogy ők jobban megértenének, mint a saját családom, és ez rossz érzéssel töltött el. Mert én a sajátomat akarom szeretni, azt akarom hogy ők járjanak folyton a fejemben, a sajátomért aggódjak jobban, mert az az enyém.
Ebben ők hibáztak, de én meg abban ahogy eljöttem.
Majd az idő ezt is megoldja, tudom. De mikor..Kicsit visszaolvastam a bejegyzéseimet, szokásomhoz hűen.
Két dolog:
- a térdkifordulás után, de igen, felszedtem a szokásos plusz kilókat
amit aztán az idegeskedéstől most le is adtam az utóbbi 2-3 hónapban. Sőt. Még lejjebb adtam, mint voltam. Rám fért, nem mondom hogy nem, csak kicsit aggaszt a 'módszer' ahogy leadtam, ezzel összefügg a másik, hogy
- lehet hogy én hónapok óta nem igazán vagyok jól?!2012 másik nagy projektje, hogy ezt tisztázzam magamban, és rendet tegyek.
-
estie
tag
Van egy ilyen izé. Néha előjön. Amikor nem szeretek egyedül lenni. Ilyenkor mindig nagyon megijedek, és olyan érzésem van, mintha el lennék veszve.
Pedig nem vagyok, mert tudom hogy rengeteg tennivalóm lenne, ami előrébb viszi a dolgaim folyását, egyről a kettőre. De nekem ilyenkor mindig olyan érzésem van hogy a 0 fenekéről nézegetek felfelé, kilátástalanul.
Pánik szerű.
Erős szívdobogással és enyhe remegéssel jár.
Sosincs csúcspontja, vagy kiteljesedése, csak olyan mint valami hőhullám.
Felhívnék valakit, de nem tudom kit, mert úgy érzem felesleges hívás lenne és csak az emberek terhére lennék. Na meg nem akarom, hogy érezzék a hangomon hogy nem vagyok jól.
Merész ezt ide leírni, de azt akarom hogy maradjon számomra nyoma. Az utóbbi egy évben túl sokat csinálom. Talán már egy kezemen se tudnám megszámolni.
Biztos a sok csalódás, meg lélek-gyötrés az oka.
Nem gondoltam volna, hogy amikor minden rendben van, tényleg, teljesen, akkor is előjön ez amikor egyedül vagyok.Megoldás? Hahh. Iszom egy pohár valamit, és utána úgy ahogy oké. Vagy várok egy fél órát néma csendben, amíg rendeződnek a gondolataim, úgy nagyjából.
Aludni meg mindenképpen kell rá. Mint mindenre, ami felzaklat.
Jó, nem? -
estie
tag
Hű de nagyon pozitív voltam utoljára
Mivel most már kevésbé ugrálok a fellegekben, talán tekinthetjük úgy, hogy józanul uralom a lila ködöt.
Vagy csak az alábbi események és a sulira/zh-kra való készülődés miatt voltam kénytelen kijózanodni.A múlt héten megint kificamodott a térdem.
Rohantam egy vevő után, mert annyira nagyon sietett hátra a gyöngy szobába, hogy bármi is lehetett a célja.. már épp a két szoba közötti lépcsőre készültem fellépni, amikor láttam, hogy csak az otthagyott kabátjáért futott, és a megszerzett ruhadarabbal kezében már fordult is vissza ugyanazzal a lendülettel. Gyorsan ki akartam térni az útjából, ezért visszafordultam az alsó szintre. Igen ám, de a lábam nem fordult velem úgy, ahogy én azt gondoltam, a térdem pedig érezhetően és hallhatóan kiugrott a helyéről. Minden lépésemnél kattogott és húzta az egész izületet, ahogy rossz helyre pattan be a csont amikor hajlítom a lábam. Leültem és összeszorított fogakkal, a levegőben rugdosva a helyére ugrasztottam a térdem. Legnagyobb meglepetésemre nem fájt annyira, de nagyon megijedtem. Utána nagyon kellemetlen volt menni és egy darabig még nem volt tökéletesen a helyén.
Másnaptól a helyzet egyre jobban javulni kezdett, hordtam a térdszorítót, éjszakánként bio-borogattam.
A héten sulis hét volt. Egyik csoporttársamat kísértem haza buli után. Kicsit sokat ivott, és rám támaszkodva mászott-másztunk fel a lépcsőn. Amúgy se lett az erősségem a lépcsőzés a napokban, de itt is kattant egyet a térdem a megterheléstől. Én már nem emlékszem, de állítólag egész este húztam innentől kezdve a lábam.
Másnap is húztam. Azóta kezd megint javulni, de.. gondoltam nem normális ez így.. ezért elmentem a sebészetre.
Ma egy szimpla lépésnél majdnem összeestem, mert elcsúsztak a dolgok a térdízületben amikor ráhelyeztem a súlyom. Azt hiszem ez volt a döntő pont, hogy tényleg el kell mennem dokihoz.Annak idején, 2007-ben (? nem 2008
) a térdszalagom is elszakadt, ugyanis "nincs ficam szalag-szakadás nélkül". Nem lett rendesen kikúrálva a térdem akkor. Most felírt nekem a doki egy térdszorítót, amiben fém merevítők vannak oldalt. Ilyet kellett volna hordanom akkor is, de én egy ismerősömét kértem kölcsön vmi hasonlót, ami se méretbe nem volt jó, se nem az én problémámra volt való. Ezért nem is hordtam. Na meg, mert a makacs idióta tizenéves fejemmel úgy gondoltam hogy nem vagyok hajlandó hordani 35 fokban. Ergo valóban nem lett annak idején rendesen kikúrálva.
Most itt ez a térdszorító, hordanom kell 6 hétig. Június közepéig :/ Addig minden olyan sport ki van zárva, amivel terhelem az ízületemet.Két dolgot kell tennem:
- átnézni a ruhatáramat, hogy van-e addig mit felhúznom ami ápol és eltakarja ezt a b@szást, és amiben nem sülök majd meg;
- megszigorítani a diétámat, hogy a nagy tunyulásba véletlenül se szedjek fel fölös' kilókat.
Ez lesz! Mert ez van. -
estie
tag
A gránátalmát, a mákot, Gáboromat, Pumbit, a barátnőimet és barátaimat mind, a finom kajákat, a csokit, edzeni és jól leizzadni, kihívást találni és végigcsinálni, gyerkőcre vigyázni, a kedvenc zenéimre táncolni, nagyokat nevetni, napsütésben száradozni, rég látott ismerősnek örülni...
Ezeket szeretem mind -
estie
tag
Hosszú hétvége van. Kedden Márc. 15. 4 napos pihi. Már akinek, mert nekem négy napos tanulás. Szerdától ugyanis suli van, és a héten 3 zh-m lesz.
Tegnap a lakótársam bejelentette, hogy elköltözik. Azaz összeköltözik a bnőjével (2 hónap után)
Ez nekem majd plusz stresszel és pénzkieséssel fog járni, amíg új lakótársat nem találok. Szerencsére toppon voltam tegnap, amikor fogadtam a hírt, egy kangoo és egy zumba után
Reggel viszont nagyon rossz álommal keltem, ami akár valóság is lehetne. Anyuval történt szörnyűség, és én totál kimaradtam belőle az elfoglalt életem miatt.. Egyből sírva is fakadtam ébredés közben, és ezt még tetőztem egy kis hypoval, ami a sírás miatt felfokozódott..Szokásos tanulás-előtti tanulás-kerülésként éppen főzök magamnak. Semmi főtt kajám nem volt még ma reggel a hűtőben. Most van kapros joghurtos szósz a tojásos zöldségsalihoz, csináltam húsos szecsuáni szószt barna rizzsel, valamint lett mákos tészta, és tiramisu
Valamelyik nap pedig majd megcsinálom a kókuszgolyót is, jó picikére, mint a csokival bevont mogyorós nasik, akkorákat lesznek. Így könnyebben-többet nassolhatós lesz..
egy jó latin szó.. egy kókuszgolyó...Jajh, eljuthatnék már az anatómiához vagy az élettanhoz..
-
estie
tag
2011.01.17. HbA1C: 6.8 %
Jelentkeztem a bátor tábor nyári diab turnusaira. Elvileg el tudnék menni, a kreatív táborok is bele férnének a nyárba, meg a BT is. Napossal se lenne gond, nem ütközik a sulival.
Sokat bulizok mostanában. Szeretek bulizni, és így hogy mellette sokat járok edzeni, tök jól érzem magam
De lassan neki kell feküdni a tanulásnak, különben bajok lesznek.. és az mindennek a rovására megy majd, ami jó.. legközelebb majd csak júniustól lehet adni az élvezeteknek.. -
estie
tag
Az álmok azért jók, mert halott személyek képesek benne találkozni élő személyekkel.
Nekem a már lassan 10 éve halott nagypapám lehetett így ott a dédunokája első születésnapján. Kifejezetten örültem ennek a jelenetnek, mert tudtam hogy ez sokat jelentene mindkettőjüknek: a nagypapámnak, akinek a tesóm volt az első, kedvenc, különleges unokája, és a nővéremnek, aki különlegesen rajongott a nagypapámért. -
estie
tag
"Én vártam, vártam, vártam,
alma-kék óceánban
hogy kiment már valaki végre
én csak vártam, vártam, vártam.
És tudtam, tudtam, tudtam
hogy vékony jégre futottam
hogy nem lesz ez már sohase jobb,
én tudtam, tudtam, tudtam...
.. és folyton dúltam fúltam
amennyire csak tudtam,
megátkoztam mindenkit.
Én csak dúltam fúltam,
és ittam, ittam, ittam.
Magammal harcot vívtam,
hogy kiderüljön, ki erősebb,
én csak ittam, ittam, ittam.- Ne várd! Ne bánd! Előbb utóbb utadba áll. "
-
estie
tag
2011 a tanulás, a sport, a mozgás, a fittség, a biokaják, a testsúlykímélő diétás édességek és a fejlődés éve lesz
Jól akarom benne érezni magam Nem szeretem a páratlan számokat, de amennyire tartottam a 2010-es évtől, legalább annyira vonz az idei.
Az unokahugim mindjárt egy éves lesz. Úgy örülök hogy valentin napon született! Soha többé nem kell majd úgy éreznem hogy az a nap a túlerőltetett giccsparádéről szól, amit a modern pénzhajhász világ és társadalom a szerelmespárok miatt csinál. Egyáltalán nem a kötelező ajándékozásról kellene szóljon ez a nap, mint ahogy azt beállítják. Persze így van ez már a karácsonnyal és minden ünneppel is. Nade elkalandoztam: unokahúg. Cinci kis hangja van, pár hete tanulgat táncizni, kézen-fogva szalad és nagyon kis boldog, magabiztos és kiegyensúlyozott okos kis csajszi. Nagyon jó nevelésben van része De sajnos nagyon ritkán látom, akár mintha nem egy városban élnénk, és havonta egyszer hazalátogatnék. Sok időmet elveszi a suli, főleg amikor közelednek a vizsgák.
Elég kemény munka mellett egyetemen tanulni, mert az új rendszerben - a bolognaiban - bevezették az évközi zh-kat is, ami egy levelező oktatásban azt jelenti hogy előbb kezdődik a vizsgaidőszak (akár két hónappal), de ugyanakkor fejeződik be.
Bár kimerültté tesz, és türelmetlenné az életem egyéb területein, nagyon élvezem a sulit és imádok tanulni vagy készülni ráÚjabban nincs hobbim. Nincs olyan tevékenység, amiben elmerülve energiát gyűjthetnék. Örülök ha sikerül megtartanom az újonnan bevezetett rendszeres mozgást, mert eddig nem bírtam rá időt szakítani. Az például egy nagyon feltöltő dolog. De akkor is kéne valami amit időnként előveszek. Karácsonykor felfedeztem hogy egész jól el tudok merülni és ki tudok kapcsolni a porcelán festéssel. Ha már nem hímzek, akkor fessek
Mégsem kéne mindenki agyára mennem a porcelán-ajándékozásommal. Készítsek magamnak egy egyedi étkészletet? Legalább eltűnne a libás..
Na majd kitalálok valamit -
estie
tag
Állandóan döntéshelyzetek előtt állunk.
Vásároljak-e ma vagy holnap? Paradicsomot vegyek, vagy inkább tejberizst? Költsek-e mindenre ami szükséges, vagy húzzam össze a gatyát? Akarok-e menni sítáborba, vagy nem? Megengedhetek magamnak költséges szórakozást amikor gazdasági válság van? Veszek-e majd fel kölcsönt, hogy inzulinpumpám lehessen továbbra is?
Menjek-e kangoozni, vagy inkább legyek egy baráttal aki szomorú? Hívjam át a barátnőimet és érezzem hogy vannak akik szeretnek, vagy oldjam meg egyedül a problémáimat és képzeld rémképeimet? Tanuljak vagy sportoljak inkább, ami amúgy serkenti az agysejtjeimet? Házi dolgozatot kezdjek el írni, vagy tanuljak anatómiát?Tegyek-e eleget a kötelességeimnek, vagy érezzem inkább jól magam az életemben? Menjek-e el egy más közösség által fontosnak tartott eseményre és látogassam meg külföldön a nagymamám sírját, vagy inkább készüljek az anatómia zh-mra és ne hagyjam magam megzuhantatni a jól ismert depresszió által, ami nem is biztos hogy jót tenne most a lelkivilágomnak.. Megengedhetem-e magamnak hogy szórakozzak és éljem a magam kis világát amikor végre lehet, és a gyászt akkor engedjem ki, amikor ki akar belőlem törni? Megfogom később bánni hogy nem vettem részt ezeken családi eseményeken? Hagyománytisztelő vagyok még egyáltalán, vagy ebben is változom?!?
-
estie
tag
PTE-ETK. Rekreációszervezés és egészségfejlesztés. Levelező csoport. Egy hónapban egyszer, egy teljes hét, hétfőtől péntekig. Kb. 40 ember, vegyesen fiúk-lányok, férfiak-nők. Van köztük rendőr, eladó, divatbemutató szervező, táncos, masszőr, természetgyógyász, családanya, tanuló, stb. Egyben azonban mind megegyeznek: az érdeklődési körükben. Ahogy eddig észrevettem, arra mindenki figyel, hogy eleget sportoljon, mozogjon, és mindenki borzasztóan figyel arra, mit és mennyit eszik.
Más helyen, más körülmények között felfigyelnék egy illetőre, aki a kekszes zacskó tápanyagtáblázatát fürkészi, vagy elcsodálkoznék azon hogy egy nagy és erős férfi csak fél adag kaját eszik meg ebédre. De itt ez természetes, itt mindenki figyel az étkezésére, az egész napirend felépítésére, mind étkezés, mind mozgás szempontjából.
Eddig a saját kis környezetemben csak én foglalkoztam ezekkel a dolgokkal igazán elmélyülten, sokszor már zavarba jöttem amikor azt vettem észre a környezetemen hogy nekik ez már túl sok. De ebben a csoportban ez mindenkinek természetes, és úgy érzem végre megtaláltam a helyem. És ez olyan jó------------------------------------- o -------------------------------------------
Ezen a hétvégén tartottuk Topolyán a Gizi mami temetését. Tegnap indultunk hajnalban anyuékkal, és Mohácsnál vettem észre hogy tegnap hulla fáradtan a sötétben rossz útlevelet kaptam ki a fiókból, a lejárt átlukasztottat a jó helyett. Annyira fáradt és kimerült voltam a suli és a sok buli miatt hogy eszembe se jutott hogy megnézzem jót rakok-e el. Reggel akartam pakolni direkt, mert éreztem hogy nem vagyok eléggé képbe a kialvatlanságtól. Csak hogy annyira fel voltam pörögve hogy nem bírtam aludni, ezért pakoltam be még az este.
Annak idején azért nem kezdtem el (konkrétan tavaly) ezt a szakot, mert teljes erőbedobással akartam csinálni, és tudtam hogy ha egyszerre csinálom a művelődésszervező végét, a rekreációszervezést és a munkát, akkor valami, valami más rovására fog menni. Milyen jól tettem hogy vártam egy évet az új szakkal. Itt vehető észre, hogy a munka meg a suli is bőven elég, éppen hogy teljesíthetők egymás mellett.
Így hát Mohácson kiszálltam és visszabuszoztam Pécsre. Legalább kialudtam magam és időben elkezdhettem az anatómiára készülést a legközelebbi konzultációra. A topolyai temetésből kimaradtam én is, ahogy a Gabi is.
Mindennek megvan a jó és a rossz oldala is.. -
estie
tag
Leállamvizsgáztam... nem is ez az érdekes, hanem hogy felnőttem..
Vége van. Az utóbbi időben már alig vártam hogy vége legyen. Végre újrakezdhetem, új lapokkal.
Fogalmam sincs mit akartam annak idején, 5 évvel ezelőtt. Nem tudom mik voltak vagy lettek volna a terveim, csak azt tudom hogy végül mi mellett döntöttem és egy ideához ragaszkodtam éveken át. Most fel kell adnom, ideje feladnom, legalábbis egy kis időre.
Borzasztóan szar érzés lemondani egy álomról, ami sosem valósult meg. Nehéz lemondani róluk és újakat szőni. Nem egyik napról a másikra megtörténő döntés ez, hanem egy hosszú folyamat. Ráébredni arra hogy amin vagy, az nem egy járható út. Nehéz feladni a jól bevált ámde valószerűtlen régi terveket, és kockáztatni egy rizikósabbra.De ez van, végre megint elkezdhetem, csak most remélhetőleg a megfelelő irányban
Sokat tapasztalt, érzelmekkel teli évek voltak ezek, de ez az időszak az életemből lezárult. RIP értük.
-
estie
tag
Nos, rengeteg beszámolni valóm van. Nem is néztem meg, mikor írtam utoljára.
Megszereztem a jogsit. Arról hogy hogy vezetek, egyelőre no comment. Arról álmodom hogy nyerek egy autót, ami tele van mindenféle könnyítéssel meg extrákkal, mint amik voltak azon az autón amin tanultam. De télleg legyen meg rajta minden szirszar könnyítés ami a tanulóautókon is megvan, a fene vigye is el, kész átverés ez az autós oktatás. Ebből az erőből egy Ladán kellett volna megtanulnom vezetni hogy tutira menjen egy Suzukin. Na mindegy, majd belejövök, vagyis ráérzek inkább. Reméljük. Nem lenne rossz.
Csináltam egy leveskúrát nemrég, egy afféle léböjtkúrát. Maga a léböjt 4 napig tartott, de egy hetes rákészülés, és 2 napos intenzív kajamegvonásos diéta előzte meg. Azóta azt hiszem ezen a hétvégén kezdtem el annyit enni amennyit szoktam, egész eddig csak kis adagokat bírtam, fáj is a hasam rendesen, és nem jó érzés.
Bár teljes mértékben érzem hogy telemérgeztem magam alkohollal a hétvégén
Ugyanis osztálytalálkozónk volt, akarom mondani az első, 5 éves, érettség találkozónk a középsuliból. Egész jól sikerült, és jót is buliztunk. Borzasztó vicces volt ahogy két három órás tombolás után jöttek a fiúkért az asszonykáik autóval és szállítgattak őket haza
Mi lesz a 10 évesen? Ugyanez, de akkor már télleg mindenki így lesz hazavíve, megjegyzem remélem én is Lassacskán alakulgat át a kis lakásom is. De csak szép lassan, mindig amikor már totál elromlik valami. Hú erről jut eszembe, el ne felejtsek a héten radiátort festeni. Szóval felújításra került már a kis mellékhelység, szép kultúráltan néz ki, meg a konyhai mosogatósarok is. Idén még tervbe van a fürdőszoba feldobás is. Csak kár hogy nem lehet az egészet szétbombázni.
Amúgy készülök az államvizsgára. Pontosabban egyelőre mindent megteszek hogy ne kelljen tanulnom, de már nagyon közelről kerülgetem a forró kását, szóval hajszálnyira vagyok tőle hogy belevessem magam.
Ebből következik hogy megírtam a szakdogámat és leadtam. Nem tudom említettem-e már, de a Diabéteszesek közösségi szerveződéseiről írtam. A pontos cím:
A diabéteszesek edukációja és közösségi szerveződéseikAz idei akkor is egy produktív év lesz, elhatároztam. Szeptembertől pedig szintén szeretnék magammal valami izgalmasat kezdeni.
És persze ahogy az időm engedi, uncsihugizom. Imádom a Dalmucit
-
estie
tag
Megszületett tegnap az unokahugim, Dalma
Valentin napi baba lett
2010.02.14. 17:57 -kor, 3,5 kg-val, 49 cm-rel. 5-ös rajtszámot kapott a kis bilétájáraElőző nap éjfélkor mentek be a tesómék, addigra felsűrűsödtek az összehúzódások. A nővérek egész éjjel és még délelőtt is sétáltatták hogy induljon be a szülés. Du. 1-től már fájdalomcsillapítókat kapott, és infúzióra tették, 5 után pedig eldöntötte a szülészorvos hogy valami akadályozza a bébi kibújását, ezért császárral veszi ki. Utólag kiderült, az akadály az volt, hogy bár jó volt a fekvése a babának, de a kis fejét nem fordította fel oldalra, végig felfele tartotta, ezért nem tudott kicsúszni a szülőcsatornán.
Az újdonsült apuci szülei még éppen időben érkeztek, pont mielőtt kitolták volna a bébit a műtétről. Mindenki megcsodálta a picit, aki egyfolytába a nyelvét dugdosta kifelé amíg csak tudta, megállás nélkül. Azóta is csinálja egyébként, bár nem annyira erőteljesen mint mikor kiszedték a pocakból. Gabi mondta, hogy végülis az ultrahangon is látszott hogy csinálja, és beugrott hogy tényleg. Kiváncsi vagyok mi lesz ebből Honnan eredhet ez neki, ilyen intenzítással, de tényleg.. Na, sebaj. Nagyon nyugodt kis bébi egyébként. Egyelőre legalábbis. Felsírni se sírt fel olyan nagy robajjal, csak nyikkent-nyekkent egyet aztán annyi. Nem sír olyan keservesen. még. majd fog. De alapjába véve tényleg teljesen jellemző rá az, ami a terhességre is jellemző volt. Kiegyensúlyozott, nyugodt, egészséges. Azt kell mondjam, nagyon jó körülmények közé született, szerencsés baba. Ő az első unoka, ráadásul mindkét család részéről, úgyhogy lesz elkényeztetés rendesen.Életemben nem fogtam még ilyen pici babát. Ilyesztő és egyben jó érzés volt. Egyben éreztem annak a hatalmas felelősségnek a súlyát amit váratlanul a kezembe raktak, azzal hogy kettesben hagytak az egy napos babával.. másrészt igazán jó érzés hogy ezt én már megtehetem és végre kinőttem abból hogy én vagyok a legkisebb és ezért nekem még egy csomó mindent nem szabad amit mindenki másnak. A kezemben tarthattam a nővérem pici babáját. Pici, kis csipás szemű, nyelvkidugós, tündibündi, kis ráncoskezű, egyetlen kis törékeny babáját. Azt hiszem én még csak most fogom igazán feldolgozni ezt a nagynénivé válás dolgot és az azzal járó rámzuhanó hatalmas felelősséget. Eddig is tudtam hogy lesz ilyen, de hogy ez ekkora nagy súllyal és érzéssel jár, azt nem tudtam. Nehéz ám egy önvédelemből érzelmileg elzárkózottságot hiphopp feloldani. Ezek már olyan dolgok lesznek, amik most következnek az életemben, amiket be szabad, sőt be kell engedni, szőröstől-bőröstül. És a falat, amit pár éve építettem magam köré, szépen minél hamarabb lejjebb kell rombolnom. Így ni
Amíg a kezemben tartottam Dalmucit, csendben békében és nyugalomban, ő aludt, én pedig próbáltam elnyomni egyre erősödő kézremegésem, egyrészt a görcsös tartástól, másrészt az izgalomtól, egyszercsak elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. Dalmus meg egyből megérezte a lábikóján és a pólyán át, mindjárt el is torzult a kis arca, és jó nagyon hangosan felsírt. Gyorsan feljebb emeltem, hogy ne érezze a telefont, közben beszéltem hozzá, hátha azért megjegyezte még a pocakban a hangom, és hátha ettől megnyugszik, és hátha használ a ringatás, és ha mindez semmis lenne, megígértem hogy kivágom a francba a telefonomat, és akkor szépen lassan elhalkult, majd mégsokkal lassabban a homlokáról is kisimultak a ráncok, és akkor alig hittem el hogy mindezt ilyen gyorsan átéltem, pedig mindig is féltem a pillanattól hogy mi lesz ha sírni fog és én nem fogom tudni megnyugtatni. De megtudtam. Csak aztán hozzászokott a ringatáshoz, és mikor hosszabb időre abbahagytam, újra kezdődött a homlokránci, de a továbbiakat megelőzendő, tovább ring-ring volt. Aztán végre megjött a tesóm, és mivel eléggé el voltak fáradva már mind a ketten a sok látogatótól, beküldtem őket vissza pihenni, amire vágytak már nagyon. Édes kettecskén.
-
estie
tag
Új géppel leptem meg magam közelgő szülinapom alkalmából
Egy kis pincurival:acer 1810tz Olympic edition. 11,6", Pentium dualcore 1,3GHz, Intel GMA 64Mbit, 4Gb memória, 500Gb S-ATA vincsi, Wifi, 0,3 Mp webkamcsi, HDMI, 3xusb, kártyaolvasó, Win7 rendszerrel.
Egyelőre szokom a miniatürizált dolgait, jelen pillanatban a klaviatúrát, vakon írásnál kicsit nehéz az ujj-lendületeket lerövidíteni több év után. De nagyon tetszik a kis okoska gépecske
A hétvégére anyuékhoz költözöm, ugyanis elkészül az új, szép, "modernizált" illemhelységem. Mr. W.C.
El fogok látogatni a tesómékhoz, még nem is láttam a felújított nappalijukat, még az is lehet hogy a gyerekszobával is elkészültek, arról nem is beszélve hogy uncsihugit is régen láttam, le vagyok maradva az újabb növekedéseiről. Állítólag ma kidugta a nyelvét az ultrahangon a dokinak
A kis pimasz Dalmuc. -
estie
tag
Egy katica futott át ma délelőtt a konyhán. Meg akartam menteni, de nem hagyta hogy felemeljem. Ott hagytam, azóta eltűnt.
Az állatokat akartam megetetni mielőtt elindulok a nővéremhez ebédre. Szotyó az oldalán a kalitka alján hevert, rendellenes pózban. A szemein láttam a kétségbeesést. Kiemeltem, el akart repülni. Ki vittem a konyhába hogy megitassam, hogy jobban legyen. Még repdesett lassan egy utolsót. A szárnyait alig bírta emelni. A kezeim közt halt meg...Már jó ideje csendes volt, és alig repült ki. Azt hiszem megöregedett. Szépen lassan, pár hónap alatt kimúlt. Az én édes kis madárkám, Szotyó.
Rossz voltam, hogy ezt hozta nekem a Mikulás?
-
estie
tag
A fogam három nap múlva kipótolták, még ingyen is volt. Azóta fogsor-ügyileg minden rendben.
Az albérlőmet megkértem, hogy egy hónap múlva távozzon. Anyuéknál ezerrel megy a lakásfelújítás, félek nem lesz rendesen arra idő itt nálam, amit én szeretnék. Meg apu már most át akarja venni az irányítást. Pont névnapja lesz mikor átjön, félek elbasszuk azt a hétvégét az összeveszésünkkel, mert ez szinte kikerülhetetlen ha három napon át együtt akarunk dolgozni. Jesszus. Na mindegy, még odébb van..
Az edzésekre rágyúrtam, illetve még nem eléggé. Majd ha minden nap ezzel kelek és fekszek, nem csak a gondolatával.
Ja és a KRESZ: csúszik egy hónapot melós okok miatt.Pasi ügy. Tovább kell lépni, bár mások nem akarnak, de nekem tovább kell, különben.. nem tudom élvezni ezt az egészet. Akkorákat tanulok mostanság ilyen téren hogy azon veszem észre magam hogy előre látom a dolgok bekövetkeztét. Ez jó, valószínűleg ez lesz a naívság hiánya.
-
estie
tag
"I hate this part like here" - ez a dallam csendül fel a fejemben, amikor nem teszek elég határozott lépéseket a továbblépés érdekében, közben meg legbelül régesrég tovább léptem már.
Nem fog sokáig tartani ez a nyár. Meló meló hátán, rá kéne gyúrnom esténként a sportra, két hét múlva ha minden igaz már kezdődik a KRESZ tanfolyamom, a szakdogával meg kapkodhatok ha tényleg meg akarom októberre írni. És még szobát felújítani is akarok. Már nem az enyémet, az albérlőset. Puff neki.
Ja, és beletört egy meggymagba az egyik fogam. Szerencsére nem fáj, csak kellemetlenül bökős a felülete.
-
estie
tag
Hát igen, pasi ügylet miatt kissé elhanyagoltam a naplómat. De most újra itt vagyok. Befuccsolt a téma.
Amik ez idő alatt történtek:
- Koleganőmnek eltört a bokája három helyen, egy pár csavar és egy lemez tartja a lábát, jelenleg gipszben piheg otthon.
- Előbbi okból kifolyólag a jogsikezdést ismét kénytelen voltam kitolni kissé, de már kinéztem az időpontot, június végén azonnyomban-el-is-kezdem.
- Úgy néz ki idén nem megyek BátorTáborba, túl sok az új jelentkező, várólistás lettem.
- Megint volt Mecsek Fitness Maraton, úgy néz ki, 3 havonta tartják. Most készültem az evéssel és sikerült 5 csillagos oklevelet szereznem.
Viszont nem kell agyalnom a további kihívásokért, ugyanis terveznek nyári éjszakai maratont, minden vasárnap tripla órát, maratonhosszabbítást 6 órára ésatöbbi. A tervezett női defendoról, ahova már hívtak, már ne is beszéljünk. Ez utcai harc, másképpen.- Kisebb lakásfelújítást és változásokat tervezek a nyárra.
- Kissé elfeledtem főzőcskézni, elmaradt a fontossági sorrendben, de észrevettem hogy korábban ráálltam arra, hogy minden vasárnap sütit süssek, amit most gyorsan vissza is rendszereztem, mert már nagyon hiányzott.
- Azt néztem most az iwiwen, hogy tényleg kezdenek nagyon potyogni a gyerekek az évfolyamaimról.
-
estie
tag
Jó régóta nem jelentkeztem.
Volt egy szuper kis húsvét-hétvégém, kétszer is voltam a Gabiéknál, egyszer szülőstül húsvétoltunk, aztán nővérem párjának az unokatesóival családi partyztunk. Utóbbin voltak gyerekek is, mindenféle korosztály, akiket sikerült lekötnöm mindenféle bátortáborban tanult játékkal. Nagyon élvezték és utána visszahallottam, hogy máskor nem tudják magukat ennyire lekötni, mint amennyire én tudtam őket a csapatjátékokkal. Szóval nagyon elégedett voltam és boldog egész héten, és biztosan a boldogságtól sugároztam még a következő hétvégén is, mert sikerült véletlenül?! felszednem egy csávót a jeans clubban. Egész konkrétan az eladót.
Szóval most úgy néz ki, megint próbálkozom egy kapcsolattal. Ami egyelőre eléggé ígéretesnek látszik, de nem győzök elég óvatos lenni.Időközben lezajlott a felvételim, azaz az alkalmassági vizsgám is a rekreációszervezésre. Sikerült.
-
estie
tag
Azt hiszem, egy kicsit elhagytam magam. Nem jól osztom be az időmet és az energiáimat. Arra emlékszem hogy volt egy időszak amikor túlhajszoltnak éreztem magam, ezért pihentem egy kicsit, de lehet hogy csak azért pihentem, mert elmentem bulizni és utána nem bírtam összeszedni magam. Ez múlt héten volt. A héten elmentem edzeni, megerőltettem a térdem, sántítva jöttem haza, másnap pedig megfáztam. Most kéne a csúcson lennem, de mínuszba vannak az energiáim. Mindenesetre holnap megint megyek, és remélem nem fogok további napokra kipurcanni.
Annyi tennivaló lenne a házkörül is. Nem értem mások hogy csinálják ezt a multifunkcionalítást. Vagy mennyi idő amíg ezt megszokom?
-
estie
tag
Na, hát megszereztem a három óra után járó, azóta 3 csillagosra módosult oklevelet a fitness maratonon. Bírtam volna tovább is ha nem lettem volna olyan éhes
Én meg ugye nem ehetek inzulin nélkül, közvetlen inzulin után meg nem állhatok neki spinningelni, szóval.. Legközelebb már okosabban csinálhatom.Valamiért kerülöm a szakdoga munkámat. Nem indul el a lendület. Talán unalmasnak találom a témámat, elcsépeltnek. Igazából tovább akarok már lépni, beláttam hogy nem fog áttörést hozni, bármit is írok majd. Leírom a tényeket, és semmi sem fog megváltozni. Azon kívül hogy lesz egy diplomám.
-
estie
tag
Volt e-on bál. 10en voltunk ott a családból, köztük családi barátok is. Nyertem a tombolán: csupa alkoholistának járó dolgot: minőségi bort, és vadászmintás pohárkészletet.
A többiek mind elektronikai cikkeket nyertek.
Meg kellett állapítanom, hogy nagyon szeretek a családommal lenni és bulizni. De nem csak bulizni. Még mindig nagyon szeretem a nagycsaládos összejöveteleket. Azt kell észre vennem, hogy sokkal jobban élvezem bizonyos emberek társaságát, és sokkal jobban el tudok velük beszélgetni meg szórakozni, mint korábban. Felnőttem volna? Beszarás.A rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakra lesz felvételi, fel fogják mérni az állóképességem. Ezért el kezdtem edzeni. Egyébként is nekiálltam újra aerobikozni, de most besűrítettem az órákat. Jövő héten maratont rendeznek ott ahol aerobikozok, 1-3 csillagos okleveleket lehet kapni attól függően hogy 3 vagy 5 órán vettünk részt egymás után. Szerezni akarok egy oklevelet, hogy ezzel is növeljem a motivációmat. De ezután is lesz még másfél hónap a felvételiig. Kemény lesz, mármint tartani magamban a kitartást. Nagyon. De megcsinálom. Sokat ér az egészség, és könnyebben tartjuk az egészséges életmódot, ha hozzászoktatjuk magunkat.
-
estie
tag
Szotyó reppen, sürög, pörög, holnap-holnapután már körbeviharozza az egész szobát, és semmi baja. Vagy ha látom, ahogy megszexeli az egyik kedvencét akik körül repesgetett ma, akkor végképp semmi baja.
Kitaláltam a felvételihez a sorrendemet. Ilyen szakokat jelöltem meg: rekreációszervezés és egészségfejlesztés, szociálpedagógus, egészségügyi gondozás és prevenció.
Holnap fogok nekiállni kérdőívezni a szakdolgozatomhoz. Szerintem le kell mondanom egy pár programot a szakdoga írás miatt. Szívás, de most ez a legfontosabb.
-
estie
tag
6 napja észrevettem hogy Szotyó megint nem repül, de még rossz kedve is van, és furán tartja a jobb szárnyát. Múltkor legalább forgolódott és csiporászott a földön, de most csak gubbasztott. Tegnapelőtt bejött a boltba egy törzsvásárló madártenyésztó, és jól kifaggattam, mi lehet a madarammal. Azt mondta valószínüleg el van törve a szárnya, és ajánlott egy szakrendelést ahol van helyben röntgen is. El vittük apuval tegnap, kiderült h nincs eltörve semmije, de mivel sokáig nem engedtem ki repülni, a kalitkán belül próbált bűvészkedni és fenn akadhatott valamiben és meghúzta magát. Kapott egy szurit, amitől tegnap estére kicsit bepunnyadt, szinte beájult, de aztán későeste kezdett jobb kedve lenni. Ma pedig.. bicegve forgolódik a tükör előtt, és szebben tartja a szárnyát. Sokkal könnyebben közlekedik. Kiengedtem, gyengén repül ugyan, de nem huppan akkorát a földre. Még a szárnyalástól távol állunk de ha ilyen ütemben javul, akkor pár nap és rendbe jön.
Tegnapra ez az idézet szólt az angyalos naptáramban:
"A reménykedés: szárnyalás.
A szárnyalás: álmodozás.
Az álmodozás hit. A hit: cselekvés.
A cselekvés: reménykeltés.
Ha reményt adunk,
akkor az angyalok harcát vívjuk." -
estie
tag
Érdekes nap volt ez a mai.
A héten volt a 22. szülinapom, és ha már külön háztartásban élek, természetesen én vendégeltem meg az egész családot. Ez volt az első ilyen alkalom, mikor az egész családra "ünnepélyesen" főztem. Szerencsére legalább a tortát nem én csináltam, hanem a tesóm. Így is egész nap csak főztem. Lasagne-t készítettem, bolognait és tonhalasat, még a tésztáját is én gyúrtam, valamint laktató sajtos sütit és kókuszgolyót csináltam, biztos ami biztos, hátha nagyon elrontanám a lasagne-t. Minden finom lett, csak a tészta lett vastag, legközelebb nem sajnálom megvenni a boltit, sok időt lehet spórolni vele, és árban is kb. ugyanott van, mintha házilag gyártanánk.
Na igen. Ezerrel sürgök forgok a konyhában, már hatszor levert a víz, és egyre sűrűbben nézem az órát, hiszen már csak másfél órám van hátra, mikor megszólal a kaputelefon, és betoppannak a szüleim. Szegényekre annyira kiakadtam, hogy elküldtem őket, mert még baromira nem szedtem rendbe a rakást, az egyik lasagne még össze se volt állítva, és különben is egy órával korábban jöttek. Először kétségbe estem hogy ezzel elrontottam a saját estémet, mert apu nagyon kiakadt a viselkedésemen, de a nővéremet megkértem hogy simítsa el helyettem a dolgot telefonon. Ez volt az első alkalom, hogy készülök az egész családnak vacsorával, és úgy akartam fogadni a vendégeket, még ha a legközelebbi rokonaim is, hogy már minden készen van, tisztaság, rend, kajaillat és ápoltság uralja a légkört. Mikor visszajöttek a szülők, már minden a helyén volt. Nem volt vitatkozás, mint néha otthon, de fura volt hogy apu szinte egész végig nagyon csendes volt. -
estie
tag
Vacsora után elbóbiskoltam, ami még nem is lett volna gond. De arra ébredtem hogy harmadszorra kezdenék el hypozni két órán belül, és azzal hogy kimentem a konyhába kajálni, annyira felébredtem hogy még most is itt kuksolok száradtra szikkadt szemekkel, és heves szívdobogással a koffeintől amit a vacsival magamba nyomtam. Ugyanis hajnalba akartam kelni, tanulni az utolsó szigorlatomra. Ez most roppantul szerencsétlenül jött ki.
Amint vége a vizsgáknak, ami holnap van, el kell kezdenem kísérletezgetni ezzel a pumpával, mert biztos vagyok benne hogy nem használom ki eléggé.Ja. Kaptam a szülinapomra+karácsonyra hűtőt. Kombi hűtőcskét, ami jó nagy és egyelőre üres. De majd jön a hó eleje és akkor megtőtöm, meg most már van hova pakolni amit kísérlet-főzök
-
estie
tag
Szokott néha a madár egy-egy napra lebénulni. Pl.: sántít és állandóan magasba tartja az egyik lábát, tehát vélhetően leesett a kalitkájában a rúdról a majom. De tegnap meg tegnap előtt nem tudott repülni. Állandóan a földön forgolódott és hatalmas erőfeszítéseket tett hogy valamin felmásszon vagy ugráljon minél magasabbra, de folyton mindenről visszaesett a földre. Nekem meg nem hagyta magát. Csak néztem. Letettem a kalitkát a földre és úgy került vissza a helyére. Ma meg repül és szexel a kedvenceivel a szekrény tetején ahogy kell. Mitől van ez, hogy pár napig nem repül?
Különben éppen a szigorlati tételeimet dolgozom ki a szakirány szigorlatomhoz. Jobb híján a netről mert ugye anyagom az nincsen, jobb híján angol forrásból mert ugye magyarul nehogymár fent legyen, és jobb híján a SZTAKIRÓL ami most iszonyat lassan töltődik minden frissítésnél, mert az angol szótárak nem költöztek át velem. Úgyhogy most írtam gyors egy blogot.
-
estie
tag
Szeretem a reggeleket. Korábban nem szerettem. Sajnos eljutottam odáig hogy feleslegesnek tartottam a felkelést, az egyetlen értelmét a munka miatt láttam, ott nélkülözhetetlen lennék. Ez is valami.
Most viszont határozottan élvezem a felkelést, mert az új nap valami új meglepetést is tartogathat. Egy kedves barát hangja a telefonban pedig képes feldobni egy magányos estét.
Áldom az eszem hogy beköttettem a vezetékes telefont, hiszen van akivel csak így tudom közvetlenül tartani a kapcsolatot. Már ezért megérte. Bárhová is sodor az élet, a legközelebbi barátokkal tartani kell a kapcsolatot. Ha személyesen nem is tudunk találkozni, de nem elég hozzá a puszta e-mail vagy az iwiw.Nemsokára Republic koncert. Tuti nem fogja felülmúlni a decemberi Kispál koncertet
-
estie
tag
Sok új mondanivalóval nem tudok szolgálni.
Tényleg mindig van valami apró tennivaló az új lakásban. Nem is gondoltam volna hogy két hét alatt már porosodnak a küszöbsarkok meg a falsarkok, és hogy ilyen gyakran nem árt vízkőteleníteni se. El leszek én itt.
Most kezdek feleszmélni a hatalmas megnyugodásból hogy végre vége a karácsonyi őrületnek és a költözésnek. Kipihentem magam, teljesen kikapcsoltam és felkészültem az új év új eseményeire.
Az idei nagy célom hogy újra felvételizni fogok, belekezdek egy új szakba. A másik pedig a jogsi. De azt még kicsit halogatom.
-
estie
tag
A legutóbbi bejegyzésem előtt a szőnyegszegélyt ragasztgattam fel a falra, közben pedig a nővérkém az utolsó dobozait hordta le a lakásból. Ez volt az első mozzanat amit a lakásomban tettem.
2008. Dec. 20. A nagy költözés napja.
Azóta folyamatosan pakolászom ki és össze. Már csak az erkélyen van felesleges holmi.
A karácsonyi napok jól teltek, szépen, békességben ahogy kell. Minden nap zabáltam, minden nap másnál
Az ősöknek egyébként nagyon hiányzom, főleg apu lett szokatlanul nagypapásan érzelgős. Kissé nehéz folyton visszautasítgatni őket hogy ne találkozgassunk minden nap, de a karácsonyi hangulattal talán ez is elmúlik.Hát ennyi, végre itthon, az állatok szabadon
-
estie
tag
Jégtörő vasárnap.
A bátor táborban azt hívjuk jégtörőnek, amikor első nap játékos formában megismerkedünk a gyerekekkel, ezzel oldva bennük a kezdeti gátlásokat. Megtörjük a feszült hangulatot és beindul a tábori hangulat, jókedv, játékok, kacagás, vidámság. Happiness, love, peace.
Azért hívom ezt a napot jégtörő vasárnapnak, mert ma elköltözött a nővérem a lakásból ami az én nevemen van, és ahova most én fogok beköltözni. Ezzel vége az önmarcangoló hétvégéknek, hiszen végre otthon leszek, ahol mindig lesz egy kis tennivaló.
-
estie
tag
Ikszom fikszom.
Tutálibemá.Nem tudom hány sovány gyerek lakott volna jól a mai zabálásaim összességéből. De egy pár biztos.
Koncertek jönnek. Koncert hegyek. És agyon kell magam kényeztetnem egész decemberben, hogy feltöltődjek vidámsággal, és ne depressziósan csücsörögjek a fa előtt az ünnepekkor. Hímezgetve.
-
estie
tag
Idézeteket keresek a barátosném szülinapjára. Még mindig nincs meg a 24 db az adventi naptárhoz, ezért elővettem a Dusán könyvet hátha abból is tudok meríteni valamit. Hónapok óta elvből nem vettem elő. Most meglepődve láttam, mintha sose fogtam volna még a kezemben, hogy rögtön az első dalszöveg a kedvenc Zorán számom. A gyémánt és arany.
Két évvel ezelőtt történt. Körülbelül ilyenkor. Fel voltam dúlva, és emlékszem, megint rendrakással és mosogatással csillapítottam magam. Ő szokásos otthoni kinézetével, a térdig érő mélykék köpenyében cigivel a szájában lazán slattyogott fel-alá a szobában és a dührohamomra az volt a válasza, hogy most küld nekem egy számot. Zoránok szóltak, szokás szerint, már az agyamra mentek. Elindította a nekem szóló számot..
"Annyi minden van, mit úgy szeretnél.
s néha bánt, ha tudod, távol a cél,
vagy tán épp a cél előtt
érzed úgy hogy fogytán van erőd,
de te mégis tovább mész.
Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
- néha oly magasra vágyik a szív -
sűrű útvesztőbe érsz,
de a csúcsra gondolsz
s csapdáitól többé már nem félsz."Itt már megállt a kezem a mosogatásban, mert úgy remegett a kezem, félő volt hogy több kárt okozok mint hasznot, és különben is potyogtak a könnyeim. Próbáltam visszafojtani a sírást a szám alatt, több-kevesebb sikerrel, de szerencsére a további ordító Zorán számok alatt nem túl sok figyelmet kaptam, ezért volt időm megnyugodni.
Ennyi idő - 2 év - után már kezd kitisztulni előttem, mi is az a távoli magas csúcs amitől akkor még annyira messze álltam. Amihez az első lépéseket mostanra már megtettem, de még rengeteg vissza van.
Mostanában teszek furcsaságokat, hasonlókat mint két évvel ezelőtt. Csakhogy úgy teszem meg őket, ahogy kizárólag nekem tetszik. Így próbálom kijavítani a dolgokat. Vannak dolgok, amiket nem elég egyszerűen gondolatban újraképzelni happy enddel. Ha a lelkünk úgy kívánja, újra kell őket élni a kívánt befejezéssel. Megcsináltam a saját adventi koszorúmat, moha alappal, natur stílusban, ahogy akkor is csináltam volna ha csak rajtam múlik. Meg persze hozzáadtam a mostani ízlésemet is, és nagyon szép lett -
estie
tag
Türüp. Dobolok az ujjaimmal az asztalon, a másik kezemmel pedig az államat támasztom.
A drága mintás harisnyám kiszakadt mert a bál előtt arra nem volt időm, hogy észrevegyem talán le kéne vágni a körmeimet.
Karácsonyi hangulatom van, múlt hétvégén bátortábor volt, ma adventi alkotóház, legszívesebben mindenkit megajándékoznék, de át kéne hangolódnom a szigorlati tételekre és a beadandókra.
Most minden csupa öröm és bódottság, de a suli, a vizsgák, a pasik, a magányos karácsony gondolata és aaaahh. Kedvem szegem menten.Mindenesetre ma feltűnt valami: Tudjátok mi a különbség a bátortáboros önkéntesek és a - lehet hogy bérelt - animátorok között? Az, hogy a bátortáborosok egyfolytában mosolyognak
-
estie
tag
Illene beszámolnom az eseményekről.
Elkezdtem ügyködni, kérdezősködni a szakdolgozatomat illetően. Ez jó, mert még időben vagyok, és sokat kell majd kutatni.
Tegnap beköltözött az albérlőm. Lakótársam. Ő az első én csak a második leszek.
Lehet hogy megyek bálba csajokkal.
Ma elkezdtük felrakni a boltba a karácsonyi dekorációt a plafonra.
Jövő héten Bátortábor, családi hétvége.Szeretném ha közel olyan szép és boldog karácsonyom lenne mint két évvel ezelőtt.
-
estie
tag
"now I can live life the way I want"
Mi a szabadság?
Mi a szabadság, ha nem az hogy reggel tusolás után kilibbenek egy szál törölközőben anélkül hogy bármit is tartanom kéne magamon minden áldott nap? Vagy szabadság-e mindig olyan ruhákat felhúzni/összeválogatni aminek lehetőleg van zsebe és deréktájon semmiképp se feszül? Szabadság-e a megszokottól eltérő pózokban, fegyelmezetten aludni? Nem élni a pillanatoknak, félteni magam és nem készenállni hogy bármelyik pillanatba beledobhassanak a haverok a szökőkútba?
Szabadság korlátlanul bulizni, ha épp akarom mindent összeinni, ha kedvem tartja a fejem elveszíteni anélkül, hogy egy hónapon belül visszaellenőriznék a napjaim eseményeit!
Szabadság naponta pár percet törődni a bajainkkal, de csak amennyit feltétlenül muszáj.
Szabadság annyit pancsolni a vízben a strandon amennyit akarok, és szabadság egy kád vízbe bármikor beposhadni még ha 5 percnél tovább nem is birom benne. Nadrágot próbálni akadály nélkül. Nem óvatosnak lenni minden egyes pisilésnél és gatyaletolásnál. Ha már itt tartunk, vadul szeretkezni anélkül hogy bármire is oda kelljen figyelni. Nem tartani a pasik közeledésétől, hogy mer-e majd hozzám érni ha meglátja mi lóg rajtam.Szuper, hogy inzulinpumpám van, de lehet hogy boldogabb lennék azzal a tudattal hogy bármikor földhöz vághatom magam, mert az egyetlen dolog ami sérülhet rajtam az a telefonom amit a zsebemben hagytam, de ki tudtam volna tenni.
-
estie
tag
Gyönyörű lesz a munkahelyem
Átrendezzük. Már majdnem minden a helyén van, sokkal átláthatóbb lesz, és már vannak a vevőknek meglepetések, újdonságok Olyan érzésem van mintha a BátorTáborban készülnénk valami hatalmas nagy meglepetéssel a gyerekeknek, és már alig várjuk hogy lássuk az örömtől sugárzó arcokat, de szokás szerint attól tartanánk hogy mi jobban élvezzük a készülést mint majd ők a végeredményt -
estie
tag
Ma kézműves gyakorlaton voltam. A művszerves levelezősöknek ez kötelező tantárgy, ellenben a nappalisok harcolnak azért a 20 helyért ami félévente jár nekik. Három éve megőrültem volna a boldogságtól ha részt vehettem volna rajta. Ez egy két napos kellemes családias hangulatban zajló főzőcskés alkotós program. A levelezősök elég ha pár órát ott töltenek, de tetszés szerint több napot is mehetnek. Elterveztem, csak egy napot leszek. Ma elkészítettem egy nemez fülbevalót, majd alig vártam már hogy még ebédidőben leléphessek.
Már nem ugyanazok a dolgok kötnek le mint régen. Vajon jobban szeretem a praktikusabb, gyorsabb megoldásokat, vagy csak a türelmem fogyott el a pepecselés iránt? -
estie
tag
Szóval költözés lesz. Albérlő fog kelleni. Méghozzá egy ismerős, mindenképpen. Lehetőleg.
[...] vagy ne szaladjak ennyire előre? dehát mi az előreszaladás, elvégre csak egy bő nyár választ el a dologtól! 3-4 hónap, meg az átmeneti időszakok. Ez alatt mit értek? A költözködést? Hát ezt.Én írom a saját sorsomat.
-
estie
tag
Bevallom, egy kissé elrugaszkodtam a realitástól az álmodozás felé. De hát mindig is ilyen voltam. Kinőhetném már.
Nem gondoltam hogy egy párkapcsolat annyira fontos lehet, még ha nem is működik jól. Régen volt már, mikor nekem rendes kapcsolatom volt. Olyan élettel mint az utóbbi időben az enyém, könnyen mondja az ember egy aktuális párnak, hogy viszlát. Fogalmam sincs már, milyen együtt élni valakivel, milyen minden problémáját ismerni, vele együtt sírni, nevetni, tűrni, éhezni, jóllakni, vagy bármi. Emlékszem rá, de elvesztette számomra fontosságát, mivel nincs senki aki nekem a legfontosabb legyen, így jobb híján mindig a saját érdekeim számítanak, amit egyedülállóként nagyon megszoktam. Kényelmes is, csak sokszor unalmas.
Az ember társas lény - mondja a közhely, és mennyire igaza van. Észreveszem magamon hogy szeretek másokért élni, és borzasztóan kínzóan semmilyen amikor csak úgy létezem. Ezt pótolhatja a BátorTábor, a barátok, ismerősök, a család.. de azokon a hétvégi estéken, amikor mindenki a kedvesével bújik össze, amikor még a tévéműsorok is csak akkor szórakoztatóak ha van kivel nézned, hát olyankor lehet érezni a legjobban hogy az embernek mintha nem lenne senkije. Pedig van, van kit hívni ha baj van, van aki megmondja a frankót, lenne aki elűzné az unalmas estéket, csak te nem rájuk vágynál, legszívesebben nem velük töltenéd az estét, hanem egy olyan valakivel aki úgy tűnik hogy szinte mindenkinek van, csak neked nincs.
Mondják, hogy amikor igazán akarsz valamit, tuti hogy nem fogod megkapni. Mindig is utáltam ezt a mondást, mert frankón igaza van. Bár nem, mert egy diplomát, egy nyelvvizsgát, egy jogsit ha meg akarod szerezni, megszerzed, csak azokra a dolgokra igaz ez, ami nem kizárólag rajtad múlik. -
estie
tag
Annyira vicces hogy folyékonyszappanokban és dezodorokban mérem hogy mennyit csúszik a költözés. Amikor azokat vettem amik most kifogynak, majdnem meg sem vettem őket, merthogy arra a pár napra már minek. Ráér ha majd ha átköltöztem..
A fürdőszobaszőnyegem jelenleg szekrény-előszőnyegként funkcionál. Az új fürdőköntösömet még nem, de a pizsamámat már kibontottam az eredeti csomagolásból. Egyelőre még a párnák és a paplanok is kibontatlanok.
Itt ácsorog a szobámban egy konyhai tálalószekrény lapra szerelve, egy vasalóállvány, egy kitisztított pokróc, és az apróságok amiket az ikeában vettem. Már ideges se tudok lenni, csak felnevetek azon hogy én vagyok mindenki közül az egyetlen aki állandóan egyik napról a másikra készenlétben él hogy hátha költözni kell, már két-három hónapja. "hónapja"! -
estie
tag
Olyan, de olyan nehéz.
Próbálok olyan embereket irányítani, vagy csak erősen hatni rájuk, akiket nem tudok.
Mindjárt itt az október és az egész költözés látszólag ugyanott áll mint egy hónappal ezelőtt.
Be kell szigorítanom tényleg, különben sose lesz belőlem semmi.Amúgy meg a francnak kellett magamnak érzéseket kívánnom, most meg szívok mint a torkosborz.
-
estie
tag
Amikor kicsi voltam és valami amit csináltam nem úgy sikerült ahogy én azt elképzeltem, olyankor erősen behunytam a szemem, és elképzeltem újra ahogy tetszene. Emlékszem, mindig féltem kinyitni a szemem és meglátni a nem jól sikerült dolgot, hogy tényleg nem történt vele csoda.
Ezzel azt akarom mondani hogy az ember felnőttként is tesz dolgokat, amiket aztán megbán és meg nem történtté tenne, vagy más végkifejletet várt helyette, mint ami történt. Hiába hunyjuk be a szemünket, alszunk és álmodunk. Reggel minden megint ugyanolyan lesz, mint előző este volt. Bármily csodaellenes is.
-
estie
tag
Minden áldott nap.
Végig ülöm a szokásos sorozataimat, majd amikor az utolsó feliratai felvillannak, pupos háttal előredőlök, szembefordulok a szobámban látható tükörképem felé, és sóhajtok egy hatalmasat azzal a gondolattal, hogy ilyen türelmetlenséggel sose jön már el az az este amikor a saját lakásomban ücsörgök és ilyen későn is lesz kihez szólnom. Minden áldott nap. -
estie
tag
Már csak hetek kérdése és elhúzok itthonról, haza. Azért valamennyire borzasztó szar ám, főleg most hogy anyuék elmentek három hétre nyaralni, így tulképp már a költözést megelőzően tökegyedül vagyok. De ugyanakkor már nagyon várom, borzasztó izgatott vagyok hogy elkezdhetem járni a saját utam.
Kinéztem az ikeában egy-két bútordarabot. Most arra spórolok, pontosabban az azon túlmenő költöztetési, internetbekötési díjakra. Minden héten veszek valamit az új lakásba, már úgy készülök rá Múlt héten egy térdeplőszékkel, egy szoba (azaz Szotyó-)inassal, és egy kisméretű felmosóvödörrel lettem gazdagabb. Az az elképzelésem hogy ha már elköltözöm, ne csak behányjam a mindenhonnan összeszedett bútorokat olyan agglegény-szerűen, hanem inkább próbáljak egy stílust adni a szobának. Ezért a fából készült, fehér szövetű térdeplőszék, és majdan a fehér színű bútorok az ikeából. Csak semmi iroda vagy diákszoba jelleg, inkább a többfunkciós nappali hatását szeretném elérni. Hatalmas franciaággyal és állatkerttel benne. Majd meglátjuk mi sül ki belőle.Ja igen. Levelezős lettem. Művelődésszervező, kommunikáció szakiránnyal, és így a diploma megszerzésének várható időpontja: 2009. június
Aztán irány az egészségügy. Vagy valami szociális dolog. Szerzek magamnak egy igazi szakmát, amit szeretek. -
estie
tag
Megkaptam az egészségkárosodási járulékot
Már csak a sulit kell elintéznem levelezősre, meg összecsiszolnom a két munkahelyet. Hónapok kérdése az egész.Tegnap kéremszépen nemezeltem. Életemben először, méghozzá szappannal. Csináltam magamnak egy új órát, nemezből van a szíja, mindjárt varrok még rá ezüst gyöngyöket hogy még egy kicsit feldobjam.
Hiányoznak a gyerekek. Cukorbeteg gyerekeket akarok! Most, sokat, hangosat, csendeset, zárkózottat és hiperaktívat, mindenfélét! ... Jövő héten lehet eltudok menni egy napra Pellérdre egy gyerektáborba. Úgy megörültem ma hogy tarthatnék nekik közös játékokat meg mindenfélét
-
estie
tag
Szuppper! Az első nemzetközi onko turnus a Bátor Táborban. Olasz kamaszodó lányokkal és 1 fokkal kisebb lengyel csajszikkal voltam. Hát, tanulságos volt, és fárasztó.
Baby shark tüttü tüttürü..Tök jó lenne ha itthon is csupa mosolygós arc jönne velem szembe. Ha valakinek mindig lenne hozzám egy kedves mosolya vagy mondata. Ha a minimális figyelmességek minden hétköznapi emberben meglennének.
És talán a legnehezebb azt lesz megszokni, hogy nincs minden pillanatban rám szüksége valakinek. Azt az érzést, hogy mindenhol zavarok és nem tudom mások számára hasznossá tenni magam.Amitől pedig a legjobban félek, hogy akit a legjobban szeretnék, pont őt nem fogom tudni felvidítani. De nagyon bízom benne hogy menni fog.
-
estie
tag
Gyarapodott példaképeim sora: egy 70 év körüli diabéteszes nénivel. Talán nem is ő maga vált számomra példa értékűvé, hanem a családja és a párkapcsolat amiben már több évtizede él. Melegséget áraszt az a szeretet és gondoskodás ami körülveszi. A papának alig vannak ujjai, az egyik szemével is gond van, de kedvesen elküldi a mamát a francba mikor az kéri hogy kímélje magát és ne látogassa minden nap. A néni most lett inzulinos, muszáj volt váltani a gyógyszerről mert szövődmények alakulnak ki a lszemében és a hallásában is. Kérte hogy ne látogassák mert ő most nem beteg, hanem tanul. Ötször elmondta a papának legalább amíg ott volt látogatóban. Megbeszélték hogy ezentúl másképp lesz, figyelni kell az időt, majd otthon a ketyegőst, ha elmennek valahova akkor meg a felhúzható kopott kis karórát. De vigyázni kell mert előbbi késik, papa vegyen bele új elemet. Főzni-sütni is másképp fog majd a mama, de attól még a papa ugyanúgy egyen szalonnát vacsorára, csak ő eszik majd mást. [Sóhaj] "ha tudtam volna hogy ez lesz, bele se megyek az egészbe"- sopánkodja a mama. "hogy gondolod hát már elkezdtük, innen már nincs visszaút, nem lehet abbahagyni, majd szépen megtanulod és menni fog, figyelünk" - vígasztalja a papa.
Inzulinadásnál még bizonytalan, idegenkedik a tűtől, de már nem fél tőle, csak attól hogy rosszul csinálja. Mondja hangosan a lépéseket, hogy fogja, szúrja, benyom, számol. 1..2.. ..10. Kihúz, majd boldogan felnéz kérdő tekintettel, dícséretre vagy leszúrásra várva. Próbáltam neki sokat segíteni, kiegészíteni amit a nővérek nem mondtak el, vagy csak elfelejtette, szóltam ha kimaradt valami rutin dolog, pl esti inzulinadás 9kor, a nénit a nővérek keltsék fel mert egyedül még nem mer inzulint adni. Végülis két napja volt bent mikor én eljöttem, de már szépen el tudta sorolni miket kell számolni és mire kell figyelni, milyen kenyér, és hány egység inzulin, kiskönyvet olvasgat, a kopott ceruzával a kezelési naplóba jegyzetel. Bízom benne hogy menni fog. És örülök hogy ha picit is segíthettem, legalább a bíztatásommal, de remélem a tudásommal is. -
estie
tag
Édesdrágakedves napló.
Hosszú hetem volt. Végig dolgoztam az egészet. És ez ezentúl így is lesz. Dehát most kiváltképp fárasztó volt, mivel pakoltunk az emeleti részeken. Jó lesz már hogy hétvége lesz.
Jövő héten fekszem be a pumpacentrumba, beállítják az inzulinadagolást a pumpámon. Pumpácskán.Elkezdtem intézni a rokkantosítást, egyelőre még szemészhez se jutottam el, dehát majd alakul.
Visszaszámolok a költözésig. Szeretném már ha ott lehetnék. A világ egyik legjobb lakótársával. Remélem.
Ma majdnem elütött a turistákat szállítgató kisvonat. De olyan kis hangulatos volt ahogy elvánszorgott előttem. Imádom ezt a várost. Imádom a Jókai teret, ahol dolgozom. És tulajdonképpen imádom a munkahelyemet is.Ez itt a Jókai tér látképe, a munkahelyem felől. Miseta Roland festménye.
A kép innenső oldalán zajlik a szomszédolós bolti élet. A mindennapos délelőtti kávézások, a hatalmas nevetgélések.
-
estie
tag
Fáj a fejem a sok agyalástól.
Le szeretném adni a könyvtár szakot. Levelezőn befejezni a művszervet, mellé a rendezvényszervező szakmát.
Szeretnék maradni eszterláncba és mellé valami alkalmi munkát szerezni, mint pl. hostess.
Szeretnék egészségkárosodási járadékot elnyerni az államtól a családi pótlék helyett, majd további támogatást kapni mivel majd önfenntartó leszek.Szeretnék stabil talajt érezni a lábam alatt. Szeretném ha nem fájna a fejem.
Szeretném ha legalább a nap sütne, és szeretném ha valaki hátbaveregetne hogy jó lesz ez így. -
estie
tag
Terveztem, hogy horvátul elkezdjek tanulni a nyáron. Elhalasztva, logikusan végiggondolva inkább tartalékoljak, mackómódra, hiszen jön a tél.
Igazán vége lehetne már a júniusnak, bár döntések szempontjából mindenképp kell az egy hónapnyi idő. Kiváncsi vagyok mi lesz a munkahelyemmel.
Inzulinpumpa elindítva, jeleztem szándékom az új szakorvosomnak. Jövőhéten talán lesz alkalmam beszélni a Roche-os emberkével, és beindulhat az elbírálásom.
Egy nyárra különben is legyen elég ennyi: pumpa, költözés, és az anyagi biztonság megteremtése. Három hónapra bőven elég. -
estie
tag
Olyan érdekes. Az emberben megmaradnak emlékek, bizonyos képek, szituációk és a hozzá kapcsolódó érzések, értékek. Mindig lebeg előttünk egy kép, egy ideál magunkról, ami a valóságban sosem tökéletes, ezért mindíg alakítgatunk rajta, hogy meg tudjunk felelni saját magunknak, az egyéni elveinknek. De az elveink változnak, ezáltal mi is folyton változunk.
Mikor előkerül egy-két régen látott fénykép, magunkra nézünk, és mintha nem is magunkat látnánk. Ismerjük azt az embert, múltbéli képünket, de már teljesen mások vagyunk mint ő. Az az egykori énünk ott a képen most is bennünk él. És amivé lettünk vagy leszünk, minden múltbéli énünkben ott gyökerezik. Mind mi vagyunk. Az összes 'én'. Így vagyunk igazi egyéniségek.
-
estie
tag
Kedves Blogom!
Semmit se változok vizsgák terén, ami nem érdekel attól szokás szerint menekülök; már megint itt a nyakamon egy vizsga, én meg tervezgetek és zabálok felváltva csak nehogy le kelljen ülnöm tanulni.
Legszívesebben tényleg leadnám a könyvtár szakot, csak akkor el kéne búcsúznom az olyanoktól mint 'rugalmas szabadidő' és 'bátortábor'. Ezekről tényleg nem tudok még dönteni. Ergo ki kell nyögnöm magamból ezt a három darab könyvtáros vizsgát, esetleg négyet.Erősen gondolkozom rajta hogy ne legyen majd tévém otthon. Viszont lehet, hogy mindkét szobába kell majd net.
Ma is kitaláltam egy lehetséges szoba-elrendezést, viszont most használtam először centit is hozzá, úgyhogy ez lett a legreálisabb elrendezés eddig, ráadásul ahogy kitaláltam, kényelmesen elférnék. Amit kicsit bánok, hogy egy nagy hálószoba lesz inkább a szobából mint egy nappali, dehát ez van, nem nagyon lehet másképp megoldani.Emlékeztetőül: Szunyoghálót kell csinálni. Cipősszekrény. Konyhapult. Esetleg fürdőszobaszekrény.
-
estie
tag
Nem is olyan hülyeség egy blog. De most komolyan, hát online napló, nem veszik el. Nincs olyan hogy elhagyod költözködés közben. Na ja, költözés..
Anyu is akkor hagyta el az összes gyerekkori naplóját mert a nagy káoszban és hisztiben az ő kis emlékdoboza maradt ott ahol még anno régen laktak, Ráczvárosban. Szóval ez itt, jó.Az jutott eszembe hogy tulajdonképpen ahogy most döntök az nagyban befolyásolja majd az életem menetét. Nem biztos hogy jó ötlet lenne beleugorni a munka világába, ki tudja mennyi lehetőségtől esek el, mégiscsak rugalmasabb ez így, hogy államis suli mellett próbálnék meg a saját lábamon megállni. Mert így még minden szirszar melót elvállalhatok, rugalmas az egész életem és időbeosztásom, egy fix szerződéses meló mellett, főleg egy idegen helyen nem lenne az.
Két napja tervezgetek ezerrel, kattog az agyam, rokkantosítás így-úgy, családi pótlék, de legalább a közgyógy maradjon meg, és akkor a diákhitel, de ha meg levelezőn akkor fizetős a suli is még és aaaaaaaaaaaj
Amúgy is pörgés van a vizsgák miatt és most még ezek a döntések és információk is, tisztára be vagyok már pörögve, két napja alig tudok elaludni este, úgy kell magam órák alatt lenyugtatni, mert az már nem elég hogy fáradtan befekszem az ágyba.
-
estie
tag
Ma felvetettem itthon hogy mi lenne, ha leadnám a könyvtár szakot és átmennék levelezőre, csak művszervesnek, költségtérítésesre. Már csak két év. A diákhitel pedig ott lenne rá, hogy fedezze.
Egyre inkább körvonalazódik az, hogy a nővérem idén nyár végén fog elköltözni a lakásomból, tehát döntenem kell, hogy én költözöm-e a helyére, vagy kiadjuk megint albérletbe. Végiggondoltam, el kezdtem irogatni és rajzolni a lehetőségeimet. Ha elköltözöm és maradok államis sulin, két szakkal, mostani melóval, családi pótlékkal és diákhitellel.. ha elköltözöm és fizetni kell a sulit de a családi pótlék is elesik ezért ha lehetséges rokkantosítással plusz a jelenlegi munkával.. viszont mindkét esetben fel kellene vennem magam mellé egy albérlőt a kis szobába.
Az a lehetőség, hogy albérlőnek kiadjuk és én maradjak itthon.. egy nagy ?! meg egy MIÉRT, hiszen már másfél éve erre vágyom, nincs értelme tovább itt maradnom, minden porcikám változást, továbblépést, környezet és otthonváltást, önállósodást és szülőtől elszakadást kíván.
Szóval költözés lesz. Albérlő fog kelleni. Méghozzá egy ismerős, mindenképpen. Lehetőleg.
Kell vasalódeszka, kézimixer, evőeszközkészlet, nem is tudom :S internet! egy nyomtató.. ezek kellenek a sulihoz.. vagy ne szaladjak ennyire előre? dehát mi az előreszaladás, elvégre csak egy bő nyár választ el a dologtól! 3-4 hónap, meg az átmeneti időszakok. Ez alatt mit értek? A költözködést? Még sose költöztem sehová. Úgy igazán.
Látom lelki szemeim előtt a saját bútoraimat, a rózsaszín-narancssárga védőterítőkkel, a narancsospiros függönyöm fényében pompázva a nővérem mostani nappalijában, kicsit a volt pasim szobájának elrendezésében. Hm. Franciaágy, mindenképpen kell, a jövőre nézve, legyen egy kanapé szerűség a mostani ágyam, dohányzóasztal, tévé, ruhásszerkrény, könyvespolc, éjjeliszekrény, állattartók és számítógép asztal. Minden bútor megvan itthon, egyedül a könyvespolc meg a franciaágy a nővérem beígért öröksége. Az elrendezést már vagy egy hónapja felfirkantottam a naptáramba, mikor meló közben valamiért hirtelen beugrott az ideális módja.2008, már év végén mondogattam hogy a változás éve lesz. Annyi minden volt alakuló állapotban, el se tudtam képzelni hogy ne másként legyen. De sose gondoltam volna hogy én és az életkörülményeim fogunk a leggyökeresebben megváltozni. Így, hogy elképzelem hogy év végére átcuccolok innen, oda.. 'hozzám'
, már el tudom képzelni a 2009 és 2010-es éveket. Haloványan. Itthon tényleg nincs már jövőm. Vagyis nem tudok egyhelyben ülni 5 évig, amikor önállosódni akarok és kirepülni! -
estie
tag
Ma arra az egyetlen megállapításra jutottam hogy nem akarom hogy olyan emberek vigyázzanak az én barátaimra, akiket én nem szeretek.
Szokásos punnyadásos hétvége van, mikor szinte a kutya se keres. Anyám és a nővérem néhai telefonostromlását nem tekintve. Dehát az más. Az általában akkor jön amikor napközben kénytelen vagyok feltalálni magam. A holtpont az a kb este 6 és éjfél közötti hosszas teszemveszemmagam időszak, amikor valami lájtosan nyüzsgős program ki kéne fárasszon. Fogok magamnak keríteni egy emberkét aki szintén ennyire nem tud magával mit kezdeni a hétvégéken, és ő lesz a hétvégi programom. A weekendman. Vagy girl.
-
estie
tag
Én annyira szeretnék bízni. Bízni abban, hogy megéri kitartani amellett, amit már jóideje szeretnék. Néha olyan nehéz. Amikor ezerrel beszélnek le róla, nehéz nem elbizonytalanodni. Jól jönne most is egy kis pozitív megerősítés. Nehéz kitartani egy egyedi cél mellett, amit tulajdonképpen rajtam kívül senki sem szeretne, jobban mondva nálam jobban senki sem szeretne. Talán azzal is megtudom magam nyugtatni ha figyelek a belső érzéseimre.
Illene beszámolnom a mamiról. Tényleg károsodott az agya valamilyen része, de nem feltétlen tudom eldönteni hogy ez most hátrány-e. Egy kisgyerek szintjére fejlődött vissza, a környezeti hatások letompultak számára, és tulajdonképpen annyira egyszerűen működik most, hogy ha a szépet állítod be neki akkor csak azt érzi, és neki jó úgy hogy csak elvan mint a befőtt. Ül és vigyorog, nevet, örül, őszintén. A kommunikációs vagyis beszédkézsége visszafejlődött elemi szintre, a reakciói elnyúltak és lelassultak. Szóval végülis minden oké, csak egészen más lett. Már nem beszél, hanem hallgat. Már nem ugrál, hanem csak ücsörög. Viszont már nem idegeskedik, hanem csak figyel és néha reagál valahogy a külvilágra. Talán ez jobb mint az ezt megelőző állapot. Akkor is szeretném tudni hogy milyen agyrészek károsodtak a hypotól.
-
estie
tag
Hopp, eltűnt egy tábla csoki. Mármint a gyomromba. Véletlen volt, igazán.
Úgy utálom tele enni magam. Dehát ez van ha valamit hosszú ideig kívánsz és akkor hirtelen ott van előtted egy nagyobb mennyiségben. Na igen, ez más dolgokra is átvetíthető.Nem félek a sulival kapcsolatban, csak rettegek. Nehéz vizsgáim lesznek most.
Jövőhéten ilyenkor Eszéken leszek. A diabétes baráti társasággal.
Holnap majális Szabolcsfalun.
Punnyadásos pörgés van. Olyan kis komótos zakatolás.
-
estie
tag
Belenéztem a tükörbe, majd azon vettem észre magam hogy a bennem most alakulgató jövőbeni erősebb és okosabb énem, simogatja a mostani kicsit még kétségbeesett, érzékeny kis ostoba buksi fejemet, s remegő állal és könnyes szemekkel bíztattam magam, hogy menni fog, később már sírni se kell majd, egyre erősebb leszek, semmi baj, menni fog, minden a maga útján, nem lesz baj.
Nem lesz akkora baj. Mert sokkal nagyobb is lehetne.
Nem tudom hogy kiadni magamból a ma kapott sokkomat. Mert azt hiszem az ért. Nem tudok és nem is akarok róla beszélni. Le akarom írni de nem tudom hogyan. Annyi minden összefügg, ami történt, és talán mások számára értékelhetetlen.Hypoglicameia. Alacsony vércukorszinti állapot, több fázisa van. Gyenre rosszullét de súlyosabb esetben összeesés és kóma is lehet. Ha a kómából nem hozzák vissza az illetőt, meghal, vagy ha későn hozzák vissza, súlyosabb agykárosodás is érheti. Ezek olyan dolgok - és ez közhely - hogy sose gondolná az ember hogy ez vele vagy az ő környezetében valóban megtörténhet. Főleg ha ismeri a jelenséget és tudja a kezelési módját.
Megint urrá van rajtam az értelmetlen kétségbeesés. Hiszen a dolgokon túlzottan nem változtat. A mamám öregkori cukorbetegségre hajlamos volt. Egy időben meg volt róla győződve hogy ő is cukorbeteg mint én meg anyu, de aztán a háziorvostól kiderült hogy pár hónapos gyógyszeres kezelés elég volt neki, nem volt szükség további adagolásra. Mami viszont kezdett szenilisedni és továbbra is megvolt győződve hogy ő nem ehet semmi cukrosat. Végülis, ez annyira nem árthatott, ha kerülte a cukros holmikat.
Most már egy jó ideje idősotthonban van, pár hete viszont úgy elkapta valami vírusos betegség, hogy az egész család megilyedt a hirtelen lerobbanástól, fogalmam sincs ki mondta ki nyíltan, de én egyszer egész biztos, azt hittem hirtelen meg fog halni. Aztán egyszer csak kikelt az ágyból. Kb a múlt héten. Szóval végülis megnyugodtunk. 3 napja viszont leesett a vércukra, elájult, és be kellett neki adni az életmentő inekciót, kórházba is vitték infúzióra, értelemszerűen kissé kába állapotban volt az első napokban. Mára viszont tisztázódott hogy hosszabb ideig lehetett kómában, mert az agya károsodott. Alig tud beszélni, nem lehet érteni mit mond. És értelme az egésznek nincs, ismétel mint egy papagáj. Az is kiderült, hogy felírtak neki nemrégiben egy új gyógyszert, a cukorbajára. Az influenza miatt viszont még gyakran nem volt étvágya, alig evett, volt hogy egész nap semmit. De a gyógyszert kapta. A kaját otthagyta. Ezért esett össze. Ezért a hypo, kétszer is, egymás utáni napokon. Értem a folyamatot és.. persze hogy megviseli a szervezetet, az agyat.. főleg ilyen korban, legyengülve, vírus után. És nem tudok kire dühös lenni, se orvosra se nővérre se szobatársra, se senkire, csak úgy dühös vagyok bele a nagyvilágba. Most tanultam ki az edukátorságot, éppen ezekről szól, az ilyenek elkerüléséből, hogy az emberek tudatlansága miatt ne kelljen butaságoknak, egyébként elkerülhető eseményeknek megtörténniük.
Én tudom, hogy a mamám lehet hogy haldoklik. Lehet, valószinű, talán. Nem tudom milyen szót kéne használnom. Vagy hogy le szabadna-e írnom ezt a mondatot. Talán még nem. De ez már bizonyos folyamat része. A lényeg, hogy ezt az egész lerobbanó folyamatot ezzel az aprósággal sem lehetett volna kíméletesebbé tenni, de azért még egyet facsart mindenkinek a szivén, az biztos.
És nekem, mint edukátornak mit kéne most tennem? Valószinüleg semmit. Ez pedig bosszantó. Lett egy saját példám a későbbi példálozásokhoz, meggyőzésekhez. Bár ne lett volna? Felesleges mondat.Félek. Félek mert a héten felfedeztem hogy anyunak nem jók a HbA1C-i és lehet hogy most kezdenek apró szövődmények fellépni nála, 34 év után. Félek, mert látom hogy a mamival ez történt. És szégyellem magam, mikor az agykárosodásról még nem tudtunk és azt mondtam, irigylem a mamit amiért ő is meg anyu is túl van már egy hypo-s ájuláson. Mert hogy én még félek tőle mert velem még nem történt meg. Azt hiszem most félek tőle a legjobban. Persze tudom hogy minden lehetőségem megvan hogy elkerüljem, ezért megnyugszom. És végigélve ezt az egészet, még mindig csak elgondolkodva bámulok magam elé.
-
estie
tag
Cukorkamérgezésben fogok kimúlni. Tegnap benyomtam vagy mennyit hogy köhögési rohamok nélkül kibírjak három teljes órát a suliban előadáson meg hangversenyen. Munkába menet útba kéne végre ejteni egy gyógyszertárat aspirin C-ért.
Ja igen: lett sötétítőfüggönyöm 21 év óta először. Tök jó. Csend, sötét, és madárnyugalom. Egyedül Pumba visít mert ő reggelre változatlanul éhes lesz, és mert ő az egyetlen akire rászűrődik a fény.Nagy dilemmám mostanában ez a barátság téma. Létezzen már nemiségtől mentes fiú-lány barátság. Legalább ez az egy illúzióm had maradjon meg életem végéig, plíz.
Süt a nap és én mégis valamiért le vagyok hangolva. Biztos mert már régen alkottam valami jót. És nincs sikerélmény. Gondolom ez a bajom. Gyengén sikerült alkotmányok és közepesen értékelhető főzések az elmúlt hét termékei. Iskolai ill magánéleti siker: zéró. Miért pattognék a boldogságtól?
-
estie
tag
Oké, hogy szeretem a sors váratlan fordulatait nade ez azért több a soknál!
Voltam PEN-en.
Kész, nem tudok egyről a kettőre jutni. Sokkot kaptam tegnap éjjel és még mindig tart :S Én ennyire talán még életembe nem döbbentem le. És egyszerűen elhinni se tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy megtörtént. Pedig megtörtént. De irreális. Mindenféle előjel nélküli. Én ezt nem értem. Folyton a fejembe jár, muszáj vmit csinálnom hogy kicsit kizárjam magamból. Pedig ki se aludtam magam, a lábaim is fájnak még a sok ugrálástól. -
estie
tag
Miért kell mindig ez az érzés? Ez az extázis utáni hangulat. Ez a társaságban eltöltött, felhőtlen jókedv utáni mély depresszió. Úgy nem szeretem amikor rámjön. De mindig rámjön, egy nagyon jó program után, általában szombaton vagy vasárnap, amikor egyedül töltöm az egész napot, esetleg egy-két dolgot elintézve. Reggel még volt kihez bújni, volt kihez szólni, estére már nincs. Pedig ilyenkor lenne az egyik legszebb, a fáradt napokon, amikor nem történik semmi, édesen összebújni és megnézni egy filmet. Néha ez is kéne.
Ma egyébként tanultam megint valamit: nagyon kell vigyázni a barátokra. Egy közeli barátságot nagyon nehéz újra beindítani. Idő kell hozzá. Már a második ilyet játszom, és egy harmadiknak rettentően az elején állok. Baromi nehéz. Szörnyen viselkedtem, nem kerestem őket, nem foglalkoztam velük, kivel hosszabb kivel rövidebb ideig. Nagyon jó érzés megtenni az első lépést, tisztázni az eddigieket, csak még utána is nagyon hosszú az út. Mint mikor az agyagot még sokáig finomítani, formázgatni kell, a kis rücskeit, és hogy lehetőleg mindenhol egyenletes legyen, vagy éppen olyan amilyennek mi akarjuk. Mindenesetre nem győzök hálás lenni nekik, hogy bármilyen is voltam, bármit is csináltam, megbocsájtanak nekem és nem felejtettek el. Nem akartak elfelejteni. Gondolom bíztak benne hogy egy idő után lecsillapodok, újra a régi leszek, vagy legalábbis hasonló, mert állítólag hónapokon keresztül aki voltam, nem én voltam. Újrakezdeni hosszas folyamat és nehéz. De örülök hogy akik most mellettem állnak azok a legigazibbak. Még ha szinte csak lélekben is vannak jelen.
-
estie
tag
-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-
Szeretnék pár pillanatra felszállni az égbe
mint egy madár,
és felülröl tekinteni
a körülöttem zajló dolgokra,
hogy átlássam őket,
és könnyebben tudjak dönteni
a közeljövőben egy-két dologban.
Illetve számítsak bizonyos dolgok
váratlan bekövetkezésére.-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-oo-o-o-o-
-
estie
tag
Voltam Gánton a Juvenilis Diab Help alapítvány 2008-as Edukátor képzésén.
Eddig is készültem rá hogy ha edukátor leszek, példát kell mutatnom, de a tanfolyamon rengeteg motivációt kaptam, és úgy érzem határozott döntésekre és lépések elé jutottam. Hazajöttem és elkezdtem magam szigorúbban ellenőrizgetni vércukorügyileg. Jó, ez tarthat ideig óráig, de legalább túl leszek egy huzamosabb részletes önellenőrzésen, aminek nyoma marad és bármikor visszanézhetem ezt a friss dolgot.
Egyébként meg elkezdtem tudatosan-tudat alatt készülni valamire. Valami komolyra, valamire ami jelentős változásokat, újabb fordulószakaszt fog hozni az életembe. Ezt a valamit úgy hívják: inzulinpumpa. Ez egy kis ketyere, amit ővre vagy valamire csatolva kell hordani és egy kis csövön ill egy kanülön keresztül folyamatosan be van szúrva a hasamba, ami 3 percenként kisebb egységekben folyamatosan adagolja az inzulint a szervezetembe. Ma ez a legmodernebb szerkezet az egyes típusú cukorbetegek kezelésére, valamint ez hasonlít leginkább az élettani viselkedésére a szervezetnek. Most hogy hazajöttem és előhozakodtam ezzel orvosi társaságban, most látom csak milyen nehéz, mert aki nagyon ellene van, nem pumpa-párti, próbál lebeszélni róla. Viszont aki meg használja, az nem tunkolja, csak mutat és kérdez. Csak hogy ilyen ismerősöm itt Pécsen nincs. A támogatók messze, az ellene érvelők közel. Hatalmas támogatás - lesz - hogy anyuék átlátják nagyjából az értelmét-előnyét-hátrányát, és teljesen támogatnak benne, hogy ha van rá lehetőség, próbáljam ki a lehető legjobb és legmodernebb dolgot ami létezik és segíteni tud nekem. Jól meg kell gondolni, tudatosan rá kell készülni, ha tényleg vállalni szeretném.A másik, hogy tagja leszek a Diabetes Baráti Társaságnak. Ma voltam az első gyűlésen. Jövő hónapban Eszékre megyünk kirándulni.
Ja, és mivel begyulladt a szemem egy hónapja a kontaklencsétől - elég csúnyán - és még mindig nem egészen jött helyre, úgy érzem a betegségem későbbi lehetséges szövődményei miatt sem akarok ezzel játszani, most ismét szemüveges leszek. Illetve már vagyok.
Kezdenek megint olyanok lenni a reggeleim, tulajdonképpen a tanfolyam óta, hogy kipattanok az ágyból és várom hogy mit hoz az új nap. Van kedvem felkelni. És ez jó. (Már ideje volt.)
-
estie
tag
Nem is tudom.
Egész héten dolgoztam. Kerestem sok pénzt, majd eljött a hétvége és vettem magamnak egy puma cipőt, ami szép, új, tiszta, nem lestrapált és nem szégyellnivaló.
Egy-hét-múlva-se kezdődik az edukátor tanfolyamom, és már rámjött a vizsgastressz. Faya.
Megjött itthon már mindenkitől a nyuszi, pedig még húsvét sincs, kaptam fincsi teát, mangót, csipogó csirkét, csokit és hasonló hülyeségeket. Én meg varrtam mindenkinek személyre szabott csirkéket, csak elelejtettem őket együtt lefényképezni
Rendszeresen járok aerobicozni már lassan egy hónapja. Kezd érződni-látszódni
Kaptam egy lelkifröccsöt - vagy nevezhetjük kiosztásnak is - egy jó barátomtól, és azóta egyre inkább kezdek kibékélni magammal. Ennek hatására határozott véleményem lett magamról vagy éppen más dolgokról. Érzem, hogy napról napra kezdek kiegyensúlyozódni. Nem értem miért kellett ezzel idáig várnom, vagy hogy most miért gyakorolt ez rám ekkora hatást, de úgylátszik vmi ilyesmi kellett. Plusz, kitaláltam, hogy akárhányszor elkezdek parázni amiatt hogy egyedül maradok két napra, vagy ha butus gondolatok fordulnak meg a fejemben amik elbizonytalanítanának a dolgaimban, azonnal nekiállok dudorászni vagy énekelni hogy megnyugtassam magam. Eddig használ. -
estie
tag
Szép napsütéses reggel. Ordító madár kiengedve, gazdija készülődve. Amíg a zabpelyhes reggeli készül, addig sorra a malac, a zsiráf és ami még jön a madár által megkettyintésre kerül. Így megy ez, minden reggel. Közben a tengerimalac reggeliért visít, gazdi pedig fel-alá rohangál, míg harminc perc alatt ő is és minden el nem készül. Végül jön a mindent megoldó saláta: egy nagy levél a madárnak, hívójelül, az berepül, ajtó rázárva, szexualítását este folytathatja. A maradék a malacnak, aki boldogan ráveti magát a frissen mosott zöldségekre, ablak becsuk, majd a paprika, parfüm és egyéb illatoktól terjengő szobát, útra-munkára-sulira-és aerobicra készen, a gazdi, azaz én elhagyom. Kezdődhet a nap hátralevő része.
-
estie
tag
Ma végre megnyitottunk Uránvárosban az Eszterlánccal
Egész nap ott kint dolgoztam. Baromi jó volt. Tisztára otthon éreztem magam ott kint Szeretem azt a környéket, na. Megszerettem, hozzámnőtt.Nem viselem jól ha vesztek. Nagyon nem. Tegnap megint meg kellett győződnöm afelől, hogy soha ne dőljek be a pasiknak, a haveroknak se, senkinek. Csak magamra számíthatok és punk tum. Semmi érzelgősség, naívság, remény. Nem. Két pofon előtte mielőtt eszembe szándékozna jutni.
De ma jó napom volt
Nem is számítottam ilyen meglepetésre Úgy érzem mintha még mindig nem fognám fel hogy ezzel teljesül egy álmom. -
estie
tag
Szotyó.
Kecskepapagáj. Kakariki. Kecskéül csipog, pofátlanul csipked vagy ordít ha úgy tartja kedve, vagy éppen gerjeszti a tengerimalacomat. Ilyenkor terrorizálják egymást, néha már azt kell hinnem, élvezik. Az akváriumot amiből kihaltak a halak (kivéve egy algaevő) például direkt Őkegyelme fürdőző kedvének tartom fent, ha éppen megmártozna a napsütésben vagy lámpafényben. Egyébként ébresztőóraként is funkcionál, garantáltan nem lehet egy vagy két óránál többet szundizni mellette. Ja, és minden plüssállatomat megdugja ami az útjába kerül. De ez már az én bajom, meg az övék. Najó, tud aranyos is lenni amikor aranyosan csipogva körülugrál, szökken mint egy.. mint egy kecske gondolom, meg hát úgy általában csak rá kell nézni
Itt vannak róla képek még:
-
estie
tag
Kedves Naplóm!
Első reakcióm: hiányoztál már.
Második, kényszeres reakcióm: hű de megváltoztál, így első ránézésre, sokkal többet lehet módosítgatni rajtad, ezt tök jó21 éves lettem.
Dolgozom, korábbi álmaim munkahelyén, egy hobby boltban. Eszterlánc a neve
A suli felénél járok, több-kevesebb sikerrel. Túl vagyok az első krízisen, hogy abba akarjam hagyni.
Jelentkeztem egy alapítvány edukátorképző tanfolyamára. Még én sem tudom pontosan mit fogok ezzel kezdeni, és hogy mit fogok tudni, de cukorbeteg gyerekekkel és az inzulin-szénhidrát adagjaikkal lesz kapcsolatos, az biztos. Kaptam 5 könyvet, amit a tanfolyamig ki kell olvasnom, aztán ott levizsgáznom belőle.Itt mindig próbáltam én lenni, és a lehető legkevesebbet belevinni az érzelmeimből, a félelmeimből, a legmagánabb életemből. Úgyhogy tartom magam ehhez.
Bevallom, el akartam tűnni. De ez korántsem olyan egyszerű. Azon gondolkoztam a minap, hogy ha bárhol felmerül a prohardver, vagy ha kiejtem a számon, vagy csak rágondolok, dobban egyet a szívem. Ez számomra azt jelenti, hogy úgy érzem ide tartozom. Hiába mondom azt hogy én már nem vagyok ph-s, hiszen nem vagyok aktív, sőt nem látogatom az oldalt, csak úgy hébe-hóba. Még ha én is szeretném, az emlékeim adta identitás érzést, soha, senki nem fogja már elvenni tőlem. És tudjátok mi a legdurvább? Hogy még a sátor szóról is PH! jut eszembe. A közösség. Az emberek, akik között valaha megfordultam és akiket szeretek. -
estie
tag
Vettem tengerimalacot. Egy hete. És eddig minden nap más nevet adok neki. De azt hiszem végre találtam egy megfelelőt: Pumba
Mert ugye kicsit büdös, kicsit dagadt, kicsit primitív, és hát aranyos meg vicces, na meg disznóból van, ezekre pedig egy szó van: Pumba
Ő az egyébként:
[link]
Az előbb rámpisilt, és az én lábam között folyt le a földre a kis sárga forró lötty.. Örültem.
Szotyó ma teljesen fel van pörögve. Már negyed hétkor elkezdett röpdösni, intenzíven megállás nélkül, összevissza, és közbe ordított is ráadásul. Kénytelen voltam besötétíteni. Aztán mióta felkeltünk, megint ezt nyomja. Biztos ő is érzi a frontot..
Eldöntöttem, hogy megyek PH! táborba. Tegnap befizettem a póló árat.
Ha minden jól megy, idén három táborba megyek: PH! tábor, bátortábor, gólyatábor. Vadna-park, Hatvan, és ?. Közbe meló. Sok meló. Jó lesz -
estie
tag
Emlékszem, mikor hosszú idő után leültem a gép elé, hogy most akkor elkezdünk megint több msn partnerrel beszélgetni, és visszatérünk a mindennapos géphasználathoz, és újra ez lesz a kikapcsolódásom. Furcsa volt.
Nem kellett neki sok idő, eltelt pár hét, egy-két hónap, és újra ragaszkodom a géphez meg a nethez. Hamarosan el kell küldeni szervízbe, és én féltem a tartalmát, féltem a mindent, és magamat hogy így megszoktam és mi lesz velem nélküle. -
estie
tag
Holnap-holnapután leveszik a gipszem. Már eléggé meg van repedezve és sztem többet mozog benne a lábam a kelleténél, úgyhogy megpróbálom elintézni hogy már holnap bevigyenek és levegyék. Hétvégén meg megyek a vizekbe, edzeni a satnyult kis izmaimat.
Ma végre megcsináltam az elmaradt művelődéstudományok szigorlatot. Átmentem, kegyelem kettessel. Nem sikerült rá sokat tanulnom, de most nem érdekelt, csak legyen meg. Megvan.
Szotyóval jól megvagyunk. Édesen zabálja a salátát a karmai közül mint valami szecsót, közbe E.T.-zik az ujjaival. Ma filmet is néztünk együtt. Majdnem kikaparta a laptop gombjait. Aztán meg utánozta a hahota ritmusát amit a filmből hallott. Mókás volt, sokat röhögtem rajta.
Ja, Zsó is vett madarat. Hullámos papagájt. Ő még nagyon pici, két napja repült ki mikor megvették, úgyhogy őt máris közel sikerült szoktatni az emberhez. Szotyó fél éves kis magányos szerencsétlenül kinéző lény volt, úgyhogy őt azért elég nehéz szelidíteni. De azért alakul.
[link]![[kép]](http://img0.tar.hu/sohajtozoelefant/size2/30169144.jpg "[kép]")
[Szerkesztve] -
estie
tag
Elkezdtem dolgozni. Tescoban, pénztárosként. Sikerült két hónapig alkalmanként eljárnom, suli mellett tök jó volt, pénzkiegészítésnek is pont megfelelt. Egészen idáig. Történt egy kis baleset, ami eléggé a lakáshoz, de inkább székhez/ágyhoz kötött. A kedves kis jobb térdem, ami már decembertől rosszalkodott, tegnap úgy kifordult, hogy nem ugrott vissza. Csak hosszas órák szenvedése után. Most pedig gipszben vagyok, bokától comtőig, három hétig. Utána kiderül, szakadt-e szalagom. Nekem az első megérzésem az volt, hogy igen. De Zsó szerint akkor nem tudnék ráállni. Majd kiderül..
Szotyóról már biztos meséltem, a papagájomról. Újabban sikerült rászoktatnom, hogy egész nap kint legyen a lakjából. Olyannyira, hogy már követeli, rendkívül csúnyán, sértetten csipog majdnem károg amikor visszazárom, márha sikerül visszazárni, mert általában ahogy közeledek a kalitkához, azon nyomban kirepül, ha kell csukódó ajtónál is. Végre visszanőtt az összes farktolla, amiket az első nap hullatott ki, a változás okozta sokktól. Mostmár egy egyszerű scoobe-doo szállal a játékát is sikerült megoldanom, hogy ne tudja kihámozni a lógóhelyzetből. Ráadásul pár napig (hétig? ) sokat leszek itthon, sokat lesz kint, úgyhogy teljes a bódottság.
Hallgatom a zenét és arra gondolok, hogy mikor fogok tudni táncolni. Sokára. Ha leveszik a gipszet, kezdhetem megerősíteni a lábam, hogy újra normálisan tudjak járni, mozgatni, nem ám hogy táncolni. Fene vigye el. Már most észrevettem, hogy kezdek begörbített háttal állni, mivel alacsony a mankóm. Asszem ezekre is nagyon kell majd figyelnem, a lehető legkevésbé satnyuljak el. Olyan fene türelmetlen vagyok, már alig várom hogy tornáztassam a beteg lábamat így gipszbe, de ezt az első két-három napot muszáj kibírnom pihentetve. Hát hiába, kihagytam a héten az utolsó tornát, és fene mód hiányzik.
Jelentkeztem önkéntesnek a Bátor táborba. Ez egy olyan tábor, amit krónikusan beteg gyerekeknek szerveznek, pl. izomsorvadásosoknak, rákosoknak, cukorbetegeknek. A diabetesesekhez jelentkeztem, az interjún azt mondták ügyes voltam, meg hogy szükségük lenne még több ilyen emberre, szóval szerintem jó esélyem van. Valamikor május elején derül ki, hogy mehetek-e. Ha sikerül, Cimbi lesz belőlem a kamaszok vagy a kicsik mellett Augusztusba lesz, úgyhogy addigra a térdem is bőven helyrejön.
A családban nagy a kóceráj. Mamim idősotthonba került, apu sokat idegeskedik ezmiatt meg amúgy is, és ez kihat az egész családra. Rossz az itthoni légkör. Általában.
Amúgy jövőhéten kezdődik a vizsgaidőszak. Már megint. Még szerencse hogy tavaly bevásároltam kényelmes laza ruhákat vizsgázni a cisztám miatt, most megint szükségem lesz rájuk
Azt hiszem ezzel nagy vonalakban mindent elmondtam, hogy mivan velem. Elolvastam az egész blogomat nem olyan régen, és annyira át tudtam érezni mindent újra és akkorát sóhajtottam hogy mennyi minden történt.. Szeretem ezt a kis blogot, nem szeretném elhagyni
Még csak annyit hogy egyre jobban fontolgatom egy szőrös kis állat beszerzését, de eddig nem akartam dönteni amíg ki nem derül hogy Pécsen maradok-e nyáron, vagy netán sikerül kijutnom Balcsira dolgozni. Most azon gondolkozom, lehet jóttenne hogy ne unatkozzak itthon, hamár úgyis pihentetnem kell a lábam. Csak egyszer legyek úgy, hogy eltudok mankózni egy kisállatkerig. De erre a döntésre még alszom egyet-kettőt. -
estie
tag
Friss, reggeli aggyal, még kicsit kómásan. Így legalább nem gondolkozok sokat, hogyan is foglaljam össze az elmúlt pár hónapot.
Szerelmes lettem, életemben először lettem kidobva én, már megérdemeltem, amennyi pasit eddig megbántottam. Nem tudom ez mennyire publikus, nade mindegy, a blog az blog. Illetve mostmár log, ahogy láttam.
Valamiféle új életbe kezdek. A géptől teljesen elszoktam, a korábbi folytonos kockulás után csak max fél órára ültem ide. Most kicsit megint visszaszokok. Elkezdek tv-t nézni, hogy hamarabb teljenek a percek a napjaimból. Könyvekbe is elbújok esténként, de a gondolataim mindig máshol járnak.
Hibaüzeneteket dobál a gépem. Le kéne pucolni mindent, újra rakni a rendszert, de bajba vagyok, egyedül nem merem. Nincs már biztos támaszom, aki továbbcsinálja ha nem megy. Herótom van tőle ha újrarakás után nem minden hajszálpontosan olyan mint korábban volt. Ezt szoktam elbukni egyedül.
Háziállatom jelenleg nincs. Nincs különösebben miért hazajönnöm. Igyekszem másoknál tölteni az időt. Mindegy hol, kivel, csak máshol. Menekülök itthonról. Szeretnék egy állatot, vagy akár kettőt, aki miatt igenis ugorjak haza lukasórában, fél órára, hogy foglalkozzak egy kicsit vele. Van egy beígért nimfa papagájom, ami heteken belül megérkezik Sümegről, de egy szőrös rágcsálón is gondolkozom.
Az itthoni helyzet se tökély. Felborult kicsit a rendszer. A békétlenség miattam mindennapos.
Rossz a helyzet, de törekszem arra hogy az aktuális napon, pillanatban jól jöjjek ki belőle, és keresek egy célt az életemben. Minden nap újra megtörik kicsit a szivem, de nem adom fel! -
estie
tag
Már megint közeleg a vizsgaidőszak. Felkészületlenebb vagyok, mint valaha. Most, amikor szigorlat is lesz.
Benne vagyok a kaksiban megint, de majd megoldom. Értem ezt másra, nem a tanulmányaimra.
Kezd urrá lenni rajtam a karácsonyi hangulat, és ez rosszabb mint a karácsony-utálat. Mert így a hangolódás-készülődés elveszi az időmet. Elkezdtük megvenni az adventi koszorú tartozékait. Száradnak a narancskarikák a radiátoron. Próbálok rattant szerezni, de szálra nem lehet.
Rosszba vagyok a barátnőmmel és ez fáj. Megbántottam nagyon, és nem áll a pártomra. Nehéz így. Nehéz lesz visszanyernem a bizalmát, vagy nem is tudom mit. Talán ő se tudja megfogalmazni mi van most köztünk.
Nem akarok itt lenni, haza akarok menni. Haza-haza.. [mod: mert találtam egy kellemes meleg kis otthont ]
Majd csinálok képet a koszorúról, remélem mihamarabb nekiállunk már. Az egy boldog pillanat lesz. Már alig várom.
[Szerkesztve] -
estie
tag
Hazajöttem. Sajnos. Lett új családom
Komolyan mondom a Lánchídon átsétálva egy nagyon jó barátommal azon járt a fejem, hogy ha az ember maga válogathatná össze a családját a barátaiból, akkor nekem fantasztikus családom lenne. És ezt nem csak a csoporttársaimra értem, hanem pl a ph-ra is.
Első két nap rohadt sokat buszoztunk, nagyon idiótán volt megszervezve: előbb Zalaszentlászló művház, majd vissza Bakkra meglesni a turullmadár rothadó tollait (ilyen dizájnú volt az épület csak már rohadt a teteje), utána megint szentlászló felé Pestre.. este megérkeztünk, jól leittuk magunkat, beköltöztem a pasi szobába és egy nagyon jó kis banda verődött össze. Második nap lementünk Kecsóra, egész jó az ottani művelődési ház, minden elismerésem az ottani szervezőknek hogy így fenn tudják tartani, majd délután visszautaztunk ide hazai környékre, Hajósra, ott meg az Alföldi Robi apjának storyjait hallgattuk meg a fagyos hidegbe, amit enyhített a kedves neje az úrnak, mikor ráripakodott a férjére h ''nem látod hogy fáznak? agyjál nekik pálinkát!'' Na utána már a kedvünkkel se volt gond. Este a szálláson viszont iszonyatosan elengedtük magunkat, főleg én, és megtanultam hogy nem bírom a techqilát. (asse tom hogy kell leírni, sebaj). Na meg összetoltuk a négy ágyat, állítólag az én ötletemre, de továbbfejlesztették hogy milyen jó lesz hogy összeér a fejünk. Szal immáron hatan érintettük össze bagótól büdös fejünket és így érezhetőbb volt, hogy milyen rossz horkoló emberek között aludni annak, aki azt nehezen viseli
Szerdán pánikroham gyötört a gondolattól hogy az OSZK-ban kell meghallgatnom esetleg megint ugyanazt az unalmas előadást, mint korábban, így engedtünk a szép napos idő csábításának, és néhányan kivonultunk a várfalhoz napozni és relaxálódni, majd lesétáltunk és át Pestre, kerestünk egy kínait, kaja után találtunk nekem egy állítólag teljesen találó kitűzőt: ''Ismét józan vagyok - ez egy különleges pillanat'', amit aznap este a Közgáz pincés buliban el is hagytam. De csütörtökön pótoltuk a hiányát
Csütörtökön először alig akartam kikelni az ágyból, de aztán mindenki összeszedte magát, így nekem is muszáj volt. Délelőtt megnéztük a Jövő házát, amit a mai napig nem értem hogy jön össze a nevével a programjai, ők se igazán, de sebaj, majd alakítják az imázst, ha egyáltalán fenn tudják tartani az intézményt jövőre, merthogy az állam..Utána meg Trafóztunk, baromi hangulatos volt ott a lenti terem, csak hát a negyednapos alkoholizáló bandának kevésbé előnyös hogy sötétség és punnyadság van odalent, de legalább a légkondinak hála a bagózással ébren lehetett maradni. Én egész jól bírtam a szenvedést. Ja az ottani előadások elég mondernek, érdekesek, szivesebben tapasztaltam volna meg saját bőrömön az elhangzottakat. Konzervatívok óvatosan látogassák ezt a helyet.
Utolsó nap a Művészetek Palotájába voltunk, végső hullaságunkban, merthogy ugye a közös buli egyik nap se maradhatott ki, így az utolsó napot - csak hogy szorosabbá tegyük barátságunkat - vetkőzős römivel zártuk (azt képzeljétek el hogy én egy darab ruhát nem vettem le, ellenben kétszer levetkőztettem a társaságot azóta is folyamat kapják a cinkeket szegények ). Szal Művészetek palotája, kortárs modern művészet. Lezsibbadt tőle az agyam, de azért azt mondom érdemes megnézni, jó program, de megérteni ne akarjátok néha az alkotmányokat. Mindenesetre gondolkoztunk rajta hogy simán meggazdagodhatnánk ez egyik összesörözött-sarazott-megmindenmásegyébamiéppen-lepedővel ha kifeszítenénk és keretbe raknánk. A látottak alapján. Csak hogy mondjak egy példát az ottaniakból: 'Hordozható utcakő' - kövecske, két füllel.
Hazajöttünk, én majdnem depresszióba zuhantam, de inkább elszöktem itthonról tegnap is a többiekhez, meg ma is azt fogok. Nem bírom az egyedüllétet. El akarok költözni. Majd csapódom az albik között, mindig másnál alszom, vagy nem tom. Egyelőre ez a hétvégén még megoldható, aztán később? Na majd lesz valahogy.Az viszont tuti hogy most valami elkezdődött, amit nem akarok elveszíteni. Két kézzel markolom és mindent megteszek hogy el ne veszítsem. -
estie
tag
Újítani akarok. Minél több téren. Unom a jólellétet.
Hát megtettem. Változtattam az életstílusomon. Nem tudom így marad-e, de az biztos hogy most jó darabig nem lesz a régi. Mert nem is lehet már minden ugyanúgy mint korábban. Már nem ugyanazok a körülmények.
Kiszakítottam magam egy kényelmes, nyugis, jó ámde unalmas és eseménymentes életből. Meglássuk mi lesz belőle.
Ma nekiálltam jógázni, hónapok óta először. Alig bírtam végigcsinálni, annyira untam. Képtelen voltam a szívverésemet lelassítani arra a szintre ami ahhoz a lassú légzéshez kell. Nem tudom mit kezdjek ezzel. Azonkívül hogy akkor most továbbra is hanyagolom a jógát és keresek valami mást. Majd.
Állataim továbbra sincsenek. Csak egy algaevő és egy csigaevő, akik fenntartják az akváriumot. Bár úgynézem a csigák már lassan kihaltak. Hiányzik valami kis szőrős lény, akit meg tudnék dögönyözni, de nem engedem meg magamnak hogy vegyek. Egyelőre képtelen lennék felelősséget vállalni érte, mivel még magammal se törődök néha úgy ahogy kéne, illetve másokkal sem. A hozzám közelebb állók ezt elnézik nekem, tudják min megyek keresztül. Csak szar hogy vannak, akiket ezzel magamellen fordítok. Ilyen az élet, képzeld, ha nem ilyen lenne. Unalmas lenne és nem lenne érdemes végigcsinálni.
3 nap múlva, hétfőn megyünk a csoporttal tanulmányi útra. Zalaszentlászló, Bakk, Kecskemét, Hajós és Bp. 5 nap. Van egy olyan érzésem hogy hamar vége lesz
Ja! Nekiálltam tanulni. Olyan büszke vagyok magamra, hogy már képes vagyok rá Jópár hétig nem bírtam leülni olvasni, mert nem kötötte le a figyelmemet semmi. Mostmár vagyok annyira nyugodt, hogy sikerül. Ma végeztem ki az első könyvem. És még visszavan..sok. Neki is állok a következőnek. -
estie
tag
Megdöglött a Bettám is. A türkizkék bettám, akinek ma reggelre hófehér szine lett barna szélekkel. Az utolsó vízcsere óta láttam a szinén h valami nem tetszik neki, nem volt szép szine, tegnap meg mire hazajöttünk már döglődött a víz tetején. Mára meg elment a szine. Maradt egy algaevőm és egy csigazabálóm, az összes minden más állatom kihalt. Fantasztikus
-
estie
tag
Bárcsak két életem volna..
Kemény lesz ez az év. Kell tanulmányt írnom egy cégről, szigorlat, meg amiket még nem tudok.. Csoptársaim közül néhány koordinálja a tandíjellenes tüntetést. Fene vigye el nem lesz egyszerű bejutnom a hökre, mert még a közelébe se érzem magam, erőszakos pedig nem vagyok.. Na a lényeg hogy tuti mindenki csinál vmi értelmeset én meg itthon növesztem a gumóimat és blogolok. Fafa.
Ma megfordult a fejemben hogy egyszer a Lori kívánsága legyen előnyben és ne menjünk fel pestre. Nem tom.
Újítani akarok. Minél több téren. Unom a jólellétet.
Tegnap láttam laptopomat olcsóbba, jobba. Ezt hívják pechnek, vagy inkább úgy h szar ügy, hehh ez van.
Bulizni kell, szerda-csüt óta még mindig pörgök. Pedig aztán nem vagyok az a bulizós fajta. Főleg ki kellene használni amíg anyuék nincsenek itthon, és hajnalba jöhetek haza![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
estie
tag
Komolyan mondom ez már a második alkalom hogy azért irok blogot mert egy: már megfordult a fejemben párszor hogy ideje lenne, kettő: Oly megszólt azaz beszólt, na és ez az a pillanat amikor azonnal elkezdem írni.
Voltam bulizni tegnap, tök jól esett csak hamar véget ért. Ennyit erről..
Suli van, buli van, pezseg az élet.
Ma voltunk egyik csoporttársammal a Mecsek Ralley megnyitóján szórólapokat osztani. Rendkívül izgalmatos volt. Azért remélem máskor is lesz ilyen melo, mert milliószor könnyebb mint az eddigi munkáim.
A többi gondolat ami a fejemben mostanába cikázik, az marhára nem publikus. -
estie
tag
A hörcsögöm zseni. Feltalálta magának az angol vécét. Belepisilt a kajás tálkájába, amibe mára masszívan, zselészerűen állt a hugy. Egyébként lábügyileg úgy nézem javulgat.
Megjött a balcsis fizetésem, több lett mint amire számítottam, nagyon örülök neki. Úgy néz ki, rászámoltak vasárnapi pótlékot is, meg ilyeneket, nagyon helyes.
Elkezdődött a suli, első hét, első nap, sorra maradnak el az órák.
Vendéglőben kajálok amíg anyuék nincsenek itthon, tök jó nekem.
Annyira élvezem a Jocó munkáját
Most hogy van egy kis pénzem, tele vagyok tervekkel, olyan jó álmodozni -
estie
tag
Esmi megint nálunk van hétvégén. Ma votlunk kint a tónál, előtte meg sütöttünk pizzát.
Drága maradék egy szem hörcsögöm két napja leesett a radiátorról, megrándult neki az egyik hátsó lába valszeg, kicsit húzza maga után. Ma kiszedtem az emeleteket meg minden mászhatót a vackából, aztán most szegény nem találja a helyét. Rohangál - próbál rohangálni, inkább biceg - körbe-körbe egy darab kajával a szájában. Mondtam neki hogy már nem úgy megy ez mint fiatal korában, dehát nem hallgatott rám. De végre kifáradt, egyem a szivét
Ja, a takarításaimnak nyoma se láccik, a fene vigye el, ugyanis ma ami borulhatott-ömölhetett-kifuthatott, az minden megtörtént a lakás különböző szektoraiban, úgyhogy így az esti baklovéseken már csak röhögni tudok. A takarításból szinte semmi se látszik. Najó kicsit túlzok.
Lorettonak elmagyaráztam miért csinál Bettsy jobb képeket mint ő, erre az lett az eredmény hogy a másfél órás kirándulásunkon 200 kép született, természetesen kevéske sikerrel, de azért próbálkozik a drága -
estie
tag
Ma, vagyis tegnap bekísértem a gólyákat a suliba, orientációs napra. Meggyőződtem róla, hogy még mindig nagyon jó ez a hely, és a Zsó is már sinen van, tök jó kedvem lett, hogy találkoztam biz. emberkékkel, aztán úgyvolt megyünk ma gólyabuliba, de mégsem. Ebből is jól kimaradok.
Hudi leesett a radiátorról, azt hittem kitörte a hátsó lábát. Egy darabig pihent, aztán már nem vonszolta teljes mértékben. Bízom a természetben, hogy meggyógyul magától.
Anyuék most hajnalban mennek el két hétre. Megünneplik hogy immáron 30 éve együtt vannak. Párkányba mennek, Szlovákiába 4 napra, a többi napot Baracskán töltik.
Hétfőn kezdődik a suli. Remélem eseményekkel teli, pörgős, jó kis évünk lesz. -
estie
tag
Annyira kitakarítottam ma a szobát, hogy nagyon. De jól esett
Kiszanáltam a női újságaimat, helyet adva a tudománynak. De még nagyobb helyet kéne csinálni, mert sztem a középiskolai négy év anyaga tök fölöslegesen áll itt. Az egyetemes dolgok fontosabbak. Ki fogom vinni a jobbakat a vásárba, és 100Ftért árulom majd darabját. -
estie
tag
Túlvagyunk a Malomvölgyi PH! afterpartyn. Egész jóra sikerült, örülök hogy egyszer itt is voltunk. 30án pesten DonPepés tali, már alig várom.
Loretto kapott egy PH!apucsot meg egy lábrugozós játékkrokodilt, ami úszik a vízben - elméletileg.
Esmein ittmarad még egy napig a Zsónál. Valahogy rádumálták, de örülök neki. Este össze is röffenünk szűk baráti körben, ennek örömére.
Ja, holnap lehet hogy már kezdődik a suli. Biztos ami biztos, benézünk a kis stréber tanulópárommal. -
estie
tag
Lett notebookom
Asus A9T. wlan, 512 RAM, dvd rw, 3Xusb, 15''képernyő, 1024es felbontással, 40GB HDD, firewire, kártyaolvasó. Pont olyan mint amilyet akartam: mint a gépem, csak laptop. Talán lesz alkalom majd picit feltuningolni ram meg vincsi ügyileg és akkor jó kis gép lesz belőle. Így is nagyon teccik, csak annyira fura még, hogy mindössze ennyi a gépem. Olyan kis kevéskének tűnik, pedig több. Jó kis gép lesz ez.
Amúgy az arcom egész szép már.
Csináltattam hennát az e-onnapon mellem fölé, tök szép lett.
Kiváncsi vagyok mi lesz a Jocó sznapjából malomvölgybe..
Ja, a legjobb barátnőmet felvették a sulimba Ő is egyetemista lett
)
Másnap is húztam. Azóta kezd megint javulni, de.. gondoltam nem normális ez így.. ezért elmentem a sebészetre.
A kis pimasz Dalmuc.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Aktív témák
- Apple iPhone Air - almacsutka
- Kerékpárosok, bringások ide!
- Melyik tápegységet vegyem?
- MIUI / HyperOS topik
- Bemutatkoztak a Corsair kábelezést rejtő, Frame 4500X szériás házai
- ASUS ROG Ally
- Milyen házat vegyek?
- E-roller topik
- Fényeskedjék: ROG Strix OLED XG32UCWMG monitor tesztje
- Mibe tegyem a megtakarításaimat?
- További aktív témák...
- Gamer PC-Számítógép! Csere-Beszámítás! R5 5600X / RX 6700XT / 32GB DDR4 !
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone i5 10400F 16/32GB RAM RX 7600 8GB GAMER PC termékbeszámítással
- ÚJ Microsoft Surface Laptop 7 13.8" 2K - 120Hz Érintő - Snapdragon X Elite - 16GB - 512GB-2 év gari
- 143 - Lenovo LOQ (15IRH8) - Intel Core i5-13500H, RTX 4060
- Akció! Paidashu 10600MAH / 20700MAH Powerbank olcsón!
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest