Aktív témák

  • rii
    nagyúr

    Ne hidd, hogy mára már megfogott
    ostobaságotok, a dőlt sorok.
    Olvasni kín, fájó döbbenet,
    engedjétek hozzám a telet,
    Mikulásnak nem kell nagyobb élvezet.

    Kétségek, malacságok, telhetetlen szellemek
    Temetetlen holtakkal, miért üzekedtek.
    Vágy fűtötte testetek burjánzó savát,
    gyorsan eltakarítja majd végleg a halál.
    Végül, aki utolsónak mondja ki a szavakat
    Ne várjon másra, kapcsolja le az agyakat!

    nekem egy vágy van csak
    mi most kitölti életem
    mondjátok meg kérlek
    ellenség lesz-e a szél nekem?

    vagy nyugodt őszi idő,
    mi még velünk marad?
    Ugye csak soká látunk
    fagyot, hideget, havat?

    de látom,
    neked meg pont a tél kell
    biz'a nem is vágysz másra
    vajon ki lesz majd, aki a havat hányja?


    elszaladt az idő felettem
    hajnal három
    magam a gép előtt feledtem
    ordíbálom magamnak rekedten
    valaki inkább aludjon helyettem
    forog a szemem veszettem
    ezt a csatát az álmosággal elvesztettem
    a pokróc alatt lenni mindig is szerettem
    számolom a bárányokat kedvemszegetten

Aktív témák