Új hozzászólás Aktív témák

• #37 kamerun csendes tag janika16 #23

  Új Válasz 2007-08-06 20:18:21 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kamerun

  csendes tag

  válasz janika16 #23 üzenetére

  Lényegében igazad van.
  Japánban egy nemtuom talán agrárminiszter azonnal lemondott, miután az a szerencsétlen kijelentés hangzott el tőle, hogy elkerülhetetlen és talán szükséges volt a két atombomba támadás.
  Az emlékezés fontosságával teljesen egyet értek és a japánoknál akármennyire is elmentek a hitech felé a hagyományoknak még mindig óriási értéke van.
  Ott például nem fordulhat elő, hogy felvetik nem kéne annyit beszélnünk Hiroshimáról és Nagasakirol mert hát a szegény amerikai bombázópilóták rokonainak ez milyen rosszul esik.
  Meg nehogy megbántsuk az amerikaik önérzetét azzal, hogy mi emlékezünk. Ott még nem kezdődött el a tessék már túllépni a múlton nem nyavalyogni, lehetőleg mindent elfeljeteni.
  Ha a XX. századi Magyarország területi, emberi és anyagi veszteségeit nézzük nagyon sok sok Hiroshima és Nagasaki jönne ki belőle!
  
  
  
  
  
  
  [Szerkesztve]

• #16 kamerun csendes tag ngabor2 #8

  Új Válasz 2007-08-06 17:06:52 #16

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kamerun

  csendes tag

  válasz ngabor2 #8 üzenetére

  Üdv!
  
  A ledobott atombombának van egy nagyon egyszerű magyarázata. Mindent tudtak már a hátásáról /épületek, állatok, stb..../ csak egy hiányzott még... az ember.
  Aztán Japán kapitulációja után pár héttel már meg is jelentek az amerikai orvoscsoportok szorgalmasan jegyzetelni.
  
  Drezda és Hamburg bombázása egyszerű terrorbombázás volt. A pontos halálozási adatokat sem lehet tudni, hiszen Drezda menekült város volt, semmilyen katonai célponttal. Csupán a drezdai áldozatok száma töredéke volt a németek angolok elleni teljes bombázásának.

Új hozzászólás Aktív témák