Új hozzászólás Aktív témák
-
#114
zolivissza
senior tag
"Bárcsak kutyákat szültem volna!" - Anyu
-
#113
zolivissza
senior tag
-
#112
Huma
addikt
Zöld izé...
#111
Huma
addikt
válasz
Zöld izé...
#111
üzenetére
"Talán halászok és vadászok mint őseink."
Veled ellentétben nekik még nem kellett horgász és vadászengedély.
Mindenesetre jobbulást.
-
#111
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Sziasztok!
Nos sok víz lefojt azóta a Dunán amióta nem írtam.
Ha röviden összegezni kellene az eddig történteket akkor annyi hogy: Semmi nem jött össze.
A szerelem széthullott és most már munkám sincsen.
Lassan albérletem se lesz mert nem tudom fizetni.
Röviden ennyi.
Rosszabb lett minden mint volt, de nem baj behúzódok majd valamelyik erdőbe és kerülöm az embereket.
Talán halászok és vadászok mint őseink.
Nincs jobb ötletem. -
#110
ijjájom
tag
Zöld izé...
#108
ijjájom
tag
válasz
Zöld izé...
#108
üzenetére
Ennek én is örülök, hogy dolgozol, és hogy a szerelem kacsingat Feléd!! Engedd, hogy meg is találjon! Ne bújj el előle!!! A főnökök meg nagyrészt olyanok, hogy kihasználják a melósokat, nem valószínű, hogy ráakadsz egy álomfőnökre! Szorítok Neked! Jelentkezz!!!
-
#109
rw-ultra
tag
Zöld izé...
#108
rw-ultra
tag
válasz
Zöld izé...
#108
üzenetére
Ennek örülök.
Na nem annak, hogy bunkó a főnököd, hanem az új melónak és Ámor súroló nyilának
Hajrá és várom/várjuk a fejleményeket!
-
#108
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Sziasztok.
Elnézéseteket kérem amiért nem írtam mostanában. Próbálom megfogadni és alkalmazni a tanácsaitokat. Sikerült új munkahelyet találnom ahol eléggé sokat hajtok, de sajnos az új főnök egy igazi bunkó, így közben megint keresgélek. Nem szolgálok olyan urat aki lenézi a munkásait. Továbbá Ámor nyila is csaknem eltrafált, éppen csak súrolt. Meglátjuk mi lesz belőle. Kis lépésekkel haladok előre.
Ahogy tudok benézek.
-
#107
ijjájom
tag
moonlight115
#101
ijjájom
tag
válasz
moonlight115
#101
üzenetére
Azért a jó pálinka se kutya!
Néha szoktam egy kis toroköblögetésre, persze mindig lecsúszik. Van jó kis birs/sőt-seretlek/pálinkám itthon, de ennyi gyógyszerre???? Meghalnék!!! -
polu123
csendes tag
próbálkozzatok 80 fokos fekete absinthe-al
erős negró íze van, torokgyalu, és besírsz tőle..
kb 3-4 feles után valami hasonló jelenik meg a fejedbe:
http://www.youtube.com/watch?v=gVpQs_MWOY4 -
#101
moonlight115
őstag
old rocker
#99
moonlight115
őstag
válasz
old rocker
#99
üzenetére
Ja. Egy korty, és máris másképp érzed magad.
KillHates köszi!
FatalError Egyszer ittam pálinkát, huhh...brrrrrrrrrrr...Soha többé! Torokfájásra a jó sós ropi bevált.
-
#99
old rocker
veterán
moonlight115
#98
old rocker
veterán
válasz
moonlight115
#98
üzenetére
mint a windex.
-
ijjájom
tag
Hát eléggé! Napirendet kellett miatta csinálnom!
Tényleg! Reggel hatkor a bélflóráimra kell bevennem /az antibiotikum miatt!/ Aztán 9 felé az antibiotikum, aztán 11 körül a köptető, aztán 1-2 óra között a teniszkönyökömre szedett Brexin a gyomorvédővel, aztán 4 óra felé a köptető, aztán 6 körül a vérnyomásos, utána 9 felé antibiotikum, és ha még fent tudok lenni 11 felé ismét bélflórás.
Na erre varrjál gombot!!! Igaz, hogy sok a gyógyszer????
-
#92
ijjájom
tag
old rocker
#91
ijjájom
tag
válasz
old rocker
#91
üzenetére
Szóval!- Mi a különbség a veréb között???
Válasz: Mindkét szárnya egyforma! - különösen a bal!!!
-
#91
old rocker
veterán
moonlight115
#87
old rocker
veterán
válasz
moonlight115
#87
üzenetére
Jawohl. Egyébként meg herr Hauptbannhof
ijjjjjájjjjom: nem tudom.
-
#90
KillHates
nagyúr
moonlight115
#87
válasz
moonlight115
#87
üzenetére
jawohl
-
#89
ijjájom
tag
moonlight115
#85
ijjájom
tag
válasz
moonlight115
#85
üzenetére
Már rászórtam! Mivel forrófejű vagyok, így kissé ragacsos lett a hajam tőle! De a látásom is javult!
-
#88
ijjájom
tag
old rocker
#86
ijjájom
tag
válasz
old rocker
#86
üzenetére
Csak próbáld ki! A méz egészséges nagyon, és édes is, a kolbász meg füstölt és sós!!!
- Tudod mi a különbség a veréb között???
-
#87
moonlight115
őstag
old rocker
#86
moonlight115
őstag
válasz
old rocker
#86
üzenetére
Akkor vajas-spenótos. Herr Oberstrummanführer. Ja vohl! (így írják???)
-
#86
old rocker
veterán
moonlight115
#85
old rocker
veterán
válasz
moonlight115
#85
üzenetére
brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. Vajas-kolbászos: gut. Sehr gut, Johann. Vajas mézes: nicht.
-
#84
ijjájom
tag
moonlight115
#83
ijjájom
tag
válasz
moonlight115
#83
üzenetére
Ha melléteszem, vagy ha meg is eszem???
Amúgy most ettem vajas-mézes kenyeret!! Nyami, fincsi volt! Negróm nincs itthon, csak olyan verbéna cukorkám hárs ízesítéssel, ez is fincsi gyógycukorka. 
-
#82
ijjájom
tag
moonlight115
#81
ijjájom
tag
válasz
moonlight115
#81
üzenetére
Hát most könnyebb a csokrot legelni, amikor már a hamut is mamunak mondom. A facés Ildi kezd magához térni, már lájkolt képemet!
A köhögésemre már mindent szopogattam! De sajnos még mindig köhögök, ezért tegnap este megkértem a főnököm, hogy 2-3 napot még ráhúzhassak a szabimra. Most már olyan mindegy, ha belekezdtem, de ez még a 2012-es szabim! 
-
#81
moonlight115
őstag
ijjájom
#79
-
#79
ijjájom
tag
moonlight115
#77
ijjájom
tag
válasz
moonlight115
#77
üzenetére
Köszönöm szépen!!!! Hát az a helyzet, hogy a normális ember ilyenkor egy évvel öregebb, én kettővel!
Mivel éjfél előtt 5 perccel születtem szilveszterkor, akkor egy évvel öregebb leszek, aztán éjfélkor újévet köszöntünk, tehát még egy év.... Szóval szar, mert akkor már 108 éves vagyok!
Különben Ildi azóta sem jelentkezett facén!
Ja, ha nem mondod a csokrot is felfalom!! Nyami-nyami-husicsoki!... -
Eastman
addikt
Boldog Szülinapot! ...mást nem mondhatok. Érzem amit érzel.
-
#74
FatalEror
addikt
Zöld izé...
#70
FatalEror
addikt
válasz
Zöld izé...
#70
üzenetére
Nem az lényeg,hogy mennyit tanultál!
Mert a tanult ember és az inteligens ember között óriási a különbség! -
#73
moonlight115
őstag
KillHates
#72
moonlight115
őstag
válasz
KillHates
#72
üzenetére
Közben ez is eszembe jutott: "Historia est magistra vitae" - A történelem az élet tanítómestere
És itt akár vissza is térhetünk a történelemkönyvekre. Na nem mintha olyan sokat tanult volna az emberiség a történelemből, de annyit biztosan, hogy mindenért a múlt a hibás.
Persze - hogy az eredeti témánál maradjak - egy ember jelene nem választható el a múltjától, mint azt az itteni hozzászólások is mutatják.
filosz OFF -
#72
KillHates
nagyúr
moonlight115
#71
válasz
moonlight115
#71
üzenetére
""Miért könyvekből akartok tanulni, miért nem az életből?” (Jiddu Krishnamurti)""
Ezen nekem is megakadt a szemem. De ez olyan dolog, mint az evés; az életből tanulni az olyan mintha a búzát te vetnéd el, öntöznéd, aratnád. Te őrölnéd lisztté. Lenne egy gombateleped, hogy élesztőd legyen a kovászhoz. Fúrnál egy kutat, hogy vizet meríthess, ültetnél egy fát, hogy legyen tüzelőd, és építenél egy kemencét, hogy az egészet megsüthesd. Mindezt egy szelet kényérért... Igaz, hogy tudnád 100%-ig, hogy mit eszel, de nagyon lassan laknál jól.
A könyvek is meggyorsítják a tudáshoz és bölcsességhez vezető utat, még ha közben sok olyan dolgot is magadhoz veszel amire semmi szükséged, de ez a vállalható fáradtság, hogy okosabb legyél. -
#71
moonlight115
őstag
Zöld izé...
#70
moonlight115
őstag
válasz
Zöld izé...
#70
üzenetére
"Tény, hogy nem vagyok egy agyoniskolázott lény.
"Miért könyvekből akartok tanulni, miért nem az életből?” (Jiddu Krishnamurti)"Könyvekből rengeteget lehet tanulni. Szerintem te is elolvastál már jó párat. Ez nem az iskolázottságtól függ.
Ez az idézet jól hangzik, nem foglal állást egyértelműen, csak kérdez. Viszont az irodalmi alkotások az életből merítenek. Fából vaskarika. -
#70
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Örülök, hogy valamennyire elfogadtok és megértitek a dolgokat. Bár csak ne ilyen sorsban kellene osztoznunk.
Nálunk apámmal nem lett volna gond, hisz ő csak nagyon ritkán vert meg és ahhoz komoly indok kellett, hogy elnáspángoljon. Viszont olyankor a katonaszíj csatos felével kaptam tőle. Nála a folyamatos italozás tett be, olyankor gusztustalan volt minden értelemben. Ez eléggé visszataszító látvány gyermekként. Nagyon kevés tiszta pillanata volt.
Gyakorlatilag egyiket sem érdekelte mi is leszek.
Apu alig várta, hogy elvigyenek katonának azzal az indokkal, hogy ott majd megtanítanak inni. Ez a terve meghiúsult csak úgy, mint a katonaság. Anyu meg mindig is utcaseprőt nézett ki belőlem vagy hasonlót.
Tény, hogy nem vagyok egy agyoniskolázott lény.
"Miért könyvekből akartok tanulni, miért nem az életből?” (Jiddu Krishnamurti)
-
FatalEror
addikt
válasz
KillHates
#68
üzenetére
Ez van,de hát vagyunk így egy páran!Na mindegy,nem is érdemes vele foglalkozni.
Pedig ezt magának köszönheti,mivel mindig én voltam a jobb a keze ha bútort csinált még régebben szóval sok mindent el lehetett tőle tanulni,de a lényeg,hogy makacs voltam,és magamra hallgattam.Amúgy nem vegyészt akart belőlem csinálni,sőt még szerintem azt sem tudta,hogy mit,de csak matematika,és a fizika létezett neki. -
válasz
FatalEror
#67
üzenetére
Jó nagy fax volt apuka! (akárcsak az enyém, de akkor az volt a trend, hogy értelmiségi szülőknek értelmiségi gyereküknek KELL lenniük) Egy jó asztalos ötször annyit keres mint egy laborban önmagát napi szinten mérgező vegyész, fizikus vagy egy gép előtt görnyedő matematikus. Feltéve, ha nem issza vagy bagózza el a pénzt amit megkeres. Csupán intelligencia kérdése, hogy hogy élünk, nem a szakmáé. (persze kivétel ez alól a bankos és/vagy politikus hiénák, ahol nulla ésszel de erős gyomorral lehet gyorsan megtollasodni) És egy asztalos legfeljebb az ujjait "viszi vásárra" nem az egészségét.
-
#67
FatalEror
addikt
Zöld izé...
#57
FatalEror
addikt
válasz
Zöld izé...
#57
üzenetére
Szerintem te vagy az én sorstársam!
Iskolában mindig kényszerszerűen tanultam,mert különben apám vert,ordított,és féltem is tőle!
Mindig csak lehülyézett,és mindig találtam kifogást,hogy melyik tanár miért nem szimpatikus,és miért nem tanulok,2db tantárgy volt az életemben a történelem,és a technika,a technika munkatárgyaim,általában verseny kiállításon végeztek többnyire dobogós hellyel,és nagyon szerettem a tanárt ,az óráin mindig faxák voltak.De apámat ez cseppet sem érdekelte,hisz az ő szemében csak a fizika,és matematika létezett mint elismert tantárgy persze a többit is kész volt megtorolni,esténként.Aztán nálunk is jött,hogy lehet hülye a gyerek,mi ilyen tanulás segítő cuccra mentünk itt kiderült,hogy a szóbeli készségem 2 évvel fejlettebb mint ami a koromat meghaladja,és az írásbeli készségem pedig 1 évvel van lemaradva,de ez magán célú feltérképezés volt,az iskolának sok köze nem volt hozzá.Közben anyám beszélt a technika tanárral,hogy annyira nem buta gyerek,utána apámmal,és mondta neki,hogy lehet engedni kéne a gyereket kibontakozni,erre jött a válasz,hogy nem nem lesz belőle asztalos.Vissza gondolva szerintem vagy tudós lesz vagy hajléktalan alapon döntött.Aztán makacsságból,és dacból azért sem tanultam.Aztán apámat elő léptették a munkahelyén,a pénz még jobban elvette az eszét,és még jobban semmibe vett,Aztán nem voltam vele hajlandó egy légtér alatt élni vele.
Továbbá amikor vitába szálltam vele akkor csak még jobban bosszantottam rendszeresen vágta földhöz a telefonját,na az darabokra tört,sokan mondják,hogy a régi nokiák törhetetlenek,na akkor ő chuck noris.Volt rá példa,hogy belerúgott a polcba ami ketté tört.Szóval nekem sem volt egyszerű gyerek korom,és nagyjából meg is értelek. -
#66
moonlight115
őstag
Zöld izé...
#65
moonlight115
őstag
válasz
Zöld izé...
#65
üzenetére
Ha nekünk nem hiszel, olvasd el ezt!
Ijjájom, hajjj! Te miért írod le előttem azt, amire épp gondolok???
-
#64
ijjájom
tag
Zöld izé...
#63
ijjájom
tag
válasz
Zöld izé...
#63
üzenetére
Ne szerénykedj! Van egy olyan érzésem, hogy több vagy, mint mutatod!!! Nem tudom miért!!??
Légyszíves faragj magadnak egy űrhajót, pakold bele az íráshoz szükséges cuccost, aztán nyomasd ezerrel, mert beleőszülünk a kíváncsiságba!!! -
#63
Zöld izé...
csendes tag
ijjájom
#61
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Ugyan, nem vagyok én olyan nagy durranás. Mindig van valaki, aki jobb. A folytatást meg nagyjából ismeritek. Itt tartok most. A helyesírás egy MS Word használatával már valamennyire kicsinosítható.
Egyébként jelenleg éjszakánként takarítok, de már keresek másik helyet a kollégák miatt. Na meg amúgy is kirúgások várhatóak, nem várom meg míg bekövetkezik.
-
#62
KillHates
nagyúr
Zöld izé...
#57
válasz
Zöld izé...
#57
üzenetére
Ez nagyon jó, meg agyon szép... De hogy folytasd nyerni kellene a lottón (legalább valamelyikünknek
)
Vagy kitalálni a "szuper fejlett űrhajót" amivel megpattanhatsz ebből az alacsony kerítésű állatkertből... -
#61
ijjájom
tag
Zöld izé...
#60
ijjájom
tag
válasz
Zöld izé...
#60
üzenetére
moonlight115 a számból vette ki a szót! Intelligens vagy!
Kíváncsi lennék én is a folytatásra, illetve további részletekre....
Írd ki magadból a dolgokat, hidd el megkönnyebbülsz kicsit. Nem tudom/tudjuk mivel foglalkozol???
Jó lenne tudni, nem ám kiderül, hogy pszichológus vagy és most hülyítesz bennünket!
Várom a folytatást, de szerintem nyugodtan írhatsz címlapos írást, érdekes amit írsz és a fogalmazásod is jó, sőt még a helyesírásod is!!! -
#60
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Igazán megtisztelő.
Majd igyekszem. -
#59
moonlight115
őstag
Zöld izé...
#57
moonlight115
őstag
válasz
Zöld izé...
#57
üzenetére
Az írásod alapján intelligensnek tűnsz. Írj még! Ahogy Ijjájom is írta, talán segít.
-
#58
rw-ultra
tag
Zöld izé...
#57
rw-ultra
tag
válasz
Zöld izé...
#57
üzenetére
Bár a gyerekkorod sajnos olyan volt amilyen, nagyon jól leírtad az életed egy kis szeletét.
Szívesen olvasnám még.Akár a gyerekkorodról (bár nem hiszem, hogy szívesen beszélnél róla), akár a jelenedről, akár arról amit Te fontosnak tartasz, szeretsz.
És szerintem ezzel nem csak én vagyok így. -
#57
Zöld izé...
csendes tag
ijjájom
#55
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Nem vagyok egy nagy fogalmazásíró, de ha már kérted, megteszem. Időm úgy is mint a tenger. A világ egyéb dolgairól való diszkurzust pedig későbbre halasztom magammal.
Hol is kezdjem? Már az ovitól is ki voltam bukva, hát még az iskolai évektől. Szóval a suliban eléggé rám szálltak az osztálytársak a tanárok meg legtöbbször egy legyintéssel le is írtak. Tény, hogy a kezdetektől nem szerettem suliba járni, egyszerűen unatkoztam ott és nem is éreztem magam jól a többiek között.
Nagyjából már úgy mentem elsőbe, hogy valamennyire tudtam írni és olvasni. Mint már említettem nővérem igen sok mindent megtanított nekem az együtt töltött időkben, ha éppen nem egymás likvidálásán törtük a fejünket. Megjegyzem, jó tíz év korkülönbség van közöttünk. Legtöbbször, amikor megkaptuk a könyveket én otthon átolvastam, ami tetszett vagy érdekesnek találtam azt a részt megjelöltem. Ami nem kötött le számomra unalmasnak találtatott egyszerűen áthúztam és többet nem foglalkoztam vele. Ezzel én pár nap alatt le is tudtam magamban a teljes anyagot és ennyi. A fontos érdekes infók megmaradtak a lényegtelenek mentek a kukába a fejemben. Ez most is így megy, ha valami nem köt le az untat, ha ez van, akkor eldobom, többet nem foglalkozom vele. Egyszerűen nálam a nem az nem, ha az életem múlna rajta, valószínűleg akkor sem érdekelne a továbbiakban az a dolog. Tehát így elkönyvelve a tananyagot az iskolai idő további részében csak bejártam, de ezzel ki is merült a tevékenységi köröm a suliban. Kivétel ez alól a technikaórák. Ott azért a műszaki rajz igencsak megfogott, amit a többiek ki is használtak. Mindenkinek én csináltam a házi illetve egyéb ez irányú feladatát, mert bénák voltak hozzá, természetesen ez hamar kiderült. Aztán egy idő után megunták a tanárok, hogy nem felelek és a dolgozatok nagy része is éppen egy űr csatát ábrázol.
Behívták a szülőket egy elbeszélgetésre. Mikor vége lett apámon nem láttam semmilyen érzelmet, amiről megállapíthattam volna bármit is, anyám meg szokás szerint bőgött. Mindig bőgött, ha velem kapcsolatos dolgok történtek és folyton azt mondta csak a baj van velem és miért nem fojtott már meg egy kanál vízben. Persze az nap is jól elvert mindezért.
Mint kiderült a tantestület feltételezte, hogy nem teljesen vagyok normális és kisegítő suliba akartak dugni. Ezek után egy sor orvosi vizsgálatra küldtek, többek között egy teljes röntgenfelvétel is készült a koponyámról. Hihetetlenül látványos volt a számomra, de bárhogyan is kértem a doktort nem volt hajlandó nekem adni. Mivel nem találtak semmilyen elváltozást, amiért otthon anyám újfent összevert, szóval elváltozás híján dili dokihoz irányítottak.
Játékkal próbálták oldani a hangulatot az orvos és páciens között. Gyerekek, hogy annak milyen lego készlete volt! Életemben nem láttam előtte ennyi lego mennyiséget, ugyan nekem is volt otthon, de csak minimális. Nem tudom miért, de én egy komplett házat akartam mindig is összerakni csak erre az én készletem nem volt elegendő. Tehát itt volt a nagy alkalom. A doki csak dumált és dumált, de gőzöm nincs mit, mert én teljesen kiiktattam.
Tudjátok ezt volt időm megtanulni, kikapcsolni a kinti dolgokat és csak az aktuális dologra koncentrálni. Akkoriban jöttek be a videók és apu eléggé sokat nézett filmeket velünk. A baj csak az, hogy ő a teljes filmet mindig végigkommentálta, rendkívül idegesítő volt. Tehát el kellett sajátítani egyfajta szelektív hallást erre a célra, ami még nagyon sok helyzetben jól jött.
Szóval sietnem kellett, mert csak egy órám volt a feladatra és a kis kettes darabok voltak a téglák. Gondolhatjátok azokat kötésben összerakni, de ez volt az álmom. Az óra végére olyan többszobás házikót raktam össze garázzsal, két kocsival és még az ablakok és egyéb nyílászárók is úgy helyezkedtek el, hogy bárhonnan is világítana a házba a nap mindig előnyösen világos lenne a belső tér. Ezt nem volt nehéz megcsinálni az asztalon világító lámpa fényét használtam ellenőrzés gyanánt.
A dokinak elállt a szava és többet egy szót sem szólt hozzám, csak behívta anyámat és megmutatta a produktumomat, majd közölte vele: A gyerek nem hülye.
Ezek után dokink előjegyeztetett egy IQ tesztre. Valahol Budán voltunk egy rendkívül kifinomult és elegánsnak tűnő helyen. Itt nagyon kedves emberekkel kellett eltöltenem némi időt, akik hihetetlenül választékosan voltak képesek társalogni és mindent, amit csináltam vagy mondtam stopperrel mértek közben. Komolyan élveztem a társaságukat. Semmi esetre sem tűntek orvos típusnak vagy legalább is hasonlónak, mint egy átlag doki. Ez jó pár óráig eltartott, szinte mindenről kifaggattak és különböző feladatokat kellett megcsinálnom. Azután míg én újfent játszhattam valamivel, addig anyámat behívták egy másik szobába és vagy egy jó órát bent voltak. Mikor kijött bőgött. Hazafelé egy szót nem szólt hozzám csak végig sírt. Otthon aztán elkezdett üvölteni, hogy én szórakozok vele és jól megvert, mint még soha, úgy éreztem legalább a négyszeresét kaptam a megszokott napi adagnak.
Az orvosi tortúra után újra az iskolában összehívták a tantestületet és a szüleimet. Az osztályfőnököm sietett anyámék elé és érdeklődött az eredmény után. Anyám egy a Budai helyszínen kapott lapot és a hozzá tartozó kis dossziészerűt adott át neki. A tanárom beleolvasott majd kikerekedett szemmel anyámra majd rám nézett, ezek után bementek a tantestülethez. Egyedül maradtam a tanári előtt a folyosón ülve.
Apám jött ki elsőnek, sosem láttam még ennyire büszkének. Odajött hozzám, hátranézett a bőgő anyámra, aki épp kilépett a helységből, majd felém fordult és azt mondta: Gyere, választhatsz akár több mecsit is. A mecsi nála a matchbox-ot jelentette. Tudta, hogy gyűjtöm őket, több mint 200db volt belőlük, mindet ő vette nekem, anyámtól soha semmit nem kaptam.
Ezek után a suliban minden megváltozott. A gyerekek már nem szekáltak, sőt valamiféle félelemmel vegyes tiszteletet éreztem tőlük. A tanárok viszont még jobban rám akaszkodtak. Folyamatosan engem akartak feleltetni és hiába mondtam írja be az egyest, mert nem tudom, nem készültem. Nem hitték el, folyamatosan hajtogatták, hogy de igen te tudod, csak nem akarod elmondani. Pedig komolyan nem tudtam semmit, hiszen untatott a tananyag, tehát tényleg nem készültem semmiből. Egyszerűen nem érdekelt és a következmények sem.
Ez ment jó pár évig három bukással, végül feladták és esti iskolába tanácsoltak. Az szuper volt! A renitensek fellegvára! Ott viszonylag oldottabban éreztem magam és a tanárok is hagytak egész órán aludni. Általában senkit nem buktattak meg, átengedték csak minél előbb szabaduljanak tőlük. A lényeg, hogy jelen voltál nem hiányoztál, ennyi elég volt nekik.
Azóta sem vagyok hajlandó semmilyen iskolába sem beülni, egy életre elég volt. Ami érdekel, azt megkeresem a neten és elolvasom, egyfajta autodidakta módon tanulok, ezt szeretem, mert nem kötelező és azt tanulom, ami leköt. Gyerekként is inkább otthon olvastam, főleg műszaki és fantasy könyveket.
Sokszor kérdezték mi akarok lenni. Igazából ma sem tudom rá a pontos választ, de talán egy szuper fejlett űrhajóval az Univerzum titkait kutatnám leginkább.
-
#55
ijjájom
tag
Zöld izé...
#54
ijjájom
tag
válasz
Zöld izé...
#54
üzenetére
Nem osztanád meg velünk??? Néha jó, ha kiírod magadból, aztán Te is elolvasod és olvasva a saját történeted is másképp látod, okulsz, tanulsz belőle.
Nem jó, hogy bezárkózva éled az életed! Mert gondolom nem hülyítesz bennünket /sajnos már olyanra is volt példa a történelem során/
Próbálj meg nyitni, kezdheted itt, velünk, vagy ha bizalmatlan vagy, és tartasz a kritikáktól, akár privátban azokkal, akiknél érzed, hogy nem gúnyolnak ki és megértenek!
Hidd el sokkal jobb lenne azután!!! -
#54
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Sziasztok.
Mint már említettem nem járok sehová sem. A hivatásosoktól meg végképp távol tartom magam. Az eddigi barátnők mind a munkahelyen jöttek össze és sohasem én kezdeményeztem.
Persze eleinte úgy vannak vele fura egy fickó, majd érdekesnek találnak és mikor jobban megismernek már mindjárt hülye vagyok, majd lelépnek. Ez igaz minden egyéb esetben is.
Már megszoktam ha hülyének néznek. Ez ment a suliban is mind az osztálytársak mind a tanárok részéről. Aztán egyszer történt valami és némileg megváltoztak a dolgok, de ez hosszabb történet lenne.
-
#47
ijjájom
tag
moonlight115
#44
ijjájom
tag
válasz
moonlight115
#44
üzenetére
Az a helyzet, hogy a világ nagyot változott. Vannak alapszabályok, de teljesen felfordult a világ, néha a gyomrom is.
Régen a lány olyan volt mint az anyja, jól főzött, most meg olyan mint az apja, iszik!Változott minden, a nyelvtan is! - Régen: leánnyal, legénnyel
Most meg: leány nyel, legény nyalBocsi, ha ízléstelen voltam, nem szoktam az lenni esküszöm, legalábbis így írottan, ahol nyoma marad, de nem tudtam kihagyni!!!
-
#46
moonlight115
őstag
FatalEror
#45
moonlight115
őstag
válasz
FatalEror
#45
üzenetére
Igen, ez így van, de csak akkor, ha a gyerekből értelmes, racionálisan gondolkodó felnőtt válik. Sok esetben sajnos viszi tovább a családi "hagyományt". Hányszor hallunk olyat, hogy: engem is elkalapált az öreg, mégis ember lett belőlem! - Csak azt nem érzi, hogy a gyereke más lelki alkat, mint ő volt, és nem lesz hálás az efféle "nevelésért". Sőt, megutálja az apját. Vagy az anyját.
-
#45
FatalEror
addikt
moonlight115
#44
FatalEror
addikt
válasz
moonlight115
#44
üzenetére
Hát nem tudom,én úgy vagyok vele,hogy ha egy szülőt valamilyen sérelem ért lehet kicsi is,pl sose mehetett sehova,mert féltette akkor a gyerek elnőtt korára pont azt nem fogja csinálni a gyerekkel amit vele csináltak,hisz ő is emlékszik milyen szarul esett.
-
ijjájom
tag
Tényleg nem vagyunk egyformák, kit így, kit úgy formál alakít a gyermekkorában ért fizikai vagy lelki sérelem.
Van aki kiutat keres, és talál is, talán annak könnyebb akinek egy normális társ jut, családja lesz és melegség veszi körül. Van akinek erre nincs igénye, kinek így, kinek úgy!
Mindenki más, talán ez a legszebb ebben, hogy nem vagyunk egyformák.
Akik nem tudják feldolgozni, ott később problémák adódnak, mert nincs kivel megbeszélni, kibeszélni a sérelmeiket. Ez általában úgy szokott lenni, hogy sérelem ér, aztán idegesít bennünket, ha nem adjuk ki magunkból, akkor a sérelem egyre nagyobb lesz, még tetézzük, hogy sokszor mérgelődünk ezen, ez jár a gondolatunkban állandóan, és ez mindig tovább fogja erősíteni a gyűlöletet bennünk.
Nekem is nehéz volt 8 év után hazamennem, mert 8 év úgy eltelt, hogy anyámat nem érdekeltem sem én, sem az unokái.
Erőt vettem magamon és amikor apám sírjához mentem, bementem hozzá. Elhatároztam, hogy a haragot félreteszem, mégiscsak az anyám. Meglepődött, örült, úgy nézett ki, hogy a kapcsolatunk helyreállt, aztán az újdonság varázsa elmúlt számára és minden olyan lett mint régen. Ennek ellenére haza-hazajártam, megpróbáltam csillapítani magamban a néha kitörő mérgemet, ha olyat mondott, ami nekem nagyon bántó volt.
Pár év volt akkor még, amit így se vele/se nélküle kapcsolatban voltunk, aztán elment.
Azért örülök, hogy meg tudtam bocsájtani neki akkor, mert ezzel is a gyermekeimnek mutattam példát, hogy ha megbántanak is, tanulj meg felülkerekedni az érzéseiden. Legyél te a jobb, mutasd meg milyennek kell lenni!
Megértem azokat is akiknek nem sikerül, én örülök, hogy ennyit elértem magamnál!! -
#40
KillHates
nagyúr
old rocker
#39
válasz
old rocker
#39
üzenetére
Ez nagyon találó! Néha csak majszoljuk, néha meg jó nagyokat harapunk belőle
-
#37
KillHates
nagyúr
Zöld izé...
#35
válasz
Zöld izé...
#35
üzenetére
-
#36
FatalEror
addikt
Zöld izé...
#35
FatalEror
addikt
válasz
Zöld izé...
#35
üzenetére
Ez bővebben kifejtenéd,mert nem értem.
-
#35
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Csak, hogy lássátok azért nem vagyok annyira hideg.
Bár a reprodukció nem érdekel, de a gyártástechnológia felettébb érdekfeszítő.
Kár, hogy kicsit nehezen viselem ha hozzámérnek.
-
FatalEror
addikt
Úgy hogy van habos torta akiknek sok minden összejött.
Van a sima ami nem nyújt semmi extrát,csak az átlagost.
És van a szarral megkent,ami csak szívás lásd gyerekkori püfölés,és mély sebek.És azt hiszem,hogy Zöld izé....-nél rajzolódik ki a legjobban,hogy az idő,sok sebet begyógyít,de van,hogy a sebekből hegek lesznek,és újra "fellángolnak".
-
Brianiac
aktív tag
Sajnálom akiknek ilyen gyerekkoruk volt..
Én sem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek akiknek ez jutott..
Engem szerencsére nem vertek, csak a körülményekkel kellett meg küzdenem amik sokszor durvák voltak (áram, víz, fűtés stb. hiánya és a semmi közepe). Fatert soha egyáltalán nem érdekeltem, 6-8x ha láttam életemben, muter meg "nevelgetett", de dolgozni többnyire luxus volt, így maradt az utánam járó pénzből való vegetálás. 18 évesen meg is pattantam otthonról, bár akkor már kb. 2 éve nagyapámnál voltam ahol azért jobb volt a helyzet, ő normális is és azóta is támogat. Egyedül neki köszönhetem, hogy jelenleg normális életem van és előbb-utóbb talán a diplomám is meglesz, ami néhány éve még álomnak is merész lett volna. Anyám pedig csodálkozik, hogy nem sűrűn keresem még telefonon sem, erre ő hívott fel pár hónap után, természetesen nem igazán tudtunk miről beszélni. A legrosszabb, hogy bevállalta még egyszer u.azt mint velem annak idején, még egy gyerek, nagyon minimálisan "jobb" körülmények, de a kilátások semmivel sem jobbak. Igazából kapcsolatot sem nagyon tartanék vele, mert iszonyatosan szégyellem és beszélni sem tudok vele mit meg továbbra sem nagyon szeretném látni, másrészt viszont mégis az anyám. De csak a nyomorukat látom és nem tudok mit csinálni. -
#28
FatalEror
addikt
Zöld izé...
#26
FatalEror
addikt
válasz
Zöld izé...
#26
üzenetére
Hát apám még bátyámat relatíve normálisan nevelte,de engem,nem tudom lehet elpattant egy ér az agyába.
-
ijjájom
tag
Hát lehet, hogy a logout-on a lelkisérültek klubját is megalakíthatnánk???
Most értem a végére, sok-sok mondanivalóm lenne, de mivel késő van, már nem vágok bele, majd holnap!
Csak annyit, sokkal könnyebb feldolgozni ezt a sok-sok keserűséget,fájdalmat, amit az ember attól kap, akitől a legkevésbé várná.
Sokat számít ki van mellettünk, számíthatunk-e rá, a gyerekeink, szóval a család, aki fontos nekünk és akinek fontosak vagyunk.Biztos, hogy nem bántottak engem annyiszor és annyira, mint közületek párat, - a hozzászólásokból vontam le ezt a következtetést - lehet, hogy 6 éves koromig apám szeretete segített abban, hogy ilyen emberré válhattam! Ezért külön köszönet Neki! A többit majd holnap, addig tartsatok ki! Jóéjszakát!
-
#26
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Nem hittem, hogy ennyien vagyunk akik diszfunkcionális családokban éltek.
Mindig is azt hittem mások valamennyire normális életet élhettek gyermekként.Csak azt nem értem az ilyeneknek minek a gyerek??
Annyian szeretnének akiknek nem lehet és hiába tesz meg mindent, még az orvos sem tud segíteni.
Az ilyenek meg.... á mindegy, lényegtelen már az egész.
Én tudom magamról, hogy nem szeretném és rossz szülő lennék, még csak meg sem fordul a fejemben az ilyesfajta reprodukció.
-
rw-ultra
tag
Sajnálom, hogy ezt kellett átélned/átélnetek!
Engem nem bántott az anyám, legalábbis testileg nem.Annál inkább lelkileg.Apu beleszeretett anyámba és mivel jól keresett, így véletlenül besikerültem
Meg a tesókáim is.
Mikor velem terhes volt, ivott mint a kefekötő, mikor szoptatott, akkor is ivott (még szerencse h nincs semmi bajom).Miután megszülettek az ikrek, 1.5 év után visszament melózni.Minden szülinap, minden névnap és minden karácsony alkohollal átitatva telt el nálunk.Melóból hulla részegen járt haza, volt úgy, hogy 2 napig nem jött haza.Mint kiderült, pasija volt.Apám megunta, válaszút elé állította: a gyerekek és Ő, vagy a pasija.Másnap mikor hazaértem iskolából, már nem volt otthon.Otthagyta a 3 gyerekét és a férjét egy alkoholistáért.Ekkor 9 éves voltam, és egészen 16 éves koromig Apunak nem volt barátnője, mert félt, hogy ha összejön valakivel, akkor megint összetörik a szívét.
Mostohaanyum (akit Anyának hívok, hiába 16 voltam mikor megismerkedtek) imád minket (azóta született egy öcsim és egy hugim) és mi is szeretjük Őt.
A biológiai anyám testvére 4 éve írt nekem az iwiwen, hogy anyám kórházban van a szívével és látni szeretne minket, mert már nem sok van neki hátra.Természetesen nem mentünk el.Nem érdekelt minket.Azóta szerintem már megették a kukacok.A legjobban nem az fáj hogy elhagyott engem, hanem amikor hallottam Aput sírni.
Én megfogattam: addig nem lesz feleségem és gyermekem, amíg meg nem találom azt a nőt, akinél érzem hogy jó feleség és jó anya lesz!Nem akarok úgy járni mint Apu.
Jelentem megtaláltam azt a nőt.Hasonlóan az én anyámhoz, az övé is ivott/iszik, egy vén hárpia az anyja, mindenféle q.vának elhordja a lányát mindenki előtt, folyamatosan kritizálja, csak a hibát veszi észre benne, a jót nem.A szokásos duma, "a világra szartalak", "inkább vetettelek volna el", és a "inkább te döglöttél volna meg, nem a kisöcséd" 2-3 naponta elhangzik a vén banya szájából.
Csak sajnos ez a nő már férjezett
A férje szereti Őt és a két kis lurkót is, bár nem bánik vele úgy, mint ahogy megérdemelné (hálistennek nem veri őket, nem alkoholista, csak néha lelkileg bántja Őt és legtöbbször nem véletlenül), vagy ahogy én bánnék vele.De ennek ellenére nem hagyja el, mert a két kicsinek nem akar lelki fájdalmat okozni.Tisztában vele, hogy mit érzek iránta és tudom, hogy Ő is így érez irántam.Én ezt a helyzetet elfogadtam.Tudja, hogy én mindig ott leszek Neki és várok rá. -
#23
Zöld izé...
csendes tag
FatalEror
#22
Zöld izé...
csendes tag
válasz
FatalEror
#22
üzenetére
Annyira azért nem vagyok oda érte.
Ez az ő dolga. Az ő harca, ahogy én is megküzdök a sajátommal.Mi sosem voltunk igazi család, csak egy abnormális valami. Csak azért működtünk együtt a bajban, hogy túléljük valahogy. Az aznapi verés túlélése volt a cél. Mert közös volt az ellenségünk. A saját szüleink. Muter addig ütött amíg el nem fáradt a karja és elég kitartó volt a mocsok. De amint elmúlt a veszély egymásnak ugrottunk, nagyon ritkán volt tűzszünet köztünk.
-
#22
FatalEror
addikt
Zöld izé...
#21
FatalEror
addikt
válasz
Zöld izé...
#21
üzenetére
Akkor miért nem keresed fel,és próbálod kihúzni a sz@rból?
-
#21
Zöld izé...
csendes tag
moonlight115
#20
Zöld izé...
csendes tag
válasz
moonlight115
#20
üzenetére
Üdv.
Én nem hívnám életnek, talán a legjobb szó rá a vegetálás. Míg mások élnek én csak szemlélem ezt az egészet. Egy szóval sem írtam, hogy élvezem, de már képtelen lennék másként csinálni. Gyermekkorom óta várom már nagyon a végét.
Nővérem sem járt jobban, ő totál alkoholista lett, ebbe menekült. Emlékszem mindig öltük egymást, de ha bajvolt csak egymásra néztünk és nem volt szükség szavakra, tudtuk kinek mit kell tennie. Ő tanított meg főzni, mosni, vasalni és sok minden másra, hogy el tudjam látni magam ha egyedül maradnék. Ő is egyedül él ha jól tudom, évtizedek óta nem láttam.
Köszönjük drága egyetlen anyuka és apuka. Nélkülük nem jutottunk volna el idáig, nem volt könnyű, de a segítségükkel sikerült.
Alkalomadtán meghálálom.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
#20
moonlight115
őstag
moonlight115
őstag
Jó írás, tetszett!
Mikor valami igazán rossz dolog történik velünk, arra gondolunk: Ez szörnyű! Mit tettem, hogy pont velem...? Bárcsak soha ne kellett volna átélnem ezt...! - Akkor bizony nem jut eszünkbe, hogy ebből tanulni is lehet, mint a te példád is mutatja. Neked szerencséd volt, hogy szeretet is kaptál, egy gyermek életében ez a legfontosabb, főként élete első éveiben.Zöld izé... Én semmi kivetnivalót nem látok abban, ahogyan élsz. Meg tudom érteni, hogy te így érzed jól magad. Miért kéne úgy élned, ahogy más? Az emberek többsége családra vágyik, családban él, és nehezen fogadja el, hogy nem vagyunk egyformák. Ezért én nem is biztatlak arra, hogy mozdulj ki, ismerkedj, barátkozz. Majd megteszed, ha eljön az ideje. Nem lehet ezt erőltetni. De ha mégis próbálkoznál, sok szerencsét hozzá!
-
#19
Zedz
addikt
Zöld izé...
#18
Zedz
addikt
válasz
Zöld izé...
#18
üzenetére
Teljesen egyet értek veled, aki egyszer átver az máskor is át fog, és nem nevezheted a barátodnak. Mindezek mellett azért található 1-2 olyan ember aki méltó erre a megnevezésre. Én is egy kezemen meg tudnám számolni hány embert tartok a barátomnak, de itt nem is a mennyiség a lényeg. Amiket írtál azok - akárhogyan is hangzik- tényleg elszomorítottak. Én is voltam úgy, hogy nem érdekelnek az emberi kapcsolatok, mert minek, de amikor olyannal találkozol akit tényleg érdekel mi újság veked, hogy vagy, valahogy jobb lesz a napod.
-
#18
Zöld izé...
csendes tag
Zedz
#17
Zöld izé...
csendes tag
Üdv.
A barátok mind átvertek!
Mondjuk én sosem tekintettem őket a barátaimnak, ezt ők állították magukról.
Mint írtam, nem igénylem az ilyen kapcsolatokat.Ez szerintem nem létezik, hogy igaz barátság. Aki pedig egyszer átver az megteszi másodszor és harmadszor és még ki tudja hányszor.
Senkiben sem bízok!
Egyetlen ember van aki méltó a bizalmamra, ÉN.
-
#17
Zedz
addikt
Zöld izé...
#15
Zedz
addikt
válasz
Zöld izé...
#15
üzenetére
Elég meredeknek hat ez az életvitel. A barátok és más ember társaságát miért nem keresed? Ha a családból eleged is van, a barátok azért segíthetnek átlendülni egy-két nehéz akadályon, és még örömöt és lelhetsz az életben. Nem akarok szentbeszéded meg csupa sablonos szöveget írni, de belenyugodni meg feladni tényleg könnyű.
-
#16
FatalEror
addikt
Zöld izé...
#15
FatalEror
addikt
válasz
Zöld izé...
#15
üzenetére
Őszintén sajnállak!És nem is akarsz ezen változtatni,nem gondolnád ha "nem félnél" az emberektől,akkor egyszerűbb lenne?
Amúgy átérzem a helyzetedet,engem apám vett semmibe,mint ezt azért,mert nem tanultam úgy ahogy ő akarta,értsd nem 4-5-s tanuló voltam,hanem 2-3-s,és azt sem akarta elfogadni,hogy más érdekelt,ennek következménye folyamatos viták ellentétek pofonok,én féltem is tőle,mindig azt hallgattam,hogy egy szar vagyok,és hogy nem viszem semmire.Pontos idézések tőle:Zabáljál sokat,hogy elbírd a lapátot,mert csak segéd munkás lesz belőled,és én nem fogok veled szóba állni Megnézheted kint a kukásokat,mert te is csak az leszel Egy utolsó tróger alak vagy Szemétláda vagy.Ha hazajött a munkából,akkor első kapható alkalom adtán nekem esett,ordított elmondta válogatott monológjait,és sikeresen porig rombolta,az önbecsülésemet,néha csak ránéztem a konyha pulton lévő késtartóra,és arra gondoltam,hogy véget vetek szenvedésemnek,de mindig csak az járt az eszembe,hogy megfutamodni a legkönnyebb. -
#15
Zöld izé...
csendes tag
ijjájom
#6
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Válaszolva a kérdéseidre, nincs családom, még magától a szótól is felfordul és görcsbe rándul a gyomrom.
Nem is akarok családot soha. Köszönöm, de nem kérek belőle. Elég volt egyszer. Számomra ennek a jelentése egyenlő a pokollal és minden rosszal. Valamint kimondhatatlanul nem tudom elviselni a kölköket, iszonyatosan idegesítenek. Semmi értelme, talán olyan szülő lennék mint anyám.Hogyan élek?
Tizenhét évesen elmentem otthonról, nem bírtam tovább. Nem sokat tudok róluk az eltelt időben, igyekeztem kerülni minden kapcsolatot velük és a teljes rokonsággal. Azóta albérletben élek már 22 éve, sokszor kellett költöznöm. Nehezen viselem el az emberek közelségét, csak sötétedés után megyek ki az utcára. Sosem maradok kint tovább a szükségesnél. Ha lehet csak éjszakai munkát vállalok és mindig sietek vissza a négy fal közé, ez biztonságot ad. Nem járok sehová sem, max a közértbe, de az is egy tortúra a részemre. Nincsenek barátaim, de nem is igénylem. Az összes kapcsolatom a külvilággal szinte csak az internet. Mindig le van húzva az összes roletta és behúzva a sötétítők minden helységben. Szeretem a sötétet a félhomályt, ott biztonságban vagyok, nem érhet el senki és semmi. Sokszor átbőgöm az éjszakákat ha épp az albérletben vagyok és általában magammal társalgok. Minden ébredéskor a napi mottó: Egy újabb nap a pokolban. Semmilyen ünnepet nem tartok meg, nincs mit ünnepelnem, nincs karácsony, nincs szilveszter, nincs semmi, főleg a születésnapomat gyűlölöm leginkább. Azzal az átkozott nappal kezdődött minden.
Szóval, elvagyok.
Az öngyilkosság már nem foglalkoztat, elég volt két próbálkozás. Anyám valószínűleg jót nevetne rajtam ha megtudná, ezt az örömöt nem szerzem meg neki. Már túl léptem ezen, csak a bosszú éltet.
Soha nem bocsájtok meg, SOHA.
-
Zedz
addikt
Komolyan sajnálom, hogy valakinek ilyen gyerekkora legyen mint neked, és egy másik fórumozónak, viszont annak kifejezetten örülök, hogy sikerült jó emberré válnod, és külön örülök annak, hogy mindezek után szereted a gyermekeid. Minden jót kívánok a továbbiakban, és előre is Isten éltessen!
-
Hát igen...
Bevallom őszintén azért keserített el a Te történeted nagyon, mert a mi családunkban is hasonló beteg idióták voltak a nagyszülők... Akik elég degenerációt neveltek bele a gyerekeikbe. Szerencsére én jól jártam, mert második gyereke voltam anyámnak, de a nővéremnek jutott hideg-meleg is rendesen lévén, hogy anyám első házasságából született és miután elváltak a nagyanyám önkényesen magához vette anyámtól és anyám ellen nevelte...
Gondolhatod, hogy miután anyám hozzáment apámhoz és apám az asztalra csapott nagymutternél, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye és nem a dilis öreganyjánál, addigra már késő volt... Ment is otthon az "ereszd-el-a-hajam" amíg nővére nagykorú nem lett és meg is pattant egyből, mint a hajszálér.
És mindez a nagyanyám háborút átélt (nagyapám ekkor lett oda), megnyomorodott, vadkommunizmusban idomított-alázott világa miatt.Pont tegnap mondta egy barátom, hogy miért nem írom le a család történetét. Azt válaszoltam neki, hogy azt sem csinálom, hogy sz@rból pónilovat formázok, aztán azt rakom ki a vitrinbe. De inkább az az oka, hogy nincs erőm... Ezért igazán becsüllek Téged, hogy Te le tudtad írni...
-
vamzi
senior tag
[...]és amikor leszálltunk a vonatról, megjegyezte, hogy most jár életében másodszor ebben a kisvárosban, és mindkét alkalommal azért, hogy elvetessen.[...]
Azért ez hihetetlenül durva! Hogy mondhat ilyet a gyerekének egy szülő?!
Sajnálattal olvastam az egészet, de nem tudom azt mondani, hogy el tudom képzelni, mert nem, nem tudom.
-
ijjájom
tag
Örülök,hogy tetszenek az írásaim, talán azért, mert egy kivételével az életből merített, valós történetek.
Bocs, félreérthető volt, a temetési költség három felé ment, akik a végrendeletben benne voltak. A kötelesrészeseknek nem kellett fizetniük. Tulajdonképpen mint írtam, a temetési pénzt a felét örökölt nővéremék lenyúlták, arra a szép piros kocsira!
Ezért így is igazságtalannak tartom.
A végén amit leírtál, az sajnos nagy igazság!!!
Vigasztalódj, már majdnem kész a következő írásom! Beteg vagyok, írásra vagyok ítélve!KillHates: Küldjek köptetőt??
Sajnos most azt is szedek! Én inkább nyelni nem tudok!!! Ne akadj ki rajta, emészd meg gyorsan, már én is emésztettem, jajjjjjj a vakbelem!!!! -
FatalEror
addikt
Köszi az írást,nem vagyok egy olvasó bajnok,de a te írásaidat mindig szívesen olvasom!
Látom nem könnyű neked sem.
Előre elnézést kérek,de azt kifejezetten gusztustalannak tartom,hogy neked egyedül kellet a komplett temetést finanszírozni,úgy nem csak te örököltél.A helyzeted nagyjából tudom milyen én apámmal voltam hasonlóan!
A cikked utolsó bekezdéshez csak annyit fűznék hozzá,hogy az idő sok sebet begyógyít,de nem az összeset,mivel van,hogy a sebekből hegek lesznek,és feledni nem engednek. -
#7
ijjájom
tag
old rocker
#5
ijjájom
tag
válasz
old rocker
#5
üzenetére
Hát tudod elgondolkodtató, hogy miért is vagyok ilyen feledékeny mostanában!
Félretéve a tréfát, nem gondoltam, hogy "szintén zenész"!
Tényleg az enyém nem is volt olyan vészes, voltak szép pillanatok, /amikor nem volt otthon!
/
Soha nem szeretett bennünket, a szöveg, hogy "apátok idecsinált benneteket" borzalmas nyomot hagy az emberben és szomorúvá teszi, hogy az ANYA akit tisztelni kellene, nem létezik számára.
Ennélfogva a halála sem rendített meg igazán, habár mindent elkövettem a utolsó időben, hogy bemenjek hozzá, talán arra várva, hogy vallomást tesz!
Sajnos 6 éves voltam, amikor Édesapám meghalt, aki nagyon szeretett, imádtuk, és attól fogva Hamupipőkeként jártam a sírjához, ott sírtam el minden búmat, bánatomat.
Vége, felnőttek lettünk, gyerekeink vannak, akikért mindent megteszünk! A lényeg ez, hogy tényleg ezért úgy érzem jobb ember vált belőlem!
Nem tudom, miért írtam ennyit, hisz olvasol a zsigereimben is....olbaidhun: Én köszönöm, hogy elolvastad!
-
#6
ijjájom
tag
Zöld izé...
#3
ijjájom
tag
válasz
Zöld izé...
#3
üzenetére
Most mégsem írhatom azt, hogy örülök, hogy Te is átélted ezeket a dolgokat!
Inkább sajnálom, hogy Veled is ilyen dolgok történtek. A leírtak alapján az én helyzetem azért jobb volt. Az a duma sajnos nálunk is elhangzott sokszor, amikor már kínjában nem tudott mit mondani nekünk: "a világra szartalak benneteket".
Ha eszembe jut, szégyenlem magam helyette is!
Egész életemben azon voltam, hogy ne kövessem el azt a hibát, hibákat, amiket ő elkövetett. Egyben mégis hasonlítunk, nekem is öt gyerekem lett, de én szeretem és tisztelem őket. Nem tudom van-e családod? Hogyan élsz? /ha gondolod privátban írhatsz!/ Egyet tudok, nem szabad, hogy a bosszú éltessen! Tudom, hogy milyen nehéz túltennie az embernek magát ezeken a dolgokon, illetve nem is lehet talán soha, de lefoglalt az igyekezet, hogy teljesen más legyek, nehogy ugyanazokat a hibákat kövessem el.
Biztosan nem vagyok tökéletes, de legalább mindent megtettem.
Abban pedig biztos vagyok, hogy nem fogsz találkozni velük, mert Te nem a pokolba fogsz jutni! Arra gondolj, micsoda lelkivilága lehetett, hogy ilyent tett, és hogy Te erre soha sem lennél képes!
Kívánom Neked, hogy annyira tedd túl magad az egészen, hogy harag ne maradjon Benned, gyűlölet és bosszúszomj sem!!
/Itt elárulom, hogy ha megyek a temetőbe, apám sírjára a legszebb virágot viszem, ott időzök sokat, anyáméra pedig csak jelképeset és rövid ideig tartózkodom ott!/ -
#5
old rocker
veterán
old rocker
veterán
Ahhoz képest, hogy vödörrel vágott fejbe anyád, egészen jól leírtad a memoárodat
- hogy a vidámabb részéről kezdjem; a komorabb feléhez meg - bár ez nem vigasz - csak annyit, testi fenyítés vonatkozásában az én életem 10 éves koromig horror volt ehhez képest. Az én anyám messze túltelesítette a tiédet. Ami miatt most ezt mégis ideszúrtam: régen belenyugodtam abba, hogy anyám egy süllyedő sírhalom szerves és jeltelen része lett; mire idáig eljutottunk, a harag és ellenszenv - amit édesapám mindig azzal csillapított, azért szeresd őt, fiam ... mégiscsak az anyád, neki köszönheted az életed - is régen eloszlott. Igaz, apám hozzáállása nélkül még a kötelező tisztelet se fejlődött volna ki bennem, de úgy voltam vele, ha apám meg tud neki bocsátani azért, amiket tett velem, velünk, akkor én sem haragudhatok.
Bár a tragikomikum ellenére nagyon is értem a tragédiát az életedben, de ne felejtsd el a pozitív oldalát: volt miből tanulnod, hogy te más legyél.P.s.: Azt a boltos, hitelezős, gézabácsis bekezdést olvasd át még egyszer, az első mondat után a második rosszul illeszkedik... szerintem.
-
#3
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Sajnos vagyunk egy páran, akiknek a szülei hasonlóak voltak. Apám sem volt semmi, de anyám volt maga a fő gonosz.
Az én anyám kedvenc szava járása az volt: Csak nekem lehet két ilyen hülye kölköm! Meg hogy: Örülj, hogy kisz..talak! Meg hogy: El se kezd mert te hülye vagy és úgy sem sikerül.
Minden nap hülyére vert, mindig volt rá valamilyen indoka, mert éppen bal lábbal ébredt és ő mindig úgy ébredt. Egy igazi szadista elmebeteg volt, aki élvezetből tette amit tett. Nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem a testi fenyítésre és a teljes lelki eltiprásra és megalázásra. Az egész gyermekkorom egy igazi pszichológiai, lelki és testi gyötrelem volt.
Minden nap azóta is ezzel kelek és fekszem, lassan negyven éve. Egy életre rám nyomta ez az egész a bélyegét.
Nagyon remélem, hogy a pokolban találkozok velük és én kínozhatom őket az örökkévalóságig.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
![[/IMG[/P]](http://cdn.rios.hu/dl/upc/2013-01/05/382286_zbg5hm7ltqd9ivul_e67k983b75c1de675bkdc431275k63836ck1.jpg/800 "[/IMG[/P]")
/
Új hozzászólás Aktív témák
- Fury 15 G8 15.6" FHD IPS i7-11850H RTX A2000 32GB 512GB NVMe ujjlolv IR kam gar
- Megkímélt!! Dell Latitude 5480 i7-7820HQ 32GB 1TB SSD
- Új Poco F6 512/12GB Black 2év garancia!
- Western Digital GOLD 12TB SATA3 (WD121KRYZ) HDD
- Intel Core i7-14700 20-Core 2.1GHz LGA1700 (33M Cache, up to 5.40GHz) Processzor
- GYÖNYÖRŰ iPhone 11 Pro 256GB Midnight Green -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS2253,95% Akkumulátor
- 152 - Lenovo LOQ (15IRH8) - Intel Core i5-12450H, RTX 4060
- 129 - Lenovo Legion Pro 7 (16ARX8H) - AMD Ryzen 9 7945HX, RTX 4080
- HIBÁTLAN iPhone 15 Pro Max 256GB Black Titanium -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3497
- 136 - Lenovo Legion Pro 7 (16IRX9H) - Intel Core i9-14900HX, RTX 4080
Állásajánlatok
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest