Új hozzászólás Aktív témák
-
#09819904
törölt tag
Találtam egy videót Csernustól amiben a boldogtalan kapcsolatokról tart előadást. A hangminőség kicsit úgymond zajos, de azért még érthető.
http://www.youtube.com/watch?v=GSSH3PD9nVk
Szerintem pár felmerült kérdésre választ ad!
-
#09819904
törölt tag
Azért az életkort nem csak úgy kell nézni, hogy azért, mert 19 éves attól még fiatal! Igen, egy 30-40-50 éveshez képest fiatal. Viszont ez a statisztikai, számszaki része.
Az is lényeges, hogy lelkiekben mennyi idős! Tudod Te is biztosan, hogy vannak emberek akik sokkal hamarabb nőttek fel. Szülők elvesztése, rossz körülmények vagy bármi más miatt. Nos, azon emberek hiába fiatalok, lelkiekben sokkal felnőttebbek.
Az érzelmi világ, hogy k hogyan éli meg és át a dolgokat az is egyénenként más és más! Amíg pl. téged egy anyázás nem hat meg, addig mást igen, hogy egy sarkított példával éljek.
A párkapcsolati dolgok is egyénenként másképp viselik meg az embert. Van nem egy olyan lány akire, ha ránézel a legnagyobb jóindulattal is emo-s k****nak titulálnád. Holott neki ez csak egy külső stílus, a lelkében pedig annyira érzelmes ember akit egy szakítás padlóra küld(het) akár évekig. Más hasonló kaliberű ember akár egy óra alatt is átesik mindenen és éli tovább a kis életét.Azzal egyetértek, hogy a legfontosabb dolog a saját portánkon körülnézni! Bár azt sem szabad elfelejtenie nagyon sok embernek, hogy a konzekvenciákat le kell vonni a hibákból a másik fél okolása helyett. Szintén fontos, hogy a bosszú helyett a saját sorsának javítására szentelt idő jobban megtérül.
A világ mentalitásáról pedig csak annyit, hogy megbetegedett, velejéig romlott. Vannak tisztelettartó emberek, akik viszik tovább a múlt jól bevált hagyományait, de egyre kevesebb ilyen ember van. Egyszerűen mára nem sok olyan hiteles emberbe lehet botlani aki barát, társ, partner titulust megérdemel effektíven!
Ez adódik abból, hogy mára a minőséget felváltotta a mennyiség. -
nubreed
veterán
Pontosan, egyetértek.
A cikk írónak: 19 évesen iszonyú fiatal vagy még. Rengeteg lehetőséged lesz még új párt találni. Nem szabad így összetörni.
Akiket meg (vélt) boldsággal tölt el a megtorlás, nagyon remélem, hogy majd egy napon őket is megtorolják. Megérdemlik. A nayg egótokban megsértve érzitek magatokat mi? Mert veletek, isten tökéletes teremtményeivel szakítani mertek? Talán előszőr magatokba kéne nézni és megkeresni a hibát, hogy miért dobott a párotok és nem a megtorláson agyalni... jézus isten hova jut ez a világ...
-
Csoffadalom
tag
válasz
Crystalheart
#68
üzenetére
Ezt most mire felelted abból a hosszúból? Semmire, csak tényként közöltem.
-
#68
Crystalheart
őstag
Csoffadalom
#67
Crystalheart
őstag
válasz
Csoffadalom
#67
üzenetére
"Én nagyon jól tudom, nincs az az isten, hogy én még1X leadjak 20 kilót, gyógyszereket egyek rendes kaja helyett és egész nap idegbeteg legyek." - Ezt most mire felelted abból a hosszúból?
Egyébként természetesen lehet így is. Én sem kezdek senkivel, noha inkább kényelmességből és időtakarékosságból. Próbáld lazán kezelni, nem világkatasztrófa ez. Lehet, hogy az segítene, ha filozófiát és pszichológiát kezdenél el olvasni, legalább nagy vonalakban.
Amit én gondolok, hogy "a nők" (idézőjelben, mert soha nem lehet ekkorákat általánosítani, én sem vagyok "a férfiak" csoportban gondolkodás terén) gondolkodásában is van logika, márpedig az, hogy néha ők maguk sem gondolnak bele a döntéseik racionalitásába, gyakran pillanatnyi ingerek és érzelmek alapján dől el a fejükben sok minden. Belső késztetések irányítják őket, de nem úgy, mint az ostoba ösztönlény férfit, ők ezt képesek okosan is tenni: ezeket a nem feltétlen tudatos vagy megmagyarázható benyomásokat tudatosan fontosabbnak érzik a racionális logikánál is. (Szerintem ezért tud olyan népszerű lenni köreikben az ezotéria is.) Ezeket ismervén azonban például egy félrelépés vagy hazugság sok esetben egészen más fénybe kerül.
A férfiak sok esetben racionálisabbak, de náluk pedig az ösztönök (eredendő beidegződések, vagy hormonok) írják felül gyakran a tudatosságot anélkül, hogy mélyen belegondolnának. Na most ha kettő ilyen összekerül...
Karinthy írta jól: "Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit."
-
Csoffadalom
tag
válasz
Crystalheart
#65
üzenetére
Én nagyon jól tudom, nincs az az isten, hogy én még1X leadjak 20 kilót, gyógyszereket egyek rendes kaja helyett és egész nap idegbeteg legyek. Köcsögöm széken, de nem.
Az önismeretem mindig rendben volt. Tudom mik az előnyös tulajdonságaim és melyek a rosszak. Magammal tisztában vagyok. A nőkkel más a helyzet, az egy fekete lyuk. De mind1, nővel én már soha nem kezdek. Pasival meg pláne.
-
#66
Crystalheart
őstag
#09819904
#63
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#63
üzenetére
Mint mondottam, te egészen mást értesz szerelem alatt, pedig kifejtettem, hogy én csak a szeretet egy fajtáját nevezem annak. A tudatos érzelmek híve vagyok, bármilyen ellentmondásos legyen is ez a szókapcsolat - az én szerelem-fogalmamba nem is nagyon férne bele egy ösztönszerű eredet, noha tünetként, mellékhatásként természetesen előjöhet sokaknál az is. Sokan olyat hisznek szerelemnek, ami valójából csak primitív (nem rossz értelemben primitív, csak elemi, ösztönös), állatias vonzódás, aztán pofára esnek, amikor az újabb ingerektől függően néhány hónap vagy év múlva elmúlik a hormonok hatása. Az ilyet én nem igazán nevezem szerelemnek.
Korábban idéztél Máraitól. Nos, Márai intellektuálisan, és tiszta szívéből, bár kétségkívül sajátságos módon szerette a feleségét. Mégis megcsalta, kétszer is, de nem szűnt meg szeretni. Felesége halála után, öregen elvesztette az élete értelmét és egyszerűen utána ment. Ezt én szerelemnek nevezem.
Halálig tartó szerelem? Van az úgy, hogy a halál után is tart. Gyarmati Fanni már a százon túl van, és Radnóti után soha nem volt újabb kapcsolata. Ugyanabban a házban él, amit még közösen vásároltak, még a hajdani férj névtáblája is kint van. Pedig őt is megcsalták, szerelmük mégis túlélte nem csak ezt, hanem a világháborút, a halált, és most már biztos, hogy az időt, az örökkévalóságot is.
(Hol jött be a vallás? A keresztény kultúrkör nem vallás kérdése, hanem inkább kultúratörténelmi fogalom. én is a keresztény kultúrkörbe tartozom, holott nem vagyok vallásos. A mohamedán kultúrában például egészen máshogyan viszonyulnak ehhez a témához, és máshogy a japán shinto alapú kultúrában. A kereszténység előtti magyarság is máshogyan élte meg mindezt. Véleményem szerint a történelmi kereszténység - más hitekkel vagy törvényekkel egyetemben - olyan tabukat erőltetett a népekre, amelyek szokásként fennmaradva máig rettentő sok magánélet-béli konfliktus alapját képezik.)
-
#65
Crystalheart
őstag
Csoffadalom
#62
Crystalheart
őstag
válasz
Csoffadalom
#62
üzenetére
Na hát igen, erre lehet talán azt mondani, hogy user error.
Kár ennyire magadra venni az ilyen lelki dolgokat. A cikkben szereplő sztoriban annyi a pláne, hogy egy pszichés betegség nem kutya, az nagyon sokat ronthat az életminőségen és az érzelmek és döntések feldolgozásán.Egyébként én az önismeretet ÉS az emberismeretet tartom a kulcsnak, bár bizonyára nem mindenkire igaz. Akinek jó az önismerete és az emberismerete, azt nem készíti ki véglegesen például egy sima megcsalás, hanem megpróbálja értelmesen megoldani a problémát, kideríteni, hogy mi vezetett idáig, és mit lehet kezdeni a helyzettel úgy, hogy mindenki a legkevésbé sérüljön és a legtöbbet fejlődjön. Végső, reménytelenül veszett esetben meg ignorálni és átváltani hiperracionális módba.
-
#64
#09819904
törölt tag
Csoffadalom
#62
#09819904
törölt tag
válasz
Csoffadalom
#62
üzenetére
Az emocionális érzelmi világ az az emberi "testrész" ami hiába áll stabil alapokon, a legkönnyebb egy pici ponton romba dönteni.
Ez nagyjából olyan, mintha egy piramis tetejére egy kb. 10 centi mély, 1 centi átmérőjű lyukat fúrsz és abba mindig csöpögne víz. Idővel szépen a piramis eltűnik. No, persze ez most egy érzelmi jellegű példa volt.
Az életben azért lehet igen durván övön alulit ütni akarva-akaratlanul amivel összedől a kártyavár.Stabil, megingathatatlan ember nem létezik!
-
#63
#09819904
törölt tag
Crystalheart
#61
#09819904
törölt tag
válasz
Crystalheart
#61
üzenetére
Az a testvéri szeretet amit Te itt megemlítesz, az szubjektív és elfogult is egyben!
Életünkben minden feltételhez kötött! Viszont azért érdekelne, hogy például, ha van egy gyereked, a testvéred áthívja magához vendégségbe, majd a jelenlévők közül mindenki kap enni csak a Te gyereked nem, akkor is ugyanúgy azt vallanád, hogy a vér meg a szeretet? Kétlem! Tény, ez is egy szubjektív példa, de ugyanakkor reális a mai világban.
Azért amikor egy ilyen eset megesik, akkor egyfajta hűtlenségről, érzéketlenségről beszélünk. Hiába van ott a testvér mondjuk 40 éve, akkor is onnantól az egész érzelmi vonal megváltozik és a szeretet olyan mértékű csorbát szenved amiből nem igazán lehet ismét szeretet!A szerelem még mindig egy emocionálisan generált dolog aminek nem sok köze van a szeretethez! Csupán annyi, hogy érzelmileg kötődik "A" személy "B"-hez, és itt kifújt!
Nézd reálisan a dolgokat! Van, létezik sírig tartó szerelem? Nem! Ez egy mulandó dolog. Tehát megegyezhetünk abban, hogy generált! A szeretet mindaz ami valóban nem apadhat el. De csak normális agyműködéssel!Álarc... Nos, Gárdonyi definiálta a legpontosabban! "Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan."
Ezzel egyetértek, hiszen hiába élsz valakivel, s lehet az testvér is együtt születésedtől fogva, akkor is CSAK megismered, de nem kiismered! Csupán az arcát fogod látni, de mindazt amit Ő a lelkében belül átél, maximum a kivetített fizikai és/vagy verbális dologból tudod majd valamennyire.Ole Nydahl akit nagyra tartok a tudásáért a következőt írta a szerelemről:
"A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. Az igazi szerelemben a szabadság és a fejlődés ízét érezzük, és kapcsolatunk mentes minden ragacsos kötődéstől. Azok a tettek és érzelmek éltetik, amelyek révén együtt tanulhatunk és fejlődhetünk. Fontos számunkra, hogy párunk boldog legyen, és környezetünkben élők is jól érezzék magukat. A szerelem akkor működik, ha társunkat nem uralni és korlátozni akarjuk, hanem képesek vagyunk megmutatni azokat a tulajdonságokat, amelyekkel eredendően rendelkezik - az erőt, a szépséget és a lehetőségeket -, majd ezeket együtt sugározzuk ki a térbe."Mindez ugye szépen hangzik. Viszont a megvalósítása az érzelmi dolgoknak mentális oldalt is megkíván! Elvégre nem lehet "azért, mert szeretlek" alapon élni! Egy jól működő párkapcsolat, társkapcsolat csak és kizárólag úgy működhet hosszútávon, akár megmerem kockáztatni, hogy a sírig, ha mindkét fél tudatosan kivitelezi a dolgokat az érzelmi oldal mellett. A kettő külön nem megy!
Szeretem a páromat, akkor megteszek érte mindent a lehetőségeimhez képest. Ezzel bizonyítva azt, hogy Őt tiszteletem (mentálisan), szeretem (emocionálisan), és Ő az a személy akivel viták (mentálisan), veszekedések (emocionálisan) árán is együtt vagyok. Ugyanakkor természetesen szintén a mentális és emocionális oldallal közös egyetértésben meghagyom a szabadságát... És még lehetne sorolni!A szerelemmel az a baj, hogy tudatosság nélkül vágnak bele nagyon sokan! Mert tetszik ez a pasi és/vagy csaj. Ezzel nincs még önmagában semmi gond! De a megvalósításnál már problémák jönnek elő!
Mi a szerelem? Az amikor az adott partnerről elképzelem, hogy Ő ilyen meg olyan. Vagyis emocionálisan hatok magamra a tudatosság helyett, hogy nekem rá szükségem van... Mert jó kerek segge van, jó nagy f...ókusszal látja a világot és még lehetne sorolni.
Anyáink, apáink, nagyszüleink akik 40-50-60 éve is együtt vannak, Őket sem a szerelem tartja össze. Aki még idős korában is azt mondja, hogy "csak a szerelem", az nem mond igazat! Nyilván jelen lehet a szerelem, de nem a rózsaszín köd értelmében! Őket sokkal több, sokkal komplexebb érzelmi szálak kötik össze, mint amit a szerelem bármilyen értelemben is jelent!A vallást megint nem keverném sehogy a témához, mivel én szeretek általánosan, reálisan azért a dolgok közepében hinni, azokat vallani. Mert a katolikus így, a református úgy, a zsidók másképp... Nem! Tiszteletben tartom a vallásokat és a szokásokat, de ezekről direkt amiatt nem témázom, mert jobban szeretem, ha senki nincs még véletlenül se megsértve semmivel. Nyilván ezzel nem azt mondom, hogy egy kötetlen beszélgetésbe nem témáznék erről, vagy, ha valaki úgy kívánja. De ezek inkább a magánvélemény oldalamon, privátban férnek el.
-
#61
Crystalheart
őstag
#09819904
#56
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#56
üzenetére
Érdekesen értelmezed a szeretet és a szerelem fogalmát, minden bizonnyal egészen másként, mint én, és más-más életút mást is enged a fogalmakhoz társítani. Ezért nem is szállnék fogalomhatározó vitába...
Viszont vegyünk egy egyszerű példát, a testvéri szeretetet. A tulajdon testvérem tehet bármit, akkor is a családhoz tartozik, és akkor is szeretni fogom. Nem fogok tudni elvonatkoztatni a köteléktől akkor sem, ha elárul, ha becsap, ha a vesztemet okozza. Pedig számomra a vérségi kötelék igazán nem sokat jelent, de vele nőttem fel, ismerem, és megtanultam feltétel nélkül szeretni, és mindig érdekelni fog.
A szerelem fogalmát én arra a különleges szeretetre alkalmazom, amit a szív választottja iránt érzünk. (Sokan a szenvedélyes, vak, bolondító, és általában múló mámorra értik, amitől az örök megváltást remélik, én azonban azt csak az egyik mellékhatásnak tartom, ami nem is jön elő mindenkinél, például nálam esélytelen.) Nem gondolom erősebbnek ezt az érzelmet a testvéri szeretetnél, de gyöngébbnek sem, csak kicsit másnak. Ez az érzelem egészen addig kitart, amíg a szerelem tárgya önmaga marad, az a személy, akibe beleszerettünk. Hogy elmúljon, ahhoz arra kellene rádöbbenni, hogy csupán egy eszményt szerettünk egészen idáig, egy álarcot - és talán az eszményt tovább bálványozzuk eztán is. Ilyen is van a világon, nem is ritka, de nem minden esetre igaz. Ha a szerelem, és akár a felebaráti szeretet enélkül is elmúlik, akkor talán önmagunkat sem ismerjük elég jól, és nem árt magunkba mélyednünk.
"Amikortól engem nem érdekel a másik fél, onnantól ez már meg is valósult!" - Az elválás után is érdekelhet a másik sorsa, miért ne érdekelhetne? Ha bizonyos ideig összekötöttük az életünket - sőt, még az sem kell hozzá -, akkor szerintem természetes, hogy a továbbiakban is tehetünk érte jót, egyengethetjük az útját, és kisegíthetjük a bajban, hacsak nem kérte kifejezetten az ellenkezőjét. És ehhez nem kell még az újraegyesülés reménye sem, csak némi alapvető önzetlenség. (Valahogy úgy, ahogy a plátói szerelem esetén való segítséghez sem kell az egyesülés reménye sem.) Ha a barátaimnak, a szeretett barátaimnak önzetlenül segítek, ha érdekel a sorsuk, akkor épp azé ne érdekelne, akivel szerettük egymást? Puszta tiszteletből ritkán akarunk gondoskodni másokról. És mi a helyzet a papokkal, apácákkal, szerzetesekkel, akiknek még ez sem kell a gondoskodáshoz és a szeretethez?
Oh, és hogy mennyire különbözhet a szerelemről alkotott fogalmunk, még azt is elmondom, hogy nem tartom törvényszerűnek, hogy csakis egyetlen személy iránt lehetne szerelemre lobbanni egyazon időben; a szeretetnek nincs mértékegysége vagy mennyisége, nem apadhat ki. Ebben valószínűleg különbözöm a keresztény kultúrájú társadalom nagyobbik részétől, de hát ez van.
-
greenity
senior tag
A történtek után egy magas és áthatolhatatlan falat építettem magam köré. Nem jut be oda senki. Igaz ugyan, hogy én sem jutok ki, de így legalább nem fogok megsérülni. Én soha az életben nem akarok oda visszakerülni. Azt az érzést sem akarom újra élni soha. Mást sem nagyon fogok, de megsérülni sem fogok. Mellesleg cinikus lettem és erősen szarkasztikus.
Nem egy embertől hallottam ezt, és őszintén? Igazatok van... Mégis azt hiszem mindenkinek meg van az az ember, aki mellett, vagy akinek hatására ez a fal ledől, még akkor is, ha az illető nem a párja lesz, hanem a legjobb barátja, akinek elmondja a dolgokat, akit beenged a falon belül.
Bennem ez a fal már régen felépült, és most talán van valaki, akinek megmutatok mindent, nem csak darabokat.
-
#59
Csoffadalom
tag
Csoffadalom
tag
Még egy kolléga... Más is járt ott ahol én, ezt jó tudni. Én is vállaltam sok mindent, mégis elbuktam mindent.
Kérdés csak az, hogy milyen "új,, emberként tért vissza, mit hozott magával a pokolból? Mert én elég sok sz..ságot. Először is, SENKIBEN nem bízom meg, pláne nőben. A történtek után egy magas és áthatolhatatlan falat építettem magam köré. Nem jut be oda senki. Igaz ugyan, hogy én sem jutok ki, de így legalább nem fogok megsérülni. Én soha az életben nem akarok oda visszakerülni. Azt az érzést sem akarom újra élni soha. Mást sem nagyon fogok, de megsérülni sem fogok. Mellesleg cinikus lettem és erősen szarkasztikus.
Megtehettem volna, hogy bosszút állok. Össze-vissza verem azt a k..vát és a pasiját, vagy csak a csajt. Bármilyen módon de bosszút akartam állni. De nem tettem semmit. SEMMIT. Az emberek egyik fele kiröhögött, hogy béna pöcs vagyok. A másik fele megdicsért a bénaságomért.
Már semmi nem érdekel. Nem érdekel, hogy találok e valakit ebben a nyomorult életben vagy sem. Magasról teszek rá. Az sem érdekel, hogy sokan homárnak néznek már jó ideje, mert nem látnak nővel, csak pasikkal. Higgyenek csak nyugodtan bármit, lesz..om. Bekaphatja mindenki aki magyarázni akar nekem az élet dolgairól. Meg a jó tanács osztogatók is. Ezt nem lehet egy-két hét/hónap alatt kiheverni, több idő kell hozzá.
Azt, hogy én most jól vagyok, csak magamnak köszönhetem. Nem az "okosoknak,, és a mindent, mindenkinél jobban tudó embereknek. A barátaim is szépen elhagytak, ki normálisan ki paraszt módjára. Egyetlen egy barátom maradt, de ő kitart mellettem. Mondjuk igaz, ő is hasonló kép vélekedik és hasonlóan járt mint én.
Ha egyedül fogok megöregedni, vagy meghalni, nem baj. Én nem bánok semmit.
-
#56
#09819904
törölt tag
Crystalheart
#55
#09819904
törölt tag
válasz
Crystalheart
#55
üzenetére
Gondoltam, hogy ide lesz keverve a szerelem... A szerelmet felejtsük el! A szerelem nem más, mint az amikor emocionálisan meghülyítjük a szürkeállományunkat és bemeséljük magunkat, hogy Julika vagy Pistike az igazi. Nem baj, ha tízszer ver meg, vagy épp megaláz, akkor is Ő az igazi!
Tisztelet van, szeretet van, szerelem nincs! Első két érzelmi és egyben értelmi állapot létezik, az utóbbi csak generált önhülyítés!A szeretetet ugye ugyanúgy, mint a tiszteletet ki kell érdemelni. Azt nem lehet kérni, nem lehet megvenni! Viszont, mint már korábban kifejtettem, ha valami véget ér azért az nem fog örömteljes dologként megjelenni az ember életében. Értem ezalatt azt, hogy lehet szépen, békében is elválni egymástól és utána kellemes eltársalogni, de ekkor már nem lesz szeretet! A szeretet ilyen esetben a fájdalommal, a lelki emésztéssel szépen elmúlik. A hiány amit érzünk az is nagyjából addig tart míg jön egy új.
Az, hogy valakiből kiszeretni, az nem egy borzalmas nagy dolog. Amikortól engem nem érdekel a másik fél, onnantól ez már meg is valósult! Nem kell ehhez borzalmas nagy dolgokat megvalósítania!
Viszont aki etikátlan, gusztustalan dolog után is ragaszkodik a volt partneréhez, társához az az ember szimplán agyalágyult! Vagy szerelmes... De az ugyanúgy egyenlő az előbbi jelzővel! -
#55
Crystalheart
őstag
#09819904
#54
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#54
üzenetére
Egy kapcsolat felbomlásához az is elégséges feltétel, ha csak az egyik fél részéről szűnik meg a szeretet (szerelem). Tehát szerintem nyugodtan beszélhetünk ebben az esetben is szeretetről. Akit egyszer megszerettem - bármilyen szinten -, annak valami rettentő otromba, mi több, undorító dolgot kell tennie, hogy valaha kiszeressek belőle, de még az sem biztos.
-
#09819904
törölt tag
Nézd az elejétől! Két akkor még ismeretlen ember elkezdi megismerni egymást. Létrejön a tisztelet, egyre több információt osztanak meg egymással, majd egy idő után a két fél kapcsolatába belép a szeretet.
Amikor egy kapcsolat véget ér, akkor ez a szeretet megszűnik. Míg a tisztelet mentális, a szeretet pedig emocionális dolog, így a csalódás miatt ami szintén emocionális érzés kiüti a szeretetet. Tehát, ha nem lesz egy Mónika showal felérő verekedés, akkor maximum a tisztelet marad meg. De az is a legtöbb esetben csak egy szájhúzásos, mondjuk úgy pofavizites tisztelet! De effektív tisztelet már nincs benne!
Hogyan is lehetne, ha ugyebár a folytatást, mint lehetőséget kizárják?!
Persze az sem igazi szeretet már ami egyszer megszakad és folytatják az adott felek... De az egy másik téma! -
Zagor
csendes tag
Hat az en elozo kapcsolatom ~3 hónapja ért véget. 7évig tartott és egy "gyenge" 17éves lányból egy erős és tudatos 24 éves nő lett belőle mellettem. Melynek gyümölcse, hogy egy 18éves biztonsági őrrel félrelépett pár hónapon keresztül. Nagyon durva módszereket használtam arra, hogy 100%-ig biztos legyek a kapcsolat menthetetlenségéről. (Megfigyelés-lehallgatás egy kisebb hadsereg segítségével.) Mondani szokás: Háborúban és szerelemben mindent szabad. Ez egy kicsit mindkettő volt. Végül kizártam a lakásból, elvihette néhány cuccát, majd közöltem vele, hogy jelezze mikor tud jönni a maradékáért és a bútorokért.
Egész végig, amíg ez a 2 hónap kínkeserves szenvedés tartott úgy éreztem, hogy ha tényleg így kell lennie, akkor beleadok mindent és megkeserüli még a szomszéd város is hogy megszületett... De aztán nem így tettem. És tudjátok mit? Boldog vagyok. Pedig én nem vagyok a béke pártján lélekben. Most mégsem tettem semmit, és semmi problémám nincs... Az meg még pláne, hogy közben egy általános iskola óta barátomnak tartott lány lett a társam. Ez volt a szerencsém. (És az exemnek is, hogy volt aki lekötött és nem volt kedvem bosszút forralni.. Tudtam volna. A munkahelyétől az otthonáig mindenhol tudtam volna tenni, hogy ne fogadják szeretettel... vagy rosszabb....
)Szóval a bosszúról csak annyit, hogy én mindig "vágytam" rá. Ez lett volna a legalkalmasabb szitu.. kihagytam... és nem bánom.
Simán lehülyéztem volna azt, aki azt mondja korábban, hogy a bosszú semmire nem jó... Hát de igen is jó. De ebben a helyzetben nem érdemes vele bíbelődni...A cikk írónak meg gratulálok! A fogalmazás cifra lett, de a tanulság megvan. Mindnekinek át kell sajnos élnie ezt. Kitartás!
-
#09819904
törölt tag
Ilyenkor szoktam megkérdezni az illetőtől, hogy fizetnek érte, amiért az adott dolgot csinálod? Ha igen abba ne hagyd! Ha nem akkor tudod a dolgod...
De ugye az is életbe lép, hogy egy embert a tettei tesznek senkivé vagy valakivé. Ugyanakkor majd, ha szülő lesz, erősen kétlem, hogy azzal fog pozitív példát mutatni a gyermekének, hogy az apukája milyen jól megmutatta, hogy ki a Jani! Ugyan ezzel semmit sem ért el, de jól hat! Haverok között a kocsmába főleg!
De nem kell meglepődni, hiszen nagyon sok embernél mentális képzavar van. -
#45
#09819904
törölt tag
Crystalheart
#43
#09819904
törölt tag
válasz
Crystalheart
#43
üzenetére
Azért ennyire én nem rugaszkodnék el a jelenidő realitásától!
-
-
#43
Crystalheart
őstag
#09819904
#42
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#42
üzenetére
"A ballépés, a hibázás nem halálos! Legalábbis fizikailag biztosan nem." - Vagy de. Miért ne lehetne? Főleg például bűnözőkkel szemben, vagy háborúban. A régi japán kultúrában például magától értetődő volt, hogy a vétséget, tévedést rituális öngyilkosság követhette, ha a hűbérúr vagy a szokás elvárta.
A háború az emberek butasága és/vagy önzősége miatt következik be, de nem mindenki miatt. Egy tipikus általános kiszolgáltatott helyzet. A II. világháborúban emberek tízmilliói harcoltak, nyomorodtak és haltak meg olyan ügyért, amit voltaképp nem ők propagáltak, sőt akár ellene is voltak. Tovább kell lépni, amíg lehet, de a melankólia nem egyenlő a befordulással: a realista melankólia egy igen termékeny állapot.
Egyébiránt sok mindennel egyetértek, de sajnos nincs most időm kifejteni. Nekem személy szerint sosem volt még párkapcsolatom és nincs is kilátásban, ezért abba konkrétan nem is szeretnék belefolyni, ezért is hoztam inkább egyéb példákat az általánosító kijelentésekre; irodalmi szinten persze tisztában vagyok vele, de a művész - és karaktereinek - viszonzott és viszonzatlan szerelmei nem húzhatók rá a világ népességének döntő részére.
Lehet, hogy egy állítás a párkapcsolatokat illetően jól megállja a helyét (bár az irodalomban általában a tragédia és a drámai megközelítés érdekesebb ), de lehet, hogy háborúban, válságban, nyomorban, rettegésben, vagy az éhhalál küszöbén nem mindenképp. -
#42
#09819904
törölt tag
Crystalheart
#40
#09819904
törölt tag
válasz
Crystalheart
#40
üzenetére
A ballépés, a hibázás nem halálos! Legalábbis fizikailag biztosan nem. Mentálisan pedig a hit, a kitartás az ami segíti az embert. A logika, hogy Ő menni fog tovább, korrigálja a hibáit. Lehet elégedetlen lesz, de idővel megvalósítja önmagát. Belehalni felesleges. Aki mégis így gondolkodik, az nagyon pesszimista és igencsak segítségre van szüksége. Nem szabad a saját sorsunkba beletojni!
A galibát az elvárások okozzák! Elvárom, hogy... A partnerem is elvárja, hogy... És ez nem jó! Az elvárásokból idővel makacs elvek lesznek amikből nem szokott közös kompromisszum lenni. Ha mégis, az csak látszólagos! Belemegyek, mert nekem ez a nő kell. De csak a nő! Maga a gondja-baja nem! Tehát ebből a példából is látszik, hogy az aki elvárásokkal él, az olyan saját szabályokat állít fel amiből sosem fog engedni. Látszólag rábólint a dolgokra és ez gondot okoz! Ez a gond, ahogy telik az idő idővel ráborul a kapcsolatra és onnantól vége mindennek. Jön a csalódás, a balhék és még lehetne sorolni!
Tehát a békés elfogadás kivitelezése embert próbáló feladat. Erre csak és kizárólag olyan hiteles emberek képesek, akik felvállalják azt, hogy az egyik közös kompromisszumnál Ő, a másiknál a másik mond le valamiről. Mert ugye értelemszerűen életbe lép a valamit valamiért elv. Viszont csak így lehet egy kapcsolatot építeni, és magának az életnek számos területén csak így tudjuk önmagunkat megvalósítani.
Példa erre a család! Szeretné egy gyermeket, akkor bizony le kell mondanom dolgokról. Például nem lesz heti hét napból öt a haveroké, mert ott a gyerek. De ugyanakkor a lemondásba a gyerekem, a szeretet és megannyi más kárpótol.
Tény, lehet okosan szervezni a dolgokat és akkor jut idő mindenre. Viszont az már kompromisszummal teljes úgymond új élet!A tragédia az ember életébe előbb vagy utóbb bekövetkezik. Ez az élet rendje! Az első olyan igazi padlófogás amikor szemben találjuk magunkat azzal, hogy érzelmileg és értelmileg mennyire vagyunk erősek! A tragédia sokféle lehet, mert ugye ahány ember annyiféleképp éljük át a tragédiát.
Váratlan baleset, betegség, gyermek elvesztése. Nos, menjünk sorba akkor!
A váratlan balesetre nem lehet felkészülni! Ez olyan, mint ahogy írtad, a gyermek elvesztése. Viszont egy balesetet könnyebb elfogadni, mint egy halálesetet. A betegség pedig elkerülhetetlen!
De mindezen dolgok nem olyanok, ami megnehezíti az életünket. Letaglóz, ez tény! De utána tudnunk kell folytatni az életünket. Ha begubózunk, összeomlunk attól maga az idő, az élet halad tovább. Ha befásulunk akkor nekünk nem lesz jobb!
Van nem egy olyan úgymond páciensem aki átesett azon, hogy meghalt a gyermeke.
Itt tudnám egy régi ismerősömet, Kovács Ritát példának felhozni, akinek meghalt a kislánya Laura rákban. Még a TV2-n is volt. (Lehet más TV csatornán, ezt már nem tudom!)
Rita folytatta tovább az életét. Az Iwiwes adatlapján a következő áll:
"2 gyönyörű gyermek anyukája vagyok!
Dorottya és Laura.
SZÁMOMRA VELÜK KEREK A VILÁG!!!A kegyetlen sors elvette tőlem Laurát 4 évesen 2 év súlyos betegség után!
Laura szívemben örökké élsz! Hiányzol! "
Láthatod, hogy kisgyerekről van szó ami még jobban megérinti az embert. De ahhoz, hogy "együtt" legyenek az életnek és az adott félnek mennie kell tovább. Egy szülőnek a gyermek halálával nem szűnik meg "létezni" a gyermeke. Ilyenkor erősnek kell lenni, ez vitathatatlan. Élni kell! Menni kell! S elfogadni mindazt amit az élet hozott. Mert ugye nem attól lesz valami hiteles, kemény, hogy pókerarccal kibírja a dolgokat, hanem attól, hogy vállalva a könnyeit is megvalósítja önmagát amíg csak él.A háború az emberek butasága! Itt lép életbe amiről írtam, az elvárás. S ha nincs meg az elvárás nélküli kompromisszum akkor az élet háborút fog teremteni. Az emberek többsége képtelen az elfogadásra! Legyen szó egy párkapcsolatról vagy épp háborúról! Egy párkapcsolatban is, ha nincs elfogadás háború lesz amiben áldozatok vannak. Csak ugye itt nem halnak meg! De az emberi életre, érdekből, elvárásokból, önzőségből kimenő háború pl. Hirosima esete az emberiség butaságának a tükörképe.
Nem kell egymást szeretni, de tisztelni igen! A tetteinkkel számolni kell tudni. A döntéseinkkel pláne, mivel az idővel kihat. Ugye ott vannak az arabok, az izraeliek, a törökök és még lehetne sorolni. Képesek a saját butaságaik miatt egymást öldökölni, majd jön az USA, kicsit bekavar, aztán csodálkozik, hogy Ő is kap a pofájára.
Amit sokszor elkövetnek hibát, az pl. az EU! Nem politikai dolgokba akarok belemenni, mert az nem idetartozik!
Hanem csak annyit szeretnék mondani, hogy két (vagy sokkal több) mentalitású emberből nem szabad közös kollektívát alkotni! Itt annyi különbség, különféle elvárások, önzőségek, érdekek és érdeksérelmek vannak, hogy itt bizony a háború szép lassan kiteljesedik. Az emberek gyarlósága odáig vezetett, hogy mára az utcák tele vannak szeméttel.Ide három idézetet osztanék meg!
1. Taxisofőr
"Egyszer majd jön egy nagy eső, és elmossa az összes szemetet az utcákról."2. Watchmen - Az őrzők
"Rorschach: Ma reggel kutyatetem a sikátorban, feltépett gyomrán abroncsnyomok. Ez a város fél tőlem. Én ismerem az igazi arcát. Az utcák, mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele, és ha egyszer kiönt a szenny, minden féreg megfullad. A sok szex és a gyilkosság összegyűlt mocska derékig ér majd, és akkor a világ felnéz, és így kiált: mentsetek meg! Én pedig lenézek, és azt mondom: nem!""Rorschach: Tudja, doktor, nem Isten ölte meg azt a kislányt. Nem a sors küldte őt mészárszékre és nem a végzet etette meg azokkal a kutyákkal. Ha Isten látta, amit bármelyikünk azon az éjszakán tett, nem bánta. Attól fogva tudtam... Nem Isten juttatta idáig a világot. Hanem mi."
Ez szerintem igen időtálló lett.
-
#41
Crystalheart
őstag
#09819904
#38
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#38
üzenetére
"A nagyon nehézre én azt tudom mondani, hogy csak az nehéz amit az ember önmagának megnehezít!" - Értem, hogy ezt a párkapcsolatra írtad elsősorban, de hmm... Váratlan baleset, betegség, gyermek elvesztése, stb.? Vagy mondok valami magától értetődőbbet, háború?
Lássunk egy példát, II. VH-ban a 2. magyar hadsereget kiküldik a keleti frontra. (Nem igazán saját döntés, hogy mennek-e vagy sem.) Amikor pokollá válik, tízezrek fagynak halálra, még többen esnek fogságba vagy halnak meg, valamennyien pedig dezertálnak. Mondjuk ezek a dezertálók azok, akik nem akarták maguknak még jobban megnehezíteni a dolgot. Otthon családjuk van, vagy csak túl akarják élni, és miután már nem tudják feltartóztatni az ország felé özönlő oroszokat, remélik, hogy így jobban szolgálhatják az ügyet. A hazafelé vezető úton a dezertálók nagy része odavész. Mások esetleg élve elérik a hazájukat, a családjuk mondjuk Budapesten van. Mire megtalálják őket, az oroszok körülzárják a várost, és megindul a száz napos ostrom. Elbújnak, de csak kevesen bújhatnak, a dezertőröket mindkét oldalról vadásszák. Akármi is legyen a történet vége, a katonaszökevénynek nincs könnyű dolga egy nehéz világban. (Vonatkozó magyar film: A vád)
Nagyon hasonló struktúrájú sztorit mutat be a Hideghegy c. film is, épp csak az amerikai polgárháborúban játszódik azzal a különbséggel, hogy ott a történetben szereplő anyaföldet nem veszélyezteti még az ostrom is. A drámai hős dolga mindig és szükségszerűen nehéz; ha nem volna az, nem érdekelne a történet. Nehéznek kell lennie: a mű akkor jó, ha a néző vagy olvasó nem is lát más lehetséges utat, ha ő maga is úgy döntene a protagonista helyében. A művészek ilyet választanak, mert minden mű egy-egy példázat. Ennek ellenére nem lehetetlen, és adott körülmények közt akár meg is történhetne, vagy akár meg is történt már, és ez a nagy dolog, ez a rémisztő - vagy felemelő.
-
#40
Crystalheart
őstag
#09819904
#36
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#36
üzenetére
"Akik kudarcot vallanak, azok nem vonták le az eseteikből a megfelelő konzekvenciát." - Milyen konzekvenciát vonjon le, aki belehal az első ballépésbe? Milyet az, akit épp az erkölcsössége vagy a szabályok betartása vitt a pusztulásba?
"A másik fele az, aki ki van szolgáltatva. Nyilván az Ő dolguk nehéz. De még mindig ott az összefogás, az alternatívák keresése a kiúthoz." - Hah. A Germinal, a regény, amit ajánlottam, lényegében egy - valós eseményeken alapuló - bányászsztrájkról szól. Konkrétan tehát egy összefogásról. Nem lövöm le jobban a "poént"...
A célokért való küzdelem természetesen jó dolog, ezt nem is vitattam.
Magam is azt vallom, hogy a végső célért minden megtehetőt sorra kell venni, nekem pedig aztán nem kis, már-már teljesíthetetlen céljaim vannak. Az egész onnan indult ki, hogy "mindenki azt kapja, amit megérdemel". Mert nem, nem azt kapja - azt kapja, amit épp kiadott a sors szorzógépe. Mindenki megpróbálja beledobni ebbe a gépbe a maga figuráit, a maga számait is, de sokan mások is dobálják, sőt néha öntik bele a magukét, amire csak korlátozott ráhatásunk - és rálátásunk - van.És épp ez ad igen jó okot a békés elfogadásra, magára a megbékélésre, amelyet más idézetekkel erősítettél is.
Az életben szükségszerűen és tőlünk függetlenül (is) történnek rossz dolgok, az emberek nagy része kiszolgáltatott, gyakran a saját jóérzése szolgáltatja ki, de ha megtanulunk együtt élni a sorsunkkal, még boldogok is lehetünk. Bizonyára nem beszélnék ilyen könnyen, ha épp ellőtték volna a fél agyamat egy háborúban és zöldség módjára vegetálnék; vagy ha csak - amire jelen időben és itthon is reális, esély van - irtóztató és halálos betegség vagy baleset keserítené meg az életemet évek óta, de jelen (ezekhez képest mérsékelten) hátrányos élethelyzetemben akkor is így vélekedem.De attól még az élet akkor is tragikus, ha megbékélünk a tragikummal. Bár valóban számítanának a jó tetteink, a célratörő magatartásunk, bár megajándékozhatna a sors egy alternatív úttal, bárcsak írnák valahol a jó pontjainkat - de ez a csoda legföljebb csak művészi alkotásokban történhet meg. (Ajánlom a témában a Clannad c. animét, és a második évadát.) A vallások jó része szerint ez persze mégis megtörténik, és halálunk után, vagy egy következő életben beválthatjuk az erényeinket és gyarlóságunkat is, ám a jelen élet végső premisszáján ez sem változtatna.
-
#09819904
törölt tag
Mivel olvasgatom Müller Pétert, így pont van egy aktuális írása, amit megosztanék.
Heti útravaló Müller Pétertől - 96. rész
"Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. Ezt az útravalót már korábban is megosztottam veled - most egy másik megközelítésben tolmácsolom neked.
A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.
"Megérteni a problémád igazi okát csak akkor tudod, ha megértél rá. És akkor meg tudod oldani."
Előbb nem? Nem. Igazán nem. Sokat tudhatsz róla, olvashatsz róla, hallhatsz róla. Valamit föl is fogsz belőle, de igazán nem érted. Ez a magyar nyelv csodája. Ugye, milyen szép és bölcs a nyelvünk? A megértés és a megérés. Ér-Ér, s a kettő összeÉr. Amíg ez nem történik meg, nem tudod megoldani a gondodat. Olyan, mint egy csomó, amit forgatsz, forgatsz a kezedben, de nem tudod, hogyan kell kinyitni. Nem tudod, hol a szál eleje és a vége. Ha különböző okos tippek és téveszmék alapján húzogatod, csak még jobban összegubancolod és megfeszíted.
Az igazi megértés azt jelenti, hogy meg is tudod oldani. De ehhez meg kell érni. Ha megértél rá, akkor meg is érted, és meg is tudod oldani a gondodat. Megértés nélkül hozzá sem lehet fogni. S a megértéshez lelki érettség kell. Bölcsesség. Bölcs az, aki nemcsak fecseg és elmélkedik, hanem bele is tudja vezetni életébe, sorsába, testének és lelkének működésébe a felismert igazságot.
"Bocsáss meg nékik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek!" - mondja Jézus a kínzóikról. A nemtudás: bűn. Pontosabban: oka annak, hogy ha bajt csinálsz. Mert nem érted, mit teszel. Nem is tudod, hogy nem szabadna tenned. Nem tudod, hogy rosszat teszel magadnak és másnak is. Megvalósítani bármit is csak akkor tudsz, ha megértél rá.Azt kérded: mi az, ami érlel? Elsősorban a szenvedés. A nehézségek és fájdalmak megtapasztalása. Sokan kérdik tőlem: mi a jó párkapcsolat titka? És én azt felelem: a lelki érettség. Vagyis meg kell érnetek rá. Hogy ne csak vakon éljétek, de értsétek is, amiben vagytok. Mindketten. Te is, ő is. Csupán a szeretet - ha nem párosul a másik lényének mély megértésével - nem elég.
Csak az lesz a tiéd, akit értesz is. Akit nem, az elvehető, elveszthető, el is felejthető. Nem lesz lelked és életed része."
-
#09819904
törölt tag
A mindent egy lapra feltenni dolog nem minden esetben rossz. Tudod ez olyan, mint a póker. Olykor az all in még ha blöff is, jókor jó helyen időzítve sokat hozhat a konyhára. Természetesen egy kapcsolatban ez másképp van! Ott közös dolgokról van szó, nem pedig arról, hogy az egyik fél mindent feltesz a másik fél pedig jó, ha feleannyit. De ezt az adott félnek kell eldönteni, hogy bevállalja-e?! Nyilván kockáztat. De még így is meglehet a gyümölcse!
Ha az adott fél mást választ, akkor még nem biztos, hogy minden veszve van! Ilyenkor érdemes levonnunk a kapcsolatunk utáni konzekvenciákat és okulnunk kell belőle. Persze ilyenkor nincs olyan, hogy én vagyok a hülye vagy Te! A közös dolgokhoz két ember kell ilyen téren. Viszont az is tény, hogyha valaki elmegy és mást választ akkor az az Ő szabad döntése amit tiszteletben kell tartani és el kell fogadni.
Próbálkozni még talán lehet, hogy újra folytassa a két fél a kapcsolatát. De szerintem egy olyan kapcsolat ami véget ért már nemigazán lesz a jövője szép. Egy ideig még talán látszólag szépen alakulhatnak a dolgok, de utána ugyanúgy előjönnek a galibák. Az emberi természet ilyen! Főleg, ha egy párkapcsolatot rohantatnak. Értem ezalatt azt, hogy nagyon sokan összejönnek, sétálnak, utaznak, moziznak, beszélgetnek, este egy jót szeretkeznek. Majd ugyanezt folytatják! Ezzel még akkora baj nem lenne, de ezek csak felületes dolgok! Ha egy kapcsolat elején nem az alapozással kezdenek, akkor olyan lesz, mint egy ház aminek nincs alapja, de felhúzták rá a falakat és a tetőt. Lehet benne élni, csak épp a hiányosságok idővel zavaróak lesznek, gondot okoznak. Ahogy ugye megsüllyednek a falak és az ajtó nem fog nyílni...
Számtalanszor találkozom ezzel a tipikus hibával amit nagyon sokan elkövetnek! Erre a magyarázat a rohanó, érzelmetlen világ. Vannak kivételek természetesen, de nagyon ritkán!
Tehát az egyoldalúság pont ebből adódik. Hiányoznak dolgok az egyik félnél és ugyanúgy a másik félnél! Hiányos kapcsolat sosem lesz komplex! És ezek a hiányosságok idővel problémák lesznek amik veszekedésbe fognak torkollani, majd utána ugye a sérelmek miatt elmaradnak a közös kompromisszumok ami után már nem is kell mondain, hogy mi következik!A nagyon nehézre én azt tudom mondani, hogy csak az nehéz amit az ember önmagának megnehezít! Ha mérlegelem magamban, tudatosan, hogy az adott dolog nekem nem jó, értelemszerűen nem fogom folytatni. Lehet nem esik jól, hogy lemondást kell alkalmaznom, de a saját javamért meg kell tennem. El kell fogadnom, hogy egy adott dolognál változnom, változtatnom kell, hogy aztán újult erővel és tapasztalattal megtaláljam azt amit keresek.
Ez is sajnos tipikus emberi hiba, hogy a megfelelő elgondolkodás, okulás helyett az emberek többsége sérelmekkel távozik. Ez részben érthető, mert nem kellemes, ha valami véget ér. De ugyanakkor el kell gondolkodni a hiányosságokon és a jövőben figyelni kell erre!Abban egyetértek, hogy sokat segít az embernek túllépni egy újabb személy. De még mindig nem szabad elfelejteni, hogy egy új kapcsolatot csak épp ésszel, logikusságon alapulva szabad elkezdeni. Különben ugyanott fog tartani az ember, mint előtte4
-
IGN85
csendes tag
Nem olvastam végig minden hozzászólást, bocs, ha már más leírta.
Elolvasva az írásodat néhány gondolat ami felmerült bennem:
Miért kell mindent feltenni egy lapra? Szerintem a megfelelő társ hagy a másiknak
annyi szabadságot, hogy a saját barátaira is maradjon ideje.Ha a kapcsolat egyoldalú volt, és a lány mást választott, akkor nem érdemi meg
hogy bánkódj miatta. Ha ezt később tette volna meg rosszabb lenne, így viszont
lesz lehetőséged megtalálni azt, aki majd viszonozza az érzéseid. Sokszor az
ilyen dolgok kellenek ahhoz, hogy megtaláld az igazit! Szóval fel a fejjel!Ilyenkor nagyon nehéz, de meg kell próbálni ezen túllépni,
Nagyon meg tudja könnyíteni, ha megismersz egy másik lányt.Nálam ez segített
-
#36
#09819904
törölt tag
Crystalheart
#35
#09819904
törölt tag
válasz
Crystalheart
#35
üzenetére
Nos, haladjunk sorba!
Akik kudarcot vallanak, azok nem vonták le az eseteikből a megfelelő konzekvenciát. Tehát a hibáikat megismétlik. Hibázni és kudarcot vallani ugye két külön dolog! Kudarcot pedig csak az vall, aki szándékosan ragaszkodik a hibáihoz, mert megvan róla győződve, hogy csak az a jó és szép. Ez az önfejűség átka és ez bizony mindig kudarchoz fog vezetni amíg az illető rá nem ébred arra, hogy változtatnia és változnia kell!
Akiket tönkretesznek azoknál is két véglet van! Az egyik az aki belement egy játékba és belebukott. Magyarán kockáztatta tudatosan, hogy amit csinál annak nem lesz jó vége. Idővel majd ráébred hogy lehetett volna másképp. De okulni sohasem késő!
A másik fele az, aki ki van szolgáltatva. Nyilván az Ő dolguk nehéz. De még mindig ott az összefogás, az alternatívák keresése a kiúthoz. Tehát reménytelenség nincs! Ha feladják és elfogadják az állapotukat, akkor az önsajnáltatás lép életbe és nem fog megtörténni sosem az előrehaladás.
Persze, nyilván nem egyszerű mondjuk egy idős ember sorsa akinek ott az előélete és például ötven év tapasztalata. De neki is el kell fogadnia, hogy az élet olyan, mint egy folyó. Folyton halad, megújul és nem lesz már ugyanolyan. Ahogy a lassú víz is mossa a partot, úgy változik a világ, a környezetünk mind mentálisan, mind emocionálisan. Erre szoktam azt mondani, hogy a rutin hibája égett bele az emberekbe! Rutinból vezetni sem szabad!A halál egy abszolút folyamat. Abszolút azért, mert biztosan bekövetkezik. Előtte minden más relatív!
A fájdalom az adott állapot velejárója. Nyilván a sorsát, és a sorsának végét senki sem kerülheti el. A halált taglalhatnánk, hogy Mari néni milyen szépen aludt el, közben élete során hány embernek ártott, míg Juli néni felnevelt tíz gyereket, házat épített és fájdalmas halála volt. Ilyen téren az élet egy kiszámíthatatlan valami. Jó vagy rossz válasz nincs is rá, hiszen egy olyan borzalmasan nagy és szerteágazó gondolatmeneteket felemésztő dolog ez, amiről életünk végéig lehetne tanakodni.Küzdeni azért kell. Ahhoz, hogy én elérjem a célom az mindig ugye egy pozitív dolog. De ilyenkor lép életbe a valamit valamiért! Ha tanulok nincs időm mondjuk párkapcsolatra, vagy épp munkára. Ha dolgozom akkor tanulni nincs időm. Hogy csak pár szubjektív példát mondjak. Tehát valamit, ha elakarok érni akkor valami másról le kell mondanom. Ez az élet szinte minden területén így van! Mehetnék én tanulás után dolgozni vagy munka után tanulni, de akkor a szabadidőmről kell lemondani. Tehát az életünk egy olyan körforgás ahol egy-egy körben mindig kimaradunk valamiből. Ahhoz, hogy ne maradjunk ki, ahhoz küzdeni kell! Megvívni azt a párharcot, hogy megvalósítsam a tanulást, a munkát és mondjuk mellé a párkapcsolatot is. Ezek küzdelmek! Függetlenül attól, hogy a cél elérése a boldogságon át vezet. De, ha megvívtam a csatámat akkor annak meg lesz a gyümölcse! Az egész élet egy küzdelem, de megfelelő hozzáállással nem felemésztő dolog is lehet!
-
#35
Crystalheart
őstag
#09819904
#34
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#34
üzenetére
"Az élettől annyit kap az ember, amennyit beletesz. Nyilvánvaló, hogy ez igaz a legális és illegális oldalra is!" - De nem nyilvánvaló, hogy egyáltalán általánosan, vagy a legtöbb esetben igaz. Az persze természetes, hogy csak cselekvéssel lehet direkt elérni bármit is, cselekvés nélkül pedig csak egésze véletlenül - - de annyi ember van, akik küszködésük ellenére mégis kudarcot vallanak, akiket tönkretesznek, akiknek megkeserítik az életét, akik betegek lesznek és hosszú évek kínlódása után szörnyűséges fájdalmak közt halnak meg, vagy akik egyszerűen rossz helyre születnek... Míg mások belecsöppenhetnek a tutiba, vagy rájuk szakadhat egy örökség, és életművész módjára, vígan végigevickélnek az életen anélkül, hogy komolyabban búslakodnának, vagy hogy törődnének bármivel is. Az életben, a sorsban nincs semmi törvényszerű igazságosság. Régen aztán, amikor az önmegvalósítás fogalma a legtöbb ember számára értelmezhetetlen volt, még inkább nem volt, erre alkották a halál utáni idillikus mennyország képét motivációként és elégtételként. Gondoljunk csak például az ipari forradalom idejére, a 19. századra: bányászcsaládba születik valaki, a nyomorba, gyermekmunkába, a korai halál és rabszolgai élet bizonyosságával, milyen sors vár rá? Bármit is csinál, bárhova csapódik, szinte bizonyos a kudarc, hiszen eleve vesztesnek, szolgának született. (Zola: Germinal) Mások addig a társadalmi mozgások hátán, csalással, puccsal, árulással és a kis egyéni halottjaikkal szinte véletlenül felemelkednek, egyetlen motivációjuk a becsvágy, vagy a pénz bűvölete. (Rougonék szerencséje) Aztán ott vannak azok, akik biztosak a sikerben, akik megtesznek mindent, amit jónak gondolnak, mennek előre rendíthetetlenül, bíznak magukban és társaikban, talán a hazában és a múltban is, mígnem egy csapásra minden összeomlik köröttük, akár el is árulják őket, és életük végén talán csak arra van idejük, hogy tudatosuljon bennük a kudarc. (Az összeomlás, Párizs gyomra) És bár ezek százötven éves példák, a megfelelőjük ma is mind megtalálható a világban. A pillanat élvezete értelmezhetetlen egy folytonosan, keményen szenvedő esetében. (Ezért javasoltam Zolát, remek emberismerő, realista-naturalista író és tudós ember volt - az emberi természet pedig nem sokat változott azóta. Nagyon érdemes elolvasni a Germinalt, és hogy abban hova lyukad ki a bemutatott szerelmi kapcsolat.)
A küzdelem önmagban nem jó, sokkal inkább célravezető - sok esetben. Mindazonáltal a realizmus nem pesszimizmusra ad alapot, sokkal inkább gyakorlatiasságra. Szerencsés korban és helyen élünk, ahol van lehetőségünk gyakorlatiasnak lenni.
Természetesen sok felhozott idézetben vannak igazán jó gondolatok. (Márait egyik sem übereli.
) -
#34
#09819904
törölt tag
Crystalheart
#32
#09819904
törölt tag
válasz
Crystalheart
#32
üzenetére
Másokat olvasok. Ezek csupán szemezgetett idézetek!
Az élettől annyit kap az ember, amennyit beletesz. Nyilvánvaló, hogy ez igaz a legális és illegális oldalra is!
Ez olyan, hogyha valaki lusta és halogatja a dolgokat, akkor hiába vár a csodára, el kell fogadnia, hogy nem következik be.
Egy párkapcsolatban is, ha az egyik fél nem ad bele annyit, úgymond nem tekinti közösnek a párkapcsolatot, akkor hamar egyedül fogja találni magát.Ole Nydahl erre a következőket írta:
"Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik.""Egy olyan világban, ahol a mennyiség egyre inkább háttérbe szorítja a minőséget, és ahol egyszeri használatra gyártjuk a tárgyakat, egy kapcsolat válságos pillanataiban könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy új társat keressünk magunknak. Aki már többször megtette ezt, valószínűleg újra és újra rácsodálkozott arra, hogy új partnerei hasonló "gyári hibákkal" rendelkeznek, mint a régiek. Végül pedig arra a következtetésre juthat, hogy a másik nem egyszerűen ilyen, és kész. Ha egy kapcsolat merevvé és nehézkessé válik, ne feledjük, hogy társunk kizárólag saját hiányosságainknak tart tükröt."
Márai pedig így vélekedik:
"Mindent elérhetsz az életben, mindent legyőzhetsz magad körül és a világban, mindent neked adhat az élet, s te mindent elvehetsz az élettől: csak egy ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget, mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van."Csernus a következőképp véleményez:
"Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának."Delia Steinberg Guzmán nézete:
"Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz."Nyilvánvaló a mai rohanó világban, ahol a mentális dolgok sok sebből véreznek olykor lehetetlennek látja az ember, hogy kivitelezzen ezt-azt. De ezt nem szabad pesszimistaként fogadni, mert akkor egy kis önsajnáltatás fog életbe lépni és elszalasztja az ember azt a rakás alternatívát amit az élet kínál!
Persze erre most odalehetne vágni, hogy de bezzeg anno sokkal kiszámíthatóbb és biztosabb volt szinte minden. Igaz! De ami egyszer volt, újra nem jön el. Az élet arról szól, hogy a halálunkig folyamatosan menni kell előre, teljesíteni kell ahhoz, hogyha nem is nagy csodákat, de célokat elérjünk. Természetes velejárója a dolgoknak, hogy nem minden könnyű, nem minden megy egyedül. De ez nem egyenlő azzal, hogy fel kell adni a dolgokat! Nem szégyen segítséget kérni, akár munkahelyen, akár párkapcsolatban vagy épp a családunkban. Lehet folyamatosan keresni alternatívát. Ha esetleg adott időben és helyen mégsem lenne, az nem azt jelenti, hogy számunkra megszűnt a világ! Csupán átalakulóban van a környezetünk is. Ezt szintén el kell fogadni és természetesen kompromisszumot kell ezzel közünk, ha nem fogadjuk el! Mert ugye elfogadni semmit sem kötelező, de azzal kompromisszumot találni és tisztelni viszont igen!A rossz emberek is tesztnek azért, hogy elérjék a célukat. Mint látod, nekik van alternatíva! Ez ugyanúgy ott van mások számára is.
A vallás, hit egy olyan dolog ami boldoggá tehet. De, ha reálisan nézzük akkor ráfogunk jönni, hogy például egy munkanélküli hiába jár templomba, nem lesz munkája. Egy haldokló rákos beteg áttétei sem fognak elmúlni. Maga a hit egy megnyugvást ad. A nyugodtságnak van egyfajta gyógyító ereje. Viszont ez nem azt jelenti, hogy egy lebénult ember tíz hare krishna után már járni fog tudni!
Kit ez, kit az tesz boldoggá. Láttam olyan beteg gyermeket, akinek a családja ugyan hívó, de a gyereket ez mélységesen nem érdekli. Viszont megtudta lelni a boldogságát a rajzolásban, a festésben. Ehhez is persze kell a hit, hogy hisz önmagában és abban, hogy megtudja valósítani amit elképzelt. De ez megint nem más, mint az alternatívakeresés, amiben megtalálta a gyermek a számítását, a boldogságát.
Ez egyénenként más és más, mivel az igényeink sem egyformák.Az idézetek a könyvgyűjteményemből vannak. Mára elég sok érdekes könyvet olvasok.Némely könyveket tudatosan, mert érdekel XY személy véleménye, nézetei, más könyveket szó szerint spontán veszek, mert mindig keresem az újat amiből tanulhatok.
Például a legújabb könyv amit megvettem az Tari Annamáriától a Sejtem. Előtte Stephen Kingtől vettem meg A búra alatt című könyvét.
De van még két politikai könyvem is, mivel mára egy kicsit részét képezem a politikai életnek is. -
#33
Crystalheart
őstag
Crystalheart
#32
Crystalheart
őstag
válasz
Crystalheart
#32
üzenetére
Már nem lehet moddolni: Viszont néhány idézettel tényleg egyetértek. Kár, hogy több másik hatásvadász és megalapozatlan. Honnan vannak?
-
#32
Crystalheart
őstag
#09819904
#29
Crystalheart
őstag
válasz
#09819904
#29
üzenetére
Ugyan, ugyan, olvass sokat Émile Zolától, és mindjárt reálisabban látod majd a világot.
Még hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel! Az élet drámája épp abban rejlik, hogy ez csak ritkán adatik meg, a legtöbb jóravaló ember élete tragikus és vigasztalan. (Miközben sok gazember mulat élete végéig.) Boldogságot így csak a sorssal való megbékélés, egyfajta modern sztoicizmus nyújthat - mondhatnám, hogy a vallás/hit is ennek egy változata. -
BandiHUN
veterán
A dolognak mindig egy a lényege...egy ember minél mélyebben képes megléni egy kapcsolatot,vagy akár csak egy "plátói" szerelmet,annál nagyobb a nyereség...és igen,annál nagyobb a veszteség is.
Sok ember nem mer igazán szeretni emiatt,mert túl korán tapasztalja meg már kis mértékben ezt,és túl hamar a végét,fiatalon...
És megijeszti,mit adhat,és mit vehet el ez a dolog.
Nem betegség kérdése ez vagy hasonló...
Van,aki úgy kezd az érzelmi életbe,hogy kalandocskák,van,aki elsőre is már egy hónapokig,esetleg évekig tartó dologba csöppen,és ez nagyon nem mindegy.
Van,aki félresöpri a figyelmeztetéseket,nem érzi,mekkora plusz vagy teher ez az egész,amit úgy hívunk,kapcsolat.Nem feltétlen szerelem..hisz ide tartozik minden függés egy másik személytől,ez lehet az egyszem legjobb barát,de még akár rokon vagy szülő is.
És kell gondolkozni,mi is a saját életünk,mi is a "plusz".Mert aki nem kezeli egy kicsit külön...azt tényleg padlóra teszi,ha valami történik.
Az ember úgy van kitalálva,hogy mégha társas lény is,de önmagában is "életképes",ne feledjük soha.Mindig pluszként kell kezelni,amit a "társak" adnak...De az alap életünk egyedül,önmagunkban is fel kell tudni építeni,dolgozni,pihenni,intézni az élet dolgait,bevásárlás,kaja...be kell rendezkednünk egyfajta "túlélésre" is.
Hisz társ mindig jönni fog másik,barátok,munkatársak is...szerelem is...
De nem kell elfelejteni,hogy ebben a nagy "moziban" MI vagyunk a biztos pont...
A saját életünk,egyéniségünk kell a többihez.Nem szabad változni kapcsolatok miatt,őrizni kell az egyéniséget,a tartást.Tudatosan.Tudni,mit szeretünk,mit nem,tudni,mire mi a reakció...
Akinek van saját élete,egyénisége,van "menekülési terve",az sosem omlik össze úgy.
Mindig számolni kell ezzel a lehetőséggel is.
ÉS nem felejteni...hogy az ivás,a gyógyszer,a befordulás,a saját magunk hibáztatása sosem lesz jó út...
Egyébként ÉN is keményen élem meg az ilyesmit...
Picit irigylem néha,hogy van ismerősöm,aki ennyivel intézi:"Másoknak is ugyanolyan van ott"...
Ez meg a másik véglet.Középút,saját élet,kiegészítve a kapcsolattal,önellátóan,de támaszkodva a kapcsolatra...és másokra,barátokra,családra is.Akkor mindig marad egy "vészkijárat",de tudni kell megélni az érzelmeket is. -
Graphics
Jómunkásember
Nos egyszer tettem fel mindent egy lapra... Vagy legalábbis elég sokat... Azóta megmagyarázhatatlan az, hogy miért kerültem abba a helyzetbe, hogy az egyoldalúság szele megcsapott...
Kellett hozzá pár éve, mire megtanultam azt, hogy a lapot kockáztatás nélkül kiterítsem-e vagy sem, és hogy az érzések kezelése tanulható folyamat része.
Persze a legjobb ,ha ez nincs manipulálva és magától jön. Na ehhez kellettek az "úgy nevezett pofára esések" amelyek berögződést eredményeztek a "lapok visszatartásában"
Szívvel-lélekkel, ilyen voltam, régen, aztán ésszel-szívvel-lélekkel lett belőle... Megtanultam, hogy nem lehet mindent egyszerre, vannak lépcsők, és azok a lépcsők apróbbak mint előtte lépdeltem rajta, vagy csak nem futni kell a lépcsőn, hanem ballagni, a maga kényelmes mivoltában.
Nem egyszerű
Illetve arról: hogy mit nyújt az élet, illetve az egyensúly adott... Amit más rosszat adott nekem, és én azt elszenvedtem , megkínlódtam, nos azt valamilyen formában az élet majd megadja neki....
Gondolkoztam én is azon, hogy miféle igazságszolgáltatás ez... De őszintén.. Emberek vagyunk, ami az egyik félnek boldogság, a másiknak lehet kínosság...
Mindennek megvan a rendje...
Természetesen egy-egy esés után kerültem én is olyan állapotba, amely lelkileg mélypontra taszított... Ekkor kerestem magamnak új célt, bizonyítottam magamnak, mert nem másnak kell megfelelni, elég ha magamnak megtudok valamilyen szinten
Kirántottam magam a szarból... Röviden, tömören Az írás utolsó soraival maximálisan egyet kell értenem.. Nekem is idő kellett kitalálni mi volt a rossz és jó, mert számomra relatív volt és nézőpont kérdése is... Mérlegelni kell, és megtanulni, hogy nem csak ÉN vagyok, hanem más is.
-
#09819904
törölt tag
Szia!
Ismét idéznék, mert más már leírta a lényeget!
"Az élet mindig benyújtja a számlát. Mindenki azt kapja vissza az élettől, amilyen előjelű energiát belefektetett. Ha döntően negatívat, kevélységet, fösvénységet, bujaságot, irigységet, torkosságot, haragot, jóra való restséget - akkor ennek megfelelő lesz a vég is. Ezek nem pici, bagatellizálható sztorik, hanem nagyon súlyos gyilkolások.""Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd."
"Minél rövidebb idő alatt, minél nagyobb pofonokat ad az élet valakinek, annál nagyobb sansza lesz úgy dönteni, hogy változtasson az életén."
"Okulás szempontjából fontos a múlt. Nagyon sokan ellenben azt mondják, hogy le kell szarni, és előre kell menni. Nem kell foglalkozni vele... Ha nekik igazuk van, akkor miből fognak tanulni, hogy ezt a hibát még egyszer ne kövessék el?"
"A fájdalom valójában a sokat szenvedett ember lelkének a tisztítótüze. (...) A fájdalom egy megtisztulási folyamat. Ha én át merem lépni a fájdalmat valamivel kapcsolatban, akkor rögzül bennem, hogy legközelebb mire kell figyelnem ahhoz, hogy ezt vagy azt a hibát ne kövessem el újra. Ha ugyanis újra elkövetem, akkor már tudatosan okozok fájdalmat, hiszen tapasztaltam, hogy adott cselekedetemnek mi a következménye."
"Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly."
"Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek."
"A makacsság valójában jó emberi vonás, egy szintig, de egy szint után már nem segíti az önmegvalósítást, az önérvényesítést, hanem épp ellenkezőleg, sikerek helyett kudarcok érik az embert. Mínuszélmények, amelyek rombolják a tartást, az önértékelést, ezáltal az önbizalmat, de a meglévő büszkeséget is, ám ezek az emberek annyira makacsok, hogy nem akarják kimondani azt, hogy emberből vannak és nem istenek."
"Mindannyian követünk el hibákat hosszabb-rövidebb ideig. Azonban nem mindegy, hogy a rövidre szabott életünkben mennyi időt töltünk el egy ilyen pocsolyában."
Ezekbe azért benne van a lényeg. Nyilván nem egyénre szabottan.
-
greenity
senior tag
válasz
#09819904
#27
üzenetére
Szia!
Köszönöm
Tudnod kell, hogy viszonylag logikusan gondolkodom, és pont ezért van az, hogy nem teszem meg, amit lehet már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennem.. S hogy miért? Mert most van egy bizonytalanságom, ami nem olyan rossz, mostanában pl hatalmas nevetésekre ad okot.
Viszont, hogy ha nekiállnék kibogozni a szálakat két eshetőség van:
1. nagyon boldog leszek és hálás leszek magamnak hogy megléptem - kb. 5% esélye van
2. nagyon rossz lesz utána 95% esélye vanA logikus gondolkodásom pedig arra késztet, hogy nem akarok sérülni, nehezíteni a saját és mások életét azzal, hogy meglépem, inkább maradjon meg a bizonytalanság.
-
#09819904
törölt tag
S miért teszed? Tudod, tisztában vagy vele, hogy amit teszel az nem jó és mégis megteszed. Miért?
Megértem, hogy vannak az ember lelkében dolgok amik egyfajta gátat szabnak a megvalósításnak. De merni kell változtatni! Nyilvánvaló nem lehet előre garantálni a sikert. De nem is az a lényeg! Hanem az, hogy merj bátran, logikusan lépni előre, hogy idővel hitelesebb képet tudj adni. Nem csak magadnak, hanem a környezetednek is!
Később amikor idősebb leszel akkor már igencsak késő bánat lesz azon elmélkedni, rágódni, hogy "Mi lett volna, ha...?". Ha ellopják a telefonodat, azt megtalálhatja a rendőrség, vagy vehetsz újat. Ha leég a házad vehetsz újat, felépítheted a régit. És így tovább! De az elrabolt idődet nem tudja senki és semmi visszaadni! Mindaz az öröm, boldogság, szabadság amitől megfosztod magad azáltal, hogy úgymond megerőszakolod magad és valamit nem teszel, azt az életedből rabolod el. Kétlem, hogy ez megérné mentálisan és emocionálisan is!
Ha elmélkedsz, az sosem gond! A döntések meghozatala sem lóverseny. Viszont az tény, hogyha logikusan éli az ember az életét, akkor több jobb döntése lesz, mintha emocionálisan vág bele a dolgokba. Természetesen nincs logika emocionális rész nélkül! De tudni kell, és mérlegelni is természetesen, hogy az amit szeretnél megvalósítani az idővel mennyire térül meg.
A döntés joga a tied! -
#09819904
törölt tag
"1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad"
Majd elgondolkodtat!
Ha kérdésed van, akkor szerintem hozzám bátran fordulhatsz! -
#23
greenity
senior tag
E.Kaufmann
#22
greenity
senior tag
válasz
E.Kaufmann
#22
üzenetére
Akkor úgy kell nekik!
-
#22
E.Kaufmann
veterán
greenity
#21
-
#21
greenity
senior tag
E.Kaufmann
#20
greenity
senior tag
válasz
E.Kaufmann
#20
üzenetére
Azért lehet ezt a láncreakciót úgyis kezelni, hogy közben nem bántom a másikat...
Szerintem meg kell adni mindenkinek az esélyt, még akkor is ha nehéz..
-
#20
E.Kaufmann
veterán
zotyesz66
#19
-
#19
zotyesz66
őstag
E.Kaufmann
#18
zotyesz66
őstag
válasz
E.Kaufmann
#18
üzenetére
Hát a magam részéről ebben én nem veszek részt. Kicsit öregebb vagyok és kicsit családosabb.
Sosem voltam egy szoknyavadász, de arra a kevésre próbálok szépen visszaemlékezni.
A párkapcsolatokon kívül a láncreakcióban viszont az egész ország benne van, ezért is tartunk itt. Valakinek abba kéne hagyni, nem? -
#18
E.Kaufmann
veterán
zotyesz66
#16
-
r3dsnake
nagyúr
Át tudom érezni a helyzetet, valószínűleg rám is (ha nem is ilyen mértékben), de jellemzőek ezek a "tünetek".
Nincs nap, hogy ne fordulna meg a fejemben, hogy milyen egyszerűen lehetne ezen "segíteni". Nem magam miatt nem teszem, hanem a körülöttem élőkkel nem tehetem meg.
Nincs gyógymód a másik hiányára, az idő sem old meg semmit, semmivel sem egyszerűbb... Egyetlen egy dolog motivál/tart életben jelenleg. Fel szeretnék nevelni egy husky kölyköt, és életre szóló élményeket szerezni vele. A hiányon ez sem segítene, nem oldana meg semmit, de legalább biztos, hogy elűzné az ilyesfajta gondolataim. Őt nem tudnám hátrahagyni.
Ez most nem lett egy túl vidám hozzászólás, de úgy érzem segített, hogy kicsit kiírtam magamból.
Köszönöm a cikket, reményre ad okot, hogy talán van még kiút ebből... -
#14
macilaci78
nagyúr
macilaci78
nagyúr
Minden fejben dől el.
-
Lambach
tag
válasz
zotyesz66
#11
üzenetére
Inkább én b@sszak ki másokkal mint ők velem.
Vitába szállok veled, szerintem nem feltétlen aljasodik le az ember ha visszavág a sérelmeiért. A mai fogyasztó szarvilág a lenyelésre meg a tűrésre buzdít, hiszen ez az érdeke, a sok sok csicska. Emiatt van a sok depressziós is.
Aki kiáll magáért, megtorolja a sérelmeit, még ugyanúgy lehet bizalommal az új jövevények felé az életében. (Megtorlás alatt ne Monte-Christos bosszúhadjáratot érts, esetleg egy sima kiosztás is elég)
Kemény téma ez különben, és persze lehet nincs igazam, de nekem ez a meglátásom. Refuse. Resist. -
zotyesz66
őstag
Pont, hogy nem áll helyre, csak kap egy kis vállveregetést. Aztán egyre inkább normálisnak tartja a kib.szás nevű társasjátékot.
Azt kéne már tudomásul venni, hogy a saját érzéseinkért senki más nem felel, csak mi, tehát magunkkal kell lerendezni ezeket a dolgokat. Ahogy legjobb tudása szerint a poszt írója is tette. -
greenity
senior tag
Nem mondom, hogy átérezhetem a fájdalmadat, annak viszont örülök, hogy így fogod fel végül: küzdeni kell.
Remélem boldog leszel.
A megtorlásról: a legnagyobb baromság a világon, vannak helyzetek, amikor azt érzed ez a helyes, mégis, ha belegondolsz, csak te leszel rosszabb tőle, nem a másiknak lesz rosszabb (max. egy kis ideig.)
kozepsuliban megertem, de felnotkent ez a legnagyobb hulyeseg amit megtehetsz.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
- BESZÁMÍTÁS! iPhone 16e 128GB Black - 100% akku - Apple gari
- BESZÁMÍTÁS! iPhone 14 128GB Red - 100% akku
- T14 Gen1 14" FHD IPS i5-10210U 16GB 256GB NVMe magyar vbill IR kam új akku gar
- XPS 15 9530 15.6" FHD+ IPS i7-13700H RTX 4060 16GB 1TB NVMe ujjlolv IR kam gar
- Acer Predator GAMING 17" Laptop! i7-11800H / RTX 3070 / 32GB DDR4 / 1TB NVMe! BeszámítOK
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone i5 10400F 16/32GB RAM RX 7600 8GB GAMER PC termékbeszámítással
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 9 5900X 16/32/64GB RAM RTX 5070 12GB GAMER PC termékbeszámítással
- ÁRCSÖKKENTÉS Menő retró konfig: Q9550, Gigabyte P43, 4GB RAM, ASUS GT730
- GYÖNYÖRŰ iPhone 13 Pro 256GB Graphite -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3074, 100% Akkumulátor
- Bomba ár! Fujitsu LifeBook U728 - i3-8GEN I 16GB I 192SSD I 12,5" FHD I Cam I W11 I Garancia!
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest