Új hozzászólás Aktív témák

• #10 petipetya nagyúr potyautas #9

  Új Válasz 2016-01-21 06:53:04 #10

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz potyautas #9 üzenetére

  Magam sem tudom. Ám most úgy érzem, hogy bokáig süllyedtem a sárban, és minden szó felér egy rossz mozdulattal, amely során elmerülök. Úgyhogy inkább csendben maradok.

• #8 petipetya nagyúr potyautas #7

  Új Válasz 2016-01-20 21:13:38 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz potyautas #7 üzenetére

  Biztos, hogy ment volna veled. Abban a világban, simán.

• #6 petipetya nagyúr potyautas #5

  Új Válasz 2016-01-19 22:04:48 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz potyautas #5 üzenetére

  Miért?

• #4 petipetya nagyúr

  Új Válasz 2016-01-19 20:31:17 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  Volt egy haverom régebben, és a közös sörözések alkalmával mindig világmegváltó témákról beszélgettünk, vagy csak szimplán visszavezettük az őseinket a hunokhoz, sámánokhoz stb. Amikor összefoglalta a mondandóját, akkor folyton ezt mondta: "száz szónak is egy a vége..." - ha 10 alkalommal nem hangzott el minden sörözésen, akkor egyszer sem.

  Csók. Nem emlékszem az elsőre, valószínűleg nem volt maradandó élmény. Itt most jót nevettem hangosan és meg kellett állni az írással. Mindenesetre a jó csók olyan, amilyet pontosan 14 éve kaptam a kis tündér barátnőmtől. -10 fok körül lehetett, és hazakísértem. Pár saroknyira a házuktól megálltunk (majdnem a régi Novák piac sarkánál), és elkezdtünk csókolózni. Nem tudtuk abbahagyni, miközben tetőtől-talpig átjárt minket a forróság. Mikor feleszméltünk, kicsivel több mint 1 óra telt el. Csoda, hogy nem fagytunk oda a jardához. De nem is ez volt a csoda, hanem maga a csók.

  Szintén vele emlékszem az első csókra is. A Pólusból jöttünk ki, és a temető mellett sétáltunk. Már vagy másfél órája készültem arra, amit mondani akartam neki a palacsintázás után. Egyszer csak megálltam előtte, a szívem a torkomban dobogott, és megszólaltam: maradt egy kis porcukor a szád szélén... Persze nem maradt, de mosolygott és felém hajolt, amiből aztán csók lett. Tudta mire megy ki a játék, hiszen már várta.

Új hozzászólás Aktív témák