Új hozzászólás Aktív témák
-
Willis++
csendes tag
Jaja, ráadásul nálam a venti hangja eltörpül a csapágyasra járatott 15 megás teljes magasságú Tandon ordítása mellett, valóban üdítő érzés lehetett dolgozni mellette
Nekem szerencsére vannak monitorok is hozzá, CGA meg EGA is, előbbi után elég sokat kellett kutatni, de egy bevállalós üzletkötés után sikerült egy működőt elkapni. Leginkább olyat kell keresni, aki nem tudja mit árul, úgy még elég jó áron lehet kapni, ha még felbukkan egy-egy (jobb RGB monitorként keresni, vagy Herculesként is hirdetik sokan, olyankor érdemes egy képet kérni a csatlakozóról, ott a mono videojelet tűje legtöbbször ki van hagyva (emiatt úgy is árulják, hogy nem ad képet HGC kártyáról, ergó hibás
)). EGA monitor már ritkább, azt ismerőstől szereztem be régebben, akkor még szerencsére ingyen. Syntax a márkája, szóval elég stílusos
A Hercules vagyis MDA monitor viszont még meglepően gyakori tárgya az aukcióknak. -
gold007
tag
Na igen, a hűtését nem bízták a véletlenre
Nehéz elképzelni hogy valaki egész nap emellett ült...A hercules/CGA/EGA kártyákkal egy gond van csak: hogy szinte lehetetlen hozzá monitort találni. Vagy ha véletlenül felbukkan egy, az is olyan áron hogy még belegondolni is rossz. Úgyhogy sajnos egyelőre csak a fiókban ülnek.
-
Willis++
csendes tag
Az én XT-met is Vöcsi táp hajtja!
Brutális hangja van annak az írásvetítőbe való ventinek, amit beleépítettek a nénik a TSZ-ben. A PS/2-t én is megnézném, élőben még nem volt hozzá szerencsém, atom gép lehet! A bontatlan EGA kártyákról nem is szólva. Azokból viszonylag sok példány pihen raktárak mélyén, sok ipari gépbe szereltek CGA és EGA vezérlőket annó.Jó dolog is írni ezekről, hiszen már kuriózum egy-egy darab, és mindnek megvan a maga története. És így megismeri az is, aki kimaradt már ebből a korból. Meg akkor lehet mit mondani az asszonynak is, amikor már kezdi a gyűjteményemet, illetve a szemetest közös kontextusban használni a beszédében (minek is gyűjtögetem...?). Meg a lelkem is megnyugszik kicsit, hogy nem egyedül vagyok bolond, segítenek mások is
-
gold007
tag
Mondjuk ez jogos, valahol kell fémes kapcsolat, hogyha úgy tervezték hogy földelve van a háza is. Eszembe nem jutott volna
A többi is érdekesen hangzik, bármelyikről szívesen olvasnék
Én is már egy ideje(jópár éve) tervezek írni 1-2 cikket a régi vasaimról, de sosem visz rá a lélek. Bezzeg másokról írtam többet is, a kedvenceimre meg nem tudom elszánni magam. Szép dolog...
Bár Wang PC-m nincs(ez azért durva cucc lehet), de van itt 1-2 érdekesség. Van például egy 286-osom amit a " Vörös Csillag MgTsz" készített, na az megérne már egy cikket. Illetve különféle Hercules(MDA) monitorvezérlők, bontatlan(!) EGA(!) kártyák, egy régi IBM PS/2 8086-os procival és igen instabil működéssel És még kb 68,5kg hasonló "ócskaság"...Kár hogy nem lehet itt feliratkozni, hogy értésítést kapjunk ha egyeseknek megjelenik írása. Magamtól nem mindig nézek logout-ot, aztán elvesznek ezek a csodák az éterben.
-
Willis++
csendes tag
Köszönöm!
Jön majd a 4096-os cikk is, csak kicsit lassan haladok vele, mert nem csinálom... Buktak be előtte még érdekes vasak, mint pl egy magyar gyártmányú, 386SX router, illetve amit még mindenképp bemutatnék, az egy 486SLC laptopocska, beépített nyomtatóval. A monstre projektemről nem is szólok, ami egy igazi ritkaságszámba menő Wang PC (8086 proci; 256KB RAM; minden kártyája akkora, mint egy ATX-es alaplap) reanimációja lenne. Jaj, mégiscsak beszéltem róla, mindegy Az "akasztó"-val kapcsolatban: érdekes, eddig még nem figyeltem meg, de most már előrántom otthon én is a többi szígétemet, ezek szerint azokon is végrehajtottak ilyen tudatos megtévesztéses hadműveletet a gyárban. Utólag belegondolva persze már logikus, minden bizonnyal a rögzítő csavaron keresztüli testelés volt a kitűzött cél.
-
gold007
tag
Nagyon jó cikk lett, nem is értem hogyhogy csak most találtam rá... Nagyon jól össze van szedve és a stílusa is tetszik, csak így tovább
És várom a beígért ST-4096-os cikket is, az már komolyabb darab.Csak apró megjegyzés, hogy a negyedik "akasztó" az gyárilag (direkt?) nem gumírozott. Van nekem is itthon 5db ST225/251 és mindegyiken csak 3 gumis, a negyedik sima. Nem igazán értem miért, de biztos nem véletlen. Kíváncsi lennék az okára
-
#76
Willis++
csendes tag
BlackPriest
#75
Willis++
csendes tag
válasz
BlackPriest
#75
üzenetére
Az szép fogás
A mi önkormányzati gépeinkben nem sok érdekesség akad már sajnos, egyen Inteles kommersz megoldások. Bár ilyen elfekvő Syqest cserélhető merevlmezeket meg zip drájvokat, bontatlan csomag lemezekkel mentettem azért meg az enyészettől. Egy selejtezéskor kisfloppikat hoztam el (kiszórták volna őket a papírszeméttel együtt). 10 db/doboz, 10 doboz/karton, -> 5 karton bontatlan Verbatimot Egész életemre elegendő floppilemezzel rendelkezem, de talán még egy kicsit többel is -
Willis++
csendes tag
A szükség érdekes megoldásokat szül
Később a gyűjtő meg csorgathatja a nyálát Egyszer volt dolgom Pentium Overdrive-os géppel. Itt faluhelyen nem is tudták, hogy miféle spéci szerkezettel bírnak, sima 486-osként használták, DOS-val... Sajnos nem sikerült megkaparintanom, azóta már szerintem az enyészeté lett.
-
Willis++
csendes tag
Az volt a jó kitolás az emberrel, amikor csak fix típusokkal töltötték fel a BIOS-t... Az én Suntac 286-osom is abba a bizonyos 10%-ba esik. Az XT még tudta dinamikusan konfigurálni a lemezt, a 286-osnál már válogatnom kellett, mi kerüljön bele, ott már nem játszott a kártya BIOS-a. Még egy nyomorult formathoz is külső progit kellett vadászni. Kívánkozik is már oda az IDE, de még abban a korban a legtöbb ember még az MFM-es istencsapásával kínlódott.
-
Rive
veterán
-
Willis++
csendes tag
Eddigi munkásságom alatt egyetlen SCSI eszközt sem fújt felém a retrózás szele, pedig nagyon is érdekelnének. Na majd egyszer
Tudomásom szerint különösen érzékenyek a lezáró ellenállásokra, külön kell az utolsó belső és az utolsó külső eszközre is.Ezeket az MFM kávédarálókat inkább a nosztalgia és a korhűség miatt használom (meg betegesen rajongok az elborult műszaki megoldások iránt), mint a megbízhatóságuk végett, ami még újonnan is csapnivaló volt, nemhogy így 30+ évesen. Ebből a szempontból (is) sokkal jobb megoldás már az XT-knél is a SCSI, neadjisten XT-IDE.
-
Willis++
csendes tag
BASF winyóm nekem is van már, igaz ez 20 megás, félmagas (kvázi ST225 klón), de attól még kuriózum a maga nemében. Kis műszertechnikai remek, még a fejeket is leparkolja magától. Kár, hogy előző tulajnál a legfelső fej leszakadt... De attól még működik
De az én XT-mben egy Tandon 15 MB-os duplamagas winyóm morajlik (sajnos szó szerint, haldokló csapágyakkal), plexi tetővel, ahogy kell Na annak is vicces volt a felélesztése, majd előkeresem a képeket amiket lőttem közben annó. -
Willis++
csendes tag
Hát ezen valóban nem
Viszont vajon mi lehet a BIOS melletti 40 lábú IC foglalat? Keyboard BIOS máshol van, a többi integrálva, mi mehet még oda? Megnézem már a total hardware-n.Szerk.: Basszus, most látom, hogy 287-et fogad!
De univerzális egy lap! Szinte kedve támad az embernek fejleszteni rá valami egyedi hardvert! -
Willis++
csendes tag
Jah, hogy ez lenne az a bizonyos feltupírozott 8k-s 486DLC? Hozzá még nem volt szerencsém, de öröm látni, hogy valóban létezik
A sima 1K-s változathoz nekem is megvannak az utilok, szerencsére nálam a lap alapból kezeli. Csak sajnos 32KB L2 cachet lát kizárólag, ami elég harmatos.My bad, hiszen a mem kirakva kiadja a 32 bites buszt, nem tudom miért gondoltam az SX-re
Lehet a 486SLC-vel zavartak össze (ami 386SX 1KB cache-el), a nyomtatós laptopomban olyan szolgál, és hát egy combosabb 286-os lealázza sebességben szegénykémet -
386DX volt benne eredetileg, én cseréltem a prociját anno. Ez a proci a Cyrix 486DLC-nek a Texas féle verziója, 8K belső cache-sel. Persze a lap BIOS-a hírből sem ismert ilyet
Cyrix oldaláról voltak letölthető utilityk, amivel be lehetett kapcsolni a cache-t, meg más gyorsító funkciókat, AUTOEXEC-be kellett rakni ezeket. -
Willis++
csendes tag
Zúzós lap!
A Texas SXL proci se semmi, de a 8 MB kirakva 511000-esekből... Ez így ebben a formában szó szerint aranyat ér!
Kicsit félve pillantottam az akkura, de megnyugodva látom, hogy időben el lett távolítva Méretileg a Wang PC alaplapomra emlékeztet, ott se spóroltak a körítésen, igaz ott még nem integráltak szinte semmit, minden 74xx sorozatú áramkörökkel van megoldva A 386SX-en igen élvezhető sebességgel cammoghatott a Win95
-
Willis++
csendes tag
Külön öröm volt, ha csak 360-as floppy meghajtó volt az XT-ben
Ezért tettem végül kisfloppy-t is az enyémbe, hiába nem korhű, de kis lyukragasztgatással, 720K-ra formázva már könnyebbé vált a progik hordozhatósága.Az a gép szép lehetett!
Nekem is volt egy olyan 30 megás szörnyetegem, amit úgy kaptam, hogy rá volt telepítve egy Win95. Nem lehetett valami jól használható összeállítás. -
Hordozhatóság ügyben, én csak az XT-s kártyáknál tapasztaltam különcködést, az AT-sek egymás között már kompatibilisek voltak. XT -> AT áttérésnél egy rahedli floppyra le kellett ARJ-zni a vinyó tartalmat
Érdekesség képen: anno volt a családunkban Win95-ös gép is 2 db ST251-el
Stacker-rel voltak tömörítve, az egyiken volt a Windows, a másikon a programok. -
Willis++
csendes tag
Sziasztok, köszönöm az elismerő szavakat! Örülök, ha kellemes emlékeket ébresztettem Bennetek, annak még inkább, ha esetleg valaki kedvet kap hozzá, és szintén belevág ebbe a szép hobbiba! Igyekeztem nem túlzásba vinni az elméleti részeket, de szükség van rá, ha az ember ilyen vadállatokat szándékozna megszelídíteni.
Azzal vitába szállnék, hogy "buta" szerkezetek lennének ezek, hiszen olykor komplett Z80-as mikroszámítógépeket építettek fel a winyókra, vagy például furfangos ötlettel a lepörgő hajtómotort generátorként használva parkolták le a fejeket. Persze a vezérléshez kellett a külön kártya, de azért nem becsülöm le őket emiatt
A HDD hordozhatóságával kapcsolatban az általános vélekedés szerint a vezérlőkártya csere nem garantálja, hogy az adatokat ugyanúgy elérjük, mint a régivel, a gyakorlatban ezzel nekem eddig nem volt gondom szerencsére, csak tényleg tudni kellett milyen adatokkal lett formázva a winyó, hozzátéve a fizikai elhelyezését is (tehát állítva, vagy fektetve, fejen vagy hason).
A jumperelésre a jó öreg WD Caviar taposóaknák jutottak az eszembe, ott jumper nélkül master, egyedüliként, ha jól emlékszem. -
#55
alvaro
senior tag
Maelephant
#54
alvaro
senior tag
válasz
Maelephant
#54
üzenetére
Bizony, most pedig a retrózás miatt tartok egy kis dobozzal - de szigorúan nyeleset!
@IT user - a többi jumperelést nem kell gyakran csinálnom (master/slave kivételével), ráadásul azokt többnyire logikusabbak. Nekem a 486 az állatorvosi ló.
-
#54
Maelephant
senior tag
IT user
#52
-
IT user
tag
Azért ne felejtsük el, hogy nem csak a processzort kellett jumperelni. A soros- és párhuzamos portok címeit, megszakításait, a hangkártya címét, megszakítását, DMA csatornáját és még ki emlékszik mi mindent.
Még a vincsesztert is jumperelni kellett, hogy master vagy slave legyen.
Nagy könnyebbség volt a Plug and Play bevezetése és a modern, BIOS-ban kattintgatós beállítás. -
alvaro
senior tag
A jumperelés általában nem volt rossz, csak a 486-os időkben volt divat, hogy ezoterikus funkciójú, átláthatatlanul elhelyezett jumperek garmadáját kelljen beállítani egy CPU csere miatt. Előtte-utána kevesebb és többnyire logikusabb jumper volt, általában csak annyi, hogy az alaplapra szitázva is elfért egy hozzájuk egy rendes használati utasítás.
-
IT user
tag
Régi "szép" emlékek!
Az első vincseszterem egy 42 MB-os Western Digital volt a 16 MHz-es, 1 MB RAM-os 80286-os gépemben. Hercules monitorral, egyszerűbb játékokat szoftveres CGA emulátorral tudtam játszani. A lemezegységet néha csavarhúzóval meg kellett perdíteni, hogy a bootoláskor elinduljon, túl jól fogott a fék, de legalább egy 3.5 hüvelykes ATA vincseszter volt. A csere vincsesztert szintén. 47-es manuális típusként beállítva minden adata a BIOS-ban.
Az öcsém első 286-osában egy 20 MB-os, 5.25 hüvelykes, dupla magas MFM volt. Iszonyat lassú és hangos volt, de nem kellett "lökdösni", mint az enyémet.
Egyszer, sok évvel ezelőtt bontottam egy IBM szervert. Volt benne egy 10 MB-os vincseszter. Nem a kapacitása volt ráírva, hanem:"Unit weight = 80 kg"
A mai napig sajnálom, hogy nincs róla fényképem!
Az is megérne egy post-ot, hogy régen még a processzor típusát és frekvenciáját is jumper blokkokkal kellett beállítani az alaplapon, hol volt még akkor a Plug and Play?
-
Azért, mert ez PC. Kontroller és meghajtó is jöhet tucatnyi különböző gyártótól. Kvázi szabványt alkottak, amit be kellett tartani, hogy ez ne okozzon gondot. Az újabb meghajtó apró fájloknál elképzelhető, hogy gyorsabb, ha a trackek közötti léptetés miatt. FAT íráshoz mindig a floppy elejére kell léptetni a fejet, majd vissza az adat felírásához. Ha ezt gyorsabban csinálja, akkor hamarabb végez = gyorsabb.
Ezek az emulátorok jó cuccok. Én gotek-ből spájzoltam be, több gépben is használom és kicsit gyorsabb a léptetés miatt, de nem kapkodó idegbeteg. Atari STe-t tuningolni kellett, hogy együttműködjenek. De azóta a sima DOS HD floppy imageket is olvassa
-
Frawly
veterán
Igazatok van, így utánanézve az átlag 1.44MB-os floppykat támogató slim drive-ok interfacesebessége is max. 500Kbit/sec, függetlenül attól, hogy belső meghajtó vagy külső, USB-s meghajtó. Mondjuk nem értem, mert a motoron és a fejen múlik milyen gyorsan kezeli a lemezt, miért kell ezt kontrollerszinten limitálni? Ezt a slim floppys dolgot csak azért írtam, mert tapasztalatom szerint az ilyen drive-okban már halkabb és fejlettebb motor van, ami nekem érzetre gyorsabbnak tűnt, mint a régi floppymeghajtók.
Kíváncsi vagyok, hogy az SD kártyából 1.44-es floppyt emuláló eszközöknek is ugyanez-e a limitációja. Erről nem találok adatot.
-
Az megvan amikor a számlálót mégsem nulláztad ki a magnón és beletörölsz két programba is amikor az új BASIC szerzeményed felveszed? Gyorsan megtanultam, hogy a szalagokat mindig teljesen előre tekerjük mielőtt kikerülnek a magnóból és már akkor nullázzuk a számlálót.
De a HT-1080Z így is ki tudott tolni velem bacsis kiállítása előtt a készületek alatt. Beragadt a törlő áramkör kapcsolója és betöltés helyett letörölte az addig felvett demókat.
-
alvaro
senior tag
Nekem 286-hoz volt anno az ST225, aztán még ahhoz a géphez sikerült szereznem egy 120-as IDE WD-t, persze ez már 94-95 táján volt, jóval a 286 "valódi" ideje után. Azóta is bennem él, hogy megszívtam a nem hogy autodetect-et, de a 47-es típust sem ismerő BIOS közreműködésével. Alighanem sikerült egy hangyával nagyobbat beállítani a fix típusokból és a WD egyszer simán "körbeért" és ráírt a lemez elejére, amitől minden bukott, amit addig rávettem...
-
Az első szériák (DX25, SX16) még nem tudtak ilyen úri huncutságot. Az itthon elterjedt '92 körüli DX40 már másod virágzás volt. Az itthoni speciális viszonyok miatt veszik egy kalapba amúgy az MFM-et és ezeket késői 386-os gépeket. '89-ben "váltottunk" és onnan 3 év alatt ugrottunk 3 generációt miközben németeknél már 486-ot lehetett venni. (OK itthon is, csak nem tudtad kifizetni, mert egy lakás árába került mire átcsempészték a COCOM alatt...)
Ezért volt nekem is öszvér XT-ből MFM 386SX 2MB RAM-os gépem. Amit sikerült összeszedni az volt a "jó"
-
alvaro
senior tag
A slim FDD-k nagyobb fordulatszámmal működnek? Csak mert a hagyományos 300rpm az 1.44-es lemez sávonkénti 18 szektora mellett 45kB/s sebességet ad. Az elérési időről még nem is beszéltünk, bár tény, hogy az MFM vinyók azért azzal sem állnak nagyon fényesen, de azért floppy sebesség...? Anno a jó öreg ST-225 nagyon szépen muzsikált (szó szerint is
) a floppyhoz képest. A csicsergése nosztalgikus most is nekem - de azért akkor is túl macerásak "gyakorlati" retrózáskor.Opsz. 1000kbps? Basszus, 500-ra emlékeztem...
@frescho - 386-os lapjaim (SX, DX, SLC) tudnak auto detectet. Vagy ezek túl modernek akkor...?
-
Szimplán nem lehettek a floppy-k gyorsabbak egy MFM vinyónál. A HD meghajtók interface sebessége 1000kbit/sec. A nettó az 80kbájt/sec alatt van és az elérési idő is 3-4x nagyobb. A HD 3.5" és 5.25" interface sebessége megegyezik.
Van ST-412-es meghajtóm és egy 5150-el simán veri a HD-s floppy-t még ha azt egy 386-ban használod akkor is. USB-s meghajtó sem lesz gyorsabb, mert a forgási sebesség kötött. Gyorsabban meg nem szokták azok sem pörgetni, mert nem lesz olvasható a lemez máshol, ha írod. Amúgy sem logikus a két egymástól 10 évre lévő technikát összevetni. Egy 286-ban (nállam 386-ban) még találkozhatott egymással a HD floppy és az MFM vinyó, de mire az USB megjelent már csak nehezéknek és érdekességnek voltak jók az MFM vinyók.
Auto detect 486-ok környékén jött be. '86 körül jelentek meg az első IDE meghajtók. Elvileg támogathatták az identify drive parancsot. (Vicc, de 94-ben szabványosították csak és ott is Mandatory.) De ez opcionális volt. Régi Conner és az első 40MB-os Segate IDE-s vinyóm sem támogatta, pedig az már 91-92 körül volt. Ha jól emlékszem az újabb 486-os lapoknál jelent meg ez a funkció jóval az MFM vinyók használati idején túl.
-
Frawly
veterán
Persze az is igaz, hogy amit írtam, azok a korai MFM vinyókra igazak leginkább. Azok a classic teljes magasságú meghajtók, amelyek még az XT-kben és korai AT-kben voltak. A későbbi MFM HDD-k, amelyek már feles magasságúak voltak, azoknál jobb volt a helyzet, nem csak sebesség tekintetében. A 150 KB/sec-et már modern slim 3,5 colos floppy drive-ok is bőven lenyomják, nem hogy a dupla sebességű CD-ROM. Nyilván, az MFM idejében létező floppyk eleve lassabbak voltak (főleg az 5,25 colos floppy), így az MFM HDD hozzájuk képest előrelépés volt sebességben.
Abban igazad van, hogy korai IDE HDD-knél is még kellett Type-ot megadni a BIOS-ban, de a fejlődés nem állt meg, az IDE meghajtóknál gyorsan elterjedt az autodetect. Az autodetectnek is két formája volt, egyiknél a felhasználónak kellett a BIOS-ban autodetectedet beállítani, és a BIOS egy gyors csekkolás és jóváhagyás után mentette a paramétereket Type 47-es beállítással, majd később már nem is lehetett Type-ot beállítani, hanem a rendszer minden bootoláskor automatikusan detektálta a HDD paramétereit, ahogy most a SATA meghajtóknál is történik.
(#32) Vesa: valóban nem, most jól lebuktam.
-
Fotószem
csendes tag
Kösz a cikket !
Minden elismerésem !(Az első winchesterem 20 megás MFM volt és hatalmas 40 megásra növeltem Stackerrel, ami remekül használható volt.
Japán Neat alaplapos gépem volt, ha jól emlékszem. Az a márka is eltűnt, mint ahogy a Thomson processzor, stb. Még a nagy 5 1/2-es floppyk voltak akkor használatban, a kicsik csak akkor kezdtek terjedni...) -
Ne ess át a ló túloldalára. Nem voltak annyira rossz a helyzet, mint írod.
Egyik floppy sem érte el az MFM vinyók sebességét. Egy ST-225 150kB/s-et tud, vagy megfelelő interleavinggel és turbó XT mellett kicsit többet is. Egy 2x CD-ROM persze már lenyomja...
Az MFM vinyót is át lehetett rakni másik gépbe, csak az adatait fel kellet írni és megadni. 286-on és felfelé erre 90%, hogy volt lehetőség magában a BIOS-ban. XT-nél is volt olyan klón kártya ami debuggerrel elindítva nem akadt le, ha nem mélyformáztad le. Ezt a beállítást az IDE meghajtóknál is meg kellett tenni. Legalábbis eleinte, aztán jött az auto detect és a többi már egész használható.
-
Frawly
veterán
Bizony, hogy azok. A házban is az 5,25 colos meghajtó helyére lehet csak beépíteni, így akinél kétféle floppymeghajtó foglalta ezeket a helyeket, annak jellemzően szívás volt. Ez már az optikai meghajtók korában nem volt zavaró, addigra kihaltak az MFM merevlemezek.
A gyártók és a technika abba az irányba mentek el, hogy kicsi meghajtók legyenek: könnyebb kisebb adattároló felületet egyenletes minőségben legyártani, könnyebb a kisebb és könnyebb alkatrészeket mozgatni, kevesebbet fogyaszt, csendesebb, kevésbé rezonál.
Lényegében az MFM merevlemezek egy nagyméretű, teljesen buta floppymeghajtók voltak, amelyekben fixálva volt a lemez. Amúgy épp olyan hangos és megbízhatatlan volt, mint egy floppy, hasonlóan lassú is volt, kilobájtokban lehet mérni a másodpercenkénti szekvenciális átvitelét, a random írás/olvasás ennél is lassabb volt rajta, egy modern USB-s slim kisfloppy meghajtó veri sebességben, nem hogy egy ócska, régi SD-kártya. Vezérlőelektronika sem volt benne (ezért buta), külön vezérlőkártyát kellett a gépbe tenni, meg a BIOS-ban is külön kellett a vezérlőkártyához igazítva mélyformázni, meg típus alapján a technika adatait megadni (vagy TYPE 1-46 megadásával, vagy TYPE 47 esetén az adatok külön részletes megadásával), különben nem működött. Ez azzal járt, hogy ha áttetted egy másik gépbe, amelyikben másik vezérlőkártya volt, az nem tudta olvasni a lemezt, így újra mélyformázni kellett. Minden leállításkor külön kellett parkoltatni a fejet. Nem véletlenül jelentek meg az IDE meghajtók, amelyekbe be volt építve a vezérlő, és a külvilág felé szabvány felületen látszott a meghajtó, nem kellett mélyformázni (néhány BIOS engedte, de ilyenkor is csak egy egyszerű zerofilles törlést csinált a drive, aztán a SATA korszakban már erre sem volt lehetőség BIOS szinten), így akármelyik IDE csatolós gépbe áttéve ugyanúgy működött, nem kellett a fejet sem parkoltatni, azt megoldotta a drive intelligensen kikapcsoláskor. Csak aztán az IDE is túlhaladott lett, ahogy nőtt a cache és a meghajtók sebessége, igény lett a nagyobb sávszélre, a jobban párhuzamosított műveletekre, a külön kábelezhetőségre (ne kelljen master, slave, cable select jumperrel szenvedni), így átvette a helyét a SATA, amely mára szintén elavulni látszik (bár egy éve jelent meg a 3.3-as revízió) az M.2 PCI-E csatoló / NVME protokoll javára, amely még nagyobb sávszélességet biztosít, még több műveletet lehet párhuzamosítani, nem kell kábelezni, kisebb helyet foglal (ami vékony ultrabookoknál fontos leginkább). Plusz az SSD-k is mennek egyre össze, egyre kisebb csíkszélességen gyártják a Flash memóriákat, egyre inkább beleintegrálnak mindent 1-2 chipbe, aztán már csak egy kis nyák az egész 1-2 chippel, már akkora, mint egy pendrive.
-
#28
Maelephant
senior tag
Vesa
#23
-
Vesa
veterán
Egy ilyen kövületet senki nem használ már éles feladatok ellátására, ugyhogy az adatbiztonság nem igazán releváns elvárás. Ez már csak a technológia szeretetéről, tiszteletéről szól és a barkácsolás őrőméröl. Szentségtörés lenne belekeverni egy mai technológiát, mert ennek az egésznek éppen az a lényege, hogy bemutassa, honnan indultunk, milyen megoldásokhoz nyúltak a mérnökök a kor lehetőségein, keretein belül.
Azzal, ha SD kártyákat kevernénk ide, éppen a dolog lényege veszne el. -
Vesa
veterán
Kiváló cikk, remek a fogalmazás is!
Egyetlen bajom vele, hogy ráébreszt milyen öreg vagyok már. (nem komolyan venni!)Ezeket a darabokat én még napi szinten szereltem anno 1988 környékén a Műszertechnikánál. XT-be és 286-ba mentek, szívtunk is velük annyit, hogy az nem igaz.
Nagyon jo volt olvasni ezt a cikket, egyrészt nosztalgia, másrészt szakmai szempontból is. A humor adagolása is pont megfelelő, szóval én is csak azt tudom mondani, abba ne hagyd! Vannak még a korszaknak érdekes megoldásai bőven.
-
madari
csendes tag
Így van! A valódi tudás időtlen. Attól, hogy egy eszközt már nyilván nem fogunk újra használatba venni, attól még alkalmas lehet dolgokra, pl. a működés megértésére, nosztalgiázásra.
Nagy példaképemet, Békát juttattad eszembe. Biztos sokan ismeritek, az ő oldala, főleg a "Szétszedtem" rovata mindig felvidít. Mélyreható műszaki tudása, egyedi humora, öniróniája egyszerűen megunhatatlan:
oldradio.tesla.hu
MÉG SOK ILYET! KÖSZÖNÖM!
-
alvaro
senior tag
Arról nem is beszélve, hogy az adatok könnyen kezelhetők, jól menthetők. Ezekkel a régi speciális adathordozókkal örök parám, hogy elvesznek róluk az adatok. Ma alig találok működőképes 3.5"-es floppy lemezt, holott annyi volt, hogy söpörni lehetett őket. A jelek szerint annyit is értek.
Üdítő, hogy legalább az 5.25"-ös lemezeim viszont kiválóan működnek, olvastam vissza huszonéves darabokat, de amikkel másolok, azokkal sincs gond, legyenek DD-sek vagy HD-sek.
MFM vinyó szintén az a kategória, amitől félek, és macerás is vele a mentés. Épp tegnap próbáltam őket a 8 bites vezérlőikkel együtt (mert külön-külön már gondolni se merek a mozgatásukra) 386-ba, 286-ba áttenni egy kis formázásra, másolni is úgy lenne jobb rájuk valami CF kártyáról pl. De meg se mukkantak ott.
A SCSI vinyót viszont sikerült ma megetetnem Win7-tel.
SD kártya pedig az abszolút kényelmes megoldás, szerzek is hozzá felszerelést, ha egyszer telik rá.
-
Frawly
veterán
Korhű nem lesz, de az csak múzeumokban fontos szerintem. Otthon, aki tart nagyon régi PC-t nosztalgiázni, annak jobb vele a gépet használni, csendesebb, gyorsabb lesz. Ha már C64, arra is van ilyen SD kártyás megoldás, gyorsabban lehet róla játékokat tölteni, nem kell magnóra, floppyra, stb. várni.
-
#16
Maelephant
senior tag
Nagyon érdekes írás, jól eltaláltad a műszaki és a szórakoztató tartalom arányát. Grat és még ilyeneket.
-
Frawly
veterán
Gratula a cikkhez, érdekes volt. Ennyire mélyen nem ismerem az MFM vinyók működését. Azt viszont tudom, hogy hihetetlen megbízhatatlan, oltári hangos behemótok (mintha egy sugárhajtású repülőgép duruzsolna bele az ember arcába, füldugó nélkül megmaradni nem lehet mellette), ami miatt ma már inkább csak elektronikai hulladéknak jók, szerintem nem éri meg ezeket szerelgetni meg élezgetni. Ha az embernek valami muzeális gépe van, IBM 5150 PC, 5160 XT, 5170 AT, vagy valami nevesebb, ritkább XT-AT klón, akkor is jobban jár már, ha inkább kiveszi belőle a vezérlőkártyát és a meghajtót, és beletesz egy ISA IDE vezérlőt SD-kártyaolvasóval, amit egyfajta floppyként is használhat. Gyorsabb, megbízhatóbb, csendesebb, 90%-kal szárazabb érzés és 50%-kal dúsabb szempillák. Árban meg nem sokkal több, mint egy korhű MFM HDD.
-
#13
BlackPriest
őstag
BlackPriest
őstag
Heh, az elso vinyo egy 20 megas mfm volt, amit szetszedtem, en mondjuk nem dj-ztem vele, megneztem, osszeraktam, mukodott. Szep felelesztes, sok erdekes info!
-
trydium
csendes tag
Gratula !
Imádom az ilyen cikkeket !
Jó látni, hogy nem veszik át teljesen az uralmat a Logout-on az RGB ledes hülyegyerekek !Az első XT gépemben egy dupla magas (!) 5,25-ös, BASF (nem vicc!) MFM vinyó volt 10MB tárkapacitással.
Mélyformázás közben a hangja lepipálta az öreg 1541/II floppy kalapálását is, és tényleg berázta az asztalt...Őszintén tisztelem azokat az embereket, akik még ilyen alázattal és hozzáértéssel viszonyulnak a régi vasakhoz!
Még...még...még ilyen cikkeket, lécci, lécci,lécci !
-
carr
őstag
van két ilyen batárom otthon...
a polcon pihennek, esőben találtam pár éve, egy lomokkal teli hegyen. megmentettem... Megnézem majd milyenek. Egyik talán Seagate. a másik valami M rémlik.
Jó a cikk. szellemi füleim már játsszák is anno egy 90es évek elejei gépen való ismerkedésem furcsa zajait.....
)). EGA monitor már ritkább, azt ismerőstől szereztem be régebben, akkor még szerencsére ingyen. Syntax a márkája, szóval elég stílusos 
De univerzális egy lap! Szinte kedve támad az embernek fejleszteni rá valami egyedi hardvert! 
Ezért tettem végül kisfloppy-t is az enyémbe, hiába nem korhű, de kis lyukragasztgatással, 720K-ra formázva már könnyebbé vált a progik hordozhatósága.
Új hozzászólás Aktív témák
- DJI Avata drón +MasterAirscrew tuning propellerek
- iMac 27" ( 2017 ) Core i7 1TB SSD 16Gb
- Eladó iPad Pro 11" (3. generáció) Wi-Fi + Cellular, 128GB + Apple Pencil 2 + tok + üvegfólia
- BONTATLAN GARANCIÁLIS APPLE IPHONE 17 PRO ÉS PRO MAX SZÉRIA
- ASUS TUF Gaming GeForce RTX 3080 10GB OC - Garancia - Wellness done
- ÚJ notebook kitámasztó fából
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 5 7500F 16/32/64GB RAM RTX 5070 12GB GAMER PC termékbeszámítással
- HIBÁTLAN iPhone 12 mini 64GB Green -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3454, 94% Akkumulátor
- Microsoft Surface Pro 6 fekete
- Sima Vs.Windows Logitech Mx keys s plus és hagyományos Mx keys magyar bemutatása. Új videó linkel
Állásajánlatok
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest