2. Fórumok
  3. Sport, életmód, utazás, egészség
  4. Rivotril
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #172 Geller72 veterán Dorien #171
    Új Válasz #172
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Geller72

    veterán

    válasz Dorien #171 üzenetére

    Napi 12 órát dolgozom, heti 6 napban. 04:20-kor kelés, hatra érkezés a melóba, hatig, majd talán negyed nyolcra a szálláson vagyunk. Teljesen esélytelen. Régebben (2 évvel ezelőtt) ha olyan melóhelyen voltam, vagy ha otthon voltam, nagyon sokat bicajoztam. Ha zeljes hónapot otthon voltam, akkor havonta megvolt az 1200-1500 km. Az akkor sok mindenen átsegített, de itt most erre semmi lehetőségem nincs. Pont most (sem) nincs ehhez az egészhez ilyen idegi állapotban semmi kedvem, no meg pont emiatt is buktam el az egészet, mert külföldön melózom már 12 éve. Abba szeretném hagyni, de pont most kell megnyomnom, mert teljesen nulláról kell kezdenem. Házat venni, felújítani..stb. Nem beszélve arról, hogy itt kint, ilyen munka mellett esélyem sincs újrakezdeni, valakit találni..hogy csoda történjen, mert kb. arra lenne szükségem. 6-8 hét kint, egy hét otthon. Esélytelen így. És még legalább egy évet kint kell lennem, akkorra jönnék egyenesbe a lakással nagyjából.. Szeretném a gyógyszeres kezelést elkerülni, a rivo-t meg főleg. Beszéltem pszihiáterrel, ő mindenképpen szeretne gyógyszeres kezelést, antidepresszánsokat, amíg kellően meg nem erősödök lelkileg.

  • #170 Geller72 veterán Dorien #169
    Új Válasz #170
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Geller72

    veterán

    válasz Dorien #169 üzenetére

    Segíteni szerintem senki nem fog tudni, ezt valahogy maganak kell megoldanom, ha egyáltalán sikerül. :(. 23 év házasságom ment tönkre... Kijöttem külföldre dolgozni, hogy jobb legyen a családomnak, de ráment a családom, elvesztettem őket. Én hiába voltam hűséges a volt páromhoz, hiába szeretem még most is rettentően 23 év után is, nála ez teljesen elmúlt, egyáltalán nem érez irántam semmit. Semmi nem volt köztünk már jó ideje...Sajnos én ugyan nem kellettem neki, de más igen.. Ez már csak hab volt a tortán, egyébként is besűrűsödtek hosszú évek alatt a problémáim, kb. 13 éve teljesen motiválatlan vagyok, nem érdekel semmi. Egy filmet nem tudok megnézni, könyvet olvasni, semmi. Olyan, mintha belülről teljesen kiégtem volna. 3 hete történt, hogy volt párom közölte velem (a névnapomon konkrétan) hogy lépjek túl ezen az egészen, mert vége. Teljesen rottyon vagyok, a múlt héten kedden volt egy iszonyat mély pontom, amikor azt hittem, hogy nem érem meg a másnapot. Hiába próbálnék racionálisan gondolkdni, de amikor érzelmek - ráadásul ilyen erősek - befolyásolják az egyént, egyszerűen nem tud racionálisan gondolkodni, tenni ellene. Hiába tudom, hogy mit kellene tennem, nem tudom megtenni. Ne gondoljak rá - jönnek a tanácsok. Köszi. Amikor minden pillanatban rá gondolsz, meg arra, hogy mit rontottál el, miben hibáztál, mit kellett volna máshogy tenni. Még akkor is, ha tudod, hogynem tudsz rajta változtani. Szívesen visszatekerném az idő kerekét, de nem tudom. Elvesztettem mindent, és most itt állok a padlón, kezdhetem, kezdhetném nulláról az életem. Egyrészt ehhez már sajnos túl kevésnek érzem az időt, ami még a rendelkezésemre áll, másrészt nem is érzem magamban az erőt, az akaratot, hogy egyáltalán megtegyem. Pedig tudom, hogy csak egy másik kapcsolat tudna kiemelni ebből a gödörből, de hogyan kezdjek el egy másik kapcsolatot, ha még szeretem őt - ennyi év után is. Szörnyű érzések kavarognak bennem. :(

  • #168 Geller72 veterán
    Új Válasz #168
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Geller72

    veterán

    Érdekes, hogy kimondottan szinte csak a rivotrillal kapcsolatban vannak a kommentek, de hogy mi idézte elő, mi volt az a trauma, sokk, ami miatt hozzá kellett nyúlni, arról szinte senki nem ír semmit. Pedig könnyen lehet, hogy sok esetben ha magát a problémát említenénk meg, talán lenne köztünk olyan, aki pont ezen ment végig, és vannak használható ötletei, hogy gyógyszer nélkül túl tudjunk lendülni az adott problémán. Én magam ott tartok, hogy jelen pillanatban annyira padlón vagyok, hogy komolyan elgondolkoztam egy pszihiátriai vizsgálaton, segítséget kell kérnem, mert bár nagyon erősnek érzem magam, most valami olyasmi történt velem, amiből úgy érzem, hogy nem tudok felállni.. :(.

Új hozzászólás Aktív témák