Új hozzászólás Aktív témák

• #28144 opr nagyúr adax01 #28135

  Új Válasz 2014-11-20 09:52:11 #28144

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  opr

  nagyúr

  válasz adax01 #28135 üzenetére

  Hát, de éjjel-nappal a PH!-t bújod, ez a hobbyd, miért ne kérdezhetne?
  szerk: TESCO-Zsömle: nnna, így már világos, köszönöm!
  shteer: Én mint ex-kollega vagyok itt, vagy az már nem is ér?

  Viszont, hogy ontopic is legyek, megosztanék én is egy storyt, konkrétan ma reggel történt (hosszú lesz, sorry):

  Reggel rohanás van, késés, szokásos kapkodás, gyereket öltöztetni, stb hogy beérjünk az oviba 8-ra.
  ~7:50kor kopogtatnak, mondom wtf, ki a franc zavar 8 előtt, pláne nem telefonon, hanem kopogtatva?
  Ajtót kinyitom, ott áll a srégen szemben lakó öregasszony, hogy ne haragudjak már, de hallotta a múltkor, hogy telefonálok, és hogy informatikával kapcsolatos volt a dolog, és hogy én értek hozzá. Miután rendeztem az ábrázatom, ami valahol a "mi a f@szról beszél ez a marha", az "atyaúristen, lebuktam", és az abszolút, mély, határértéket átlépő pofátlanság okozta meglepetés között mozgott, nyeltem egy nagyot, sóhajtottam egyet, és közöltem, hogy igen, jól hallotta, informatikus vagyok. (Közben, csak hogy érezzétek, összevissza forgok, kapkodok, gyerekre adom a sálat/cipőt/kabátot, etc)
  Innentől a párbeszéd:
  - Nnnnna, akkor tudna nekem segíteni?
  - Hölgyem, komolyan beszél?
  - Persze, hát ért hozzá!
  - De könyörgöm, mihez? Illetve nem látja, hogy enyhén szólva nem jó az időpont?
  - De, látom-látom, de nem lenne sok idő, és hogy jöjjön már át valamikor!
  - Hölgyem, egyáltalán, miről van szó? (Tudom, amatőr hiba, amint kimondtam, leesett, de ez van, reggel volt)
  - Hát, hogy reggel valami történt, és hogy akkor még szép volt, de utána valami ilyen zavaros történt, és hogy azóta nem jó.
  - (Teljes zavarodottsággal) Oké, de mi nem jó?!
  - Hát, hogy nem jön be a TV-n az ATV!
  - Most komolyan beszél?
  - Igen-igen, ugye, hogy milyen zavaró?!
  - Hölgyem, én nem arról beszéltem. Én informatikus vagyok, nem TV-szerelő. De egyébként most, hogy így mondja, igen, már engem is zavar, hogy nincs ATV-je.
  - Na, akkor át tudna jönni?
  - De én nem vagyok TV-szerelő!
  - Dehogynem, az is csak egy számítógép, ugyanaz, ért hozzá!!!
  - Higgye már el, hogy...
  - Fizetnék is érte, nem ingyen kérem!
  - De ha fizetni is szeretne, hívja ki a TV-szerelőt, sokkal egyszerűbb, nem?
  - Hát, de nézze már meg, az úgyis csak átver, hátha!
  - Jó, tudja mit, majd egyszer ránézek.
  - Jó, most ráér?
  Kb ekkorra tartottunk ott, hogy gyerek is és én is indulásra készen vagyunk. Valamiért ez a kérdés már sok volt, kicsit morci lettem.
  - Hölgyem, ez a kérdés most komoly? Lehet, hogy nem fogja elhinni, de nem azért öltöztettem fel a gyereket, mert az minden vágyam, hogy átmenjek vele önhöz TV-t szerelni, és közben kizárjam az erkélyre. Ráadásul 8-ra be kellett volna érni az oviba, most van 8:03.
  - Jaaaa, nem úgy értettem, hanem hogy miután bevitte a gyereket az oviba, hogy visszajön.
  - Nem gondolja komolyan? Hölgyem, én dolgozó ember vagyok, mennem kell a munkába.
  - Jó, akkor utána, mikor tudna átjönni? Mondjuk délben jó?
  - Hölgyem, lehet már nem emlékszik rá, 8 óra a normál munkaidő, +1 óra ebédszünet, + mire odaérek meg vissza, az is egy óra. Nem, nem leszek délben itthon. De ha ennyire sürgős, és fizetni is szeretne, erősen javaslom a TV-szerelő kihívását.
  - Az úgyis átbasz!
  - Hát, de én is!
  - Jajj, maga biztos nem.
  - Jó, akkor nem. Most mentem, viszlát.
  - Jó, ha visszaért a munkából, mindenképpen kopogjon amjd át, én itthon leszek!
  - Aha... Biztosan.
  - Ok, várom, viszlát!
  - Viszlát.

  Na most, kérdezem a rutinos kollegákat, hogy mi a frászt csináljak? Ha átmegyek, sose szabadulok meg tőle. Ha nem megyek át, zaklatni fog, és akkor elküldöm melegebb éghajlatra, viszont nagyon nem szeretnék veszekedést házon belül. Ha átmegyek, és kevés pénzt kérek, a nyakamba akad az egész rohadt 10 emeletnyi koporsótöltelék-csorda (kivéve két öreg házaspár, azok nagyon normálisak, értelmesek, nekik mindig segítek, ha tudok). Ha átmegyek, és elkérek vagy 5000ft-ot, akkor meg elpletykálja, hogy tőle is milyen sokat kértem, biztos rohadt gazdag vagyok. Valamiért ezt se szeretném. Gyilkosságot most nem tervezek, sok idő, meg minden, nem fér bele a napi rutinba.
  Szóval, kérdezem a napi szintű rutinnal felszerelt kollegákat: ötlet/jótanács?

Új hozzászólás Aktív témák