Aktív témák

  • aDM|RaL^

    őstag

    egyébként az ötletek jó része nemtetszik...
    például a személyiségmódosítás, gyönörelőidézés stb... olyan természetellenesek ezek a dolgok.


    nekem nemjönne be ha az emberiséget asszimilálnák....

  • aDM|RaL^

    őstag

    válasz anaqer #7 üzenetére

    nem akarják, majd elterjed ugy mint bármi más... területenként más mértékben.

  • Yarlath

    csendes tag

    Sziasztok!


    Szintén komoly öröm számomra is ezt topicot megtalálni, végigolvasni, a Transzhumanizmussal (TH) megismerkedni; felfedezni azt, hogy más radikális gondolkodó régebben eljutott oda, amit egyedül, kicsi egyénként tervbe vettem: hálózatba foglalni a lehető legtöbb olyan intelligenciát, aki felismeri az ''egyes tranzisztor szükségét egy ilyen módon felépülő processzorban'' - hogy egy IT példával éljek, hamár egyszer PH!-n találkoztunk.. :)

    A téma a topicban végül is kettős:
    1. a Transzhumanizmus, mint szervezet, és a róla alkotott véleményünk
    2. a lényeg, ami mindenki szívét megdobogtatta: a gondolkodás, és a végtelennek tűnő lehetőségek megzabolázása, és a stratégia kialakítása arra, hogy hogyan éljük meg mindezt.. számomra ez a találkozás kicsit hasonló a ''hazatérés'' élményéhez.. :)

    Egyébként én optimistább vagyok a távolinak tűnő technikai vívmányok megvalósulásával kapcsolatban: valóban minden generáció azt hiszi, hogy maga érte el a legnagyobb korszakváltást. Bár mindegyiknek része van a folyamat mostani állapotában (így jutunk a múltból a jelenbe), azonban a MI korszakunk valóban különleges helyen van, a gyorsuló tendenciát mutató, fejlődésünket ábrázoló képzeletbeli görbe most ért el egy olyan ponthoz, ahol vagy ''collapse'' - beomlik az egész: és a pesszimista topiclakók rémálma válik valóra, vagy kézbe véve (akarom mondani TH óta: kézben tartva) az eseményláncolatot kontrollált körülmények közt továbbsegíteni az emelkedésben a mutatókat... így ezek a dolgok nem is vállnak olyan távolivá. (Az esélylatolgatást megtartom magamnak :) )

    A legkomolyabb élmény: megélni azt, hogy erre most, a jelenben van lehetőség.
    A képesség - a jelenben élni.

    Ez vonatkozik egyaránt a társadalmi hozzáállásokra, financiális gondolkodásmódok megváltoztatására - sőt, a társadalmi létformák megváltozatására is.


    Amivel viszont komolyan szeretnék vitába szállni, vitát indítani: az ember emberen túli (transz-) mivolta. Ezek a technikai lehetőségek valóban váltást hozhatnak az amúgy 5-10.000 éve teljesen változatlan emberi mivoltba. Az emberi élet - a felszíni héjat lefejtve - tényleg ugyanúgy zajlik nagyon régóta: hierarchiába rendeződünk, metabolizálunk, kielégítjük igényeinket és vágyainkat, engedelmeskedünk a fizikai törvényeknek. Mindegyiket ezek közül persze jó okkal tesszük. :)
    Nem baj ez, csak bizonyos, hogy képességeink további kamatoztatásával ezek némelyike meg fog változni, ami fontos kérdéssé teszi azt, hogy HOGYAN éli ezt meg a teljes emberiség?

    A forradalmak bizonyos, hogy pontosan akkor következnek be, amikor időszerűvé vállnak. Egy atombomba esetében a forradalmat (normális etikai szemüveggel) nézve eléggé rosszul éltük meg. Ha okosak vagyunk tanulunk a hibából, és legközelebb felkészülünk a forradalomra, legyen az egy neuralware alapú cybertér élmény vagy épp a kirajzás az Anyaföldről...

  • _Petya_

    őstag

    A témával kapcsolatban ajánlanék egy könyvet:

    Stanislaw Lem - Summa Technologiae

    Kb. hasonló kérdéseket boncolgat, 64-ben írta a könyvet, de még ma is aktuálisnak tekinthető... mindenképpen érdemes elolvasni.

  • Braunmuller

    újonc

    válasz atus #14 üzenetére

    Ave!

    Sajnos kicsit későn találtam erre a vitára, de remélem, azért még nem mondtatok le egészen róla. Elolvasgattam, hogy miket írtatok, és az tetszett elsőként, hogy nem rögtön ellenségesen, vagy ostobán álltatok a témához, ami pedig erősen jellemző, bárhol is beszélek erről. Az nem baj, ha nem értetek egyet, a hülyeség nagyobb hiba. Ezt viszont itt igazán nem tapasztaltam.
    Én Braunmüller Lajos vagyok (ez az igazi nevem, mindenhol így szerepelek a weben, mert miért ne? Lecheckolhatod itt: [L]http://www.braunmuller.tk[/L]) és a Transzhumanista Világszövetség (World Transhumanist Association) tagja. Mostanában dolgozunk, hogy Magyarországon is ismertebb legyen a dolog. Egy ilyen fórumtémát nagyon jólesik látni.
    Amit igazából írnék, az az, hogy a transzhumanizmusra nem kellene úgy gondolni, mint valami földtől elrugaszkodott mesebeli dologra, valójában egészen kézenfekvő dolgokról van itt szó. Giulio Prisco, a WTA alelnöke egy beszélgetésünk során ezt úgy fogalmazta meg, hogy (ha jól fordítom) a Transzhumanizmus a józan ész radikális használata (radical commonsense). Sokmindent felvetettetek, amire most nem tudok válaszolni, mert oldalakat írhatnék. Inkább várok arra, hogy újrakezdjük a topicot.
    Amire viszont válaszolok konkrétan, az Atus #14-es hozzászólása: Igen, az első tüzet gyújtó ember már bizonyos értelemben kilépett egy kicsit a biológia börtönéből. Egy nemrégiben megjelent könyvben egy amerikai filozófus megfogalmazása szerint az ember Natural Born Cyborg (kb. Veleszületetten cyborg). Exoskeletonként használ bunkósbotot, sétapálcát, kampókezet, (akinek kontaktlencséje van, már II. típusú cyborg) extraszomatikus információtárolásra képes újságok, könyvtárak, számítógépek, pendrive-ok stb. segítségével. Az ember tkp mindig ilyen volt. Ami most változott, az mindössze az, hogy ez a folyamat elképesztő mértékben begyorsult, és meggyőződésem, hogy a mennyiségi változások bizonyos pontokon minőségi változásokba mennek át. Ezügyben, és a begyorsulás ügyében ajánlok figyelmetekbe egy cikket a mesterséges intelligencia kutató Raymond Kurzweil tollából, ami a Gyorsuló Visszatérés Törvényének (vagy Kurzweil-törvénynek) neveztetik. Erről olvashattok itt: [L]http://www.kurzweilai.net/articles/art0134.html?printable=1[/L]
    Ha van kedvetek, újrakezdhetnénk a topicot.
    Minden jót! :)

    Stay tuned!
    73!

    Braunmüller Lajos
    [L]http://www.braunmuller.tk[/L]

    World Transhumanist Association Member

  • atus

    senior tag

    válasz emvy #12 üzenetére

    Jól magára hagytad a témádat... :P

  • WN31RD

    addikt

    válasz atus #25 üzenetére

    Szerintem a transzhumanizmusba nem csak az fér bele, hogy egy embert teljes mértékben virtuális (vagy valamilyen más, nem emberi) lénnyé alakítunk, hanem az is, ha ilyen másféle lényeket hozunk létre. Akár úgymond nulláról indulva, akár részben, de nem teljesen, emberek átalakításával. Tehát nem célszerű annál a kérdésnél leragadni, hogy egy létező embert egy az egyben tökéletesen át lehet-e alakítani valamilyen másfajta lénnyé. (Mellesleg szerintem semmi esélyünk nincs rá a most rendelkezésre álló információink alapján, hogy ebben a kérdésben állást foglaljunk.)

  • divot

    veterán

    válasz atus #25 üzenetére

    Ha adott a technika, akkor lehetséges, csak kérdés, hogy mi az értelme? Szerintem semmi. Ha az emberiséget per pillanat beleraknák egy hatalmas mátrixba ánblokk, akkor mindenki ott folytatná, ahol a való világban abbahagyta.

  • atus

    senior tag

    Még mielőtt a kínaiakba bonyolódnánk, tereljük vissza a mederbe a beszélgetést. Szerintetek van létjogosultsága a transzhumanizmusnak? Lehetséges egy embert teljesen virtuális lénnyé tenni?

    UI: A kalóriabevitel ellenőrzött korlátozásáról nem tudtok valami jó forrást? Nagyon érdekesnek tűnik a dolog, főleg ha arról szól, amire gondolok. :)

  • Fawkes

    őstag

    válasz WN31RD #23 üzenetére

    Jó de én azt mondom(tudom nem nekem írtad)szóval hogy ha az embernek döntenie kell egy esőerdőn keresztül menő útszakaszról és 3 lehetősége van...:

    1)megkerülöm az erdőt így nem lesz senkinek baja bár lesz egy kis + többletköltség...
    2)Nehézgépekkel föltúrom azt a szakaszt amin az út menne....
    3)vagy meggyújtom oszt majd leég annyi hogy az út egyenesen mehessen de az már mellékes hogy a fél erdő is leég....

    Melyiket választja?99% azt amelyiknek kevesebb a költsége...Magyarul a 3-t ahhoz kell egy kis benzin meg gyufa...

    Erről beszéle szvsz ezen (is) kéne változtatni...

  • WN31RD

    addikt

    válasz divot #21 üzenetére

    Minden élőlény (nevezzük őket akár természetinek is, ha ez nekünk tetszik) annyira ''túrja szét a Földet'', amennyire csak a lehetőségei megengedik. :)

  • Fawkes

    őstag

    válasz divot #21 üzenetére

    Jó most kína az túlnépes...De nálunk nem ez a helyzet pl...Na mindegy a lényeg hogy külsőleg megváltoztathatók az emberek képességeik és még sok más de lelkiekben sztem nem...Bár sokaknál az sem ártana...

  • divot

    veterán

    válasz Fawkes #20 üzenetére

    Ebben sem látok sok változást.
    Az ember nem tegnap kezdte széttúrni a Földet, hanem amikor elkezdett nem természeti lényként viselkedni, csak most többen vagyunk, és jobbak ehhez az eszközeink.
    A családorientáltság problémájáról pedig egy túlnépesedő bolygón nem igazán lehet beszélni.

  • Fawkes

    őstag

    válasz divot #19 üzenetére

    egyre több pénzéhes a ember, nincs semmi családorientáltság hogy minek 2gyerek 1-t sem tok eltertani....Így szépen lassan kihalunk...Ez az egyik ok..
    A másik meg hogy szétb@sszuk a földet amit nem lehet visszacsinálni....De majd erre rájönnek amikor vége van mindennek, mert ha így folytatjuk...

    De igazad van csak külsőleg lehet változtatni az embert belsőleg nem manipulálható...

    [Szerkesztve]

  • divot

    veterán

    válasz Fawkes #18 üzenetére

    De attól nem lesz más a világ, csak külsőségeiben. Mindaz, amit a világunket úgymond emberivé tette, továbbra is ugyanaz marad: a jó és rossz küzdelme, a kíváncsiság, a tudásvágy, stb.

  • Fawkes

    őstag

    válasz divot #4 üzenetére

    Hogy tehetnék mássá?Génkezelt emberek pl...De bármit meg lehet szinte már csinálni...

    Nemtom hogy jól értelmezem e de...
    SZVSZ ezen gondolkodni nem érdemes mert nemsokára kiírtjuk magunkat...

  • WN31RD

    addikt

    válasz atus #16 üzenetére

    Egyrészt szerintem senki nem tudja, hogy ebből mi kivitelezhető. Másrészt az itt megfogalmazott tippek csak tippek. Lehet, hogy teljesen másképp fogunk átlépni az emberi létből a nem emberibe (ha egyáltalán).

    Én egyébként arra tippelek, hogy hacsak nem hal ki az emberiség (fogalmam sincs, hogy erre mekkora esély van), akkor valószínűleg idővel átalakul valami mássá. Hogy hogyan, azt sem tudom. De valószínűnek tartom, hogy eljön még az idő, amikor, ha egyáltalán lesznek még mai értelemben vett emberek, akkor állatkertben fogják mutogatni őket.
    De igazából nem tudom, mint ahogyan szerintem senki sem. :P

  • atus

    senior tag

    válasz WN31RD #15 üzenetére

    Jogos, ebben a formában tényleg a lét határait feszegetik. Elméletileg.. Ezzel az egy probléma, hogy (nekem) nem tűnik kiveitelezhetőnek. Persze ezt teljesen laikus fejjel mondom. :) Szeretnék hinni abban, hogy egy embert, akár engem nem lehet csak úgy lemásolni, az emberiség technikai színvolnalától függetlenül. Tudod, a szükséges plusssz... :P

    Ha már feltevetted, kíváncsi lennék mit szólna egy ókori görög katona, ha egy SWAT alakulat érkezne a csatatérre egy rajnyi helikopterrel. Nem csak 42km lenne a marathoni futás, az biztos. ;]

  • WN31RD

    addikt

    válasz atus #14 üzenetére

    A lét határainak bármilyen eddigi feszegetése nem változtatta meg azt, hogy mit tekintünk embernek. A modern embert minden technikai trükkjével együtt egy 2000 évvel ezelőtt élt ember valószínűleg varázslónak nézné, de egyértelmű lenne számára, hogy emberről van szó. (Esetleg nézhetné valamilyen istennek, de egyrészt az nagyon antropomorf (tehát emberszerű) isten lenne, másrészt pedig hosszú távon nem gondolná így, mert az eszközök meghibásodnának, az ember hibázna, stb.)
    Az eddigi tudományos/technikai fejlődés (tűz, kerék, repülés, számítógép, stb.) soha nem adott az emberek kezébe olyan eszközöket, amelyek miatt úgy gondolták volna, hogy meg lesz a lehetőségük arra, hogy olyasmivé váljanak, amit talán már nem is ésszerű ''embernek'' nevezni.
    A transzhumanizmus által felvázolt jövőképben azonban benne van az a lehetőség is (függetlenül attól, hogy ezt a lehetőséget mennyire tekintjük reálisnak), hogy az utódainkat, ha meglátogatnának minket, nem is tekintenénk embernek, és nem azért, mert jobb gépeik vannak, hanem mert kevés hasonlóságot mutatnának velünk. Egy számítógépek által ''szimulált'' neurális hálózat esetében nem magától értetődő, hogy beszélhetünk emberről, még ha hasonló reakciói is vannak.
    Ilyen értelemben tehát jogos lehet az elnevezés: transzhumanizmus, azaz az emberen túli (tehát már nem emberi) léttel foglalkozó elméletek.

    Más:
    A nyitó hozzászólásban belinkelt szövegben ez áll:
    Merõben irreleváns, hogy az eszközök “természetesek” vagy “természetellenesek”.
    Én inkább azt mondom: Értelmetlen a megkülönböztetés. Természetesnek azt tekintjük, ami számunkra megszokott, elfogadott, netán szimpatikus, vagy valami hasonló, minden egyéb pedig nem természetes.
    Ennél önkényesebben kialakított kategóriát nehéz lenne találni. :P

  • atus

    senior tag

    Viszont az irányzat neve nagyon nem tetszik. Akár az is lehetett volna transzhumanizmus, amikor az ember először fogta munkára a tüzet, vagy elkészítette az első kereket, először repült, vagy feltalálta az elektromosságot. Az emberek minden korban úgy érzik, hogy az emberi lét határait feszegetik. Minden nagy találmánynak pont ez a lényege. Lehet, hogy 10, 50 vagy 100 év múlva a klónozás, vagy a génmanipuláció olyan lesz, mint ma egy repülőút. 100 éve elképzelhetetlen, ma pedig épphogy említésre méltó.

  • divot

    veterán

    válasz emvy #10 üzenetére

    Egyénként jónak tarthatod a világot (per pillanat én is ki vagyok békülve az enyémmel), de össztársadalmilag meglehetősen vacak hely.

  • emvy

    félisten

    válasz atus #11 üzenetére

    Kb. egyetértek veled. Még csak annyi, hogy
    ''A spekulációnak pedig szerintem csak annyi értelme van, hogy megszabjunk magunknak egy irányt, amerre terelni fogjuk az életünket.''
    - igen, pontosan ez az értelme, de néha úgy érzem, hogy - legfőképp az egyéni felelősségérzet hiányában - olyan irányokba megy az emberiség, ahova egyenként senki sem szeretne - szimplán mindenki azt csinálja, ami neki személy szerint rövidtávon örömérzetet okoz. Tehát kérdés, hogy vegyünk mi, személyesen bármilyen irányt, ha a társadalom nem arra megy.

    Ki a bűnös a háborúkért (vagy a BSA-ért? ;] )? Egyenként valószínűleg senki.

  • atus

    senior tag

    válasz emvy #3 üzenetére

    Az idegenkedés minden újjal kapcsolatban felmerül, mindenki fél az ismeretlentől, ki többé, ki kevésbé. Ha tudnád, hogy mik a következményei a technikai-biológiai összefonódásnak, akkor egyértelműen el tudnád utasítani, vagy elfogadni. Így viszont csak a sötétben tapogatózunk, ráadásul a kérdésfeltevésen kívűl a transzhumanizmus is csak találgatni tud. A spekulációnak pedig szerintem csak annyi értelme van, hogy megszabjunk magunknak egy irányt, amerre terelni fogjuk az életünket.

    Hogy mennyivel fizikaibb létezés a mostani, mint egy virtuális életforma, nem válaszolható meg addig, amíg megfelelő technikai körülmények között próbát nem tesznek egy ember elméjének beszkennelésére. Ha ez maradéktalanul sikerül, akkor nincs értelme félni, a kezdeti ódzkodás meg idővel elmúlik, és hihetlen lehetőségek nyílnak meg előttünk.
    A probléma ott van, ha a nem sikerül a dolog, és nem a transzhumanistáknak lesz igaza. Ha tényleg van valami megfoghatatlan, a fizikai létezésen, az agyműködésen túli részünk, nevezzük ezt léleknek. :)
    Akkor viszont nincs mit tenni, halandók maradunk, és halálunkig kötődni fogunk a testünkhöz. Kérdés, hogy ez rossz-e? Szerintem nem. Többre értékelek egy tradícionális, akár unalmasnak, ingerszegénynek is nevezhető életet, mint egy felgyorsított, habzsoló, talajt vesztett száguldást. Tudom, hogy sok lehetőségről maradnék le ezzel, de nem is az az emberi élet célja, hogy _mindent_ megéljen. Ezzel most magamnak is látszólag ellentmondok, mert a saját életemet igyekszem úgy élni, hogy nem maradjak ki semmiből. De a fizikai létben még ezzel hozzáállással is nagyságrendekkel kevesebb dolgot tehetek egy élet alatt, mint amit virtuálisan tehetnék hetek, hónapok alatt.
    Persze ez csak az utóbbi esetre vonatkozik, ha sikerülne teljesen bedigitalizáltatni magamat, akkor abban a világban például simán belebújhatnék egy 19. századi angol polgár bőrébe. :)

    Ezzel a témával az a baj, hogy a legtöbben nagyon nem értünk hozzá, és ez a felületes tudás maximum közhelyek dobálására elég, esetleg olyan hamvában holt ötletek kifejtésére, amin a témában járatos emberek csak huncutmód elmosolyodnának. ;)

  • emvy

    félisten

    válasz divot #8 üzenetére

    Hm, én is egyetértek az egyenletességgel, de azzal nem, hogy szar. :)
    Egyenletesen jó. :)

  • designerboi

    csendes tag

    Nem lehetne valami kevésbé gusztustalan dologra emlékeztető topikcímet adni neki? Előszüör már rosszra gondoltam... Mi lenne ha nem transszal kezdődne? :DDD

  • divot

    veterán

    válasz emvy #5 üzenetére

    Nem lenne jobb.
    Nekem is van egy elméletem, bár annak nics ilyen hangzatos neve, mivel egyedül én vagyok a követője. :)
    Szóval ahogy végiggondolom az emberiség történelmét (illetve azt, amit ebből úgy-ahogy ismerek), olybá tűnik, hogy a világ egyenletesen szar. Egyik korszakban se jobb, se rosszabb, mint azt megelőzően, vagy ötszáz évvel később. Másnak, persze más, de csak külsőségeiben.

  • anaqer

    veterán

    Alkalmasint az érdekelne engem, hogy ezeket az űrkorszaki álmokat vajon hogyan akarják ''az emberiség'' szintjén megvalósítani, ha olyan triviális problémák, mint pl. élelmezés, alapvető orvosi ellátás, oktatás, stb. szintjén elég sok helyen gyakorlatilag csődöt mondtunk. :F

  • emvy

    félisten

    válasz divot #4 üzenetére

    Ja, és divot: ha valahova, ide aztán passzol az aláírásod. :)

  • emvy

    félisten

    De jobb lenne a világ attól, hogy 300 évig élhetnénk? Szerintem nem feltétlen, ez szerintem óhatatlanul az időérzékelés tompulásával járna, azaz ''lelkileg'' nem élnénk sokkal többet. Nekem az az érzésem, hogy a kapcsolataink, az érzésvilágunk nem viselné ezt el; nehezen tudok elképzelni pl. egy 200 évig tartó házasságot - ha pedig pl. eleve olyan lenne a társadalom, hogy 3-4 feleség lenne a természetes, az.. nem tudom, számomra elég rossz érzés lenne.

  • divot

    veterán

    :F
    Itt egy rakás ötlet, ami remek sci-fi-k alapjául szolgálhatna, majd egy következtetés, miszerint ''...mely szerint a technológia eszközeivel hamarosan túllépünk biológiai korlátainkon...''.

    Nem értem, hogy a fölsorolt elérendő tudományos-technikai vívmányok mennyiben tennék nem hogy jobbá, egyáltalán mássá az emberiséget.
    Ráadásul a világot máris jobbá lehetne tenni, ha lenne erre össznépi szándék. (Hogy mást ne mondjak például a fegyverkezésre költött pénzek átcsoportosítása normális célokhoz.) De nincs ilyen szándék.

  • emvy

    félisten

    válasz atus #2 üzenetére

    Én ott tartok, hogy még nem tudok mit kezdeni a témával. Nagyon erősen idegenkedem attól, hogy a fizikai mivoltunkat kiegészítsük olyan eszközökkel, amik eddig nem ismert képességekkel ruháznak fel minket. Úgy mondom ezt, hogy tisztában vagyok vele, hogy az autó, a számítógép mind ilyen. Azon gondolkozom, hogy az evolúció folyamata nem feltétlen - sőt, nem - azt jelenti, hogy egy faj adott időpillanatban saját maga által fontosnak tartott tulajdonsága fejlődik tovább. Tehát az emberi evolúcióba az is beleférhet, hogy az érzelmi életünk elcsökevényesedik, az esetleg megvalósítható folyamatos orgazmusállapot kísértésének nem tudunk ellenállni. Erről beszélgetnék szívesen; arról, hogy sok dolog, amit ma a civilizáció elterjedt, de negatív hatásaiként említünk, a globalizációt (negatív hatásait tekintve), a ''butulást'' (=a tömegek egyre könnyebben kezelhetők, manipulálhatók, részint a manipuláló eszközök fejlődése, részint a társadalomban meglévő önvédelmi funkciók gyengülése miatt), tehát kérdés, ezek valóban negatívumok-e, vagy csak az kozmikus dimenzióban igen rövid ideje létező emberiség értékei csak ezen rövid szakaszra jellemző ''életformák''. Persze ne értsetek félre, nem gondolom, hogy a globalizációból következik, hogy robotok leszünk :).
    Tehát a kérdés, hogy az ember jelenlegi életvitele (ami a körülmények változása ellenére évezredek óta ugyanaz: család, párkapcsolatok, barátságok, mély kötődés a fizikai környezethez - nem csak hasznossági, hanem érzelmi alapon is) megváltozhat-e gyökeresen, képesek lennénk-e egy teljesen más világban élni - némileg mátrixszerűen, annyi különbséggel, hogy tudatosan mondanánk le a fizikai létezésről (és még egy kérdés: mennyiben fizikaibb létezés a mostani, mint egy tökéletesen ugyanilyen virtuális világbeli létezés?)

  • atus

    senior tag

    válasz emvy #1 üzenetére

    Nagyon optimista vagy, hogy itt szeretnéd megvitatni ezt az irányzatot. Azzal, hogy véleményt se mondasz róla, különösen szabadjára engeded a dolgokat. Lelked rajta. :)

    Bevallom, eddig nem hallottam a transzhumanizmusról, de most végiolvastam a belinkelt oldalt, és utána kicsit rá is kerestem. Pontosabban magáról a kifejezésről nem hallottam, a leírt világ és jövőkép már sokkal ismerősebb, hasonlóan, bár kissé konzervatívabbban, gondolkodok én is. :)

    Elég tág folyást engedtél a témának, kíváncsi vagyok, hogy konkrétan melyik feltevésről indítanád a vitát.

  • emvy

    félisten

    Bár ''máshol'' már van ilyen topic, hátha itt is lehet kicsit gondolkozni erről.

    [L]http://transhumanism.org/index.php/WTA/more/183/[/L]

    Evolúció, antihumanizmus, vagy kihalás? Egyelőre nem kommentálom, szóljatok hozzá.

Aktív témák