Új hozzászólás Aktív témák
-
guga
Közösségépítő
A megújuló weboldalunkhoz szükség volt egy képre, a házi áldásra, ami úgy kezdődik, hogy Hol hit, ott szeretet...találtunk a neten egy tányérra festett változatot, de ragaszkodtam hozzá, nekem a szandai mamáé kell, amelyik ott van a nyári konyhában. Hétvégén úgy is megyünk hozzájuk és lefotózom.
Viccesen meg is jegyeztem, hogy küldj egy mailt a mamának, hogy fotózza le és küldje át. Még életében nem hallotta azt a szót, hogy mail. Mobiltelefonra is azt mondják minek az már nekünk vénségünkre, aztán legyint.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda013.jpg "[kép]")
Szemmel láthatóan fáradt az öreg. Néhány hete elesett a hátsó kertben és tiszta seb lett a koponyája, véres. Akkor kapta az első kisebb agyvérzést csak nem vették észre. Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. Egyik hajnalban rosszul lett és kihívták a háziorvost, az meg egy mentőt, ami 12 óra alatt ért oda és nem is a kórházba vitte, hanem egy másik faluba egy néniért és onnan mentek a sürgősségire.
Mint kiderült ez volt a második agyvérzése, aminek köszönhetően lebénult részlegesen a bal keze és lába. Éjjelre bepelenkázták az öreget és lett is belőle gond. Ma már nincs ágytál meg kacsa, az luxusnak számít. Aki nem tud kimenni wc-re azt bepelenkázzák. Az öreg csak noszogatta a nővért, hogy kísérje ki wc-re, mert nagyon kell neki pisilni, az rárivallt, hogy maradjon nyugton bácsika, mert lekötözöm. A papa se az a fajta ember, aki nem tudja irányítani a sorsát, mondogatta neki, hogy én nekem sosem volt dolgom pelenkával, még ilyen szégyent és csettintett a nyelvével dühösen, na...értse már meg.
Hogyne, ha meg elesik én leszek a felelős, ezzel kikötözte az öreget és egy rácsot tett az ágy mellé, majd kapott nyugtatót. Szerencsére reggel jött a mama és az rásegítette Őt a szoba wécére, ami egy négykerekű szék az aljában egy vederrel, addigra az öreg már csillagokat látott, nem tudott belepisilni a pelenkába.
Egy másik reggel meg arra ért be a mama, hogy a papa a földön ül és nem tud onnan felkelni, nem vette észre senki. Voltak a betegszobában még rajta kívül hárman, de mind agyvérzéses, benyugtatózva és csak bámulták a plafont magatehetetlenül és üveges szemmel. A papa mellett egy alig negyven éves férfi feküdt, aki miután agyvérzést kapott elfelejtett beszélni és járni, csak a kezével kalimpált, mikor látta hogy a mama készülődik elmenni. Félrefordította a fejét és a kezével mutogatott a papa felé és hangosan nyögött, mint egy elmebeteg.
A mama egy ideig értetlenkedett, hogy mit akar? Aztán a Tündi rászólt, hogy hagyja mama, majd jönnek a nővérek és elintézik, jöjjön menjünk. Erre a férfi még hangosabban nyögött és az ujjával böködte a levegőt. Végre észrevették, hogy a mama járóbotja bedőlt az ágy mögé és nem is lehetett látni csak onnan, ahol Ő feküdt. Nagyon kellemetlen helyzet volt, nem győztek neki hálálkodni, hogy nem adta fel. Nekem meg rögtön eszembe jutott, hogy nem is tudom melyik a jobb helyzet egy agyvérzés után, hogy totál észnél van csak nem tud mozogni meg beszélni vagy az eszméletlenség, hogy ugyan még életben van de nem tud semmit magáról.
Egyébként ezt a bepelenkázást nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes aktus után cserélik, francokat. Volt ott egy bácsi, aki nagyon nyöszörgött, hogy cseréljék le rajta a pelenkát meg alatta az ágyneműt, mert elviselhetetlenül büdös. Nővérek nem ugrálnak ám, majd ha nyakig szaros, addig meg kap egy kis nyugtatót.
Volt ott egy bice-bóca nővér, csípőficamos. Egy beteg emelése során megroppant a térde és kórházba került, micsoda véletlen pont arra az osztályra, ahol dolgozott. Na róla elmondta a feleségem, hogy valóban elkötelezett a szakmája irányában. Az betegen kétszer annyit sürgött, mint a kollégái, akik szolgálatban voltak. Hallotta, hogy nyöszörög a bácsi a pelenka miatt. Ment a kolléganőihez, akik ott ücsörögtek az üvegfal mögött. Az egyik vihogás közben hátrafordult és odaadta flegmán a kezébe a pelenkát. Aztán a papa kérte az egyiket, hogy hajtsa feljebb az ágytámláját, de akkor is a beteg nővér jött oda és már nyomta is a dumát mosolyogva, hogy hajoljon előre bácsika, azt már csak félhangosan jegyezte meg, hogy éjjel ha felizgul majd jövök, mert ott állt mellette a mama.
Régebben volt egy főnököm az elektromos műveknél, ahol villanyszámlásként dolgoztam, az azt tanította nekünk, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni.
Ez annyira igaz volt és ma is az, hogy több borravalót kaptam néha, mint a fizetésem. Soha nem osztottam a kollégáim véleményét, akik a leolvasóknak fenntartott helységben szívták a cigijüket keresztbe rakott lábbal és szidták a fogyasztókat, hogy teeeee ezek milyen szemetek, az mekkora paraszt... be sem mentem hozzájuk, csak intettem és már siettem is vissza a körzetembe. Volt olyan ügyfelem, aki meghívott ebédre, egy lánynál még ott is aludtam. Az egyik étteremben mindig mondták, hogy üljek le és egyek valamit, a szakács elkészíti nekem a kedvencemet, egy író felolvasta nekem egy versét, a görög katolikus pap keresztelt meg esküvőm előtt, mert a körzetemben volt egy templom is. Egy büfében csak miattam rendeltek Paulaner sört, egy kis kocsma volt, senki nem ivott olyat, de egyszer elkotyogtam, hogy jártam Münchenben a sörfesztiválon és azóta nekem az etalon. Egyet mindig behűtve tartottak, tudták melyik nap megyek és pénz kikészítve + egy kis jatt. A karácsony előtti időszak volt a legnehezebb, mindenki beszélgetni akart velem és a zsebembe dugtak ezreseket, hogy kellemes ünnepeket. Egy néninek, aki egyedül élt kitakarítottam a konyháját és tőle nem fogadtam el a pénzt, pedig nagyon adni akart. Sorolhatnám még, mert nagyon sok érdekes dolgot tudnék mesélni.
A mama csúsztatott egy ötszázast a nővérnek, amiért segített, a másikok meg a folyosón pöfékeltek.
A mama csak annyit kért, hogy jaj Istenkém ne hagyd Őt itt meghalni idegen emberek között, csak egyszer még hazajöjjön. Meg is lett, az öreg elénekelte, hogy porzik, porzik a szandai utca, ha végigmegyek rajta és a lábával dobbantott egyet a végén. Régebben biztos eltáncolta volna, de már nem engedelmeskedik neki a lába.
Mi hétközben nem akartunk zavarni, mert nagy volt ott a nyüzsgés, jöttek-mentek a rokonok.
Vasárnapra terveztük lemenni. Direkt nem is reggeliztem, minél több helyet szerettem volna biztosítani a szandai étkeknek. Megérkeztünk és az öreg már felöltöztetve ült a székben, várt minket, mosolygott. A feleségem szerette volna videóra venni, ahogy az öreg énekel. Ezért vittem a digitális fényképezőgépet.
Kiosontam a nyári konyhába egy kis házi pálinkára, magamra húztam az ajtót. Töltöttem egy felest, de annyira finom volt hogy muszáj volt még egyet.
Visszamentem a papához és kezdte nekem magyarázni, hogy menjek le a pincébe és fejtsem át az egyik hordóból a bort egy fehér műanyagba, majd mossam ki és fejtsem vissza. De annyira belebonyolódott a hordókba, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem mit akar. Mivel járni nem tudott és kivinni meg nem akartuk a hidegre, hogy nehogy még betegebb legyen, így támadt egy mentő ötletem.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda016.jpg "[kép]")
Leszaladtam a pincébe és mindenféle szögből lefotóztam a hordókat. Megmutattam a papának a kis tft kijelzőn és lépésenként elmagyarázta.
Annyira belefeledkeztem a finom étkekbe meg a kamra szagolgatásába, hogy majdnem elfelejtettem lefotózni a házi áldás fali hímzést.
Álltam a hideg kamra közepén és jóllaktam az illatokkal, harapni lehetett a levegőt. Rengeteg füstölt kolbász, szalonna és oldalas, sonka, befőttek, demizsonba pálinka. Nem győztem betelni a látvánnyal. Főleg mikor az egyik tyúkólban megláttam a tojást, mondtam is magamban „tipikus tesco feeling”.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda011.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda012.jpg "[kép]")
A papa amellett, hogy most nem tud járni még ráadásul rosszul hall. Komikusan hat, hogy miközben ott a család apraja, nagyja papa meg ül a tv előtt és maximális hangerőn üvölt a magyar nóta. Beszélgetni azt lehet vele, mert ha határozottan beszélsz és figyel is, akkor érti. Néha tart csak félperces csöndeket, mikor kicsit lehajtja a fejét, valamire gondol, egyet legyint, köhhent, nyög és belekezd megint, hogy annak idején a fiatal férfiak összejöttek a faluban vagy a szomszéd faluban, ahol megismerte a mamát. De nem lehetett sokáig zajongani, mert ha meglátták a kakastollas csendőrök, akkor kardlappal hazazavartak mindenkit. Szerintem az öreg nem is tud róla, hogy nemrég rálőttek a rendőrpalotára, micsoda fordulat kardlap ügyében, hanyatlóban a kakastoll.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda014.jpg "[kép]")
Belekezd egy énekbe, a közepe táján már szenvedélyesen énekel, megfeledkezik magáról és megannyi bajáról. Az elmúlt évben minden falusi rendezvényen énekelt, máshová is hívták, most meg a hóna alá nyúlunk, hogy jöjjön papa sétáljunk egy kicsit, meg kell mozgatni a lábát. Kétszer is kimentünk a folyosóra, amit belengett a kamrából kiáradó illat. Rossz így látni az öreget, hisz ha bacagott is nehézkesen de legalább járt, csak-csak leosont a pincébe egy flaska borért és kortyolgatott napközben ha térült s fordult. Most meg csak ül és ordít a tv. A mamának mostanában nagyon nehéz, nem elég a maga öregsége, még az öreggel is harcolnia kell. Ma is alig tudtuk visszafogni, hogy ne menjen le a pincébe megnézni a bort, hogy nem e csöpög valamelyik hordó. Nem engedelmeskedik a lába. A papa mindig a hordókkal fantáziál.
Nemrég egy késő délután is lent volt és matatott. A mama a nyári konyhában és látta megáll a házuk előtt egy autó. Két férfit látott kiszállni, cigány embereket. Fekete bőrkabát volt rajtuk és jöttek be az udvarba. Mire kilépett az ajtón az egyik már ott is állt előtte és úgy beállt elé, hogy nem tudott kimenni. Jöttünk felmérni a telket, hogy mekkora, a tanácstól vagyunk. Mama közben a szemével kereste a másik embert, hogy hova lett. Aztán rárivallt, hogy nincs itt maguknak semmi dolguk, kivan ez már mérve és félrelökte a férfit. Megindult a ház felé, mert sejtette, hogy a másik férfi bement. Felment a lépcsőn, kinyitotta az ajtót és két magas férfi állt vele szemben. Nem tudom mit élhetett át akkor a mama. Mögötte egy idegen férfi, előtte meg kettő. Nem vesztette el a fejét, nagyon hangosan kiabálni kezdett, hogy kik maguk, mit loptak el? Hangosan veszekedett és rájuk parancsolt, hogy mutassák meg a zsebüket. A két férfi némán tűrte, hogy átkutassa a mama a zsebüket, aztán jobbnak látták tovább állni.
A mamának ritka nagy szerencséje volt. Talán a hangjától ijedtek meg, hát igen tud a papával is perlekedni, csak úgy pörög a nyelve, mikor az öreg megmakacsolja magát.
Micsoda világ, már a falvakban sincsenek biztonságban az emberek. Napokban meg megállított egy rendőr, mikor meglátott, hogy a járdán kerékpároztam. Rám parancsolt, hogy azonnal szálljon le és tolja! Hanyatlóban a kakastoll.
A mama kerített egy üveg pálinkát, egy kis krumplit, sonkát a szögről, pár kolbászt és elhoztuk a kocsinkban a kamra illatát. Mindig ketten kísértek ki bennünket, de most csak a mama integetett. A papa bent ült a széken és közben üvölt a tv. Miközben fordultunk meg az egyik ház előtt a nejem mondja, hogy itt is agyvérzéses van, de ez az ember teljesen lebénult, már csak nézni tud és a lánya ápolja.
De legalább otthon van és jól van dolga, nem idegen emberek közt, akik sorsára hagyják.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda015.jpg "[kép]")
A szandai papa dalra fakadt, megtölt, lenéz 115mb MP4
[link]
[Szerkesztve] -
guga
Közösségépítő
Pocket
Hatalmas előrelépést jelentett az életünkben ennek a noname pocket fényképezőnek a jelenléte, ami leváltotta a filmes fényképezőgépünket.
Régebben nagy várakozás előzte meg az előhívást, mikor még 8-10 napra vállalták meg két hétre, ez még szocalista időben volt.
Aztán gyorsult a világ és mindenhol hirdették, hogy 24 óra alatt. Fekete-fehér orwo, majd a színes 100 dines. De szép idők voltak. Akkor is szerettem, amikor mentem érte és kezembe vehettem a fekete-fehér képeket két hét után, Ofotért.
Ámulva cserélgettem a fotókat a kijárat előtt és percek alatt alig néhány lépést haladtam. Oda sem néztem hova lépek, a képeket néztem. Sok idő telt el mire megengedhettem magamnak a 24 kockás színes filmeket. Emlékszem egyszer a barátaimmal voltam kint a tanyánkon, buliztunk és zenekart alapítottunk, ugráltunk a tűz körül és elfogyott a sör. Én elővettem a péniszem és úgy tettem, mint ha egy késsel éppen levágnám. Éjszaka, tűzközel és villant a vaku. Nem is mertem a tekercset bevinni az Ofotértba, úgy sem adták volna oda a fotót, vagy az egész tekerccsel kidobják. Akkor még figyeltek arra is, hogy az ember mit fotóz, volt rá idő. Elmentem egy maszekhoz, az is ritka nagy szó volt, hogy valaki nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember?
Az előítéleteim ellenére muszáj volt odavinnem, mert tudtam hogy Ő is megnézi a tartalmát, de nem engedheti meg, hogy kidobja a filmet vagy hogy ne adja oda azt az egyet, mert vevő orientált, Ő arra szakosodott, hogy az állam elől szipkázza el a vevőket.
Előhívta, nem szólt egy szót sem, de láttam a szemén, egy fiatal csaj volt, az apja üzletét vitte. Tiszta vörös voltam, nagyon szégyelltem magam, de siettem vissza a munkahelyemre. Medenceőr voltam a gyulai várfürdőben. Mutogattam ott a haveroknak, hogy nézd a Csigát, hogy hunyorog, Robi meg úgy csinál, mint ha basszusgitározna és jót nevettünk a végén a péniszen, Böce fényképezte le és elmeséltem az egészet, a haverok meg úgy hallgatták, mint ha ott lettek volna Ők is.
De nem maradt el a büntetés. Vittem át a fotókat egy másik medenceőrhöz, hogy megmutassam neki, erre elhagytam a péniszest, kiesett a kisujjam alól, azt tettem legalulra, hogy ha lapozza akkor az legyen a csattanó. Az lett, egy idős néni látta, hogy elejtem és utánam hozta. Uram ezt elhagyta és nyújtotta felém.
Láttam a szemén, hogy megnézte csak ismerte az illemet, biztos jót röhögött magában.
Egyszer aztán elkerültem Gyuláról és Budapesten összeismerkedtem egy fényképésszel a József körúton, ódon üzlete volt, az a fekete kendő alá bújós szitu mikor fotóz és volt a háttérben egy nagy ezüst színű lap, hogy az is visszaverje a fényt. Nagyon szép igazolványképeket készített. Tökmagos zacskóban adta át a 4db képet és hozzá beszélt egy félórát. Hajlott hátú bácsika volt. Az Ő unszolására vettem magamnak egy Practica fényképezőgépet, nagyon finom tapintású készülék volt, az öreg elmondott minden csínját-bínját meg fénymérő.
Mindenhova vittem magammal a fényképezőgépet és vártam a szituációkat, hogy mit fotózzak. A filmmel spórolnom kellett, mert olcsó volt már ugyan a 36 kockás, de az előhívás még mindig sokba került. Vittem lányokat kirándulni és ahogy a szélben lebegett a haja, kilátóban sörözés, ezek mind megmaradtak. Még ma is élvezettel nézem át azokat a fotókat, némelyik nek már rongyos a széle, annyit dobálták a gyerekek a szőnyegen. Az illatuk sem ugyanaz, mint amikor előhívattam és percekig csak centinként haladtam a járdán az Ofotért előtt, annyira ámultam, hogy az életemből itt egy pillanat előttem.
Az öreg fotóssal úgy ismerkedtem meg közelebbről, hogy elmentem hozzá csináltatni fotót a bkv bérletemhez. De nem szemből, hanem hátulról, azt kértem, hogy a tarkómat fényképezze le. Mondta menjek vissza délután. Záróra előtt értem oda és nagyon meglepődött rajtam, hogy megjelentem. Jaj ne haragudjon fiatalember, rettentően röstellem de mikor mondta, hogy a tarkóját fényképezzem le nem hittem el, hogy visszafog jönni a képekért így filmet sem raktam a gépbe, csak kattintgattam párat.
Olyannyira kellemetlenül érezte magát, hogy záróra ellenére nekiállt, hogy no üljön le gyorsan, meglesz az hamar. Gyorsan megcsinálta és vitte az előhívóba. Bentről szólt ki és tompán hatott a hangja a sötétszobából, hogy tudja nagyon furcsa kérés volt ez és csak azért, mert még ilyet a világ sem hallott, hogy valakit hátulról fényképezzek le.
Aztán hozta elő szaporán, hogy meg kell még száradnia, legyezgette, üljön le, kér egy kávét.
Addig-addig, hogy elmesélte közben az egész életét. A házmester is bejött és értetlenkedett, hogy nem tudtam honnan a fény, azt hittem valami baj van.
Akkor még figyeltek egymásra az emberek, pedig ma már nekem sem tetszene, mit okvetetlenkedik ez itt, minek üti bele más dolgába az orrát. Összetartoztunk, mert összetartott bennünket a rendszer.
Később vettem egy Olympus-t és már minden sarkon volt egy fotó bolt. Csak 24 óra, ajándék film is csak vigyem oda előhívatni. A kirakat mögül bámultam a gépet, ahogy adogolta magából az előhívott fotót. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam az öcsémet, ahogy vigyorog a kétméteres, langaléta az ágyról, legénybúcsú volt és másnaposak voltunk kegyetlen, gyűrött a takaró és ruhástól aludtunk egy ágyban hárman. De szép is volt, akkor még vele is beszéltem. Már évek óta alig láttam, ha találkozunk is csak 5 percre. Szia Anya, hogy van? Fater? Megittunk egy-két sört, biliárdoztunk, semmi, öregszenek. Aztán siet, beszáll az autóba, mosolyog, int és elmegy megint vagy 10 év mire látjuk egymást.
Érződik a levegőben ez a rohanó világ, zacskós leves, mirelit főzelék, porított majoránna, bazsalikom, kömény, koriander, borsfű, kakukkfű, porított mustármag, édes-nemes paprika, porított zeller, só keveréke.Porított árpafűlé szárítmány, Bio céklalé szárítmány, Bio répalé szárítmány.
Régen meg ettük a puliszkát. Nagymamám ledarálta a kukoricát és egy 20 literes edényben megfőzte, nem volt otthon más csak kolbászzsír, felmelegítette és azzal öntöttük le a kukorica kását, fejedelmi étek volt, megnyaltuk utána mind a tíz ujjunk. Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy nem az a jó szakács, aki bevásárol gazdagon és főz belőle, hanem aki szegénység idején is úgy lakatja jól a családját, hogy évek múlva is emlékeznek rá.
Nagymama ilyen csak egy van, szegénykém már rég nem él, mennyi emberséget próbált belém verni és tisztességre nevelni, ahogy illő.
Erre én hátulról fotóztatom magam.
Siessünk...
Jó de ne menjünk elébe a dolgoknak. Egyszer aztán megtört a jég, mint a mobiltelefonnal is. Évekig hangoztattam, hogy nekem aztán nem kell soha, nem akarok még az utcán is telefonálni. Jön valaki velem szemben és úgy néz ki, mint aki magának él, magában beszél. Aztán elképzelem, hogy vajon ki lehet a vonal túlvégén. De az egyik ismerősöm vette nekem direkt ajándékba egy mobiltelefont, Siemens C25. Egy pillanat alatt beleszerettem, egyedül a feleségem hívott rajta, de nagyon furcsa érzés volt, hogy kint állok a piac közepén és onnan beszélek a nejemmel, aki otthon főz és mikor jössz, mert még meleg. Hajajj megyek én drágám és konyha asztal, forró leves.
Vettem ezt a pocket fényképezőgépet, nagy szó volt mert 12000 Ft. Volt az ára, egy régi konkurenciámtól vásároltam az S. Petitől. Hja Peti! Innen üzenem, hogy én a mai napig szeretettel gondolok rád, mindig is irigyeltelek, számomra te voltál az az ember, aki képes rá, hogy a tarkóját fényképeztesse le. Eleinte sokat tanultam tőled, a mai napig nagy koponyának tartalak, életre való ember, aki soha nem adja fel és másnak is képes erőt adni ahhoz, hogy életben maradjon.
Jó volt az a piacos időszak, amolyan emberismerő, a mai napig szívesen járok oda vissza.
De térjünk vissza a pocket gépre, amit a Petitől vettem. Kis, átlátszó-piros, műanyag gép volt és a számítógép LPT portjára csatlakozott. Valami hihetetlen hosszú idő alatt töltötte le a kezelő programja azt a 15db fotót, amit eltudott tárolni a memóriája. De nagyon felszabadultan vittük magunkkal kirándulni és már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Odaültünk a gép elé és türelmetlenül vártuk, hogy átmásolja. Volt egy hátránya a gépnek, ha kikapcsoltuk, akkor elvesztette az összes fényképet, a memóriája csak addig tárolta el, amíg bevolt kapcsolva. De nem bántuk, imádtuk az érzést, hogy nem kell rohangálni előhívatni a képeket. Egész nap magammal cipeltem és ha valamit érdemesnek találtam rá azt lefényképeztem, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül kikapcsoljam a fényképezőgépet.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/pocket.gif "[kép]")
Utána modernebre váltottam, vettem egy pencam-ot. Az már magától kikapcsolt, de 24db képet tudott készíteni és USB portra csatlakozott, a fényképek másolási ideje meg elenyésző volt. Miután azt elajándékoztam vettem a Francii-tól egy Fuji Finepix gépet, Atyaég már filmet is vett föl és hangot, zenét tudtam alákeverni. Most meg egy Olympus-om van, ez már MP4-et is vesz fel hanggal együtt és egyből megy ki a netre. Te meg 20 perc múlva végignézheted az életemnek nem csak egy pillanatát, hanem hallod a hangját, belátsz a konyhámba, szobámba, az életembe és a fejembe, pedig lehet még sosem találkoztunk.
Siessünk...
Napokban kezembe akadt egy cd lemez, Apa mentés volt ráírva és az összes fotó abból az időből, amikor megvettem ezt a Pocket gépet az S. Petitől.
Azonnal a gép elé ültem és hevesen vert a szívem. Kirándulás Letenyére a strandon, a Benjamin születése, egy tóparti horgászat, Apám látogatóban, ahogy az edény fölé hajol és szed levest, mert azt szereti, nagyon leveses az öregem. Ilona az udvaron, focizik a fiammal és párás meleg, fellocsoltam a kisudvart, mert 40 fokos hőség volt.
Elkapott a nosztalgikus hangulat, eszembe jutott mikor Percecutor húzta a pocket géppel az agyamat, mondogatta Ő, hogy adjam el neki, meg guga ilyen gépet csak egyet gyártottak, azt is neked. Jogosan mondhatta hisz az élete párja fényképész a mai napig. Nem irigyelem Őt, hogy nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember? Mostanában mindenki tönkremegy.
Ott a Szabó család, micsoda undorító dolog, hogy egy nemzeti érték, saját tulajdon és azt mondják nincs rá pénz. Vagy ott az Antikvárium, az Andrássy út végén, az is bezár. Mindent bezárnak és megszüntetnek, amitől az ember egy kicsit is magyarnak érezhette magát és tudta, hogy tartozik valahová. Azt is észrevettem, hogy nem szánakozik senki. Napokban újságoltam egy ismerősömnek, hogy képzeld bezárt az az étterem, tudod, az egyszerűen Budapest része volt, státusz szimbólum volt oda bejárni, a 70-es években élte fénykorát, most meg bezárták, csődbe jutott. Kit érdekel, hagy hulljon a férgese, vágta rá. Fordított világ, mindenki a hátát mutatja én meg csak vakuzok, nem rakok be filmet, mert félek nem jön érte senki, nem jön el senki. Mindenki siet valami felé...![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/apakozelit.gif "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
Levél a 12 halnak
Üdv! Megvallom őszintén, hogy ez idáig sokan szóvá tették számomra, hogy kerüljem a vulgáris megnyilvánulásokat, mert néha elég szélsőségesen fogalmazom. Magamat visszaolvasva 2002-2003 tájékáról még én is hátrahőköltem, attól amit leírtam. Az internetes jelenlétem behatárolható szavakra épült, mint hőőőjjj, höhhhnyeee meg ilyenek. S ez tetszett mindenkinek, azaz dehogy. Biztos volt, akinek nagyon is nem tetszett, hogy ilyen szabad szájú, alpári stílusom van, de voltak olyanok, akiknek nem csak tetszett, hanem átvették, továbbfejlesztették és ott ragadtak velem évekre.
Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azon képen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
Számomra mindig is elsődleges dolognak számított, hogy Istent megismertessem az emberekkel, mert pontosan tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik Istennek jó gyermekei lehetnének csak rossz gyülekezetbe járnak és hamis igéket hallgatnak, nincsenek üdvözülve csak a szájukkal tisztelik. Vagy mert gőgösek, dacosak és sértődöttek lélekben, de legbelül pontosan tudják, hogy létezik Isten. Olyanok, mint én csak én kegyelmet kaptam.
Aztán hiába a nagy igyekezetem, hogy átadjam Istent, vagy a szándékét, akár csak egy szikrát is belőle, mindig azon kapom magam, hogy elidétlenkedem az egészet, nem fegyelmezem magamat és nem példát mutatok, hanem én viszem Őket bele a rosszba. Bujtogatom Őket és jókat röhögünk.
Mindig az lesz a vége, hogy höhhhnyeee. Sokszor szégyenlem magam, hogy ugyan mindenki önmagáról köteles majd számot adni Istennek, de azért hatalmas az én felelősségem is. Vannak rám bízott feladatok, amiket tovább kellene adnom. Ott van például az ige helyes ismerete. Mondhatni maga az igazság, birtokában vagyok s tudatában vagyok Isten munkájának, mert ez számomra Isten ajándéka.
De soha nem beszélek róla, úgy vagyok vele, hogy Istennek biztos az is megfelelő ha jó kapcsolatokat ápolok emberekkel, kedvelnek és keresik a társaságomat. Úgy gondolom, hogy ha Isten munkálkodik az Ő életükben, akár rajtam keresztül, akkor sosem késő számukra Istenről beszélnem, már ha kérdeznek.
Mert én magamtól nem mondom. Megjön egyik is éppen, kimegyünk a semsibe, iszunk egy sört meg egyet viszünk a műhelybe is. Leordítjuk a Zsoltit, hogy mi van nigger, megint szeded a gyapotot, aztán vihogunk meg csapkodjuk a térdét.
Otthon is hangosak vagyunk, harsányak, zeng tőlünk az utca.
Megint höhhhnyeee a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam? Meg az is eszembe szokott jutni, mikor érzem, hogy most kicsit messzire mentem, hogy ez az Ember egyszer Isten előtt fog állni. S ha megkérdezik tőle, na az a guga, mit tudsz mondani róla?
Hja a guga, hát jó hülye volt, sokat röhögtünk meg bzui.
Más valami?
Mindig eszembe jut ilyenkor egy idézet a Bibliából:
13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
A föld az mindig az ember testét jelenti, mert az ember onnan vétetett s ha én az Istentől kapott igazságomat a földbe ásom, azaz mindig arról beszélek, hogy ma mit ettem, melyik egy finom bor, borotválkoztam, wc-n voltam, vagy éppen nem és még az állagát is részletezem.
Fürödtem, új cipőt vettem, kerékpárt is, voltam szaunázni, dagadt a prosztatám, benőtt a körmöm, rossz a hangulatom, menjünk igyunk egy sört. Höhhhnyeee és megint ez a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam?
Semmit nem adok át Isten lelkéből, nem is a lélekről szól az életem, minden csupa testi s nem hogy azonosulok velük, hanem én vagyok az élükön a legrosszabb.
Olyannyira borzalmas állapotban vagyok, hogy már nincs semmi biztosítékom csak azon ismeretem, hogy Isten kegyelmes, csak a kegyelmében bízhatom.
Folyamatosan ott lebeg a szemem előtt a mondat a Bibliából, hogy:
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Tudok róla, de nem hiszem el, nem vagyok képes elfogadni, hogy ez megtörténhet. Talán azért vagyok néha ennyire bátor és szemtelen. Egyszer azt mondta a lelkészem, hogy Zoltán te egyáltalán nem félsz Istentől.
Mindig hessegetem el magamtól a gondolatot, hogy ááá biztos nem igaz az, csak viccelt és majd elröhögünk Jézussal a mennyben, hogy höhhhnyeee, csapd bele az orrtörlőd.
Aztán eszembe jut a köztársasági elnökünk a Sólyom László, akiről néha már azt hiszem Nő, mert annyira nem férfias. Kiskorában biztos felcsúszott a heréje és azért lett ilyen a hangja. Hogy odatudnék e menni hozzá, hogy hőőőjjj bakker, nyomd ide az orrtörlőd tata, aztán praclizunk. Vagy ott van a Mádl Ferenc. Az férfias, csak hát könyörgöm, mindenki szabadságon volt a takarítónőn kívül, amikor lovaggá ütötték és a seprűnyéllel avatták fel Elnöknek? Nincs kiállása neki, az ember nem is mer odanézni.
Gönc Árpád már más eset, az komoly ember, tényleg látszik rajta, hogy elnök.
Szeretem is, olyan apókás, apa feeling, de kicsit becsúszik az anyaiság is, mert olyan ártatlan arca van, mint ha Ő rázná Holle anyó dunyháját és attól havazik. Mióta leváltották még az időjárás is megbolondult, hó sem esett.
Odamernék menni bármelyikhez is így, hogy csapd bele az orrtörlőd?
Biztos hogy nem. Vagy mondjuk ki van náluk a földön nagyobb ember? Angela Merkel? Nem hiszem, hogy röhögne a markába ha meglátna. Vagy ott van Kiszeli Katalin vagy ki, az országgyűlés elnöke, akiből majdnem köztársasági elnök lett, de a sors kegyes volt. Szép is lett volna magyarországon egy olyan köztársasági elnök, akinek a fogorvosa egy sült szalonnáról mintázta a protézisét.
Hozzá sem sétálhatnék csak úgy oda, hogy höhhhnyeee. Pedig valójában Isten fia vagyok
höhhhnyeee.
1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
Elvileg neki kéne összekapni a bokáját előttem, de nem ragaszkodom hozzá.
Jézushoz odamehetnék, hogy csapd bele az orrtörlőd? Ő mindenkinél nagyobb. Az Ő kezében van az én életem, a Sólyom Lászlóé, Szili Kataliné, Kiszel Tünde is az Ő reszortja, a fiam is és még a te lelked is, ami ha kimegy a testedből mérlegre kerül.
Ez nem fenyegetés, én is rühellem ha valaki úgy beszél Istenről, mint Anya, mikor nem bír a gyerekével és vigyázz ha Apád hazajön kapsz. Akkor az a gyerek automatikusan elkezd félni, rettegni az Apjától csak nem helyes módon.
Mert Isten is azt kéri tőlünk, hogy féljük az Ő nevét, de nem úgy hogy jaj pók, jaj kígyó, jaj mély árok, jaj baleset, jaj Isten, mint valami, ami csak rossz és gonosz dolgok származnak tőle meg átok, hanem mint a fiam.
Ha átmegy a zebrán, akkor eszébe jut, amit mondtam neki, hogy várd meg, amíg zöld és ha nincsen lámpa, akkor előbb nézz balra és utána jobbra.
A Biblia is egy használati utasítás az élethez, hogy át tudj menni a zebrán, így kell félni Istent, ez a helyes.
A hal a kegyelem jelképe, a tizenkettő meg egy tucat.
20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
A halak és a madarak túlélték Isten ítéletét a vízözönt. S mikor Jézus megetette az ötezer embert, akkor is halat adott nekik eledelül és kenyeret.
Most is van ez a kiélezett politikai helyzet, ami hamarosan kiforrja magát és ahelyett, hogy békíteném az ellenfeleket élvezem, ahogy összeugraszthatom Őket. Ha balos, akkor jobbosként beszélek, ha meg jobbos, akkor fordítva.
Ugorjatok már egymásnak oszt annyi legyen vége végre. Isten tuti nem szakad meg a röhögéstől, ahogy látja mit csinálok.
Na mindegy, tartozom neked egy vallomással, eddig nem hallgattam senkire ha kritikával illetett. De te úgy tudtad megfogalmazni, hogy muszáj volt utána felülvizsgálnom magam, hogy tényleg ilyen állat lennék, mint amilyennek mondják?
„
Szia Zoli,
(Szólíthatlak így?)
Most olvastam az ''A legbonyolultabb szín a prizma''-t . Nagyon tetszett!!
Nagyon ügyesen írsz! Néha olyan ''vasveretes'', szépirodalmias hangulata van a ''műveidnek''
Éppen ezért szerintem a helyesírásra sokkal jobban ügyelj. (meg természetesen a szalonképességre továbbra is..de észrevettem, hogy mostanában a-téren valóban óvatosabb vagy. . 
Köszi!
További sok sikert kívánok neked!
Ildi”
Bocs, hogy beidéztem a leveled, szerintem nincs benne olyasmi, amit ne vállalnál fel mások előtt is.
Biztos nem tudtál eddig róla, hogy miattad, de észrevetted, hogy óvatosabban fogalmazok.
Sajnos annak ellenére, hogy hiszek Istenben nagyon kevés kritikát fogadok el. Mindig úgy vagyok vele, hogy jóvan öreg, mondjad csak a magadét, nagyon nem érdekel. Én ilyen vagyok s valóban, elvárnám még Jézustól is, hogy csapjon egy orrtörlőt és azt mondja höhhhnyeee.
Pedig még Sólyom Lászlóhoz sem mennék oda, Jézus pedig királyok királya, furcsa egy helyzet.
Azt hiszem visszaélek a bizalmával, ez a valós helyzet. S ami még rosszabb, hogy nem találok a környezetemben példaértékű embert, akire azt mondanám, hogy ez valóban Isten szolgája és számomra is mintaértékű az élete.
A lelkészem a legrosszabb, s így feljogosítva érzem magam arra, hogy úgy viselkedjek, ahogy akarok, pökhendien, lekezelően.
Nem annak szánom, de valamiért másoknak úgy jön le.
Kit érdekel?
Na látod erről beszéltem, elszalad velem a ló.
Pedig Isten előtt nem menthetem ki magam azzal, hogy ez is azt csinálta, az is úgy élt, én miért ne tettem volna?
Azért mert rám bízta Isten, hogy miként kéne élnem, belém égette és mindig ott lebegnek a szavai a szemem előtt, vált a lámpa, zöld. -
guga
Közösségépítő
Hentesek
Régebben is próbáltak a hentesek ügyeskedve egy kis plusz pénzhez jutni a borravalón felül.
Tényleg, miért borravaló a neve? Aki kapja az borra költi? Valaki vett már belőle bort?
Szerintem, aki bort iszik az adja és magából indul ki, nesze itt van igyál te is.
Na mindegy, odavágták a mérlegre azt a 20dgk felvágottat, hogy 25-ig lengett ki és meg is kérdezte, hogy 25dkg, maradhat?
Meg dupla papírba csomagolta, ha kiszámolod, hogy egy évben hány kiló papírt ad el és azon felül is duplát, de indokolatlanul.
Mondjuk vegyünk 2-300kg papírt, amit eladhús árban + még mellé vagy 100-at csak úgy, hogy fogyjon.
Napokban nejem bemegy, mert szeret odajárni, megismerik és sürögnek körülötte, ha a gyereket viszi beszólnak a kicsinek ahogy pipiskedik, hogy szia te kis és valami jelző.
De valami megváltozott. Az eladók egyre idegesebbek, feszültek, mindenre ingerülten válaszolnak, mint ha teher lenne nekik a vevő.
Kért a feleségem 20dkg tavaszit, mert a gyerekek azt szeretik, abban sajt is van nem csak zöldség. Lehet egyben? Jaj kicsit több lett 25dkg, maradhat?
Ismerős a jelenet?
Igen ám de tényleg 25dkg volt és azóta ez megismétlődött már többször. Azt mondja a nejem így adják el a fölösleget. Mindegy mennyit kérsz többet ad és kész, sebesen becsomagolja a választ meg sem várva és egy műmosoly.
Meg sem próbál rábeszélni másra, hogy esetleg egy kis szalontüdőt? Friss most érkezett Anyuka. A kis gyerkőc is biztosan falná vagy valami ilyesmi, hogy érezze az ember nem az a gépies nagyáruház, hogy előre vonalkód, előre tartósított és tülekednek érte, meg egyszerre ötöt is vásárol.
Hanem személyes.
Szóval egyre ingerültebbek, én nem értem mi lehet a baj, csökken a forgalmuk? Az emberek már nem esznek? Vagy valami elszigetelt eset és a többi hentes ugyanaz a széles derekú, bajszos, mosolygós, hogy igen aranyom? -
guga
Közösségépítő
A legbonyolultabb szín a prizma
Végeztem egy felmérést, miszerint a legbonyolultabb szín a prizma.
Meg egy másikat is, hogy aki képes avatart cserélni az a való életben is hűtlen, azaz úgy éli az életét, hogy vannak neki olyan szakaszok, amikor rájön, hogy nem is az kell neki.
Apám háromszor nősült és már volt két élettársa.
Na várjunk csak, prizma, avatar, apám elvált, hogy jön ez ide?
Mindjárt összekapcsolom.
Egyik barátom kedvenc mutatványa, amivel én is szívesen villogok társaságban, hogy egy papírra ráír két szót: piros, kalapács és lefordítja, hogy mások ne lássák. Majd felkér valakit, hogy kezdje el sorolni 7, 77, 777, 7.777 és így tovább. Megvárja amíg az alany 777 millión túl jut és hirtelen közbevág: mondj egy színt!
-piros.....?
Mondj egy kéziszerszámot!
Kalapács..........??
Aztán megmutatja neki a papíron mi áll. Ez a mutatvány általában férfiaknál jön be és 90%-osan megjósolható, hogy ezt fogják válaszolni. Ugyanis az emberi agy így működik, ez a lustasági elv. Ha valami megterhelő van számára, koncentrál, akkor minden esetben a lehető legegyszerűbbet választja, ami energiát másra kell fordítania.
Tehát a legegyszerűbb szín a piros. De akkor melyik szín a legbonyolultabb?
Vannak a főszínek, mint piros, sárga, kék. Ebből a háromból mindent kilehet keverni, kivéve a semleges színeket, ami fehér, fekete, arany, ezüst, stb.
Aztán vannak a hátralépő színek, a hidegek. Zöld, kék, lila és árnyalatai.
Meleg színek előrelépőek.
Nem bonyolult ez, csak keresni kell. Melyik akkor a legbonyolultabb szín?
Szerintem azt le sem lehet írni. Gyerekkoromban olvastam egy sci-fi novellát, amelyik egy ember által nem ismert színt próbált bemutatni.
Mivel ember írta a sci-fit és biztos voltam benne, hogy csak egy számára létező elv, amit a valóságban soha nem látott így mindig volt egy olyan csalóka érzésem, ahogy magyarázta, hogy végig a pirosról volt szó.
Pedig próbáltam figyelni, hogy mire utalgat és hogy próbálja velem megértetni, az a baj hogy ennyit kellett neki magyarázni, mert ha azt mondja piros azt értem. De ez a kürba, ez milyen vonogattam magamban a vállam.
Minden hasonlat meleg volt, ahogy mondta, mesélte. Hogy tavasszal mint a falevelek, de amolyan üveges, homályosabb annál, de mégis éles. Kürba na érted, a füstje is olyan színű ha égeted, mint a tejüveg, mint az üvegtenger, kietlen, sós és forró érzést kelt, olyan végtelent, mint amikor lázad van és még nem alszol, csak izzad a hátad, a takarót sem mered mozdítani, mert egy centin keresztül megfagysz. De végül csak ki kell bújnod a takaró alól, mert feszít a húgyhólyagod.
Na az, amikor felkelsz és megcsap a levegő, az milyen szín?
Olyan kürbás.
Nem tudom, nekem végig az az érzetem volt, hogy a prizmáról van szó.
„A prizmán áthaladó fénysugár kétszer törik meg, a kilépõ és a belépõ sugár által bezárt szög az eltérítés szöge”
Azt hiszem elfogadhatjuk, akár tézisként, hogy ez nem sci-fi, hanem egy tézis.
A legbonyolultabb szín a prizma.
Apámnak is voltak ilyen tézisei. Ezekre a dolgokra elég nagy hangsúlyt fektetett.
Védte a maga igazát és érveket hozott fel. Hiába a másikat nem érdekelte és perelt vele, hogy jóvan már azzal az elmélkedéssel. Eredj vedd le a ruhád, mert mindjárt mosok, fürödj meg és vegyél fel tisztát.
Miért, hát nem éééééééééértedddddddd s közben mindkét kezével gesztikulált, ahogy talált egy másik érvet és hasonlatot, majd kicsit megemelte a hangját és már nyomósabban mondta el.
Ott van például a Balaton harsogja és közben kicsit vár, kezein kidagadnak az erek, már elveszítette a türelmét, kicsit idegesen mondja, acélosan, hogy évről-évre panaszkodnak a csökkenő vízszintre, hatásszünet, hogy tudjuk komoly dologról lesz szó.
S közben nem veszik észre, hogy egyre több ember megy be a vízbe, és mind vizesen jön ki, a napon megszárad és huss, a víz elpárolog.
Egyszerűen kihordják a vizet apránként az emberek, minél több ember fürdik, annál kisebb lesz a vízszint. Meg van olyan, hogy többször is bemennek, meg ki-be rohangálnak, főleg a gyerekek.
Azt akarják ezek, hogy a Balaton elsivatagosodjon? Ki kéne onnan tiltani a gyerekeket, meg korlátozni, hogy hányan mehetnek oda. Vagy bevezetni, hogy mindenki vigyen be magával egy pohár vizet.
Fater! A férfiak pótolják azt a vizet, mert egész nap söröznek és aztán bele huggyoznak. A gyerekek meg visonganak, hogy Anyaaaaaaaaaaaaa csípi a szemem.
Szóval Fateromnak nehéz a dolga, nem tud bánni a nőkkel, mindig érvel.
Hja az avatart majdnem elfelejtettem. Azok az emberek, akik az első pillanattól kezdve ugyanazt az avatart használják, zavarban érzik magukat ha azt látják, hogy valaki cserélt, mert zavaró. Megszoksz egyet, már tudod mire számíthatsz, kiismered, a szemeddel keresed, ismered a gondolatait, tudod előre, mire hogy reagál, aztán egyszer csak hopp. Mint, akit pofon vágtak, leforráztak és marad benned egy űr, nem szeretem azt a szót, hogy megszokás, mert az olyan eszközies, csak egy elem.
Ez olyan új apukás, új anyukás. Apád fogja a kezed és tessék fiam, ismerd meg az új anyádat, vagy éppen fordítva, rohadt egy dolog.
Nekem volt benne részem többször is, atyaég még vidéki városokba is le kellett költöznöm emiatt. Nagymányok, újsághirdetésen keresztül találkoztak és elhatározták, hogy összebútoroznak.
Szerencsére gyerek az nem lett. Jöttem haza suliból és kérdeztem a Mamát (Isten nyugosztalja), hogy Apám? Az új asszonynál van kint Váriban és elkezdet mesélni, hogy mész a híd felé és a második kanyar után egy piros kőporozott ház.
Mondtam szia Apám! Az meg itt az új anyukád, ismerd meg. Ez volt a hideg család Nagymányokról, ideköltöztek mind ahányan voltak. Nagyszülők, gyerek, vettek egy házat és odaköltözött Apám.
S én most mit csináljak?
Mert az asszony közölte, hogy én neki nem kellek. Érdekesek ezek az új anyák, volt kettő is, amelyiktől ezt hallottam. Pedig nagyon kedves is tudok ám lenni. Eltudom mondani a hideg színeket és a meleget, meg hogy 7, 77, 777 és így tovább.
Elzavart a Hideg család. Azóta Apámat is és még évekig láttam a kapun az arany színű névtáblát, hogy Zvolenszki Istvánné. De tudtam, hogy csak azért hagyta kint, hogy lássák férjezett, rendezett életet él, még hosszú évekig ott volt, megette a rozsda és akárhányszor láttam, mindig arra gondoltam, hogy teeeeeeeeeeeeee nincs is semmi közöd a nevünkhöz, csak ott díszeleg és próbálsz mögé bújni, de mi igazi Zvolenszkik vagyunk, minket nem lehet hamisítani.
Egy Zvolenszkit még két kilométerről is széllel szemben, egy Zvolenszkitől a Balaton is kiürül.
Így cserélgesd legközelebb az avatarodat! Mindig jusson eszedbe, hogy milyen törést okozol ebben mások lelkében, mint a prizma, kétszer töri meg. -
guga
Közösségépítő
Boltosok
Volt itthon minden egy szívhez szóló sertéspörkölthöz kivéve gomba és vöröshagyma. Kiszaladtam a Gizella utcai zöldségeshez és csodálkoztam is, hogy még nyitva van szombaton késő délután.
Láttam, hogy szedelőzködik befelé, rakosgatja a zöldséges ládákat, egy piros Lada utánfutóval felparkolt a járdára, szorosan a bejárat elé, nyilván hogy ne kelljen nagy távolságokat cipelni. A nő egy narancsos ládát ragadott meg s megkérdeztem jónapot, nyitva vannak még?
Zárva vagyunk dörmögte az orra alá és befordult az üzlet ajtaján anélkül, hogy rám nézett volna.
Na mondom nem fogok itt értetlenkedni, elindultam a sarok felé, mert a túloldalon van egy kis abc és előtte egy zöldséges. Biztosan tudtam, hogy zárva vannak, de mivel csak pár lépés azért megnéztem. Kilestem a sarok mögül féllábra állva kissé oldalra hajolva, persze hogy zárva.
Aztán az eszembe jutott az Ilka utcában a kisbolt, egy zöldséges. Nyitva van estig és egy idősebb hölgy a kiszolgáló. Meg van egy Real kisbolt is, de oda nem szeretek bemenni. Személytelen és közönséges az egész, pénzért köszönnek s csak felületesen, mert az illem megkívánja. Persze ritkán megyek be. De akkor is érződik. Ott van a Semsey utcában a Zsolti, a semsis zsolti, csak úgy hívjuk, bolti zsolti, néha így is. Ott bezzeg nem sietek, félórákat is eltrécselek, megosztom vele a legféltettebb titkaimat is. Az a bolt része az életemnek. De előbb térjünk vissza az Ilka utcai kisboltba. Már előre elhatároztam, hogy ha nem lesz nyitva, akkor eltekerek a tesco-ba, mert sertéspörinek főnie kell, mindenek előtt.
Már nagyon fentem a nyelvem rá. De nyitva volt és láss csudát van hagyma. Vettem vöröset is lilát is meg gombát. A nő még traktált kis zöldség zöldjével is, hogy megmaradt ne száradjon itt el vigye csak el ingyen. Mondom neki szeretem az illatát és vinném is, de csak egy pörköltöt szeretnék főzni, ahhoz tényleg nem kell, mondta és hozzátette, hogy váljon egészségükre.
Nem tudom miből feltételezte, hogy többen lakunk otthon, biztos kinézte belőlem vagy amolyan családias fejem van. Érződik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség vagy mi?
Na mindegy, meg kell hagyni szöges ellentétben volt a modora a Gizella utcai zöldségesével. Kedves, érdeklődő és udvarias volt, ha nem vagyok kellően szemfüles, akkor biztos kibeszélt volna a zsebemből még 500 forintot. Nem baj, majd legközelebb. Az ember szívesen viszi a pénzét ilyen helyre, ahol nem pénzért köszönnek.
Aztán ott van a bolti zsolti. Ma is lemegyek a fiammal és már előre megbeszéltük, hogy kifogjuk rabolni. Csak kéne találni valami álcát, hogy mivel takarjuk el az arcunkat.
A Levente beöltözött Zorro-nak, mert szereti a filmet, olyan hősies meg minden. Nekem is volt annak idején példaképem, az szerb indián Gojko Mitic. A rézbőrű, talán az NDK-ban is forgattak filmet.
Mondom a Zsoltnak, hogy mit tennél ha kirabolnánk és elvinnénk a napi bevételedet? Feljelentenél a rendőrségen?
Az biztos, hogy nem úsznád meg vágta rá teleszájjal, rizses húst evett gombásan.
Nem tudnál rajta átlépni csak úgy, megbocsájtani és előbb megtudni az okát, hogy miért? Mint egy szülő, aki előbb megóvja a gyerekét és inkább elintézi családon belül, mint sem értesíteni a rendőrséget.
Nem, mert nem kérted el, hanem elloptad, csak azért. Ha kérnéd más lenne.
Pont ez az mondom neki, lehet hogy akkora bajban lennék, hogy biztosan tudnám nem adnád oda azt a pénzt, kérném de te nem azt a megoldást választanád a probléma megoldására, hanem inkább valami mást keresnél.
Én meg pontosan tudnám, hogy nincs más választásom kell a pénz. S mivel kellően bugyuta vagyok egy bankrabláshoz, így inkább téged rabolnálak ki, mert bíznék benne, hogy nem fordulsz ellenem.
Közben az egyik vevő felkapott egy fél literes fantát és nekiállt kardozni a fiammal, aki zorro jelmezben ugrált a kisbolt közepén és még hagyta győzni is Őt, mert tudta hogy szüksége van a fiamnak sikerélményre.
Azt mondja a bolti Zsolt, hogy nem is tudja, lehet megbeszélné velem de tuti rám verne kettőt a bosszúság miatt. Na mondom ez a beszéd, ide pénzt és kussolj, közben röhögtem meg mindenki mögöttem.
Levente diadalittasan nyitotta ki az ajtót és még az utcán is pörgette a köpönyegét úgy feldobódott. Zsolt búcsúzóul még hozzám vágott egy kétforintost én meg behúztam fülemet s farkam.
Volt sokszor olyan, hogy nem volt itthon egyetlen forint sem. De estére tej kell, reggelre virsli, tojás, sajt és kenyér. A sörről nem is beszélve.
Bemész eldarálod és kegyelmet kérsz, de csak holnapig. Általában működik is, de egyszer előfordult, hogy 2-3 napig csak így tudtunk vásárolni és összejött 6000 Ft tartozás. Nem azért nem mentem felé, mert féltem elé állni, hogy nem tudom megadni a tartozást, inkább nem jött össze, kedvetlen és befordult voltam azokban a napokban. Szerencsétlen véletlen, de Ő hozta helyre azzal, hogy átjött s becsöngetett hozzánk. Megszokta, hogy minden este megyek, de már pár napja nem tettem. Csak annyit mondott, hogy nagyon reméli nem azért nem megyek felé, mert tartozom neki.
Megnyugtattam, hogy nem csak mostanában megakadt a fogaskerék és nincsen lendület. Nem szégyellem, nem rajtam múlik és ez nem csak engem érint. Mindenkit kirúgnak.
Az ismerőseim zömének megszűnik a munkahelye, az egyik pont ma számolgatta, hogy lassan 10 éve ott dolgozik. 10 év sok idő, manapság az embernek nem terveznek ennyit. Apám 40 éve dolgozik ugyanazon a helyen, már nyugdíjas és még mindig bejár, azt hiszem Ő tartja a lelket a gyárban, Ő az utolsó bástyája.
Zsolti mondta este feltétlen menjek át és egy sör mellett elbeszélgetünk.
Aztán a sors megkegyelmezett, kinyitott egy csapot és aznap este pénzhez jutottunk. Vittem át hozzá felszabadultan, jól esik az embernek megadnia a tartozását és letudni egy terhet, amit lélekben cipel napokig, hetekig, hónapokig, évekig és a végén rádolbálnak földet. Ő meg szótlanul tűri.
Rm 13,8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
Mert a színész nevessen,
a zenész zenéljen.
A bohóc sírjon és kacagjon, csapkodja a térdét.
A parodista bújjon más bőrébe,
ha drámai a helyzet, akkor a végén halljon meg.
Mindenki tegye a dolgát, még Isten is álljon be a sorba.
Ha úgy tartja kedvem, akkor tegyen velem csodát,
mindenki szolgáljon engem, tegyetek kedvemre.
Most éppen sírni akarok, mert megindult a lelkem.
Mikor ilyenkor? Egy finom üveg bor és egy szál gyertya, pulóver a hátamra, hogy ne fázzak és közönség, aki olvassa, akinek kisírhatom a lelkem, végtelenül üres.
Megvan mindenem. Takaros feleség, rántott húst is süt.
Van két szép gyerek, nőnek mint a gombák és szerencsére égetni való mindkettő, van bennük élet.
Este ha lefekszem a hasam is tele minden nap és fűtött a lakás, a takaróm lábig ér, nem szenvedek hiányt.
Vannak barátaim is, akik minden nap keresnek, meghallgatnak, adnak a szavamra, megbíznak bennem.
Vannak dolgaim, amiknek élhetek. Egy gitárom, amit naponta egy órát nyúzhatok, félelmetes micsoda magányos extázis, mikor egyedül maradok abban a helységben és csontig hatolnak a hangok, beleborzongok, jó dolog ha valaki kitudja magát fejezni, hogy mit érez éppen csupán hangokkal, húrokkal. Semmi előre begyakorolt elem, csupa improvizáció.
Van egy kerékpárom, amire felülhetek és átszelhetem a várost. Imádok gurulni, tekerni s abból veszem észre, hogy öregszem, hogy már beöltözöm, kesztyűt veszek óvatosan tekerek, a walkmant is otthon hagyom, ahol lehet járdán megyek.
Bezzeg 10 éve, mikor még 30 voltam. A kamionok között negyvennel, bent a Hungária körúton. Büszkén és lihegve a szmogtól néztem a kilóméterórára és tekertem, dübörgött a fülembe a walkman, még táncoltam is a felső testemmel.
Van egy telkünk is, ahova kiszabadulhatunk. Ha megérkezünk első dolgom hátra menni a szőlőbe a nagy mandulafa alá. Szédületes, komolyan mondom hogy van egy saját mandulafánk. Meg rengeteg mogyoró, körte, alma és szilvafa. Fantasztikus érzés csak levenni az ágról egy gyümölcsöt. Őszibarack, hatalmasra nőttek és zamatosak voltak.
Az orgona bokor, illatozó, méterekről beleszagolok a levegőbe ha leszáll a hűvös este és kiállunk az udvarra nézni a csillagokat, ahogy elszállnak a felhők.
Meddig lesz ez így?
Feleségem nagypapája elesett az udvaron, tiszta vér lett az arca. 82 éves elmúlt, de azért még megy, bacog vagy hogy mondják arra, öregesen. Rendkívüli ember, nagyon kedves és vendégszerető, odaadná Ő a szívét, traktál szünet nélkül, Zolikám vegyél még, hisz nem is ittál még bort? Az udvarra öntsem ki? Há ne bolondítsál már meg vénségemre, fogjad azt a poharat.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/csdw2.jpg "[kép]")
Egyik éjjel meg agyvérzést kapott, nem bírt lábra állni, az arca egyik felét nem tudta mozgatni. Reggel kijött az orvos, az rögtön mentőt hívott Balassagyarmatról. Délután 3-ra ért oda és utána a Papával még átmentek egy másik faluba egy idős néniért.
Igen, igen, igen, megcsináltátok.
Doki mondta, hogy sorvad az agya, egy darabig bent kell maradnia, amíg felépül és már tudja használni a bal oldalát.
A Papa éjjel kiakart menni wc-re, mert nagyon kellett pisilnie. Előtte már bepelenkázták, de abba nem tudott. Férfi ember létére sosem csinált ilyet. Veszekedett a nővérrel, hogy vigye ki, kísérje ki. Az meg nekiállt visítozni, hogy mit képzel, ha meg elesik én leszek a felelős. Aztán kikötötte az ágyhoz az öreget és egy rácsot is elé tett. A Papa reggelre már könnyezett, annyira kellett neki.
Szerencsére jött a Mama és a szoba wc-re ültette Papát. Az egy szék, amiben van egy bili. Abba nagy nehezen sikerült, hatalmas teher gördült le a válláról.
Jól van amúgy, nap közben vidám, meg alkudozik az orvossal, hogy na ha hazamegyek iszok egy kis bort, naponta egy literke nem olyan sok az.
Feri bácsi! Maga ha hazamegy megmetszi a szőlőt meg leszüreteli, de a termést inkább adja másnak, magának az már életveszélyes.
Na csak egy pohárkával, fogta könyörgőre az öreg, az igazán nem árt meg, főleg ebben a korban.
Film: megtölt, lenéz 50mb avi.
[link]
Meddig lesz ez így?
Engem lesz akkor ki gondozzon? Lesz, aki bejön majd hozzám és megfogja a kezem? Ül majd valaki a halálos ágyamon és utoljára még megnézhetem, hallhatom a hangját? Vagy csak egy bácsika leszek, aki már mindenkinek teher, kikötnek egy ágyhoz és magam alá vizelhetek.
Reggelre kihűlve találnak rám és a nővérke már mondja is rutinosan, hogy a heteske felszabadult, jöhet a következő.
Újrahúzzák az ágyneműt, fertőtlenítő szagú. Bedobozolják a holmijaimat, kitolnak letakarva, felmosnak hipóssal és mint ha nem is történt volna semmi, másnap már senki sem emlékszik rám.
Nézem a fiatal srácokat, vagányok, teli élettel, az egyik nyomában tízzel lép ki a kapun és a falhoz vág egy almát. Nyilván ebédre kapta és most megmutatta, hogy ki is Ő. Nézem és arra gondolok biztos soha nem jut eszébe egyszer Ő is megöregedik, s nem tud majd lábra állni.
Ma voltam a fiammal a Széchenyi fürdőben szaunázni és áztatni magunkat a gyógyvízben. Láttam egy bácsikát, a lábán már nem volt hús csak csont és bőr. Aprókat lépegetett merev háttal és nem lépett az ajtóhoz, amíg az be nem csukódott, megvárta amíg megáll a lendülete és megfogta, lassan kihajtotta és becsoszogott.
Nyomában egy csapat suhanc hangoskodott, lóbálták a szatyraikat, visszhangzott tőlük a kupola.
Aztán belegondoltam, hogy ha majd alig bírok járni, akkor is eljövök?
Kicsit elkanyarodtam a boltos témától de a lényeg úgy is azon van, hogy ne legyél alpári, tahó, bunkó ha már egyszer a kereskedelemben dolgozol.
A nejem sem szeret a Gizella utcai zöldségeshez járni, mert amikor Bendzsó még kicsi volt és ment a babakocsival vásárolni, akkor a nő ráförmedt, hogy a babakocsit hagyja kint, de járdán meg nem fért el, tele volt pakolva ládákkal.
Azóta nem megy be csak ha kényszerítik.
Egy volt főnököm, akit a mai napig tisztelek mondta mindig, hogy kedvesnek és udvariasnak lenni nem kerül pénzbe, de sokat lehet vele keresni.
Mennyire igaza volt.
Ezért járok a semsibe a Zsolthoz, ha nem is veszek tőle semmit, akkor is bemegyek hozzá köszönni, Ő sem a pénzért teszi.
Rm 12,15
Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
Carmaged! Ezt az utolsó Bibliai idézetet neked ajánlom, remélem így már nincs előítéleted, főleg ha érted miről beszélek.
Film: megtölt, lenéz 25mb MP4.
[link] -
guga
Közösségépítő
Ennek nehéz címet adni, szeretném elfeledni
Hányszor vedlik egy kígyó életében? A mi életünk is ilyen, vannak szakaszok, amikor mi is vedlünk lélekben.
Az iskola kapuja előtt van egy védőkorlát, hogy ha a gyerekek szaladnak ki ne az úttestre tegyék. Oda szoktam láncolni Levente BMX kerékpárját.
Mindig megbeszélem vele, hogy mikor jövök érte s maradjon a portásfülkén belül, amíg meg nem lát. Akkor aztán csapd bele az orrtörlőd és repülés. De most valahogy nehezen nyitotta a lakatot s közben odasomfordált hozzá egy kislány, szia Levente. Jól telt a napod, közben egy szendvicset evett, beleharapott és oldalra döntötte a fejét, ahogy nyelt még a nyelvével utána kapott egy morzsának.
Mióta van BMX-ed, mikor kaptad?
Már 4 hónapja mondja.
Csináltál valami jót vagy miért?
Erre értem oda és még hallottam a mondatot. Fel is bőszített vele rendesen, na gondoltam most megmutatom neked te kis elkényeztetett és dróton rángatott cafat.
Csak úgy, mert Ő a fiam, én meg az Apja, ezért kapta, mondtam.
A lány összerezzent és kissé megzavarodott, láttam rajta, hogy beállt a kotyokhatnékja.
Már éppen zsebeltem be a diadalittas énem egy részét, mikor megszólalt, hogy nekem sajnos nincsen apukám.
Szomorú jegyeztem meg, mi szerencsére még együtt vagyunk és tényleg átéreztem a lány helyzetét, hogy szar dolog ha valakinek elválnak a szülei.
4 éve meghalt és lesütötte a szemét.
Én meg megrendültem és csak annyit tudtam kinyögni sajnálom.
Köszönöm, válaszolta.
Próbáltam fülem s farkam behúzni, észrevétlenül eltűnni a helyszínről.
S Levente ettől a lánytól fél, jutott eszembe. Hisz ez a lány Leventét végtelenül irigyeli és sóvárogva nézi, ahogy hozom iskolába meg csapok neki orrtörlőt és megyünk együtt haza. -
guga
Közösségépítő
Emíssszzz ám a zanyádba, cigányok között
A napokban itt járt Biribum fórumtársunk nálam és beszélgettünk egy órácskát, meséltem neki egy cigány lányról, aki ott lakott a szomszédunkban és nagy mértékben meghatározta a pubertás korom irányvonalát. Most meg eszembe jutott, hogy írok arról az időszakról bővebben.
10-től 15 éves koromig laktam egy olyan tanyán, ahol a szomszédunkban népes cigány család lakott. Közvetlenül a dobozi főút mentén sorakoztak ezek a tanyák. Mindegyikhez hatalmas birtok tartozott. A mienkében volt egy nagy akácerdő meg gyümölcsös és egy hatalmas domb, 10-15m magas, fiatal akácos volt rajta és a tetejében tisztás. Iskola után lefeküdtem a tetején a lapulevelek alá és kémleltem az eget. Estig elő sem jöttem, papsajt is volt, megraktam a bendőm és építettem egy bunkert bürökszárakból és lapulevelekből. Onnan kémleltem a szomszéd cigányokat. 30Nm körüli vályogház és vele szemben 4 faviskó. A vályogban az öregek laktak a gyerekekkel, a fiatalok meg a faviskóban éltek. Alapjában véve rendezetlen volt körülöttük minden, az udvaron csak ott nem nőtt fű, ahol éppen jártak. Lavór víz mindig az ajtó előtt egy kopottas sámlin. Az uccajtó sosem volt berakva, ki is kezdte az idő és benőtte a fű magasan. Nekik nem volt nagy birtok a tanyájukhoz csak egy kis udvar, ezért a gyerekek nem otthon játszottak, hanem kint a határban. Csúszkáltak le a szalmaboglyán és visítoztak. Szikrázó napsütés és ott szaladnak tőlem nem messze el. Ismertük egymást látásból, de nem beszéltünk senkivel. Ha elmentek az asszonyaik a házunk mellett a nagy szatyraikkal, akkor köszöntünk illedelmesen. A férfiakat nem lehetett látni, csak a hangjukat, amikor hangosan veszekedtek az asszonyokkal. Néha leitták magukat és verekedtek, olyankor kijött a rendőrség és elvitték a hangadókat. A gyerekek kergetőzve elhagyták a dombomat, én csak lestem őket és miután elmentek felálltam és utánuk bámultam. Megmosolyogtam, ahogy elkapták egymást és visongtak.
Akkor megszólalt egy hang a hátam mögül. A Kanalas Éva volt az, az egyik kisfiú anyja. Ő nem látszódott cigánynak, fehérebb volt a bőre és valahogy ápoltabbnak tűnt, megvolt mindene, húsos, formás lány vagy inkább nő volt és hatalmas keblekkel. Vitte a pálmát vitathatatlanul, a környékbeli tehenészfeleségek meg is irigyelték, aztán meg nem győzték rendre utasítani a férjüket ha arra kerékpároztak, hogy Imreee az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogott hozzá és a sapkájára csapott, próbálta az agya megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszébe juthasson.
Hé fiú, te nem jössz? Kérdezte.
Egy csecsemőt tartott a karján, valamelyik akkor szülhette és hozta ki levegőzni. Gyere te is játszani a gyerekekkel mondta, intett a szemével pajkosan, volt benne egy kis csintalanság, hogy gyere vegyél te is részt egy kis hancúrozásban, ugrálj a szalmában. Látta rajtam, ahogy bámultam a fiúk után.
Meglódultam a dombról le és futottam s megálltam bizonytalanul mellettük, azok meg csak néztek rám, ni mán fehér gyerek.
Nem mondták csak éreztem. De hamar elfogadtak és kipirulva bujkáltunk a szalmabálák között. Magamra húztam egy bálát és lélegzet visszafolytva vártam, hogy megtaláljon a hunyó, ha meg túlment rajtam, akkor loholtam kiapacsolni.
A Kanalas Éva a boglyától nem messze ácsorgott egyik lábáról a másikra. Feszes, koszos de vadóc pólóban és ringatta a kicsit. Egyszer csak fut a boglyához visítva, hangját nekierisztve, hogy micsinááááááász teeeee, eriggy nesze fogd meg és odaadta a csecsemőt az egyik gyereknek. Kicibálta a legnagyobbat a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta. A fiú egy nála fiatalabb lánytestvére bugyiját fogdosta és alányult, közben jókat vihogott, hogy megvagy, megfogtam, játsszunk fogócskát és benyúlt az inge alá is meg rámászott.
Rugdosta a Kanalas Éva, hogy takaróggyááá a szemem elűl te kölök, eriggy haza a picsába anyádhóó oszt mond meg neki micsinátáááááá te piszok ganyé.
De már újra az ölében volt a gyerek és vigasztalta, hogy jóvan kicsikém.
Másnap az iskolába menet a gyerekek már ismerősként üdvözöltek és bekiabáltak a kerítésen át, hogy dikkmán csávó nem jössz velünk és intettek, hogy menjek.
Mostoha apám mondta, hogy fiam jobb lesz vigyázni velük, mert nem lesz jó vége.
Jött a nyári szünet, hamar elmélyült a gyerekekkel a kapcsolat. A házuk mögötti kukoricásban egy lapos, ott megállt esőzések után a talajvíz. Néhol 1m magas volt. Vize felforrósodott és napközben oda jártunk le úszni. Vittem anyám bádogteknőjét és azt használtuk csónaknak. Dobáltuk egymásra a sarat meg sárpálcáztunk. Keményre gyúrt sárgolyót szúrtunk egy vessző végére és ki dobja minél messzebb. Egyik délután kiéhezve mentünk haza és mondták menjek be, egyek náluk. Az udvaron ott volt Kanalas Éva egy szál világoskék bugyiban és replikázta a kölyköket, hogy eriggyetek mossatok kezet, menj te is mondta és mutatta a lavórt az udvaron. Cukros zsíros kenyeret kent és leültünk a lépcsőre majszolni. Úgy ültünk ott, mint a verebek sorban, szorosan egymáshoz simulva.
Vihogtunk, lökdösődtünk és nyeltünk nagyokat. Ízletes étel volt ha az ember fiának nem jutott elég papsajt a mezőn.
Kanalas Éva fedetlen keblekkel noszogtatta a gyerekeket, meg terelte. Azoknak fel sem tűnt csak ugráltak el előle, hogy ne mááááán és ahogy lehajolt rajta maradt a szemem. Egyszer még a padlásunkról is meglestem, mikor mostoha apám felküldött csutkáért, de abba is hagyom ezt a részét, mert mindjárt jön a nejem hogy Guga az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogok hozzá, próbálta az agyam megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszembe jusson.
Egyszer mikor egyedül voltam otthon, akkor átjött az egyik Ónodi gyerek játszani. Előtte nem jártak nálunk. Aztán egyszer csak eltűnt, kerestem de nem találtam. Helyette a széles derekú öreganyja állított be, sorban mögötte meg a többi asszony, meg Kanalas Éva félmeztelenül, hogy a Jáni gyerek itt van? Ide jött át jáccani. Te fijjú nincs egy kis cukrod? Odaát elfogyott a kávéba, de már löktek is félre az ajtóból és nyomultak be a lakásba. Kettő a szobába húzogatta ki a fiókokat villámgyorsan, kettő meg a konyhában. Eleinte csak azt nem értettem, hogy a szobában miért keresnek cukrot? Aztán mostoha apám, mikor megjött elmagyarázta. Nagyot csalódtam a Kanalas Évában, ma már tudom hogy tényleg közülük való volt. Nem akart átmenni hozzájuk az öregem, hagyta a fenébe mert sejtette baj lesz. Teltek a napok és már többet nem játszottam velük együtt, csak lestem Őket a dombról a lapu levelek alól.
Volt egy disznó ólunk, amiben pulykákat tartottunk. Ez az Ő tanyájuk felől volt és egy trágyadombról belehetett mászni az ólba. Apám rá egy napra átnézte az egészet, hogy hogy történhetett. Biztosan tudta, hogy csak is Ők lehettek, ellopták mindet. Biztosan tudtam én is, sőt nagyon is éreztem, benne volt a levegőben. Odaát az asszonyok főztek. A jog most azt mondaná, hogy bizonyítsad, tereljük jogi útra és ütköztessünk érveket, vagy ha sehogy sem megy, akkor vegyünk az ólból is és a sült húsokból dns mintát. Mostoha apám felhergelte magát és megivott egy üveg zöldszilvánit, majd basszad meg a jogot felkiáltással átrobogott és leütött közülük vagy négyet mire lefogták. Visítoztak, rúgták, harapták és kidobták az útra. Még sokáig lehetett hallani, hogy háborognak. Apám csöndben ült az asztalnál és ivott. Ez a demokrácia alapja, tényleg jobb lett volna keresni egy ügyvédet, tyúkper.
A nyár végén egyik este mostoha apám jött haza a tehenészetből, pont fizetésnap volt. Lehet véletlen egybeesés, de elkapták. Már álltak lesben az úton, tudták mikor végez. Rárontottak, ütlegelték, rendesen helyben hagyták, elvették a fizetését is. Megint az asztalnál ült és álomba itta magát. Másnapra tiszta lila lett a feje, de nem csinált semmit. Csak mondogatta, hogy vigyázzál ezekkel fiam, mert baj lesz.
2 évvel később előzetes letartóztatásba kerültem. 17 éves voltam és nem volt otthon maradásom. Anyám nem foglalkozott velem, mostoha apám még úgy sem. Csak veszekedtek velem, meg az is előfordult nem volt mit enni. Sosem voltak otthon, akkor már tudtam hogy Anyám az egyik vadásszal csalja Mostoha apámat, az meg egyre csak ivott és üvöltött anyámmal, hogy te rohadt kurva és kergette ki az útra.
Volt, hogy nem mentem haza, bementem Gyulára és mentem sörözni ismerősökkel. A Sörpincében futottam össze egy 20 fős bandával, tetszett a vagányságuk és az összetartozásuk, ahogy felnőttesen nevettek, cigarettáztak és itták a sört. Együtt lógtunk napokig, loptunk ételt abc-ből meg cigit is, piát meg a kocsmákból zárás után. Volt olyan, hogy a campingból a bogrács állványról loptuk el a megfőtt ételt, kiadtuk a kerítésen át és kézzel tömtük magunkba. Egészen Szegedig jutottunk el egy hét alatt, le Algyőre a nudista strandra. Mindenhol garázdálkodtunk és verekedtünk. Én a lehető legkevesebből vettem ki a részem, éjszakai betöréseknél csak lestem nem e jön valaki. Étteremből is kirohantunk fizetés nélkül. Rendeltünk ételt bőven meg sört is és egy adott jelre futottunk.
Aztán ott hagytam Őket meguntam és már nagyon féltem, hiányoztak a szüleim, a parkban alvások helyett az ágyam. Egy tál étel, amit Anyám elém tesz.
Stoppal jutottam el hazáig, nem tudom a sors keze e vagy angyalok voltak, de egy fiatal pár állt meg Szeged szélén az éjszakában, egy taxiban ültek és azt mondták Pestről jönnek, nászúton vannak, üljek be elvisznek.
Mikor elmeséltem, hogy lassan egy hete hogy megszöktem otthonról és már megbántam, akkor valamiért úgy döntöttek, hogy eltérnek az eredeti úticéljuktól és hazavisznek Gyulára, mondtam merre s melyik tanyára, majd ha elhagytuk a tsz bejárót, utána a szeszfőzde és a Tokaiék mögött, az a mi tanyánk. Hatalmas ecetfák borulnak a tetőre, meg gesztenye. Nem kértek többet csak egy kávét, én meg halkan beosontam a lakásba, amíg Ők kint várakoztak. Hajnal volt és Anyám nyűgösen kelt fel, naaaaaaaa ki az, kibújt a dunyha alól és álmos szemmel kinyitotta az ajtót, kilépett a gangra és kinézett. Csak nem képzelik, hogy ilyenkor beengedem ide magukat, azonnal menjenek el, alszik a férjem is.
Nagyon szégyelltem magam miatta és restelkedve búcsúztam el tőlük, látták rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. A férfi megveregette a vállam, hogy okos srác vagy te, nincs semmi baj. Aztán visszaültek a taxiba, utánuk néztem hosszan.
Napokkal később jött értem a rendőrség és kérdezték, hogy miért nem mondtad velünk akarsz jönni? Két hónapot töltöttem bent a börtönben előzetesben.
Sokat hallottam bent, hogy ha elítélnek, akkor valaki majd csicskáztatni fog, vagy te leszel a köcsög. Moshatod a zokniját, az alsóját és elveheti a fele kenyéradagod. Ha meg csomagot kapsz Ő bontja fel elsőnek és kiválogatja mit kaphatsz meg belőle.
Mikor átvittek egy nagyobb zárkába, ahol nyolcan voltak már belépés után megtalált egy nagy darab kancigány és nekinyomott a falnak. Na mi van fiú, remélem tudod mi a helyzet és mától te mosod a padlót meg a budit, egyelőre ennyi és adni akart egy pofont. De valaki megfogta a karját. Az egyik Ónodi gyerek, akivel ugráltam a szalmában akkor és napokig röhögtünk együtt a zárkában, emlékszel mikor megfogtad a testvéred fenekét és a Kanalas Éva visítozott. Ilyen hosszú évek távlatából még írni is róla olyan, mint egy mozi, ülök az első sorban s még ma is hallom az Éva hangját, ahogy Kicibálta a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/ciganysoron.gif "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/antituning.jpg "[kép]")
Az antituningot hirdetem, térj meg!
Nem szoktam összerakni LGA775-ös gépeket. Amíg a 478-as foglalatot használta az Intel, addig abból építettem gépeket. AMD-t csak külön kérésre. Nem magam miatt, hanem a vevők miatt. Volt olyan időszakom, hogy hetente hoztak vissza gépet, mert elromlott. Aztán kiderült, hogy azért, mert belebabrált, levette az oldallapot és a processzorról a hűtőt. Szerette volna megnézni, hogy milyen processzort tettem bele, mert a számlán Barton 2500+ szerepelt a gép meg 1833MHz-et jelzett a tesztek alatt s nem értette. A cpu hűtőjét azonban véletlenül fordítva rakta vissza és lesarkazta a processzort. Megijedt, hogy most mi lesz, egyáltalán lehetett e volna belenyúlnia, vagy ugrott a garancia. Én nem szoktam matricázni a gépeket, hogy ha sérült, akkor nem vállalom.
A saját tulajdona és a felelőssége is, mint jelen esetben. Megúszta egy Barton árával, mert azt fizetnie kellett. Miután megelégeltem, hogy többen így jártak és bizalmatlanságból belenéztek a gépbe, elhatároztam hogy nulla darab AMD-s gépet fogok összerakni. Nem volt kedvem elmagyarázni a telefonon keresztüli dühös vevőnek, hogy az tényleg 2500-ös és csak azért írja ki, csak azért mutat 1833MHz-et, mert és akkor hosszasan magyarázhattam néha a saját számlámra.
Ennyi.
Használok Intelt, ott a 2400 az annyi, nem mutat kevesebbet vagy többet. Ha belebabrál a gépbe, akkor sem fogja lesarkazni, mert azt nem lehet, de minek is babrálna bele ha egyszer az annyi, amennyi. Nincs oka gyanakodni.
A 478-at közben lecserélték LGA775-re és sokan kérdezgették tőlem, hogy akkor most ez a P5? Eleinte gond nélkül ment minden, raktunk össze néhány irodai gépet és úgy a 10. táján az egyik lap nem indult. Irodába csak Asrock lapot. Hogy miért azt majd később. De nem indul, bárhogy próbáltam, bármit cseréltem, akárhová dugta, reseteltem és még egy rózsafüzért is elmorzsoltam, nem.
Bevittem a nagykerbe másnap és a szervizes megnézte, mutatta az alaplapi foglalatot, hogy elgörbült egy láb. Kiderült, hogy a hűtő feltétele közben a cpu megmozdult és elfordított maga alatt egy lábat. Ezt a lapot buktuk, megy a falra dísznek. Később még három s végül már csak egy, de az br. 46.000 Ft-ba került és az volt az utolsó csepp a pohárban. Nincs több Intel, szakítottunk vele végleg. Összesen 5 alaplapunk ment tönkre 1 hónap alatt és 120.000 Ft. Kár. Ennyit nem ér nekünk az Intel, szerencsénkre ott az AMD, ami átvette a 478-as cpu-k formáját és helyre-pörge kis fémsapikkal látták el a processzoraikat, nulla kár, érted nulla. A döntésem véglegesítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyik vásárlónk véletlenül hűtőfelrakás közben tönkretett egy ugyanolyan 46 ezres lapot, amit én és hozta vissza értetlenkedve és játszva a naiv embert, hogy ezt cseréljük ki de azonnal, mert nem indul el. Huhh mondom ne szaladjunk a dolgoknak ennyire elébe, aztán a lámpa fényénél elővette a szemüvegét, kicsit forgatta, beállította hogy jól lássa és megdöbbent a látványtól.
Teljesen összeomlott, hogy vehet másikat, mert az csak 2 hónap múlva esedékes. Hónapok óta rakosgatta félre a pénzt a családi kasszából egy új gépre és erre tessék. Tényleg kellemetlen lehet az élmény, hogy eljön a csúcspont, megvan a pénz. Rákészülsz, alaposan eltervezed, hogy megrendeled, már rég tudod mit, mert kinézted. Munka után odagurulsz, megköszönöd, én is. Kikísérem utolsó útjára az alaplapot. Hazafelé fejben átveszed, hogy mi lesz az első lépés, például kibontod. Mindent kikészítesz az asztalra előre, mert pedáns ember vagy, aztán jöhet az aktus, de nem megy még viagrával sem, mint halottnak a csók.
Viszed vissza és leforrázva érzed magad. A helyzetet sikerült megmentenem azzal, hogy adtam neki kölcsön egy Asrock lapot és összeraktam neki a gépet én, mert már félt tőle, hogy esetleg azt is tönkre teszi. De az azért nem ugyanaz az érzés. Veszel egy gyönyörű Mercedes autót, de egy Trabant okkersárga, műbőrülés van benne.
Valamiért az emberek fejébe bekerült egy tévhit, hogy az Asrock lapok szarok. Ha azok lennének én lennék az első, aki nem venné meg. Én meg, mint aki minden nap ebből él és rakom össze a gépeket azt mondom, hogy a legjobb. Asrock lapokkal soha nem volt gondom. Hoztuk s raktuk zsinórba. Iskolákba, kórházakba, hivatali intézményekbe. Nem jött vissza egy sem.
De ha éppen nem volt raktáron és vettünk ugyanolyan felszereltségű Gigabyte vagy MSI vagy Asus lapot, akkor mindjárt volt szaladgálás, mert vagy fagyott vagy elszállt telepítés közben, vagy újraindult szünet nélkül. Hoztunk vagy 4 -féle ramot mire az egyikkel elindult és nagy teher esett le a vállunkról, hogy időben letudtuk szállítani a gépeket. Asus lap Asus NV kártyával nem indul, nem települ csak Radeonnal, de mire rájössz, hogy mi okozza a bajt már elszaladt egy fél nap.
Pedig az alaplap és a vga kártya is NV chipset, de nem megy.
Akkor meg minek erőltesse az ember? Asrock lap megeszik mindent, gond nélkül települ, időben kiszállítjuk, boldogan használják, nincs garanciális ügyintézés és még rendelnek is belőle úgy megvannak elégedve.
Elégedett vagyok a dolgok ezen részével, mert ha a kezem alól kiment egy gép, akkor azt max. szoftveres hiba miatt hozzák csak vissza vagy azért, mert fejlesztenének rajta.
100 emberből 99 hazaviszi és azt sem tudja mi van benne. Nem piszkálja, nem ügyeskedik vele és nem tuningolja. Nem csak azért, mert nem értenek hozzá, hanem minek? Végzik a munkájukat rajta. Mostanában azonban ismét megszaporodtak a telefonok, hogy a számlán A64 3200 szerepel, de nem annyit jelez a számítógép és akkor Ők most mit csináljanak, vagy átvertem Őket?
Franc essen ebbe a processzorgyártókba, faszért nem lehet azt írni rá, amennyin valójában megy, milyen idióta média órajel? Vagy legalább az Intel hagyta volna meg a lábát, már olyan jól megszoktam, hogy minden rendben, nincsenek nyűgös vásárlók meg hetekig garanciáztatás.
Jaj ezt még elmesélem. Volt egy aranyos bácsi Sopronból. Valahonnan hallott rólam és 2005 év elején megkeresett, hogy rakjak neki össze egy gépet. Meg is lett s azóta is boldogan, ha eszébe nem jutott volna a fejlesztés, ebből lett a fejvesztés.
Nézem Asrock lap és 1.7GHz Celeron. Beszámítottam és kapott helyette egy 754-es konfigot, nagyobb winchestert, több ramot, de maradt az integrált NV6100-es vga, mert azt mondta nem használ 3D-s programot, így nem fontos.
2005 eleje óta kikupálódott az öreg, az volt élete első számítógépe és volt ideje otthon tesztelgetni programokkal. Hazaviszi ezt a 754-es Asrock konfigot és másnap már rémülten hív, hogy Ő ezt nem érti, kisebb processzor van benne. Ráadásul minden dvd film piros és egy szótár és lexikon programja az el sem indul. Mondta is rögtön, hogy szar ez az AMD, biztos az a baja a gépnek, inkább Intelt kellett volna, ezen nem futnak a programjai. Még jó, hogy nem az én mobilomon keresztül nyugtattam vagy 15 percig.
Következő héten hozta fel Sopronból a gépet nagy mérgesen. Cseréljem ki Intelre és 3 nap múlva visszajön. Elmagyaráztam neki, hogy felesleges, a gépnek nincsen semmi baja. Megmutattam neki, hogy miért kisebb az órajel, nem értette vagy nem akarta mindegy. Beállítottam a dvd filmet, ment már végre minden színben és próbáltam telepíteni és futtatni a lexikon programot de azzal nem boldogultam. Kipróbáltam a szoftvert másik gépen de szintén nem ment. Felhívtam a forgalmazóját és mondták, hogy valóban, SP2 alatt nem indul el, vigyük be és kicserélik egy frissebb verzióra. 2005 elején még SP1-et telepítettem az öregnek, azért tudta használni.
De azért csak cseréljem ki a gépet Intelre, Ő bizony már nem bízik benne. Nem tudtam mit tenni, mert nagykerben nem volt már 478-as lap, vissza adtam az Ő régi lapját nagyobb processzorral.
Hja meg valaki kérdezte egyszer, hogy miért mindig Pioneer dvd írót használok a gépekhez. Azért mert jók az elhalálozási mutatói, azaz nincs egy sem, nekem legalábbis még nem hoztak vissza. Azaz hazudok, mert egyet mégis, de annak sem volt semmi baja. Forgalmas főút mellett laktak és hatalmas mennyiségű por tapadt az optikai részére. Szétszedtem, megtakarítottam kívülről, belülről és ment mint új korában. Emberem is örült, aztán mondtam neki ne örüljél, mert nyáron a nyitott ablaknál ha alszol, ugyanezt a port szívod csak éppen a tüdődbe.
Samsung vinyót is csak ezért használok. Bemegyek a nagykerbe és megnézem a szervizes polcot. Maxtor hegyekben, Seagate hegyekben, WD már nem annyi, Samsung meg csak 2db. Na ezért, mert a Samsungnak van a legnagyobb esélye, meg a Pioneer-nek. LG író szintén hegyekben, de azt hozzátenném, hogy abból adnak el a legtöbbet. Utána Samsungot, NEC-et és a többi már csak részleges. Pioneer-ből is rendesen fogy a nagyker polcairól, de abból nem garanciáztatnak csak egy keveset.
Tudom, tudom én is felhördülnék ha most pont a kedvenc márkám lenne a lajstromba, de egy darab az nem viszonyítási pont. Azt csak te használod egyedül, abból nem lehet következtetéseket levonni meg átlagolni, hogy mit vegyek.
Kedvenc gyártóm van nekem is, de nem azt használom, nem abból építettem fel a saját gépem. Gyakorlatias ember vagyok és számomra sokkal fontosabb a mindennapi használat biztonsága és az adatvédelem, hogy ha egy mód van rá ne sérüljön a hdd. Ezért aztán nem azokat az alkatrészeket vettem meg, amivel szimpatizálok, hanem amiről biztosan tudtam, hogy nem hagy cserben.
Ráadásul én évek óta Linuxot felhasználó vagyok, nem mindegy milyen alaplapi chipsetre telepítem. Pontosítok, nagyjából mindenen elfut és dolgozik, de van olyan, amin a legjobban Előtte Windows-om volt még SP1, de nem felelt meg az igényeimnek, játszani meg soha nem játszok, nincs rá időm.
Tovább is van mondjam még? -
guga
Közösségépítő
Bocsánatot kérek előre is, a téma nem ide illik de van egy olyan érzésem, hogy mindenkinek ismerős.
Puningolás, a PC mint drog.
Tuning, anti tuning, ezek már olyan mély értelmet nyertek, mint a melyik volt előbb tyúktojás.
Mindkét oldalnak vannak fanatikus hívei.
Hogy igazságos legyek most a valóságban is feldobok egy pénzérmét (fej vagy írás alapon), hogy melyikkel kezdjem a mesét. Ha fej, akkor tuning.
Az jött ki :Đ nem véletlen :cool:
Pedig én fanatikus tuning ellenes vagyok. Van miből kiindulnom. A tuning érzése olyan, mint egy drog. Van aki tud vele élni és a legjobbat hozza ki belőle. De az esetek túlnyomó többségében a drogos kórházba kerül. Én meg az orvos vagyok.
Beszéljünk a tuningról, arról az esetről, amikor bejön hozzám egy tuningos. Szerinte minden rendbe ment, egészen addig, amíg ki nem fagyott. Itt is van két eset. Tehetős tuningos és legatyásodott. Mindenféle pénzfeldobás nélkül a legatyásodott tuningossal kezdem, mert abból van több. Fos, szénné púposodott Codegen, Acorp, Vargáné, Mercury, Sky Hawk, Pan Star, Vulcano, és még sorolhatnám, hogy micsoda átbaszás ház. Alaplap. P4, de már sd ramos, mert ha a legatyásodott tuningoson múlna, akkor megvenné a még edo ramost.
A szabadgondolkodásúak élből rambuszost hajtanak, motor, motor, de nem ugyanaz a rizszabáló, mint a tied, hanem höri-höri-hörli dévidzon :cool:
Természetesen szarrá porosodott Maxtor vinyó és szigszalag van a molexen, hogy ne csússzon ki belőle, kontaktos a lelkem. A porcicák félresöprése után veszed észre, hogy egy alaplapi kondi púpos, aztán még egy, meg az is, hát persze a táp. Mindenki így jár, aki nagy áruházban vesz gépet. Aztán nem elég, hogy zajos a ventilátor és önálló életet él, mint egy éppen távolodó autó hangja, de mindig ott van, folyamatosan távolodik és zörög a ház oldallapja is kicsit (tegyük hozzá).
Volt olyan gép, hogy kinyitottam és volt benne cigaretta csikk, meg szénné aszalódott csirkecomb, elég zanzás állapotban. Aztán kis adag lekvár odasziruposodva. Foltok kitudja mitől? A helyes megfejtők között teljes képernyős pornókép, de anyád meg ne tudja, halkítsd le jól és hunyorogj, fordulj a fal felé, álmodozz magasabb efesbéről.
A kedvencem az, amelyik este iszik, rendesen bepiál, helyére teszi a dolgokat, alaposan bezabál és teli gyomorral de magas vérnyomással vörösödik a feje, ráadásul tudatlanul, mert csak az indulatokat keresi, arra hajt. Olvas Ő is, de mint a krokodil, néha szétcsap maga körül, pedig a krokodil is csak egy gyík, de gyíkok között a legnagyobb.
Aztán behozza, leteszi az asztalra és sorolja, hogy ez van az van amaz van, álljak vigyázba. Néha kékül, reset után megy de csak kifagy. Kérdezem bizonytalanul, hogy esetleg tuning? Hát adtam neki rendesen és közben jókat röhög, ahogy előadja,. Beléptem a bios-ba, mondja. A fejedben lépkedek, del. Most a valóságban is belépek, tudod ahogy az előbb a pénzérmét.
Ha fej, akkor belépek. Jófej vagy? Vagy nem az jött ki? Dobjak fel még egyszer? :Đ
Na már bent is vagyok.
Azt mondja, hogy idő. Általában beszoktam állítani. Előrelátó vagyok mióta egy ügyfelem visszahozta a gépét, hogy bizonyos weboldalakra nem tud belépni, biztos rossz a gép. Aztán én is a homlokomhoz csaptam, hogy áhh a pontos idő, biztos az lesz. Némelyik szerver blokkolja a belépést ha nem egyezik az idő.
Szóval egyeztessünk órát. Nálam pálcika, pálcika, kisszék, hóember.
11:48, nemsokára éjfél.
Aztán megint vihog hozzá, hogy bírja ez, eddig nem volt gond, de holnapra kész legyen ám és beígér két sört, majd elrobog.
A tehetősebb tuningosra is van példa. Tudod az, amikor megjelenik és nem ábrándozik. Bemegy és megveszi. Előtte azért alaposan rákészül, mert nem szeret semmit a véletlenre bízni, szereti tudni merre hány méter, vagy mi a dörgés, még vihar idején sem fél, igazi ragadozó jellem.
Bejön hozzám a szervizbe, leül, sőt mit leül, átveszi a terepet, onnantól övé az irányítás, én meg a bábos és megrántok egy madzagot akkor nevet, egyet kicsit jobban és akkor megdöbben, húzok egyet még rajta és elkomolyodik, rájön hogy van Isten, megérti, felfogja. Mint az előző este a mágneshez rakott csavarhúzó, hogy másnap ha dolgozom és a kezemben tartom, ne essen le a csavar, ne essen be a házba, ne okozzon zárlatot, mint a csavar a húzóhoz, úgy kötődik hozzám, pedig a mágnes nem én vagyok. Hahó, pofozom, pofozom és végre kinyitja a szemét. Felfogja, hogy jé külvilág, a lámpa fénye zavarja a szemét, hunyorog. Jó napot, én az orvos vagyok, nem, nem a mágnes. Jól érzi magát? S már zakatol , hogy az a rohadt szemét, legszívesebben kitépném a szívét. Komolyan mondom ha az utcán találkoznánk nagyon megruháznám. Köcsög fless, a kis surmó elégedetten ül a gép előtt és cibálja a cerkáját, hogy milyen űber gépe van. Fórumtalálkozóra is úgy megy, hogy van hova leülni, isszák a szavát, s néznek rá, mint egy szoborra hogy tényleg s hogy sikerült elérni? Na figyelj és akkor mint apa a hülye gyerekéhez belekezd, tudod van a bios és ott beállítod a tuningot. Aztán hatásszünet. Kivár, mindenki várja az axe hatást, hogy mindjárt az ölébe hull egy nő. De helyette kinyitja a szemét, kicsit hunyorog, mert bántja a szemét. A monitoron egy pornókép, kivan nagyítva, teljes képernyős és a hang levéve, hogy a szülei ne hallják a másik szobában.
Szóval tehetős és a legnagyobbat veszi mindenből, ami kapható és utána nekiáll tuningolni. Mondjuk meg kell hagyni nem az a primitív, hanem előtte alaposan körbejárja mit hozhat ki belőle. Aztán megteszi. Belövi magát és béke van a lelkében, a legnagyobb efesbé és zavarja a flessében, hogy nem az övé a legnagyobb. Mert jön neki egy ilyen gyorsan elmúló fless, hogy ül a srác a gép előtt és élvezi a helyzetet, úgy ír, úgy fogalmaz, mint a csúcsragadozó, de fele arányban Isten, hisz magában és tudja, hogy vannak hívei, ezért ül a gép elé.
Miközben mondja, meséli neke kidagadnak az erek a nyakán, indulatos. Nekem tetszik, ahogy Ő tuningol, mert megveszi a legnagyobbat, profi módjára ül elé, mert már ismeri és megteszi. Tuningol rajta és elégedetten hátradől, mint az oroszlán a lakoma után és élvezi a napfényt, a nyelve kilóg és elernyülve liheg, a két szemfoga közt a nyelve. Nem szokott villogni vele, hogy mit ért el, nem mondja senkinek, nem olvassa a fejére, nem oktatja ki, nem nézi le, megérti, hogy nem mindenkinek lehet. Van benne empátia. Olyan, mint egy szerény ám de nagy tudású keleti mester, aki barátian, kellemesen forgolódik közöttünk és kedélyesen mosolyog, de ha baj van, akkor kézben tartja a helyzetet és megmutatja az igazi arcát, csúcsragadozó.
Nem rossz fless.
Holnap majd azokról írok, akik soha nem tuningolnak, Ők is két csoportot alkotnak. -
guga
Közösségépítő
Ha választhatnál Isten és a pénz között?
Tudom, hogy nincs Isten, de azért csak egy pillanatra gondolj bele ha mégis van, nem kell elhinni, tényleg nem térítgetni akarlak meg minden, csak mint okos ember vedd számításba hogy „elméletileg” de szigorúan csak, mint egy lehetőség a sok közül, szóval nem lehet kizárni.
Szóval ha biztosan tudod róla, hogy létezik, de csak elméletileg, akkor százalékosan arányítva mennyi esélyt adnál annak, hogy inkább akkora mennyiségű pénzre vágynál, mint amennyit Istenből magadba fogadhatnál?
Nos jól gondold meg, képzeld el mennyi mindent vehetnél. Pont ma láttam a híradóban, hogy az usában egy idős veterán nyert 250 millió dollárt a lottón. Kicsit nehézkesen vánszorogtak be a stúdióba, de sikerült és öregesen, csak mosolyogva ingatták a fejüket, de örültek.
Azt hiszem én még tudnék ugrálni ha velem közölnék, csápolnék és körberohangálnék mindenkit magamhoz ölelve, Atya ég, egy szempillantás alatt megoldódott minden problémám, mármint ami pénzen megvehető és helyette a csúcsra emelkedtem, a csúcsosok között is, akik úgy érzik fejutottak én közülük is kimagaslok, gondold el tényleg, 1 másodperc alatt mint ha rakétából lőttek volna ki, mindenki fölé emelkedsz és eljutsz a fellegek fölé, elragadtatás.
Hamarosan bekövetkezik, a Bibliai események közül kronológiailag ez a következő. Hisz Jeruzsálem újra van, a harmadik nap hajnalán feltámadott.
S amikor újjászületett, ugyanazon a napon feltalálták a chipet. Ha nem hiszed nézz utána. Mára meg minden tiszta vonalkód lett, minden beazonosítható egyenként, személyenként, csak be kell táplálni. Pakolod ki a szalagra és csipog minden egyes darabnál. Voltál már ideges, mert 600 -féle papírt hordasz magadnál az ügyeid elintézéséhez? Személyi igazolvány, lakcím kártya, jogosítány, bankkártya, születési anyakönyv, véradó igazolvány, TAJ kártya (nekem valamiért két -féle is van, egy kék meg egy khaki színű, adókártya,egy belépő, bérlet, névjegykártya, telefonkártya, aláírási címpéldány és bélyegző (én legalábbis mindig magamnál tartom), tagsági, kötelező biztosítás és egy nyomtatvány ha baj van, de van nálad pénz is, amivel megvásárolhatod a rendőrt, aki megbüntet ha valamelyiket otthon felejtetted.
17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
Mondom minden tiszta vonalkód. Mennyivel egyszerűbb lenne ha a kezeden lenne egy azonosító és akkor nem kell bemutatkozni, nem kell névjegykártya, odatartod a kézfejed a futószalagra, egyet pittyen és nem kell számolgatnod a pénzt vagy rejtegetned, hogy ne lássák mennyi van nálad, nehogy valaki meglássa és kövessen, de még a bankkártyával sem kell feltartanod a sort, hogy kérsz egy számlát és túrni, tűrni a bélyegzőt.
Vedd fel a fenevad bélyegét magadra és az életed tökéletes és nyomon követhető lesz, nincs mitől félned többé, tudják hol jársz, vigyáznak rád.
Csak egy pittyenés az egész, egy apró pillanat, amennyi alatt lehet nyerni 250 millió dollárt.
Itt vagyunk ezen a kerek bolygón és falakat húzunk magunk köré, hogy ne lássuk egymást, bevackoljuk a pénzt a falaink közé és felhalmozzuk, csináljunk belőle egy kupacot és üljünk rá, mindenki más kizárt dolog.
Elragadó állapot, micsoda kényelem, benzinkúton is csak odatartod a mancsod és a számládról olvassa le, el sem hagyhatod, a bélyeg az kötelez. Bárhova mész biztonságban vagy, mert nincs otthon hagyott útlevél, vagy nincs nálam pénz éppen és bajban vagy, hisz meg vagy bélyegezve és elég csak azt felmutatnod, helyben vagyunk, mindjárt tudják, hogy ki vagy, kivel állnak szemben.
Képmutató!
Én próbálok nem az lenni, próbálok minél őszintébb lenni és elismerni, hogy nincs mit mutogatnom magamból, nem vagyok egy Isten, de Istent megmutathatom, mármint ha érdekel, nem kell benne hinni, de teljesen nem lehet kizárni a létezését. Okos vagy te, pontosan tudod, ezért nem hiszel benne.
Én sem, de félek hogy igaz, ezért kicsit óvatosabban fogalmazok, nehézkesebben, vánszorgósabban, öregesen, s csak mosolyogva ingatom a fejem, de örülök.
Tudod kiket sajnálok? Az öt szűzet, aki itt maradt. Elragadó állapot.
Máté Evangyélioma 25. rész
1.
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
2.
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3.
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
4.
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
5.
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6.
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
7.
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
8.
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9.
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
11.
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12.
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
Van olyan ember, aki abban a hitben, hogy templomba jár és el nem marad, no meg tegyük hozzá szórt már a perselybe és gondosan számon tartja mennyit tett, mekkora a tét. Szóval Ő is tudja és számol vele, számít rá.
Azzal nyugtatja magát, hogy hisz Istenben, így minden rendben, hisz készen a mennyország, neki van fent tartva, nem ennek a sok erkölcstelen embernek. De biztos nem olvastál róla, hogy:
Lk 5,31
És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akiről azt gondoltad, hogy végtelenül képmutató. Folyvást dicsekszik, hogy egyházi iskolába járatja a gyerekét, szőrnyűlködik, hogy milyen világban élünk és gondosan eldugja a pénzét s a főztjét ha vendégségbe mégy. Kb. ilyen egy hívő, aki azt mondja vallásos és Jézus neve hallatán extázisba esik, a földre hullik vagy táncikál és körbe rohangálja a drága pénzen bérelt termet.
Jogos az érzésed, hogy Isten ezeket az embereket akarja? Ezekkel képzelte el az öröklétet? Persze, hogy nem de nekik is megbocsájt, az Ő bűneiket is eltörölte, csak Ők nem hisznek benne. Pontosabban nem abban az Istenben hisznek, aki ezt mondja, hanem kitaláltak egyet. Egy olyat, ami azt nézi jó szemmel ha a mellkasukat döngölik, hogy bűnösök vagyunk. Erőlködnek, hogy mindenki szemében erkölcsös embereknek tűnjenek, ezért hajlandóak fizetni is, hogy jobb színben tüntessék fel őket, adakoznak.
Jézusos pólót hordanak vagy éppen fekete leplet, ami beborítja a sötét, bűntől megterhelt szívét, mindegy is. Nehéz.
Csak nekem van könnyű dolgom, az én szívem tiszta, meg tudom mutatni, hogy Jézus mit tett, pedig nem vagyok egy Isten, csak a gyermeke. Isten fia, bennem van, akkora részben, amekkora a földön a legnagyobb nyeremény.
45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46. A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Valamint:
Mt 6,20
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Jak 5,3
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!
Szeretnék csinálni egy filmet, egy üzenetet, miszerint már nem kell hinni Istenben, az már nem segít. S ha azt látod, hogy húzhatsz egy sorszámot, akkor menekülj, ne tartsd oda a kezed. Ez egy utolsó utáni szívhez szóló ének, fájdalmas dal, hogy Jézus eljött másodszor is de te itt maradtál, ez egy palack posta.
Az akinek van füle hallásra az hallja már érvényét vesztette, most éppen az jön, hogy:
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
Elragadó állapot, csak tiszta szívűeknek, bűnteleneknek, igaz embereknek, Istent kereső embereknek. Nemrég hallottam imádkozni halkan egy embert, hogy Istenem adj pénzt. Eszébe nem jutott volna, hogy magát Istent kérje, belőle egy darabot, hogy belőle egy rész legyen köztünk, de vele egy.
Hogy megismerjük.
Kell a névjegykártyám? Jó Ok nem zaklatlak, de nincs egy pár forintod? Úgy megéheztem
[link]
[link]
[link] -
guga
Közösségépítő
Istent kisbetűvel, naggyal a nevedet
Istent, mint nem létező fogalom nevét kisbetűvel leírni helytelen, hisz annak ellenére, hogy nem létezik, arra találták ki hogy uralkodjon rajtad.
Jogosan gondolod magadban, hogy ha nem létezik Isten, akkor úgy írod, ahogy akarod és nem szolgálsz neki, te vagy az úr.
Megveted azokat az embereket, akik térdre hullanak egy nem létező Isten előtt? Mit gondolsz egy olyan emberről, aki nem lévén segítség úgy fohászkodik magában, hogy Istenem segíts. Annak az a név csupa nagybetű, nem csak az I. Le sem merné írni, szájára is csak félelemből veszi, mert az az utolsó reménysége, már mindent megpróbált, sok pénzbe került.
10 éves koromban szerelmes voltam a Rimba Ildibe. Bearanyozta a napomat ha együtt utazhattunk a dobozi buszon, ott álltam végig mellette, a többi tanyasi srác vele együtt vihogott és csapkodták a térdüket, de rám még csak nem is nézett. Aztán beköszöntött a tél és előkerültek a szánkók. Mindenki átment a Lukucz Pistáékhoz szánkózni, mert az ő szenes dombjuk volt a legnagyobb. Nekem nem volt szánkóm. Egy szalmakazalról letépett nylon darabbal csúsztam le 4 méter magasból. A fagyos brikettben egy hajtű kanyat és az alján még ott a melorációs árok jégbe fagyva. Visítoztunk, ahogy leértünk az aljába, onnan a gödörbe és át a jegen a túlsó partra. A Rimba Ildi is ott volt, de én nylon darabbal nem keltettem fel a figyelmét, voltak ott méretes szánkók.
Aztán látomásom volt, láttam a jövőt, ahogy 2007-ben ülök a gép előtt és írom ezt, hogy ma sincs másképp. Mercedes, bőrülés, vastag buxa és megnyílnak a női szívek, rabul ejtik őket.
A Rimba Ildiből hamar kiszerettem, csak csalódni tudtam benne. De sebeimet nyalogatni nem volt idő, mert színre lépett az egyik szomszéd nő és feledtette a fájdalmakat. Vittem neki csokit is a dobozi buszhoz, aztán megjött. Felszálltunk és hozzám is szólt, beszélt hozzám, mosolygott és belopta magát a szívembe, egyszer otthon is hagytam a táskát és szaladtam vissza. Mindig vágyódó szívvel néztem utána, ahogy leszállt a varrodánál és bement dolgozni.
De Ő is belémtaposott a galád. Egyszer hazafelé a buszon ültem és már messziről láttam, ahogy Ő és egy férfi várták a buszt, megölelték egymást és puszi is volt. Nem tudtam róluk levenni a szemem, belém égett a látvány, mint a billog és elhatároztam többet nem szólok hozzá. Erről Ő valószínűleg a mai napig nem tud, ha csak el nem mondjátok neki vagy ha olvassa. Na innen írom, hogy szia. Megoldódott a szerelmi válság, túléltelek, mert jött a Tóth Hajni.
Iskolában volt ünnepség és kaptunk csokit, szólt a zene és felkért lassúzni.
Érted, Ő engem. A karjaiba omlottam és szorongattam. Végre egy nő az életemben, beérett a bizonyítási vágyam. Próbáltam felhívni magunkra a figyelmet, hogy mindenki lássa. Látjátok egy nő van a kezeim között, lassúzunk, átölelem a derekát és egyre lejjebb. Forogtunk és szédültünk, meleg, mit meleg, langyos és örökkön tartó hőmérsékletek, éreztem a bőrét, a zenét. Akkor még Halász Judit is csak lány volt és zúzta a gitárt.
Akkor este életemben először boldog voltam, még a macis sajtot is nekiadtam, meg próbáltam elkérni mástól, hogy a kedvében járjak de nem adták.
Igen kollégisták voltunk, tudom hogy nem kérdezted. Mivel én tanyasi gyerek voltam s a szüleim nem értek rá foglalkozni velem, beadtak egy kollégiumba, csak hétvégén mehettem haza. Közben Ők elváltak, én meg nem tudtam hová legyek. Mentem Anyámhoz, de az uszított Apám ellen, Apám meg közben elköltözött valami nőhöz a Hajós utcába. Másik hétvégén megtaláltam és utána mentem. Örültek nekem, Apám is és az új anyám, délután elvittek fagyizni.
Este véletlenül összetörtem egy asztali lámpát, játszottam és levertem.
Aztán hallottam a nőt perelni Apámmal, hogy nekem ide ilyen gyerek nem kell.
Apám még aznap éjjel otthagyta a nőt és az utcán nevettünk már késő este, és közben fogta a kezem, hogy dögöljön meg az ilyen és nevettünk. Akkoriban nem volt neki más csak én. Hosszú időre ketten maradtunk. Elvitt kirándulni motorral. Megálltunk, mert darázs ment a sisakom alá és megcsípett. Apám sietve kapkodott. Lecsatolta a sisakot, megnyálazta az ujját és dörzsölte a sebet, aztán egy nagyot köpött az ujjára és erősen rányomta. De rendbe jött.
Éreztem, hogy törődik velem, még ha le is köpött, jólesett.
Apa? Nem létező fogalom, pedig térdre hullnék előtte.
Mindig siet, mindig dolga van, mindig dolgozni kell. A telefont is úgy veszi fel, fiam most dolgozok. Ő az a fajta ember, aki felemeli a két kezét, hogy amíg ezeket látom és meglengeti...én ebben bízok. A végén egy nagy betű, de az Elején is, mégis csak az Apám, Zvolenszki István, még ha ritkán is látom. Istent ki látta, előtte térdre ki állna, vagy arra vár, hogy darázs menjen a vaskalap alá? Aztán jön Isten és megnyálazza a sebet, dörzsöli.
A napokban beszélgettem a fiammal pont, hogy mennyire utálja, mikor koszos az arca és a nyálammal próbálom eltüntetni róla, én is rányomom a z ujjam és dörzsölöm, ő meg kapja el a fejét.
A kutya mindig nyalja a sebét és a kicsinyét, mindent azzal gyógyít, kutyaharapást is, vagy szőrével? Mi a szösz? Vagy nagy betű?
Köpök rá.
Ez 22,7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned. -
guga
Közösségépítő
Dugós film
BENNETEK, a szélessávú kapcsolat, már tudatalattitól.
Ha netszolgáltató lennék, akkor egyszerűen benNETek lennék.
Fura érzés visszanézni ezt a filmet, a kisebbik fiam Benjámin rajong érte. Esténként lefekvés előtt mindig szalad hozzám, hogy apa nézzünk filmet, kérdezem melyiket, hát a dugósat és rötyög hozzá.
Az történt, hogy Benjámin már egy hete nem megy oviba egy kisebb műtét miatt. Van neki varrt sebe két helyen és pihennie kell, így ha a nejem délelőtt tanít, akkor én vigyázok rá, már ahogy a munkám engedi. Mert ha valaki jön hozzám, akkor rohangálok ki be, hol a műhelyben vagyok, hol futok be a lakásba megnézni, hogy nem e esett el és most ott fekszik, mert beverte a fejét vagy valami. Nem szeretem ha nem hallom, mert nem tudok figyelni senkire sem a munkámra. Az a jó ha csörömpöl vagy dobálja a legót és hozzá zajong, akkor hallom hogy minden rendben van. De ha valami lefoglalja és csak forgatja a kezébe, hogy ez mi ez. Felméri, megjegyzi az illatát, a színét a tapintását, hogy milyen hideg vagy éppen meleg. A hangját ahogy leteszi és elraktározza az agya.
Mondom a nejem tanít közben én az ágyon fekszem és nézem a híradót, meg kapcsolgatom a tv adókat. Van vagy harminc, de soha nem találok semmi nézhetőt, nehéz eset vagyok. De azért képes vagyok ilyenkor 1-2 órát feküdni a tv előtt. Benjámin számítógépezik vagy valamit épít, elvan a tv zajára, néha felfigyel érdeklődve ha állatot lát a tv-ben.
De most nem ez volt, Benjamin nyaggatott, hogy apa gyere nézd ezt, nézd azt, kérek enni, vagy éppen kimegy pisilni. Szóval nem hagyott nyugtot, tehernek éreztem felkelni a tv elől. Aztán erőt vettem magamon és gyere fiam a konyhába játszunk egyet. Beállítottam a kamerát, a konyhaasztalra raktam egy terítőt és eldugtam alá egy olyan tárgyat, amit már ismer. Vagy látta, használta, érintette. S néha becsaptam, kétszer, háromszor eldugtam ugyanazt és lestem a reakcióit. Ő végig nagyon jól szórakozott és nevetett, de én jobban. S azon hogy meglepődtem, ahogy megpróbált beazonosítani egy olyan tárgyat, amit minden nap lát, hogy használunk, de nem tudja mi a neve, csak azt hogy mit csinálunk vele.
Vagy, amikor mérgesen, indulatosan rám néz egy pillanatra és eszébe jut rögtön, hogy ez csak egy játék hát az döglesztő.
Az a helyzet, hogy egymással is kéne játszanunk néha ilyen játékot. Nem kell egymást ismernünk hozzá, csak leülünk egymással szemben és találd ki mire gondolok, ha meg ismersz régóta, akkor benned is vagyok. A szavaim, a hangom, az arcom, a mosolyom s ha szigorú vagyok, akkor is, de ha haragszunk is egymásra, csak egy pillanatra, tudjuk hogy csak játék.
Az éveken át hordott harag beteggé tesz, látom a rokonaimon.
Szóval játszok a Bendzsóval én úgy hívom Őt. Esetlenül kilóg a hasamon a póló, de így a jó, nem képmutató, könnyebb vele azonosulni.
Már bántam, hogy nem terveztem a filmet előre és nem készítettem ki a tárgyakat előre, felírva a behordási sorrendet egy cetlire, gördülékenyebb lett volna, de így hogy spontán találtam ki mindent esetlen. Olyan kis egyszerű, de a fiam rajon érte és Apa azt a dugós filmet és vigyorogva várja, közben meséli hogy mit lát és bár tudja előre mi jön, mégis a magasba emeli mindkét kezét és visong, hogy Apa vicces volt.
Szerintem ez egyáltalán nem vicces dolog, néha le kell ülni velük viccelődni.
Olyankor egy kis részem benne marad s felhasználja ha felnő, lehet kemény világ lesz de csak előveszi, rám gondol, erre a filmre, segít neki túlélni.
Egyszer gyerekkoromban feküdtem este az ágyon, behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni magamban, hogy milyen érintése van a szekrénynek. Hideg, fémes, lakkozott és gömbölyded az éle, képzeletben végigsimítottam.
Vajon milyen lehet a széna, a szalmakazal, amit esténként a tehenek alá hordok. Aztán nem vsak a tapintását éreztem magamban, hanem az illatát és a hangját, ahogy húzom ki villával és szórom szét a tehenek lába alá. Még azt is éreztem, ahogy a villát a saját lábamba döföm a gumicsizmán keresztül és anyám szalad, hogy mi történt veled fiam. Egész éjjel lüktetett, másnap orvos, tetanusz. Két hétig otthon voltam. Pont tavasz, minden illatozott és döngicséltek a méhek minden fákon.
Felkavaró élmény a tavasz, pont ahogy kezdődik. Tudod a sejtjeiddel, hogy vége a télnek. Szivárog a víz a fagyott talajból, szivárog a könny a fagyott lelkekből.
Na találd ki mire gondoltam?
A szívhez szól és öt betű. Nem, nem hegedű, mert az hat betű.
[link]
Hú, nagyon hosszú film :Đ kb. 180mb. -
guga
Közösségépítő
Üdv népek! Bocsánat az orcátlankodásomért, remélem nem veszitek zaklatásnak. Szeretnék kérni egy kis szívességet tőletek.
Hamarosan szeretnék saját kiadásban megjelentetni egy egylapos anyagot, amolyan hetilapot, aminek az lenne a neve, hogy:
Toalet magazin, nagy dolgokra születtem.
Vagy...
Oldalas, felér egy Atyai pofonnal.
Ketten csinálnánk a feleségemmel 1-2000 példányban, talán később nyomda, ha életre kel. Ha meg nem, akkor jó lesz emléknek vagy egy lépcsőfoknak.
Az egyik oldalon egy aktuális írásom lenne és az alján egy mail cím a visszajelzéseknek, amit a másik oldalon jelentetnék meg.
Igen ám, szép gondolat, de az első kiadáshoz még nem rendelkezem visszajelzésekkel, ehhez kérném a segítségeteket. Ha valaki olvasott és úgy érzi megfogta a dolog, akkor legyen akár egy mondat is, amit szeretne hozzáfűzni, mert megértette és eljutott hozzá, vagy megvetette, vagy dühből. Lényegtelen, bármit közre adok ha őszinte és érdekes, nem baj ha nem értesz velem egyet és éles a kritikád, remélem épülök majd belőle
Ígérem egyszer majd korrektorra is futja, hogy finomítson a fogalmazásomon, de addig is rád vagyok utalva, hogy véleményezz.
Köszönöm.
Guga kukac interware.hu
Légyszíves azt is írd meg, hogy mit írjak alá névnek. -
guga
Közösségépítő
Pónua és Galika, falusi rútizmus.
Hogy mi ez? Ötvözete Levente fiam Bionicle rajongásának és az én idegenkedésemet ezektől a robotszörnyektől, urambocsá én még Pom-Pom meséin nőttem fel, meg a Lolka-Bolkán vagy ami még nagy kedvencem volt a Varázsceruza és most jut eszembe, hogy a Jamy és a a csodalámpa is élvonalba tartozott Szám bácsival és a kutyával, ami alig látott a szemébe omló szőrzetétől. Na meg a Kis vakond, Rumcájsz, Moha és Páfrány jaj és most jön elő a rengeteg mese, ahogy belegondoltam, hogy ültünk a fekete-fehér tévé előtt. Futrinka utca, Barba papa, Legkisebb ugrifüles, káprázatos mesék.
A mai gyerekeknek valamiért harcoló robotok jutnak, kíméletlen gyilkoló gépek, a mesék feszültek, zajosak és az ember nem azért süpped a fotelba, mert megfeledkezett a világról, ahogy Vilma néni perel Frakkal a vizslával, hanem a félelemtől, vészjóslóan villog a robotok szeme, izzik.
Levente pici korától kezdve nem kapott játékfegyvereket. Nem vagyok egy bigott, vaskalapos ember, hisz én magam is dobtáras géppisztollyal rohangáltam a lakótelepen. Kék volt, fémből és egy piros műanyag volt a végén, ami villogott, orosz gyártmány volt. Hasalva kúsztam a sportpálya kerítése mellett és lőttem a Dobra Zolira. Nem ezért nem kapott játékfegyvert, mert biztos voltam benne ha megvonom tőle, akkor felnőtt korában sem fogja érdekelni vagy esetleg majd kerüli a gyilkolászós számítógépes játékokat.
Pont ellenkezőleg, tisztában voltam vele, hogy nem kerülhetem el, hisz a korosztálya mind megkapja, hogy apa tudod az a kommandós játék, aztán a szülő a gyerek mögött állva elégedetten mosolyog, a sráca meg kapaszkodik a joystickba, hullanak halomra az emberek, aludj el szépen kis Balázs.
Azért nem kapott, hogy minél később találja szembe magát vele és addig is természetes dolgok iránt érdeklődjön. S tényleg elértem némi hatást, na nem a kívánalmaimnak megfelelőt, hogy reggeltől estig üljön a sarokba és bámulja a pókhálót, hogy jé lepke, verdes, rángatja a hálót de nem menekülhet, a pók lassan és magabiztosan közelít. Jaj, a körmeimet a fotel karfájába mélyesztettem.
Lényeg, hogy ha kint vagyunk a telken, akkor gyűjt falevelet, odahozza a bogarat megmutatni de szép a páncélja, felmászik a fára és képes egy órát bámészkodni. Fut a lepke után is. De volt már, hogy egész nap csak a Bionicle volt a kezében, pedig sütött a nap. Hiába hozza oda hozzám, hogy Apa az Inikák meg az egyéb kimondhatatlan nevű gépszörnyek elfoglalták és most ezek uralják. Hiába mondja nem tudok vele azonosulni, csak legyintek, hogy rendben fiam de ott hagyom s látom a gyereken, hogy nem tetszik neki. Meséld el a haverjaidnak, azok értenek hozzá. Csak vakkantanak egyet és a szüleik ugornak tessék fiam ezt gondoltad vagy a feketét, amelyiknek izzik a szeme és láncfűrész a keze, jaj de édes tessék és a gyerek ááááááááááááááá börrrrrrrrrrrrrrr, küöhhhhhhhhrrrrrr, zohhhhhhááááááárrrrrrr és csap, üt vág, legyőzi, ledarálja, kettészeli, fémforgács, fröccsen az olaj, dübörög a föld, zakatolnak a gépek, zihálnak, összecsap az acél a fémmel, ki a keményebb zohhhhhhhááááááááárgööööööööööö és vége a mesének.
A szervusz Szergejt is nagyon kedveltem, az Istállómester nagyon gonosz volt. Azzal a színésszel, aki játszotta, később együtt söröztem a Füle-Müle étteremben.
Szóval furdalt a lelkiismeret, hogy a fiam folyton traktál vele, Apa nézd és forgatja a kezében a kardját, mit kezében nincs is annak keze, vasa és a hasa is vasa meg a vese is vas vese, vas mese. Mondom neki Ok legyen, játsszunk el velük egy történetet. Az egyik robot Onua, a másik Gali volt. Kicsit próbáltam emberi tulajdonságokkal felruházni a két célszemélyt. A díszletet is közösen gondoltuk ki. Mikor már látta a fiam, hogy partner vagyok benne, akkor eszébe jutottak neki is az ötletek. Falusi környezet meg minden, Apa tojááááás és szaladt hozta, mondom szalonna meg hagyma, azt is hozta. Mi legyen a téma? Az embereket érdekli a napi aktualitás vagy az étkezés, utazás és sok -féle téma. Mondjuk falusi szemmel nézve meg mindig az időjárás, az állandó téma. Szervusz Galika, szép az időnk. Galika az majdnem Marika, az meg minden faluban van. Széles derekú naccsasszony, akinek mindenki gyanús és egy széltoló, mert kocsmába jár. De ha a kedvében akarsz járni, akkor dicséred a keze nyomát, a minden munkáját és keze elé kapja a száját, ugyan hagyja már el Pónua, nem akkora dolog az. De bizony, bizony Galika, csapja neki közben a szelet és zsíros a szája a sülttől, amit elébe tett. Összeházasodnak, lesznek gyerekek és megöregednek. Sok szép évet.
Apa a végén akkor legyen szélvihar, szaladt és jött vissza szatyorban lehullott falevéllel, meg akkor ventilátor a szélgép.
Néha kompromisszumot kell kötni velük, meg kell találni a hangot. Kinek mondaná el ha nem nekem? Ki a legfőbb bizalmasa ha nem én? Ki a legjobb haverja, ha van valami gondja hova vinné? Penge élen táncolok, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor vagyok szigorú Apa és mikor a haverja. Igazából mindig a haverja lennék.
Így született ez a kis film. Esetlen, ügyetlen és végtelenül nevetséges az egész. Látszik, hogy improvizálunk, a szöveget pont akkor találjuk ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az. Rögtön utána javasolta is a fiam, hogy Apa írjuk meg a szöveget előre.
Nagy francokat, háborodtam fel. Némelyik szülő csak megveszi, learatja a dicsőséget hogy Ő adott, a kezébe adja és részéről rendben, köszöni szépen majd megveszi a következőt, pénze az van, türelme nincsen.
Én meg itt játszom a hülyét, lemegyek gagyurka gyerekbe, aki meztéláb eszi a papsajtot az árokparton, de nehogy már nekiálljak szöveget betanulni
Mutasson valaki egy olyan szülőt, aki ezt megtenné, vagy már megtette. De tudjátok mit, inkább ne, mert még a végén meg kell tennem.
Vagy legyek inkább úttörő ebben a dologban és mutassak példát?
Ígérgetni nem szeretek, de egy próbát azért teszek. Pedig nem vagyok színész.
Néha úgy érzem csak én vagyok egyedül ember s akik körbevesznek robotok, gépiesen élnek, egy program szerint, hogy így kell. Ez az általános s elfogadott szabály, viselkednünk kell, nem szabad gyerekeskedni.
Leül a két robot a fotelbe, fényképeket nézegetnek régről, hogy emlékszel itt még a Nenüs lakott és egyszer eltört neki a lába, na akkor vette neki az Apja, azt a robotgépet, ami megkönnyítette a dolgát. Jó kis robot volt, mosott, sütött, főzött, ugrált és megsütötte a hurkát, akciós cyberde, amolyan kettőt fizet egyet kap nem maradt egy sem, elkapkodták a polcokról, gondosan eltettem a garancia papírját. Na ebben például jobb vagyok, mármint garanciában. Kérdezted, hogy miben vagy nagyobb?
Rossz a dialektus, mert én alapvetően nem egy versenyszellem vagyok, hogy mindenképpen fitogtassak valamit, hogy elismerjenek. Én inkább azt a keleti nézetet vallom, amit a kung-fusok, hogy éld úgy az életed, ha helyzet van, akkor lépj fel, intézd el s lépj tovább, de soha ne hagyj magad mögött nyomot.
Igazából ez nem is egy keleti mondás, hanem most találtam ki. Látszik, hogy improvizáltam, a szöveget pont most találtam ki, értelmetlennek tűnik az egész de közös, élménynek az.
Ebben jó vagyok.
Garantálom
Film: 87mb
[link] -
guga
Közösségépítő
Tegnap reggel miután elvittem a fiamat iskolába és jöttem haza a Dózsa György úton a járdán kerékpározva, elhúzott tőlem balra egy kerékpáros elég gyorsan ilyen sportos ruhában, ami testhez simul.
Nem telt bele egy perc és utolértem egy zebránál, megálltam mert piros volt a lámpa, az meg egy másik férfival verekedett a zebrán, hadonászott és ütötte a fejét, szánalmason hatott így az álmos reggelben. Állt az autósor, a trolibusz, a gyalogosok és Őket nézték. Csápolt a kerékpáros keményen és a másiknak reccsent a kabátja, közben üvöltött, ahogy a fogínye kilátszódott véresen, hogy mi a jó rohadt büdös kurva anyádért mész át a piroson te állta és vonszolta magát arrébb, belekapaszkodott a jelzőtábla oszlopába majd kifordította magát a szorításából.
Odalépett a zebra közepén fekvő kerékpárhoz és páros lábbal ugrált a küllőkön, nagyon dühös volt. A másik újra nekiesett, ököllel ütötte a mellkasát, nyakát, ahol érte. Hülyén is néz ki mikor két utcai ember veri egymást, látszik a rutintalanság, hogy általában csak a hangjuk nagy. Így megverném, úgy belevernék a fejébe, de mikor éles a helyzet és a kabátod ujját már a hónaljadba gyűrték, akkor groteszk módon tudsz csak kalimpálni, igazából az indulat vezérli az ütéseidet nem az ész.
Az történt, hogy drága az a kerékpár és az idő is kevés. A gyalogos a lámpára figyelt, látta hogy zöld és lelépett vesztére, mert jött a nagy Ő és azonnal elborult az elméje, ahogy elcsapta a gyalogost. Mindegy hogy mi történt de Ő a hibás és kész, miatta történt, azzal nekiesett és verte a fejét dühből.
Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz
Egyik közeli rokonom Pécsen bekerült a kórházba, mert előbb fájlalta a fejét és a háziorvos felírt neki csillapítót, majd nem múlt és szédült is, akkor másikat írt fel, mert az rossz volt. Később kettős látása lett és az is homályosan, erre megijedt az orvos és kicsit megvádolta a maris tántit, hogy nénike miért nem szólt, hogy ennyire rosszul van, beutaltam volna kórházba. Ki is vizsgálták és kiderült, hogy egy daganat az agyában. Kicsit pihentették, eltelt egy hét utána mondták neki, hogy hazamehet. Hogy, mégis mi van (?) gondolta magában.
Bezzeg ha a gyurcsánnyi annyja lenne, akkor törődnének vele. Vagy ha Lendvai annya lenne, nem hagynák hogy szédelegjen, hogy kettőt lásson.
Nem így van?
Ha gyurcsánnyi annyját kezelnék, akkor kézről-kézre adnák az orvosok, mármint az anyját.
Letettek róla, nem mernek kockáztatni. Inkább halljon meg magától és szenvedjen otthon, mint hogy valaki felvállalja annak azt, hogy ott marad a műtőasztalon.
Ha én lennék Gyurcsánnyi annyja, akkor összekapnák magukat.
Aztán eszembe jutott a mentős, az Egressy-Hungária sarkán állt és a kocsi mellett cigarettázott unottan, egyik lába a másik elé, beleszívott és nézte a földet. Mellette egy halott ember, de lehet hogy csak egy hajléktalan, a márványlapok alá fészkelte magát be és ott meg is halt.
Gondolkodtam rajta, hogy most Ő ott minek ácsorog, miért nem megy a dolgára? Az már úgy is meghalt.
De csak halálában járt ki neki az a tisztesség, hogy nem hagyták magára. Amíg élt a kutya sem volt mellette. A mentős is csak hivatalból, mert várta a halottszállítót. Hogy is nézett volna ki, hogy kimegy, megállapítja hogy halott és aztán ott hagyja, hogy majd jönnek érte.
Aztán lesz, ami lesz, az iskolások is ott mennek el mellette meg babakocsit tolnak. Nem rossz ha kerüljük a tabukat, tegyünk úgy mint ha élne, ne törődjünk vele.
Eszembe jutott Páfrány a volt brigádvezetőm. Festőnek tanultam egy cégnél és voltunk vagy nyolcan. Egyedül csak én élek, én vagyok életben. Ha Gyulán jártam mindig megkerestem Páfrányt, elmentem a kocsmába és tudtam hogy ott ül. Megveregeti a hátam, hogy mivan Culi, aztán a lényegre tér, nincs egy kis pénzed?
Adok neki, meghívom sörre és fizetem a cigijét is, hagyom neki hogy tanoncként kezeljen. Megérdemli, mert valaha ember volt, akire felnéztem. Sztorizgat és jókat nevet, néz körbe a kocsmába, hogy látjátok itt van Culi, ne tudjátok meg mekkora arc, egyszer átverte az egész brigádot és belekezd. Megakar felelni a pénznek, amit a zsebébe raktam, hogy szolgáljon érte, valamit cserébe, pedig nem kéne. Jobban örülnék ha leülne és őszintén magába nézne, majd a szemembe, hogy Culi mit csináljak?
Akkoriban gyönyörű felesége volt, lánya, úgynevezett államszocializmus, lehetett tervezni. Lakást is vett, egy egész brigádot vezetett. Még esti iskolába is járt, volt neki tartása. Igazi apa jellem, lehetett adni a szavára. Egy darabig hittem benne, hogy nem végleges az állapot, visszafordítható még, de legbelül mindig is tudtam, hogy így fog meghalni és féltem tőle, nem mertem bevallani magamnak. Rajta csak Isten segíthetett volna, de inkább a pénzre kérdezett rá, hogy van e.
Pedig ha Istent kérdezte volna, akkor azt rá is bíztam volna. A pénzt azt nem lehetett, ezért adtam neki csak egy keveset.
Van egy ismerősöm, aki az Apehnál dolgozik elismert informatikusként. Hetente lopkodta ki a jobbnál jobb alkatrészeket, a csúcsgépéhez, amit papíron már leselejtezett. Tényleg olyan gépet épített, amiről mások csak álmodni mernének. Megrendelte papíron, mert csak úgy lehetett. S mivel Apeh ugye a legkorszerűbb alkatrészeket rendelte be. Majd kis időt várt és írt egy jelentést róla, hogy tönkrement nem garanciáztatható, leselejtezett és kilopta.
Vakargattam is a fejem mikor néha a fölösleget árulta és mondtam neki legalább adnád olcsóbban, hisz ugyanennyi a boltban. Azt mondja minek, ezek úgy is hülyék, nem tudják és megveszik aztán röhögött.
Mondtam magamban, hogy ilyenkor hol van Isten, aki azt mondta, hogy:
Ez 16,43
Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.
Biztos nincs is, hogy ez megtörténhet. Elteltek évek és már nem tudtam a telefonszámát fejből, mikor kaptam a hírt, hogy bankból kijövet az utcán összeesett és kihívták hozzá a mentőt. Mire felébredt ellopták a kabátját és 1.8 millió forintot, ami a zsebében volt, meg egy órát, amit az apjától örökölt. Elvitték azt is, nem tisztelték még azt sem.
Én is vittem már bankból ki sok pénzt egyszerű utcai ruhában és egy reklám szatyorban volt, felültem a biciklire és tekertem hazáig. Eszembe is jutott, hogy most biztos volna ember, aki ha tudná, hogy mi van nálam azonnal megölne. Utána belegondoltam, hogy hol van a legközelebbi ilyen, hány méter sugarú körben? Vagy itt jön velem szemben, pont ez? Nem értem minek mászkált az utcán közel két millió forinttal.
Ilyet nem sok ember tehet meg, az öcsém például biztos. Egyszer 25 millió forinttal egy zacskóban sétált végig a belvároson, közben fütyörészett. Ennyivel a zsebemben én sem tudnék mást tenni, hiába az oroszlán az nem tud mást tenni.
De ez nem pénz kérdése.
A srác azóta csak rosszabbul lett, néha hetekig bent van a kórházban, nem tudják mi a baja vagy nem akarják de valamivel mindig kezelik, Ő meg hány, sokat. Vagy hiány?
A Maris tánti rosszban van a férjével. Megromlott a házasságuk és elváltak. Különköltözni azonban nem tudtak, mert nem volt pénzük másik lakásra.
Így aztán maradt a közös fürdőszoba, wc és konyha használat, de külön szobával. Mindkettő zárta a magáét. Odáig fajult, hogy ellenségekké lettek. Egyik kiköttette direkt a villanyt a lakásból, a másik meg ellopta a szappant, fogkefét, megkeserítették egymás napját. Ott aludtak egymástól néhány méterre azok, akik megosztották magukkal az ágyat és tervelnek, forralnak, hogy hogyan ártsanak a másiknak. Nincs szenvedő alany, ehhez két ember kell.
Mondták is neki, hogy Tánti békülj ki a férjeddel, hidd el jobb lesz, ne a barátnőidre hallgass. De hát ha igazuk van tüzelte. Persze a barátnőinek könnyű volt, könnyen uszították Őt, mert haza csak egyedül Ő ment, a többiek meg röhögtek a markukba ha állt a bál közöttük.
Most milyen jó lenne ha törődne vele a Józsi. Eltelt sok év a haraggal, majdnem tíz. Elfáradtak, belefáradtak csak haragudni nem.
A Tánti nemsokára hazamegy a Józsihoz, de nem hozzá csak oda és kettőt lát majd belőle, azt is homályosan.
Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következőbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettőnek egymáshoz
Szóval hiába tekersz, hiába hajtasz, hiába került sok pénzbe. Ha elveszted ne okolj senkit se, Isten lépett közbe.
67.
Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz. -
guga
Közösségépítő
Tegnap mikor mentem a fiamért az iskolába, azt kérdezi tőlem a hangjából kicsengő felelősségre vonással, hogy anya megengedte 5. osztályos koromban egyedül járjak kerékpárral az iskolába.
Legbelül Ő ezt már elhatározta, nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem az engedélyemet kérte.
Mondom neki ez nem az ötödik osztálytól függ, hanem az érettségedtől. Ha megbízok már benned annyira, hogy biztosan tudjam eljutsz iskolába és haza is jössz, ha úgy ítélem meg akkor természetesen járhatsz egyedül.
De egyébként is miért lenne jó neked egyedül iskolába járni, nem jó neked velem? Sok gyerek, akinek elváltak a szülei hogy megörülne ha az apja vinné iskolába, mert neki nincs, nem megy vele soha. Az rád irigy, a te apád nyom az iskola előtt egy pacsit, utánad néz az ajtóba, hogy felértél e a lépcsőn, nem botlottál e meg. Aztán megy a dolgára, viszont napközben is sokszor eszembe jutsz fiam, hogy ki ül melletted, hogy beszélnek veled, mit ettél, nem fázol, és legfőképp figyelt rád valaki, amíg én nem? Kilátszik az inged alól a hasad, pacuha vagy, megfázik a derekad, odalépett hozzád és betűrte az inget vagy elnézett mellette és dolgára, hogy nem az enyém, nem én nemzettem.
Fiam!
Így csak én szólíthatlak. Ez az én tisztem, az apád vagyok, egyszerű szavak, mégis elhordozzuk egy életen át, amit hallottunk apánktól.
Egy darabig jött mellettem a kerékpárral de éreztem magába zárkózott, nagyon bántotta, amit mondtam, hogy én döntöm el mikor mehet egyedül majd iskolába.
Duzzogott, de nem az a hisztis fajta, hanem mélyebb fájdalom, beletörődés. Aztán a piros lámpánál odafordult hozzám és azt mondta, hogy apa te engem rosszul ítélsz meg.
Kicsit felemeltem a hangom, hogy ezt azért bízd rám fiam, még kicsi vagy. Majd vigyorogva odadugtam az övé mellé az arcom, hogy együtt néztünk ugyanabba az irányba, Ő direkt nem vette észre, hogy a kerékpárról oldalra hajolva a derekamat ketté törve kockáztattam meg, hogy mosolyt csaljak az arcára. Mikor már feladtam, elvigyorodott és rácsapott a térdére, hogy apaaaaaaaa, de már rötyögött hozzá, ne csináld ezt veleeeeeeeeeem és sértődötten nevetett, mint aki már szabadulna belőle, nevetne, de még meg akarja mutatni, hogy Őt bizony ki kell engesztelni.
Mondtam is magamban, hogy kutya vigye tényleg megszakadt a szíve, de még is én döntöm el s tényleg nem bízom meg benne. Fontosabb neki, hogy elengedett kézzel menjen, mint hogy biztonságba hazaérjen, még gyerek.
Valahol mélyen azért éreztem a következő nap szelét.
Annak reggelét. Hajnalban azt álmodtam, hogy egy ember nyomja be az ajtónk kis ablakát és belül van már a keze, ordítottam a nejemnek, hogy hívd a rendőrséget és vidd a gyerekeket ki az ablakon. Tartottam az ajtót és az ember körme belehatolt a kezembe, felszakította a bőröm, de nyomtam az ajtót, nekifeszültem és tartottam. Megvártam, amíg a nejem a gyerekekkel biztonságba ér közben kerestem valamit, amivel felsérthetem a kezét, hogy visszarántsa. Éppen emeltem a kezem, hogy fiam feküdj le, mert arra ébredtem hogy felült mellettem az ágyban de nem ébredt fel. A kisebbik átjön hozzánk az ágyba és rendre azt csinálja, hogy a kezével a hátamat kaparássza vagy a lábát nyomja a hátamnak. Most egyszerre mindkettőt. Nyomott a talpával el és a körmével kaparászta a hátamat, beépült az álmomba.
Sietnünk kellett, mert Benjámint vitte a nejem kórházba én meg leventét iskolába.
Kicsit feszült voltam a kisebbik műtétje miatt, hányingerem és hasmenésem lett ettől, tudtam hogy muszáj őt műteni és el fogják altatni. Félelmetes, eszembe jut hogy volt már olyan szülő, aki mikor nyílt a műtő ajtaja sikoltott, mert meghalt a fia és utána temették. Pedig hogy eltekerhettek volna másnap iskolába és csaptak volna egy orrtörlőt, utánanézett volna, hogy nem e botlott meg lépcsőn, amíg látja s ment ő is a dolgára. Napközben meg eszébe jutott, hogy figyel rá valaki? Törődnek vele?
Fiam!
Így csak én szólíthatlak, ez az én tisztem, az apád vagyok.
Mint Isten a teremtő, az ember a teremtmény.
Ellopták a kerékpáromat. Indulnék a gyerekkel iskolába, a nejem már a kocsiban ül a gyerekkel s látom a tekintetében, hogy ideges, zaklatott. Nem baj apa, majd megoldod, feldolgozod, ez csak egy helyzet. Legalábbis így szoktuk egymásnak mondani ha keményedik a helyzet, majd feldolgozod.
Hisztis, raplis picsát látunk együtt, aki semmiségekért vinnyog s nem jutott neki dinnyeföld, akkor összenézünk, hogy nem baj majd feldolgozod.
Tényleg ezek a hisztisek tudják olyankor, hogy Ők csupán hisztiznek, érzik a dolog súlyát vagy ennyire ostobák? Érzelmi zsarolás, gyere egy pacsira, az hat.
Fiam! S kerestem a megfelelő szavakat, hogy hogy is mondjam el, hogy mondjam meg neki. Fiam! Isten ma a pártodra állt velem szemben. Tegnap nagyon is tévedtem, te eltudsz már menni egyedül iskolába. Futottam egy darabig mellette, be a ligetbe és utána elengedtem Őt életében először, a kényszer vitt rá, ha rajtam múlt volna még várok vagy 5 évet. De most sietnem kellett a kisebbhez, talán éppen altatják, futottam át a liget végébe. Eszembe sem mert jutni, hogy a nagyobbikat éppen most gázolja el egy autó, biztosan érezném a lelkemben ha megtörténne. Látványosan összeesnék vagy valami ilyesmi. Bele sem mertem gondolni, olyan kis gyámoltalan.
Közben beértem. Be a kórházba de még az ágyon ült és számára ez egy szokványos reggel. Bőven volt még idő a műtőbe kerülésig, megöleltem és megiramodtam gyalog hazafelé. Elküldtem pár üzenetet, feladtam hirdetéseket és eszembe jutott, hogy kiszaladok a verseny utcai piacra és megnézem nincs e ott a kerékpárom. Már terveztem is, hogy oda állok a nigger elé, aki támasztja és rajta a tábla, eladó. Nyakon verem kétszer és közben hívom a rendőrséget. Majd ha könyörög, hogy ne tegyem, visszaveszem a kerékpárt s kérek még ötezret, mert a lakatot is levágta. Már azt is elképzeltem, hogy nekiáll méltatlankodni az a lakat nem is ért ötezret, nem a zapád faxát és leverek még egyet, erre ideadja a pénzt vita nélkül. Felülök a kerékpárra, megyek veszek egy 4000 Ft-os lakatot, a maradékot meg elsörözöm stressz ellen.
De nem is ilyen ember vagyok, a kerékpárom sem volt kint. Csak eszembe jutott, hogy a rendőr kit hív ha bajban van. Magát Istent? Van olyan rendőr, aki hisz Istenben? Na nem úgy vasárnapi kiöltözömösen és sutba vágom a viperát, addig amíg a pap prédikál. Hanem az a szívből fajta, hogy éjjel is eszébe jut Isten, meg nappal is, meg este s aztán ha álmodik, hogy nyomják be az ajtót és ordít, hogy hívd a …..és megakad a lemez. Rendőrséget?
Aztán napközben, de el is telt. Majd megint mentem a fiamért. Nejem még reggel lecsekkolta telefonon, hogy beért. Engem meg várt az egész tanári kar, ahogy mentem érte. Na jó kicsit túlzok, de a nevelő tanár az felelősségre vont, hogy a Levente azt mondta mehet haza egyedül, mert a szülei megengedték és a nap vége felé hisztizett, hogy őt elengedjék. Megköszöntem hálásan a tanárnak, hogy nem engedte, láttam rajta nagy kő esett le a szívéről, biztos harcolt a gyerekkel.
Fiam! Reggel mikor életedben először elengedtelek egyedül, akkor azt gondoltam magamban, hogy Isten megmutatta számomra, hogy neveljelek minél előbb önállóságra és ha lehet engedjem el a kezed. De ez a hiszti, amit ma előadtál, hogy engedjenek egyedül haza és csóváltam a fejem, hisz megvolt beszélve fél kettőre megyek érted. Eszembe jutott apám, hogy mit kellett kiállnia miattam, amikor én ekkora voltam. Feljelentették a rendőrségen, pedig nem álmodott rosszat, nem is sejtett csak elkerekedett a szeme. Az előzmény az volt, hogy a Lukucz Pista volt külföldön repülővel és miután visszajött elkértem tőle a repülőjegyét is kisatíroztam majd átírtam az úti célt is és az adataimat Rómára.
Szeméttelepen találtam 2db díszes konyakos üveget, mindkettő római kort ábrázoló kupakkal volt ellátva. Én a nyári szünidőt Vésztőn töltöttem egy juhász mellett, szenzációs nyár volt, de a többiek előtt szégyelltem bevallani, mert Ők tehetős szülők gyermekei voltak. Ha nem is külföldi nyaralás, mert akkoriban nem nagyon lehetett külföldre menni, de egy Zánkát simán bevasaltak a szüleiktől.
Hogyan állhattam volna eléjük, hogy egész nyáron birkákat őriztem és megtanultam elletni őket meg azt, hogy mi a száj és körömfájás, hogyan védekezünk ellene, mit kell tenni vihar idején. Még kolbászt is csináltunk birkából és egyszer mindentől messze kint aludtunk a réten egy fa alatt és bográcsban főzött az öreg szegfűgomba levest, csodálatos íze volt.
Már az első nap megmutattam a repülőjegyemet mindenkinek és az egyik üres üveg is a táskámban volt, meséltem a tengerpartról, a halakról, kagylókról, sziklákról és fehér homokról, apró szigetekről és fagylaltról amit ingyen adnak ha lemész a partra. Szép a naplemente is, ahogy felemészti a tenger a lemenő napot.
Valamelyik okostojás rögtön szaladt a tanáriba elújságolni, hogy a Zvolenszki Zoli volt külföldön Rómában és tengeralattjáróval is mentek az Apjával, olyannal, amelyikből lehet látni a cápákat meg a tenger alját. Behívattak és több tanár is kihallgatott, megnézték a repülőjegyet.
Másnap Apámat elvitték a rendőrök kihallgatásra, az öregem teljesen magába zuhant aztán meg röhögött, hogy egy 10 éves gyerek rászedett egy egész tanári kart. Csak nagy a képzelőereje, tudni kell kezelni. Nem lett következménye a füllentésemnek, apám egyáltalán nem szidott meg, az igazgatót kereste meg a lakásán egy este és a helyére tette a fejét.
Ilyen az élet, add tovább Fiam -
guga
Közösségépítő
[QUOTE=Kettisz,2007. jan. 18., csütörtök - 22:21] Ha előbb halok meg, megtartod a búcsúbeszédet? De röhögcséges legyen ám! :Đ [/QUOTE]
Jártam már úgy, hogy láttam temetési menetet és eszembe jutott, hogy az utca túloldaláról nekiállok hahotázni és a térdemet csapkodni. Szerencsére sosem csináltam meg. Mikor nagypapám temetésén voltam a szánalmas és bunkó, képmutató rokonok láttán eszembe jutott, hogy megérdemelnétek, hogy hangosan kiröhögjelek benneteket gyalázatos banda. Mennek ki a temetőből de már pusmognak az orruk alatt, évek óta jól karbantartott sérelmek jönnek a felszínre.
De nagyapám számomra nagyon kedves ember volt. Nem mertem megnézni a nyitott koporsót, félelmetes látvány volt a teste. Rengeteg emlék, rengeteg nevetés, mindegyikre szívesen gondolok, az nem lehet, hogy ő nem él, olyan nincs.
Nem mentem oda a koporsóhoz. Nem tudom melyik nehezebb. Odaállni egy nagyon közeli hozzátartozó mellé, a koporsójához és megsimogatni a jéghideg fejét és várni, hogy kinyissa a szemét vagy tűrni, hogy nem tehetek érted semmit, ez már csak a testem, elszabadult a lelkem, nem vagyok ura a helyzetnek és átadni a testünket az enyészetnek. Rossz belegondolni, hogy a halálom fájdalmat okozhat másnak, próbálnám alóla felmenteni Őket, de az én életem nem az én kezemben van.
Volt egy időszakom, amikor nagyon sokat gondoltam a halálra és félelemben teltek az estéim, rettegtem tőle. De olvastam egy mondatot a Bibliában:
Péld 14,32
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Ez számomra egy ígéret volt, persze nem véletlen. Átéltem már néha hogy egy bekövetkező eseménytől nagyon féltem napokon át és görcsben volt a gyomrom s maga az esemény gördülékenyen ment és haszonnal szálltam ki belőle, megkönnyebbülve. A saját halálommal kapcsolatban is így gondolkodom, ha Isten létezik és ezt megígérte, akkor bizton így lesz. Ha meg nem létezik lesz, ami lesz
Közben megszületett a második fiunk Benjámin és Ő elvonta a figyelmemet erről a korszakról. Talán ha idősebb leszek már egyáltalán nem fogok félni tőle, találkoztam már olyan idős emberrel, aki várta a napját és közben mosolygott aztán békében távozott. Keveseknek adatik meg.
Pár éve azon kaptam magam, hogy a hátam közepének sem hiányoznak az esküvők. Nem szeretem, ahogy a leittasodott rokonok ugrálnak és forgatják a derekát az elhájasodott párjuknak és dobálják a tízezreseket, mindenki csak egyet a nevét gondosan ráírva, nehogy kimaradjon a névsorból. Jegyezd meg jól, hogy adtam.
Amellett, hogy kedvelem az ifjú párt még jók a levesek, forró és gazdagon. A sültek, a sütemények és mindenki összenevet, csak néha érzem hogy kötelezően örül, csak nem ülhet egy sarokba a fejét támasztva.
Egyszerűen csak nyűg és teher, nem szeretek viháncolni meg indián ugrásokkal szökdelve kipenderedni a középre és nyomni a twisztet fenyőre.
Pedig jó az, volt hogy roptam és az egész család filmezett, így mulat a magyar, Zoli elengedte magát. Dehogy, Őket engedtem el, már nem erőltetem.
Sosem értettem miért jó az, hogy vacsora közben ordítozni kell, mert olyan hangos a zenekar, kicsi gyerekek is vannak. Ha én rendezném, akkor a vacsora idején a zenészek is asztalhoz ülnének, hogy csendesedjenek el, vacsora közben kanalak csörgését és meghitt nevetést szeret hallgatni az ember, nem a sej haj rozit.
Meg egy lakodalom kellős közepén senkinek nem jutna eszébe Isten.
Egy halott mellett állva pedig csak eszébe jut, hogy ennek az embernek most hol van a lelke?
Egyik nap mentem kerékpárral a Városligeti fasorban és megláttam az út szélén egy füstölt sertéslábat vagy körmöt, amiből a körömpörkölt készül. Anyám nagyon jól tudja csinálni, tiszta ragacs utána az ember keze, meg kenyérmorzsás a tunkolás után. Jól is esik utána a langyos szappanos víz közben a számban az utolsó húscafatokkal küzdök, a nyelvemmel tolom ki a fogaim közül és nyelek egyet. Belenézek a tükörbe és hirtelen rájövök, hogy elgondolkodtam. Ilyedten a kormányhoz kaptam, hogy jajj hisz én a Városligeti fasorban vagyok. Csináltam már máskor is ilyet. Elgondolkodtam és vagy 10 perc után vettem észre, hogy előzgetem közben a kocsikat a dugóban, hol a fenében jártam eddig kilométereken át, hogy hogy még élek?
Itt van ez a füstölt sertésláb, ami ha anyám kezébe kerülne..., de ezt már mondtam és ráadásul Katalin, ez a neve.
Ez a láb nemrég még egy sertéshez tartozott, az taposott vele a disznószarba és érezte, amíg élt vele, hogy mi hideg, mi meleg a forró moslék rácseppent a hideg hóban és ilyenek, egyszerűen csak sertéskedett.
Föl sem tudta fogni, amit én, hogy Ő (egyáltalán személy?) milyen finom, sőt nagyon is nagyon, mindjárt ott van a sertésborda rántva, éttermekben a töltött.
Hogy került oda a földre? Henteskocsi zötykölődött?
Mit akartam ezzel mondani? Temetés, esküvő meg sertésborda. Az előbb még az eszemben volt, hogy hogy kötöm össze a végén, hogy fonál legyen belőle, ami követhető.
De sajnos én mindent úgy írok le, mint aki a cseresznyefára mászott éhesen és kapkodta a fejét, hogy itt is egy érett, ott egy bordó, de már a szám is tele meg mindkét kezem. Nekiülök írni és zsonganak a gondolatok a fejembe, hogy jaj ez de jó, olyan mint ha én gondoltam volna, hozzám hasonló. Hopp ott egy érett, ez meg mindjárt kicsattan és a fele már papíron van de mire kigondolnám és elérném a billentyűt már egy másik van a fejemben. Csak napok múltán jut eszembe, amikor visszaolvasom, hogy mit felejtettem ki belőle, hogy kerekebb legyen.
1.Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
Préd 9,12
Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy. -
guga
Közösségépítő
Első beszélgetőpartnerünk azért kérte arca eltakarását, mert állítása szerint olyan információ birtokába jutott, mely miatt veszélyben érzi az életét.
Hagy mutassam be önöknek most csak a hangját, hölgyei és uraim, kedves nézőink, fogadják szeretettel a hangyát.
-G: Elsőként hagy kérdezzem meg, miért választotta ezt a nevet: hangya? Ez valami utalás vagy vonzalom?
-H: Úgy gondoltam jobb ha nem hagyok felesleges nyomot magam után, olyan mint Katalin, Sára, István vagy Jakab, Mónika, Eszter, Zoltán, Tamás vagy épp a Katalin, de mondtam ezt már egyszer?
-G: Nem gondolja, hogy túl egyértelmű következtetést vonhatunk le a hangjából? Mert egyértelműen nő, csak férfivé változtatta.
-H: S ha férfi vagyok csak nővé változtattam a hangomat, mégpedig olyanná, akit férfiutánzó hanggal áldott meg az ég?
-G: Mi lenne az az információ, amit szeretne megosztani velünk?
-H:
Péld 6,6
6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!
7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.
9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.
15. Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
-G: Úgy érti egy idézet a Bibliából?
-H: Nézze uram! Én csak egy kis hangya vagyok ebben a bolyban, hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét.
-G: Nem értem önt, miért érzi úgy, hogy veszélyben van az élete, csak mert fejből tud egy Bibliai idézetet?
-H: Hagy kérdezzek én is egyet Guga úr! Ön hány Bibliai idézettel tudna nekem szolgálni fejből?
-G: Az őszintét megvallva egyel sem. De azért párat már hallásból ismerek, vagy ha látom valahol, akkor eszembe jut. Tudja, mint mikor megkérdezik, hogy ismerem e az amerikai zászlót?
Persze, hogy ismerem. Jó akkor rajzolja le pontosan! Aztán csak állok ott bambán, mert nem tudom hány csík, hány csillag, mire merőleges és van e a kéken, fehéren és piroson kívül másik szín?
Nem tudom lerajzolni pontosan, de megismerem, azt is tudom , hogy minden csillag egy-egy államot jelöl.
-H: Látja ez ebben az életveszélyes, hogy valamit csak épp, hogy megismerünk és már is hiszünk benne, de semmit nem tudunk róla pontosan.
G: Ezt értem, de még mindig nem, hogy miért érzi úgy veszélyben van az élete?
H: Képzeljen el egy olyan játékot, ahol van mondjuk ezer induló és csak egy lehet a befutó, mindenki meghal csak egyedül az az egy hitt abban, hogy biztosan él és a helyes utat járja.
G: Látom hova akar kilyukadni, de a másik 999 ember is abban hitt, hogy a saját hite helyes, aszerint élt, úgy alkotott évezredeken át, letűnt kultúrák és legújabb kori vallásburják.
H: Van egy egyetemleges törvény, ami minden országhatárt lefed. Képzelje csak el, hogy ha átlépjük az országhatárt, akkor van olyan ország, ahol egy szelet sertéskaraj főben járó bűn, tisztátalan. Furcsán érzi magát az ember olyan közegben, ahol számára megszokott dolgokat ítélnek el, sőt némely esetben kimondják bűnöző vagy bíróság ítéli el, mert olyat tett, ami az ottani törvények szerint büntetendő.
De, aki az embert alkotta, a működési elvét, a földet, hogy mint az óra úgy járjon. A felfoghatatlan erőket és távolságokat a gondolatokat, amivel vizsgáljuk, a mélységeket.
De mi van ha nem helyes a hitem, vagy ha nincs is semmi, leoltják a lámpát és kész, sötétség örökre. Se hang, se fény, se érzék, se harag, se öröm nincs, az sincs, hogy nincs annyira nulla. Akkor az emberek miért éltek annyi évezredet, gondozták és féltették, utódjaikat trónra emelték az ősközösségből, ahol még nem is volt kocsma, ide a magasba, ahol ülök a billentyűzetem előtt s beültetek egy gondolatot az agyadba, amelyik megkérdezi tőled, hogy ha Mózes, vagy Ádám és Éva most látna, vajon fontosnak tartaná e az utódlást, hogy idáig jutottunk?
Nem kéne alább szállni, esetleg Istenhez?
G: Ez igen, ezt nevezem, szépen megfogalmazta kedves hangya, hangyás, hangyagyás. (látjátok, most magamat dícsérem: a szerző)
Azt hiszem ezt le sem adom riportba, mert gyenge és nevetséges, ne haragudjon hölgyem de engem mindenki bolondnak nézne ha ezt leadnánk adásba, felérne egy öngyilkossággal. S ezzel most nem bántani akarom, biztos a jó szándék vezérelte önt, az én kezemet meg a főnök köti meg, a jövő hónapban is szeretnék kapni fizetést.
H: Áá erről van szó, a pénz, mindig az van előtérbe, pénzért mindent.
Hisz Ön Istenben, melyikben? Szokott korábban kelni ha plusz pénzért dolgozik? Szokott tovább maradni egy kis jussért vagy egyel több napot dolgozni? Számolja össze hány órát és napot dolgozott, hogy több pénzhez jusson? Mennyi mindenről lemondott a pénz érdekében, eldobott emberi kapcsolatok. Ez a pénz hatalma, egy valóságos Isten, kézzel fogható, felhalmozható és ha valakinek szólsz tedd ezt, tedd azt nézd meg megteszi, csak pénz kell neki, olyanok, mint a szolgák.
G: Hölgyem! Már bocsánat, hogy így nyíltan felfedem kilétét a kamerák előtt, már nem vesznek, nem megy ki adásba. Ön nincs tisztában az alapvető emberi értékekkel, az együttélés szabályaival. A pénz csak egy norma, egy viszonyítási alap, hogy mi az amit megengedhetek magamnak, mennyire végzem jól a munkámat és társadalmilag hol foglalom el a helyem. Ha egy éhezőt látok az út szélén, ahogy koldul, akkor kényelmesen hátradőlök és belül megjelenik egy mosoly, hogy engem nem versz át, nem elég, hogy nem dolgozol még tőlem tarhálsz, hogy ne is tudj magadról, én sem tudok rólad, csak ha kell egy indok kire haragudjak. Ez nem változott Mózes óta vagy hogy mondta, biztos az a tutajos, özönvíz vagy mi, aki megevett egy fürt erjesztett szőlőt és látomása volt tőle, becipelt egy elefántot valami teknőbe, hogy ezt most én megmentem aztán elengedett néhány galambot és kiszellőztetett, huzat lett és olyan, ami feláztatta az özönvízszerű könnyeket, há-há nevetnem kell, mindjárt sírok.
H: Uram Ön menthetetlen. Egyrészt Noé, másrészt tipikus amerikai zászlós eset. Pontosan nem tudja, de biztosan állítja, hogy amit mondd az igaz.
Így van vagy nem? Most igazat beszélt vagy hazudott? Hisz abban, amit mondott?
G: Ne nevettesse ki magát hölgyem itt mindenki előtt, nem ülök fel a kérdéseinek. Lehet nem vagyok egy rutinos vitapartner csak egy egyszerű riporter, de van végzettségem, ebből élek és mindenki elismer. Tudom mit beszélek, ne jöjjön nekem Istennel. Komolyan nem értem Önt, hogyan hiheti azt, hogy csak az az egyedüli igaz, amit ön gondol? Már eleve ezért a tényért nem is kéne szóba állnom magával, mert az emberi kapcsolatok alapja a kölcsönös tolerancia. Meghalok és biztos ott lesz egy Isteni fegyőr hatalmas dudákkal és a falhoz állít terpeszbe, megmotoz tetőtől talpig, megáll a szívem fölött és belemarkol, hogy hopp itt találtam valamit, egy eldugott dolgot, maga rejtett életet élt, másnak mutatta magát végig, adja csak a kezét. Láncra vernek egy katlanba, amit az ördög forral és Hitler lesz a szomszédom. Ennyire rossz ember lennék? Akkor milyen az Isten, akiben maga hisz, hogy ennyiért elítél?
H: Nem ennyiért és nem is ítél, hagyott egy menekülő utat, hogy aki azon jár megmarad. Az összes többi hazugság. Mindenki halott, aki azon jár.
G: Ha ez így van, akkor miért nem gondoskodott róla, hogy mindenki beérjen a célba, ebbe a nagy labirintusba? Na most megfogtam magát, erre feleljen, ha olyan nagy Isten, nincs meg hozzá a hatalma, hogy mindenkit megtartson, hogy mindenki túlélje? Tétlenül nézi és jót mulat magában, hogy én tudtam előre.
H: Hirdetik, úton, útfélen vagy maga még nem hallotta Jézus nevét, elvitte mindenki bűnét, mindenki bűntelen és tiszta, a vérével lemosta.
Vonszolták már magát erőszakkal cukrászdába s enne ott jó ízűen egy krémest?
Vegye úgy, hogy megvan hívva.
Péld 16,25
Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.
Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. -
guga
Közösségépítő
Zsenge koromat egy tanyán töltöttem, ott cserepesedtem fel, cserepedtem vagy mi. Felénk akkoriban nem nagyon lehetett látni rendőrt, de egyik délután a szomszédunknál kint voltak két autóval is, mindenki kigyűlt a gangra oszt onnan néztük, füleltünk. Kiderült valami rablás, betörés miféle.
Elvitték a kamrából a kolbászt meg szalonnát és 2db fúrógépet.
Mindenki értetlenkedett, hogy ki tenne ilyet? Aztán mikor rendőrök elmentek anyám csak átsomfordált, hogy mondjad mivót Icukám?
Másnap bilincsbe verve vitték haza a fiát, a piacon megbukott a 2 fúróval, szalonnát meg eladta, de valaki látta és szólt a rendőröknek, hogy megvan a tolvaj. Az annya ölelgette csak a srácot, ahogy megvolt bilincselve, furcsán vette ki magát, hogy nem tudta visszaölelni az anyját. Szív megszakad, mit csináltál édes fiam, mire kellett a pénz, aztán csak szorongatta. Rendőrök is ráhagyták, mert egyik szülő sem akart feljelentést tenni, elengedték. Az mit kapott este, zengett a ház. Nem tudom az apja lekevert e neki egyet, mert már nem kölyök volt, amolyan 25 éves forma, bajusszal. De tény, hogy sírt és záporoztak a vádak. Napokkal később elköltözött otthonról és hosszú évek múlva láttam viszont a gyulai várfürdőben, ült velem szemben oldalán egy kis könnyű nőcske vihogott, a srác biccentett, de különösebben nem ugrott a nyakamba zokogva, még mindig bilincsbe volt a keze.
Nekem meg az járt a fejemben, hogy mi visz rá egy gyereket arra, hogy kirabolja a szüleit ilyen kevésért. Annyira nincs köztük kapcsolat és annyira távol vannak lélekben egymástól, hogy nem hisz benne megtudják oldani a szülei azt a gondot, amihez a pénz kell?
Aztán lám-lám milyen a szülő, magához öleli és akkor döbben rá a saját hibájára, hogy elhanyagolták, pedig ott élnek vele egy házban, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannál az asztalnál és mégis megesik.
Eszembe jutott az is, hogy ha biztosan tudnám, hogy valamelyik hozzátartozóm holnap meghal, akkor egész végig vele lennék és beszélnék hozzá, hogy még amennyit lehet vele legyek. Van már olyan a családunkból, akinek szívesen az ágya mellé ülnék és megfognám a kezét, beszélnék hozzá napokig, amíg még lehet. De már elengedtem, csak a tudat, hogy azt is biztosan tudom, hogy amíg élt nem nagyon kerestem, mindig találtam indokot, hogy most ezért, mert sietek. Aztán egyszer elmentem hozzá, jó is volt, örültünk egymásnak, de többször is volt, hogy megtehettem volna, ha akarom, de találtam egy indokot.
A srácról még annyit, hogy nem ment el az apja temetésére. Nem is tudom mit ítélkezek itt fölötte, mint tudója mi közerkölcs. Inkább nehezen tudok vele azonosulni s ezzel nem azt mondom, hogy különb ember lennék vagy jobb nála.
Nem ismerem milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogy egyszer csak meglopta őket és mindez odavezetett, hogy mikor az apjára ráhulltak a göröngyök, még akkor sem volt benne annyi tisztelet, hogy apám ne menj el és ejtett volna érte legalább egy könnycseppet, hogy ha egy kicsit visszajönnél megbeszélhetnénk. Nem lehet.
A srác mélyen még most is őrzi a haragot apja iránt és elhordozza a sírig, bilincsben van a keze, nincs bocsánat, vagyis sosem tudta kimondani azt a szót.
Péld 19,18
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
Isten szólt hozzátok.
[link] -
guga
Közösségépítő
A beavatás
A nagyobbik fiam Levente10 éves elmúlt. Már kicsi kora óta jelzik a tanárai, hogy figyelmetlen, elkalandozik menet közben, de amúgy alapvetően a feladatokat szépen megoldja.
Ma este első kézből tapasztalhattam meg, hogy ez mennyire igaz. Már régóta terveztem, hogy elbeszélgetek vele komolyan, úgy mint férfi a férfival, amolyan útravaló. Tudod, amire majd évek múlva is emlékezni fog, szerintem az férfias dolog. Csak semmi apakomplexus.
Kettőnkre maradtunk, mondom neki fiam halkítsd le a zenét és elé tettem a Bibliát.
Fiam, úgy érzem eléggé felnőttél és érett vagy ahhoz, hogy ami ebben le van írva azt megértsd. Elsőként úgy gondoltam, hogy olvass bele a példabeszédekbe, épp csak annyit, ameddig úgy érzed kellemes és érdekel, aztán gondolkodj el rajta, holnap meg kérdezd meg.
Ha úgy érzed teher olvasni, akkor tedd le. Ugyanis Bibliát nem akkor olvasunk ha körülöttünk csitt-csatt, anya mosogat, aztán a szennyest rakja be a gépbe, vagy a hűtőben leltároz és sziszeg a fogai közt, hogy ezt nem hiszem el, kifolyt a lekvár, most takaríthatom össze. De nem is akkor, amikor Bendzsó lobog, Bendzsó ugyanis a kisebbik fiam Benjámin. Valamiért Ő nem lett guga. Mert logikus volt, hogy guga (az én vagyok) nagyguga, aztán a nejem középguga, végül Levente lett kisguga. Akkoriban nem jutott eszünkbe, hogy lesz majd egy második fiunk is. Mert ha tudtuk volna biztosan előre, akkor mire megszületik kitaláltuk volna, hogy a kisnél mi van kisebb, talán a legkisebb? És ha lesz harmadik gyerekünk? Legeslegkisebb? Na érted, aztán lett belőle Bendzsó. Ő is eléggé gugás, de már eltérő, guga alternatíva. Olyasmi, amikor az ember rálel egy kincsre, egy megismételhetetlenre, egy igaz gyöngyre, valami eredetire, ami megáll a lábán és önálló életet él, na ez vagyok én a guga. Aztán ezt fel lehet használni, mint lejárt lemezt egy jobb élet reményében és ötvözni a jót és a megismételhetetlent de hosszú szó Istenem.
De nem is akkor olvasunk Bibliát ha körülöttünk csend van, de belül zaklatottak vagyunk, mert mindenre odafigyelünk, azt sem tudjuk hol áll a fejünk, annyi a probléma, de ha ezen múlna, akkor sosem múlik el, probléma mindig lesz.
Nem jut idő Istenre egy gondolat erejéig sem, mert pont ez a probléma. Ha ráfigyelnénk, akkor gondja lenne ránk, megoldaná helyettünk. Van egy olyan mondás, hogy segíts magadon és Isten is megsegít.
Na annyit azért segítek, hogy ez sosem volt igaz, csak az emberek a szájukra kapták. Isten csak a szájukon van, nem a szívükben.
Akkor olvass Bibliát ha feszít a vágy, ha éget a bensőd, hogy megtudd végre, valaki megmondja a frankót és tegyen pontot a végére, legyen igazság végre, megváltoztathatatlan, amit senki sem bírál. Na akkor ülj le és hidd el választ lelsz a problémádra, mikor lélekben szegény vagy. Egy olyan embernek, akinek nincs még a lelkében semmi annak lehet a legtöbbet adni. Akinek a szíve gazdag az mindennel telve van, nem férne be oda már egy csöppnyi igazság.
Odaadtam a kezébe és mondtam most menj aludni, de mielőtt lefeküdnél elmesélem, hogy miről szól. Volt egy király, akit apja halála után választottak azzá és mivel Isten népének királya volt így Isten megkérdezte Őt, hogy mit kérsz tőlem trónra lépésed előtt?
Az pedig a bölcsességet választotta. Isten nagyon elégedett volt és azt válaszolta, hogy ezen a földön legnagyobb kincs, ami megszerezhető, azt választottad, az mindennél nagyobb, az majd gazdaggá tesz téged és valóban. Olyan király volt, hogy messze földön híres, más királyok hónapokig utazták át a földet, hogy fejet hajtsanak előtte és halhassák szavát. De tényleg megnyerte Istent az a király, mert tudott hozni olyan döntéseket szívből, amit mindenki elfogadott.
Volt például a két asszony, akik egyszerre szültek és az egyik ráfeküdt a csecsemőre és meghalt a magzata. De amíg a másik aludt a gyerekeket elcserélte. Amaz mikor felébredt észrevette, hogy nem az övé a gyermek. Ment a királyhoz panaszra az meg azt mondta vágják ketté a gyereket. Az egyik azt mondta rendben, ez így jó lesz (tudod, mint a Süsü, süsü fogjunk lepkét, jóóóóóóóó és lebukott, hogy Ő a süsü robot, a másik meg felszisszent, hogy neeeeeeeeeeeeem, nem szabad a lepkét megfogni és magához ölelte a kiskirályfit). A másik meg azt, hogy ne bántsák, adják a másik anyának.
Kis hatás szüntetet tartottam és megkérdeztem Leventét, hogy szerinted mit mondott a király?
-Levente: elfogadta?
Látod ezért érdemes elolvasnod a példabeszédeket, mert akkor megismered ennek a királynak a gondolkodását, ugyanis annak az asszonynak adta, amelyik azt mondta ne bántsák a gyermeket, hanem adják oda a másiknak, na az volt az igazi anyja.
-Levente: hjaaaaaaa már érteeeeeeeeem és a homlokához csapott.
Isten is így viszonyul hozzánk, inkább azt választotta, hogy elszakítsanak tőle egy időre, hogy ezzel megmentse az életünket és ha már megerősödtünk hitben, akkor fedje fel az igazságot.
Levente bement és egy negyed óra után visszajött, hogy apa kérdezni szeretnék valamit egy címmel kapcsolatban és erre mutatja, hogy Isten testi és lelki áldásainak dícsérete.
De Levente, te eddig ezt olvastad? Bólogat, hogy igen és megbeszéljük a tartalmát, látom érti csak azt nem, hogy Isten miért test? Elmagyaráztam neki, hogy mi a testi és lelki áldások közt a különbség. Testi áldás az, amikor kaptad a bmx kerékpárt. Sok gyerek csak álmodozik róla de soha nem jut hozzá. Neked meg teljesen természetes, na ez testi áldás, mert tudod tekered meg élvezed, hogy mehetsz vele. De nem jutna eszedbe soha ezért hálás lenni Istennek, képzeld el, hogy vannak olyanok, akik egész nap egy tolószékben ülnek, ha Isten megszabadítaná őket attól a tehertől hidd el életük végéig térden járva hálálkodnának érte. Ezért ajándék a kerékpár Istentől, mert te nem csak hogy a saját lábadon mehetsz, kereken gurulhatsz.
De Apa! A tolószéknek is van kereke.
Neked nincs ki a négy kereked fiam, aztán röhögtünk
De fontosnak tartottam elmondani a lelki áldást is, hogy az az osztálytársad, amelyik utál téged, hirtelen anélkül, hogy bármit is tettél volna érte megkedvel téged és figyel rád, nem csak rád legyint hanem elmondja másnak és hozzá mosolyog, képzeld. Megörülsz neki, de soha nem jutna eszedbe hálát adni érte Istennek, hogy Uram köszönöm néked.
Pedig van olyan ember, akit mindenki utál és megvet. Hordozza a terhet vagy a származása miatt, vagy mert úgy tanulta, hogy Ő megvetni való. Már tapasztaltam, az ilyen emberek rendkívül hálásak tudnak lenni egy kis törődésért cserében. Ha meghallgatod őket, megérted, tanácsot adsz, együtt érzel velük.
Nos az ilyen emberek gyengeségével él vissza minden egyes egyház, mert az egyiket azzal vakítják, hogy mit neked bmx Isten Mercedest akar neked adni csak bízz bennünk és adakozz. A másik meg a vállára engedi borulni, hogy ott sírja ki hogy az élet elbánt vele, a kijáratnál találja az adomány dobozt, nem nézi senki hogy mennyit ad, de pontosan tudják. Ha keveset adott, akkor marad a legalacsonyabb pozíció a hívő. Ha sokat kapott Istentől és kulcsa is volt a ládához, akkor lelkésznek hívták, ez egy frigy. A hívő és a lelkész egymás nélkül nem tud létezni, valakinek be kell a pénzt szedni, adakozzatok.
Mit mondd ezzel szemben Isten?
Mt 10,8
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
Jártatok már az esztergomi bazilikában? Van ott vagy nem mind arany, ami fénylik?
A Bibliában az arany Isten igazságát és jellemét, becsületét jelképezi.
Mit is kért Salamon király Istentől? Kincseket?
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Hogy is van ez akkor? Az egyházak olyan kincseket halmoznak, ahol a szívük? Salamon meg olyan kincset halmozott ahol az Ő szíve volt? Igaz ez?
Mondom Leventének, hogy nem azt olvastad, amit mondtam, hanem a Zsoltárok könyvét, mert onnan van a cím, az a testi és lelki áldás. Vissza adtam neki, hogy ha van kedved olvass bele lefekvés előtt a példabeszédekbe is, de láttam már unja, ezért jó éjszakát köszönte, tudtam úgy is gondolkodni fog rajta, ez lesz a szeme előtt, ezzel fekszik le és ha nem is olvassa, reggel azért megkérdezi majd, hogy Apa az miért van, hogy Isten....
Te támogatnád ezek után bármelyik egyházat?
Akkor inkább itt van az enyém hívem
Zvolenszki Zoltán 11773085-07890280 -
guga
Közösségépítő
Levél bővéremnek.
1Pt 2,12
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Már többször is megkérdeztem magamtól, hogy vajon azok az emberek, akik majd Isten elé állnak és megkérdezi Őket, hogy mi volt a véleményed erről az emberről? S akkor rám mutat, én meg ott állok majd megszégyenülve, hogy hát bizony ez egy képmutató, mert Ő általa bizony nem ismerhettem meg Istent. Mindig csak önmagát adta, a saját poénjait nyomta, tetszelgett és viccelődött ez a guga, jókat mulattunk rajta, de soha nem Isten akaratát cselekedte, velünk együtt volt benne a rosszba, menjen a pokolba.
S én akkor az utolsó szó jogán megkérdezem majd Istentől, hogy tudom te döntöd el felség, hogy mi rossz és mi jó, te vagy mindennek tudója, de megkérhetnélek egy szívességre? Húzz ki a névsorból, tekints le úgy rám, mint aki meg sem született. Radír, keveredjen a grafit meg a papír, írják meg hogy van olyan ember, akinek jobb lett volna ha meg sem született.
De van ebben az egészben egy nagyon súlyos hiba. Még az utolsó szó jogán is Isten fölé szeretnék kerülni, hogy az én akaratom érvényesüljön az övével szemben. Nincs benne alázat, hogy egész életemben tévedtem, a saját magam akaratát cselekedtem, döntöttem és aszerint éltem, sőt még azt is megéltem, hogy Istentelen vagyok, Istent tagadok. Aztán mikor látom, hogy mégis csak van és itt állok előtte, akkor is az jut eszembe, hogy kibújjak alóla. Pedig Isten mindent betölt, nincs hova bújni.
A düh, a dac rossz tanácsadó. Ha úgy érzem indulatos vagyok szoktam várni, nem hozok fontos döntéseket, esetleg később megbánnám.
Gyerekneveléssel vagyok így, ütni nem szoktam, csak felemelem a hangom és szigorúan beszélek, kiabálok, dühösen. De utána rendre megbánom. Mindig azt keresem hol lehetett neki igaza? Van e oka szemrehányásra, nehéz tudni hol az egyensúly, meddig mehetek el. Folyamatos kiszorítósdit játszunk, próbálgatja a körmeit, a vitában próbál felülkerekedni.
Élek e még 8 évet? Nemrég láttam egy apát sörözni a fiával a pultnál, nagyokat röhögtek. Remélem megérem és nem nekem kell majd fizetni a sört
Nekem is volt egy pillanatom, amikor önállóvá váltam. Egyik este néztem, ahogy a nagyobbik fiam Levente a mosógépen ülve vágta a körmét. Nemrég még a fenekét töröltem és figyelnem kellett még a széklet állagára is, hogy rendesen ürít e, nehogy megtámadja valami betegség. Egyszer mégis le kell vennem róla a kezem.
Már a google-t is tudja használni egyedül és méltatlankodva jegyzi meg, hogy Apaaaaaaaaa tudok én magamra vigyázni. Dehogy is fiam, még én sem, pedig én már sört is ihatok.
Jön be az egyik ügyfelem, hozza magával a fiát, aki velem egykorú. Jön, férfiasan köszön és a kezét nyújtja, korosabb ember, rég nyugdíjba vonult, szeret nálam időzni, idézni rég letűnt korokat. Én meg hallgatom és egyetértek vele, kiönti és mielőtt elmenne megvizsgálja a szemetes tartalmát, hogy nem maradt e közte valami kompromittáló.
A fia bejön és félszegen biccent, elhalkult jó napot, aminek a vége ködbe vész. Áll bizonytalanul és nézi a földet, nézi a mintáját, cizellált, keret, sárga rombusz, nemrég rakta le a Frédi a linóleumot. Pedig a föld kerek, nem cizellált, keret, sárga rombusz és erezetek.
Emlékszem gyermekkoromban felszabadulva ugráltam az utcán a 100 éves cukrászda előtt, hogy kék az ég és zöld a fű, mily egyszerű az élet. Hangosan énekeltem, a fagylalt is fantasztikus volt. Évekkel később hatalmas tömeg és az öreg tulajdonos meg rideg. Hol keressem az élményeket, hangokat, illatokat és képeket. Hiába megyek oda, nem vagyok otthon, semmi nem emlékeztet rád, szelíd gyermekkorom.
Mit fogtok mondani rólam Istennek?
Van, aki csak hallott rólam, a nevem ismeri, de már Ő is véleményt fog alkotni. Van, aki olvasott és fel volt háborodva, hát még az, aki látott. Aki meg hallott beszélni végleg elítél a porba, nem szeretek szerepelni semmilyen névsorba.
Neve mindent betölt, még azt a nem létezőt is. Nem igaz?
Mt 12,37
Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.
2Sám 14,14
Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem. -
guga
Közösségépítő
Nem mondtam még?
Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
Tegnap arról beszélgettünk a semsis Zsoltival, hogy mi előzi meg a beszédet mielőtt valamit kimondunk a szánkon. Egy bonyolult mérlegelési folyamat, hogy mit közöljünk a másik emberrel, mit kozmetikázzunk és mit változtassunk meg, hogy ne sértsék az érdekeinket. Apró kis hazugságnak tűnnek, mint amikor a háziasszony olyan ételt kínál, amit soha meg nem ennél és csak hárítod, hogy kösz nemrég ettem tele magam és még talán ki is találsz valami ételt, amit láttál, hogy evett valaki. De nem mondod ki, nem akarod megbántani, nem akarsz vele viszájt, pedig ha kimondanád, amit gondolsz magadban, ha a másik ember láthatná, hogy mi jár éppen a fejedben hát összeomlana a világ. Hirtelen rájönne, hogy megveted őt valójában azért, mert koszos a körme, koszos a ruhája, zsírfoltos is és az edény, amibe főzött ragacsos, meg sem érintenéd. Ő meg abból eszik minden nap.
12. Mt 15,11
Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
13. Mt 15,20
Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.
14. Mk 7,15
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
15. Mk 7,18
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
Aztán rájöttem, hogy Jézus nem a test fertőzéséről beszél, de érthető is hisz ha erős méreg jut az ember szervezetébe, akkor az legyőzi Őt. Jézus az ember lelkének fertőzöttségéről beszél, hogy ami kijön a szánkon, amit beszélünk, amit kimondunk és mások hallják, az fertőzött és arról fog minden ember számot adni.
Igen ám, de eszembe jutott, hogy egy másik ember elől eltudom rejteni a gondolataimat, de Isten előtt lehetetlen, látja a legapróbb gondolataimat is
Zsolt 139,2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Ha igaz, hogy minden hivalkodó beszédért felelnünk kell, amit egész életünkben kimondtunk, akkor létezik a rendszer, amivel azt rögzíteni és visszajátszani lehet.
Kell hogy legyen akkor egy magasabb szintű folyamatnak is, miszerint mire gondoljak vagy ne gondoljak, valahol azt is mérlegelem, próbálom terelni a gondolataimat, azt hiszem az maga a lélek, amit már nem lehet lecsupaszítani tovább, nem lehet már atomjaira bontani s Isten előtt mégis meztelen.
Nemrég azt álmodtam, hogy ott állok egy számítástechnikai nagykereskedés bejárata előtt meztelenül és nézem, ahogy zárják be az ajtaját, mert záróra van és a tulajdonos megkérdezte tőlem, hogy kérek e még valamit, mert akkor visszamegy és kiszolgál. Illedelmesen mondtam, hogy nem, persze baromira zavart az is, hogy meztelenül állok előtte úgyhogy miféle illemre lehet ilyen helyzetben gondolni? Végül elmentek haza és váratlanul lejött az égből egy fehér és arany mintázatos papi ruha, amit rám öltöttek és nagyon kemény, merev anyagból készült. Más nem rémlik az álomból, de nagyon emlékezetes maradt, olyan íze volt az egésznek, mint valami ígéret. Bár túlmisztifikálni sem szeretném, kicsi lenne az esélye hogy hallgatnának rám az emberek már csak egy kolomp kéne a nyakamba. Hogyan segíthetnék én bárkin is hisz naponta kétségbe esem.
De azért furdalja az oldalam mégis, hogy mivel rögzíthetik és mivel játsszák majd le nekem. Meg egyáltalán mit, mert nem magnószalag lesz, nem egy cd lemez. Mivel lehet nagy terjedelmű anyagot rögzíteni biztonságosan? Vagy maga a lélek? Hisz emlékszek mindenre, biztos valahogy kinyerik majd a lelkemből az információt, mert akkor agyam már nem lesz, az itt marad a földön.
19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Aztán beszélgettünk tovább a Zsoltival és elmesélt egy történetet, amit hallott, hogy az egyik cigány gyereket felbérelték, hogy esténként menjen el autókat feltörni. Csomagtartókat főleg és ahol volt valami komolyabb rádiós magnó s másnap azt átvették tőle pénzért. Csinálta a srác egy hétig és egy darabig eltűnt, majd egyik reggel komoly arccal odaállt a megrendelője elé, hogy Ő ezt nem csinálja tovább. Miért kérdezték, valami baj van, történt valami?
Igen, válaszolta. Az egyik Audi csomagtartójában találtam 37 millió forintot.
Soha többet nem látták, csak hallomásból tudják, hogy elköltözött az országból nyom nélkül. Mikor hallottam arra gondoltam, hogy milyen szerencsés, aztán mégsem. Egyrészt ahhoz, hogy találjon ennyi pénzt el kellett indulnia kocsikat feltörni, vállalni a kockázatot, hogy megfogják és börtönbe kerül pár ezer forintért. Aztán eszembe jutott az is, hogy valóban én is örülnék ha sok pénzhez jutnék és nyilván lenne egy csomó tervem, házat vennék, biztosítanám a gyerekeim jövőjét, Ők meg a nagy jólétben elrontanák a sajátjukat vagy kitudja. Feltudnák vajon használni okosan? Nem sok millió forintra lenne szükségem, nem arra vágyom hanem nyugalomra. Tudni, hogy nem halok éhen, legyen hol aludnom, legyen egészségem és a feleségem szeressen, a többi már csak ajándék. Szívesen lennék én halász is, ha biztosan tudnám, hogy megélünk belőle biztonságosan és nyugalomban.
Azt sugallja nekem Jézus azzal a mondattal, hogy ne arra figyeljek, amit itt a földön összegyűjthetek, hanem arra, amit magammal vihetek.
De mi az? Mit lehet itt összegyűjteni a földön olyasmit, amit magunkkal vihetünk a halálunk után?
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
Ezt mindenképpen szeretném leírni, nemrég történt meg egy ismerősömmel, remélem nem haragszik meg ha leírom (nem wipes). Vásárolt tőlem egy elég drága telefonkészüléket, de nem egyszerű módon. A készülék vidéken volt és ahhoz, hogy Pestre kerüljön hozzá, le kellett vinnie az én telefonomat, amit a srác megvett és annak az árába számítottam be azt a készüléket, ami végül hozzá került és az Ő telefonja meg hozzám.
Sikeres volt a tranzakció és az ismerősöm haza is vitte a telefont és már szövögette a terveket, hogy ezt vesz hozzá meg amazt, meg bluetooth adaptert.
Vásárolt polírpasztát és korongot, hogy egy karc se legyen rajta, a fúrógéppel felpolírozta. Majd felrakta tölteni és másnap a készüléket már nem tudta bekapcsolni. Garanciális volt a készülék de már problémás, hisz közben ki lett függetlenítve. Adott pénzt a szervizesnek és az átvette, mondta jöjjön vissza másnap. Végül nem tudták megcsinálni a készüléket, adtak neki cserébe egy újat, ami kicsivel olcsóbb volt, de legalább egy év garanciával. A legvégén fáradtan azt mondta elég volt a telefonokból, egy időre leállok, használom ezt és kész vége.
Előző nap már volt valami sejtésem a telefonnal kapcsolatban, mert megfogalmazódott bennem egy magyarázat és el is mondtam magamban, hogy ne sajnáld, nem a lábadat vágták le, ez csak egy telefon.
Másnap pont bent voltam a nagykerbe és hív a nejem, mikor jössz itt vár (mondjuk Lóbelt) már 15 perce. Mondom magamban minek vár? Eddig ilyet soha nem csinált, nem voltam otthon továbbment és kész, jött máskor, de most ott vár rám. Biztos a telefon, elromlott, tönkrement és hazafelé azon gondolkodtam, hogy ilyenkor mi a megoldás? De megelőzött, mondta hogy közben beadta a szervizbe és egy kis pénzért átvették.
Mondtam is neki, hogy micsoda hülye egy ország, ha az osztrákoknál lennénk simán elzavarnának.
Kis apró hazugságok, gondoljuk, kimondjuk és helyezkedünk, hogy ne sérüljenek az érdekeink. Mondom Lóbeltnek, hogy nem más ez, mint bálvány imádás. Az emberek szívében Isten helyett egyre nagyobb tv készülékek, hitelre megvásárolt autó csodák, nyaralások, szép házak és mindenféle földi javak vannak s ha mindent összegyűjtöttek maguknak, akkor a végén kinek adják?
Sokszor gondolkodom azon, hogy miért beszélek én Istenről? Mi abban a jó nekem, hogy kiröhögnek ugyan menj már, csak nem képzeled, hogy tényleg van? Akkor mi ez a sok betegség meg tragédia, olyankor hol van Isten ha meghal egy gyerek, tényleg mindig ezzel jönnek nekem, naponta hallom. Meg, hogy mire vársz, azt hiszed Isten majd megsegít, hát akkor bolond vagy ha arra vársz.
Azért tudnék miről mesélni, az én életemben Isten már munkálkodott.
Ha valaki behozza hozzám a számítógépét, hogy javítsam meg mert bízik bennem, az elvégzett munkámban, hallott rólam és elégedett is velem, akkor ezt elmondja másoknak is, bizonyságot tesz rólam.
Én is Isten munkájáról.
Nehéz ügy, mert Isten nem egy tipikus számítógép szerelő, aki csak úgy tetten érhető az asztal mögött és meghívjuk egy jó sörre , nehezebb megérteni a munkáját, átadni sem egyszerű ezt másnak, főleg hogy közben magában röhög rajtam, hogy mondjad csak hülye gyerek. Apró kis titkok, bár csak láthatnám mi jár a fejedben, mi az a gondolat, rajtam is elborzadnál, hogy folyamatosan a szemedbe hazudok. Fogalmazok és mire kimondom a szavakat már rég mást jelentenek, mint amire én valójában gondolok.
Miért kell az egész életünket szünet nélkül végighazudni, társadalmi szabályok kedvéért viselkedni modorosan és képmutatóan. Nincs aki rendet tegyen és uralja a káoszt, lássa melyik gondolat igaz, melyik hamis és ketté válassza?
Itt van pont ez, amit most írtam. Egy csomó mondatot visszaszedtem, mert na ezt azért már mégse nem azt írtam le, amit valójában gondolok.
Tudtátok azt, hogy a gondolatok közt is van különbség? Van elszálló és méllyen szántó. Az egyik, mint hopp ezt most elérem és megszaporázza a lépteit, de másnap már számára az nem hasznos információ, hisz naponta többször is beletaposunk a gázba, hogy ez most még rózsaszín, feszegetjük a törvényes keretek határait kimondhatatlanul.
De van, ami nyomot hagy még bennünk is, akik gondoltuk, nem csak az aki hallotta és évek múlva is felemlegeti, fontos volt neki, volt abban a gondolatban erő, mondattá lett és valakinek bement a fülén.
A fül az jó találmány, akkor is hallod a dacosan behunyod a szemed és erősen összezárod, hogy látni sem akarom. Isten ilyen, a füleden akkor is bemegy.
Mk 4,9
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
Aztán meg mondom magamban, hogy micsoda egy kretén vagyok, hogy nem gondolok Isten dolgaival. Elbohókázok az ismerőseimmel, elviccelődünk és még ha tudom is, hogy komoly bajban van akkor sem hozakodom elő Istennel, inkább megtartom magamnak, csak gondolkodok, de nem mondom ki, nem beszélek róla, nehogy hülyének nézzen.
Csel 5,29
Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.
Meg ott van az Öt tálentom példázata is (bocs ez kicsit hosszabb):
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
Azt vettem magamon észre mostanában, hogy én is a földbe ásom Isten szavait, inkább a testemre koncentrálok a lelkem helyett.
Rm 8,9
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Zsolt 17,3
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
Gondoljátok meg, hogy mit beszéltek inkább Istent polírozzátok. -
guga
Közösségépítő
[link]
Az történt, hogy a kisebbik fiam Benjamin ráejtett a lábára egy könyvet. Szerette volna lapozgatni, leemelte a polcáról és kicsúszott a kezéből majd ráesett a kis lábujjára. Éktelen visításba kezdett és nem tudtam megvigasztalni, csak záporoztak a könnyei. Én vigyáztam rá, csak ketten voltunk és nagy volt a szívfájdalma. Lefektettem az ágyra és próbáltam elvonni a figyelmét. Egy körtét adtam a kezébe és úgy tett, mint aki nem vesz róla tudomást, mert akkora fájdalma van, holott tudtam biztosan, hogy inkább lelki seb, nincs komoly baj.
Kicsit elfordultam, gondoltam ez majd segít. Olyankor az arcával nem kell színészkednie csak a hangjával és hallottam, amikor még fájdalmasan sírt, de mint aki cumit kapott közben a szájába, beleharapott a körtébe
Mondtam is neki, hogy fiam egyszerre nem megy a sírás meg a körte evés, mert baj lehet belőle, az egyiket átvállalom. Majd én sírok, addig te egyed a körtét és elkezdtem szipogni, sírni.
Elébb nem akart részt venni a játékban, csak sírt tovább szájában egy falat körtével. Aztán mondtam neki legyen, rendben. Én eszem a körtét, amíg kisírod magad, de nem adta, visszarántotta a körtét.
Mondom neki ez így nincs rendjén, kedvezned kéne nekem is. Legyen úgy, hogy én addig nevetek, amíg te sírva megeszed a körtét. Kicsit rötyögve sírt tovább, mint aki nem tudja eldönteni melyik a fontosabb, de a falat körte még ott vigyorgott továbbra is a szájában. Mesterkélten nevettem, hogy túljártam az eszén és megtarthatja a sírást a körteevéssel egyetemben, én pedig nevethettem.
Aztán nem tetszett neki, egy pillanatra átvigyorgott az agyán, hogy inkább sírna is, nevetne is meg enné a körtét, hogy nekem ne maradjon semmi, ezen olyan jót nevettem, hogy Ő is elnevette magát és még a körtét is elvette a szájától, hogy szabadon tudjon kacagni, mert sírva nyúltam a körte után.
Próbáltam színlelni a sértődött irigységemet és érvényt szerezni az akaratomnak és pityeregtem, Ő közben kacagott és rázkódott bele a mellkasa, hogy apa milyen vicces, hol sír hol meg nevet.
Nem tudom máshol is így csinálják, elvonják a figyelmét és mindjárt nem is fáj annyira?
A nagyobbik az már nehéz eset, neki ilyen színjátékokkal nem lehet beadni, hogy nem is fáj neki semmi.
Mostanában nem elesik, mint mikor kicsi volt és leporoltam, az öntudata sérül.
Mondjuk jogtalanul gondolom, hogy a testi fájdalmak már nem hatnak rá, hisz nemrég egy két órás biciklizés után elesett és tényleg komolyan fájlalta a térdét, de pár perc múltán már inkább az öntudata került előtérbe, hogy nem bírja elviselni, vele ez megtörténhetett.
Aztán hazaértünk és előre közöltem a nejemmel, hogy a Leventének most van 10 rossz híre.
Mert Ő általában olyan, hogy ha elmegy kéthetes táborba, akkor ha megjön a nyakunkba zúdítja az összes rossz hírt és minden lelki fájdalmát, hogy Őt mennyi sérelem érte s mikor már éppen megszánnád, hogy jaj szabadítsuk fel rabszolga, akkor egy hirtelen mozdulattal elmosolyodik, majd belekezd, hogy képzeld és utána napokig meséli s tulajdonképpen kiderül, hogy végig jól érezte magát, erre elengeded a tanárnő nyakát.
Mondom is magamban milyen puhányság, hol lesz ez kemény jellem, hol fogja bírni a sarat. Nekem nem volt kinek nyávogni, holott nem csak lelkileg, hanem fizikailag is sérültem ily zsengetájt.
Megyek haza s mostohaapám ül a fotelben, a dohányzóasztalon egy üveg Zöldszilváni. Mondja nekem így félrefordulva a tv elől, ami elé előző héten hozott Romániából egy színezett üveglapot, ami azt az érzetet akarta kelteni bennem, hogy tulajdonképpen ez egy színes tv, de nem erről akartam beszélni, hanem a vetélkedőről. Mert kedvelte az ilyen játékokat és nyert is pár könyvet. Épp csak odavetette, hogy fiam takarítsd ki a konyhát! Mondom neki rögtön, hogy kész van az előbb már kitakarítottam és ténylegesen úgy volt, mert én kérés nélkül is megfogtam a seprűt, nem kényszerből, zavart a kosz és a rendetlenség, ezért rendet rakta, kitakarítottam.
Mostohaapám indulatot vélt kivenni a hangomból, tiszteletlenséget és odacsapott egyet a nadrágszíjával a fejemre. Katonai nadrágszíj, egy életre szól, akárcsak a nyoma. Ha végigsimítom a fejem még mindig érzem a heget.
Nem emlékszem semmire csak a véres hóra, ahogy anyám emelt fel a földről.
Mostohaapám bent duzzogott a szobában és kizavart, hogy eridj itthonról. Megindultam ki az útra a biciklimmel, de ott elestem és egy darabig ott maradtam.
Valaki meglátott és szólt anyámnak, aki a közelben dolgozott és mentőt is hívtak. Soha akkora gondoskodást nem kaptam, mint akkor hirtelen megöleltek és próbálták elvonni a figyelmem, hogy nem is fáj az neked annyira.
Ne sírj fiam! Ez még nem a pokol.
[link] -
guga
Közösségépítő
A nagy hal backup kishalál/kékhalál
Egyik kedves ismerősöm Seba megvált a munkahelyétől egy jobb élet reményében. Internetes szolgáltató céghez szegődött és a netre kapcsolódás feltételeit építi ki a szolgáltató részére. Visz magával egy laptopot és azon ellenőrzi le, hogy a netkapcsolat aktív e. Az ügyfél számítógépéhez nem nyúlhat hozzá, mert még a korai szakaszban elintézte a jó nép néhány bírósági perrel, hogy az rontotta el a számítógépét, aki bekötötte az internetet. Kinyitotta a gépet, beépítette a hálókártyát és többet nem kapcsolt be a számítógép.
Seba ismerősöm egyszer csak telefonál, hogy figyelj itt vagyok egy ügyfélnél is nincs a gépben hálókártya. Valami kis gép de működik, mikor mehetnének, de adom a hölgyet beszéljétek meg.
Háló, délután igen, ebédelek és...
Szombat 13:50
Csengő, megrezzenek, mert ugyan tudtam róla, de nem hittem benne. Elfelejtkeztem róla, hogy jönnek. Sebaj gondoltam egyszerű meló, csak leveszem a fedlapot, becsavarozom a hálókártyát a helyére, fedlap vissza, feltelepít, netkapcsolat ki az asztalra és beírom a jelszót. Hazamegy és rákattint, boldogok, ez már a világot jelentő deszka.
Szombat 13:60
Idős házaspár, a nő köszön elsőnek és Ő lép oda elém és fog velem kezet. A férfi leül addig egy székre, na mondom itt vajon kinek milye van a nadrágjában? Kérdezem a férfit, hogy könnyen idetaláltak? Persze, forgalom sem volt, válaszolta a nő, a férfi pedig bólogatott. Bekötötték már az internetet?? Kérdeztem provokatívan és határozottan a férfi felé fordulva és idézőjelbe téve, hogy a választ is tőle várom. A barátja, aki ajánlotta bekötötte, Seba vagy mi... tanakodik a nő. Ez már valami, azt hiszi nyeregbe kerülhet velem szemben. Hozzá van szokva a nyulakhoz, amiből készül a bunda meg papucs bensője. Ez még nem találkozott oroszlánnal, nem harapok én de tartásom az van. Mozdulatlanul, mereven bámultam a férfire, mint aki nem hallotta a felesége válaszát.
Zavarba fogsz jönni és kész, értek hozzá.
Egy darabig rángatta a szemét minden irányba és sűrűn pislogott rám is, de aztán megadta magát, a szemembe nézett és igen, igen volt kint a barátja szinte zokogta, de a végére elcsuklott a hangja és elhalkult, melyik oroszlán támad rá a kettő közül?
Felrakom a gépet az asztalra, régi Acorp ház és táp, a táp alig nehezebb két zsemlénél. Bekapcsolom és bejelentkezik a vga kártya bios-a. S3 akármi, de már agp és 8mb. Nem mozdul, jönnek a másodpercek feltartóztathatatlanul.
Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor fel kellett ismernem, hogy ez a gép nem fog elindulni. Engem ajánlottak számukra, bizton keressék, gondolom most az jön, hogy drágán vették és soha nem volt semmi baja.
A nő próbál kívülállóként viselkedni, mint akit nem érdekel az egész, de azért belépett a pultom mögé és két lépést előre. Kérdezem tőle mindig ilyen lassan kapcsol be? Nem, még soha nem csinált ilyet, nagyon drágán vettük mondta és még egyet lépett előre. Kétszeresen is rossz helyzetben voltam, mert nem elég, hogy nem tudtam neki elmagyarázni, még ráadásul ülve is voltam, Ő meg állva.
Szombat 13:70 (jó poén mi?) (ezt egy darabig most tovább viszem, mint 13:80 hi-hi, hátha kitudok hozni belőle valamit).
Felálltam s a szemébe néztem. Nem szeretek a beszélgetőpartnerem helyett egy sarkot, asztallapot vagy balra fent a plafont figyelgetni, ami egyenes jele a hazugságnak és a fantáziálásnak, én a szemébe nézek keményen.
Parris advice
Re: möhh
Kinney advice
Fwd:
Re: LETTER
Hoover advice
Rodrigues advice
Work which way a mountain and nay, they said, here, for joy.
All love enhancers on one portal!
He
Real investments in GOLD
Hale advice
Fraser advice
Stahl advice
On your just proceeding Ill.
Bolton advice
out, before thine enemies: which ye not. Of the head; Judah
Re: Is this is?
Best love dr@gs at best store!
Tucker advice
Franco advice
Gay advice
Bezzeg az én időmben, az ember leste óránként a leveleket, írt valaki? Most meg percenként jön, de most sem ír senki, csak egy gép, egy program küldi.
Egyet azért kiemelnék, van köztük egy fizetővendég, wipest ki nem hagynám egyetlen sztoriból sem, belőle élek, Ő meg rajtam éli ki magát.
Re: möhh
Feladó: xy <wipes@freemail.hu>
Címzett: Zvolenszki ''Zoltán'' <guga@interware.hu>
Zvolenszki Zoltán <guga@interware.hu> írta:
> Légysz hívj fel ha felébredtél, extra sürgős.
> Kéne az NF7
>
>
nem ébredtem fel
van 2*512/400 egyforma ramod?
az nf7 mellé csapnék még 3*256/400-at cserébe
áááááááá
kötty
w
Ajándékozz személyre szabott zenei válogatást karácsonyra!
http://zenearuhaz.t-online.hu/index.php?m=xmasminishop
A nő állt velem szemben mozdulatlanul, én közben elgondolkoztam és a wipes is eszembe jutott, pont úgy ahogy leírtam. Már mondtam neki, hogy a levelezésünket egyszer kiadom abból gazdagodom meg.
Szombat 13:78
Elsőnek a férfi hagyta el a szorítót. A nőre csak futólag rámosolyogtam, de úgy hogy biztos ne felejtse el a telefonszámom ha a szomszédja szóba hozza, hogy képzeld elromlott a számítógépünk.
Alig vártam, hogy kívül legyenek, nekiestem a gépnek. Darabokra szedtem, ki az asztalra alaplap + cpu + ram + vga, de nem megy. Élesztgetem néhányszor majd csere. Volt egy régebbi TNT2 a polcon azzal bekapcsolt. Visszarakom az S3-at ugyanaz, a gép nem megy.
Na mondom magamban minden rendben, telepítek rá egy rendszert és kész, összerakom. Újra bekapcsolom és akkor látom, hogy 32mb ram van benne, a telepítéshez beraktam 2X 128mb ramot, majd végeztével a felét benne hagytam.
A polcon találtam egy ppga 533MHz processzort, kicseréltem a 300-ast.
Szombat 13:95
Bontok egy sört, bootol.
Szombat 13:99 partíció? Legyen 2 X 20gb
Szombat 13:115 újaraindul vagy 15 másodperc.
Szombat 13:119 D36**-QDF**-BTW**-BT7**-43M**
Szombat 13:128 Neve? Akarja e? Ismerje meg? Lehet, hogy veszélyben van? Igen?
Kéne rá egy totálkommander.
Beállítom rajta a netkapcsolatot és felhívom a tulajt, hogy kész a gép.
Szombat 13:157 csak tudnám miből gondoltad, hogy majd 99 után 14:00 jön? Egy óra 60 percből áll, nem tudsz számolni?
Szombat 13:168. Ez több, mint egy hét, de csak egy fél nappal, annyival sikerült túlélni.
A férfi jött érte és szabadkozott, hogy igazából a nejének kéne itt lennie, mit neki szemtől szembe, mint férfi a férfival. Mondom neki, ahogy megbeszéltük 2000. A hálókártya a helyén, csak kattintani kell egy ikonra és ó ió ció áció káció akáció vakáció kommunikáció.
Arról meg nem kell tudnia semmit, hogy mennyit vesződtem. Nehezen értenék meg, hogy vettek sok pénzért egy gépet, évekig használták majd jött az internet utáni vágy és most hirtelen nem megy. Hisz eddig nem volt semmi baja.
A nejem is kérdezi tőlem, hogy hol tehetnék ezt meg?
Szombat 13:192.168.0.1 ezt tudtam kihozni belőle, bekötötték a netet. -
guga
Közösségépítő
Achtung, achtung mi legyen?
...és kinek az akaratja?
Figyeled, hogy nem veszed észre magad? Észrevetted, hogy nem figyelsz magadra?
Tegnap beszélgettem a nejemmel a kádban, azt mondja az anyukája mondta neki egyszer, hogy „na hol lehet a legjobbat beszélgetni?”. A kádban. Ülünk a kádban egy üveg pezsgő behűtve és csodálkozunk magunkon, mint egy gyermek, hogy ennyit sikerült együtt lehúzni. Mondom neki úgy elment 10 év, hogy észre sem vettük. Itt a két lurkó, szuszognak a szobában, jó nekik. Tudnak szünet nélkül mosolyogni.
Kérdezem milyen férjet gondoltál magadnak? Mondja nem volt különösebb igénye, mert előtte már pár férfi megalázta, akikre felnézett.
Én is kerestem, hogy kire vágytam, de csak a vágyra emlékszem, hogy mérhetetlen mély volt, végtelen s örök, hogy jöjjön végre az életembe az az ember, akivel egybe olvadok, egy lesz a testünk a lelkünk, a legkisebb hibánkat is nagyra tartva, mert néha hibázunk, de azzal nyerünk, mert ha Isten velünk, akkor ki ellenünk?
Mindegy ki az, csak feleljem meg ennek a picike elvárásnak, hogy nem a személyére tekintek, nem a nagyságára, hogy hozzá képest milyen kicsiny vagyok, hanem legyen egyenlő velem, azaz ha igent mondott, tudjon mondani nemet.
7. Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
8. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
9. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
Mire mondott igent? Örök hűséget esküdött, holtomiglan, holtodiglan én veled vagyok, kimondta, ott voltam s hallottam, erre én is igent mondtam, igen akarom. Legyen egy velem!
Rm 8,39
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Aztán kérdezem tőle, hogy sosem érezted úgy, hogy kevés vagyok, nem vagyok elég jó neked. Ááá azt mondja nézd meg, akikről azt gondoltam, hogy jók lennének már nincsenek együtt és a lánya is Londonban él. Nekünk meg itt van ez a kettő. Aztán arról beszélgettünk milyen rossz érzés lesz először elengedni egyedül, úgy hogy tudod nem szólhatsz rá, jaj vigyázz ne hajts a kocsik elé. Kevés ideje én viszem Őt iskolába és végig vihogjuk az utat, megállunk fát nézni, hogy nézd fa, de kafa. Aztán mondom neki ne menj fel a dombra, mert úgy gurulsz le, hogy összetöröd magad meg a táskád. Tudod te milyen drága volt? Az engem nem érdekel, hogy veled mi van de nehogy már másik táskát kelljen vennem.
Szóval érted, aztán meg vihogunk, hogy milyen hülye mindenki, kerékpár úton lopakodunk, a kerékpáromon lopakodok, legugolok, lehajolok és egy szintbe kerülök a vázzal, gurulunk így az emberek között és gurgulázunk a röhögéstől, mindenki milyen hülye.
S pont ez történt akkor is, amikor egyik este jöttünk haza és zöld lámpát kapott, tekerek utána de még messze vagyok a zebrától, Ő meg éppen rajta az elején és jön egy mentő szirénázva a keresztutcából. Mivel még nem közlekedett és nem tudja, hogy a mentőnek megkülönböztető jelzése van és az mindennél nagyobb, a kék zöldebbet kapott. Csak kihajtott eléje és én meg teli tüdőből üvöltöttem, ja vigyázz ne hajts a kocsi elé és a kezem elé kaptam a szám.
Szóval ettől féltem, mert még olyan kis gyerek, figyelmetlen. Még 2-3 év és utána egyedül fog menni az utcán, de néhány alkalommal követni fogom Őt messziről, nehogy észrevegyen.
Isten is ilyen velem szemben, tudom hogy messziről követ, látja minden lépésem és ha vihognék, hogy nézd mindenki milyen hülye, pörög a kerék, köztetek lopakodok, táska vagyok, tudod milyen drága? Valaki az életével fizetett érte/értem/érted, hogy a terhedet Ő cipelje, ő legyen a táska az élet iskolája.
S ha vihognék, hogy jaj már Apám milyen autó? Akkor nem az a lényeg, hogy milyen elé.
Beavatkozom, legyen tőlem zöld vagy kék, villoghat ezer színben. Ő az én terhem, soha nem tévesztem szem elől. Aztán megyünk iskolába.
27. 1Kor 6,20
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
28. 1Kor 7,23
Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
Szóval ott tartottunk, hogy a kádban. Mondom neki tegnap láttam egy filmet és volt egy néger apap benne, aki várta a fiát a ház előtt reggel. Az meg a budiban ült és füvezett. Közel nagykorú volt már és az Apja biztatta Őt, hogy költözzön el otthonról, mert elég nagy már. A nővéred is kirepült, neked is ideje már. Alig várom, hogy anyáddal meztelenül körberohanjuk a házat. A nagy segge, ahogy himbál előttem tűsarkúban, hogy bohh, bohh meg flump, flump én meg utána és a farkam jobbra huss, a golyók meg balra. Farkam jobbra, golyók balra. Huss.
Naaaaaaa Apa! Ne beszél már így Anyáról. Igen, hümmög az öreg, estére megjátszom Anyáddal.
Aztán nevettünk és ittunk még egy pohár pezsgőt. Azzal mindketten egyetértettünk, hogy jobb ha belenyugszunk és beletörődünk, hogy itt fogunk maradni örökre. Megint vihogtunk de a lelkünk mélyén bíztunk benne, hogy Isten rajtunk tartja a szemét, bár nem lehet Őt észrevenni, csak messziről figyel, néha kapja csak a keze elé a száját.
Ez meg már olyan mély fogalom, hogy az egész Bibliát beidézhetném.
Nem hiszed el? Vagy csak egy részét? Féligazságokban hiszel? Isten nem fél, bátor és ki mondja akarom, legyen meg, legyen enyém, legyünk eggyé. Vagy csak szavak?
Jn 1,13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
A fiad vagyok, vagy nem? Megismersz? Bár már rég nem láttuk egymást.
2Kor 5,21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Nem vagyok bűnös, igaz ember vagyok.
Aztán megint nevettünk, csak ültünk és vihogtunk a kádban. -
guga
Közösségépítő
Védtelen
Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
Ha megkérsz egy 3 éves gyermeket arra, hogy mondja utánad azt a szót, hogy végtelen, akkor azt hallod vissza, hogy védtelen.
Ha gonosz akarnék lenni, akkor ennél az egy mondatnál már is be kéne fejeznem a sztorit és elvárni, hogy megértsd.
Az ha valaki őszinte, nyílt, teszem azt naiv, az negatívum? Vagy védtelen?
Kivel szemben védtelen? Azokkal, akik nem őszinték, nem nyíltak és nem naivak?
Ez a két tábor egymástól, mint olaj és víz elválasztható.
108. Gal 5,14
Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
109. Ef 4,25
Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
Egy őszinte ember elvárja, hogy vele szemben őszinte legyek, aztán ha becsapom csalódik s megedződik, legközelebb Ő fog megcsalni engem.
Egy olyan ember, aki bizalmatlan, az úgy gondolja, hogy én mindenképpen becsapom, ennek vagy a védekezési mechanizmus érdekében hazudik.
Ma este mentem a nagyobbikért az operába. Nem előadáson volt, hanem előadáson. A diótörőt adták elő, gyerekkórusban volt benne. A kerékpárúton próbáltam belehúzni, hogy odaérjek érte időben, mert az előadás után kijön az utcára és úgy érzi magát, mint egy hajótörött. Hiába a sok hullám, az egyik sem őtet veri.
13.Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.
14. Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
15. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
Nagyapám sokat mesélt arról, hogy az apja megverte, ennek ellenére mégis tisztelte. Apám is ugyanezt mondta Nagyapámról, sőt én is ezt mondom Apámról, de velem mégis történt valami, nem úgy gondolom már.
Sőt, nem is gondolom, hanem pontosan tudom, hogy a fiam nem örökölte ezt a vesszőfutást.
Jogállamban élünk, ma már nem erény, hanem családon belüli erőszak. Pedig hányszor emeltem már pofonra a kezem és pulykavörös voltam, de be kellett érnem azzal, hogy csak gondoltam. Soha nem emelnék rá kezet.
Magamban őrlődök és látom milyen szemtelen, ismeretlen fogalom számára az igen Apám. Főleg ha ismerős jár nálunk és ha megfeddem előtte a gyereket, mindjárt sajogni kezd a szíve, hogy hagyd már azt a gyereket.
Aztán hazamegy, én meg maradok a gyerekkel, aki pontosan tudja, hogy még a család barátai is megvetik az ellene irányuló fellépésemet. A fiam nagyobb tömegbázissal rendelkezik és a jog is az Ő oldalán áll ha testi fenyítést alkalmazok, teszem azt elszalad egy pofon. Elmúlt 10 éves, elkelne naponta egy tasli. Ha adnom kéne neki egyet és támasztja az indulat, akkor is csak gondolatban, mert már olyan nagy gyerek, hogy nézne ki már az ha a 63 éves Apám lekeverne egyet én, mint 40 éves hogyan üthetném a 10 évest. Hisz vannak már önálló tervei és külön világban él, naponta egyszer orrtörlőt csapunk s ha olyankor lelkileg nem is, de testileg összeolvadunk, mindkettőnk tenyere bizsereg egy darabig és a bizsergés idejére a másikra emlékezteti. Pont tegnap néztem, hogy gyerekek közt milyen kicsi, korán van még, vagy túl késő.
Ott tartottunk, hogy belehúztam a kerékpárúton és több alkalommal le kellett lassítanom, mert ráparkoltak a kerékpárútra az autósok. Amúgy is feszült este van, hiába a sok karácsonyi fény, szmog lepi az utakat és dugó, a villamos türelmetlenül csilingel, egy riasztó, kiabálnak egymással, hogy nem látod te? Utána meg egy cifra jelző. Magamban már minden erkölcstelenséget elkövettem a kerékpárúton hagyott autókkal, amikor is a szerencse az utamba szegődött. Éppen szállt ki a kocsijából és nyomta rá a villantót. Erre odaszóltam neki egy durvát és egy jelzőt, erre azt mondja három órája kering már hogy megtudjon állni. Egy idősebb járókelő is beszállt, járni alig tudott, de a botját gesztikulálva legalább 3 centimétert elemelte a talajtól nyomatékul. Gondoltam fordul a kocka és itt a forgónyomaték, a centripetalitás.
Miután észrevette, hogy a harmadjára elmondott három órája kering szöveg sem hatott és még mindig lázongunk az önkényesen megváltoztatott rendszere ellen, végre megfutamodott. Rávillantott az autójára, bőrülés és már bent is volt, beindít, indultam én is. Pár méter után azonban ösztönösen hátrafordultam, az ember sem hagyja ott szó nélkül a szarát, vagy ne vetne rá egy utolsó pillantást.
Bőrülés ismét villantott egyet, anélkül hogy arrébb ment volna. Éppen szállt ki az autójából, zakóját a hátára csapta és futva menekült a gyalogosok közé a járdára. Ő ezt már akkor is tudta, amikor készült jóvá tenni, engedékeny, alázatos lenni és csak azért csinálta, hogy becsapjon, csak azért ült vissza.
Egy őszinte ember elvárja, hogy vele szemben őszinte legyek, aztán ha becsapom csalódik s megedződik, legközelebb Ő fog megcsalni engem.
Ha megkérdezed tőlem mi az a végtelen, akkor csak gügyögve tudok válaszolni, hogy védtelen, vagy jobb lenne ha ráparkolnék az útra?
Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
A út az azért van, hogy járjanak rajta, a parkolásért fizetni kell. -
guga
Közösségépítő
Egyik ismerősöm, aki születésétől vak (így ezt sem tudja elolvasni hi-hi), szeretett volna bemutatni egy barátjának. Szombat ebéd utánra beszéltük meg a találkozót az Örsön a bkv jegypénztárnál. Mint általában mindig, amikor valakivel találkozót beszélek meg, előtte már 10 perccel ott vagyok a kialkudott helyen.
Vak ismerősöm, akit mostantól fogva nevezzünk Gyurinak (kérem ne horkanjon fel most minden György).
Gyuri időben jött, ahogy a másodperc mutatója betöltötte a posztját felbukkant a legfelső lépcsőfok felett, ahogy a fehér bottal letapogatta maga előtt a területet.
Odaléptem hozzá és ráköszöntem, szervusz Gyuri és nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy egy olyan emberrel beszélek, aki engem nem lát s mégis ugyanolyan magabiztosan viselkedik velem szemben, mint én vele. Meg van róla győződve, hogy ugyanannyi információval rendelkezik rólam, mint én róla. Holott nekem nem csak az az előnyöm van meg, hogy én látom Őt, hanem az is, hogy Ő nem lát engem. Köszönés után bátran szamárfület mutathatnék neki, kiölthetném rá a nyelvem és az egészből nem venne észre semmit. Talán ha valaki indokolatlanul felnevetne a környezetünkben és felismerné Ő is, hogy az a nevetés nem kötődik semmi olyanhoz, amit Ő nem lát. Csak a hangomra, a szagomra és a kézfogásomra alapozhat, de számára a szem a lélek tükre olyan fogalom, mint nekem Isten, amiben lehet hogy Ő is hisz, pedig még nem látta, én sem pedig nyitva tartottam a szemem
Próbáltam az érkező HÉV szerelvényre koncentrálni és úgy álltunk meg, hogy Ő kicsit előttem s ez bennem azt az érzetet keltette, hogy nekem kell rábíznom magam. Részben, mert akire vártunk én még nem láttam, továbbá a legtöbb információm az volt róla, hogy beszélt már Gyurival többször telefonon és Gödöllői. Magamban rákérdeztem tréfásan, hogy „és hogy néz ki” de magát a kérdést már nem mertem feltenni. Az utolsó pillanatban derült ki csak, hogy akit várunk szintén vak. Mikor Gyuri elmondta a földbe gyökeredzett a lábam. A kezem elé kaptam a szám, néma sikoly s nem látott sötétség. Ezek ketten hogy ismerik meg egymást? Aztán elárult egy titkot, hogy az ismerőse Imre nem születésétől vak (kérem ne horkanjon fel most minden Imre).
Nagyon is jó, hogy itt vagyok veregette meg a vállam a sötétben, mert ha Imre a megbeszélt hely közelébe ér, akkor csak a nevén kell szólítanom és elkezdi a hang irányába fordítani a fejét reflex szerűen ugyanúgy, mint amikor még látott.
De erre nem volt szükség, mert már messziről láttam a fehér botot.
Gyuri és Imre bár előtte még személyesen nem találkoztak s dacára annak, hogy jelen pillanatban sem látják egymást, régi ismerősként üdvözölték egymást. Átölelkeztek, mert ez egy határvonal, amit átléptek. 2 éve beszélnek hetente egyszer telefonon és most végre eljött az idő, hogy a sötétben megérintsék egymást, számukra az, hogy könnybe lábadt szem, olyan mint nekem Isten.
Mégis ugyanazt érzik.
Egy pillanatra behunytam a szemem, elképzelni, kicsit megélni hogy milyen lehet nem látni és csak a hangokra hagyatkozni és pont amikor azzal kezdtem magam nyugtatgatni, hogy becsukhatom a szemem, mert úgysem látják, akkor jutott eszembe, hogy mások esetleg hülyének néznek, ahogy állok itt becsukott szemmel.
Rémülten nyitottam ki a szemem és gyorsan körbenéztem nem e vett észre valaki, hogy ismeretlen vizekre eveztem. Közben eszembe jutott az, hogy na ez mindjárt mekkora jó dolog, hogy én rémülten kinyithatom a szemem, mekkora előny, Gyuri ezt nem teheti meg. S még az az öröm sem adatott meg neki, hogy Imrét jól megnézze magának, akár csak egy percre is, Isten nem engedi. Egy percet sem, nekem meg végig kell néznem, ez is egy-féle ítélet. Neki is meg kell tanulni együtt élni vele és nekem is azzal, hogy mindezt látom s nyomaszt a tudat, hogy Ő is ugyanolyan felszabadultan éli az életét, mint én.
Aztán hetekkel később, pontosabban ma délután, megyek át a zebrán s a túloldalt egy vak cigány áll a zöld lámpánál. Tőle balról autók fordulnak ki sietve, hogy még beleférjenek a zöldbe, edzett szülőnek kell ahhoz lenni, hogy az ember határozottan kilépjen eléjük gyerekkel. Én a nagyobbikkal mentem át de kerékpáron s ahogy átért a fiam letámasztottam gyorsan egy oszlophoz és karon fogtam a cigány embert s mondtam neki határozottan, hogy jöjjön. Hallotta Ő hogy fordulnak ki az autók és azt is, hogy az egyik dudált, amikor megállt hogy a vak cigány menjen át előtte. De az a vak ember nem látta csak hallotta a dudát sürgetőleg, hogy ne lépjen eléje. Ezért aztán megállt és türelmesen várt, hátha valaki megszánja és kiszól az ablakon: tessék bácsika, menjen csak nyugodtan.
Gyuri bemutat Imrének, mint közös ismerőst, akit eddig még nem látott, de tegyük hozzá de faktum, hogy ezután sem fognak. Sőt tetézném még ezt azzal a kis geggel, hogy úgy eltűnök a helyszínről, mint akit sosem láttak, ennek ellenére megbíznak bennem, mert Imre aki vak és ilyen hátránnyal kell élnie az életét valakire támaszkodnia kell ebben az ismeretlen világban és az éppen a Gyuri, aki merészen ajánl, hogy fogadjon a bizalmába, de azt már nem mondhatta, hogy én láttam dolgozni, tényleg remek a srác. Imrének elromlott a számítógépe és ott volt a jobbjában egy szatyorban, azt mondja hiénák a gödöllői számítógép boltok nem meri rájuk bízni, eddig is kilopták a szemét.
Miután kezet fogtunk próbálta nekem elmagyarázni, hogy hogy néz ki a hiba, amit tapasztalt. Kérdezném rutinból, hogy mit látott a képernyőn, mi volt a hibaüzenet?
De meggondoltam magam, hagytam hogy elmagyarázza, hogy vezessen, a hiba okát feltárja. Ugyanis Ő csak a hallottakra alapozhat, hogy mit hallott. Azt mondja egy csippanás után egy kattogás, majd a monitor mint, amikor a jég reped, kis szünet, egy érdes hang, mint amikor a macska dorombol de kihangosítva (mondom magamban ez biztos a floppy), megint csippanás egyet és újra a jég bereped.
Magamban megkönnyebbültem, hogy na ez biztos egy púpos kondi lesz vagy a ramja rossz, de a legjobb ha a szoftveres hiba, én ezt már becsukott szemmel megállapítom, mind ezt egy vak ember elmondása alapján, arra támaszkodom.
Aztán rémülten nyitom ki a szemem, nehogy valaki észrevegyen.
El se olvassátok hi-hi. -
guga
Közösségépítő
Majd babrálok ám veled ki ha én nem IV. (uccsó) rész
Van egy eladó galambom, amit nemsokára elengedek.
Nem szeretem elhúzni a dolgokat, van amik automatikusan elodázódnak, mint a mosdókagylónk „beljebb” csavarozása, meglazult a falban a majter és kijjebb csúszott a falból a tartócsavar 2 centimétert s vele együtt az egész, eláll a faltól. Na ezt például évek óta készülök megtenni. Ma is konstatáltam és úgy döntöttem, hogy majd holnap, mert bonyolult. Kimenni a pincébe a csavarhúzóért, kivenni a konyhaszekrényből a gázpalack kulcsát. Minek mikor ülhetek a gép előtt is és sok emberrel kommunikálhatok ez helyett. Majd holnap, ha nem lesz net.
De van, amit sietek megtenni, nem kapkodom el, de ha kigondoltam magamban egy sztorit vagy egy mondatot, ami köré építkezhetek, akkor azt mindjárt meglépem, gyorsan megörökítem. Az első lépés a cím, a legfontosabb, sőt elvileg mindent elárul. Hasonló a szerelem első látásra, én magam az index.hu, a ma.hu + egyéb hírportálok főcímeit futom végig magamban. Az esetek többségében elég elolvasnom a címet és már pontosan tudom miről van szó a részletek megtekintése nélkül. Csak kivételes esetekben olvasom el magát a cikket is. Szóval a cím mindenek felett. Aztán jön a bevezetés, az első részletek, amelyek beleavatnak bennünket a titokba, hogy mire számíthatunk. Akár egy dallam, amit egy zeneszerző komponált előbb fejben, majd elgyakorolta, papírra vetette, másoknak is előadta, a kor haladtával rögzítették, nekem meg több száz évvel utána csorognak a könnyeim, hogy a zeneszerző a fejéhez csapott: ez a dallam jó s lőn első nap.
Milyen furcsa, hogy a bevezetésről írok a befejező részben
Így kibabrálni veled.
Az első téglasor után jön rögtön egy vékony réteg majter, az a kötőanyag. Kb. 20 éve írok , pontosabban próbálgatom a mancsomat. Mindegyiket téglasornak szántam és csak nemrég támadt az az igényem, hogy összegyűjtsem, kinyomtassam mindet, de kéne közéjük valami kötőanyag, mert önmagukban az írások célt tévesztett tömeg. Meg kell adni az irányvonalat, egy kettőspontot és a zárójel bezárvát. 20 évre visszamenőleg összeszedem a gondolataimat. Amit a legszívesebben látnék viszont az az első, amit leírtam, hogy ez jó. Vers lehetett egy magyarórán és könyvutalványt kaptam érte, mint fődíj. Petőfinek van egy verse, a levél akárkihez, arra írtam egy választ (érted: mármint én a Petőfinek oszt csorgott a könnye, pedig több száz évvel előttem élt) régen volt. Talán bátyámnak, volt egyáltalán testvére vagy csak egy rendbontó volt, akinek nem tetszett az akkori rendszer, kard ki kard? Oldások s kötések, meglazult a falban a majter. Mi?
Így kibabráltak veled.
Volt egyszer egy lány, akinek 2 hétig csaptam a szelet. Egy cipőboltban volt eladólány, sokat nevetett, kicsit szőke volt meg haza is kísértem. Egyszer csak azt mondja, hogy Ő nem is tudja mit gondoljon felőlem, nem tud komolyan venni, azt hiszi csak hülyéskedek. Pedig ha tudta volna mennyire nem, mennyire megtévesztő a külsőm, a modorom, a hangnem és a zárójel bezárvám. Halálosan komolyan gondoltam, beleadtam mindent. Így vagyok én ennek az írásnak a címével.
Majd babrálok ám veled ki ha én nem, de Majd babrálok ám veled ki hát én-nek indult, csak változtattam rajta kard ki kard alapon, hogy ne legyen olyan merev. Úgy véltem érthetőbb 4 in 1. Átfutottam a címeken, a többiekén és megakadt a szemem az enyémen, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán rosszul töltöttem le az oldalt, szöveg van a hibában, nem hiába, kilazult a majter.
Hány emberre jut egy hős? Úgy értem minden kornak megvan a Petőfije s abból nem is egy? Hány hőst kell eltartanunk ma? Vannak egyáltalán ma hősök? Élnek ma Petőfik, Rákóczik és Kossuth-ok, akiket 50-100 év múlva majd úgy emlegetnek, hogy Zvolenszki út 54. Vagy a Zvolenszki szobornál délután 4-kor, a Zvolenszki hegyen vettem a telkem, Zvolenszki az egy meder, Ő az én szigetem ahova magamat elszigetelem. Szájhős vagyok, teret adok, s ha zsákutcába jutsz arról is én vagyok nevezetes. Körbeveszlek, nevet adok, nevetsz, kettőspont, zárójel bezárva, Osztyapenkó sem gondolta volna soha, hogy egyszer döntenünk kell Wien vagy Graz. Mi?
Van bennem egy belső kényszer, egy nyomás ami elkíséri a napjaimat. Nézem a sok szakmai írást és szégyenlem magam, hogy informatikából élő ember, egy számítástechnikai szervizes nem tud megfogalmazni egy jó informatikai cikket. Felületesnek érzem magam, nem bízok abban hogy összetudnék hozni egy alapos tesztet, leírást. Félek fals információt írnék bele és elismerés helyett támadást kapnék helyette. De most mondjuk meg őszintén ki nem hibázik? Mindenki nyugtatgatjuk magunkat s mégis azt várjuk másoktól, hogy tökéleteset alkosson, szeplőtlent, ne legyen szöveg a hibában. A tökéletesség egyik jelképe a fehér galamb.
Mt 21,12
És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
9. 1Kor 6,20
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
10. 1Kor 7,23
Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
Ugye mennyire nem tréfás alcím az, hogy :van egy eladó galambom, amit nemsokára elengedek? Nincs semmi kettőspont bezárva, halálosan komolyan gondolom.
Megmondom őszintén lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy nem tudok nektek szép, precíz tesztekről írni grafikonokkal, gyártókkal, teljesítmény összehasonlító táblázatokkal, hanem mindig a Bibliából idézgetek. Hogyan vezessem elő neked, hogy megismerd azt, ami szerintem fontos. Túlmenve a Herzeken van egy világ, ahol mindannyian elcsendesedünk, van egy hely, ami mindannyiunkat összeköt függetlenül attól, hogy kinek volt nagyobb (gép) s azzal hová jutott, mennyire lett naggyá? Ki mint lett hős, mennyire piszkálta meg a kötőanyagot, hogy lazuljon ki a majter. Mindenki nem lehet Zvolenszki, valaki fedezzen már fel végre. Hahó itt vagyok, kapargatom a majtert belülről, tiszta Monte Cristo grófja, volt annak bátyja. Nem? Lehet annak írtam levelet, hogy kard ki kard. Mi?
Látod mindig ez megy, én igazából a számítástechnikáról akartam írni eredetileg, így kibabráltam veled. De ugye nem érzed magad becsapva?
Phú pedig van egy olyan jó kis ötletem. Azt tervezem, hogy filmeket készítek. Rövid történeteket a családunk életéből. Először csak magunknak, mosolyogni esténként, kisebbiket az ölembe ültetve, érezni a hátát ahogy a hasamhoz simul és megrezeg ahogy nevet, apa gesztikulál, mórikázik, Levente idétlenkedve színészkedik, Anya meg adja az edzett családanyát és néhány csípős, de ironikus szófordulattal él. Ezekből a filmekből vagy 40-50 részt előre leforgatni, pár ismerősnek megmutatni és rajtuk tesztelni, hogy szórakoztatja e őket vagy csak unottan forgolódnak, mint amikor valaki mutatja a családi videót és közben a térdét csapkodja, a válladat böködi sürgetően, hogy nézd, nézd. De te alig várod már, hogy vége legyen, nem is ezért jöttél és tulajdonképpen már mennél, lélekben már otthon vagy a tieid közt de kell a pénz, fontos az a kölcsön, udvariasságból aláveted magad és te is elmosolyodsz, kettőspont bezárva.
Na szóval nem ilyennek szánom én, lenne benne olyan hogy számítástechnika. Ahogy reggel kelek és bekapcsolom a gépem, leülök elé és részletesen elmagyarázom a kedves, mert ugye az. Hogy figyelj ilyen az én gépem. Van az alaplap, benne egy 1.7GHz Celeron, van benne ram is, hetente más, néha naponta.
Jelenleg egy TNT2 32mb, de passzív. Tiszta hülye vagyok, mert néha rámjön a haccacáré és olyankor egy Glacialtech NorthPole 1000-est teszek rá és azzal a dupla ventivel hűtöm. Wipes tudja miről beszélek, mert az az egy, amit nem adok el neki. Rossz nézni, hogy megvesz valamit és már este kapom a levelet tőle, hogy:
1. van most egy kis pénzem megengedhetem magamnak.
2. hagyd inkább meghirdetem én.
3. f@szom az emesibe, nem fér be a házba.
4. átmegyek gugához.
5. elég lesz nekem ez is egyelőre
6. az integráltat használom egy darabig
7. csíkoz, meleg, hangos, eladom (de hát ez integrált b+
8. keresek retro cuccokat, halk, ha messze van nem kell, postázni nem
postázok, viszont előre utalj.
9. sok ez nekem most, elég lesz egy passzív hűtős MX400.
10. kint vettem ferihegyen de szar, többet soha használtat, inkább veszem
nálad guga.
11. tegnap vettem 20-ért, kell 14-ért?
12. többet fórumon nem hirdetek meg semmit, sok kis iskolás köcsög, csak a
szájuk nagy, meg meddig lehet húzni.
13. kéne valami, mert haver adott játékot, szaggat, meleg, zöld.
14. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ elegem van, veszek notebookot.
15. inkább eladom, ne nálam menjen tönkre.
16. Panna gépéből.
17. mégsem.
18. Minek neki, úgy is csak.
19. Többet rokonnak, munkatársnak semmit, vegye meg magának a misztrálba,
szopjon vele Ő.
20. Ideküldöm inkább hozzád.
21. Ezt inkább visszahozom, nem indul el, hangos, zörög, zöld.
22. Kék.
23. mentek ma nagykerbe? Ha kettőig telefonálok eltudjátok hozni?
24. sztornó az egész, nem késő még?
25. dolgozom estig, kilenckor beugorhatok a kártyámért?
26. ÁÁÁÁÁÁááááááá inkább hirdesd meg és vissza az egész, többet vártam
tőle, lassú, hangos, piros.
27. csipkebokor vessző.
28. nem gond, otthagyom nálad és eladod, amikor eladod, majd elszámolunk
később.
29. tudnál hozni holnap egy passzív hűtős??.... bekéne számolni, amit ott
hagytam.
30 ráér.
Mikor legutoljára rendelt tőlem egy Glacialtech NorthPole 1000-est, akkor ugyan hoztam de mondtam neki, hogy nem veheti meg, Csak kölcsönadom, majd amikor éppen nem kell neki, akkor visszahozza. Nála soha nem lehet tudni, hetente két olyan vga kártyája van, amire jó ez a passzív hűtő. De azért nem adtam el neki, mert én is nagyon kedvelem, mármint nem wipest, hanem a hűtőt. Jó persze őt is kedvelem de nem úgy amikor néha nálam köt ki, akkor használom, mármint nem wipest.
Zárójel bezárva.
Mesélem tovább a gépemet, tudod ott tartottunk, hogy csinálunk ilyen home videot oszt legyen benne számítástechnika. A dvd íróm az külön sztori. Van a Bajorzotyi, Ő vette tőlem Pio 108-as fekete. A kedvenc dvd íróm, megvette majd később rendelt egy Pio 111-est és beszámítottam hisz kifogástalan állapotban volt.
Na ezt a Pio 108-ast a Wipes tőlem már legalább 4 alkalommal megvette és visszahozta majd beszámítottam. A végén már el sem adtam neki, mondtam itt van vidd kölcsönbe, majd vissza adod. A Bajorzotya kérdezte is hogy hova tettem, én meg szabadkoztam, hogy nem adtam ám el.
A floppy meghajtóm fekete, nem építettem volna be, de a bios frissítések miatt szükséges, 2-3000 Ft/db. Nem a floppy, hanem a bios, annyiért frissítem. Ez egy burkolt s beillesztett reklám volt, tudod mint a legjobb résznél a filmben.
A winchesterem egy első szériás Samsung 120gb-os és ide a rozsdás bökőt. Gondolom ebből leesett már, hogy nem satás.
Házam az nincsen, vagy is van, mert Wipestől vettem. De hiányzik az oldala, minek rakjam fel mikor naponta legalább 5-6 különböző hdd-t kötök be? Wipes már egyszer vissza akarta vásárolni tőlem, amikor rájött a 12 centizés, de hülye azért nem vagyok, nehogy már 2 napra szétszedjem a gépem Így még kölcsönbe sem kapta meg. Adatmentést is szoktam csinálni, de nem szeretnék totális elnyomást, hogy megy itt a reklám arcba, nem akarok kibabrálni veled. Itt van tőlem jobbra a lábam mellett, erről jut eszembe: Nike.
Egy Antec 12cm-es ventilátor hűti a Zalman passzív bordát, ami a processzoron van. Bajorzotyi vett tőlem egy Antec házat és nekem adta ajándékba a ventit, de lehet csak kölcsön adta. Kéken világít, sokáig nem építettem be, meghirdetni ill. eladni meg nem akartam, mert illetlenség lett volna ha Bajorzotyi meglátja. Főleg nem wipesnek, neki csak kölcsönbe. Ferde szemmel néztem én arra a kék ledre, nem akartam beépíteni, mert akkor, akik hozzám betérnek csak azzal vannak elfoglalva, hogy jéééé kék, honnan vetted? Most mondjam el nekik? Egyszerűbb így leírni és olvassa el mindenki. Léazítják itt nekem a majtert.
Ezt továbbgondolva döntöttem úgy, hogy inkább filmre veszem, kiírom cd-re és adok néhány embernek belőle, hogy van rá ideje, ingerenciája akkor nézze meg, nem akarom a vállát böködni sürgetőleg, hogy nézd, nézd. Nem akarok kibabrálni vele.
Lenne benne wipes, Bajorzotyi meg aki vállalja, hogy filmre veszem ha betér hozzám. Mennek lassan a mindennapok és lenne olyan, hogy sztárok más szemmel, pl: Zvolenszki a konyhában, amint főz. Rajta az a magas szakács sapka, ahogy a ramot aprítja, felengedi procizsírral, csípi kicsit a szemét lefedi, hagyja párolni majd az előáztatott Intel processzort egyben beleteszi és újra lefedi s amíg megfő puhára, addig egy Nvidia kártyát forgat meg a panírban, jól kisüti nektek. Itt van nesztek, esztek?
Megreformálom decemberben a guga.hu-t. Jelenleg az a weboldal mottója, hogy Guga Bt. nem csupán egy futó kaland, legyen Ön is a partnerünk.
Januártól az lesz, hogy ezért még fizetni fogtok
Oldalunkat csak regisztrált előfizetőink látogathatják.
Kettőspont bezárva, jól kibabráltak veled. Ugye nincs harag? -
guga
Közösségépítő
Majd babrálok ám veled ki ha én nem III. rész
Nevet adtam neki.
Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
Csak tudnám, hogy ez a Bibliai idézet most figyelmeztetés vagy megállapítás? Azért nem mindegy, mert egyik esetben következmények nélkül végződik, a másikban nem. Én ezt az idézetet közel 10 éven keresztül úgy értelmeztem, hogy Isten számára szimpatikus az ha valaki balga módon él és azzal hívja fel magára a figyelmet, ugyanis az embereknek könnyebben el lehet adni egy kabarét, mint a Bibliát. Hamarabb kapják fel a fejüket ha valaki próbál nevettetni, mosolyogtatni, tréfálkozik, vicces, mint ha egy Bibliai idézettel jönne elő.
Ami azt jelenti, hogy igaz, ami a Bibliában le van írva.
Muszáj volt megváltoztatnom az írás címét, mert olyan visszajelzéseket (is) kaptam, hogy úgy fest, mint valami gyerekcsíny. Amolyan értelmezhetetlen, amorf és nyakatekert szócsür. Ámbár ha rám hallgattok, akkor most is az.
Ott van például Ücsüküé. Én adtam neki ezt a nevet és ez is úgy hat, mint valami csínytevés, hogy az emberrel így kibabráltak, másra sem jó, mint hogy mulassanak rajta, világ csúfja. Mégis nevetnek rajta, de nem gúnyosan, az a nevetés felszabadult, őszinte és van benne tisztelet. A legnagyobb tisztelettel jelentem Őnt kinevették tisztességesen.
Ki nem találnátok, hogy Richard, Richi, Richike, Ücsüküé. Az elébb még a fán ugrál, a másik képen meg azt látod, ahogy ül a gép előtt és bepötyög egy kódot, egy kettőspontot és egy zárójel bezárvát. Ezzel késztet mosolygásra minket, megadja az irányt nekünk. Nevet ad, érted olyat, ami nevet. S ha valaki elmosolyodik rajta, akkor azt mondja én vagyok a névadód.
Vagy ott van mindjárt a Kettisz. Nem más, mint egy képzelt személyiség, nem csak a nevet adtam neki, az egészet én találtam ki.
Úgy értem nem duplareg, nem azt jelenti Ő és én egy vagyunk, francokat.
Van ott is menetrend, először fára mászunk majd lesegítem onnan és megtalálom benne az embert. Katalin, Katica, Kettisz, pedig angolul nem is tudok.
Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget. Lefordítsam? A 3 buzi lelökte a padlóla dulván a szado-mazóba öltöztetett szexrabszolgát.
Vagy vegyük például azt, hogy:
Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
Melyik vonja magára a figyelmedet jobban?
Ezért fontos az, hogy van e következménye balga életemnek, mert ha képmutató módjára élek, akkor soha meg nem ismerheted általam Istent, mert Isten jelleme az, hogy ismer minket és elnéz felette sőt előre leíratta, elébünk adta, hogy figyeljünk rá oda, ismerjük fel az igazi állapotunkat.
Isten a legváratlanabb helyzetekben debütál, mindig onnan ahonnan nem várható, amire nem is gondolnál, akár még engem is tudna használni gondold el, és minden Isten dicsőségére van s rá nézve, mert megengedte, ez a mi kegyelem részesedésünk, hogy lelki halál helyett az Ő nevét dicsérhetjük és a tetteit. Lassan már magam is azt gondolom, hogy ez így túl sok, el lett sózva, el lett tolva, túl cukros, szirupos és ehetetlen maszlag, nincs semmi mögötte, csak beszél ez és hol van Isten? Ki látta?
Mondom már is ne türelmetlenkedj. Mindenkinek ott van belül és bizserget, kinek kinek a maga Istene, amiért megtenne mindent. Önmaga, a gyermekei, egy csúcsmodell autó, egy sztár, egy terv ami belefér öt évbe és mégis egy életet felemészt.
Mindenki meglátja a maga Istenét, amit követ és magáénak tud.
21.
Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
Olvasd tovább:
Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azonképen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
Én vagyok az a balgatagság, az én életem bolondos.
Napokban gondolkodtam rajta, hogy vajon miben vagyok jó? Mi az, amit tényleg kifogástalanul szoktam csinálni, mint valami kerek, amit ha letettek ahhoz már hozzátenni nincs mit. Mi az, amit még én is elismerek? Nem jutott eszembe semmi, még a munkámra sem lehetek büszke hisz néha én is csak blöffölök.
Milyen lenne már ha elmégy orvoshoz és megvonja a szemöldökét majd kiböki, hogy biztos zúza. Holott csak a szemüvegedet jöttél kiváltani, érzed te vagy nyeregben és nagyokat sóhajtasz, várod hogy észrevegye magát, haladjon és találja már meg azt a fiókot még mielőtt mindet kihúzza, mögötted meg áll a sor. Közben telefonál, kezében lóbálja a papírod ahogy gesztikulál és csak nem akarja letenni a telefont, az anyjával beszél. Jön a hétvége és átjönnének ebédre. Kibeszélhetik magukból a keletkezett feszültségeket. Az anyja megy el bevásárolni a piacra, hoz friss csirkehúst ebédre, nagyon ért hozzá, remekel. Van mögötte tapasztalat, az elszállt évek, attól gyöngyözik a leves, úszik, mit úszik megfut rajta a zsír. Mi?
Csak az a fenemód hentes néha belecsempészi a 2-3 napos húst is. Ezért megy az anyja a piacra, mert neki van bátorsága hozzá, hogy megmondja, vissza adja és kérjen helyette frisset. Mondom tényleg ért hozzá, számítanak az évek.
Nem is erről akartam beszélni. Látod, hogy megvezettelek? Így kibabrálni valakivel. Szóval az járt az eszemben, hogy miben vagyok jó? S akkor eszembe jutott, hogy mennyi ember fordul hozzám bizalommal, hogy megoldjam a számítógépes problémáját és olyankor én is megvonom a szemöldököm, s kibököm lehet, hogy zúza.
Nekem ez nem szakmám, nem tanultam, nem készültem fel rá, nem vizsgáztam, nincs róla papírom, csak belecsöppentem, olyan ez, mint Istentől egy ajándék. Ugye-ugye, megint itt van az, hogy:
Zsolt 37,4
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
De nem ám magadtól, hogy csak úgy ni. Minden Isten dicsőségére van s rá nézve, mert megengedte, ez a mi kegyelem részesedésünk, hogy lelki halál helyett az Ő nevét dicsérhetjük.
Zsolt 119,117
Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Na akkor kanyarodjunk vissza oda, hogy számítástechnika. Sajnos borzasztó helyzetben vagyok, én tulajdonképpen szünet nélkül a számítástechnikáról szeretnék írni, de mindig elrontom. Eltervezem magamban, hogy arról fogok írni és közben elkanyarodom, de nem véletlen. Muszáj megmagyaráznom a legapróbb részletet is, hogy teljesen megértsd. Hiába mondanám, hogy számítástechnika így meg compjuter amúgy. Hogy teljesen képbe legyél ahhoz tudnod kell, hogy mondjuk reggel 5h-kor kelek, csak a számítástechnika miatt. Sietve reggelizek, mert hiába van nyitva 9h-tól ugye ez a számítástechnikai szerviz, mégis akad, aki 8h-ra jön. Ennek hosszú távú eredménye egy gyomorfekély, érted szóval ez is a számítástechnika szerves része. Jó tudni ha egy boltosnak, akihez megyünk jó az emésztése és elégedett, sőt mi több jóllakott mosoly ül ki az arcára. Egy ilyen bamba vigyor képes bearanyozni az ember napját.
Nevet adok neked, olyat, amin nevetsz.
Jó megemberelem magam és most már tényleg írok a számítástechnikáról és nem rontom el. Megfogadom, hogy most az egyszer nem adok neked nevet. Jó, most tényleg komolyan vehetsz, ígérem most az egyszer. Összeszedem magam és egy kis ideig olyan leszek, mint amilyen nem vagyok. Összébb húzom magamon az öltönyt, amit soha fel nem vennék. Megigazítom a nyakkendőmet, amit még soha nem hordtam, megnézem a nem létező bőrcipőm orrát, hogy bizalomgerjesztően csillog e. Kiegyenesedek és szembe nézek a tényekkel. Nehéz helyzettel állok szemben, meg kell hogy feleljek, igyekeznem kell.
34. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;
35. Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;
36. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;
37. Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.
Hiszel nekem ha ígérgetek vagy jobban örülnél ha nevet adnék neked?
Mit mondhatna néked egy bolond?
Számítógép, számítógép ásít a nép, ásítógép az unalomig űzött igények, amivel betelni nem lehet, nem kövéredik meg tőle a lélek.
Elmesélek egy jó kis sztorit.
Jaj most tisztára izgi az egész, majdnem mint a barátok közt, várják itt a folytatást. -
guga
Közösségépítő
Majd babrálok ám veled ki hát én II. race
Isten és a légypapír, légy papír, pír.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi azt.
A képpen lesz az én igém is, Amely számból kijön: Nem tér vissza hozzám üresen …
A légypapírra nem ragad bármi, légynek lett tervezve, a légyszarnak, pöttyösre, tőle, legyen szeplős a légypiszoktól. Próbáld meg lelocsolni vízzel, nem ragad rá, próbáld meg vízzel megtisztítani, nem tisztul. Léggyel van vértezve, léggyel van vérezve, léggyel van bevégezve, legyél.
Egyél:
Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével.
Leszarod? Megveted, nem is gondolsz rá? Értéktelen? Élettelen? Légypiszok?
Pedig akár egy mondat, amit még ugyan pár évesen hallottad de még ma is a füledbe cseng, aképpen Isten igéje is megragad, mint a légy a légypapíron, emészt belülről. Feszít, mindig tudod, hogy na ezt most nem kellett volna, egy kiejtett mondat, kicsit büszkébb vagyok most a kelleténél, hencegek, káromolok, gonoszul szólok, ember vagyok.
Piszkos beszéd az ajkaimon, visszaolvasva magam is megrettenek, pedig alig három éve írtam. Már most sem értek vele egyet, inkább elfordulok, a szőnyeg alá seprem, akár a púpos kondenzátort, nem baj holnapig majd kibírja és megy az napról napra, a halogatás.
De előbb utóbb cserélni kell, púposkodott, egyre nagyobbnak akart látszódni és a végén le kellett Őt vetni, el kellett távolítani. Esthajnal csillag levettetett.
Le kellett halkítani, hogy ne hangoskodjon és közben ugyanannyi levegőt szállítson. Mint Egyiptomban a zsidók, mikor Mózes ment a Fáraóhoz, hogy vinné ki a népet a pusztába, hogy ott tisztelje az Urat.
Mivel, hogy lázadozik a nép énellenem mostantól a szalmát is ők szerezzék be a téglához.
Megpróbálod elérni, hogy hang nélkül hűtse le a processzorod, de közben dolgozzon is, megy a letöltés, közben winamp.
Fickándozik itt a gondolat, néha eszköz, néha társ, rá se ránts.
Bírom ezeket a netfüggő vagy e teszteket
Otthonodból e vagy munkahelyeden vagy?
És ha mindkettő?
Megengedheted e magadnak, Apeh tudja e?
Lefizetem Őket vazze, pontosabban szájhős vagy, te fizeted meg Őket azért, hogy minden lépésedről tudjanak, a kettő nem ugyanaz.
Autód van e? Benzin? Mikor ültél utoljára kerékpáron?
Oszt a Mónikasó bejön e?
Mondom én, hogy netfüggő vagy, tévét nem nézel de a neten elolvasod a celebet, tudsz mindent, barátok közt vagyunk, a hálózat része vagy. Pedig küszködsz ellene minden porcikáddal, hogy beszervezzenek, ha Jehova tanúját látsz elküldöd, menjen anyjába, púpos a kondenzátora.
Internet előtt mosol e kezet? Gondolatot? Piszkos gondolatokat elhagyol e mielőtt csatlakozol a világhálóhoz? Minek mondod magadban, felesleges magamat tisztítanom ebben a szennyes világban, még a végén beszennyezik tisztaságomat.
Gondoltad e már, hogy netnek nemet mondani? Internem? Nemzetközi összefogás? Lázadozás? Mostantól a szalmát is te szerezd be a téglához.
Interneten keresztül kötött ismeretséged e több, mint a valós? Aztán magadban sorolod és csak nickek jutnak eszedbe, mint :
148 vendég, 144 felhasználó 22 anonim felhasználó
guga, Boba, Blaster, Sylvanus, wipes, Warton, Papesz, joshua7, Do-It-Yourself, BBalazs_, BoGyesz, Clyde béka, Inquisitor, Stefa, Brianm74, Lenny, marci3pecs, beneeto01, qnadam, SzZoli, Grass, Error.Fsi, blueboi69, Mumia, vatom, marosi50, Stumpet, Before, maci25, Suicide, Hassan, szeder, totoka2, mtubi, dani83, -=PAraNOia=-, G.Laci, Max Power, -=F.I.K.A=-, FlowM@N, lambda5, DiVaD87, Laxxon, PeppeR, Rhino666, az médium, Miki2, abducted, Dorien, Kerozin, WolfSK, Vinchenzo, diegho, blabla*, bean, Blackdeath, Brett Shaw, PPeter, L2GS-11, CSanal, tamaskaa, Szuszu, Zrasf, sadam, harley880, joker75a2000, closed, Jam., gazdi, Necros, bon, ohej, JonesC, csucsregop, bjmatt, shabba, Cadaver, acu, Gery80, Mirko, zotyesz, Doncarlo, pascal, Gandalf, gabor_b, Pedroka, Schwarzmueller, rvs, kraftxld, -Blood-, Carmaged, d n . r, Pikkolo, VINIKOR, Szekig, Nirak, charlie, Olympia, Bobby_Joe, cs0nt1ka, letix, Michael, zajcev83, Savage, matyee, Netmaster, Lev001, mhif, gabi123, gemini, Fresi, Fanatic, freemaan, Hocsi, Grillo, steven2002, hko, Cufter, tigga, lzsolt, fLeSs, saen, N_Gabber, ati999, Jareth, hybris, jackcost, Derlie, rocker69, mdani, Elrohir, komi28, gxa, GAI, harley74, tothati, LightBringer, Samott, Hans, Robbo, DOOMER, rzerge, debaj, Thoty, _Jarod_
Aztán eszedbe jut Apád, Anyád, a nővéred, az asszonyod, a fiad és hogy tegnap valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagyott nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyan az motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.
Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.
Kezdődik minden előlröl.
Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim. -
guga
Közösségépítő
Majd babrálok ám veled ki hát én I. race
Akire a legtöbbet gondolunk...
Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!
Felkelsz reggel és az érintése jut eszedbe legelőször. Valami türelmetlen bizsergés a mellkasodban, hogy leülj vele szemben, valamit szeretnél megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.
Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.
Nemrég járt nálam egy ismerősöm, kicsit több annál. Én is kötődöm hozzá, mert eszembe jutnak a gondolatai ha olyan szituációba kerülök. Az is eszembe jut, ahogy kimérten de az orrom alá fogja majd dörgölni, hogy látod én mondtam előre
Kérdeztem tőle mit tennél ha rájönnél, hogy megcsal a feleséged?
Nem hitte el, hogy megtörténne, de ha mégis akkor szarok rá, vegyen nekem egy jó videokártyát és annyi, mehet amerre lát.
Azt nem tudom elhinni róla, hogy ennyire érzéketlen lenne, inkább a férfiasságára színészkedik rá úgy gondolom, valahol mélyen nagyon is szereti a társát, nem csak megszokásból kötődik hozzá, mégis elleplezi, gyengeségnek tekinti az érzelmeit. Olyan helyzet ez mikor valaki a sérelmein felháborodva adja elő, hogy ő mennyire megmondta a magáét, majdnem megütötte, a keze is lendült egyet, ahogy a szájával jelezte a gyűlöletet. Persze nagyon jól tudom, hogy csak színészkedik, valójában neki szólt be egy jellemerős, aki utólag nem dicsekszik azzal, hogy ő mennyire megmondta, hanem a környezete terjeszti róla, tudják, hogy eléggé durva jellem és ha nem tetszik valami szó nélkül belever egyet a fejedbe. Legalábbis ezt mondják róla.
Tudom én is miért mondta oda a végén azt a videokártyát, meg mehet amerre lát.
Összetörne, jobban megviselné, mint bárki mást. Van neki lelke, azzal gondol rá.
Nehéz eldönteni, hogy ki a szíve királynője, királya, Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. De azt biztosan tudom, hogy a számítógépére többet költ. Állandóan arról beszél, tervez, elgondolja, mint ha már megvolna, ez ám a megcsalás.
Szerintem lélekben, legbelül gondolva erősebb, mint ha megtenné csak. Mert az ember meg van csalva és csak arra figyel, amit tesznek, a cselekedet, ha már megtette.
De előbb kigondolni kell, az van előrébb, gondolatban már többször is megtette, aztán rászánta magát. Utána jött a lelkifurdalás.
„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. …”
Rangsorolom magamban, hogy kire gondolok a legtöbbet. Van feleségem és két gyerekem. Napjában többször is gondolok rájuk, de eszembe jut az is, hogy ébredés után, mint valami türelmetlen bizsergés a mellkasomban, hogy leüljek vele szemben, valamit szeretnék megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytam, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtem pár percre és az álom élménye is arra emlékeztetett, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna a fejemben.
Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim. -
guga
Közösségépítő
A számítógép, mint családtag.
Van egy ismerősöm akinek van egy 10 év körüli unokája. Már több mint 70
éves és érthető, hogy mindent szeretne megadni egyetlen unokájának aki a
szülei válásának köszönhetően nála maradt és ő nevel a feleségével közösen.
Bátran kijelenthetem, hogy módosak. A számítógépes korszakuk kezdetén
ismertem meg őket és azóta is az én irányításom alatt működik a dolog
számítógépes része. Minden alkatrészt rajtam keresztül szereztek be és adtak
is el mert látták, hogy érdemes. Az öreg már a harmadik gépet építi az
unokájának. Volt egy kezdetleges gép, amit felfejlesztettem nekik, később azt eladták és vettek egy akkoriban csúcsgépnek számító Celeron
700-as konfigot egy Riva TNT2-vel. Majd 2 év múlva átépítettem nekik
Tualatinra Gef3-mal. Az öreg sokat költ játékokra is. Mármint pc-s játékokra.
Nem kevesebb mint 400db cd van a lakásukban a fal mellett. Bőszen járja a
Petőfi csarnokot és rendre hordja haza a legújabb játékokat kedvenc
unokájának. Természetesen az unokának már külön igényei vannak a játékokra
vonatkozóan és azt szemrebbenés nélkül be is nyújtja. Nagypapa van az az
autós amiben el lehet ütni mindenkit és olyan jókat káromkodnak benne. Vagy
ott az a kommandós amelyikben már csak a piros képernyőt lehet látni mert
annyi a vér. Ezek a kedvenc játékai.
A nagyapa pedig megsimogatja a buksiját, hogy jól van aranyom hétvégére
meglesz. Aztán hozza neki mint fiókának a táplálékot. De nagyapa ez már
unalmas, ez is unalmas. Jól van kicsim ott a másik tudod az a
robotos........szünet, a gyerek gondolkodik és próbálja felidézni az életében
maximum egyszer játszott játékot. Jaaaaaa az ? Hát az szaaaaaaar.
Egyszer szelíden megemlítettem az öregnek, hogy valami nincs itt rendjén. Az
öreg hallgat rám mert legalább annyit tud, hogy a gépekkel kapcsolatban soha
nem csalódott bennem. Vázoltam neki a problémát, elmondtam neki a
különbséget. Az én fiamnak csak egy darab játéka van otthon a számítógépre a
RE-VOLT, azzal én is nagyon szeretek játszani és szoktam a gyerekkel is
közösen. De valami furcsa oknál fogva soha nem unja meg. Minden nap oda ül a
gép elé egy-egy órát és élvezettel játszik. Van neki kedvenc pályája és autója, azzal játszik a legtöbbet. Mivel én magam számítástechnikával foglalkozom így
megtehetném bármelyik pillanatban, hogy a gyereknek vagy akár magamnak is
atom kemény konfigurációt rakjak össze. De nem teszem, az öreg unokája az
iskolából hazahozott mentalitásával néha rákérdez, hogy neked milyen géped
van otthon? Tudja, hogy ezzel foglalkozom és várja, hogy majd olyat mondok
amitől elámul. Persze gúnyosan elhúzza a száját amikor megmondom neki, hogy a
Levente fiamnak mekkora gépe van az övékéhez képest. Számomra az ő
viselkedése nem mérvadó. Bármennyit is kaphatna a nagyszüleitől, egy
percre töltené el őt örömmel és addig amíg valaki szembe nem dicsekedne
neki az iskolában, hogy nekem már ez is meg van és sokkal nagyobb. Sok
apuka és anyuka megfordult már a műhelyemben aki azzal az indokkal jött
fejleszteni, mert az iskolában már mindenkinek jobb van és
az ő egyetlen üntyülümük szenved mert csúfolják.
Évente jönnek majd vissza ezzel az indokkal és nem lesz elégedett soha. Mi hát akkor a követendő értékrend ? Mit adjunk és mennyit engedjünk ? Hol az egyensúly ?
Annyit elértem, hogy a fiamat a számítógép annyira érdekli csak mint egy doboz lego, nem jelent neki érzelmileg semmit. Nem könyörög és nincs is tőle
távol. Ha kedve tartja akkor odaül és szórakozik, de egy lepke látványa
ezerszer jobban izgalomba hozza. Nincs tőle tiltva a gép, ő dönti el mikor ül
elé. A kortársainál sokkal többet tud a gépekről mert látja tőlem és kérdez. Mondjuk nálunk más a helyzet mert
mindenhol csak gépek vannak és egész nap a számítógépek építésével, karbantartásával telik.
Én csak annyit tudok javasolni, hogy tudni kell a gyereknek megtanítani, hogy
a számítógép csak egy eszköz akár a telefon. De semmiféleképpen sem társ
akivel együtt tölthetjük a napjainkat. Mert ha feláll a képernyő elől akkor
lehangoló lesz a valóság és főleg unalmas. A képernyőn ő az úr és minden
olyan gyors. Az életben viszont néha azt is mondják nem lehet.......... -
guga
Közösségépítő
Ez kicsit olyan volt, mint mikor a bűvész előveszi a nyulat a kalapból.
Gondolkodtál már rajta, hogy miért éppen nyulat, miért éppen kalap?
Bármilyen jelentéktelennek tűnő dolog, azért még gondolkodni érdemes.
Ha nem is éppen ezen, de mint végkövetkeztetés, érdemes ide lyukadni ki a végén.
Mert az ember nem szereti a meglepetéseket, próbál előre tervezni.
Jön a bűvész, ember gondolkodik és kitalál dolgokat, hogy vajon mi lehet benne, talán az éves költségvetés, egy nagyobb processzor, egy többet tud mobiltelefon, vagy kisnyúl.
Nem, nem nincs olyan ember, aki nyúlra gondolna, mégis mindig azt veszik elő a kalapból
Álltál már a Mikulás előtt reszketeg térddel, várva, hogy értékeljen és nyúltál már a csomagért? Érezted már azt, hogy mindjárt lecsúszik az álszakáll és oda a varázslat, lelepleződsz? Mindkét helyzet embert próbáló, én sajnos soha nem álltam a Mikulás előtt, de készülök. Gyerekként is nagyon vágytam arra az érzésre, hogy vajon mit mondd. De nem volt szerencsém, mert még én is gyerek voltam, de engem öltöztettek be Mikulásnak és egy másik iskolában kellett helytállnom nálam kisebb gyerekek előtt. Még a krampusz sem segített, csak állt az ajtóban egyik lábáról a másikra, én meg a szakállamat igazgattam és átkoztam a napot, amiért mély hanggal születtem. Kisfiú megállt előttem, előtte olvastam fel a nevét, szegény sorstársam, megtudtam érteni a helyzetét. Lehajtotta a fejét és a padlót nézte, beharapta az ajkát. Legközelebb jobban igyekezzél és dicséretes volt, ahogy segítettél a tanárnéninek feldíszíteni a termet. Összefolytak a betűk előttem, nyúltam a lábam mellé a kosárba, abban egy zsák. Az igazgató adta ide az elébb, előre gyártott csomagok. Csoki Mikulás, mogyoró, sport szelet, virgács, 2db szaloncukor. Szívesen kaptam volna én is egyet, de a kis srác nyúlt érte és kicsit pipiskedett, hogy elérje, nem mert közelebb jönni, nagyon feszélyezve érezte magát s már alig várta, hogy kívül legyen s bonthassa a csomagot csillogó szemmel. De még voltak hátra páran a névsorból.
Eszembe jutott az is, hogy miután átvettem a zsákot az igazgatótól, akkor elpucolok. Iszkiri ki az ajtón, futva el messzire és akkor én is kaphatok egy csomagot. Igen ám de ki adja át, ki legyen a Mikulás?
Én ez idáig így éltem az egész életemet, legszívesebben leültem volna a hátsó sorba, lehúzódtam volna és apró csínytevésekkel hívtam volna fel a körülöttem ülők figyelmét magamra. Mert ugye mi tagadás nagyon is szükségem van rá, hogy figyeljenek rám, hisz az éltet, abból merítek, az motivál. De felelősséget azt ne kelljen vállalnom semmiért, ugyanis ha szólítanak a nevemen, akkor vigyorogva felállok és elpoénkodom az egészet egészen addig, amíg elérem az egész osztály röhög. A tanár is mulat magában, de a nyilvánosság megköveteli az elégtételt, a szigort. Gyere ide fiam, tudod miről volt szó eddig? Háű vigyorogtam bambán aztán vakartam a fejemet és próbáltam összehozni valami sztorit, ami kapcsolódik a jelenhez és szerepel benne néhány momentum, mint osztály meg füzet, de bajban voltam. Rendben fiam, látom szép baritonnal vagy megáldva, éppen önként jelentkezőt keresek a másik iskolába, te leszel a Mikulás.
Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
A Varjú Tónit nagyon nem szerettem, egy szobában aludtunk de nem voltunk barátok. Próbáltam a bizalmamba fogadni, még a szagos radíromat is nekiadtam, amit a papírboltban vettem. Nagyon szerettem bejárni a papírboltba, mert nagyon jó illat terjengett belül, szépek, érdekesek és izgalmasak voltak a színes ceruzák, a tollak, füzetek és mindig kaptam egy puszit a nagynénémtől, Ő volt a pénztáros, nagyon széles volt a mosolya. Vettem egy szagos radírt, annak volt a legjobb illata. Ügyeltem rá, hogy a celofán ne nagyon sérüljön de érezzem az illatát. Az egyik fele átlátszó zöld volt, a másik meg rózsaszín. Mint a gumicukor, pont annyi pénzem volt. Beraktam a párnám alá és elalvás előtt szagolgattam, forgattam a kezemben. Na ezt a radírt adtam oda a Varjú Tóninak, hogy valamiképpen fogadjon el barátjának. Ő volt a legerősebb közöttünk és nagyon vad volt a modora. Állandóan verekedett, mondvacsinált okok miatt is azonnal ütött.
Másnap álltunk sorba a kollégium ajtaja előtt és elkezdett lökdösődni, addig-addig, hogy iskolába menet félúton már kaptam tőle egy pofont. Vörös voltam a dühtől, hogy hogyan bosszuljam meg.
Bementünk egy sarki kisboltba Nugátot és Melba kockát vásárolni. Kihasználtam a kísérő figyelmetlenségét és megvártam a boltban egy pult mögé bújva amíg a csoport távozik.
Miután elmentek felszabadultan léptem ki az utcára. Első dolgom volt, hogy a városon kívül kerüljek. Nem volt nehéz, felszálltam az első dobozi buszra. Arra nem emlékszem, hogy a sofőrnek mit kormoltam, a lényeg, hogy elvitt. Akkoriban nagyon feltűnő volt ha egy kisdiák iskolaidőben az utcán flangál és természetesen kérdőre is vontak.
A busszal egészen a Szanazugig mentem, ott pedig a kettős kőrös összefolyásánál felkéredzkedtem egy motorcsónakra, ami elvitt a dobozi hídig.
Nagyon jó volt suhanni a vízen a csónakkal, csendes és gyors csónak volt.
Onnan autó stoppal és egy újabb hazugsággal mentem tovább a fényesi szőlőkig. Ott lakott a Punyi barátom, aki a tenyere között állandó frusztráltságától vezéreltetve, mindig egy radírt morzsolgatott. Akkor Ő abban az iskolában tanult és abban a padban, ahonnan én elszöktem és jelen idő szerint valami alantas hazugságnak köszönhetően az Ő ágyán feküdtem és az Ő lemezeit hallgattam. Az anyja nem ért rá velem foglalkozni, mert etette az állatokat.
Simán beengedett és betessékelt a szobájába, hogy várjam meg.
Nem röhögött, félt nagyon, amikor hazajött és meglátott.
Az egész iskola téged keresett, egész nap, tanítási szünet volt és csoportokra osztva mindenki téged keresett, mondta. Megvagyok, vontam meg a vállam flegmán. Máskor nevetni szokott, ha velem van, de most átjárta a félelem, hogy köze lesz az eltűnésemhez. Nem volt egyáltalán felszabadult. Sajnos a feszültsége átterjedt rám is.
Egyáltalán nem örültem, amikor sötétedéskor Apám rám talált. Jött a motorjával és átölelt. Lehet, erre volt szükségem? Talán akkor ezért szöktem el, hogy kicsit törődjön velem?
Fogta a kezem és vezetett, jólesett. Kifejezetten jólesett. Azt a korszakomat éltem akkor, amikor még felszabadultan és szégyen nélkül énekeltem az utcán Kovács Katitól a ”Kék az ég és zöld a fű”-t.
Vasárnapi gyerek voltam.
Most 39 vagyok, de ha visszagondolok, most is beleborzongok abba a törődésbe és a kiemelt figyelembe, amibe akkor és ott Apám részesített.
Reggelente én viszem a fiamat iskolába, és soha nem mulasztom el Őt megölelni. Kifejezetten jólesik kézen fogni és vezetni Őt. Persze ha éppen arra jön valamelyik osztálytársa és főképp ha lány, akkor igyekszik tőlem távolabb lenni és csak kurtán odamondja, na szia Apa.
Fordított világ?
Apámtól nem kaptam meg azt, ami járt?
A gyerekemtől sem kapom meg azt, ami jár?
10 éves, de már most van olyan kialakult értékrendje, hogy mit vegyen fel, és mit szégyelljen rajtam.
Nem hibáztatom, de azt sem szeretném, ha később úgy gondolna rám, mint egy elszenvedett hiányt.
Ilyenkor mindig a nagyapám jut eszembe, aki a csatornaszippantó traktorral járt és szarszagú volt a ruhája.
Ő bezzeg odajött hozzám átölelni és azok az emberek, akik alól a szart pucolta ki megvetettek engem, hogy ilyen ember a nagyapám. Én meg adtam ezeknek az embereknek a véleményére és szégyelltem az öreget.
Szorosan magához ölelt és nyomott egy barackot a fejemre, egyszerűen Nagyapa volt.
Meghalt, de még ma is derűs szívvel gondolok rá. Az övé minden tisztelet, mert gátlások nélkül tudott ember lenni és a porban élt, vállalta.
Amikor Apám a fényesi szőlőkből hazafelé vitt a motorján, szorosan átöleltem a derekát. Holnaptól jöhet egy újabb hazugság, hogy érezhessem Ő tényleg az Apám.
Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
Éjjeli látásomban prófécikus álmaim voltak...enpera, fogtam egy gyűszűnyi, madarat. Csak én tudom mit jelent. A madár az a szabadság jelképe és nekem meglenne, de saját magam fogtam meg.
Az ötödik nap és az ötös szám mindig a kegyelem napja, a vízözön ítéletét is csak a halak és a madarak élték túl.
Ez a világ tűznek lett fent tartva, mondom álmodtam, biztos nehezet ettem. Mert a víz nem tudná elpusztítani a vonatokat, számítógépeket és a kommunális hulladékokat, ebbe természetesen minden beletartozik, az összes emberi alkotás és tudás.
A fiam mikor pici volt és kint játszott az udvaron, ette a földet, a kalcium hiány, de példának is megteszi.
A föld is megesz minket, talán nem kalcium hiány, hiányzunk a földből.
Lassan kezdem megtanulni, hogy nem mindíg, hanem mindig. De mire megyek vele? Elfogadnak vagy jobban meg tudom magam értetni? Igyekezni kell, nem elég ennyi teher, már kölyökkorom óta küszködöm vele, egyszer fára másztam és rám pirítottak, hogy helytelenül karcoltam bele ''ide mindíg visszajövök'' s valóban visszamegyek mindig, de nem az ''í'' vagy az ''I'' miatt.
Van ott egy patak, otthonos csobogással és megindul a lelkem rajta, ha susognak a bokrok és oltalmaznak a fák koronái, miként tették velem gyermekként. Az ember soxor tenné, hogy elmenekül minden elől, mert nincs már semmi ami választ adhatna a feszítő kérdésekre és nem vigasztal se gyerek, se asszony, se szer, se szám. Ilyenkor jól jön egy hely ahová elmész és elkiáltod magad hejjj. A választ is megkapod rögtön, a saját elhaló hangod, elnyeli a szurdok és a bokrok, majd csend.
De legalább nem maradt megválaszolatlan.
Dőlj le az egyik árnyékába és végy fűszálat az ajkaid közé, két tenyereddel támaszd meg a fejed alját és rakd keresztbe egymáson a lábfejed. N/A most pont olyan vagy, mint ahogy az írók megálmodták, az éneklőmesterek eldalnokolták, a festők megábrázolták. Maradj így egy kicsit, most ne mozdulj, tökéletes állapot. Már csak egy katicabogár hiányzik a fűszálad végéről.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/piroskismadar.jpg "[kép]")
Semmi gond, van photoshop. Azért találták ki, ha valami nincs ott, akkor odavarázsoljuk. Ha megemelem a kalapom, akkor üres. Az ilyen alkalmakra tartogatom a nyulat. Meghajlok és tátott szájjal várják, hogy vajon mi lesz? Mi következik? Ki legyen a Mikulás?
A francba most zavarban vagyok, írtam egy csomót és nincs kedvem már folytatni, mennék a takarót a fejemre húzni, oldozzál fel önkívület. De nyomaszt a tudat, hogy az elején mondtam érdemes a miért nyúl és miért kalapra kilyukadni, mint végkövetkeztetés, ahonnan már tudod, hogy eddig és ne tovább. Látod mindenki feláll, hátrahajtja a támlát. A moziban a legrosszabb a film vége, amikor még tart a hatás és közben tülekedni kell, pedig filmen olyan hiteles volt hogy vannak érzelmek is. Most meg ez a hideg, arcomba csap a jeges szél és esik a hó, ébresztő.
Sőt, hogy egy kicsit továbbmenjek a legjobban az nyomaszt, hogy eredetileg a számítástechnikáról akartam írni, mert olvastam ezt a notebookos sztorit, de már látom, hogy közöm nincs hozzá, nekem ez nem megy. Az ember előre tervez s erre mindig a nyulat veszik elő a kalapból. Az egész történet csak annyira kötődik a számítástechnikához, hogy azon gépelem.
Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen.
Fordítok, csavarok egyet a dolgok menetén, a műsorváltoztatás jogát fent tartom.
A héjéban van A vitamin.
A medve és a farkas vadászat közben ugyanarra a területre tévedtek és úgy alakult, hogy azon a területen éppen akkor egyetlen nyúl tartózkodott. Sarokba szorították és nekiálltak vitatkozni, hogy kié legyen, ki egye meg. Már civódtak egy ideje, a nyúl meg reszketett tőlük pár méterre, menekülésre esélye sem volt. Egyszer csak a magasból észrevétlenül lecsapott egy héja és elragadta a nyulat csendben. A medve és a farkas továbbra is egymást szapulták, hogy kié a finom falat. A héja közben megtelepedett egy közeli szirten és felfalta a nyulat. A medve és a farkas pedig tépelődtek, hogy miképpen sajátítsák ki maguknak a nyulat.
A róka avéltan slattyogott. Napok óta nem csusszant le egy falat sem a torkán, s az előbb látta a sast egy nyúllal a karmai közt a magasba emelkedni, s később a szirten falatozgatni belőle. Közben belefutott a két dühös és egymással acsarkodó hebrencsbe. Ti meg mit csináltok itt? Nézett rájuk értetlenül.
Vitatkozunk, hangozták kórusban.
Min?
A nyúlon, hogy kié legyen, zengték.
A héjában van a vita min, mondta a róka lekezelően.
Jó ez a történet a végére nyúlnak meg kalapnak? Mehetek már aludni vagy van még hiányosság, amit pótolnom kell?
Nyaranta lejártunk a kórussal Tahitótfaluba egy kastélyba megpihentetni a répaszagú ülepünket pár napra . Egy alkalommal bé vörösboroztunk a tornácon és ez elhúzódott hajnal egyig. Volt egy lány a Kettisz (Katica csak ángílosítottuk a nevét), nos ő elpihent 22h tájékán. Kitaláltam ,hogy menjünk be a szobába csendben és mindenki halkan vetkőzzön le majd feküdjön le. Ebben még semmi különös nem volt mert ezt mindenki így szokta volt tenni az Isten ama nagy széles ege alatt. Ámde azt is jeleztem nekik ,hogy ha mindenki elcsitult és a Kettisz nem ébredt fel akkor utána mindenki úgy tesz mint ha reggel 7-8 óra lenne és kint borús idő . Határozottan fel is keltem majd felkapcsoltam a villanyt. Addigra a többiek az ágyakon felülve csomagolták össze a cuccaikat és öltözködtek. Lévén utolsó nap el kellett indulnunk reggeli után a buszhoz és visszamenni BP-re. Persze hivatalosan ez pár órával odébb volt. Kettisz is felébredt és ahogy elnéztük igazán rosszul érezte magát. Nem csoda 2-3 órai alvás után. Szerencsére az ügy érdekében mindenki sikeresen visszafolytotta az amúgy fuldokló röhögését. Alapos bevezető után még az ablakot is kinyitottam ,hogy ezzel is nyomatékot adjak a z alakításnak. Visszafekvésről már szó sem eshetett számára, gyanu nélkül összecókmókolta a dolgait és felöltözött. Mivel mindenki egyöntetűen ugyanazt csinálta így nem volt számára kétséges ,hogy reggel van és csupán csak nagyon borús az ég . Miután elágyazott és lehúzta a paplanhuzatot is majd szépen összerakta az ágyán a takarítószemélyzetnek ,kiment a mosdóba fogmosószettjével. Nem tudom hogy hoztuk össze de mire visszajött csak nagyon kevesen voltunk ébren mert úgy általában véve mindenki kidőlt a sok vörösbortól. Belépett a sötét szobába és nem tudta ,hogy összehozni a látottakat az előbbi élményeivel. Valamit mammogott magában és tétován felkapcsolta a villanyt. Azért annyi puca volt benne ,hogy a szokatlan helyzet gondolkodásra késztesse , na meg ugye hozzánk volt már edződve hisz nem először eszeltünk ki közösen hasonló csínyeket egymás ellen. Aztán folyt a könnye úgy röhögött ,két rét hajlott és nyeklett jobbra-balra.
Ugyanezzel a társasággal a Bakonyban béreltünk húsz személyre egy tanyát vagy mittomén milyen vendégházat. Első éjszaka jól telt és szokásomhoz híven 4:30 tájékán kicsippant a csipám vagy kipiccsant na lényeg az ,hogy megúsztam a kávéfőzést és ivást anélkül ,hogy bárkit is felébresztettem volna. Sz@rni viszont ki kellett mennem a vasúti töltés aljába a susnyákba mert a wc ajtaja a hálóból nyílt. Nem kívántam zajaimmal így öt tájékán osztozni velük. Meg amúgy is miként nézett volna az ki, hogy elárasztom a szobát guga féle yóó kis todjátok mivel. Nosza séta a fák között . Legugolászás a sásba és pókszemet néztem egy keresztessel. Ébren volt vagy én vertem fel vagy a szag csípte az orrmányát ki tudja mán.
Dolgom végeztével mint friss házas falusi legény ívás után ,megmutattam magam a köznek délcegen. Jelen esetünkben ezt a közt a bakonyi erdőkben fellelhető fa csoportulások képezték, rá is untam tíz perc után. Mi t csináljak így negyed hatkor a bakonyi erdő közepibe. Kaszáljak ,tereljek juhokat vagy fejjek tehenet? Mert azokat az alant megbúvó völgyben láttam. Tettem azt ,hogy kisétáltam a műútra forgalmat lesni vagy csak úgy belestoppolni a környékbe vagy-vagy alapon hátha felvesz valaki . Jött is a kenyeres-tejes-ószeres-viszeres helybéli ződroburos csodajelenség. Határozottan lestoppoltam és meg is állt. Itt falvakban még beszélnek az emberek egymással és nem borítják a stoppos fejére a kocsiból a csikktartót. Kackiásbajszú volt a mi emberünk mondvacsinált fehér köpenyben. Kifelé visszahajtott gumicsizmában slattyogott. Mikor megállt kiszállt és megkérdezte mit szeretnék ,hová igyekszem. Őszintén feltártam neki a helyzetet ,hogy BP-ről vagyok ,nagyon korán szoktam kelni ,ez az első reggelem ezen a számomra még ez eddig ismeretlen környéken . Unatkozom s ha van kedve hozzá elkísérem és segítek kirakodni a kocsijából az árut. Megértőnek bizonyult irányomban és imponált neki ,hogy nem vagyok egy elesett ványadt tökű aki délig pummaszt a seggszagú ágyában.
Azt tudni kell ,hogy ezekben a pici falvakban csak egy bolt van és ott intéznek mindent. Ha tej kell vagy kenyér akkor azt ott veszik. Ha postára mennek akkor ugyanott teszik, ami egyben kocsma is ,de ha a meghirdetett véradáson indulna meg valakinek a bensője hát besétál abba a bótba oszt leadja. Ha szög vagy drót kell azt is ott kapja, ha gyógyszer kell akkor bémegy a boltba ,ha a lába törött akkor marad a valagán és nem megy sehová. Ezek az egyszerű vágású krumpliszedő ,sárdagasztó emberek minden egyes kenyeres vagy tejes láda megmozdítása után meginvitáltak egy sörre vagy pálinkára . Ha indiánoknál lettünk volna akkor asszonyára . Persze nem utasíthattam vissza nagylelkűségüket ,főleg mivel traktáltak minden pohárka után, hogy meséljek még.
Csapkodták a térgyüket meg folyt a könnyük minden mondatom után, lassan úgy érezték magukat mint aki az első sorba váltott jegyet. Megígértették velem ,hogy eljövök ide este a barátaimmal akikkel jöttem és, hogy a következő évben is majd .Sőt lent a laposban van egy eladó tanya ami kicsit hézagos de nem baj mert olcsó kőműves is van , éppen itt áll mellettem a közjegyzővel és a tanácselnökkel egyetemben akik az átírást intéznék. Ez így ment picifaluról-picifalura. Szerintem 10 falunál kevesebben nem jártam. De ki bírta azt megszámolni ennyi tömény és ultra súlyos törkölypálinka után? Szédelegtem mint a bábakalács a szüreti bálban.
Összefolyt előttem minden és csak tapodtam a földet dülöngélve.
A sofőr észlelhette a helyzetet mert azon kaptam magam, hogy két vaskos és koszos ujja a torkomba szalad. Az elébb még az ülepét vakarta mosmeg a torkomat csiklandozza. Mi ez ha nem egyenes ági bevitel ? Ha más nem hát már ezért a gondolatért megérte elhánynom magam. Miután kiadtam magambul még a holnapit is ,belém tuszkolt egy liter hideg tejet. Kicsit helyrepofozott a dolog de aztán megint beértünk egy faluba ahol kezdődött minden visszautasíthatatlan nagylelkűségük elölről. A sofőr még egy józan pillanatomban megígérte ,hogy visszafuvaroz a szállásomhoz. Így hát bátran nekiveselkedtem a helybéliek kegyeinek. Döntöttem magamba a páleszt mán csak azért is ,hogy kiverjem a fejemből azt a két koszos ujját. Tudod milyen egy vastag fekete karimájú köröm ami hol egy orrba találja magát, ha meg viszketővel fexik akkor büdös ujjal ébred. Na egy ilyen páros ujjú behatolást szerettem volna én feledtetni magammal. Még valami foszlány megmaradt az utolsó faluból ahol abba a bizonyos bótba bent körtáncot járok hatodmagammal a szándokánra. Aztán arra már nem emlékszem ,hogy a sofőr mikor és hogyan szállított vissza de az már tiszta volt amikor hosszan beokádtam a háló közepébe . Reggel 10h tájékán az éppen ébredező punnyadt lakótársaim semmit nem értettek. Artikulálatlanul hörögtem beszéd helyett és csúszva mászva közlekedtem a fal mellett. Megmosdattak és lefektettek.
Így innen utólag is üdvözlöm azt a készséges sofőrt aki végül is felvázolta nekik a helyzetet. Röpke négy óra alatt kialudtam magam és zúgó-sajgó fejjel elmentem jéghideg vízzel letusolni .
Aztán este ígéretemhez híven visszatértünk a legelső faluba kicsi fényt vinni szürke hétköznapjaikba. Ha akkor este nem vigyázok és még megiszok két kupicával biza megházasítottak vón ott abba a bótba, még tán gyereket is csináltak vón nekem. A falusiak teli torokból üvöltötték velünk ,hogy hip háp huréjj-hip-háp-huréjj héjj hóó-héjj hóó. junómí opípí nájgthibinésör ,hip háp huréjj stb. Késő éjszaka gyalogoltunk ki a falu határába és még ott is visítoztak a gyönyörtől páran, hogy folyt a könnyük oszt törölték azzal a vánkos ujjukkal a szemgödrüket. Alig akarták elengedni a bokánkat végül.
Francba azzal a notebook-al. Nekem mindig nyúl jutott, ideje változtatnom ezen, legyek inkább vagy mikulás?![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/miki1.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/miki2.jpg "[kép]")
-
guga
Közösségépítő
Tudod mikor a rókával
közelebb s közelebb. Lehet bennem van a hiba, hogy állandóan különbségeket keresek, holott amit írtál az állja a helyét, nem találok benne olyat, ami nem illene bele a keretbe.
Csak esszenciálni tudnám, amit leírtál, az értékrend, hogy a disznókat sajnálták és nem Jézusnak örültek, aki ha fontosabbnak tartották volna, háromszor annyit adott volna
-
guga
Közösségépítő
Jel 13,15
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek
Meddig tart a varázslat, meddig álmélkodunk, meddig csillog a szemünk? S miután válunk lelketlenné, érdektelenné, unottá, nemtörődömmé?
A nagyobbik fiam Levente kapott ajándékba egy nylon húros Cremona dobgitárt.
Azt a kitörő örömet, ahogy a kezébe vette és végighúzta az ujját a húrokon, terveket szőtt, ábrándozott és már előre dicsekedett az osztálytársainak, hogy képzeljétek mit kaptam...
Aztán alig várja, hogy hazaérjen, az utolsó órán már szinte másra sem gondol, a gitárjáról ábrándozik, kiugrik az autóból, ledobja a kabátját és hol van, keresi. Aztán az ölébe fekteti és pengeti.
A Ferenciek terénél egy oldalsó utcában volt vagy talán még meg is van a hangszerbolt. Nagyon jellegzetes arcú a tulajdonosa, kis göndör haj, felpuffadt arc és unott nézés. Régebben elég sokat ácsorogtam a kirakat előtt, nézegettem a formás gitárokat és én is ábrándoztam, bemenni soha sem mertem, mert pénzem soha sem volt rá. Volt rá példa, hogy valaki szorultságában bevitt egy hangszert, kibontotta a dobozából és elkezdte dicsérni és felsorakoztatni a jobbnál-jobb érveket a minősége mellett. Pufókás arcú unott arccal a kezébe vette, megforgatta s vizsla, róka és kígyó szemével nézte meg a másodperc tört része alatt.
Itt egy kis repedés, itt a festék le van pattogzva, ezt cserélni kell, innen hiányzik egy alkatrész, pöcse van a menyasszonynak s mindjárt csak a felét érte. Persze én mindebből nem hallottam semmit, csak az arcukat láttam. Pufókás arcú benyúlt a kasszába és kifizette. Nem csillogott a szeme, nem szövögetett álmokat.
Egy perc alatt átgondolta, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a hangszert szalonképessé tegye és kinek lehetne eladni.
Mikor legelőször a kezembe vettem egy számítógép alkatrészt én is ábrándoztam és szövögettem álmokat. A lelkészünktől kaptam ajándékba egy FX chipsetes PI. Alaplapot, memóriát, vga kártyát 1mb-ost és egy 1.2gb-os Quantum winchestert.
Persze akkor még egyik alkatrészről sem tudtam, hogy az miaz csak leültem a fotelba, kinyitottam a dobozát és nézegettem. Napokkal később a cégnél, ahol raktárosként dolgoztam, lomtalanítani kellett 3db komplett 386-os számítógépet.
Az egyiket hazahoztam és lélekszakadva rohantam át egy ismerősömhöz, hogy rakja nekem össze az alkatrészekből a számítógépet. Gyalog cipeltem a toronyházat át a fél városon. Az emeleten lakott, mindent kiraktunk egy asztalra s akkor közölte a letaglózó hírt, hogy ehhez még venni kell egy processzort.
Futás gyorsan a Damjanich utcába egy sarki bontóba és ötezer, igaz ez már 100MHz-es processzor, volt 60MHz meg 75MHz is, de azt ajánlotta, hogy ha lúd akkor legyen kövér alapon.
Éjfélig gyöngyözött a srác homloka de sikerült. Hazasétáltam a toronyházzal és elnyomott az álom, másnap még monitort is vennem kell. A Király utcából hoztam haza, 18.000 Ft volt egy 14” Axion. 60Hz-en működött, de én akkor még azt sem tudtam mi az, hogy monitor, nem hogy a szemem is kiéghet. Hangkártyám még sajnos mindig nem volt, azt OTP részletre vettem, egy Yamaha hangkártyát, a doboza gyönyörű volt, a driver cd-t nagyon óvatosan emeltem ki a tasakból.
Teljesen elképedtem, amikor a gépem hangot adott, néztem egy videó klippet és majdnem sírtam, valahogy szívhez szólt. Később meg modemet is vettem és összeszorított térdel ültünk a nejemmel a gép előtt, az ajkunkat is beharaptuk úgy koncentráltunk, hogy figyeled, ez már az internet, már rajta vagyunk.
Aztán egyik hétvégén a Verseny utcai piacon sikerült lecsapnom egy komplett számítógépre 2.000 forintért. Csak azt láttam, hogy elkezdett szitálni az eső, összébb húztam a kabátom és a gallér mögül vettem észre valaki a földre rakja és áll mellette, mint aki eladni akarja. Mint a vércse léptem oda, hogy ez mennyi? 2000 suttogta megtörten, valami nagy gubanc lehetett az életében, mert a szeme is üres volt, nem csak a zsebe. Kifizettem és meg sem néztem mi van benne, hisz ez annyiba került, mint ha loptam volna. Siettem haza, ziháltam és alig vártam, hogy belenézhessek végre, már ábrándoztam, hogy vajon mekkora lehet a processzor s mennyi ram? A konyhaasztalra raktam és mutattam a nejemnek ide nézz. Intel 233MMX, kész teljesen lepadlóztam, azt a mindenit ekkorára nem számítottam, hogy pont a legnagyobb és mellette 16mb edo ram, a kezem elé kaptam a szám és a szívem is elkezdett gyorsabban verni, kivert a veríték, ekkora szerencsét, akkor ezen már fut a Win98 is. Hú teljesen felajzva szétszedtem a szememben hirtelen leértékelődött számítógépemet és nekiálltam átépíteni az alkatrészeket a másik házba, a másik gépbe és lázasan hívogattam az ismerősöket, hogy tud-e valaki telepíteni Win98-at, tudott és jött, parkolt és már magyarázta is, hogy mire figyeljek, mi változott és, hogy mennyivel jobb, ez a telepítő már cd-ről bootol.
Jel 2,4
De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
Mostanában meg azon kapom magam, hogy bizonyos szint alatt már nem veszek át gépeket. Még most is hozzák átépítésre az ilyen PI-es vagy PII-es gépeket. De már jó előre mondom, hogy két dolgot tehet vele, vagy nekiadja a családjában valakinek vagy leteszi a sarokba és anélkül, hogy hozzányúlnék majd valaki elviszi. Ugyanis még annyi időt sem tudok rászánni, hogy belenézzek vajon mi lehet benne, nem dobban meg hevesebben a szívem, nem loholok én is pufókás arcú lettem és unottan vigyorgok. Vizsla, róka és kígyó szemével nézem meg a másodperc tört része alatt.
Arra a piacra egyre többet kezdem el járni, minden reggelemet ott kezdtem. Volt hogy alig léptem be a piacra már is kiszúrtam, hogy ma mi terem. Az egyik asztalon egy monitor, egy notebook nyomtató és egy pár jó minőségű pc hangfal.
Kérdeztem mennyi és már nyúltam is a zsebembe a pénzért, nem szabad vesztegetni az időt, mert nagyon sok nepper van a piacon és hiénákként pásztázzák az asztalokat a vizsla, a róka és a kígyó szemével, ők sem ábrándoznak. Megfogtam a monitort és vittem az egyik pavilonhoz, azt egy haverom bérelte a Jani. Csak leraktam és mondtam sebesen, hogy vigyázz már rá kicsit és már iszkoltam is vissza az asztalok közé, egyszer nagy szerencsém volt, vettem egy bontatlan 8gb-os Quantum vinyót. Minden reggel ott szédelegtem az asztalok között és amit sikerült levadásznom azt aznap már eladtam az aproneten. Hihetetlen mekkora volt akkor a forgalom, naponta 10-15 olyan mailt kaptam, aki később el is jött hozzám és vásárolt tőlem valamit.
Mostanában meg az is csoda ha egy hónapban egy választ kapok onnan, az is reklám.
A piacon eljutottam arra a szintre, hogy a Jani mellett lettem társbérlő, együtt béreltük a pavilont. Ő zenei cd-ket én meg számítógép alkatrészeket árultam.
Észrevétlenül ugyan de ez lett a munkám, később az életem.
Előtte sokáig nem volt munkám, pedig a gesztenyepirítástól kezdve a napszemüveg árusításon keresztül, a plakátragasztásig mindent megpróbáltam. Az utolsó nekifutásom a számítástechnikát megelőzően a festőművész volt, természetesen sikertelenül. Akkoriban már ismertem a lelkészt és tanácsot kértem tőle, azt mondta ő pontosan átlátja ezt a helyzetet és nagyon jól tudja, hogy Isten mit szeretne tőlem, hisz ezt már sok ember életében látta. Minden olyan ajtót bezár előttem amelyik arról szól, hogy a saját magam erejéből és tudásából szeretnék sikereket elérni. Azzal bocsátott el, hogy ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra, akkor bizonyosan be fog következni. Ugyan egy szavát sem hittem el mert eleve bizalmatlan voltam és ilyen jellegű tapasztalattal nem bírtam. A lelkésznek lett igaza...és most nyugodtan kijelentem, hogy enpera, höhhhnyeee. Egyszer rám jött a frazeológia és bicóra pattantam. Napszemüveg, jó súlytásos zene a fülembe és nekiálltam gyalázni a kilométereket. Valahol az Andrássy út környékén lejobboltam és az Ó utcában találtam magam, abban a kerületben éppen lomtalanítás volt. A Szerkó KFT kirakta az utcára eme népünnep keretein belül az Állami Biztosító 60db komplett PI. és PII.-es számítógépét mert valószínűleg felmondták a szerződésüket. Valahol időrendi sorrendben akkor érhettem oda amikor a cigányok a 30. számítógépet csapták a földhöz, hogy kinyerjék belőle a rézkábeleket. Mire sikerült őket ráébresztenem, hogy a számítógép értéke egyben sokkal több mint a kinyert rézhuzaloknak már a 40. gépet csapták a földhöz. Összeszorult a szívem, s bár pénz nem volt nálam de amúgy sem, elhatároztam, hogy megszerzem tőlük a maradék gépeket. Nekiálltunk bőszen alkudozni, közöltem, hogy pénzem nincs, nekik meg szerszámuk. A kerékpárom szerszámtáskájából egyenként vettem elő a csavarhúzót, villáskulcsot és mindent amit találtam. Mire kiürült már 6db komplett gép volt a birtokomban, bizalmatlanul körbeálltak vagy tízen, de nem ijedtem meg tőlük. Általában véve ha emberként beszélsz velük akkor semmi gond, sőt ha még tiszteletet adsz nekik akkor kenyérre lehet őket kenni. A Nike pólómért és a kerékpároskesztyűmért cserébe újabb 2db komplett gépet kaptam tőlük, majd az üdítő is hozzájuk vándorolt a kerékpárom flaskatárolójából. Maradt a rövidnadrágom, az alsóm, a sportcipőm és a zoknim. Na meg a fejemen a napszemüveg és a füles a hozzátartozó walkmannal és mindkettő igen becses darab volt számomra. Megígértem nekik, hogy megkaphatják a szemüveget is és a walkmant ha cserébe átválogathatom a dobozaikat amikbe belepakolták a szétbuherált alkatrészeket. Úgy is volt, két monitoros dobozt megpakoltam rammal, procival, hdd-vel, fdd-vel, vga-val és egyéb csecsével-becsével ami még belefért. Szigetelőszalaggal felfogattam a komplett gépeket a kerékpáromra és elindultam haza gyalog. A két monitoros dobozt lezárva otthagytam náluk megőrzésre. Elég hülyén néztem ki a montyra felragasztózott 8db komplett géppel és a súlya sem volt csekélység. Mire hazasétáltam vele a Gizellába megöregedtem. Majd újra vissza a két doboz alkatrészért. Azokat is felciháltam a kerékpárra és újabb séta. Aznap este leültem a számítógépstóc elé a pincémben és eszembe jutott az a mondat amit a lelkész mondott: ''ha felhagyok a sikertelen próbálkozásaimmal és nyugton maradok a fenekemen ill. arra fogok várni, hogy Isten hozzon elém olyan munkát amit Ő akar adni számomra''.
Akkor megelégíti az én lelkemet.
Másnap reggel már a Hirdetés c. újság szerkesztőségében sorjáztam a pulthoz és adtam fel a napi 2-4db hirdetést. Elkezdtem a számítógépeket kiárulni alkatrészenként, de nem számoltam azzal a ténnyel, hogy ha valaki meg akart vásárolni egy IP233MMX-es procit az egyúttal meg akart szabadulni egy kisebbtől. Aztán a vevők szoktattak hozzá, hogy a hirdetésemben megjelenjen a kisebb processzort ill. egyéb számtech alkatrészt beszámítósdi. Ahogy elterveztem, hogy minél hamarabb túladok az alkatrészeken újsághirdetés segítségével, úgy lett napról-napra egyre több alkatrészem a beszámításoknak köszönhetően. Elkezdtem kijárogatni a Petőfi csarnokba hétvégenként az alkatrészekkel mert már nagyon sok lett belőlük. Akkoriban az emberek bátrabban vásároltak és közvetlenebbek. Alapjában véve az anyagi helyzetem rendbe jött és sikerült az adósságokon felül némi pluszra is szert tenni. A pluszpénzt pedig nem hagyhattam parlagon heverni. Kijárogattam hajnalonta a Verseny u-i. piacra és felvásároltam fillérekért a használt számtech alkatrészeket a hajléktalanoktól és a cigány asszonyoktól. Amit utána természetesen továbbmértem a Hirdetés c. újságon keresztül.
Egy kis szakmaiság. Eleinte nálam mindenki jobban értett a számítástechnikához és sűrűn előfordult, hogy olyan emberektől kértem segítséget akik egy egyszerű Linux partíció eltávolítása kapcsán is csak annyit mondtak, hogy egy ezresért megcsinálom és lépj tovább. De azt semmiképp sem árulta volna el, hogy miként kell csinálni. Rövid időn belül rájöttem, hogy tanulnom kell, méghozzá sokat, sőt nagyon sokat. A legjobb módszer az volt, hogy hibás gépeket kezdtem el helyrerakni. Mivel nem akartam, hogy lássák mennyire kínlódok a gépekkel így eleinte azt mondtam hagyja itt a gépet és másnapra rendbe szedem vagy telefonálok amint elkészültem. Volt olyan, hogy egy ismerősöm Olaszországból hazafelé jövet magával hozta a számítógépét amit internetezésre használt ott és megkért, hogy szedjem rendbe. Jelezte, hogy három nap múlva utazik vissza és addigra kellene neki készen. Természetesen két napig küzdöttem a géppel mire rájöttem, hogy a boot sectorban vírus van, hőőőjjj. Aztán a harmadik nap a modemmel küszködtem mert a netről leszedett driverekkel nem akart működni. Elrohantam a frissen startoló Nagy Lajos Király úti Miskárolóba és vettem egy modemet. Téptem haza és csak otthon vettem észre, hogy a driver lemez hiányzik a dobozból. Vissza és vállvonogatás, majd jelzem, hogy jó a másolat is de sürge mert haladnom kell. Punnyadtványad kölyökgólya benyögi, hogy vegyek cd-t. OK mondom ezen ne múljon acca. Hát nemaddiga csak 10db-ot tudnak adni mert nem bontanak. Akkor szabadult el a bizserga. Visszaadtam nekik készségesen és mivel három napon belül és szinte egy órán belül jártam kértem egy másik típust ráfizetéssel. A gép szerencsére időben kész lett és még aznap elhatároztam, hogy Software-s hibát többé senkinek.
A lényeg az, hogy egyre többen jártak hozzám és egyre több hibával. A felmerülő hibák megoldását sok esetben már kisujjból, de ha valami még addig nem tapasztalttal találtam magam szemben az sem zavart a kezét tördelő tulajdonossal ellentétben, mert nekem kihívást és tanulást jelentette, mivel hosszútávon gondolkodtam és nem felejtettem el soha, hogy:
Első este ahogy hazavittem tönkre is tettem rajta az oprendszert, de előtte még beírtam, hogy helló számítógép...
BAD COMMAND OR FILE NAME
Mi van, nem érted amit mondok ?
BAD COMMAND OR FILE NAME
Ez hülye ázmeg....
BAD COMMAND OR FILE NAME
Visszaviszlek oszt leshetsz te kütyü
BAD COMMAND OR FILE NAME
Nem viccnek szántam, tényleg annyira ketyere voltam, hogy ezt megcsináltam, de mindezek ellenére megpróbáltam úgy viselkedni, mint aki ért mindent és ura a helyzetnek.
Azt, hogy bizalommal fordulnak hozzám és nem tartom kötelességemnek minden egyes elejtett mondatomért ezer forintot elkérni, annak köszönhetem, hogy sok hibajelenség talált megoldásra a kezeim között külső segítség nélkül. Természetesen a mai napig előfordul, hogy olyan ember toppan be hozzám segítséget kérni aki kéccer annyit tud elméletben mint én, viszont ilyenkor ildomosnak tartom befogni a számat és egyszerű gyakorlati példával megoldani a problémát.
Folyt.köv. -
guga
Közösségépítő
Teljes mértékben egyet értek veled
szövögethetném még hozzá a gondolatokat, de elég ha annyit írok, hogy ha az ember vétkezik is nem kell nyugtalankodnia, mert van közbenjáró ill. Isten számára Jézus véráldozata sokkal nagyobb bármilyen elkövetett bűnnél.
Isten nem a bűneinkre figyel, csak azt az embert hallgatja meg, aki Jézus véráldozatában bízva éli az életét és nem abban his, hogy én egy bűnös ember vagyok.
Jn 9,31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. -
guga
Közösségépítő
Mindenkinek érdekes a lelkivilága
A bocsánatos bűn csak egy szóhasználat volt, ami arra utal, hogy az együttélés egyik alapköve, hogy néha szemet hunyunk a társunk gyengeségei felett
A bűn megbocsájtása pedig nem egy adott cselekményhez kötött az embereknél, hanem alapjában az ember lelkében lévő bűnt egészében a születésedtől a halálodig megbocsájtotta már Isten. Nincs akkora bűn, nem létezik olyan, amit Isten ne tudna megbocsájtani vagy Jézus véráldozata ne érne többet annál.
Egyetlen bűnt említ a Biblia, amit sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsájtanak, az a Szent Lélek káromlása. -
guga
Közösségépítő
Egy élethű paródia több, mint maszturbáció.
Napokban estefelé hálni tértem és az egyik adón Gyurcsány Ferencet parodizálta egy színművész és egy pillanatra elidőztem a tv előtt s azt kell, hogy mondjam fiatal kora ellenére nagyon tehetséges művészről van szó. Ennyire élethű paródiát még nem láttam. Van olyan, amelyik egy helyben ül és deréktől felfelé mutatja a kamera, s csak a parodizált egyén hangját kölcsönzi, enyhe túlzásokkal a jellemzőbb arcmimikákat. Van aki színpadra kiállva próbál a bőrébe bújni és szórakoztatni s van ez a srác, aki maga volt Gyurcsány Ferenc, de mégis a legnagyobb hangsúlyt önmagára fektetve, mint ha Gyurcsány Ferenc bújt volna az Ő bőrébe, hogy parodista legyen s inkább a srácot ismertük fel, holott nagyon jól tudtuk, hogy az Gyurcsány Ferenc.
Tényleg leblokkoltam, hogy lehet ennyire átvenni egy ember személyiségét? A mozgása, mimikája, gesztikuláció, fejtartás, hanglejtés. Milyen képzelőereje van ennek a parodistának, mennyire figyel egy másik emberre? Vagy a parodisták mind kémek? A legjobb megfigyelők? S tulajdonképpen ha engem parodizál és nevetség, mulatság tárgyává tesz emberek előtt nem történik más, mint egy alapos megfigyelés?
Férfiaknál azt hiszem bocsánatos bűn a maszturbáció, nőkről nem tudok nyilatkozni, mert még sosem voltam és még csak vágyam sem volt, hogy nő legyek. Ellenben egy remekül beprogramozott férfi egyed vagyok, nagyon kedvelem az emberek arcát, főleg a nőkét, a hölgyekét. Azt hiszem csúnya női arc nincsen, én inkább úgy fogalmaznék, hogy némelyik kétségbeejtő, élettelen, céltalan, kiúttalan, meggyalázott és kiábrándult. S főleg a szemén látszik.
Ha egy vonzó nő arcára ülnek ki mindezek hát meg, kell, hogy mondjam rendkívül taszító. S mindehhez nem szükségeltetik szegénység. Épp ellenkezőleg, pont azok a legkiábrándultabbak, akik mindent megtehetnek, mindent megvehetnek, pénz nem számít. Pedig valljuk be őszintén mindenki azért hajt, azért kel korábban, azért marad bent hétvégén és minden követ megmozgat egy kis pénzért.
Miért van az, hogy ha valaki elérte azt a célt, amit kitűzött és nem gond a napi megélhetés, nem gond egy csekk, sőt azt sem tudja mihez kezdjen a pénzével, akkor olyan élettelenek lesznek és látni rajtuk, hogy már mindent kipróbáltak, nem alázkodnak senki előtt és még a cigarettát is olyan lehetetlenül fogják, olyan értelmetlenül fújják a füstöt. Az a füst nem kényszerűség, nem elegáns és nemélvezetes, hanem egyenesen visszataszító és még ahogy a hamut leveri. Minden mozdulatában benne van az az üresség és hogy nem igen kapná fel a fejét ha a virágoskertbe egy pápaszemes lepke szállna és nem kergetőzne, hogy mindenképpen megkaparintsa. Küldetne érte valakit és megvenné jó pénzen az egész doboz lepkét, aztán kiszórná a teraszról, magasról és viszi a szél. Nesztek parasztok, itt a szar lepkétek, ugráljatok, majd az utolsót amelyik ott maradt a kövön egy megvető mozdulattal leseperné és még höhögne egyet a szája sarkából és a szeme szegletével követve a lepkét, ahogy aláhullik szárnyaszegett.
Kurt Vonnegut könyvében olvastam egyszer azt a bölcs megállapítást, hogy ha valaki elkezd mesélni valamit nagy átéléssel, hogy egy ismerősömmel történt majd belekezd, akkor biztosra mehetünk, hogy vele történt meg tegnap és még nyomasztja a friss emlék, valakinek muszáj elmondania, mert kikívánkozik.
Ebből élnek a pszichológusok.
Nemrég járt nálam egy ügyfél, akinek a bátyja pap és beszélt róla, hogy mennyire zavaró és fájdalmas, hogy a bátyja lelkileg kifordult és elszigetelt, üres, nem találja a helyét és állandóan próbál becsületes, túlzottan becsületes életet érni és folyamatosan csalódik meg kiábrándul. Naná, majd a zsoldoskatona is elkezd panaszkodni, hogy na ne, engem itt bántanak.
Kérdezem tőle, hogy egy lelkileg összeomlott ember hogyan lehet lelkész? Egy vízben fuldokló ember hogyan menthetné meg mások életét? Persze vezető beosztású pap, így még a hierarchia is megköti a kezét. Néha meg kell mutatnia ki a vezér és meg kell hozni az elvetélt és hibás döntését, ami a beteg lelkéből fakad, meg kell mutatni, hogy ki az Úr. Isten valóban ilyen felelőtlen lenne, hogy rá bízna más lelkeket?
Szóval egy ismerősömmel történt meg az eset, hogy azon filózott ha a felesége rajtakapná azon, hogy éppen maszturbál, akkor melyik jelentene neki nagyobb problémát, hogy maszturbál vagy azt, hogy éppen kire gondol?
Mert, hogy maszturbál az még rendben van, hisz mindenképpen jobb, mint ha egy nővel kapta volna rajta, amint a hitvesi ágyban visítoznak, mint a vett malac.
De miközben maszturbál kire gondol? S ha nem rá, akkor megcsalásnak számít e a dolog. Mónika! Egy jó téma a show-hoz, akár az egész országot megmozdíthatná. Máónika hát nem érti, Máónika az utca a témán hever. Fekszik mindenki a röhögéstől Máónika.
Évekkel ezelőtt volt egy rövid távú kapcsolatom egy tőlem alapvetően eltérő bioritmusú lánnyal. Én reggel 5h-kor keltem, Ő meg 10h felé kezdett nyöszörögve magához térni és délben tudott válaszolni arra a kérdésre, amit már reggel 5h után feltettem magamban, hogy mi a faszt keresek én itt lent az utcán?
Ugyanis felébredtem de se kávé, se fény, se étel. Az embernek kell, hogy legyen egy menetrendje. Felkelek, kv, wc, fürdés, kaja és indulhat a nap, van vagy reggel 6 óra. Erre még 6-kor is csak pillázok és idegesen csapkodom az ajtókat hátha felébred. Ezt később aztán meg is beszéltük, hogy nem vagyok én jobb ember nála, de mit csináljak a kieső időben, amíg Ő alszik?
Így van ez a szexuális beállítottságokkal és periódusokkal is, mindenkinek van étvágya ill. menetrendje, hogy mikor jön rá a hatékonyság és azon belül meddig menne el. Néha sem az időpont, sem az igények nem találkoznak csak a hatékonyság marad, ami kikívánkozik az emberből. Így van programozva, meglát egy kivillanó bugyit, elég csak a széle és már is ágaskodik, meg kell mutatni, hogy ki az úr a házban, ki az úr az ágyban.
Ekkor képek villannak fel akarva, akaratlanul s nem lehet felelősségre vonni senkit. Agyi áramkörök, retinák, regisztrált képek vérmérséklet szerint, amik csiklandó idegvégződésekben sülnek ki és ingerelnek testrészeket akaratunk ellenére és mozgásba hozzák az enzimeket, hormonokat egy jól bevált programnak engedelmeskedve. A szaporodás, az átörökítés a továbbadás.
Ha arra gondolok, hogy ezeket a parancs érzéseket, gondolatokat és kivetüléseket nem a magam szabad akaratából hajtom végre, hanem egy előre megírt program alapján, amit emberek évezredek óta éreznek, tiltanak s megvetnek, majd eltitkolva űznek, akkor az jut eszembe, hogy ideje lerántani róla a leplet. Legyen közügy, tegyük közprédává, tudjunk egymás viselt dolgairól, gyengeségeiről, amit mindenki titkol, mert az asszony éppen mindentől fáradt és csak egyhez van kedve, hogy beforduljon a fal felé és az önkívület szabadítsa fel.
Máónika, Máómika az utca a témán hever, hívjuk be a kézt a zsebbe, a politikát meg a parlamentbe.
Parodizálni, nevetni, nevettetni tudni kell. Őszintének lenni is tudni kell. Nem mindegy hogy rajtakapnak, amint maszturbálsz vagy magad adod közre.
Egyik sem természetes dolog és nem is elfogadott.
Mindenesetre ez a Gyurcsány paródia nagyon ott volt, a srác fején belül a kivetülés, a mozdulatok, a fej tartása, a hang lejtése, amit közre adott.
Nem kapná fel a fejét ha a virágoskertbe egy pápaszemes lepke szállna és nem kergetőzne, hogy mindenképpen megkaparintsa. Küldetne érte valakit és megvenné jó pénzen az egész doboz lepkét, aztán kiszórná a teraszról, magasról és viszi a szél. Nesztek parasztok, itt a szar lepkétek, ugráljatok, majd az utolsót amelyik ott maradt a kövön egy megvető mozdulattal leseperné és még höhögne egyet a szája sarkából és a szeme szegletével követve a lepkét, ahogy aláhullik szárnyaszegett.
Na kire gondoltam? -
guga
Közösségépítő
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
[link]
Kronológiai sorrendben úgy történt, hogy apósom elviharzott és nem szólt senkinek sem, hogy ne nyugtalankodjanak. Gyakorlott és határozott mozdulatokkal kivontatta a Suzukit az árokból, kerékcsere és gondolkodni sem volt idő. A gyerekeket apósom vitte, mi meg ketten az asszonnyal, azt még láttuk, hogy az egyik faluban Erzsi nénit felveszi az egyik rokon az autójába, mim meg intettünk neki hisz ránk várt eddig.
Szerencsére nem tudott senki semmiről, apósom nem szólt csak anyósomnak.
Én feltéptem a nyári konyha ajtaját és csukott szemmel megtaláltam a pálinkás üveget, elkortyoltam 2 pohárkával és mindjárt megvilágosodtam, hogy ma még nem ettem semmit. Rábootoltam a tepsire, libacomb, libamáj és savanyúság. Közben bejött a nejem is és egy akaratlan mozdulattal leborította a savanyúságos tálat a kőre. Elkezdtük összeszedni és visszarakni a tányérra. Egyből eszembe jutott az „indul a bakterház” c. film.
Aztán műszaki.
A család vett egy tévét nekik ajándékba, mert az öregé már megette a kenyere javát. Beállítottam azt a 3 adót, amit a tetőantennával lehetett fogni + 1 szlovák.
Majd elmentem a templomba, mert az öreg már ott volt a mamával, hisz a mise felénél Őket köszöntötte a pap a 60 éves házasságuk alkalmából. Filmre vettem az egészet, érdekes volt. Egy ilyen kis közösségben ahol Ők élnek ez fontos dolog és legalább okkal lehetnek büszkék rá, hogy még élnek és egymás mellett. Sokan elsírták magukat a templomban, törölgették a könnyeiket.
Sok ember a 60. életévét sem éri meg, nem hogy egy emberrel 60 évig házasságban éljen. No meg aztán ehhez tényleg tehetség kell, régebben nem volt lehetőség a hisztire, összeházasodtak és utána jöhetett bármi, együtt s vállvetve viselték annak terhét s nem kiabáltak mások előtt egymásra kígyót békát, sőt inkább dicsérték egymást.
Az én nagyszüleim is leélték egymás mellett az életet, Ők csak az aranylakodalomig jutottak el. Az öreg Zvolenszki nem szerette a fokhagymát, inkább a meztélábas fecskét, ahogy Ő mondta, mikor elszalasztott cigarettáért a legyes kocsmába. A mezítlábas fecske, leült a lakótelepi konyha ablaka elé és nekiállt rádiózni a Sokol 403-ason. Miközben pöfékelt hallgatta az agymosást. Láttam rajta, hogy nem hitt el belőle egy szót sem, aztán mikor végre rendszerváltás lett elvesztette a talajt a lába alól. Hiába várta, hogy egyszer majd vége lesz, mikor vége lett nem hitte el és nem tudta kezelni a helyzetet.
De térjünk vissza a lagziba. Az öreg meghívta a papot ebédre hozzájuk, hisz különleges alkalom egy gyémántlakodalom. Már javában tartott a köszöntő a nappaliban mikor megzörgették az ajtót, szerintem nem tudott róla senki, hogy a pap is meglett hívva. Én háttal álltam az ajtónak, de valahogy a nejem mozdulataiból megéreztem, hogy ki áll az ajtóban, mert a nejem a kilincsen tartotta a kezét, hogy ne tudjon bejönni, de aztán Erzsi néni hopp, szolgálatkészen ott termett és földig hajtotta magát. Én szándékosan tudomást sem vettem róla, mert úgy találtam elég nyers a modora.
Ráadásul a templomból kifelé jövet a bátyus lánya is jött velünk és egy helybéli kérdezte tőle, hogy hol van apád? A templomban. Mé hőgutát kapott? A mamáéknak van gyémántlagzi, Őket kíséri. Akkor jó van, már azt hittem hőgutát kapott oszt vihogott egy keskenyet.
Régebben erre nem adódott lehetőség, mármint hogy valaki nyilvánosan hangot adjon a nemtetszésének az egyházzal szemben, mert azt kiközösítették.
Mostanában van valami forduló, hogy még az ilyen kis falvakban is felüti a fejét az elutasítás a renddel szemben. Ugyanis egy ilyen helyen nincs rendőr, nincs rá szükség, mert mindenki tudja mi a rend. Az emberek fejében benne van, hogy mit nem szabad, Isten a szívükbe írta az együttélés törvényeit, a tíz parancsolatot.
Betartani ugyan nem tudják, mert Isten nem azért adta elébük, viszont fontosnak tartják, szem előtt van. A falu rendőre a pap, ha bárkinek gondja van elé viszi és tőle vár tanácsot.
Mindenki leült a terített asztal köré, én meg egy ideig filmeztem, a pap azt hitte fotózom ezért ügyet sem vetve rám nekiállt követelőzni. Anyósomnak szólt be először, aki forró levessel kínálta, hogy szedjen elsőnek hisz maga a vendég. Én itt nem vagyok vendég, emelte fel a hangját, azt mondja kikérem magamnak, de azt nem mondta meg, hogy akkor mi. Tényleg királyként viselkedett. Szerencsére egy keveset sikerült megörökítenem belőle, ahogy követeli magának előbb a hagymát, majd a pálinkát, majd az új bort, majd a vörös bort, aztán az ó bort, végül bontottunk neki egy 79-es évjáratú Tokait, de arra is csak fanyalgott, hogy az Ő mise bora az édesebb. Aztán követelte a tormát, a fél család kutatta a zugokat torma után, de kezüket tördelve jöttek vissza, hogy atya kérjen bármit csak ne tormát, mert nem találjuk. Nem baj csak keressétek mondta nevetve. Ezen a nejem olyan jót mulatott, hogy még másnap is emlegette.
Aztán nekiállt szónokolni, hogy a problémák nem azért vannak, hogy összetörjünk, hanem hogy megoldjuk. Próbáltam neki mondani, hogy Isten a problémákat nem azért adja, hogy összetörjünk, hanem hogy átsegítsen rajtuk és megtapasztalhassuk a munkálkodását, törődését és abból hitet nyerjünk, de ügyet sem vetett rám, mert a fejét magasra szegve valamit keresett az asztalon, egy finom falatot, aztán a villával érte nyúlt és kiemelte.
A legszebb az volt a történetben, hogy pap vagy lelkész létére egyetlen szót sem szentelt Istennek, annál többet a leves dicséretének, aztán a bor dicséretének vagy éppen gyalázásának, a pálinkát is sűrűn emlegette meg az erős paprikát. Szörnyen lekezelő volt az egész, én nem tudom mit hajbókolnak ennek a bohócnak a falusi emberek hisz nem kapnak tőle soha semmit, inkább adnak neki.
Azt gondolná az ember, hogy Isten szolgája csendes és alázatos, bölcs. Ezzel szemben olyan, mint bármelyik kalapját szorongató kocsmai fröccsöző, aki dicséri az idei szőlőt, hogy micsoda maligán.
A vége is elég cifra volt, a pap benyakalt már egy valag pálinkát és bort, de még becsusszant egy pohár pezsgő is, majd az ajtón kifordulva beült az autójába és átment a következő faluba misézni.
Csak a feleségem nagyszüleire való tekintettel fogtam vissza magamat, mert már az első pillanatban megfejeltem volna ezt az önkéntes rendőrt.
Közben az asztalnál ültünk még, a gyerekek verset szavaltak, énekeltek, valaki behozta a tortát is, majd a nejem valakinek segíteni akart és közben rám borított 3 pohár pezsgőt. Folyt végig a lábamon, az ünneplő ruhán. A nejemnek sírásra görbült a szája, nincs hozzászokva az ilyen napokhoz. Túl sok a feszültség a levegőben, árokba csúszás, késés, óvatlan mozdulatok. Mondtam neki rá se ránts, majd akkor ugrálok ha meggyullad. Egy órácskát ültünk az asztalnál és valóban később már nyoma sem volt.
Emlékszem gyerekkoromban ha családi összejövetel volt, akkor késő estig beszélgettünk vagy inkább hajnalig és a mamák sütötték menet közben a csőröge fánkot, majd mindenki lefeküdt ahova tudott. Szőnyegre, előszobába, asztal alá és reggel kábán vigyorogtunk, vártuk hogy a mamák kávét főzzenek és tüsténkedjenek a család körül. Sült szalonna, sült kolbász és egészen ebédig, a töltött káposztáig ott ücsörgött mindenki a fűtött konyhában szorosan a padokon, alig fértünk de mindent elnéztünk egymásnak.
Most meg már alig hogy elcsusszant az ebéd és az ember még beleharapott volna ebbe-abba csak ülepedjen, már mindenki ideges volt, hogy kéne menni és sorolták az indokokat. Ez van, az van. Az öreg is méltatlankodott, hogy így szaladtok, kicsit haragos is volt.
Minden van csak a családi tűzhely hűlt ki.
S végül egy kisfilm: [link] 62mb MP4. -
guga
Közösségépítő
[QUOTE=Kettisz,2006. nov. 13., hétfő - 13:58] Nehogymár bedőljetek neki! :Đ Megrendezett volt az egész, csak azért találta ki, hogy megint mindenki róla beszéljen! :Đ Már látom magam előtt a leírt sztorit, lesz benne megmentett őzike, lefejelt rendőr, néhány jótét lélek, az egész leöntve jókora adag vaddisznópörkölttel. :Đ
Hiába, zuglói fenegyerek, te sem vagy már a régi, folyton magadat ismételgeted! :smoker: :Đ :Đ
Na, mit mondtam gyerekek? kicsit megkapargatjuk a felszínt, egyből kiderül, hogy nem volt szó másról, mint egy kétórás autókázásról dugóban, esőben, gyereknyüglődésben, oszt jónapot. Már ne is haragudj, ki kíváncsi erre?! :Đ :Đ [/QUOTE]
2006.11.12. Gyémántlakodalom.
Fokhagymás lehelet, tulajdonképpen annak köszönhetem az életem. Mit tennél ha kora reggel munkába menet beszédbe elegyednél valakivel és olyan erős fokhagyma illat áradna a szájából, hogy a lábadról döntene le?
Az első lépés a lényeg, hogy védekezni kell, mégpedig lépni, oldalra kitérni. Kikerülni az irányt s a célt, a célszemélyt.
Én bárkitől hallom, hogy jaj szeretem a fokhagymát, de nem merek enni ennél többet, mert megérzik rajtam az emberek és mit szólnak? Akkor azonnal az jut eszembe, hogy ki a fenét érdekel, hogy kinek mi jut eszébe és mit gondol rólam csak mert imádom a fokhagymát s a reggeli mellé megettem vagy 2 fejet és egész nap a számban érzem az ízét még lefekvés előtt is? Nem szoktam cifrázni elrágom gerezdenként még a vöröshagymát is úgy harapom, mint az almát és nevetek magamban azokon, akik fanyalognak egy karika hagyma láttán, hogy jaj ez büdös de finom. Én ilyenkor mindig megteszem az első lépést, mert az fontos, oldalra kell egyet lépni, kilépni a sorból, elhagyni a tömeget, amelyik tömeg módjára gondolkodik, hogy jó lesz ez így, akkor maradjon így, már megszoktuk.
Megpuculom azt a fej fokhagymát és egész nap figyelem a fejüket kapkodó embereket, ahogy beszélek forgatják meg kapkodják a fejüket s próbálnak kitérni a fokhagyma illat elől, mert nem hogy megenni nem merik, még a szagát sem szeretik. Mert magukból indulnak ki és ráfogják másokra, hogy mit szólnak hozzá az emberek, közben ők azok, akik megvetik a fokhagymás leheletet.
Mondom lépni kell egyet, a lábunkat kell használni nem a fejünket. A lábunkat kell kapkodni, aztán a tömeg úgy is jön utánunk, mert kolompolni csak mi tudunk, akik kilépnek, a bárányok meg csak bégetnek s egy báránymasszaként a kolomp hangjára figyelnek, kapkodják majd a fejüket s egyszerre fordulnak utánad. Bár van ott kutya is, nem kell hozzá kutyának lenni, hogy a tömeg téged kövessen. A kutya az csak terel, de ő is a kolomp hangjára terel, csak arra figyel.
Főkolomposnak kell lenni, s ha egyszer rád rivallnak, hogy áhhháááááá szóval te vagy a főkolompos, akkor nem megijedni, mert mindig kettőn áll a vásár. Ha te vagy a főkolompos, akkor vagy eltapos a tömeg, vagy hős leszel.
Már az indulás is nehézkes volt, a gyerkőcök kiültek a lépcsőre és szünet nélkül zörögtek valamivel és ingerült is voltam s wc-n sem voltam, hosszú út áll előttünk. Nagy nehezen sikerült elindulni, tankolni, bepárásodni és túltenni magunkat azon, hogy mit hallgassunk, melyik adót és milyen hangerőn. Közben felszáradt az ablaküveg is, lehet gyorsulni, mert már jelezték tegnap, hogy egy órával korábban érjünk oda s a nejemen is láttam, hogy feszült. Faluba bemegy 70-el, kiérve felgyorsít és közben már nyomkodja a telefont, hogy egy félóra múlva ott vagyunk Erzsi néni. Álljon ki az útra és felvesszük, sietünk. S lelki szemem előtt megjelent Erzsi néni a széles szoknyájával, ahogy igazítja a fején a kendőt és már most ott áll az út szélén egy perc múlva, nehogy lemaradjon. Közben meg kellett állnunk, mert a kisebbik fiam a felmelegedett és levegőtlen autóban és a kanyarok miatt összehányta magát és főleg attól ijedtem meg, hogy elkezdte nyeldekelni vissza a hányást. Vészstopp és ugrottunk ki a kocsiból, gyerek kiemelve és csak arra koncentráltam, hogy a gyerek feje lefele lógjon az ülésből. Nagyobbik meg a fejét dugta ki a kocsiból, hogy Ő meg fázik és hozzá látványosan reszketett. Ettől is bepöccentem, hogy tisztelje meg már a nagyobbik problémát azzal, hogy legyűri magában és csendben megvárja, amíg megoldjuk a következő problémát is, nem arról van szó, hogy tétlenkedünk, inkább tehetetlenek vagyunk. S a nejem közben áldja a pillanatot, amikor valami Isteni sugallatra berakott egy váltás ruhát.
Préd 3,15
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.
Préd 6,12
Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?
Préd 7,14
A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.
Préd 8,7
Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
Préd 10,11
És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?
Közben újra befűtöttünk az autóba és lassan megnyugodtak a kedélyek és a gondolatom is elkalandozott, de fél szememet az úton tartva, mert tudom bár a nejem vezet, több szem többet lát. Éppen egy kerékpáros mellett haladtunk el az úton, mondtam is a családnak, hogy ez terepszínű ruhába volt, először azt hittem fatönk, majd később azt, hogy Őz, de végül kiderült, hogy egy falusi alkoholista, akit már a szürkület az úton talál és Ő az első a csehóban s már emeli is a szájához a poharat és kijönnek a szájából az igazságok, megállapítások és átkozódások, mind megfér szépen egy helyen, de arra még Ő sem hajlandó, hogy a fokhagyma illatával szembe szálljon, Ő is csak a fejét kapkodja, ahelyett hogy állná mereven, férfiasan s ha zavarná lépne egyet oldalra, az Ő fejéből is csak a gondolat hiányzik, hogy lépjen egyet oldalra. Neki is kell kolompozni egyet, hogy megmenthesd az életét, mert olyan magatehetetlen, hogy még az úton sem tudja felhívni magára a figyelmet, hogy hahó itt vagyok, lássatok. Ő inkább terepszínű ruhába öltözve megpróbál beleolvadni a tömegbe, a földbe, amelyből a tömeg vétetett és oda is tér vissza a porba. Előbb fatönknek látod, majd Őznek s a végén megmented, ahogy kell, mert egy sokat látott alkoholista, minden faluban van belőle, Ők nyitják a sort, a napot, hamarabb kelnek, mint akik a dolgukra mennek, az alkoholmámor jobban motivál, mint a vasvilla, amelynek nyele fényesíti a kérges kezet, az alkohol mámora rátelepszik és oldozzál fel önkívület, a valóság nem megjeleníthető, nem járható út.
Semmi előérzetem nem volt azzal kapcsolatban, ami történt, pedig már álmodtam meg előre szegbelépést, azt, hogy kettéhasad a talpam, hogy elesek kerékpárral vagy valami, de most csak ültem az ülésbe süppedve és arra riadtam fel a gondolataimból, hogy az autó önálló életet él és a nejem is kapaszkodik a kormányba, hogy ÚRISTEN, JAJ ISTENEM MOST MI LESZ VELÜNK??? ÚR ISTEN JAJ ÉS kész, ennyit tudott kimondani. Utólag elmondta, hogy csak arra tudott gondolni, hogy a gyerekekkel ne történjen semmi. Én semmire sem gondoltam, teljesen higgadtan végigmértem, hogy 1-2 másodperc leforgása alatt letértünk az útról és egy kicsit éreztem, ahogy a levegőbe emelkedik az autó, mert megszűnt az az állandósult érzés, ahogy a kocsi mozgott az úton. Ágak csapódtak az ablaküveghez és megálltunk. A nagyobbik fiam sokott kapott és nekiállt visítozni, a nejem körbefigyelt, hogy mindenki épségben van e, megnyugtattam, hogy semmi baj, közben Bendzsó a kisebbik megkérdezte, hogy mi történt?
Kiszálltam az autóból és konstatáltam, hogy ebből bizony nem jövünk ki. Mondtam kapcsolja le a gyújtást és hívja fel az apját.
Apu baj van, belecsúsztunk az árokba, de nem sérült meg senki, kéne egy kis segítség.
Apja jön, közben autósok állnak meg és megnyugtatom őket is, hogy minden rendben, senki sem sérült és segítséget is hívtunk, a harmadik után már igen kellemetlennek éreztem a kiáramló fokhagymaszagot ebben a megalázó helyzetben, de próbáltam szem előtt tartani, hogy én/mi voltunk azok, akik kiléptünk egyet oldalra, letértünk az útról.
Aztán észrevettem a két fát, ahogy az autó megállt közöttük és korábban is volt egy fa, ott még mehettünk vagy hetvennel. Ha valamelyiket megtaláljuk, akkor már aznap este címlapon lettünk volna, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett, s valóban, tényleg így történt.
De történhetett volna az is, hogy aki ura időnek és térnek, valamire készülvén, amiről nekem halvány előérzetem sincs, hisz minek tudjak róla, olyan vagyok, mint a vágóhídi barom, az se tudjon róla, mi az ami rákövetkezik, sőt előtte elkábítják puskával vagy árammal és utána nyugodtan várnak a sorsukra.
Valahol kezdem érteni a korán kelő alkoholistákat, akik elsőként akarnak elmenekülni a valóság elől, ami nem járható út és miközben féligazságokat hirdetnek reggelről, reggelre a pultosnak az önkívület feloldozza őket és nem gondolkodnak többé rajta, hogy mi az mi rájuk következhet.
De én szerencsés voltam, én fokhagymát ettem a teremtőm, aki aznap egy fának akart vezetni az utolsó pillanatban mikor megérezte a fokhagyma illatát elkapta a fejét és elvétette az irányt, a két fa között landoltunk, volt viszont olyan is, akinek nem sikerült. Aznap este a neten olvastam, hogy egy férfi nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett és meghalt egy 4 éves kisfiú.
Mondtam is a nejemnek, hogy nem hiába vannak a régi közmondások, hogy lassan járj, tovább érsz.
Csak az autó eleje tört meg és a jobb első kereket kellett kicserélni, mert leugrott a gumi a felniről. Aznap este mind a négyen otthon vacsoráztunk a meleg lakásba és iszkoltam a gyerekemmel vonatozni, ilyenkor mindig megtudja becsülni az ember az életét és hogy történhetett volna sokkal rosszabb is ha nincs az a fránya fokhagyma. Egyetek fokhagymát, életet ment
Nemsokára folytatom, hisz a java még hátra van, az aranylakodalom s hogy a nejemnek még akadtak aznap koordinációs problémái s a lefejelt, letejelt rendőrről se feledkezzünk meg . No meg az öreg is elmondja a boros pincében, hogy neki mi mentette meg az életét fokhagyma helyett. A végén pedig vetítés, filmvetítés, megjelenés kötelező
De nem eljönni kell, elég ha elgondolkodsz rajta s a fejeden belül megjelenik. -
guga
Közösségépítő
Mostmár megírhatom, mert eltelt pár hónap és az idő múlása tompította a sebeket, amit egy különös véletlennek köszönhetett minden résztvevő. Történetem résztvevői rename személyek, de sztori igaz.
Egy forró nyári délelőtt kétségbeesett és elfúló hangon hívott fel egy gimnazista srác (Miki), hogy baj van és hirtelen nem tudja kihez fordulhatna segítségért ill. egyúttal jogorvoslatért is, mert helyrehozhatatlan hiba történt egy barátja számítógépével.
A helyszín egy lakótelep, egy tíz emeletes, ugyanabban a lépcsőházban laktak Miki és Laci.
Volt egy nagyon fontos dokumentum, a gépen, amire Mikinek nagy szüksége volt, de hiába kapcsolta be a gépet csak jelszóval lehetett belépni, Laci pedig elutazott külföldre egy sport rendezvényre és telefonon sem érte el. Laci anyukája volt otthon és sajnálkozott, hogy nem tud segíteni, egy ideig keresgettek a papírok között a gép körül, hátha valahova feljegyezte a jelszót, de nem jártak sikerrel.
Mikinek támadt egy mentő ötlete, hogy otthonról hoz magával egy Linux live cd-t és azzal indítja el a gépet s úgy kimásolja egy pendrive-ra a dokumentumot.
Haza is ment a Linux cd-ért és újra becsöngetett Laciékhoz. Az anyukája gondoskodóan odaállt Miki mögé és figyelte mit csinál.
Miki belépett a számítógép bios-ába és át álította a bootolás sorrendjét, hogy az első eszköz ne a HDD legyen, hanem a CD ROM.
A Linux cd bootolása közben azonban nagy baj történt. A számítógép tápegysége megadta magát és egy kisebb durranással füst kíséretében az örök vadászmezőkre távozott.
Történet szerint azonban Laci anyukája hangos sipítozásba kezdett, hogy Miki tönkretette a fia számítógépét és azonnal oldja meg ezt a helyzetet, mert ha a fia hazajön nagy baj lesz belőle. Miki állította, hogy nem Ő tette tönkre a számítógépet, hanem a gép tápja volt rossz, hibás. Az anyuka pedig semmit sem értett az egészből, csak azt tudja, hogy 2 éve vették egy nagy áruházban és azóta teljesen hibátlanul üzemelt, most hogy Miki hozzábabrált, így mehetett tönkre szerinte.
Miki halálsápadtra vált és köpni, nyelni nem bírt. Eszébe jutott, hogy valakit felhív, én voltam az első ember, akire emlékezett, hogy talán tudok segíteni, mert ezzel foglalkozom. Röviden vázolta a tényeket a telefonba, majd megbeszéltük, hogy a géppel a hóna alatt átjön. Arra kért, hogy magyarázzam el és értessem meg Laci anyukájával, hogy a gép műszaki hiba miatt ment tönkre és egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően pont nála és pont akkor, amikor Laci nincs otthon. Noha mindez igaz volt, azért elmondtam neki, hogy Laci anyukájánál sok sikerre ne számítson, mivel teljes mértékben laikus, nem szabad tőle elvárni, hogy ne elfogultan gondolkodjon. Azt a gépet ajándékba vették s drága pénzen, addig a pillanatig tényleg hibamentesen üzemelt, amíg a Miki hozzá nem nyúlt és nem azért ment tönkre a számítógép tápegysége, mert Miki át álította a boot sorrendet, hanem mert elképesztően gyenge minőségű volt. Kiszereltem és a súlya nem nyomott többet, mint egy jól megtermett teszkós zsemle. A tápegység márkájára most külön nem térnék ki, mert ugye vannak személyiségi jogok is
Viszont arra kíváncsi voltam, hogy a gép többi alkatrésze, főképpen a HDD átvészelte e a misztikus támadást. Mikinek mondhatni nagy szerencséje volt, mert az is egy ritka véletlen, hogy a gép többi alkatrésze nem sérült. Így Laci hazajöveteléig megtudtuk oldani egy tápcserével a dolgot. Azt javasoltam neki, hogy fizesse ki a tápcserét és vigye vissza a gépet Laci anyukájához, hogy megnyugodjon s ha Laci hazajön, akkor majd vele kifizetteti a táp árát, mert Ő kicsit otthonosabban mozog már a számítástechnikai alkatrészek világában és meg fogja érteni, hogy a tápegység Miki közjátéka nélkül is meghibásodott volna végleg s majd Ő megérteti az anyukájával a kialakult helyzetet, az Ő szájából jobban hangzik Miki ártatlansága. 6 éves pályafutásom során láttam műár néhány elfehéredett arcot, ahogy értetlenkedett, hogy de hát eddig működött. Igen, eddig s mindig azt szoktam utána mondani, hogy egy darabig én is működöm, majd utána már nem. Egyrészt nem szabad a nagy áruházak polcairól vásárolni számítógépet, mert a leghitványabb alkatrészekből vannak felépítve, s csak kívülről tetszetősek, de amint kinyitja az ember elborzad. Ma is itt egy az asztalon. Az egyik oldallapja szerelhető csak le, a másik odaszegecselve gyárilag, szintén tápegység + kattog a HDD, de még az a márka Exkalibur vagy mi igen én is tisztában vagyok a pontos márkával, de nem írhatom le mégsem nyilvánosan. Ami meglepő, hogy a floppy meghajtóba több alkatrészt gyömöszöltek, mint a méltán híres s nevezetes tápegységbe.
Évekkel ezelőtt volt egy kis parasztházunk Szigetszentmártonban, elhatároztuk, hogy átépítjük a teraszt és a bejárati ajtót. Téglát és komplett ajtót kellett vásárolnom a tüzépen, gondolkodtam rajta, hogy miképpen szállítom át a tüzépről a házunkig az anyagokat. Beszéltem a tüzépen a targoncás alkalmazottal hátha egy kis külön pénzért megteszi nekem, de a főnökére hivatkozva elutasított. Akkor eszembe jutott a szomszéd Misi bácsi, akit naponta látok egy kiskocsival rohangászni a házuk körül, hol a cefrét szállítja le a pincébe és utána órákig nem látni hol meg a trágyát rángatja ki a főd végibe. Erős kiskocsinak látszott, két nagy 28-as kerékkel az oldalán, amolyan parasztbicikliből kiépített alkatrészek.
Megpendítettem neki a dolgot, hogy mi lenne ha és azzal a mozdulattal már a kezembe is nyomta, hogy másnap reggelre hozzam vissza, mert van még a kert végibe két hordó mulatság és annak Ő a végire szeretne járni másnap.
Óvatosan pakoltam meg a kiskocsit, noha láttam, hogy az öreg milyen súlyokkal ráncigálja. Úgy terveztem, hogy a téglát három fuvarból viszem haza, ami azt jelenti, hogy félig lesz pakolva vele s a végén külön az ajtó tokot.
A téglák harmadik fuvarjánál tartottam félúton, amikor a kocsi megrogyott és összeesett, halálsápadtra váltam és a számat a kezem elé kaptam (SIC).
Mentem, sőt szaladtam az öreghez, hogy jaj a szekérderéknak annyi, összetört az úton a kereke. Már éppen kioktatott volna, hogy biztos túlterhelted, de mondtam neki hogy éppen nem, igyekeztem fele annyi súllyal terhelni. Pedig tényleg láttam, hogy az öreg meglódult a két hordó cefrével és simán végig görgette a telken, a tégla annak a felét sem nyomta, most meg ott az úton összetörve a kocsi.
Mindegy, hamar túltettem magam rajta, elvittem egy lakatoshoz és pár ezer forintért rendbe rakta, pont annyiból úsztam meg volna egy fuvarost is jattal és pakolással
Pár héttel később az öreg kaszáját kértem kölcsön, hogy lenyessem a kertünk végibe a lucernást. Megirigyeltem az öreget, ahogy reggelente kaszálta a partoldalt nagy lendülettel és kimért mozgással, volt tartása, volt szépsége. Mondtam is magamban talán lesz előtte egy kis becsületem ha látja én is tudok kaszálni.
Még a fenőkövet is elkértem tőle, hogy megtanuljam miként kell élesíteni a kaszát.
Beálltam a térdig érő lucernás elejébe és végignéztem rajta, na mondom megnedvesedik rajtam a póló mire végzek az egésszel. Húztam párat a fenőkővel, aztán huss és az első suhintásnál recsegve széttört a kasza, halálsápadtra váltam és a számat a kezem elé kaptam (SIC).
Hiába láttam én az öreg Mihályt nap mint nap a part oldalában kaszálni a megvénhedt füvet, néha akkorát lendített, hogy majd kifordította a vasúti sínt a helyéből, ez volt az én sorsom. El sem mertem mondani az öregnek, szaladtam a piacra egy új kaszanyélért és úgy adtam neki oda, ingatta a fejét és elmesélt egy rövid történetet egy permetezőgépről, amit kölcsönkért és tönkrement a hátán, ahogy húzta, nyúzta a dugattyút s vehetett újat a tulajdonosának. Látod fiam ezért nem érdemes soha semmit kölcsönkérni és pederintett egyet a bajszán majd meginvitált a pincéjébe, hogy kóstoljunk bele egy főzet háziba
2Móz 22,14
Ha pedig valaki kölcsön kér az ő felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
Péld 22,7
A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak. -
guga
Közösségépítő
válasz
Algieba
#1850
üzenetére
Első sorban a lelki tartalomra kell koncentrálni ha a Bibliát olvasod, mert Isten lélek, tőle származik és a lelkednek szól.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
A föld a Bibliában az embert jelképezi, az ember lelkét, amit Isten megszánt és megművel, vagy ott van a legismertebb a magvető példázata. A magvető maga Isten, a mag Isten beszéde, s utána van a jó föld, amelyikben megmarad és termést hoz...
Az ember lelkének az Istentől elszakadt állapota (kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén). Hiába rendkívül erkölcsös, tanult és köztiszteletben álló valaki, ha csak az emberek tiszteletét tudja kiváltani, de Isten azt mondja rá, hogy kietlen és puszta az Ő lelke.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
Az első nap és a világosság minden ember életében azt a napot jelenti, amikor Isten üdvözíti Őt, azaz megismerteti vele Isten igazságát. De ez sem következik be előkészítés nélkül, mert Isten már előtte munkálkodik az életében.
2Kor 6,2
Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.
1Tim 6,16
Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.
1Jn 1,7
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.
5.
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
Az egész Biblia erre az első nap, nappal és világosság, éjjel és sötétség szimbólum rendszerre épül. Természetesen mindezek mögött azért ott van az, hogy maga a föld teremtése, az ember teremtése megtörtént és sok nyitott kérdés van benne, hogy hogyan lehetséges, miként történhetett?
Egyrészt már itt vagyunk, azaz valami történhetett s az ember bármennyire felkészült, okos és rendelkezésére áll a technika vívmánya, magát a választ mégsem tudja 100%-osan.
Ezért van szükség hitre. Vegyünk egy példát, Jézus kenyérszaporítása vagy amikor a vízet borrá változtatta. Ha engedné, hogy abba az irányba menjünk, amerre az ember legszívesebben menne eme két történettel, akkor sem pékek, sem kocsmárosok nem lennének.
Ugyanis mindenki azt szeretné tudni, hogy hogy csinálta és ha megtudta, akkor többé már nem Jézushoz fordulna, hanem maga szaporítaná a kenyeret és saját maga változtatná borrá a vizet.
Természetesen ez csak egy eltúlzott példa, de ez van. Mindenki a megszerezhető tudásra hajt. Soha senki nem kerülhet közel Istenhez a megszerzett Bibliai tudásnak köszönhetően. Ugyanis nem felmérőt kell írni majd belőle.
Ha pontosan megtudjuk válaszolni, hogy igen, így és így történt meg az ember teremtése, de a lelkünk kietlen és puszta, akkor nem Isten közösségében fogjuk tölteni az öröklétet.
Előbb meg kell történnie az első napnak, a sötétség és pusztaság helyére be kell költöznie a nappalnak és világosságnak, Isten szerint ez a helyes sorrend.
Amíg kietlen és puszta az ember lelkének állapota, addig hiába akarja megtudni, megérteni Isten tetteit, mert nem a lelke fog megváltozni, hanem a lexikális tudása, az nem eredményezi a hitet. Mert nem azt mondja hiszem, hanem azt hogy tudom.
Az az ember, aki birtokolja Isten lelkét, igazságát és világosság van a kietlenség helyén, az hittel várakozik Istenre. Ha valamit nem ért, akkor megvárja, amíg Isten felismerteti vele.
5. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.
6. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.
7. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; -
guga
Közösségépítő
Eddig csak egyszer vesztettem el a türelmemet és borítottam le a szerviz asztalról egy komplett PIII-as gépet majd rugdostam szét
3. napja küzdöttem vele és aztán rájöttem, hogy nem fog sikerülni.
Behoztak egy halom kacatot, hogy jaj szegény család, nincsen pénzük, nem telik gépre, nem értenek hozzá.
OK mondom segítek. Az odáig rendben volt, hogy nincsen pénzük s nem értenek hozzá.
Mert ha nincsen pénzük, de értenek hozzá, akkor nem nekem kell megküzdenem a sok buzera alkatrésszel és napokat tölteni azzal, hogy na ezzel talán majd elindul, á faszom ezzel sem. Aztán ha véletlenül elindult kifagy a telepítés. Persze naponta jönnek be kontrollálni, hogy hol tartok meg valóban olyan jó fej vagyok e, mint a hírem.
Aztán néznek rám elkerekedett s ártatlan szemekkel, hogy miért vagyok dühös ők azt sem értik
Sőt csak a gépet várják, hogy leülhessenek elé és utána is nézzenek értetlenül s elkerekedett szemekkel, hogy ez mi és mit kell vele csinálni.
Első nap:
Kezdtem azzal, hogy a 4db full tronyó tápból ki kellett választani, hogy melyik üzemképes vagy életképes és melyik bírná tovább anélkül, hogy ne nyírja ki a 6gb-os visítozó quantum vinyót. Behozták az összes szart, hogy hagyd el mindegy az, szegény családnak lesz, úgy sem volt még gépük. Na ha ezeken a tápokon múlik, akkor sosem lesz. Az egyiket úgy ítéltem meg nehezebb egy zsemlénél és még a ventije is zörög, bepróbáltam. Kisípolta a BX440 Slot-1 lap a ramot, nem indult el vele. Mindegy, mert van vagy 15db sd ram a dobozban, amit hoztak. Figyeld jól, még a vga kártyát nem is láttam, hogy azzal minden rendben van e, mert egyből a ramra sipákolt. Végül találtam egy 128-as modult, aminek csak a felét számlálta be, ha más nincs ebből rakok bele kettőt és lesz benne 128mb.
Végül már nem sípolt a ramra, de kép sem volt. A TNT2 kártyát jobban megnézve egy picit megvolt pörkölődve a nyákja. Nagyon nem, de annyira mindegy, hagyd el úgy is szegény családnak lesz, tudod semmi komoly csak a gyereknek játszani.
Szerencsére vga kártya is volt a dobozban vagy 5db. Volt egy MX200, ami elmondásuk szerint hibátlan volt, de amúgy tényleg, mert beleraktam egy másik lapba és ott szépen ment Linux alatt, de a BX440-es Slot-1 lapban hót süket volt, de mindegy is nem komoly gép lesz.
Végre eljutottam odáig, hogy Rage 128-as kártyával becsippant a gép. Na mondom végre, ez már haladás. Igen ám, de elszaladt a nap vele, ugyan volt más munkám is, de nagyon elképedtem rajta, hogy csak eddig jutottam.
Második nap:
Frissen, fitten, telve önbizalommal, Kossuth rádió, forró kávé és rögtön utána futás a klotyóra. Menet közben fejben összeraktam az aznapi programot, mert valami magát nagyon okosnak mondó ember egyszer azt nyilatkozta, hogy a pozitív gondolkodás első lépése, hogy reggel szervezze meg a napját az ember fejben és utána valósítsa meg. A történet szempontjából ugyan teljes mértékben lényegtelen, de előző este csípős paprikát fogyasztottam. Kell e ábrázolnom azt az arcberendezést, amit az másnap reggel produkált?
Hogy gyurlaci szavaival élve kicsit emberközelbe hozzam az állapotot, úgy mondd a „seggemen hugyoztam”
Ha ilyesmit ember egy másik ember előtt kijelent az a bizalom egyik fokozata, közel jár a szexhez, de nem ugyanaz, mert nem testről van szó.
Egyszer egy barátom, akivel együtt nőttem fel eljött hozzám benyakalni pár sört.
Sokat beszélgettünk a közösen megélt, múltbéli dolgainkról(az előbb kellett vessző? (megélt, múltbéli).Zárójelben a zárójel, hülyén fest, de most szükségét éreztem, hja és most kellett a vessző :confused: ?
Visszatérve a barátomra, hajnal kettőig ültünk egy padon a közelben és néztük ahogy a vonatról le s fel szállnak emberek, szép lányok miniszoknyában. Hajnalig nagy terveket szőttünk, majd a realitás talajára lépve felállt és nyomatékosan, hangsúlyozva közölte, hogy most hazamegyek és kiverem a faszomat.
Szün.
Aztán felült a kerékpárjára, felrakta a fejhallgatót és elporolt. Reggel felé jött egy üzenet a mobilomra tőle, hogy nem sikerült
Visszatérve a gépre, mert ugyan kicsit elkanyarodtam a témától, de az nem egyenértékű azzal, hogy nem tudom mit beszélek.
Másnap nekiálltam az asztalon a lap + cpu + ram + vga csoportosulásnak, hogy életet leheljek bele.
Mondanom sem kell, hogy a ram hibás volt, fosta a piros területeket memtest alatt. Szerencsémre voltak még ramok, de azok nem indultak el. Végül találtam egy 256mb-os modult, aminek a felét látta és hibátlan volt.
Na gondoltam eljött az én napom és választottam egy winchestert, de nem jól. Ugyanis a harmadik volt, ami végre megjelent a bios-ban, de sem particionálni, sem kidobni nem lehetett.
Mert ha jön a tulaj és látja, hogy hiányzik egy darab a kókány dobozából, akkor még azt találtatik gondolni, hogy bizony ez a jó ember eladta. Ééééééééérted, az eszébe sem jutna, hogy a dühtől forrva dobtam a kukába, nem, eladtam és ugye én, aki eleve ingyen dolgozom és próbálok segítőkész lenni, eladtam.
Szóval szépen sorban visszaraktam a dobozba minden apró kis üzemképtelen csetreszt, amit az elmúlt két évben halmoztak fel az összes ismerősnek köszönhetve. De még megtoldottam azzal is, hogy amit a szervizben találtam és kidobhatónak vagy Neurofirének még sok pénzért eladhatónak ítéltem, azt mind a ládikájába gyömöszköltem, hogy lássa, adni én is tudok, kapni kell tudni.
Ezt a „kapni kell”-t tudni megboldogult Nagymamám mondogatta, mert azt mondja annak, aki tud adni miből az tud adni és fog is, de kapni tudni kell.
Gondolj bele, hogy karácsonykor számítasz valami hatalmas ajándékra és a mama csak 3db vasalt zsebkendőt hoz eléd mosolyogva s teljes szívből, körbelengve melegséggel, halászlé és beigli friss illatával.
Hogyan leplezed el az érzéseidet, hogy bizony azt hitted tűzijáték és egy gyertya pislog csak, éppen hogy füstölög, de …...a szavad elakad, a szád egyszerre görbül automatikusan lefelé és erőltetetten felfelé, a mama átölel, sírnál is és nevetnél is, mégis csak egy családi ünnep. Magadban kicsit zokogsz, nyeled a könnyeidet, a mama vállára borulva kicsit lapogatsz a hátán és boldog karácsonyt kívánsz. Elidőzöl ott keveset, majd elengeded, az ajándékot elteszed, tíz év múlva előveszed, de a mamát már nem ölelheted.
A mama csak emlék, nála kedvesebb sosem volt olyan mamás, mama csak Ő tudott lenni. Ült az asztal mellett, leste az unokákat és szedte össze az ott hagyott leves maradékokat, összeöntötte és leült az asztal sarkához. Szépen tudott enni, méltóságteljesen, hiába mondtuk, hogy mama szedjen, Ő háborúban nőtt fel, hagyd el fiam elég ez nekem.
Állítom neked, hogy a mostani teszkón nevelkedett s veszek neked típusú mamák, azok sokkal puhányabbak, hiányzik belőlük a kevés tisztelete, mert ha nem tudják megvenni, akkor leátkozzák a holdat, hogy milyen drága és megvárják, amíg akciós lesz.
Beszéljek még a nagymamámról?
Például azt, amikor a Nagyapám jött haza hadifogságból és lesegítették a vagonból. A Nagymamám már nem hitt benne, hogy élve látja viszont. Aztán egyszer csak mindenki üdvrialt a városban, hogy hallottad, az asszonyok összecsapták a tenyerüket és összébb csomózták a babos kendőt a fejükön.
A Nagymamám is szaladt a vasútállomásra, dobogott a szíve hevesen és felszabadult benne végre az a keserédes remény, amit már rég halottnak hitt...
Szedte a lábait, nem gondolkodott csak zihált és futott, felforrósodott a tüdeje és amikor meglátta Nagyapámat, akkor minden megkettőződött benne, minden érzés, minden pillanat, amit hosszú ideje a várással töltött az most kitörni készült akár egy vulkán.
Szélesre tárta a karjait és szaladt. Nagyapám már felszisszent és jajveszékelve kérte, hogy NE ÖLELJ ÁT!!!!!!!!
Törött volt a gerince.
Folyt. Köv.
Hja és kit érdekel a számítástechnika, most úgy őszintén, tényleg jobban érdekel, hogy meddig tudnék tuningolni egy vga kártyát vagy processzort?
Vagy tényleg érdekel, hogy mi lett azzal a géppel, amit végül összerugdostam?
Összerugdostam, ennyi. De egyrészt kaptak helyette egy modernebbet, másrészt még nem tartunk ott. Majd jössz holnap is és alig várod, hogy megírjam a folytatást. Mert izzad a szemed a folyt. Köv. felirat láttán. Nem brazil sorozat ez kisapám. Én akkor jelentkezek, amikor akarok, nem betervezve
Látod milyen szövevényes történet, hosszú ideig tart elmesélni.
Na ezt a gép történetet gyorsan lezavarom, mert látom nem érdekel senkit aztán mondom tovább a nagyapámat a mamával, meg a haveromat, akinek nem sikerült.
Szóval a gép, próbáltam telepíteni az egyik vinyóra, de bad sector-os volt és ezzel ellentétben nem kicsit.
De mivel sok csetresz volt a dobozban így inkább beraktam a saját 10gb-os vinyómat, ami már elég régen a polcomon figyelt.
Majdnem sikerült rá feltelepíteni egy xp-t, amikor végül is nem
Valamiért újraindult, aztán megint majd a tököm tele lett vele és lerugdostam az asztalról, mert ez már a harmadik nap volt.
Mondtam, hogy gyorsan lezavarom. Végül kaptak egy modernebb gépet, s minden szép, minden jó. Jöttek, örültek s megették Robin kobzosát.
A csetreszeket ott hagyták ajándék gyanánt, bár nem ért fel 3db nagymamától kapott zsebkendővel és még át sem öklelhettem őket kisírt szemekkel, de azért inkább én örültem, hogy adhatok, végül is kapni kell tudni.
Nem is tudom mit vártam, talán valami kitörő örömet az arcukon vagy egy köszönöm.
Szolgafélének éreztem magam, amikor hányaveti módon megpróbáltak kifizetni a sok nem működő alkatrésszel. Nyilván mivel nem értettek hozzá, így az Ő szemükben az mind ajándék volt, szívesen adták, nekem pedig meg kellett tanulnom kapni.
Nem szóltam egy szót sem, én örültem, bár örömömet nem tudtam megosztani senkivel csak nyomogattam a telefont és véletlenül a szemembe villant egy üzenet, amit még nem töröltem ki az előző este.
Nem sikerült!!!
Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
A nejem nemrég panaszkodott, hogy a nagyobbik fiam egyre többet emlegeti, hogy szeretne egyedül járni iskolába és azt is észrevette, hogy a fiamnak kellemetlen mutatkozni az anyjával a társai előtt.
Értékrendbéli változások mennek benne végbe. Fontosabbnak tarja a barátjai előtti függetlenséget, mint az anyai gondoskodást.
Nagyon szeretne önállónak, vagánynak, keménynek, kikezdhetetlennek, Istennek látszódni. Sokan mondogatják, hogy az még rendben, hogy a felnőtt bűnös, de a gyermekek miért?
Miért ha egy tökmagot elvetek szeder fog kikélni? Tök, tök lesz belőle, bár elébb kis rügyödzés, majd kis palánta, inda, de a végén egy elbírhatatlan tök fog csüngeni a végén és leszárad.
Én sem nézem jó szemmel azt, hogy a fiam elutasítja az anyját, mert ha majdan szüksége lesz rá és az anyja azt fogja válaszolni, hogy:ű
32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
A Nagymamám azt mondta, hogy kapni kell tudni, nem adni. Valahol értem Őt, mert úgy vélte Ő, hogy Isten tud csak adni, az ember csak kapni tud, de nem mindegy, hogy amit kap azt pislákoló gyertyaként éli meg, vagy mint tűzijáték.
Mi változik? Amit Isten adott vagy a gondolataid arról, amit kaptál?
Nyilván a gondolataid.
Mondok egy egyszerű példát. Ha valaki egy fuldokló embernek kötelet dob, akkor az a végletekig hálás tud lenni. Ellenben ha egy úszó világbajnoknak dobod, akkkor megáll flegmán és megnézi milyen gyártmány.
Mondom neked nem az az okos asszony, aki tudja fejből mennyibe kerül és melyik áruházban kapható, hanem aki a kevésből tud olyat főzni, hogy a tíz ujjad megnyalod. A Mamám tudott ilyet. A hentestől hozott sült kolbász zsírját és a piacról kukorica darát. Egy 25 literes vájlingot telefőzött, körbe ültük az asztalt és mertük rá a forró kolbászzsírt. Soha nem volt a családban olyan bensőséges a hangulat, mondom neked a Mamák tartották össze ezeket a családokat és hangulatokat. Nem merek tovább írni, mert mindjárt jön egy pszichológus és elmagyarázza miért is vagyunk mi ketten, miért is próbál engem rádöbbenteni, hogy tulajdonképpen nem akar tőlem elvenni senki, semmit. Hiába rémülten nézek körbe, körbe.
Kapni nem tudok. Nincs aki adjon.
34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.
Háborúság dúl a lelkemben, nincsen békességem. Egyedül Isten tudja rá a választ és egyedül Ő töltheti be azt az űrt, ami tátong bennem éjjel ha ébredek, s reggel az első gondolatom. Már mikor fekszem le aludni is ott az a várakozás bennem, hogy holnap bizonyára tűzijáték lesz, de minden nap hoz egy 3db-os zsebkendőt, egy kis gyertyalángot, ami inkább csak füstölög.
Mindig arra gondolok, hogy a gyéren s vékony füst az ugyanaz, aki ketté választotta a tengert, aki teremtette az embert?
Az ugyanaz, aki szótlan ha magamban énekelek és ha könnyek gördülnek végig az arcomon, ahogy egy képzeletbéli Nagymamát örölgetek, lapogatok, őlelgetek és az vonja el a figyelmemet leginkább, hogy kell e vessző?
Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
Zsid 12,6
Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
Sokszor elbizonytalanodom, hogy egészséges e az önbizalom és büszkének lenni az elért sikerekre?
Kell e vessző?
Van akit e tekintetben nem lehet elbizonytalanítani, mert vesszők tekintetében úszó világbajnok. De ha kap egy vesszőt, olyan igazit, atyait, akkor panaszosan mondja, hogy miért pont Ő?
Nem is gondolta volna....
Pedig igen, Isteni kegyelem, ha kötelet dob neked és nem nézed a színét. Tényleg jól mondta a Mamám, hogy kapni tudni kell. Azt is tudom, hogy unos untalan ismételgetem s már zavar.
Nyilván csak a gondolataid színesek, színesebbek.
Folyt. Kövjön? -
guga
Közösségépítő
Az avatarom története
Talán az egyik legbonyolultabb dolog, sok gondolat fűződik hozzá és nehéz is elmesélni úgy, hogy valaki előítélet nélkül maradéktalanul megértse.
Elöljáróban az avatarokról írnék úgy általában, amit használnak az emberek.
Mik és miért, mi motiválja a használóját és mit akar vele üzenni? Nyilvánvalóan üzenet értékű, mert ott van, valamit jelképez, a használójának fontos.
Házi kedvenc, személyiség motívum,szélsőség, pozitívum, autó, megbotránkoztatás, poén, intelligencia, valami ellen, vagy csak egy szép érzéket fokozó kellemes hatású kép.
Mindenki számára más értékrendet képvisel egy-egy avatar. Én például azon dőltem meg, hogy egy frissen diplomázott srác egy talárt vett fel avatarnak.
Az jutott eszembe, hogy ha már ennyire szeretné megmutatni a világnak, hogy Ő lediplomázott és szerinte az egy egyedi és nagyon nagy értékkel/jelentőséggel bíró dolog, akkor legalább az eszébe juthatna, hogy az egyetemek fossák a világra a frissen diplomázottakat s utána mint az óriás teknőcök ivadékai igyekeznek a tenger felé a homokban. De nagyon kevesen élik túl és nőnek meg óriás teknőssé, ezért ha óriás teknős lett volna az avatarja, akkor rögtön elgondolkodtam volna rajta és eljutottam volna az üzenetéig, amelynek az a lényege, hogy Ő egy sikeresen lediplomázott ember, aki vitte is valamire, nem csak fanyalgott, hogy essem, assem meg a társadalom igen is fizesse meg a neki járó bért, mert az alatt nem hajlandó még a seggét sem kitörölni önállóan.
No igen, szóval az óriás teknőc az jó avatar, mert van tartalma, mélysége és üzenete, óriás teknőc csak kevesekből lehet.
Nagyon nagy mélységgel és gondolatokkal övezett avatar a sperma. Bár lehet gondolni rá alpárian, azért ami egy sperma üzenetében benne van az a legtöbb mi adható, tehát ha valaki a Tchibo-t választja avatarnak az egy lépéssel a sperma előtt jár.
A sperma hordozza magában az életet és a létet, amiért millió sperma küzd, de csak egynek sikerül (tudom ikrek). Aztán az az egy ha a világra jön, akkor mindent magában hordoz, amit az apja üzenni akart, de amit az apjának az apja akart üzenni az is benne van, vagy amit a nagyapjának a nagyapja egészen vissza a kezdetekig, ahhoz a relytéjes és megfejthetetlen és mindig más dimenzióba varázsolt honnan származik az emberig nyúlik vissza, szóval a sperma a legjobb avatar, az mindent visz, hiába ász valakinak az avatarja vagy royal flush.
Térjünk vissza ahhoz az egyhez, aki megfogant és a világra jött. Nagyon szép dolog a megszületés. Milliószor milliárdoknak ez nem sikerült. Nem is tudom hogyan lehetne ábrázolni a mi lett volna ha megszületett volna elméletet, mert az már nagyon bonyás lenne hisz többen nem születtek meg, mint akik megszülettek. Hogyan lehet ábrázolni azokat, akik nem születtek meg a leghitelesebben?
Maszturbáció. De nem is a női, hanem a férfi, mert ha egy nő maszturbál az nem egyenesen eredményezi az utódlás elvesztését. Nagyon nagy mélységű és lelkiségű avatarnak tartom a maszturbációt. Aki azt felmeri vállalni bátor ember, nem hiába született meg, lehet még belőle óriás teknőc is. Ugyanis miről szól a fogantatás, avagy egy sperma rövid élete? Elsőnek lenni, más nem számít. Nincsenek elvek és értékrendek, nincs semmi csak az, hogy elsőnek érj oda. Nincs erkölcs és bűntudat, mert ha lenne és érezhetnéd, gondolhatnád, akkor az visszatartó erő és nem te leszel az első. Elsőnek lenni gátlástalanul és kibújni erre a világra és tágra nyitni a szemed. Ha már megszülettél, akkor az összes olyan sperma elpusztul, amelyik nem arra koncentrált, hogy első legyen, hanem olyan avatarok fordultak meg a kis spermatogenezisében, mint mit szól hozzá a szomszéd, nem merem mert mi lesz ha. Mi lesz ha sokaságai és elhalt, amelyik meg arra koncentrált, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte a petesejt burkát az hozott magával egy üzenetet Ádámtól, amit minden élő ember hordoz magában és minden egyes fogantatással tovább ad, majd idővel visszatér a földbe, de a staféta megy tovább, ad tovább.
Az utolsó ember vajon megérti, hogy mi volt az első üzenete?
Vagy úgy jár, mint én egy álláslehetőség kapcsán, amikor teszteltek bennünket.
Volt egy helység, ami előtt kb. ötvenen ültünk, akik pályáztunk az állásra.
A feladat az volt, hogy az első ember bemegy, elolvassa a papíron lévő történetet, bejön a következő ember és elmeséli neki majd kimegy és így tovább. Mindenki megvárja a következőt és elmeséli a hallottakat majd kimegy.
170db szóból 24db maradt meg az ötvenedik embernek, ugyanis összevetették a papír tartalmát az utolsó ember történetével. Vajon ez volt Ádám megteremtőjének a célja vagy mindenkinek a kezébe adta azt a papírt a használati utasítást?
Szóval nekem az első és az utolsó embert szimbolizáló avatar is nagy jelentőséggel bír.
Na de most őszintén, mit kezdjen az ember egy egyszerűen tetten érhető üzenettel, mondjuk kedvenc autó vagy sportoló? Érdemes mélységek után kutatni vagy elégedjünk meg azzal, hogy OK ez egy jó autó, amíg nem jön jobb vagy össze nem töri valaki az úton. Tényleg kiváló sportoló, de ha élnének a görög olimpikonok valószínűleg gyorsan elbújdokolna labdaszedőnek.
A labdaszedő például jó avatar, kevesen mernék felvállalni, sőt rengeteg olyan van, amit kevesen mernének felvállalni, mert mit szól a szomszéd, nem merem mert mi lesz ha. Mi lesz ha sokaságai és elhalt, amelyik meg arra koncentrált, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte a petesejt burkát az hozott magával egy üzenetet.
Kedvelem a természetes embereket, akik úgy élik az életüket itt a földön, mint a spermák, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte. Ugyanis sok bírálat éri út közben, de az áttörés pillanatában mindegyik megsemmisül szó szerint, bármit képviseltek, bármilyen magasztos értékrendet, nívót és mindenen felül emelkedőt, abban a pillanatban, amikor megtörténik az áttörés, minden megsemmisül és elhal, elcsendesül és jön egy új világ, amiben tágra nyithatod a szemed és új erkölcsök bontakoznak ki, új hangadók, új dolgok amire figyelni kell és követendő értékrendek, megtévesztő normák, de semmire se figyelj csak arra, hogy oda-oda-oda csak oda és megint egy áttörés.
Mi van ha ez az élet is egy nagy gerincben lapuló s kitörni készülő váladék, egy folyamatban lévő gigantikus szex, egy mega kiválasztódás és nem tudni mire kell figyelni, mi a követendő norma csak a végén derül ki, hogy kinek a hangja halkul el és lesz az enyészeté és ki az, aki felsír, hogy ooooooáááááááááááá s közben valaki magához öleli, szorítja, hogy szentem.
Mi a csapás, mi a járt út, mi az erkölcs annak tudatában, hogy ideig óráig fénylesz, tündökölsz és talár lesz az avatarod, s hiheted azt, hogy igen, végre sikerült lediplomáznom, magamba szívtam a végtelen s határtalan tudásból egy légyszarnyit. A végén úgy is csak egy maradhat. Az egyetemek fossák az utcára az életképtelen óriás teknőc ivadékokat, egy darabig vergődnek a homokban, sokuk csak eledel lesz és egy másik kiszarja a homokba a talárjával együtt, de amelyik megy egyenesen és nem néz hátra ha az ekére veti a kezét az célba ér.
Nehéz nekem is dönteni, hogy melyik a szimpatikusabb avatar, a sperma, az óriás teknőc vagy a maszturbáció. Sokat kell gondolkodni rajta, hogy melyiknek van mélyebb üzenete. Ezért választottam a szaros gatyát.
A szaros gatya nem egy olyan téma, amiről szabadon lehetne beszélgetni vagy ha jönnek a vendégek, akkor elővenni a szennyesládából, hogy nézd.....
Vannak dolgok, amiről az ember soha nem beszél. Tudja, hogy a másiknak is van és olyan, de az érvényben lévő társadalmi normák, amik nem a fogantatást segítik elő, hanem erkölcsökre és mit szól vajon a szomszédokra épül, azok nem teszik lehetővé, hogy szabadon gondolkodjunk. Pedig a szabadság fogalmat mindenki szívesen használja, példálódzik vele, követendő értékrendnek tartja, de úgy, mint magába zárkózódva és onnan csak azt kimutatva, ami a követendő normák szerint értékes és csillogó. Például egy menő autó, egy szexi nő, egy bájos arc, két bájos de törvénytelen gyermek, egy jelképes dátum, pozitív szimbólumok tömkelege, amik elvonhatják a figyelmet az életben maradásról, hogy mindenkit nagy ívben le kell szarni, a lényeg hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte.
Utána már nem számít a sok hangadó, aki csőcseléknek titulált, hisz maga a törmelék titulált csőcseléknek, amolyan taláros szemétdomb, felsírni csak egyedül te fogsz.
Mikor megszületett a második fiam, pár perc múlva előttem volt és csitítgatta, hogy jól van semmi baj, csicsííííííísssssssss. Erre odajött az orvos és nagyon durván rámszólt, hogy uram hagyja a gyereket sírni minél hangosabban, annál jobb, mert legalább él. Rövid, érzéketlen és tömör üzenet volt, akkor éppen elérzékenyülve a, képébe tudtam volna ordítani, hogy faragatlan faszjankó de utólag köszönettel tartozom neki, ezért a mondatért.
Benjámin sírt és egyre hangosabban sírt, a megszületés elég nagy trauma, egy békés és oltalmazó állapotból került a világra az anyja méhéből.
A női méh is egy jó avatar, nagyon mély üzenetet hordoz magában, magát a fejlődést, azt a szakaszt, amikor az ember kicsit megpihenhet csata után és csata előtt. Mert amint világra jöttél egy újabb kíméletlen harc. Nem mindegy melyik kor és melyik földrész. Mindenkire rátestált Ádám egy üzenetet, de csak egy ember adhatja át az utolsó és akinek át kell adni annak a személye nem tisztázott egyelőre, sőt maga az üzenet tartalma is kétséges, sőt minél többet járunk taláriába annál hamisabb és ferdébb.
Az emberi tudás nem több, mint légyszar. Mert a világ végtelen és tegnap még röhögtünk a gőzmozdonyon, hogy hülyék, lóval üldözik, utána meg kattintasz egyet és beírod a keresőbe.
Amit most megélsz azt is lóval üldözik. A világegyetem gyorsul, adjunk esélyt az ősrobbanásnak. Valaki ráült a wc kagylóra, bele dörrentett és lett belőle Zvolenszki Zoltán, Himalaja, Mercedes, Kossuth tér, Hudson folyó, Szabadság szobor, Jing és Jan, Pizza, megemelt óradíjak, forradalom, reputáció, Asus, körmönfontság, mádmázel döpárié, rámás fűrész és tyúkpadlás.
Egy nagy rakás szar, ami lefelé zúdul, amit magad körül hallasz az a wc tartály hörgése, nem követendő hang még ha belülről szólt is.
Térjünk vissza az avataromhoz. Számításba kell venni azt a tényt is, hogy esetleg anyagi haszontól esek el, mert van olyan, aki direkt azért nem látogatja a topikomat, hogy ne kelljen látnia az avataromat. Mint vállalkozó, aki rá van szorulva minden egyes vevőre és nem engedheti meg magának a nagy mellényt, hogy ugyan már kit érdekel, nekem is számításba kell vennem azt, hogy szimpatizánsokat vesztek az avatarommal. Van akinek nem tetszik, mert a követendő társadalmi normák nem teszik számára lehetővé a fogantatást.
Mérlegelnem kell, hogy a földi létem során odafigyelek rá is vagy csak arra, hogy oda-oda-oda csak oda és áttörte.
Én mindent vagy semmit játszom és a tétem lényege az őszinteség. Hiszek abban, hogy áttöröm a burkot és mindent, amit felhasználok és megengedek magamnak az nem más, mint egy törvényszerűség, hisz bármelyik sperma töri át a burkot, az szabott keretek közt teszi, mármint ott az ondó vezeték. Tehát egyik óriás teknőc ivadék se gondolja, hogy nincs megvezetve akár elbukik, akár méltóságteljesen kanalazza a vizet száz évekig. Szabott keretek, ez itt a lényeg.
Hiába esik az eső, esik rá a háztetőre szabad akaratából és megy a csatornába, kicsit föcsöl a kifolyónál de be az árokba, majd egy kisebb folyóba, egy nagyobba, az a tengerbe és ott meg elpárolog és felhő lesz belőle.
Esik az eső, esik saját akaratából és van hatalmas ereje ha összegyűlik, de a végén elpárolog, csak idő kérdése, abból meg van bőven. Szeretem magam körülvenni a végén csak egy maradhat emberekkel. Ösztönzőleg hatnak rám és én is rájuk. Vonzódunk egymáshoz de tudjuk, hogy a végén kíméletlenül elbánunk a másikkal.
Egymást erősítjük a hitünkkel akarva, akaratlanul és jókat derülünk azokon, akik görcsölve élik a személyiségüket és tapadnak hozzánk, mint a csigák az akvárium falára. Szívják a talár alá a mondatainkat és utánoznak bennünket, holott tudják az utánzat soha nem az eredeti még ha talár alól jő is. Az a megtévesztő, hogy fontosabbnak tartják azt, hogy talár alól jő, mint hogy eredeti vagy sem.
A származásnak mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak már Ádámtól fogva és most kérem, hogy ne zsidózzunk. Az legalább egy olyan nemzet, amelyik 2000 év szünet, megsemmisülés után is talpra állt.
Avatarnak olyasmit raktam ki, amit az emberek elvetnek és megvetnek, mert valljuk be őszintén, hogy nincs azzal semmi baj ha a magunk szarát hagyjuk ott, de ha a máséval találjuk magunkat szemközt, az bizony büdös.
Ezt a tényt tudatosan felvállalni, hogy mindenki megvet?
Mondjuk lehettem volna én is konszolidáltabb és választhattam volna egy szép női mellet, egy tetoválást, Jing és Jangot, virágot, gitárt, menő telefont és akkor mindenki csettintene egyet a nyelvével, hogy ez igen, de aztán ennyi és nem lenne több, mint egy elhaló szemétkupac, amelyik megpróbál visszatartani.
De én a burokra koncentrálok, egyszer mikor sperma voltam már nyertem egy csatát és maradt mögöttem millió taláros és tanult értékrend, ami mind azért született, hogy engem segítsen világra.
Hiszek benne, hogy most is sikerülhet, hiába zajonganak körülöttem, hogy na de guga.
Tényleg szarok rá és ez igaz, közzé teszem és fel is vállalom.
Néha a helyzet úgy alakul, úgy látszik elbuktam, nagyon megtévesztő és ha átadom magam a körülményeknek, akkor én leszek az a milliárd, amelyik az enyészeté lesz és soha nem tud felsírni, soha nem fogja magához ölelni senki, szorítani és dédelgetni, hogy csicsííííííííísssssssssss.
Csiscííííííííísssssssss, csak maradj csendben, pihenj és fogd be a szád, legalább soha nem jössz a világra. Talár talány, számomra a legmegdöbbentőbb, hogy többen vannak azok, akik nem jöttek világra, végtelen sokan.
Folyt. Köv. -
guga
Közösségépítő
Kettőnk közül te vagy a pedagógus, úgyhogy ne gyerekeskedj. Ez csak egy egyszerű kérés volt, hogy írd le mit jelent a te olvasatodban
Remélem nem az lesz, hogy inkább leírsz 10 kitérő választ, mert úgy érzed valami készül ellened, mint sem egyszer egy érdemi hozzászólást. -
guga
Közösségépítő
Egyébként Jézus is űzött ki gonosz lelkeket...
30. Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
31. Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.
34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.
Légyszi a saját olvasatodban -
guga
Közösségépítő
Ilyen látványban utoljára olaszországban volt részem, egy kétszemélyes gumimatraccal himbálóztam a tengeren, a víz kristálytiszta, a nap a hátamra szárította a sót és feszült a bőröm, lenéztem a víz alá a szemüvegemmel és hatalmas halakat láttam, beleborsódzott a hátam a sok fecni után, amit gyerekkoromban fogtam ki a pecéből. Olyan érzés volt Heidelberg a lakóparkjaival, az egyetemvárosával meg a folyóval és a halakkal, mint amilyen városra mindig is vágytam. Mindenhol tisztaság és az embereknek van igényük arra, hogy igenis a két lakótömb között legyen kis tó, azon hattyúk és benne halak, hogy ha hazajön a munkából, akkor legyen hová kivinni a gyereket és ne a kutyaszart kelljen kerülgetni. A pridikációkat követő ebédszüneteket a környék felfedezésével töltöttem. Gyalog mentem mindenhová, mert pénzem nem volt és ugyan már ültem buszokon azon a hajnalon, amikor megérkeztem, de már felesleges kockázatnak tartottam, hogy jegy nélkül utazzak.
Kiültem egy padra az egyetemváros parkjába és azt figyeltem, ahogy mentek ebédelni, ahogy fogták a kerékpárjaikat és indultak haza. Mindenkinek benne voltak a mozdulataiban a gondolatai és a hova tartozása. Amilyen kerékpárja volt, ahogyan felszállt rá, ahogyan intett, elköszönt, az elsőt tekerte és oldalra dőlve rásegített, megigazította a szoknyáját, felvette a sisakját, rengeteg kerékpáros, akár egy hangya boly.
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezeknek az embereknek is lehetnek gondjaik. Úgy képzeltem el, hogy valamit elterveznek, megvalósítják és boldogan élnek.
A németországi lelkész azonban elmondta, hogy mi a véres német valóság. Lelkileg teljesen kiürült emberek, a fiatalok még csak valahogy, mert az iskolák összetartják és formálják a közösségeket, de amint felnőtté válnak kezdődik az elszigeteltség. Hiába házasodnak, már eleve úgy teszik, hogy a válásra készülnek. Mindenkinek van saját autója, saját fizetése, saját bútora és saját élete. Meglehet nagy a jólét, de belül üresek és érzéketlenek, ahogy a lelkész fogalmazott: nincs köztük Istent kereső ember, csak ha nagyon nagy baj van. Ezzel szemben ukrajnában és fehér oroszországban tömegesen fordulnak az emberek Isten felé, mert nagyon nagy a nélkülözés és a kábítószer fogyasztás.
Isten folyamatosan azon munkálkodik a világban, hogy odaadhassa az embereknek a szívét, az akaratát és a gondolatait. Amíg viszont addig van az ember lelkében olyan, ami azzal nem egyezik, addig valami más van ott Isten szíve helyett. Néha mikor olvasom a Bibliát, folyamatosan azt veszem észre, hogy Jézus megmutatta a saját életében és a szavaival is, hogy ezt hogyan kell.
Mt 26,42
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
Jézus nem azért jött le a földre, hogy a saját feje után menve élje az életét és a saját akaratának éljen. Jézus ugyan emberi testben élt, de a lelke Isten lelke volt, ugyanaz, mint Istené, bűn nélküli Szent lélek volt benne, amelynek nem teher Isten akaratát követni.
Van erre egy nagyon jó példa a Bibliában, Péter esete, amikor fogadkozik Jézusnak, hogy a halálába is követni fogja Őt. Jézus előre megjelenti neki, hogy nem így lesz, hanem megfogja Őt tagadni. S mikor ez megtörténik, akkor Péter felismeri a valós helyzetét Isten előtt, hogy a saját gondolatai és akarata alapján nem tudja Őt követni. Később azonban maga Jézus szólítja fel, hogy kövesse Őt. Ha Jézus akaratának engedelmeskedik, akkor nincs esélye annak, hogy elbukik, mert Jézusnak nem csak emberi gondolatból származó akarata van, hanem hatalma is hozzá, hogy Pétert megtartsa. Mindkét esetben Jézus követéséről van szó, de nem mindegy hogy kinek az akaratából történik.
2. Mt 11,29
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
3. Mt 11,30
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Vegyünk például egy fémdarabot, amelyik a saját maga akaratából próbál magához vonzani egy másik ugyanolyan fémet. Meglehet valamelyest sikerül, de nem tartós. Azonban ha egy olyan fémdarab próbálja meg vonzani, amelyik egy óriási mágneshez kapcsolódik, akkor azonnal sikerül a fémnek mindenféle erőfeszítés nélkül s maga a kapcsolat köztük úgy, hogy a mágneshez kapcsolódnak mindaddig tartós marad és nem igényel erőfeszítést, amíg a mágneshez vannak kapcsolódva. Ez egy eléggé elnagyolt példa volt, de ez így működik Isten lelkével is.
Ha az ember megüresíti magát és elfogadja Isten gondolatait és akaratát kétségek nélkül, akkor az már nem a sajátja hanem Istené. Istennek pedig az akarata mindig megvalósul.
Mk 3,35
Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
Jn 9,31
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
Jn 1,13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
Általában mindenki Istentől kapni szeretne valamit. Anyagi jólétet, gyógyulást, tartós egészséget, társat, munkát, áldást, de olyan is van akit ez az egész nem érdekel és magáról Istenről sem szeretne tudni semmit, nem hogy kapni tőle valamit
Arra viszont nagyon kevesek gondolnak, hogy nem Istentől kell valamit kapni, hanem magát Istent kell először megkapni és ha a lelkünkben már nem önmagunk királyai vagyunk, nem az önmagunk akaratának és elméjének szolgálunk, hanem maga Isten ül be a trónra, akkor Isten már nagyon könnyen rábíz arra az emberre bármit. DE addig semmit. Hogy egy rövid példával érzékeltessem. Az egyik igében már beidéztem, hogy Isten a bűnös emberek imáit nem hallgatja meg. Isten Szent, tiszta és igaz. Ha valamit gondol, mondd, akkor abban biztosak lehetünk, hogy úgy van és úgy fog megtörténni.
Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
Mi az első lépés akkor ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat?
Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
A hangsúly azon van, hogy ki melyik csoportba tartozik. Az egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek emberek csoportjába, vagy az egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek csoportjába.
Én azt vallom, hogy megváltott ember vagyok. Jézus a véráldozatával megvásárolta a bűneimet a születésemtől a halálomig, de nem csak az enyémet, hanem minden valaha élt emberét és minden élőét és azokét is, akik majdan megszületnek. Erre az ad jogalapot, hogy egyszer életemben Isten kegyelméből felismerhettem a valós állapotomat és csak annyit kértem, hogy Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! S erre Isten azt válaszolta, hogy „Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához”.
Egynek engedelmessége által igaz emberré váltam hit által.
Ha csak szimplán arra építenék, hogy én egy ártatlan ember vagyok, mert egész életemben csak dolgoztam és soha nem ártottam senkinek, szerettem a családomat és nem követtem el semmi kihágást a törvény alól, az azt jelentené, hogy a lelkemben lévő bűnön tudtam uralkodni és nem engedtem szabadjára, azaz külsőségekre épülő erkölcsös életet éltem.
Ha valaki egy olyan emberre tekint, aki nagyon sokat vétkezett és súlyos bűnöket követett el, ahhoz viszonyítva magát jobb és tisztább embernek tartja, annak sajnos nagyot kell csalódnia a végén.
Egy rövid példával illusztrálnám. Két ember elmegy az orvoshoz és az egyik lázas, verejtékezik, tüsszög, étvágytalan és kivan pirosodva az arca, kiütéses és legyengült. A másik látszólag egészséges és jól táplált csak egy orvosi igazolásért megy be a jogosítványához.
Az orvos az egyik emberen szemmel láthatólag látja a betegség külső tüneteit is és már csak a pontos diagnózist kell felállítania és a vírust a betegség okozóját beazonosítania, hogy a megfelelő antibiotikumot írhassa fel rá.
Mikor a másik embert elkezdi megvizsgálni és megnézi a torkát, nyelvét meg a szemét, akkor közli vele, hogy uram Ön súlyos beteg. Ugyanabban a betegségben szenved, mint az előző úriember és ugyanarra az orvosságra van szüksége.
Az pedig hitetlenkedve fogadja, hogy Ő teljes mértékben egészséges és jól érzi magát. Igen, de az orvosnak nem az a feladata, hogy a külső tünetek alapján hozzon döntést, hanem nagyon pontos diagnózist kell felállítania ha valakit megvizsgál.
Isten elé sem állhatunk azzal, hogy igyekeztünk nem vétkezni és próbáltuk betartani a 10 parancsolatot és adakoztunk, gyülekezetbe jártunk, énekeltünk. Isten elé állva pontosan felismerhetjük a különbséget Isten és a saját lelkünk között.
Vagy ugyanaz, vagy nem. Istennek Szent lelke van, bűn nélküli, a Biblia sok helyen ábrázolja a minőségét. Az az ember, aki az első csoportba tartozik, miszerint egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, az addig nem kaphatja meg Isten Szent lelkét, amíg nem tartozik a második csoportba.
Ha a fiam elém áll, hogy apa kérek süteményt, mert az anyja készített, de az a tányér, amit hoz az nagyon koszos, addig nem adok neki, amíg meg nem tisztítom a tányért alaposan. Nem arról van szó, hogy nem akarok neki süteményt adni, nem arról, hogy Ő nem akar kapni. Maga a tányéron lévő mocsok az egyetlen akadály.
A bűnös emberek imáit Isten nem hallgatja meg. Az az ember, aki hisz Isten igazságában, miszerint Jézus eltörölte a földről a bűnt az igaz ember, mert valójában Isten szerint a bűn ezen a földön nem létező dolog, csak az emberek fejében és gondolataiban létezik.
Csak a bűntelen és igaz emberek kaphatják meg Isten Szent lelkét és Isten csak azzal a Szent lélekkel kommunikál, csak annak az imáját és kérését hallgatja meg, mert az a Szent lélek, amelyiket Isten kibocsátott a földre az a sajátja és annak nem teher Isten akaratát cselekedni és Isten gondolatait fogadni.
Van egy dolog, amit fontosnak tartok elmondani, mégpedig az, hogy mire jogosít fel engem az, hogy bűntelen s igaz ember vagyok. Arra semmiképpen sem, hogy ezután szabadon követhessek el bármiféle bűnt, hisz úgy sincs semmi következménye rám nézve, mert Isten eltörölte. Igen, valóban nem létezik Isten számára a bűn lelki értelemben, de egyelőre testben élek és a test:
Rm 8,7
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
Nem vagyok bűnös ember, mert Isten igazságában hiszek, abban a munkában, amit értem tett. Azonban mivel testben élek mégis vétkezem, mivel a test nem tud engedelmeskedni Istennek. Mi a teendőm ekkor?
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,”
Ha bűnt követek el, akkor lelkiismeret furdalásom lesz és magamban azt gondolom nem volt helyes és ebben az állapotomban nem mehetek Isten elé imádkozni vagy kérni. Előbb rendbe kell tennem a kapcsolatomat Istennel.
Ha a saját tetteim miatt kezdek el aggódni és azt gondolom, hogy most nem tudnék Isten elé állni, akkor nem Jézus munkájában hinnék, hanem a saját magam cselekedeteiben. Azaz ha jót cselekszem, akkor nincs a szívemben békétlenség és bátran Isten elé állhatok, mivel nem követtem el semmiféle bűnt. De ha én arra építek, hogy én bűnt követek el vagy jót cselekszem és ettől függ, hogy Isten előtt milyen állapotban vagyok, akkor ehhez nincs szükség Jézusra.
Viszont ha bűnt követek el a testem miatt és úgy gondolom, hogy ez nem rendítheti meg Jézus munkáját, nem változtat azon, hogy Isten eltörölte a bűnt, akkor Jézus véráldozatába vetett hitem nyugalmat ad.
Ilyen prédikációkat hallgattam egy héten keresztül Heidelbergben. Feszes programok voltak menetrend szerint. A vacsora után éjfélig beszélgettünk a lelkészekkel a szobákban és volt aki hajnalig kuruttyolt. Én nagyon korán keltem, hogy eltudjak menni wc-re és zuhanyozni. Mert ha ébresztő után kászálódtam ki, akkor állhattam sorba a lábaimat összefonva a wc fülkék előtt
Egy órával előttük már talpon voltam, forró zuhany után kávé az automatából, mert annyi aprót hagytam egész hétre. Aztán séta a friss levegőn és már nagyon vágytam haza a feleségem és a gyerek mellé. Nem vagyok hozzászokva a távollétekhez. Hiába sok itt körülöttem az ismerős, de kicsit mindenki idegen. Nem is nagyon értettem, hogy mit keresek itt, meg egyáltalán megérte e eljönnöm és kitenni magam sok értelmetlen dolognak, kezdve a stoppoláson keresztül, hogy eltévedtem néhány helyen és azt sem tudtam melyik bolygón járok.
Az egyik dolog, ami miatt nagyon örültem, hogy eljöhettem az a németországi lelkész bizonyságtétele volt. Már nagyon régen azért imádkozott Istenhez, hogy a gyülekezetének saját háza, épülete legyen. Mert addig drága pénzen béreltek egy nagy épületet. Egy újsághirdetés alapján talált rá arra a kétszintes, hatalmas, romos épületre, ami később a gyülekezet háza lett.
Idős bácsi árulta, aki egy szimfonikus zenekarban játszott fúvós hangszeren. Az épület belsejében volt egy hatalmas színpad és nézőtér, az volt a terve, hogy felújítja és ott fognak koncerteket adni. Aztán egyre idősebb lett és egyre fogyott az ereje és a hite, hogy ott Ő valaha is bármit fog csinálni, hát meghirdette.
Kwon lelkész pedig jelentkezett és megegyeztek. A meglévő készpénz mellé a gyülekezet vett fel hitelt és eljött az első nap. Kwon lelkész mellett volt egy szintén koreai segédlelkész ill. egy olaszországból szökött maffia tag, aki állami gondozásban nőtt fel majd bekerült a maffiába és tűzharcban gerincen lőttek. Egy német kórházban épült fel, majd menedéket talált a gyülekezetben, megnősült, elvett egy Fülöp-szigeteki nőt feleségül és tervezték, hogy átköltöznek oda. De annyi mindent látott és tapasztalat a lelkész mellett, hogy végül ott maradtak. De ne menjünk elébe a történetnek. Egyelőre van az első nap
Kwon lelkész tartotta magát a szigorú menetrendhez, reggel Biblia óra, utána reggeli, majd az épület felújítása, ebéd, vacsora, Isten tisztelet és lefekvés, ami abból állt hogy hajnalokig beszélgettek.
Reggeli után mondta a segéd lelkésznek, hogy menjenek dolgozni az épületbe.
A segédlelkész megkérdezte, hogy hogyan hisz egyetlen darab szerszámjuk sincs. Kwon lelkész csak annyit mondott, hogy semmi felől ne aggódjanak, ha Isten kegyelméből hozzájutottak ehhez az épülethez, akkor Istennek nem az lesz az első dolga, hogy magukra hagyja Őket, hanem gondoskodni fog róluk továbbra is, ahogy eddig.
Felmentek a legfelső emeletre és elkezdték lebontani a lambériát az előadóteremben. A felénél járhattak, amikor az egyik tábla mögül kibukott egy nagy csavarhúzó és egy kalapács. Hatalmas nevetésben törtek ki mindketten. Leszaladtak a lelkészhez elújságolni, hogy mi történt. A lelkész csak somolygott az orra alatt
Másnap az épület ex tulajdonosa meglátogatta Őket, hogy miként és merre haladnak, mert szívén viselte az épület sorsát.
Látta, hogy ketten dolgoznak az épületen és van egy csavarhúzójuk és egy kalapácsuk. Megkérdezte, hogy hol a lelkész. Nem volt ott, mert elment az utcákra hirdetni az Evangéliumot. De a segédlelkész elmondta a két szerszám történetét. Az ex tulajdonos annyira megsajnálta Őket és annyira megindult az elszántságukon, hogy felajánlotta a saját szerszámait ingyen, amit évekig vásárolt össze egy konténerbe, hogy egyszer majd felújítja az épületet.
Másnap teherautó rakodta le a szerszámokkal teli konténert.
Igen ám, de a szerszám még nem elegendő, anyag is kell hozzá. Egyik este Kwon lelkész hívott egy szakembert, aki átnézte az alagsort és azt javasolta, hogy a következő napon hoz egy mixernyi betont és lebetonozzák, hogy utána lehessen rá csempézni. De betonozás előtt fel kellett volna tölteni 30cm magasan homokkal és megdöngölni. Mivel a szakember másnapra ígérte a betont, így ígéretet tett rá, hogy mindenképpen meglesz amikorra megjön a beton.
Még aznap este autóba ültek hárman és a lelkész azt mondta teljes hittel, hogy Isten bizonyosan munkálkodni fog értük és lesz reggelre homok. Aztán végül nem lett, sokáig mentek és nézelődtek a városban, de nem találtak semmit. Viszont a lelkész látott egy homokozót az egyik téren és mondta, hogy ha más lehetőség nincs, akkor ott megállnak és fellapátolják zsákokba a homokozó tartalmát. El is indultak oda egy másik úton, mint ahogy odafelé mentek. Egy szűk kis utcában megláttak egy 3 embernyi magas homokdombot, ami egy gyárépület bejáratánál állt. Megálltak mellette és mivel égtek a lámpák bent a gyárban, így bementek kérdezősködni. Megkérdezték a dolgozókat, hogy ki tudna válaszolni az épület mellett álló homokdombbal kapcsolatban és felküldték Őket az emeletre egy vezető beosztású emberhez.
Bekopogtattak és megkérdezték tőle, hogy vételezhetnének e a homokból, ami az épület előtt áll, mert reggelre elő kell készíteniük az alagsort a betonozáshoz. A férfi elmondta, hogy egy hónapja fejeződött be egy felújítás a gyártelepen és a munkások a homokot ott hagyták, emiatt azonban nagyon szorult helyzetbe került a főnökei miatt, akik folyamatosan felelősségre vonták, hogy mikor fog onnan eltűnni. Hívta a céget, akik lepakolták oda, de nem vállalta érte a felelősséget senki.
A lelkész elmondta, hogy személy autóval vannak és zsákokkal, az nem elegendő, hogy elszállítsák a homokot, de nagyon szívesen biztosítanának neki helyet. A férfi pedig rendkívül hálás volt, hogy megszabadították Őt egy hatalmas lelki tehertől. A gyártelepről hívott egy markolót és egy teherautót és még aznap éjjel átszállították a gyülekezet épületéhez a homokot.
A lelkész, a segédlelkész és közben eszembe jutott az olasz srác neve is: Frankó. Egész éjjel dolgoztak és lapátolták a homokot, egyengették, simították, nem aludtak egy hunyásnyit sem. Mire megjött a beton, addigra kész voltak a munkával.
Frankó és a felesége azt megelőzően egy másik gyülekezetben élt németországban, de a felújítás idejére odaköltöztek Kwon lelkészhez. Hosszú évekig nem adakoztak egy fillért sem a gyülekezetnek, mert az volt a tervük, hogy átköltöznek a Fülöp szigetekre és ott folytatják az életüket, arra spóroltak. Azonban Kwon lelkész mellett minden nap megtapasztalhatták Isten különleges munkálkodását és segítségét. Így az összes pénzüket és az autójukat is nekiadták a lelkésznek és ott maradtak mellette végleg.
Azt még fontosnak tartom elmondani, hogy miután az épületet felújították és elkezdtek életvitelszerűen benne élni és hirdetni az Evangéliumot, a mellette lévő sokkal nagyobb három emeletes épület tulajdonosa, aki abban egy szállodát és egy kocsmát üzemeltetett, megbetegedett. A forgalma is annyira megcsappant, hogy nem látta értelmét fent tartani a létesítményt. Mivel ugyanazon a telken volt, mint a gyülekezet, így először nekik ajánlotta fel a megvételét kedvezményesen. Meg is vásárolták tőle a gyülekezet pénzéből és újabb hitelekből.
Jó ilyeneket hallgatni és ugyan ezt megelőzően sok bizonyságtételt hallottam már, de ez állt a szívemhez a legközelebb.
Nem volt merszem magyarországra újra stoppal hazajönnöm. Esett is az eső és féltem is az oda út kapcsán, hogy mi fog történni velem. Muszáj volt a lelkészem előtt megalázkodni és kérni, hogy fizesse ki a buszjegyemet hazafelé. Örömmel tette meg és hazafelé együtt utaztunk. Próbáltam a szűk ülésben végigaludni, előtte egy nappal már nem ettem semmit, hogy ne kelljen wc-re mennem olyankor ha nem tudok, a folyadéktól is távol tartottam magam.
Éjfélkor érkeztünk Budapestre, idegenül hatott a város, pedig csak egy hetet voltam távol. A lakásom ajtaja is idegen volt, benyitottam és nem találtam a helyem. Hiába a gyerkőc, feleség és a megszokott tárgyak, hiányzott egy szakasz az életemből és számon kérték a falak és a lakás berendezése. -
guga
Közösségépítő
Én nem is tudom, ha bemegyek egy szobába, ahol szemmel láthatólag alszik valaki vagy csak pihen, akkor igyekszem minél kevésbé zavarni, még akkor is ha dolgom van ott. Mikor katona voltam és dél körül be kellett mennem a körletbe és még nem keltek fel az éjszakai őrszolgálatosok, hát próbáltam megsemmisülni vagy lábujjbegyen élni és kivinni a ruháimat. Ezek a koreai nők meg se szó, se beszéd feltépték az ajtót és visongva beléptek vagy húszan. Bár látták, hogy alszom nem zavartatták magukat. Rámoltak fel az ágyakra és csapkodták a szekrény ajtókat, erre ébredtem. Annyira kimerült voltam az elmúlt egy nap eseményeitől, hogy nem tudtam mélyálomba merülni, folyamatosan cikáztak az agyamban az absztrakt gondolatok, de nem voltam ébren, valami köztes állapot. Felültem az ágyon és úgy éreztem a fejem satuban van. A halántékom táján hatalmas nyomás mindkét oldalon, kábán felkeltem és összecsomagoltam a levetett ruháimat, nagyjából sejtettem, hogy nem ez az én szobám. Közben az egyik koreai nő akkorát fingott, hogy meglebbent a függöny és én néztem rá elvörösödve, de szemmel láthatóan nem jött zavarba. Akár megboldogult nagymamám, sok évet húzott le nagyapám mellett, aki rendkívül zord és zárkózott ember volt. Ám az elvitathatatlan, hogy mindkettő akkorát tudott fingani, hogy statikust kellett hívni a panelhoz. A nagyanyám állt a lakótelepi konyhában és rántódott a csirke, menet közben meg elengedett egy-egy szerinte galambot, ami mindennek volt nevezhető csak galambnak nem. Fél percekig rottyolt , azt mondta nincs mit tenni már hozzászoktatta a valagát. Nagyapám meg többször is meglendítette a karját, hogy az az ember, aki nem tud uralkodni a seggén, az nagyon sokat fog szenvedni az életben.
Elmentem a kávé automatához és két kávét is megittam mire támadt egy épkézláb gondolatom, pedig nem vagyok az a típus, aki ébredés után ha nem aludta ki magát, akkor mást kellett kialudnia és órákig nem tér magához. Apám tehenész ember volt, nekem iskola előtt tehenet kellett arrébb pányváznom meg itatnom és csak utána mehettem iskolába. A Böske tehén de sokat dörgölődzött a farmernadrágomhoz, iskolába meg nem győztem bújni, mert érződött az az édeskés tej és tehénszar szag a ruhámon. Hiába írtam én szerelmes levelet az Ibolyának, a gatyám korca nagyobbat nyomott a latban. De sokat nevettek rajtam a lányok a szünetekben, én meg próbáltam csokoládéval, bon-bonnal a kedvükben járni.
A prédikáció 10h-kor kezdődött, előtte reggeli. Mivel diák kollégium volt így volt konyhája is, finomakat főztek végig és rendkívül udvarias kiszolgálásban volt részünk végig, akár egy szálloda.
Az előtérben tébláboltam reggeli után és vártam, hogy jöjjön a lelkész, aki tudott magyarul. Helyette megjelent a trottyos koreai nő, aki egy lelkész felesége volt, jelenleg romániában dolgoznak mindketten. Mondogatták neki a lelkészek, hogy ki s mi fia borja vagyok. Erre odajött nagy vehemensen átölelni és kérdezgette, hogy hol van a jor vájf? Mondom neki kinderek is vannak a világon, erre tovább lapogatta a bordámat, én meg figyelgettem a nadrágszárát, hogy mikor libben
Ezek a koreai emberek, amilyen vas fegyelemmel bírnak, annyira lezserek. Pontban tízkor betessékeltek mindenkit a terembe. Bejött a németországi lelkész és elkezdett beszélni anyanyelvén, a másik pedig fordította németre, mi pedig egy fejhallgatót kaptunk és mindenki az anyanyelvén hallgathatta a prédikációt végig.
Német nyelvű énekfüzetet kaptunk és németül énekeltek, én csak néha dörrentettem bele az ékes baritonommal, amikor már biztos voltam, hogy ez a refrén és lében, lében. Majd jött a vendég előadó és elkezdték a prédikációt. S, hogy miről szólt? Nehéz lenne összefoglalni pár mondatban, de megpróbálom.
Elsősorban a hitről, hogy miként alakul ki és mire alapszik, aztán a bizalomról, Isten munkájáról, akaratáról és arról, hogy hogyan lehet megtapasztalni.
Egyik sem könnyű téma, sőt azt hiszem nálam nagyobb kételkedőt keresve sem találhatnának, így eleve úgy álltam hozzá, hogy tőlem mondhatnak, amit akarnak, hiszem ha látom.
Igen ám, de ezek a lelkészek ténylegesen Isten szerszámai, tényleg használja Őket és megmutatkoznak a Bibliában leírtak. Nem hordoznak perselyt körbe, nem követelőznek, nem vádolnak és nem próbálnak meg megvezetni, megvásárolni, hogy megtömjék a zsebüket.
Őszinte volt minden reakciójuk és a beszédjük is, teljes erőbedobással mutatták meg Isten jellemét és gondolatait.
Röviden?
Csak az egyik példát ragadnám ki a hitről, mert számomra ez volt a legérthetőbb. Képzeljünk el egy analfabéta embert, aki nem tud írni sem és olvasni sem egyáltalán. Neki is csak egy módja van a megélhetésre a munka, ha dolgozik. Ha dolgozik, azért pénzt kap és abból kell eltartania magát egy egész hónapon át. Ha dolgozott egy hónapot és a felettese odaadja számára a fizetségét, akkor teljes mértékben és minden kétség nélkül meg kell bíznia benne, hogy pontosan annyi pénzt kap, mint egy másik ember, aki viszont tud írni és olvasni. Számára nincs meg az a lehetőség, hogy kontrollálja, hogy az a pénz, amit a felettesétől kapott az annyi, amennyi jár vagy kevesebb. Csak hinni tud benne, csak bízni tud benne, hogy azt kapta, ami a munkájáért jár.
Ez így elég képletes és bele lehet kötni, hogy megkérhet egy embert a környezetéből, hogy számolja meg a pénzt, de az már nem bizalom és nem hit.
Isten pedig feltétlen és 100%-os hitet követel az embertől, mert Isten világa nem kontrollálható az ember számára. Ha Isten valamit munkálkodik egy ember életében és nyilvánvalóvá válik, akkor az egy megtapasztalás és hálás az az ember érte, aki részesülhetett benne s arról általában bizonyságot is tesz. Az az ember, akinek eszébe jut, hogy megszámoltassa a bérét egy másik emberrel, az nem Istenben hisz.
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
Azonban annak is van egy előfeltétele, hogy valakiért Isten munkálkodjon. Az első, amit minden emberért megtett:
Jn 1,29
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
Isten első munkálkodása a bűnbe esett emberért, hogy elküldte a saját fiát, hogy eltörölje a világ bűneit, azaz ha eltörölte, akkor az már nem létezik.
Persze már eleve az kérdéses, hogy valaki hisz e egyáltalán abba, hogy bűnös e, mitől bűnös, van e Isten meg egyebek.
Nem szokásom a végletekig harcolni ezért az elvért, azon az elvi síkon mozgok, hogy létezik az egyetemes igazság, ami vezérli a földet a pályáján, ami alapján nő a fű, születünk, élünk, dobog a szívünk s majd a végén meghalunk és létezik
az az erő, ami a napkorongot odahelyezte és mint egy jelkép minden a körül forog s annak a lététtől függ. Mondhatni az épület ismerteti meg az építtetőtjét.
Könnyebb lenne nekem is keresni egy alternatívát és onnan támadni, hogy ez az elmozdíthatatlan igaz. Hiába vagyok meggyőződve a magam igazáról és tudom, hogy működik ha csak számomra működik. Így csak tétlenül nézhetem ha egy másik ember kutakodva az igazság után teszi fel a kérdéseit, de magát az igazságot elutasítja. Igazságon kívüli meggyőző érvet vár, amire érvelhet tudományos vagy logikai alapon, de:
25. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26. Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29. Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
Biztos láttál már olyan embert, aki elmebeteg. Nem tudja irányítani az érzelmeit és a gondolatait, furcsán és idegenül viselkedik, néha a nyála is folyik. Képzeld bele magad egy ilyen ember helyzetébe és abba, hogy éppen Istennel szemben érvelsz. Gondold el csak azt az abszurd helyzetet ha egy nyálát csorgató és rángatódzó ember, aki láthatólag magán kívül van megpróbál meggyőzni téged a maga igazáról. Ha társaságban vagy, akkor magadra erőltetett türelemmel végighallgatod de belül rálegyintesz és alig várod, hogy tovább állj. Hogyan érvelhetne egy elmebeteg ember neked? Ugyanilyenek vagyunk Isten előtt csak hatványozottan, még a Sátán is (Lucifer) röhögve és karba tett kézzel csapja be az embereket és hagyja, hogy önmaguk igazságában bízva rohanjanak a vesztükbe. Hisz pont ez a célja, annyira okos, hogy megtudja hamisítani az Evangéliumot. Hamisítani az ember is csak értékeket szokott. A szemetes kosarat a tartalmával együtt senki nem áll neki leutánozni. Pénzt, értékes festményt viszont igen. Az Evangélium a legnagyobb érték ezen a földön. A Sátán folyamatosan azon munkálkodik, hogy minden ember szívébe elhelyezze azt, amit egyénre szabottan hamisíthat.
Csak egy rövid példa. Fel vagy háborodva egy egyház viselkedésén, amelyik hamis Evangéliumot hirdet, de ezek alapján nem Isten igazságához fordulsz, hanem Lucifer vigyorogva szalad hozzád és tálcán kínál egy másik alternatívát, ami ugyan kicsit tér el az igazságtól de nem az. Mivel elkezdesz bízni abban, ami csak a te igazságod, ami nem az igazság de eltér a hamis igazságtól is, így nagy nyugalommal teszed, mivel nincs tudomásod róla, hogy ez nem az igazság.
Mondtam én, hogy röviden leírni ezt nehéz. Egy hétig volt erről szó, hogy hogyan lehet kiszűrni az igazságot és hogyan lehet Isten munkáját felismerni. Tiszta Mátrix feeling volt, de megérte. Egy mondatban pedig annyi, hogy Isten előtt csak igaz és bűnös ember létezik. Na de hogy ki és mi alapján válik igaz és bűnös emberré az már nem egy mondat, maga az Evangélium is négyszer íródott le ez ügyben. Sokszor belegondolok olyan emberek helyzetébe, akik racionálisan próbálnak közelíteni Istenhez, vagy egyáltalán megérteni és sajnálom őket (nem lesajnálom), mert ennek csak egy módja van.
2.
Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
3.
Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az én Atyámtól van megadva néki.
Önmagunktól nem találhatjuk meg Istent vagy ha hiszünk is benne hamis igazságban bízunk és kárát valljuk annak. Isten ugyan minden ember bűnét eltörölte Jézus véráldozatával, de:
Mt 20,16
Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Számomra ez az elején úgy hatott, hogy Isten minden embert meghívott egy svédasztalos ebédre, de a bejáratnál mikor sorban álltunk, akkor nekiállt valami alapján szelektálni, hogy te nem jöhetsz be, te menj, te sem jöhetsz, te sem, te igen.
De nem így van, Isten mindenkit meghívott, de csak a Jézuson belül lévő embereket választotta ki. Mint Noé idejében, ahol mindenkinek lett hirdetve az özönvíz, mindenki meg lett hívva a bárkába, de Isten csak a bárkán belül lévő embereket választotta magénak, csak azoknak kegyelmezett. Ugyanis függetlenül attól, hogy ki milyen ember volt a bárkán kívül ítéletet kapott, a bárkán belül pedig kegyelmet.
Most sem lesz ez másképpen. A bűn és a szentség egymás mellett nem fér meg. Isten eltörölte a bűnt a világból:
. Ézs 43,25
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
Zsid 8,12
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
Zsid 10,17
Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
Ki hisz ebben, ki az aki erre teszi fel az egész életét? Nekem sem könnyű kimondani ezt, de szinte senki. Olyan ez, mint egy hatalmas tartozás a bank felé, minden ember adósként születik meg, de akárhogy is igyekszik kifizetni, de lehet tudomást sem vesz a tartozásáról, nem kifizethető adósság, a mértéke olyan, amit ember nem tud kifizetni.
Ezért volt szükség Jézusra, aki kifizette Isten felé, megvásárolta minden ember bűnét a föld keletkezésétől a végéig. Azaz benne foglaltatott az enyém is a születésemtől a halálomig. De figyelem ez nem egyenértékű azzal, hogy rendben nincs semmi bűnöm, igaz ember vagyok ez után azt csinálok, amit akarok hisz úgy is eltörölték minden bűnömet. Ez sehol sincs leírva. De az sem, hogy többet nem követünk el bűnt. Testben élünk és bár a lelkünk bűntelen, a testünk azonban nem engedelmeskedik Isten törvényének. A test a földbe megy, ahonnan vétetett, a lélek viszont Isten elé, mert Istentől származik.
A lélek ha vágyódik soha nem a föld felé, a földbe teszi, hanem az egek felé. A testünk azonban ha fáradt, akkor rögtön leül vagy lefekszik, a föld felé igyekszik, mert onnan vétetett, a test csak a földben tud megpihenni végleg, addig is csak gyakorolja.
Aztán egyszer csak megállt a lelkész a mondandójával és azt mondta angolul, hogy mindenki álljon fel. Norbi módjára nekiállt megtornáztatni a vendégeket ebéd előtt. Aztán egy asztalhoz ültem egy rakás koreai emberrel és csak vigyorogtam minden kanál leves után. Egyszer azonban megállt bennem az ütő, egy mosolygós kőműves forma koreai felemelte a fél ülepét és eleresztett egy nagyanyám -féle galambot. Senki a füle botját sem mozdította, csak nekem állt meg a kanál a levegőben, hogy ennyire nyíltan és őszintén. Rendben, hogy Isten gyermekei vagyunk, de ezt talán nem kéne összekeverni azzal, hogy magunk alá szarunk társaságban is és vigyorgunk hozzá, mint Nyilas Misi a bagarollal.
Aztán a magyarul tudó lelkésztől megtudtam, hogy koreában az asztalnál csak egy dolog tilos és undorító az orr fúvás. Ha valaki akár csak zsebkendőbe is fújja az orrát az nagyon kellemetlenül hat a jelenlévőkre. Azonban úgy csámcsognak, mint Anyám megboldogult Zsuzsi malaca, mikor 200 kilós volt és vakarni kellett az oldalát, hogy eltudjon aludni. Anyám rígatta is egy fél napot mikor Apám torkon szúrta és felfüstölte, be fínom is volt a sonkája, ízletes.
De tényleg úgy csámcsogtak ezek a koreaiak, mint ha szándékosan tennék, erőltetetten, hogy ízlik és a sok káposztás kajától meg féloldalasan ültek és szemrebbenés nélkül eregették a béke galambokat.
No a koreai kulturális különbségekről ennyit, ez hamarjában feltűnt nekem nem tagadom, de nem ezért mentem oda.
Az ebéd utáni szünetben első utam a fahídra vezetett, amin hajnalban és vaksötétben halálra váltan jöttem át és reszketett a térdem. A nap sütött és kerékpárosok birtokolták a hidat javarészt. A víz nappal is ugyanúgy dübörgött, mint éjjel és a híd lábánál kontrasztosabb volt a fogyasztói társadalommal szemben fellépő kiállítás. 3-4 méter magas színes bábuk vasból vagy háztartási alkatrészekből hegesztve,. Mint mosógép. Mint ha óriások járnának a tesco-ba .
Felmentem a hídra és a közepén megálltam, végignéztem Heidelbergen, a folyón, a hegyeken, amin hajnalban már jártam és hallgattam a város zaját. Megpróbáltam magam beleélni abba a helyzetbe, mint ha Pesten lennék az Erzsébet hídon és minden nap láthatnám az a folyót. Nem ment, idegennek és felfoghatatlannak hatott az egész légkör. Aztán alkudtam magammal és OK, legyen az, hogy gyerekkoromban itt nőttem fel és minden megváltozott, s közben eltelt 20 év.
Lenéztem a híd korlátján át a mélybe és megláttam a méteres hosszúságú halakat a tiszta vízben.
Folyt. Köv. -
guga
Közösségépítő
A heidelbergi vasútállomáson találtam egy térképet a városról. Nagyjából belőttem, hogy merre kell elinduljak a Tiergarten strasse felé, ahol egy kollégiumot kell majd keresnem és az lesz a szállásom egy hétig ill. ott fogják majd tartani a Bibliai szemináriumokat naponta kétszer. Hamar kiszúrtam, hogy a Tiergarten strasse a folyó túloldalán van és sétálva is talán félóra. Elindultam a kihalt utcákon és megpillantottam egy hidat. Először azt hittem valami vicc, mert a híd ugyan elég hatalmas volt, de fából. Felértem rá és a gyomrom összeszorult. A híd egyik oldalán a folyó nagyon magasan volt, a másik oldalán pedig szédületes robajjal zúdult a mélységbe, ugyanis egy duzzasztó gáton kellett átmennem. Sehol semmi fény, koromsötét, csak méterekre láttam magam elé és a folyó nagyon széles volt, remegett a térdem és az is eszembe jutott, hogy nem megyek át rajta, de aztán erőt vettem magamon és a hatalmas hangrobaj kíséretében méterről méterre átértem a másik végébe a deszkákon. Úgy szaladtam le a lejárón, mint akit üldöztek vagy éppen sok éves rabságból szabadult. Valószínűleg nagyon nagy hatással volt rám, mert azóta is ha álmomban megjelenik egy híd, akkor rémálmaim vannak. Feldarabolódik, szét esik, a folyó megemelkedik és a híd kettészakad és ledermedve ébredek.
A hídról leérve egy absztrakt kiállítás kellős közepén találtam magam. Másnap volt lehetőségem ebédszünet után alaposan szemügyre venni és jókat derültem rajta. Egy kis kertes ház lázadó lakója hegesztette, festette és állította ki a környező parkokban a monumentális alkotásait mellyel a fogyasztói társadalom elbutult rétegeit szerette volna felébreszteni a ragadós mély álmukból.
3-4 méteres bevásárló kocsit tologató, világító szemű szobrok, tévét néző család a fotelbe szögelve drótokból és fémhulladékokból. Elég megrázó látvány volt a hídon átélt élmények után.
Majd gyönyörű parkokon mentem keresztül, ahol csöppnyi halastavak voltak és még kacsák is. 10 emeletes toronyházak mellett rengeteg kerékpár és kismotor, a lakótelepet szabályos kerékpár erdő vette körül és mindenhol hűvös csend. Nem tudtam megkérdezni senkitől, hogy merre találom a Tiergarten strasse-t csak találomra kavarogtam az épületek között. Egyre kisebb zugokba és sikátorokba jutottam s végül egy zsák utcába, aminek a végében egy hatalmas nyitott kapu volt és mellette egy portásfülke. Benne az egyenruhás őr, aki az asztalra dőlve pihent vagy aludt, de felriadt, mert elkezdett ugatni a kutyája. Felkelt és kinyitotta a fülke ajtaját és megkérdezte németül, hogy mit keresek. Elmagyaráztam neki sekélyes angol-német de inkább mutogatós stílusban, hogy mit keresek és ott a szállásom, majd útbaigazított, hogy menjek vissza ugyanarra jobbra, balra kanyarogva, ahonnan jöttem és elvesztettem a fonalat. Látta a legördülő izzadság cseppeket a homlokomon, hogy egy kukkot sem értettem a végéből és valószínűleg megsajnált. Magához intett, majd mutatta az irányt, hogy menjek keresztül az őrzött telepen és figyeljem az állatok hangját, menjek a madárhangok irányába és ott találok egy alacsony kerítést, amit átléphetek és a túloldalán van a Tiergarten strasse. Pár lépést elkísért majd nézte, ahogy eltűnök a sötétben. Egy idő múlva valóban furcsa szagokra lettem figyelmes, mint az otthoni állatkert körül, főleg a patások lengték körbe a környéket. S valóban papagáj rikityélésre lettem figyelmes, először csak halkan mondogatták a magukét és minél közelebb értem annál felháborodottan adták egymás tudtára, hogy jövök. Nem harsogtak, de riasztották egymást a hajnalhoz mérten. Ami a legfurcsább volt, hogy a környező fák telítve voltak kisebb nagyobb papagájokkal, színesek és nyüzsögtek a lombok alatt. Végre megtaláltam az alacsony kerítést is, ami valóban 50cm magas ha lehetett, csak szimbolikus kerítés volt és egy kisebb kísérleti arborétumot volt hivatott körbekeríteni, ezt is másnap tudtam meg. Növényekkel kísérleteztek.
Végre elértem az úticélomat, kiléptem a Tiergarten strassera és elindultam megkeresni a kollégiumot, hogy egy napos út után álomra hajthassam a fejem. Igen ám, de a kollégiumnak nyoma sem volt sehol. Pedig több alkalommal körbejártam azt a 2 kilométeres szakaszt, ami Tiergarten strasse volt és félkör alakban helyezkedett el egy park oldalán. Néha lerövidítettem az utamat és házak között vágtam át, hogy elölről kezdjem átnézni merre lehet a kollégium. De nem láttam sehol. Végre találtam egy kétszintes hosszabb épületet, ami nagyon is hasonlított kollégiumra és elég sok ablaka volt, de nem láttam a környékén senkit, mindegy gondoltam és odamentem a kapuhoz becsöngetni. Egy apáca jött ki hosszú percek múlva és nagyon álmosan, mondtam neki mi járatban, de részben nem értette ill. azt nyomatékosan közölte, hogy ez nem kollégium, hanem egy kórház nővérszállója.
Puff neki, újabb séta és találgatás. Csak 2-3 szintes lakóházakat találtam, amiket gyönyörűen kialakított parkok és tavak öveztek. Kissé le voltam már testileg is és lelkileg is rongyolódva, ezért az egyik kisebb tó partján leültem egy padra és próbáltam pihenni. Éppen lecsukódott a szemem és kezdtem volna beletemetkezni az álom jótékony s pihentető lazulásába, már teljesen elnehezedtek a szempilláim, elengedtem magam és éppen elfelejteni készültem, hogy ki vagyok és egyáltalán hol, amikor érces és határozott felszólító hangra lettem figyelmes. Egy biztonsági őr szúrta ki nyilván a kamerákon, hogy illetéktelenül tartózkodom ott és valahonnan előkerült. Egy másik háztömb sarkánál meg felbukkant egy másik.
Megkérdezte mit csinálok és nincs e probléma? Meg mondta, hogy ez privát zóna, nem lehet a parkban tartózkodni. Röviden, tömören elmagyaráztam, hogy egy napja vagyok úton és valahol pár száz méterre van az úti célom, de nem találom a kollégiumot.
Mutatta az irányt, hogy merre induljak el és mondta, hogy ott lesz rögtön az állatkert után. Már kezdett pitymallani mikor elindultam abba az irányba és észrevettem egy buszmegállót és egy parkoló buszt. Gondoltam nem sétálom le újra azt a két kilométeres szakaszt, hanem megyek a busszal. Elég sokáig kellett várnom mire elindult és azt kellett feldolgoznom rövid másodpercek alatt, hogy a busz egyáltalán nem állt meg az állatkerti körúton. Már rég elhagytuk, amikor egy egyetemváros kellős közepén találtam magam néhány felkászálódó utas között. Gyorsan megnéztem, hogy mi az útvonala és láttam, hogy valószínűleg ez csak itt jár a környéken, mert alig volt vagy 15 megállója és a végállomás is és a kiinduló pont is valami Tiergarten szerűség volt vagy arra utaló, legalábbis parkra emlékeztető. Visszaültem a helyemre és vártam nyugodtan, hogy a busz visszaérjen az általam elképzelt kiinduló pontra és akkor majd újra a nyakamba vehetem azt a két kilométeres szakaszt és akkor majd megkeresem a kollégiumot.
E helyett utaztam vagy 40-50 percet és már rég nyoma sem volt Heidelbergnek.
Már kezdtem rémületbe esni megint, hogy vajon merre járok és mi a végállomása a busznak ha egyáltalán van, mert hideg levegőjű hegyek között autóbuszoztam és egyáltalán nem volt megnyugtató.
A busz megállt és minden ember leszállt, egy idősebb bácsi jelzett nekem is valamit németül és intett a kezével. Én is leszálltam bizonytalanul, mint aki a holdra száll éppen és körülnéztem. Lent messze Heidelberg és a közepén egy folyó. Nagyjából annyi, mint ha a Népstadiontól buszoztam volna fel a Hármas határ hegyre, elképesztő volt és nagyon kikészültem a látványtól. Még nem kelt fel a nap, de már sejlette magát, dideregve álltam az út szélén és próbáltam összeszedni magam. Úgy studéroztam, hogy ha ez a busz feljött ide, akkor visszafelé is megy. Percek múlva meg is érkezett a szemben lévő oldalra és a sofőr elég hülyén nézett rám, ahogy megint felszálltam a járműre. Ismét helyet foglaltam és vártam a végállomást, hogy utána gyalogolhassak megint vagy két kilométert a kollégiumig, amiben egyáltalán nem voltam biztos, hogy megtalálom.
A busz végigsuhant a hajnali ködben a folyó partján majd egy újabb nem várt fejlemény, átment a folyón egy hídon. Kikerekedett a pupillám ismét és amikor egy belvároszserűségben megállt a villamos sínek mentén, akkor jobbnak láttam leszállni, mert elég sok egyenruhás -féle alakot láttam s jegyem sem volt, nem akartam bajba keveredni. Sétáltam egy kilométert nagyjából, amikor újra a vasútállomáson találtam magam. Nagyon megörültem az ismerős helynek. De annak már nem, hogy ismét az a borzasztó híd volt előttem és megint át kellett rajta mennem. Ugyan többet láttam, sőt a híd túloldalát is, de azok a vastag fakorlátok, a lécek egyáltalán nem voltak megnyugtatóak. Felcsapódó vízpára és hideg levegő, újra remegő térddel léptem a hídra és megint csak megkönnyebbülve szaladtam le a feljárón. Nagyjából már tudtam merre kell menni, hogy ne kelljen újra az arborétumba kikötnöm, mert a buszból jól láttam a magasabb épületeket. Megtaláltam a Tiergartent és nekiálltam módszeresen vizslatni az elejét az állatkert után, amerre az őr mutatott. Megtettem, végigsétáltam újra a félkört és vissza az elejére, ezt vagy négyszer de semmi. Aztán már nagyon meguntam és változtattam a stílusomon, elkezdtem agresszíven keresni, nagyon néztem és most a félkör végén nem vágtam át a parkokon, hanem visszafelé tettem meg a félkört. Egy buszmegállóba érve leültem, hogy kicsit kipihenjem magam és elbóbiskoltam, a fejem néhányszor lehanyatlott. Egy érkező buszra lettem figyelmes és gyorsan felálltam, arrébb mentem, hogy csak miattam ne álljon meg. Miután továbbment elkezdtem keresni újra a kollégiumot. S egyszer csak a szemembe ötlött egy textil transzparens, amire az volt ráírva, hogy Bibel Seminar és egy nyíl mutatott befelé egy szűk kis átjáróba, éppen csak hogy két ember elfért rajta és a közepén járdalap sor.. Hú nagyon megörültem neki és azonnal befordultam. Talán ha 100 métert kellett menni a szűk ösvényen és egy belső, nagy fákkal övezett parkban találtam magam, aminek a közepén egy hatalmas L alakú építmény.
Éppen a bejárati ajtaját nyitotta ki a személyzet belülről kulccsal és kérdezték németül mi járatban. Mondom a Good News Mission meghívására vagyok itt és elvileg ez a szállásom. Betessékeltek és leültettek egy bőrfotelba. Ott ültem egy negyedórát mikor megláttam a gyülekezetünkből az egyik magyar férfit. Mosolyogva köszöntem neki és odajött. Ők már megérkeztek előző este a lelkésszel (busszal a dögök ) s csak annyit mondott, hogy ezt az épületet éjszakára bezárják és csak reggel 7-kor nyitják ki mindig. Akkor tudatosult bennem, hogy hajnal 3-óta miért kellett nekem kóvályogni a városban és pont akkor értem oda, amikor a kulcsot belülről a zárba dugták.
Akkorra már nagyon fáradt voltam, lezuhanyoztam és ittam egy forró teát az automatából. Lefeküdtem az ágyra és nagyon nehezen tudtam elaludni. Egyszer csak elnyomott az átélt stressz és magamba gubózva horkolni kezdtem. Arra ébredtem, hogy koreai nők sivalkodnak a szobában és rajtam nevetnek...
Folyt. Köv. -
guga
Közösségépítő
1999-ben a lelkészünk meghívott egy Bibliai szemináriumra Heidelbergbe. Az utat ő finanszírozta volna és autóbusszal kellett volna utaznunk. Ám akkoriban nem volt a kapcsolatom/kapcsolatunk vele valami felhőtlen. Előtte egy évvel ismertük meg Őt és magát Istent, a Bibliát és elég viszontagságos, nehéz időket éltünk, szorongatott helyzetben. Nem volt stabil munkahelyem csak próbálkoztam megtalálni mit is szeretnék és merre találok nyitott ajtókat. De jobbára a piacok környékén tudtam érvényesülni, a járdán ülve árulgattam a lakásunk díszeit, a féltett könyv gyűjteményeinket, a gondosan válogatott és nagy becsben tartott cd-ket, kazettákat s mindent, amit az ember vészhelyzet esetén hajlandó kidobálni a léghajóból, hogy utána megkönnyebbülve fizethessen be egy csekket vagy éppen a hétvégi bevásárlásra futotta belőle és elégedetten szemlélte, ahogy a gyereke tömi magába a csokoládét. Tényleg nehéz időszak volt, igazi kilátástalan mikor nem tudja az ember fia, hogy mikor ér partot. A lelkészünk azzal az ígérettel hívott meg engem Heidelbergbe, hogy a prédikációk által 100% biztosan megtudja mutatni, hogyan érhetünk partot és biztosított afelől is, hogy nem lakatlan sziget lesz.
A hitről ezt az alkalmat megelőzően elég ostoba és homályos elképzeléseim voltak, olyanok hogy fogadd a szívedbe Jézust és utána rendbe jön az életed, meg fogadd el megváltódnak és meggyógyít a betegségeidből. Őszintén megvallva ezeknek a mondatoknak bárki birtokában lehet és könnyen dobálózhat vele.
Sőt rendre visszaélnek vele vagy csak egyszerűen Jézus neve mögé bújva érvényesítik a saját maguk akaratát és úgy állítják be, mint ha az Isten akarata lenne. Rendkívül veszélyes dolog Isten nevére hivatkozni és azzal takarózni, ezt mindig is tudtam. Pont ezért akartam magam a végére járni, ugyanis azzal tisztában voltam, hogy ennél sokkal komolyabb dolog lehet a háttérben, mint hogy aluljárókban pengetjük a lálálát és térjél meg, mert különben Isten eltaszít magától.
Akármelyik gyülekezet, felekezet tagját kérdeztem, hogy figyelj, mondd már meg légy szíves, hogy konkrétan miről van szó? Mit jelent ez a fogadd el Jézust és boldogság, mi és hogyan történt?
Semmit nem tudtak mondani csak hát figyelj gyere el a gyülekezetbe és meglátod működni fog, nézz belülre magadba és meglátod, ott a szeretet és a békesség.
Ennyi?
Szóval már egy ideje fortyogtam ezektől az emberektől, akik hétvégén egymás kezét fogva arra koncentráltak, hogy minél hangosabban zengjen a nóta, halleluja Jézus az úr.
Nyomon követhetetlen, nem lehet tetten érni, hogy miről van szó, semmi konkrétum, csak térj meg és meglásd. Én viszont határozottan szerettem volna megtapasztalni valamit ebből az egészből, hisz Isten valamikor ketté választotta a tengert, valamikor olyan emberek előtt is hatalmas csodákat vitt véghez, akik nem hittek benne, nem keresték Őt, és nem fogták meg a karomat finoman terelgetve, gitárt pengetve, hogy jöjj közénk és közben kivillan mind a 32 foga és csillog, ott az a bűbáj mosoly, amit semmivel sem lehet összetéveszteni, az alakja mint a kígyó.
Mivel eléggé orroltam a lelkészünkre és szerettem volna elkerülni, hogy hosszú órákon át egy buszban utazzak vele és szótlanul nézzem az arcát, magamban őrlődve, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek, de stoppal. Pénzünk nem volt annyi sem, hogy sírva fakadjunk, ezért el kellett fogadnom azt a pár márka aprópénzt, amit a lelkész tett félre az előző németországi útjai alkalmával.
Nem sok volt, de wc-re, kávéra elegendő. Pontosan tudtam, hogy dacból utazom stoppal, hogy majd én megmutatom, hogy nem szorulok a lelkész segítségére és pénzére, de azért mégis muszáj volt elfogadnom a félretett aprót. A nejem előző este becsomagolta a hátizsákba a ruhákat egy hétre és bundás kenyeret sütött, hogy legyen mit enni az úton. Reggel 5-kor már az Osztapenkónál álltam teljes menetfelszerelésben és bizakodva, kezemben egy hatalmas Mannheim táblával.
Arra gondoltam, hogy biztos felvesz majd egy hazatérő német kamionos vagy autós és Mannheimtől Heidelberg csak egy köpésre van. Már egy órája álltam az autópálya szélén és vártam, hogy világosodjon. Ha jött egy autó, akkor felemeltem a táblát, ha osztrák rendszám volt, akkor kicsit kijjebb is léptem, ha német, akkor pedig próbáltam a mozdulataimmal nyomatékosan felhívni magamra a figyelmet, hogy látod erre az van írva Mannheim és neked, mint jó németnek nem kötelező tudnod, hogy én német vagyok vagy magyar. Csak állj meg és vigyél el. Orromban még az otthonunk illata, a fülemben még a feleségem aggódó hangja, hogy hívj fel mindenképpen ha megérkezel és vigyázz magadra.
Egy pillanatra belegondoltam abba, hogy felelőtlenül elindultam így a semmibe és közel sem biztos, hogy eljutok a célig. Ahogy elárvultan, lelkileg kifosztva és megsemmisülve álltam ott, hogy valaki megmentsen, felvegyen és elvigyen magával, rámjött a belső feszültség, minden porcikámban éreztem, a gyomrom forgott, szédültem, görcsöltem, bár nem ettem még semmit, de rám jött a hányinger és a hasmenés. Gyorsan lehúzódtam az árokba az autópálya mentén és öklendezni kezdtem meg folyt belőlem ki minden. Még szürkület volt, közben autók húztak el és én felnéztem a csillagos égre, mi fog kisülni ebből? Minek megyek én oda, mit tudnak ezek nekem mondani, mivel fogok onnan hazajönni? Talán el sem kellett volna indulnom, főleg, hogy egyáltalán nem bízom bennük, ez a folytonos imádkozzál és megadatik, Isten majd megsegít a bajban és ha a szíved tiszta és szeretetben vagy, akkor 32 fog, térj meg. Egy halovány csillogás, vakító napfény, belső üresség, gyomorideg, már 11 óra, a nap lassan delel de még mindig ugyanott állok. Gondoltam semmi vész, ha nem vesz fel senki ebédre otthon vagyok, csak átsétálok és Kelenföldről ott a piros 7-es. Majd benyitok, megsemmisülve ledobom a hátizsákot és ennyi volt, átölelem a feleségem és elfelejtjük az egészet s ha még egyszer valaki megemlíti, hogy fogadd a szívedbe Jézust, akkor a torkán fagyasztom a szót, semmisüljön meg és lehetetlenüljön el úgy, ahogy nekem is megadatott, hiába erőlködtem, hiába hittem benne és hiába kerestem. Egyszer még hasra is feküdtem a szobánkban a szőnyegen, hogy tessék itt vagyok, tessék mutasd meg magad és záporoztak a könnyeim, mélységes fájdalom, csak azt kívántam, hogy ha van teremtőm, van tulajdonosa a testemnek, lelkemnek, akkor tessék jelentkezzen érte valaki én csak egy becsületes megtaláló vagyok. Megüresedve ültem fel az ágyra, kisírtam magam és értelmetlenül néztem ki az ablakon, nem az volt az első nap, a Bibliát már legszívesebben elégettem volna, annyira hiányzott a lelkemből egy válasz, megerősítés, történés, hogy nincs hiába minden, nem csak élünk és meghalunk majd vége mindennek és semmi mozgató rugó.
Aztán egyszer csak megállt egy autó. Öltönyös üzletember, látta a táblát és nem akart unatkozni, félretette az aggodalmait és félre állt. Ezüst színű Audi, repesztett Győrig s közben kérdezett. Jó volt belesüppedni az ülésbe és magamat megadva hátradőlni, néha becsuktam a szemem és a semmire bízva magam csak hallgattam ahogy elsuhannak a kilométerek.
Egy leágazásnál kirakott és újra a mély vízben éreztem magam, előttem egy kisebb felüljáró, ami egy csatornán ível át. Azon mindenképpen túl kellett haladnom, mert ilyen helyen nem szívesen állnak meg az autósok.
Átsétáltam és eltávolodtam nagyjából egy kilométert. Enni még nem ettem semmit, nem mertem, mert volt bennem egy olyan bizonytalan belső feszültség, hogy féltem azonnal kijönne belőlem, nem volt kedvem megint az autópálya mellett görnyedni az árokban.
Hosszú órákig álltam egy helyben, senki rám sem bagózott, suhantak el a jó kis német rendszámok és meglegyintett a szelük. Eljutottam arra a szintre, hogy még egy kis idő és átsétálok az autópálya másik oldalára és nekiállok Budapest felé stoppolni, mert az közelebb van, mint Heidelberg.
Figyeltem a sofőrök arcát, direkt kerülték a kontaktust, mint mikor a piros lámpánál állva jön a hajléktalan és mereven nézel előre, hogy nehogy alapot érezzen a megszólításra, csak haladjon tovább és jön a sárga, gázt neki.
Elhaladt mellettem egy sötétkék, német rendszámú furgon, benne egy szakállas, hosszú hajú srác, Ő is mereven maga elé bambult és nyomta a gázt.
Kicsit mint ha lassított volna, de nem állt meg és én is feladtam, hátra arc.
Elfogyott a cérnám így visszaindultam, hogy a csatornán átívelő felüljáró másik oldalára kerüljek, hátha Pest felé könnyebben megállnak. Mikor a felüljáró tetejére értem még vetettem egy utolsó pillantást Ausztria felé és a lelkemben egy mélységes fájdalom, kudarc, lemondás, sikertelenség, amiben benne foglaltatott az egész jövendőbeli életem, amit napról napra így kell majd élnem.
S akkor megpillantottam a sötétkék furgont, a leállósávban, mellette a szakállas szőke német srác és engem figyelt. Nem voltam benne biztos, hogy miattam állt meg hisz nagyon messze eltávolodott. Egy darabig álltam ott és néztem Őt, de nem mozdult, kitartóan figyelt. Gondoltam kockáztatni nincs mit, megszaporáztam a léptei felé. Odaértem, kezet fogtunk és minden -féle nyelven megkérdeztem, hogy verdujugó mert én Mannheim.
Beültem az anyós ülésre, a srác meg beletaposott. Igazi hippi srác volt, járta Európát a furgonjával, ismerkedett és füvet szívott. Már induláskor megkínált a pipájával de akkor valahogy nem foglakoztatott így megköszöntem a kedvességét és csak ültem. Bár évekkel azelőtt rendszeresen fogyasztottam Marihuanat, de van egy küszöb, amikor túllép rajta az ember és mást tart utána fontosnak.
Már sötétedett mire átverekedtük magunkat Bécs belvárosán és leparkolt. Útbaigazított, hogy merre menjek az A1 felé és ha éjfélig nem vesznek fel, akkor jöjjek vissza arra a helyre és a furgonban lehet aludni, van két ágy és élelmet is biztosít. Megköszöntem a kedvességét és elbúcsúztam tőle. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, merre járok és egyáltalán hova fogok kilyukadni.
Azt gondoltam, hogy be sem kell majd mennem Bécsbe, hanem valaki, aki felvesz az megy Mannheim felé a körgyűrűn és Ausztrián csak úgy átsuhanok. De a kék furgon láttán már olyan elcsigázott és fáradt voltam, hogy nem voltak igényeim és elvárásaim, mentőövként kapaszkodtam bele. Mindegy hová visz csak menjünk.
Sétáltam Bécs utcáin, nagyjából követve az irányt és egyszer csak egy patak partjára értem, aminek a túloldalán egy gyorsforgalmi út és egy tábla jelezte, hogy A1 ez már majdnem németország. Elindultam a patak partján, ami egy ideig követte a gyorsforgalmi vonalát, de később eltért attól. Mivel már késő este volt és az orromig sem láttam, így csak meneteltem és pisilni sem mertem megállni annyira feszült voltam.
Egy idő múlva elhalkultak az autók és kamionok, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy úgy tévedtem el, hogy előtte sem tudtam merre járok. csak mentem
és mentem és lépdeltem a sötétben, fáztam is, hánynom is kellett és a hasmenés gyötört, megint feladtam. Öklendezve görnyedtem egy fa mellé és vártam, amíg megkönnyebbülök.
Megláttam egy elrobogó vasúti szerelvényt, gondoltam ha másra nem jó arra igen, hogy a vasút nyomvonala a városból kivezessen és ha találok egy tehervonatot, akkor reggelig felülök rá és majd meglátjuk merre visz, részemről akármerre vihetett már, lemondtam róla, hogy Heidelberg legyen az útirány, majd holnap gondolkodok, addig is menni, menni. Átmásztam egy kerítésen és elindultam a sínek között, mindegy merre csak a városból kifelé. Igen ám, de ezek a vonatok nem olyanok, mint az otthoniak, hogy már messziről hallani, hogy tüdüttüdü, tüdüttüdü és félre állsz. A semmiből bukkannak fel, nagyon gyorsak és azonnal eltűnik a szemem elől, sehol egy nyitott tehervonat. A sínek felett egy autópálya felüljárója ívelt át. Arra vettem az irányt és ismét átmásztam egy kerítésen.
Ahogy felértem a felüljáró 30cm-es peremére, amin lehetőségem nyílt átgyalagolni úgy kezdtek rám üvölteni a kamionok dudái sorban. Mindegy legyintettem magamban és oldalazva haladtam, hogy ne csapjanak el, már mindegy volt mi történik velem, olyannyira megadtam magam, hogy azt sem vettem volna észre ha egy elsodor. Teljesen elhagyatottan és kiábrándulva kóvályogtam a mások számára ismerős, ám nekem ismeretlen helyeken és semmi reményem sem volt már, hogy akár haza az ágyamba vagy bármilyen felügyelet alá kerüljek, ahol gondoskodnak rólam vagy én magamról. Ez itt a sötét éjszaka, egy fillér nélkül téblábolok egy autópálya felüljáróján, nyelvtudás és tájékozódási pont híján.
Amint leértem a felüljáróról leszaladtam a parton és az autópálya mellett gyalogoltam, de egy idő múlva elfogytak a lámpák és nem volt ami világítson a sötétben csak a száguldó autók és kamionok. Széthajtottam egy hatalmas bokrot, felléptem a leállósávba a vak sötétben és vettem egy nagy levegőt. Egész nap nem ettem semmit és az éhség is rápakolt egy lapáttal a bennem lappangó feszültségre. Tikkasztó sötét volt és nem jött semmi, sehol egy fényszóró, csak a felettem tornyosuló erdő kísérteties és hűs zaja, ahogy végigsuhant a hátamon.
Majd egy gyenge fénypont, ahogy feltűnt és kiraktam a táblát, hogy MANNHEIM s ha német vagy, vagy szerb, vagy cigány, vagy rokkant, vagy félholt, akkor most állj meg, ments meg, vigyél magaddal és …
Megállt, ez nem várt helyzet, hozzá szoktam már a kudarcokhoz, ami felülír és átnevez minden forrást, ami a reményből táplálkozik.
Ezüst színű furgon, fiatal srác, amolyan manager típus, mert farmer, öltöny és a furgonban parfüm erős illata.
Mint kiderült Mannheim-ben lakott és járta a hollandia-francia-osztrák és német útvonalakat és terítette a cége termékeit, üzletkötő volt.
Bár szerettem volna eleget tenni a stoppos mivoltomnak és társalogni vele, éberen tartani és szórakoztatni, mesélni neki, de olyan mértékben fáradt voltam, hogy átaludtam ausztriát.
A német határon ébredtem fel, nem szállítottak ki az autóból, de ha meg is tették volna sem tudtam volna válaszolni semmire, annyira mély álomból ébredtem és még az álom hatása alatt voltam.
Egy benzinkútnál álltunk meg és a srác mondta elmegy tankolni meg kávézni. Amíg tankolta a kocsit, addig elmentem az automatához kávét venni, hogy legalább ennyivel jelezzem a hálámat, de olyan hideg volt, hogy a vissza úton mivel reszkettem egész testemben, így nem maradt egy csepp kávé sem a pohárban.
Csak nevetett és legyintett, hogy ne törődj vele és elment. Kisvártatva hatalmas mennyiségű étellel és üdítővel tért vissza. Mondta, hogy nem kell aggódni ezt a cége minden úton fizeti.
Beszálltunk a furgonba és telepakoltuk a gyomrunkat.
Indulás előtt elővett egy kis tasakot és kérdezte, hogy dujulájk joint? Majd mutatta a kínálatot, hogy van hasis, fű, speed és extasi. Csak ingattam a fejem, hogy vagyok annyira összetörve és fáradt, hogy ezeken egyik sem segít. Arrébb mentünk a benzinkútról, amíg elszívott egy cigit, felszívott egy csíkot majd a kezébe vett egy dobozos kólát és feltette az egyik lábát az ablakba. Rálépett a gázra és huss a sötét éjszakába vagy inkább a hajnalba.
Néztem a kilométer órát, végig 200kmh felett volt a mutató és én nem tudtam aludni egy cseppet sem, próbált velem beszélgetni, de mindig az jutott eszembe, amikor egy barátommal kimentem a ferihegyi reptér mögé egy erdőbe füvezni és néztük, ahogy szállnak fel a repülők, majd hosszú percekig hallgattuk a hajtómű elhaló hangját és a végén mikor hazaindultunk, akkor jöttem rá, hogy úgy szét vagyok esve, hogy nem tudom merre kell haza menni és egyáltalán ki vagyok, meg mi az a haza.
Nos ilyen állapotban lehetett a furgon manager képű sofőrje, aki a lábát az ablakban lóbálva 220 felett sem ismerte a Neoton slágerét.
Mondta, hogy Heidelbergen át is hazajut Mannheimbe, de jobb volna ha hazavinne magához, lefürödnék, ott aludnék és másnap elvinne Heidelbergbe miután alaposan bereggeliztünk.
Megköszöntem a szíves látást és el sem hittem, hogy van még a földön rajtam kívül olyan ember, aki ugyanígy gondolkozik és ennyire nyílt. Ugyanis pár évvel ezelőtt így közeledtem egy nászúton lévő olasz házaspárhoz, akikkel az utcán akadtam össze. Kerestek egy vendéglőt, ami nagyon közel volt. Elkísértem Őket és meghívtak vacsorázni. Majd velük töltöttem az estét és ott aludtak nálam két napig.
Mikor indultak volna haza balesetet szenvedtek a Ferenciek terén az autójukkal és felhívtak, hogy segítsek. Az egész napomat a biztosítóval, kárrendezéssel és a hazautazásuk intézésével töltöttem.
Ugyan nem kértem semmit, de egy havi keresetemmel díjazták a segítségemet, hogy nem tudtam menni dolgozni aznap.
Hajnal 3-kor értem a heidelbergi vasúti pályaudvarra, a nejem ijedten vette fel a telefont és részletesen beszámoltam a kalandjaimról s nem is sejtettem, hogy a nagyja még csak ez után kezdődött.
Folyt. Köv. -
guga
Közösségépítő
Azt vettem észre, hogy Istennel kapcsolatban három-féle rétegre tagolódtak az emberek, ami majdnem négy, de utóbbi inkább erőltetett passzivitás, amit csak életünk végéig gyakorolhatunk.
Vannak azok, akik abból próbálnak erényt kovácsolni, hogy dacból, büszkeségből és áltudományból nem hisznek benne és érveket, tényeket próbálnak meg felsorakoztatni és nagy becsben tartani, ékesnek tekinteni, körbehordozni, ha elismerést vált ki azt emelt fővel bevasalni, a végén ugyanúgy meghalni s lelket kiadni, mint az, aki tévesen hisz és ahhoz foggal s körömmel ragaszkodva, többieket megvetve, fenyegetőzve, Istennel takarózva, mögé bújva, belemagyarázva, Bibliát kizárólagosan ismerve, egyedüli igazság birtokosának tudatában mindent meghazudtolva, pökhendien, lenézően és békességet nem ismervén átkozódva.
S végül vannak az igazság birtokosai, akik ténylegesen azok, akiket Isten is elismer, akik Isten igazságát hordozzák lelkükben s hirdetik, akiket mindkét csoport kinevet s megvet.
Nem értem miért nagyobb erény Istent nyilvánosan megtagadni és annak egyetértő s bólogató sikerét halandóktól besöpörni, mint inkább csöndben lenni hisz azzal együtt halunk meg, aki vigyorogva veregeti a vállunkat, hogy jó megmondtad. Maga a halál utáni állapot minden élő számára ismeretlen, akár van valami, akár nincs, de egy biztos, egyetemlegesen érvényes arra, aki a tudományban, magában, a két kezében, erejében vagy semmiben nem hisz ill. arra is, aki birtokolja az igazságot és tehetetlenül nézi miként válik az emberek elméje szemétdombbá.
Istenről beszélni a legnehezebb, pedig bármire ránézel kiált.
A világegyetem végtelen, hideg és előttem épp egy fáklya ég. Sötét van és bevilágítja a körülötte levő területet. Ami fényt kap az látszódik, észlelhető, meghatározható. Minden, amit nem világít meg az sötétségben van, nem lehet tudni róla semmit. Azt sem, hogy van, azt sem hogy nincs, semmit, azt sem, hogy egyáltalán semmi e vagy bármi. Csak sötétség. Hasonló az igazság is, mint egy 3-4 ember a szobában, ahol lekapcsolt villany mellett hirdetik hol van a fotel, hol a szekrény, hol az asztal és mindegyik vérig harcol a maga igazáért s mikor a villanyt felkapcsolják kiderül, hogy semmi sem úgy van, ahogy addig hitték.
Akik nem Isten igazságában hisznek, azok rendre, felekezetre és tézisre való tekintet nélkül mind toleranciáért kiált, hogy tartsuk tiszteletben egymás vallását és hitét.
Minek? Mert mind igaz? Azzal mindenki tisztában van, hogy ez nem így van, ezért találták ki ezt a kommersz tiszteld a hitemet s én is tiszteletben tartom a tiéd. Erre hivatkozik a buzi mikor rózsaszín tüllben rohangál az Andrásin, erre az ateista, a kommunista, a protestáns, a markáns, a vagány, a francia, a őüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüüü bocsánat ez Gucska volt a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája (Gyurlacitól kapták a gyerekek, de én kisajátítottam).
Kérdezzétek meg Isten emberét, hogy vajon ragaszkodik e a toleranciához?
Velem szemben a világűr, ami sötét és hideg, de ég egy fáklya, aminek a fénye egyre gyengébb, mert a sötétség eluralkodott. A fáklya fénye semmit sem változott, mégis kevesebb teret világít be, sőt néha azt hiszem önmagának világít, mert már semmi sem látszódik lassan a körülötte levő fákból, tárgyakból csak maga a pislákoló fény.
Nincs semmi a véletlenre bízva, Isten mindent megjelentett előre, hogy tudjunk róla. Azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy valamilyen ősdurr folytán egyszer csak lett a Zvolenszki Zoltán és pislog bele a világba, hogy ki vagyok én és egyáltalán mi az a ki vagyok én így kezelési utasítás nélkül, hol a gépkönyv?
Volt régen egy nagy valami, ami magában hordozta az összes anyagot, az szétrobbant és lett belőle nap, hold, csillagok, üstökös, ufó, sonka tojással, sátor a Kőrös parton, a Pápa, Bush és Putyin, akik ha egyszerre jönnének Magyarországra, ami egyáltalán mi, akkor mindenkit letartóztatnának.
Ha ezt tudta volna előre az ősrobbanás valószínűleg visszafogta volna magát és mára nem lenne más, mint egy óriási belső elnyomás.
Na kezdjük előről. Van a jó a rossz és a csúf. A jó az, aki tudja mi a hézag, a rossz mindenki, aki toleranciáért és tiszteld a blá-ért hadovál, a csúf meg az, akin el lehet verni a port. Fel lehet robbantani délelőtt, amint bevásárol, mert igazság nevében s jutalomért tesszük bumm.
De ha ez túl drasztikus, akkor el lehet tőle határolódni és kirekeszteni na bumm ebben sincs semmi. Vagy ott van mindjárt a keresztes háború, az inkvizíció vagy a máglya, aminek a lángja egy ideig megvilágítja a sötétben igazságért ujjongó ácsingózók arcát, de ha folyamatos fényben szeretnének tündökölni, akkor folyamatos csúfság utánpótlásra van szükség, akin el lehet verni a port és lehet rá mutogatni, hivatkozni.
De most komolyan? Kíváncsi vagy egyáltalán arra, hogy mi a hézag vagy tömködöd egy placebóval, hogy ne látszódjon ki?
Már tényleg csak a fáklya pislákoló fényét lehet látni, körülötte teljes a sötétség, viszont ehhez a fényhez oda lehet menni, mert lehet látni. Mindaddig, amíg világít, nincs akadálya annak, hogy az ember odasétáljon a fáklyához, bármekkora körülötte a sötétség. Világít..., amíg világít..., oda lehet sétálni..., a fényhez. Mindjárt kialszik, fel kellene tölteni olajjal...
Szeretném végignézni a föld megszületésének első perceit, a napét is és végül végignézni, hogy miként készült el az ember Isten szavára. Vajon egy pillanat műve volt az egész, hogy Isten kigondolta s egy pillanat múlva már ott állt előtte az ember vagy nem is volt akkor még olyan, hogy pillanat?
Fura, hogy itt a kezünkben rengeteg tudományos eszköz s már az űrben is keringünk, de még mindig nem tudunk magunkról semmit. Bombákat dobálunk egymásra, hogy másképp gondolkodjunk, magányos terroristák áldozzák az életüket a hitükért. Kicsit sem kulturáltabb, tudományosabb, mint az inkvizíció vagy a keresztes háború.
Ebből nyilván látszódik, hogy valami van, mert csak a semmi nem követelt/követelne ennyi ember áldozatot.
Mondok egy példát: a zkzkmusogoru. Ez például nem létezik, azaz kicsit igen, mert most találtam ki. De hiába terjesztettem volna a szót vagy a hitemet ezzel kapcsolatban a föld megteremtése óta, csak a vállát rándította volna mindenki, hogy confused vagy ha kellőképpen zavaró lettem volna, akkor megszegték volna nyakam előbb-utóbb.
Valami van ez nem vitás, de vagy nem vagyunk rá kíváncsiak, vagy hamis igazságot követünk. Keveseknek adatik meg az igazság ismerete a maga valójában. Erről a témáról nem is sok emberrel lehet beszélgetni. Mondjuk egy áruházban egy megpakolt bevásárló kosár fölött kalkulálva, hogy mi az élet értelme.
Erről most eszembe jutott egy jó vendéglő név: MI AZ ÉLET ÉTTERME
Éjszaka ha felébredek, akkor néha órákig kattog az agyam, hogy mi volt itt amikor még nem volt ember. Mi lesz itt miután már nem lesz ember, fogom e sajnálni halálom után a testem, hogy kiléptem belőle és a földben rothad?
Meg egyáltalán minek kaparni, igyekezni, akarni, megvalósítani ha a vége a pusztulás?
Isten és a hit kérdése néha elég egyoldalúnak tűnik. Mármint itt tépelődök meg kattogok a témán és azon gondolkodom, hogy amit teszek, ahogy élek az helyes e vagy sem s mindez válasz nélkül marad egy olyan summával, hogy majd a végén kiderül. Rádobják a lelkem a mérlegre és ha billen, akkor seggbe billentenek oszt joccaka az öröklétre.
Pokol?
Már értéktelen az is ahogy leírom, ahogy gondolok rá, ahogy gondolsz rá. Hisz százszor kinevették, kigúnyolták, letagadták, bebizonyították, elméleteket gyártottak és megvetően nyilatkoztak arról is, aki ilyet terjeszt. Valóban hiba a pokollal fenyegetőzni, mert Istennek nem az az akarata, hogy a pokolba küldje az emberiséget. Ha ez lett volna, akkor Jézusra nem lett volna szükség.
De mivel itt volt és meghalt az emberiség bűneiért, elvette a világ bűnét Ádámtól az utolsóig, így nem lehet felette csak úgy ukk s mukk s fukk szemet hunyni. Bármennyire is tetszetős karácsonykor a fa alatt ugrabugrálni, elfogyasztani a hallevest s az ajándékokat bontogatni, az nem szimplán arról szól, hogy na üljünk le 2 napig és ölelgessük egymást meg sipítozzunk az örömtől, hogy hú mit kaptam.
Szent este. A nevében is benne van, hogy Szent. Jézus maga is Szent, Isten maga is Szent. A lélek, amit elküldtek a földre Jézus feltámadása után az is Szent. De kié az a lélek, amiért Jézus hamarosan visszajön? Ki kaphatja meg?
Ha egy betörő bemegy a házba, akkor nem a mosatlanért vagy a szemetesvödörért megy be, hanem értékért. Jézus hamarosan visszajön a levegőbe és azt, amit feltámadása és elragadtatása után kitöltöttek a földre, a Szent lelket, azt elviszi. Számára ez az egyetlen egy érték a földön. Minden igaz ember romlandó testét, aki rendelkezik Szent lélekkel, elváltoztatja romolhatatlan mennyei testté, olyanná, amilyen az övé és az Angyaloké is. Elváltoztatja és elragadja a levegőbe.
Mi történik itt a földön? Hatalmas káosz, mert az emberiség létszámához képest elenyészően kevesen vannak az igaz, bűntelen emberek, de azért elég sokan. Ha autóban, repülőben, vonaton vagy bárhol ült, aludt, evett, dolgozott, akkor egy pillantás alatt elváltozik és eltűnik a földről.
Olyan hatalmas káosz lesz a földön, amilyen még sosem volt. Szükség lesz egy emberre, aki rendet rak. Ez lesz a Sátán, akit kiűz Isten a földre. Minden ember rá fog figyelni, mert okos és erős, pillanatok alatt rendet tesz. Megállapítást nyer, hogy egy nyilvánvaló terrortámadás áldozata lett a föld, s mivel kivétel nélkül minden ország érintett benne, így szükség lesz egy világkormányra és azon belül a világ állampolgárokra.
3x6 18 számjegyű kis chip a bőr alá, hogy műholdról tudják követni az egyént. Muszáj lesz, mert az államhatalom nem egy hadsereggel áll majd szemben, hanem egyénekkel, így az egyént kell szemmel tartani és a biztonság mindenek előtt.
Már most is sok mindent megtehetnek és bevetnek a biztonságra és a terrorizmusra hivatkozva, de akkor elszabadul a gépezet.
Mindenki, aki nem akar majd engedelmeskedni az terrorista. Na de miért ne engedelmeskedne?
Hisz most is engedelmesen alávetik magukat az emberek mindennek, amit kitalálnak vagy bevezetnek és nyugodtan tűrik.
Akkor százszor durvább lesz a helyzet és szinte mindenki érintve lesz benne. Megszűnik a bűnözés azonnal. Minek betörni, mikor látják műholdról, hogy hol vagyok? 1 percen belül elfognak vagy lelőnek egy távirányítású rakétával ha a helyzet azt követeli. Nincs készpénz. A benzinkútnál odatartod a kezed és a chipen keresztül leveszik a számládról. Nincs több eltűnt gyerek, eltűnt férj vagy elcserélt beteg, nem történhet baj. Egyszerűen többet nincs szükség Istenre, a kegyelmére, a segítségére. Az ember a hatodik napon lett teremtve. Az Atya, a Fiú, a Szent lélek 111. Erre többet nem lesz szükség, ott a 666, azaz mindenhol az ember Isten nélkül.
Már nem tudom eredetileg miről akartam beszélni
De van kiút, létezik kegyelem mindez alól és ezt kell hirdetni a pokol helyett. Mégpedig Isten kegyelmét. Ahogy Noé hirdette az özönvizet annak idején és nem fogadta senki, majd végül Isten bezárta a bárka ajtaját és a földön minden ember elpusztult.
Hiába kardoskodtak a tartsuk tiszteletben egymás véleményét, hitét és vallását. Istent ilyesmire nem lehet megkérni. Nincs tolerancia, nincs semmi alternatíva. Van ítélet és kegyelem. Ha a bárkán kívül voltál, akkor ítélet várt rád, függetlenül attól, hogy mennyire voltál jó ember vagy bármi. Ha bárkán belül voltál, akkor pedig kegyelem várt rád és túlélés.
Ilyen egyszerű.
Érdemes megjegyezni, mert ez most is pontosan ugyanígy fog lezajlani. Van a mindenféle vállon hordozott igazság, vallás, tébolyda és bazári vásár, ami egytől egyig létjogosultságért kiált és megvannak az adott ágazat fő-fő emberei, szó szólói, akik hatalmas becsben vannak tartva, valamint van Isten igazsága és kegyelme, mégpedig, hogy:
Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
Isten beszéde alapján én is igaz és bűntelen emberré válhattam egynek engedelmessége által. A bűn és a Szentség nem fér meg egy helyen, semmi közük egymáshoz. Akár a sötétség és a világosság.
Az az ember, aki magát bűnösnek vallja, annak nem lehet Szent lelke. Istenben, Jézusban nincsen semmi bűn, hogyan lehetne egy bűnös embernek bármi köze is Istenhez, addig, amíg bűnbocsánatot nem kap és ezzel együtt a Szent lelket?
Mondok egy érdekes példát: minden embert meginvitálok vacsorázni, svédasztal és előre kifizetve a számla. Mivel nagyon sokan megvetnek és utálattal gondolnak rám, így el sem jönnek. Vannak, akik már vacsora meghívásra várakoznak, de az nem fog bekövetkezni. Vannak, akik eljönnek s szerényen beülnek egy sarokba és elszopogatnak egy pohár szódát, holott hatalmas lakoma vár rájuk is. Vannak, akik bejönnek és fogyasztanak, de mindenáron fizetnék a számlájukat és kardoskodnak mellette, hogy nekik aztán ne fizessen senki semmit.
S vannak, akik az én szívem szerint jönnek és mindent az én akaratom szerint fogadnak alázattal.
Isten az elragadtatás során csak azokat az embereket viszi el, akik elfogadták Jézust, hogy minden bűnüket eltörölte a véráldozatával a születéstől a halálig.
Igaz ember az, aki Isten igazságát hirdeti s nem a sajátját. Igaz ember az, akinek Jézus minden bűnét eltörölte és Szent lelke van. Ez a tolerancia.
Minden más egyéb hit, elmélet, tudomány, akármi az marad itt a földön és nevezzék bárminek a Sátán hatalma alá kerül és vele együtt pusztul.
Amíg tart Isten kegyelme és nem történik meg az elragadtatás, addig él a tolerancia, utána már nem.
Bárkán belül vagy kívül? Jézuson belül vagy kívül?
Jézus pontosan eltudja dönteni, hogy ki az aki hozzá tartozik és ki az, aki nem.
Rád néz és látja a lelkedet, hogy olyan, mint az Övé vagy nem?
Figyeld csak:
22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
Mi az, hogy soha sem ismertelek titeket? Kik Ők, hogy nem ismeri Őket vagy mik?
2Kor 5,21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
A bűnt nem ismerte Jézus, a bűnhöz semmi köze nem volt soha. Ezért ha valaki magát bűnösnek vallja, ahhoz Jézusnak semmi köze, mert Jézus Szent. Nem élhet a Szent a bűnössel együtt az öröklétben, mert:
Ézs 26,10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. -
guga
Közösségépítő
Ma láttam valamit, megdöbbentő volt. Nem az eset, hanem a két ember viselkedése egymással szemben. Mindkettőt ismerem személyesen, házaspár voltak, de aztán elváltak az útjaik. Na de ennyire? Van erre megfelelő magyarázat s elfogadható indok? Mindketten jöttek le a panelből. Asszonyka a közös gyerekkel a kocsihoz, ember az új feleséggel szintén a kocsihoz. Kizárt dolog, hogy nem vették észre egymást, hisz egyik az egyik oldalon szöszmötölt a kocsija körül, másik meg a másikon. Gyereket beültetni, csomagokat elhelyezni, új asszony is cihelődik, csomagtartó lecsuk, beül s cigarettára gyújt vagy gyűjt
A gyerek reakciójára nem is emlékszem, pedig érdekelt volna csak éppen mire megfigyelhettem volna elhúztak mindahányan voltak. A fura az volt, hogy úgy jöttek le és cihelődtek be a kocsiba, mint ha sosem látták volna egymást. Se köszönés, se biccentés, se mérges szemvillanás, hogy legalább a harag érezhető lett volna. Egyszerű és tetten érhető gyakorlatias közöny. Olyan súlyos, hogy az már (szerintem orvosi eset).
Remélem nem csak én vagyok ennyire infantilis vagy konzervatív gondolkodású, bízom benne, hogy nem csúszott még le agyilag a társadalom annyira, hogy ezt a helyzetet egy vállrándítással elfogadja.
Pedig ha visszamegyünk az időben, akkor egyszer rajongtak egymásért és olyasmit is megtettek, ami erejükön felül tellett. Voltak közös terveik, összemosolyogtak, ismerték egymás titkait, egymás mellett aludtak és ébredtek. Közösen aggódtak, várták egymást, fogták egymás kezét, pajkosan összekacsintottak, összebújtak, volt közös ellenségképük, amit rendre elutasítottak és alaposan kibeszéltek. Ismerték egymás gyengéit, hibáit, amit megbocsájtottak és elnéztek, bíztak egymásban s most elmennek egymás mellett anélkül, hogy odafordulnának vagy legalább a fejüket elfordítanák, mint utálat.
S mindkét ember rendelkezik szavazati joggal, vitába szállhat, hivatkozhat hazaszeretetre, van véleménye és akár még viheti is valamire.
Hogyan képes vajon egy ilyen ember a hazáról beszélni ha nincs hova hazamennie vagy egy családod nem bír megtartani?
Hogyan képes ígéretet tenni bármire is? Nem szotyola magról vagy csikkről van szó, hogy eldobom és rá sem nézek többet.
Évekkel ezelőtt egy lomtalanítás alkalmával kiraktunk az utcára egy fehér bőröndöt, amit a feleségem vásárolt magának még diák korában. Nem volt sérült csak erősen elhasznált. Még láttam is azt az embert, aki elvitte magával s nyilván eladhatta, mert kb. 2-3 hónap múltán láttuk viszont a Petőfi csarnokban, amint egy férfi az eladni kívánt holmijait cipelte benne és összesomolyogtunk, hogy nézd van új gazdája, még mindig megbecsülik azt a bőröndöt.
Aztán eltelt egy s két s három év, a bőrönd rendre felbukkant a bolhapiacokon, ha egyedül is mentem ki s vettem észre, haza érve elmondtam a feleségemnek s örült a hírnek, hogy a bőröndnek még mindig van használója.
Ám egy társ, akivel közös terveket szőttünk és átestünk a nehezén, csekkeket fizettünk, egy autóban ültünk, együtt nevettünk, egymás szemérmét érintettük és örömet okoztunk egymásnak az nem egy bőrönd, nem szotyola mag, nem csikk és ne kezdje el nekem ezt senki bizonygatni, hogy ez a mai világ, tessék elfogadni és tiszteletben tartani.
Ki hisz abban, hogy a helyzet egyszer megjavul? S ha javul az mitől függ, mi váltja ki? Több pénz? Jólét, kevesebb munka, nyugalom s szeretet?
Mitől függ a nyugalom? Mi váltja ki a békességet, nyugalmat és ősz korba hajló bölcsességet? Bizonyos kor felett már nem számít a pénz? Nem megyünk be kétszer annyit dolgozni a dupla bérért?
Az a helyzet, hogy inkább a külső körülmények szólnak bele a kényszer békességbe. Egy agyvérzés vagy bármilyen súlyos trauma. Van egy közeli rokonom, aki sofőr volt egy élelmiszeripari cégnél, fiatal korától kezdve sofőrködött és szerette, nem volt ötven éves mikor agyvérzést kapott és hat hónap eltelt mire rátudott állni a lábára. Azóta sem beszélni, sem járni nem tud normálisan. Mindkettőt úgy teszi, mint a három éves gyerekem. Türelem kell hozzá, a felesége szokta kikísérni wc-re is. A legrosszabb az benne, hogy tiszta az elméje, abból is látni, hogy néha sír.
Megérdemelte?
Ki érdemelt meg bármit is? Ki az, aki mindezt tétlenül nézi és ki az aki azt a nem létező s tétlenül nézőt vádolja mindezért?
Van egy rendőr rokonom is diliházban, agilis és erőszakos ember hírében állt, megfagyott a levegő körülötte, sosem szerettem és sosem kerestem a társaságát, nem tartottam embernek, de ahogy végezte az nagyon szánalmas és sajnálatra méltó.
Elveszítette a gyermekét egy közlekedési balesetben és beleőrült. Előbb begyógyszerezte magát és ráivott, majd bevitték a pszichiátriára, na onnan többé nem került ki, rányomták a kórlapra, hogy ön és közveszélyes. Begyógyszerezték, amitől félelmében összeszarta magát, utána meg megverték, mert összeszarta magát s ez azóta is így megy. Ki az, aki pontot tehet az ügy végére és igazságot szolgáltathat?
Ki kíváncsi egyáltalán a létező s egyetemes igazságra, ami a földet is mozgatja a pályáján, amitől a szíved is dobog, amitől a szél is mozog, akitől egyáltalán származunk s még azt is nehéz beismerni, hogy készítmények vagyunk s nem a saját akaratunkból lettünk, nem önmagunknak élünk, hanem ítélet vár ránk?
Legyinteni a legkönnyebb, meg hogy ma már a tudomány, hja és amíg a két kezem fel tudom emelni...
Néha leveszem a számítógépem oldallapját s benézek, hogy nincs e lázadás, miszerint nincs is ember, nem készített engem senki, hanem egy evolúciós folyamat és ősrobbanás terméke vagyok muszáj a körmére néznem a gépemnek, mert még képes lenne elhinni, hogy ez nem egy bőrönd, nem szotyola mag, nem csikk és ne kezdje el nekem ezt senki bizonygatni, hogy ez a mai világ, tessék elfogadni és tiszteletben tartani.
Ki hisz abban, hogy a helyzet egyszer megjavul? S ha javul az mitől függ, mi váltja ki? Több pénz? Jólét, kevesebb munka, nyugalom s szeretet?
Néha hajlamos vagyok azt hinni magamról, hogy csak egy alkatrész vagyok, egy fogaskerék és nincs semmi beleszólásom, amit szabad akaratomból teszek az csak egy fordulat a sok milliárd közül és pont beleillik a tervbe.
1.Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2.Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3.Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4.Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5.Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
Nem kell megijedni, nem holnap lesz a világnak vége, mert:
2Pt 3,8
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
Ha utolsó napokat említ, akkor az lehet több ezer év. De mi van ha már eltelt az a több és az utolsó ezerben járunk?
Rászolgáltunk a végre s az ítéletre? -
#1442
guga
Közösségépítő
FehérHolló
#1439
guga
Közösségépítő
válasz
FehérHolló
#1439
üzenetére
''Mindenki bűnös. Te is és én is. Nem abban különbözünk egymástól, hogy én csak kicsit, a másik pedig nagyon, hanem abban, hogy valaki a bűneit már Krisztus vállára helyezte, elfogadta azt, hogy Jézus azért halt meg a kereszten, hogy ő élhessen.
''
Ugye te is érzed az ellentmondást a mondatban?
Ha Jézus vállára helyezted a bűneidet, akkor hol van? S nálad mennyi maradt? Mennyit helyeztél a vállára? Mindet vagy csak annyit, hogy neked is jusson belőle minden napra, hogy bocsánatot kérj? Ha mindet a vállára helyezted, akkor nem maradt nálad semmi, de akkor mi miatt kérsz bocsánatot ha minden bűnöd az övé és neked semmi sincs?
Jn 1,29
Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
Ha elvette, akkor hol van? Ha te magad bűnösnek vallod, akkor nem Jézus cselekedetében és Isten igéjében hiszel, hanem a saját cselekedeteidben, azaz megveted Jézus véráldozatát és Isten szavát.
Olvasd el ezt:
6. Rm 5,18
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
7. Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
8. Gal 2,16
Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
Én nem vagyok bűnös ember
Hiszek abban, amit Jézus értem tett, azaz igaz ember lettem, nem a magam cselekedetei által, hanem Jézus cselekedete által.
Ha magadat bűnös embernek vallod, akkor csak Ádám cselekedetében hiszel: ''Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek:''
De a mondat második részét már figyelmen kívül hagyod, nem hiszel benne csak tudsz róla s ez hatalmas különbség.
höhhhnyeee.
én legalább is így hívom.
Új hozzászólás Aktív témák
- Mit tehetsz jogilag, ha átvertek, megkárosítottak a Hardveraprón?
- LEGO klub
- iPhone topik
- Kész rémálom lesz Linuxot használni jövőre az USA egyes államaiban
- Andras-G: #Kószagondolat - eMag tapasztalatok 2026-ban
- Kormányok / autós szimulátorok topikja
- Autós kamerák
- Fejhallgató erősítő és DAC topik
- Villanyszerelés
- OLED TV topic
- További aktív témák...
- Apple iPhone 13 - 85% Akku - 128GB - Független - Hibátlan
- HONOR Magic8 Lite 5G 512GB + CHOICE Cubuds - Gyári Bontatlan, 2028-ig garanciális
- HONOR Magic8 Pro 5G 12/512GB (Black) - Új, Kártyafüggetlen, 2029-ig garanciális
- HP ProBook 6560b, 15,6" HD+, i5-2520M CPU, 8GB DDR3, 500GB HDD, W10, Számla, garancia ( olvasd végi
- Lenovo Thinkpad L450, 14" HD, i3-5005U CPU, 8GB DDR3, 128GB SSD, W11, Számla, 1 év garancia ( olvas
- BESZÁMÍTÁS! Intel Core i9 11900KF 8 mag 16 szál processzor garanciával hibátlan működéssel
- Samsung Galaxy S24 FE 5G 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- 154 - Lenovo LOQ (15IRX9) - Intel Core i5-13450HX, RTX 4060
- LG 39GS95UE - 39" Ívelt OLED / QHD 2K / 240Hz & 0.03ms / 1300 Nits / NVIDIA G-Sync / AMD FreeSync
- Autós kamera eladó
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest