Aktív témák

  • Jorus

    nagyúr

    Bajtai András - Huzat

    A romlás, ezt most már biztosan tudom,
    levegő képében jött el hozzánk. Hívatlan
    vendég toporgott a borostás függönyök mögött,
    akit kezdettől fogva helyetted öleltem magamhoz.
    Pedig egy cirkuszi szélhámos volt csak,
    alattomos szellő, lassú távolodás, akiről
    mindketten tudtuk, hogy eljön, mégis érkezése
    lett a vesztünk. Kivárt, felkavart, félrevezetett,
    aztán előlépett, és táncolni kezdett, tekintetével
    magával rántva minket a parketta fényes
    csúszdáin. Fojtogató dögszag támadt a nyomában,
    ütközéseinktől felgyűrődött a padló,
    megmozdultak a szekrények, elnyelték ruháidat,
    és én már hiába próbáltam tenyeremmel
    összetartani a rám szakadó plafont.
    A pusztulás esendő fuvallat képében érkezett.
    A szemünk láttára alakult át, irtózat lett,
    baljós széllökés, és mert annyit bántottalak,
    végül utat tört magának a falak résein át.
    Aznap este csapta be a huzat ablakunkat,
    és nem volt véletlen, hogy annyira megijedtél,
    mert te már tudtad, nemcsak az üveg tört össze,
    hanem vele dőltek az ingatag oszlopok is,
    egymásnak tett ígéreteink. Aztán már
    hiába kerestelek. Szobánk elsüllyedt,
    és a becsapott égbolt alatt távozásunk után
    megremegtek a kiterített szőnyegek.

Aktív témák