-
Fototrend
Új hozzászólás Aktív témák
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8942
üzenetére
Én beálltam anno, és a legkönnyebb remembrance boss volt úgy
Lock nem kell, testnek nekisimulni, ha elugrik, azonnal utána, és csk ütni, ütni, ütni... Kb. 4 estusból lement a harc. (Anno be is írtam ide a friss élményt. A célszerszámot persze felvettem, de próbaképpen nélküle mentem neki elsőre, és akkor jöttem rá, hogy a leírt módon borzasztó egyszerű a dolog. Mondjuk elsőre lockolva próbáltam, és úgy önszopatás volt, de egy elsőre félresikerültnek tűnő dodge után jöttem rá, hogy az említett módszer viszont nagyon jól működik.) -
#8923
Gothmog
senior tag
Rigormortiis
#8919
Gothmog
senior tag
válasz
Rigormortiis
#8919
üzenetére
A felső bekarikázott részre már nem emlékszem, de az alsóra majd a föld alól tudsz feljutni (kell, hogy járj előtte majd egy Lake of Rot nevű területen is a föld alatt), ha csinálod Ranni küldetését. (Gyakorlatilag annak a zárásakor, ha jól rémlik.)
-
#8895
Gothmog
senior tag
Rigormortiis
#8894
Gothmog
senior tag
válasz
Rigormortiis
#8894
üzenetére
Engem a Bloodhound's Fang végigvitt a játékon (kb. az utolsó felét azzal toltam le - uchignatával kezdtem, majd steelclawsszal mentem egy ideig, és utána váltottam a BF-re).
Nagyon jó fegyver, használható a weapon artja is, és szerintem jó az alap movesetje is. (STR-t és Dexet is fejlesztettem - quality buildként használtam.)
Szerk: Az ER különben nagyon jó alapokat adott (első ilyen játékom volt). Most a DS3-at viszem (első végigjátszásom), és a Nameless Kinget pl. második próbálkozásból lenyomtam tegnap (ráadásul úgy, hogy az első próbánál még az első fázisban bepadlóztam - áldassék a csodálatos kamera..., tehát magát a Kinget elsőre kifektettem). Igaz, idén eddig csak soulslike-okkal játszottam, tehát "edzésben" vagyok.
-
Gothmog
senior tag
Szerintem nem jól emlékszel: nem lőnek semmilyen lövedéket. Lámpás és tüzes billog van a kezükben. Amikor meglátnak (ha csak nem háttal állnak, azonnal meglátnak bizonyos távolságon belül - szerencsére ez a távolság nem óriási), kifújnak valami méregfelhő szerű ködöt***, vörösre vált a kezükben a lámpás és ezzel párhuzamosan a szemük is vörösen kezd izzani. Ilyenkor - míg látnak, tehát például el nem szaladsz egy sarok vagy valamilyen tereptárgy mögé - szívdobogásszerű hang kíséretében kis adagokban csökken a HP bar, tök mindegy, hogy mit csinálsz.***A köd nem tudom, mit tud, mert sosem mentem bele, viszont az életerőszíváshoz közvetlen köze nem lehet, mert azt jóval-jóval az egyébként gyorsan szétoszló ködön túlról is tudják.
Rá is kerestem most, a fextra is így irja [katt]
-
Gothmog
senior tag
válasz
ProEvoFan
#8860
üzenetére
Én összességében kicsit könnyebbnek érzem a DS3-at (eddig). A bossokig eljutni olyasmi, mint az ER-ben a legacy dungeonök voltak - vagyis nehezebb, mint amikor csak barangoltál az ER-ben, és kikerülted esetleg, ami nem feküdt éppen/nemszeretem kategória volt. Viszont a bossok kevésbé szivatósak, legalábbis hagynak "lélegezni", ha hibázol, akkor van esélyed gyógyulni pl., nem ver azonnal agyon, mert egy percen keresztül csak űz/hajszol/támad megállás nélkül. (Illetve sok bossnak van itt olyan mechanikája/gyengesége, amire ha rájössz, akkor úgy könnyen megoldható a feladat.)
Azért van benne szivatós rész: én ma tudtam le pl. az Irithyll dungeont, és hát... akkor lássam újra, amikor a hátam közepét... Baromi jó hely lehetett volna, kegyetlen jók a háttérhangok, a látvány, minden, de itt egyrészt idegesítő mértékben jött elő a Fromsoft játékok egyik örök hülyesége, a falon átcsapó vagy átvarázsoló ellenfelek, másrészt volt egy ellenfél típus, aminek nagyon rohadékra sikeredett a speckója: gyakorlatilag a nézésével!!! (elég, ha line of sightba vagy) elszívja a hp-dat (csökken a max hp-d is egy időre, de akár extrém mértékben is). Amikor a tüzes billogával pedig simán átszúr a falon, de pedig silver knight setben azonnal hasra esel, hogy tovább sütögesse a maradék kis leszívott hp-dat... hát az priceless... (Viszont nem sok ilyen szemétséggel találkozni a játékban - alapvetően azért nagyon korrekt a game.)
Én nagyon tudom ajánlani mindenesetre. Nekem legalábbis ez a rész tetszik eddig a legjobban a From Software játékok közül. (Elden Ringet, Dark Souls Remasteredet játszottam ki eddig, és a DS3 van most soron.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8858
üzenetére
Köszi a linket, jó írás!
Nekem ugye az ER volt az első ilyen játékom, de egyébként már ott is nagyon tetszett, hogy szinte bármit láttam a távolban (és elég messzire el lehetett látni), oda el is lehetett menni/le is lehetett menni/fel is lehetett menni.
Itt a DS3-ban pedig nagyon szép és hangulatos, ahogy a "díszként" funkcionáló háttér (pl. a havas hegycsúcsok a shrine-nál) szinte festményszerű, és mégis szervesen olvad össze azokkal az elemekkel (várak, városok, települések, szurdok stb.), amelyeket szintén látsz, de valahogy "valósabbnak" mutatva, s rendre kiderül, hogy ezek tényleges helyszínek lesznek (vagy voltak).
Parry: én olyat nem csinálok - pajzsot sem hordok, csak bukfencezgetek
Azt láttam, hogy van egy-két parry-képes fegyver is a játékban, de én a claymore-ról nem váltok. Ez a fegyver a DSR-ben és itt a DS3-ban is tökéletesen passzol(t) hozzám. (Refined-ra raktam, és nagyjából egyenlő mértékben fejlesztem az str-t és dexet.) Azért DS3-ban következő karakternek egy tiszta dexeset tervezek majd vinni kíváncsiságból. (Gyanítom, az nehezebb lesz kicsit, ha nincs hyperarmor/poise damage.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8855
üzenetére
Engem nem zavar az a fajta linearitás, ami a DS3-ban van, míg maguk a pályák izgalmasak, jól megtervezettek. Irithyll of the Boreal Valley volt az első olyan terület a játékban, ahol azt éreztem, hogy gyönyörű (talán a legszebb, leghangulatosabb terület eddig), de "csőpálya", minimális kiágazásokkal. (Azért itt is volt meglepő shortcut, amikor a Darkmoon covenantos toronyból leugráltam a gerendázaton.) A korábbi területeknél (pl. Undead Settlements) viszont nagyon tetszett, hogy többféle úton megközelíthetem ugyanazt a teret (persze mindet bejárja az ember úgyis), illetve ahogy a terület felfedezése közben összeáll az ember fejében a "layout", és hirtelen már átlátod az egészet (miközben az elején még aggódsz, hogy hű, mennyi felé lehetne menni itt is).
Oké, a pályák összekapcsolódása kapcsán olyan nincs benne, mint a DS1-ben volt, az zseniális, egyszeri dolog volt vszg. - de én nagyon elégedett vagyok itt is. (És itt is volt olyan, hogy a Farron Keep területen a stray demonos résznél elmenve a romos rész másik végéhez egyszer csak a High Wall of Lothric halott pilgrimekkel teli leszakadt hídjára láttam rá felfelé nézve - konkrétan annak az aljában álltam. Ezek mindig élményt jelentenek.)Szerk: Na, azért amikor a pontiff úgy köszön be, hogy - olyan távolságból, hogy még rá sem tudok lockolni - hirtelen felém ugrik a kinyújtott lángoló kardjával, és rögtön lekapja a HP kb. harmadát, azt nem éreztem 0.7-es sebességnek
(Második nekifutásra már készültem rá, és akkor persze félredodge-oltam.)
De egyébként a pontiff volt az, akit ugyan második nekifutásra már lenyomtam, de úgy éreztem, hogy folyamatosan pánikdodge-olok, refelxből nyomogatom a kontrollert, és nem vagyok ura a helyzetnek. (Az addigi bossokkal valahogy mindig hideg fejjel, a "pályát uralva" tudtam megküzdeni, fel sem merült, hogy behalhatok. Kivéve az Abyss Watcherst, ahol az altató hatású, pllanatok alatt letudott első fázis után a második fázis felpörgése és alattomossága (pl. kard végighúzása után lábad alatt felcsapó tűzfal többször beetetett) volt olyan, hogy ott nagyon koncentrálva, hajszál híján majdnem elbukva lett csak meg. Gyakorlatilag 1 cm-es hp csíkkal vertem le kb. 1/3 hp-ról... Bár ez ott is első próbálkozásra sikerült.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Yodamest
#8851
üzenetére
Az ER-DSR-DS3 trióból (ezekkel játszottam/játszom) eddig a DS3 tetszik a legjobban. Látvány, hangulat, pályatervezés, ellenfelek változatossága, a visszakacsintások az első rész felé, a harcok üteme, és még sorolhatnám. Anor Londor elején vagyok: eddig ez egy mestermű, egyértelműen!
Egyedül a bossokkal voltam úgy, hogy eddig a többségük meglepően könnyű volt (vagy könnyen kitalálható, egyszerű mechanikára épült, amire ha rájött az ember - kb. fél perc alatt -, akkor kihívás nélkülivé vált a dolog). De hallottam, hogy a két DLC végi boss kemény lesz, meg az alapjátékban lesz azért egy-két húzósabb (ismerősök valamilyen sárkánypáncél bosst meg a nameless kinget emlegetik főleg, de van akinek a dancer hozott rémálmokat. Utóbbitól nem tartok, mert az ER-es verziójával jól boldogultam. Majd kiderül.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Yodamest
#8849
üzenetére
A Pontiff elsőre meg tudott ölni, bár kb. 10% hp-ig már akkor is leütöttem. Második nekifutásra viszont megpadlóztattam. (Nem idéztem, - a DS3-ban elvből kerülöm most ezt a lehetőséget - bár két idézőjelet is találtam odakint a ködfüggönyön kívül még.)
Viszont az Abyss Watchers mellett ő is kellően agresszív volt. Nekem az ilyen bossok tetszenek, feltéve, hogy mindig van annyi "üresjárat", hogy tudjak estust kortyolni. (Az ER-ben az volt a gondom több boss esetében is, hogy egyszerűen inni nem tudott az ember: szinte input reader módban támadtak/büntettek be akár félpályányiról is, ha megpróbálta az ember.)Pontiff utáni bosst még nem láttam. (Tegnapelőtt ott hagytam abba, és azóta alig volt időm játszani.)
De nem offolok itt már tovább nem ER témában.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8845
üzenetére
Én DS3-ban (első végigjátszásom) kifarmoltam Road to Sacrifice-nál a fekete lovagtól egy BKGS-t (DS1-ben irigyek voltak a lovagok és nem dobtak semmit
, míg itt kiderült, hogy ők is "újraélednek", én meg kíváncsi voltam már egy ilyen fegyóra).
A lényeg: két kézre fogva (csak így tudnám egyelőre használni) nagyon tetszett, hogy iszonyatosakat csap, az R2 attackja kegyetlen (ahogy feldobja a levegőbe az ellent), kicsit gyakorolgattam is vele ott (a Farron keep perimeter bf-től mentem mindig a black knightra, majd visszafelé a darkwraith párosra). Amikor úgy éreztem, hogy hellyel-közzel oké vagyok, elmentem a katakombákba, ahol azután az első vörös szemű, ívelt pengés greatswordos csontvázpáros felszabdaltak, mert lassú voltam a fegyverrel és hamar kifogytam a staminából. Úgyhogy visszaváltottam gyorsan a claymore-ra. Nem is haltam azóta (katakombák, smouldering lake és demon ruins mentek le. A claymore - nekem/a stílusomhoz - egyszerűen tökéletesen kézre áll; általában 2h módban viszem, de pl. patkányhordához vagy egyéb "tömegrendezvényhez - visszaváltok 1h-re és r1-gyel kaszálok nagy ívben.)
Ettől függetlenül tetszik a böhöm nagy kétkezes cucc is, durván bejött, ahogy odaver a nagyobb dögöknek is, és egy ER újrázásra én is str (némi faith-tel) alapot gondoltam ki magamnak. Csak meg kell szoknom majd a lassúságát/jobban előre kell látnom/terveznem, hogy mi történik. Viszont amit elkap, és megrendíthető, azokba satuba is vágja a nagy fegyver pikk pakk. (DS3 újrázásnál viszont most egy dual wieldes dex build felé hajlanék.)A DS3-mat egyébként nagyon élvezem eddig, és nem is tudom, persze még csak most érek oda Irithyllhez, és mintha innen nehezedne a játék, de eddig meglepően könnyű volt. Bossnál nem haltam egyáltalán, és egész területeket toltam le (elsőre, ismeretlenül, csutkára) halál nélkül (pl. Farron keep vagy a High wall of Lothric is lement padlózás nélkül).
Komolyan mondom, az ER "idegbeteg" bossai (Elemer pl.) után a DS3 kész felüdülés, szinte vidámparki séta
(Egyelőre ![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
... gondolom, itt is lesznek majd azért, amik felmossák velem a padlót néhányszor.) -
#8806
Gothmog
senior tag
MikeWazowski
#8804
Gothmog
senior tag
válasz
MikeWazowski
#8804
üzenetére
Lehet, hogy nagyon megbánom még ezt az elhamarkodott kijelentést
, de esküszöm, az ER után (első soulslike játékom volt) most a DS1 Remastered határozottan könnyebbnek, szinte sétagaloppnak tűnik. Még úgy is, hogy pl. a bossoknak "vakon" megyek neki itt is, csak olyan szinten nézek időnként leírást, hogy merrefelé érdemes már és merre még nem elnézni. (Azért viszonylag az elején vagyok - a két harang van meg/megnyílt a Fortress.)A bossok közül eddig Quelaaggal szívtam csak egyébként, míg rá nem jöttem a módira/ki nem ismertem. (Úgy viszont már ő is nagyon könnyű.) Illetve Blighttown (Depths felől felmenve) volt még valamelyest cumiztatós, mert azokon a keskeny függőutakon a dodge-olós taktikám (pajzsot nem használok), hát nem jött be mindig, fogalmazzunk úgy
-
Gothmog
senior tag
Én nem próbáltam rá az NG1+ menetre, hanem levezetésképpen csináltam egy vadonatúj karaktert (egy Hero-t), csak hogy megnézzem, mennyit is fejlődtem, míg végigvittem a játékot. A Grafted Sciont levertem kb. fele hp-ra, mielőtt megölt volna, majd utána még egy bő negyedórát bohóckodtam Limgrave-ben (szintlépés nélkül), kb. god mode-ban aprítva a közönséges ellenfelek között, míg a hídon éjjel megjelenő night cavalry azért el nem húzta a nótámat. (Azért az ő életerejéből is rendesen lefaragtam.) Mindenesetre döbbenetes élmény volt, hogy mennyivel jobb vagyok, mint amikor belevágtam három hónapja a játékba. (Pedig még mindig bőven a zöldfülű térfelén vagyok a játéktudási/ügyességi skálának.)
Ezt követően ment az unistall, és felraktam a DS Remasteredet. Ami egyrészt nagyon-nagyon ismerős így az ER után, mondhatni kézre áll (bár az ugrós támadást és az ugrást nagyon hülyén csinálták meg benne "irányításilag"), másrészt azért szokni kell, mert valahogy minden lassabban/némi késleltetéssel és kisebb tempóban zajlik ott.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#8714
üzenetére
Köszi!
167. szint, 124 óra játékidő. Azt hiszem, nem kezdek NG+-ba és új karaktert sem indítok, mert szép volt, jó volt, de egyelőre elég volt az ER-ből. Ez nem kritika, mert 95%-ban nagyon tetszett, és csak kb. 5%-ban volt idegtépő
(Azért valami batár nagy str alapú fegyveres buildet megnéznék egyszer majd. Vagy pedig egy veszett gyors dual dagger-eset. De olyat, ahol valamelyik "varázslós" statot is fejlesztem, mert most gyakorlatilag egyetlen varázslat vagy incantation nélkül toltam le a játékot, csak és kizárólag a kezemben tartott fegyverre - no meg esetenként némi grease-re - támaszkodva.)Mindenesetre az ER szvsz remek kapudrog a souls-like műfajhoz, engem behúzott, úgyhogy ma rápihenek, és holnap következik a Dark Souls 1!
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8712
üzenetére
Oké, Radagont volt, hogy fél hp alá lenyomtam úgy, hogy meg sem tudott ütni (kezdtem ráérezni), bár onnantól, hogy teleportálgat, azért mindig meg tud lepni ezzel-azzal. Most legutoljára kb. 5 gyógyitalból megoldottam, és így 8 gyógyitallal a tarsolyban (átrendeztem kicsit a dolgokat, és csak egyet hagytam az FP-nek) mentem át az EB-re. Így végül is megoldottam, mert a csillagdino tetű lassú szerencsére, csak ha nem ismeri az ember a támadásait, akkor így is tud szivatni. (Azért amikor a végtelenségig kellett sárga csillaglövedékeket dodge-olnom, az nem esett jól. Na meg az sem, hogy egy rohadt nagy arénában szaladgálok utána, hogy üthessem.)
Úgy látom a végén vagyok: Rannit fogom beidézni (ha már megcsináltam a küldetését végig.)
Ui.: Bocsi mindnekitől a floodért, de már nem tudtam szerkeszteni az előző hsz-emet.
-
Gothmog
senior tag
válasz
ThySoul
#8711
üzenetére
Most lenyomtam az előbb sikeresen (tűz nélkül), erre egyből berak a következő bossra (volt egy azaz egy darab gyógyitalom még). Oké, elég lomha ez a csillagkapus, karokat és egyéb extrákat növesztett plesiosaurus akármi, igazából inkább tűnik egy rossz viccnek, mint bossnak, de egyetlen benézett támadása (nem ismerem, mit tud) elég volt ahhoz, hogy behaljak.
Nem tudom, így a végére elgurult azért kicsit az a gyógyszer.Apropó, egyszer sikerült letérdeltetnem Radagont (azért elég sok ütés kellett hozzá). Úgy meglepődtem ezen, hogy nem is tudtam kritikust beütni neki, csak két laza light attackot vertem rá.
-
Gothmog
senior tag
válasz
ThySoul
#8709
üzenetére
Remélem, nem csak parryzéssel lehet staggerelni, mert én hiába pofozom pl. felugrós heavy attackokkal (pedig a Bloodhound kard két kézben elég jól osztja a poise damage-et), ez nem akar az istennek sem megrogyni. (Most ugrottam neki újra, és három próbából az egyiknél levittem kb. 5% hp-ra, de igazából ha beindul (onnantól, hogy teleportálgatni is kezd), akkor nincs menekvés. Ha az ilyen idegbetegen felpörgős részeknél van akár egyetlen támadása is, amit nem kerülsz el sikeresen, akkor tutira elesel, és belépsz egy olyan ördögi körbe, ami tutira halálhoz vezet, nem tudsz kijönni belőle (lélegzetvételnyi időhöz jutni, hogy gyógyulni tudj érdemben pl.)
-
Gothmog
senior tag
Hát bakker, ez a Radagon... komolyan mondom, visszasírom a Crucible Knightokat. Ilyen rohadék, gyógyital-ivást automatikusan bebüntető (bármilyen távolságból) gennyládát még nem láttam a játékban, pedig van pár ellenfél, aki szinte "utazik" arra, ha inni akarsz. És természetesen ez is automatikusan megakasztja bármelyik spéci (ash-es) mozdulatodat, időnként idegbeteg módjára spammeli a mindenféle támadásait (nagyjából ha fele hp-ra leviszi az ember, akkor beindul, mint a gép, de volt hogy a harcot is úgy kedzte, hogy zsinórban kitolt vagy hat-hét támadást pihenés nélkül...), és szinte minden támadása alapból hanyatt vágós AoE effekttel jön, vagy még rosszabb esetben késleltetős AoE-val (csak egyet, dodge-olod, azt hiszed jó vagy, azután egyszer csak robban a lábad alatt a talaj). Ráadásul kell püfölni, mint a gép, mert úgy néz ki, hogy elég komoly hp poolja (vagy rezisztjei) van(nak).
Oké, tudom, hogy ezt már mindenki tudja itt valószínűleg, csak én vagyok az újszülött, akinek minden új, de muszáj volt kipuffognom magam. Nem baj, most kicsit pihentetem, azután este nekiülök. (Ez a pihentetés, majd higgadtan visszaülés Godfrey-nél is bejött.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8706
üzenetére
Na, következőre majdnem meglett. Kb. egy heavy (vagy két normál) ütés hiányzott. (Egyúttal kipróbáltam a power stance katana-használatot - uchi és malenia hand páros. Arra legalább jó ez a harc, hogy kísérletezek.)
Egyébként ez a fázis is tetszetős: tiszta beharcidrogozott berzerker pankrátor feelingSzerk.: Ide szerkesztve, hogy ne floodoljak. Meg is lett a következőre. Igaz, hajszál híján, és némi mázlival (a waterfowl-lal háromszor is el tudtam kapni a második fázisban büntetés nélkül). (Így viszont a második fázisát nem ismertem ki igazán. Csak próbáltam folyni mindig az eseményekkel, de azt nem sikerült még átlátnom, hogy pontosan milyen mintákban támad. )
-
Gothmog
senior tag
Oké, némi próbálgatás után most már stabilan meg a dolog Godfrey második fázisáig. Ott viszont mit lehet csinálni a felizzó/feltörő földdel? Nem látom át teljesen, de érzésre mintha a teljes pályát befedné, és rendre oneshottol. (Amúgy is eléggé bevadul itt a második fázisban - megint előjött a gyógyitalt nem lehet inni, mert nincs rá idő deja vu érzés.)
Kipróbáltam közben a Dragon King Cragblade kardot (feltoltam tizesre), és ennek elég tisztességes reach értéke van, még ha a sebzése nincs is az egekben. Plusz ez a Thundercloud form ash sem rossz, már ha talál vele az ember, és nem megy addig odébb az ellenfél.
-
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8687
üzenetére
Hú, ő vicces volt, mert gyakorlatilag még a példabeszédét mondta, amikor rájöttem, hogy ellenfélként jelent meg, és egyszerűen lecsaptam a p*csába, miközben ő még csak beszélt és beszélt. Egyszer bírt közben odébb hemperedni, meg a pálcájával próbált valamit bohóckodni (azon keresztülgurultam), de annyi volt. Kicsit meg is lepődtem, mert olyan wtf volt ez az egész szituáció
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8683
üzenetére
A waterfowl (Malenia's hand) példánál írtam az ugrást. Szóval igen, rájöttem, hogy a lábcsapkodósnál lehet ugrani. (Gond akkor van, amikor éppen ütsz, mert akkor már nem tudsz időben ugrani. Ilyenkor automatikusan esel. Én kétszer is volt, hogy olyan ütemben küldte rám az izzós földrepesztést, hogy a földről felpattanni még éppen volt időm, de a veszélyzónából kidodge-olni már nem. De erre (is) gondoltam, amikor írtam, hogy ezt be kell gyakorolnom/ki kell ismernem majd.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
ThySoul
#8677
üzenetére
Hát igen, csak nekem az ER az első DS stílusú játékom, úgyhogy ez nem vigasztal
Egyébként írtam, hogy tetszik ez a boss, meg ennél érzem azt, hogy valamiért élvezet lesz betanulni! Olyan jó, bossos harcos feelingje van. (Azóta nem jártam a játékban még, mert más dolgom volt.) Csak a fentebb felsorolt dolgai sértik valahol az igazságérzetemet.
Amúgy az a vicc, hogy első nekifutásra 50% alá tutira beütöttem (türelmes és óvatos voltam elsőre), de még az "odacsapok a lábammal" műsort nyomta átvezető videó/átváltozás helyett, és akkor oneshotra beszívtam a lávás földrepesztését. A későbbi runoknál már nem bírtam addig leütni. (Igaz, főleg azt néztem/azon bosszankodtam ezeknél, hogy mennyire nem tudom használni az ash-eket, mert mindegyiket megakasztja; de ezt írtam is)
Azt elefelejtettem említeni, hogy a fentről lefelé vágós/fordulós csapásánál, ha felé dodge-oltam, akkor az emlékeim szerint működött, csak az a baj, hogy ezt nem könnyű fejben tartani, és az automatizmusok ("izommemória") sokszor megszivatják az embert. (Olyankor viszont szentségeltem, mert oldalra gurulásnál pl. tényleg olyan, mintha már rálockolt volna a karakterre, és pont odacsap, ahol vagy.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Woodslave
#8672
üzenetére
Ez a Godfrey tényleg egy szarrágó. Kb. 7-szer nekifutottam már, de a második fázisát még csak nem is láttam. Kb. másodpercig nem marad nyugton: kettes-hármas kombóban csapdos, ráadásul van olyan vágása (fordulásból fentről lefelé), ami érzésre leköveti a dodge-omat, plusz ha nem csap, akkor azonnal betolja a földrengető támadását, általában kettőt zsinórban, amit nem ritkán követ egy "lávásan izzó" harmadik. Ha esetleg valamelyik korábbit beszívtad és a földön fekszel még, akkor rögtön agyő is, mert ez az izzós simán oneshottol.
De ezek még hagyján, ha csak ennyi lenne (gyakorolja az ember, azután úgyis ráérez), ettől még élvezetesnek mondanám a harcot (mert amúgy nem rossz!). Ami szemétség, hogy emberünk simán megakasztja a speckó fegyveres mozdulatokat is. Hármat próbáltam ellene.
1. A Bloodhound's Fang-ét hátraszaltója közben simán pofáncsap. Ráadásul annyira gyors a bazi nagy fejszéjével is, hogy te már rég elkezdted a Finesse mozdulatot, mégis ő fog előbb megütni, ha közben megindul.
2. Lion's Claw (ezt egy rotten greataxe-ra tettem): dettó, a karakterem nyomja az előreszaltót ütéshez, ez meg lesallerolja közben.
3. Waterfowl dance (felhúztam tizesre Malenia "kezét", hogy kipróbáljam): ez a legszemetebb, mert ugye itt először felugrasz a levegőbe, ahol megállsz egy pillanatig, majd utána kezded a gyors cikázást a fegyverrel. Na, itt felugrasz, megállsz, ő meg pofánver. Egyszer volt, hogy nem ütött, de akkor meg hátraszökkent, úgyhogy a levegőt püföltem. A legszebb, hogy volt egyszer, hogy a taposós/földtúrós támadását dodge-oltam úgy, hogy waterfowl-ra ugrottam fel (gondoltam, hogy milyen fifikás leszek), és simán pofánvágott a csatabárddal, mielőtt beinndult volna a vagdosós kombó.Az csak hab a tortán, hogy nagyon zavaró a hitbox: olyan távolságból, ahonnan más ellenfeleket elérek (azért 120+ játékóra alatt ezt már érzi az ember, és nem nagyon szoktam már hibázni/meglepődni), nála nem ritkán csak a levegőt ütöm.
Mindezen sirámok ellenére ez egy jó harc (csak a fenti kisebb "igazságtalanságok" bosszantóak), úgyhogy itt nem lesz summon, kerüljön amennyi időbe kerül.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Woodslave
#8672
üzenetére
Placinál szerintem jól látható mindig, hogy mi lesz.
Vannak ugye a vörös villámok, amiket látod a talajon, hogy hol fognak kisülni.
Van a vörösen izzó karommal kaszálása, amit megint csak látsz előre (felemeli a vörösen izzó karmokat)
Van a tűzfújás szerű képessége, amit látsz, ha azt készül csinálni. (Kevés hp-nál volt, hogy fehéresen-sárgásan izzó "halálsugárként" okád a pofáján, de mivel az valóban sugárban megy, szintén könnyű elkerülni).
Van akkor a köddé válás, felrepülés, majd vörösen üstökös-ködként szálldosás, amely végén téged célozva csapódik be/száll vissza a pályára. Itt figyelsz, és mivel úgyis téged vesz célba a leszállásnál, időben dodge-olsz (én emlékeim szerint felé dodge-oltam, és így soha nem talált el, hanem jóval mögöttem szállt le).
Továbbá a fenti utolsó mutatványa után van 4-5 kör zsinórban, amikor köddé válik, majd megjelenik és suhint a karmával. Ha lock on van, akkor automatikusan leköveted a mozgását, akkor is, ha ködformában van, és egyszerűen csak behátrálsz a suhintás előtt.Ezeket ismételgeti (a "halálsugár" kevés hp-nál jött csak elő nálam). Innentől kezdve türelemjáték. (Én melee-vel vagyok, így azt figyeltem, hogy mikor mehetek be ütőtávra, és mikor figyeljem/kövessem le a dolgait tisztes távolból.)
Malikethnél nekem az első fázis "mumusabb" volt, mint a második. Legalábbis, ha az oszlopokon nem tudna átütni Maliketh, akkor a második fázissal talán kevesebb bajom lett volna. Az első fázisban az volt a nehéz, hogy a dobálózásait ugyan könnyen kidodge-olom, gyerekjáték, de ütőtávon belül életveszélyes, mert baromi gyors, ráadásul kombókat üt, így mindig elcsesztem, hogy kell-e még dodge-olnom, lesz-e még ütése. Szóval vagy bekaptam egy vagy akár két suhintást is, vagy felesleges pánik-dodge ment a részemről, értékes pillanatokat és staminát veszítve. Ráadásul nagyon gyorsan hátra tud szökellni, és amikor mennél utána automatikusan, hogy tovább üsd, mindig bebüntetett valamivel.
Nekem egyébként jobban feküdtek a játékban a gyors ellenfelek, és inkább azokkal szívtam, akik a mozdulás és a tényleges ütés között kihagynak egy-egy pillanatnyi szünetet, de ez a beast clergyman mégis taknyosra sz*patott többször is... -
Gothmog
senior tag
Jogos. Azonban a mind statom a default samurai értéken van még mindig (így a 160-as szint környékén is
), ezért elég korlátozott, hogy mit tudok behívni (FP ügyileg). Már azok közül, akik azért vélhetően 5 mp-nél tovább bírnák.
Sokáig egyébként a demihuman bandát használtam, alig fejlesztve (talán 5-ös szinten voltak max.), majd utána semmilyen summont, míg végül ráálltam arra, hogy a gangbang bossoknál, illetve így játék vége felé a nagyon szenvedős/érezhetően unfair jellegű ( dolgokat is virító) übergenyóknál benyomom a fullos mimicet. Csak hát igen, ez meg trivializálja a küzdelmeket, így elvész a kihívás faktor. (A Godskin duo is kb. no hitre ment le így első próbálkozásból.)
(Placidurax pl. azért tetszett, mert odafigyelős volt, változatos volt, de fair volt végig a mechanika, így halálnál csak magamat szidhattam. Nála eszembe sem jutott idézni, mert élveztem a kihívást. Maliketh viszont: egyedül nyomva iszonyat idegesítő (az említett tereptárgyakon simán átmenő csapásai miatt), mimickel meg kb. séta a vidámparkban kategória volt.) -
Gothmog
senior tag
Farum Azula pipa.
Összességében nagyon tetszett ez a terület, pedig előzetesen oltári szivatásra számítottam (Haligtree után, illetve a carbot vonatkozó epizodját látva).Placidurax ellen (vagy hogy hívták a kétfejűt) nagyon élvezetes volt a harc. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen sárkányos harc a játékban, ami igazán tetszett. Mozgalmas, izgalmas volt, de végig korrekt, odafigyeléssel megoldható. (Már elsőre is egész szépen levittem a hp-ját, de aztán valami sárga halálsugárral szétolvasztott. Másodikra már jobban készültem, de benéztem valamit, és még a harc első kb. negyedében kampóztam. Harmadikra viszont már tényleg odakoncentráltam, és így adrenailn-pumpáló módon, de azért stabilan, komoly halálközeli élmény nélkül lement.) Mondjuk rakhattak volna a közelébe Marika szobrot, hogy ne a felvonótól kelljen visszaszaladni, ha behalna az ember.
Maliketh viszont szarrágó volt. Már az első fázisban is megszenvedtem a csuhás szörnyformával (pedig őt korábban olyan szépen megpofoztam, amikor bevadult a neki hordott halálmagvaktól, vagy miktől), minden kb. három nekifutásból kétszer padlóztatott, de akkor haragudtam meg rá, amikor Maliketh formában a szaros, nagyot sebzős pirosas suhogtatásait simán keresztülküldte az oszlopokon... Kétszer is úgy haltam meg, hogy nem is láttam, hogy támad. (Meg még párszor persze nyílt színen.) A kamera sem haver ebben a harcban (amikor az oszlopokra ugrál, meg ide-oda veti magát, és a kamera erre az ütemre ugrál, az sem gyenge... Mindenesetre kb. a negyedik oszlopcsalós húzása után elborult az agyam, és leidéztem a mimicet. Ez viszont hozta a Malenia féle "meh élményt". Magyarán röhejesen könnyen lement így, mintha valami story mód nehézséget nyomna az ember... Ám míg Maleniánál kicsit bántam utólag, hogy végül idéztem, itt semmi lelkiismeretfurdalásom nincs: aki csal, az rohadjon meg!
-
Gothmog
senior tag
Ez a Crumbling Farum Azula eddig kész felüdülés a Haligtree után.
Egy crucible knight leverése után vagyok jelenleg, gondolom még bőven lesz a területből. Mondjuk amikor gyanútlanul, kb. három gyógyitallal a zsebemben (a banished knight-oknál kellett innom átlag egyet mindig, mert genyók ) beestem a két godskinhez, akkor káromkodtam egyet, de végül mimic haverral (ha ők is ketten, akkor mi is) úgy levertük őket, hogy még gyógyital sem kellett hozzá.A tetőre a terület elején leszálló sárkányból okulva (más néven: küzdelem a kamerával...) egy alvó dögöt kihagytam azért, mert nem volt kedvem feleslegben, néhány rúnáért szívatni magam, de azt leszámítva élvezettel fedezem fel eddig ezt a területet. (Nem vékony ágakon vagy keskeny peremeken kell kilométerről lövöldöző vagy közelről lökdöső/dobáló/taszigáló ellenfelek között egyensúlyozni, vagy éppen nyakig a szutyokban (scarlet rotban) csigalassúsággal bandukolva próbálni meg elkerülni a rovarg*cik disznóságait.) Hű, de utáltam én a Haligtree területet... Az nettó a játékos szívatásáról szólt szvsz...
Tegnap végül lecsaptam Caelid-Elemért is. Egy idő után már jól éreztem a támadásait, csak hibázni életveszélyes, mert ha éppen idegbeteg módon indul be, akkor esélytelen gyógyulni. (Az a nehéz, hogy vagy a pofájában kell lenni, közvetlen közelségben, vagy elég messzire eltávolodni (ha ez sikerül, akkor csak lassan bandukol felénk többnyire) - a kettő közötti sávban jön a jedizés (néha 2×4 csapást is elenged zsinórban), vagy a lerohanás pajzzsal.) Mondjuk lóhátról, kellő türelemmel és önmérséklettel valószínűleg viszonylag könnyedén le lehet csapni (én egyszer próbáltam már kínomban, és úgy nem lett volna nehéz, csak elbénáztam, és szakadékban kötöttem ki, és nem volt kedvem még egyszer annyiszor körbelovagolgatni, így inkább visszatértem a gyalogos harcmodorhoz. Be is jött, mert utána második próbálkozásra lement, bár az elsőnél is kb. 10% hp-ja volt, amikor meglegyintett, majd onnan már jött az idegbeteg módja és vele a game over.)
#8658 ThySoul: Az első fázist már én is elég jól éreztem, és az ment mimic nélkül is gond nélkül (legfeljebb annyi volt a kérdés, hogy megvan-e mondjuk 1 gyógyitalból (egy bekapott ütésből) vagy beszívom-e valamennyire a waterfowl dance-et. A második fázisra viszont sok ráfutás kellett volna, míg megtanulom, hogy pl. mikor nem menjek közel hozzá, mikor kell látnom körülötte olyat, aminek nem szabad a közelébe kerülnöm. (Nem a virágzásra gondolok, mert az egyértelmű.) Mimickel viszont röhejesen egyszerű volt. Kicsit sajnálom, mert ez így két szék között a pad alá volt az élményfaktort tekintve. (Nem is örültem, amikor meglett, csak néztem, hogy ja, ez így akkor ennyi volt?)
-
Gothmog
senior tag
válasz
nanamii_o
#8654
üzenetére
A vicc az, hogy még egyszer rápróbáltam utána, és még a képen jelzettnél is kevesebb (halál komolyan írom) HP-je volt, amikor is egy gurulás után a mélybe zuhantam. (Persze az én hibám, de ez a boss egészen egyszerűen elmebeteg, és nem ritkán több ciklusnyit támad szinte megállás nélkül, így az ember a végén már azt sem tudja, hol van.) Arról nem készítettem képernyőmentést, mert a megdöbbenéssel és a suttogva (késő este volt) szentségeléssel voltam elfoglalva...
Ott is hagytam utána a pics@ba. Majd esetleg visszanézek egyszer megint.
-
Gothmog
senior tag
Ha már felemlegettem Elemér Caelid (Dragonbarrow) béli kivetülését, eszembe jutott, hogy visszanézek hozzá.
Háááát, nálam még mindig ez a legjobban utált ellenfél a játékban. (Lehet, lóhátról kellene próbálkoznom, nem gyalog.)Ez volt a harmadik nekifutásom (iszonyat bosszantó, amikor kb. 1 mm hp-ja marad):
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8636
üzenetére
Én sajnálom azért, mert így (mimickel) olyan meh volt... szinte kihívás nélküli, feltéve, hogy nem rongyol bele az ember a waterfowl dance közepébe (kivéve az utolsónál, mert ott akkor sebződsz a legkevesebbet, ha a közepén állsz) vagy valamelyik hirtelen scarlet rot kitörésébe. Csak egyszerűen felcseszte az agyamat, hogy fázis 2-ben rendre bejön valami hirtelen "oneshot" halál, és akkor azt mondtam, hogy ehhez most nincs türelmem: jöjjön a mimic. (Bő hete az első - késő esti, lefekvés előtti - próbálkozásom idején is leidéztem a második fázisban, de akkor csak azért, hogy éljek annyi ideig, míg látom, hogy egyáltalán mire képes a nő
)Viszont azt érzem, hogy ha kitanulja az ember, hogy mikor mit csinál/mire képes, akkor élvezetes harcokat lehetne lenyomni vele. Nekem az például bejött, hogy többnyire nem lógott folyamatosan a nyakamon idegbeteg módon, hogy még gyógyitalt se legyek képes inni, ha kellene (igen, rád nézek, bell bearing hunter - caelid edition). Inkább olyan volt, mint valami támadó kígyó: nyugi van, méregetés, kényelmesen közeledés, majd hirtelen meglódulás/kicsapás, de rendre életveszélyes kombókkal.
Most egyébként Crumbling Farum Azulában vagyok, és ott az a sárkány a tetőn... aki kitalálta, hogy csak fejre/nyaktájékra lehet lockolni (hasonlóan a lich sárkányhoz deeproot depthsben), az szarjon sünt. Idegbeteg kameraugrálás - nem is láttam sokszor, amikor a mancsával seperni akart, plusz van széle is a tetőnek, szóval figyelni, hogy éppen merre nézel, merre gurulhatsz... Ott is hagytam a f@szba... Később, amikor egy szomszédos részen bukkantam elő, nézett is rám csúnyán, de mivel onnan már nem érhetett el (hiába fújt felém tüzet), csak beintettem neki, azután mentem tovább...
-
Gothmog
senior tag
válasz
Woodslave
#8633
üzenetére
Én most egy kb. bő fél óra alatt letudtam.
Az első fázist volt, hogy 1-2 gyógyitalból megoldottam, ha jól jött ki a lépés, de a második fázisban mindig szénné sz*patott. Ezt a waterfowl dance-et (ahogy utánaolvastam, ez a neve) abban a fázisban is elég gyakran benyomta, de nem is ez a legszivatósabb, hanem amikor a semmiből benyalom a scarlet rotot, ami azonnal meg is öl. (Nem a "virágzásra" gondolok, hanem van, hogy csak csinál valamit, és rögtön örvénylik körülötte a cucc.)Megmondom őszintén, amikor zsinórban 3-4. alkalommal haltam meg úgy a második fázisban, hogy nem a virágzós becsapódás, nem a waterfowl dance, hanem egyéb, "nem is értem, hogyan" típusú szivatás áldozata lettem, úgy mentem le alapból, hogy benyomtam a summont (mimic). Így az első fázis rendre lement egy percen belül (röhejes, szerencsétlen csak tántorgott, ahogy ketten püföltük, gyógyital sem kellett hozzá), a második fázis pedig így lement a második próbából. (Az első próbánál megint a körülötte felörvénylő/fellobbanó, de nem "virágzós" típusú scarlet rot szivatott meg.)
Kicsit csalódott vagyok, mert így summonnal meg nagyon könnyű volt. (De már a játék vége felé járok, szeretném befejezni, és az, hogy valami, amit nem is látok rendesen, kb. oneshottol... hát úgy voltam, hogy ha ők úgy, akkor én meg így... Persze, oké, ezek is kiismerhetők/begyakorolhatók lennének, mint ahogy az első fázisbeli dolgait is elég jól éreztem már a vége felé, de most nem volt kedvem ezzel szenvedni. Majd legfeljebb lesz egyszer egy no summon végigjátszásom, ha rámjön az olyan.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8588
üzenetére
No, visszatértem, a játékhoz is. Egy hét szünet elég volt a berozsdáláshoz, úgyhogy estem-keltem míg eljutottam Maleniáig. (Pest warriorök tömkelege, faágakon ugrálás, meg egyéb finomságok - itt már rendesen rámennek a játékos szivatására...) De azért már érzem, hogy olajozódom be. Millicent küldetését is sikerült befejeznem.
Maleniának kétszer szaladtam neki (az imént). Másodjára sikerült levernem (az első fázist legalábbis), de ez a rohadt felugrás, kis szünet, majd négy ütemben villámgyors hadonászása életveszélyes! (Na meg az is elég nagy rohadékság, hogy ha sebez, brutál módon tölti vissza az életerejét.) Mindkét nekifutásomnál kétszer is megcsinálta ezt a mutatványát. (Elsőre azzal ölt meg.) Másodikra túléltem valahogy ezeket, de mire jött az "újjászületése", maradt kb. két gyógyitalom. Ott mondtam, hogy úgyis minden mindegy, így leidéztem a mimicemet (mínusz egy gyógyital kapásból). Tök mindegy volt, mert Malenia drága szárnyas formában előbb odavágta magát a földhöz (skarlát rohadást virágozva - mínusz egy gyógyital, vagyis az utolsó), majd a következő lendülettel megint jött az a négyes kombóban hadonászás, amit nem sikerült túlélnem.Van egy olyan érzésem, hogy erre rá fog menni a holnapi napom játékra fordítható ideje. (Első fázisban a többi támadása elég jól érezhető/hamar kiismerhető volt már elsőre is, bár ha sikerül megragadnia, hogy feltűzzön, mint valami bogarat, az igen kellemetlen sebzéssel jár szintén.)
A Bloodhound's Fang mellett felhúztam +25-re egy Rotten Greataxe-ot is (Lion's Claw ash-sel és talán qualityvel). Durván térdeltet/tántorít a támadásaival, csak kár, hogy a scarlet rot tulajdonsága itt fabatkát sem ér. Úgyhogy Maleniára a karddal próbáltam rá.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8574
üzenetére
Tegnap volt időm kicsit leülni: Loretta után fejeztem be az aznapi sessiont. A Haligtreenek már a legelejét is nagyon utáltam!
(Holy-szappanbuborék-trombitáló-nyomorultak (ráadásul némelyik kilométeres távolságból is fújja), csoportban támadó (megragadásra lehajító) hangyák, lock onnal egy sima hátrafelé dodge is halálos lehet a faágakon stb.) Utána azért egy fokkal élhetőbb lett a többi pályarész. Loretta meglepően könnyű volt - már elsőre is majdnem lement, másodikra pedig talán két gyógyitallal megoldottam.
Holnap reggel elutazom egy hétre, így a terv az, hogy ma még (ha jut rá időm) elviszem Malenia küszöbéig, és ott félbehagyom. Azután az egy hét aktív pihenés után indulhat a cumi -
Gothmog
senior tag
Huh, tegnap újra belefutottam Mohg pajtiba, de míg Leyndell alatt kb. móka-kacagás volt anno lepofozni (második vagy harmadik nekifutásra lement könnyedén), addig ezen a föld alatti részen (consecrated snowfieldből teleportáltam át) vért hugyozósra sikeredett a harc ellene. Háromszor futottam neki, míg egyáltalán fele hp-ra levertem (meglepően gyors, a véres-tüzes "karomhúzást" egy pillanat alatt beadja, ha akarja, és kicsit lándzsás crucible knight érzésem volt a szigonyától - ez is el tud csapni vele vagy egy kilométerre). Persze a három próba alatt kitanultam, így az elejével végül már nem volt gond, de utána jött a szárnynövesztős fázis a kis intermezzóval (nihil, nihil, nihil, én meg szlopálhatom közben ugyanerre az ütemre a gyógyitalokat, ha nem akarom behalni). Hát, annak igen-igen sokszor nekiveselkedtem, de végül csak lement summon nélkül.
Mindenesetre a remembrance-t adó ellenfelek közül eddig őt éreztem a legkeményebbnek/legszenvedősebbnek (pure melee karakterrel megyek, buffként maximum ilyen-olyan grease, ha eszembe jut).
A rohadék még a Bloodhound's Finesse-t is meghekkelte nem egyszer: megvágásból szaltózik hátrafelé a karakterem, erre lazán kinyúl a szigonnyal, és a levegőben megbök (én esem a földre, és onnantól megszakad a kombó: már nincs ráteleport R2-vel a combos pofonért)Slusszpoén: már csak a harc után néztem, hogy volt egy Mohg's shackle a cuccaim között
Mondjuk most a Haligtree van soron, és azt tudom, hogy ki lesz ott a boss. (Róla láttam is már videókat, mert ugye elég "nevezetes".) Ha Mohg ilyen szenvedős volt, attól már előre fosok. (Plusz belefutottam valamikor youtube-on a carbot Farum Azula videójába, és az alapján úgy sejtem, a játék ezen utolsó részei végig masszívan torkoztatósak lesznek...)
-
Gothmog
senior tag
Én még olyan korban szocializálódtam/ismerkedtem meg a cRPG-kel, amikor nem voltak questmarkerek, nagy felkiáltójelek és egyéb mankók (sőt, volt ahol a térképet is neked kellett rajzolni négyzetrácsos papírra)!
Bár az is igaz, hogy azóta alaposan elszoktam ettől (ma már az átlagos játék tényleg úgy néz ki, hogy nagy felkiáltójelek mutatnak mindent a térképeken, még gondolkozni sem kell - nem szeretem ezt a fajta túlegyszerűsítést, amikor kezdek elterjedni, nagyon utáltam, de sajnos könnyű megszokni...)Itt olyan az egész, főként kezdetben, mintha valami nagyon sűrű, tejes ködben úsznál, és ahogy szívod magadba a lore-t, úgy tisztulnak a dolgok valamelyest. Ez egyfelől jó, izgalmas (ahogy megértesz dolgokat - extra élményt ad), másfelől viszont néha tök káosz, hogy kivel mit kellene csinálni. Amikor fejben kellene tartanod, hogy tényleg, 50 órával és négy régióval korábban volt egy karakter, aki valami ilyesmiről motyogott valamit. És ha ez nem ugrik be, nem mész vissza hozzá, akkor lehet, hogy ennyi volt az ő vonala. Viszont abban teljesen igazad van, hogy ezek annyit nem osztanak/nem szoroznak. Csak bosszant, ha találkozom ilyesmivel, mert szeretek mindent felfedezni/nem szeretek lemaradni dolgokról stb.
-
Gothmog
senior tag
Nyilván build- és egyénfüggő, hogy kinek mi a nehéz, de én kínomban jót röhögtem tegnap magamon, amikor a tűzóriás lement elsőre***, majd nem is olyan sokkal később a consecrated snowfield katakombájában a pálcás/varázslós - sima ellenfél - burial watchdog háromszor simán elp*csázott, mire negyedjére, vért izzadva közben, le tudtam verni...
(Nem tudom, amikor fellebeg, majd megindul felém a levegőben, mindig elrontom, és nem tudok úgy elhúzódni, hogy legalább a "szele" ne érjen el a becsapódásból. Iszonyatosan utálom őket...)Hű, és azért ez a küldetésrendszer a játékban... Tegnap az egyik templomnál (consecrated snowfielden) találtam egy szendergő termetes lovagnőt. Semmit sem tudtam vele kezdeni. Mondom, rákeresek a neten. Kiderült, hogy még Liurniában a farkasos csajjal kellett volna pluszban valamikor beszélnem (egyszer találkoztam/beszéltem vele, de többet nem mentem vissza hozzá - miért is tettem volna?), akkor küldetés, így viszont bukó, mert már csak a hamvait találtam, amikor visszamentem...
***Nem ismertem, hogy mit tud az óriás, felkészületlenül (5 gyógyitallal a tarsolyban) futottam bele, és csak úgy nekimentem, hogy lássuk, mire képes, úgyis biztosan lesz pár próba, mire lenyomom. Erre három gyógyitalból levertem fele hp-ra, de amikor bejött a lábletépős videóbejátszás, és begorombult, akkor "becsokiztam" (éreztem, hogy ölhető lesz, de csak két gyógyitalom volt, és nem tudtam, hogy mire lesz képes ebben a fázisban), úgyhogy gondolkodás nélkül leidéztem a mimiket. Ezt most bánom, mert így gyógyital nélkül, gyakorlatilag bármiféle külön extra/érdekes jelenség nélkül lement a második fázis (gyakorlatilag a testénél álltam, és ütöttem míg meg nem halt... hogy csak jó helyre álltam és szerencsém volt, vagy teljesen lefoglalta a mimik, ezért voltam ott olyan nyugiban, most nem is tudom...). Ilyenkor sajnálom, hogy nem lehet még egyszer nekifutni, mert ezt így most kicsit csalós győzelemnek érzem.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8523
üzenetére
Én a hordában jövő kisebb ellenfeleknél se kapcsolom be, ha nagyjából valóban egyszerre jönnek (tipikus példa pl. a demihuman és patkány ellenfelek), mert egyszerűen jobban átlátom a helyzetet és gyorsabban tudok ráfordulni a soron következő ellenfélre lock on nélkül (tudtam, hogy nem fókusz, de az istennek sem akart beugrani a rendes név...
). -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8519
üzenetére
Felszedtem, olvastam, mit tud, de nem érdekelt
(Elsőre gondoltam, hogy a jól bevált, öreg karddal ugrok neki.)
Nem tudom egyébként, hogy a fókusz nélkül test mellé besmúzolás akaratlan exploit volt-e, de röhejesen egyszerűvé tette a harcot.
A fókusszal amúgy is lehet néha szívni: éppen 5 perce nyomtam le Mountaintopon a Death Rite Birdöt, és negyedszerre sikeredett csak, mert az első háromnál néha már azt sem tudtam, hol vagyok a fejre irányzott fókusz miatt. (Úgy ugrált a kamera, mint egy idegbeteg. Naná, hogy végül mindig beleugrottam/léptem/gurultam valamelyik szenyó támadásába...) -
Gothmog
senior tag
Hogy ez a Rykard mekkora csicska volt!
Nem készülök rá bossokra, így nem ismerem előre a movesetjeiket, trükkjeiket. Hozzá még olyan értelemben is gyanútlanul mentem be, hogy a Tarnished sorstársak leöldösése nyomán felajánlotta a Volcano Manor úrhölgye, hogy mehetek audienciára. Mondom, menjünk. Erre ott egy b*szott nagy kígyó, aki egyetlen árva szó nélkül nekem ugrik.
Mivel tüzes volt körülötte minden, első menetben nem akartam közelebb húzódni hozzá, hanem amikor kivágott felém a fej, akkor dodge, majd igyekeztem beleütni mielőtt visszahúzódna. Mondanom sem kell, egy örökkévalóságig szórakoztam így vele, miközben a kamera is szivatott, hiszen a kígyó fején van a fókusz, ami elég nagy távokat tud mozogni, így előfordult, hogy dodge közben még egy 180 fokot a kamera is fordult... csak a jobb átláthatóság/tájékozódás végett.
Viszont az egyik ilyen megzavarodós dodge után belekerültem véletlenül a tűzbe, közel a testhez, és erre nem kiderül, hogy az nem is sebez érdemben? Mire ide eljutottam, elég szarul álltam (neki meg még megvolt kb. a fele hp-ja), úgyhogy a következő pofonjától be is krepáltam. De nem bántam, talán nem is akartam már így szórakozni vele.
Amikor visszamentem, rúna felkap, nincs fókusz a bosson, hanem beszaladtam azonnal a testéhez, és elkezdtem ütni. Közben vele forogtam, mozogtam (néha nagyokat ugrott hátra, hogy távolodjon tőlem). Egyszer harapott belém, erre ittam egy gyógyitalt, de ennyiből simán letoltam. Majd jött a meglepetés (számomra): van egy második fázis is! Gyakorlatilag ugyanúgy, a test mellett állva röhögve szétcsaptam, semmit sem tudott csinálni ellenem. (Pontosabban néha robbantak körülöttem tüzes valamik, de kb. három gyógyitalt használtam el hozzájuk, úgy hogy nem is igazán figyeltem/ímmel-ámmal ugrottam félre, ha láttam ilyet közeledni.)
Gyakorlatilag a legkönnyebb boss volt eddig. Pedig pár nappal korábban Morgott is úgy ment le, hogy tovább tartott a belépője, mint maga a harc. (Meglepődtem, mert azt hittem ott is, hogy valami heroikus, vért izzadós küzdelem lesz, erre simán lepofoztam.)Ellenben visszatért egy régi mumus: Elemér!
Még a kastélyban éppen elegem lett már belőle, bíztam benne, hogy többet nem látom, de pár napja Dragonbarrow kipucolása során sikerült belefutnom a kivetülésébe. Itt van ugyan hely (ellentétben a szűk teremmel), de attól még borzasztó kemény: iszonyatosakat sebez, én alig tudom karistolni, mert valószínűleg feneketlen a hp-ja és erős a páncélja (+9-es Bloodhound Fang, str olyan 35 körül, dex olyan 55 körül, tehát azzal elvileg nem lehetne probléma), és ha sebez, akkor általában repül a karakterem hátrafelé, és mire felkelek (pedig dodge-dzsal állok fel - köszi, Persil a korábbi tanácsot!), már ott jediskedik a vörösen izzó lebegő karddal. Tehát csak a szokásos: nem tud az ember gyógyitalt inni büntetés nélkül, csak szerencsével. Kb. a feléig bírtam leverni, addigra általában legalább egyszer hibázok (meg tud ütni), és onnantól circulus vitiosus (megállás nélkül hajszol, nem tud az ember gyógyulni, de szerencsétlenkedik, mert akar, és meghal, amikor mégis megpróbál inni). Ott is hagytam a p*csába.
Eszembe jutott Alekto, akit szintén otthagytam korábban. Na, hozzá visszamentem, és higgadt fejjel elsőre lerendeztem. (Igaz, előtte megnéztem róla egy youtube oktatást, hogy visszaemlékezzek, pontosan mikkel is szivatott az első próbálkozásnál.) Egyetlen gyógyital kellett hozzá (az se kellett volna, de egyszer meg tudott ütni, és inkább egyből visszagyógyultam). Más kérdés, hogy az a harc már akkor is tetszett, amikor először belefutottam és szívtam vele, míg Elemér... na ő nagyon nem jön be.
Egyébként aki kitalálta Dragonbarrow Divine Tovernél az ugrálós/platformer részeket, az szarjon sünt! (De utálom az ilyet az összes játékban! Itt is, az Apostle elsőre lement gon nélkül, de míg bejutottam a toronyba/eljutottam hozzá a toronyban, párszor a halálba zuhantam. (Ennél már csak a Leyndell alatti csatornarendszer volt idegesítőbb, ahol nem tudom, mennyit bolyongtam, míg eljutottam végül Mohghoz.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Gorgonka
#8497
üzenetére
...ott jött a nyomkövetős varázslat, ami nagyon hasonlít a D&D-s varázslövedék nevű spellhez. Most nem jut eszembe a neve. Valami shower talán vagy hasonló...
Ha ugyanarra gondolunk, akkor Magic Missile lesz a varázslat. Ami egyébként már az AD&D-ben is ott volt (az első kiadású D&D-t nem ismerem - annyira nem vagyok öreg
)
Ez volt az, amiből 1-5 darabot tudtál kilőni, a varázslód szintjétől függően, 1d4+1 volt a sebzése lövedékekként, és nyomkövetős volt, maximum varázstárggyal vagy egyéb varázslattal lehetett védekezni ellene. -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8486
üzenetére
Köszi, működött a megoldási javaslat, és csak kb. 10 perc volt az egész. (Igazából csak beszélgetnem kellett Fiával, hagyva mindig, hogy öleléssel indítson. Rogier kapcsán már régen megcsináltam a black knife-os dolgot is, ugye Deeprootot meg már bejártam, ezért csak a beszégetős fázisokon kellett mindig végigzongoráznom gyorsan. Annak rendje-módja szerint most meg is jelent Fia a Deeprootsban.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8486
üzenetére
Köszi, ránézek egy itinerre, hátha utólag is végig lehet még tolni, és nem csináltam olyasmit, ami miatt megszakad valahol a questline.
Más (közérdekű). A múltkor szóba került itt a topikban néhány (régi) játék, mint a Severance Blade of Darkness, Enclave, Soul Reaver és Die by the Sword.
Körülnéztem idehaza, és megtaláltam a Die by the Sword cd-jét, illetve nem a Soul Reavert, de a Raziel mellékszálhoz lazán kapcsolódva: a Blood Omen: Legacy of Kaint.
Ha ne adj isten, valakinek kellene, mert hiányzik a gyűjteményéből, vagy csak kíváncsi rájuk (szerintem rosszul öregedett mindkettő, és a Die by the Swordnek a maga idejében is borzalmas volt az irányítása szvsz), annak ingyen és bérmentve szívesen odaajándékozom bármelyiket/mindkettőt. (A Blood Omenhez valahol megvan még egy térkép is, de azt most lusta voltam kikeresni.)
Annyi, hogy budapesti átadás/átvétel van, postázgatni nem szeretek.(A Severance és az Enclave is megvannak, de azokat nem adom!
) -
Gothmog
senior tag
Ugye jól sejtem, hogy buktam egy questet/remembrance-adó boost?
Következő a helyzet: Deeproot Depths-et jártam be, elértem végül egy gyanúsan aréna kinézetű helyre, a távolban valami nagydarab, döglött lénnyel (talán sárkánnyal?). Már vártam, hogy az vesse rám magát, de helyette egyszercsak megjelent egy "Fia's champion", majd még egy (pontosabban ő Rogier szelleme volt), és végül egy harmadik körben hárman rontottak rám. Nem igazán tudtam mire vélni, mert a Roundtable-ben nem sokat foglalkoztam Fiával (megölelt, amivel valami átkot rakott rám, amit leszedtem magamról, és bármikor később esetleg beszélni próbáltam vele, mindig csak megölelni akart újra).
Így ránéztem a neten, és azt láttam, hogy a bajnokok legyőzése után elvileg meg kellett volna, hogy jelenjen Fia, és onnan kerültem volna tovább, hogy megküdjek egy élőhalott sárkánnyal (talán a fent említett tetem gazdájával), akik remembrance-t is ad a legyőzése esetén.
Nálam nem jelent meg Fia, gondolom, mert nem csináltam a questjét... Bár halvány lila gőzöm sincs, hogy mit és mikor kellett volna, mert mint említettem, akármikor beszéltem vele, csak ölelni akart, semmi mást nem lehetett kezdeni vele... Na mindegy... Azért ha van néhány gyenge pontja a játéknak, ez a quest-rendszer tutira közöttük van... (Leyndellben korábban megtaláltam az apja vértjét - ő volt a champion trióban az egyik szellem amúgy -, azzal is felkerestem, hátha lesz valami... tehát próbálok odafigyelni, hogy ha valami kötődne valakihez, akkor menjek és beszéljek vele, de ehh... nagyon random és homályos ez az egész küldetés-rendszer a játékban.)
-
Gothmog
senior tag
Hű, egy Bloodborne remake/remaster PC megjelenésnek tudnék örülni! (Az a játék azóta tetszik/izgatta a fantáziámat, hogy először megláttam valahol a youtube-on. Egy darabig pedig most úgyis souls(like) játékok fognak pörögni nálam. Valószínűleg egész évben, maximum rövidebb pihenőnek kerül majd be esetleg egy kis ez meg az más stílusú alkotásokból.)
Nekem a Lovecrafti (hangulatú) horror amúgy is az egyik gyengém - még kb. 10 éves fejjel (45 vagyok) olvastam először Lovecraftot egy Angolszász rémtörténetek című könyvecskében, majd pár évvel később a Valhalla páholyos Cthulhu hívása és a későbbi kiadványok (pl. háromkötetes életmű) kapcsán lubickolva/boldog (tudatlan) vigyorral süllyedtem nyakig a rideg, időtlen és személytelen, mélyfekete kozmikus borzalmakban.
Szerk: Megadtad a módját!
Nekem az éves alkoholfogyasztásom nem tesz ki szerintem fél üveg whiskey-ekvivalens piát. Lehet, be is borulnék annyitól... (Még tízenpár éve, egy kazakisztáni kutatóúton leitattak a házigazdák egy vacsoránál (toast taost után, mindig koccintva) - sajnos nem volt menekvés, miközben soha nem voltam egy kimondott alkohol-rajongó. Aznap este kb. 10 felest ittam meg vodkából (amit amúgy is utálok). Még másnap délután is részeg voltam (nem másnapos, hanem részeg!) (Öröm volt úgy csontokat vizsgálni/méricskélni...) -
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8457
üzenetére
Végül csak megjelent a sárkány, és adott egy rakat rúnát
(Azért amikor elsőre rámfújt, azt megéreztem, és akkor még finoman fogalmaztam, úgyhogy gyalogosan intéztem el, sunyin a templomfal mögött rejtőzve, és onnan előszaladgálva, hogy mindig jól pofánverjem néhányszor. Majd uzsgyi vissza a templomfal biztonságába.)Kicsit odébb a három sárkányt azért kikerültem, mert nem volt kedvem egyszerre ennyit sárkányokkal szarakodni.
Közben lett egy új kedvencem: Alekto! Ez is azon elmebetegek közé tartozik, ahol jóformán inni nem tud az ember, mert folyamatosan a nyakamban lohol. Plusz van egy támadása (felugrásból összevissza cikázik a fegyvere), amit ha nem dodge-ol ki perfektre az ember, akkor az jó eséllyel instant halál. A vicc az, hogy kb. két gyógyitallal nyitottam be hozzá, mondván, hogy Evergaol, nincs vesztenivaló, meglátjuk, mit rejt. És így is levertem elsőre kb. 30%-ig. (Egyébként iszonyat HP-ja lehet, mert elég lassan tudtam csak farigcsálni.) Viszont a következő 4 próbálkozásom, immár "teljes felszereléssel" mind szarabbul sikerült.
Úgyhogy otthagytam egyelőre, és eszembe jutott a gargoyle duó. Felkerestem őket, és véres bosszút álltam a korábbi sérelmeimért. Ezúttal már simán lementek. Igaz, komolyabb vért, komolyabb fegyver (már +8-as a Bloodhound's Fang) és úgy plusz bő 20 szint feltehetően nem keveset számít. No meg az, hogy amikor megjelent a második gargoyle, én is lehívtam a haveromat (mimic). (Eldöntöttem, hogy egyfős ellenfelek ellen nincs summon, de ha gangbang van, akkor én is hozom a haverokat...) -
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
válasz
Yodamest
#8458
üzenetére
Pure melee karakterrel játszom: főleg dex, de mellé némi str is (Bloodhound's Fanggel megyek; előtte Hookclawsot használtam sokáig, az előtt pedig a kezdő katanát - samurait indítottam)
Varázslatot/incantationt stb. még egy darabot sem használtam/tanultam meg a játékban -
Gothmog
senior tag
válasz
Yodamest
#8456
üzenetére
Viszont lehet, hogy egy bugba is belefutottam utána, ugyanis felliftezve Liurniába befejeztem Ranni küldetését, de a templomnál nem jelent meg a sárkány. (Ranni questline-jához néztem leírást, mert nem akartam elcseszni, és ott írták, hogy Ardulának meg kellene jelennie a templomnál.) Nálam viszont a jelek szerint elaludta a belépőjét... (A Three Sistersnél anno elkentem a száját - onnan elmenekült.)
A vicc az egyébként, hogy ott fent Liurniában a közeli romoknál az elsőként felbukkanó mezei Royal Revenanttal jobban megszenvedtem, mint Astellel
Már elszoktam ezektől a talajba visszasüllyedő, savköpő, néha berzerk módra a karjaival bepörgő idegbeteg ember-százlábúaktól. Úgyhogy úgy meglepett, hogy kétszer gyorsan meg is haltam, mire harmadjára lecsaptam. (Kicsit odébb a haverja már simán lement elsőre, mert már visszajött addigra a tudás, hogy mire képesek/mire figyeljek.) -
Gothmog
senior tag
Köszi!
Az y lenyomva + d-pad irány gyorselérést ismerem, és raktam is be rá dolgokat - igaz, inkább kényelmi szempontból (pl. lámpás, Torrent hívása, volt egy időben fire grease is, hogy ne a lefele iránnyal kelljen keresgélnem) De jó ötlet, hogy a spéci flaskát oda tegyem!Biztosan ismered, de hátha valakinek hasznos lehet: ha a D-padon a lefele irányt kicsit hosszabban nyomva hagyod, akkor rögtön a gyógyitalos flaskára ugrik vissza, és nem kell egyesével ugrálnod/figyelned, hogy oda állj vissza. (Ez különösen jó, ha 6-7 féle cuccot is berakott az ember oda elérésre.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Yodamest
#8423
üzenetére
Alássan jelentem, Astel második próbálkozásra lement, summon nélkül!
És kifejezetten tetszett a harc, csak a rohadt lézerre dodge-oltam többnyire rossz időben. (Első elsütésnél meglepett, a többinél már készültem, de béna voltam szinte mindig.)Első próbálkozásra is levittem a hp-ját kb. 20%-ra, de nagy izgalmamban rosszat nyomtam a D-padon (váltani akartam a physicks itókára), és hirtelen puszta kézzel találtam magam fegyver nélkül. Azt sem tudtam hirtelen mi van, pánikszerű gomnyomogatásba fogtam, ő meg szépen levert közben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eléggé defenzívre vettem a figurát, így +1-es fizikai és +1-es nem-fizikai sebzéscsökkentő amulet is lógott rajtam, illetve egy rövidebb ideje már a Tree Sentinel páncélszettben feszítek (medium loaddal még mindig), plusz 50 vigor. Ez azt jelenti, hogy amikor rámteleportált fentről és megcsócsált (első nekifutásnál kétszer is előfordult ez), a felét sem tudta levinni a hp-mnak. Így pedig túlélhető volt, még azzal együtt is, hogy a rágóit és a kezeit elég jól elkerültem a földön első próbálkozásra is, de a lézerrel és meteorokkal bénáztam (utóbbinál pánik dodge ment a részemről
, bár második nekifutásnál rájöttem, hogy érdemes oldalirányba mozogni eközben, és úgy el is kerültem őket szerencsére), illetve ha nem elfelé, hanem fölém teleportált és onnan rámrontott, akkor gyakorlatilag el is kapott. -
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
Ha tudja a kontrollered, akkor játéktól függetlenül is át tudod variálni a gombokat. Én pl. hozzá sem nyúltam az ER-ben a beállításokhoz, hanem a kontroller progijában átraktam az ugrást és a dogde-sprintet is. Mindkettőt a kontroller "fenekén" lévő, sokkal kézreállóbb gombokra.
Én egy 8bitdo pro 2 wired controller for Xbox kontrollert használok. Ezen szimmetrikus a stickek elhelyezkedése, ami számomra sokkal szimpatikusabb, mint a hagyományos Xbox vezérlő megoldása. Mivel monitor előtt ülök, direkt vezetékest kerestem egyébként. A fenekén a két gomb meg baromi jó. Iszonyat kellemesen kézre áll, a stickekről egy pillanatra sem kell levennem a kezem, ha meg akarom nyomni az ugrást vagy a dodge-ot. Ár/érték arányban egyébként szvsz az egyik legjobb kontroller. Ha esetleg tönkre megy, és kapható lesz még, tuti ezt veszem legközelebb is. (A gyári Xbox vezérlő helyett pl. bármikor ezt választanám.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8417
üzenetére
Annyi a lehetőség, buff, exploit, hogy mindenre van valami megoldás...
Ez így van, de persze ehhez az is kell, hogy kicsit megismerje az ember a játékot, és ki tudja használni ezeket. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy a rengeteg gyűjthető és legyártható dolog miatt, ha nem "fekszik rá" az ember, akkor könnyen elsikkadhat a figyelme a hasznos dolgok felett.
Saját "user error" példámon szemléltetve: én kb. 50 játékóra után használtam először fegyveren "bevonatot" (tűz, villám stb. grease-re gondolok). Addig valahogy eszembe sem jutott ez. Arra pedig, hogy létezik pl. exalted flesh (vagy hasonló nevű cucc), amivel pl. a fizikai sebzésemet tudnám alaposan felbuffolni egy-egy bossharchoz pl., csak tegnapelőtt (közel 100 óra játék után) ébredtem rá.
Ismétlem, ezek egyértelműen "user error" dolgok a részemről, én vagyok a nem elég alapos/figyelmetlen/szerencsétlen hülye stb. Viszont legyünk őszinték, a játék eléggé magára hagyja ezekkel az infókkal az embert, és ugyan minden le van írva, de egy full kezdőnek, amikor a karakterlapon meglátja a rengeteg statisztikát, majd azzal szembesül, hogy itt nem működik a diablós/átlag akcióRPG-s megyek oszt' ütök mentalitás sem, és mondjuk nem a "how to" oldalakat bújja, akkor bizony az ilyen dolgok sokáig elkerülhetik a figyelmét, mert egészen egyszerűen másra koncentrál.Mondjuk én úgy fogom fel, hogy ezek a nem akaratlagos önnehezítések abban segítettek, hogy jobban kiismerjem az ellenfeleket (hiszen így lassabban mennek le), kicsit többet kellett figyelnem, hogy mit tudnak.
Jelenleg egyébként Lake of Rotnál vagyok (de gusztustalan ez a hely!), ahova Leyndell városából (annak a nagyobbik részét bejártam már) rándultam át, mert rájöttem, hogy Ranni küldetéséhez arra vezet az út. Olvastam, hogy Astel igazán finom falat lesz. talán ma este jut egy kis időm játszani, el is jutok addig. Már várom, hogy szentségelhessek majd!
-
Gothmog
senior tag
"Sima elmozgassal az utesek NAGY resze kikerulheto."
Biztosan így van, nem vitatkozni akarok, de bennem inkább azok az esetek maradtak meg/hagytak nyomot eddig, amikor viszont "rádtelézik" az ellen ütés közben. Például csap fentről lefelé egy irányban, és ugyan határozottan gurulsz félre, mégis követ a csapás, és a nyakadba kapod azt végül. (Gondolom, ilyenkor a háttérben feltehetően az van, hogy nem megfelelő ütemben/nem megfelelő időablakban próbáltam dodge-olni, az animáció pedig így követi le a bénázásomat.)
Bár a kedvencem az volt, amikor a játék elején (és egyben az ER-karrierem/souls karrierem legelején), Limgrave-ben, északabbra onnan, ahol feljössz a kezdő dungeonből, ott ahol két kocsi is van (az egyikben talán buzogány, a másikban kétkezes kard volt), van egy keményebb lándzsa/pajzs kombós Godrick katona, aki néha hármas sorozatokat döf a fegyverével. Na, ott volt, hogy arrébb gurultam a döfés elől (a katona felé, tehát félig a hátába kerültem), és ennek ellenére is betaláltak a döfések... Vicces volt, mert kb. 150 fokos szöget zártam be a lándzsaheggyel, inkább a nyél hátulja felé voltam, mégis eltalált... Elmozgásra (nem ugrás, nem dodge, hanem sima totyogás) egyébként annak a "biorobot" Ongbalnak vannak nagyon durva videói. (Az a leghajmeresztőbb, amikor úgy tol le ellenfelet, hogy igazából még a fókusz sincs használatban, teljesen "free kamera", és csapna lefelé a nagy melák, ő meg elegánsabb (szinte casual jelleggel) odébb lép kettőt... majd fordulásból lenyom egy ugrós kokit a dögnek
-
Gothmog
senior tag
Az Enclave-et nem én hoztam fel eredetileg, csak nagyon szerettem anno, azért említettem.
A souls gémekhez annyiban hasonló, hogy ott is nagyon könnyen meg lehetett halni (lesből támadó ellenfelek, elrontott ugrás, vagy éppen mondjuk közelharcos karakterrel nem jókor ugrasz hátra/rossz ütemben mozogsz - elég gyorsan le tudott büntetni egyik-másik ellenfél) -
Gothmog
senior tag
Nekem megvolt (még meg is van szerintem valahol a CD) a Die by the sword.
Most így visszagondolva, bizonyos értelemben az is lehetett ős-soulslike játék. Sőt, az még "olyanabb" volt, mint a Severance. (Csak iszonyú szar volt az irányítása. Én abba is hagytam anno 1-2 órányi szenvedés után. Míg a Severance elég jól játszható volt a maga idejében.)Az Enclave is megvan (eredeti dobozos verzióban még megjelenés környékéről, sőt később GoG-on is megvettem, hogy meglegyen tisztán digitálisan is elérhető formában), és azt nagyon szerettem! (Mondjuk félig cheaterként a nyomkövetős lövedékkel operálós varázsbot volt a kedvencem a gonosz oldali sorceress karakterrel. Jó oldalról a nyilazós elfet? (huntress) és a piszok gyors, de nagy fegyvereket lóbáló félszerzetet bírtam.)
Noha az ER az első igazi souls játékom/ezen keresztül ismerkedem most a műfajjal, de még a végén kiderül, hogy a szellemi elődök közül nem is keveset toltam annak idején...
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8335
üzenetére
Még az legelején, amikor próbálgattam a különféle karaktereket, az akkori vagabondommal parryzgattam. Limgrave-ben, a mezei katonákat. Rajtuk gyakorolgattam. Ott nem ment rosszul, gondoltam is, hogy na, ez nem is olyan nehéz, de az első bossnál befürödtem vele (kombókat ütött). Azóta nem próbálkoztam a dologgal, ugrálás/dodge-olás ment nálam ezerrel, pedig van is pajzs a hátizsákomban, hátha egyszer létszükséglet lesz alapon. (Valószínűleg az is a tanulás része, hogy az ember tudja, melyik ellenfelet miként érdemes, és mindig úgy készüljön.)
Nekem a lándzsás típussal már Nokronban sem volt gondom. Jól olvasható, hogy mi fog történni, és könnyű dodge-olni a támadásait. A pajzsost viszont már ott is utáltam, és sokat szenvedtem vele. Hiába ismertem meg egy idő után a támadásait, mindig meg tudott lepni a rohadék. Ez pedig - a bitang sebzéssel párosulva - általában rövid és szomorú véget jelentett a karakterem számára... Mondjuk karddal most istenes volt, mert ha még mindig a mini reaches karomfegyverrel hadonásznék, nem sokra jutottam volna szerintem ellenük. (A Bloodhound's Finesse-t pl. tök ritkán használom, de itt csontra leszívtam vele az FP-met. Nagyon jól jött a teleportálós második támadása.)
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8332
üzenetére
Köszi!
Nekem tényleg ezek a Crucible Knightok a mumusaim a játékban. Jó pár nap után egyébként az első idézős segítséghez nyúlásom volt ez most boss harcra. De ehhez nem lett volna türelmem/még nincs meg a megfelelő ügyességem/souls-os tapasztalatom. (Bár a játék elindításához képest - totál noobként/első souls játékom - azért érzem, hogy óriásit fejlődtem mostanra. Ami azt jelenti, hogy még mindig csecsemő vagyok persze) Viszont ellenfelet egyszerűen nem szeretek otthagyni, ha nem muszáj. És most még a fejemben volt az is, hogy a chariotokat miként kell lerendezni. Úgyhogy inkább visszamentem a délutáni első felindultságomat követően... -
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#8321
üzenetére
No, végül nem adtam fel, újra nekifutottam. Hajszálon múlt, de negyedik próbálkozásra lement a két rohadék!
Kb. együtésnyi hp-m maradt, gyógyitalom pedig egyetlen egy sem. Nem álltam ilyen rosszul még féltávnál, de a kard/pajzsos valami olyan szarházi módon művelte az input readinget, hogy az valami fertelem volt. (Amikor ittam volna, félpályáról rámdöfött a rohadék, vagy éppen akkor vett üldözőbe különféle kombókkal. Az utolsó kb. 30%-ot úgy ütöttem le róla, hogy 6-7 gyógyitalomba került, mert ahogy ittam egyet, már rám is vert tizedmásodpercen belül, vagy éppen ivás előtt annyival...)Apró szépséghiba, hogy summonoltam, mert ezeknek nem voltam hajlandó magamban nekiugrani. A kb. 4-es vagy 5-ös szintre fejlesztett mimikemet idéztem le. Nagyjából 15-20 másodpercig élt, de ez is sokat számított, ugyanis lefoglalta addig a kard/pajzsos csávót, én meg közben ügyesen lepofoztam kb. félholt állapotra a lándzsásat. (Szerencsém volt, mert amikor lement fél hp-ra, és ugye növesztené a szárnyakat, pont akkor térdeltettem le, és onnan csak ütöttem, ütöttem, míg bírtam szuflával. És szerencsére bírtam...
)Ennyi Hp-m maradt a végére (gyógyital egy sem, az utolsó a spéci keverék-lötty volt, amit megittam kínomban...)
-
Gothmog
senior tag
válasz
ThySoul
#8325
üzenetére
Godskin duóra gondolsz?
Arról olvastam már Viszont rájuk kíváncsi leszek, mert az apostollal tegnap akadtam össze (a szélmalmos táncoló nyanyáknál), és olyan könnyen lement, hogy talán max. kétszer tudott megütni. Igaz, valahogy úgy kavarodtam oda hozzá, hogy háttal állt. Azt sem tudtam, hogy boss lesz, szóval megpróbáltam hátbaszúrni, de kiderült, hogy azt nem lehet, így sima vágás lett belőle, majd megjelent egy boss-életerő csík. Kicsit meg is lepődtem, meg megláttam, hogy godskin apostle... gondoltam, hogy na, nekem reszeltek. Erre röhejesen könnyen lement.
Liurnia felett a hídon, a hájpacni nemessel mondjuk szívtam néhány kört anno. Amikor gurulni kezdett, még lóval se tudtam elmenekülni (szerencsére kiderült, hogy a tereptárgyakat nem szereti, azokban könnyen elakad, így hatástalanítani lehetett azt a rohadék tulajdonságát). Meg volt egy hájrengető ugrása, amivel úgy feldobott a levegőbe, hogy le is repültem a hídról...De a dagadt nemessel sem szenvedtem annyit, mint a kard/pajzs kombós crucible knighttal Nokronban. Nálam az a mumus. És ugyan a lándzsás haverját egész könnyen le tudtam csapni (szintén Nokron), de ezek duóban, főleg, hogy kard/pajzsos még fel is lett szteroidozva, hát nem volt most kedvem egy-kettő-három tucatszor nekifutni, míg kitanulom, hogy mikor hova mozogjak, hogy lehet kihasználni őket egymás ellen (hogyan akadályozzák esetleg egymás mozgását stb.).
Mondjuk közben én is elkezdtem keményedni. Kicsit fejlesztettem az endurance-on is, így már sikerült magamra húzni Pista bácsi (a kiöregedett lovag) mellvértjét és lábvértjét anélkül, hogy heavy loadba átmentem volna. Kicsit jobban bírom így a pofonokat most.
(Egészen eddig egy még Liurniában talált szettet hordtam - azt, amelyik halálfejes sisakú, és ha nagyon alacsony a hp-d, akkor a sisak tölt vissza életet lassacskán.) Igaz, találtam egy annál is keményebb melee vértet (szintén Volcano Manor Tarnished gyilkolós küldetés eredményeként - egy nagy pöröllyel hadonászó törpét kellett szétcsapni érte), de annak olyan súlya van, hogy nem opció. (Van persze talizmánom, kettő is, amivel lehetne a teherbírást növelni, de nem akarom ezekre pazarolni a drága tárhelyet.)
Fegyvernek még a Bloodhound's Fanget használom. Nem tudom, le fogom-e cserélni egyáltalán ebben a végigjátszásban, mert nagyon bejön! A karomfegyverhez képest durván megtáltosodtam vele. Ahhoz viszonítva majdhogynem cheat kód ez a kard. -
Gothmog
senior tag
Auriza Heroe's Grave #&@$ߤ... Nem tudtam, hogy mi hiányzik az életemből... Hát nem ez, az biztos!
Átszenvedi magát az ember a rohadt chariotokon (gyűlölöm őket), benyit a boss-szobába, és erre ezt kapja a pofájába a fáradozásért cserébe...
Még csak vissza se mentem a rúnákért (szerencsére nem volt túl sok - nem nagy veszteség). Majd később esetleg elnézek még ide, de most nem volt kedvem szivatni magam a párossal... -
Gothmog
senior tag
válasz
Rony949
#8283
üzenetére
Lekopogom, de most Altus Plateu-ban csavargok és az érdeklődésem még kitart.
Ugyanott bóklásztam/bóklászom a héten (Mt. Gelmir és Altus Plateau), és nagyon bejön ez a terület! A - nem ritkán sírköveknél vagy együtt, csoportosan - sírdogáló wormface-ek (deathblight fertőzöttek és esetleg ezért ilyen torzak/nem tudnak rendesen visszatérni/újjászületni, vajon ez a bajuk?), meg a szélmalmoknál táncoló nyanyák kellemesen morbidak - nekem nagyon tetszik ez a rész/terület! Mondjuk a wormface főnöknél (a minor erdtree-nél) beszívtam, mert egyszer elkapott, és amikor "kiköpött", úgy estem, hogy beragadtam a textúrába! (Tök meglepődtem, mert eddig közel 100 óra játék alatt egyszer sem történt ilyen.) Nyomorult karakterem egyhelyben ugrált, dodge-olt, se jobbra, se balra nem tudtam menni, így amikor rámköpött, annak rendre módja szerint meg is feküdtem.Tegnap átmentem a városkapun (vagy a város külső gyűrűjét adó falrészen), és ott azért felröhögtem, amikor három korábbi bosst (
tree sentinel, de párban, bár úgy mozogtak, hogy egyszerre csak egyet kellett leütnöm; duplapengés/baltás gargoyle; Margit -
Gothmog
senior tag
Nekem az volt a bajom vele (Elemérrel), hogy amikor képen vágott melee távból, nem csak elesett a karakterem, de hátrafelé is zuhant, és az már a jedi-kardozós trükk távolsága volt, úgyhogy kb. felállni nem tudtam (oké, most már tudom, hogy a dodge nyomogatása lesz a trükkje a gyors felpattanásnak), már ott röpködött a piros kard. Akkor lett meg Elemer, amikorra ráéreztem a move setjére, és a csapásaira időben tudtam dodge-olni (felé gurulni mindig jobban megérte, úgy rémlik), és egyszer sem lettem "greedy", hanem mindig csak egyet vagy kettőt vertem oda. Amint kicsit mohóbb lettem, mindig bebüntetett, és ha földre kerültem, az szinte mindig gyors halált jelentett. (Mindenesetre nála visszasírtam a kicsit "bambulósabb" bossokat, mert ez a barom bevadult bikaként ment rám folyamatosan, egy másodpercnyi pihenőt sem hagyva. Egyedül amikor a pajzzsal csinált egy támadást, akkor volt alapból egy nagyon pici üresjárati idő utána. Pont annyi, hogy azért még ne tudj csinálni semmi hasznosat
)Olvastam, hogy a caelidbeli kivetülése szívósabb, és talán még nagyobbakat is üt, de ott valószínűleg rendesebben lenne hely is ellene. Itt - a kastélyban - a másik szívás az volt, hogy amikor szar került a palacsintába, nem volt hova odébb húzódni. Kb. állandóan ütőtávon belül voltam (így vagy úgy).
-
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8209
üzenetére
Ja, én a kezdő farkasokat leszámítva eleve a csimpánzhordát (demihuman band) használtam, bár annyit olvastam a mimicről, és ugye Nokronban meglett, hogy azon is fejlesztettem, amennyit lehetett/tudtam. De csak egyszer néztem meg a gargoyle duónál, hogy mit tudna. (Hát, a szarból nem húzott ki, sőt ramatyabbul ment az a kör, mint amikor egyedül ugrottam nekik...
) -
Gothmog
senior tag
..."nem rossz" ha egy gyengebb/kezdobb jatekos orul neki, hogy elvonjak picit a figyelmet.
Nekem pont ez jelentette a könnyebbséget kezdetben (souls-szűzként) - gyakorlatilag nem csak kizárólag rám fókuszált a boss, és így levegőhöz (értsd: gyógyitalhoz) is jutott az ember gond nélkül.
Egy ideje viszont most már nem használom/igyekszem mindent megoldani nélküle. (Azért tegnap, ha Elemer nem megy le kb. a 7-8. próbálkozásra, hanem mondjuk még a 15.-nél is bénázok vele, akkor - szégyen ide-oda - valószínűleg lehívtam volna a spiritet.
) -
Gothmog
senior tag
-
Gothmog
senior tag
Én, ha végigvittem, tutira nem kezdem újra, inkább a DS1-nek ugrom majd neki. Nagyon jó az ER, félreértés ne essék, de nagy ez a nyílt világ, viszont én olyan játékos vagyok, aki "kényszeresen" igyekszik is azt mindig rendesen bejárni, ha már egyszer ott van... És sok lenne ez így hirtelen másodszorra. (De tutira lesz még végigjátszásom a jövőben. Vélhetően majd STR alapon, valami böhöm nagy fegyverre rámenve - most dex alapon megyek, illetve Bloodhound Fang kapcsán azért kicsit pumpálom az erőt is mellé.)
Nekem az is inkább a DS vonal mellett szól (látatlanban), hogy itt az ER-ben is azt élvezem a legjobban, amikor a kastélyokat ("legacy dungeonöket") járom be. (Magyarán a jól kidolgozott, ötletes pályákat, sunyi módon elhelyezett ellenfelekkel
stb..) Tegnap csináltam meg például a the Shaded Castle-t, és nekem ezek a részek jelentik a játék legélvezetesebb részét. Baromi jó volt ez a dungeon, odafigyelős volt, de halál nélkül kipucoltam teljesen, egészen a helyi főnökig. Mert a végén a boss (Elemer the Briar) párszor torokra vett azért Az első találkozásunkkor csak lestem, hogy mi ez már... Öröm volt azon a szűk helyen az élből hanyatt vágós ütéseit kerülgetni. (Ha pedig hanyatt estél és nincs szerencséd, akkor felállni sem tudsz többet, mert mire tápászkodna a karaktered, már kapja a következő maflást. Mint valami szétkokózott/maximumra pörgetett agresszív barom, olyan volt.) Mondjuk rájöttem, hogy Limgrave-ben már lepofoztam egyszer (ő volt a bell bearing hunter), de az csak halvány mása (kivetülése) volt. -
Gothmog
senior tag
Gratulálok!
Nekem odébb lesz még: egyelőre Mt. Gelmir és Altus Plateau területeit fedezem fel. Amióta karomfegyverről a Bloodhound Fang-re váltottam, tükörsima a haladás. (Bár a full grown fallingstar beast-et tegnap otthagytam egyelőre amikor láttam, hogy csak karcolgatja a fegyverem.) Célom izmosodni a fenti két helyen, hogy Nokronba visszatérve szétcsapjam a rohadék gargoyle duó buráját!
Eddig ez a duó volt egyedül, ami úgy igazán felcseszett. (Oké, még anno az elején stormveil kastélyban a banished, illetve később a crucible knightoknál is elhagyta egy-két keresetlen szó a számat, de eddig inkább abszolút élvezet semmint mérgelődés számomra a játék.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Bad Pritt
#8056
üzenetére
Hát igen, utólag visszagondolva néhány ellenfél tutira sokkal könnyebb lett volna így a Fanggal, de az az igazság, hogy a Stromveil banished knightjai, az egy-két Crucible Knight (akikbe belefutottam) és most a duo kivételével eddig meglepően haladós volt a játék. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, mert sokszor megfeküdtem az "újdonságoknál", de kis tanulással és odafigyeléssel mindenen elég hamar túl lehetett lendülni/mindenbe bele lehetett rázódni. (Meglepően korrekt egyébként a játék, bár van persze néhány rohadéksága: ilyen például, amikor az ember egy szaros gyógyitalt nem tud meginni, csak esik-kel, míg meg nem hal, mert adott boss éppen fullra pörög bekokózva, és annyi "szabad időablak" sincs, amibe egy hörpintés beleférne)
Mindenesetre döbbenetes volt szembesülnöm azzal, hogy mennyivel problémamentesebb és tükörsimább minden a Fanggal, mint előtte a Hookclawsszal volt. (De nem bánom, mert én élveztem a karomfegyvert is. És szvsz ez a lényeg: hogy élvezze az ember a játékot.)Ez a gargoyle duó az első most, ahol azt érzem, hogy jelen pillanatban csak szerencsével tudnék túllendülni rajtuk (a duó időszakot úgy túlélni, hogy maradjon még elég poti a duplapengésre, ami egyébként sokkal rohadékabb, mint a páros első tagja). Így meg/mázlifaktorra alapozva meg nem akarok velük szórakozni. De semmi gond, majd később törlesztek náluk
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#7992
üzenetére
Helyzetjelentés (magamra reflektálva)...
Végül tegnapelőtt csak kétszer futottam neki még a párosnak (nem 10-20 alkalommal), mert rá kellett jönnöm, hogy a meglévő fegyverrel olyan lassan, csak morzsánként tudom leszedni az életerőt, hogy így esélytelen... (az elsőt még csak-csak legyűröm a feléig, de amikor ketten vannak, már nem tudok "kritikus hibázás" nélkül percekig szenvedni velük - főleg, hogy néha iszonyat hirtelen cserélnek szerepet, és mondjuk - kis túlzással - fél arénányiról ugrik hirtelen az ember nyakába a duó egyik tagja (és elgurulásnál természetesen pont oda kezd el mérget okádni a másik), vagy éppen az ide-oda ugrálás/vetődés miatt már nem lát rá az ember a másikra, és az hirtelen hátulról rákaszabol stb.)
Körülnéztem a tatyómban. Jó zúzófegyvert nem láttam (a meglévő láncos buzogány sajna elég szarnak bizonyult, összességében semmivel sem jobbnak, mint a karomfegyver), ugyanis mindent eladok, ami nem kell. Egyedül a szamurájfegyvereket raktam el (ha már azt indítottam), így a kezdő uchi mellett egy wakizashi meg a moonveil volt nálam, illetve még a játék elején valamiért eltettem a Bloodhound Fangot, csak aztán nem próbáltam ki, mert akkor még "szamurájosan" (szerep)játszottam, és ahhoz illő felszereléssel mentem.Hogy rövidre zárjam: Rennalánál átspecceltem, hogy normálisan kézbe tudjam venni a fegyvert (magyarán majdnem ugyanúgy osztottam el a pontjaimat mint eddig volt, csak pakoltam ezúttal eleget az erőre is), és +6-ra felhúztam a fegyvert (ennyire tudtam egyelőre). Két kézre fogtam, és először Limgrave-ben néztem körül (a biztonság kedvéért, míg megismerem), de 5 percen belül mentem is át Altus Plateau-ra. Hát kérem, a jelek szerint én eddig direktbe szívattam magam a játékban!
A karomfegyver ütőtávjához képest ez a Fang maga a mennyország - hiába lassabb, annyival jobb a reach, hogy így is gyorsabb vagyok vele, mert megspórolom azt az időt, amíg bele kell másznom az ellen képébe. (És persze biztonságosabb is így.) Az ütések (pl. ugró támadás) vele meg tudják rendíteni az ellenfelet, a nagyobbakat is, amire a karomfegyverrel kb. soha nem láttam példát (Stormveil óta használtam a Hookclawsot). Egyszerűen olyan lett a játék, mintha kb. két fokozatot visszavettem volna a nehézségből!A plató eleje környékén flangáló omenek legyalázása (meg sem tudtak ütni így), illetve valami parfüm zugárusokkal teli rom bejárása után nagy mellénnyel vissza is mentem tegnap a gargoyle pároshoz. De oda még mindig kevés vagyok kicsit (persze a slashing fegyverek sem muzsikálnak jól ellenük - határozottan jobban viszem az életerejüket a karddal, de azért még mindig nem az igazi). Kb. 6-8 alkalommal futottam neki, és volt, hogy az első lement és a második is kb. fél hp csíkon volt már, de még nem bírok velük. Egyszerűen borzalmasan kiszámíthatatlanok amikor duóban vannak, iszonyú birkatürelem kellene hozzájuk, hogy kitérni/hátrálni, és mindig csak az egyiket magamra húzni, közben szemmel tartani a másikat is, hogy mikor pörög be stb. Ráadásul, nem tudom, miért, de azt vettem észre, hogy itt sokszor van "input lag". Benyomom pl. a charge attackot (R2), de csak egyet üt a fegyverrel kettő helyett, míg a spéci mozgást a karddal (L2-R2, hátraszaltóval ütés, majd R2-re teleportból ütés) ötből kb. egyszer adja csak be, holott amikor nyugiban próbálgatom, mindig működik. (Illetve máshol élesben is működik, mert ezúttal Caelidben a nagy jar előtti három idézhető ellenfelet röhögve levertem a karddal, erőlködés nélkül, és minden spéci vágás, mozdulat tök jól működött). De olyan is volt, hogy már a gyógyitalt nyomtam, de a karakterem még kb. másodperccel korábban megadott/lenyomott ütést kezdett el bevinni helyette. (A gépemen tükörsimán fut a játék, bővel elég a hardverigényhez).
Úgyhogy egyelőre hagytam őket, most Altus Plateau-n fejlődgetek majd kicsit, és ha combosodtam kicsit, akkor visszanézek majd. -
Gothmog
senior tag
válasz
WATERDACA
#7991
üzenetére
Én meg a Valiant Gargoyle duóval szívok. Igaz, ma csak 5 vagy 6 nekifutásra volt eddig időm. A max, amit elértem, hogy az elsőt leverem, de addigra úgy szarrá vernek ketten, hogy félholt vagyok, és nem tudom megölni a másikat (a rohadt duplapenge elég kiszámíthatatlan).
Ránéztem már ajánlókra is, hogy miként kellene, de röhögnöm kell, amikor azt írják, hogy nyugi, csak jól kell mozogni, és akkor csak az egyik támad, a másik csupán sétafikálni fog. Hát nálam nem tudom, mit szednek ezek ketten, de miközben valóban csak az egyik támad egyszerre (kivéve, ha addig gurulsz jobbra-balra, hogy a másikhoz is túl közel kerülsz, mert akkor beindul mindkettő, mint a búgócsiga), azért nem egyszer volt olyan, hogy a másik kb. az aréna feléről vetette rám magát egy ugrással amikor gondolt egyet (tény, hogy ilyenkor az első kicsit visszább húzódik).
Nagyon idegesítőek, utolsó két próbálkozásnál már benyomtam idézést is, de szart sem ért a csimpánzbanda (demihuman bandát használtam eddig, ha idézéshez folyamodtam) - egy méregfelhőtől kb. ki is feküdtek.Az a baj, hogy valami jó zúzófegyver kellene, nem a karmok, és ugyan van is nálam Nightrider's Flail ilyen esetre, amit felhúztam most 13-ra (a karmom is annyi - 14-re nem tudom még őket material hiány miatt), de valami érthetetlen oknál fogva az is ugyanolyan fos módon sebez rajtuk, mint a karom. Cserébe viszont lassabb és jobban zabálja a staminát.
Már gondoltam átspeccelésre is, de azért még 10-20 alkalommal nekifutok majd (hátha jobban ráérzek a mozgásukra), mielőtt ilyen "drasztikusabb" megoldáshoz nyúlnék. (Illetve a másik megoldás, hogy hagyom őket, és visszajövök majd később.)Buffként csak tűzzel próbálkoztam eddig (a fegyverre).
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#7982
üzenetére
Ha ezt tudom! Viszont a lándzsás haverja kicsivel odébb egyszerűbb eset volt. (Ő második próbálkozásra megfeküdt.) Ott csak azon lepődtem meg elsőre, amikor (még az átalakulós fázis előtt) kb. fél kilométerről is odaszúrt a lándzsával... és el is talált vele!
Viszont a gargoyle párost hagyom holnapra. Van egy olyan gyanúm (az első próbálkozásom alapján), hogy az nagyon-nagyon szentségelős lesz.
-
Gothmog
senior tag
válasz
Gothmog
#7980
üzenetére
Na, meglett, csak mérgelődni kellett...
(De azért nem vezetem be ezt a szokás.)Mindenesetre tényleg rohadék - mondjuk hanyatt ver egy csapással, és amikor felállnál telibefúj tűzzel. Vagy felöklel a pajzzsal, és még fel sem álltál (csak megmozdul a karaktered), és már tol bele valami kardos kombót.
De az sem volt rossz, amikor falon keresztül odavert pajzzsal, én meg zuhantam a mélybe... -
Gothmog
senior tag
Na, Siofra Aqueductnál ez a kard/pajzs kombós Crucible Knight elmegy most már a fenébe!
Kb. tizedszerre futok neki, ebből kétszer már egy ütésen belül volt a meghalástól (nem is látszott piros a hp csíkján), de ugye elég szűk a hely, másrészt ez a rohadék nem ritkán egy másodpercig sem pihen, üt/vág/tüzet köp egyfolytában, és mindig azon szívom be, hogy még 50-es vigorral is három ütés vagyok neki, de gyógyitalt éppen a kritikus pillanatban az istennek sem tudok inni, mert közben is üt/ver (vagy jó messziről váratlanul odaszúr).
Persze nem lenne kötelező leütni - már rég kiloptam a szemét is (összeszedtem mindent, amit lehet), csak az én hülye fejem, hogy nem akarok ellenfelet otthagyni.Lehet, fegyvert kellene váltanom, mert nála nagyon nem fekszik, hogy a karomfegyóval bele kell másznom az arcába, ha akarok valamit. (Dodge után sokszor a levegőt ütöm csak, hiába kerülök a hátába, és mire közelebb lépek, már szemben áll velem, és fent a pajzs.) Benéztem már a gargoyle duóhoz is (kicsit meglepődtem, amikor a bosst 50% környékére leütve hirtelen megjelent a haverja és ketten lettek), de az is vért pisálós lesz a karommal (kicsi ütőtáv, alig sebzi őket).
-
Gothmog
senior tag
válasz
Weeman1
#7946
üzenetére
Hajrá!
Szintén zenész (full kezdő vagyok soulsborn vonalon), a játékban kicsit előrébb járva (79-es szint).A játék nehézsége elég ingadozó. Éppen most nyomtam le első próbálkozásra egy remembrance-t is adó bosst (egy szarvas-szellem volt, amire, amikor gyógyulni kezdett harc közben, mondtam ugyan egy ízeset, de végül odafigyelve, türelmesen sikerült levadászni. Ráadásul summon nélkül, mert eldöntöttem, hogy - hacsak a történet/sztori nem indokolja másképpen - mostantól mindig így futok neki a dolgoknak, és ha nagyon nem megy, legfeljebb akkor idézem be a kis gyógyegér demihuman bandámat). Ugyanakkor azon a területen volt pl. egy (nem boss) vörös farkas (egy korábbi miniboss közönséges verziója), ami kétszer simán elp*csázott, és harmadszorra ugyan lement, de szidtam végig mint a bokrot.
Most meg egy Crucible Knight előtt léptem ki (Siofra Aqueduct eleje). Azoktól fosok, de rendesen , amolyan mumusok nálam, úgyhogy ma már - így késő este, fáradtan - nem akartam idegelni magam vele. Liurniában amúgy is összefutottam ma egy Godskin Noble nevű figurával is, aki úgy az ötödik próbálkozásomra ment le. Az elsőnél csak lestem, hogy miket tud, majd a második kísérlettől már mindig le tudtam vinni a hp-ját legalább a harmadáig, de valamivel rendre kicseszett velem. Volt, hogy full hp-val a hídról (aminek egyébként van korlátja!) repültem egy szép ívben a halálra, amikor berengette előttem a hájas belét . (De azt is megtanultam, hogy gyorsabban tud gurulni, mint ahogy én Torrenttel vágtatok. Mondjuk a manőverezés nem erőssége szerencsére.) -
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#7939
üzenetére
Hű, nekem ez a figura teljesen kimaradt
(Még a játék elején voltam, csomó dologról azt sem tudtam, hogy hogyan miként, úgyhogy amikor csak hang jött, de nem láttam senkit, otthagytam a fenébe, és többet nem is foglalkoztam vele.)Mondjuk még vissza tudnék menni érte valószínűleg, de nem tudom, hogy érdemes-e/számottevően jelent-e bármit is.
-
Gothmog
senior tag
válasz
ProEvoFan
#7916
üzenetére
A többieknek (mivel azt hiszem, hogy az én tegnapi Radahn "élménybeszámolóm" váltotta ki a vitát): én értem, hogy mit akart nekem mondani/tanácsolni Crus, és bizonyos szempontból igazat is adok neki. (Nyilván minél inkább érdemes rámennem a "git gud" vonalra, önerőből, mankók nélkül megoldani a dolgokat, ha a DS tirlógiában is szeretnék majd boldogulni. Én ezt - legalábbis az eredeti, nekem szánt hozzászólását - nem "elitizmusként" értelmeztem, hanem jótanácsként fogadtam el.)
Más kérdés, hogy ez (az ER) egy játék, ami alapvetően a szórakozást/kikapcsolódást szolgálja, és ebben elég tág kereteket ad a játékosoknak. (A keményvonalas fromsoft rajongók egy bizonyos rétege számára valószínűleg túlságosan is megengedő/tág kereteket.) Aki akarja, meztelenül, egy darab sima clubbal is végigtolhatja szintlépés nélkül, rámenve mondjuk extrában még a no hit elérésére is, más pedig használhatja benne a summonokat, sőt, ha online játszik, behívhat tapasztaltabb csókákat is, akiknek maximum besegít a bossok leverésében, de közben baromi jól érzi magát. Közhely, de annyi a lényeg, hogy fogadjuk el: nem mindenki tolja ugyanazon "kódex" szerint a játékot. -
-
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#7869
üzenetére
A 3DO játékainak mindig is nagyon emlékezetes zenéi voltak.
(Én a Might&Magic VI: The Mandate of Heaven zenéit is imádom pl.)Crus: Értem, amit írsz, és a hosszú távot nézve abszolút igazad is van, de egyrészt az Evergaolokat sosem hagyom ki, és ott ugye mindig idézés nélkül kell boldogulni, másrészt azért vannak olyan tipikus - nem nagy boss, hanem ilyen dungeon végi főellenfelek -, ahol rohadt unfair az egész summon nélkül. Gondolok például arra, ahol a rád teleportáló (és lebénító) temetőlidércet kellene szemmel tartanod, de közben négy vagy öt csontváz is folyamatosan megy rád (lőnek/ütnek). Ráadásul a nagyobb ellenfeleknél - én úgy tapasztaltam - a hitbox elég furcsán működik. (Ezt írtam már fentebb is - a karomfegyvereimmel volt, hogy az ellenfélben állva sem tudtam találatot elérni, csak a levegőt csépeltem). Meg azért néha van némi cheat-gyanú az ellenfeleknél is (pl. kétkezes extra nagy fegyverrel gyorsabban betámad az ellenfél, mint ahogy én ütném az extra gyors dupla karomfegyverrel - én indítom a támadást, de mégis beelőzve üt meg a böhöm nagy fegyverével; vagy például falakon/tereptárgyakon simán átüt az ellenfél, vagy gyógyitalt innál, és erre hirtelen lerohan és szétcsap az ellenfél).
Itt - Radahnnál - szerintem a játék és történet része, hogy a fesztivál keretében a vállakozó szelleműek megrohanhatják a "főnököt" (már aki össze nem fossa magát időközben, ugye, kedves Patches?
), aztán induljon a küzdelem!Máskülönben még mindig egy - azt hiszem 4-es szintű - demihuman bandát szoktam megidézni, ha ilyen eszközhöz nyúlok, az meg belátható, hogy ezek túl sok vizet nem zavarnak. (Arra jók, hogy ha nem magában van a boss, akkor megosztják a figyelmet. Egyébként úgy vettem észre, hogy sok dunegon boss ilyenkor is a játékosra aggrózik rá kapásból, maximum könnyebben tudod lerázni, hoyg igyál egy gyógyitalt, ha van lent summon.) De vannak például ellenfelek - ilyenek a sárkányok, erdtree avatárok, úgy tipikusan a felszíni - nem aréna - bossok - ahol semmit sem érnek, tehát azokat pl. alapból idézés nélkül oldom meg. (Apropó, Ranni tornyánál volt anno egy sárkány, akit már majdnem levertem, de eltűnt. Ez ha jól láttam, nem bug, igaz? Hanem később lehet majd belefutni még.)
Brad Pitt: Amit láttam, az egy poénvideó volt, ahol annyi látszott, hogy a játékos kimegy az óceánpartra, majd az üstökösként feltűnő Radahn belecsobban a vízbe, és megpusztul
Úgy általában: egyébként eddig abszolút nem a "nagy bossok" voltak a nehezek a játékban (Margit idézés nélkül lement, Godricknál, mint írtam is kb. egy hónapja, olyan rossz ütemben idéztem (amikor kesztyűbábozni kezd a sárkánnyal), hogy fél percig sem éltek a summonok, szóval az is egyedül ment le. Rennalánál meg nem osztott, nem szorzott, mert amikor tudtam már, hogy mit kell csinálni (harmadik próbálkozás), akkor az első fázis gyerekjáték, a másodiknál meg kb. két dologra kell figyelni, és nagyon hamar megvan kb. nehézség nélkül. Itt Radahn volt egyedül olyan, hogy ha mondjuk summonok nélkül kellene nekimennem, akkor tutira lenne jó néhány kör kitanulni, hogy mit szabad és mit nem, de nem akartam szivatni magam, főleg, ha a játék szinte óriáskijelzőn mutogatja, hogy nézd: idézz, idézz, idézz!
Máskülönben úgy játszom, hogy abszolút nem a tápolásra/könnyítésekre hajtok. Jó példa erre az, hogy még mindig a hookclaws van a kezemben (nightrider's flail pedig tartalék, "strike típusú" fegyvernek), holott már rég átspeccelhettem volna (Rennalánál), és suhogtathatnám pl. a Moonveilt is. Viszont ha már így vagyok, akkor engedtessék meg, hogy nyugodt lélelekkel használjam a játék által felkínált eszközpark egy részét!
ER után a következő darab a terveim szerint a DS1 lesz. S mivel alapból nem vagyok egy online, coop stb. kedvelő, így tutira egyedül nyomom majd végig, nem hívok be senkit stb. Ott majd beletanulok rendesen! Az ER szerintem ilyen "kapudrog", ami egyúttal arra jó, hogy azért az alapokat (játékbeli hozzáállás, gondolkodásmód, némi "jáéktechnikai képzettség" elsajátítása stb.) megtanulja az ember.
Viszont úgy láttam (még néztem régebben a DS sorozatból videókat), hogy ott a bossok nem olyan "elmebetegek" mint az ER-ben, szóval ott azért pl. nyugodtabban arrébb tudsz húzódni, tudsz inni, és nincs olyan, hogy kétségbeesetten gurulgatsz, míg ki nem fogy a staminád, de az ellenfél még akkor is ott liheg a seggedben, így végül a nyamvadt gyógyitalt sem tudod behörpinteni. -
Gothmog
senior tag
No, én tegnap összeismerkedtem Radahnnal (azt hiszem, talán 72-es voltam). Vakon mentem neki is. Oké, annyit tudtam már egy korábban elcsípett youtube videóból, hogy valamikor kvázi kilőve magát az égbe "hullócsillagként" vissza tudja magát vetni az emberre, ami elég durván sebez, szóval arra oda kell figyelni.
Tudom, hogy itt vszg. rajtam kívül mindenki ismeri már kívülről-belülről ezt a harcot, de nálam ez tényleg úgy zajlott, hogy:1. Partra lépek, távolban valami sötét sziluett. Hopp, mintha lőne rám, a k*rva anyját! Lóra fel, rohanás oldalazva. Oké, így nem talál el.
2. Mik azok ott a távolban? Aha, idézni lehet velük. Menjünk oda. De hopp, közben pofán lőtt ez a rohadék. Oda kb. a fél életerőm, és most nézem, hogy csak 3 flaskám van. (Nem pihentem, mielőtt átjöttem volna, mert nem tudtam, hogy ennyire rögtön jön a góré.) Viszont a mindenféle leszúrt lándzsák és egyéb csatatéri mementók fel tudnak fogni egy-egy lövést. Ez jó!
3. Idézem a segítőket, közben nézem, hogy már nyílszőnyeggel (ami ráadásul felém kanyarodik) kedveskedik a mester. Merre lehetnek még segítő idézők? Míg nézelődök, a korábban előhívottak lerohanják a nagy dögöt, és elég gyorsan hullanak is el.
4. Na innen rövidre zárom. Mire odalovagolok a nagy döghöz alig van egyé-két segítő. A nagy dög rögtön rám aggrózik, és rögtön megtanulom, hogy ennek irreális ütőtávja van, gyakorlatilag lóval nem is tudok úgy manőverezni, hogy ütni is képes legyek, meg ki is térni, ha szét akar csapni. You died.Második nekifutás. A nyilakra most már készülök, gyorsabban is idézek, mint az első körben, de így is bénázgatok kicsit. Majd lerohanom, előtte lepattanok a lóról, hogy gyalog jobban tudja manőverezni. Defenzívre veszem a figurát, póbálok kitéregetni, és ha lehetőség van, akkor bevinni találatot. Párat bele is tudok így ütni, de az igazat megvallva elég hamar szétcsap. Oké, legalább látom, hogy milyen támadásai (söprés a fegyverekkel, felugrásból ütés stb.).
Harmadik próbálkozás. (Utolsó aznapra, mert későre jár már, és aludni kellene menni majd.) Nyilak immár profin kerülgetve, megidézés nagyon gyorsan megy, lóra fel, Radahn előtt leugrás, és rohadjon meg, én leaggrózom. Néhányszor vetődöm, amikor felém csapna, de alapvetően a lába közöttről csapkodom a dupla karomfegyverrel. Közben látom, hogy a segítők közül egyik a másik után hullik el, de mivel gyors voltak az idézéssel, így mindenki egyszerre ment rá, szóval van még egy kevés belőlük. Hopp, egyszercsak kilövi magát az égbe Radahn. Oké, erről láttam videót, itt kell figyelni. Amikor jön vissza, lóra fel, arrébb gyorsan. Visszatérés után valami sziklákat is megidéz (ezt nem tudtam), de sikeresen kerülöm. Gyalog vissza gyorsan, leaggrózni újra, közben a megmaradt segítők is gyepálják. És kész, meghalt.
Vicces, gyakorlatilag egy nagyjából agyatlan aggrózással simán lement. (Bár talán csak szerencsém volt.) Míg ha az óvatoskodós "tanuljuk ki" módnál maradtam volna, akkor lehet, hoyg még mindig ott szenvednék vele...Más, játékzenék:
Erősen szubjektív, de nekem még elég régi időtávlatból is, de az Icewind Dales, a Morrowing és a Heroes of Might&Magic (2 és 3) ugrik be etalonként, ha játék OST.
Megmondom őszintén, az Elden Ringnél én eddig nem igazán kaptam fel a fejem külön a zenei aláfestésére. Gyakorlatilag nem is emlékszem belőle egyetlen dallamra sem most. De ismétlem, ez szubjektív. -
Gothmog
senior tag
válasz
Phoen|x
#7837
üzenetére
Az első - talán - három alkalomnál (amikor shabiri grapes vagy hasonló nevű gyümölcs kellett neki) nem volt gond, mert jövet-menet voltam én is (Liurniát fedeztem fel éppen), fedeztem fel a területet, így mindig belebotlottam. De amikor meglett az utolsó spéci grape (egy madnesszel operáló invader figurától), akkor egyrészt nem is figyeltem elsőre, hogy ilyen cucc is esett. (Csak kb. tucatnyi játékórával később láttam a felszerelés között, és szerencsére a leírásában legalább benne volt, hogy a vak szűznek kell majd.) Másrészt már végeztem akkor Liurniával, kb. minden részét bejártam (oké, az albinauricok vagy kicsodák falva fölötti területre nem tudtam eljutni még), és a franc se tudta, hogy éppen hová mehetett a csaj. Persze, oké, elvileg ikon jelezné, de ahhoz is durván végig kell nyálazni a térképet, hogy megtalálja az ember. (Egyébként nem lett volna rossz a térképre egy beírós keresőfunkció, ahol a már ismert nevű NPC-kre, megtalált dungeonök stb. helyére rá tudsz keresni, ha beírod a nevüket.)
-
Gothmog
senior tag
Tudom
Az a questline (eddig) éppen az értelmesebb/átláthatóbb csoportba tartozik. Csak bíztam benne, hogy ha egy másik ágon felmerül a személye, akkor talán lehet vele beszélni mégis.Viszont azt, hogy a tegnap említett vak maident (Hyetta vagy hasonló nevű) hol találom éppen, hogy a fingerprint grape-et (vagy micsodát) odaadhassam neki, na, azt inkább a netről néztem ki, mert nem volt kedvem az egész Liurnia térképet végigszkennelni.
-
Gothmog
senior tag
válasz
NomAd_82
#7825
üzenetére
Nekem anno harmadik nekifutásra sikerült lecsapnom (40-50 között voltam valahol), de nagyon rohadék, mert amikor pajzs is van nála, akkor tud parry-t. Azzal kizökkent (mintha lebénulnál kis időre), és feltűz a kardjával, ami nagyon durván sebez.
Én - emlékeim szerint - végül úgy boldogultam vele (miután elsőre úgy leparryzett, hogy csak lestem...), hogy míg pajzsozott, inkább defenzív módban ugráltam/gurulgattam el a csapásaitól, és csak olyankor vertem rá egyet egyet, amikor sikerült az oldalába vagy esetleg a hátába kerülnöm rövid időre. Azután egy idő múlva szerencsére dobta a pajzsát, és varázsolgatni kezdett. Az is szenyó, de ilyenkor már nincs parry! Persze így is életveszélyesen nagyokat tud sebezni a kardjával, de a felugrós támadást (ugrás + heavy attack) nem szerette annyira (bár néha baromi fürgés/ügyesen tudta dodge-olni), így szétcsaptam. Persze maradt kb. két gyógyitalom, és utána rögtön a boss jön... (Utóbbi mechanikáját nem ismertem előre, így ő is harmadik nekifutásra lett csak meg (Elsőre kitanultam, hogy mi az első fázisban a "titok nyitja" - ha már tudod, gyerekjáték lesz az a rész. Míg a második nekifutásnál megismerkedtem a második fázisbeli trükkjeivel. Igazából ez is könnyen kiismerhető, és utána már nagyon egyszerű.) Viszont jó hír, hogy az invader jellegű (vörös) lovag nem termelődik újra - őt elég egyszer legyőzni.
-
Gothmog
senior tag
válasz
ThySoul
#7818
üzenetére
Igen, látszik, hogy a háttérsztoriban van munka, érdekes és kidolgozott a világ mitológiája. (A "főkolomposokra" vonatkozó dolgokat mindig alaposan elolvasom, és érdekes, ami a háttérben kibontakozik.) Az sem lenne baj, hogy kicsit "misztikusan" tálalja ezt a játék, de ennél a pontnál szerintem átestek a ló túloldalára. (Néha kicsit olyan érzése van az embernek egyik-másik karakterrel beszélgetve, mintha valami marihuána-fesztiválon próbálna riportot készíteni...
)Egyébként éppen nézegettem a cuccaimat délután, és láttam, hogy az egyik invade figurától (egyébként offline játszom, tehát játékbeli invador) lett valami szemem (Vyke akármi), amit vihetek a vak maidenhez. Liurniában láttam utoljára, akkor kapott is tőlem gyümölcsöt, de lövésem sincs, hogy onnan merre ment tovább. (Úgyhogy itt internetes súgót veszek igénybe majd. De igen, ebből a szempontból nagy katyvasz a játék.)
Rony949: A medvékkel (már) egész jól boldogulok, csak meg kellett tanulnom, hogy lóval nem tudok ellenük elég jól manőverezni harcban (a trollok vagy vasgólemek pl. röhejesen könnyűek lóhátról - na, a medve az nem
, legalábbis számomra), gyalog pedig nem elfele futunk, hanem oldalra vagy még inkább felé dodge-olunk, amikor akciózik, és akkor nem lehet baj. (Kivéve, ha szűk a hely, és dodge helyett egyhelyben bukfencezik az ember, míg a medve fel nem kapja, hogy kicsit megrázogassa... ) Egyébként Limgrave-ben lightosak voltak a rúnamacik, és ezzel a tapasztalattal kötöttem bele anno az első útba akadó rune bearbe Liurniában. Na, ott a bokámat is lefostam szerintem menekülés közben.
Lock nem kell, testnek nekisimulni, ha elugrik, azonnal utána, és csk ütni, ütni, ütni... Kb. 4 estusból lement a harc. (Anno be is írtam ide a friss élményt. A célszerszámot persze felvettem, de próbaképpen nélküle mentem neki elsőre, és akkor jöttem rá, hogy a leírt módon borzasztó egyszerű a dolog. Mondjuk elsőre lockolva próbáltam, és úgy önszopatás volt, de egy elsőre félresikerültnek tűnő dodge után jöttem rá, hogy az említett módszer viszont nagyon jól működik.)
Szerintem nem jól emlékszel: nem lőnek semmilyen lövedéket. Lámpás és tüzes billog van a kezükben. Amikor meglátnak (ha csak nem háttal állnak, azonnal meglátnak bizonyos távolságon belül - szerencsére ez a távolság nem óriási), kifújnak valami méregfelhő szerű ködöt***, vörösre vált a kezükben a lámpás és ezzel párhuzamosan a szemük is vörösen kezd izzani. Ilyenkor - míg látnak, tehát például el nem szaladsz egy sarok vagy valamilyen tereptárgy mögé - szívdobogásszerű hang kíséretében kis adagokban csökken a HP bar, tök mindegy, hogy mit csinálsz.
(Egyelőre ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
... gondolom, itt is lesznek majd azért, amik felmossák velem a padlót néhányszor.)
).
)
Ó, bazz, ha ezt hamarább tudom... valószínűleg jó néhány you died feliratot megúszhattam volna eddig a játékban. Mindig tanul valami újat az ember, köszi szépen! 
Új hozzászólás Aktív témák
- BESZÁMÍTÁS! Gigabyte B650M R5 7600 16GB DDR5 512GB SSD RX 9070 XT 16GB NZXT H7 Flow fehér 750W
- Szuper áron eladó Honor MagicBook 16 Series /Ryzen5-5600H/16GB/512 SSD/FHD/IPS/144Hz
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 5 7500F 32/64GB RAM RTX 5060 Ti 8GB GAMER PC termékbeszámítással
- MikroTik CCR2004-16G-2S+
- GYÖNYÖRŰ iPhone 15 Pro 128GB Blue Titanium -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS4680
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest