Új hozzászólás Aktív témák

  • fatpingvin

    őstag

    válasz Grillo #123007 üzenetére

    rendben, köszi

    "de azért az sem biztosan mindenkinek járható, hogy legyél önmagad gyerekem, de ez azzal fog járni, hogy az emberek 90%-a hülyének fog tartani, és gecik lesznek veled. Lehet ez is járható, de ehhez azért igen erős személyiség és erő kell."

    induljunk ki az elejéből: a legyél önmagad egy nagyon jó tanács. akinek rendben van az önazonossága, az sokkal jobban fog tudni érvényesülni és sokkal könnyebben fogja megtalálni azokat a dolgokat amikkel tényleg szívesen foglalkozik.

    gyakorló szülőként szerintem te is érzed hogy a gyereked nem attól lesz hülye hogy az osztálytársai azt mondják róla. ki nem szarja le, őszintén?

    a megállapításod, miszerint ehhez erő kell, tűpontos. ez például pontosan egy olyan dolog, amiben honnan máshonnan kaphatná meg a támogatást, mint a szüleitől?

    mondok erre egy talán kissé esetlen, de saját, hiteles példát, wall of text következik:

    Amikor elkezdtem a középiskolát, az első év felében a fejembe vettem azt az ökörséget hogy én márpedig rasztahajat szeretnék. Az egész iskolánkba a kb 400 diák közül két végzős járt akinek rasztahaja volt, én meg voltam 14.
    Amikor anyámnak ezt előadtam, nevetett rajta egy jót aztán ismerősi körben közösen kerestünk egy srácot aki megcsinálta nekem. egy egész szombat ráment és ha még nem láttál friss rasztát, valami egészen szürreálisan hülyén néz ki, főleg egy 14 éves fiú fején. Amikor hétfőn először mentem így iskolába, hadd ne mondjam kórusban röhögött rajtam mindenki, nekem meg nyilván baromi ciki volt, de tartotta bennem a lelket az hogy anyám támogatta ezt a hülyeségemet. a tanáraim is megszólták, legtöbben csak poénkodtak rajta egyet de voltak páran akik tényleg olyan módon, hogy mai fejjel ha egy pedagógustól hallanám hogy egy 14 éves gyerekkel így beszél elgondolkoznék a tettlegességen. Nekem viszont megvolt a hátországom ahova fedezékbe tudtam vonulni mentálisan. Megvolt a támaszom, én meg kitartottam az elképzelésem mellett, a basztatás pedig meglepően hamar elcsitult, gondolom közbejátszott a felismerés hogy semmi érdemi hatása nem lesz, holnap a srác ugyanúgy rasztahajjal fog bejönni.

    Ez azonban egy nagyon kemény tréningpálya is volt nekem fejben, ugyanis lehetőségem volt megtapasztalni azt, hogy igen, kiröhöghetnek, de ettől egyrészt nem dől össze a világ, másrészt a saját önazonosságomról nem tartozom senkinek elszámolással, csak saját magamnak. Ez egyben segített kinőni azokat a szorongásaimat, amik még általános iskolából maradtak, ahol igen gyakran voltam gúny céltáblája mint a dagi, szemüveges okostojás fura hobbikkal.

    Ez a gyakorlópálya, hogy folyamatosan ki voltam téve a basztatásnak, de közben biztonságban tudtam magam szellemileg és tudtam hogy a basztatás tárgyával mint olyan nincs probléma, lehetőséget adott helyén kezelni ezeket a dolgokat, viszont mindeközben mégse annak az árán hogy elzárkózzak másoktól. Nem kagylóhéjba zártam magam, hanem megkeményedtem tőle :)

    Nem adtam meg magam azoknak az elvárásoknak amikről tudtam hogy nem az érdekemet szolgálják, a basztatást megunták, én meg lettem a rasztás fiú :D ez adott nekem egy olyanfajta karakán türelmet, ami nélkül szerintem most nem az ELTE nemrég elindított bioinformatikus specializációján írnám a diplomadolgozatomat a saját kutatómunkámból. A téma számomra rendkívül érdekes, viszont a világon jelenleg kettő kutatócsoportról tudok ami ilyesmivel foglalkozik, a témavezetőm szerint pedig az a megközelítés, amit én csinálok, nagyjából egy huszonöt éve stagnáló állóvizet fog felkavarni amint elkészül és megjelentetjük :)

    ja, és a raszták meg még mindig megvannak :D már kicsit kopaszodom, de ez az élet. aki meg ennyi alapján ítél meg, attól el is várom hogy rossz véleménnyel legyen rólam :D

    A tipikus munkafolyamat legjobb tesztszimulációja a tipikus munkafolyamat. A "napi anti-corporate hsz"-ok felelőse :)

Új hozzászólás Aktív témák