-
Fototrend
A kereshetőség érdekében a filmkritikát, ajánlót tartalmazó
hozzászólások #értékelés címkével vannak ellátva.
Bővebben erről és példa a keresésre.
A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
Új hozzászólás Aktív témák
-
Imilenni
addikt
Várható a JoJo nyuszi magyar szinkronnal?
Nehezen értem meg, hogy egy ilyen film miért ne kapna magyar szinkront?Press "F" to pay respects.
-
oriic
HÁZIGAZDA
Live-Die-Respawn
-
Miklós315
aktív tag
Jojo Nyuszi (német-amerikai háborús filmdráma, vígjáték)
Rendezője: Taika Waititi (Új-Zéland)
Forgatókönyv: Taika Waititi (Új-Zéland)
Jojo: Roman Griffin Davis (Egyesült Királyság)
Rosie: Scarlett Johansson (USA)
Elsa: Thomasin McKenzie (Új-Zéland)
Adolf: Taika Waititi (Új-Zéland)
Klenzendorf kapitány: Sam Rockwell (USA)Történet:
Jojo Betzler egy német kisfiú a második világháború idején, akinek a világa a feje tetejére áll, miután tudomást szerez arról, hogy édesanyja egy fiatal zsidó lányt bújtat az otthon padlásán, miközben ő próbál minél jobb nemzetiszocialista lenni.Tehát, mielőtt kirobban a 125. Nagy Szinkron-Felirat Háború:
egy német-amerikai-(új-zélandi) koprodukcióban gyártott, nem német főszereplő színészekkel telített német tartalmú filmről van szó.Ha valahol mindegy az eredeti nyelv - mint autenticitás -, akkor ez az a film.
Egyébként - bár nagyon-nagyon nem szeretem Waititit -, kíváncsi vagyok erre a filmre.
[ Szerkesztve ]
"Szerintem."
-
-
BITBOYS
addikt
A Becstelen brigantyk és a Napola szerelemgyereke
Az ellenség? Ő is kötelességtudó volt, akár te. Vajon mi volt a neve? Honnét jött? Valóban gonoszság ült a szívében? Miféle hazugságok sodorták ily távol az otthonától? Maradt volna inkább odahaza...,békében. A háború mindnyájunkkal végez.
-
hoffman_
nagyúr
-
Miklós315
aktív tag
(#131110) erahurka:
Ez jogos érv, de ahány ház...(#131111) Ispy:
Nem tudom, miért készült el (Waititi szerelemprojektje/szerződés kötelezte/Oscar-remények/stb.?), de csak remélni tudom, hogy igényes - itt jön Waititi számomra "3 éven aluliaknak nem ajánlott" ún. "humora" - film lesz erről a témáról.
Eddig az A zongorista, A felolvasó és az Emlékezz jöttek be nekem Holokauszt-témában. Mind máshonnan közelített, és egész jól sikerült megragadniuk valamit ebből. Azt látom előzetesen, hogy talán ez is képes erre. Majd meglátjuk."Szerintem."
-
nagyúr
The Favourite / A kedvenc (2018)
(Félig) csatlakozom az előttem szólókhoz, ez a film nem volt egy könnyű délutáni sétagalopp, olyannyira, hogy nekem sokkal nehezebb volt egy hullámhosszra kerülni vele, mint a Lobsterrel. Leginkább a vizuális világán akadtam fenn - a mozgó halszemoptikás felvételektől az elején a rosszullét kerülgetett, az ablakok melletti túlexponált képek pedig szimplán irritáltak. Eltartott 15-20 percig, amíg belerázódtam a dologba.A film történései Anna angol királynő uralkodásának egy rövid szakaszát mutatják be, koncentrálva a királynő és két "kedvence" hármasára. Anna (Olivia Colman) többféle betegségtől szenved, mint amit épeszű ember akár csak elképzelni bír, a poltikához és az uralkodói teendőkhöz gyakran fáradt
, és döntéseit nagyban befolyásolja Lady Sarah, Marlborough hercegnője (Rachel Weisz). A királynő és bizalmas tanácsadója viszonyát megzavarja Abigail Hill (Emma Stone) színrelépése, aki a megbízható és pragmatikus Lady Sarah-val ellentétben(és, ahogy fokozatosan kiderül, nem is túl kompetens) . És amíg a képeken és a hangban egyre többet tudunk meg a három nő személyiségéről, viszonyuk és a közöttük lévő érzékeny erőegyensúly változásairól, a háttérben mellesleg Anglia háborúban áll Franciaországgal, az emberek pediglátszólag sokkal érzelmesebb alapon közelít mindenhez
egyre elégedetlenebbek a háborúval magyarázott sarcok miatt...A film hiteles történelmi tényekre épít, de igazából nagy ívben tesz a nemzetek sorsára - minden pillanatában a karaktereivel foglalkozik, Anglia szenvedése pedig csak annyi jelentőséggel bír, hogy adott pillanatban melyik szereplő tud profitálni belőle. A három hölgy elképesztően pattogós, feszes szövegeket kapott, és miközben a kommunuikáció verbális oldala szórakoztatja a nézőt, az előszeretettel alkalmazott premier plánok mesélnek az érzelmekről. A színésznők alakítása fergeteges, bár az ördög ügyvédjeként hozzá kell tennem, hogy mind Rachel Weisz, mind Emma Stone szerepe igen hálás, Olivia Colman feladata lényegesen nehezebb volt.
A film többi aspektusa nagy odafigyelésről, alaposságról tanúskodik, a fényképezéssel kapcsolatban felvetett kezdeti nehézségeken túl semmibe nem tudnék belekötni.Szóval, a nehéz kezdés után nagyon tetszett a Favourite. Akárcsak a Lobster, ez is egy 9-esbe hajló 8-as... lett volna, aztán jött a zárójelenet. Ami zseniális. Úgyhogy 9/10.
#értékelés
[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
szatomi30
tag
Sziasztok!
Tudnátok az Alien Covenant-hoz hasonló filmeket ajánlani? (Az Alien filmeken kívül)[ Szerkesztve ]
-
devil-k
nagyúr
válasz gbors #131115 üzenetére
Imádtam minden pillanatát, de tényleg nem egy könnyű film. Mestermű. Mondjuk kell hozzá egy hangulat, kb. mint a Szent szarvas meggyilkolása c. filmhez.
- mozi bolondéria -
-
nagyúr
válasz devil-k #131119 üzenetére
Lanthimosnak láthatóan nem az a célja, hogy könnyen learatható népszerűségi pontokat szerezzen Amúgy tök igaza van, dolgozzon meg a néző is egy kicsit az élményért. Sztem nekem kicsit félrement az iránytű a Lobsterrel, mert azt mindenki nehéz filmnek aposztrofálta, a Favourite-et meg "egyszerűbbnek" - nálam meg pont fordítva működött. Legközelebb gyanakvóbb leszek
És ha már a Sacred Deert linkelted, akkor itt az elsőként felhozott trivia belőle:
Heart surgery scenes in the film are real. They were filmed during an operation on a real patient who was undergoing quadruple bypass surgery which Colin Farrell attended.[ Szerkesztve ]
Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...
-
oriic
HÁZIGAZDA
Live-Die-Respawn
-
brownus
veterán
-
brownus
veterán
holnap, jojo rabbit, kivi vagyok mennyire lesz móka és kacagás
-
Miklós315
aktív tag
Soshite chichi ni naru (Like Father, Like Son, A fiam családja)
Ez a japán gyöngyszem egy érzékeny családi dráma, sőt kettő. Alapkonfliktusa ugyanis, hogy két teljesen eltérő család (egy jómódú, merevebb kis-, és egy kevésbé tehetős, lazább nagycsalád) megtudja, hogy anno a kórházban összecserélték a fiaikat. Innentől próbálják feldolgozni az új információt és megoldani a jelentőségteljes helyzetet.
A filmet az a Hirokazu Koreeda írta és rendezte, aki a Bolti tolvajokat és Anyátlanokat is. Elvileg mindhárom film megtörtént eseteken alapul, egy-egy hír, riport ihlette meg a japán társadalom iránt érzékeny alkotót. Számomra a most tárgyalt filmje toronymagasan kiemelkedik társai közül, még, ha történeteiket tekintve egyformán fontosnak, érdekfeszítőnek is tartom mindet. Az A fiam családja ugyanis elkerüli az unalom és érdektelenség csapdáit. A másik két filmet túl hosszúnak, vontatottnak találtam, ezt viszont olyan érzékenységgel, körültekintéssel és ritmussal sikerült összehoznia, hogy azonnal kedvencemmé vált.
A színészek jók. Nem idegesítően idegenek (nyugati nézők ázsiai filmekkel kapcsolatos legfőbb visszatérő rémálma), alakításuk egész visszafogott, de érzelmileg dekódolhatóak, a karaktereik kellően jellegzetesek. Vannak motivációik, melyeknek köszönhetően a két család viszonyán túl, sajátjuk belső feszültségeivel, leendő döntéseikkel is meg kell küzdeniük. Ráadásul erőteljesen kiegyensúlyozott mű, ami a felnőttek és a gyerekek reakcióit, a helyzet megélését, ennek bemutatását illeti.
Már az alap probléma önmagában, de a kivitelezés is a képernyő elé szegez. Szépen, finoman felépítve járja körbe a témát, a történéseket, a karakterek vívódó fejlődését. Ennél fogva, továbbá a figurák szimpatikussága miatt is, nekem ez a film sokkal többet tudott adni, mint mondjuk a Bolti tolvajok, vagy az Élősködők, melyek idén nagy visszhangot, és (egyébként méltó) elismerést váltottak ki. Nyugodt szívvel ajánlom tehát megtekintésre.Temple Grandin
Az A csodatevő című film kistestvére, ha úgy tetszik. A címszereplő szintén valós személy, ő (szubjektív megítéléssel) eggyel könnyebb helyzetben küzdött, mint Keller. Grandin ugyanis később, valamivel fejlettebb világba született, és „mindössze” autizmussal diagnosztizálták – kösz! szisszen fel a nagyérdemű, jogosan, ám azt be kell látni, hogy nekivoltvan (még él) tartalmas kapcsolata a külvilággal, és némi (erőteljes) kompromisszummal ugyan, teljes életet tudhat magáénak.
Főhősünk ifjú éveit követhetjük nyomon, s ezenközben tanúi lehetünk, milyen akaraterő és tudatosság jellemzi. Claire Danes jól hozza a karaktert, és a mellékszereplők is természetesnek hatnak, a színészekre nem lehet panasz. A történet kellő ritmusban halad (korai iskolaévek, felsőoktatás, munkahely), sehol nem ül le. Vannak vicces jelenetek (főhősünk konoksága és a világ közti feszültségek), meglepően izgalmas megoldások (amolyan Esőember-szerű karakter, így sok találmányán, számításán ámulhatunk), emberi pillanatok. A legmeghatóbb mozzanat itt is a rokonok, elsősorban az anya kirekesztettsége: jól elkapott pillanatok, mikor pl. megölelné, de tudja, hogy lánya hogyan reagálna rá. Nehéz lehet „ily közel, s mégis oly távol” szeretni valakit. Nem tudom, mennyire ismert darab, de bátran ajánlom a szép történetekre nyitott lelkeknek.Up in the Air (Egek ura)
Vígdráma az emberi kötődésről George Clooney, Vera Farmiga és Anna Kendrick főszereplésével.
Clooney figurája egy leépítésekre szakosodott cég repülőügynöke, akit más cégekhez küldenek az USA egész területén, hogy a célszervezet vezetősége/HR-ese helyett ő közölje az alkalmazottakkal elbocsájtásuk tényét. Ebből fakadóan – mint azt megtudjuk főhősünk narrációjából –, kb. 40 nap kivételével egész évben úton van, ami meghatározza életmódját, kapcsolatait, világnézetét. Ám, ahogy megismerkedik egy másik nagy utazóval (Farmiga), lassan formálódni kezd az önmagáról alkotott képe, és – tudat alatt – új célokat kezd kitűzni maga elé.
A film megragadja azt a mozzanatot, mely megannyi emberre vonatkoztatható: leéljük életünket egy mókuskerékben őrlődve, lassan megfeledkezve gyermekkorunk naiv vágyálmairól, miközben maga alá temet, vagy éppen kettős életek kialakítására késztet a kompromisszumok sokasága. Nagyon szépen, érzékenyen járja ezt körül a fő- és mellékszereplők révén, és viccesen vagy meghatóan nyitja fel a szemünket, hogy lássuk, sosincs késő a helyes döntéseket meghozni.
Tartalmas dialógusok/monológok, remek alakítások, jó zene, és csodás fényképezés teszi minőségi alkotássá a filmet. Ajánlott.#értékelés
"Szerintem."
-
gyuromoj
veterán
PSN: gyuromoj | R.I.P. Supernatural 2005.09.13.-2020.11.19.
-
k-adi
nagyúr
1917
CC
ennek a filmnek csak szinkronos előadásai kerülnek vetítésre nálunk2020-at írunk. Szánalom. Pedig ezt vipbe néztem volna
-
erahurka
félisten
válasz k-adi #131132 üzenetére
Ráadásul "nem túl mívesen" keverték a hangot (ezt Zalaba válaszolta a kérdésemre).
Be fogok ülni rá hétvégén mert vásznon akarom látni ezt a vágatlan háborúfolyamot, de kapja be a Freeman. Tényleg csinálni kéne már egy Facebook oldalt a feliratos filmekért (van már amúgy de évek óta nem frissül) és folyamatosan nyomás alatt tartani a forgalmazókat.
-
paatrick
senior tag
Exit (2019)
#értékelésIlyen egyszer nézős koreai filmecske. Egy terrorista halálos gázt enged a városra és meg kell menekülni.
Mondjuk pozitívum hogy nincs benne ilyen lehetetlen küldetés, két robbanás között éppen túlélős amerikai baromságok. Szóval egész hihető a menekülés része, csak az volt a bajom hogy mégse éreztem azt a film alatt hogy tényleges életveszélyben vannak a szereplők.
És a trailerben fellelhető viccek kb az összes ami a film alatt van pedig azt hittem hogy viccesebb lesz.6 év "lelkes újonc", 4 év "kvázi-tag", 2 év "tag", 1 év "aktív tag", már senior tag. I'm doing my part. ¯\ ʕ•ᴥ•ʔ /¯
-
devil-k
nagyúr
válasz Tibiajax #131135 üzenetére
Nincs mit magyaráznom rajta, kb. ugyanolyan szánalmasnak tartom, mint aki 2x1 liter kólával és 2 nagy popcornnal és még 2 csokival ül be mozizni.... sokan összetévesztik a filmnézés kultúráját egy zabáldával.
A kényelmesebb helyek és kisebb terem az szuper.[ Szerkesztve ]
- mozi bolondéria -
-
Tibiajax
nagyúr
válasz devil-k #131137 üzenetére
akkor ezek szerint te még mindig nem vágod ezt az egész dolgot..
a cc vip-története egy kulináris étterem, profi olasz szakáccsal, kellemes kínálattal azoknak, aki a közös film megtekintése előtt szeretnének egy kimondottan jóízűt enni, egy jó bort meginni, egymás örömére mindezt úgy, hogy mondjuk a vetítésre már ne kelljen aztán odasietni, mondjuk..nem arról van szó, hogy a szokásos popcorn helyett grillezett csirkecombot a'la májonez lehet bevinni ezen a helyen a nézőtérre, kóla helyett meg pezsgőt, mert akkor írhatnád azt amit írtál, és akkor igazad is lenne..
de nem ez a felállás.
hanem amit az első bekezdésben próbáltam megértetni veled (is)
tehát étterem, értem? étterem. és külön, mozivetítés... -
Miklós315
aktív tag
Okuribito (Távozások)
Gyönyörű, merengő hangulatával magával ragadó dráma az élethez és halálhoz való viszonyulásunkról, mely megérdemelten nyerte el 2009-ben a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscart.
Daigo, egy fiatal csellista az épp feloszlatott tokiói zenekarban, jobb híján hazaköltözik vidéki házukba, melyet anyjától örökölt. Egy félreértésből adódóan jelentkezik az egyik álláshirdetésre, melyben valójában az elhunytak búcsúztatására szakosodott vállalkozó keres segéderőt.
A nagyon jól megírt karaktereket kiválóan alakító színészek segítenek belemerülni a japán vidék szertartásos-hívő miliőjébe, míg kontrasztként azzal is szembesülünk, miképp viszonyul a nagyvárosi, rohanó ember az elmúláshoz.Az élet, mint menekülés – A mai „városi ember” teljesen elveszti történelmi értelemben vett gyökereit. Később alapítunk családot, hogy „még élhessünk kicsit”, mind több és extrémebb szórakozással („igazán tud élni”) próbáljuk elvonni figyelmünket az idő múlásáról, lelkesen várjuk a csodaszereket, találmányokat, melyek meghosszabbítják életünket. Mindeközben „elfelejtjük”, hogy a halál az élet természetes velejárója: mindig is így volt, és aligha lesz elkerülhető. Ám, míg régen jellemzőbb volt az őszinte szembenézés e ténnyel, és ebből fakadóan megszülettek és formálódtak a használt szertartások (így pl. a gyász - mint búcsú és feldolgozási folyamat - segítésére), addig mára ezek üzletszerű, és ebből is fakadóan gyorsan letudni kényszerülő, funkcióját tekintve üres manírokká, valamint jogi ügymenetté silányodtak. Ezek ilyen formában kevésbé képesek megadni azt az intimitást, egyáltalán a szükséges időt és az őszinteséget, melyek elengedhetetlenek, hogy végiggondoljuk a veszteség tényét, s pláne nem hagynak teret, hogy át- és megéljük azt.
A halál, mint tabu – Izgalmas az a pár jelenet, amelyben „konfrontálódik” az elhunytakkal foglalkozó főhős a halált immáron messze elkerülni vágyó egyéb szereplőkkel. Az ő számukra a hős foglalkozásának ténye is önmagában undorító, félelmetes, és kerülnék őt, vagy megvetik miatta. Ez nyilván struccpolitika, védelmi mechanizmus. Ám a halál a legtürelmesebb és legsikeresebb vadász: előbb-utóbb mindenki kénytelen szembenézni a végesség kérlelhetetlenségével.
Emellett talán a legbrutálisabb üzenete, hogy sokszor tulajdonképpen már életünkben elveszítjük egymást, amikor döntéseink következtében eltávolodunk. Csak épp se nem gyászolunk, sem a dolog komolyságával nem foglalkozunk, hiszen „van még időnk”, majd újrakezdjük, kijavítjuk a hibát. Ha éppen adódik rá elég idő. Ugyanakkor épp ebből is fakad a remény, hogy ti. a közeledés is csak egy döntés: épp csak nem szabad elfeledkezni arról, hogy meg kell hoznunk. Felelősséggel tartozunk egymás iránt, s önmagunk iránt is. Az ember társas lény, ez a jellemzője kihat egész életére – család, munkahely, hobbi: mind csak akkor ér bármit is, ha megoszthatjuk valakivel örömünket, eredményeinket, még a bajainkat is.
Végső soron a gyász, a búcsúzás, ami köré épül a film, a hátramaradók számára nélkülözhetetlen fontosságú elixír a tovább-éléshez. Tartalma és funkciója van, ne akarjuk tabuvá tenni.Számomra lenyűgöző volt a kis „műhelytitkokat” látni: bepillantani a japán hit, gyász, temetkezés világába – egy idegen kultúra mibenlétével ismerkedni. Valamint az élethez való viszonyulásukat. Tudott újat mutatni, továbbá ismert dolgokat új szempontból közelítve ábrázolni.
A film inkább érzésekkel operál, mint elmélkedő dialógusokkal, ezt pedig kiválóan megírt és rendezett jelenetekkel, valamint csodaszép zenével éri el. Az ember nem tudja kivonni magát a történések keltette érzelmi töltet alól: apró rezdülések, rövid félmondatok segítenek pontosan megérteni, mit éreznek, gondolnak az egyes szereplők, így teljesen azonosulunk velük az adott élethelyzetekben. Lassú, mesélő alkotás, de minden perce megéri a rá szánt időt.
A rendező másik gyöngyszemét is ajánlom, ha ez tetszett, akkor az is fog: Mibu gishi den (Az utolsó kardvágás). Szintén hosszú, lassú, érzések segítségével mesélő értékes mű.#értékelés
"Szerintem."
Új hozzászólás Aktív témák
● A spoiler formázás használata kötelező spoileres tartalmaknál!
● A topikban tiltott a warez mindennemű formája!
● A kereshetőség érdekében lásd el #értékelés címkével a filmkritikát, ajánlást tartalmazó hozzászólásaidat!
- VR topik (Oculus Rift, stb.)
- Gray Zone Warfare
- Karácsonyfaként világíthat a Thermaltake új CPU-hűtője
- Autós topik
- Milyen egeret válasszak?
- Mobil flották
- Kihívás a középkategóriában: teszten a Radeon RX 7600 XT
- Gyúrósok ide!
- Kicsit extrémre sikerült a Hyte belépője a készre szerelt vízhűtések világába
- Le Mans Ultimate
- További aktív témák...