Aktív témák

  • TexT-BoY

    addikt

    válasz Peet #1 üzenetére

    :DDD No comment:DD

  • Vagyok

    senior tag

    Köszi a történetet, a könnyeim folytak a röhögéstől ahogy olvastam.

  • Peet

    senior tag

    Gondoltam leírom mi történ velem a minap:

    Ilyen hosszú még nem volt az utazás a Népstadiontól az Örsig!

    Tegnap gondoltam elugrom az IKEA-ba és veszek egy lámpát az új albiba. (vettem is végül)
    Beszállok a Népstadionnál a metrokocsiba majd örülök, hogy még van hely és lepuffanok az egyik helyre.
    Baloldalamon még volt egy hely mellettem, oda beült egy nő, jobb oldalamon még volt több is.
    Várok, várok, hogy induljon a metro, közbe nagyokat sóhajtok, hogy milyen meleg van meg minden.
    Már éppen indultunk amikor az utolsó pillanatban belépett egy tökfitty nő kb 40-50 év körüli és beerőszakolta magát a bal oldalamra a nő és közém.
    Jobb oldalt persze még mindig rengeteg hely volt, de neki oda kellett pont leülni, hátha föl tud húzni.
    Leült és így alig fértünk, így hát kicsit jobbra húzódtam, majd elindult a metro.
    Amint elindultunk ő valahonnan elővett egy csomag napraforgómagot, tudod ezt a magozott verziót ami ilyen kis design-os piros zacsiban van.
    Nem is nagyon figyeltem rá, csak a csörgés miatt néztem oda, mivel csörög.

    Na ekkor kezdődött a show!!!!

    Próbálta a nő széttépni a zacskót, de nem sikrült neki. Próbálta jobbról, próbálta balról, de semmi.
    A zacsi nem adta magát.
    Gondolta megpróbálja foggal is de semmi, a zacsi nem akar nyílni. Gondoltam itt abba is hagyja, nem próbálkozik tovább, majd valahol levágja, vagy megeszi otthon...stb.
    De Ő nem.
    Csak próbálgatta, széttépni, foggal, körömmel, iszonyatos csörgés közepette.
    Persze most egy kukk beszélgetést se lehetett hallani a metron csak azt a rohadt csörgést.
    Ekkor arra gondoltam milyen kis mohó tökfitty ez a nő, és nem képes feladni a próbálkozást, csak csörög és csörög.
    Na nem bírtam tovább elsomolyodtam, de próbáltam visszafolytani a röhögést.
    A nő csak próbálokik és próbálkozik.
    Közbe a Pillangó utcához értünk, de még mindig semmi, most a metronak sincs hangja ( legalább eddig az volt) csak a Nő csörög azzal a köcsög zacskóval az egész kocsiba.
    Ekkor már nem bírtam tovább enyhén elkezdtem kuncogni, de hogy ne érezze szarul magát a Nő elfordítottam a fejem és az afrikai éhezésektől kezdve minden szomorú dologra gondoltam, nehogy jobban röhögjek.
    Hát nem jött össze.
    Szembe akik ültek nézték, hogy mi bajom van, majd mikor észrevették, hogy biztos a Nőn röhögök, elsomolyodtak ők is.
    Ezt látva már paradicsom vörös volt a fejem az erölködéstől, hogy visszatartsam a röhögést, ami lassan ha kitör hahotázás lesz.
    A nő persze mintha pénz lett volna a zacsiban csak próbálkozott foggal körömmel, szájjal, mindennel, de semmi.
    A metroba miközbe nagy nehezen elhagytuk a Pilangó utcai megállót halk kuncogás hallatszott minden felől, ez tovább ingerelte nevetőizmaimat.
    Arra gondoltam így hosszú lesz az út az Örsig, hogy fogom kibírni nem tudom.
    Néha néha már kijött egy kis nevetés a számon, persze rögtön visszazártam a számat, kibambultam az ablakon és életem legszomorúbb dolgira gondoltam, de hiába, csak jött és jött a vigyor a számra. Gondoltam rá hogy segítek szerencsétlennek, de mi van ha én se boldogulok vele akkor már kettönkön röhögnének, így erről gyorsan letettem.
    Közbe már teljesen leizzadtam (már csak ezért se segítettem mert a tenyerem is tiszta izzadt volt), folyt az izzadság rendesen rólam, mintha egy zsák cementtel mennék gyalog az Örsre.
    A csörgés csak folytatódott, de valami változott.
    Némileg más lett a hangja.
    Na, - gondoltam - végre vége.
    Ekkor összeszedtem minden bátorságomat, és a Nő felé fordultam.
    Hát látom, hogy valahogy sikerült csinálnia egy gyűszűnyi kis lyukat a zacskó tetején.
    Ez még önmagában nem lett volna vicces, hiszen tényleg strapabíró az a zacsi, lehet hogy tényleg nem nagyon lehet rajta nagyobb lyukat szakítani, de ez a nő ahelyett, hogy kiöntené a markába, a kisujjával próbálta meg egyesével kivadászni a szotyolát a zacsiból.
    Mintha lefáradt volna agyilag egy kicsit a zacsicsörgésben ő is.
    Én mindenestre teljesen, és ahogy ezt észrevettem ismét visszatért a röhögőgörcsöm.
    Na, de végre itt az Örs és leszállhatok.
    Nyílt az ajtó és én mintha vasvillával üldöznének ugrottam fel a székről és pattantam ki a metrokocsiból, hogy végre egy nagyot nyeríthessek.
    A Nő ahogy utána visszanéztem a kocsiba, értetlenül csodálkozott mi lett velem.

    Szegény, nem is tudja micsoda show-t csinált! :DDD


    Peet

Aktív témák