Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • rien

    senior tag

    Nem tudom volt-e már? Annyira aranyos :)

    Joker Eilat belvárosában lakik, és minden nap gyalog megy ki a néhány kilóméterrel a város határán kívül található delfin öbölbe. Először csak nézte őket a mólóról. A delfinek is kiváncsiak voltak rá, és hamar összebarátkoztak olyannyira, hogy Joker később már együtt úszott velük. Záráskor pedig a bejáratnál megvárja a dolgozókat, beül velük a kocsiba és visszamegy velük a városba. Nem a dolgozók hívják, magától választja ki, kihez csatlakozik.

    Egyszer Joker eltűnt. Hiába várták, nem jött. Keresni kezdték a delfin öböl honlapján és hirdetést adtak fel az országos napilapokban. Néhány hét elteltével hírt kaptak felőle: rossz fuvart választott, és egy farmon kötött ki, körülbelül 100 kilométerre a várostól. Visszahozták és azóta is kijár minden nap a delfinekhez. Sok pénzbe került a keresése, de a delfin öböl dolgozói boldogok voltak, hogy újra velük lehet a fura családtag.

    Teljes cikk, galéria.

  • rien

    senior tag

    válasz ToBeY #2241 üzenetére

    remélem mihamarabb jobban lesz

    Ladybug: persze imádtam őket nagyon is és soha nem is fogom elfeledni őket. Millió szép emlékem van mindkettejükről.
    Az első kutyus után én is akartam másikat rövid időn belül, de így, hogy a második is hasonlóan szörnyű véget kapott a sorstól, egyenlőre nem. Nem tudom az idő valaha is elfeledteti-e mindezt velem, de egyenlőre hibába a közel 3 év távlat nem megy.

  • rien

    senior tag

    válasz ToBeY #2227 üzenetére

    Az én Hektoromnak is volt ilyen kb. 10 éves volt. Ő is már hányt, vasárnap lévén bent kellett hagyom a kórházban, beöntést kapott. Nekem azt mondták túl sok csontot adtam neki, az a baj. A kutyák emészétése is lassul/romlik csakúgy mint az emberé és az ő korában heti 2x max. egy fél csirkehátnyi csont az adag amit kaphat. Én ezt nem tudtam, és tényleg többet kapott ettől, imádta olyan élvezettel copálta a csontokat.
    Ezután még 4 hónapot élt, de nem ebbe halt bele.

    Doc: Előző kutyusom epilepsziában pusztult el, ő németjuhász volt. Az első roham után orvoshoz vittem kapott ha jól emlékszem B1 vitamint, meg valami kék injekcióból nyomható valamit. Írnom kellett a rohamok dátumát és sajnos egyre sűrűsödtek, és iszonyat volt látni, mert kilehet nevetni nyugodtan, de én eszküszöm, hogy halálfélelme volt a kutyusnak a rohamok után. Bújt belém, bejött a lakásba amit nagyon jól tudott, hogy nem szabad és soha nem tette meg előtte, hogy csak a küszöbre rátegye a lábát se.
    Egyik roham során megtámadta a társát, ekkor mondta az orvos, hogy sajnos eljött az idő az altatásnak, ne várjuk meg, hogy a következő roham alkalmával nekünk támad és mikor vége lesz fogalma sem lesz róla mit tett.

    Nagyon sajnálom, hogy ilyen szomorú dolgokat írtam. Három éve lesz lassan, hogy Hektor elment.....szeritem soha nem fogok akarni még egy kutyát, ez a két kutyám volt, szörnyű volt látni őket szenvedni és tehetetlennek lenni.

Új hozzászólás Aktív témák