Új hozzászólás Aktív témák
-
Crystalheart
őstag
a fájdalomérzet az csak egy agyi reakció, a fájdalomcsillapítók az agyban kapcsolnak ki egy részt. Halálkor az kicsit korábban áll le, mint az agy többi része. De pl csatákban, felfokozott adrenalinállapotban az ember képes eltűrni olyan sebesüléseket is, hosszú ideig, amik miatt máskor rögtön ugrana és ordítna. Pl. mindenkinek fáj, ha mondjuk felvágják az ujjbegyét, anyázik össze-vissza, ugyanez egy csatában föl sem tűnt egészen a pihenésig.
-
Crystalheart
őstag
"Nem tudod, hogy meghaltál és nem is foglalkozol, emlékszel az előtte lévő dolgokra. Érzed, hogy létezel, viszont fizikai alakod már nincs. Nem sötétség van, hanem fényesség, minden fehér. Egyszerűen minden harmonikus, hihetetlen nyugalmat érzel.
Én eddig jutottam."
Ja, ettől félek.

-
Crystalheart
őstag
A VH-k véres eseményei gyakorlatilag kellettek ahhoz, hogy most ilyen mértékű összefogás és béke legyen a civilizáltabb országokban, mint ami van. Így visszatekintve ez egyértelmű. Másrészről több ember a világban több halállal is jár, de pl. egy catalaunumi csata idején nem éltek még milliárdnyian a kontinenseken, mégis százezrek haltak meg pár nap alatt.
A középkor más világ volt, más erkölcsök uralkodtak. Európában a kereszténység idején az életet siralomvölgynek nevezték, és akár életek árán is terjeszteni akarták a hitet. (Ürügy, persze, politika volt az is.) A csata, háború is, mint olyan, a mindennapok része volt ezer évek óta, minden férfit és sok nőt hadbafogtak, ha úgy hozta a sors. Másként viszonyultak a halálhoz.
A kor, amiben élünk, itt a fejlett világban sokkal békeközpontúbb, mint annak előtte. Ez van, és elképzelni is igen nehéz, hogy mit érezhettek azok, akik mondjuk egy tízezres sereg első soraiban egy karddal és pajzzsal várták, hogy az ellenség tucatjainak húsába saját kezűleg mártsák fegyverét, mielőtt nagy eséllyel őket is felkoncolják, ha nem csak levágták valamijüket - bár éppen a filmek és játékok azok, amik emlékeztetnek minket ezekre, és elrettentenek a háborúktól.
(Persze gazdaságilag néha jól jön ellövöldözni a golyókat, de azért hosszútávon jövedelmezőbb a béke.)
-
Crystalheart
őstag
"Épp az volt a gondom, hogy elvesztettem a játékban a tudatot, hogy csak egy játék."
Az mán nem a játék hibája
Mondhatni, a "hiba" az ön készülékében van. 
Egy játék csak szimuláció. Hidd el, egy csatatéren aki azzal foglalkozik, hogy ő most gyilkol, azt ugyanúgy legyilkolják. Olyankor az ember gép, és nem ő öli meg a másikat, hanem a Rendszer. A világháborúkban az orosz fronton a magyarok és az oroszok fegyverszünetben egymással sakkoztak, meg beszélgettek, vodkáztak, azután meg egymást ölték. Utána megint kezet fogtak, és aztán parancsra megint öltek. Satöbbi...A dolog nagy hátulütője, hogy csatában sokszor csak a szerencsén és nem a kiképzés eredményességén múlik, hogy a te beled szakad-e ki a gránáttól vagy esetleg a haverodé tíz méterre tőled.
-
Crystalheart
őstag
"Ami eddig nem hangzott el az az utódok kérdése, miért is nem tűnünk el a halál után.
Miért nem hiábavaló az élet. Azért mert fennmaradunk az utódaink, ismerőseink emlékezetében. Abban ha valamire megtanitod gyermekedet, vagy bárkit, és azt ő késöbb szintén tovább tudja adni. Lehet senki nem emlékezik már rá hogy tőled indult, de az akkor is a te érdemed.
Szerintem..."Ezt én is így gondolom.
De van, akire pl. örökké emlékezni is fognak, gondoljunk akármelyik nagy történelmi személyre, akiknek csak az emléke is erőt adhat az utókornak. -
Crystalheart
őstag
"Ezt abszolút nem értem. Én ezt nem egyedül magamra értettem. Hanem álltalánosságban. Semmi nem utalt arra, hogy egyedül lennék a világon
Pont ellenkezőleg."Én nem azt vitatom, amit írtál. Hanem hogy nyilván nem csak magadért küzdesz, nem csak azért, hogy te előbbre juss. Aki mégis, az egy meglehetősen önző fráter...

A másik: gondolj az atombombára, Hiroshimára. Mit gondolhatott, érezhetett az, aki a gépet vezette, vagy aki a parancsot kiadta. És mégis valószínűleg így haltak meg a legkevesebben. Ezzel csak azt akarom mondnai, hogy ez szubjektív, helyzete válogatja, és mivel halál van, el is kell fogadni. Azért nem érdemes keseregni, mert valaki meghalt, legföljebb azért, mert nincs már a Földön. Én sem azért akarok élni, mert az húdejó, hanem mert addig itt tudok ténykedni. (Egyébként egyvalamitől tartok, hogy mi van, ha a halál után tényleg minden olyan bazi unalmas, mint ahogy azt a különböző vallások leírják?
) -
Crystalheart
őstag
"Az ember nap mint nap küzd. Küzd a megélhetésért, a tovább jutásért, a jobb életért, de hiába, a végén úgyis meghal."
Fenét, hát csak egyedül vagy a világon? Nem. Akkor meg?
Egyébként mega halál az egy olyan dolog, amin nem kell sokat agyalni, ha már bekövetkezett, vissza nem lehet csinálni. Én pl. biztosan nem fogok megsiratni túl sok embert a sírjánál, az csak a magam sajnáltatása lenne. Viszont a világ sorsát lehetőleg olyan irányba kell vinni, hogy minél kevesebb embernek legyen rossz, többen éljék túl...
Gondolj csak bele, mi van, ha meg kell ölni ahhoz többezer embert, hogy másik többszázezer vagy többmillió életben maradjon? :\
Új hozzászólás Aktív témák
- LG 34GX90SA - 34" Ívelt Smart OLED / QHD 2K / 240Hz & 0.03ms / 1300 Nits / NVIDIA G-Sync / FreeSync
- GYÖNYÖRŰ iPhone XR 128GB White-1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS4294
- Dell 27" USB-C Hub Monitor - P2723DE - 27% ÁFÁs
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone i7 14700KF 32/64GB RAM RX 9070 XT 16GB GAMER PC termékbeszámítással
- Új Lenovo 14 Slim5 WUXGA OLED 620nit Ryzen7 7730U 4.5Ghz 16GB 1TB SSD Radeon RX Vega8 Win11 Garancia
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest


Attól félek, hogy esetleg bazi unalmas lehet a halál után. Ehhe. 
Mondhatni, a "hiba" az ön készülékében van.
