Új hozzászólás Aktív témák
-
hoffman_
nagyúr
válasz
Vakegérke
#55
üzenetére
Az ember lehet fent is lent, is hiába újonc
Én csupán azt sajnálom, hogy manapság ennek soha nem látják meg azt az oldalát, hogy ebből mi jót is lehet kihozni, mert bizony amit Te írtál, az nekem nem egy rossz emlék lenne - pedig a szűkölködés volt az alapja. A mai dúskálás, aminek alapvetően én is fogja vagyok, tényleg sokat vesz el -
#53
Vakegérke
félisten
molnarpeter
#52
Vakegérke
félisten
válasz
molnarpeter
#52
üzenetére
Köszönöm.
-
#52
molnarpeter
nagyúr
molnarpeter
nagyúr
Aranyos, megható. Ez jutott róla eszembe.
-
Vakegérke
félisten
Érdekes, hogy mindezt egy huszonéves mondja.
Ha környezetemben elkezdek mesélni az átkosról, egyszerűen lehurrognak. Na persze, volt minden, de miből? Hiába magyarázom, hogy ma is itt van az akkori pénz, csak kevés zsebben, nem akarják megérteni. Így inkább befogom a szám, aztán csókolom.Volt olyan, hogy KMK. Közveszélyes munkakerülés. Jogunk, egyben kötelességünk is volt dolgozni.
Nincs már hajógyárunk, Csepel művek, Ganz, sorolhatnám. Termelés nélkül nincs haszon.Na jó, nem is folytatom.
Kívánom tiszta szívemből azt a nyalintás csokit, és a vele járó érzést. -
Buddhha
tag
válasz
Vakegérke
#49
üzenetére
"Ja, és negyven évig volt 3.60 egy kiló kenyér, egy liter tej."
Ne is mond... Boltban álltalában jó voltam, bár Anyám szerint a pénz értékét még nem ismerem... Elborzadok, amikor a kisboltban eltolnak két tizedesjegyet, és azt mondják a kiló kenyérnek, hogy 360,- lesz...
Én meg simán rosszul érzem magam, hogy tényleg langyos serclit fogok enni zsírral, meg újhagymával... 
bár inkább mosolygok, mert még működnek a köremail-es reflexek: van erőm elmenni a boltba, van pénzem megvenni a kenyeret, stb. stb.... Azt hiszem, hogy az eltelt évek megszépítik "azt a rohadt, átkos renszert" is, de panaszkodni inkább csak emlékezetből hallottam embereket, hogy ez volt más, ez volt rosszabb-jobb... Viszont az biztos, hogy nyugodtabban bújtak este az ágyba, mert vacsora volt, és másnap munka is volt... manapság pedig lehet izgulni, hogy a főnök bütykös-térdű cicababája mikor túr ki a munkahelyemről...
-
Vakegérke
félisten
Sok kötöttség volt, de legalább volt szociális védőháló. Ingyenes orvosi ellátás, iskola, egyebek.
Volt Csillebérc, Zánka, havi 5 forintért sportolási lehetőség az MHSZ-nél. Magyarán törődött az állam a gyerekekkel.Nem is folytatom, mert kénytelen lennék dícsérni azt a rohadt átkos redszert...
Szerk: Ja, és negyven évig volt 3.60 egy kiló kenyér, egy liter tej.
-
Buddhha
tag
válasz
Vakegérke
#47
üzenetére
Ez így van.. de ha barangolok a blogok között, akkor olyan érzésem van, mint karácsony előtt az adventi-naptárral... És akkor megint itt a csoki???
Itt van... Jómagam '80 elején születtem így volt még részem az "ánti-világból", csak már kevésre emlékszem...
Végignézve a féltesómon eszembe jut - biztos te is megkaptad e-mailben - az az írás, ami a rendszerváltás-határnyitás-konzolmentes-mobilnélküli-világot írja le. Ha elmesélném neki valószínüleg sikongató lábrázást kapna... Nem tudom, hogy cserkész-kisdobos-úttörő voltál e, nekem a cserkészség jutott ki, és mondhatom, hogy a gyermekkor kiteljesítése volt... -
Vakegérke
félisten
Megtisztelsz, köszönöm.
Hogy egyértelmű legyen, az Úr 1951-edik évében születtem. Sem nem érdem, sem nem hátrány. Tény.
Az én emlékeimben is mély nyomot hagyott a csalán.
Mikor vándorcirkusszal jártuk az országot, a helybéli gyerekekkel játszottam. Fogócskáztunk, és én voltam a galád üldöző. A kergetett kölök volt olyan aljas, hogy ismerve a susnyásban az ösvényt időben kanyarodjon. Én balga meg berohantam a csalánosba. Örök élmény marad.
Egyébként egyszerű a blogomba lépni. Ott megtalálsz mindent, amit idáig írtam.
-
Buddhha
tag
válasz
Vakegérke
#45
üzenetére
Drága Egér!
Bármely írásod találom meg egész mássá vállik a napom...
Azt most már tudom, hogy egész más korosztály vagyunk, mert nekem már nem volt csatos-üveges-bambim, viszont volt helyette Traubi, és talán még egy páran emlékeztek a "Meggy-Márka" típúsu céklaszinű íz-orgiára...
Hasonló összetartás nálunk akkor került elő nagyon, ha beesett a labda a csalánosba... Kisorsoltuk, hogy ki menjen be (a legkissebb nyert, mert neki kissebb felülete találkozik a csalánnal - egyébként a csalán magasabb volt, mint mi), majd pólok le, és rákötözni, hogy az a kevés is védve legyen...
Szegény srác még két napig lüktetett, mert csak sokára találta meg a labdát, de ő volt a nap hőse... -
Vakegérke
félisten
Valós, tény. Azért szüntették be a gyártását. Közkedvelt volt, és a jó üzletet nem szokásos megszüntetni. De ami káros az egészségre, annál nincs mese.
Keresgéltem, sehol nem találtam róla leírást. Pár képet viszont igen.
Plakát, az ital, és az üveg. -
Vakegérke
félisten
Jó későn találtál az írásra, de örülök, hogy tetszik.
Hááát... Soha nem kedveltem a vajat. Ahogy Karinthy írja áll vajból, meg avból. Avas volt amit először kaptam, és hogy javítsam az ízét, kértem hozzá kovászos uborkát. Anyámék nem csodálkoztak semmin, ha rólam volt szó, egészségre nem káros, adtak. Meghatározó élmény volt. Azt nem mondom, hogy nem eszem meg a vajas kenyeret, süteményt, de nem rajongok érte. Látod, ha a porcukor eszembe jut, talán most nagy vajmániás lennék.
Köszönöm megszólalásod.
-
szjoci
őstag
ejj de jó volt olvasni, köszi az írást Vakegérke
2 éves koromtól városban lakom, de amikor csak tehettem nagymamámnál voltam egy tőlünk 6km-re lévő falucskában és hasonló élményekkel gazdagodtam mint Te. És természetesen ismerem a zsíroskenyér + kristálycukor kombót is. Vajaskenyérhez pedig a porcukor dukált (nálam...)
-
iguana
őstag
"trinyóztunk"
itt facsarodott meg először a szívem.
mióta nem hallottam ezt a szót, jóég! (szipp-szipp)
lakótelepi kölyökként nőttem fel, bandázások, nyakban kulcs, "mindenkiismertmindenkit", zsíros kenyér (extra volt a tévé paprika!), szobiszörp, aztán újra foci, kosarazás kifulladásig.
ejj, szép gyerekkorom volt, nah.köszönöm, az "időutazást".
-
dekoninck
aktív tag
válasz
Vakegérke
#36
üzenetére
Neeem, nem kóstoltam még meg, de furának találtam, bocsánat, és nem azért, mert a zsír+cukor kombó ma schorbertileg nem túl divatos.
A koszt(ot) nem végképp nem találom undorítónak (bizonyos határig), engem annál inkább annak szoktak találni, ha hasonlóképpen cselekszem.
Egyszer, még általános isis koromban focizás közben (na, én nem voltam jó focista) elnyaltam, és elkezdett vérezni a térdem, olyan közepes erősséggel. Az állati ösztön (a nyálban EGF, lizozim meg egyéb sebgyógyító, szó szerinti nyalánkságok vannak) miatt lenyaltam a vért, erre hetekig én voltam az iskola vámpírja. Nem értettem, már akkor is túltengett bennem az orvosi gondolkodás. -
Vakegérke
félisten
válasz
dekoninck
#35
üzenetére
Az én torkomban is gombóc van, amikor személyes emlékeimet írom. Ez a mai már nem az én világom a kegyetlenségével, érzéktelenségével.
Mi bajod a cukros-zsíros kenyérrel? Megkóstoltad legalább? Néha ma is benyomok egy fél szelettel. A hagymát is ismertük, hogyne ismertük volna. csak az lepereg a zsírról szaladgálás közben, a cukor meg nem. Tehát praktikus oka is volt a cukrozásnak.
Ha viszont a koszt találtad undorítónak, miután leejtettem, akkor el ne olvasd a #18at.Köszönöm a véleményed.
-
dekoninck
aktív tag
Vakegérke, wazz, ne csináld már ezt, olyan toroxorító volt az írásod, hogy majd' megfulladtam.
Nem maga a tetteitek csaltak gombócot a torkomba, azok nagyon is jók, helyénvalók, az lenne a minimum hanem összehasonlítva (még az én gyerekkoromat is) a mai kor jellemző trendjeivel (bármi is az oka)... szörnyű, de nem ragozom, ez jól ismert; a gombolc volt a lényeg.
A cukor-zsíros kenyérnél viszont majdnem okádtam a hagymát nem ismertétek, ti városiak? -
Vakegérke
félisten
Így igaz.
Közben elvették az Üllői út jó részét, és azt a hangulatot, amelyet a környék árasztott.A fene egye meg, tegnap még találtam képet a régi Üllői útról, most meg nem.
Tény, hogy (összesen) három sávos volt. Két oldalán villamos sinek, és széles járda.
A forgalom miatt sokat "leloptak" belőle. -
s.szinta
csendes tag
válasz
Vakegérke
#21
üzenetére
Köszönöm drága Egérke, hogy segítetted a kezdeti botladozó lépéseimet. A nemmmondomkimelyik téma csak a neten érint érzékenyen, mert nem látnak, nem érezhetik egyéniségem varázsát (khmmmm
) . Egy dologban tévedsz: a lelkem bizony erős. Ha nem így lenne, talán már elvesztem volna küzdelmes életem sűrűjében. Ha beleolvastok a blogomba jobban megismerhettek. Töröltem a bemutimból a címet, mert nem honlap és nem tudom, szabad-e ott lennie, akit érdekel, annak privátban szívesen megadom. -
-
7
addikt
válasz
Vakegérke
#23
üzenetére
Zaklatni továbbra is foglak vele. Kitartó vagyok és makacs, mint az öszvér.
Szívesen húzogatnék előtted mézesmadzagot, sőt, sorolhatnám mázsaszámra az érveket, hogy miért lenne jó, ha ott lennél, de bízom benne, hogy még megtörten is te tudod igazán, mi is a legjobb neked. Csak annyit kérek: nézz magadba alaposan és gondolkozz el.
A teatalálka természetesen a többiekre is vonatkozik, mindenkit szívesen látunk, aktuális időpontok, információk itt találhatók.
-
Vakegérke
félisten
Még nyalogatom a sebeimet. Nem könnyű feldolgoznom az elmúlt két évet. Nem decemberben kezdődött hányattatásom, sokat kínlódtunk Marikámmal együtt. Sajnos nem bírta a lelki terhet, és közel másfél év óta csak én tartottam őt életben. Amit lehet, megtettem, mégis kevésnek bizonyult.
Még nem vagyok kész új személyes kapcsolat(ok)ra.Egy hét, egy hónap, kettő, ki tudja, el fogok menni. A topic url-jét már eldugtam a kedvencek közé, és figyelni is fogom az eseményeket.
Köszönöm!
-
-
Vakegérke
félisten
Elolvastam.
Azt mondtad, miattam jöttél. Elmerültél írásaimban, és ez adott indíttatást, hogy beregelj, és közkinccsé tedd első írásod, amely meglehetősen nagy sikert aratott. És most megfutamodni készülsz?
Ha egyszer csak miattam jöttél, lehetetlen, hogy ne olvastad volna ki megnyilvánulásaimból a megtörhetetlen optimizmust, a létemben való hitet.
Biztos tudod, decemberben elhúnyt szeretett feleségem. 35 éve ismerkedtünk meg, és júliusban lennénk 33 éves házasok. Megtört az esemény? Hát persze! De mégis elárasztom gondolataimmal, meséimmel azt a társaságot, amely figyel rám, számít rám, és marhára nem érdekli őket, hány éves is vagyok. Én számítok, csak ÉN!
Gondolod, hogy ****** bántani akart bejegyzésével? Ha igen, akkor nem hámoztad ki a lényeget.Túl gyönge vagy, szinta. Hiába élsz sportosan, egészségesen, a lelked gyönge.
Ébresztő!Tudod, ha közelebb laknánk, talán meg is környékeznélek. Feltéve, hogy független vagy. Szimpatikus, ahogy gondolkodsz, ahogy kifejezed magad. Én ugyan lustás vagyok, de egyáltalán nem zavarna, hogy Te sürgölődsz.
Udvarlás vége...Ébresztő, drága szinta. Az élet szép, és még szebbé teheted, ha elfelejtesz foglalkozni a koroddal. Vagy tudjam be hiúságnak?
Még meg sem melegedtél, máris feladnád? Nehéz elhinnem.Nézd, minden csoda három napig tart.
Pillanatnyi téma az életkorod. Holnap már nem fog senkit érdekelni. Páran majd meglepődnek, ha fiatalos, lendületes stílusod becsapja őket.
Tényleg, nem jó érzés, hogy húsz körülinek saccolnak?Ébresztő, drága szinta!
-
Vakegérke
félisten
Először is köszönöm mindenkinek, hogy elolvasta írásom.
(#4) talina: Én is szerettem a téli fagyit. Ha jól emlékszem, egy forint volt. Förmedvény? Akkor mi volt a bocskorszíj? Ha nem ismerné valaki, zacsiban kapható feltekert szíjszerű izé volt. Az íze valahol a menthol és a fagifor közt lehetett. Szopogattuk, letekertük, vissza is tekertük, zrikáltuk vele az undorodósabb felnőtteket. Nem mondom, elcsattant néhány nyakas.
Az pedig nagyon tetszik, "...hogy a nagyobb és okosabb jogán jogomban áll azonnal adni Huginak a saját, féltve fogyasztott nasimból."
Az öcsém 14 éves koromban látta meg a napvilágot. Elképzelheted, milyen tantaluszi kínokat kellett kiállnom. Te már nagy vagy, minden ilyen duma. Én is haragudtam a kiskölökre, de az idő, és a vér szava átformálták érzéseim.(#6) Tim82: Akkoriban kezdték építeni a József Attila lakótelepet. Barakk város volt a helyén, a hírhedt Mária Valéria-telep.
(#12) s.szinta: Kérésed tiszteletben tartva kijavítottam az ajánlást.
Nem kényszerít az Internet semmire. 57 leszek, vállalom. Ha valaki ez alapján ítél meg, beskatulyáz, az ő dolga.
Páran tudják már, csak ismétlem önmagam. Egy már nem létező cset szerver operátora, frontembere voltam. Legfiatalabb csetesünk 8 éves volt, a legidősebb közel 60. Az égvilágon semmit sem számított a kor. Mit ér maga az ember, legyen akár 8 éves, avagy 70, mi van a szívében, csak ez számít.
Kiegyensúlyozottan élsz, azt mondod. Akkor ezt a csúnya önbizalom hiányt tessék szépen levetkőzni. Igenis számítasz, és ez nem függ a korodtól.(#17) philoxenia: Az én korosztályom földre pottyantott cukros zsíros kenyéren nőtt fel. Nem emberi, amennyi koszt megettünk, de ha megfú a szellő, ma sem dőlök ágynak.
Ami meg a cukorkát illeti, a gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább.
Valamelyik kishaver talált egy savanyú cukrot az utcán. Talán már az eső is eláztatta, vagy a nap ereje tehette, lehetetlen volt leszedni róla a papírt. Kárba pedig nem hagyunk veszni ilyen finomságot, szó se lehet róla. Körbe álltunk, a falkavezér elkezdte, hogy apa-cuka-funda-luka, funda-kávé-kaman-duka, és így tovább. Akin véget ért a mondóka, megadóan bekapta a cukrot, és elkezdte leszopogatni róla a papírt. Időnként meg kellett mutatnia hol is tart, mert tisztességtelen lett volna, ha már a cukrot szopogatja. Végül kiszedte a szájából az immár tisztán csillogó cukorkát. Apa-cuka-funda-luka, kezdődött újra, és újra mindaddig, ameddig el nem dőlt a szopogatási sorrend. Na nem ám csak úgy vakvilágba, tízig számolt a falkavezér, addig lehetett birtokolni a cukorkát, és kötelező volt tovább adni. Törölgette a fene, bekaptam más szája után, és teljes erőből szoptam, csak szoptam, ameddig le nem járt az időm. Körbe ment vagy háromszor a cukorka, amikor a falkavezér szavazásra bocsájtotta, hogy kié legyen a maradék, amely szinte papír vékony volt már. Jelöltje is volt, méghozzá az, aki leszopogatta a papír köntöst a cukorkáról. Egyhangúan megszavaztuk, megdolgozott érte.
Aki most megró minket ezért, az gondolkodjon el azon, hogy a csókolózás sem igazán gusztusos tevékenység, bár elismerem, nagyon kellemes. -
#17
philoxenia
MODERÁTOR
philoxenia
MODERÁTOR
Cukros zsíros kenyér....
Végre valaki ismeri. Bár én a hatvanas-hetvenes években voltam gyerek, hasonló élményeim voltak, falusi fiatalként. A szomszédban mindig jobb ízű volt a kaja, mint otthon, /nem anyu főzött rosszul.
/, El se tudtuk volna képzelni, hogy hazamenjünk enni, ebédkor, mindig ott ettünk, ahol éppen játszottunk. A csokiból , savanyúcukorból meg annyi járt amennyi elosztás után jutott. -
-
s.szinta
csendes tag
De jó olvasni, Egérke, nagyon jó. Ott voltam én is veletek, nem emlékszel? Volt grundunk, bizony, meg barlangok a Gellért-hegyen, csodálatos gyermekévek voltak. Rengeteget csavarogtam, dédnagymama vigyázott rám, míg a szülők dolgozrtak mi meg még kicsik voltunk a húgaimmal, de én folyton leléptem tőle. Szegénykém, kész csoda, hogy túlélte a velem töltött éveket. Az írásaid miatt mostanában nosztalgiáznom kell, pedig egyáltalán nem szoktam, szeretek a jelenben élni. Írtam a blogomban a kenyérről Az élet íze a címe, rá lehet keresni. (nem itteni a blogom, a címét a bemutimban találja, akit érdekel.)
Valami nagyon fontosat szeretnék elmondani a KOR-ról. Az internetes világ kényszeríti a korosztályomat arra, hogy hallgasson inkább a koráról, ha 50 körüli. Nem tudom, miért gondolják a tizen-huszonévesek, hogy 50 körül már megáll az élet, élemedett korú matrónák és apókák vagyunk, akiktől az is szép, ha este kilenckor még ébren vannak. Nos én elég lendületes nőszerkezet vagyok, megfelelő mennyiségű energiával, szeretem az életemet és jól érzem magam a bőrömben. Izgek-mozgok amennyit kell, harmónikus, nyugodt és békés az életem. Ha nem alakul így, sokkal szívesebben hallgattam volna a korról, mert az az igazi, ha a mondanivalómra figyelnek fel és nem igyekeznek valamiféle skatulyába dugni, legyintve egyet, hogy nem számítok. De igenis számítok.
Köszönöm az ajánlást, de ne s.szintának hívj, legyek csak szinta, az s betű azért került oda, mert a regisztrációnál közölte velem a Progi nevű manócska, hogy szintátok már van.
-
Viszlát
addikt
Hogy rendesen kifejtsem, nem tűnik valószínűnek, hogy a világ romlása lassulna, sőt. Ha megnézem, hogy az elmúlt 10 évben mennyit romlott a helyzet, akkor azt hiszem nem túlzok, ha azt gondolom, hogy hasonló arányú rosszabbodást már simán elérünk 4-5 év alatt és így tovább.
-
#7
bolondember
MODERÁTOR
bolondember
MODERÁTOR
"és nincs jobb illat a világon, mint a friss kenyérke illata." - és nincs is jobb, mint egy friss kenyér serclije...
köszönöm!
-
#5
bLaCkDoGoNe
veterán
bLaCkDoGoNe
veterán
Még sok ilyet szeretnék olvasni, nagyon tetszett.
-
talina
csendes tag
Valószínű, más generációhoz tartozhatok, mert nálunk már nem ment ennyire az önzetlenség. Életem legnagyobb traumája a téli fagyihoz kötődik. Ha nem emlékeznétek rá, az volt az az ostyatölcsérbe töltött, még nem is simára kikevert csokis vajkrémes förmedvény, de mi imádtuk.
Hugi, a kisebb, én a nagyobb, tehát az okosabb, akinek mindig engedni kell. Kaptunk egy-egy téli fagyit. Szóval én már akkor ínyencként óvatosan, lassan ízlelgettem, kiélveztem minden pillanatát a nasinak. Észre sem vettem Hugit, aki szerintem már akkor is galád módon és előre megfontoltan bezabálta a sajátját egy szempillantás alatt. Majd elkezdett engem piszkálni, hogy adjak neki. Én persze elküldtem a búsba, mire ő ment panaszkodni anyucihoz. Szegény Anya fülét gondolom addig rágta, amíg anyu feladta és rám parancsolt, hogy a nagyobb és okosabb jogán jogomban áll azonnal adni Huginak a saját, féltve fogyasztott nasimból.
Szerintem ez volt az a pillanat, amikor hosszú évtizedre megutáltam a saját testvéremet. A szüleim pedig annyira beletapostak az igazságérzetembe, hogy íme: 30 éves fejjel is emlékszem a sztorira. (Azóta már kibékültem a tesóval is nyugi. Imádlak, Pájráj!!
)Az írás egyébként szerintem naggyon remek!!!
-
7
addikt
-
Vakegérke
félisten
"Azóta felnőttünk, néhányan elköltöztek, már nincs senki..."
Ez az élet rendje. Maradnak az emlékek, és a múlt iránti vágy. Néha vissza megyek az udvarba nosztalgiázni. Szemem behúnyva nagyot szippantok a levegőből, aztán csalódottan távozom. Nem ugyanaz már semmi. Nincs gyerek falka, az udvar jó részét lebetonozták, hogy parkolni tudjanak az autó tulajdonosok.
'73-ban muszájból költöztem el onnan, és állandósult tervem volt, hogy ha tehetem, vissza költözöm. Megtehettem volna, mégsem történt így. Nem ugyanaz már semmi, a lakók is maguknak való emberek. Egyszerűen nem akartam gyerek korom romjai közé kerülni. Van elég dolog, ami fáj, legalább az emlékeimben hadd maradjon szép az az udvar. -
7
addikt
Nekünk is volt egy közösségünk, bár ennyire nem összetartó. Hiába no, mi nem belsőudvaros emeletesben nevelkedtünk, hanem kertes házban. Bicikliversenyeket rendeztünk a földúton, bújócskáztunk, szánkóztunk, hógolyóztunk, kergetőztünk, labdáztunk, ami csak eszünkbe jutott.
A fiúkkal még locsolni is együtt mentünk - természetesen a lányokhoz is.Nem volt vezérünk sem.
Ha messze akartunk kerekezni, engedélyt kértünk otthon, megkaptuk, hogy meddig szabad menni, csak együtt, s sötétedés előtt visszaérni ám!
Ha hívtak, mentünk.
Egyszer elestem csúnyán. 5 perc alatt (szinte nem is eszméltem) már ott voltam a legközelebbi lakásban, mosták a sebemet, törölgették a könnyektől kipirult arcomat, én meg csak hüppögtem. Mikor végeztek, megköszöntem illedelmesen, s mentem a dolgomra.
Jóban voltunk az idős nénikkel is ám. Kaptunk néha sütit, játszottunk a kutyájukkal, szaladgáltunk ide-oda.
Havas téli szünetekben kis csapatokban vártuk az autókat - mindig elakadtak. Segíthetünk? Majd mi jól meglökjük! Pár perc múlva már ott sem volt, bármiről is legyen szó. Eggyel szenvedtünk csak meg: egy minibusszal.
Volt, hogy bementünk valaki ismerőshöz gyümölcsözni. Alma, cseresznye, szilva, ami volt a fákon, eszegettük, szedegettük. Jól éreztük magunkat.
Azóta felnőttünk, néhányan elköltöztek, már nincs senki, aki uralhatná az utcát. De számtalan kedves emlék köt még mindig oda.
Bezzeg a ti időtök? Ugyan...
Nem is volt ez olyan rég, cirka 30-40 évvel a te történeted után.
Én csupán azt sajnálom, hogy manapság ennek soha nem látják meg azt az oldalát, hogy ebből mi jót is lehet kihozni, mert bizony amit Te írtál, az nekem nem egy rossz emlék lenne - pedig a szűkölködés volt az alapja. A mai dúskálás, aminek alapvetően én is fogja vagyok, tényleg sokat vesz el 
Én meg simán rosszul érzem magam, hogy tényleg langyos serclit fogok enni zsírral, meg újhagymával... 
bár inkább mosolygok, mert még működnek a köremail-es reflexek: van erőm elmenni a boltba, van pénzem megvenni a kenyeret, stb. stb.... 
/, El se tudtuk volna képzelni, hogy hazamenjünk enni, ebédkor, mindig ott ettünk, ahol éppen játszottunk. A csokiból , savanyúcukorból meg annyi járt amennyi elosztás után jutott. 
Új hozzászólás Aktív témák
- LG 32GS94UX - 32" OLED / UHD 4K / 240Hz - 480Hz & 0.03ms / 1300 Nits / NVIDIA G-Sync / AMD FreeSync
- Általános igazgatóhelyettes tábla üvegből eladó
- Tablet felvásárlás!! Apple iPad, iPad Mini, iPad Air, iPad Pro
- Beszámítás! Samsung Galaxy Tab S6 Lite 2020 64GB 4G tablet garanciával hibátlan működéssel
- Honor Pad X8 64GB, Wi-Fi, 1 Év Garanciával
Állásajánlatok
Cég: FOTC
Város: Budapest