Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #92 üzenetére

    A féltékenység bizony alapprobélma sok kapcsolatban. Legyen az egyébbként bármilyen tökéletesen működő is.
    Örülök hogy így "elbeszélgettünk". Ugyanaozokról a dolgokról jó kétféle szemszögből is szinte megszólalásig hasonló véleményeket hallani.:)

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #85 üzenetére

    Az az érzés tényleg nagyon rossz, amikor "belefulladsz" egy kapcsolatba. Ha a párod ezt nem érzi át, akkor nagyon nehéz vele úgy megbeszélni ezt, hogy ne higyje azt, te csak le akarod rázni. Én is jártam hasonló cipőben. Nagyon kellemetlen, és bizony amikor ez éveken át húzódik, akkor mr nálam is kezd betelni az a bizonyos képzeletbeli pohár...

    ÁÁÁ csak azt ne! Lehet hogy ezért kitagadtok, de én elképesztően makacsul nem tudok hinni abban, hogy a csillagjegyeknek, vagy bármi más spirituális dolognak köze lehetne egy való élet beli problémához. Bocs, én ilyen téren nagyon kritikusan szemlélem a dolgokat.

  • v.tom

    őstag

    válasz darkarthur #87 üzenetére

    Hát, az nem jó bizony. Szerintem viszont rég találkoztunk utoljára, szóval el kéne ugrani egyet sörözni vmikor nem?

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #81 üzenetére

    Lehet hogy sablonosnak hangzik, és nem hihető, de tényleg türelmes vagyok. Ami nekem problémát jelent az, hogy a türelmem véges, és nehéz, de el lehet érni a határait. És jajjj annak aki egyszer eléri. :P A legutóbbi kapcsolatom is erre ment rá kb 1 hónapja.
    Nálam a kompromisszumok kötése egy kapcsolatban érdekesen mőködik. Általában az asszonypajtiknak ( ;] ) azzal szokott baja lenni, hogy sok időt szentelek másnak is. Pl. nekem nagyon fontosak a barátaim, nagyon fontos a sport, lehetőleg minél rendszeresebben, versenyszerűen ha lehet. Természetesen amikor a párom felveti, hogy ez igy sok, akkor mérlegelek, és valamit valamiért alapon természetesen lemondok dolgokról. De kell a mértékletesség. Amikor úgy jönnek elő a problémák, hogy heti 7 napból miért csak 6-on vagyok mellette 100%-ban, és miért megyek megint bringázni, akkor számomra elérkezik a beszélgessünk a témáról kicsit komolyabban rész. Szerintem ebben szélsőségesek eléggé a lányok. De ezt te is írtad, ez jelenti azt hogy nem vagytok megalkuvók. És sajnos az, hogy a véleményed mellett kiállsz, nem biztos, hogy ilyen esetekben is feltétlen célravezető. (Ezt az időbesztás témát csak szemléltetés miatt hoztam fel, kéretik nem megkövezni miatta. :K )

    Nagyon fején találtad a szöget azzal, hogy a férfiak sohasem (vagy csak nagyon ritkán) nyílnak meg egy nő előtt teljesen. Az én meglátásom szerint egy férfinak sok szférája létezik, és mindenkit máshová enged be. Van egy a párja, egy a barátai, egy a barátnő számára, stb. Mindenki egy kicsit másként ismerhet meg minket. És ez nem képmutatás, nehogy félreérts. Ez abban nyilvánul meg, hogy ki mit tud rólunk. Az érzelmek kimutatása is problémás szokott lenni. Nálam is gyakran fordul elő. Tudok erről a hibáról, de sajnos ne találtam még megoldást rá, pedig próbálkoztam. Véleményem szerint ez is a legtöbb férfi közös jellemzői közé tartozik.

    Az, hogy téged utálnak vagy szeretnek, biztos nem teljesen így van. Lehet hogy te így érzed, de a valóság biztos nem ilyen "szélsőséges" :) .

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #72 üzenetére

    A vita mindig hasznos dolgoat szül, a veszekedés sohasem. Sajnos a legtöbbször a párkapcsolatokban inkább az utóbbi szokott lenni. Ennek is sokszor a meg nem értés az oka.
    Én egyébként nagyon türelmes vagyok, sőt, sokszor már túl türelmes, és sokszor túl elnéző is. Értek egy bizonyos szinten a nők nyelvén is, ami alatt azt értem, hogy nagy átlagban kedvelnek engem a lányok. Az éppen aktuális párommal is mindig jól megértettük egymást a párkapcsolatban. De szerintem a nőket megérteni nem lehet soha. ;)
    Egyébként rátok lányokra érdekes ellentétek jellemzők. Nagyon szélsőségesen tudtok sokszor viselkedni. És a szélsőségek között az átmenet egy pillanat alatt le is zajlik sok esetben. Szerintem mi férfiak nem vagyunk ennyire kiszámíthatatlanok. Vagy tévedek?

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #70 üzenetére

    :) Megérteni a nőket. Na azt nem lehet soha, bármennyire is igyeszik a férfiember.
    Egyébként igazad van abban, hogy az egzisztencia nem ebben a korban fontos, de a fiatalabb korban az emberek sokkal kevésbé toleránsak egymással szemben, mint idősebb, kicsit komolyabb fejjel. Hajt mindenki, hogy feljebb tudjon kapaszkodni.
    Én teljesen megértem egyébként az aggodalmaid. Te jót akarsz az írónak is, és nektek nőknek is, hogy eggyel kevesebb olyan ember legyen, aki ajtóstúl ront az ágyba, de nehéz változtatni bármin is. Főleg úgy, hogy a férfiak célja semmi más, csak az, hogy megfeleljenen a nőknek, akik bizony ezerfélék, mindegyikőtök más. :) . Szerintem egyébként ezt a "vitát" öröké is lehetne folytatni, de sohasem jutnánk ugyanarra az álláspontra. Azért, mert Te nő vagy, én pedig férfi, és ez már elég ok ahhoz, hogy teljesen más szemszögből lássuk ugyanazt a problémát.

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #67 üzenetére

    Én is 25 alatt vagyok, és a szűkebb értelembe vett korosztályomról beszélek. Amit mondtál helytálló, tényleg nagyon sok olyan fiatal van, akiknek a kocsi, a pénz, és az egyéb anyagi dolgok, valamint a duma az igen fontos. De ezt nem szabad összekeverni a "csajozással", mert az kicsit más téma. Ezekkel a dolgokkal egzisztenciát akarnak maguknak teremteni, kicsit ki akarnak emelkedni a többi ugyanolyan ember közül, mert még nem jötek rá, hogy az egyéniség a fontos. Az, hogy ezzel bizony lehet lányokat gyűjteni, nem mondhatni, hogy elítélendő, ugyanis ha tetszik, ha nem, ugyanígy, mint a fiúknál, a lányoknál is megvan ugyanez a kategória, akiknél ez az imponáló. Ez az ő világuk, nekik ez a normális, nekünk pedig más. Ők is furcsának találhatják szokásainkat, mint mi az övéket.
    Ezért nem igazán értem, hogy miért általánosítasz azzal, hogy a férfiak nagy része ebben a korosztályban csak egyéjszakára megy, illetve milyen módon próbál tetszeni a lányoknak. Hiszen te s leírtad. Vannak lányok, akiknek ez jön be, vannak, akiknek az.. Alkalmazkodás :) Ezt írtam egy előző hsz.-emben is.

  • v.tom

    őstag

    válasz Verus #64 üzenetére

    Szerintem nem igaz hogy a huszonéves férfiak nagy része csak egyéjszakás kalandokat akar. Pont az a korosztály az, aki már jobban vonzódik a komolyabb kapcsolatok iránt.
    Egyébként ez egy igen kényes kérdés, amit itt érintettünk. Mert ha belegondolsz, alapvetően mi az, amiért egy kapcsolat létrejön? Különböző vágyak kielégítése. Ebben beletartoznak természetesen a szellemi vágyak, a társas lét vágya is, de a legelső, ami alapján egy ember a másikkal szimpatizál, vagy éppen elutasítja, az a külső, azaz a testiség.
    Amikor meglátsz egy férfit, alapvetően Te is a vágyaid kielégítésére szolgáló "eszközt" látod, és utána következik csak az a rész, hogy a személyiségét is értékelheted. Lehet hogy szerencsétlen módon neked olyan rossz tapasztalataid voltak, amik meggátoltak abban, hogy elhidd, az a srác, akiről már egyébként is előítéletesen vélekedsz, a külsőd "mérlegelése" után meg is akar ismerni Téged.

  • v.tom

    őstag

    válasz #56474624 #54 üzenetére

    Ez igaz! Nem jó ha mindenki normális. Alapvetően én egy bunkó paraszt vagyok, de engem elfogadtak ilyennek. ;)

  • v.tom

    őstag

    válasz #56474624 #52 üzenetére

    Az az igazság, hogy amíg csak beszélünk róla, minden csak elmélet. Nincs két ugyanolyan ember, és nincs két ugyanolyan kapcsolat. Ami velem megtörtént, lehet hogy megtörténik mással is, de lehet hogy sohasem, és számára örökké csak elmélet marad. :)
    Szerintem ha a tisztelt szerző végigolvassa az összes hsz.-t, azért szerezhet némi ötletet, és ha igen okos, akkor a sok különböző "taktikából" össze tud hozni egy neki megfelelőt, de bizony tenni kéne érte. Szerintem fontos hogy teljesen az mindennapossá tegye a társasági életet, mert úgy tud csak tapasztalatot szerezni.

  • v.tom

    őstag

    válasz #56474624 #29 üzenetére

    Igazad van neked is sok mindenben, mert mint szinte minden, amit írtam, szubjektív. Teljesen nézőpont kérdése. És természetesen személyiségé.
    Szerintem nem össze kell kukázni egy társaságot a helyi törzshelyen. Egyáltalán mi az, hogy helyi törzshely. A Te törzshelyed azért törzshely, mert számodra az a preferált központ. A másokhoz való bizonyos szintű alkalmazkodás fontos dolog. Egy igazán jó társas élet záloga is az alkalmazkodásban keresendő véleményem szerint. Minden hosszabb kapcsolatban alkalmazkodnak a felek, ah tetszik nekik, ha nem, és ez a baráti viszonyokra is igaz, csak jelentősen eltérő módon. Én amit írtam a saját példámból írtam. Szerencsésnem mondhatom magam, mert találtam egy helyet, ahol elfogadnak annak, aki vagyok. Van, aki kedvel és van, aki nem, de elmondhatom, hogy visszavárnak oda és számítanak rám. Minden szorult helyzetben a legjobb érzést az tudja nyújtani, hogy mindig vannak, akik szívesen látnak. Ez itt belül nagyon sokat számít szerintem.
    Lehet hogy nem igazán érted milyen társaságra gondolok. Leírtam, hogy ne olyan társaságot keressen, ahol "illegetni-billegetni" kell majd magát, hanem olyan, ahol ő maga lehet. Ha talál egy helyet, ahol ő nagyon jól érzi magát, akkor ki lehet találni, hogy biztos lesznek oda járó emberkék, akik hasonlítanak rá. Mert így a hely lesz a közös nevező. Egy biztos pont.

  • v.tom

    őstag

    válasz dokar #31 üzenetére

    Értem hogy mire gondolsz, de lehet, hogy te kicsit félreértettél engem. Amit írtam, annak semmi köze nincsen a pénzhez, egyrészt, másrészt pedig nem arra kell várni, hogy a sültgalamb a szádba repüljön, de most feltételeztem azt, hogy a tisztelt szerző barátokkal sem lehet olyan bőkezűen "ellátva". Ha tévedek akkor bocsánat. Erre a következtetésre onnan jutottam, hogy itt kénytelen megosztani a problémáit, ráadásul nem meri felvállalni magát, ami nem baj, mert látszik, hogy nincs tapasztalata ilyen téren. A társas viselkedést nem lehet megtanulni fórumolvasás közben, azt kizárólag társaságban lehet megtanulni, az pedig egyenes út ahhoz, hogy találjon valakit, akivel "közelebbi" ismerettséget köthet. Ez az utcán vagy bárhol odamenős, leszólítós taktika annál, aki már sokat látott, tapasztalt, bejöhet. Nem veszi a szívére a negatív eseteket, hanem megy tovább a következőhöz. De képzeld bele magad valakiolyan helyébe, akinek teszem azt ez lenne az első alkalom, hogy közeledik egy lányhoz. Igen nagy rombolást tud egy ilyen lélekben végezni egy durvább, de akár egy finom elutasítás is. Ezért írtam, hogy szerezzen barátokat, akik tudnak neki akár a való életben, éles helyzetben is segíteni.

    Azt, hogy lúzer taktika, nem állítanám. Én is hasonlóképpen élek, csak jómagam már elég régóta járom ezt az utat. Amikor olyan időszakom volt, hogy "gyors" csajok kellettek, azok jöttek, amikor hosszú kapcsolatra vágytam, ez igazi társra, találtam magamnak. Egyetlen alkalommal sem kellett a pályafutásom során egy nő miatt letargiába esnem, és soha sem maradtam huzamosabb ideig (hónapokig) barátnő nélkül.
    De természetesen ez egy olyan dolog, ami egyénenként változik. Kinek mi a stílusa, milyen életvitelt folytat. Próbálgatni kell sok mindent, veszíteni nem lehet nagyot.

  • v.tom

    őstag

    Nem csajozni kell járni, ez már alapból gázul hangzik. Egyszerűen járj el olyan helyekre kezdetnek, ahol találhatsz a te ízlésednek megfelelő partnert. Járj el mondjuk koncertekre gyakran, vagy ha nem a te stílusod, akkor olyan buliba, ami kicsit túlmutat a tucatdiszkó-feszítős kategórián. Ne nyomulj, csak ismerkedj. Ugyanezt tedd meg azzal is, hogy keresel egy helyet, ahol te jól érzed magad, és téged is szívesen látnak. Keress egy kellemes, baráti hangulatú törzshelyet, ahol van valami elfoglaltsággal járó dolog is. Biliárd, snooker, darts, csocsó, stb. Itt is ismerkedj sokat mindenivel. Idővel, ha tényleg jó arc vagy, szeretni fognak, és lesz elég nagy baráti köröd ahhoz, hogy a sok-sok emberből majd összeakadsz valakivel.
    Ismétlem, a legfontosabb, hogy ne csajozni járj, hanem barátokat, ismerősöket szerezni. Szerezz magadnak sok lány ismerőst. Ne próbálkozz be senkinél, várd meg, hogy mutasanak valami apró jelet, ami azt jelenti, hogy zöld utad van. Onnantól lehet alakítani a dolgokat. A legfontosabb a társaság minden esetben, és a barátaid. Ha nincs igazi barátod, és egy társaság, akik számítanak rád, legelőször azt keress, mert az a legfontosabb. Őket soha ne hanyagold el, mert nagyot pottyanhatsz, ha valami egyszer balul sül ki. Ezt tapasztalatból állítom. Remélem nem fogalmaztam túl kesze-kuszán. Elég késő van már.

    /+ tanács: Szedj össze pár barátot, lehetnek lányok is. Vagyis inkább legyenek is lányok! Ugorjatok le Sziget-re egy sátorral, és ott gyakorolhatod, hogyan kell közvetlenül és természetesen viselkedni, azonkívül életreszóló élmény, és igazi összekovácsoló erő is./

Új hozzászólás Aktív témák