2. Fórumok
  3. PC játékok
  4. Friss bemutató kapott a Torment: Tides of Numenera

Új hozzászólás Aktív témák

  • #4 janos666 nagyúr donki #2
    Új Válasz #4
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    janos666

    nagyúr

    válasz donki #2 üzenetére

    Hát, ez nem sokat változott az utóbbi évben, de én összességében azért élveztem a játékot (v1.1.0), mert a hibáival együtt is újra valami olyan élményt kaptam, amit ebben az évtizedben (laza közelítés) még nem nagyon adott más játék, köztük az említett The Witcher 3 sem igazán.

    Engem az zavart legjobban a T:ToN-ban, hogy túl merevvé teszi a mellékküldetéseket az, hogy a fő szál a bejárható területek közti szigorú lineáris előrehaladáshoz kötődik. Folyamatosan visz tovább a következő térképre, ahonnan soha nincs visszaút, dacára annak, hogy rengeteget teleportálgatunk egy-egy területen belül oda-vissza, vagy térképek közt egy irányba (szóval nem tűnne irracionálisnak, ha utazhatnánk a fő helyszínek közt visszafelé, még ha valamilyen értelemben drágán vagy komplikáltan is).
    Emiatt pl. nem tudtam befejezni az Endless Gate mellékszálat, pedig komolyan készültem rá, csak úgy sejtettem kemény dolgok várnak a portál másik oldalán, így talán jobb lenne előbb szétnézni Meil Avest-ben, hátha le tudom ott parkolni viszonylagos biztonságba Rhin-t (és esetleg felkapni helyette valaki alkalmasabbat egy horrortanyás kiránduláshoz).

    Viszont épp Rhin, és pont az ilyen dilemmák miatt az egyik legjobb dolog a játékban, ami számomra értelmet ad a "torment" címnek. Végig kritizált minden NPC, hogy miért viszem magammal, illetve a fenti példából is látszik, hogy én is sokszor bevallottan egyfajta koloncnak tekintettem őt, mégis úgy éreztem, hogy ez a legjobb döntés (pontosabban a legkisebb rossz), hogy akár a játék végéig, tűzön, vértengeren át is elrángatom az oldalamon a pokolba és vissza, ha kell, meggyőződve arról, hogy így végül esélye lesz jobb sors mellett kilukadnia, mint ha magára hagynám. Ezt szerintem pont az a fajta erkölcsi őrlődés, amit a Witcher 3 is ígérget (ahol általában szintén csak rossz, és még rosszabb kimenetel van a szar helyzetekből), de nem igazán ad meg ilyen mélységekben (konkrétan ott is döntünk indirekt módon árva gyermekek életéről is, de ott mégsem jött nekem át ilyen mélyen ez a dolog). A Witcher 3-ban én már inkább csak bele voltam fásulva ezekbe, leperegtek rólam (ami aztán a a TW3-nál a végkimenetelre is keményen rányomta a bélyegét), míg itt elég rövid és tömör volt a story, hogy nagyjából egy hozzáállással tudjam végigvinni (míg a TW3 olyan hosszú volt, hogy a való életben közel fél éven át játszottam, néha több hét szünetet is tartottam, ami kizökkentett, de egyébként beleuntam volna és be sem fejezem).

    Sőt, a T:ToN képes volt nyílt viccé redukálni, és egyszerre mégis sikeresen manipulálni a befejezésével, míg a TW3 csak feldühített a lezárással (picit mérges voltam, hogy egy olyan böszme nagy kampányból mindössze 4 kvázi-random döntés határoz meg mindent, amiből nekem legalább 1 félreérthető/vitatható és 3/4 többséggel kell beletrafálni --- mindezt úgy, hogy lestrapál/tompít a játék morálisan, hogy még nehezebb legyen ezt átérezni, hogy az a 4 pillanat miért/miképp lehet fontos). A Torment még szó szerint is bedobja a párbeszéd opciót, hogy "akkor végül is bármit választok, te beleegyezel? ;]", aminek hatására a totális átverés bűzét kezdtem érezni magam körül ("ez valami illúzió, a Sorrow, vagy a #1, vagy CG át akar verni..."), ami belecsalt abba a csapdába, hogy a játék első ~10%-ától az utolsó ~95%-ig mereven kitűzött célomnak ellenmondó befejezést választottam.

    Amint kezdtem kapiskálni, hogy mi a helyzet (T:ToN), eldöntöttem, hogy ezt mélyen titkolni fogom mindenki elől, de az lesz a célom, hogy ha módomban áll, végül átvegyem CG helyét (és potenciálisan asszimiláljam a rokonságot, de ha kell, akkor csak félrehajítom őket, de az utolsó pillanatig ne adjak okot, hogy átlássanak ezen a többiek). De mikor a Sorrow beszélgetni kezd a végén, átverést éreztem, ezért hiába volt ott az eredeti opció, amire mindig vágytam (olvasszuk be a tesókat), inkább arra szavaztam át, hogy azt választom, amit a Sorrow nem akar, tehát "pusztuljon minden". Aztán "jól megkaptam a magamét", mert az hagyján, hogy kitört az őrület Sagus-on (ott eddig se volt normális senki), de buktam a halhatatlanságot, amire nem számítottam. De ezt elfogadtam, hogy én hibáztam és "azt kaptam, amit érdemeltem", ami még mindig nem volt olyan rossz (hé... legalább mind túléltük a "családból", és várt ránk egy hosszú, érdekes élet, plusz megszabadult a jövő a Sorrow-tól, ez is valami...), míg a TW3-nál nem éreztem igazságosnak a "sötét" befejezést, csak megszeppenve pislogtam, hogy végig pozitív karmát próbáltam fenntartani, őszintén mindig arra törekedtem, hogy minél többen minél jobban jöjjenek ki a szarból, nem csak, de beleértve persze Ciri-t is, aztán mégis egy nagy pofont kaptam, amiért nem sikerült helyesen elnavigálnom a 3/4 pontozású lottón, amiről előre sohasem sejtettem, hogy majd fontos lesz a végére nézve (a TW3-ban az volt a "titkolt" célom, hogy Ciri legyen csak uralkodó, akkor is ha nem ettől lesz a legboldogabb, mert így sem jár rosszul, de legalább egy értelmes ura lesz az új nagy birodalomnak, szóval összességében a legkisebb rossz --- helyette Ciri és Geralt is meghalt [legalább is így néz ki a vége], mindez 1, véletlenszerű, burkolt érzelmi hatást generáló döntés miatt :))).

  • #3 Šolaire veterán donki #2
    Új Válasz #3
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Šolaire

    veterán

    válasz donki #2 üzenetére

    Köszi az infókat. Remélem kipofozzák a játékot.

  • #2 donki senior tag Šolaire #1
    Új Válasz #2
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    donki

    senior tag

    válasz Šolaire #1 üzenetére

    Nekem nem nyerte el a tetszésemet ez a játék. Az ára olyan, mintha egy Witcher 3-at vettem volna, a tartalom viszont köszönő viszonyban sincs hozzá...
    Azt természetesen egy percig sem gondoltam, hogy a grafika olyan szinten lesz, de valami aprócska, csekély teljesítményt mégis csak elvártam volna. Példa: ha odaballagok egy tükörhöz amiben látok valamit, akkor legyen a játékban egy tükör amiben látok valamit. De nincs, hanem van helyette valami fényes szürke felszín, és egy szöveges leírás, hogy éppen mit látok benne. De a történet is azon a szinten rekedt meg, hogy ha nyomozni kell, akkor az összes gyanúsított egyformán gyanús, találomra nevezzem meg, hogy kit akasszanak fel.
    A párbeszéd zavaros, mert a párbeszéd ablakban mindig a főhős feje van, és így nehéz követni, hogy éppen ki beszél. Azt mellékesen teszem hozzá, hogy a pár centis, kidolgozatlan alakoknak gyakorlatilag nincs arcuk, ezért teljesen személytelen minden NPC és a játékos karakter maga is.
    Nekem a szabályrendszer sem tetszik idáig (mert kezdetben hamar elfogy az effort és minden második beszélgetés után pihenni kell) de az a legkisebb gondom, azzal tulajdonképpen ki lehet békülni.

    Azért azt semmiképp nem állítom, hogy játszhatatlan, de türelemre intek mindenkit a megvásárlásával. Idővel lemegy az ára és addigra talán a játékot is kipofozzák néhány patch-csel és akkor az ár/teljesítmény mutatója némileg jobb lesz.

  • #1 Šolaire veterán
    Új Válasz #1
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Šolaire

    veterán

    Hangulat nagyon ott van ha olyan jól sikerül mint az Obsidian-tól a Pillars amire nagy az esély akkor nálam tuti vétel lesz a játék.

Új hozzászólás Aktív témák