Új hozzászólás Aktív témák

• #4 szablya aktív tag Gergő_ #3

  Új Válasz 2010-03-10 15:24:05 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  szablya

  aktív tag

  válasz Gergő_ #3 üzenetére

  Ismerjük Nagyon kedves, és különleges lány, nagy tehetséggel.

  Természtesen a Művésznő elkötelezett híve vagyok. De ez egy más dolog Nem csodálkoznék, ha ők ketten összebarátnősködnének
  Apropó, péntek óta alig láttam a Művésznőt, MSN-en sincs fent

• #3 Gergő_ őstag szablya #2

  Új Válasz 2010-03-10 15:19:17 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gergő_

  őstag

  válasz szablya #2 üzenetére

  ti ismeritek egymást? azt hittem egy másik hölgy rajongója vagy itten!

• #2 szablya aktív tag

  Új Válasz 2010-03-10 15:08:06 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  szablya

  aktív tag

  Ez te vagy. Az én kis aranyos (rossz ) angyalkám.

  Remélem megfelelő közeget találsz itt magadnak, és befészkeled magad közénk, (mellém ).

  Puszi neked, Pajkusz Tigrikuszom

  Ja, és fiúk, hoztam ide még egy csajt, lehet köszönködköszönni

  Az éj sötét volt és borús. Csak pár utcai lámpa világított ködösen, hideg volt az éjszaka. Halott volt minden. Utcák, háztömbök, aszfalt és korlátok. Minden. És nem mozdult semmi, hosszú, hosszú ideig. Hideg volt.
  Ugyanez a rideg némaság ült az utcán akkor is, amikor ő megérkezett. Az emberek nem látták. Csak egy valaki. Egy fiú.
  Csendesen jött, aprókat lépett, lassan, szinte suhant a fagyott kő felett. És nem látta senki, ahogyan talpa alatt megolvadt a hó. Nyoma után melegség maradt az úton. Csak a fiú. Aki magában állt az utcán. A tünemény ott ment el mellette. Csillogó, zöld szemeivel csak egy pillanatra megérintette. Aztán suhant tovább. És a fiú is érezte a csodát, ami a nyomában járt. Hirtelen eltűnt a köd, megolvadt a jég, és a fény hirtelen világosságot adott, nem volt többé hideg és csúszós, hanem meleg, és ölelő.
  És nem látta őt senki, csak a fiú. És azt sem láthatták, ahogyan a furcsa angyal rálépett egy színes lépcsőre, aztán egyszer csak eltűnt. Előbb Ő, majd a lépcső. De a melegség ott maradt. És nemsokára felszakadtak a felhők ott fent, és lesütött rajtuk a hold fényes arca, és lenéztek a csillagok. Egyenesen a fiúra.

  És a fiú még nagyon sokáig gondolt a megfoghatatlan angyalra, akinek lépte nyomán minden szép lett, és jó, és amikor őrá gondolt, a leghidegebb éjben se fázott.

• #1 Sonky aktív tag

  Új Válasz 2010-03-10 12:19:55 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Sonky

  aktív tag

  

Új hozzászólás Aktív témák