Új hozzászólás Aktív témák
-
#150
Vakegérke
félisten
Ganz-[HUN]
#149
Vakegérke
félisten
válasz
Ganz-[HUN]
#149
üzenetére
Azt hittem, hogy ilyesmire gondolsz. Nem tegnapi darab.
-
#148
Vakegérke
félisten
Ganz-[HUN]
#147
Vakegérke
félisten
válasz
Ganz-[HUN]
#147
üzenetére
Biztos nem tegnap vitted haza.
Köszönöm, hogy elolvastad.
-
#147
Ganz-[HUN]
addikt
Ganz-[HUN]
addikt
Szép írás, a lopás nem szép.
Én életemben nem loptam, és nem is akarok. itt van egy XT darabokban amit suliból hoztam vissza. már vissza kéne vinni. csak a lustaság
-
Vakegérke
félisten
Köszönöm, hogy elolvastad.
Akkoriban nevelési célzattal könnyen kiszaladt egy felnőtt kezéből egy nyakas, mint ahogy én is kaptam egyet a nénitől fegyelmezésként. Elég volt ahhoz, hogy többé meg se kíséreljem a lopást. Arról nem is beszélve, hogy egy a paraszti becsület, azt elveszteni nem szabad. A jelző egyáltalán nem bántó.
Hogy őszinte legyek, nem emlékszem, hogy valaha is közlekedett volna járatszerű faros a Zalkán. A Volán távolságik, túristabuszok közt akadt jócskán, az 55-ös vonalán is sokáig járt, én nagyon szerettem.
-
Arlekim
aktív tag
Nagyon kedves történet.
Süt belőle a (elnézést a kifelyezésért, de én nem érzem bántónak) paraszti becsület. Én hozzád képest nagyon rossz, és sunyi gyerek voltam
, de az egrest én is nagyon szeretem, ma már alig kapni.
Megnézném a Zalkát is faros buszokkal. Tényleg, akkor még jártak? -
#135
Vakegérke
félisten
donjohnson
#134
Vakegérke
félisten
válasz
donjohnson
#134
üzenetére
Istenem, mennyi emlék ébredt bennem a képeket nézve. Ültem a bejárat előtt a kőszegélyen, rajcsúroztam a folyosókon, szerelmes volt belém egy Ildikó nevű lány...
Igen, erről a suliról van szó.
-
#134
donjohnson
addikt
donjohnson
addikt
tanulságos történetek.
a másodikban említett suli a szervátiusz lesz, ugye? oda jártam általánosba. -
#133
Vakegérke
félisten
moonlight115
#132
Vakegérke
félisten
válasz
moonlight115
#132
üzenetére
Életfogytot. Ebből több, mint harminckettőt letöltöttem. Nem akartam szabadulni, Isten viszont másként gondolta.
-
#131
Vakegérke
félisten
moonlight115
#130
Vakegérke
félisten
válasz
moonlight115
#130
üzenetére
Megadó ölelés volt "büntetésem".
-
#129
Vakegérke
félisten
moonlight115
#128
Vakegérke
félisten
válasz
moonlight115
#128
üzenetére
Az nem bűn.
-
#127
Vakegérke
félisten
Earl_Muttley
#126
Vakegérke
félisten
válasz
Earl_Muttley
#126
üzenetére
Szerintem nincs is olyan ember, aki sose lopott. Ha mást nem, hát csókot biztosan.
-
#126
Earl_Muttley
őstag
Earl_Muttley
őstag
Egyszer.
Egy radírt meg egy százast.
Vissza is adtam. Kis elsős lehettem
-
Hunork
veterán
Kérem szépen, szépen leírtad, mi a helyes!
Gratula!
Én is még nagyon régen elcsábultam, bár nem "vegytiszta" lopás volt a történés. Egy alkalommal rosszul adtak vissza egy kisboltban, én meg ujjongtam, hogy jaj, de jó, felét sem kellett elköltenem a vásárolandókra...kizúgtam a boltból és mosolyogva szeltem az utcát. Azonban mosolyom és jókedvem maximum három percig tartott...úgy éreztem, minden sétáló engem néz, lassan izzadni kezdtem. Aztán eszembe jutott anyukám, hogy mire is nevelt (2 munkahelye volt összesen), és mire tanított. És végül eszembe jutott a boltos bácsi. Mert egy bácsika volt a családi vállalkozásban, nyilván őt tették oda hasznot termelni...és elképzeltem, hogy a nap végén, záráskor szembesül a majd 2 ezer forintos hiánnyal. Szemlesütve, és vérvörös arccal mentem vissza, és megtettem, amit már a fizetéskor meg kellett volna tenni. A bácsi nagyon boldog volt, pedig éppen mérges is lehetett volna. Azt mondta nekem: milyen kevés az ilyen becsületes ember manapság...én meg akárhogyan is magyarázom, de nagyon szégyelltem magam...mindegy, ez az én történetem... -
potyautas
tag
Megint ráakadtam egy régi remekműre. Jó lenne, ha kikerülne a címlapra, hogy többen elolvassák. Szerintem ma már sokan el se hiszik, hogy ez tényleg így történt. Pedig akkoriban nem volt ez egyedi eset. Eszembe juttatott egy esetet. Noha nem én loptam, de nem árultam be a társamat, s így bűnrészessé váltam.
-
Ipse89
tag
Most olvastam el, és most azt mondom RESPECT!
A kisiskolás emlékeimet, és a történetedet összemosva egy élethű békebeli film forgott a fejemben Pedig mai gyerek vagyok 
Egyszer loptam én is, általános iskolában, egy pici tükröt a technika teremből( perizkóp építéséhez volt "előkészítve" Még mindig megvan, az eredeti selyempapír csomagolásásban
Becsület olyan mint a szüzesség a lányoknál... Ha elb@sszák, vissza nem csinálhatják.Barátnőm csak egyszer csalt meg, de ezzel eljátszotta a bizalmát. hiába pedálozott sokáig, és hiába ő volt az első és eddig az utolsó komoly barátnőm, vissza nem engedem.
-
#116
Vakegérke
félisten
FehérTurul
#115
Vakegérke
félisten
válasz
FehérTurul
#115
üzenetére
Hiszem, hogy a néni nyakasának köszönhetem, hogy nem szoktam rá a lopásra. Olyannyira taszít a dolog, hogy még el sem fogadtam semmit, amiről tudtam, hogy lopott. Pedig milyen fincsi tud lenni a mogyorós csoki...
-
#115
FehérTurul
csendes tag
FehérTurul
csendes tag
Minden tiszteletem, Vakegérke! Én így, 16 évesen, büszkén mondhatom, hogy életemben két szem cukorkát loptam. Már aznap iszonyat lelkiismeretfurdalásom volt
, azóta ódzkodom az ilyesmitől 
És a végén azt nagyon szépen írtad, becsület csak egy van -
Vakegérke
félisten
Tudok olyan srácot akit azért cseszegetnek mindig mert nincs pénze a szüleinek(meg ugye neki se).
Egy ember értékei a fejében, és a szívében vannak.
Ugyan mit ér a pénz, ha nem kapsz érte egy pohár vizet a sivatag közepén?"Amúgy is igaz barátot pénzen nem lehet venni."
Ahogy más, valóban értékes "dolgot" sem. Gondolok itt egészségre, szerelemre, és még sorolhatnám.Hozzászólásod köszönöm.
-
Varoz
addikt
Nagyon tuti kis írás. Nem gondoltam volna, hogy ebben a világban még számít valamit is a becsület, tisztesség szó. Nekem igen és úgy látom, hogy itt több embernek is.
Én még egyszer sem loptam, habár kicsi koromban amikor még nem tudtam, hogy a boltban fizetni is kéne akkor volt, hogy a csokit csak úgy zsebre raktam, meg elkezdtem enni(legalább is Mutter ezt mesélte
). Na viszont tőlem már loptak. Havertól pont pár napja lopták el a számológépét és a poén az, hogy a srác aki lopta az vígan használja haver előtt is. 
Az viszont becsülendő, hogy ti legalább csak egyszer "megbotlottatok"(bárki hibázhat csak tanuljon belőle) és többször nem. Na meg bocsánatot kértetek.Én nem értem a mai embereket nekik nem jelent semmit a becsület, emberség, tisztelet. Tudok olyan srácot akit azért cseszegetnek mindig mert nincs pénze a szüleinek(meg ugye neki se). Pedig tök jó fej csak meg kell ismerni. Attól még nem lesz valaki ember mert sok pénze van.
Amúgy is igaz barátot pénzen nem lehet venni.
Ehez a témához kapcsolódik Sub Bass Monster - Igaz vagy hamis című száma.Na ez kikívánkozott belőlem.
Üdv. mindenkinek: VaRoZ -
Vakegérke
félisten
Sotho: Szent László törvénye. "Ki tyúktojásnál nagyobbat lop, vágassék le a keze!"
A muzulmán világban ma is megteszik.V.Stryker: Véleményed megtisztelő, köszönöm.
Ha kutakodsz a blogomban, szerintem találsz még olyan írást, amely elnyeri tetszésed.
Önreklám vége... -
saja
csendes tag
Hú, a mindenit! Tele van hibával az írásom. Főleg szintaktikaival.
Van egy logikai is: az a lány, akivel jóban vagyok, az nem dohányzik, nem kék a szeme. Lényeg: tőle loptam valamit, hogy megtudjam, tudnék-e segíteni valamiben, amihez ég világon semmi közöm nincsen.
Sors: az a lány, akit felidegesítettem, mert virágot, és üzeneteket küldtem neki (elején szerettem volna beszélgetni), plussz meg szerettem volna tudni valamit a múltjáról, az most már ugyanazon a buszon jár be, mint én...
Idén ide költöztek egy saroknyira tőlünk :S.
A történet kiegészítése: Azóta már bocsnátatot kértem, nem vette komolyan. Naponta látnom kell a buszon is (előbbi miatt), iskolában is, s mindvégig falnak kell néznem. Köszönni köszönök. Udvariasnak udvarias vagyok.Egyébként el nem tudnátok képzelni, milyen ember vagyok
. Tavaly mikuláskor mindenkinek megcsináltam a magyar irodalom házifeladatát, és kinyomtattam. Vettem tejkaramellát, szaloncukrot, és hajnalban mindenkinek a padjára raktam mindegyikből egyet-egyet a házi feladatok mellé. Amikor reggel elkezdődött a tanítás, legjobban a tanár örült, hogy végre egyszer mindenkinek készen van a leckéje 
. (Hogy hogyan jutottam be a terembe hajnalok hajnalán, az már egy érdekes dolog...)Kicsit én is úgy érzem, hogy annak a dolognak, amit loptam, vissza kell adjam a többszörösét az életben. Csak ne lennék ilyen dög lusta néha!
-
saja
csendes tag
(Szerk.: picikét sok lett)
Nem tétovázok, elmesélem. (Igen, haboztam egy kicsit, a mesélés általában nagyon nem megy nekem.)
95-ben, (öt évesen) történt először. Tudni kell, hogy én mindig is (már akkor is) el voltam bűvölve a szép lányok látványától (jó, öt évesen lehet, úgy gondoljuk, hogy minden lány elbűvölő, és az öt éves gyerekek minden, a tőlük különböző nemű egyénbe szerelmes. Vagy nem tudom.)
Volt egy lány (hívjuk B-nek) aki szülinapi zsúrt rendezett augusztus vége felé, meghívott engem is, és a legjobb barátomat is, akit négy éves korom óta ismerek, és még most is nagyon jóban vagyunk. Barátomat kérdeztem, mikor találkoztunk náluk (apja fogorvos), hogy "hát mit szeret a B?", mondja "azt mondta egyszer nekem, hogy szeretne málnás Mambát, de anyukája nem engedi neki". Nem pont így, de olyan 5 éves szókinccsel beszélgethettünk, a lényegre emlékszem: szereznem kellett egy pár olyan mambát.
A fogaim azokban az időkben nagyon rondák voltak. A sok cukros teától, amit azért ittam, mert nem voltam hajlandó másmilyet inni, és csak az tudta csillapítani a kruppos betegségem fulladós-köhögős részét. Édesanyámat kérleltem, hogy szeretnék olyan mambát, de mivel valamilyen fura gondolatom miatt nem akartam elmondani neki, hogy mire kéne, ezért úgy gondolta, hogy én szeretném megenni, mert akkoriban nagyon édes szájú voltam. Egyszer aztán mentünk közösen a boltban (Donald kacsás közért, amiből Plus, majd most már Tesco lett). Az édességes résznél, amikor láttam, hogy nem figyel senki, egyik pillanatban zsebre vágtam 4-et 5-öt. Nem vette észre senki. Hazavittem, beraktam egy legós dobozba, az építőelemek közé, és addig a napig nem is vettem elő (kivéve az emléket). Azon a néhány napon nem aludtam jól (mintha általában jól aludtam volna akkoriban az allergiám és a betegségem miatt), de ez más volt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy tényleg megcsináltam-e, én is olyan "rossz fiú" leszek, mint az M, aki a csoport legdurvább, legvagányabb fiúja volt.
Természetesen közben anyámmal mentünk megvenni az igazi ajándékot, mert ugye úgy illik, hogy szülinapra visz valamit az ember. Arra már nem emlékszem, hogy mi volt. Vagy barbi baba, vagy valami más. A gondolataim szinte fájtak, amikor eszembe jutott a legósdobozba dugott édesség.
Elérkezett a zsúr napja. Nem a B-nél volt, hanem a legjobb barátnőjénél: F-nél. Vittem becsomagolva az igazi ajándékot, és zsebben a mambát. Volt valami zene, játékok, társasoztunk. Nassolni való is akadt bőven. Az ajándékokat odaadtuk, elfújta az öt gyertyát a tortán, kicsit még játszottunk. Eszembe jutott a mamba. Nem tudtam elővenni őket. Nem akartam. Az ajándéknak, amit vettünk, nagyon örült, még puszit is kaptam. (Lány létére magasabb volt nálam már akkor is, pedig 3 és fél hónap híján egy évvel idősebb vagyok.) Aztán megkérdeztem, hogy szereti-e a mambát. Mondta, hogy igen, nagyon. Aztán elment barátnőkkel még egy kicsit babázni. A mamba nálam maradt.
Végülis hazamentem és megedtem mind. De nem voltam jobban tőle. A fogaimnak úgyis mindegy volt, de ez akkor nem annyira tudatosult bennem. Inkább az maradt meg, hogy loptam. És én nem szeretek lopni.Ami pedig a vicc: legjobb barátom most júliusban tudta meg, hogy 17 éven keresztül szomszédok voltak B-vel, és nem tudtak egymásról. Azaz, oviban, és a közeli játszótéren találkoztak csak. Meglátogattam, mert szerettem volna vele beszélgetni. Nagyon szép, fiatal nő (ha lehet ezt mondani egy 17 éves lányra) lett belőle. Én nagyon tisztelem a női nemet, udvarias vagyok hölgyekkel szemben, de kicsit sem értek ahhoz, hogyan kell jó barátnőt szerezni. Úgy kezdtem neki a találkozásnak, hogy a születésnapján virágot raktam a kapujukba (pont 17 szálat, csokorban), és becsengettem. De valahogy nem mertem ott maradni, ezért elszaladtam. A kapujuk előtti rész pont látszik a barátomék lakásából. Másnap kérdezte barátom msn-en, mi a fészkes fenét csinálok ott náluk, mert B átcsöngetett hozzá, hogy köszöni szépen a virágot, amit adott adott neki. Írom: "Hopplá! :$ Csak eszembe jutott, hogy akkor van a születésnapja, és hogy már tudom, hol lakik, küldök neki virágot, mert kedves akarok lenni. De még nem akartam elárulni magam, csak egy megjegyzést írtam a virág mellé, ami úgy tűnik mindkettőnkre igaz lehet XD. Szóval csak ismerkedni szeretnék". Erre ő: "aha, persze
. Nem neked, hanem nekem volt autó a jeled oviban, nem emlékszel? Meg amióta az eszemet tudom, ismerlek. Szóval, most komolyan gondolod?? Vagy mi a helyzet? ;)", válaszul én: "nem tudom, csak szeretnék egy megértő, beszélgetős társat talán. Vagy csak valami abbamaradt 11 éve, amit szerettem volna folytatni...", mire ő: "Hát, sok szerencsét. De én a helyedben keresnék valami jó nőt, azt kész 
. Ahogy gondolod."
Beszélgettünk vagy három alkalommal B-vel, elmesélte, hogy járt felénk, mert kíváncsi volt, hol lakom. Mesélt egy rakás dolgot magáról. Szimpatikussá vált a szememben, mármint sok a hasonlóság bennünk. Aztán egyszer megkérdezem tőle, hogy nem szeretne-e a táncpartnerem lenni (12-ben nálunk kötelező partnert választani), mert bepánikoltam, nekem nem jut senki (kevesebb az osztályban a lány, mint a fiú). Ő ezt másképp értelmezte. Röviden: küldött barátomnak egy igen érdekes fenyegető ímélt, utánna tisztáztuk, ő nem szeretne velem találkozni, így meg úgy, mert ő ezt nyomulásnak veszi (persze nem pont így mondta, hanem burkoltan célzott rá, és vettem a lapot). Aztán nem lett se táncpartnerem, se más. Tény, ami tény, a virágot azt a saját pénzemből vettem, de én mégis úgy éreztem, hogy megloptam magam. Persze nem mentem oda csak azért, mert szép, kedves, aranyos. Tudtam, hogy jól tud táncolni. Megkérdeztem a legjobb barátomat, hogy mit tud róla. Itthon mindenki úgy tudja, hogy csak táncpartnernek szerettem volna. Azóta nem beszéltünk.A 11 év során persze volt L, V, K meg G, akiket csak ábrándozva néztem, csodáltam szépségüket, és azt az aranyos mosolyt, amit szünetben, órán néha-néha észrevettem rajtuk. Nem vagyok félős ember. Nem erről van szó. Csak úgy gondoltam, hogy unalmas alak vagyok. Soha nem volt rossz a magatartásom. Mindig rendesen viselkedtem (akárhol). Tiszteltem a másik embert, becsültem a munkáját, figyeltem a tanárokra (földrajz, irodalom, történelem kivétel
). Csak éppen nem voltam/vagyok olyan vagány típus, amilyet érthetetlen okok miatt jobban kedvelnek. Emlékeznek rám? Igen, de csak, mint egy rendes, csendes kis emberkére, aki igaz, hogy meg tudta védeni magát, ha kellett, de nem volt olyan nagy menő, mint az XY. Engem ez soha sem érdekelt. Jórészt tettem magasról ezekre az emberekre. De a lányokhoz nem tudtam, hogy közeledni barátkozás terén, valamiért nem volt közös téma.
L aztán negyedikben elment Törökországba. V hatodikban ment továbbtanulni az egyik ELTE gyakorlóba. V valamiért túlságosan is megmaradt bennem. Mármint az emlékek, osztálykirándulás, órák, szünetek. Nem mintha sokat beszéltünk volna...
K-t pedig kutyaséta során ismertem meg, mielőtt még egy iskolába jártunk volna. Vele többet elbeszélgettem. Néha hazakísértem, meg az otthonától a suliig, de aztán eleve volt, vagy lett fiúbarátja, aki megsértődött azon, hogy kísérgetem. Megértem, viszont fenyegetőzni azt azért nem illik. Barátnő? Nem, nem volt barátnőm. Érte 2000 forintot vettem ki apám pénztárcájából egyszer, hogy vegyek neki csokit. Oda is adtam (belga csoki). Nem derült ki soha. Ellenben abban az időszakban sétáltam vagy 60 km-t miatta. (Persze nem egyszerre)
G az egy kényesebb sztori, de abból se lett semmi (főleg, mert még valóságban sem beszéltünk, legfeljebb köszöntünk egymásnak. Most már azt se, mert barom voltam
). Röviden ennyi. Hosszabban pedig annyi, hogy szerettem volna megismerni, meghívtam fagyizni, sétálni, (és persze arra gondoltam magamban akkor, hogy segítek neki a fizikában, mert ahhoz értek. Szerettem volna tanítani neki) de nem akart. Utánna vártam 3 hónapot, és megint megpróbáltam. Vártam nagyon sokáig vártam, de nem lett semmi. Aztán hallottam innen-onnan, hogy valami régi fiúbarátjával voltak gondjai, amit nem hevert ki. Én segíteni szerettem volna, de nem tudtam hozzászólni a témához. (erre az időre már zavarta, hogy szeretnék vele találkozni, nem tudom, miért, és ezt szerettem volna megtudni titokban) 2007 nyár végén megismerkedtem az egyik barátnőjével. Nagyon rendes lány, kedves, megértő, és szomorkás.Most pedig a naplóbejegyzésemből kimásolok pár részletet, ami ide tartozik. Mert amit loptam, az nem volt szép dolog, és nagyon ostoba dolog volt.
"2005 nyara. Változás történt. Van, akit már soha többet nem látok, pedig ismertem. Vége az
iskolának. Jövőre már szakközepes leszek. Direkt nem beszéltem az egyik legjobb barátomról
(mert van olyan is, az mindig kell), KZ-ról, akivel ovóda óta ismerjük egymást. Az emberek mindig
a főbb dolgokról - barátok, társaság, név, idő, hovatartozás, személyiség - kezdenek el írni.Elkezdtem sokat netezni, csevegni. IWIW-re még nem regisztráltam, pedig kaptam meghívót. Úgy
gondoltam hülyeség. Úgy gondoltam ez az egész szociális közösség hülyeség. Kérdések merültek
fel bennem, hogy miért nem lehetne egyedül fejlődni, tanulni. Sajnos ezekről nem én tehettem, hogy
így alakultak. Mindenképpen meg kell ismerkedni emberekkel. Nyár végén volt az első találkozásom
az új társaimmal a gólyatáborban. Érdekes volt. Sok tapasztalatot szereztem. Gyakran gondolok
arra, hogy jó lenne megint onnan kezdeni ezt az egészet. Mert sok dolog van, amit elrontottam.
Elrontottam, mert nem viselkedtem természetesen. Direkt nem viselkedtem természetesen, hogykiszámíthatatlan maradjak. Ma sem ismernek eléggé ahhoz, hogy akár visszaélhessenek vele.
Viszont elrontottam. Keveset beszélgettem. Keveset barátkoztam, és csak az azonos
érdeklődésűekkel. Kerültem a társaságot. De nem annyira, mint Benji. Ő egy egészen elképesztő
személy. 3 év alatt szinte 30 mondatot, ha kinyögött. Azok is főleg tőmondatok voltak.
Emlékszem, rögtön megtetszett egy lány. Nem, nem az, akire az az olvasó gondol most, aki ismervalamennyire. Kék megigéző szemei voltak. Pompás, hosszú, sötét barna haj. Közepes testalkat.
Valamerre messzebb lakott. Nem tudom, hol. A tekintetében volt valami. De már nem emlékszem.
Sajnos 10. után elment külföldre tanulni. Utánna csak néha láttam, amikor lent találkozott a
cigarettázó csapattal. "Pöfögő osztag". Egészségtelen, halálos egy szenvedély betegség. Nekemundorító. Kilencedik és tizedik osztály beli tervem a következő lett volna: ismertem egy lányt
már kutyasétákról, aki szintén a mi osztályunkba járt. Azt hiszem tudtam, hogy van fiú barátja,
de szerettem volna megkérni, hogy lehessünk együtt egy kis ideig. Relatív a kis idő, tudom.Valahogy szerettem volna meglátni valamilyen reakciót a másik lánytól, ha megtudja ezt. De
nem igazán sikerült. Keresztbe tettek nekem. Lehet, hogy alig kitervelt, de céltudatosan, szinte
eszközként akartak engem felhasználni, egy szerelmi kavalkád összekeveréséhez. Ezt még ide
sem írom le konkrétan, mert fájt. Fájt, amit műveltek, és hogy képesek ilyenre az emberek.Legfeljebb bemásolom valahonnan, ahova már leírtam...
###
Folytatván az előzőt, időközben megtetszett egy másik leányzó, aki pont a suli mellett lakott.
Na, "házinyúlra nem lövünk" - gondoltam. Aztán 2007 márciusától kezdve érdeklődtem iránta.
Ezek után, hogy az én hibám volt, mert nyomultam (kb. 4-5-ször, ha meghívtam egy kis
fagyizásra, vagy sétára), vagy az ő passzív ellenállása volt, de meguntam, és névtelen szeretőként
(anonym) küldtem neki virágot. Meg akartam ismerni őt valahogy. Akárhogy. Bárhogy. De soha
nem nyílt alkalmam beszélgetni vele egy kellemeset. Lehet, hogy akkor rontottam el, amikor
2006 áprilisában hozzánk jött az osztályba, és nem kezdtem el vele ismerkedn? Ki tudja.
Teljesen mindegy. A barátnője másnap rögtön rámkérdezett, hogy én küldtem neki a virágot,
és, milyen szándékkal. - Na ennek az egésznek lőttek... ha már ennyire belekevertem magam. -
Nem tagadtam semmit sem. Elmondta, hogy nem lenne jó ötlet, mert nincs túl még valamin.--- Ekkor kezdődött el a kíváncsiság, mely az emberi tudat legbelső, érzelmektől terhes részére
fordult. Meg akartam tudni az előéletét. ---A figyelmeztetést, ami a virágküldözgetésre irányult semmibe vettem, nyár vége felé megint
gondoltam egyet. Asszem iskola kezdetekor már kiderült, hogy én voltam. Lehet, nem kellett
volna elkezdenem ezt az egész őrűltséget, de akkor mi az élet nehézsége? Közben más dolgok
is történtek, új barátokra tettem szert. Megismerkedtem azzal a lánnyal, akiről még az egésznek
az elején szó esett. Dióhéjban megszereltem egyik barátommal (aki szerelmes belé) a laptop-ját,majd 6 hónappal később visszaéltem a gépe backup file-jaival, hogy kiderítsem végre, mi a
gondja annak a lánynak, aki megtetszett nekem. A kíváncsiság, az őrűlet, a szépsége által keltett
hatás addigra teljesen megbabonázott. Még rendőrségi ügy is keveredhetett volna ebből.
Szerencsém volt, hogy a barátom volt. Addig. Most, 5 hónappal az eset után megint kibékült
velem. Elmondta, hogy ő is tett hasonlót, amiatt, hogy megszerezze az általa szeretett újságos fiút.Nevet nem mondok. Túlságosan is nyomultam, pedig nem szokásom. Vettem poénból egy
"Achtung panzer!" feliratú pólót, mely elvileg a nyomulós típust jelképezi. Az még nem lett volna
annyira gond, hogy más ember személyi jogait sértettem meg, de csináltam egy nem létező
ember profilt interneten. Elláttam e-mail-el, msn-el, iwiw-el (trükkösen), de úgy, hogy ne lehessen
kinyomozni kié. Aztán nagyon ügyes voltam, és lebuktattam magam. Mert közbelépett a
lelkiismeretem, aki azt mondta, hagyjam, hadd derüljön ki. - Ostoba vagyok! - mondtam. Ha csak hagyom,
hogy kiderüljön, az rosszabb, mintha egyenesen megmondanám!! Látjátok, ezért nem jó, ha a
hülyeség, a lelkiismeret és az a képzelgés, hogy "hagyjuk, hogy a másik magától rájöjjön, mert azt gondoljuk, hogy
ezzel logikát fejlesztünk" összekeverednek, mert akkor bumm! Kész a katasztrófa. Jelenleg, egy
elmebeteg állatnak tart a másik profilján, amit azért csinált, mert a másikat törölte. Hülyeség.
Ha egy elmebeteg állat elől el akarunk rejteni egy profilt, akkor fogadjunk fel egy hacker-t.
Internet az egy képlékeny dolog. Nem biztonságos, ha nem értünk hozzá. Sajnos ezt több
ember nem érti meg. Azt hiszik, jól el vannak a biztonságos kis netes lapjukon, e-mail fiókjukon,
stb.. A biztonság csak akkor áll fenn, ha okosan választunk bizonyos dolgokban. Jeszó,
nyílvánosság."
Azóta annak a lánynak, akit nem szeretek, nagyon sokat segítettem. Tanítottam neki történelmet, matekot, segítettem számítógépes ügyekben, kisegítettem pénzügyileg (nem, nem lopott pénzzel). Neki most már van egy nagyon rendes fiú barátja, akit meg is említettem az idézetemben. Teljesen korrekt volt velem szemben.
Kb. ennyi.Édesanyámnak sok dolga van, apám munkát keres (közvetetten az EU miatt talál kevesebbet...). Nővérem egyetemista. 7-8 éve nem ölelt meg senki úgy, hogy tudtam, nem kényszerből teszi, hanem mert szeret.
Nem emlékszem, hogy még loptam volna valamit amiatt, mert tetszett nekem valaki. Viszont sütöttem süteményt is, faragtam faszobrot, rajzoltam és virágot vettem. Ezeket pedig csak azért tettem, mert szerettem volna kitűnni, hogy megismerjenek, vagy csak egy lelkitársat kerestem.
-
saja
csendes tag
Tetszett a történet, és a paródiája is. Igazából én is loptam már...
Csak fáradt vagyok most leírni, hogy mind a két történetet és a kommenteket is elolvastam. Viszont az én lopásaim lányok miatt történtek.
Sok más dolog is eszembe jutott a lopáson kívül ezek miatt. -
Vakegérke
félisten
Egorov: Most is van egy a fiókomban. Igaz, hogy nem használom, de legalább eszembe jutott róla, hogy megírjam botlásom.
Orsyka: Elcsórtad a tollam? Na várj csak, én is elcsórom a tiédet. Ez nagyon tetszik.
Ami pedig a biztonságiakat illeti, ha nem ismerős üzletbe térek be, hamar felfigyelnek rám. Topis manus vagyok, hetenként egyszer borotválkozom, a hajam a vállam alá ér. Mindehhez már elég idős is vagyok.
Nos, ha kiszúrom, hogy felfigyelt rám valaki, rögtön le is támadom. Kérdezgetem, hogy merre található ez, meg az, hivatkozva látás problémámra elolvastatom vele a használatit, meg ilyesmi. Természetesen mosolygós, udvarias vagyok. Hamarosan keresve sem találok biztonsági őrt, mert ha meglát, már menekül. -
Orsyka
tag
Én egyszer loptam egy tollat osztálytársnőmtől kábé 8 évesen, mert Ő is ellopta az enyémet. De onnantól sohatöbbet. Körülöttem loptak, de én nem mentem bele.
Én azt szeretem nagyon, amikor a biztonsági őr követ, de ha ránézel, gyorsan elnéz a másik irányba. Volt egy ilyen nénike (!) az óbudai madaras tesco-ba, aki egy kosárral a kezébe mászkált, amibe egy kiló kenyér volt. 5-en beszabadultunk és a többiek megtámadták a műszaki cikkeket. Én csak mászkáltam fel-alá, mentem párom után, mindenki nézegette azt, ami neki tetszett. Egyszercsak megjelenik a mámi és meredten figyel minket. Egyik srác szól, hogy lesnek minket. Semmi olyat nem tettünk, amiért kiérdemeltük volna a figyelmét, mert annak ellenére, hogy 5-en voltunk, kultúráltan viselkedtünk, és csak nézelődtünk, meg megbeszéltük kinek mi kell. Na erre nekünk se kellett több, elkezdtünk bent ökörködni, a kekszes zacskókkal dobálni egymást, meg ki-be pakolni a cuccokat a kocsiból, és vígan nevetgéltünk. Persze az árnyék futott mögöttünk végig sunyiba, de 60 évesen elég nehéz volt neki. Egy jó fél órát szórakoztunk bent, mire végül is sikerült bevásárolni. Elértünk a kasszáig. Pakolunk ki, egyszercsak azt vesszük észre, hogy jobbról sonfordál felénk 2 debella biztonságiőr csávó, máme mögöttünk nagyba walkie-talkie-n nyomja. Sorra kerülünk. Párom megy előre, biztonsági őrök ugrásra készen. Semmi. Erre hülye haver (amelyik észrevette a nőt), elkezdett vinnyogni, mintha megszólalt volna a kapu. Sírtunk a röhögéstől, a két biztonsági őr csávó elment, de elég csúnyán nézték a mámét, az pedig befutott a WC-be szégyenébe. Utána gondoltuk majd legközelebb visszamegyünk, és valaki a háta mögé oson és bedob valamit a kosarába, mert ha kifutna a kapuk között, égés lett volna neki, ha megszólal. Végül nem jutottunk oda vissza, de ez a kaland örökké emlékezetes marad -
válasz
Vakegérke
#88
üzenetére
Kicsit késve, de itt
Szerencsére nem felejtettem el elvinni a radírokat, de majdnem elfelejtettem odaadni. Mikor eszembe jutott, felmarkoltam őket a hátizsákból, majd pár volt osztálytársamhoz odamentem. Elmondtam a sztorit, nevettek, de meglepődtek a radír láttán, hogy a régen "kölcsönvett" radírt szeretném pótolni, egy újjal. Mindenki megköszönte, én meg mentem tovább, egy másik csoporthoz, akik épp a tanárokkal beszélgettek. Ott volt az a tanár is, akik elsőben és másodikban tanított minket, így ő is tudhatta a sztorit. Amikor belefogtam, egy-két gyereknek derengett valami, emlékeztek rá, színtúgy a tanár is. Elnézést kértem, és mindenkinek adtam egy-egy radírt, mivel színesek voltak, lehetett választani
A radír nagyja már el is fogyott, tartoztam még egy körrel, volt még egy csapat ahol nem jártam. Odamentem, vártam egy kicsit, amíg befejezik a sztorit, majd szót kértem, és ott is elmondtam a történetet.
Mivel ez már később volt, mint a többi, így az ottlévőkben már némi alkohol volt, így elkezdték parodizálni a jelenetet, szóval mindenki lazán vette, és nekem se volt olyan kínos. Szétosztottam még jópár radírt. Egész végig izgultam, hogy mit fognak szólni hozzá, de végülis jól sikerült mindenKöszönöm az írásod, lehet, enélkül nem tettem volna meg mindezt
-
"amelyre anyámék is neveltek. Becsület. Ebből csak egy van."
Ezzel mindent elmondtál. Azt is, ami a mai világban kihalóban van.
Nagyon tetszett amit írtál! Magamra ismertem, amikor egy csokit dugtam el, aztán anyám visszavitt a boltba, és vissza kellett adnom. Érdekes, ilyenkor mindig feljönnek az emlékek, amik amúgy észbe nem jutnának... -
Vakegérke
félisten
megyeri: Véleményed köszönöm.
Játékos: Üdvözöllek. Nem szoktál írásokról véleményt alkotni, ezért megtisztelő kitüntető figyelmed. Köszönöm.
Lesz még írás, legfeljebb nem a megszokott sürüséggel.guga: Gyerek korban csíny a lopás, hiányzik a felelősség tudat. Ha az a fal hamarabb adja a másikat, kevesebb csokit ettetek volna.
A Triple Sec "körömlakk", bár lehet tőle csacsi módra bólogatni. -
guga
Közösségépítő
Na ez jóvót
Fenébe, én nem voltam ilyen szerencsés, vagy, ahogy vesszük. Én szó szerint rengeteget loptam boltból. Melba csokitól kezdve a legmárkásabb cigarettáig, jó érzés volt kisétálni vele. Mikor nagyobbacska lettem már javában szeszeltünk suli után, és enyém volt a feladat, hogy szerezzek fél liter triplisec-et minden nap
Addig jár a korsó a kútra, egyszer megcsíptek egy nagy dobozos cukorral Butterfly, szép, csinos bordó doboza volt.
Hazakísértek nagyanyámhoz, a fal adta a másikatÁltalános suli után leszoktam róla, lehet megkomolyodtam, vagy a fene tudja.
-
Imibácsi
aktív tag
Most, huszon éves fejjel én is így teszek ha hasonlóra kerül sor, bár hála istennek ez nagyon ritka. De akkoriban kb. 8 éves kissrácként szembeszállni 20-30 "társammal" úgy, hogy másnap ugyanabba az osztályba kell belépnem, nem akartam. Nem is lett volna értelme. Tudod, van az "igazság", ami a valóságosan megtörtént eseményeket takarja, és van a "kollektív igazság", amikor mindig az a hiteles verzió, amiről többség azt mondja, hogy igaz. Mai világunkban természetesen az utóbbi tapasztalható 99%-ban, csak én ezt alsós kissrácként tapasztaltam először. Az önbíráskodásról nem is beszélve.
-
Játékos
addikt
Szia Egérke!
Illetlen vagyok, természetesen mindenki mást is üdvözlök!
Ismételten jó érzés volt olvasgatni, nem csalódtam benned!
Annyira őszinte voltál, de én most annyira nem leszek, mert akkor egy kicsit hosszabb lenne a történet, mint a Tiéd...
Várunk továbbra is bármilyen történetet, illetve akármilyen írásos megnyílvánulást Tőled!Robi.
-
megyeri
tag
Pár éve én is elhagytam Sárváron a telefonom és a pénztárcám. Sokat kellett várni a vonatra, és aztán hirtelen bemondták, de már ott is volt a vonat. Én felkaptam a táskáim, de elfelejtettem, hogy a padon magam mellett volt a telo+tárca. Akkor megfogadtam, ha egyszer találok egy pénztárcát, én még a pénzt is visszaadom!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ami az írást illeti, fenomenális!
Folyamatosan azon jár az agyam, nekem volt e hasonló esetem, de nem jut eszembe olyan, hogy loptam volna... Általános másodikban ('89 tavaszán) viszont hazamenet, még az iskola mellett megállított 2 gyerek. Pár évvel lehettek idősebbek, és azt állították, hogy ismerjük egymást. Már nem emlékszem milyen ürüggyel, de elérték, hogy hagyjam, hogy a táskámból kivegyék a tolltartómat, aztán vissza tették... Mai napig ha ilyen gyerek csínyekról van szó eszembe jut ez az eset, mert nem értem, hogy lehettem ilyen hiszékeny. Nem loptak el semmit, mert gondolom pénzt kerestek, és hol tarthatna egy gyerek pénzt, akinek nincs pénztárcája, ha nem a tolltartóban?
Minden esetre én még fel tudtam úgy nőni, hogy nem volt szükség rá, hogy pénz legyen nálam. A legrosszabb, hogy ma is megvan még bennem ez a hiszékenység, vagyis minden vadidegen ember felé bizalmam van, pedig előbb ki kéne érdemelniük... -
-
uwel3168
csendes tag
Bár én nem loptam eddigi életemben, inkább tőlem próbáltak.......
Egyszer egy akkori iskolás oszttársammal legóztunk, s el akart kérni egy építőelemet amiből már csak két darabom volt. Jószivűen oda is adtam neki az egyiket de azon a minta kopottabb volt s ő azt akarta, de azt mondtam hogy nem kapja meg. Legóztunk tovább, mikor kiszúrtam a nagy halomba hogy nincs ot csak a kopott. Mondtam neki hogy adja vissza, persze tagadta, de végül visszadta. Mondanom sem kell többet nem játszottunk együttEgy más eset, ami már komolyabb tartalommal bírt az tavaly történt velem....
Tárnokon volt a forgatás..... A kocsiból kivettem a kabátom, s valószínű hogy akkor esett ki a pénztárcám. Ezt sajnos csak pár órára rá vettem észre mikoris már hajnal volt.....
Kerestem de nem találtam viszont indulnom kellett haza az utasaimmal. Mire hazaértem bevillant hogy hol hagyhattam el. Örsről vissza tárnok.... Nem találtam.... hazavezettem, szombat megint meló jogsi s minden egyéb papír nélkül. Visszaértem Tárnokra mikoris kollégáim szóltak hogy találtak egy pénztárcát, persze üresen.
Mindenem kiszedték belőle.... A pénz nem is érdekelt volna, hiszen az én hibám volt hogy elhagytam, de az irataimat miért kellett kivenni??????? Vette volna ki a pénzt, a többit meg dobta volna el valahol. (tudom hogy nem dobta el sehol mert kb. aznap 2 órán keresztül jártam a környéket). (Azt meg mondanisem akarom hogy, bár nem gyanusítgattam senkit soha ez ügyben, s nem is akartam mivel én voltam a hibás de a stábon kívül nagyon senki nem volt fent a dombon.) -
-
#62
Poppymester
csendes tag
Poppymester
csendes tag
Ezt valóban jó volt olvasni! Manapság már nem sok ilyen becsületes ember van
-
edipqe
senior tag
érdekes kis vallomás. Egy tisztességes embertől. Érdekes, és fura. MAnapság sokan akik lopnak alá tudják azt támasztani érvekkel, néha még azt is mondom, h teljesen igazuk van.
DE ezek serint vannak még olyanok akiknél ez nem elvi kérdés, és nem a jogosan teszem vagy sem kérdés, hanem igenis tabu. Fura de dícséretes!
-
deicide
veterán
Én is visszaemlékeztem most egy a veszprémi diákévek alatt történt esetre, amikoris a boltban haverommal vásároltunk és minket is nagyon figyelt az őr. Erre összenéztünk és tudtuk mit kell csinálnunk, ugyanis ráértünk...Fogtunk borotvapengét, ami a pénztár mellé volt kirakva, majd homlokomra csapva mondtam, hogy elfelejtettem valamit, aztán újra hátramentünk a boltba, a liszteknél leraktuk a pengét és hoztunk egy zacskó cukrot. Persze az őr észrevette, hogy nincs a kosárban a cucc, be is vittek, kipakoltattak és persze nem találták meg a cuccot, aztán amikor tanácstalanul mondták, hogy mehetünk, akkor szóltunk, hogy a liszteknél megtalálják a csomagot. végül futás lett, mert kicsit dühös lett, hogy beszívattuk...
-
#55
concret_hp
addikt
concret_hp
addikt
ilyen radírom még nekem is volt, pedig te már akkor is felnőtt ember voltál amikor én iskolába mentem először
jó írás -
Vakegérke
félisten
Nos igen.
Talán tudat alatt dolgozott bennem a szégyen, hiszen nem dicsőséges tetteimről meséltem.Volt, és lesz is még olyan írásom, amely témájánál, a történteknél fogva egyszerűen nem írható meg úgy, hogy játékos legyen.
Itt van például az Annuska nem tudott sírni című. Egyszerűen nem tűri a játékos, könnyed hangvételt. Nagyobb tragédia annál.Egy biztos, szeretek játszani az érzelmekkel. Meg is teszem, hiszen elsivárosodott világunkban egyszerűen szükség van egy kis érzelemre.
Talán kiviláglik írásaimból, hogy mosolyt igyekszem mások arcára csempészni, avagy könnyeket csalni a szemekbe. Viszont nem kívánok gyűlöletet, haragot kelteni."Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell..."Talán elmondhatom magamról, hogy bár minden körülmények közt önmagam adom, megtanultam.
Komédiázom, ha szükségét érzem, és komédiázom, ha ezzel bárkinek örömet szerzek.
Kacagok, hogy jókedvre derítselek, és sírok, hogy meglásd mások szemében a bánatot, tragédiát.Hujikolp: Látod, ha csupán ennyi egy enyészetre, feledésre ítélt írás haszna, már megérte publikálni. Majd figyeld csak, hogy a kiosztogatott radírok okozta nevetés mennyire takar titkolt elérzékenyülést.
-
CimbiX
aktív tag
Erdekes, es kicsiket mas stilusu talan, mint irasaid java resze. Vartam mar eme uj irast, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül
En azt hianyolom belöle piciket, ami többnyire hihetetlen termeszetesseggel arad az irasaidbol: a jatekossagot.
Ettöl függetlenül a hangulat jo szokasodhoz hiven magaba szippant. -
Vakegérke
félisten
Köszönöm az újabb hozzászólásokat, véleményeket.
elit_hun: Ismerős a véletlen lopás. Egy manus véletlenül levert a háztartásiban a pultról egy halom teamécsest. Segítettem neki összeszedni. Láttam, hogy furcsán néz, csak nem tudtam miért. Fizettem a kasszánál, raktam zsebre a vásárolt akármiket, mikor észre vettem, hogy mi van a zsebemben, na mi? Egy teamécses, bizony. Egyszerűen belepottyant, amikor a manus tarolt. Ő látta, én nem vettem észre. Természetesen vissza vittem a helyére, közben megköszöntem a manusnak, hogy meglepett vele, egyúttal megkértem, hogy legközelebb kerüljön engem nagy ívben.
Hujikolp: Ez a radír osztogatósdi óriási ötlet.
ati012: A biztonsági őr csak a dolgát végzi. Figyel, és kész. Figyeljen csak, azért tartják. Engem bámulhat, nem zavar. Bár jó módszerem van lerázni, ha mégis, korábban leírtam már.
-
ati012
őstag
Érdekes, tanulságos irás. Teljesen belemerültem. Gratulálok!
A biztonsági őrökről:
A biztonsági őrök minket mindig néznek, hogy most ez a szakadt punk külsőnknek tudható be vagy hogy fiatalok vagyunk azt nem tudom. De amikor már feltünően stiről minket beszólok valami értelmeset, jól hallhatóan: " Na, hozd azt a láda sört póló alatt" vagy valami hasonlót. Nem szeretem a biztonsági őröket, mindig belekötnek az emberbe. -
A radírral nekem is voltak gondjaim
Talán elsős lehettem, és valahogy mindig elhagytam egy csomó cuccot. Cerkák, radírok, színesek, hegyező stb... Nem is tudom már mi vitt rá, valószínűleg az, hogy nem volt radírom. Az osztályból, szünetben, amikor nem volt bent senki, bementem és körbejártam, és egy csomó radírt elszedtem, nade nem mindet, mert az feltűnő lenne, hogy egy szünet alatt mindenkinek a radírja eltűnik, így csak a felét szedtem össze. A zsákmányt a táskámba rejtettem, és már szinte dugig volt. Persze, hogy ne legyen feltűnő, nekem sem volt radírom, így a másikét kértem el, ha éppen kellett. Hogy utána mi lett a radírokkal, már nem emlékszem, és arra sem hogy lebuktam volna egyszer is.
Viszont, hamarosan lesz egy osztálytalálkozó, ahol mindenkinek adok egy radírt, kárpótlásul a régi történtekre, mert tudom, hogy nem volt szép tett, habár ők erről mit sem tudnak, de legalább visszaadhatom azt, amit régen kölcsönvettem. -
elit_hun
őstag
Én egyszer loptam, akkor is véletlenül, elemet
Az volt, hogy lehettem vagy 9-10 éves, mentem ősökkel vásárolni, mondtam: kell elem a távírányíthatós kocsiba, ők meg mondták, ok menjél és vegyél. Le is vettem az element a polcról, de hülye voltam, és a zsebembe raktam, persze a pénztárnál megszólalt a riasztó, volt nagy röhögés, amikor kiderült, hogy elemet "akartam" lopni -
Mcray
senior tag
A radíros eset velem is megtörtént, de én nem adtam vissza hanem onnantól minden alkakolommal a sajátommal segítettem ki a srácot, akkor is amikor már rég volt neki másik, de nem találta. Így én is 5 évig vezekeltem és közben legalább 10 radír használódott el.
Az életben va valamit "eltettem" mindig annak a 10 szeresét adtam vissza, ha anyagi értékben nem is, de eszmeiben.
Ma is sokszor megfordul a fejemben a lopás gondolata de mindig a másik felem győz.
3 éve heti Sziget belépőt vettem 11000 Forintért és a lány 2 jegyet adott, ami teljesen fedte egymást. Én reflexből megdörzsöltem és kettészedtem majd visszaadtam, hogy ez nem engem illet. Mondanom sem kell hogy a boltban mindenki meg volt győződve hogy csak ÉN NEM VAGYOK NORMÁLIS. De nem bánom, mert 24 éves fejjel már büszke vagyok arra hogy többet adtam a világnak, mint amennyit elvettem.
Az írás fantasztikus volt. Köszönöm, hogy megosztottad. Üdv
-
mokus1
addikt
Hát nekem is volt egy zürös ügyem.8éves lehettem imádtam a csokit be is mentem a boltba Ekkor táskába betoltam 2doboz csokit, tettem volna még egyet a zsebembe de akkor buktam le kiküldtek a boltból.Akkor még örültem h a 2doboz megmaradt de így utolag belegondolva hülyeség volt 100db csokit kihozni a boltból.
De ha nem történénnek ilyenek unalmas lenne az élet.Azóta megjegyzem megem fordult a fejemben hasonló akció. -
Snowy_owl
őstag
Jó az írás. Én egyszer loptam de az részemről nem is volt igazán lopás. Kb. 4éves voltam és anyával jártunk a jól megszokott közeli kisboltba és arra emlékszem, hogy "elemeltem" egy csokit. De az még igazán nem is volt lopás részemről, mert még nem is tudtam igazán, hogy ezt ki kell fizetni.
Másik lopásra nem emlékszem. Remélem nem is volt. Viszont tőlem már loptak. Az akkori szomszéd kisgyerek ellopta a piros helikopterem. Igaz utólag kiderült de addigra megfürdette a homokba. -
Pörp
senior tag
Gyerekkorunkban én és ikrtesóm (lány
) egyszer a szomszéd sráctól loptunk lego építőelemeket, amiket aztán nem szívesen építettünk be, valahogy mindíg kikerültük őket, így vissza is loptuk mindet, de szerencsére a srác ebből semmit se vett észre. Szemet vetettem még a Gijoe katonájára is, de azt már nem loptam el -
Vakegérke
félisten
Nos igen, az emlékek...
Jópár kollégám olvasgatja írásaim. Egyikük olvasván Csipkés álmok című írásomat, meglepett egy flakon igazi tehéntejjel. Belekortyoltam, aztán kikotródtam az udvarra. Nem akartam, hogy lássa párás szemeimet. Egy korty elég volt, hogy feltoluljanak gyermekkorom emlékei.
Ami a biztonsági őröket illeti, engem is kedvelnek. Mikor kiszúrom vizslató tekintetét, akkor eléje állok, hogy de jó, hogy látom, árulja már el, merre találok fagyasztott rántotthúst. Néhány mondatos beszélgetés, aztán leszoknak rólam.
lapa: Na, akkor Te tudod, mi fán terem a pofon...
-
]Phobos[
senior tag
Jah, igen a bolt. Mutterom olyan típus, aki haza is hoz a munkájából, és hát elég nagy szagyorral mászkál. Meghát aki látott igazi női menetfelszerelést, el tudja képzelni. A lényeg, hogy bizti őr megállította, hogy ellenőrizze( nem tom miért amúgy ). Mutterom munkából fásultan csak annyit mondott, hogy jó, és elkezdett mindent! kipakolni a táskájából és a munkapapírokkal teli szatyrából. A végén hetyke kis domb lett a dolog vége, persze nyílván nem tett zsebre semmit, a biztiőr meg úgy égett állítólag, hogy paprika vörös volt a feje xDDD Csak habogott, h csak a munkáját végzi... wehehehe
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Másik, sulifogászat, hazafelé, mindenkinek kopog a szeme az éhségtől( én+2 haver ). Irány az ABC. Én vettem kömény 1 zsömlét, mert volt nálam néhány 1-2ft-os. Haverjaim meg már sikítottak, hogy menjünk. Igen ám, csakhogy biztiőr elkapott, és hátravitt. 1ik haverom 1 zacskó cukrot akart behúzni, a másikat meg be akarta vitetni, mert kiskorú és cigit vett. A poén, hogy csak azért volt ideg a csóka, mert mi már akkor a 6. group voltunk, akiket aznap reggel megfogott a fogászatról hazafele menet. Nyihahaha
-
glacious
addikt
Boltos eset nálam is volt (úgy 12 éve). Láttam, hogy állandóan engem követ a biztonsági őr, nem értettem miért. Fel alá járkáltam hosszú percekig az üzletben és nem tudtam eldönteni, hogy túró rudit vegyek vagy mást (akkoriban még volt csokival töltött). Ebben közrejátszott, hogy a pénzem csak az egyikre volt elgendő és a nagy dilemmában, betettem kosárba, visszaraktam, átmentem a másikhoz stb... A végén megszületett a döntés, a túró rudi lett. Másnap húgomal mentem, mutattam neki, hogy az a biztonsági őr engem követett előző nap. Na aznap sem volt másként, akkor már kicsit pipa lettem, hogy miért negem követ, közben szétlopják a boltot. Következő nap már az eladók is furcsa szemmel méregettek és el lehet képzelni mennyire megalázó tud lenni. Tűrtem kb. egy hétig a dolgot, de ha betellik a pohár, akkor nagyon betellik. Amikor szóvá tettem, hogy ugyan miért követ, azt mondta, hogy látta már, hogy loptam. Ilyenkor ugye felmerülnek olyan kérdések az emberben. ha látja, akkor miért nem kap el, hívja a rendőrséget vagy valami hasonló. Lehet az volt a problémája a kedves őrünknek, hogy 16 évesen nagyobb voltam nála a 190 centimmel, ki tudja már sosem derül ki
ui.: Nagymamám kleptomán amúgy, hál' istenek nem örököltem ezen génjeit, elég vicces volt mindg viszarakosgatni a szatyrából a dolgokat
-
Igen, éretten volt finom, de sokszor nem tudtuk megállni és leszedtük még nyers korában.
A szilvát is szerettem régen, azt sem ettem már vagy 10 éve (mondjuk a szilvát megutáltam...).Visszaadni sajnos nem tudja senki, max. csak felidézheti. Akkor szoktam egy-egy szeletet visszakapni az életből, amikor "hazamegyek" Borsodba, nagyszüleimhez (azaz már csak a két nagyanyámhoz). Nem tudnék már ott lakni, de nem is tudnék úgy meglenni, hogy nem töltök el pár napot/hetet vidéken, a szülőföldemen.
Franklin: Mindenhol máshogy mondják... Lényeg hogy egyre gondolnak.
-
Vakegérke
félisten
"...a sors egyenlített..."
Igen, szokott. Mikor másodállásban taxiztam, hogy legyen némi pénzem megházasodni, az egyik utas kiszállás közben elejtett egy ötvenest. Nagy pénz volt ez akkor, 3.50 volt egy kilométer. Eltettem. Vagy két fuvarral később meglépett az utas fizetés nélkül.
-
Vakegérke
félisten
Köszönöm a hozzászólásokat, véleményeket.
Feltételezhető, hogy nagyon sok embernek vannak hasonló emlékei.
vosimo: Akkoriban kevesen engedhették meg maguknak a drága cuccokat. Arra már nem emlékszem, hogy lehetett-e kapni egyáltalán a szóban forgó radírt. Például Parker tollat tuti nem, így akinek küldtek a rokonai, az virított vele, de nagyon.
-
mrdan206
tag
Nekem is van hasonlót történetem. Mentünk haverokkal TACSKO-ba, szépen vásárolgatunk fizetünk, és mikor megünk ki az ajtón vagyis mennénk ki a biztonsági őr férrehúz, hogy elleőrnizné a számlát. Jó mondom. Odaadom neki a blokkot, átnézi és észreveszi hogy 1 állítólagos Orbit rágógumi nincs rajta. Mondom milyen rágó??? Akkor jött 2 kollega és hátrakisértek a szobába hogy maajd megbeszéljük ott. Bementünk és kérdik tőlem hogy hova dugtuk a rágókat? Mondom mien rágót? Kicsit kezdtem ideges lenni
Mondom mutassák meg a videót mikor elrakom! De mert ők most ezt nem tehetik meg stb. Mondta a faszi h ne szórakozzunk vele mert a rendőrők úgysi átkutatnak. Kipakoltunk minden a zsebünkből mindenhonnan, mindent átnéztek, de végül a rágó nem lett meg.. És mivel nem értek tetten ezért elengedtek... De azért akkoris így megvádolni.Na mind1 jókat röhögtünk közben Ez van a TACSKO-ra. -
lacam
aktív tag
Nagyon jó írás, előhozta 10-15éve (már nemtudom pontosan), titkon megfogalmazódott gondolataimat....az nem radír volt, hanem vonalzó, viszont , a gondolatot tett nem követte, épp azon okok miatt, amit Te is megfogalmaztál. (sem itthon, sem iskolában nem használhatnám) Tanulságos emlékek ezek. Sosem nyúltam le semmit, amióta az eszemet tudom, konflikuskerülő voltam, inkább vártam, hátha csurran cseppen némi apró szüleimtől, egy-egy bevásárlást követően. Sokan mondják, becsülettel nem lehet meggazdagodni (sajnos ez egyre inkább igaz) viszont nyugodtan alszom s tudok örülni annak, amim van.
Gratula a cikkhez s köszi hogy felidézted bennem is az emlékeket.
-
atee
őstag
Jó írás
Én ovis koromban emeltem el egy zöld csomagban levő borotva pengéket tartalmazó
kis dobozkát! (azt se tudtam mi az csak zöld volt és az volt a kedvenc színem) Úgy, hogy anyukámmal voltunk és senki nem vett észre semmit. Csakhogy utána a buszon már figyelmetlenebb voltam és a markomból kikandikált!
Egyből kérdőre vont én meg beismerő vallomást tettem! Másnap visszavittük!Később egy barátomnak nem volt elég pénze góliát elemre is a lámpa mellé amit egy táborra vásároltunk! Gondoltam meglepem és majd én szerzek neki elemet!
Kettőt be is gyömöszöltem a derekamhoz a nadrágba!
Természetesen elkaptak. Hátra vittek az irodába és előszedették velem!
Csakhogy az egyik az lecsúszott egészen a bokámig!
Így az nem került elő! Kis fejmosás után elzavartak, hogy meg ne lássanak ott többet!
Az üzlet előtt várakozó cimbinek a következő sarkon oda adtam a maradék 1 goliát elemet
Jó egy év múlva mentünk ugyan abba az áruházba anyukámmal egyéb dolgokat vásárolni.
Nagyon látványosan kerültem azt a területet ahol elkaptakMai fejjel természetesen ilyesmi normális emberrel nem történik meg, de gyerekkorban sokan átesünk hasonlón!
Viszont az egész ország lop! Ki illegális letöltésekkel, áram, víz, gáz lopással! És még sorolhatnánk, hogy szinte kivétel nélkül mindenki ügyeskedik valahogyan! Sajnos rá vagyunk kényszerítve! És ezek nem a kisgyerekkori esetleges rossz nevelés következményei!
-
adalbert1
veterán
Szentesen a Köztérre, akkoriban az volt a városban a legjobb általános iskola.
Ha jól emlékszem alsóból felsőbe felkerülésnél a tanulmányi átlag alapján osztották be az osztályokba a gyerekeket, A a legjobb tanulók, B középszer, C meg a legalja.
Pedagógiai szempontból mondjuk elég érdekes a dolog...szerk.: Vakegérke : Igen, ezzel is egyetértek. Viszont a szülők felelőssége a legnagyobb utána a környezeté abban hogy milyen ember lesz egy gyerekből.
-
gYaLo
őstag
" Figyelj, Te jóságos arcú eladó néni ott fenn a mennyek országában!
Itt, és most illő tisztelettel köszönöm azt a két nyakast, amelyeket a legalkalmasabb pillanatban kaptam Tőled. Megfosztottál nyomorult 30 fillérnyi lopástól, viszont megajándékoztál azzal, amelyre anyámék is neveltek. Becsület. Ebből csak egy van. Rajtad múlt, hogy megmaradt.
Köszönöm! " Csak ennyi:
Minden tiszteletem a Tiéd -
Imibácsi
aktív tag
Igazán érdekes történetek. Bennem is van egy, de az leginkább másról szólt.
7-8 éves lehettem, áltsuli alsó. Megmondom őszintén, hogy utáltam az osztályom. Matek-angol tagozatos voltam, de nem voltam olyan jó matekból. És aki nem volt jó matekból, azt ki utálták, mert (szerintük) buta, ostoba, de leginkább lusta az illető. Volt egy osztálytársam, hívjuk most Norbinak. Nem volt valami pénzes gyerek, sőt, sokszor rendeztünk gyűjtést, hogy legyen ruhája neki és a testvéreinek. Húsvéti szünet után bejött az iskolába, kezében egy játékkal. Kb akkora volt a játék, mint egy vhs kazetta, középen egy plexilap, oldalt két tekerő, aljában egy fiók. A két tekerővel lehetett kiválasztani a társasjátékot, és a fiókban voltak a bábuk. Lehetett vele amöbázni, sakkozni, malmozni, stb, és oltári sikere volt. Bevallom nekem is tetszett. Leteltek az órák, napközi, udvaron játék, eztán mindig házi írás. Mikor mentünk be az udvarról Norbi üvöltve futott ki a teremből, hogy a padjából eltűnt a játék, és hogy én vettem el, ez fix. Persze közöm nem volt hozzá, amit ki is jelentettem. Hittek nekem? Frászt! Miután már sírva bizonygattam, hogy hiszen nem én voltam, akkor megfogták a táskámat, kiborították, majd lefogtak és a zsebeimet is átkutatták a saját osztálytársaim. Az ofő persze sunyi vigyorral az arcán nézte végig. Valójában ő volt a legnagyobb szószólója, hogy lusta vagyok meg semmire kellő. Ofőm egyébként Kossuth-díjas matek tanár volt. Természetesen nem volt nálam a játék. Erre kitalálták, hogy biztos az udvaron dugtam el. Egész udvart átnézték, persze nem lett meg. Eltelt 1-2 nap, hozzám se szólt senki. Jó hogy le nem köptek, mert szerintük tuti hogy én raktam el. Ha Norbi azt mondja akkor biztos úgy van. Majd az eset utáni 2. napon megjelent a szomszédos osztályból egy gyerek, vele az osztályfőnök. A tanár odament az ofőmhöz, hogy ezt a játékot találták a gyereknél, és hogy ő vette el, de vissza szeretné adni. Az egész osztály, de leginkább Norbi örült. Mehet tovább a szünetekben a dáma, a malom és a sakk. Tőlem senki nem kért bocsánatot...
-
shtml
őstag
A közértes néni pofonja egy dolog. Az, hogy erre ki hogyan reagál és mit tanul belőle, egy egészen más dolog. Lehet, hogy a néni jóságos volt, de alapvetően a te jellemed volt a döntő akkor és a későbbiekben is.
Tiszteletem, amiért megosztottad velünk ezt a két élményt, nem mindenki lenne rá képes.
-
Vakegérke
félisten
adalbert1: Nos igen. Csakhogy rajtunk is múlik, Rajtad is, hogy hirdessük a becsület értékét.
pohár: Gondolom átérezted a sikeres akció örömét, rágtad a rágót, fújtad a lufit lelkesen. Aztán bizonyára megfordult a fejedben az a jóságos arcú közértes néni, ahogy virtuálisan nyakon vág...
-
adalbert1
veterán
Az a baj, hogy viszont egyre kevesebb becsületes ember van, sokaknak ez nem lenne így egyértelmű.
Mondjuk annak idején nálunk a C a tipikus gyűjtő osztály volt, ide kerültek a rossz családi hátterűek, a gyengébb tanulók, a legrosszabb magaviseletűek. Így utólag nem csodálkozom, hiszen ő is ebből az osztályból került ki. -
Vakegérke
félisten
Ndruu: Hát igen, a Zalka az Zalka. Mindörökké.
Ami pedig a brüszkét illeti, én sem ettem jó ideje. Ha bordós piros volt, akkor volt érett, de mazohista módon a zöldet cuppogtuk fanyalogva. Szidtuk, közben nagyon élveztük.
Most mondd, ezt az élményt vissza tudja adni nekünk valaki?adalbert1: Szerintem minden becsületes ember így cselekedett volna. Tévedés volt lopni, pillanatnyi háborodottság. Szemétbe mégse, hisz' gazdája siratja tulajdonát.
Ami azt illeti, számomra már az is fura, hogy lány egyáltalán tolvaj lehet. Tisztelem a női nemet, bár manapság mindinkább igyekeznek meggyőzni, hogy ez butaság... -
adalbert1
veterán
A radíros esetnél hatalmas pozitívum a szememben (és szerintem a legtöbb emberében), hogy rájöttél hogy ez nem lesz jó így, és vissza akartad adni.
Tőlem a pénztárcámat lopták el egyszer általános iskolában. Utána délutáni napköziben megláttam egy másik osztályhoz tartozó lánynál. Persze tagadta az esetet, az alkoholista antipatikus osztályfőnöke meg őt védte.
A boltos példáról meg az jut az eszembe, hogy kiskoromban mikor én lettem elküldve elintézni a családi bevásárlást a közeli ABC-be, akkor mindig sasoltak az eladók, mintha valami rossz purdészökevény lennék. Bezzeg ha valami információt akartam volna megtudakolni tőlük, akkor érdekes módon sehol nem volt egyik sem.
-
Jó kis írás!
Tényleg jó volt olvasni. Tanulságos.Visszacsenős történetem nekem is van, de valahol nagy mélyre ásva az agyamban. Nem jut eszembe...
Kőbányáról nekem is van pár "régi" élményem, legtöbbjük pozitív.
Zalka Máté tér... Na az sem ma volt... Bár Te jóval idősebb vagy mint Én, de nekem is mindig Zalka marad. A piszkét nálunk brüszkének mondják/mondták (brüszke a'la Borsod megye). Gyerekkoromban szerettem. Ezer éve nem ettem.
-
-
Tomate
veterán
Jó volt olvasni!
Nagyszerű írás.Ha megengeded én is leírok egy kis sztorit: 8-9éves korom környékén, létezett egy cipőbolt ahol, a gyerekek részére ki volt rakva az áruház közepére legó, hogy amíg anyuka vásárol gyerek ellszórakozzon. Ekkora alkalmat nehéz volt kihagyni, csomó egyedi építőanyag ami nekem nincs meg. Be is húztam jópárat. Utána úgy égette az a legó a kezemet, beraktam a többi közé, és mindig félve vettem elő őket. Egyszer meglátta édesanyám, az új darabokat. Hát azokat honnan szedted? Hát, Ő, izé, én a.. stb. stb. Mondta, hogy vissza kéne vinnem a boltba, leszidás stb. Csak hát nem mentünk a boltba elhúzódott, stb. Csakhogy beraktam egy zacsiba a legókat és kivittem a közeli kiserdőbe és elástam. Szerintem azóta ott vannak valahol. pár hónap múlva mikor újra mentünk a "legós" boltba, bent volt a torkomban a gombóc. De tanultam belőle.
ilyenre gondolok, retró a szegköröm 
, de az egrest én is nagyon szeretem, ma már alig kapni.
És lebuktál?? Vagy észre se vette.....? 
, azóta ódzkodom az ilyesmitől 
). Na viszont tőlem már loptak. Havertól pont pár napja lopták el a számológépét és a poén az, hogy a srác aki lopta az vígan használja haver előtt is. 
. (Hogy hogyan jutottam be a terembe hajnalok hajnalán, az már egy érdekes dolog...)
. Ahogy gondolod."
). Röviden ennyi. Hosszabban pedig annyi, hogy szerettem volna megismerni, meghívtam fagyizni, sétálni, (és persze arra gondoltam magamban akkor, hogy segítek neki a fizikában, mert ahhoz értek. Szerettem volna tanítani neki) de nem akart. Utánna vártam 3 hónapot, és megint megpróbáltam. Vártam nagyon sokáig vártam, de nem lett semmi. Aztán hallottam innen-onnan, hogy valami régi fiúbarátjával voltak gondjai, amit nem hevert ki. Én segíteni szerettem volna, de nem tudtam hozzászólni a témához. (erre az időre már zavarta, hogy szeretnék vele találkozni, nem tudom, miért, és ezt szerettem volna megtudni titokban) 2007 nyár végén megismerkedtem az egyik barátnőjével. Nagyon rendes lány, kedves, megértő, és szomorkás.
Sose szerettem lopni 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
- Horgász topik
- Vallás
- Anglia - élmények, tapasztalatok
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- Budapest és környéke adok-veszek-beszélgetek
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- Küszöbön az androidos PC-k
- AMD Navi Radeon™ RX 9xxx sorozat
- iPhone topik
- OLED TV topic
- További aktív témák...
- Tyű-ha Lenovo Thinkpad X1 Carbon G8 Profi Érintős Laptop 14" -50% i7-10610U 4Mag 16GB/512GB FHD IPS
- AKCIÓ BONTATLAN GARIS IPHONE 16 PRO ÉS PRO MAX MINDEN SZÍNBEN ÉS TÁRHELLYEL 1 ÉV GARANCIÁVAL
- iPhone 17 Air - összes tárhely és szín bontatlan, viszonteladótól független 1év Apple garanciális
- iPhone 13 128GB midnight-black, független + extra tokok
- Bontatlan E olvasó..
- GYÖNYÖRŰ iPhone 14 Pro Max 256GB Space Black -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3172
- BESZÁMÍTÁS! ASUS PRIME Z790M i9 14900K 32GB DDR5 1TB SSD RTX 3080 TI 12GB Zalman Z1 Plus EVGA 850W
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 5 7600X 32/64GB RAM RX 7800 XT 16GB GAMER PC termékbeszámítással
- BESZÁMÍTÁS! GB H610M i3 13100F 16GB DDR4 512GB SSD RTX 2060 6GB Cooler Master MB320L ARGB ADATA 600W
- BESZÁMÍTÁS! Honor 200 Lite 8GB 256GB mobiltelefon garanciával hibátlan működéssel
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest