Új hozzászólás Aktív témák

• #45 Gothmog senior tag Realradical #44

  Új Válasz 2012-04-16 15:28:47 #45

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gothmog

  senior tag

  válasz Realradical #44 üzenetére

  A Kristályszilánk azért olyan amilyen, mert Salvatore azt írta meg elsőként. Eredetileg egyébként Wulfgar lett volna a sorozat központi alakja, de azután Drizztben "látta meg a fantáziát" és inkább rá épített, egyúttal megírván az "előzményeket" is.

• #42 Gothmog senior tag Realradical #41

  Új Válasz 2012-04-16 13:46:30 #42

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gothmog

  senior tag

  válasz Realradical #41 üzenetére

  High fantasy kifejezésre én kétféle értelmezést ismerek:

  1. High fantasy, ami egy teljességgel elképzelt világban játszódik. Olyanban, amihez a mi "valós" világunknak még érintőlegesen sincs köze. Ilyen alapon Salvatore regényei is high fantasy kategóriában vannak. Valóban.

  2. High fantasy, mint "minőségi jelző", vagyis ami a fantasy műfajon belül "irodalmi igényességet" hordoz. Nem "ponyva" kategória. Salvatore pedig kőkeményen az olcsó ponyva kategória. (Én erre gondoltam az eredeti hsz-emben)

  Egyébként nyilván ízlések és pofonok, de ha már Forgotten Realms pl., akkor Paul S Kemp művei (Erevis Cale trilógia pl.), azzal együtt, hogy szintén ponyvák, az én szememben ezerszer szórakoztatóbbak/értékesebbek Salvatore munkáinál. Sokkal jobb karakterek ("jó" és "rossz" oldalon egyaránt), nem ilyen hülye "Wulfgar mégis él" jellegű bugyuta fordulatok, érdekesebb történet, élvezetes történetmesélés.
  Persze mondom még egyszer, szubjektív, egyéni ízlés kérdése a dolog.

  És hozzáteszem azt is még egyszer, az első három sötét elf könyvet én is nagyon szeretem (különösen az Otthont), és még a Kristályszilánk is elmegy (bár azon érezni, hogy a legelső - még kiforratlan), de utána a legrosszabb értelemben vett klisék és bugyutaságok ömlenek csak elő a Drizzt sorozat darabjaiból. Komolyan, én teljesen megutáltam Drizztet a végére Az Ezer ork trilógia pedig a legalja. Egyszer is fárasztó volt végigolvasni. Fájdalmasan rossz. De szerintem maga az író is belecsömörlött a végére...

• #39 Gothmog senior tag Rexdemon #26

  Új Válasz 2012-04-16 11:19:25 #39

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gothmog

  senior tag

  válasz Rexdemon #26 üzenetére

  Ez nekem is megvan! A Gyűrűk Ura és a Káosz Szava mellett a legelső fantasy könyvélményeim fűződnek hozzá ('80-as évek legvégén járunk, ha jól emlékszem) Persze a Kaland-Játék-Kockázat könyvekkel együtt, amit szintén akkortájt kezdtem el nyomni (Szintén általános iskolás fejjel. '79-es évjárat vagyok, fantasy kedvelő Édesapával, így már kora ifjúságomban kaptam az arcomba a jót )

• #38 Gothmog senior tag Realradical #21

  Új Válasz 2012-04-16 11:13:56 #38

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gothmog

  senior tag

  válasz Realradical #21 üzenetére

  Salvatore neve és a "high fantasy" kifejezés egy bekezdésen belül?? Amúgy meg szerelmi száltól és happy endtől lesz valami high fanatsy?

  Szvsz. Salvatore a leginkább túlértékelt fantasy ponyvaíró. A Dark Elf trilogy még tényleg jó volt, plusz az "Artemis Entreri és Jarlaxle együtt-kalandozik" könyveiben is van némi szórakoztató érték, no meg örök hála a "Jeges Szelek Völgye" vidékének megteremtéséért, de a többi műve kb. olyan, mint amilyen Zuzu Petalsszal lehet beszélgetni...

Új hozzászólás Aktív témák