Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • commanDOS

    senior tag

    válasz hcl #28 üzenetére

    Ez egy dolog.
    Én optimistaként sem úgy vágok a dolgokba, hogy ne tisztáznám magamban a lehetséges kudarcokat és azok következményeit. Ellenben nem is fogok a legrosszabbra készülni mindig.
    Sokkal jobb érzés várni a pozitív kimenetelt, mint végig idegeskedni az időt és emészteni magunkat, vagy előre beletörődni a (még meg sem történt) kudarcba. Főleg, hogy a végkimenetel ezektől az érzésektől teljesen független. Csak nem mindegy, hogy agyban hogyan jutsz el odáig.
    Véleményem szerint az igazi pesszimizmus már egyfajta lelki betegség. Hisz van egy olyan pont a sok negatívan megélt és rosszul feldolgozott esemény hatására, hogy az illető teljesen passzív lesz és semmibe sem fog belevágni, hisz az illető már előre determinálja a a kudarcot, így értelmetlennek látja annak elkezdését, (mert xy úgyis átb@sz, nem szabad hinni senkinek, nem szabad belefogni, mert csak rossz vége lesz, stb, stb).
    Lehet, hogy így kockázatmentes az élet, de hogy én nem szeretnék ilyen nyomorult életet élni, az a halálnál is biztosabb. Inkább csalódok néha, ha hibázok, tanulok a saját hibáimból, de szeretnék sok mindent kipróbálni és élvezni az életet, amíg lehet. Nem gondolnám, hogy ez felelőtlenség lenne.

  • commanDOS

    senior tag

    válasz Realradical #22 üzenetére

    Pedig igenis változhat az ember.
    De ez nagyrészt a véletlennek köszönhető. Érhet az életed során olyan pozitív vagy negatív hatás, ami gyökeresen átformálhatja a szemléletmódodat még felnőtt fejjel is.
    Sokszor kisebb hatások is elegendőek,
    egy munkahely váltás, költözés, új barátok, új hobby, stb.
    Mind, mind hozhat magával apró változásokat, ami elindíthat benned olyan dolgokat, mai segít, hogy úgymond harmonikusabban élj. Még hogy ha úgy is gondolod, hogy jó a jelenlegi életed/szemléleted.

  • commanDOS

    senior tag

    válasz echterion #16 üzenetére

    Nekem sem mindig jön össze, de az élet nap, mint nap lehetőséget ad a próbálkozásra :)
    Nálam sosem volt nagy fordulat, apránként próbáltam változtatni, bár igazán sose voltam pesszimista, mindig is tudtam örülni a kis dolgoknak vagy éppen a barátaim sikereinek.
    Ami nálam gond, hogy még mindig sokat idegeskedek feleslegesen. Az egyik nyaralás alkalmával, ami történetesen Görögországban volt, ragadt rám egy másféle szemlélet is, és megdöbbentem, hogy hazaérkezve mennyire mások az emberek. Illetve, hogy heteken keresztül senki semmivel nem tudott felhúzni. Azóta próbálom magam ehhez tartani.

  • commanDOS

    senior tag

    Vegyes érzelmeim vannak a pesszimista emberekkel kapcsolatban.
    Egyrészt próbatétel, hogy valóban képes vagyok-e pozitívan szemlélni a világot és az engem érő problémákat/megoldásra váró feladatokat. Néha eleresztem a fülem mellett a mondandójukat, néha derülök magamban egyet, ahogy hozza a helyzet.
    Lehet ez önzőség, de túljutottam már azon, hogy bárkit a saját butasága miatt sajnáljak vagy próbáljak rajta változtatni. Fontosabb számomra, hogy ne idegesítsem magam olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom. Ez afféle mediterrán országok lakóira jellemző életszemlélet.
    A másik dolog kellemetlenebb. Az ilyen pesszimista, sokszor rosszindulatú emberek, olyanok, mint az energiavámpírok. Az állandó kesergésükkel, a negatív gondolataikkal,
    azzal a hozzáállásukkal, hogy mindig mindenkiben csak a hibáikat láthatják meg gyakorlatilag megmérgezik az embert. Én hiszem, hogy a mindenkori lelkiállapotunk vagy a gondolataink, a kimondott szavak felelősek lehetnek hosszútávon az egészségünkért.
    Ráadásul ha már ide születtünk, erre a bolygóra, akkor ezt az időt, amit úgy is itt töltünk
    próbáljuk meg kellemessé tenni. A minket ért hatásokra nincs közvetlen ráhatásunk, de a hozzáállás és annak megváltoztatása a sajátunk. Éljünk vele.

Új hozzászólás Aktív témák