2. Fórumok
  3. Kultúra, művészet, média
  4. Sorozatok
  5. (kiemelt téma)
Keresés
  • Téma összefoglaló
    Utoljára frissítve: 2023-12-13 05:03

    Fototrend

    Sorozatokkal kapcsolatos gyakori kérdések és alapvető tudnivalók.

    Mi az a "SPOILER", miért van szükség a spoiler jelzésre / formázásra (spoiler gombra)?
    Spoilernek számít a cselekmény részleteinek vagy egészének a leírása. Különösen fontos a spoiler jelzés, ha valami váratlan, megdöbbentő fordulatot, eseményt stb. írunk/lövünk le (például: XY szereplő meghalt), mert nem szeretnénk elrontani mások szórakozását.

Új hozzászólás Aktív témák

  • #81041 Miklós315 aktív tag k-adi #81031
    Új Válasz #81041
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Miklós315

    aktív tag

    válasz k-adi #81031 üzenetére

    Nézd, kívülálló vagyok, de nézőként érint a szakmai eredmény (ti. a késztermék fogyasztójaként). Ezért csak tippelek, megérzés alapján következtetek: szerintem elsősorban - és ez meghatározó jelentőségű - nincs tehetség.
    Alátámasztom, mire gondolok.
    Vegyünk két szerzői alkotót, egy írót és egy rendezőt: Krasznahorkai László (író és forgatókönyvíró) és Tarr Béla (rendező és forgatókönyvíró). Emberként - elérhető évtizedes távlatú nyilatkozataik alapján - semmiben nem értek egyet velük, szánalmas roncs lelkű élet-elszenvedő negatív alakoknak látom őket. Az általuk összehozott koprodukcióik (Sátántangó, Werckmeister harmóniák, A torinói ló) lenyűgöző mesterművek, a filmtörténet/filmművészet örökérvényű legjobbjai (persze szerintem vagy számomra - nyilván sokan meg eret vágnak rajtuk és nem értik, mit esznek ezeken). Van téma-mondandó, van koncepció-vízió, van tehetség a létrehozáshoz (és hozzájuk jönnek a zeneszerzők, operatő, egyéb technikusok és a színészek, akikkel meg tudják csinálni, mert megírják és megrendezik őket).
    Azért filmeseket hoztam példának, mert egyrészt Magyarország nyelvében, lélekszámában, tehát piacában kicsi ország, ezért nem tud különálló, önálló filmes, színházi és sorozatos stábokat kitermelni, fenntartani - kvázi szükségszerű az átjárásos mobilitás. Ennél fogva összevonhatónak tartom egy kalap alá a filmes (tévé- és mozifilm) és sorozatos (valamint színházi, de az minket most alig érint, csak mint forrás max.) tematikát: magyar filmipar.
    Másrészt azért ezt a kettőt neveztem meg példaként, mert így a lezso6-féle (típusként, nem pedig személyként, egyedként) prekoncepció alól is ki tudom húzni a talajt: nem kell, hogy egyetértsünk a világlátásban, és szeressük egymást (ti. az alkotó és én), utálhatom-megvethetem Krasznahorkai és Tarr összes nyilatkozatát, értetlenkedhetek az állásfoglalásaik miértjén, de imádom és zseninek tartom e filmjeiket, kivitelezésük és tartalmuk szerint is. (Krasznahorkai könyveit még nem olvastam, tervben van, de nem mostanában, így "csak íróként" most nem nyilatkozok róla.)

    Vissza általánosságba: szerintem a legtöbb magyar rendező és író egyszerűen nem mond semmit. Üres, felesleges és gagyi a filmje (és sorozata). Mert nem tud, nincs mit mondani a világról, bármiről.
    Ráadásul tippre úgy gondolom, hogy a képzésük inkább elméleti (be kell magolni, meg kell ismerni a film és színészet/színház múltját, felfedezéseit, stb.), és valami relativizált légkörben blöffölt piszmogással - "csak érezzék jól magukat, minden jó, nincs rossz megoldás", stb. bullshit - letudják a gyakorlatot. És nem szűrik
    ki a kontárokat, a tehetségteleneket (mert "mindenki lehet sztár").

    Én úgy gondolom, művészi alkotó legelső problémafelvetése: van-e közlendőm, gondolatom a világ számára?
    Ha van, a következő problémafelvetés: ez jelentőségteljes-e vagy inkább középszerű és unásig elcsépelt, lényegtelen, bagatell?
    Ha ezen is túljut, a következő: van-e olyan formai ideám, amit érdemes és kivitelezhető is megvalósítani (alkot(hat)ok-e mesterművet)?
    Ha ezen is túljut, jönnek a technikai problémák: a stáb többi tagja, a logisztika, a pénz, stb. tehát az alkotó(forráso)n túli többiek köre.
    Ne érts félre: nem csak művész-világmegváltó alkotásokra kell gondolni, hanem örökérvényű, könnyed, szellemes, frappáns rom-komokra is akár, vagy csavaros, sötét tétekkel bíró krimikre, stb., de hol vannak ezek? Sehol.
    Erőlködés, utánzás, élettelen, lusta, hiteltelen, gagyi fos az összes. Írói-rendezői szinten.
    Eztán jutunk el a színészekig, akik közül 99%-ot ki kéne b.szni a p.csába, mert például nem tud artikulálni (pl. Kizlinger Lilla, három filmből háromban nem érted, mit makog..., de hadd ne linkeljem a modern magyar színészeket sorozatokból, filmekből...), és akiket mégis kiválasztanak és állítólag rendeznek a rendezők (tényleg? nem látni az eredményen!).

    Rövidre zárom: ötlettelen, tehetségtelen emberek nem fognak igényes, jó alkotásokat letenni az asztalra. Sem 10 fillérből sem 10 milliárdból. Teljesen felesleges erőlködés.

  • #81033 KISDUCK addikt k-adi #81031
    Új Válasz #81033
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    KISDUCK

    addikt

    válasz k-adi #81031 üzenetére

    Mint hozzanemertőnek szerintem mindennel is baj van. Sorozatok terén az utolsó ertekelhető hazai produktum az Aranyelet volt, de annak az ötlete nem volt hazai. Itt volt ez a sereg, én próbáltam egy esélyt adni es megnéztem az utolsó egy-ket perc híján az első részt, de annyire sok sebből vérzett, hogy kínos volt nezni is. Nehéz elhinni hogy gyártás közben egy illetekesnek se tűnt fel hogy gáz az egész, gáz a sztori, gyengék a parbeszédek, hihetetlen majdnem minden jelent, nincs minősegbiztosítas. Nincs aki azt mondja hogy ez a sztori egy rakás szar, ez a jelenet szar, ez a szineszi játék szar, ez a rendezes szar. Ha valami itthon sikerül és élvezhető az már inkább a veletlen műve vagy mert vettek egy liszenszet és azt adaptálják ami bevált.
    szerk.: A (nem tudom milyen) rém jó volt, de az csak egy filmből létrehozott mini sorozat volt.

Új hozzászólás Aktív témák