Új hozzászólás Aktív témák
-
Algieba
őstag
válasz
szab.tam
#14277
üzenetére
De ennek mi értelme van? Hiszen a testünk és a tudatunk egyszeri dolog egy folyton változó rendszerben. Persze mi magunk is változunk, hiszen a mostani testem nem azonos a 30 évvel korábbival. A gének megvannak, de a sejtek lecserélődtek. A tudatom tartalma is változik, új információkat tárolok el, miközben folyamatosan felejtek is.
Persze hihetnék benne, hogy a lényem része egy univerzális "anyagtalan" adathordozó, de már az elképzelés is nagyon csacska dolog, lévén, hogy az Isten mindentudó, vagyis eleve nála van az összes információ.
Vagy szeret babázni az öreg, és floppy lemezen megőrizni a jobban sikerült élettörténeteket és színészeket?
Úgy tudom, hogy az Isten mindenható és mindentudó, erősen kétlem, hogy szüksége lenne önmagán kívül más adattárolóra.
Semmi sem statikus az Univerzumban. Az örök élet abszurd elképzelés, ami még az isteni logikával is szembemegy.
Magánvéleményem szerint nincs isten. Ha pedig van valamiféle erő, az nem fog hangyákkal szórakozni. Hanem esetleg megeszi azokat. -
#6903
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6901
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6901
üzenetére
Csöppet sem meghökkentőbb a semmiből kipattant Világegyetemnél, hogy isten önmagából alkotta meg a világot.
Nekem ez a verzió egészen szimpatikus.Számomra lényegtelen, hogy van tudatom. Ha nem volna, a hiánya nem is zavarna, mert nem tudnám mi hiányzik. De mivel van tudatom, kettős csapás ér, egyrészt folyamatosan aggódok a jövő miatt, másrészt a létbizonytalanság miatt szinte sóvárgok egy a szüleimnél hatalmasabb, gondoskodó entitás után. A mondat másik fele hamis, mert nincs szükségem egy a halálom után rólam gondoskodó misztikus apa/anya figurára. Ugyanis az agyvelőm pusztulása egyenlő a személyiségem tárhelyének a megsemmisülésével. Kész, vége, sötétség. Ami marad a holttest, az élettelen anyag. Ezt pedig eltakarítják a lebontó szervezetek. Érdekes az élet és a halál körforgása és a lélek teljes hiánya a folyamatból.
Hol lakik a lélek? Miért van az, hogy a lábujjamban nincs Én-érzékelés, állandóan a szemem mögött érzékelem magamat? (Persze van test-érzékelésem, pl. érzem a gyertyaláng melegét stb. de az Énem határozottan a szemem mögött "fickándozik.") Hol az titokzatos matéria? Természetesen láttam már holttestet, sőt, fogtam a kezemben halott állatot, illetve konyhakész friss hússal is bíbelődtem már a konyhában, ja, és élve ettem a zöldséget, mert frissen szedett saláta még él, amikor a szájunkba pakoljuk, na, de a lélek nem mutatkozott. Sőt, kísértetet sem láttam soha, ami ugye pusztán gonosz démonok mókázása. (Sóhaj.) Tehát, fantazmagória az egész.
Miért akarom megtapasztalni? Látnom sem szükséges. Isten mindenhatóként könnyedén tudathatná velem a jelenlétét.
Az nekem nem bizonyíték, hogy nagy lelkesen képzelődni kezdek és egyfajta sajátságos szerelmi érzéssel dicsőítem az urat.
-
#6900
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6898
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6898
üzenetére
A világban nem kell hinnem, mert megismerhető. Egy részét már ismerem.
Azonban sehol sincs az isten, vagy mindenütt ott van, maga az Univerzum az Isten. -
#6897
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6894
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6894
üzenetére
Tisztában vagyok az idő és az időérzékelésünk furcsaságaival, illetve képes vagyok értelmezni az időtlenséget is. Azonban, mi értelme lenne egy időtlen, békés helyen őrizni az emberek lényegét? Ami még az időnél is képlékenyebb valami.
Már leírtam párszor, de erősen kétlem, hogy egy mindentudó lénynek szüksége lenne a biológiai, csillagászati stb. ismereteimre, illetve hogy a tejcsokit jobban szeretem az étcsokinál, hogy délelőtt tízkor vannak a legvadabb álmaim, hogy szeretem a pop és rock zenét, hogy a legjobban az első regényem megjelenésének örültem, illetve meghatódtam, amikor a karomba vettem a húgaimat, hogy két kedvenc ünnepem van Halloween és Karácsony, hogy átlagosnál több kétség és szarkazmus és halálfélelem szorult belém stb. stb: szóval, egészen biztos vagy benne, hogy egy mindentudó lénynek szüksége van ezen információkra, illetve az ezen információkat tároló matériára a "lelkemre" (ami nincs, csak agyam van).
Mert ez az elképzelés abszurdabb még az Univerzumnál is hatalmasabb lénynél, az istennél is. -
#6891
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6890
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6890
üzenetére
Nem akarok örökké létezni. Nekem untig elég lenne (sőt, nagyon is grandiózus lenne) egy az Univerzumnál is hatalmasabb lény megismerése. Hú! Na, az lenne ám az élmény!
Mit csinálnék, ha jelet adna, vagy megjelenne egy töredéke? Szerintem csak könnyben úsznék a boldogságtól, és puszit dobnék neki, ahogy a csillagoknak szoktam. Aztán boldogan halnék meg: mégis csak vannak igaz mesék.Az örök élet ellentmond a logikának. Semmi sem örök, még a csillagok sem.
-
#6888
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6885
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6885
üzenetére
"Hol a búbánatos öreg űrben mászkált eddig, Atya úristen?!"
Valami ilyesmi lenne az első kérdésem Hozzá.Illetve gondolatban: "Finoman szólva leszerepeltek az egyházak az ismeretterjesztés terén."
-
Algieba
őstag
Semmiféle gondolatmenet nem változtat a valóságon. Illetve (vicces ellentmondás), hogy a tudatom tudja magáról, hogy csak saját folyamat jellege, illetve a testi kényelmetlenségek miatt rinyál annyit a halál kapcsán.
Nem akarok semmit a halál után, eleve abszurd feltételeznem, hogy bármi lenne a mondatvégi pont után.
Egyszerűen az Énem, vagyis az ostoba gondolat-hálózatom vitázik és hergeli a testet is (biokémia, enzimek, hormonok, unalom a köbön, hülye gépezet) az elkerülhetetlen miatt.
Annyira dühít a saját semmiségem, hogy ha tehetném, ha papírfigura lennék, széttépném magamat. Szemét. És ez lenne a mese-isten képmása...? -
Algieba
őstag
Önmagamon nem tudok túllépni. Bár te taoistaként roppant szorgalmasan gyakorlod eme elmebeli bűvészmutatványt.
Az emberi lényegemet pedig véglegesen felszámolja az életfunkciók leállása és a bomlás. Visszatérek a taóba.
Tulajdonképpen nincs értelme az eszmecserénknek, mert a gondolatok kacatok. Te úgy véled, hogy bármi közöm van a kaporszakállú öreg istenhez, pedig eme figurát akkor a padlásra űztem, amikor lelepleztem az iskolai Mikulást.
Nem kell ahhoz taoistának lennem, hogy felismerjem a lét és nemlét szabályszerű váltakozását, a lét jelenségeit, kategorizáljam a folyamatokat és megállapítsam, az egész olyan, akárha egy tenger hulláma lennék, együtt rohanok a többiekkel a part felé, és már hallom az előttem haladók testének megtörését a sziklákon és látom szétterülésüket a parton. Ha nagyon elborulok, a világ szétesik hullámokra, és ez kissé kényelmetlen nézőpont anyagi lényként.
De te csak legyél vallásos. Nekem egyik sem kell, elég csak megfigyelnem a világot. -
#6839
Algieba
őstag
fordfairlane
#6838
Algieba
őstag
válasz
fordfairlane
#6838
üzenetére
Szerintem meg a bibliai istenben hisz, az már más lapra tartozik, hogy tokkal-vonóval benyelte félelmében az egész szentírást. Van ilyen. Sóhaj. Komolyan hagyni kéne. Hagyd rá.
Beszélgessünk inkább az ateizmusunkról. Egy kérdés, mikor döbbentél rá, hogy ateista vagy? -
#6837
Algieba
őstag
fordfairlane
#6836
Algieba
őstag
válasz
fordfairlane
#6836
üzenetére
De ő nem az egyszarvúakban hisz, hanem a bibliai ítélkező és megbocsátó istenben, aki egy fián keresztül adott egy utolsó esélyt a bűneiket bánó, haláltól menekvést remélő embereknek.
Oké, hogy szerintem sincs értelme egy ilyen sztorinak, de most minek álljak le vitázni egy szerelmes és félős emberrel? Van értelme?!? Nincs.
A többi, hogy miket mond az ateistákra, nem érdekel. Mindig is bálványimádó pogány voltam. A Biblia nekem csak egy könyv.
-
#6833
Algieba
őstag
fordfairlane
#6828
Algieba
őstag
válasz
fordfairlane
#6828
üzenetére
Viszont te meg örökké lemész az ő szintjére és szellemi iszap birkózol vele. Van eredménye? Nincs. Akkor meg, hagyd írni. Senkinek sem árt a meséivel.
Szerk.: Te egy emberrel folytatsz személyeskedő hangvételű vitát fantazmagóriákról, és azt élvezed, hogy Énét védelmező dühében előjön a meséivel. Nagyon gonosz a te Urad, a Spagettiszörny.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
#6821
Algieba
őstag
fordfairlane
#6820
Algieba
őstag
válasz
fordfairlane
#6820
üzenetére
Hagyd már. Szerelmes.
-
Algieba
őstag
Tévedni emberi dolog.
Azonban, ha isten mindenható, akkor adhatna jelet magáról, ha valaki könnyek közt úszva kérleli őt a csillagos ég alatt állva.Szerk.: Az ateista társaimtól elnézést kérek a botlásaimért, hogy időnként elkap az irracionális kényszer, hogy a csillagos ég alatt fohászkodjak egy kitalációhoz...
De tudom, hinni kell, meg elfogadni Jézus áldozatát stb. Mert ez az egyetlen út az örök életbe...
Köszönöm, de nem kérek hamis ígéretekből, amit mások jegyeztek le sok-sok száz évvel korábban!
Ez a döntésem.
-
Algieba
őstag
Elmerengtem az ismert világegyetem méretein, és mekkora lehet valójában az Univerzum, és megráztam a fejemet. Abszurd elképzelés, hogy ennél a képződménynél is hatalmasabb valami alkotta volna meg eme gigászi csodát, és eme az Univerzumnál is hatalmasabb lény, pont egy olyan aprósággal foglalkozna mint az ember. Kb. ez olyan lenne, mintha fenemód aggódni kezdenék a beleimben élő coli baktériumok miatt, ráadásul külön odafigyelnék egyre a több millióból és kedvtelve szemlélném jó létét, osztódásait stb. (Homlokra csapós smile.)
Miért kell vitatkozni egyértelmű dolgokon? A hit egy elmeállapot. Aki hisz, az "szerelmes". Mondhatsz egy szerelmesnek bármit, el nem tántoríthatod vágya tárgyától.
Ui.: Szombaton egy helyi Biblia klub tartott zenés műsort a városban. Egyáltalán nem akartam bántani őket. Legyen a hitük szerint. Részemről porból lettem porrá leszek lélek- és istenmentesen. Nincs mit megmenteni bennem. Halhatatlan lélek? Ami nincs.
-
#6191
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6190
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6190
üzenetére
Nem vártam más választ. Másként látjuk a világot. Ez így van jól.
-
#6189
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6187
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6187
üzenetére
"Ebben is lehet hinni. De kérdés, hogy tényleg csak ennyik vagyunk? Mi van akkor, ha ezek vagyunk, de nem csak ezek? És a védelmi és továbbörökítő funkción kívül igenis van értelme a létünknek? Miért lenne ez eleve kizárt?"
Elhiszem, hogy neked erre van szükséged. Hited szerint szép is lenne, ha ez lenne a valóság. Azonban a megfigyeléseim mást mutatnak nekem. Sorry! Hidd el, nálam jobban kevesen bánják, hogy a mesék csak mesék.
-
#6186
Algieba
őstag
Dalai Láma
#6184
Algieba
őstag
válasz
Dalai Láma
#6184
üzenetére
Eleve, honnan veszed, hogy létezik a jó és a rossz? Pusztán csak egyedi érzések vannak, benyomások. Ami nekem rossz, másnak jó és fordítva.
Ollie: A "szabad akarat" az agyadban keringő védelmi mechanizmus része, hogy független entitásként tekintve önmagadra kényszerítve legyél a tested minden sejtjében jelen lévő gének védelmére majd továbbörökítésére.
Na, jó. Mára ennyi elég.
-
Algieba
őstag
Hogy miért történhetnek egy kegyelmes istennel megfejelt világban rossz dolgok az isten kedvenc teremtményeivel, egyszerű a válasz. Mert nem létezik az isten, vagy ami van, az egészen más mint amire az ember gondol.
Ez olyan, hogy nagyon szeretnék egy pegazust. Élénk képzeletemmel örömteli a felhőkre felnézve elképzelni egyet, ahogy szárnyal, majd leszáll hozzám. Csak éppen a földi élővilágban nem alakult ki szárnyas ló, ellenben vannak szárnyaló madarak és kistermetű repülő emlősök is. Egyik sem pegazus, de tudnak repülni.
Bármire is gondolok isten kapcsán, valódi lényege egészen más. Vagy tényleg nem létezik, ahogy pegazusok sincsenek. Ellenben vannak madarak és denevérek. -
Algieba
őstag
Sosem volt, sosem lesz olyan vallás, hit, ami képes lenne a népekre, országokra szétbomlott emberiséget egy cél érdekében összefogni és ráterelni egy tényleg fenntartható életútra.
Soha nem volt, nézd csak meg pl. a vallásháborúkat. Totális széthúzás és önérdek, biztos hit az igazukban.Visszatérve az emberekre. Nem vagyok fizikailag sem elég erős ahhoz, hogy szembeálljak több millió emberrel és azt mondjam nekik, rosszul csináljátok! Mert ki vagyok én, hogy megszabjam nekik, hogyan éljék az életüket?
Ugyan így, kik azok a régen élt zsidó szerzők, akikre nekem, most a Biblia útján hallgatnom kellene? Emberek voltak. A maguk igazát, hitvilágát örökítették meg.
A bolygó nélkülem és az emberi faj nélkül is, tökéletes.
Nekem csak ez számít. Más nem. -
Algieba
őstag
Miért kéne foglalkoznom az emberekkel? Nem vagyok tanár, nevelő, szociális munkás, orvos, bíró stb.
Miért háborgassam nyugalmamat mások ballépéseivel?Szerk.: Nekem elég, hogy a baráti körömet ép eszű, normális, tevékeny emberek alkotják. Akikkel öröm találkozni, beszélgetni, ha kérik, segíteni nekik.
-
Algieba
őstag
Az önérvényesítés és az élet ismerete normális szellemi fejlődés esetén kialakul. Persze személyiség függő, hogy ki milyen szellemi mankót használ az élete során az élete jobbá tételéhez.
Nekem nem kellenek mesék, hogy lássak, érezzek, tudjak, és élvezzem minden óráját a rövid életidőmnek.
És nem kellenek emberi ígéretek egy nem létező helyről és egyszerre jó és büntető istenképről.
Ahogy a másik, ijesztgetős felére is csak legyintek. Tükörbe néztem, lenéztem a saját személyiségem legmélyére, oda, ahová az információs áradat törmelékei hullottak, és sem istent, sem ördögöt nem találtam ott, csak szavakat.Mondom, a hit a lényeg. Nem a vitátok, nem a Biblia, nem is a megváltás. Hanem a hit.
Értitek, vagy sem. Nekem nyolc.
-
Algieba
őstag
válasz
önállóság
#5710
üzenetére
A megváltói dologról annyit, hogy nagyon sokan várják, de x száz év alatt minden maradt a régiben. Még a 20. században is csapkodtak csecsemőket a falhoz. És ez nem a gonosz műve volt, hanem az embereké.
Vagy, mondhatni, isten malmai nem az ember ideje szerint őrölnek, és isten elképzelései közel sem egyeznek az emberekével.
Olvastam az Újtestamentumot. Itt van a polcon. Egy kicsi, barna, vászonkötéses könyv.
-
Algieba
őstag
Olvastam az Újtestamentumot. Jézus jó fej volt. Bár biztosra veszem, hogy József volt az apja. Meg akarta újítani a zsidó vallást, csak mint sok más újítónak, neki is rossz vége lett.
Aztán, hogy mivé költötték át életét és munkásságát, már a Biblia íróira tartozik.
Hisz van az a játék, amikor elindul egy mondat a játékosok között és mire az utolsó visszamondja hangosan, már alig emlékeztet az eredetire. -
Algieba
őstag
A vita értelmetlen, mert laikusként, szkeptikus ateista pogány stb. emberként is fixnek tartom, hogy Mária és Jézus is zsidó volt. Azonban Jézus olyan új tanokat hirdetett, amik nem tetszettek a zsidó főpapságnak és elintézték "legálisan" a római helytartóval. Ők mosták valójában tisztára a kezüket az "elegáns" megoldással.
Hogy aztán Jézusnak tényleg egy megfoghatatlan, szellemi lény volt az apja, vagy József az ács. Nekem nyolc.
Odaátról még senki sem köszönt vissza, hogy szia minden oké. Tényleg van Isten és túlvilág.
Addig meg tartom magamat ama nézetemhez, hogy minden agyban dől el. Ha hinni akarok, akkor még az elfeket is látni vélhetem a helyi kiserdőben, vagy istent az égben, vagy a halott rokonaimat a házukban kísérteni.Ilyen egyszerű. Szó szerint, minden hit kérdése. Kivéve a tényeket, hogy szerves lények vagyunk, egy nagy teljesítményű adatfeldolgozó és tároló szürkeállománnyal a fejünkben, mely bár pompás fejlesztés, de nem tévedhetetlen, és halál esetén, ahogy kell, elrohad a tarka álmaival együtt.
-
Algieba
őstag
A végnélküli vita, akár ha a fantasy történetek rajongói gyepálnák egymást. Hogy, de ne már, nem is úgy volt.
Szeretem a könyveket. De nincs szükségem zsidó mítoszokra, néphősökre, és a szokásos megváltó figurára sem. Minden kultúrában folyót lehet rekeszteni a héroszokkal.
-
Algieba
őstag
Az istentelenség érdekes eszmefuttatásokra ad lehetőséget. Ez olyan, mint pálcikával feltérképezni az óceánt. Szerintem az elménk egy korlátozott eszköz, kevés az egész átlátásához és megismeréséhez.
Vajon, egy hangya kolónia mit érzékel az otthonukat feldúló ember gyerekből?? Valószínűleg, semmit. Próbálják rendbe tenni a károkat és fogalmuk sincs, hogy mi okozta azokat.
Persze korlátozott eszközömmel tapogatom a világot és jelenleg még nem böktem rá isten farkára.
Akit sért a finom vulgaritás, sorry. -
Algieba
őstag
válasz
Bull Boss
#2946
üzenetére
Az oroszlán hím leöli a másik hím kölykeit...
A pók bizarr módon végez az áldozatával, a mérge feloldja a belső szerveket...
A holló nem veti meg a dögöt. Végül is, jó kaja az elhullott szarvas, vagy a kereszten felejtett emberi test...Valóban csodálatos a Természet, de megfigyelve a kérlelhetetlen rendszert, kissé idegesen tekintgetek az ég felé. Ha ilyen kicsiben a világ, milyen lehet az alkotója? Neki is lehet színe és fonákja. Még hogy csak és kizárólag jóindulatú a teremtő. Ez az ember tévedése. Vagy a teremtő nem azonos az ember által kinevezett istennel.
Jézus a történelem legnagyobb idealistája. Szeretem az őshippit, kár, hogy beletört a bicskája a megváltásba.
Farkasokat kívánt ólba tenni. Azonban a farkasból némi változtatással lesz csak engedelmes kutya. Azonban a kutya is megveszhet.
Ha isten engedelmesebb népet kíván, még kell egy kicsit dolgoznia az emberi fajon. -
#2943
Algieba
őstag
South Velen
#2938
Algieba
őstag
válasz
South Velen
#2938
üzenetére
Az isten-hit érdekes. Az emberi értelemben és pszichében változás történik, mint amikor két szemmel közelről nézzel egy elmosódott képet, és kiderül, egy órát ábrázol. (Nem jut eszembe az optikai illúziót keltő képtípus neve, de gyerekkoromban még naptár is volt ilyen.)
Isten olyan, mint a víz. Előtted van egy tó, nagy, alaktalan víztükör, belemersz egy pohárral, és pohár alakú lesz a víz, de nem változik pohárrá. Amit hiszünk az "istenről", az közel sem az, amilyen lehet egy mindenható lény. A pohár a hitünk, a vágyunk, belemerünk valamit, de az, nem lesz soha olyan, amilyennek elképzeltük.
Azonban a víz alapvető anyag a földi életben, és ugyan bele lehet fulladni, de sem rossz, sem jó, egyszerűen kell, mert nincs nélküle élet.Ezt gondolom a hitről, meg az istenről, legyen a nagy Ő, akármilyen. Ha valaha is lemegyek a tó partjára és belemerek a poharammal, úgy sem az istent fogom megismerni. A saját tévképzetemnek adok majd alakot.
Ui.: Komolyan érdekel, hogy mit gondolnak rólam a tengerimalacaim, mert az állatkáim szemszögéből nézve egy mindenhatónak tűnő gigász vagyok, amit teljes egészében nem is képesek felfogni. Látják a kezemet, mint sötét árny, közeledni feléjük, cojognak félelmükben, hiába tapasztalták már meg sokszor, hogy a nagy valami nem bánt. Aztán érzik az ujjaim szorítását a mellkasukon és a hasuk alatt, amint kiemelem őket a ketrecekbül, behatárolt életterükből. Hogy be lehetnek gyulladva szegénykék! Holott csak dédelgetni kívánom őket, kiélni természetes, emberi gondoskodási vágyamat.
Na, az ember hasonlómód lehet az istenével. Összecsunyizná magát, ha valóban lenyúlna érte az úr keze.
-
Algieba
őstag
válasz
AnTomySm
#2064
üzenetére
Vajon, szólt Periklészhez is, Kr.e. 441.ben??
Ő létező történelmi személy és nem könyvszereplő. Bár most egy könyvből olvasok róla. Igaz, vele semmi csudálatos nem történt.
Az isten dolog kb. olyan fejtörő, mint a ''mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás''.
Számomra eldöntetlen, hogy az ember találta ki az istent vagy tényleg az isten találta ki az embert.
Egyelőre egy vaskos könyv nem igazán tud meggyőzni a létezéséről.
Persze, tudom, hogy én mit gondolok, teljesen mindegy. Szócséplés. -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#2062
üzenetére
De ezek, ööö, irodalmi alakok.
Bár Melkisédek esetében nem vagyok biztos. Élhetett egy ilyen király.
Meg aztán remélem, bárcsak, (minden csak jó marketing kérdése) ha benne lenne a globális néphitben (Benne van. De nekem vallási felhanggal lenne érdekes, hisz ez vallási topik) pl. a békakirályfi is.
Éljenek a békakirályok, mint az igaz szerelem hírnökei! Hiszek benne, hogy egyszer, ha nagyon kitartó vagyok, megtalálom a magam királyfi békáját. A világvégéig keresem.
Persze a békakirály metafórikus alak, mint Kain meg Ábel.
Miért kell 2000 év elteltével is zsidó példabeszédeket komolyan venni? Ha valaki itt zsidó, akkor elnézést kérek tőle. A saját vallása. -
Algieba
őstag
Ma néhány erősebb kifejezéssel illettem istent, és itt vagyok, nem történt semmi sem.
A világvége meg minek érdekel? Úgy sem éled meg.
Egyébként meg nem értem, hogy mi a fenének veszik komolyan egyesek az emberek által írt bibliát.
Meg a biblia előtt mi volt?
Az emberiség könyv előtti életével nem is törődött az isten, meg az akkor élők lelki üdvével??
Elég komoly civilizációk virultak akkor is.
De nem, isten bevárta a zsidó népet és velük társalgott.
Oh, je. -
Algieba
őstag
Hm, véletlenül felbuktam egy gondolatban, Ádám és Éva génjein töprengtem, hogy miként származhat két embertől az egész emberi faj? Ehhez durva testvérszerelem kellett, és mint azt tudom a biológiából, a közvetlen rokonok közötti szerelem eredménye mindig valami torzszülött. Ádám és Éva bizonyosan nem lehetett ''közönséges'' ember.
Na, de ez a gondolatsor megszakadt, és más ötlött fel bennem.
Mert Isten teremtette a világot és benne mindent, és legvégül az emberpárt.
Eme szép teremtési sorban egy árva szó nem esik a túlvilágról. Tehát, Isten mikor is teremtette az odaátot? Vagy az már alapból megvolt? Hisz kezdetben vala a sötétség, ugye? Vagy nem... Akkor most mi van? Ha Istennek volt pompázatos túlvilága, minek kellett neki ez az egész ideát?
Tehát Isten megteremtette a világot, és nem teremtett túlvilágot. Neki ez a világ az alkotása, ez az öröme, büszkesége, és szerintem, nem érdekli az odaát. Vagy két Istenről ír a Biblia, vagy valahol az emberek saját maguk vittek a Szent szövegbe logikai buktatót, mert nyomorukban kellett valami szépet hazudni a túlvilági életről. -
Algieba
őstag
Egyelőre nem tudom, hogy mit kéne tennem. Ez az egész nem szerepelt, a két temetés, a terveimben. A nagynénémmel Erdélybe szerettem volna utazni, mert nagyon szerette azt a vidéket, a nagyanyámnak meg még sokáig segíteni szerettem volna az állatok gondozásában.
Nem önsajnálat az, ami gyötör, hanem a tehetetlenség. Hiába járok el rendben tartani a nagynéném kertjét, növényeit, és sepregetek a házban, a tevékenykedésem sem tudja elmulasztani a rossz érzésemet. És hiába veszek részt a nagyanyám temetésének a megszervezésében, valahogy ez a külső aktivitás sem képes jobb kedvre hangolni.
Hiába tervezem, hogy új szakmát tanulok, új regényt írok, közben csinálom az őszi kerti munkákat, lelkesen fórumozok a világhálon, a tevékenységeim sem tudnak kimozdítani a holt pontról, és ez kétségbe ejt!
Jön a kedvenc ünnepem - nagyanyám segített három hete szerezni narancssárga tököt, itt van az ablakpárkányon -, de idén hogyan lesz erőm az életet ünnepelni, amikor a halál diadalmaskodott?
Ui.: Egyébként meg egy le sem záródott gyász lelki folyamatra következett még egy, és ennek a kettőnek a hatása tűnik úgy, hogy csöpög az orrom az önsajnálattól. -
Algieba
őstag
Harag nincs bennem. Önmarcangoló öngyűlölet sok, de külvilág felé irányuló erő, szinte semmi.
Igazad van, attól, hogy még a levél színe helyett a fonákát nézed, egy levelet látsz... Attól, hogy évente egyszer jelmezt veszek, az emberek ugyanúgy a bánatomat látják.
Sajnos, valami már nem változik, és ez a tehetetlenségi együtthatóm, ami egyetlen pontba igyekszik sűríteni minden kifelé törekedni vágyó életenergiámat. Állandóan egy sötét örvény ellen küzdök, de már nagyon nehéz visszatartani attól, hogy negatív hullámai végignyaljanak a külvilágon, odakint is táplálékot keresve.
Sötétnek látom a fény mögött a világot.
Erőnek hittem azt, ami nem az. A gyűlöletet szegeztem szembe az emberek közönyével, és későn vettem észre, hogy a gyűlöletem nagyon okosan, mivel én is emberből vagyok, nekem támadt és engem emészt. Belekerültem az örvénybe és nem tudom leállítani. Itt nem segít a hit, a sok sorscsapás, a jó szó és tanács, az élet kellemesebb dolgai, hisz az áldott napsütés mögött is a sötétséget látom, és fényes nappal valószerűtlen álomként élem meg a valóságot. Tudom hol a határ álom és valóság között, ezzel még nincs baj. Inkább arról van szó, hogy a valóságot egy tűnékeny álomként élem meg, és éppen ezért kevés ingere képes megmozdítani bennem bármit is.
Nem jó a közelemben tartózkodni, mert vagy semmit se sugárzok magamból, vagy amint bepöccen a gyűlöletem, el kezdem kizsigerelni a másikat. És ezt már mások is érzik, hogy valami nem stimmel a jelenlétemben. Tartok attól, hogy spontán ki fogom meríteni mások életerejét. De ezzel sem tudom pótolni azt, ami belőlem veszett el. Mások ereje röpke ideig képes felmelegíteni, utána újra visszahullok a komor alaphangulatba.
Tavaly Halloweenkor már a jelmezes ökörködés is apátiába hullott. Jóval hamarább hazamentem és ágyba dőltem. Idén talán elmarad. Minek bolondozzak? Nincs értelme. Aludni kellene és olyan sokáig, hogy fel sem ébredjek belőle!
Nincs értelme bántani a külvilágot, bántani a természetet. Nincs joga az embernek a Földhöz. Meghalni kéne az egész fajtánknak, és hagyni a Természetet élni. -
Algieba
őstag
Az ego furmányos, mindig működik, kivéve akkor, ha semmire sem gondolsz, lazítasz, elengeded magadat.
Valamikor én is gondoltam rá, hogy jó lenne egy szakorvos, mert rendbe tenné a lelki gondjaimat, de rájöttem, ő sem tudna kirángatni a bőrömből, ha meg szerelmes leszek, akkor a társamat úgy sem tudom berángatni a bőrömbe. Reménytelen vágyunk a megismerés, önmagunk megmutatása, ilyen vagyok, szeressetek; és a másik irányba, hát, ilyen vagy, de én így is szeretlek és elfogadlak.
Nehéz dolog.
Feladtam a keresést, a sóvárgást. Csak a párnám látja a könnyeimet és issza fel. Nem is tudom, hogy mit kéne keresnem a másik emberben, és önmagamban?
Teszem, ami éppen eszembe jut, vagy ahogy a kedvem hozza. És ezen semmiféle hit sem tud változtatni. Minek erőlködjek, amikor a teljes megértés és az örök élet egy ábránd, és a halál mindent elvesz és örök sötétségbe, feledésbe taszít?
Amíg itt vagyok, élvezem azt a keveset, amiben részem lehet. Örömmel megyek ki a kertembe leszedni a gyümölcsöket, boldogan sétálok ki a reptér mezejére gombát gyűjteni, elégedett vagyok a hosszú séta során az izmok precíz, fáradhatatlannak tűnő mozgásával, örömet ad, amikor végre könyv alakban láthatom a fantazmagóriáimat, és jól érzem magamat, amikor valakivel értelmesen, egymást lelkesítve beszélgetni tudok.
Ennyi örömöm van, és mindez pokolian hiányozni fog a halálos ágyamon, vagy az útszélén, vagy akárhol ahol a halálom bekövetkezik.
Mit érdekeljen engem a túlvilág, amikor az ideát is bőven jól lakatja a lelkemet?
Ui.: Az ember változik; valamikor nagyon félénk és gátlásos voltam, de amikor rádöbbentem, hogy a halállal mindennek vége, egyből megjött a bátorságom.
Ma már a legkedvesebb ünnepem Halloween, és ilyenkor kicsit átalakulok és töklámpással a kezemben járom a városomat boldog mindszenteket kívánva a meglepődött embereknek. Valamikor elképzelhetetlennek tartottam, hogy bolondot csináljak magamból, mert jujj, mit fognak gondolni az emberek... Viszont 2001-ben megtettem, és azóta minden Halloweenkor megteszem, idén is. Mert úgy érzem, egyetlen napon jelmezt öltve az emberek képébe kell mondanom, hogy egyszer élsz, és jobb, ha felvállalod azt, ami, aki vagy, mert lehet, hogy holnap már késő.
Idén Sötét Eminenciás leszek, az életbevallás behajtó túlvilági rém. Egy nagy faragott tök lesz nálam, amibe jelképesen mindenki beledobhatja a személyes titkát, bánatát.
A megértés a vágyam, de talán nincs is mit megérteni, csak tenni kell a dolgunkat, úgy ahogy a szél. -
Algieba
őstag
Nekem most jó kedvem van, éppen ezért fogom, amíg tart az öröm, elolvasni az Újszövetségből Lukács evangéliumát.
Szerintem sem a jutalmazásról szól a keresztény hit, hanem a józan belátásról, a sötét fátyol felszakadásáról, a beismerésről, hogy vezérlő csillag nélkül semmit sem érünk.
Ha ezt a csillagot Jézusnak nevezik és a keresztény Bibliában található, akkor is utána megyek és neki teszem fel a hülye kérdéseimet.
Minden vallás, vagy út helyes, ami békésebbé teszi az életünket. -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#1734
üzenetére
Ki világlott a lényeg, tényleg furcsa, hogy ennyire ''bolondnak'' nézik a keresztényeket.
Erről írt a lelkész is, hogy mindenkinek van valamiféle hite, pl. az apró babonaságok, de ez senkit sem zavar, amint azonban az ember Jézusra gondol, kezébe veszi a Bibliát, mindenki felkapja a fejét és furán néz rá.
Ez érthetetlen.
Tücsköt-bogarat összehordok, beszélek zöldségeket, mindenki tudja rólam mennyire gyagya vagyok, de amint meglátták nálam a lelkész könyvét, menthetetlennek minősítettek, és nagy csend borult a házra. Nem frocliznak miatta, betudják a bogaras természetemnek, hogy mindent megnézek magamnak, hogy eldönthessem, mire jó?
Egyelőre még nem tudtam dönteni az Újszövetségről.
Az azonban meglepett, hogy a mi ateista családunkban is van egy belőle. Kicsi, barna vászonkötéses kiadás. -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#1729
üzenetére
Azért, mekkora blamázs, hogy tök happyn odamentél Jézushoz, ő fogadott téged, rendbe jön az életed, és akkor ezt olvasod a Bibliában, hogy a mellékhatása a jónak az üldöztetés.
Persze ez manapság nem igaz, de akkoriban, haj-jaj.
Micsoda áldozatokat hoztak az emberek a hitükért, de odaát biztosan jó lett nekik.
Nem tehetek róla, de mulattat az ellentmondás, Jézus oké, de a vallásod miatt oroszlánokkal tépetnek szét. Király.
(Ez szarkazmus akart lenni.) -
Algieba
őstag
Elolvastam Wilhelm Busch könyvét.
Öhm, próbálok okosat írni, de a lelkész nagyon okosan gondolkodik, és annyi olyan dolgot felhoz példaként, amiket más emberek mondtak neki, de akár én is mondhattam volna azokat a kételyeket a hitével kapcsolatban, hogy egyelőre ki vagyok ütve.
Nagyon okos, és lelkes. Amilyen borzalmakat átélt a világháború idején nem csoda, hogy valami értelmét kereste az iszonyatnak és megnyugvást.
No, de, azzal eltaszított, mikor már kezdtem bólogatni, hogy a legkedvesebb képe Jézusról, amint a Golgota hegyén a kereszten függ, és az ő áldott vérével lemossa a lelkész bácsi bűneit is. Annyiszor leírja, hogy Jézus a kereszten, és az ő vére lemossa bűneinket stb, hogy a végére visszatért a kételkedésem.
És tényleg, mi van azokkal a százezrekkel, akik Jézus előtt éltek, vagy olyan helyen éltek ő utána sokáig, ahová nem jutottak el csak késve a hittérítők?! Azok el vannak feledve? Isten azokra nem gondol? Úgy vélem, ha van isten, nyitott más kiskapukat is a túlvilági életre.
Köszönöm, kedves és okos lelkész a munkádat, de nem akarok megmosakodni Jézus vérében. -
Algieba
őstag
Wilhelm Busch, Jézus a mi sorsunkat olvasom.
Jó könyv, érdekes és lelkes pap lehetett Busch. Nagyon hitt Jézusban, hogy ő volt Isten az emberhez intézett utolsó szava, és csak Jézus által nyerhetünk bebocsátást Isten házába.
Engem csak néhány apróság zavar, először is, biztosan élt Jézus és valóban feltámadt? Másodszorra, miért kellett meghalnia? Valamennyire kapisgálom az értelmét az áldozatának, no, de akkor is erősnek tartom, hogy egy ember, egy ember az igazi romlottak helyett ilyen fájdalmas halált halt.
A lelkész nagyon okosakat ír, meglepően igazak a meglátásai a jelenre vonatkoztatva is. Nem tudok az állításaiba belekötni, mert igaza van, azonban mégsem tudok hinni egy 2000 éve halott férfiban. -
Algieba
őstag
válasz
luciferc
#1597
üzenetére
Szóljunk az Eltemetett akták meg a Helyszínelők producereinek, hogy hozzanak össze egy részt Jézus haláláról, és csodás utóéletéről.
Nézettségi csúcsot döntene, az biztos. Az emberek falják az ilyen misztikus, kriminalisztikus agyalmányokat. Lásd, DaVinci kód.
Hát, igen, egy holttest eltüntetése egyszerűbb, mint a hol a piros játékban a kocka ide-oda tologatása.
Éljenek a 2000 éves tények! Mert a Biblia a leghitelesebb forrás! Beszélhetnék a kiadójával? Nem? Mert már halott x száz éve? És az isten? Nem elérhető? Mi, hogy nekem rossz a pin kódom a készülékemben, azért nem tudom hívni? (A mondat valódi jelentése; elcseszett, hitetlen lelkem képtelen szót érteni az istennel.) Te jó ég!
Egyébként meg kezd elegem lenni a vallási mémekből. Már fáj a fejem. -
Algieba
őstag
A nagynéném könyvei között találtam egy könyvet: Wilhelm Busch, Jézus a mi sorsunk.
Mivel vékonyka mű, elolvasom, hogy senki se mondhassa rám, hogy csak dumálok és nem próbálkozom a megértéssel. De biztosan hitetlen maradok.
A nagynéném sokat ért vele, hogy hitt, megszakadt a szíve. -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#1572
üzenetére
Sóhaj.
Nem sértődtem meg. Annyira masszívan nem tartom létezőnek istent, és ez annyira független az egómtól, hogy nem hat rám a te istenhited.
Abban igazad van, hogy úgy véled lufikat eregetek, de ha már lufikat emlegetsz én is lufikat látok a kezedben. Nesze semmi fogd meg jól.
Egy valamit elhihetsz, hogy igyekeztem megtalálni istent, de nézhetem ki a világba, be önmagamba, a legmélyebb rétegig is leásva, nem találtam meg.
És a Jézus ábrázolás a katolikus templomban, az a kimeredt fájdalmas tekintet, amely belebámul a vak semmibe, elriasztott a kereszténységtől.
Én kételkedem benne, hogy a te istened olyan jó és kedves lenne, mint ahogy hiszed. Valamelyikünk téved ez biztos, valószínűleg mind a kettőnk!
Akkor egy kérdés, mit tett érted, hogy így hiszel benne? -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#1568
üzenetére
Nem húztam rád sablont.
Neked szükséged van az Atyára, a felsőbb útmutatóra, aki gondoskodik rólad a nagy trauma után, ami a halál.
Kell neked a rend, az igazság, hogy mindennek van célja, és odaát várnak rád.
Miért gondolod, hogy emiatt én most beledugtalak téged a vallási fanatikus skatulyába?
Szavaid érdekesek:
''Mások, máshol úgy gondolják, hogy egész mást kellett volna már Istennek tenni. Pl kiirtani az ellenségeiket. Nagy szerencsének tartom, hogy nem az emberek elképzelései alapján cselekszik Isten, annál sokkal bölcsebb.
Hogy mit vár Isten az embertől? Elfogadást, felismerést, engedelmességet. Mit kapsz cserébe? Nem a földi békét. Annál sokkal többet.''
Akik úgy gondolkodnak, hogy a nagy betűs istenüknek az óhajuk szerint mészárossá kellett volna már lennie, tehetetlen éretlenek. Ilyet egyet sem ismerek. Van itt ilyen? Aki terülj terül asztalkának használná elképzelt atyját?
Isten, a kitalált atya, senkinek sem cselekszik semmilyen elképzelése szerint, mivel egy fantazmagória bajosan főzhet ebédet. Így hát az emberiség tovább cselekedhet a saját hülye feje után futva.
Hm, hm. Micsoda?! Hogy a pótatyának igényei vannak az emberrel szemben? Miért? Minek kellene egy nagy hatalmú izének önmagát fárasztania a hangyákkal? Hangyás lehet kicsinykét az úristen. És persze, odaát, ami sokkal dögletesebb, mint az ideát, kapunk tőle bónuszt, egy nagy kockacukrot, mert olyan jó gyerekek voltunk.
Tudom, most sértő vagyok, hogy mosolygok. -
Algieba
őstag
A trapista különösen igaz rám.
Alapvetően semmi bajom nem lenne a vallásokkal, ha lenne egy inci-finci hasznuk az egész emberiségre nézve, de egyelőre úgy áll a helyzet évszázadok óta, hogy a vallás is ott van azon dolgok között, amik megkülönböztetik egymástól az embereket.
''Az enyém az igazabb vallás, meg az én x nevű istenem az eredeti, nagy betűs isten.''
Aztán, hogy melyiknek van tényleg igaza, szerintem egyiknek sem.
Ezt megmondhatom így kerek-perec, mint kívülálló, ateista, pogány, materialista, trapista.
Megértem Viszlátot. És mindenkit megnyugtatok, hogy senki alá nem akarok máglyát pakolni csak azért, mert hisz valamiben, hisz istenben.
Megértem Palkót. Nekem is volt ilyen dühös, értetlenkedő szakaszom, azonban mára elmúlt. Jó adag isten és ördög káromlás után is itt vagyok és nézem reggelente, ahogy felkel a nap, és nézem esténként, ahogy lenyugszik. A mag tavasszal kikel, a növény ősszel elszárad. A ciklusok pörögnek, és mi bennük őrlődünk.
Nincs okom kételkedni abban, hogy maga az élet, a természet és a világegyetem nagyszerű, minden esetleges borzalom, fájdalom és az ember hülyesége ellenére.Azonban istenben nem hiszek, nem tudok hinni. Olyan ez, mintha a hangya kérdezné az embert. Értjük mi a hangya szavát? Nem. És mégis egy világban vagyunk, egy a sorsunk.
Persze isten valami nagy, valami erő, egy jótékony teremtő szándék. Aham. Nézd végig, hogyan táplálkozik a pók és elmegy a kedved a szép gondolatoktól. Maga a pókháló igazi remekmű, a pók türelmes vadász, hatékony a mérge, azonban elnézve a vergődő legyet (ami ugye egy gusztustalan, piszkos rovar) a pók visszataszító dög lesz.
(Semmi bajom a pókokkal, a szobámban van néhány álkaszáspók, akkor egy igazi kaszáspók is, és van egy pókfajta, a bikapók, ami a kedvencem, mivel akkorákat ugrik, mint a pókember.)
Visszatérve a pókra és a légyre, miféle teremtő lehet az, aki megalkotta őket? Kiszámított tökéletesség a vadászó és táplálkozó pók. Semmi nemes, és hódolatra késztető nincs benne. Ha van isten, annyira borzalmas lehet ő hatalmassága, hogy nem akarnék vele találkozni!
Jobb elvetni a régi mesét istenről, és élni az életet, és várni a halált. -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#1553
üzenetére
Nagy csönd van a világban és bennem is. Nem érzem semminek sem a jelenlétét, semmi hatalmas, gondoskodó valaminek.
Minek is kellene isten, minek feltételezzem a létezését, amikor a világegyetem létrejöhetett csak úgy?
Mert akkor hogyan keletkezett isten? Az univerzum is lehet az örökkévaló valami! Nem kell neki egy örökkévaló teremtő.
Kételkedem benne, hogy létezik isten, mert semmi jelét nem látom annak, hogy szükség lenne rá.
Az, hogy rettegünk a haláltól, természetes, hiszen ismeretlen valami, és a haldoklás folyamata kellemetlen és fájdalmas.
De, a félelem miatt miért kellene álmodnunk magunknak egy gondoskodó atyát??? Ez szánalmas. És ez az, ami bőszít, a gyávaság. -
Algieba
őstag
válasz
Viszlát
#1545
üzenetére
Nem kell kútba ugranod.
Nekem nyolc, hogy ki miben hisz. Ti megtapasztaltatok valamit, én nem. És nem is keresem az élményt. Maximum kimegyek a mezőre gombát keresni.
Az én álláspontom az, hogy a hit badarság és kész. Az álmodozás egyik speciális fajtája, semmi több.
És nem hiszek sem istenben, sem ördögben, de még a szellemekben sem. -
Algieba
őstag
Oké, én inkább a nagynénémet fogom szólongatni tanácsért, ha valami baj van, mert őt ismertem és minden emberi hibája ellenére tisztelem és szeretem.
Jézus szomorú sorsa elrettentő számomra, mert meghalt a csőcselék kedvéért, elvakította a cél, a zsidó vallás megreformálása. Bölcs volt, okosakat mondott (bár, a tanítványai biztosan hozzátettek valamennyit a szövegeihez), de túl messzire ment.
Inkább Buddha útját tartom igazabbnak. Csak ne lenne olyan nehéz legyőzni a sóvárgást...
Semmi bajom sincs azzal, hogy ki miben hisz, mert manapság már senkit sem küldenek a halálba, ha másként gondolkodik.
De azt állítani, hogy Jézus még ma is munkálkodik. A fejedben, biztosan, és az eszméi által rajtad keresztül valóban jelen lehet, de úgy egyébként olyan halott, mint a nagynéném.
De nézz körül a világban! Nagyon kevesen vagytok, Jézus követői, mert ami jelenleg is zajlik, azon már az élő Jézus sem segíthetne. Akkor sem tudott, amikor élt. Meg is halt fiatalon. -
Algieba
őstag
Nem kell komolyan venni a régi meséket.
Még hogy bűnbe esés, meg hogy ezért a kitalált bajért bárkinek is meg kellett halnia. Badarság.
Jézus sosem volt isten fia, még ha létezett is, csak egy szegény, megzavarodott ács volt, áldozata lett önön elhivatottságának.
Fölösleges érzelmi energia pocséklás kitalált események, felsőbb hatalmak tetteit minősíteni.
Az emberiség meg csak egy túlszaporodott állatfaj gigászi populációja. Senkit sem érdekel a világegyetemben, hogy mit csinál, hogyan küzd az életben maradásért és teszi tönkre az élőhelyét.
Az, hogy egyénileg hogyan döntünk az életünk során az élet dolgaiban a saját magánügyünk.
Kitalált fensőbb hatalmak nem foglalkoznak egy olyan állatfajjal, ami értelmesnek véli önmagát és fűben fában önmagánál nagyobb izéket vél látni és tisztelni.
Nemcsak károkozó parazita az ember, hanem még értelmetlen is.
El kéne már felejteni és eltemetni az ilyen régi, haszontalan meséket. -
Algieba
őstag
Ez mind igaz volt. Azonban az úristen se tudja, hogy mi miért van, különben adna válaszokat.
A nagynéném istenfélő ember volt, állandóan az evangéliumot olvasta, rendszeresen beszélt a pappal, álmodott az igékkel. Igyekezett követni Jézust.
És most nyáron, alig múlt 40, és eltávozott.
Azzal próbálom vigasztalni magamat, mivel ő vallásos volt, hogy az isten így akarta megszabadítani számos gondjától, hogy maga mellé emelte.
Ettől még hiányzik, és semmi sem töltheti be a helyét.
Én maradok hitetlen. Számomra nincs odaát. Önmagába hulló fény az eltávozó élet.
A végső ítélet egy x milliárd éve létező bolygó, és egy csikófogát még el sem hányt faj, Homo sapiens, esetében enyhén szólva erős elképzelés.
Nem az ember tettei mozgatják a hatalmas gépezetet.
Kurt Vonnegutnak van egy szép mondata, a Bajnokok reggelijében olvasható:
''Mi az élet értelme?
Hogy a szeme, a füle, a lelkiismerete legyél a világegyetem teremtőjének.''
Ennél szebb választ nehéz adni az örök kérdésre. -
Algieba
őstag
Én szeretnék ilyen gombát. Még soha semmilyen kábszert nem fogyasztottam, alkoholt is csak nagyon keveset, szilveszterkor egy pohár pezsgő, aztán semmi egész évben, és mivel más módon isten-hithez nem lehet jutni, kérek gombapaprikást.
Vagy leülök egy fa alá viharban és malmozok, hát ha jön a felvilágosodás egy villámcsapás vagy egy enyhébb agyvérzés formájában.
Csodák márpedig nincsenek, akármit is ír egy x száz éves könyv. Az még nem bizonyosság.
Inkább elfogadhatónak tartom, hogy az ember találta ki istent, mint mindannak az összegzését, amit nem képes felfogni és amin nincs hatalma.
Nem fogok egy kitalált valamihez fohászkodni, csak azért, hogy eme lelki placebóval elviselhetőbbé tegyem az értelmetlen életet.
Az emberek megszületnek és meghalnak isten nélkül is. Odaát meg nincs.
Nekem ez a verzió egészen szimpatikus.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
- DJI Mini 3 (GL) Eladó 2028 01.06 Garanciális
- Apple iPhone 17e 256GB Bontatlan Független Összes Szín / 27% áfa
- MSI H81M-P33 PC, i5-4570 Proci, 8 GB DDR3 RAM, 120 GB ÚJ SSD
- Apple iPhone Air 256GB Bontatlan Független Összes Szín / 27% áfa
- Dell Precision 7560 AI -ra és Gamer/Munkára LAPTOP I7-11850H/ 32GB RAM / 1TB SSD / NVIDIA RTX A3000
- Felsőkategóriás Gamer PC-Számítógép! Csere-Beszámítás! 7800X3D / RTX 5070 / 32GB DDR5 / 2TB SSD!
- BESZÁMÍTÁS! Intel Core i5 8500 6 mag 6 szál processzor garanciával hibátlan működéssel
- BESZÁMÍTÁS! ASUS H310M i5 8500 16GB DDR4 240GB SSD GTX 1060 6GB Zalman T3 Plus CoolerMaster 500W
- AKCIÓ! CSAK KIBONTOTT Honor 200 Lite 8GB 256GB mobiltelefon garanciával hibátlan működéssel
- Konzol felvásárlás!! Xbox Series S, Xbox Series X
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest