Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #30000 üzenetére

    Nem foglalkoztam érdemben a témával. Amolyan passzív-mögöttes dimenzióként volt kvázi semmibe véve. Mit csinál egy átlag gyerek? Játszik, haverokkal lóg, elpazarolja az időt :)

    Amire te utalgatsz, az egy tudatos, aktív vallásos/hívő közösség tudatos, aktív gyereknevelése. Kvázi ezt vetíted ki.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29995 üzenetére

    és #29996

    Dolgozz még a szövegértési készségeden, oh, elfogulatlan, igazságkereső létező.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29994 üzenetére

    "Ezért csökken a vallásosság a fejlett nyugati társadalmakban: bizonyos igényeket már nem csak a vallás tud betölteni."

    De jó!!
    Ezt az írásodat pont magad ellen hoztad fel (ön-cáfolat) - nyilván nem szándékosan.

    A nyugati, fejlett, szekuláris, hedonista, énközpontú társadalmakban statisztikailag kimutathatóan a legdepressziósabb-szorongóbb-elveszettebb-kiüresedettebb a tömeg-egyén.

    Elvesztették a hitet (a leglényegibb alapkérdések: ki vagyok?, miért vagyok?, mi végre vagyok? meg sem fogalmazódnak, inkább "görgetnek", isznak, bogyóznak, buliznak), de elhiszik, hogy a fogyasztói "kultúra" az önmegvalósítás megváltása, és hogy így teljes, boldog életet élhetnek. Aztán koppannak.
    Ennyi pszichológus-páciens, és mégis ennyi nem-boldog ember, aki "nincs a helyén" (hivatás, örömmel végzett munka(kör), család, hobbi), megkockáztatom: sosem volt még a történelemben.

    Nem a vallás a 'nép ópiuma', hanem a tetves tv/internet agyrothasztó zajdömpingje, ami a semmit ömleszti bele a fejekbe 8pedig mennyire nagy lehetőség, tudástár lehetne).
    Statisztikailag szintén kimutatható, hogy pornót meg görgetést "fogyasztanak" az emberek, ennyit a nagy vívmányról...

    Adalék a miheztartás végett: sosem tudom, sírjak vagy nevessek, amikor valami baromságot bedobtok, 2020-as években!, amire - ha nem tudjátok - rákereshetnétek az interneten is... de nem teszitek!
    Hát más sem.
    Minden elérhető, és ennyi buta, életképtelen embert nem hordott a Föld a hátán.
    20-as, 30-as éveikben járó embereknek mint a gyerekeknek kell megtanítani olyan alapvetéseket, hogy told be a széked, mert belebotlunk (neveletlenek, szülőileg elhanyagoltak), olvasd el a segédletet, nem ok nélkül kellett leírnod, használd bátran (nem teszi, ok nélkül önsorsrontó), semmit nem tudnak történelemről, aktuálpolitikáról, csak a legfelszínesebb lózung-címeket (mert minek, hiszen "véleményhez attól még jogom van"), nincs konstruktív feldolgozókapacitásuk, nem tudnak összefüggéseket képezni rendelkezésre álló adatokból (de az adatokat sem találják)... na jó, szóval hagyjuk a "modern ember boldogsága" meg a "nem kell a hit, lejárt lemez/kamupótlék" dumát.
    Egy megnyomorított nemzedék hanyagolja el a kölykeit, hogy aztán a halál eluralkodjon az egész kiábrándító hazugságon: itt nyer értelmet az esztelen abortusz- és eutanáziatrend, meg a csonkítások sora ("nemváltás", mekkora hazugság!).
    Hol vannak a szülők, hol vannak a közösségek, hol vannak az egyházak (az Egyház), hol vannak a tudósok, hol vannak a felelős vezetők...?

    Etess mást a vallásellenes baromságoddal.
    Civilizáció vallás nélkül még nem jött létre, csak a döghalál vérözöne érhető tetten minden elvallástalanodó birodalom/civilizáció/közösség esetében.
    A boldogságot nem-vallásos pótlék még nem tudta biztosítani.
    Vajon miért?
    Mert emberek vagyunk. Az ember nem állat (hiába hazudják ezt sokan). Az ember vallásos lény, amely az igazságra tör. Ha meghülyítik, elnyomják, elvágják az embert az igazságtól, akkor szétesik, megőrül (ki milyen mértékben-módon), talmi pótlékokhoz kapkod, mindhiába.

    A vallások állításainak sokféleségét pedig ti annak tudjátok be, hogy "mind mást hazudik", pedig tök egyszerű a megoldás: ki innen, ki onnan próbál rátapintani a végső kérdésekre. Ki eddig jut, ki addig.
    Nyilván a saját álláspontomból a legtovább, az igazsághoz legközelebb a keresztény Kinyilatkoztatás jut.
    A személytelen/céltalan kozmosz egy egész jó, de nem teljes értékű válasz/próbálkozás a megfejtés tekintetében. Ennél van tovább.
    Ahogy az előzmények (a sok mitologikus hit, a sok közös ponttal: pl. árvíz-élmény; három fő istenség ~ Szentháromság, stb.) is az igazság megragadásának közös pontjait emeli ki.
    És párhuzamosan csalók, tévtanítások is születnek, nyilván, mind tudunk csaló emberekről és projektjeikről a történelem során (a vallásos témakör miért lenne számukra tabu?).

    Na jó, rövidre zárva: az ember fogékony a vallásra/hitre, mert a része, a lelke kötődik hozzá.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29992 üzenetére

    Ja, de magasan repült...

    Másrészt, azt gondolom, mindenkivel "elbánt az élet" (avagy "ilyen az élet", továbbá "mindenki a maga szintjén nyomorog"-szólásmondás), ergo az egész történelem folyamán sosem volt egyértelmű, hogy csak nincstelen, bántott, kiszolgáltatott (sanyarú sorsú) a hívő, és a jól képzett, gazdag (jómódú, jósorú) meg a "józan nem hívő", hanem mindenki mindenfelé húzhat (a királyoktól a rabszolgáig bárki lehetett hívő és hitetlen).

    Erre nincs képlet (max igény rá), hiszen "a lelkek a játéktéren kóborolnak" (ki erre, ki arra)...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29990 üzenetére

    Tehát végső soron vagy eleve gyerekkortól vagy felnőttként megtérve lesz hívő az emberből... Nobel-díjas felfedezés!

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29988 üzenetére

    Kb. 21 éves koromig minimális szerepet játszott a kereszténység/hit (mindig evidens volt számomra, hogy van Isten - ott "kint, a távolban" -, de ennyi), elsőáldozás volt (de inkább csak egy havert kísértem brahiból, aki meg főleg egy ministránslány miatt ment, szóval nem vettük túl komolyan - külső nyomás/ránk erőltetés nem játszott... oh, azok a boldog gyermekévek :) ), felnőttként bérmálkozás+teológia.

    A prekoncepciód nem nyert...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29972 üzenetére

    és #29971BE4GLE

    Valójában - ha komolyan vesszük a felvetést - ti ugyanabban a cipőben jártok: a kérdés valójában ismeretelméleti, a megismerés lehetősége, az igazság megragadhatóságának kérdése a központi probléma.

    Amíg én a hitet is lehetőségként fogadom el, ti ezt tévútként kizárjátok.

    De legvégül a kérdés az: "van-e igazság?", és "mi az?".

    A ti válaszotok ("valószínűleg nem megismerhető) sem jobb válasz, mint a hit optimista válasza.

    Az egyes hitek/vallások válaszai pedig összevethetők az emberi értelem révén (nem csak szimpátia-alapú az egyik elfogadása/másik elvetése).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29968 üzenetére

    1. (mindentől függetlenül: általában) az igazság nem demokrácia függvénye (lehet, hogy csak 1-nek van igaza, az összes többi téved...

    2. Az Egyház (a teljes kereszténység egésze) "béna kacsa" emberekből áll (a "Szentháromság is foghatja a fejét látva a bénázást"-kategória), ami Bizáncot illeti a káosz-intrika szótári mintaképe.
    Konkrétan: a) az, hogy az összes résztvevőt nem várják meg és hamarabb megkezdik a zsinatolást, hiba; b) az, hogy aki részt vehetne és extrém módon érintett, de nem hajlandó részt venni rajta, hiba; c) az, hogy a kelet-római (bizánci) császár rátelepszik a keleti egyházra, hiba; d) az, hogy ellenzsinatot tart a másik tábor, ami szintén kirekeszti az ellentáborát, hiba; e) az, hogy az egész keresztény dogmatörténetben hangsúlyt tud kapni a pártoskodás és rivalizálás, hiba; f) az, hogy mindezek ellenére (hangsúlyozom: minden hiba ellenére) is kiforrnak a megindokolt, hit és logika mentén helyes dogmák, az elvitathatatlanul pozitív érdem (érdeme a Szentháromság közreműködésének és az emberi belátókészség lehetőségének).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29965 üzenetére

    Azért ne essünk túl a lovon...

    efezusi zsinat
    "Nesztoriosz az antiochiai isk. hasonlatát véve alapul (mely szerint az ember-Jézusban úgy lakik az Ige, mint tp-ában) azt tanította, hogy Szűz Máriát csak a Krisztotokosz, 'Krisztusszülő' cím illeti meg, mert ő csak az ember Jézust szülte e világra. Cirill ezzel szemben az alexandriai isk. képét véve alapul (mely szerint az Ige úgy átjárja Jézust, mint a tűz az izzó szenet) azt hirdette, hogy Mária a megtestesült Igét szülte világra, ezért a Theotokosz, 'Istenszülő' név illeti meg. Cirill figyelt föl elsőként Nesztoriosz tévedésére, és 429: szokásos húsvéti körlevelében fölhívta az afrikai pp-ök és szerz-ek figyelmét e tévedésre, elítélte Nesztorioszt, majd I. Celesztin p. döntését kérte. Celesztin 430: zsin-ot tartott Rómában és elfogadta Cirill véleményét, aki ezután levelet írt Nesztoriosznak, s 12 pontba foglalva tévedéseit fölszólította, hogy vonja vissza tanait. Nesztoriosz erre 12 pontban válaszolt, elsőként tagadva az Istenszülő név jogosultságát. II. Theodosius ezért 430. XI. 19: K és Ny minden pp-ét zsin-ra hívta Efezusba 431 pünkösdjére. - A zsin-ot, bár az antiochiai pp-ök még nem érkeztek meg, 431. VI. 22: Cirill nyitotta meg mint a p. képviselője. Jóllehet Nesztoriosz a városban tartózkodott, háromszori fölszólításra sem jelent meg; közben a nép annyira ellene fordult, hogy a cs-tól kellett testőröket kérnie. A megnyitó ülésen fölolvasták Cirill írását a →hüposztatikus egységről, s ismertették Nesztoriosz 20 tévedését. A jelenlevő 198 pp. egyhangúlag Cirill tanítását fogadta el, s valamennyien aláírták a Nesztorioszt elítélő és kiközösítő okmányt. Az éjszakába nyúló ülés végén a nép fáklyás ünnepi menetben kísérte szállásukra az atyákat. - Az antiochiaiak távollétében megnyitott zsin. miatt tiltakozott Candidis, az ~ cs. biztosa. Tiltakozása, Nesztoriosz levele és a zsin. atyák jelentése szinte egyszerre került a cs. elé. Közben VI. 26/27: megérkeztek az antiochiai pátr. és pp-ei, s azonnal ellenzsin-ot nyitottak Nesztoriosz védelmére. Elítélték és kiközösítették Cirillt és az efezusi pp-öt, Memnont, mert őt tették felelőssé a történtekért, majd ezt jelentették a cs-nak. Theodosius e nézeteltérés láttán az eddig történteket érvénytelennek nyilvánította és újból kezdette a zsin-ot. - Az ~ 2. szakasza VII. 10-31: tartott. VII. 10: megérkezett a 3 p. legátus. VII. 16: elítélték az antiochiai pátr-t és követőit, majd VII. 31: 6 kánonba foglalva mondtak ítéletet Nesztoriosz tanai fölött. Ám a nesztoriánusok elfogták Cirillt a zsin. cs-hoz írott leveleivel együtt, s a cs-t Nesztoriosz pártjára állították. A cs. jóváhagyta ugyan Nesztoriosz letételét, de megfosztotta hivatalától Cirillt és Memnont, s mindkettőt bezáratta. A felek 8-8 képviselőjét magához kérette, hogy ő döntsön személyesen. Közben belátta Cirill igazát, s a képviselőket nem fogadta, sőt megtiltotta, hogy jelenlétében beszéljenek Nesztorioszról, akit előbb Antiochiába, majd Felső-Egyiptomba száműzött. - Cirill teljes győzelmet aratott, s a hüposztatikus egység tanát ált. elfogadták."

    A trichotomizmus tévtant korábban már érintettük. Az, hogy "akkor még a szellem nem volt abortálva azaz a test-lélek-szellem világkép természetes volt." max. arra igaz, hogy létezett mint nézet, de a hivatalos (ortodox) kereszténység nem vallotta. Amit az antropozófia keresztény tanításként hirdet, mind valamely eretnek nézetből, illetve marginális szektából ered (nesztorianizmus, apollinarizmus, esszénusok, stb.), illetve erős a zoroasztrizmus hatás is.

    ""közeleg az Isten Országa" (jól esett leírni) szinonimaként használtam a szellemi világosság eljövetelére."
    A Biblia alapján a kereszténység nem valami megvilágosodás szinonimájaként tanítja, hanem a Teremtő Isten (Krisztus) végítéletét, Krisztus második eljövetelével kapcsolatban. A Biblia nem utal a kozmosz reinkarnációs ciklusaira, hanem lineáris üdvtörténetet hirdet a Teremtéstől a Végítéletig.


    "A zsidó nép hordozta magában azt a lehetőséget, hogy a vér útján ki alakulhasson egy olyan emberi test amelyik hordozhatja az ÉNt (nem az ént), azaz a kozmosz ÉNjét.
    Ennek az ÉNnek egy szikrája került a Golgotai misztérium tettével minden ember énjébe. (ott csücsül a tiédben is) Még egy szál. Az előző kultúrák (hindu-perzsa-egyiptomi) beavatottjai megtestesültek a zsidó nép vérvonalában, hogy pont akkor és pont ott elő legyen készítve a vérvonal az ÉN befogadására."
    Spekulatív narratíva (a Biblia erről nem tesz említést).
    Másfelől panteizmus.
    Harmadrészt se füle, se farka annak, hogy a kozmosz mindennel egy (de csak kicsit és nem mindig), de azért mégis kell kiválasztottak fizikai fejlődése ahhoz, hogy a kozmosz egyesülhessen ezek közül is csupán néhányakkal, miközben a cél az, hogy minden(ki) olyan szintre fejlődjön, hogy minden(ki) egyesüljön a mindennel...
    Negyedrészt, ez talán egy bajszos osztrák fülébe is eljuthatott...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29962 üzenetére

    A 2. ponthoz: ne ide írd, hanem a wikipediának közvetlenül...

    1. ponthoz:
    a) Nem értem, hogyhogy "Rudolf Steiner az antropozófia megalapítója.", amikor egy mindig is létezett dolog (az Akasha tudásbázis) hozzáférését tanítja mint többedjére reinkarnált (fejlett) személy...?
    b) "Hogyan lehetne benne a Bibliában?" - ez egyfelől szövegértési hiba, hiszen pont arra utaltam, hogy R. Steiner a 19. században az ókori Bibliára is hivatkozik, de a tanítása nem szerepel a Bibliában (tehát azt mondja, hogy benne van, de nem található benne); másrészt ha abból indulunk ki, hogy R. Steiner sokadjára reinkarnált (fejlett) lélekként/szellemként/személyként egy a Bibliánlá is ősibb dologra utal, akkor miért is nem található meg az Akasha-krónika és a reinkarnáció a Bibliában...?
    c) "Krisztus azért öltött pont abban az időben testet, mert akkor még az emberek tudatszintje befogadó volt a Krisztusi tanításokra." - ez nem magyarázza, hogy miért nem pl. 1000 évvel korábban testesült meg, amikor méginkább befogadóak voltak az emberek?
    d) "közeleg az Isten Országa" - A pontos időpont jóslását a kereszténység hamar feladta, mert nincs rá vonatkozó adat (Jézus sem közölte a pontos adatot), néhány szekta a 19. század környékétől azonban jócskán felsült a jóslásaival. R. Steiner pedig a 19. századhoz képest még 3000 évvel számol, ami elég messze van még...?

    Nem világos számomra az antropozófia általi tanok fényében:
    - mi a jelentősége a kiválasztott nép koncepciónak (Izrael és az Isten speciális kapcsolata, figyelembe véve Buddha és Zarathustra, stb. szerepét is az antropozófiában, mi van a többi néppel)?
    - Keresztelő János vagy Jézus maga mit értett bűnbánaton és megtérésen, melyet olyannyira sürgettek az ítélet miatt (mi a jelentősége az ítéletnek és miből kell megtérni)?
    - mi a jelentősége Jézus - és az apostolok - ördögűzéseinek (mi a jelentősége az ördögöknek az antropozófia inkarnációs tanában)?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29958 üzenetére

    1. "Te is én is, ki vagyunk szolgáltatva a Biblia leírók, átírók, értelmezők, tevékenységének."
    a) Direkt kérdeztem, hogy elfogadod-e hiteles forrásnak a Bibliát, és úgy reagáltál, hogy a válasz igennek értelmezhető. #29901, #29903
    b) A Biblia mindannyiunk által hozzáférhető, kutatható, vitatható (ahogy a keletkezéstörténete is) - szemben az Akasha-krónikával (amiről nem is szól a Biblia).
    c) Jó lenne eldöntened, melyik forrást miképpen kezeled (elfogadod vagy nem, mi alapján, stb.)

    2. "Az átlag polgár meg annak az ügyes manipulálásnak amit pl. [link] Mi történik a linkelt helyen. Nem említik amit Tarnai Imre kanonok leír"
    a) Az általad közölt link a wikipediára mutat, ami nem egyházi, hivatalos keresztény adattár, hanem cilvil-laikus-szekuláris, szabadon szerkeszthető, korlátozott megbízhatósági értékkel használható közösségi adattár.
    b) az általam linkelt oldal a Katolikus Egyház által hivatalos felületén közölt adatokkal dolgozva konkrétan említi az általad kifogásolt dolgot (ahogy a tankönyvekben is szerepel és a teológiai képzésben is). #29935
    c) Az egyháztörténet mindenki számára hozzáférhető és kutatható, vitatható - szemben az Akasha-krónikával.

    3. "Én mint gondolkodó (tudatos lény), hála Istennek minimális elkötelezettség mellett, azaz szabadon jutottam el az antropozófiáig. Nem verte belém az apám, nem kényszerített környezet, vagy hagyomány, nem zavart egy bizonyos szempontból jól felépített tényt feltételező rendszer sem."
    Mit jelent, hogy minimális elkötelezettség mellett, azaz szabadon? (Vagy kényszerből vagy szabadon, de kicsit/nagyon skálamérték nincs.)

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29952 üzenetére

    Az idézetek arra bizonyítékok, hogy mit állít az antropozófia (maga Rudolf Steiner), így összevethető a Biblia állításával, és ezért levonható a konklúzió: az antropozófia nem keresztény tant hirdet, hanem keresztény elemeket meghamisítva - és más tanok módosított elemeivel vegyítve - kínál valamit.

    Más az emberképe, más a Krisztus-képe, más a bűnértelmezése, más az üdvösségtana, más a szeretet-tana, stb.

    Számomra nem világos a tanításában, hogy "miért?"...
    1. miért tanítja, hogy a szellemnek/léleknek reinkarnációs úton kell tudás-alapú fejlődést végeznie? (megjegyzés: régi misztériumokra és az Akasha-krónikára hivatkozik, de ezek jellegüknél fogva titkos és nem objektíve ellenőrizhető források/bizonyítékok az érdeklődők számára; másfelől szerintem nem szükségszerű, hogy a sajátos tanait hirdesse, ha egyszer adott a reinkarnációs tan és adott a keresztény üdvösségtan is)
    2. miért tanítja, hogy a reinkarnációs fejlődés vonatkozásában a Krisztus-princípium csupán kizárólag egyszer testesülhetett meg, ha azt tanítja, hogy a világmindenség (kozmosz vagy makrokozmosz) maga is reinkarnációkon megy át (megjegyzés: milyen speciális, pont akkor és pont ott szükségszerűen megtörténő mozzanat-jelentősége van a Krisztus-princípiumnak e sajátos tan állításainak fényében; szerintem nem szükségszerű, hogy bevonjon egy ekkora jelentőségű fordulatot az alaptanítást képező folyamatos fejlődést biztosító reinkarnációs-modellbe: számomra egyszerűen nem kielégítő a kínált válasz, hogy pont ekkortól a Golgota-misztérium révén a fizikai test meg lett váltva)?
    3. miért tanítja azt, hogy kereszténynek minősül, amikor a bibliai Isten-képe teljesen eltérő (megjegyzés: feleslegesnek, ezzel együtt kényszeresnek érzem, hogy hivatkoznia kell valamely ismert és nagyszabású mozzanatokra: Buddha, Zarathustra, Krisztus, de ezáltal - valamint a fejtegetései, gondolatmenetei mentén - válik pusztán szinkretista lózunggá e sajátos tan)?

    A tanítása csupán ál-optimizmust kínál, mivel az ember az életét és a világot nem tudja felelősségteljesen becsülni és élvezni (hiányzik a teremtés-aktus és a lineáris üdvtörténet), hiszen a cél csupán, hogy nullszaldóra kihozza az egyéni karmáját, amire bőven adódik lehetősége a reinkarnációk sokasága révén, és még a közösségi vagy össz-karmára építő etikáját is lerontja a Krisztus-princípium beemelésével, hiszen a levezethető köz-felelősséget is leveszi általa az egyénről.
    Szembehelyezkedik a materialista nihillel, hogy egy ál-idealisztikus nihilt kínáljon helyette.
    És erre te magad vagy a bizonyíték: hiszen annyira sem veszed komolyan, hogy aszerint fejlődj, amit a tan hirdet-megkövetel (hiszen hová sietnél és minek?)... Megelégszel azzal, hogy "tetszik", amit hirdet.
    Az ember egzisztenciáját érintő végső kérdésekre nem képes kielégítő válaszokkal szolgálni, az életre nézve felelősség- és jelentőségmentes üzenetet közvetít, valamint hivatkozott forrásai és módszerei okkultak (titkosak és nehezek, vélt-valós eredményessége csupán szóbeli síkon elemezhető: vagy elhiszed vagy nem, amikor sikerről/kudarcról tesz állásfoglalást egy "tanuló"/"mester"), ami a tan ellenőrizhetőségét akadályozzák, miközben a nyilvános közlései ellentmondásokkal terheltek.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29948 üzenetére

    "egy "eretnek elhajlás" a sokból"

    Mihez képes elhajlás szakértő úr?
    Lelőjem a poént?
    Igyekszek kolja58-cal direkt ökumenikus keresztény nézőpontból - pl. ezért is az apostoli és nem a már megosztóbb nicea-konstantinápolyi hitvallást firtattam - vitázni, nem a szűkebb 'római katolikus keresztény' nézőpontból (a deuterokanonikus könyvektől való eltekintést is megengedően felvetettem a Biblia mint forrás firtatásakor).
    De biztos magad is észrevetted, hiszen értesz hozzá...
    Ne kibicelj!

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29945 üzenetére

    "Mert a környezetemben két személyről is állítom, hogy ők hozzáférnek. Váradi Tibor, Gellér Ferenc."
    Ugyanaz, mint Rudolf Steiner - másodlagos forrás.

    Antropozófiai (nem-biblikus) Krisztológia

    Jézustól Krisztusig
    [A két Jézus-gyermek. Krisztus szellem-teste. A feltámadt fantom. Az írás beteljesedése Szent Pál számára Damaszkuszban.]
    (Karlsruhe, 1911. október 12., Rudolf Steiner-előadás)

    "Tudjuk, hogy Palesztinában, abban az időben, amelyről szó van, nem egy, hanem két Jézus-gyermek született. Az egyik Dávid házának salamoni ágából, akiről a Máté-evangélium beszél. A két evangélium, a Máté- és a Lukács-evangélium elején mutatkozó sajátságos ellentét éppen onnan ered, hogy a Máté- evangélium írójának az adatai az egyik Jézus-gyermekre vonatkoznak, éspedig erre a Dávid házának salamoni ágából származó Jézus-gyermekre. Azután – nem pontosan ugyanakkor, de megközelítőleg egy időben – egy másik Jézus-gyermek is született, Dávid házának nátháni ágából.
    (...)
    Az okkult kutatás eredményeképpen tudjuk, hogy a salamoni Jézus-gyermekben a Zarathusztra-individualitás inkarnálódott. Zarathusztra legfőbb missziója az volt – erről az óperzsa kultúrával kapcsolatban már beszéltünk -, hogy mindig újból és újból inkarnálódjon. Utoljára a káld-babilóniai kultúrában inkarnálódott, most pedig a salamoni Jézus-gyermekben.
    (...)
    Tudjuk, hogy ez a Zarathusztra-individualitás egy olyan okkult folyamat eredményeképpen, amely mindazok előtt jól ismert, akik ezekkel a dolgokkal valamennyire már foglalkoztak, tizenkét éves korában a salamoni Jézus-gyermek testét elhagyta, és átment a nátháni Jézus-gyermek testébe.
    (...)
    Tudjuk, hogy ennek a Jézus-gyermeknek az asztráltestében azok az erők hatottak, amelyeket annak idején a Gautama Buddhává lett bódhiszattva fejlesztett ki magában. És tudjuk azt is – ebben a vonatkozásban a keleti hagyomány igazat mond, ezt a szellemtudomány igazolja -, hogy ez a bódhiszattva, aki fél évezreddel időszámításunk előtt azzal, hogy buddhává lett, megszabadult a földi fizikai inkarnálódás szükségességétől, ettől kezdve minden hozzá csatlakozó emberre hatott, de most már a szellemi világból.
    (...)
    Korábbi előadásainkból tudjuk, hogy lényegében azok a szavak is, amelyeket karácsonykor mondunk: „kinyilatkoztatás szól a magasságos mennyekből, és béke lesz a Földön a jóakaratú emberek szívében" – tulajdonképpen azzal függenek össze, ami az emberi fejlődésbe áramlott, azáltal, hogy Buddha erői hatottak a nátháni Jézus-gyermek asztráltestében. Látjuk tehát, hogy Buddha erői tovább hatnak abban a földi áramlatban, amelynek kezdetén a palesztinai események állnak. Ezek a Buddha-erők aztán még tovább is hatottak. Es nagyon érdekes, hogy éppen a nyugati okkultizmus által a legutóbbi években folytatott kutatások annak felismeréséhez vezettek, hogy milyen szoros kapcsolat áll fenn az európai kultúra és a buddhai erők között. Ezek a buddhai erők ugyanis már régóta hatnak a szellemi világokból elsősorban mindarra, ami a nyugati kultúrában nem speciálisan keresztényi. így mindazok a világnézeti áramlatok, amelyek az utóbbi évszázadokban egészen a XIX. századig kialakultak – amennyiben ezek nyugati szellemi áramlatok – át vannak ugyan itatva a Krisztus-impulzussal, de ugyanakkor Buddha is hatott rájuk a szellemi világokból. Ezért azt mondhatjuk, hogy a legfontosabb, amit az európai emberiség ma Buddhától kaphat, nem az, amit Buddha fél évezreddel időszámításunk előtt az embereknek adott, és ami hagyományként azóta is él, hanem az, amivé Buddha azóta vált. Buddha ugyanis nem állt meg a maga fejlődésében, hanem mint szellemi lény tovább fejlődött a szellemi világokban, azért tud olyan intenzíven részt venni a nyugati kultúra továbbvitelében. Ez okkult kutatásunk olyan eredménye, amely pontosan egyezik sok mindennel, amit korábbi kutatásainkból már tudtunk, mielőtt még ezt a fontos impulzust így kikutattuk volna. Hiszen tudjuk, hogy ugyanaz az individualitás, aki keleten, mint Gautama Buddha lépett fel, korábban egyszer már nyugaton is tevékenykedett, és hogy azok a legendák és elbeszélések, amelyek Buddhával vagy Wotannal kapcsolatban élnek, ugyanarra az individualitásra vonatkoznak, aki keleten Gautama Buddhaként a buddhizmust megalapította. Úgyhogy tulajdonképpen a világnak ugyanazon a részén lépett megint fel, amelyet korábban ugyancsak ő már előkészített az emberi fejlődés érdekében. Ilyen bonyolult utakon haladnak a szellemi áramlatok az emberiség fejlődésében.
    (...)
    ...ez a Jézus-gyermek nem volt olyan individualitás, mint a többi ember. Egészen más volt az individualitása, mint a többi embernek. Ha meg akarjuk érteni, hogy milyen volt, vissza kell mennünk a régi lemúriai időkbe, amikor az ember földi fejlődése tulajdonképpen kezdetét vette. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindaz, ami Lemuria előtt történt, lényegében csak a Szaturnusz-, Nap- és Hold-fejlődés ismétlődése volt, és hogy csak itt Lemuriában született meg annak a lehetőségé, hogy az ember az ént, lényének ezt a negyedik részét csíraállapotban felvegye magába. Ha az emberiség fejlődését a maga egészében nézzük, azt kell mondanunk, hogy az emberiséget, ahogy az egész Földön elterjedt – erről pontosabbat „A szellemtudomány körvonalai" c. könyvemben olvashatnak – az embernek a lemuriai időkben Földünknek ebben a kezdeti korszakában élt őseire kell visszavezetünk. Ugyanakkor le kell rögzítenünk egy bizonyos időpontot ebben a lemuriai korban, amely után a mai értelemben vett emberi nemről egyáltalán szó lehet. Az ezt megelőzően élt emberről még nem mondhatjuk, hogy olyan énje lett volna, amely aztán mindig újból és újból inkarnálódott. Ilyen énről akkor még egyáltalán nem lehetett szó.
    (...)
    Az ember énje akkor még nem fűződött le azoknak a hierarchikus lényeknek a szubsztanciájából, akik az embernek az ént adták, még nem fűződött le a formaszellemek hierarchiájából. Úgy képzelhetjük el – így tanítja az okkult kutatás -, hogy a formaszellemek szubsztanciájának egy része az emberi én kialakítása érdekében mintegy beleáradt az emberi inkarnációkba. De amikor az ember így elindult a Földön testi inkarnálódásai útjára, abból, aminek majdan emberré kellett válnia, az isteni hatalmak valamit visszatartottak. Visszatartották az én-szubsztanciának egy részét, hogy ne vegyen részt a testi inkarnálódások sorában. Ha el akarjuk képzelni az ember testi inkarnálódásainak egész hosszú sorát, amely a Biblia szerint az emberi nem ősatyjával, Ádámmal kezdődött, akkor valamilyen igen szerteágazó családfát kell elképzelnünk.
    (...)
    A Lukács-evangéliumban egy különös kifejezéssel találkozunk, ami olyasmire utal, amire csak a szellemtudományos kutatás adhat magyarázatot. Tudjuk, hogy a Lukács-evangéliumban az után a jelenet után, amely a tizenkét éves Jézust a templomban leírja, ez áll: „és Jézus gyarapodék bölcsességben, korban és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben". Túl sok értelme egyik mondatrésznek sincs. Mert mi különös van abban, hogy „Jézus gyarapodék korban"? Ahhoz hogy egy tizenkét éves gyermek gyarapodjék korban, csak az kell, hogy az idő múljék. Az Akasha krónika szerint az evangéliumnak ezen a helyén az áll, hogy Jézus gyarapodott mindabban, amiben az asztráltest gyarapodhat, vagyis bölcsességben, gyarapodott mindabban, amiben az étesrtest gyarapodhat, vagyis jóságban, jóakaratban, és végül gyarapodott mindabban, amiben a fizikai test gyarapodhat, vagyis külső fizikai alakjában. Ezzel hangsúlyozottan arra történik utalás, hogy ez a Jézus-gyermek annak a sajátságos állapotnak a következtében, amelyben tizenkét éves koráig élt, érintetlen maradt a luciferi és ahrimáni erőktől. Ezek az erők hozzá sem férhettek, éppen, mert olyan individualitás volt, aki egyáltalán nem ment keresztül inkarnációkon. A Lukács-evangélium ezt még különösképpen azzal is kifejezésre juttatja, hogy a generációsort felvezeti Ádámon túl egészen Istenig, ezzel is hangsúlyozva, hogy olyan szubsztanciával van dolgunk, amely mentes volt mindattól, ami részt vett az emberi fejlődésben.
    (...)
    Mert képzeljük csak el, mi mindent élt át ez a Zarathusztra-individualitás! Már annak idején az óperzsa kultúra korában, amikor feltekintett a nagy Napszellemre, már akkor is a szellemi világ messzeségeibe hatolt. Azután későbbi inkarnációi során is mind magasabbra és magasabbra emelkedett. Az ember mivoltának legbensőségesebb világa tehát, amelyet a szeretet és részvét legmélyebb erői hatnak át, azáltal született meg, hogy először az isteni világ egy tiszta emberi szubsztanciát megőrzött egészen a nátháni Jézus születéséig, azután ennek az asztráltestét áthatották a Gautama Buddha erői. így a nátháni Jézus mintegy az ember „legbensőségesebb bensőségét" reprezentálja. És ezzel a testiséggel kötötte össze magát aztán tizenkét éves korában az az emberi individualitás, aki az összes ember közül a legtisztábban, a legmélyebben tekintett bele a makrokozmosz szellemiségébe.
    Ennek következtében viszont a nátháni Jézus testi burkai, mint eszközök, annyira átalakultak, hogy most már képessé váltak a makrokozmosz reprezentánsának, Krisztusnak a felvételére. Ha a Zarathusztra-individualitás nem hatotta volna át ezt a testiséget harmincéves koráig, akkor szemei nem lettek volna képesek arra, hogy harmincéves korától a golgotai misztériumig Krisztus szubsztanciáját elviseljék, kezei nem lettek volna képesek arra, hogy harmincéves korában áthassa őket a krisztusi szubsztancia. Ahhoz, hogy Krisztust fel tudja venni, a Zarathusztra-individualitásnak ezt a testiséget elő kellett készítenie, képessé kellett tennie arra, hogy Krisztust felvegye. A Názáreti Jézus tehát akkor, amikor Zarathusztra elhagyta, és a Krisztus-individualitás beleköltözött, egyáltalán nem volt adeptus, vagy valamilyen más magasabb rendű ember. Mert az adeptus attól adeptus, hogy magasra fejlődött individualitása van, de ez a magasra fejlődött individualitás most elhagyta a Názáreti Jézus hármas testiségét. És ekkor már csak a hármas testiség van előttünk, amelyet Zarathusztra úgy átdolgozott, hogy alkalmas lett a Krisztus-lény felvételére. A Krisztus-lénnyel való egyesülése miatt azonban szükséges lett, hogy ezzel a testiséggel, amelyről beszéltünk, bizonyos dolgok történjenek.
    (…)
    Ott viszont, ahol a luciferi hatás érvényesülését az isteni világ megakadályozta, ahogy ez a nátháni Jézus-gyermeknél történt, akinek nem volt emberi énje, és akiben a Jordán-keresztelőtől kezdve a kozmikus Krisztus-lény élt, ott megmutatkozott, hogy semmiféle vonzóerő sem tudott érvényesülni a fantom és a felvett materiális anyagok között. A fantom az egész három év alatt végig mentes maradt a materiális anyagoktól. A szellemtudomány ezt úgy fejezi ki, hogy az emberi fantomnak, ahogy a Szaturnusz-, Nap- és Hold-fejlődés után megjelent a Földön, tulajdonképpen nem kellett volna a hamuszerűséggel kapcsolatba kerülnie, csak a feloldódó sószerűséggel, úgy, hogy maga is feloldódó, elillanó lett volna, olyanformán, ahogy a sószerűség feloldódik. A szellemtudomány értelmében azt mondhatnánk, hogy feloldódott, átalakult volna, de nem földiséggé, hanem elillanó részekké. Ebben az esetben éppen az volt a különös, hogy a Jordán-keresztelővel, azzal, hogy a Krisztus-lény a nátháni Jézus testébe beleköltözött, a fantomnak a hamuszerűséggel való minden kapcsolata megszűnt, és csakis a sószerűséggel való kapcsolata maradt meg. Ez fejeződik ki abban a magyarázatban is, amelyet Krisztus tanítványainak erre vonatkozóan adott: ahogy magatokat összekapcsoljátok a Krisztus-lénnyel, abból születik meg az emberiség jövő fejlődése során annak a lehetősége, hogy ez a sírból feltámadt test – a szellemtest – átszármazzon a többi emberre. Ezt fejezi ki Krisztus a következő szavakkal: „Ti vagytok a Föld sója!"
    (…)
    Az történt tehát, hogy amikor Krisztus Jézust keryesztre feszítették, testét a keresztre szegezték – figyeljék csak meg, hogy pontosan idézem az evangélium szavait, azon egyszerű oknál fogva, mert itt az evangélium szavai teljesen megegyeznek a szellemtudományos kutatás eredményeivel -, amikor tehát a Názáreti Jézus testét a keresztre szegezték, a fantom teljesen érintetlen volt, és mint szellemfizikai, de csak érzékfeletti módon észlelhető forma állt ott, amely sokkal lazább kapcsolatban állt a test földi anyagokból álló materiális tartalmával, mint bármely más embernél. Ez azért volt így, mert minden más embernél kapcsolat létesült a fantom és a földi anyagok között, amely ezeket az anyagokat összetartotta. Krisztus Jézusnál viszont ez egészen másképpen volt. Azt lehetne mondani, hogy Krisztus Jézus testének materiális részeivel is úgy volt, ahogy a megmaradás törvényénél fogva az anyag bizonyos részei még megmaradnak eredeti formájukban, és csak egy idő múlva hullnak szét, úgy, hogy alig marad belőlük valami látható. Amikor a keresztről levették, teste még megmaradt addigi formájában, de nem volt kapcsolata a fantommal, mert a fantom a test anyagaitól teljesen független volt. Amikor aztán testét bizonyos anyagokkal együtt a sírba helyezték – ezek az anyagok megint csak egészen másképpen hatottak erre a testre, mint bármely más bebalzsamozott testre – akkor az történt, hogy a materiális anyagok az eltemetés után egyszerre elillantak, egyszerre szétoszlottak az elemekbe. Ezért találták meg a tanítványok a sírban csak a lepedőket, amelyben eltemették. A fantom azonban, amellyel az én fejlődése függ össze, feltámadt a sírból. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Magdalai Mária, aki csak a korábbi, a Föld elemeivel kitöltött fantomot ismerte, a minden földi nehézségtől megszabadult fantomban nem ismerte fel ugyanazt az alakot, akit korábban ismert, és akit most szellemi látással látott.
    (…)
    De mi győzte meg végül is Pál apostolt?
    Pál apostol bizonyos értelemben beavatott volt már damaszkuszi élménye előtt is. Beavatása azonban a régi zsidó és görög beavatási elemekből tevődött össze. Mint beavatott eddig csak azt tudta, hogy azok, akik beavatásuk következtében kapcsolatba kerültek a szellemi világgal, étertestükben függetlenekké váltak fizikai testüktől, és bizonyos módon, azok előtt, akik erre képessé tették magukat, étertestük legtisztább alakjában meg tudnak jelenni. Ha tehát Pál apostolnak damaszkuszi élménye alkalmával egy tiszta, a fizikai testtől független étertest jelent volna meg, másképpen beszélt volna. Akkor azt mondta volna, hogy egy beavatottat látott, aki fizikai testétől függetlenül is részt vesz a további Föld-fejlődésben. És ez nem jelentett volna semmi meglepőt a számára. Ez tehát nem lehetett az, amit Damaszkusz előtt átélt. Amit átélt, arról viszont tudta, hogy csak akkor élhető át, ha az „írás beteljesedik", vagyis, ha egyszer a Föld szellemi atmoszférájában egy tökéletes emberi fantom, egy a sírból feltámadt emberi test, mint érzékfeletti alak megjelenik. Pál apostol pedig éppen ezt látta! Ez az érzékfeletti alak jelent meg neki Damaszkusz előtt, és győzte meg őt arról, hogy itt volt, és feltámadt! Mert íme itt van, ami csak tőle származhat, itt van a fantom, amelyet minden ember láthat, aki kapcsolatot keres Krisztussal. Ez volt az, ami őt meggyőzte arról, hogy Krisztus már itt volt, hogy nemcsak jönni fog, hogy valóban itt élt egy fizikai testben, és hogy ez a fizikai test a tulajdonképpeni fizikai testi formát az egész emberiség számára megmentette.”

    (Karlsruhe, 1911. október 12., Rudolf Steiner-előadás)
    „Ezért, ha meggyőződtünk a bűn objektív voltáról, be kell látnunk a megváltás tettének objektív voltát is. Nem tekinthetjük tehát a luciferi hatást, objektív tettnek anélkül, hogy a kiegyenlítés tettét – a golgotai eseményt – ne állítanánk mindjárt melléje. És mint antropozófusok, alapjában véve csak két lehetőség között választhatunk. Vagy mindent a karma alapján magyarázunk, akkor természetesen mindarra vonatkozóan igazunk van, amit az ember saját maga okozott, csakhogy akkor az ismétlődő földi életeket előre és hátra a végtelenségbe kellene kitolnunk, úgy, hogy sem előre, sem hátra nem lenne soha végük. így azonban folyton csak körbe járnánk, mint egy kerék. A másik lehetőség ezzel szemben a folytonos fejlődés konkrét gondolata, amely szerint a Szaturnusz-, Nap- és Hold-fejlődés után következett a Föld-fejlődés, és ezek mindegyike egészen más jellegű volt. E szerint csak a Föld-fejlődésben alakultak ki – amint tudjuk – az ismétlődő földi életek, és a luciferi esemény is, mint egyszeri esemény következett be. Az antropozófus szemléletnek csak ez utóbbiak adják meg a valóságos tartalmát. Mindez azonban nem gondolható el a golgotai történés objektív realitása nélkül.”

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29943 üzenetére

    A hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, zen, stb. mind dogmatika nélküli, gyakorlatilag szabadon módosítható felfogások párhuzamos összessége. Valaki beáll tanítványnak valaki mellé, és aztán továbbfejleszti tanítóként, majd az ő tanítványa is továbbfejleszti (állandó módosulás).
    Amit - dogmatika - nehezteléssel számon kértek a keresztény egyháztörténet teológiai harcain, pont a forráshoz hű tanítás-megőrzésre irányuló szándék.
    Az eretneknek hirdetett elhajlásokat indoklással nyilvánítja nem hiteles (hanem tév-)tanításnak.
    Ez segíti a magát kereszténynek állító tanok kritikai megítélését.

    Az antropozófia magát kereszténynek állítja be, hivatkozása pedig a személytelen kozmosz tudástáraként funkcionáló Akasha-krónika, amit nem tudunk levenni a polcról - szemben a kereszténység forráshivatkozásával, a Bibliával, ami elveti az antropozófia világmagyarázatát.

    Az, hogy te (és mások) elveted a Bibliát, a hitet, stb. akármit, az a te dolgod.
    Speciel érdek nélküli kibicként inkább hallgass a folyó diskurzusban.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29940 üzenetére

    "Figyelmedbe ajánlom, hogy JézusKrisztus amikor a tanítványai megkérdezték ki is Keresztelő János, ő így felelt Illés ő csak nem ismerték fel. (emlékezetből)
    Mi ez ha nem a reinkarnációra utalás?"

    Örülök, hogy felhoztad, mert ez pont téged cáfol.
    Ugyanis akkor lenne téged alátámasztó az idézett rész, ha egyébként hétköznapi természetességgel lenne szó a Bibliában konkrét reinkarnáció(k)ról, de pont azt fejezi ki a Biblia, hogy nincs, hiszen ellentétes állítást tesz (vannak ugyan - a szöveg szerint -, akik ezt-azt mondanak, de nekik nincs igazuk a konkrét szituációban, illetve sehol sem találni a Bibliában olyan esetet, ahol a reinkarnáció ténylegesen megvalósulna).
    A Keresztelő János - Illés megfeleltetés az előkészítő-prófétai funkcióra utal, nem a lélek-egyezésre (pláne nem antropozófiai fejlődés-értelemben, ami nincs jelen a Bibliában), hiszen itt van, hogy megjelent, pedig Keresztelő János már javában élt ekkor.

    Mt 17,1-13
    17 *1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 2Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. 3S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” 5Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” 6Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 7Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” 8Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. 9A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!” 10A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” 11Így felelt: „Illés ugyan eljön, és helyreállít mindent. 12Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” 13Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik."
    *17,1-13 (Vö. 9,2-8 Lk 9,28-36 2Pt 1,16-21 ) Jézus három kedvelt tanítványával felmegy egy magas hegyre. Jézus elváltozott előttük, vagyis megengedte, hogy az eddig elrejtett istenség – „kiüresítette magát” (Fil 2,7 ) – átsugározza testét, s magát istensége dicsőségében mutassa meg. Ne inogjon meg a hitük, amikor az Egyház kormányzásában nehézségek merülnek fel. Az Ószövetség két nagy személyiségével, Mózessel és Illéssel, a törvény és a próféták képviselőjével jelent meg előttük Jézus. Ez jelzi, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatás folytatása az Újszövetségben van, s ez az ószövetségi kinyilatkoztatás megkoronázása Jézusban (Mt 5,17 ). Jézus parancsot ad a három tanítványnak, hogy a látomásról a feltámadásig ne szóljanak, s kérdésükre megmondja, hogy Illés már eljött Keresztelő János személyében.

    Lk 9,18-22
    Péter vallomása.18Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” 19Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki.” 20Most hozzájuk fordult: „Hát ti?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentje vagy.” 21Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. 22„Mert – mondta – az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad.”

    Mk 8,27
    Péter vallomása.27Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?”

    Mt 16,13-20
    "*Péter vallomása.13Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” 15Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” 16Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” 17Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. 18Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. 19Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 20Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus."
    *13 (Vö. Mk 8,27-30 Lk 9,18-21 ) Jézus tanítványaival Fülöp Cezáreájának környékére ment. A várost Fülöp tetrarka, Nagy Heródes fia, Kr. e. 3 – 2-ben építette Augusztusz tiszteletére. A város kb. 40 km-re van a Genezáreti-tótól, ma Baniásnak nevezik, mert Pán pogány istennek volt itt szentélye, illetve barlangja. Itt kérdezte meg Jézus, hogy minek vélik őt az emberek, s minek tartják őt apostolai. Ekkor veszi Simon Péter vallomását, amelyben nemcsak azt mondja róla, hogy Messiás, hanem azt is, hogy az élő Isten Fia: ez az utóbbi vallomás mind Márknál, mind Lukácsnál hiányzik. Erről a vallomásról jelenti ki Jézus, hogy Péter ezt nem magától mondja. A test és vér kifejezés az embert természetes oldaláról határozza meg. A vallomást a mennyei Atya sugallta. Jézus Simont Jónás fiának nevezi, másutt János szerepel atyjaként. A két név nem azonos, de a közhasználatban gyakran összecserélték. Az ezután következő három (17 – 19) vers tartalmazza Péter elsőségére vonatkozó ígéretét. Jézus Simont Péternek (arám Kéfa = szikla) nevezi. Sem a görög Péter, sem az arám Kéfa nem szolgált személynévül Krisztus előtt, ebből is látszik a név jelképi jellege. Erre a sziklára akarja építeni Jézus egyházát (= ekklészia a görögben, qahal a héberben = szent, vallásos gyülekezet), amelyet semmiféle hatalom, még az alvilág kapui (vö. Szentszék, magas porta) sem fog megdönteni. – Az épület tartóssága nem utolsósorban az alaptól függ. Az alvilág (görögben Hádész, héberben Seol) a holtak tartózkodási helye, ahonnét nincs kiút. Az „alvilág kapui” kifejezés magát az alvilágot, a halottak birodalmát jelenti, és azt tanítja, hogy az egyházon a halál, az enyészet mindent megsemmisítő hatalma sohasem fog diadalmaskodni. Más értelmezés szerint az alvilág kapui kifejezés a sátán hatalmával azonos. Mindkét magyarázat azonban ugyanazt tanúsítja: a Péterre és utódaira épülő egyház elpusztíthatatlan. – A mennyek országa kulcsait Péter kapja meg. A Jel 3,7 -ben Jézus bírja Dávid kulcsait – nála van a messiási ország minden joghatósága, ezt átadja Péternek, tehát Péter Jézus tekintélyével rendelkezik. Hatalmában áll, hogy a város kapuját a lelkek előtt kinyissa, vagy bezárja az Egyház által. A kötés és oldás jogi kifejezés, és a rabbiknál a kiközösítés általi elítélést vagy az alóla való feloldást jelenti, s jelenti valamilyen tannak vagy jogi véleménynek megengedettségét vagy tilalmát."

    "ha nem érdekel valakit az eredeti tartalmi forrás,
    De érdekel a forrás. És ez a tiszta forrás a kozmosz emlékezete, az Akasha krónika.
    (ismerem ezzel kapcsolatos érvelésed, nem kell megismételni)"

    De megismétlem és kihangsúlyozom: te - bevallottan szándékkal nem is törekedve - nem férsz hozzá az Akasha- krónikához mint megjelölt forráshoz (de az emberi eszme- és vallástörténet egyéb tanaihoz: pl. zsidó, keresztény, hindu, buddhista, tao, stb. igenis hozzá lehet férni), tehát csak annyit tudsz felmutatni, hogy elolvasod és tetszik neked az antropozófiai irodalom, ami másodlagos forrásnak minősül (közvetlen forráskritika híján kritika nélkül vagy kénytelen elfogadni az állításait).
    Összevetve az egyéb tanokkal viszont 1.) szembetűnő különbségek, ellentmondások fedezhetők föl, 2.) beazonosíthatók a felhasznált, összeegyeztetni próbált tartalmi elemek, amelyekkel az antropozófia dolgozik (így tehát kritika alá vonható az állításainak igazolhatósága - számodra is).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29939 üzenetére

    Azonban az Ószövetségből következik az Újszövetség.
    Az antropozófia állításait viszont nem tudod levezetni a Bibliából (sem az Ó-, sem az Újszövetségi könyvekből).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29937 üzenetére

    "Ui: Ahol ketten összejönnek az ÉN nevemben, ott vagyok ÉN is. Ez a #29936 hsz-re is."

    "...az Én nevemben..." - ahol az Én nem hangtani egyezésre, hanem lényegi megfelelésre mutat (attól, hogy valamit 'Krisztusnak' hívsz még nem lesz 'az a Krisztus').
    Az általad (az antropozófia által) hirdetett Krisztus nem egyezik a Biblia Krisztusával.

    ld.: "Nincs ember Krisztus . Te Jézusról beszélsz."
    A keresztény tanítás - a Biblia alapján - Jézus Krisztus (Jézus a Krisztus) teljes ember és teljes Isten voltát tanítja.
    Az antropozófia a Krisztus-fogalmat teljesen szétválasztja Jézus emberi voltától, és csak adott ponton köti össze a kettőt, hogy abból is a Biblia üdvtana, a Teremtő Isten kinyilatkoztatása ellenében valami teljesen más, személytelen panteisztikus, reinkarnációs, gnosztikus emberfejlődést hirdessen.

    Amikor - antropozófia-követőként, egyszersmind állítólag a Bibliát elfogadóként - a keresztény egyháza(ka)t azzal vádolod, hogy nem a (szerinted) hiteles (vagyis antropozófia szerinti) keresztény tanítást hirdeti-képviseli, akkor gondolkozz el azon, hogy a Biblia nem támasztja alá az antropozófia állításait, fejtegetéseit (pl. a Jézus családfája köré szőtt antropozófusi két Jézus-tézist; R. Steiner és a többiek pusztán nem kezelik helyén sem a műfajt, sem az evangéliumi szerzők teológiai szándékát).

    Az antropozófia bűne, hogy ellopja a hasonló nyelvezetet és tartalmi elemeket, és teljesen más ideológiai-spekulatív környezetben tálalja, konkrétan a felhasználttól eltérő tartalmat kínálva.
    (keresztény narratíva + keleti spekulációs tanok = személytelen panteisztikus isteni szellem-princípium - Krisztus néven - segítsége a nem-teremtett emberi szellemek reinkarnációs fejlődésében, hogy a minden-szellemben felolvadhassanak, amikor már elég nagy tudást halmoztak föl -- nincs megokolva, hogy ki és miért teremtette az embert és hogy miért kell ilyen módon fejlődni a végső tudás-szellem-princípiumba olvadáshoz; hiányzik a személyesség; a bűn és bűnbocsánat egalitárius-nullszaldós értelmezése teljesen eltér az embernek Istennel szembeni lázadó bűn és erre adott Isteni megváltó ön-áldozattal bűnbocsánatot biztosító szeretetkapcsolattól, amely a lineáris üdvrendben nem-reinkarnálódó emberkép sajátja, és amitől szintén eltér)

    Megtévesztő azonban csak akkor lehet, ha nem érdekel valakit az eredeti tartalmi forrás, és nem érdekel valakit az új közlés tartalmi igazsága sem.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29933 üzenetére

    "Krisztust mert ő az emberek összességéé"

    De kicsoda (mit jelent) nálad, másnál, nálam 'a Krisztus'...?
    Nem mindegy, hogy ki mit ért alatta, mert lehet, hogy nem is ugyanarról beszélünk (és ennek következménye pedig az, hogy nem az lesz a kérdés, hogy ki sajátíthatná ki (és milyen alapon), hanem nem is egyeznek a 'Krisztusok', ezért pedig aztán szabadon lesz mindenkinek egy eltérő, saját Krisztusa (ami pedig szürreális, ha hangzás tekintetében 'ugyanarról' a világról - igazságról - beszülünk, de tartalmilag mégis teljesen 'mást' értünk...).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29934 üzenetére

    nesztorianizmus
    "történetileg a →Nesztoriosznak tulajdonított és egyházilag elítélt teológiai tanítás, ill. az ő igazi véleménye, amelyben meg lehet különböztetni szándékát és kevésbé szerencsés kifejezésmódját.
    (...)
    A hagyomány úgy bélyegezte meg őt, mint aki tagadta a személyes egységet Krisztusban, azaz mintha benne az istenség és az emberség elválasztva létezne, s csak a szeretet erkölcsi kapcsolata egyesítené a kettőt. Ebben a nézetben a Krisztusról szóló állítások alanya végső soron nem az örök Ige személye, hanem az a Krisztus, aki személyileg is összetett létező. Ezért Mária sem mondható „istenszülő”-nek (theotokosz), hanem csak „krisztusszülő”-nek, mert tőle csak az ember Krisztus született, akivel később az Ige erkölcsi egységre lépett. Krisztus mint ember a bűnnek is alá volt vetve, és csak fokozatosan küzdötte föl magát hűségével az Isten fiának méltóságára.
    (...)
    A tört. kutatás azonban jobban föltárta az ő elgondolását, s ezt igazában egy kisebbség már Efezusban is látta. Tanításának kialakulásában figyelembe kell venni bizonyos tört. tényezőket: a →doketizmus és a →manicheizmus maradékát, ami szerint Krisztusnak csak látszólagos teste volt, azután azt az antiochiai irányzatot, amely Krisztusban csak fogadott Fiút látott, továbbá az →apollinarizmus emlékét, amely Krisztus emberi lelkét a Logosszal helyettesítette, és végül az alexandriai és a konstantinápolyi pátr. közötti rivalitást.
    (...)
    Nesztoriosz hangoztatta a két term. különbözőségét, és az istenszülő jelzőt csak abban az értelemben utasította el, hogy a Logosz mint Logosz nem lehetett kitéve teremtett hatásnak. Máriától nem az istenség született, hanem csak az istenséggel egyesült ember. Ezt az embert azonban Istennek kell mondani a személyes egység miatt, hiszen az isteni én fejezte ki magát az emberi term-ben. Vagyis Nesztoriosz csak olyan értelemben szállt szembe a theotokosz jelzővel, ha Krisztus egységét ariánus v. apollinarista értelemben vették. Amikor ő Máriát „emberszülőnek” (antropotokosz) mondta, akkor is csak Krisztus emberségének egészét akarta hangsúlyozni, vagyis azt, hogy testből és lélekből áll, s lelkét nem a Logosz helyettesíti. De kifejezései nem voltak pontosak, s ezért a dualizmus gyanúját keltették. Úgy beszélt, hogy Krisztus embersége a Logosz tp-a, eszköze, ruházata. Az biztos, hogy ellenszegült az adopcianista tanításnak (→adopcianizmus), amely Krisztusban csak fogadott Fiút látott, de az isteni és emberi sajátságoknak Krisztusról való állításában nem találta meg a helyes kifejezési módot."

    Nesztoriosz
    "vakon bízott igazában, zsinat összehívását kérte a cs-tól, hogy az elítélje Alexandriai (Szt) Cirill →apollinarizmusát és →arianizmusát."

    apollinarizmus
    "De Krisztus istenségét és a dualizmussal szemben való egységét csak úgy vélte biztosíthatónak, ha tagadja benne az emberi lelket, s azt vallja, hogy a Logosz maga veszi át a lélek szerepét. Így az isteni Logosz és az emberi test egy élő valóságot (egy természetet) alkot, amely nem testből és lélekből, hanem a Logosz istenségéből és Krisztus emberi testéből áll. Ez a biológiai egység a szűzi fogantatásban keletkezett. Innen magyarázható Krisztus halálának megváltó hatása, s testének üdvözítő ereje, amelyet az Euch-ban kapunk.
    (...)
    Szerintük az emberi test a bűn következtében annyira megromlott, hogy a szabad akarat nem ura a testnek, s ösztöneinek nem tud parancsolni. Ezt a testet csak olyan valaki menthette meg, akiben a test alá van vetve egy egészen szt és erős akaratnak. Ilyen pedig csak akkor keletkezik, ha Krisztusban az emberi lélek helyét az isteni Logosz veszi át."

    adopcianizmus
    "a 2-3. sz: keletkezett eretnekség, amely tagadja Krisztus igazi szentháromsági istenfiúságát, s csak valamilyen fogadott fiúságot ismer el.
    (...)
    Az igazi adopciánusok szerint Jézus csupán ember, akit Isten utólag fiává fogadott; Isten természetesen nem a Szentháromság, hanem egy személy, ahogy azt a →monarchianizmus, az →arianizmus és a →szocinianizmus hívei, ill. az →unitáriusok állítják.
    (...)
    Az antiochiai isk. későbbi képviselői (→Mopszvesztiai Theodorosz, →Tarzoszi Diodorosz, →Nesztoriosz) a Logoszt elfogadták az Atyával egylényegűnek, de az apollinaristákkal való vitában ők is megbontották Jézus személyi egységét. Az ő felfogásukban Jézus mint emberi személy csak külsőleg lép egységbe a Logosszal, s így valóban nem más, mint fogadott fiú.
    (...)
    A racionalista szentíráskritika hagyományaképpen újabban egyesek igyekeznek az úsz-i kv-ekbe is belemagyarázni az alulról fölfelé mutató krisztológiát, szintén adopcianista értelemben. Krisztus mint ember különleges kegyelmi képességeket kapott: ő az Isten megbízottja, képviselője, jogainak gyakorlója, s ilyen értelemben fia is. Az Egyh. ezeket a kísérleteket is elutasítja, mert az evang. Krisztusában az Istenembert látja, aki egy személyben valóságos Isten és valóságos ember."

    trichotomizmus
    "az a nézet, amely az emberben három lényegi összetevőt akar megkülönböztetni: a testet, a szellemi lelket és valamilyen érző lelket, amely a vegetatív és érző tevékenységet irányítja.
    (...)
    A ker. ókorban ennek alapján gondolta Apollinaris (→apollinarizmus), hogy Krisztus szellemi lelkét maga a Logosz helyettesíti, ő irányítja szellemi életét, míg egyébként testi élete az érző lélek hatása alatt áll. Apollinaris tanát már az egyházatyák elutasították, Petrus Olivi nézetét pedig az V. →lateráni zsinat ítélte el. Az egész nézet embertanilag is tarthatatlan, mert nem biztosítja az ember személyes egységét."

    arianizmus
    "→Arius által alapított krisztológiai eretnekség és iskola, mely szerint a Fiú nem egylényegű az Atyával.
    (...)
    Arius szerint az egyetlen örök létező Isten, aki nem lett sem teremtés, sem nemzés által (agennetosz). Ő ilyen értelemben az Atya, aki a világ teremtése céljából létet adott a Fiúnak, a Logosznak. A Fiú az idők előtt lett, közvetlenül az Atyától, azért ő nem egyszerűen a teremtmények egyike, de nem az Atya lényegéből való, ezért nem egylényegű, nem homoousziosz vele. Más, mint az Atya, igazában nem is hasonló (anomoiosz) hozzá. Őt az Atya semmiből teremtette, azért van kezdete, alá van vetve változásnak és tévedésnek. Arius ugyan néha úgy fejezi ki magát, hogy az Atya nemzette a Fiút, de ez az állítás csak a kegyelmi rendben vonatkozhat a Fiúra, nem a természet rendjében. A Logoszt csak annyiban lehet Istennek mondani, amennyiben részesedik a kegyelemben. Ezért ő nem is azonos az Atya bölcsességével és szavával, amelyről az ÓSz beszél. Végeredményben tehát az Atya, a Fiú és a Szentlélek különböző, egymáshoz nem is hasonló személyek."

    hindiuizmus
    "alapítóra nem hivatkozó indiai világvallás, különböző törekvések és irányzatok keveréke (→panteizmus, fél-→monoteizmus, →politeizmus, henoteizmus, →okkultizmus...). - Tört-e 4 nagyobb szakaszra osztható: 1. óhinduizmus v. →brahmanizmus. Kr. e. 1500-tól a védák kora, melyben az árják irod-a és vallási elképzelései uralkodnak. - 2. klasszikus hinduizmus. A Kr. u. 3-4. sz-tól az indiai kultúra virágzásának kora. A védák panteonjával szemben előtérbe kerültek Visnu és Siva hindu istenek, és kulturális-vallási feszültség támadt a bhakti-teológia (istenszeretet, emocionalizmus, érzéki világhoz fordulás) és a szigorú skolasztikus teol. (istenismeret, intellektualizmus, világtól elfordulás és a világ legyőzése) között. - 3. a klasszikus kor után: 1000 k. Kk. megújító mozgalmak, melyek az újkorig megmaradó klasszikus hinduizmus hagyományai mellett keletkeztek. - 4. újhinduizmus. Indiában a 14. sz. óta vannak reformmozgalmak, melyek meg akarják újítani a ~t, és élesen szembeszállnak az →indiai bölcselet különböző irányzataival és az →indiai szektákkal. A 15. sz-tól erőteljes kapcsolat jött létre egyrészt a kereszténységgel, másrészt az →iszlámmal. Ez részint szinkretista szekták kialakulásához, részint az újhinduizmushoz v. felvilágosult hinduizmushoz vezetett. A kereszténységgel már korábban is történt érintkezés Indiában. Legelőször talán Tamás ap. igehirdetése által („Tamás-keresztények”), azután a 6. sz: a nesztoriánusok révén, akik D-Indiában működtek. Az érintkezés erőteljesebb lett a 15. sz. vége óta, amikor a port-ok, holl-ok, dánok, fr-k és az ang-ok rendszeres hithirdetést folytattak (elsősorban Goában és Ceylonon). Igazi ker. befolyás a 18. sz. végén kezdődött Indiában az ang-ok uralmával. Akkor kezdődött el a bhakti-magatartástól és a szektáktól erősen meghatározott ~ megtisztítása és újjáalakítása a Ny-i kultúra szellemében."

    indiai bölcselet
    "a hinduk tudománya a →lét és →létezés alapvető kérdéseiről. - A →bölcselet legrégibb emlékeit az Indus és a Gangesz vidékén letelepedett hinduknál találjuk. A bölcseleti érdeklődést a vallás ébresztette föl. A szent kv-ek és az istentisztelet lényegét képező áldozati szert-ok misztikus jelentése fölötti elmélkedés az Abszolútumra irányították a figyelmet, s korán tudatossá tették a mulandóság és az öröklét, a Relatívum és az Abszolútum ellentétét (→hinduizmus). Ezt az alapvető fil. problémát az ~ az intuitív ismeret, a belső megélés útján törekedett megoldani (szemben a tárgyi világból kiinduló →görög filozófiával). A hindu gondolkodó tekintetét önmagára fordítja, és a valóság legmélyebb értelmét a saját lelkében találja meg. A szellem életének szintjéről a természet árnyszerű látszat-létnek tűnik, melyben idegen vándor a lélek, s egyetlen célját abban láthatja, hogy a tiszta szellemiség örökkévaló hazájába visszatérjen. Ilyen valóságszemlélet mellett a fil-nak az a feladata, hogy rávezessen az érzéki léttől felszabadító tudásra, és megjelölje az eszközöket az ennek megfelelő magatartás számára. Ez teszi érthetővé, hogy az ~ elsősorban →metafizika és →etika, s az →ismeretelmélet kérdéseit kevésbé kutatta. - Az ~ legrégibbi forrásai Kr. e. 1500-500: a →Védák. A következő századokból a →buddhizmus kv-ei, az indek hősi eposzának, a Mahábháratának egyes helyei, az egyes bölcs. iskolák szutrái és azok magyarázatai és a bölcselők önálló munkái szolgálnak forrásul.
    (...)
    Az ~ története 3 korszakra osztható: 1. Kr. e. 1500-1000: a himnuszok v. a →Rig-véda korszaka. A himnuszokban a sok istennel szemben föltűnnek a kétely nyomai is, s jelentkeznek az egységre törekvő bölcselkedő szellem első próbálkozásai. A gondolkodó elme kereste az Abszolútumot, mely az →istenek fölött áll, náluk ősibb. A végső lételvet hol az Abszolútum eredeti osztatlanságát kifejező Egy metafizikai fogalma, hol különböző istennevek jelölik. A kozmogóniák leggyakoribb sémája: az öröktől való őselv önmagából létrehozza az anyagi világot, s annak önmaga lesz első teremtménye.
    (...)
    2. Kr. e. 1000-500: a bráhmanák és a függelékeiket képező →upanisádok bölcselete, mely a Rig-véda későbbi himnuszaiban jelentkező minden-egység gondolatát fejtette ki. - 3. Kr. e. 500-tól szanszkrit korszak, a bölcseleti rendszerek kialakulásának a kora. Az élénk bölcseleti életről Kr. u. a 14. sz: Mádhava összefoglalása nyújt képet, mely összesen 16 bölcs. rendszert sorol föl.
    (...)
    Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy az indek nem rendelkeznek Arisztotelész konstruktív erejével, s így „rendszerek”-en nem a bölcselet minden ágát egységes szempontból földolgozó alkotásokat, hanem (a materialista tanoktól eltekintve) a megváltás elérésének különböző útjait tanító bölcs. iskolákat kell értenünk.
    (...)
    Az ortodoxnak tartott rendszerek és a heterodox rendszerek legtekintélyesebbje, a buddhizmus adnak vázlatos képet a 3. korszak bölcseleti életéről.
    (...)
    A logikai rendszerektől eltekintve mindegyik rendszer, a heterodox buddhizmust sem véve ki, az upanisádok gondolatvilágából sarjadt ki, s az azokban foglalt eszméket különböző változatokban fejti ki. Az upanisádok eszmevilágának változatos egyvelege megadta a lehetőséget a különböző hajlandóságú filozófus elmék érvényesüléséhez. Az upanisádok azon alapvető tételéből, hogy az én, a megismerő alany az →átmannal, a dolgok lényegével azonos, önként következik, hogy az átmanon kívül nincs valóság, vagyis a tökéletes idealizmus tétele. Erre a következtetésre jut a védánta-rendszer. Másrészt az upanisádok lépten-nyomon engedményeket tesznek az emberi ész empirikus hajlamainak is. A világ realitását nagy általánosságban nem vonják kétségbe, s az átman egyedülvalóságának tételével a tapasztalható sokféleséget részben panteisztikusan (a világ az egyedüli átman megnyilatkozása), részben teisztikusan (az átman az általa teremtett világ lelke) igyekeznek összhangba hozni. Így adva van a kiindulás egy realisztikus világmagyarázathoz is. Ezen az úton halad a szánkhja s a vele rokon jóga-rendszer. Végül az upanisádokban szunnyadó pesszimizmus összes következményeivel a buddhizmusban lesz tudatossá. A buddhizmus eredetileg csak etikai rendszer, elterjedése azonban csakhamar vezető szerephez segítette a szellemi élet egészében, s a metafizika és az ismeretelmélet terén is irányító tekintélyhez jutott. - Az ~ben az érzéki sokféleség mögött rejtőző végső egység meghatározása volt a fil. kutatás kezdete, melyhez az Abszolútummal egyesülni vágyó lélek misztikus igénye adott lendületet. A fil. célja hindu felfogás szerint az Abszolútumhoz való visszatéréshez, a lélekvándorlás megszüntetéséhez, a megváltáshoz segítő tudás (vidjá). Ennek a megszerzését segíti elő az érzéki világtól elszakadó, vágynélküli erkölcsi tökéletesülés, melynek hathatós támogatói a jóga-gyakorlatok. - A bölcseleti tudás nézőpontjából a rendszerek különbözőképpen látják a világ szerkezetét: A szánkhja dualisztikus felépítettségűnek találja a mindenséget, szemléletében →anyag és →szellem egymás mellett és egymásra visszavezethetetlenül léteznek. E dualizmus azonban veszít erejéből a megállapítással, hogy az ember lényét alkotó szellem csak látszólag van kapcsolatban az anyaggal. A buddhizmus világszemlélete aktualista, mely az →illuzionizmusig túlfeszített →idealizmusba csap át. A védánta a magasabb tudás fokán az idealista monizmus tételét állítja."

    buddhizmus
    "kora, jelentősége, elterjedtsége és hívei száma tekintetében a kereszténység után második helyen álló világvallás. - Kezdete a Kr. e. 6. sz. →hinduizmusban keresendő, amikor a →brahmanizmus →klasszikus hinduizmussá alakult. 1. Alapítója Sziddhárta Gautama, →Buddha. Nem sokkal halála (Kr. e. 480) után 500 szerz. zsin-ra gyűlt össze Rádzsagirhában, hogy rögzítse a mester tanítását"

    átman
    "a →brahmanizmusban az ember igazi magva, a személyiségtől független kozmikus szubsztancia, alaplélekzet. A mi fogalmaink szerint a lélek. A →klasszikus hinduizmusban purusa."

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29931 üzenetére

    #29901 --> #29903 (eszerint számodra hiteles forrás a Biblia: Isten kinyilatkoztatása).

    A gond az, hogy az antropozófia állítólagosan keresztény tanítása nem egyezik meg a Biblia keresztény tanításával (mert tartalmilag eltérnek), amelyben az Ószövetség rámutatólag várja-előkészíti, az Újszövetség pedig beteljesíti Jézus Krisztus megtestesülését (fogantatásakor-születésekor!), áldozatát (Golgota).
    Mindkettő márpedig nem lehet egyszerre igaz, amikor ugyanarról mást állítanak (pl. Krisztusról, akit az antropozófia valami isteni princípiumként tart számon, amely a két Jézus közül a Zarathustra-szellem által felkészített egyikbe száll, annak felnőtt korában, hogy az ember-ént teljesen kiszorítva-elnyomva hathasson, beteljesítve ama küldetését, amely az emberek fizikai testét érinti, hogy az ember inkarnációkon keresztül fejlődhessen).

    A Biblia teremtő, személyes, önmagát az embernek kinyilatkoztató Istene, aki az egész Teremtést, és benne az embert szeretetből alkotta meg, valamint az ember lázadásából fakadó bűnt Jézus Krisztus - aki maga a Szentháromság Egy Isten, aki az Ige Aki kezdettől fogva van, hiszen egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel: vagyis a Szentháromság mindig is egylényegű 'az Istennel' (nem pedig egyik előbb volt, és a másikat alkotta, stb.) - keresztáldozatával megváltotta (szeretetből), az ember pedig hit által üdvözülhet, ami üdvözülés az Istennel való teljes és legközvetlenebb közösség (de nem felolvadás-feloldódás), valamint a Szentháromság Egy Istenben való hit gyümölcse a jócselekedetek sokasága (nem pedig karmikus szükséglet, pláne nem a jócselekedetek folyománya-fizetsége az üdvözülés), továbbá az ember az értelme révén felismerheti a Teremtésben Istent, de a hit mozzanatát az értelem mozzanata nem válthatja ki, ahogy a hit sem válthatja ki az értelem aktusát (a kettő együtt, kiegészítőleg munkálkodhat az igazság megragadásáért), s végül az üdvösségre vezető hit Isten kegyelméből mindenki számára elérhető az élet során (nem pedig az inkranációkon keresztüli fejlődés a kulcs valamiféle kozmikus feloldódáshoz).

    Ahogy már korábban vázoltam, a teozófia és az abból kiváló antropozófia a keleti (hinduizmus - buddhizmus vonal) és a nyugati (biblikus + eretnek irányzatok) tanok ötvözetét nyújtja mindazoknak, akik a materialista nihilt vagy a tiszta (dogmatikus) vallások/irányzatok világosabb tanait sem tudják magukénak vallani, ellenben az egzotikusnak ható (mert nem ismerik meg, nem járnak utána az emberi eszmetörténet elérhető adatainak), rejtélyesen szövevényes és titkos tudás általi exkluzív én-fejlődésben szívesen elvesznek, remélve valami többletet a hétköznapi ürességérzethez képest.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29908 üzenetére

    Magyar Antropozófiai Társaság honlapján elérhetők R. Steiner-előadások...

    Sok oldalnyi anyagot beidéznék - amiket kimásolgattam - több előadásból (Teremtéssel, Jézussal [Jézusokkal] és Krisztussal (!), a Szentháromsággal, bűnnel-karmával-megbocsátással foglalkozó előadásokból), de a fórum technikai lehetőségei korlátozzák az egyes komment-kereteket (vagyis a max. karakterszámot), így nem teszi lehetővé, hogy egy kommentben mind elférjenek (10+ A/4-es oldalnyi szöveg), és inkább mellőzöm a több komment gyors egymást követő létrehozásának megoldását.

    Ezért tehát csak az alábbit emelem ki, hogy konkrétumok szerepeljenek az "antropozófiai kereszténység" (sic!) tévtanainak szemrevételezhetőségére:

    A Szentháromság titka
    [A teljesen tudatos emberi én és a Szentháromság titka. A kozmosz élő Atya-princípiuma. A romló emberi test gyógyító-princípiuma és a Fiú mennybemenetele. Krisztus elküldi a Szent Szellemet. Az ember a benne élő szellem révén értheti meg az érzékfelettit. Krisztus a Szentháromság nélkül nem érthető meg igazán.]
    (Negyedik előadás Dornach, 1922. július 30., Rudolf Steiner-előadás)

    "Az emberek csak azáltal váltak szabad lénnyé, hogy tudatukban az énjük is naggyá lett. Ez azonban csak úgy vált lehetségessé, hogy az emberek lassanként eljutottak fejlődésükben az elvont gondolatokhoz. Az elvont gondolatok azonban voltaképpen a szellemi világ holttestei. Már felhívtam a figyelmüket az előadások során arra, hogy ahogyan a földi halálon áthaladva a fizikaiságból visszamarad a holttest, úgy a szellemi világban élő szellemi-lelki lényünkből is visszamarad egy holttest, mielőtt a fizikai világba leszállunk.
    (...)
    Szabadságunkat éppen az intellektus, vagyis az elvont gondolatok alapját képező széthulló test révén kapjuk meg.
    (...)
    A régi beavatott azonban csak azáltal emelkedhetett fel ehhez a teljesen tudatos énhez, hogy a misztériumok szent cselekménye révén belehúzódott valami, amit minden régi kultúrában és civilizációban örök kozmikus Atyaként éltek át.
    (...)
    Ha például az óhéber kultúra ilyen beavatottját képzeljük el, azt kell mondanunk: ez a beavatott a következőképpen jellemezte azt, ami a beavatása révén történt vele. Azt mondta, hogy az átlagos emberiséget az jellemzi, hogy bár az Atya tartja fenn és hordozza, de a tudatába nem költözik be, és éntudatát nem lobbantja fel. Az átlagembernek az Atya csak a lélegzet szellemét adja, lélegzetet lehel bele, és ez az eleven lélek. A beavatott azonban azt érezte, hogy ezzel a belelehelt lélekkel különleges szellem, a kozmosz élő Atyaprincípiuma költözött az emberbe. Amikor a héber világ régi beavatottjába beköltözött az isteni Atya princípiuma és az ember ennek tudatára ébredt, akkor teljes joggal kimondhatta azt, ami az „ént” jelentette nála: én vagyok az én vagyok.
    (...)
    A régi misztériumok beavatottja azonban teljesen szabaddá tette magát a fizikai, éter- és asztráltesttől, mert befogadta az isteni Atya-princípiumot és már abban a korban énlénnyé vált.
    Amikor Krisztus beköltözött a Názáreti Jézusba, behúzódásával nemcsak fizikai testét, étertestét és asztráltestét semmisítette meg, hanem az ént is, amennyire akkor az kifejlődött a Názáreti Jézusban. Így Jézus Krisztusban a magasabb Krisztus-princípium lakott, és ez úgy viszonylik az énhez, ahogy egyébként az emberi én viszonylik az asztráltesthez.
    (...)
    Amikor a régi korokban még meglévő egyes látó beavatottak, a népek atyjai hírül kapták a Krisztus-eseményt, a közelgő golgotai történést, olyan lényt láthattak Krisztusban, akiben ennél több volt, akiben a földi lények nemcsak az emberig értek fel, hanem akiben az ember újra felért az isteni-szellemi léthez.
    (...)
    Krisztus titkát először éppen az ókor legutolsó misztériumhelyei hirdették a legtisztábban, legvilágosabban, míg az európai fejlődés első négy százada során elveszett az az újabb civilizáció számára. Ezek a régi beavatottak tudták, hogy Jézus Krisztusban nem csupán az Atya-princípium, hanem a Fiú-princípium élt, és Krisztus ezért egyedülálló jelenség a Földfejlődésben. A továbbiakban nem jelenhet meg ilyen Golgotai Misztérium, nem történhet meg a Fiú-princípiumnak egy emberben való lakozása, ahogyan ez a Názáreti Jézusban történt.
    A beavatottak tudták, hogy Krisztus, mint nagy gyógyító jelent meg az emberiségben, aki megakadályozza, hogy az emberi test kárt szenvedjen azáltal, hogy az én behúzódása törékennyé teszi. Mi történt volna, ha Krisztus nem jelenik meg, mint gyógyító? Ha Krisztus nem jelent volna meg gyógyítóként, az emberek úgy halnának meg, hogy a halál után kibontakozó lelki mivoltukra visszahatnának levetett széthulló testük pusztuló jelenségei. A halottakat nyugtalanítaná, gyötörné, amit a széthulló fizikai test a földi létben jelent. A halálon áthaladt lelkeknek látniuk kellene, hogy a Föld maga kárt szenved a széthulló test felvételével. A régi beavatottak tudták, hogy aki a szó igazi értelmében nevezi kereszténynek magát és a Krisztus-princípium belső kiteljesedéssel hatja át, az úgy tekinthet le a halállal elveszített testére, hogy azt mondhatta: míg a Föld gyermekei voltunk, Krisztus lakozott bennünk, és ezáltal gyógyult meg úgy ez a fizikai test, hogy a Földbe lehet süllyeszteni, anélkül, hogy pusztulást okozna a Földben.
    (...)
    A Golgotai Misztérium révén mondhatták a halál kapuján áthaladt emberi lelkek: romló fizikai testünket hordoztuk a Földön, ennek köszönhetjük azt a lehetőséget, hogy emberi lényünkkel szabadabb ént bontakoztathattunk ki. De Krisztus a Názáreti Jézusban lakozva meggyógyította ezt a fizikai testet, így már nem káros a Föld létére. Így megnyugvással tekinthetünk le a földi létre, mert tudjuk, hogy a Golgotai Misztérium után már nem vet kártékony magot a földi létbe az a test, amelyre az embernek szüksége van énjének használatához. Krisztus tehát azért haladt át a Golgotai Misztériumon, hogy megszentelje az emberi fizikai testet a földi lét számára.
    (...)
    Ha ez ennyiben maradt volna, az emberek felvehették volna lelkük halál utáni megnyugvásához Krisztust a XIV. századi fejlődésük során, amikor a szabadság megjelent. Ezek a lelkek így a most leírt módon tekinthettek volna a Földre, de nem lehettek volna szabadok. Ahhoz, hogy jók legyenek, Krisztus olyan hatását kellett volna magukban érvényre juttatniuk, ahogy az ókorban az Atya működött azokban az emberekben, akik nem voltak beavatottak. Az emberek akkor váltak szabaddá, amikor az én kifejlődött bennük. A régi korokban a beavatottak lettek szabad emberek, a többiek nem voltak szabadok, mert az Atya nem tudatos módon élt bennük. Ha a keresztények a bennük lévő Krisztus tudatában lettek volna, úgy valahányszor jók akartak lenni, ki kellett volna oltaniuk az éntudatukat, hogy ezzel felkeltsék magukban Krisztust. Ők maguk nem lehettek volna jók, csakis Krisztus őbennük. Az emberek itt járkáltak volna a Földön, Krisztusnak bennük kellett volna lakoznia, és az emberi testek gyógyítása azáltal történt volna, hogy Krisztus használja az emberi testeket. Az emberek jó cselekedetei azonban Krisztus tettei lettek volna, nem emberi tettek.
    Nem ez volt az isteni Fiú feladata, missziója, aki a Golgotai Misztérium révén kötődött a Föld-fejlődéshez. Az emberiségben akart lakozni, de anélkül, hogy elhomályosítsa az emberek leendő éntudatát. Ezt Jézusnál egyszer megtette, őbenne a keresztelés óta éntudat helyett a Fiú tudata élt. Ez az eljövendő korok embereinél nem szabad, hogy így legyen. Az eljövendő korok emberének énje teljesen tudatosan kell, hogy felemelkedjen, úgy, hogy Krisztus mégis ott élhessen benne.
    Ehhez arra volt szükség, hogy Krisztus eltűnjék az emberek közvetlen szemlélése elől, és bár egyesült a földi léttel, mégis eltűnt az emberek közvetlen tekintete elől. Erre a már a régi beavatási helyeken is megszokott kifejezést alkalmazták: Amikor egy fizikailag látható, fizikai szemléléssel követhető lény már nem látható, úgy ezt mennybemenetelnek nevezik.
    (...)
    Eltűnt az a mód, ahogyan Krisztus az apostolok és a tanítványok számára még feltámadása után is látható volt: Krisztus a mennybe ment. De azt az isteni lényt küldte el az embereknek, aki nem oltja ki az éntudatot, akihez nem szemléléssel emelkedünk fel, hanem éppen a nem szemlélhető szellemben. Elküldte az embereknek a Szent Szellemet.
    Így valójában a Szent Szellem az, amit azért kellett Krisztusnak elküldenie, hogy általa az ember megtarthassa éntudatát, és Krisztus nem tudatosan lakhasson benne. Ha tehát az ember a szó teljes értelmében lelke elé tárja valóságos mivoltát, azt kell mondania: ha visszapillantok arra, amit a régi beavatottak tudtak, azt látom, hogy az a kozmoszt betöltő Atya-princípium él bennem, ami ezekben a régi beavatottakban jelent meg, és kibontakoztatta az énjüket. Ez a princípium élt velünk, mielőtt leszálltunk a fizikai világba. – Ennek az Atya-princípiumnak a bennünk lakozása révén emlékeztek a régi beavatottak teljesen világosan arra, ahogyan a fizikai világba való leszállásuk előtt éltek. Az istenséget ekkor a születés előtti preegzisztenciában keresték: Ex deo nascimur.
    A Golgotai Misztérium után nem maradhatott meg az embernek Krisztus látása, mivel akkor nem lehetett volna önmagától jó, csak a benne élő Krisztus lehetett volna jó. Csak az „In Christo morimur” ragadhatta meg. Krisztusban halhatott meg; a benne lévő halálprincípiumával tudta Krisztust egyesíteni.
    Új tudatát azonban a Krisztus által küldött lény révén ébreszthette fel, a Szent Szellem lénye által: Per spiritum sanctum reviviscimus.
    Látják, ez a Szentháromságban lévő összefüggés. Ezáltal azt is megkapjuk, hogy a kereszténységben valóban benne rejlik, hogy Krisztus szemlélése nélkül is eljuthatunk benne a szellem feltámasztásához. Amikor Krisztus elküldte az emberiségnek a Szent Szellemet, képessé tette arra, hogy az intellektusból kiindulva önmaga emelkedjen föl a szellemiség felfogásához. Nem szabad tehát azt mondanunk, hogy az ember nem képes szellemével a szellemi érzékfeletti felfogására. Az ember csak akkor nem képes az érzékfeletti felfogására, ha nem vesz tudomást a Szent Szellemről, ha csak az Atyaistenről és Krisztusról beszél. Aki látni és olvasni akar, annak számára az evangélium is világosan utal arra, hogy önmagában véve is kinyilatkoztatás, hogy az ember a benne lakozó szellem révén fel tudja fogni az érzékfelettit, ha Krisztus felé fordul. Ezért közli velünk, hogy Krisztus keresztelésénél megjelent a Szent Szellem. A Szent Szellem megjelenésekor hangzanak fel a kozmoszban ezek a szavak: „Ez az én szeretett fiam, ma nemzettem.”

    Az Atya az a nemzetlen nemző, aki fiát a fizikai világba helyezte. Az Atya ugyanakkor a Szent Szellem segítségével közli az emberiséggel, hogy ha ez a szellem nem is látható, az érzékfeletti mégis megragadható a szellemben, ha elvont szellemiségét bensőleg elevenné dolgozza át és életre kelti a születés előtti létünkből származó gondolati holttestet a benne lakozó Krisztus révén.
    A Szent Szellemről való közlés – és magának a Szent Szellemnek a kereszteléskor való megjelenése – akkor az Atya révén történt. Amikor pedig Krisztus elküldte övéinek ezt a Szent Szellemet, akkor a közlés a Fiú által történt. Ezért volt régi dogma, hogy az Atya a nemzetlen nemző, a Fiút az Atya nemzette, a Szent Szellemet az Atya és a Fiú közölte az emberiséggel. Ez nem önkényesen megállapított dogma, hanem az első keresztény századok beavatási bölcsessége, de később ugyanúgy eltemetődött, mint a trichotómia és a Szentháromság.
    A fejlődő emberiségben a kereszténység értelmében működő isteni princípium nem érthető meg a Szentháromság nélkül, és ha a Szentháromság helyére más isteni közlés kerül, akkor ez alapjában véve nem teljesen keresztény közlés. Ha az isteni közlést kézzelfogható helyes értelemben akarjuk érteni, úgy az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet kell megértenünk.
    Így már magát az evangéliumot sem értették meg többé, amikor a skolasztikában azt hirdették, hogy az ember csak a hitben kap kinyilatkoztatást, megismerésével azonban nem fejlődhet az érzékfelettihez.
    (...)
    Hiszen képtelenség, hogy a hit valaha is igazán megértést nyújthasson. Az emberiségben magát a megismerést kell megváltani, vissza kell vezetni az érzékfelettihez."

  • Miklós315

    senior tag

    válasz zolivissza #29905 üzenetére

    "Lényegében meg is válaszoltam magamnak a kérdést."
    Igen :)

    A Miatyánk ima Jézus Krisztus által nekünk megtanított ima. Mondjuk úgy: nem lehet vele mellélőni.

    Az ima célja egyébiránt mindig az Istennel való kapcsolat keresés, akár ha egy kérdésen merengsz, akár ha segítséget kérsz, akár ha áldást, köszönetet mondanál, stb., stb.

    A hitvallás a hitigazság megóvása céljából van: pl. Krisztus az Újszövetség közvetlen forrása (hiszen tanított), ha eltérünk e tanításától, akkor gyakorlatilag olyan, mintha sosem lett volna itt, elvégre valami más egyebet hiszünk. A hitvallás a Bibliára hivatkozva (a Bibliából kiindulva) rögzíti a sarokpontokat (dogmatikai alap; a vallástörténet/egyháztörténet rengeteg hitvitát rögzített, ezért praktikussá vált az eredendően "csak" tanítás-továbbadás - tehát misszió, igehirdetés - funkció mellett egy világos zsinórmérték alkalmazása, amely a lehető legrövidebben összefoglalva a lényeget segít meghatározni a viszonyulást, hogy ki mit mond, mit képvisel, hogy az Krisztusi/Isteni kinyilatkoztatás-hű vagy valami egyéb tartalom). Krisztus is hivatkozik rá, hogy lesznek tévtanítók, az apostolok is leveleznek e tárgyban, stb.
    Persze pl. az apostoli (vagy pl. a nicea-konstantinápolyi) hitvallás is felfogható imaként is (slendrián egyszerűséggel: minden hitvallás ima, de nem minden ima hitvallás - bár, ezen lehetne vitázni...).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29903 üzenetére

    Tisztázandó: elfogadod-e az apostoli hitvallást mint a Bibliából, az apostoloktól hitelesen és folytatólagosan eredő hitigazságot?

    "Hiszek egy Istenben,
    mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
    És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
    aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától;
    szenvedett Poncius Pilátus alatt;
    megfeszítették, meghalt és eltemették.
    Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül;
    fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;
    onnan jön el ítélni élőket és holtakat.
    Hiszek Szentlélekben.
    Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;
    a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát;
    a test feltámadását és az örök életet. Ámen."

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29900 üzenetére

    Tisztázandó: a Bibliát (a könyv, ami a boltokban kapható, a kanonizált Ó- és Újszövetségi könyvekkel, de még engedékenyebb leszek: a protestáns Szentírás, ami a deuterokanonikus könyveket nem tartalmazza) elfogadod hiteles forrásnak Krisztust illetően vagy nem?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29895 üzenetére

    "Körbe vagy bástyázva és nem látsz ki mögüle."
    Tévedés. Csúsztatás.
    A bástyákról jobb a kilátás, és a védett érték is biztonságban van. ;)

    "A mába minden (pl. politika is) bele tartozik."
    Megint tévedés, amennyiben kevered a dolgokat: Isten igazsága és az aktuálpolitika jelene két külön dolog, amelyek között potenciálisan és opcionálisan - de nem szükségszerűen - lehet átfedés.
    ['Örök igazság' és/vagy/vs. 'aktuálpolitika'.]

    "Ha utána az a konklúziód, hogy nem vagyok keresztény ám legyen neked úgy."
    Az antropozófia nem keresztény. Pont (nem pedig kérdőjel).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29893 üzenetére

    Sosem értettem, bárki minek hivatkozik valamire, amikor attól teljesen eltérőt hirdet (pl. Krisztusra az antropozófia/iszlám/jehovák/mormonok/aktív melegkapcsolatban élő papnők...stb.)... "Találjon ki" sajátot.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29889 üzenetére

    Az Evangélium több és túlmutat a jelen aktuálpolitikáján (így a jelenlegi USA-adminisztráción is).

    A videó érdekessége, hogy miféle irányokat képvisel az ottani neoprotestáns kereszténység (illetve nemzeti identitás kérdésköre), még inkább, hogy milyen felismerhető trendek/stratégiák mentén igyekeztek érvényre juttatni az Örömhírt (90-es évekig; 2010-es évekig; manapság), és hogy mindeközben milyen a kereszténység és a nem-keresztény világ/környezet (egymáshoz való) viszonya.

    Keresztény szempontból elengedhetetlen (fontos) tanulság, hogy az Evangéliumból nem engedhet egy felekezet sem (ha tényleg keresztényként akarja önmagát definiálni).
    A párbeszéd a világgal nem öncélú udvariaskodás kell, hogy legyen - sem pozíciónyerés szándéka nem vezérelheti -, hanem prédikáció és mintaadás (aztán vagy érdeklődésre talál vagy nem, utóbbi esetben nem a máglyákat kell összetákolni, hanem csak meg kell maradni az Evangélium mellett, az önfeladásig tartó locsogó diskurálás helyett).

    Fontos, hogy itt is elhangzik, mivel utal rá, hogy az usákok rájöttek a megoldókulcsra: nincs semlegesség (ez a mítosz csak keresztényellenes hazugság).
    És ha a kereszténység nem áll ki a Napra, hogy "hello, itt vagyok", akkor bármi más fogja betölteni az általa felajánlott űrt, olyan sosem lesz, hogy "semmi lesz a helyén".
    Valamilyen értékrend, ideológia, nézet diktál minden társadalomban...

    Aktuálpolitikai vonatkozása a fentiek fényében: Trump nem 'jó jelöltként' nyert, hanem nála rosszabb volt az alternatíva, amit viszont maximálisan elutasított a szétszórt világnézetű, de alapdolgokban kb. egyetértő társadalom (a gyerekeket hagyják békén, a valóságtagadásból meg a pc-terrorból elég, stb.).

    Krisztus megváltó áldozata az Isteni üdvtörténetben örökérvényű, a társadalmak aktuális állapotai mindig átmenetiek.
    A Biblia-hű tanítás fennmarad, a tévtanítók mennek a süllyesztőbe, mert csak kérészéletű hamis szemfényvesztést tudnak kínálni az üres lelkeknek, akiknek nem elég a hazugság.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29875 üzenetére

    Annyiban egyetértek, hogy (most itt részemről elsősorban a Római Katolikus) Egyház esetében nagyon sok a nem hithű pap ("a Sátán csak szimbólum, az ördögűzés elmaradott babonás hülyeség", stb.).
    Amikor egy hit-intézmény képviselői nem hisznek, az gond.

    Kevés a hivatás (vagyis a pap), hangzik el rendszeresen.
    Szerintem ez annyiban gond, hogy ezek szerint kevés az elhívott hívő (aki hajlandó papi életet, hivatást választani).
    De amúgy: inkább minőség legyen, mint mennyiség.

    A többiben nem igazán ugyanazok a konklúzióink/magyarázataink.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz zolivissza #29871 üzenetére

    (Keresztény) elmélkedés és szemlélődés
    (keleti) jóga
    Másra irányulnak (cél és út megélése is más hangsúllyal bír - pl. nem a dopaminlöket a lényeg, ami inkább testi, max. pszichés/közérzeti igényt elégíthet ki).

    "mindkét esetben ugyanaz történik: a szívverés lelassul, csökken a vérnyomás, a légzés mélyebbé válik, a szervezet oxigén ellátottsága megnő, így többnyire mindkét meditáció felszabadítólag hat abban a pillanatban, amikor elönti az agyat az 'oxigén' - dopamin."

    Anna Lembke: Dopaminkorszak ;)

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29867 üzenetére

    De az antropozófiai irodalom forrása nem elérhető.

    A Biblia mindenki számára elérhető. Isten mindenki számára elérhető.
    Az Akasha hozzáférése előfeltételes, jó esetben is max. 50%-os eséllyel elérhető.

    Egy keresztény tanító tanítása ellenőrizhető, egy antropozófus tanító tanítása nem.

    Végül: ha hiszed azt, amit, akkor miért nem teszed azt, amit tanít (meditálás, egyéb gyakorlatok, szellemi fejlődés ezek által)...?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29863 üzenetére

    "Számodra egy alapvető előítéleti gond van, a meditáció nem járandó út, azaz tiltott neked. (Jól emlékszem?) Attól, hogy én sem gyakorlom önmagam okán, elolvastam mit hagyok ki. (...) ...született meg a teozófiából kiválva az atropozófia, a magasabb világok megismerésének útja. Ez egy tudatos út."

    Számomra az antropozófia/teozófia/newage tartalom egy "régi klasszikus tévutak remix" marhaság (nettó hazugság, ami a belső ellentmondásaiból, a széttartó és homályos tartalomból és az általa kínált/nyújtható konkrét "semmi" alapján evidens ítéletnek tetszik).

    Nagyobb gondot jelent, hogy te magad olyat propagálsz nagy lelkesedéssel győzködve másokat, ami 1. extra titkos (Akasha-tudásforrás hozzáférhetőségi szintje tk. kizárja az érdeklődők zömét is, beleértve téged is), 2. te magad - bevallottan - szándékkal nem is veted alá magad az általad propagált hitnek/életmódnak/közvetlen tudás-megszerzésnek (kibic-üzemmód), 3. mindössze tehát az általad propagált rendszeren belül is csupán nettó közvetett forrás-hivatkozásnak számító (ti. állítólag Akasha-tudásbázis felhasználó) R. Steiner & Co.kritika nélküli visszaagitálását tudod prezentálni (mint nem-beavatott, de lelkes házaló ügynök).
    [Az antropozófia origója az Akasha, mint legközvetlenebb, tiszta tudás/ismeret forrás, de ez elzárt a legtöbbek elől, az pedig, hogy valaki ír valamit, mint állítólagos forrás-felhasználó - ami tk. ellenőrizhetetlen a legtöbbeknek -, semmilyen hitelességet nem feltételez, garantál.]

    Az jutott eszembe, hogy az a különbség a Jehova tanúi és az antropozófusok/teozófusok/newagesek közt, hogy az utóbbiak a neten is beszerveznek (már ha sikerül nekik).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29860 üzenetére

    "Krisztus nem csupán az, akire az ember feltekint, akinél mintegy vigaszt talál, hanem a nagy előkép, akit utánozni kell, ahogy a halált legyőzi."

    Ennél sokkal jelentősebb.
    Jézus a Krisztus. Krisztus az Isten. Isten a Teremtő.
    Jézus Krisztus a halálával megváltja az ember bűnét (1. Isten mint kezdeményező fél a megbékélésért önmaga vállal engesztelő áldozat-szerepet, amihez fogható szeretetgesztus talán csak maga a teremtés mozzanata, 2. miközben az ember a Teremtővel szembeni elutasítás kezdeményezője, mely maga az eredendő bűn), feltámadásával pedig legyőzi a halált (a halál pedig nem csupán az ember evilági létezésének befejeződését jelenti, hanem a lélek Istentől való teljes elválasztottságát, a teljes magányt, elveszettséget), így a "Krisztus a kereszten"-aktus egy szeretetteljes békejobb a házsártos-duzzogó ember felé az öröklét vetületében.
    Áldozatként engesztel (maga a megtestesült bűnbocsánat), feltámadottként bizalmat, hitet, új szövetséget kér-nyújt (maga a megtestesült szeretet).

    Az ember egzisztenciális alapkérdéseinek origója a kereszt ("Kik vagyunk?", "Miért vagyunk?", "Hová tartunk?").

    Az antropozófia/teozófia mit állít a világról, az emberről, Istenről?
    Az antropozófia/teozófia milyen forrás alapján állít bármit?
    Az antropozófus/teozófus hívő hozzáfér-e a forráshoz (Akasha) vagy csak kevesek és ők is nehezen férnek hozzá?

    Az ember - mint emberiség - történettel bír (a régmúlt időktől máig folytatólagos múltja van, amely megismerhető).
    Az eszmetörténetben tettenérhető az ember egzisztenciális alapkérdéseire vonatkozó feltett kérdések és nyújtott válaszok széles tárháza.
    Ezekkel szemben elutasító-bizalmatlan (elzárkózó) viszonyulással vagy pedig kritikus-optimista (kutató) viszonyulással lehet jobban hozzáférni az igazsághoz?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29857 üzenetére

    Mi a konklúzió?
    Mert az, hogy miről beszél (ír) különbözik attól, hogy mit beszél (ír)...
    És pláne különbözik attól, hogy te ebből mit tudsz úgyszólván ellenőrizni...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29855 üzenetére

    Az oké, hogy hiszed, csak a hit tárgya és e "tárgy" (tartalom, üzenet, tanítás) forrása ez esetben nem olyasmi, mint pl. a kereszténység esetében a Biblia, ami teljesen nyílt tantételek alapján Istenről, a világmindenségről és az emberről szól. Ehhez hozzájön a Krisztussal való személyes kapcsolat.

    Te úgy hiszed azt, hogy Arisztotelész-Szent Tamás-Steiner valami reinkarnáció (megjegyzem: mi van Buddhával vagy Szun-Cé-vel vagy más korai és kiemelkedő alakkal...?) és, hogy mindaz a süketelés igaz, hogy sem a filozófiatörténet/eszmetörténet nem tényező számodra (elveted a korábbi kijelentéseid alapján, mint valami ellenséges hazugságfolyamot), sem a forráshoz (Akasa) való hozzáférés nem áll rendelkezésedre.

    Nincs kontrollod, hogy eltűnődhess, "mit is mond?"... "Nem mondta ezt már valaki korábban?", "Nem mond teljesen ellent minden forrás?", stb.

    Tartalmilag pedig totálisan individualista, sem a közösségi létre nem irányul, sem Isten nem személyes (hanem valami elmismásolt tudás-energia), sem a világ keletkezése, sem a létezése célja nem tisztázott (homályos remix), stb.

    Sem erkölcsileg, sem koherenciát tekintve, sem elérhetőséget tekintve (titkos, "elérhetetlen" beavatottság jellemzi) nem bizalomgerjesztő.

    Márpedig, minden eszme, hit a létezés alapvető egzisztenciális kérdéseire irányul, így a válaszai is meg kell, hogy ennek feleljenek...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29853 üzenetére

    Te személyesen, közvetlenül hozzáférsz az Akasa-könyvtárhoz?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29847 üzenetére

    "25-ből hányan gondolták igazán végig a saját indokaikat, és miért ismeri egy ateista náluk jobban a Bibliát"

    Nem volt nehéz :D

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29845 üzenetére

    Igen, és...?
    Mi a konklúzió? A tanulság? Tippelhetek...? ;]

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29843 üzenetére

    Charlie Kirk és a woke egyetemisták (cikk)
    A videó linkje, youtube

    A formátum ugyanaz, csak 1 keresztény v. sok (woke) ateista.

    Ezt a formátumot komolytalannak tartom (showműsor, nem tud egyik fél sem elmélyedni).
    Komolyabb témák ezek, minthogy "rapidsakként" "villogjunk" (mert az menőn mutat a médiában)...

  • Miklós315

    senior tag

    New Age (ez külön megér egy misét)

    "New Age (ang. 'új korszak'): szinkretista (keverék) jellegű világnézeti mozgalom a 20. század utolsó negyedében és a 21. század kezdetén. - Már-már parttalanul áradó eszméinek hirdetői tudatosan (ritkábban öntudatlanul) olyan új világszemléleti modellt („új paradigma”) és valláspótló gyakorlatokat akarnak elterjeszteni, melyekkel az eu-i civilizációt, s azon belül a kereszténységet és a termtud-os gondolkodást alapjaiban támadják és kívánják lecserélni. - A hétköznapi nyelvben újabban az →ezoterika kifejezést alkalmazzák a ~ által terjesztett tanokra. Némileg helyesebb, amikor a ~ kritikusai e helyett az újokkultizmus fogalmát használják, mások újgnoszticizmusnak nevezik; ugyanis a ~-jelenség tágabb jelentéskörű az ezoterika fogalomkörénél. Egyesek szerint az alternatív spiritualitás a legmegfelelőbb megjelölés. - A ~ hangsúlyozza a nyitottságot minden vallás felé, csak a kereszténység kivétel. Gyakran nyíltan megjelenik a keresztényellenesség, mint David Spangler írásaiban. Sajátos „magyar New Age”-et jelent az ún. táltos vallás. -

    1. Gyökerei és története. A ~ nézetei és gyakorlatai két nagy gyökérből erednek: az ókori európai hagyományokból (a gnoszticizmusból és újplatonizmusból, valamint a hozzájuk tartozó mágikus-okkult elemekből) és a távol-keleti vallásokból. A ~ mozgalom körvonalai nehezen húzhatók meg, de az útközben magába olvasztott anyag sokfélesége ellenére alapként mindig, mindenütt megjelenik vele a →gnoszticizmus és a →hinduizmus alaptéziseiből álló világ- és emberkép, amely messze eltér a kinyilatkoztatásból származó keresztény szemlélettől. - Az ókori gnoszticizmus a Római Birodalom hanyatló századainak domináns szinkretista, ezoterikus vallási-filozófiai mozgalma volt, mely az 1-4. sz: a kereszténység ellenében, mint eretnekség, ugyancsak jelentős szellemi harcot vívott és veszített el. Teljesen soha nem tűnt el a kereszténység környezetéből, újra és újra föléledt, pl. a középkori →katarok, →albigensek, →bogumilok mozgalmaiban, az alkimisták műhelyeiben (→alkímia), bizonyos reneszánsz humanisták nézeteiben, majd az egyébként legendás és vitatott történetiségű →rózsakeresztesek mozgalmának állítólagos 17. sz. megjelenésében (a különféle 20-21. sz. rózsakeresztes csoportok az ún. új vallási mozgalmakhoz sorolhatók; csoportjaik keresztényellenesek és büszkén vallják, hogy eszméikben az ősi gnosztikus-mágikus, ezoterikus hagyományokat tartják életben). - A rózsakeresztesekkel közös törzsről származnak, s hozzájuk hasonlóan az ókori gnózis eszméi leszármazottainak vallják magukat többségükben a →szabadkőművesség irányzatai is. Az okkultizmus eme folyamának központi ágán jelenik meg az Emmanuel Swedenborg (†1770) által szervezett modern →spiritizmus is, melynek világ- és emberképe gnosztikus és újplatonikus alapú. - A ~ kezdettől igen nagy számban olvasztott magába egészen régi és modern eszméket, de konkrét, csaknem kész tanítását a 19. sz. végén kibontakozó →teozófiának és az ebből kilépő →antropozófiának köszönheti. E két újkori okkultista irányzat alapítói és vezető egyéniségei spiritiszták voltak, nagy részük szabadkőműves. A Teozófiai Társaságot 1875: alapította egy spiritiszta médium, Helena Petrovna Blavatszkij, akit egyúttal a ~ nagyanyjának neveznek. A teozófia fogalmat már előbbi évszázadok okkultistái is alkalmazták magukra, kiknek sorában említeni szokás a kabbalistákat, valamint →Paracelsust, Valentin Weigelt (†1588), Jakob Böhmét, a mágus Eliphas Lévit, E. Swedenborgot, Pierre Poiret-t (†1677), sőt teozófusnak nevezték az orosz miszticistákat, Vlagyimir Szolovjevet és a Böhme-tanítvány →Bergyajevet is. E mozgalmak közös gyökerére és egymásra épülésére utal, hogy V. Weigeltet a 18. sz: Theosophus és Rózsa-Keresztes Testvérnek nevezték. - E vonaltól a modern teozófia eszmevilága csak abban tért el, hogy India felé fordult, s így lényegében az eu. gnoszticizmus, a modern spiritizmus és a hinduizmus összekeveréséből jött létre. Blavatszkij asszony rendszeres médiumi kapcsolatban állt hindu guruk szellemeivel, akik írásokat is diktáltak neki. 1877: A leleplezett Ízisz c. könyvéért magasrangú szabadkőműves diplomát kapott, rubinokkal kirakott rózsakereszttel díszítve. A teozófia rendszeréről Blavatszkij egyik fő munkatársa, Olcott ezredes kijelentette: „Ugyanaz a spiritizmus, más név alatt”. - E nézetek népszerűsödése és a teozófus csoportok tevékenysége eredményeként 1893: megrendezhették Chicagóban a Vallások Egyesített Világparlamentjét. Erre érkezett Indiából Amerikába Szvámi Vivekananda, a vallási szinkretizmust hirdető guru, akivel kezdetét vette a védánta hinduizmus amerikai, 1911-től eu. missziója. - A Teozófiai Társaság második vezetője, Annie Besant szintén a spiritizmusból indult, s teozófusként vezetője lett a nőket is beavató szabadkőműves ágazatnak. Ő kezdte hirdetni az újra megtestesült megváltót Krishnamurtiban, a hindu fiatalemberben, amiért a Társaság titkára, Rudolf →Steiner 1913: csalódottan elhagyta a teozófiát, s megalapította az antropozófiát. - A teozófusok kiemelkedő amerikai ideológusa volt Alice Ann Bailey (1880-1949), a ~ „anyja”, aki a 32. beavatási fokozatot elért szabadkőműves férjével, Foster Bailey-vel megszervezte a világszerte nagy taglétszámmal dicsekvő Arcan School-t, a 'titkos iskolát' és a Lucifer Publishing Company-t, mely utóbb a Luci's Trust nevet vette föl. Alice A. Bailey-nek szintén egy láthatatlan Mester, a Tibetinek nevezett guru diktált számos könyvet. Közülük 1934: az A Treatise on White Magic (m-ul: 'Értekezés a fehér mágiáról', Luci's Trust, 1997) és a Discipleship in the New Age c. művekben diktálta le a szellem a majdani ~ mozgalom tervezetét, s meghagyta, hogy annak konkrét szervezését 1975: kell elkezdeni. Mindezek révén készen állt az anyag egy új, valóságos világvallás számára, az „új világrend” igénye szerint. - Ennek megfelelően a ~ nyitányaként 1975: megjelent az egyik legfőbb ~-próféta, a fizikus Fritjof Capra kv-e, a The Tao of Phisics (Berkeley, Shambala), m-ul 1998: a Tericum Kiadónál: A fizika taója. Capra saját ihletőiként egy szúfi bölcset, a teozófus Krishnamurtit, egy Don Juan-nak nevezett indián varázslót, hindu gurukat, a taoizmust és a kínai jóskönyvet, a Ji King-et jelölte meg. - A ~ legfontosabb műhelyét, a Findhorn Intézetet (Skócia) irányította hosszú ideig David Spangler, akinek első műve 1976: látott napvilágot Revelation: The Birth of a New Age (Rainbow Bridge, 1976) c-mel. A kv. a teozófusok világnézetéből merít, az emberiség kozmikus evolúciójáról, fölemelkedéséről beszél, a teozófusok által emlegetett s megidézett kozmikus Világtanítók terveinek megfelelően. - Merilyn Ferguson nagyhatású kv-ével (The Aquarian Conspiracy. Los Angeles, 1980) meghirdette a szelíd összeesküvést az új világnézet, az új paradigma érdekében, a letűnésre ítélt s F. Caprához hasonlóan tarthatatlannak minősített keresztény alapú, természettudományos és férfiközpontú civilizációval szemben. - A jelentősebb ~-ideológusok közül említhető Robert Muller, Peter Russel, Benjamin Creme (az újkori „megváltó”, Lord Maitreya prófétája), az indiai származású guruk közül Maharishi Mahesh jógi, Sri Chinmoy, Bhagwan Rajneesh („Osho”) és Sai Baba. - Világszerte nagy feltűnést keltett 1982: az amerikai Bailey-tanítvány, Benjamin Creme, amikor bejelentette, hogy Lord Maitreya, mint a kozmikus „Mesterek” hierarchiájának feje, rövidesen föllép krisztusi küldetésével, s ezzel egy új korszak veszi kezdetét. Számos ~-szerző és -csoport hivatkozik a pszichológus C. G. →Jungra, aki maga is érdeklődött az okkultizmus iránt, s az alkímiával és a gnoszticizmussal hozta kapcsolatba saját elméleteit."

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29835 üzenetére

    Összefüggések és átláthatóság...

    teozófia:
    "E tágan értett ~ba sorolták a →gnoszticizmust, az →újplatonizmust, a →kabalát, az →alkímiát, továbbá Jakob Böhmét és a modern →spiritizmus megalkotóját, E. Swedenborgot. - 1875: New Yorkban alapította a spiritiszta Helena Petrovna Blavatszkij a szűkebb értelemben vett modern teozófus mozg-at, a mai napig fennálló Teozófiai Társaságot, amely a hinduizmus, a spiritizmus, és más okkultista nézetek keverékét propagálja (...) Alice Ann Bailey-nek (1880-1949) a kv-eit, miután átvette a Társaság vezetését. Ő alapította a Lucifer Publishing Companyt, ahonnan számos kiadvány származott, és ő fektette le a későbbi →New Age mozg. elveit, melyeket csak 1975-: volt szabad közzétenni. Blavatszkij mondta: „Célunk nem a hindu vallás megreformálása, hanem a kereszténység eltörlése a föld színéről”. Alice A. Bailey követelte azon vallások megsemmisítését, amelyek nem hajlandók az ő igényeit követni."

    antropozófia:
    "Az ~ valójában újgnosztikus tévtan, a →panteizmus primitív változata. Jelszavaival sokakat vonz, főleg értelmiségieket és művészeket, akik a racionalizmusból és a materializmusból benne vélnek kiutat találni. A megismerés útja, amit hirdet, jó koncentráló gyakorlatokból indul el, de fogalomzavarba és ateizmusba vezet, ezért az Egyh. tiltja."

    gnoszticizmus:
    "A különféle gnosztikus rendszerekre általában jellemző a →szinkretizmus, azaz tanrendszerüket különféle szellemi hagyományokból szőtték: a gör., főként plátóni fil. elemei mellett pl. a kopt ~nál zsidó hatások láthatók. Alapvető a kerséggel való kapcsolat kérdése. Az 1980-as években a tudósok nagy része egyet értett abban, hogy a →Nag'Hammadiban talált szövegek egy része teljesen független a kerségtől, azaz nem eretnek írások; más részük viszont keresztény hatás alá került. Sőt, a gnosztikus gondolatok bizonyos értelemben evangélium-magyarázatok, elsősorban krisztológia-érelmezések. (...) Az utolsó eón, akit az Atya kibocsát magából, a Bölcsesség a körkörösen elképzelt isteni világ peremére került, és bűnbe esett (bűne egyes gnosztikusok szerint nemi aktus, mások szerint gőgös szembefordulás az Atyával, ismét mások szerint a tudás felfuvalkodottsága)."

    spiritizmus:
    "az →okkultizmus egyik ága, vallási jellegű szinkretizmus, amely meglehetősen kiterjedt mozgalmat hozott létre; nem függetleníthető a népies babona szintjén ősidőktől élő ún. kísértet-hittől, mely szerint egyes elhunytak megjelenhetnek. (...) 2. A modern ~ első jelentős ideológusának Emmanuel Swedenborgot (1688-1772) tartják; e vallási rajongó teozófus és szektaalapító állandóan látomásokra hivatkozott, és állítólag 30 é. keresztül érintkezett a szellemekkel. (...) Mesmer tanainak további kifejtésével vált a ~ másik vezető teoretikusává Andrew Jackson Davis (1826-1910), „a poughkeepsie-i látnok”, aki a transzállapotban diktált The Principles of Nature c. főművével meghatározta a modern ~ világ- és túlvilágképét, melynek jegyében a „spiritek” nyilatkozatai hozzák a kulcsát az új, erkölcsös világnak, amelyben nincs rabszolgaság, háború, alkoholizmus v. egyenlőtlenség férfi és nő között. (...) A ~ elnevezés Hippolyte Denizard Rivailnek (1804-69) köszönhető, aki egy galliai druida reinkarnációjának tartva magát, felvette az Allan Kardec nevet. Ő volt a mozg. legaktívabb misszionáriusa; utazásokkal, előadásokkal és számos kv-vel egyengette annak útját, melynek során összeütközésbe került az egyh. pp-eivel és teológusaival. „Allan Kardec” erkölcsi tanait a kereszténységre alapozta, Jézus Krisztust és az evangéliumot emlegette, hozzátéve, hogy ami tévedés van benne, az emberi származású, csakúgy, mint az Egyh. tanításában. Megidézett szellemei szerint a tanítást, amelyet Mózes kezdett, Jézus folytatta és a ~ fogja befejezni, egy új, szellemibb korszakba vezetve az embert. (...) A Kardec-féle ~ megfelel az →arianizmus eretnekségének is: a Szentháromság tagadása, Jézus és a Szentlélek istenségének tagadása, akik csupán előkelő szellem-teremtmények. (...) IV. Kapcsolat a New Age-divattal. Világképük lényegében egyező. A ~ kezdte terjeszteni a reinkarnáció-hipotézisnek azt az európaiasított, New Age-változatát, amely az ókoriakkal és a keletiekkel ellentétben a lelkeknek csupán emberi testekben való leszületését tanítja (növényit, állatit kizárva). A New Age-mozg. előfutárai (H. P. Blavatszkij, Alice Ann Bailey, Rudolf →Steiner) valamennyien spiritiszták voltak."

    panteizmus:
    "a mindenséget az istenséggel azonosító filozófiai és vallási felfogás (...) A ~ abban különbözik a →teizmustól, hogy tagadja a transzcendens Isten létét. (...) A ~ föladta Isten transzcendenciáját, végtelenségét, változatlanságát, és bevonta őt a világ változásának folyamatába. Ezzel azonban föladta személyességét és erkölcsi-bírói jogát is a világgal szemben, s ugyanakkor az ember személyisége is kárt vall. Az ember is csak egy mozzanat a nagy változó egységben, egy gondolkodó központ, amely nem léphet →én-te kapcsolatba az abszolút személyes létezővel, sem a remény, sem a szeretet ter-én. Itt tehát igazában sem bűnről, sem megváltásról, sem örök hazatalálásról nem lehet szó."

    okkultizmus:
    "3. Eredete. Elterjedt a →vallástörténet racionalista művelői körében az a nézet, hogy minél primitívebb egy közösség és a vallása, annál mágikusabb. Valójában a mágia nem szülője a →vallásnak, csupán rendszeresen megjelenik a perifériáján. Az ~nak és a mágiának 2 forrása: a) a vágy, hogy Istent és a megszokottat megkerülve, rejtett, nem nyilvánvaló módon (itt az ellentét az empírikus-kísérleti tud-nyal!), akár távolból, rövidre zárva a hatáskifejtés útját, a fáradságtól kímélve magát („a karosszékben ülve”) gyakoroljon uralmat, saját hasznát keresve; b) kiválasztott, bölcs emberekbe (guru) vetett meg-megújuló hit, akik be tudnak vezetni abba „a másik világba és titkaiba”. Ezért járnak együtt az ~sal az ezoterikus beavatások és a hatalommal rendelkező, megvilágosodott emberi vezetők tisztelete (guruizmus). - 4. Megjelenési formái. Minden földrész kultúráiban megjelennek az okkult és mágikus gyakorlatok. a) Az ókori India és Kína holisztikusan gondolkodó (minden Egy) rendszereiben a kutatás megtalálta az európai →gnoszticizmuséihoz hasonló elemeket és gyakorlatokat.
    (...)
    2000-: az ~ erőteljes elterjedtsége elképzelhetetlen a Teozófiai Társaság szerepe nélkül, amelyet 1875: alapított Helena Blavatszkij, aki követőivel (Annie Besant, Alice Ann Bailey, stb.) együtt az eu. gnosztikus eszméket az indiai hagyományokkal ötvözte. Egyben elősegítették a keleti vallások nyugati misszióját, s megkezdték egy leendő egységes világvallás igényének terjesztését s annak szervezését, mely a 20. sz. második felében a →New Age mozgalomban realizálódott. A közülük kivált Rudolf →Steiner antropozófiai rendszere 2000: is igen népszerű ~. René Guénon (1886-1951) a maga hagyományokhoz jobban ragaszkodó és ezoterikának nevezett ~át szembeállította a szélesebb okkult áramlattal. Ő gyakorolja talán a legnagyobb hatást a szinkretista íróra, Hamvas Bélára. - A teozófusokhoz csatlakozik jelentőségében Dion Fortune és Aliester Crowley (1875-1947) munkássága a modern mágia terjesztésében. Crowleyt egyben a mai sátánizmus egyik megalapozójának is tekintik. A sátánizmus alapiratát, a The Satanic Bible-t 1969: jelentette meg Amerikában Anton Sandor LaVey, a sátánizmus egyik irányzatának főpapja. Ezen úttörők nyomában a 20. sz. közepétől számíthatjuk az új~ divatját, melyen belül napjainkban pszichokultuszokat (Szcientológia Egyháza), beavatásos rendszerben népszerűsödő pszichotechnikákat (agykontroll, reiki, rebirthing), nemzetközi boszorkánymester-köröket, az újboszorkányság társaságait, alternatív gyógyászati szisztémákat stb. találunk, világszerte üzletszerű tevékenységekkel, nagy mennyiségű kiadvánnyal, erőteljes média-jelenléttel."

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29832 üzenetére

    "Az antropozófia szóban benne van az a lényege is, hogy fia. A Biblia ír az emberfiáról, istenfiáról."

    Ööö...izé...hogyismondjam: a "fia" (magyar nyelvben) a 'fiú' birtokjelzős alakja (pl. valakinek a fia). Ezzel szemben az antropozófia, filozófia, stb. görög nyelvű szóösszetételek esetében (anthróposz+szophia), a 'szophia' (szofia) a szeretetre, az adott szóösszetételben első tagként megjelölt dologra vonatkozóan, annak előszeretettel gyakorolt művelését jelöli... Ebből tehát ne gyárts "teológiát", mert csak hangzásra van átfedés eme szavaknál.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29815 üzenetére

    "Nem a törvényt eltörölni jöttem ... A Karma törvénye tehát maradt. A sors mint következmény maradt. (Tehát van reinkarnáció, ami indirekte bizonyítva)"

    Nincs olyan, hogy "karma és Krisztus" (egymást kizáró tanítások).
    Olvasmány: Jób könyve
    Gondolkodnivaló: a jobb lator esete.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29818 üzenetére

    Hagyd az álnaiv értetlenkedést és a sátáni bomlasztó hazudozást, nem áll jól.
    Szarul áll, ami azt illeti.

    A "hezitálva" (sic!) idecitált episzkopális némber nem keresztény, hanem hazug tégla, aki bomlasztja a keresztény közösséget, amiben - sokkal inkább a Sátánt - nem Istent és nem is a közösséget szolgálja.
    Nettó ballipsi politikai agitációt tolt, amit csak azért citáltál ide - "Amerikából" -, hogy egyetérthess a ballipsi hazug bomlasztó agitációjával.

    Mikor unod meg ezt csinálni?

    [Az abc-lobbi társadalmilag káros, a küszködőknek segítséget nem nyújtó, de másoknak is a segítségnyújtást ellehetetlenítő voltát már - többször is - részletesen kitárgyaltuk, ahogy azt is, hogy mi és miért az a Biblia álláspontja, ami, ahogy azt is, hogy miért nem igaz, hogy csak az adott embert érinti a problémája... olvass tehát vissza, ott a válasz, amit amúgy is tudsz, csak nem érdekel, mert agitálsz.]

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29813 üzenetére

    "nem kell irgalmasnak lenni azzal, aki többször vétkezik"

    Rendszeresen szidod a pedofil papokat (bűnösök). Miért nem vagy "irgalmas" a visszaeső pedofil papokkal? Miért nem vagy "irgalmas" az ezek eseteit rendszeresen (rendszeres módszerességgel) eltussolókkal (többször vétkezők)?
    Megvan már a logikai baki...?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz Feri1977 #29776 üzenetére

    A tankönyvekben nem szabad bízni, mert az agymosás eszközei, de a TV felfedi a titkos igazságot, mert... miért is? ;]

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29763 üzenetére

    Megint csúsztatsz:
    Ehelyett, hogy "a világ teremtője feltárta nekem az abszolút igazságot, tehát az én álláspontom igaz"
    inkább az én álláspontom is létezik (közügyekben).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29760 üzenetére

    "ha a saját teológiáddal érvelsz, semmire nem mész se a többi vallással, se az ateistákkal."
    Honnan tudod? Miért nem tennéd lehetővé (hiszen elvi szinten sem akarsz utat engedni ennek a jelenlegi álláspontod szerint)?

    Hagyjuk az elvont megközelítést, nézzünk konkrét esetet:
    megelőlegezem, hogy mindketten egyetértünk abban, hogy pl. 6 éves gyerekkel nem szexelünk (erre tehát társadalmi megegyezést, törvényt lehet alapozni).
    Te ezt a saját érveid mentén támasztod alá, én a saját érveim mentén támasztom alá és mindenki más is a saját érvei mentén támasztja alá, a konklúzió pedig - e példa szerinti egyetértés miatt - ugyanaz lesz. (Van persze a világon olyan is, aki amellett érvel, hogy "miért ne lehetne?", ez statisztikailag minden társadalomban abszolút marginális, történelmileg és orvosetikailag is abnormális álláspontnak minősül, de tudjuk, hogy létezik olyan bejegyzett nyugat-európai politikai szervezet (holland), amely propagálja, tehát ők is szóhoz jutnak, és a többség pedig - helyesen - mindig leszavazza.)

    Másik konkrét téma esetében - pl. abortusz - már korántsem olyan egyszerű a képlet, mert egy ateista a saját érvei mentén képviselheti azt is, hogy "minek leszabályozni?", adott vallású pedig érvelhet a teljes tiltás mellett, és ezt tekinthetjük egy skálának, amely elég sűrűn "be van jelölve" a különböző állásfoglalásokkal, de statisztikailag és történelmileg szerintem evidens kompromisszum lehet egy heterogén világnézetű társadalom 99%-ának (tehát a legkülönfélébb érvelésekkel is), hogy "a várandós személy (anya) életveszélyes helyzetben kaphasson olyan szakorvosi kezelést, amely kezelés őt megmentheti, miközben akár veszélyeztetheti a magzat épségét".
    Tessék, itt is mindenki különböző világnézeti érvekkel állhat elő, de létezik kompromisszumos megoldás (azonos konklúzió, vagyis kompromisszum).

    Ezek most csak hevenyészett példák szemléltetni, hogy mire gondolok (a gyakorlatban).
    Amennyiben viszont egy heterogén világnézetű társadalomban azt tesszük normává, hogy egyetlen adott világnézeti érvrendszer mentén szabad csupán érvelni a közügyeket illetően, akkor felmerülnek a következő deficitek:
    - adott ember adott - saját - világnézetből vezeti le az értékítéleteit, döntéseit (nem máshogy, ezt illene figyelembe venni),
    - máshogy nem akarja megérvelni az álláspontját (pl. mert hamisnak, magára nézve nem meggyőzőnek véli), ezért akár elzárkózik a bevonódástól,
    - ha túl sok(féle) eltérő világnézetű ember kirekesztődik, egy(re) szűk(ebb), hangos kisebbség dirigál majd, és ez egyre növekvő feszültségeket fog generálni,
    - vagy homogén társadalom felé elmozdulás (ha úgy tetszik tömegszektásodás) lesz tettenérhető vagy instabilizálódik a társadalom (forrongás).

    Ha tényleg az a célod, hogy "a lehető legtöbbeknek a lehető legjobb legyen" és "egy jobb világ legyen", akkor ezt a nézetedet nem alapozhatod arra, hogy "ezt meghallgatom, azt meg nem, mert úgysem érdekel, amit mondana, ha nem azt mondja, amit én is mondanék".

    Amennyiben nem lett világosabb a probléma, illetve az álláspontom, akkor így jártál, a témát magam részéről lezártnak tekintem, (folytasd mással, vagy ne, tökmindegy).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29757 üzenetére

    "nyilván vannak olyan dolgok, amit nem lehet egyfajta "naturalista" világnézetben megbeszélni.
    Ilyenek pl. az erkölcsi dilemmák."

    Akkor mégis érted, csak az a bajod, hogy konkrétan, gyakorlatilag kivetíted a saját kirekesztő és előítéletes felfogásodat a vallásosokra (99%-ra saccolom, hogy a keresztény vallásosokra), mivelhogy valójában, gyakorlatilag te erőszakolod rá másra a "kizárólag az én érvkészletemet, világnézetemet használd" kritériumodat.

    - Ezt állítod: "De nekem az érzésem, hogy aki ragaszkodik a vallási érveléshez, az megpróbálja ezt a szemléletet másra is kiterjeszteni."
    - Ezt képviseled: "A szekuláris, "naturalista" világképet viszont mindenki kénytelen elfogadni, hiszen ebben a világban élünk (akár van transzcendens, akár nem).
    Szerinted egy többvallásos, ateistákat is magába foglaló társadalomban ez miért nem jogos elvárás?"

    Dehát erkölcsi dilemmák, antropológiai szemlélet (mi az ember, csak biológiai massza vagy lelke is van, stb. - mert hát emberek döntenek emberi dolgokról...), stb. esetében miért is kellene egyetlen világnézetnek érvényre jutnia egy vita során, amikor az egyes emberek világnézete különböző?? A kompromisszum nem az, hogy eleve egyetlen induló álláspont (világnézet és érvrendszer) van, hanem az, hogy különböző világnézetek felől vizsgálja a 'sokféle' tömeg ugyanazt az adott kérdést, és ebből a sokféleségből ragadja meg a sokaság a közös pontokat.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29755 üzenetére

    "Nem arról van szó..."

    Vedd föl a fonalat, kibic... MageRG-vel többedik kört futjuk erről, mivel ő ragaszkodik ahhoz, hogy az ő saját (neki kedves, számára evidens) érvrendszerét használja mindenki egy közügyi vita során, én pedig ezzel szemben azt állítom, hogy ez kirekesztő, diktatórikus szemlélet, mivel egy nem homogén társadalomban mindenkinek a saját érvrendszerével kell bekapcsolódnia, hogy ebből születhessen meg a társadalmi kompromisszum.
    A többi - a témától teljesen elütő - baromságodat hagyjuk.
    Szóval, majd megkérdezem, miről van szó, ha tudod is...de általában semmiről semmit nem tudsz (ebben a topikban, úgyhogy erre nincs sok esély). Kösz a semmit.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29753 üzenetére

    "A társadalom alapját a közösen vallott értékek jelentik.
    Egy hívő és egy nem hívő még tarthatja ugyanazt fontosnak."
    Egyetértünk.

    "Azt kell megmutatni, hogy ha mindketten jobb jövőt akarunk a gyerekeinknek, az adott valami ezt miért segíti."
    Ehhez az kell, hogy mindkettő (akárhány) elmondhassa a saját álláspontját, a saját érveit...
    Eleve ott eltérhetnek a kiinduló álláspontok, hogy kinek mit jelent a "jobb jövő"...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29751 üzenetére

    "Ahhoz hogy produktív beszélgetéseket folytassuk egy sokszínű társadalomban, szükséges a közös nyelv. A vallás meg nyilvánvalóan nem az."

    Egy társadalom nem azért plurális, megosztott, mert jó hobbi, hanem mert különféle világnézetű, a világnézetek különbözőségéből adódóan különböző erkölcsű, prioritású, életmód-felfogású és életcél-felfogású emberek összessége alkotja.
    Ha azt vesszük tehát alapul, hogy egyeseknek kuss, másoknak meg minden oké, akkor azt totalitárius diktatúrának hívjuk (leánykori nevén). És az, hogy "ne így, hanem úgy érvelj, mert csak azt fogadom el", tökéletesen kimeríti ezt a kategóriát.

    Az abortuszról, eutanáziáról, halálbüntetésről, drogokról, adócsalásról, pedofíliáról, emberáldozatról, stb., stb. nem azért különbözik két ember nézete, mert szeretnek vitatkozni, hanem mert a legelemibb forrása a világmindenségről alkotott összes ítéletének meghatározott a világnézete által (pl. ateista számára az emberi élet nem "szent" fogantatástól a természetes halálig, hanem "élethez való jog" által szabadon rögzíthető - aktuális kompromisszumok mentén; míg egy hívő számára lehet szent vagy lehet szelektíven szent - vallásfüggő).
    Pont az eltérések miatt kell tehát mindenkinek a saját érvkészletét bedobnia, hogy a legnagyobb közös nevezőt fellelhessük.
    A vitát magát - mint jelenséget/műfajt - negatívumként szeretik manapság feltüntetni, de a demokratikus rendszer lényege a vita. És a vita értelmét veszti, ha mindenki egyetlen nézőpontból mondja ugyanazt...

    "Vagy hol értelek félre?"
    A naturalista világképed egy intuitív/végiggondolt filozófiai álláspont, amelyet te az Ockham-elvvel szoktál fémjelezni ("minek bonyolítani a világról alkotott képet, ha..."), ami nem egyenlő azzal, amit a periódusos rendszer szerinti kísérletek vagy a matematikai igazságok mint egyetemesen igazolt dolgok képviselnek.
    Egy vallásosnak a periódusos rendszer ugyanazt jelenti, mint egy ateistának, de a forrását Isten teremtésében találja meg, míg az ateista a véletlennek tudja be a létezést...stb.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29748 üzenetére

    "Mindkettő a "másik oldalról" jött és "megtért (...) Azóta úgy szerepelnek, mint a vallásos beszédtémák "szakmai" támogatói."
    A. Johnson konkrétan a Planned Parenthood kapcsán lett megemlítve általam (abortusz-ipar), mint belsős ex-igazgató, nem mint keresztény Biblia-szakértő... no comment a kavarásod kapcsán...

    ""bicskanyitogató, amikor kijelented, hogy "elvárod, hogy egy hívő ne a hite mentén érveljen"."
    Kérdeztelek erről. Azt mondtad, hogy érvelhet más a saját vallásával, aztán vagy elfogadod, vagy nem. Ateistáknál a "vagy nem" az alapbeállítás."
    Ezt is hányszor leírtam már, szerintem magyar nyelven, érthetően:
    két eset van, egyik esetben nem érvelhet (te ezt propagálod), másik esetben érvelhet (én ezt propagálom). A kettő között a különbség a szólásszabadság.

    "A szekuláris, "naturalista" világképet viszont mindenki kénytelen elfogadni, hiszen ebben a világban élünk (akár van transzcendens, akár nem)."
    Negatív. Csúsztatsz, összemosol (nem érted).
    Az objektív létező világ egy dolog, a 'szekuláris/naturalista világkép' pedig egy világszemlélet, filozófia. Ugyanúgy előítéletes premisszáktól elfogultan látja egy naturalista a világmindenséget, mint egy vallásos.
    Ne keverd össze azt, hogy matematikailag a 2x2=4 vagy 2+2=4 és azt, hogy egy naturalista számára nincs szükség Istenre/teremtésre/transzcendensre, stb.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29746 üzenetére

    J. Warner Wallace és Abby Johnson összemosását ne erőltesd (mi közük egymáshoz?).
    A. Johnson ugyanúgy feketelistás kiugrott belső ember (akit tehát agyonhallgat vagy sároz a közeg, amelyből kiugrott), mint az abc-lobbiból kiugrottak (melegek, transzok, stb., akik megbánták, hogy hallgattak a lobbi agymosására).
    Wallace meg keresztény nyomozó, aki a szakmája felől magánnyomozza a Bibliát.

    "minden kereszténységet ért kritikát"
    Csak a hülyeségeket.

    "vallás nélkül nehéz a modern világban megtalálni a helyes utat. Egy vallási közösség nagyon sokat jelent hovatartozásban, lelki támaszként, karakterépítésben."
    Ez részigazság.
    Mert egy vallás (legtágabb értelemben) a legvégső kérdésekre ad választ (ha ad - ha nem, akkor másikat fedez fel az ember, amíg az üres/hamis válaszok helyett megleli az igazságot).
    Az, hogy kinek milyen kérdések jelentik a 'legvégső kérdéseket' (pl. ki vagyok én, mi a létezés célja, van-e valami több a megfogható dolgok szűkösségén kívül, stb.) kb. meghatározhatják azt, hogy milyen vallást tekint igaznak.
    Mindeddig úgy vitáztunk "az igazságról", hogy csak 1 db van (mert legvégül valójában miért is lenne a mindenség létét tekintve több?), de tényszerűen nem merült föl bennem, hogy mi van akkor, ha - az emberek szemszögéből és nem a mindenség felől közelítve - az emberek néhány alaptípusúak (nagyon elnagyolva pl. individualista hívők, ateista individualisták, közösségi hívők, közösségi materialisták)... Ez esetben a keleti vallásoknak hívott, az egyén kozmikus feloldódására törő válaszok azoknak fekszenek, akik az ember univerzumhoz való viszonyát a létezés súlya felől közelítik, míg a Biblia köré tartozó vallások a teremtés célja felől közelítve pozícionálják magukat. Ergo az első esetben a "mit kezdjek magammal" lesz egy hangsúlyos kérdés, míg a második esetben a "mi végre vagyok" merül föl. Előbbinél tehát a 'hogyan éljek' és a szükségszerű halállal való szembenézés egy emberközpontú, kb. semleges mindenségben magamtól végrehajtott karmikus fejlődési ívbe torkollik, míg második esetben egy személyes Isten szeretete által teremtett mindenségbe teremtett társként az embernek az Istennel harmóniában való létezést kell firtatnia, megvalósítania.
    Mindez mélyebb, több annál, hogy hogyan telik a hét (értsd jól: több a materialista hétköznapok berendezkedésénél, puszta szervezőerőként megcsonkítva a vallás jelentőségét; a szervezőerő volta egy elidegeníthetetlen mellékhatása, civilizációképző erő, de ez csak a földi porban gázoláshoz elegendő, a mélyebb, elvont egzisztenciális rétegek ezen túlmutatnak, transzcendens dimenziókat érintve).

    "értelmet abban, amit az ateisták mondanak"
    Vannak értelmes és értelmetlen állítások.
    Nyilván, amelyik amilyen, akként kezelendő.
    Azt értem, hogy egy ateista számára a transzcendens (bármely Isten, isteni, szellemi-lelki sík, okság) egyszerűen nem játszik, nincs értelmezhető szerepe a képletekben. De pont ez a - vallásos oldal felől nézve - "hiány" az ateista érvek zömét Münchhausen bárói szintűnek tünteti fel (pl. az erkölcs forrása az emberi egyén és konszenzus alapján stabil normarendet lehet felmutatni...).
    Valamely nem-véletlenségre építő világfelfogás egyszerűen adja magát (ld. a keleti ateista vallási modelleket), amikor elmélyedünk a 'miértek' sokaságában. Az ateista megáll annál a pontnál, ami az utolsó ismert útjelző táblát tartalmazza, és minden egyébre azzal felel, hogy "mittudomén" ("mert még nem tudjuk, talán egyszer majd lesz rá válasz, de én azt úgysem érem meg, stb.").
    A konkrét - leginkább - erkölcsi civilizációs alapkérdést márpedig el kell dönteni, ezért merülnek fel a viták (pl. abortusz, halálbüntetés, stb., stb. kérdések esetében). A különböző világfelfogásoknak pedig a maguk érvényét kell képviselniük a vitában, ezért bicskanyitogató, amikor kijelented, hogy "elvárod, hogy egy hívő ne a hite mentén érveljen"... de ezt már átrágtuk.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29744 üzenetére

    Mellé. Linkeléskor a google találatokat használom (miattad, ha van balos, bocccs "függetlenobjektívoknyomozószakújságírói" link, akkor azt, ha nincs, csak blikk-szerű, akkor ner-est tolok), egyébként szerintem rosszabb a jobbos sajtó a balosnál, mert a balos az természeténél fogva olyan, amilyen (tehát önazonos), a jobbos/ner-es viszont erőlködve próbál versenyre kelni és "balosabb" minőséget hozni (struktúra, trendiség, stb. szinten, csak ellenoldali tartalommal, de még ez sem igaz, mert már lassan a fele balosok szemlézése, pfej).
    Herótom van a magyarpéterx15 + focix12 + brüsszelx8 (minden)napi szajkózásától. Szemétre való, igénytelen bulvártrash aljadék, rogyásig tele nyelvtani igénytelenséggel, összecsapott és kurta, tartalmatlan tartalmakkal, millió reklámmal, stb., csak leépíti szellemileg az embert.
    #többbanghabélátasajtóba

    Másfelől: van egy értékválasztásom, és ezt meg is érvelem. Te az ellenoldalon foglalsz helyet. Ez van.
    Nemcsak te szidhatod a kereszténységet, hanem a kereszténység is megítélheti azt, amit te képviselsz.
    Persze tudom, hogy csakis az a sajtószabadság és demokrácia, ahol csak egy adott oldal véleménye érvényesülhet...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29742 üzenetére

    "rezsimet kiszolgáló egyház"
    Ebben elvi szinten tökéletesen egyetértünk, mert a(z) (keresztény) Egyház küldetése az evangélium hirdetése, tehát inkább a politikának kellene idomulnia az Egyház üzenetéhez (pl. morál, legvégső célok szem előtt tartása, stb.), az Egyháznak semmiképpen sem szabad idomulnia a politikához (vagy épp aláfeküdnie).
    Azonban...herótom van attól, hogy egész életemben azt hallgatom (és tényleg!), hogy "barnaeső veszélye fenyeget", miközben a kommunizmus új és új köntösben rágja a nyugatot (épp ezért a máig érintetlenül létező, leginkább büdöskommunista férgek üvöltik tele a saját, fenntartott médiájukat ezzel a riogatással). És akkor semmilyen körülmények között ne merészeljünk szó nélkül elmenni Ilaria Salis ügye/karrierje mellett...(mégpedig jelzésértékként, hogy anarchista, terrorista balos csürhe a legtermészetesebb módon megengedett, legitimnek minősül, sőt, tematizáló erőként érvényesülhet a nyugati világban - de ott van még az összes deklaráltan kommunista és szocialista párt és párttag és érdekeltség Nyugat-szerte, miközben minden, ami nem komcsi az nácifasisztázva (címkézve) van általuk...).
    Undorító, képmutató, hazug narratíva a náciriadó, amibe kivétel nélkül mindig főszereplőként mossák bele az Egyházat is, ráadásul - mint ahogyan nálad is - mindig rugalmasan kezelve, hogy mindenféle keresztény(nek mondott) illető/intézmény mindig összemosható minden más kereszténnyel is (pl. amerikai neoprotestánsok egybemosása a Vatikánnal, stb.).
    Bicskanyitogató, hazug tétel, álláspont.
    Mindez 0,0% önkritika mellett a balosok részéről. Ennyit erről.

    "vallási fundamentalizmus"
    Fundamentum=alap.
    A kereszténység, a keresztény Egyház (ideáltipikus összegyház) alapja Krisztus és a Kinyilatkoztatás (Biblia).
    Aki ehhez hűséges, az ragaszkodik a fundamentumhoz, aki ettől eltér, az eretnek (egyébiránt ez minden vallás esetében általános definíció).
    Progresszív nyelvi zsonglőrködés a kultúrharc jegyében elérte, hogy a fundamentalizmus kifejezés egy szűk értelmű és pejoratív tartalmú jelzőként általánosító címkévé deformálódjon: ezáltal a Krisztushoz hű hiteles keresztények egycsapásra ugyanúgy "szélsőséges, veszélyes, ellenséges" csoportnak tekinthetők a megbélyegzés által, mint egy valóban veszélyes, fanatikus - és Krisztushoz képest eretnek - szekta (illetve minden hasonló jellegű csoport).
    Pontatlan és becstelen megközelítése bármely vonatkozó kérdésnek.

    -- A zsidók szerint ők ki lettek választva (van az 'ők' és van 'mindenki más' - elkülönülés).
    -- A keresztények - Jézus által felszólítva - azt mondják: "tessék, itt van ez, válaszd ezt vagy ne, tiéd a döntés". (És máig nyögi az erőszakos térítés terhét az ettől eltérő elődök miatt a ma egyháza.)
    -- Az iszlám azt mondja: hódítsd meg a világot, minden nem iszlám hitű léte nettó istenkáromlás.
    -- A hindu/buddhista tanok individualista fejlődéstant hirdetnek, nincs világuralomra irányuló teológiai jellemzőjük.
    -- Az ateisták két csoportja közül az egyik konkrétan leszarja az egészet (dolgozik, sportol, kirándul, éli az életét, nem törpöl ezeken), a másik globális egységes világot akar vérrel-tűzzel (ld. történelem példáit és a mai, nyílt globális törekvéseket).
    Lehet választani, kinek melyik tetszik...

    "2025-ben nem a kereszténység jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az a mentalitás, amit egyes vallási személyek képviselnek: tekintélyre, hagyományra hivatkozás, anti-intellektualizmus, dezinformáció, fanatizálás."
    "Szóval kérlek, amikor ilyen eszméket próbálok "helyrerakni", azt ne vedd a kereszténység elleni támadásnak."
    Ehhez képest a kereszténységet ütöd-vágod, szidod, rúgod, leokádod, módszeres következetességgel, miközben az iszlámot nem, a Sátán Egyházát nem, a progressziót (pl. nyugati egyetemek teljes woke-izálását, kvótaszelektálását, antiszemitizmusát) nem, stb.
    Ne légy képmutató: elfogult keresztényellenes vagy.
    Ez önmagában szíved joga, de kikéred magadnak, ha erre rámutatnak. Márpedig 1. Krisztus nem tanított semmi rosszat, a történelmi keresztény egyház összes bűne eltérés Krisztus tanításától, 2. és rendre lekicsinyled az összes jó dolgot (karitatív vívmányok, segítségnyújtás, oktatás, művészetpártolás, stb., stb.), arra hivatkozva, hogy "ehhez nem lenne szükség vallásra", mintha nem elvitatnád/semmiznéd mint tényt, hogy mindettől függetlenül ezek vannak és az egyház(ak) számlájára írandók.

    És akkor nézzük részleteiben a kifogásaidat:
    1. anti-intellektualizmus - ezzel ne házaljon olyan, aki a zsidót a keresztényt és a muszlimot nem képes megkülönböztetni, mert lusta volt kiművelnie magát...
    2. dezinformáció - ezzel ne házaljon olyan, aki nettó letagad mindent, amit 1 perc guglizással igazolni lehet (pl. tömeges abortusz #29672 (ami hosszú évek óta rendre a világon vezető halálok és megy a lobbi a kiterjesztéséért), stb.
    3. fanatizálás - Aki tudatlan egy témában, de következetesen elfogult módon dezinformatív jelleggel hergel benne, az fanatikus és fanatizálást végez...
    +1 (4.) "És de, aggódom más trendek miatt is. Musk olyan lett, mint valami gonosz óriásvállalat vezetője egy gagyi cyberpunk-novellából. A tech szektor többi része se sokkal jobb." - Aha, elfogulatlanságból jeles, ja nem... Zuckerberg, Bezos és a többi eddig nem szúrta a szemed, az anti-woke és szuverenitáspárti Musk viszont "baljós trend"...

    Hát maradjunk annyiban, hogy nem került közelebb a világfelfogásunk. ;]

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29722 üzenetére

    "...az amerikai evangélikálok..."

    Tehát az amerikai evangelikálok miatt aggódsz.
    1. Aki valóban Krisztust hiszi és követi, az nem kapzsi, felelőtlen, háborús héja.
    2. Az amerikai kormányzatban feltűnő aggasztó trendek miatt miért nem aggódsz így (pl. egészségügy+hadügy, pl. energetika, stb.)
    3. Európában 2025-ben (és évtizedek óta) nem épp a kereszténység jelenti a kihívást...ezügyben mégsincs egy szavad sem... (pedig legkésőbb 2017 óta senki nem mondhatja, hogy "honnan tudhattuk volna").
    4. Magyarország 1000 éves állam, rendelkezik Szent Korona-tannal, elérhető - egy keresztény kormányzat számára - Szent Ágoston De Civitate Dei c. munkája (politikai teológiának is használható), miért pont az usa lenne a minta...?
    5. A gnosztikusok és az evangelikálok, magyarok és amerikaiak, politika és erkölcsiség... biztos, jó nyomon jársz?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29735 üzenetére

    "Rudolf Steiner nem mindenki lehet. Annak előfeltétele, hogy Arisztotelész, majd Aquinói Szent Tamás legyél előző életedben."
    Arisztotelészt továbbgondolta Aquinói Szent Tamás, de R. Steiner nem továbbgondolta (vagy elmélyítette/kibontotta/feltárta/stb. szinonima értelemben) őket, hanem alternatívaként közölt egy teljesen más struktúrát (keleti-nyugati mindenfélét összevegyítve).

    "Ha az általános helyzet az uralkodó a leszületésben, akkor a férfi nőként születik le a következő életében. (egyenlő esélyek okán)."
    Egyre többen vagyunk... honnan az új lelkek?

    "Hogy miért üldözött ha üldözött most már fogalmam sincs. (nem állnék bele semmilyen tézis be)." #29732
    Izgi... pedig jó volna tudni, mert eléggé fontos mozzanat, hogy valaki hisz valamiben és totál mást tesz...

    "az Istenhez vezető két út közül (Krisztus előtti idők két útja) a bölcsesség útján haladt (Apolloi misztérium). Hogy miért üldözött ha üldözött most már fogalmam sincs. (nem állnék bele semmilyen tézis be). A másik út az akarat útja (zsidók, tízparancsolat és a többiek)" #29732
    Bölcsesség: zsidó (Ószövetségi) könyvekben fontos szerepe van, még afféle megszemélyesített formába is öntik egyes zsoltárokban is... több zsidó karakter (pl. Dávid király is) is a bölcsesség felé tör (karakterfejlődés, Isten felé közeledés szándéka), akkor mégsem csak a görög Apollón-kultuszhoz köthető...?

    "vállalta szabad akaratából Krisztus az egyetlen emberi testet öltését Jézusban és véghez vitte a Golgotai misztérium tettét, ami egyben egyesítette a két utat, és elég lelkierőt jelen a jövőben az ember számára az Isteni találkozóhoz." #29732
    És Buddha meg az összes többi nagyformátumú vallásszereplő tanítómester (velük mi van, mi közük van - van-e egyáltalán közük - Jézus Krisztushoz az antropozófia rendszerében)?
    Miért volt szükség a két út egyesítésére - mindaddig esély nélkül erőlködtek a lelkek, vagy volt esélyük fejlődni, és miben változott a helyzetük Krisztus után, ha mindaddig is úton voltak (eséllyel)?

    "Az akasha az Isten által létrehozott és működtetett könyvtár, a totális lexikon, melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshető módon van eltárolva."
    "Az akasha fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységből felépülő, időszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt, bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az univerzum különböző térbeli pontjain találhatók. Konkrétan: minden dimenziórendszernek, azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelemből állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb kapacitású. Az egyes tárolók felépítésükben és működésükben a lélek architektúráját(szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb méretű barionokból állnak. Amolyan “szupernagy” lélek részecskék, tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain találhatók, a folyamatos működésükhöz szükséges, technikai kiszolgáló apparátusokkal egyetemben."
    STB. (csudaizgi)
    Hmm...Akasha: The ​Queen of the Damned ;]

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29728 üzenetére

    "Minden új adalék adat/forrás jól jön, pontosabb kutatásokat lehet folytatni. Legyen még több forrás, szöveg, lelet, stb."
    Erre többedszer hivatkozol kontextusából kiragadva, önkényesen értelmezve: a Biblia-kutatással összefüggésben értendő az eredeti közlési szándékom szerint (leletek, szövegforrások, stb. felfedezése pozitívum).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29728 üzenetére

    "Másik, és az ember fejlődésének értelme szerint elérendő örök élet, visszatérés az Isteni egységbe a tudatunk kioltása nélkül. (bizonyos feltételeknek kell teljesülnie aminek kereteit a karma törvényei határozzák meg).
    Ellenerők szerinti értelmezés. Arimán és Lucifer is örök életre csábítja az embert amit meg is ad a saját birodalmában."

    És ha Saul/Paulus ebben hitt (nem pedig a zsidó hitben), hogy jön a képbe, hogy ölj meg másokat (üldözés...)?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29721 üzenetére

    "Miért emeli ki (Wiki) Tarzusi Pálról hogy görög műveltségű zsidó és törvénytisztelő farizeus? Ebben engem az érdekel, hogy mit jelenthetett akkor a görög műveltség, hogy 2000 évvel később is megemlítésre került."

    1. A wikipédia nem szentírás, nagyon lazán lehet kezelni, de sok a hiány és pontatlanság.
    2. Nagy Sándor hódításai --> hellenizmus --> Közel-Kelet, Egyiptom, India, stb. térségekben a görög letelepedők (veteránok + vegyesházasságok), kereskedők, nyelv és kultúra hatása (pl. diadokhoszok hatása).; továbbá Ószövetségi könyvek görög fordítással terjednek (pl. alexandriai zsidó diaszpóra, stb.), stb.
    3. István diakónust Jeruzsálemben a zsidó főpapok (szanhedrin) elé vitték, ott vádolták, és a zsidók kövezték meg a város határán túl.

    Továbbra sem értem, mi ez a "Saul/Pál Apollón-misztérium beavatott volt" dolog részedről...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29719 üzenetére

    Azt írtad: nem zsidó hitű volt, hanem görög (Apolló-misztérium).
    A görögök miért üldözték volna, Pál miért üldözte volna Krisztust...?

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29712 üzenetére

    "Miért üldözte Saul Jézust és miért tért meg a damaszkuszi úton? Saul az Apollói misztérium beavatottja. ( tudod ahol a bejáratnál az a felhívás vár, hogy ismerd meg önmagad) Hite nem zsidó hanem görög. A krisztusi lényt a magasabb világokból ismerte."

    Hee? :F
    1. Saul nem magát Krisztust, hanem a Krisztus-követőket üldözte,
    2. Saul zsidó volt, farizeus, nem görög misztérium-beavatott

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29714 üzenetére

    Jajj!! az a szám csak egy "ex has" szükségszerű utalás, a mondat szempontjából lehetett volna pl. "5847" is vagy bármi más... engedd el.

    Elhiszem én, hogy vannak ilyenek, de engem ez ettől még "nem hat meg" (szófordulat) - pl. a mormonok, jehovák is keresztényként vannak számontartva, pedig nem is a Bibliát használják (leginkább - ugye 'Mormon könyve', illetve az 'Őrtorony'+'saját Biblia-szöveg'; de biztos olyan is akad, aki tényleg a Bibliát forgatja).
    Számomra sokkal nagyobb kaliberű probléma az, hogy tk. miért is legalizálják/legitimálják keresztény részről a valójában nem-keresztény vallásokat (és direkt nem az "irányzatokat" szót használtam, hiszen pont ez a közlésem lényege), de még tovább menve: miért legalizálják/legitimálják ábrahámita vallásként az iszlámot, ahelyett, hogy egy önálló vallásként kezelnék (mint mondjuk pl. a hinduizmust), amikor a nulladik kérdésként merül föl az emberben, hogy "mégis mitől lenne egyik akár keresztény, másik akár ábrahám-vallás, stb.?" - tehát az adott vallásra vonatkozó problémafelvetés behelyettesítendő.

    Látom, hogy visszatérő programpont nálad mind a qumráni iratok ügye, mind az usa-beli neoprotestáns fundamentalisták ügye, ezek a te "heppjeid" (hangsúlyos érdeklődést kiváltó kérdések), nekem meg mások vannak sajátjaimként (pl. a fenti), ezzel nincs baj - önmagában.
    De általában, rendszerint azon a ponton össze-összeveszünk, amikor általánosító ítélet keletkezik, pl. egy qumráni irat alapján "a kereszténységre nézve", vagy egy amerikai kisegyház botránya/állítása/bármije alapján "a kereszténységre nézve"...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29708 üzenetére

    1. "konkrét fundamentalista teológusok/apologéták"
    És? Egy fecske...

    2. "az volt az állítás, hogy ez a legrégebbi szöveg"
    Miben mond ez ellent annak, amit írtam...?

    3. Tehát szalmabáb, mert a jelentőségét rosszul méred föl.

    4. (Bónusz)
    Eleve magában a Bibliában két teremtéstörténet-szöveg szerepel - direkt -, tehát magától értetődik, hogy adott szöveghagyományok fejlődésen mentek keresztül, csoportoktól függően eltérésekkel őrződtek meg.
    A Biblia Isteni ihletettségét nem kezdi ki az általad felhozott mozzanat.

    Minden új adalék adat/forrás jól jön, pontosabb kutatásokat lehet folytatni. Legyen még több forrás, szöveg, lelet, stb.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29704 üzenetére

    "Ezért ha legközelebb valaki azt állítja hogy X az Ószövetségből változatlan formában maradt fenn"

    De csak te vagy ilyen leegyszerűsítő ("mondd meg, hogy igen vagy nem"-szintű), egyetlen - pl. keresztény - szakszerű Biblia-kutató sem azt állítja, hogy Kr.e. 4534-ben megfogalmazódott és azóta soha nem változott a szöveg (hiszen pl. a másolásokból eredő szövegmódosulások is különálló problematikaként van kutatva...jó reggelt!).
    Szalmabábokat kergetsz...
    Megint évtizedes (évszázados!) evidenciákat spanyolviaszként próbálsz beállítani.
    Ráadásul megint periferiális szöveg (qumrán) alapján általánosítasz az egész Bibliára vonatkozóan (nem szakszerű).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29702 üzenetére

    "Jó, de ezzel most mire menjek?"
    Az ugye világos, hogy befektetett munka nélkül semmire nem lelsz választ...?
    Bármilyen adat (egy kísérlet vagy egy elméleti állítás) vonatkozásában jön az agymunka: feldolgozod, összeveted más adatokkal, stb...végül valamilyen ítéletet hozol (igaz/hamis).

    "Mintha a vallások is érdekeltek lennének a dolgok összekutyulásában, nem?"
    Konteo-topik...

    "Pl. hogy Jézus meghalt és testileg is feltámadt, milyen állítás?
    Teológiai? Morális? Tényszerű? Konkrét vagy szimbolikus állítás?"
    E konkrét példa esetében teológiai tartalommal bíró tényszerű állítás (az nem szimbolikus, hogy nincs ott a test, és hogy találkoztak Vele többen később, stb.; teológiai tartalom pedig az örök élet, Isten igazsága, stb. vonatkozásában értett igazoló utalás).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29695 üzenetére

    Egy hit, vallás egyszerre (tehát párhuzamosan) tartalmaz teológiai (hitbeli), morális (életmódra vonatkozó) és tényszerű (pl. történelmi) állításokat. Továbbá konkrét, egzakt, valamint szimbolikus fogalmazást is használ.
    Ezeket nem jó fölcserélni, összekutyulni, mert baromságokat eredményez (vallási visszaélésektől a kívülállók felől a vallás/hívők felé irányuló félreértéséig).
    Részigazságokat minden tartalmaz.
    Hogy mire keresel választ (teológiai vagy morális vagy konkrét tényszerű - pl. egy csata, uralkodó, stb. - dologra), az meghatározza, hogy milyen forrásból tájékozódj. A lehetőleg belső, hiteles források az alap, ezt tudod összevetni a külső, kritikus állításokkal, adatokkal.
    Ha a belső és a külső források helytállnak, akkor jó eséllyel igaznak tekinthető az adott állítás (igaz az, ami a valóságnak megfelel).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29692 üzenetére

    Krisztus igazsága nem csak morális értékrendszer (a morális értékrendszer csak része a teljes igazságnak, vö. a mindenséget teremtő Isten.)

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29678 üzenetére

    "Az eutanáziát szerintem sose fogják így otthoni közegben engedélyezni."

    Ebből indultunk, és erre jeleztem, hogy eleve ma már adott egy trend, lobbi, technológia, ami erre irányul... :U

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29675 üzenetére

    American Woman Becomes First To Die Using Sarco Suicide Capsule (Youtube)

    Reported “suicide capsule” death of U.S. woman in Switzerland prompts multiple arrests, launch of criminal case (exitinternational weblap, 24 September 2024)

    "Helyi hatáskörben már be is tiltották a használatát."
    Nem eszik olyan forrón a kását...(nem adják fel - és miért is tennék, hisz ti is ezért, emellett érveltek...)

    Megkapta az engedélyt az otthon is használható eutanáziagép Svájcban (Mandiner)
    Ebben 2017-re utal vissza, ma 2024 van...

    Itt egy ország, ahol szép csendben legalizálták az eutanáziát (Portfolio, 2023. december 22.)

    "Az olyan országok, mint Svájc, Hollandia, Luxemburg, Kanada, Ausztrália, Spanyolország, Németország, Új-Zéland, valamint az Egyesült Államok egyes államai is engedélyezik az eutanáziát és az orvosilag segített öngyilkosságot bizonyos körülmények között, például végstádiumú betegség nélküli, súlyos szenvedés esetén."
    + Ausztria, Olaszország, stb....

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29668 üzenetére

    Van: 'kényelemalapú és üzleti szemléletű' helyett 'szolidáris (Krisztusi szemléletű) társadalom' (világ szemlélet).

    (A nem-hivatalos-veszélyeztetés érvet én álcának tartom: simán veszélyesebb a legalizált üzem a felelőtlen és nem-törődő ipari üzemű kiszolgálási tempó miatt, ld. online igényelhető és rendelhető-postázható és otthon-egyedül alkalmazható abortusz tabletta + szövődmények, felügyelet-ellátás hiánya, stb. esete...)

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29666 üzenetére

    Kanadában (is) médiabalhé van abból, hogy olyan idősek, akik különféle nyavalyákkal mennek orvoshoz (kezelést, gyógyszert kérve, nem eutanáziát), azt kapják a képükbe a gyógyításra felesküdött szakemberektől ( =orvos), hogy "fontolja meg az eutanázia lehetőségét is, mert ez is megoldás lehet"...

    Üzlet - lobbi - korrupt rendszer.

    Továbbá: mi van a depressziósokkal (már ők is követelik)...? Beszámíthatóság...

    Régen nem arról van szó egy általános jogi szabályozás esetében, hogy "x sorsa szomorú és segítsünk rajta", hanem, hogy potenciális tömeges piaci célcsoportokat generáló jogi szabályozással presszionálásra kerül az üzleti ajánlat (szolgáltatás profitja + nyugdíjkifizetések csökkenése = állam és piac is hasznot húz).

    Az egyének elmagányosodása + egyének felelősségtudata (döntésmechanizmus alapjai) + tömeghatás + marketingpszichológia mind kérdéseket vet föl.

    Az abortusz sem ott tart már rég, hogy "ez a szegény megerőszakolt 10 éves kislány" esete, hanem, hogy a legjövedelmezőbb üzletté nőtte ki magát az abortuszipar, éveken át (2024-ben is) a legnagyobb számú halál oka az abortusz (magában több, mint a betegségek, közúti balesetek, stb.), és már javában lobbiznak-vitáznak a 9 hónapos magzat, illetve a születést követően végrehajtott abortusz jogi legalizálásán, szóval minden olyan témakörnél, ahol az ember halála a cél, kétséggel és fenntartással érdemes közelíteni...

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29664 üzenetére

    Sőt: mindkét érvelés problematikája ugyanolyan belső ellentmondást hordoz.
    1. Abortusz esetében nemcsak a saját teste fölötti jogról van szó, hiszen a gyerek dns-e alapján máris két test adott. Az a felvetés, hogy a magzat rá van szorulva az anya testére (életképességi feltétel) az eutanáziánál is visszaköszön...
    2. ...amikor az eutanázia külső segítséggel történő kivitelezésében tettenérhetjük, hogy az öngyilkosságot kérő egyedül képtelen véghezvinni a szándékát.

    Amikor ugyanaz az "egyiknek szüksége van a másik testére" érv-részlet egyik esetben pozitív tartalmú ("az öngyilkost halálba segítő test"), másik esetben pedig negatív tartalmú ("az élősködő magzat teher az anyának"), akkor adja magát a szofista jelző...

    Mindkét téma (abortusz és eutanázia) esetében problémás részlet, hogy valójában nem csak a saját test feletti jogról van szó (abortusz esetében a gyerek halála a cél, eutanázia esetében más személyt is belevon a folyamatba).
    Végül mindegyiknél ott a nem-ideális esetmegvalósulás (korrupció, megbánás-de-vissza-nem-csinálhatóság, stb.).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29661 üzenetére

    "A hétköznapi ember a téma." #29661
    Hát, de nem erről volt szó először... :P

    "az emberség fogalmának tartalommal (ideákkal) való megtöltése"
    A felvetésedre az én válaszom: #29655

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29658 üzenetére

    "Itt van nekünk az eutanázia mint téma." #29656
    vs.
    "Ha a nemzetiségi jogokat sárba tiporják..." #29658

    WTF :F :U
    Most mi a tököm a téma, döntsd már el, mert a háború és az eutanázia két különböző témakör...!??

    Egyetlen közös pontja van a két különböző témának: az ember az ember, és az ember vagy képes és hajlandó empatikus lenni vagy nem (pl. pszichopatologiás állapot; mindehhez pedig jön az érték- és érdek-dimenzió a döntési horizontban, de ez megint messzire vezető részletkérdés a témán belül).

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29656 üzenetére

    Akkor eutanázia-téma.
    A leggyakoribb, legfontosabb érv az eutanázia mellett általában érzelmi érv ("De hát szenved, miért hagyod/hagyjuk!?"), amit egy joginak álcázott érv ("saját test/sors fölött gyakorolt jog") szokott kiegészíteni.
    A jog a Földön emberi vívmány/dimenzió/struktúra.
    Na most az eutanázia melletti érvek - az abortuszpárti érvekhez hasonlóan, egybecsengően - arra futnak ki, hogy "ez így már nem emberhez méltó élet, ez már nem is élet", ami a fentivel együtt egy olyan belső logikai feszültséget teremt (feloldás nélkül), ami az érzelmi érv hullámán lovagolva az emberiességre hivatkozva az ember emberségét tagadja.
    Engem itt elveszítenek a halál-pártiak ("abortusznál még nem ember, eutanáziánál már nem ember").

    A legnagyobb kihívást a szenvedés mozzanata jelenti, de fontos probléma, hogy minden egyes eset egyedi, mégis általános (csoportszerű) jogi szabályozásról beszélünk.
    Nálam a korrupció, a csúszós lejtő problémája nagyon beszűkíti az "öljük meg" alkalmazási mozgásterét.
    Ha x-nek engedjük, y-nak miért nem, és jönni fog az egész abc...
    Mindennek valójában nincs köze az együttérzés meglétéhez/hiányához.

    Röviden ennyi.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz kolja58 #29638 üzenetére

    Hmm... én nem ismerem az idézett szerző téziseit, irományait, csak az idézet alapján az merült föl bennem, hogy nem tartom kiforrott/végiggondolt felfogásnak, inkább ösztönszerű, éppen aktuális (akár pár évig működő), meg nem alapozott, nem koherens álláspontnak tűnik, mégpedig az alábbiak miatt.

    1. 'belenyugvás' (és részben a "2. 'hajtóerő'")
    "türelmesen elviseljem a megváltoztathatatlant, ahol pedig lehet, igyekezzem segíteni, hogy lassan-lassan csillapodjanak az emberiség kínjai. Nincs szükségem képzelet adta vigaszra (...) A félelem a haláltól, ami sok jámbor lelket megkínoz, tőlem teljesen idegen. Hogyha majd szétporlad a testem, tudom, ugyanúgy nem élek, mint nem éltem születésem előtt. Számomra nem léteznek a tisztítótűz és a pokol kínjai. Visszatérek majd a természet határtalan birodalmába, hiszen az szeretettel befogadja minden gyermekét."
    Szembekerülne, de logikailag elkerüli a folyamatban lévő élet (emberi lét) és az életet megelőző/követő emberi nem-lét feszültségét. Egyfelől megemlíti az élet/létezés kihívó jellegét (pl. "emberiség kínjai", és az erre adandó aktív válaszreakciót pl. "segíteni ezen"), de másfelől válaszképp már a nem-lét dimenziójára reflektál, így belső ellentmondását nem tudja feloldani: 1. sztoikus szemlélet (az nem derül ki, mire értendő: lét vagy nem-lét vagy is-is), 2. a mégis bántó kínokra gyógyírt keresni/nyújtani, 3. a nem-lét felé egy érzelmileg pozitív elköteleződéssel tekint (megalapozás nélkül, csak hit alapon: szeretetteljes befogadás a semmi részéről).

    2. 'hajtóerő' (és részben az "1. 'belenyugvás'")
    "fantáziámat mi ösztökélhetné jobban, mint az irodalom és a művészet? (...) Ha egy nagy dráma cselekményét kísérem figyelemmel, ha egy tudóst követve bejárom a csillagokat vagy az ősi múlt tájait, ha egy magas hegycsúcsról bámulom a természet fenségét, vagy ha megcsodálom az ember művészetét a hangokban és a színekben, mindez talán nem eléggé magasztos élmény? Szükségem van-e olyasmire, ami az értelemnek ellentmond?"
    Miden emberi alkotás, fejlesztés, kutatás és tett tk. egy kérdésre adott válasz, vagyis az embert nem önmagában "az irodalom és a művészet hajtja" - ez hazugság -, hanem ezek a hajtóerőre adott ilyen-olyan válaszok. A lét alapkérdéseitől kezdve a kényelmi-technikai kérdésekig (problémafelvetések) mind a művészet (ez magában foglalja az irodalmat is!), mind a tudomány egy emberi reflexió, válasz, és bizony a fantáziát a problémafelvetések ösztökélik, amiből megszületnek a válaszreakciók (egy mű, egy felfedezés, egy találmány, stb.).
    Le is írja - pongyolán és redundáns módon -, hogy valójában csak követi a keresők nyomvonalát (dráma cselekménye vagy egy tudós eredménye, megint művészet, és a természet szépsége...), ergo ő valójában nem keres vagy kutat, nem szellemi pionír, csak passzív befogadója mások, a szellemi pionírok eredményeinek (művészet, ismeretterjesztő művek, stb. + a természet csodálata).
    Végül, mindez egy teljesen hamis kérdésbe torkollik: ugyan miért szükségszerű, hogy az értelemnek ellent kelljen mondania a hit állításainak, egy/a hit élményének? Eleve a vallás bizonyos kérdésekre ad választ, másokra ott a tudomány.

    3. 'erkölcs'
    "Az én életem nem volt haszontalan. Képességeimet, erőimet jól használtam fel. Azzal a szilárd hittel búcsúzom a Földtől, hogy rajta egyszer jobb és szebb lesz minden!"
    Azt írod, erkölcsöt feltételező életszemléletet vélsz felfedezni, de valójában csak legfeljebb igényt valamely erkölcsre, ugyanis semmi megalapozást nem kommunikál az idézetben. Szép, hogy a hasznos életet említi, de azt nem tudjuk, hogy mi számára a "jó" (hogy érthető legyen: H. Himmler, Sztálin, stb. is megfogalmazhatta (volna) akár, hogy "képességeimet, erőimet jól használtam fel", de nyilván vitába szállnánk...), és hogy honnan eredezteti a jó/rossz fogalmi tartalmat. Az sem világos, hogy milyen elképzelése van a jobb és szebb jövőről (ezekre te biztosan tudsz válaszolni, mert nyilván olvastad).

    Még egyszer: az idézet sok problémát vet fel, illetve nem igazán támasztja alá a konklúziódat.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29608 üzenetére

    Nem "kötök bele", mert már korábban leírtam, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel, mert számomra a tradicionalizmus, antropozófia és egyéb találmányok kimerítik a szinkretizmust, avagy svédasztalról összeválogatnak tetszőleges - egymást akár kizáró - elemeket a világ nagy kínálatából, kellően misztikus hangzással előadják a gyűjtést, aztán évekig bolyonghatsz benne, gondolván, hogy "hű de mély", mígnem talán megleled a gordiuszi csomó-megoldást és kihátrálsz a labirintusból... ;]

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29601 üzenetére

    Igaz, legyünk pontosak: a tojásrakó (nem elevenszülő) emlősök (kloákások rendje) - kacsacsőrű emlős meg néhányféle hangyászsün - esetében valóban nem alakul ki.

    Továbbra is áll: ez fizikai (testi) dolog, de a transzcendenciára való hajlama az embernek lelki dimenzió.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz BE4GLE #29593 üzenetére

    "Hány milliárd férfinak van mellbimbója?"
    Evidencia, hogy minden emlős-lénynek a Földön (tehát nem csak az embernek) van.
    Minden esetben - rendes fejlődést tekintve - a foganást követően az első időszakban azonos módon történik az egyedfejlődés (köznapian: mindenki lánynak indul). Aztán aktiválódik a nemi fejlődést befolyásoló gén, így a hímeknél elmarad a további kifejlődés, a női/nőstény egyedeknél rendesen kifejlődik (a rendellenes fejlődés hiba, nem szabály).
    Ez a testi, fizikai dimenzió, genetikailag meghatározott.

    Nem kéne egybemosni a fizikai (testi) és a lelki dimenziót.
    Transzcendenciára való hajlamot a tudományos konszenzus jelenleg csak az ember esetében talált bizonyítható módon.

  • Miklós315

    senior tag

    válasz MageRG #29583 üzenetére

    Nem.
    - Felőlem más érv-keret-rendszerben is érvelhetsz, azt' vagy meggyőzöl vagy nem.
    - Szerinted csak és kizárólag szekuláris érvrendszerben szabad érvelni.
    Menni fog a kettő nézet összehasonlítása...?

Új hozzászólás Aktív témák