Új hozzászólás Aktív témák

• #70384 KisTücsök addikt #16514048 #70363

  Új Válasz 2015-10-11 00:53:11 #70384

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  KisTücsök

  addikt

  válasz #16514048 #70363 üzenetére

  Másképpen közelítjük meg a dolgokat, ezért nem is nagyon fogunk közös nevezőre jutni. Nem feltétlenül baj, csak lehet feleslegesen futjuk a köröket.

  Skippelje aki már unja...

  Most írhatnék nagyon-nagyon sokat, minden egyes mondatodra reagálva, de feleslegesnek érzem. Röviden: Ez a válogatott (és a magyar foci egésze) egy semmi. Színtelen, szagtalan, semmi. Egy nagyon-nagyon költséges semmi (amiben megjegyzem az én pénzem is benne van, a magyar futball egészében). Kell a cirkusz a népnek, csak ez nem az. Ha most azt mondaná nekem valaki, hogy csak egy szavamba kerül és felszántják a "nemzeti stadiont", búzával bevetik, magyar válogatott meg volt nincs, lehet rábólintanék. Legalább tudnám, hogy az a búza jó célt fog szolgálni, volt értelme. De senki nem fogja nekem ezt mondani. A válogatott van, volt és lesz is. És elég szar azt hallani (még mindig, jobb híján), hogy egyszer (amit már apám sem élt meg, de nagyapám sem igen emlékszik már rá) oktattuk az egész világot ebben a nagyszerű sportban. Nekem ez nem elég, engem ez nem érdekel, mit kezdjek vele?

  Te látszólag elfogadod, hogy nem tudunk focizni, szarok vagyunk, és örüljünk már egy Feröer-szigetek elleni kínkeserves győzelemnek is, mert ez a szintünk (a szint, amit folyamatosan egyre lejjebb pakolunk). Én nem. Maximalistának tartom magam (egészséges határok között, és a realizmust nem hanyagolva), ha elfogadom, hogy ez így jó, és örüljek még ennek is, akkor a büdös életbe nem is lesz jobb. Márpedig én jobbat akarok. És nem akarok egy Feröer-szigetek ellen a hosszabbításban azon izgulni, hogy nehogy egyenlítsenek.

  Ez az egyik fele, a másik (és talán fontosabb): Van amihez nem kell focitudás: Alázat. Tegnap a feröerieken láttam. Az akarást, az alázatot, a küzdést. A mieinken 90%-ban nyoma sem volt. Nem csak most, nagyon régóta. A görög meccset is említhetném, az "évtized" mérkőzését, a románok ellenit is. És még visszább. Ezeken a meccseken egy valamit láttam: Alibizést. Márpedig én ezt nem akarom látni. De ezt látom, a magyar foci egészén. Mindenkin. Mintha mindenki elégedett lenne azzal, ami van. Akkor kérdem én: Hogyan lesz így jobb? Vagy nem is akarunk jobbat?

  Ma nyernünk kell, ha egyenesen akarunk kimenni az EB-re. Más eredményektől is függ persze, de legalább ne rajtunk múljon. És én ezt akarom ma látni a csapaton, hogy ők is nyerni akarnak, és tesznek is érte. Az meg már csak hab lenne a tortán, ha nem minden harmadik passzunk egy eladott labda lenne a saját térfelünkön...

Új hozzászólás Aktív témák