Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz bbchris #2022 üzenetére

    Elgondolkodtatott ez az írásod. Lehet, hogy nem állt szándékodban, mégis többet üzentél, mint amit írtál.
    Tulajdonképpen minden asztalosnak vannak dolgai, amikre esküszik. Valószínűleg senki nem ok nélkül, és az is valószínű, hogy ez ugyanakkor meg is akaszt néhány kollégát abban, hogy igazán jó döntést hozzon.
    Tulajdonképpen mindenkinek azt érdemes megvennie, amit jobbnak lát - függetlenül attól, hogy mi is a jobb. Mert akkor jobban is fog tudni dolgozni vele, és a saját döntésünk esetleges hátulütőit is sokkal könnyebben tudjuk viselni, mint azt, ha valakinek a jótanácsa nem válik be.
    Ebben a szakmában kőkemény jelenség, hogy az ember fia kitanulja a mesterséget itt-ott, így-úgy. Valamivel volt szerencséje dolgozni valahol, és valamiket csak hallott öreg szakiktól. Egy asztalos géppark nem olyan, mint az használtautó vásárlás, hogy ha nem válik be, akkor eladom, és veszek másikat, azonban a beruházás egy kezdő számára rendszerint igen komoly összeg. Úgy kell vásárolnia többnyire, hogy csak sejti, mit vesz, de nem tudja. Tudni majd akkor fogja, ha használta. Ha kiderül, hogy valamit nem jól vett, azt már ritkán sikerül annyiért eladni, amennyiért vette, ugyanis amikor vette, a hibáról nem tudott, amikor eladja, akkor viszont már tud róla. Nagyon nehéz egy "hibás" terméket eladni jó áron.

    Van még ebben a szektorban egy jelenség, amibe beleütköztem már többször. A rugalmasság, a lényeglátás hiánya. Vonz ez a szakma valamiféle konzervatizmust. A techonlógia fejlődik, és ezt a szakma kicsit lomhán reagálja le. Jó példa erre az eldobhatós gyalukés. Legtöbb szaktársban ellenérzést vált ki. Akkorát, hogy a Felder nem törölhette a repertoárból az élezhetőkéses tengelyt, pedig ha az a rendszer elterjedne, sokkal olcsóbbá is válna éppen ezenáltal.
    Amikor gyerek voltam, hét liter tej árát kértek egy 100-as csomag papírzsebkendőért. Az annyit tesz, mint ha most 1400 Ft-ba kerülne. Az emberek ragaszkodtak a hagyományhoz: Hordjuk a taknyunkat a zsebünkben, aztán mossuk össze a ruhánkkal. Emiatt egy százas pzs árán kb. 8 db dizájnos vászonzsebkendőt adhatott a kereskedelem. Mára megfordult ezen nóziviksz dolgok számszaki aránya a pzs javára.
    Kamasz koromban láttam a tv-ben, hogy a hülye kapitalisták a boltból veszik a flakonos vizet, ahelyett, hogy engednének maguknak a csapból ingyen csapvizet. (Nem igaz, hogy az ilyenolyan káros - sok évig közvetlen személyes kapcsolatban álltam a vízmű minőségellenőrző laboratóriumában dolgozókkal. Láttam az eredményeket, a mintavétel sűrűségét. Láttam a vízszűrő berendezést, a tartályok tisztítását, etc.) Ma magam is flakonos vizet iszok. Nem innék azonban mérget arra, hogy ez a jelenség nem a tőkésipar tömegek agymosásának torzszülött gyermeke.
    Ma a kalgonon röhög az egész ország. Tudjuk jól, hogy lóf@szt se ér annyi pénzért az a kalgon, átlátjuk, hogy néhány év alatt komplett új mosógép árát húznák le rólunk kalgon néven. Azonban a kalgon nagyon pontosan tudja, mit csinál. Türelemmel és kitartóan mossa az agyakat, mert tudja, hogy az agyak egyszercsak láss csodát - "kitisztulnak". Tudja, hogy így kell kitermelni azt a nemzedéket, amelyiknek nem mosás kalgon nélkül a mosás, és ki is termeli. A tőke megtanulta, hogy úgy lehet szaporát fialni, hogy eladjuk a sivatagba a homokot, csak előtte el kell palántálni, hogy a sivatagi homok nem jó homok - az a jó homok, amit mi adunk.
    Van egy ilyen olyan mesterség, hogy lakatos. Valamikor a lakatos lakatot készített, zárat javított fő profilban. Aztán jött a gépgyártás, és a lakatos már nem készített többé lakatot. Amikor az ELZETT megalkotta az első gép gyártotta bevésőzárat, akkor evidencia volt, hogy a zár két félből alkotott burkolatját összecsavarozza, hogy ha eltörik egy rugó vagy nyelv, akkor azt a hajdan még lakatokat gyártó lakatos meg tudja javítani. S így is volt. Ha elromlott a zár, hívtuk a lakatost, hogy javítsa meg. Ma már az az evidencia, hogy össze van a bevésőzár sajtolva, és ha meghibásodik, akkor nem a lakatost hívjuk, hogy javítsa meg, hanem az asztalost, hogy cserélje ki. Namostakkor bolond az a papóka, aki szét akarja szedetni az asztalossal a zárját, hogy hiszen csak egy rugó törött el benne? Normális volt az az első vevő, aki megvette azt a bevésőzárat, amelyik nem csavarozva, hanem szegecselve volt? Mert ma hülyének nézzük azt, aki az első kalgonnak bedől, de az unokáink már minket fognak bolondnak nézni, mert nekünk akkor is elég lesz kalgon nélkül kimosni a ruhánkat, amikor a világ már rég máshol fog járni, mint amiben most épp abban a tudatban élünk, hogy mi sosem voltunk, sosem vagyunk, és főleg sosem leszünk bolondok.

    Visszakanyarodva oda, ahonnan letértem, kérdéses, hogy konzervatizmus-e a konzervatizmus? Nézőpont kérdése csupán, hogy a rácsnak melyik oldalán állnak a bolondok, s melyiken a nembolondok.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák