Tévedés, látszik, hogy a tizedét nem olvasod el annak, amit leírok.
Az alap elképzelés annyi volt, (mondom, alap! már rég túl vagyok ezen) hogy a hostot beállítom routernek, dnsmasq segítségével szolgáltatok róla dhcp-t (fix, MAC addresshez rendelt IP-kel) és DNS-t. Ezen futnának hostonly hálózatban a virtuális gépek. (egy log szerver, egy fórum, egy svn és még egy-két apróság)
Aztán addig próbálgattam a különböző virtualizációs szoftvereket, hogy kikötöttem a VirtualBox mellett. Ennek van olyanja, hogy internal networking, ami totálisan elszeparálja a virtuális gépek kommunikációját a külvilágtól. Virtuális routerre felment a bind, a dhcp3, kapott pár virtuális interface-t, amiből egy bridged volt, hogy kifelé is lásson, a többi meg internal.
Ez gyönyörűen működik is.
Szépséghibája, hogy a VirtualBox-ban igen ocsmány bugok jelentek meg a 3.1.2-es verzióval és amúgyis teli volt a hócipőm, hogy egyik helyen -- jellel kellett írni az opciót, a másik anélkül, egyik parancs hdd-nek hívja a diszket, a másik disk-nek, a harmadik hd-nek stb. Itt félretoltam az eredeti játszóteret és elkezdtem újra nézegetni a vmware-t, xen-t, kvm-t.
És most ott tartok, hogy megint végigpróbáltam mindet és megint a VirtualBox maradt a nyerő, mert a sok hülyesége ellenére még mindig az áll kézre leginkább.
--------------
A livecd csak úgy jött képbe, hogy egyszerűbb egy még nem létező virtuális gépet livecd-ről bootolni, mint diszket adni alá, telepíteni és úgy próbálgatni.
