Új hozzászólás Aktív témák

• #30 amargo addikt tütüke #29

  Új Válasz 2006-08-22 13:38:29 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  amargo

  addikt

  válasz tütüke #29 üzenetére

  A szűrés miatt, akartam már adni én is vért, sőt vért még adnék is, ha a helyzetem adott.
  

• #28 amargo addikt tütüke #26

  Új Válasz 2006-08-22 13:13:38 #28

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  amargo

  addikt

  válasz tütüke #26 üzenetére

  Igen az anyaságra gondoskodásra, akartam utalni én is.. a pasikat is ez jellemzi, hogy inkább tovább mennek azokkal a reakciókkal, amit írtál.. Bár több esetett és akár magamból kiindulva is éltem már meg, ahol mi férfiak ugrottunk elsőnek (pl tavaly én vettem észre elsőnek, hogy egy lány fuldoklik a tengerben-> majd mentettem ki és segíteni is nagyobb fáziskéséssel férfiak jöttek.. amikor már látták, hogy kezdek én is bajban lenni életmentői hiányosságaim révén)
  De tény, hogy a nőket jóval fogékonyabbaknak érzem segítség nyújtásra.
  
  Bár ez összetettebb gondolat menet: vannak a feminin férfiak, aki férfiasak stb, viszont vanank vonásaik, amelyek érzékenyebbé/gondoskodóbbá.. akármivé, teszik bizonyos szituációra.
  És ott vannak a férfias nők is. Szintén tulajdonságokra gondolok akár.
  
  Nem tudom kikből kerülki az a bizonyos szűk réteg, akik a testükből adnak, de becsülöm Őket! Amiért kicsit másabb a szemlélet módjuk, mint az enyém/mienk akik nem teszik ezt meg (ezzel nem érzem magam kevesebbnek, büntüdatből meg nem lehet csinálni..).

• #25 amargo addikt

  Új Válasz 2006-08-22 12:21:21 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  amargo

  addikt

  Nekem is elég ritka vércsoportom van, de önszántamból még nem adtam vért, kedvesem már többször is, és volt úgy, hogy megyünk.. de aztán mindig valamilyen rendezvényen voltunk.. én meg nem végig szédelegni akarom..
  Andie értek egyet, bár a Nők folyamatosan vesztenek vért ugye, szall azért ez a dolog kivan találva, hogy meglehet ''csapolni''.
  Hogy tű fóbiám, vagy kés fóbiám.. vagy mim van azt nem tudom, de férfias sikítást hallok a fejembe, amikor arra gondolok, hogy valakinek csak úgy a testemből odadjak valmait.. Közeli hozzá tartozó stb, nekik adnám.. de csak úgy? Nincs meg bennem, mi sok másban meg van.. talán a Dalai Lámában leginkább.
  Persze tudom az önzetlen segítésg nyújtás miatt csinálják, hogy jól esik valamit adni, ami úgy is újra termelődik stb.. (én is sokat segítek embereknek.. de nem magamból.. ha csak az ''eszemet'' nem vesszük bele)
  
  Pl Kedvesem tök élvezte a véradást.. aztán 3napig ráse mert nézni a karjára (harcibibi!!) és minden baja volt.. de újra elmenne. Lehet a nőkben jobban megvannak az ehhez szükséges tolerancia? vagy szintű gondolkodás mód? Sok férfi ismerősöm szintén gondolni sem mert ilyenekre, lehet mi önvőbbek vagyunk a testünkkel kapcsolatos kérdésekben?
  
  Pártomom az önzetlen segítség nyujtást, de a testemből? Nem, ez még nem megy..

Új hozzászólás Aktív témák