Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Gothmog

    senior tag

    válasz ThySoul #7813 üzenetére

    Hát igen, a felsoroltak közül most így pl. csak Ranni neve mond valamit. :B (Éppen nemrég kerestem fel a tornyában, mert Roger szerint hozzá köthető a black assassin cucc, amit még korábban találtam valahol. De a hölgy bábu-teste éppen pihen.)

    Azóta sikerült meghalnom egyszer: leestem egy szikláról :DDD Viszont a szörnyek tényleg nem nehezek, ellenben sok rúnát dobnak, úgyhogy durván jól lehet fejlődni ezen a területen.

  • Gothmog

    senior tag

    No, már bő 50 órát beletettem a karakterembe, most 66-os, jelenleg Caelidben bóklászom. (Eredetileg Siofra riverből jöttem fel, de onnan csak egy colosseumig tudtam eljutni, így végül Limgrave felől vágtam neki a felfedezésnek.) Kicsit meglepődtem (mert láttam már korábban mémeket), de még nem haltam meg Caelidben (kb. 2 órám van a területben), bár a Limgravehez közeli erdtree avatártól elfutottam, mert könnyed ujjgyakorlatként indultam ugyan neki, de a semmből úgy rám pakolt rothadást, hogy csak néztem. De legalább megismerkedtem a scarlet rottal... ("Vakon" megyek neki az ellenfeleknek, nem készülök rájuk előre, de ez így növeli az élményfaktort. Meg néha az anyázás-faktort is...)

    A játék nagyon jó, de most, hogy beletettem azért már valamennyi időt, kritikai éllel azt azért megállapítanám, hogy én ilyen zagyva quest-rendszert még életemben nem láttam. (És nem azért, mert nem jelölik nagy felkiáltójelek a térképen, hogy hova menj xy küldetéssel. Én még az Eye of the Beholder és társai idején kezdtem a crpg ipart, szóval egy questlog hiánya vagy jegyzetelés szükségessége stb. nem jelentene gondot. (oké, utóbbitól azért elszoktam az utóbbi kb. 20 évben... :DDD ) De itt nem ritkán rébuszokban elhangzó, konkrétumot nem is igazán tartalmazó zagyválásokból kellene kiszűrni, hogy majd kinek mire lenne szüksége stb. Nem ritkán 20-30 vagy akár több játékórával később kellene visszaemlékezni, hogy mintha valahol lett volna valaki, aki akart valamit stb.)

    Azt viszont eszméletlen hangulatosnak tartom, hogy óriási a látótávolság a játékban, és kegyetlen jó vizuális élmény, amikor Caelidből is látod mondjuk a Raya Lucaria akadémiát, és tudod, hogy az nem csupán egy "dísz" a távolban, hanem tényleg oda is mehetsz, és bejárhatod az egészet.

    A duálban hordott karomfegyverem mellett még kitartok, mert nagyon bejön a játékstílus vele. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy míg ember méretű vagy kisebb ellenfelek ellen nagyon jól "érezhető", hogy mikor vagy vele ütőtávon belül, a nagyobb szörnyeknél elég gáz tud lenni időnként. Pl. erdtree avatárokkal, az Ainsur és Siofra river dragonkin bossaival és most legutóbb egy magma wyrmnél (amelyik után átjutottam Altus Platora) is jártam már úgy, hogy gyakorlatilag "hozzápréselődve" az ellenfélhez is nem ritkán a levegőt püfölöm. Sőt, a Magma Wyrmnél volt, hogy konkrétan benne álltam az ellenfélben (szó szerint, még a textúrái is átlátszóvá váltak), de így is a levegőt püföltem, míg kb. egy lépéssel arrébb nem másztam a testében. Caelid ilyen szempontből nem szerencsés most, mert ezek a nagydarab varjak és a "farkasfejű T-rexek" is olyanok, hogy megjósolhatatlan, mikor tudom megütni, és mikor csépelem csak a levegőt, miközben ugyanúgy mondjuk a lábaik között állok.

    Ja, és a nagyobb darab Rune bearektől (bár le tudom gyakni őket közelharcban - már rájöttem, hogy velük jobb gyalog, mint lóhátról) még mindig fosok! :DDD Azt valahogy félelmetesen jól megcsinálták, hogy amikor elbődül, és dőlnek a fák, repül szanaszét minden, ahogy utánad veti magát (irgalmatlan sebességgel és erővel), akkor legalább egy pillanatra mindig elfogja az embert a pánik érzése! :D

    A Steamen éppen volt akciózás, úgyhogy a DS1 Remastert és a DS3-at be is húztam. (Ha bejönnek, akkor persze a DS2-re is sort kerítek egyszer, de most egyelőre megelégedtem ezzel a kettővel. Főleg, hogy a Nioh teljes is megvan Steamen, szóval lesz mivel játszanom a stílusból az ER után is. Bár ahogy elnézem, az ER-ben még a felénél sem járom valószínűleg. Szóval odébb lesz majd mindez.)

  • Gothmog

    senior tag

    válasz persil #7802 üzenetére

    Köszi (és Bad Prittnek is) - így már világos a dolog! :K

  • Gothmog

    senior tag

    válasz persil #7789 üzenetére

    Az világos, hogy a fegyvernél olvasható scaling hogyan függ össze a tulajdonságokkal (pl. Hookclawnál alapesetben a Dex növekedése növeli a legjobban a sebzést, de persze ash of war csere idején infusionnal lehet variálni, hogy milyen tulajdonságra menjen inkább scaling - keen (dex), occult (arcane) stb).

    Viszont mintha valami olyasmit olvastam volna (talán pont ebben a topikban), hogy az arcane boostolja a bleed proccolást. De nem voltam biztos ebben. Ezért alapvetően arra lettem volna kíváncsi (csak talán félreérthetően fogalmaztam), hogy alapvetően nem arcane scalinges fegyverek használata esetén is érdemes-e növelni az arcane értékét, ha bleed alapon akar dolgozni az ember? Vagy esetleg rosszul értettem/értelmeztem, és ilyenkor (hacsak nem raksz arcane scaling infusiont a fegyverre) felesleges az arcane növelése?

    Egyébként szitakötő lesz az, nem szúnyog. :K (Bocs, biológus vagyok, nem hagyhattam ki :DDD )

  • Gothmog

    senior tag

    válasz Bad Pritt #7765 üzenetére

    Ez az arcane növelése minden bleedes fegyverre érvényes? (Elnézést, a játék háttérmechanikáit alig-alig ismerem még. Igaz, a game sem tesz sokat azért, hogy az ember - külön netbújás nélkül - megismerje ezeket. Pl. az Arcane leírásában szó nincs arról, hogy a bleedre hatással lenne.)

    Én per pillanat (illetve már egy ideje) hookclaws-szal tolom, dual wield módban, és egyelőre nagyon bejön a gyors, agresszív, "vérgőzös" játékstílus, amire lehetőséget ad. (Igaz, néhány ellenfélnél - pl. erdtree avatarok - szinte "bele kell bújnom" az ellenfélbe, hogy el tudjam találni, ne csak a levegőt csépeljem, ami bosszantó tud lenni néha.) Viszont eszembe nem jutna magamtól, hogy Arcane-t növeljek hozzá. (Dexre pakolgattam időnként.)

    Jelenleg Liurniában vagyok még (éppen az északkeleti részén csaptam le legutóbb az ottani erdtree avatart, illetve pucoltam ki a Black Knife Catacombsot), az akadémia már megvolt, 56-os vagyok, ha jól emlékszem.
    Fejből írom, de főleg vigorra pakoltam eddig (40), endurance-re egy keveset (17 most talán), dex 26 körül, és - az itteni hozzászólásokat látva - az Arcane kapott pontot most az utolsó három szintlépésnél (11, ha minden igaz). A többi stat megmaradt a Samurai induló értékén.
    Ha maradnék bleed vonalon, akkor érdemes most egy darabig az Arcane-t húznom még? Vagy számít, hogy milyen a fegyver scalingje, esetleg milyen infusiont kap majd stb. (Egyébként én még nem használtam infusiont/nem változtattam fegyveresn az Ashes of wart.)

    A hookclaws addig marad, míg nem találok jobb, de hasonló stílusú fegyvert. Lehetőleg valamilyen táposabb karmot :) , mert ez a fegyvertípus tényleg bejön játékstílusra.

  • Gothmog

    senior tag

    Köszi mindenkinek!

    Szerintem az lesz majd, hogy a sorozatból utolsónak hagyom a DS2-t, azután majd meglátjuk... :) (Egyelőre úgyis wishlisten vannak Steamen, hátha lesz rájuk akció valamikor.)

    A Nioh első része megvan (az Elden Ringgel együtt vettem meg most decemberben, amikor fillérekért akciózták a teljes/complete editiont), mert egy másik fórumról/oldalról ismerős annyit lelkendezett róla, hogy akkor már behúztam azt is. (De az Elden Ring jobban izgatta a fantáziámat, így azzal kezdtem.)

    A "B" kategóriásak közül pedig (még GoG-on) - ez most ugrott be - megvan a régi Lords of the Fallen és a Hellpoint. (Gondolom, akciósan bezsákoltam őket anno sok más játékkal együtt, azután valahol megültek a polc mélyén.)

  • Gothmog

    senior tag

    válasz Bad Pritt #7729 üzenetére

    Én majd az Elden Ring után (ami odébb lesz még, mert kevés az időm játékra, így még csak Liurniában vagyok) nekiállnék a DS trilógiának (rákaptam a soulslike ízre), és már olvastam/hallottam máshonnan is, hogy a DS2 gáz.
    Tényleg ennyire az (megvenni sem érdemes), illetve lehet tudni, hogy mi a probléma vele?

    Én eddig annyit szűrtem le az olvasgatásokból, hogy:

    1. Pályatervezésben a DS1 a csúcs, ellenben sok szempontból mára nagyon fapados/nehézkes.
    2. DS2: ezt mindenki szidja. (Na, ennek az okára és mértékére lennék kíváncsi.)
    3. DS3: a pályatervezést leszámítva (amiben az első rész az etalon) a legjobb rész, a csúcspont.

  • Gothmog

    senior tag

    válasz NomAd_82 #7705 üzenetére

    Én jártam lent Siofra River Wellnél (Stormveil Castle teljesítése után), és ugyan az első térképen lecsaptam mindent, de gyanúsan sokat kellett ütni az ellent, és gyanúsan nagyot vertek be, ha eltaláltak, így rálestem egy ajánlott sorrend térképre ( [katt] ) ahol azt jelezték, hogy inkább Liurnia után érdemes csak elmenni majd arrafelé.

    Én ma kezdtem neki Liruniának, azt hiszem, hogy 40-es vagy 41-es voltam Godrick lecsapásánál. Most 44-es vagyok, egyelőre sétagaloppnak tűnik, amit eddig láttam Liurniából (nem sokat még, az is igaz), mert a tegnap említett karomfegyverrel (természetesen dual wield módban) egyszerűen könnyedén szétsarabolok mindent. Igaz, bele kell mászni az ellenfél képébe vele (kicsi a reach), illetve kifejezetten agresszíven érdemes játszanod vele, ám figyelve közben, hogy mégis időben vonulj (ugorj/gurulj) vissza mindig a szívósabb ellenfelektől, nehogy visszapofozzanak. (Ez kicsit újdonság, mert a katanával óvatosabb voltam, és azokat az "időablakokat" figyeltem, amikor neki lehetett lódulni/be lehetett büntetni. Míg ez a karommal szinte kínálja a kicsit Rozsomák módban tolást.)

  • Gothmog

    senior tag

    válasz Gothmog #7647 üzenetére

    Csak hogy magamra reflektáljak: Godrick például lement az imént elsőre (vakon, mert nem láttam róla videót, nem olvastam leírást, tehát 0 tudással találkoztam vele), ráadásul olyan rossz ütemben idéztem meg a farkasokat (amikor "vált"), hogy azok rögtön el is hullottak (legalább láttam, mit tud az új "kezével"), így gyakorlatilag 95%-ban egy az egy elleni küzdelem volt.

    Viszont a sötét szobában ácsorgó Banished Knightot még ma reggel otthagytam a fenébe (persze a rusted keyt kiszedtem még előtte), mert azzal egyszerűen nem bírtam kb. 7-8 próbálkozásból sem. (Később öltem banished knightot még, talán hármat vagy négyet, de azokat sunyi módon, lesből :DDD ) Szóval, ez a jelenség (main boss sokkal könnyebb, mint egy noname konzervdoboz) még mindig kicsit fura nekem, de ezt nem kritikai éllel írom.

    Egyébként Godrick harcnál debütált nálam "élesben" a hookclaws, amit már a felszedése óta nézegettem, de jó ideig csak félretettem, és közvetlenül Godrick előtt próbáltam ki egy-két mezei Limgravebeli ellenfelen, hogy mégis mit tud. Ez valami eszméletlen brutál (gyors, duplán üt, alig fogyaszt staminát és pillanatok alatt vérezteti azt, amit lehet), Godrickot is úgy aprítottam vele, ha hagyott rá egy kis időt (az ugrós támadása után pl. hagyott mindig), hogy csak úgy olvadt a hp-ja. Úgyhogy a katanás szamurájomból most karompengés nindzsa lett. :D (Az unsheat azért hiányozni fog, mert elég nagyokat oda lehetett vele sózni, bár ez a quickstep sem rossz, ha gyorsan akar az ember távolságot csökkenteni.)

  • Gothmog

    senior tag

    Nekem első soulslike játékom, ráadásul összesen kb. csak 30 órám van benne egyelőre Steam szerint. (Ebben benne van, hogy szinte az összes induló karakterrel letoltam a tutorial dungeont, plusz még előtte tanulmányoztam, hogy melyik tulajdonság mire, jó, ismerkedtem az irányítással, majd két különböző karakterrel is belevágtam, összesen olyan 6-8 órát beléjük pakolva, mire nekikezdtem egy harmadik ("igazi") karakterrel.)
    Szóval nagyon-nagyon az elején vagyok, tapasztalatlan, mondhatni "nudli" játékosként, és nem is akarok így okoskodni, csak amit egyelőre érzek (Limgrave és Weeping Peninsula pipa után), egy-két fő dolog:

    1. A játék alapvetően tetszik, és elsősorban a harcrendszere, ami újdonság és üdítő a számomra. Klasszikus cRPG-k (kb. három évtizedes tapasztalatom van velük) és diabloid aRPG-k (1997-ben ismerkedtem meg a diablóval, és azóta is kedvelem a műfajt) a két fő területem, és ez a fajta játék most egy részben ismerős, de mégis nagyon-nagyon más (de közben kellemes) élményt ad.

    2. Tetszik az is, hogy a táj, az abban elhelyezett elemek "mesélnek" sokszor a világról, adnak egy erős alaphangulatot. Ugyanakkor az NPC-k sokszor kontextus nélkülinek tűnő "zagyválásaival" (bár talán majd a történet előrehaladtával jobban összeállnak a dolgok) kicsit olyan érzésem van egyelőre, mintha a "levegőben lógna" az egész, és nem egy szilárd alapra építkezne ez a rész. Őszintén, nem is tudom, hogy értelmes/kerek történet fog-e összeállni, vagy az egyelőre "misztikusan érthetetlennek" tűnő részek a végén is azok maradnak :DDD

    3. Noha nem játszottam klasszikus soulslike játékkal még, de látatlanban is azt érzem (ezt írtam már fentebb is egy hsz-ben), hogy a nyílt világ - ebben a formában - valahogy nem ideális. Én azt vettem észre legalábbis magamon egy ideje (már a legelejét leszámítva, amikor még mindenre rácsodálkoztam, és "aprólékos felfedezősdi /minden négyzetcentimétert átvizsgálós" módra játszottam), hogy a bejárható teret arra használom, hogy megtaláljam benne a dungeonöket, a "point of interest" elemeket, és a mezei ellenfelekkel (főleg, ha visszatermelődnek pihenés vagy bármi tábortűznél bütykölés után, és jártam már ott korábban) nem is foglalkozom, csak keresztüllovagolok rajtuk. Ugyanakkor az olyan nagyobb dungeonok mint pl. Castle Morne vagy most a Stormveil Castle (ahol éppen vagyok) nagyon élvezetesek! Ezt a részét nagyon élvezem a játéknak.

    4. Kicsit fura egyelőre a játék nehézségbeli ingadozása. Rá szoktam lesni a neten az egyes területekre (mire számíthatok, hova ne menjek lehetőleg rögtön stb.), viszont bossharcokat nem olvasok, nem tudom, hogy milyen taktika válik majd be ellenük, nem "készülök fel" belőlük, hanem vakon megyek bele ezekbe a harcokba, és igyekszem kitapasztalni/kitanulni a mikéntet. Na, ezzel a hozzáállással Castle Morne-ban elsőre meglett a Leonine Misbegotten vagy Stormveilnél tegnap elsőre lenyomtam Margitot (igaz, mindkettőnél summonnal kezdtem, ami mindig nagy könnyebbség az eddigi tapasztalataim szerint). De például Weeping Peninsulán az Evergaolban az ancient hero of zamor is majdnem meglett elsőre (kb. egy, legfeljebb két fast attacknyi ütés hiányzott belőle, amikor lerusholt, és majdnem full hp-ról agyonvert, de úgy, hogy konkrétan inni nem tudtam közben). Igaz, utána még ötször ugrottam neki, mire hatodikra végül sikerült leütnöm. (Stormveil evergaolnál viszont egyelőre hanyagolom a Crucible Knightot, mert azt csak "simogatni" tudtam a fegyveremmel, és ha gyógyulni próbáltam, nagyon gyakran pofán vágott akár irreálisnak tűnő távolságból is.) Ugyanakkor most Stormveil Castleben belefutottam egy sötét szobában (csapda jelleggel) egy mezei lovagba (megnéztem, és valami Banished Knight), akin az időközben (a Roundtable-ben) +6-osra edzett katanámmal is alig tudok sebezni, míg ő szinte megállás nélkül támad a szűk helyen, és kb. evergaol crucible knight érzésem van (nem tudok gyógyitalt inni, mert azonnal bebüntet, ha megpróbálom) - tegnap négyszer futottam neki, de mindig levert röhögve. (Azután már későre járt amúgy is, így inkább elraktam magam mára). Amúgy nem baj, hogy van benne ilyen is, csak kicsit szoknom kell még azt a rendszert, ahol a videóbejátszásos boss (Margit) kb. már az első csata alatt "betanulható" (megidézett farkasokkal karöltve kb. fele hp-ig szedtem le, utána már egy az egy elleni harc volt, de gond nélkül lement), majd negyed órával később egy "mezei ellenfél" rendre felszecskáz :DDD

  • Gothmog

    senior tag

    válasz Rony949 #7615 üzenetére

    Kár. Anno a DS1-ről olvastam, hogy mesteri a pályaterve/rendszere. Azt gondoltam, hogy ezen is fejlesztettek a későbbi részekben.

    A Bloodborne is nagyon szimpatikus, de az nincs PC-re, sajnos.

  • Gothmog

    senior tag

    válasz PeAdam #7608 üzenetére

    Dettó, első soulslike játékom, csak PC-re (míg nem használtam kontrollert, kerültem ezeket, noha mindig is érdekelt a stílus/birizgálta az agyam hátsó zugát). Január eleje táján kezdtem bele, leírás nélkül játszom (néhány alapdolognak azért utánaolvastam előzetesen), szintén Samurai az induló karakter.

    Nálam a játéktörténet eddig röviden: Confessorral kezdtem (legyen paladin jellegű karakterem), és a mezei ellenfelek ellen a pajzzsal blokkolás annyira nyerő volt (Limgrave eleje, első 2-3 játékóra), hogy nem értettem, mitől nehéz sokak szerint ez a játék. Milyen kis naiv voltam! :DDD Azután belefutottam az első dungeon bossba, aki egyetlen kombóval lenullázta a staminámat (blokkoltam a támadásait), majd amikor ott álltam kifulladva, megb*szott röhögve. Oké, ez nem jó így, próbáljuk ki a parryzést, de ezúttal Vagabonddal, mert az "tartósabbnak" tűnik.

    Vagabond indít. Mezei ellenfelek ellen parry gyakorol (néha benéztem, de alapvetően jól ment), nagyon tetszik, ellenfél megtántorodik, ha jó az időzítés, lehet ütni utána mint a répát. Lemegyek ugyanahhoz a dungeon bosshoz (amúgy az egyik legergyább - amelyik a farkasos barlanban van a kezdőterület viszonylag elején, északra a kilépési ponttól). Elkezd ütni, parryzem a csapását, erre nem tántorodik meg, hanem kétszer szájbavág lendületből (gondolom, kombóban támadott, és az első ütést parryztem le, a következőt már nem tudtam). Hát, ez sem lesz jó...

    Oké, akkor dodge-oljunk! De azt már szamurájjal, mert amúgy is ez a karakter izgatott az első perctől. Katana két kézre fog (pajzsot nem használunk, amúgy is hülyén néz ki a kezében), indulás. Néha bénázás, de odafigyeléssel a mezei ellenfelekkel nincs gond, lehet rajtuk gyakorolni az időben ugrást/gurulást. Dungeon boss: hoppá, lement elsőre! :)) Jó lesz ez! Nem sokkal később lett summon képességem is - ezekkel számos boss easy mód/elsőre sikerül, mert nagyon jól megosztják a figyelmet, míg élnek. (Lehet, jobban járnék hosszú távon, ha summonok nélkül játszanék, mert úgy edződik igazán az ember, de nincs sok időm játékra, és egyelőre élvezem a közel konstans sikerélményt.)
    Most ~14 órám van eddig ebben a szamurájban. Weeping Peninsulán vagyok, Limgrave-ben megcsináltam valószínűleg a nagyját a teendőknek, ha nem is mindent. (Éppen egy éjszaka megjelenő láncos buzogányos field bosst nyomtam le tegnap a WP területen, ami második próbálkozásra meglett, bár már elsőre is csak hajszál híja volt, hogy nem sikerült.) Karakterem most 33-as szintű (még kisgyerek). Én főleg vigorra osztottam eddig a pontokat, hogy egy-két hibázás ne legyen lehetőleg egyben az utolsó is (talán 27 pontom van rajta), 2 pontot kapott az endurance, a többit pedig a dexterity (azt 20-ig toltam fel, de ennek az éjfekete éjszakai lovasnak érdekel a láncos buzogánya, úgyhogy 24-ig megtolom még, ami a min. követelménye).

    A játék tetszik alapvetően, de én úgy érzem, hogy ez a fajta nyílt világ ehhez a stílushoz nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Valószínűleg jobban fogom élvezni a DS-eket, ahol aprólékosan kidolgozott, minden mindennel összefügg pályákon, gondosan elhelyezett ellenfelek között kell végigküzdenie magát az embernek, mint ezt a hatalmas nyílt teret, ahol túl gyakori rendszerességgel (elég ha waypointot találsz hozzá) mindig ugyanott és ugyanúgy élednek újra az ellenfelek. (Igaz, én abszolút cRPG vonalról jövök, bő három évtizedet eltöltve ilyen játékokkal, tehát a szabad kóborlás kevésbé hiányzik, és inkább a "git good" jellegű harcok részt élvezem/ez az újdonság, és ehhez egy kicsit kötöttebb pályás (kvázi metroidvania szinten) megoldást valahogy látatlanban is ideálisabbnak érzek magamnak.

Új hozzászólás Aktív témák