Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • waT

    csendes tag

    válasz Manitou #34083 üzenetére

    Én benne voltam nyakig egy ilyenben. Nem kaptunk fizetést és ezzel szemben rájöttünk hogy át is vert minket az egész vezetőség a projektekkel kapcsolatban-kvázi semmiért dolgoztunk mert nem sikerültek az új szerződések aláírásai… (IT, kkv, ekkor már 3 éve a cégnél). Ügyvédhez fordultam és javaslom neked is, sokmillió apró dolog lehet ami később befolyásolhatja az ügyed, ne sajnáld azt a 20-40k konzultációs díjat.
    Mi fizetési meghagyást küldtünk, viszont a cégből kiszedtek minden pénzt, illetve mint kiderült 5 végrehajtás is folyamatban volt velük szemben. Viszont ez nagyon hosszadalmas folyamat.
    Mi megegyeztünk az ügyvezetővel egy összegben és egy határidőben, amit kb 2.5 hét csúszással ugyan de végül tartani tudott. Így az első fizetés nélküli hónapot követő 3. hónap múlva a hiányzó összeg 80%-át megkaptam. Ha pereskedek talán évek alatt meglehetett volna az egész, de akkor már olyanokat kellett volna bizonyítani, hogy a fizetés meg nem érkeztével, abban az időszakban amíg hitegettek és vártuk, hogy rendeződjön a helyzet, addig volt-e egyezmény arról, hogy milyen munkát folytassunk, refaktoráljunk-e, vagy nem csinálunk semmit értelemszerűen kevesebb bérért. Ilyen nem történt, és nyilván mindannyian sértődöttségtől és dühtől vezerélve teljes havi pénzt kértünk mert vártuk, hogy megoldódik a szituáció és lojálisak maradtunk.

    Remélem jól jössz majd ki belőle. Én sokat tanultam, mert a munkaszerződéseket nem vettem eddig az esetig olyan komolyan. Viszont itt a fizetésemelésem és a bónuszaim egy egyszeri fizetésen felüli pluszként voltak feltüntetve. Tehát volt egy alapbérem amivel felvettek, majd x idő és x emelés elteltével már amit megkaptam az az alapbérem majd háromszorosa volt (alapbér+mozgóbérként), viszont ha bíróságig ment volna az ügy vagy az állam kárpótolt volna csődeljárás keretében akkor csak és kizárólag az alapbért vették volna alapul. Egy életre megtanultam ezt is és azt is hogy egy magyar kkv vezetőjének már a bemutatkozását is meg kell kérdőjelezni (tisztelet a kivételnek).

  • waT

    csendes tag

    Általában csak olvasom a topikot, nagyon érdekes beszélgetések szoktak zajlani, amiből lehet tájékozódni sok területről. Én azonban a legutóbbi bootcampes témához szólnék hozzá a saját sztorimmal. Remélem elfér itt.
    Dolgoztam értékesítőként ill. csoport vezetőként telekomunnikációs cégeknél, de nem éreztem magamének ezért jópár év után váltani szerettem volna, így jött képbe az egyik bootcamp.
    A bootcampek felvételi illetve egyéb folyamataira nem térnék ki arról mindenki tud tájékozódni amennyire szeretne.
    Engem az első pillanattól elvarázsolt maga a hely, a pihenő és étkezők, az amerikai stílusú termek, nagyon jó környezetben lehet készülni, dolgozni, tanulni - ez később egy negatívum is amikor az ember ráébred nem minden első IT munkahely ilyen. A nyilvánvalóan hatalmas megszerezhető tudásra se térnék ki, inkább érzelmi vonalról közelítenék. Itt utalnék vissza egy korábbi hszre, hogy nagyon nem való mindenkinek ez a fajta módszer.
    Nekem az első vizsgám (ezeken a helyeken nem így hívják, de ettől szintén eltekintek) 3. alkalomra sikerült, ahol két mentor ült bent, egyik volt aki vezette a vizsgát a másik pedig azért volt bent, hogy együtt hozhassanak jó döntést hiszen ha 3. alkalommal nem sikerül a vizsga elkőszőnnek tőlem. A vizsga végén összevesztek, de végül szerencsémre a számadást vezető mentor érvelt mellettem így mehettem tovább.. mondanom sem kel milyen érzés volt.
    A következő szobában jól mentek a dolgaim, minden szoba kb 1.5 hónap, itt könnyedén vettem az akadályokat, rengeteget tanultam illetve készültem az otthoni heteken is (1 hét projekt munka-1 hét otthoni készülés), azonban amikor jött az újabb vizsga éreztem, hogy kimerült vagyok, reggel 9-től este 7-8ig minden nap ezzel foglalkoztam, egyik pillanatban otthon pánik rohamom lett, kb fél óra teljesen kiesett. Nagyon nehéz volt hova tennem, valószínűleg a projekt prezentàciók (minden péntek), illetve a következő szobába jutás általi stressz így jött ki rajtam.
    A vizsga sikerült, de akkora volta hajtás hogy nem volt nem teremtettem elég lehetőséget saját magamra, belül már nem voltam jól, meg se éltem a pillanatot, hogy már itt tartok, kb. folyamatosan bennem maradt a drukk-feszkó.
    A következő szobában ezek miatt nagyon nehezen vettem fel a fonalat, olyanokkal dolgoztam akikkel túlzottan jóba lettem, így nagyrészt fun volt a munka, de ők elhaladtak mellettem és a fun miatt becsaptam magam, hogy a bemutatott munka nem feltétlen az én tudásom tükrözi. Ismételtem egy hétpárt, így a 3 vizsga lehetőségből mindjárt 2 lett, az egyik nem lett meg, a 3. on pedig a vezető mentor a mentorok szobacseréjének köszönhetően az lett aki ki akart rúgni az első szobából. Ezen a ponton buktam ki a bootcampről, abból a brigádból hatodikként a 15 ből..
    A sikertelenségemért 100%ban vállalom a felelősséget, csak felhívni szeretném mások figyelmét, hogy mennyire nem minden a fejlesztésről szól egy ilyen helyen, sőt. Elég egy pár hetes mentális blokk, olyan behatás és romba dől az egész, akár több hónap után.
    Van akinek elég 90% és szerencse akár a feladatoknál, de van hogy a 110% sem elég.
    Az iskolának volt pszichológusa, többen jártunk hozzá, de az egész semmit nem ért. Hétismétlésnél ez nem képezte alku tárgyát, hogy esetleg ne veszíts vizsgalehetőséget. Ekkor realizáltam, hogy az egész mennyire egy gépezet, futoszalagon jönnek a diákok, mindegy ha valaki (bármelyik) ponton kipottyan.
    Valószínűleg sokkal többet kellett volna beletennem, hogy sikerüljön 100%ban, megkérdőjelezhetetlenül a feladat, sajnos nem ment. Valahol a második és harmadik szoba között elúsztam, sajnos a rendszer hibája, hogy nincs erőforrása a mentoroknak mindenkire egyénileg annyi időt szánni, hogy kijöjjenek a hiányosságok (akár soft akár hard skillekben), hogy megfelelően átlássák egy heti projekten nyújtott teljesítményt.
    Sokat tanultam belőle, azóta terápiára járok és edzem magam mentálisan folyamatosan, ezt mindenképp a bootcampnek köszönhetem.
    Talpra állni rettentően nehéz volt, hetekig nem tudtam milyen irányba induljak. Végül önfejlesztés, egy másik tanfolyam elvégzése, de azóta tesztelőként dolgozok, bemutatva magamnak, a környezetemnek is, hogy a bootcamp sikertelensége ellenére az IT-ban a helyem.

Új hozzászólás Aktív témák