Új hozzászólás Aktív témák

  • Wombath

    HÁZIGAZDA

    Velence MTB Maraton: családias évadzáró+mini topiktali

    Kifejezetten családias hangulatú verseny lett a Velence MTB maraton, ami nemcsak a résztvevők számában, hanem a szervezésben is látszott. Hogy mennyire így lesz ez, nekem előző este derült ki, amikor jött egy levél a szervezőktől arról, hogy a rajtszámok átvétele és a rajt/cél terület két teljesen eltérő helyszínen van. A kettő között kábé 3,5 km és egy kellemes mászás van, úgyhogy némi megfontolás és 6030D topiktárs (aki a versenyközpontban kiszúrta az autó tetején a biciklit) tanácsára végül úgy döntöttem, hogy a rajtcsomag átvétele után az előbbi helyről az utóbbira állok át. Mint később kiderült, ez nagyon helyes döntés volt, ugyanis a rajt előtt fél órával még szükség volt némi levegőt juttatni a teleszkópba.

    A rajt előtti rögtönzött mini-topiktalálkozó után már csak várni kellett – az elején annyira kevés ember volt a területen, hogy azt hittem, 20 emberből sem fog állni a mezőny, de aztán megérkeztek azok, akik bemelegítés gyanánt lentről tekertek fel. Én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy kényelmesen, hátulról indulhassak, hát, ez nem annyira jött össze, úgyhogy maradtam középtájon. A pálya, főleg az eleje, nagyon nyugis volt, elég sok aszfalt, sőt, tökéletes minőségű bicikliút volt benne, ami nem éppen ideális a 0,6 barra fújt gumikkal, a rajtnál hátrébb álló topikgazdánk is ott előzött meg szépen, nem is láttam többé :). A további részek azonban nagyon kellemesek voltak, csomó laza, süppedős résszel és rövid, kipörgős emelkedővel, ahol nyugodtan ki tudtam használni az extra tapadást. Miután a rövidtáv eleje utolért és lehagyott minket, pár középtávos és rövidtávos részvételével elég jól összeállt egy boly, akikkel együtt tudtam menni, kölcsönösen húzva egymást. Az első körben nem is kellett leszállnom sehol (kivéve egy kidőlt, méretes fát, amin azért nem triáloztam volna át), a technikásabb mászásokon sikerült is pár embert elhagyni ezzel, a köves nagy lejtőn pedig szintén kihasználhattam a fatbike előnyeit, úgyhogy az első kör végére már felzárkóztam egy kicsit tempósabb, 3-4 fős társasághoz, akiket aztán a második körben tudtam követni. Na, őket nem is sikerült rendesen befogni, ráadásul a kidőlt fa utáni technikás mászást is elbénáztam, úgyhogy ott szükség volt némi tolásra. A pulzusra sikerült végig odafigyelni, így nem hajtottam ki magam az első körben, de nem is maradt sok tartalék a második végére. Utána még gyorsan készítettünk egy fotót a résztvevő paripákról:



    Az említett családias hangulat felismerhető volt a pályán is: a frissítők elhelyezése nem volt igazán jó, tempós lejtőre szerintem kicsit balesetveszélyes telepíteni ezeket. Persze 40 km-re hátizsákos vizestasakkal nem kell frissítés, így egyszer sem álltam meg. A pályakijelölés is kicsit lazább volt a kelleténél, egy elágazásnál konkrétan hiányzott is a nyíl, szerencsémre az első körben olyanokkal mentem, akik ismerték a pályát, így nem kellett bizonytalankodni.
    Az eredményhirdetésre már viszonylag kevesen maradtunk, pedig megérte, mert a jutalométel nagyon finomra sikerült, plusz megtapsolhattuk 6030D-t a második helyen :).

Új hozzászólás Aktív témák