Új hozzászólás Aktív témák

  • And

    veterán

    válasz Cika #1312 üzenetére

    ''A kérdést ez az oldal hozta, hogy van-e toroid és hagyományos vasmagoson kívűl más fajtája is, melyiket érdemesebb használni?''
    Először is: mire szeretnéd használni? Erősítőbe kell? Mert léteznek olyan trafók is, amelyeket csak spec. körülmények között használnak: a hálózati frekvencián pl. nem nagyon jön szóba valamilyen ferritmagos (''fazék-'', ill. kisebb keresztmetszetű porvasmagos) vagy légmagos trafó, pedig ilyenek is léteznek. Az 50Hz-en használatos trafó-típusokat magad is említetted. Talán még a hipersil trafók (-> szintén lemezes, de feltekercselt, ''szalagos'' vasmagjuk van, amelyet rendszerint kettévágott felekből állítanak össze) érdemelnek említést. Ha tényleg erősítőbe kell, javaslom még DDL erősítős topikját is tanulmányozásra: Bővebben: link.
    Főbb jellemzők (nagyjából, és szerintem ;)), adott teljesítményre méretezve:
    - lemezelt (E-I) magos: valszeg. a legnehezebb, és a viszonylag legnagyobb veszteséggel (pl. örvényáramú veszteség, szórt mágneses tér) rendelkezik;
    - hipersil-vasmagos: relatív nagy indukció, jobb hatásfok (kisebb réz- és vasveszteség), külön csévére könnyen tekercselhető primer / szekunder tekercsek, kisebb tömeg;
    - toroid: a relatív legkönnyebb, jó hatásfokú, örvényáramú veszteség minimális (a mag elektromosan gyakorlatilag szigetelő), és igen alacsony a szórt mágneses tere.
    Az egyenirányított feszültség szinuszos fesz. (csúcs)egyenirányítása után: Uegyen= Usz(eff) * gyök(2) - U(f), ahol Usz(eff) a szinuszos feszültség effektív értéke (általában erről beszélnek szinuszos fesz. esetén), U(f) pedig az egyenirányító dióda / diódák nyitófeszültsége. Ez igaz mind egy-, mind kétutas (pl. Graetz-hidas) egyenirányításra is, de utóbbi esetben az egyenirányító kimenetén mérhető - az egyenirányított DC-feszültségre szuperponálódó -, terhelésfüggő hullámosság kisebb lesz, ill. a frekvenciája is 100Hz-re duplázódik. Pl. 12V-os váltakozófeszültséget kétutasan egyenirányítva a közel terheletlen, szűrt kimenő egyenfesz. értéke kb. 15,5V körül alakul. A feszültség terhelés hatására csökken. Hogy mennyivel, azt nagyjából az alkalmazott trafó paraméterei (veszteségei) határozzák meg.
    Az ''alapterhelés'' sima soros stabilizátornál, pl. 7805-nél nem szükséges, hacsak a stabilizátor néhány mA-es nagyságrendű alapáramát nem tekintjük annak. Kapcs. üzemű stabilizátornál néha előírhatnak ilyet, hogy a szabályozás megfelelően működjön.
    Mit értesz ideális (minimum) vezetékvastagság (keresztmetszet) alatt? Ha jó hatásfokot - alacsony rézveszteséget - akarsz, inkább a nagyobb keresztmetszetű tekercshuzal alkalmazása javallott, természetesen a várható melegedés / szellőzés figyelembevételével. Vagy ezt a kérdést nem is a trafók vonatkozásában tetted fel?
    Mod: ezt szeretem LukE-ban, hogy feleekkora hozzászólással is képes elmondani a lényeget, ráadásul jól elindít az önálló keresés felé. Ha korábban észreveszem a #1313-at, nem írok ennyit :D..

    [Szerkesztve]

    [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák