Aktív témák

  • neongorack

    senior tag

    elegemvolt, ELEGEMLETT... megbélyegezve érzem magam , eljutottunk odáig, hogy senki nem ismer igazán és mégis belepofázik a dolgaimba.... had tudjam már én. Az álnok kígyók meg hanyagoljanak, és még én éreztem szarul magam, képmutatás felsőfokon.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #518 üzenetére

    ...ha komolyan azt hiszed, hogy hazugság volt, akkor sajnálom, tévúton jársz.

    .:: Ellie Goulding - Hanging On ::.

  • neongorack

    senior tag

    Silence is better of my mouth...

    .:: Asking Alexandria - Believe ::.

  • neongorack

    senior tag

    Az a valód kell ki nem bántott soha rossz szóval, ha látnád tudnád, hogy kell, tudnád hogy fáj, de már késő...

    .:: Facing Jinx - Sleep In Heaven ::.

  • neongorack

    senior tag

    van egy sorozat,tortenesek gondolatok,cselekvesek, karakterek amik megvaltoztatjak az ember erzeseit, belenyulnak hatalmas csodatevo kezukkel az elmebe es kiragadnak dolgokat amikkel isteni modon kezdenek el gyurmazni mind addig amig egy olyan nagy jelentestartalommal biro pontra nem nyomjak bele huvelykujjukat amitol a hideg vegigfut a hatamon. Csodalatos es megis borzalmas, kisse bizarr es ijeszto de megis jellemfornaloan hat. Konnycseppet nyom a szemem sarkaba es beleordit az arcomba fel centirol hogy haho, a vilag osszetett, most kicsit csukd be magad mogott az ajtot es gondolj bele ebbe, eld at ezt. Nezz vegig a karaktereken, lasd a jellemvonasaikat, hidd el hogy letezik a mai vilagba is meg jo, pozitiv... lass tul egy monoton szurke kofalon, higyj benne hogy mas is lehet, jobb, rosszabb, szebb, borzalmasabb, boldogabb, szomorubb. Vedd mar eszre mindennapi kicsinyissegedet, ugyis tudod hogy vegtelenul szeles a latokorod, tudod hogy miert van ez, tudod hogy mit miert teszel, megha nem is mindig latod az osvenyt amelyen ott fogod hagyni labnyomod, de ki volna az aki latna ezt? Tudod te is nagyon jol hogy porszem vagy, csep a tengerben, lenyegeben egy jelentektelen kis apro csillag egy masik galaxis peremen mit globalisan nezve a leghatalmasabb nagyito, tavcso sem lenne eleg ahoz, hogy esztevegyenek. Ugy erzem kelloen realis onismerettel rendelkezem, ismerem a hibaimat, onfejusegemet, olykori makacssagomat, de ha tul latsz ezeken, eszreveszed a pluszt...

    Sok evad alatt megannyi dolgot megtanultam egy fiktiv, hosszan elnyujtott epizodokbol allo egyvelegbol, ami ugyan mokasan hat, de megis hasznomra valik. Olyan erzeseket hoz felszinre bennem amire nincs szo. A hetkoznapi rohano maszlagban mar el is felejti az ember hogy milyen fontos dolgok vannak az eletben, nincs ideje, ereje torodni veluk, mikozben a jovojet egyengeti nap mint nap. Mindenki amikor reggel kinyitja a szemet radobbenhetne es halat adhatna az egnek hogy csak annyi gondja/baja, kicsinyes problemai vannak amilyen vannak. Nem ertekeljuk ellegge amink van, vagy olyan problemank amink nincs, pedig igy is lehetne nezni. Rengeteg felig megfogalmazott kosza gondolat kering meg bennem, ami most nemes egyszeruseggel a sarokba lesz hajitva de nem banom, tudom hogy felszinre fog meg jutni nem egy alkalommal.

  • neongorack

    senior tag

    asztralis kivetules kene hogy elrepulhessek messze innen s meg azon is tul szabadon gondolatok nelkul egy szurke burokbol ami hetkoznapokban folyt darabokra,cincal, daral szet. elfogyok elobb utobb s errol mas nem tud nem latja mi ki nem lett mondva soha, hogy faj a monotonitas fenytelen lete...

  • neongorack

    senior tag

    " hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert olyan eszméletlenül jó amikor abbahagyom "
    :)

  • neongorack

    senior tag

    " És megérte?...jézus atyám. Az életem helyrehozhatatlanná vált, mindig a nyár utolsó napja van és én kinn maradok a hidegben és sehol egy ajtó ahova bemehetnék. Én mondom több keserűség jutott nekem,mint ami jár. A legtöbb ember mellett elmegy az élet mi közbe nagy terveket kovácsolnak. Az életemben annyi darab hasadt le a szívemből, hogy alig maradt amivel tovább élhetnék, de erőltetem a mosolyt, mert tudom, hogy az ambícióim messze meghaladták a képességeimet. Nincsenek már fehér paripák, sem szép hölgyek az ajtóm előtt "

    George Jung (Blow)

  • neongorack

    senior tag

    TúTázöndfortín ! Ez az év a megváltás éve lesz, nyugalomban, békében és boldogságban fog telni, befejezem a levegőben lévő projektjeimet, minden szépen elkészül, úgy ahogy annak lennie kell. Nem lesz nyögvenyeléssel egybekötött kínszenvedés, elérem a kitűzött céljaimat és a boldogság lesz az ami jellemezni fogja az egész évet egy hatalmas nagy zárójelbe foglalva mindent, na meg persze a Szeretet :) nem kell majd nyomorogni, pénzszűkében. Ez lesz és kész... ÁMEN ;)
    Tán, ha így fogom fel és próbálok majd a pozitív irányba törekedni tudatosan akkor minden gördülékenyebben fog majd menni. Csak hinni kell benne és tenni érte, haladni előre szüntelen.

    .:: Rollz - Burn Up (feat Katie's Ambition - Dabin remix) ::.

  • neongorack

    senior tag

    kibaszottul fáj, de mind1 mit írok, mind1 mit érzek, mind1 hogy mi volt és hogy mi lesz...
    Tán túl korán tudtam már, s túl korán adtam oda, nyújtottam kezedbe, talán ez volt a hiba...talán az, hogy túl sokat vártam, talán az, hogy nagy kanállal akartam enni a boldogságot, talán az, hogy rózsaszínű álomvilágban élek, már mind1 is mi volt a baj. Én rontottam el valahol nagyon régen az érzéseimmel, úgyérzem.

    .:: London Elektricity - Billion Dollar Gravy ::.

  • neongorack

    senior tag

    Van, hogy megváltozik körülötted az univerzum, összeomlik aztán kitágul, de oly hirtelen, hogy szinte ép ésszel fel sem tudod dolgozni, hogy mi is történt valójában.
    A zenében leled meg mind azt amire kíváncsi vagy, amire emlékszel, amire emlékezni akarsz, ami kifejezi a lelked minden apró pillanatnyi zörejét, vibrálását. Megfogja a lelked, belemarkol tompán éles karmaival s mint egy mazochista állat, csak hagyod, engeded, hogy sodorjon mindenfelé amerre az emberi fantázia korlátlan birodalma leledzik...
    Csodás dolog, mert mindenre képes, megfest egy képet a fejedben, vagy akár csak újraélhetővé tesz pillanatokat, perceket, másodperceket. Olyan mint egy hatalmas könyvtár, szemezgetsz, válogatsz egy repertoárból, van amiket ismersz, tudod nagyon jól, hogy melyik dallam után melyik fog következni, de nem csupán azért, mert ismered az adott számot, meg is élted azt még valamikor. Lehet az akár egy évtizedre visszanyúló is, vagy csupán a múlt hónapra, de emlékszel.
    Függővé teszi az embert, abszolút, de teljesen megszállottá, mert mikor már nem hogy egy nap, hanem pár óra sem telhet el zene nélkül, akkor bizony el kell gondolkozni, hogy tényleges addiktivításról beszélünk...
    ...ez ilyen, nem kérdez csak megfog és vezet, teszi azt amire hivatott. Gyönyörű, mert ahány zene, ahány ember, mind máshogy hat, a lehetőségek függvénye határtalan.
    Felelevenít mindent, egy édes csókot, egy borús vasárnap délutánt, egy kirándulást, akármit....

    Hol lennék én nélküled?

    .:: Datsik & Kill The Noise - Lightspeed ::.

  • neongorack

    senior tag

    elfogytam....sajnálom.

    .:: Zagar - Karcag Blues ::.

  • neongorack

    senior tag

    Az élet olyan kibaszottul egyszerű, LENNE, ha ezt más is tudná... kölcsönös dolgokon alapszik az ég adta világon minden, minden minden MINDEN.... :W
    Ha egy állatba belerúgnak, megverik, megalázzák, bántják, ha nem adnak neki enni, vagy ha egy fát gyökerestől döntenek ki, egy növényt kihúznak, tépnek a földből, az sem fog már úgy viszonyulni a dolgokhoz...

    Boldogságból boldogságot, szarból szart.... ez az élet rendje.
    Túl egyszerű ahoz, hogy meg lehessen érteni.

    .:: Underoath - Writing on the Walls ::.

  • neongorack

    senior tag

    .:: zéessó (TheShowCrew) - Mit látsz? km. Tkyd & Vanis ::.

  • neongorack

    senior tag

    Egy vagy a sok közül, de valakinek te vagy,
    Valakinek a világon az egyetlen te vagy.
    Valaki számít rád, valaki meghalna érted,
    Valahol a földön biztos, hogy még szép az élet.
    Valakire számíthatsz, tudom, hogy sok a gond,
    De ha a helyes úton jársz a sors segít majd az
    utadon.
    Csak indulj el, a fejedben mindig veled lesz
    valaki,
    Egyszer megtalálod majd azt akiért érdemes
    maradni.
    Valahol majd megállsz, valakinek majd segítesz
    Hidd el akkor érsz igazán sokat mikor veszítesz.
    Valamikor látod majd saját magadat kívülről
    Látod majd, hogy ki szeretett igazán és ki gyűlölt
    Csak légy szabad, a szabadságot el nem vehetik
    Látod majd, ahogy a tested koporsóba temetik.
    Lesz, amikor látod majd az újjá születést,
    Hogy szívet vigyek a zenébe nekem ez a küldetés
    Légy nyugodt! Ne hidd, hogy az idő túl kevés
    Ha nem vállalod fel magad, neked az élet
    büntetés.
    Ne nézz hátra! Csak mosolyogj ha véget ér,
    Sokan túlértékelik azt amennyit egy élet ér.
    Nincsenek már falak, a határ az eddig volt
    Mosolyogj , ha kérem, szeress, minden erről szól!
    Benned van az erő, élj újra, érezd jól!
    Mosolyogj, ha kérem, szeress, minden erről szól!
    Benned van az erő, hogy legyőzhesd önmagadat,
    Csak élj, a lelkeddel szárnyalj, mint a madarak,
    Ha szeretnél a világon te lehetsz a legszabadabb
    Csak szeress, a szereteteddel bontsd le a falakat
    2x
    Ne engedd, hogy mások miatt ne lehessél az aki.
    Ne engedd mások miatt az álmaidat feladni.
    Ne engedd, hogy befolyásoljanak téged bármiben.
    Te úgy vagy értékes, ahogy vagy, nincs még egy
    ilyen.
    Ha más szomorú lenne, te csak mosolyogj,
    Az élettől majd így is, úgyis érkeznek a pofonok
    Mindig lesz aki majd megpróbál keresztbe tenni
    Másoktól majd megtanulod, hogy kell szemétnek
    lenni.
    A világ boldogtalan, te teheted boldoggá,
    A föld vissza ad mindent neked, hogyha hozzá jó
    voltál
    Mindent tegyél meg a családért,
    A sok emberből, aki hallgat remél pár talán ért.
    Ha engem kérdezel, köszönöm megvagyok.
    Azért hallgatsz, mert itthon az én szívem a
    legnagyobb.
    Végre megtaláltam magam, ezek a legszebb napok
    És büszkén hagyom el a földet, majd ha egyszer
    meghalok
    Kívánom neked, hogy találd meg a társad
    Egyszer nyisd ki a szemed, hogy a világot tisztán
    lássad
    A sebeid okozták, ebből épüljön a jellemed
    És higgy benne, hogy a világ sokkal szebb lehet
    Nincsenek már falak, a határ az eddig volt
    Mosolyogj , ha kérem, szeress, minden erről szól!
    Benned van az erő, élj újra, érezd jól!
    Mosolyogj, ha kérem, szeress, minden erről szól!
    Benned van az erő, hogy legyőzhesd önmagadat,
    Csak élj, a lelkeddel szárnyalj, mint a madarak,
    Ha szeretnél a világon te lehetsz a legszabadabb
    Csak szeress, a szereteteddel bontsd le a falakat
    2x
    Amikor legnagyobb a csend, akkor a legkisebb az
    ember,
    Aki legnagyobbat ugrik, azt is elnyeli a tenger.
    Én nem éreztem soha, hogy milyen nyugodtan
    aludni,
    Mert minden egyes őszinte embert láttam már
    hazudni.
    A két kezemmel kapartam az álmot, ami naggyá
    tett
    A hatalom, mi téged elringat, az engem vaddá
    tett.
    Szememben áhítat, az őszinteség varázsa
    Én lettem a rossz időben a jóemberek vallása
    Vállamon keresztet hordok, a neve valóság
    És fénnyel festem az emberek szívébe, hogy van
    jóság
    Lépj be az ajtómon, de töröld le a lábadat
    Azért élek a pincébe, mert levágták a szárnyamat
    Az otthonom egy 14 centis izom a mellemben
    Az állati vágyaim ott élnek emberi szellemben
    Szerelmes vagyok az egész kibaszott világba
    Az Armageddon napján, majd a nevem foglald
    imába
    Mert én adtam az erőt, hogy a fegyver csövét
    fordítsd el
    Ha üvöltenek a kutyák, a legszebb dalom ordítsd el
    Ez hip-hop faszom beat-ekre csak oltatok
    Az utolsó nap jössz rá mind végig halottak
    voltatok
    A nyomomba se értek, mert én nyomtalanul
    távozom
    És mikor mellettem ébredtél, azt a napot átkozom
    Az Isten neked papír amire számokat nyomtattak
    Engem farkasok neveltek, de az életre szoktattak
    Nincsenek már falak, a határ az eddig volt
    Mosolyogj , ha kérem, szeress, minden erről szól!
    Benned van az erő, élj újra, érezd jól!
    Mosolyogj, ha kérem, szeress, minden erről szól!

    .:: Day - Szárnyalj ::.

  • neongorack

    senior tag

    Ha most akkorát tudnék ordítani amekkorát szeretnék, amekkora jönne belőlem, akkor többet nem kéne megszólalnom utána, tán még az ablak is szétfröccsenne... elérkezik, majd az a pillanat is amikor átgyalogolok mindenkin és kurvára nem fog érdekelni. Tudom, kapjam be, nyeljem le, basszam meg, rohadjak el keresztbe és eme hosszú jókívánságok sorozata után azért a középső ujjammal vigyorogva megmutatom, merre van a PLAFON..... :((( :W :W :W :W :W :W :W

    .:: Motionless in White - Abigail ::.

  • neongorack

    senior tag

    ...roar, scream, shout... :(

    .:: Sevendust - Crumbled ::.

  • neongorack

    senior tag

    Elhittem a valóságot, kicsit fogalmazhatunk úgy is, hogy átszelleműltem, próbálom ezt nem csak időszakos jelleggel tenni, de nem oly könnyű, mint sem hittem volna. Elhitetem magammal, hogy ez a valóság, mert miért is ne volna az, megannyi jel utal körülöttem arra, hogy igen is.... sigh

    Megfogom azt a temérdek kérdőjelet és félbetöröm, berakom egy ládába és csak hagyom, had kallódjon messzire, hömpölyögjön sós tengervízen megannyi kilóméterre tőlem. ÉBRESZTŐŐŐŐ!!!!!
    Igen most igyekszem összeszedni magam, felállni, megfeszíteni a mellkasom, vállaimat hátrahúzni és szembenézni azzal, hogy bizony valamit tartogat számomra az a közeli jövő, a végkimenetele billenjen pozitív irányba, hozzon megnyugvást, csendet...álljon el az eső, oszoljanak a felhők, tűnjenek el messzire s ismét folytatódjon az mit életnek hívok, vagy az Életemnek, mert az. Akárhányszor próbáltam sosem sikerült igazán kifejeznem, kifejtenem, tudtára adnom, mennyit is jelent valójában nekem ez az egész, mert persze, vannak jó, nagyon jó, szuper napok, amikor az ember boldog, nem törődik dolgokkal, csak él, s vannak olyanok amiben bizony össze kell szorítani a fogait és azt mondani, oké ez is csak egy nap, ennek is vége lesz és ismét minden szép lesz. Dobálózunk dolgokkal, oda-vissza amik nem éppen esnek jól, mondhatni tőrforgatás, de nem igazán gondoljuk komolyan, az elkeseredettség beszél belőlünk, csupán egy magát sötétségbe borító, előre ugyan meg nem határozható idő intervallummal rendelkező életszakasz, ami lehet pár óra, pár nap, legrosszabb esetben pár hónap...
    ...DE és itt jön a de... mindig kilábalunk belőle, a szél elviszi felhőkkel együtt a vihart, s vele együtt a szomorúságot, a bút, az ingerültséget.
    Vannak dolgok mikről sosem beszéltem, nem is fogok, saját jelen lényemből fakadó rossz tulajdonságok, dolgok mik kialakultak valamikor valamiért, pontos választ nem tudok rá adni, de tudom, hogy vannak és küzdök ellene én is, mint oly sok ember kinek van egy kevés működő önkritikája. Sajnos nem mindig sikerül száz százalékban elnyomnom, vagy visszaszorítanom ezeket az akaratlanul is létrejött gondolatokat és akkor bizony nagy baj van, elkezdem abszolút, de mazohista módon felemészteni az összes lelki s fizikális tartalékaimat is, aminek ugyebár nem éppen lehet pozitív következménye. Több napig tartó étvágytalanság, koncentrációs zavar a javából, állandó gyomorgörcs és csak megy a katt katt katt katt.

    Régóta figyelem az embereket, ismerősöket, próbálok leszűrni reális következtetést a reakciójukból, ki, mit hogyan reagál le, és ilyenkor belegondolok, hogy én egy ilyen helyzetet, hogyan szoktam vagy hogyan reagálnék le. Jellemfejlesztésnek hívják, mert sajnos a mai világban nem kevés jellemtelen ember van, akik csak taposnak keresztül mindenen és mindenkin. Önző makacs módon rohasztják szét társadalmunkat, ezek után kellene csak igazán belegondolni, hogy miért is fordul be teljesen az aki kicsit is "normálisabb", miért esik pofára mind addig míg végül belefáradtan olyan mértéket ölt antiszocialítása, hogy jobb híjján a kommunikáció teljes hiányában elzárkózik embertársaitól. Magába roskad és nem érti az egészet, hogy Ő hogyan lett ilyen és, hogy más miért olyan amilyen. Miért okoz rosszat annak aki tárt karokkal vár rá, miért bántja lelkileg azt az embert aki őt mindennél jobban szereti. Mert a mai világba sajnálatos módon nem egy ilyen példa van, "azt kell szeretni aki totálisan leszarja a fejemet" EZ NEM NORMÁLIS FELFOGÁS, könyörgöm, gondolkodjunk, érezzünk már egy kicsit is és vegyük észre magunk körül a lehetőséget.

    -Teljesen más:
    MI miért bántjuk egymást? Mert sérültek vagyunk, mind2en a magunk kis sajátos módján hiányosak, amik álltalában a régmúltra vezethetők vissza, szerintem egy trauma kifejlődése nagy mértékben rombolja/torzítja a jellemünket, ezeket kellene valamilyen úton módon, időről-időre szépen fokozatosan elhalványítani, aztán végleg gyökerestül eltűntetni. Hogy még csak a létezésük emléke sem maradjon meg. Igen igen, ez mind szép és jó és valószínűleg egy jelentősen boldogabb jövő alapjait építenénk meg ezzel, de sajnos nem olyan hű de egyszerű az, mint ahogy én itt ülve bepötyögöm. Tudom én ezt nagyon jól, de lépéseket kell tennünk, megpróbálni, küzdeni és előbb-utóbb sikerülni fog, legalább is én ezt így látom. ...lehet, hogy túlzottan optimista jelenleg a felfogásom, de másképp nem MEGY. Mert az is igaz, hogy pesszimistának lenni egy ideig olybá tűnhet, hogy kifizetődő dolog. A valóságban ugyanakkor képtelenség hosszú távon egy bizonyos: "Ha felkészülsz a legrosszabbra, akkor nem érhet csalódás" elven élni és működni. Az optimizmus teljes hiánya, kiírtja a vágyakozást, az álmokat, a motivációt s minden olyan dolgot ami kicsit is inspirálóan tud hatni az emberre és, amit ez bekövetkezik csak ül és mered maga elé, várva, hogy történjen valami amire majd jól felkészül negatívan és akkor majd talán kellemesen fog csalódni. Nos ezt én nem nevezném életnek, ez egy vegetálás, felébredsz, mert muszáj, elmész dolgozni, mert muszáj, aztán hazamész és magányosan ülsz és csak telik az idő, se előre se hátra, bár ez inkább erős hátramenetel, vagy inkább zuhanás, egy depresszív eltorzított valóságba, ahol már értékrendek sincsenek.
    És, hogy hová vezet ez az egész? Hát kb a mondókám elejére, hogy hogyan is történik a társadalom és az emberi kapcsolatok abszolút leépítése egy érzéketlen, szürke, ködös, sötét szintre, ahol már-már szinte vetekedhetnének egyes emberek, tárgyak/gépek érzelmi kapacitásával. Ahol már egybeolvad a szerves és szervetlen anyag. Hmm de ismerős ez... Valami C kategóriás alacsony költségvetésű Hollywood-i zombi apokalipszishez tudnám hasonlítani nagyon erős túlzással, ahol a félholt, kómás, testüket vonszoló előretartott kezű rothadó "valamik" felzabálják a még embernek mondható személyeket. Csupán egy dolog érdekli őket, az ösztön, hogy egyenek.

    Viccesen hangzik tudom, de koránt sem az, ez ellen tenni kell valahogy. Mindenkinek magába kellene kicsit néznie és takarítani, szortírozni, valósághű értékrendet felállítani ami közel áll a számomra már definiálhatatlan realitáshoz.

    Ismét elkanyarodtam egy teljesen más irányba, de jól tudom, hogy mindig ez a vége.
    Félrekell tenni minden fajta offenzív dolgot és emberibben viselkedni, hiszem, hogy ez a kulcsa, minden jó dolognak.

    .:: In This Moment - Rise With Me ::.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #497 üzenetére

    ...amikor jobb lett volna fel sem ebredni. Magam ellensegenek lenni megbocsajthatatlan es akaratlanul mazohista.

  • neongorack

    senior tag

    Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy esos szombat hajnal...

    .:: silence ::.

  • neongorack

    senior tag

    Érdekes egy nap ez a mai, érzem magamban az ellentmondást, a küzdeni akarást, mm magam ellen, visszaszorítom megint az összes olyan dolgomat, gondolatomat, érzésemet, ami nem akarom, hogy hatalmába kerítsen, kényszer optimista felfogást eröltetek magamra és pont ezért érzem magam megfojtva, fulladozva. Elgondolkodtató, érdekes, nagyon eltúlozva, talán valami lelki élniakarás az amit magamrarántottam, mint egy leplet, annak érdekében, hogy elérjem a muszájból kitűzött célom. Meghazudtolni önmagam nagyon rövid távon, igazából csak saját magamnak akarok bizonyítani nem másnak.
    Kissé azért kényszer jelleggel, de ez van. Tűnődöm, hogy mit kéne csinálnom, tervek persze vannak, takarítás itthon/garázsban, rajzolás, film nézés, mendemendegélés, zenehallgatás, igazából csak a szokásos dolgok, no meg a másik, hogy szeretnék-e beszélni valamelyik barátomnak nevezhető egyénnel akármiről avagy sem, és nem vagyok benne biztos, hogy most társaságra vágyom. Valahol legbelül azt súgja a józan eszem, hogy menjek, találkozzak, beszélgessek, vagy tökmind1, csak ne itthon üljek, de valamiért mégis csak kérdőjeles számomra ez az egész... Tudom, tudom zagyvaság, de írnom kell, ma eddig ez volt az egyetlen olyan elhatározásom, amit azon nyomban, hogy lehetőségem nyílt rá, elkezdtem megvalósítani és ez abszolút, de pozitív. Hmmm...

    3/4-ed 3, tikk takk tikk takk...telik, múlik, megy az, jó lesz ez :)

    .:: Technicolour & Komatic - Stay (feat. Jayma) ::.

  • neongorack

    senior tag

    Use the eraser and forget everything! Create a new world, a new future and be very happy!!!!!!!

    .:: Soil - Tear It Down ::.

  • neongorack

    senior tag

    Tudom jól, nem kéne írnom, mert nem nem és nem, megvan rá pont az okom, hogy miért ne, de muszáj, mert belefulladok, üvölt a lelkem, zokogok vérzek belülről, rohadok, mint egy kétszínű gyümölcs a fán, mégis mi miatt? Az életem miatt, lehet hogy én vagyok túl egédetlen, túl maximalista, aki már az örülekbe kergetve hajszolja a kiteljesedett gondtalan boldogságot, szinte beteges módon belezavarodva, beleőrülve a saját jelen világába...
    Semmit sem tudni, valahol elvesztem, eltévedtem én is, és nemtudom, hogy mégis HOL A FRANCBA??? kezd egy irreális álomképpé kifejlődni és ehatalmasodni rajtam a vágy, ami szinte képileg megtestesítve önmagát, kínoz belülről, a tökéletességének már már egy szinte édes de ugyanakkor mérgezett darabja ami beszippant teljesen és képtelen vagyok a jelenből építkezni ezáltal, elszigetelődtem a külvilág mint egy 80%tól és próbálom kiszabadítani önmagam, miközbe ugyan úgy érzem, hogy szinte semmihez nincs már kedvem, vagy, ha volna is már azt sem tudom eldönteni.....

    Sosem voltam ennyire elanyátlanodott egy burok szerű állapotba, sötétséggel körülölelve minden egyes apró porcikámat valahol nagyon mélyen...
    Nem találom a kiútat, mindent ugyan olyannak látok már, s mikor próbálnám a hihetetlenül fejlett optimizmusommal átverni, sőt áltatni magam... akkor is csak pusztítom a lelkem meglévő lészének apró rostfoszlányait, elszaladt 22 év s én felébredtem lassan, de nem, "aludni akarok, álmodni, mert akkor valóra válnak majd " - de nem vállnak

    Igen igen igen, én!!! kezdek hitetlenkedni, igen igen igen ÉN! Jézusom... leírva még rémísztőbb, mint gondoltam.

    Hol vagyok? Hol az Életem? Miért és főként HOGY történhetett ez meg... ahh... nemérzem a fájdalmat, vagy csak elnyomom, de ha tényleg ennyire sikerült akkor az vagy nagyon nagy baj, vagy pedig nagyon jól csinálom... És imádom, hogy minden második sorom egy kurvanagykérdőjeles ellentmondás, vitatkozok önmagammal.... szétszakít
    ....de zokognék én, érzem, már ittvan a torkomban, de nem akarja, vagy nem tudja a testem/lelkem!?
    ezafránya kérdőjel mindenhol....

    elbuktam

    .:: Bonobo Dimantling Frank ::.

  • neongorack

    senior tag

    életbenvagyok, lángolok, szétesek, összetörök, megállok, felrobbanok, nem félek, s mégis rettegek, fel többet nem kelek, fáradt vagyok, kétségbe estem, vergődök, dühöngök, csapkodok, szétfolyok, meghalok, jó vagyok, szar vagyok, messze vagyok, még talán én sem tudom, hogy ki a fene vagyok......

    .:: Godsmack - I Stand Alone ::

  • neongorack

    senior tag

    a gyönyörűt és a borzalmasat csak egy hajszál választja el egymástól.... happiness & pain...pfff :(
    sajnálom :W

    .:: Bonobo - Eyesdown Featuring Andreya Triana ::.

  • neongorack

    senior tag

    Két álom megvalósulása, nem döntheti nyomorba a boldogságot, nem zárhatja ki egymást...

    .:: The Kills - Cheap & Cheerful (SebastiAn Remix) ::.

  • neongorack

    senior tag

    érzem hogy élek, és hogy miből? mert kurvára fáj.....

    .:: Bring Me The Horizon - Don't Go ::.

  • neongorack

    senior tag

    ...

    .:: Bring Me The Horizon - Sucide Season ::.

  • neongorack

    senior tag

    Ennél szebb elő szülinapi ajándékot, kérve sem kaphattam volna, néha elfelejtem, hogy a jó dolgokban sincs korlát, azthiszem ennél jobb már nem lehet, de akkor történik valami, ami egészen más és alapjaiban reng bele minden eddig elképzelésem... leírhatatlanul csodálatos volt. Ez egy felsőbb szint, ahol nem csak az érzések, hanem az érzelmek, a jelen a múlt és a jövő is összekapcsolódik, az ember agyán megannyi impulzus villan át egy szempillantás alatt, hogy szinte semmire nem gondol. Köszönöm :)

    Szeretlek, Egyetlenem :K

    .:: Walther Eriksen - Imagination ::.

  • neongorack

    senior tag

    Zalaegerszeg - Szombathely - Kőszeg - Oberpullendorf :B
    Életem legszebb majálisa, jó kis túra volt és a legszebb, hogy azzal lehettem akit mindennél jobban Szeretek, köszönöm :')

    .:: Yogi feat Ayah Marar - Follow You ::.

  • neongorack

    senior tag

    nem elég, hogy éjfélig kellett melóznom, hazaesek fél 1 re úgy hogy 7 kor kelhetek és mehetek dolgozni, DE HOGY EZ A SEMMIREkellő f@szkalap fogadjon hulla részegen, nahh az már sok...ha nem lett volna bennem egy kevés tolerancia mások iránt, összetörtem volna az összes csontját, sosem gondoltam volna, hogy lehetséges valakit ennyire gyűlölni, néha néha tényleg a halálát kívánni egy embernek. megkeserítette az összes olyan ember életét aki számomra fontos, és nem utolsó sorban a sajátomat is. Az emberiség élösködő férge, egy patkány akire egy jó szót se tud magából kicsikarni az az ember aki ismeri úgy ahogy ÉN. Sajnálom, hogy így alakúlt, sajnálom, hogy ezeket kell leírnom róla, de 22 év már önmagában is túl tömény ahoz, hogy tudjam milyen is valójában. Felnőtt ember létére a felelősség teljes hiányával tudnám jellemezni, de ez még semmi a többi jelzőhöz képest... Egy igazi link alak, emelett agresszív és végtelenül ostoba, komolyan mondom én szégyellem magam miatta.... ÉG A POFÁM, HOGY KÖZÖM VAN HOZZÁ. Soha nem akartam ezt leírni sehová, de ezt már képtelen vagyok feldolgozni, ki kell írnom magamból.

    Egyetlen egy szívességet megtehetne azért nekem, HAMÁR LÓFASZT SEM ADOTT 22 KIBEBASZOTT ÉV ALATT... egyetlen egyet! DE AZT ****ÁRA!!! :W :(((

    .:: Bring Me The Horizon - Go to Hell, for Heavens Sake ::.

  • neongorack

    senior tag

    Néha néha bizony kell az a csillogással teli megfáradt inspiráció egy hosszú nap végén, hogy a világra zúdítsa ragyogását vagy akár csak érzéseit gondolatait az ember. Ihlet a már rég megfogalmazódott dolgokra mik kimondatlanul porosodtak már bennem egy ideje, az a könnycsepp a szem sarkába ami csak csüngött, de nem zuhant le.

    Kellett már...hiányoztál s tudom, nem kaptalak még vissza, még nem kaphatlak vissza úgy, de én.... bármi is történik hiszek s egyre jobban hiszek, a múltkori mondatod belém nyílalt, szíven ütött, nem is igazán értettem, hogy miért, de valahol tudom. Bár csak azt tudom mondani, hogy hit nélkül nincs csoda, sosem volt s nem is lesz, a szebb jövőhöz az embernek fel kell adnia az aggodalmait, a pesszimizmusának jelentős részét. Lesz vagy van, de hisz mindig is volt, csak a mérték nem volt egyforma, de én élvezem, érzem, hogy élek és epedezek szüntelen... szárnyalok már majdnem ugyan úgy, mint akkor. Édes szájízzel ébredek minden nap, problémák ugyan vannak, lesznek, de máris mennyivel könnyebb őket elviselni s megoldást találni rájuk :) Kiugranék a bőrömből, kifutnék a világból, a világ végére, peremére.... ordítanék, mert Szeretlek, mert szeretsz, mert mi MI vagyunk :B
    Rám mindig is számíthatsz, akármiben, támogatlak, mint ahogy Te is... Gyönyörű. Annyi mindent tudnék írni és egyszerre és most azonnal rögtön és ez még csak a kezdet :K
    Az igazi feltámadás, az igazi újjászületés, nem érdekel senki más, mert NEM :D Ez a miénk és nem veheti el tőlünk senki, de senki. Foggal körömmel ragaszkodom hozzá, építkezünk egyfolytába és már csak magában ez örömmel tölt el. Mi is lenne velem nélküled? Nem akarnék felébredni....
    ...Örömmel ébredek, mert tudom, hogy vagy nekem, vagyunk egymásnak, egymásért s magunkért.
    :') 3x7

    .:: Emeli Sandé - My Kind of Love ::.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #481 üzenetére

    Rálépve az aranyló útra mely vakítóan csillogó kövekkel van kirakva, annyira mámoros, végre kapok levegőt, végre tudom, hogy tudom, az irány is tökéletes, építem a várat a falból lerombolt téglákból és élvezem :B
    Már csak az idő dolgozik nagyon ellenem, mert sajnos sosincs belőle elég, mindig futás rohanás, ha épp véletlenül mégsem, akkor meg csak szimplán gyorsan telik és mindig akkor mikor vánszorognia kellene, mikor meg nyúlik a másodperc mutató akkor meg rohannia kéne, de ez ilyen, örök harc az idővel, de inkább az idővel, mint mással... pszt, de nem mondom el senkinek :B
    Álomra hajtom fejemet, s tudom, nem soká már aludni sem akarok majd, mert a valóság lesz ismét álomszerű (bár már most is az :B).
    ***x7

    .:: Hősök - Momentán ::.

  • neongorack

    senior tag

    Olyan izgatott vagyok, mint valami kisgyerek karácsony, húsvét vagy akármi más ünnep előtt, csak, hogy én nem a Húsvétra vagyok ennyire " ráindulva " :) Márcsak pár nap és és :) alig várom. Aztán minden(ki) derül :D
    Rózsaszín cukormáz a Lila fellegekben :B Gyorsan folytatom is a kis "előkészületeimet"

    .:: Punanny Massif - Vándország ::.

  • neongorack

    senior tag

    joviheten delutanos muszak, talan meg szuksegem is van ra, hogy vegiggondoljam az eletemet. Minden nap tobb mint nyolc oram lesz filozni, vagy megorulok vagy tenyleg ismet kepes leszek onmagam lenni.

  • neongorack

    senior tag

    :) mostúgy annyira, de annyira.... nyakbaugrás, szétnyöszögetés, körbeérős mosoly
    várom már a holnapot is :P <3

    .:: Sevendust - Seasons ::.

  • neongorack

    senior tag

    Ha kinyitom szemem, s Te nézel vissza tudom, hogy biztonságba vagyok, nincs mitől tartanom, én akarok lenni ismét az egyetlen, úgy mint rég... átölelni mindenféle korlát nélkül, mindenféle szakad nélkül... basszameg de kurvára fáj most ez az egész... még hogy megnyugodtam, még hogy könnyű, még hogy jó nekem a hazugság... akkoris kellesz. kiszakad a szívem a helyéről, szükségem van rád, arra aki voltál... aki talán még ha történik valami akkor ismét lehetsz, aki ismét lehetek én is.
    nemtudom elmagyarázni...
    au au au au....
    prayin'....

    .:: Bring Me The Horizon - Hospital for Souls ::.

  • neongorack

    senior tag

    Lie & Smile

    .:: Parov Stelar - Chambermaid Swing ::.

  • neongorack

    senior tag

    Apróságokból építek egy olyan várat aminek az alapja egy halom törmelék, elhiszem, hogy jó, elhiszem hogy úton vagyok, hogy haladok, hogy történt valami, mosolygok és bíztatom magam egyfolytába, de csak halott köröket futok. Elértem egy pontra, egy tetőpontra még valamikor régen és... azóta lejtő, és ezt valahogy rajtam kívül "mindenki" látja csak én nem. Reggel felkelek elszívom a kis koporsószegemet és elmegyek dolgozni, aztán csak pörgök minnél jobban, hogy menjen az idő, de a gondolataim már rég valahol máshol kóborolnak...
    Értelmetlennek érzem az életem...egy ideje... önző akarok lenni és többet fel nem kelni, minden apró jót mégnagyobb borzalom követ amit boldog körülmények között az ember le se szarna, de így olyan traumaként éli meg ami az egy felfelé meglépett lépcsőfokról minusz 3 emelettel súlytja agyhelyen. Képtelen vagyok írni...a tüdőmmel együtt a lelkem is megtelt már ezzel a ragacsos nyúlós fekete kártánnyal, az hogy melyik fog nyerni? és melyik hamarabb? nemtudom, de jelen pillanatban nincs semmi jókívánságom magam felé.
    ÉÉÉÉÉS mindig utólag jövök rá, hogy a hétköznapi mások felé mutatott szürke mosolyom HAZUG, rengeteg fájdalom, szorongás, stressz, kétségbeesés, bánat, eltitkolt vágy lapul mögötte. Belefojtom magam a saját képmutatásomba, amit magam felé generálok, hogy tudjak létezni. Sok embernek kívántam már, hogy érezze azt amit én, most annó, ezeréve, amit mások íránt érzek, ahogy megélem a csalódást, ahogy folyamatosan nyomkodom a törlés gombot, söpröm be a sok szart a szőnyegem alá, ami majd a teljes idegösszeroppanásomhoz fog vezetni, de 50% ban Farkas vagyok, arra születtem, hogy szenvedjek és eltűrjem, hogy megalázzanak és elviseljem, hogy hosszú időn keresztül jó képet vágjak egy tányér avas műzlihez amit romlott tejjel öntöttek nyakon, hogy rágjam és hümmögjek, hogy milyen kurvára finom....
    Nem mondom, hogy nem érdemlem meg, csak sokkallom :'( nem bírok ennyi műzlit nyelni egyszerre, szünetet akarok.... normális életet akarok, boldogságot, őszinte mosolyt, LEVEGŐT.... hát mondja valaki a szemembe, hogy ez nagy kérés, MONDJA és esküszöm elpusztítom, mert EZ BIZONY, NEM FAIR... tudom sosem volt az. Félreértés ne essék, nem sajnáltatni akarom magam, nem, sőt biza a jó édes * anyámat, de....
    DE.... fáj!

    Érzem, hogy csökken, napról napra, de valamikor talán majdnem egy évtizede indult el az életem azon fázisa, ami 100% volt, és csökken: 90,80,70,60,50,40.... mint valami végső visszaszámlálás. Sokan mondták, hogy túlbonyolítom az életem, hogy egyszerűen csak bele kéne szarnom mindenbe, felhúzni az orrom, pofánbaszni a sorsot egy kamu röhejjel, hátat fordítani ÉS SOHA VISSZA SE NÉZNI. Csak hogy annyira képtelennek érzem magam erre, mert nem vagyok ilyen, próbáltam, sőt nem egyszer játszottam el a gondolattal, hogy egy szó nélkül, összepakolok és elhúzok a bús picsába és mindenki bassza meg magát, de nem megy. Nincs már egy csepp önvédelmi mechanizmusom se. tán sose volt.

    Úgyhogy hivatalosan is felajánlom a kívülről amúgy jól kinéző, amúgy szarra se való életemet, minden érzésemmel, kínommal, baromságommal és fájdalmammal együtt akciós áron: természetesen én fizetek.
    Anyámnak igaza van, mindig csak az agymosásról beszél, ha olyanja van és rájöttem... kell (ene).

    Szánalmas vagyok az a nagy büdös helyzet. Kiírtották és kiírtottam magamból azt a büszkeséget ami sosem volt, de mindig is kellett volna. Haragszom-e a világra? HÁTHOGYAFENÉBE NE, mondjuk magamra jobban, de valahol valakinek el kellett kezdenie, hogy én ilyenné váltam. Én voltam annó az örög vigyori poéngyáros humorzsák minden partyk lelke :( sok embert nevettettem meg a szerencsétlenségemmel, a hülyeségeimmel, sok havert, ismerőst szereztem és most, ha magamra nézek nem látok mást, mint egy örök álomvilágban élő, vágyakozó, ÜRESSÉGET.....

    Amint jó idő lett megfogadtam, hogy nem gyújtok rá többet a szobámban, mert undorító és nem is lehet meleg időben kiszellőztetni, és most tessék, ment egy hétig, ismét köd van, de most valahogy k****ára nem izgat, én alszok ebben a ködben, megérdemlem, úgykell nekem, aki hülye haljon meg és ez rám is ugyan úgy igaz, mint mindenki másra, mert hogy én erre építem az életem. Ez az egyetlen olyan alap irányelvem ami sosem fog változni, hülyéből van rengeteg úgyhogy elleszek ezzel az egy kis mondattal.

    A remény hal meg utoljára? Sokszor vesztettem el a reményt majdnem teljes egészében, de amekkora naiv barom állat vagyok, mindig tudtam egy apró szóba vagy egy betűbe kapaszkodni, akár egy jelbe ami csak számomra volt jel értékű, belemagyaráztam és foggal körömmel kapaszkodtam, csak hogy érezzem hogy van kiút ebből a nyomorból is. Aztán persze vagy lett...vagy nem...
    Nem érzem magam felnőttnek, sosem akarok az lenni, én igenis gyerek vagyok, bár ennyi szomorúsággal, meg fájdalommal? Hááááát.... ez már több mint aggasztó. Folynak a könnyeim és mosolygok, mert ez egy vicc, ez csak egy rossz álom amiből fel akarok ébredni és majd mindjárt mindjárt, de aztán mikor belémvájja a felismerés azt a nagyon hegyes fogakkal szegélyezett fogsorát, akkor bizony a mosolyom inverzbe fordul és elkezd remegni az egész testem. Rettegek, minden nap rettegek, hogy a sok negatívum egyszerre szakad a nyakamba, csak eltitkolom magam elől. Hazugságba kergetem magam, mert így legalább tudok "élni", ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni. A zenébe menekülök, szüntelen, támasz, az örömben öröm a bánatban fájdalom, a kínban gyötrelem, a boldogságban álom, ez nekem a zene, ami sosem fogy el, amit sosem kapcsolok ki. A hangerőszabályzó 10-es skáláját 20-ig csavarnám, csak hogy ne halljan, hogyan omlik össze körülöttem a világ, hogy ne halljam még a gondolataimat se, de ez valójában egy végtelen ördögi kör, néha a zene szedi ki belőlem azokat a gondolatokat amik elől futni akarok.... ha ez mazohizmus akkor bizony én rekordokat döntögetek az önmarcangolás terén. sajnálom.... It's Me!!!!!!!

    A fájdalom haraggá fokózódik, aztán megint csak fájdalommá, egyik percen még csak ülök, nézek bambán és próbálok nem megfulladni, aztan kitörök, mint valami őrült és elkezdek csapkodni, aztán mikor lenyugszom akkor jön a villámok, mennydörgések utáni zápor, ami sosem akar elállni.

    ...Ültem a lépcsőházban, a fejemen csuklya...kialudt minden fény, márcsak a telefonom kijelzője világított eszeveszett fényerővel, szállt a füst és csak olvastam, olvastam, olvastam, olvastam....és összezuhantam. Aztán rohantam be, ZENE ZENE ZENE kell, nikotin és zene... néma csend és hullaszag... Merre tovább?

    Nem akarok aludni, NEM, és valószínűleg nem is tudnék nagyon. " Ha fájni kell fájjon " csak miért ennyire?
    Egyszer úgyis kiölöm magamból azt aki valójában vagyok és ugyan egyedül fogok maradni, de akkor már nem fog fájni többé semmi, legalábbis nagyon remélem, mert a másik megoldásra egyre kevesebb esélyt látok. Jhaaajjj, de úgyis tudom mi lesz.... már előre. Mindig megfogadom, hogy egy darab kő leszek, de sosem jön össze :( ...pedig jajj de boldogok a lelki szegények.

    .:: Stereophonics - Maybe Tomorrow ::.

  • neongorack

    senior tag

    endless desire

    .:: Bring Me The Horizon - Sleepwalking ::.

  • neongorack

    senior tag

    iw2D.... (deleted)

    BMTH - and the snakes start to sing

  • neongorack

    senior tag

    Johetnenek mar szebb napok is, megerdemelne a szogesdrottal korbefont verzo lelkem egy keves kis jot.

  • neongorack

    senior tag

    A Dunnmore East-i sziklákat érzem talpam alatt ágaskodni, nincs más zaj csak ahogy az óceán sós vize nagy erővel csapódik neki a sziklafalnak...s a gondolatok nem feltétlenül helyhez kötöttek, ott sem volt se jobb se rosszabb csak más, nem lehet kijelenteni, hogy ott jobb volna, mégha néha azt is érzem. Talán jobban el tudtam merülni a gondolataimban több ezer km-re innen. Most nem is erről szól ez az egész, teljesen más.

    chaos in my mind

    .:: Camo & Krooked mix ::.

  • neongorack

    senior tag

    Valahogy ramtor a tipikus " csomo lehetoseget kihagytam az eletembol " dolog vagy igazabol nem is tudom, valahol irigykedem teny es valo, akar tevesen akar nem ugy erzem, hogy jobb emberek mint en valaha is lehetnek, sok olyan dolog utan vagyakozom reges reg ota amiert ok velem ellentetben tettek is. Alapvetoen nem eppen erre voltam/vagyok hivatott es tudom hogy a megfelesbol adodik az irigykedesem is. Megis kevesbe erzem ispiralonak hogy kuzdjek erte, jahh es teljesen tisztaban vagyok vele hogy nevetseges az egesz gondolatmenetem, de valahogy nem tud erdekelni, ez az en kis filozofalgatasom...
    Megis valahol vagyom sok mindenre, hogy bovitsem az asztalon levo dolgokat, amiket eddig elertem, mert mas teren, de rengeteg energiat feccoltem bele a szamomra fontos dolgokba. Ahh... 'Kerdojel'
    Ismet mertektelen onanalizis es igazabol ertelme sincs, baromsag hogyasoknak, inkabb magamnak akarok megfelelni es hat nalam nagyobb kritikus...foleg magammal szembe...konyortelen vagyok nincs mese. Mondhatom most ugyan, hogy majd egyszer talan vegre bizonyos pontokon eljutok odaig, elerem azt a celt ami sosem volt az elsok kozott, de mindig belebukok, idohiany inkabb, vagy csak egy jo kifogas. Persze jobb lenne a kozerzetem is..... Befejezetlen marad. Egy olyasvalami ez ami hosszutavon szar es csak utana halalja meg a kinlodast, pont ezert adom fel miutan belekezdek? Hiusag.........

    Van meg bo fel oram elmelkedni, aztan tovabb allok, s elhessegetem az ilyen jellegu mely gondolataim. Nehez kimondani is mert fajo, mert sejtesem van a velemenyekrol. Mindig legjobb akarok lenni, arra torekszem minden teren es biztos a kishitusgem is beleszol, de valamiert rettentoen keptelennel erzem az egeszet. Es igen vegtelenul frusztralnak egyes dolgok, reges reg ota nyomast, valahol legbelul roppant ossze, zabalja fel meg azt a maradek kis onbecsulesemet is ami van??? utalom, nem fogadom el magam, mert van ra okom, rengeteg hibam van, mindenhogyan. En igyekszem azert de sehogy sem egyszeru megvaltozni, talan emberi tulajdonsagokban konnyebb, es tudom, hogy baromsagnak hiszik egyesek, de szerintem az meg mindig konnyebb. Megprobalom inkabb elfelejteni ezt az egeszet.... Belemegett. Azt akarom hogy vegre valaki buszke legyen ram :( vagyakozas-vagyakozas hatan, mi lesz ennek a vege? Kell az a standby gomb.

    .:: Jessie J - Nobody's Perfect (Netsky Remix) ::.

  • neongorack

    senior tag

    "... -Hogy a bánatba jutottunk ide?
    -Nemtudom, de biztos, hogy a te hibád.
    -Az kétségtelen, nagyon úgytűnik, hogy mindennek én vagyok az oka, vulkánkitörések, földrengések, szteroidok, rapp zene, minden az én hibám.
    -Átvertél tudod, átvertél...hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolod, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és, a rossz érzések eltűnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban.
    -Az jó srác volt, a mosolyom...én sem látom már mostanában, hiányzik.
    -Olyan különös, minden megváltozott, egyik nap még te vagy a jövőm másnap pedig... a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
    -Majdnem?
    -Próbálkozunk.
    -Az lehetetlen, én mindig itt fogok ténferegni, mint egy szúnyog, mint egy nagy farkú szúnyog egy álommal.
    -Tudod hogy értettem?!
    -Jahh...Tudom, hogy értetted, fáj is belegondolnom.
    -Készen állsz a hétfőre?
    -Nem akarok a hétfőre gondolni, csak is a mai napra.
    -A mai napnak vége, ma már holnap van és néhány óra múlva felkelünk majd iszunk egy kávét újságot olvasva, nevetünk a vicceiden és megpróbáljuk elfelejtni, hogy jön az a hétfő. Aztán eljön a hétfő és elvisszük Beckát iskolába, én elviszlek a bíróságra, hogy meghallgassanak egy tini megerőszakolásának ügyében, ugyanis ez most az életünk rideg valósága. Nemtudom, hogy jutottunk ide..... de itt vagyunk. "

  • neongorack

    senior tag

    Egy gombbal toroltem a multam s hogy miert? mert barom voltam.

    .:: 3 Doors Down - This Time ::.

  • neongorack

    senior tag

    A gondolataim rabja vagyok, tikk-takk-tikk-takk, néha jó volna kikapcsolni... láncravert kutyának érzem magam a saját testemben, nehéz leírni. megkaptam már nem egyszer, hogy az az én bajom, hogy túl sokat gondolkodok, töprengek dolgokon, bemagyarázom magamnak a hülyeségeket előbb vagy utóbb és még azt sem látom ami a szemem előtt van. Valószínűleg helyzet függvénye is, de tudok húzni egy vastag határvonalat egy időcsíkra amitől kezdve inkább a fejemben élek, mint a külvilágnak, hogy miért és mikor történt mind ez...nahh ez az amiről halvány lila gőzöm sincs, a miértre sem tudok igazán választ adni magamnak.
    Mindig is példaértékű egyéniség szerettem volna lenni, de nem másnak, vagy másoknak, főként saját magamnak és jelenleg a legkevésbé sem érzem magam annak. Bizony elkövettem olyan dolgokat amiktől mindig is legbelül óvtam magam s amik megtörténtét még fontólóra sem vettem soha. Valamikor valahol elszaladt velem a ló, kevésbé voltam józan úgy érzem, de igazából a tisztán látást definiálni önmagunkra kivetítve egy adott időben, pillanatban szinte képtelenség, mindig az utólagos cselekvésekből tudjuk csak leszűrni, hogy az akkori történések időintervallumát vajon mennyi határozta meg a józanságunk. Szemünk mennyire volt ködös és miért, és vajon mikor rádöbbenünk ezekre, akkor teljesen tiszta a tudatunk? nem homályosítja el semmi a gondolkodásunk? Hmm... szerintem lehetetlen. Ördögi kör minek minden félköre egy zsákutca, az önelemzés szerintem elengedhetetlen egy jó vagy jobb úton való elinduláshoz, az ember tapasztal, bölcsebb lesz, magába néz, és bizony pedzegeti a saját határait is legyen az akármilyen dologgal kapcsolatos, szellemi, fizikai.

    A naivitással kombinált erős realitás érzet azonban különös ellentétes párosítás mégis egy balanszot alkot, mely megteremti a határokat, ingadozva s néha át-át lépegetve azokat, de alkot egy egészet, egy olyas fajta mondhatni kiegyensúlyozottságot, mely a totális káosz és a végtelen nyugalom között fel alá járkálva ébren tartja az embert, ugyanakkor kétségek közt is. Kicsit magam ellen is kell beszélnem, mert a naivitásnak mindig erősebbnek kell lennie egy " fél méterrel ", ha ez nincs meg akkor nem látjuk meg a szépet, a jót... tapasztalataim alapján ezt elmondhatom, s önbecsülés nélkül a realitás egy rémálom mely pesszimizmusként tör ki ezáltal már az esélyt is abban a pillanatban magával is temeti, hol ott bőven sikerülhetett is volna a kitűzött cél, ha ez nem megy végbe.

    Az egyszerű dolgokból lesznek a leghosszabb matematikai képletek, amibe belezavarodva a végén, már már majdnem feladva, talán sikerül megfejteni az egyenlőség jel utáni valós eredményt. Ugyan mindent túlbonyolít az ember, de ha sikerül megfogni azt az egy kis apró madzagot ami a kiútat jelenti, már nyert ügyünk van s talán felül is értékeljük, nagyobb jelentőségtartalommal ruházzuk fel az egyszerű dolgokat, ami megtanít értékelni és egyben látni is. Borzalmas és mégis csodás is egyben.....

    .:: Hans Zimmer - Time (We Plants Are Happy Plants Remix) ::.

  • neongorack

    senior tag

    Minden napom egy ujabb felvonas, reggel szinpadra vonulok, alarc fedi valomat, egyszeru halandokent a kulvilagnak csak apro jelekbol adva tanubizonysagot elviselhetetlen fajdalmamrol. Orlodok, egymagam szuntelen, mosolyom csak alca, hinni kulso szemeknek elmondasa alapjan ebben biza nem lehet. En tudom, en erzem csupan, mi minden lappang e mogott az eroltetett arcmimika mogott. Kardom huvelyebol elorantva markolatat a foldnek tamasztottam s gyanutlan dolt bele testem a borotvaeles pengebe... igen, mert ezek tenyek, s igaz elore nezek, de a tanulsagot mar vagy ezerszer levontam. Napom vegehez kozeledve csak huzom hus-ver fizikalis kivetulesem a foldon, varom, hogy osszezaruljon a fuggony elottem, kivetkozhessek maszkombol remelve a megkonnyebbulest ami nem jon, bahh... miert is jonne az? Ostoba halando, hogy is varhatnal oly kivaltsagra mi szamodra jogtalan. Foldre hanyva arc fedomet osszeroskadok, annak tudataban: itt mar senki sem lat. A szindarab vege a veres valosag, szinfalak mogott jatszva le a realitast, lelek tukrom szuk csatornai megtelnek vizzel, s mint az orjongo tenger arasztja el a faradtsagtol megsotetedett godroket alatta, alomba taszit, s meg ontudatom utolso sohaja is csak az az egy szo, mi szamomra magaba foglal megannyi csodas dolgot. Elalszom.

    Bolond az ember, mindig az volt, ostoba teremtes mely sajat gyonyoru vilagat teszi tonkre, sajat s embertarsai boldogsagat donti romba, megfertozve makacssagaval, onfejusegevel mindent mihez valaha hozzanyul. Eldobtam magamtol sajat magam elleni fegyverem mely okozta vesztemet, tisztan latok, latom mind azt mi mellett mindeddig elsetaltam, visszanezve faj... Utamat folytatva, rombolo kezem teremtove lesz, szebb jovot epit mind azzal az energiaval mivel eddig csak pusztitott.

    .:: London Elektricity - Billion Dollar Gravy ::.

  • neongorack

    senior tag

    kétségbeesés talán ami magával rántott ma, izgatottnak érzem magam, mint egy kisgyerek mégis rettegek. Sürgetném a másodperc mutatót, menjen, szálljon, rohanjon, repüljön sebesen, de nem tudom és nem is szabad. Hatalmas nyomást érzek vallaimon s mellkasomon egyaránt... tükörképem árnyékának érzem magam, nem tetszik amit látok, nem tudok megbocsájtani, nem is akarok valószínűleg, s mint szoktam mondani, Én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, ezúttal sincs ez másképp...

    Elöregedett parkettán állunk egy hatalmas teremben, csak mi ketten, egy hajdanán szép emlékeket megélt bálterem, több száz esztendős ház ez, belmagasságának hatalmas kitöltetlenségét megtöri egy többezer darab kristályból álló szemetgyönyörködtető csillár. Erős fénye beragyog mindent, mégis hangulatos, nem irritáló... Székek hada sorakozik a szoba szélén mindenütt, félretolt fa asztalok, gigantikus tér, mégis kicsinek tűnik. A csendet cipők kopogása töri meg, elindultunk egymás felé, a szemkontaktus mélysége meghazudtolja a mélytengerek sötétségét is, nincs szükség szavakra. Egymásba karolunk, tudjuk már mi következik... egy poros fekete bakelit elkezd pörögni, s ahogy hozzáér a tű csak halk recsegésével jelzi, mindjárt, mindjárt... aztán felcsendülnek a dallamok, a távolból szólva, egyre erősebben, s tisztábban, nem hallani már a recsegést... hangtalan kommunikálunk miközbe az első lépést megteszi az elöregedett fa padlón a lakkfekete félcipő. Szabályszerű mégsem merev ez a tánc, a legkevésbé sem sablonra épülő, nem hétköznapi... egyéolvadva forgunk csak a végtelenbe, Mi ketten.

    .:: Caravan Palace - Sydney ::.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #458 üzenetére

    .:: Anna and the Barbies - Álmatlan ::.
    .:: Plan B - Prayin' ::.
    .:: Alex Care - Too Close ::.
    .:: Nickelback feat. Saliva - Hero ::.
    .:: Anya Marina - Move You ::.
    .:: The World Doesnt Know - Tilt ::.
    .:: Rene Lavice - All My Trials ft Ivy Mair ::.

  • neongorack

    senior tag

    Levegőben van egy bejegyzés, fogalmazódik, ez sem egyszerű, kevés volna hozzá egy szó....

    .:: Sub Zero - Protection ::.

  • neongorack

    senior tag

    Hogy a munka elteri a gondolatokat, a figyelmet masra szegezi? Ezuton kozlom nem... sot csak megjobban kattog az agyam, olyan dolgokon amiken nem szabadna, tortenesek talan atelhetetlenne valnak es csak egy bizonyos ha szocska valasztja el a bizonyossagot a rettegestol... a hitet a felelmtol, a remenyt a totalis ketsegbeesestol. Ujragondol az agyam mindent, mi lesz ha, mi lenne ha, mi lett volna ha es ebbe beleorulok, ez a harom feltetelesseget jelolo idegtepo gondolat most eloszor jelentkezik egyszerre ami csak hatvanyozza rettegesem. Sosem feltem meg ennyire.
    Probalok beletemetkezni ebbe az idegorlo szombati meloba de szinte lehetetlen, keptelen vagyok ra....
    El akarok rohanni errol a helyrol, most azonnal rogton, hogy hova? az nem is kerdes.
    Sajnalom...

    .:: Example - Close Enemies (Rollz Remix) ::.

  • neongorack

    senior tag

    " Örök életem végéig "

    .:: Laxx - You Turn Me ::.

  • neongorack

    senior tag

    Te nem mérföldkő vagy, sem életszakasz, sem korszak, sem időpontok halmaza. Nem vagy egy elfeledett gondolat, elmúló érzés, fejben megszűnő létezés. Nem vagy felidézett dühkitörés, sem édes bosszú vagy akár csak egy a sok közül. Nem vagy érdemtelen, se kósza elmúló tavaszi szellő, kidobott játék vagy csak egy story megemlített átélője. Nem!

    Te vagy az uticél, a vágyakozásom szüntelen bálványa, minden ünnepre kért ajándék, a fény az alagút végén. Te vagy valami kezdete, s mégis semminek a vége, örök vagy, azzá váltál, annak születtél, így lett megírva. Te vagy az inspiráció, a halhatatlan remény, örökös motiváció. Te vagy az őszinte tükörkép, az agyba villanó realitás, gyönyörű álmaim állandó főhőse, mibe ha nincs idő akkor is muszáj visszaaludni. Csak még 1 percre, csak had lássam ébredésem első pillanata előtt még egyszer. Te vagy nekem a végtelen nyár, fantáziám szinte megtestesíthetetlen gyümölcse. Te vagy a Boldogság, a végtelen öröm, a jókedv. Te vagy a változatos zene, az állandó cselekvés. A művészetek leglenyűgözőbb gyűjtőhelye, a szépség mintaképe, minden költő múzsája. A sivatag közepén a kifogyhatatlan oázis.

    Ez lennél te nékem, s még sokkal több is ennél, Te vagy az életem, nem hiszek a sorsban, de jó pár dologra emlékszem, mint ha csak tegnap történt volna. Hátborzongató, mégis végtelenül örömteli nap volt, ha létezik csoda akkor az az volt, percenként rázta ki egész testemet a hideg, égnek állt hátamon a szőr, beleborsóztam. Egy ilyen pillanat örökre beleégeti magát az emberbe, akkor megszűnik minden mi addig történt, elfelejtesz mindent mire valaha gondoltál, nem csupán a pillanatnak élsz, de elfogadod addigi életed úgy ahogy volt, bele törődsz mibe bele kellett volna már rég, megbocsájtasz mindenkinek aki valaha is okott adott a haragodra s csak áldod azt a napot. Nem csak megváltoztatja, de alapjaiban írja felül szinte az egész létedet, csak ámulsz, meredsz magad elé mosolyogva és még nem is sejted mi vár rád, de titkon már tudod, eljátszol a gondolattal. Elönt a boldogság...amikor senki és semmi nem ronthatja el a kedved, senki le nem törölheti azt az őszinte mosolyt az arcodról. Keresed a szavakat, de nem leled egyiket sem mi elég is volna ahoz, hogy ezt a leírhatatlan, megfogalmazhatatlan érzést ki is tudd fejezni hiánytalanul.
    Talán pillangó hatás, mikor egy pillangó egyetlen szárny "csapása" valahol messze egy hatalmas viharba teljesedik ki, annak mondanám, én születésem első percétől kezdve ezt generáltam tudatlanul, mint mindannyian. Ez akkor teljesedett ki, általad...

    A park mellett állva még mit sem sejtve, gyanútlanul ittam szavaid, pár órára rá azonban egy új fogalom írodott bele a szívembe, tű hegyes csillogó gyémánttal belevésve - elnyűhetetlen - sosem fog kikopni belőle.
    Csodálatos érzés volt, egy igazi extázis, emlékszem, hogy alig kaptam levegőt és hitetlenkedve kérdések százai, ezrei hasítottak fejembe, szívem egyre hevesebben lüktetett, akkor még nem igazán értettem, de ennek így kellett lennie. Soha nem feledem el. Maradandót alkotott a pillanat varázsa.

    .:: A Perfect Circle - The Noose ::.

  • neongorack

    senior tag

    Lehunyom szemeim, s nem a sötétség fogad, csupán egy arc, csak bámul, rám néz, mosolyog, nevetnek szemei...

    ...zakatol kifulladásig, literszám pumpálja a vért, nem az emberi mechanizmus vezérli ritmusát, nem.
    hol vagyok? ki vagyok? mi maradt? mi lesz? hol vagy? már írni is képtelen vagyok, összemosódik a kép, nem kapok levegőt, sajnálom. aludnom kéne, de nem merek, veled álmodok, felriadok, szíventalál a valóság fanyar ocsmány képe, körforgás... Csipkedem magam s motyogok, nem nem nem, ez csak egy rossz álom, nem nem, ébredj már ÉBREEEEDJ, de semmi sem történik...

    .:: Punnany Massif - ******** ** ********* ::.

  • neongorack

    senior tag

    " örökké nem eshet " ?

    .:: Riddler - Örökké nem Eshet km. Pixa ::.

  • neongorack

    senior tag

    Remalom a valosag s az almaim is, kikapcsolnam az agyam, de aludni is faraszto. Gyotor, nincs hova menekulnom, hogy akar csak egy percre is, de levegohoz jussak. Azon kaptam magam ma hajnalba, hogy mint egy orult kinek csupan egy dolog maradt eletebe, olel egy parnat, karjai kozt, foggal korommel ragaszkodik hozza, kiszoritva belole minden levegot. Mindig az elso dolog ami ebredes utan belem nyilal: O nincs itt, lehet sosem lesz tobbe... Kerlek legy itt :( had olelgesselek teged egy parna helyett, megbolondultam.
    Sotet kulcsra zart szobaban ulok s elmemben sincs mas csak sotetseg, Hianyzol egyetlen Szerelmem, hianyzol, kerget ez az erzes, elkap, lenyel egeszbe s megemeszt. Tegnap mikor meglattalak megallt az ido egy pillanatra, rad neztem es csend lett, kizarodott a kulvilag, nem volt mas ember, se zajok, se semmi mas csak Te. Odasetaltam s szivem szerint nyakadba borultam volna megannyi fajdalommal, temerdek erzelemmel, de tudtam nem lehet. Egymasei lettunk, osszefonodtunk, csak Te es en, nem akarom s ha akarnam se tudnam eldobni magamtol ezt az egeszet, bizonyitani akarok! Egy szintelen vilagban, Te vagy nekem a szin... szinvak vagyok nelkuled.

    Rettentoen hideg van, a fagyos szel hordja bele arcomba a meg el nem fujt havat, nem erdekel, tobbe mar semmi ami nem Te vagy. Megfagyhatok ha nincs ki felmelegitsen mosolyaval, elolvadhatok a 40 fokba ha nincs ki uditoen hasson ram, nelkuled tenyleg minden mind1 :'(

    Lelki szemeimmel latom ahogy alszol meg, aludj csak helyettem is, almodj szepeket, megerdemled s mikor felkelsz jusson eszedbe, hogy nem volt mindig alom, kepes vagyok/kepesek vagyunk ra!!! Tudom!

    Minden nap mast ragad ki fejem a multbol, mas emleket, min atragja magat, aterzem, merlegelem, atelem ujra. Te vagy a boldogsag melytol sajat magam fosztottam meg :'(

  • neongorack

    senior tag

    felek...sajnalom, az oruletbe kergettem magam egy kep egy mondat miatt... fel pillanat volt az egesz es azota tart, meg egy penge amit sajat magamba doftem, felreertem megint? hova tegyem ezt, hanynomkell, mely levegoket veszek s azon kapom magam hogy kezd hangyasodni a kep, a ver kiurul testembol, rohanok egy pohar vizert, nem erzek magamba erot, szemem elott lejatszodik ahogy osszeroskadok eszmeletemet elvesztve, majdnem irtam, nem sokon mult. Nemlehet, onzo dolog volna. Ugyerzem ketteszakad a testem... szetszakitja az erzelem es a fajdalom, a szerelem es a sajat magam elleni gyulolet. Elmenekultem, le kellett ulnom, most minden mas varhat, nem birom visszatartani a zaport, kudok ellene, de maga ala gyur, megsem jon, nemtudom. Egyetlen egy szo nem haggya el a szamat, egy azonban megis szuntelen ismetlodik fejemben, szivemben... a cerna apro darabokra morzsolodik szep lassan, mar csak egy apro szalon csung minden. Nemtudom, mit tegyek... faj hogy ezt mind en tettem veled, konyorognek, aztan erzem ahogy lassan osszeszorul torkom, tudom megfeszul... varok. az elso lehull a foldre aztan koveti a tobbi.... remegek.

    Hinned kell :'(

  • neongorack

    senior tag

    Ne torodj bele, ne mondj le rolam, ismersz, jobban talan mint akarki mas, minden egyes kis hulyesegemmel egyutt. El kellett raknom a gyurumet reggel a taskaba, munkaba nem szoktam magamnal hordani, de el kellett hoznom, a tudat, hogy nalam van biztos helyen probal megnyugtatni. Olyan helyen kell most lennem ahol nem akarok, egy olyan ember nelkul kiert megtennek barmit, hogy visszaszerezzem, nem akarok itt ulni tetlenul, nem latom se hasznat, se ertelmet, mashol volna a helyem. Csinaljunk orultseget, fogjuk meg egymas kezet s haggyuk itt ezt az egesz kocerajt, keszen allok ra ugyerzem, tunjunk el a vilag elol.... Odakat tudnek zengni arrol, hogy mennyire,de mennyire nelkulozhetetlen vagy az eletembol, ahhh... irok, mert irnom kell, nehezen birom, talan sehogy, a remenyek tartanak meg eletbe, egy hajszalnyira a teljes osszeomlastol, minimalis tartas meg maradt bennem. Hihetetlen erzes volt, hogy 3 nap utan csak neked sikerult megnevettetned, bar nem lepodok meg egyaltalan ezen. Kozos utunk soran lelkunk meg valamikor regen osszeforrt, ezt a koteleket nem lehet s nem is szabad szetszedni... elveszettnek erzem magam, hianyod mint a lassu eges teljesen felemeszt. Gondolkodni sem tudok folyton csak rad gondolok, kettonkre, az eddig megtett utra, a hibaimra. Azt a hatalmas kerdojelet nem csak te cipeled valladon, terhe engem is ugyan ugy nyom, mint teged. Nemertem hogy is tehettem ilyet, mikor nem akartam soha, hanynom kell magamtol, de -mert van de- tanulvan ebbol, mikor letertem az altalam valasztott helyes utrol, tanultam, jovateszem, szembe megyek az arral es kuzdok, kaparva a betont, a teglafalat leverve idovel sokkalta szebb jovo var rank, kepes vagyok ra. Most is csak azt tudom mondani, hogy hidd el megeri. Sokkal tobb van bennem ennel, sokkal tobb mint meg az elejen, tudjuk, hogy milyen tenyezok vezettek minket idaig, hogy miert voltak kommunikaciotol megfosztott napok, hogy ez a fekete kis vekony tegla nem baszhatja el az eletemet, mert nem. Eleg volt belole ennyi, sok is, de ennyi kellett ahoz, hogy rajojjek mindenre, hogy tisztan lassak, hogy levetkozzem makacssagom, minden egyes kis hulyesegemmel egyutt. Lass tul az igereteken, lasd bennem a tenni akarast, hogy nem csak ures szavak ezek mik kis fekete betukbol allnak ossze... ez tobb egy igeretnel, ezen torhetetlen pecset van, rafolyatva, ujjlenyomatom igazolja rajta hitelesseget, ahogy lelkem apro rezdulesei is errol tesznek tanubizonysagot. Nem veszithetlek el, nem nem...az nem lehet, nem, igy nem. Az esely az egyetlen lehetosegem arra, hogy eled tarjam az igazat, hogy nem vagyok ugyan olyan, hogy nem lehet egy lapon emliteni masokkal, hogy akit ismersz az vagyok valojaban, akiben hittel, akit Szeretsz legbelul, ne taszits el...kerlek.

    " Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol
    Néha eltörik, mi törhetetlen ha nem vigyázol.
    Ha majd újjá születünk, talán a láng újra felgyúlhat,
    szívünk nem felejti el az egyszer szép volt múltat. "

    A lang nem aludt ki, nem mult el, ez nem a veg, mindig van remeny, es a rozsaszin kodon atlatni nehez, de ezuttal mas, latom s tudom, erzem, hogy nincs vege. Olyan gondolatokba hajszolom bele magam amiert nem kar, sosem volt es nem is lesz, ha onpusztitasnak hivod attol meg igaz marad, de ez mas, nem osszeegyeztetheto a mazohizmussal, ez a nyers hit mi tenyeken alapul, a tudat, hogy ez tobb mint mukodokepesseg, sokkalta tobb. A hatvanyozott csodabeli mesevilag megtestesitoje mind az mi volt s meg patoszibb ami meg var rank. Fogaskerekek szepen muzsikalo mechanikaja mik osszhangban vannak egymassal, egyszerre mozdulnak es igy lesz teljes minden mi szep. Csupan nemi olajzasra van most szukseg, hogy ismet zokkenomentesen haladhassanak tova, idovel tobb fogaskerek tarsasagaban, osszeolvadva egy meg erosebb meg masszivabb, meg torhetetlenebb egysegge.
    Nem csupan megjavitom, de szerkezeteben erositem meg mind azt amit mar reg meg kellett volna tennem. Csak egy csavarhuzot adj kezembe, s nem fogod megbanni, amit cserebe kapsz.* 3x7 *

    .:: Silence ::.

  • neongorack

    senior tag

    Mindig az ebredes a legnehezebb, tul kell esni rajta, beindul a tudat es nincs megallas, porog szuntelen, hianyzik, kell, mindent egyszerre akarok megmutatni neki, bebizonyitani a valosagot, hogy ki vagyok en, mire vagyok erte kepes, mire leszek ezutan. Utelagazashoz erkeztunk ahonnan csak egy aranyszinu macskakoves ut vezet tovabb, a tobbi csupan szurke toredezett foldut. Szivem minden hatalmas dobbanasat erzem, hallom azonosulni a hajnali csendet megtoro falioraval a konyhaban ulve. Indulnom kellene, de nemtudok, elmelyultem az erzeseimben, az erzeseinkben, a szemedben, a megszokott napi rutin mara veres kuzdelemme valt magamban... egyszeru dolgokra erzem magam keptelennek, hasztalannak, szemben azokkal amiket erted, ertunk tennek. Hirtelen a bonyolultbol lett a konnyu s az egyszerubol a nehez. Fojtogat ez az allapot, a tudat, a felelem a hiannyal keveredve, rettegek. Ugyan akkor hiszek, bizok, kuzdok es remelek szuntelen. Kellesz, bar ott ebredhetnek melletted ismet, s minden maskepp volna, megbantam meg azt is, amit lehet hogy meg sem kellett volna, gyulolom magam helyetted is, de hinned kell bennem, hogy az sosem volt hazugsag ami en vagyok, az erzeseim, a tekintetem, az olelesem, a csokom, a szenvedelyem... Csak engedd, hogy megmutassam mire vagyok kepes, mire hivatott nekem ez az elet, veled. Bizton allitom, te vagy az, mindennel biztosabban, Te! Rad vartam mar miota megszulettem, veled kepzeltem el az eletem minden egyes percet, soha egy percig se massal csak veled. :( Kerlek halld meg szavaim mogott az erzeseket, a fajdalmat, hogy faj ami tortent es marcangol hianyod, nem tudok tukorbe nezni, mert sajat magamnak koszonhetem az egeszet, de en romboltam le azt a falat, tudom hogy ismet sikerulne, bizton allitom...

    Szeretlek

  • neongorack

    senior tag

    A clio belső ablakán még látszottak a felrajzolt szívek, bepárásodott, ránéztem és... leírhatatlan volt, bevillant minden kép...minden boldog óra, perc, másodperc, hogy autózgattunk ide oda, a mozizások, a nyaralás, Keszthely, Gyenes, Szigliget, Badacsony, Tihany, mikor megállított minket a rendőr, mikor nem tudtuk hova parkoljunk... menet közbeni közös fényképezések, sztorik, hogy hol töltötted régen a nyarat edzőtáborba...hogy terveztük, hogy elmegyünk kaladparkba, hirtelen minden amit mi ketten éltünk át ebben a szerencsétlen autóban. Nem akarok szabadulni ettől, nem, sem a múlttól, sem a jelentől, se a tervezett közös jövőtől, nem. Kellesz... sosem gondoltam még semmit ennyire...ennyire komolyan, ennyire hosszútávra, ennyire elszántan elhatározva. SEMMIT.... Én romboltam le azt a falat és az én "hibám" miatt próbálod meg felépíteni újra, de ha fel is építed, nemérdekel, lerombolom akárhányszor csak kell... neharagudj kérlek :O

    Te vagy az életem egyetlen mozgatórugója, a friss levegő a tüdőmnek, a vér a testemnek, szívemnek, a víz... minden mi nélkül létezni nem lehet, nem megy nélküled. Szeretlek...

    .:: Epic Chillstep Collection ::.

  • neongorack

    senior tag

    Verejtékes homlokkal tértem magamhoz, nyíltak ki a szemeim egyből ébredés után, lüktett a szívem, hogy majd kiesett, ugrottam ki az ágyból, mint egy rossz rémálom után, az volt ezzel a gond csupán, hogy rémálomból, rémálomba ébredtem. Fel s alá mászkáltam vagy 5 percig és nemtudtam mit csináljak. Ma nem mentem dolgozni, képtelen voltam bemenni... Van egy ötletem, még nemtudom, hogy pontosan hogy lesz, de az elképzelés már megszületett és megcsinálom, küzdök, mert küzdenem kell, ez sosem volt kérdéses. Kérlek, kérlek csak jöjjön össze úgy ahogy kigondoltam. Ahhh... már szavak sem jönnek, nemtudom kibogozni, mind azt amit írnék, de hiszek benne, mert hinnem kell. Megállt az idő pont mikor pörögnie kéne, mi tévő legyek, hogy gyorsítsam fel? Megint ellenem játszik, mint mindig. Sajnálom.

    .:: Sub Zero - Protection ::.

  • neongorack

    senior tag

    Még csak a kurzor villog, de máris gombóc hadakat kell vissza-vissza nyelnem, nehezen állok neki minden egyes sornak, annyi mindent kell írnom, de fulladozom. Percenként figyelem az órát, miközbe száll a koporsószeg füstje, várnám már az 5 órás buszt, de tudom felesleges, mert többet nem jön, nem szállhatok rá fel és nem rohanhatok abban az indokolatlanul nagy tempómban tovább, hogy végre karjaim közt érezhessem, bármit megtennék, hogy ne így legyen. Minden olyat amire eddig azt mondtam, hogy nem, nincs kedvem, majd később stb. akármit. Nyúltam ma már ezerszer a telefonomhoz, megállt az ujjam a hívás gomb vagy az SMS küldés fölött, rácsaptam és azt mondtam magamba, nem, még nem, nemszabad, nemlehet...
    Eddig fáradtan meséltem, hogy rossz volt a napom, szar volt a meló stb. de a mai után úgy érzem, az eddigieknek még csak közük sem volt semmiféle rosszhoz...itthon ülök az üres lakásba és nézek csak magam elé, azt kérdem magamtól, hogy miért? miért kellett ez neked? MIÉRT? Ennél jobban már úgysem tudom pofánütni, megalázni, sárba tiporni, lehordani önmagam. Volt ma egy pillanat mikor rezgett a zsebem, s mint egy őrült ugrottam ki munkáskesztyűimből, koszos kézzel kapkodtam, hogy minél hamarabb megnézhessem, mi történt. Azt hiszem fanatikus vagyok, megőrültem... - ránéztem és láttam, nem az akire számítottam - ehh naiv fasz, mégis mit hittél, mi változna ennyi idő alatt? Reménykedtél? Hát nagyon rosszul tetted, s ilyenkor megannyi kérdéssel bombázom saját magam, vajon gondol rám? Vajon hiányzik neki az a hülye fejem? Meglepne-e ha az imént feltett kérdésekre nem lenne a válasz? nem :( ...

    Megértem, de el nem fogadhatom ezt az állapotot, és igen belegondoltam már abba is, hogy fordított esetben mi történt volna, átéltem, végigéreztem és...és...
    mazohista vagyok? Jövök haza és akárhova nézek csak Ő jár a fejemben, ránézek egy buszmegállóra, egy aluljáróra, egy vasútállomásra, párokra kézenfogva, és még az üres lépcsőházunk falai is csak árulkodó jelek.
    Lehajtott fejjel kullogok be a szobámba, hogy még véletlenül se lássam azt amire, ha ránéznék csak mégjobban összeomlanék, ha még egyáltalán létezik ennél jobban... Tanácstalan vagyok, sok minden kering a fejemben és tenni akarok, most, tegnap, tegnapelőtt, múlt héten az ellen, hogy történjen valami, de nemlehet, még nem. Félek, hogy le fog mondani rólam, ha még nem tette meg... saját magam ellensége vagyok, akkor és most is, olyan szabályok nélküli háború zajlik le bennem, hogy már semmin, de semmin nem lepődnék meg. Mi lesz a végkimenetele? Belegondolni sem merek, pedig reménykedem, hogy miért az talány. Önvédelmi mechanizmus? Apró ízekre cincáltam már szét magam, ugyan, milyen védelem volna most ide elég? Talán nem is kell, sőt...minek is kéne védelem, ha abszolút megérdemlem. Borzalmas, hogy tisztában vagyok mindennel :( Gondolkodtam, elképzeltem azt a bizonyos pillanatot, ahonnan már nincs visszaút, ami végleges, ami vissza már nem fordítható.....haggyuk.

    Mi lenne a helyes? Mi lenne a jó, amivel jutnék valamire? Halványfogalmam sincs, ezernyi lehetőséget latolgattam már, felhívom! á inkább nem, talán majd holnap! áhh inkább nem, küldök neki virágot! áhh nem! odamegyek és a nyakába ugrok és a bocsánatáért esedezem, hogy adjon még egy utolsó esélyt! Áhh még nem.... nemtudom. Egy bölcs ismerősöm azt mondta: " Mindent meg lehet bocsájtani, ha a szerelem erősebb " Az ilyen mondatok után kissé hitegetve érzem magam és mégis sikerül fél percre elhinnem, hogy sikerülhet. Ma végigfutott bennem: " És és és akkor most többet nem lesz G-bó? se Nyaralás? Se Keszthely? se eltervezett túrautak a nyári napfényben? összebújós filmnézős vasárnapok? nyakbaugrós találkozások egy hosszú hét után? forrócsokizgatások meg hóember építés télen? sorozat? Odi? Mexx? séták tavasszal? Győri utak? eldugott kis pataknál romantikázások? és még sorolhatnám, és egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy elhiggyem, hogy feldolgozzam, hogy ebbe kelljen beletörődnöm és hogy ennek így legyen vége... nem megy, megpróbáltam, de nem. Annyi mindent terveztem, leírni egy élet is kevés volna rá és most a semmibe vész? NEM NEM NEM NEM :O ...Nyu

    Ha létezik őszinte megbánás, akkor én tudom, most már teljesen tisztába vagyok velejéig eme szó jelentéstartalmával, azonosultam vele és...belémvésődött örökre. Könyörülj élet, kérlek szánj meg, nem dúsgazdag akarok lenni, nem kell nekem kastély, drága öltönyök, vagy sportautó, se hírnév, csak egy dolgot kérek. Ami mindennél sokkalta fontosabb...

    " 5 perc múlva bocsánatot kérek "

    .:: KG - Life ::.

  • neongorack

    senior tag

    Azt mondjak, hogy eleted utolso, vagy halalod elso pillanataban, lepereg elotted az egesz eleted, egyszer. Ez is valami hasonlo lehet csak itt 5 percenkent porog le a szemem elott az elmult 2 ev. Minden egyes apro tortenesenel belerazkodik az egesz tudom, szivem, testem, ver a viz es kozben fazok, onkivuleti allapotba kerulok, mintha a szemem keptelen volna ertelmezni a beerkezett jeleket, szinte megvakulok es csak azt latom, ami szep volt, ami jo volt, ami Te voltal nekem. Ostorozom onmagam szuntelen, es csupan elhidegulten, hitetlenkedve kattog az agyam, miert csinaltam ezt? Hogy a francba tudtam ekkorat hibazni, de sajat hazugsagaim vermebe zuhantam bele, ahol meg csak halvanyan sem pislakol feny, olyan mint egy mese vege: " s a gonosz elnyerte melto bunteteset " csak a gonosz nem stimmel... vagyis. Nem akarok s nem akartam azza valni, mitol orokosen is tartottam, amitol mindig is elhatarolodtam. Nem az nem lehet. Naiv gondolat, de talan meg van remeny, ha csak egy kicsi is, en kapaszkodok bele a vegsokig. Most se adom fel, mint ahogy akkor sem. Ennek nem lehet igy vege, es ebben hiszek, bar a tudatom cafol szuntelen es megprobalja feldolgoztatni velem a keptelent, de az erzeseim sokkalta erosebbek annal, mint hogy beletorodjek az agyam altal generalt bezart ajto mogotti eldobott kulcs hitebe. Dolgozni probalok, figyelni a munkamra, de nem akar osszejonni, pont ez az a prioritas amirol nemreg irtam, hogy a latszatnak hinni nem szabad, a fontossagi sorrend attol meg nem fog megvaltozni. soha

  • neongorack

    senior tag

    Ébredés, a valóságra, hogy nincs többé... remeg egész testem, nem jönnek szavak. Könnyekkel befejezni egy napot és egy másikat ekezdeni szintén könnyekkel, elvesztem, mert elvesztettem. Ha csak egy kívánságom lehetne, csak egy... visszacsinálnék mindent :( könyörgöm, fohászkodom, imádkozom....én ezt nem bírom.
    Máshol nem szólhatok hozzád egy szót se, nem írhatok rád, ha máshol nem legalább itt... Szeretlek.
    Bár jól tudom itt se kéne, számodra megszüntem létezni, megértem, de számomra te sosem fogsz.
    Nélküled csak rongybábu vagyok egy széles autópálya felezővonalán amin száguldó autók sokasága hajt át...
    ...egy darabka plüss valami amit valaki ott felejtett, mert gyárilag selejtes volt.
    Utálom magam...amit veled tettem és amivé ezáltal lettem.
    Nem látom értelmét ennek így.

    Bár ne kellett volna felébrednem.

    .:: VA - The Journey Mix ::.

  • neongorack

    senior tag

    Nagyon nagy bölcseletek helyett ismét itt a nyers valóság. Talán végérvényesen is tönkrevágtam az életemben a legkedvesebb, valah volt legjobb dolgot, lelkileg meggyötörtem azt az embert akit sosem akartam, de mégis megtettem, kitéptem saját szívemből egy darabot, az összefoltozott szívemből, talán az egészet, földhöz vágtam, semmibe vettem mindent és az eredmény, két amúgyis megnyomorodott ember akik már egymás társaságával sem boldogíthatják egymást. És mindezt miattam....
    Véget akarok vetni ennek, úgy tényleg isten igazából még egyszer utoljára önző akarok lenni, kialudt a fény...az egyetlen fény ami. Ami inspirált éltetett és embert faragott belőlem a kis sajátos módján, ami önkontrollra, türelemre és végtelen megértésre tanított. Ismét le kellett köpnöm azt a bizonyos tükröt, de ezúttal más volt...egy ismeretlen ember nézett vissza rám. Nem tudom elfogadni ezt a tényt, nem nem nem nem nem nem és NEM.... nem megy, hiába próbálom eléképzelni nélküle, de képtelen vagyok, nem akarok, nemtudom és sikeresen meggyűlöltettem magam minden olyan emberrel aki számára és számomra is fontos volt és fontos is. Írni akarok neki, felhívni, térden állva könyörögni, de nincs mentségem, csak egy falatnyi reményem, rettentő félelemmel tarkítva, oly' sok dolgot elterveztem, oly' sok mindent elértem, felépítettem és " duplán romboltam le" MINDENT ami fontos.

    Leírnám kézzel tízezerszer hogy sajnálom, hogy ne haragudj, hogy bocsáss meg, hogy ne utálj, mert akit valójában ismersz az vagyok én, nem az a patkány... nem az. Remélem legbelül valahol nagyon mélyen elzárva még tudod, mi mindenre vagyok, voltam képes azért akit Szeretek, ordít a lelkem, pff...lelkem? :( nálad van mindenem, mi tudna egyáltalán ordítani, csak a fájdalom maradt mind abból aki voltam.
    Nemtudok semmit, hogy mi tévő legyek, mert a maradék véres hús foszlány ami maradt bordáim rideg csontos börtönében, az azt súgja, kiabálja, küzdjek, nem adhatom fel, vissza kell csinálnom az összes hibámat amit vétettem, mindet egytől egyig, de az eszem egy része azt súgja halkan, hogy ne csináljak őrültséget, mindenről le tudnék most mondani, cigi, KV, autó, akármi, minden olyan dolog ami vagy egyfajta rossz szokás vagy egy kedves hobbi, feladnám az egész "életem", hogy ismét élhessek, és ezek nem csupán üres szavak, képes vagyok rá. Nincs már hited, tudom és hiteltelennek érzed minden szavam, teljesen jogosan, de hidd el, nem a kapcsolatunk volt a hazugság, vagy amit neked mondtam. :(
    Sokmindenbe beletörődtem életem során, de ebbe nem vagyok hajlandó, NEM, mert én hibáztam, ÉN és akárhogy is, de jóváteszem és megmutatom én akkoris MÁS vagyok... ha a fene fenét eszik akkoris.
    Mert ez így nem élet...

    .:: Chillstep Dreams Vol.2 ::.

  • neongorack

    senior tag

    Nelkuled nem megy sajnalom, nem es megerdemlem hogy szenvedjek tudom jol, igenis megerdemlem,de oszinte leszek, nem megy, a tudat hogy tonkretettem mindent es azt az embert akit... akit....akinek se fajdalmat se csalodast nem akartam okozni soha es megis.megtettem, es megis... es ha vissza tudnam csinalni... de ezek csak kozhelyes semmit mondo mondatok mik mogott oriasi fajdalom lapul es az onzoseg, hogy nem csak magamat tettem tonkre, de.... de...

    nem akarok semmi mast, megtalaltam ezuttal tenyleg es magamnak koszonhetem vesztem.

  • neongorack

    senior tag

    Megprobalom elhinni, es talan ugy is van, mert ha nem altatom magam legalabb par orara akkor belefulladok a tudatlansagba :'(

  • neongorack

    senior tag

    Mindig vannak az életben olyan dolgok, melyek prioritását semmi, de semmi nem írhatja felül.
    Fontosságuk, első és ez nem fog változni sohasem.

    .:: Drumsound & Bassline Smith - Through The Night (feat. Tom Cane) ::.

  • neongorack

    senior tag

    ...ha a zene szól, nincs szükség szavakra.

    .:: Stone Sour - Through Glass ::.
    .:: Compact Disco - Going to Forget ::.
    .:: Drifter - Deeper Love ::.
    .:: Akkezdet Phiai - Sprint ::.
    .:: La Coka Nostra - The Stain ::.
    .:: Five Finger Death Punch - Coming Down ::.
    .:: BT - The Light of Things ::.
    .:: Basement Jaxx - Take me Back to your House ::.
    .:: Bring Me The Horizon - Suicide Season ::.

  • neongorack

    senior tag

    a megfelelés a legnagyobb baromság ami valaha is megfogalmazódott az ember fejében. Az életet élvezni kellene, nem pedig vegetálni, meg beledögleni, nap, mint nap baromságokon kattogni és mások véleményére adni. Nem látom a kiutat, ebből a nyomorból, nyomorultnak érzem magam, de úgy tényleg isten igazából.
    Vérzik a lelkem, és minden egyes kifolyt cseppel egy darab kővé válik :\
    Hogy történhetett ez, hogy csúsztam le ennyire? Ki ezért a felelős, én volnék az?
    Minden lehetséges....

    pain.

    .:: Band of Skulls - You're Not Pretty But You Got it Going On ::.

  • neongorack

    senior tag

    C:/LocalBrain/system/memories/sub_folders

    Delete! miss button...srry.
    command failure!?

    .:: Compact Disco - Going to Forget ::.

  • neongorack

    senior tag

    Az igazsággal való szembesítésnél semmi sem fáj jobban, pláne, ha magadra ismersz.
    alapjaiban dőlt össze egy világ és túlzásnak hangzik, de én tudom...

    .:: Massive Attack - Teardrop ::.

  • neongorack

    senior tag

    Royal...!!! Raffaello Winter!

    .:: Beatman & Ludmilla - Breakout Breeze Summer Edition (2011) ::.

  • neongorack

    senior tag

    csak az igazan gondtalan emberek engedhetik meg maguknak azt a luxust hogy jelentektelen faszsagokkal idegesitsek sajat magukat. Keep it smile (:

  • neongorack

    senior tag

    "...Valahol egy messzi messzi galaxisban biza' elvesztettem önmagam."

    Utálom ezt az érzést és igen és igen igen igen, mondtam már írtam már párszor, de egy gyötrelmesen sz@r nap után megfáradva ilyen retro zenéket hallgatva, rámtör ez a régen minden más volt szindróma, annyira tudom, hogy azt már sosem kapom vissza, annyira gondtalan volt minden, minimális felelősség és annál több jókedv volt, ilyen, hogy stressz?? áhh ugyan, a szó jelentése sem volt még bent a fogalomtáramban :) Jó oké akkor is voltak kevésbé jó, meg kifejezetten balul sikerült napok, de valami jó mindig akadt, ami azért egy-egy mosolyt azért kifacsart az emberből. Pörgősebb volt minden, nem csak ez a szürke fos vett körül ami mostanába, meló meló meló meló meló, és a vicc, hogy fizetésem sem volt, sőt...nagyon semmi és mégis szivárvány illatú ezermegegyszínbenpompázottminden. Vagy nem? :D
    Ez a gondolatmenet már akkor zsákutca volt mikor nekiálltam, mikor megfogant az agyamban, jaj de nemszeretem az ilyen estéket. Jahh és ugye mint minden hülyegyerek úgy én sem hittem el anyáméknak azt a tipikus "addig örülj amíg nem kell dolgoznod" szöveget amivel minden iskolást tömnek vagy tömtek taknyos korukban, hát basszameg ennél nagyobb igazság nem igen létezik és SENKI nem hiszi el amíg nem kell güriznie...Jaj a felnőtteknek milyen jó, nem kell tanulniuk, meg ott rohadniuk a suliban, meg nem b@szogatják őket a tanárok, dejó....aha, nagyon "mesés" xD áhh...végigkimerültség, lassan nyomok egy standby-t az elmémnek, mert megint rossz irányba küld.

    .:: Bizzy Bone feat 2 Pac - When thugz Cry ::.

  • neongorack

    senior tag

    Kell az elmémnek egy álom világ, ahol nem találsz rám és nem ejtek hibát
    Ahol a tudat feldolgozza a valós talányt, itt átléphetek minden képzelt határt
    A kérdést kutatva rá a választ nem lelem, a mátrixban ragadt az én másik felem
    Habzó szájjal félrészegen rohanna végtelen, átrántanám őt is, ó jaj,de nem merem.
    Elvesztem az eszem, mégha soha nem is volt, kérdések hadában válasszal rúgtam gólt.
    Megléptem a léphetetlent, mi lesz ez után? a nyíl vissza mutat, megfordulni rég kár.
    Zuhanok még mélyebbre, elhagyva a fényeket, uralja a sötétség a mozdulatlan testemet.
    A retinám széthasadva lebontja a falat, a lelkem mélyén megtaláltam végre a talajt.

    .:: Tkyd - Intro ::.

  • neongorack

    senior tag

    .:: We Are The Ocean - The Road (Run for Miles) ::.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #429 üzenetére

    Inkább kezdeném a soraimat 3 kósza elveszett ponttal, mint sem karakterek tömkelegével. Vannak azok a nagyobb időintervallumot átölelő káosz gondolatok, érzések amikbe nem szabad bekerülni, mert akkor vége mindennek, gondolkozni sem szabad, mert az is csak fáj, már amennyire még tud fájni akármi is. Egyre jobban kezdek hasonlítani egy darab sziklára a tengerpart szélén ami homokba fúródva tűri az őt csapkodó sósvizet és a szélsőségesnél szélsőségesebb időjárási körülményeket. Önfejűen próbálok tudomást sem szerezni arról, hogy egy hatalmas szakadék szélén állok szinte már csak fél lábbal....
    Halványfogalmam sincs arról, hogy mit kéne tennem, de valahogy védekezőleg mindig arra jutok, hogy semmit...tettem én már eleget hasztalan, belefáradtam. Most már késő is volna kapálózni, ilyenkor talán jobb, ha csendbemaradok és elvegetálgatok passzívan, míg történik valami. Nagyon remélem, hogy valami jó lesz az, a sok kapott negatív jelző ellenére is úgy érzem, hogy megérdemelnék egy kevés jót az életembe.
    Tudom nagyon jól, hogy egyhelyben ülve a sült galambra várni nem éppen értelmes tevékenység ha valaki el szeretne érni valamit, de egész eddig küzdöttem, itt a pihenés ideje......

    folytatnám még, de káosszá gubancolódott az összes eddig értelmesnek hitt gondolat vagy érzés.

    .:: La Coka Nostra - The Stain ::.

  • neongorack

    senior tag

    Akit boldogsággal vagy elégedettséggel tölt el az, ha revansot vehet egy embertársa véletlen hibája miatt, hát az bizony remek személy, le a kalappal, mert ha tűz van akkor locsoljuk még olajjal, nehogy kialudjon már az a szerencsétlen... végülis, jó taktika a társaság ellen. NiceJob........

    Az örömre és mosolyra szánt szabadnapok száma ismét megrövidült egyel.
    goodnight.

    .:: Netsky - Lost (Beatsmith Remix VIP) ::.

  • neongorack

    senior tag

    Néha elfelejteném még azt is amit még nem is tudok. Az egyszerűséget a túlbonyolítás teszi elérhetetlenné...

    .:: Nero - Won't You (Be There) (Original Mix) ::.

  • neongorack

    senior tag

    " Let's play a game of Russian roulette
    I'll load the gun, you place the bets
    Tell me who will make it out alive
    Let's play a game of Russian roulette
    I'll load the gun, you place the bets
    Tell me who will make it out alive

    Over and over and over again
    We play the same old game
    Cards kept close to our chest, that's where your secrets kept
    So wear your poker face, hands to the fool, hands to the thief
    And you can't see

    My alligator blood is starting to show
    I know that you know that, I know that you know
    Can't call a bluff with a dead mans hand
    My alligator blood is starting to show
    I know that you know that, I know that you know
    Can't call a bluff with a dead mans hand

    Cut me up and wear my skin
    Show me how to live
    Tear me down, clean me up
    NOW SPILL MY FUCKING GUTS!
    Just help me find a way
    Just help me find a way
    Just help me find a way
    Just help me find a way
    My alligator blood is starting to show
    I know that you know that, I know that you know
    Can't call a bluff with a dead mans hand
    My alligator blood is starting to show
    I know that you know that, I know that you know
    Can't call a bluff with a dead mans hand

    Put a gun to my head and, paint the walls with my brains
    Put a gun to my head and, paint the walls
    Put a gun to my head and, paint the walls with my brains
    Put a gun to my head and, paint the walls

    Now you know
    Now you know
    Now you know

    Now you know you can go, you can give up trying
    Should of just called it quits
    Should of just called it quits
    Leave before it's too late
    Now you know you can go, you can give up trying
    Should of just called it quits
    Should of just called it quits
    Leave before it's too late

    Let's play a game of Russian roulette
    I'll load the gun, you place the bet
    Tell me who will make it out alive
    Let's play a game of Russian roulette
    I'll load the gun, you place the bet
    Tell me who will make it out alive

    Yeah!

    (So put a gun to my head and paint the walls with my fucking brain)

    Put a gun to my head and paint the walls with my brains
    Put a gun to my head and paint the fucking walls "

    .:: Bring Me The Horizon - Alligator Blood ::.

  • neongorack

    senior tag

    mylifeisanendlessWar

    .:: Blessthefall - To Hell & Back ::.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #421 üzenetére

    Volt az a maszk mar osszetorve,megragasztva, verben tocsogva, kivagott szemgodreinel. Megcsalt bizony a latszat, nemlatni mar mast, magamnak sem artana egy oszinte vallomas. Hova? merre? miert? mi tortenik? mar a tukor is hazug.... mit tegyek? pixelgorbuletek hada alatt egy szem pont citerazik idegrendszerem egyre vekonyabb hurjain. kuplung nelkuli elme fogaskerek recsegtetes, elfogyott a gordulekenyseg. Tanacstalan pillanatok egyike....

    .:: Akkezdet Phiai - Zenebuddhizmus ::.

  • neongorack

    senior tag

    Nem török meg, vicsorogva nézek szembe minden akadállyal, mint egy farkas, mégis próbálok nyugodt maradni és meggondoltan cselekedni, van, hogy sok és elrejtőzök valahová, egy mély sötét zugba, próbálok újra talpra állni, ismét lélegezni és folytatni mindent, meglelni az apró örömöket és hálát adni, hogy ezt is megélhettem, sok szép dolog van az életben csupán a nagy rohanás az ami miatt elsiklunk fölöttük. Türelem és önkontroll, mert eljön az is mit már régen várunk, csak eröltetni nem szabad. Kivárom én, nem lóverseny.

    Rég rájöttem már, hogy sosem szabad elbíznom magam, SOHA, mert csak rosszhoz vezet, buktatók mindig vannak, kérdés, hogy egy esésből, vagy botlásból, milyen hamar tudsz ismét talpra állni.
    52!

    .:: Red - Lost ::.

  • neongorack

    senior tag

    Részemről nem változott semmi, csupán erősebb lett minden, vágyom rá.
    rengeteg, megannyi, számtalan gondolat kopogtatja elmém belső falát, érzelmek hada akarna kitörni belőllem, önkontroll, nemtudom. árnynak érzem csak magam egy keddi hajnalon. You find the key...long since !

    .:: Incubus - The Warmth ::.

  • neongorack

    senior tag

    ...Csupán egy gyáva ember adja fel az álmait, angyal vagyok még ha a sors le is tépte szárnyaim...

    [megfogalmazódott egy morzsányi sor]

    sajnálom.

    .:: Hősök - Szeretném ::.

  • neongorack

    senior tag

    hazafelé tipegve megcsapta az orrom az a tipikus nyár illat, az a pezsgés, mikor mindenki örül, boldog és élvezi az életet, az a sürgés forgás amiben én csak egy szürke foltnak érzem magam jelen pillanatban és az augusztus végéhez közeledve, még inkább csak azon kapom magam, hogy lassan véget ér az egyetlen időszak amit én imádok, amire egész ősszel, télen készülök, hogy majd egetrengetően fenomenális lesz. A téli sötét után végre ismét teleszívhatom magam D vitaminnal, feltöltődhetek és örülhetek a szabadságnak, csakhogy az idő múlásával így utólag kell rájönnöm, hogy egyre kevésbé olyanok ezek a nyarak, mint rég..... Meló, meló hátán és ha volna egy kis szabadidőm az sem épp úgy telik ahogy azt én szeretném. Gombócot érzek a torkomban, nem jó ez így...én ismét azt a régmúlt érzést akarom, ami akkor pont úgy tett boldoggá, ahogy én arra vágytam.
    Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy elmúlt, hogy vége, nem, az nem lehet, kell még lennie valahol egy apró kis fonaldarabnak amibe kapaszkodhatok, ami ismét reményt ad arra, hogy minden jó legyen, nem akarok könnyeket, nem akarom ezt a jelenlegi érzést, mert ez bizony a lassú és fájdalmas lelki leépülés kezdete, az első megtett méter egy nagyon rázós és keserű úton, ahonnan nehéz visszafordulni. Támasz kell, olyan gyengének érzem magam néha és egyre kevesebb problémámról beszélek, szinte semmiről senkinek. Mikor lettem én ilyen? Ki vagy mi tett ilyenné? Önmagam akarok lenni újra, az a vigyorgós hülyegyerek aki voltam :( aki nem kesergett, mert nem volt miért.
    Néha már írni sem merek, mert félek...szánalmas vagyok. Hol van az aki ennyire megnyomorított engem? Sőt, nem is érdekel, hogy hol van, de miért tette? MIÉRT? Talán többen voltak, az idő elmúló árnyai.... tudom is én. Olyan gondolatok kavarognak a fejemben, ami nem vezet sehová, semmi jóhoz. A bárcsak kezdetű naiv álomszerű gondolataimról meg inkább feledkezzünk is meg, de nagyon gyorsan.
    Ha már nem lehetek a régi önmagam, akkor a mostani meg végképp nem akarok lenni, újjá akarok születni, érezni azt, hogy nem a boldogtalanság vesz körül, nem az idegbaj, csupán végtelen nyugalom és mosoly, és talán, hogy valaki megfogja a kezem, mint egy kisgyereknek és azt mondja, nem lesz semmi baj, hogy higgyek abban amiért élek, hogy a kitűzött céljaim akár valósak vagy sem, de tudjam, hogy el fogom érni. A konfliktus konfliktust szül, én ebből ki akarok maradni, jó volna összecsomagolni és se szó se beszéd itthagyni ezt az egész kócerájt 1-2 hétre, nem tudom mi történne, de valami radikális megoldást kéne már erre keresnem, mert ebbe én így belefulladok. Olyan érzés kering bennem olykor, mintha mindenki tőlem várná a nagy csodát, hogy én legyek a tökéletes mindenki szemébe, hogy ne okozzak csalódást, hogy én legyek mindenki támasza, vagy csak egy darab felmosórongy amibe belerúghat, ha úgy van kedve, de nem, én ezt így nem....ez sok. És nekem, ki marad? mi marad? ember vagyok basszameg... lehet, hogy rendesen el vagyok kúrva és néha nem értenek meg, de én is egy elcseszett érző lény vagyok, mégha ezt sokan képtelenek is elhinni.
    Én már semmit sem tudok...csak azt, hogy ez így nemoké, nagyon nem. meg akarok szűnni...lehetőleg most azonnal, mielőtt még megfulladok.
    Lehet, hogy gyávaság, de jelenleg menekülnék minden gondom, problémám elől, nem akarok szembenézni velük, MERT nem...most nem, rohannék ahogy csak tudok, csak szűnjön meg ez az egész. Sajnos nem fog...
    Olyasmi kell, amit úgy érzek, hogy nem kaphatok meg, vagy csak mézesmadzagként megrángatják elöttem párszor aztán szenvedjél tovább hülyegyerek. Nem igazán értem meg, hogy mivel érdemeltem ki mind ezt, persze biztos rászolgáltam, csak nem tudom, hogy mivel.... Persze szoktam, nagyon patkány módon bunkó lenni, de az esetek 98,9% ban ez jogos, mert tudom, hogy jogos a fennmaradó 1,1% meg mindig bocsánatkéréssel végződik, de szerintem ez egész jó arány :( Próbálok korrekt és fair lenni minden olyan emberrel aki számomra fontos. így hát ha bele gebedek akkor sem értem.
    Fölösleges lenne minden apró erőfeszítésem? lehet....
    fáj.....

    .:: Polar Dear - Even if I'am late ::.

  • neongorack

    senior tag

    ...elfelejteni mindent, elmenni messzire, ülni egy sziklán s csak bámulni a semmibe.

    .:: Groove Cutter - My shooter ::.

  • neongorack

    senior tag

    Értelme sem volna belekezdeni, de mégis inspirál, vagy csupán fojtogat valami...
    elfáradtam.
    tudnia kéne, érezni, de ez megint csak teljesen más, megint olyanra vadászok ami nincs, mert mindig olyan szépen el van képzelve minden, de nagyon kevés.... alig-alig valósul meg belőle valami, persze az sem úgy ahogy az el lett gondolva. Mit is akarok? cöhh...naiv naiv NAIIIIIIV....áhh. Összefüggetlen, kusza soraim között még én sem találom a párhuzamot, merre? hogyan tovább? Elölről kezdeném ezt a 21 évet, olykor meg csak ugranék tovább hármat...vicc, de mostmár tényleg kezdem elhinni, hogy az én igényeim ilyen súlyosan hatalmasak, vagy a nagyravágyóságom ölt katasztrófálisan nagy méreteket...
    ...mégse...nemhiszemel, mert baromság. Ami kell az okkal, szükségem van rá, a tárgyilagos dolgok meg ilyenkor abszolút lényegtelenek. Egyszerűséget akarok, nyugalmat akarok, rohanásmentes napokat, heteket akarok, kiadós alvásokkal és hát a lényeg, a lényeg amiről nem fogok írni, megmarad nekem mind az, ami után csak ácsingózok ezen felül. Persze mindig azt mondom, hogy mind1, mindig az a vége, hol ott k*rvára nem mind1, de persze nehéz, bonyolult, hol ott sosem volt és nem is lesz az, ennek ellenére mégis. Ki érti ezt? Halványlilagőzömsincs,hogymiért....hogy mit miért. Nevetséges és ilyenkor tör rám az a tipikus: Én születtem rossz helyen, rossz időbe, rossz világba.

    passzolok!

    aludnomkéne,mertkattogatudatom, standby gombot akarok, de nincs.
    chaos\

    .:: G-dub feat Neckle Camp - Jezebel ::.

  • neongorack

    senior tag

    Kezdenek elfogyni... vagy csupán lakat alá kerültek. a Kényszer nagyobb úr,mint azt valaha is gondoltam volna.

    06:14

  • neongorack

    senior tag

    forbidden dark zone... :(

    .:: Beatman and Ludmilla - Breakout Breeze-Summer edition 2012 ::.

  • neongorack

    senior tag

    sweet fruit of the reality :) equal Đr3am!

    .:: Nneka - Mind vs Heart ::.

  • neongorack

    senior tag

    olyan korán jött az éj ma,
    minden altatóan néma
    csak én virrasztok éberen
    félek, még elaludna a szerelem, nem!
    ma még maradj fenn velem

    figyelj!
    lenne itt valami!
    talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
    nem is kéne szerelmet vallani
    másodpercenként,
    és térdre rogyva esketni a hűséget,
    meséket mondhatnál,
    amikből megtudnám
    ki vagy- te
    aki mindig itt vagy
    de valahogy mégis- folyton hiányzol,
    mint a légszomj- fojtón hiányzol!
    csak most, most el ne aludj!

    figyelj!
    meztelen vagyok...
    érdekel?
    kell egy fenék, vagy egy mell
    de nagyon-és vajon,
    nekem, vagy a szokásnak gyorsabb-e a keze?
    egyáltalán ez-e
    az a perc
    amikor, ha két test egyesül
    az angyalok mosolyognak
    mert egy szerelem beteljesül?
    nézd, ahogy mozdulsz, pedig te még nem is akarod...

    i've got a hole in my soul,
    i've got a hole in my soul
    i can't eat, i can't drink,
    i can't sleep no more,
    cause i've got a hole in my soul

    figyelj!
    játszunk szerelmest!
    tudod, olyan veszedelmest!
    gyújtsunk fel minden lomot,
    családi házat, iskolát, templomot
    nézni ahogy a tűz lobog
    nézd a porrá izzott romokon
    két szökött rab baktat
    az aranyló homokon
    a szerelmen innen
    minden törvényen túl:
    te meg én, csak most,
    most most el ne aludj!

    figyelj!
    én egy kicsit most meghaltam...
    na, ne ijedj meg,
    én azt, nem akartam,
    csak látni téged félni,
    engem élve remélni,
    örülni, hogy nem kell
    megőrülni a nincs-en...
    tudod, te vagy a világon
    az egyetlen kincsem.
    látom fáradt vagy,
    te csak menj,
    én majd virrasztok
    menj, aludj...

    i've got a hole in my soul...

    i've got a hole in my soul...

    olyan korán jött az éj ma,
    minden altatóan néma
    csak én virrasztok éberen
    félek, még elaludna a szerelem, nem
    ma még maradj fenn velem

    .:: Anna and the Barbies - Álmatlan ::.

  • neongorack

    senior tag

    Nagy sóhaj, nagy levegővétel, ismét a sötétben, nehéz pillanatok ismétlődése, de mind lényegtelen, nem számít, mert tudom mi a cél, ki van tűzve és tudom, hogy megéri, mert a páros tarolni fog ismét.
    Most pedig megnyugszom, egy mélyebb relax szintre lépek, lerakom az alapköveket és elkezdek szépen lassan átgondolni mindent, minden erőmmel a cél megvalósítására öszpontosítva. Igazából sosem hittem benne, de van az a mondás,vagy mifene, hogy ha az ember megfog egy papírcetlit és ráírja a kitűzött céljait és kiragasztja valami jól látható helyre, ahol szem előtt van napi szinten, az mégjobban motiválni fogja arra, hogy minden zökkenőmentesebben és gyorsabban elérje azt. Most pedig ezt fogom tenni, hogy a nap nagy részében a szemem előtt lebegjen az amiért küzdök.
    Elgondolkodtam nemrég azon, hogy soha senkiért nem tettem meg ennyi mindent, nem voltam soha senkivel szemben ennyire türelmes, nem produkáltam senki felé ilyen mértékű toleranciát, és persze néha kiakadok, talán a fáradtság, a lényegesen kevesebb alvás is rá tesz egy lapáttal, de szerintem egy kicsit érthető, elvégre ember vagyok én is, vagymi. No de mind1 is, nem várok ezért hálát, vagy elismerést, vagy gravírozott aranyérmet, csak egy kis megbecsülést, a megbecsülésnek a legeslegmikroszkópikusabb formáját, egy jó szót néhanapján valami tök lényegtelen dologgal kapcsolatban. Az elvárásaim a létminimum alá csökkentek, egy dolgot azonban mégis elvárok, őszinteséget és, hogy megoszd velem a gondolataidat, szerintem ez annyira nem nagy kérés. Én minden gondolatomat megosztom, az összes szarságot ami a fejemben kavarog nap mint nap és tudom néha nagyon is sok és fárasztó, de ezen is tudunk változtatni szolid mértékben, hogy még az a bizonyos mérleg balanszban legyen.
    A "mi van akkor ha" és a "mi lesz akkor ha" mondatokkal, meg kilehet kergetni a világból, minden egyes mondatra azt fogom ezentúl mondani, hogy " DE NEM ÍGY LESZ' és márpedig azért, mert a meggyőződés olyan fokára emeltem mind ezt, hogy nem adódnak kétejeim afelől, hogy másként lenne!!!! kész, PONT ;) hit, bizalom ez a kettő kell ahoz, hogy minden újra álomszerűen mesés legyen, semmi több, no meg egy jó nagy adag pozitív hozzáállás. Mindent felteszek és eddig is feltettem egy lapra, mert, ha van olyan amire érdemes, nos akkor EZ az, nemtudom elég sokszor ismételni, de nem is akarom, majd csak rájössz Te is. Majd, ha elérünk ahoz a pillanathoz, mikor egymés szemébe nézvecsak röhögni fogunk azon, hogy hogy is lehettünk ekkora barmok, nahh akkor fogom én majd azt mondani, hogy EZÉRT csináltam mind azt amit csináltam/csinálok jelenleg is.
    Ahhjj... elfáradtam, eléggé legyötörtnek tűnök, és hát mi tagadás a mai étel bevitel sem volt, valami hű, de egetrengetően nagy mennyiség a maga 3 szendvicsével.

    Wir sind jetzt hier! És hogy, hogyan tovább? Az csak kettőnkön múlik, kirángatlak ebből a valóságtalan szürke köddel átitatott szarhalmazból, ami főként a jelenre vonatkozik. mert megteszem, ha törik, ha szakad, nincs egyéb variáció vagy out. Minden eddigi gondolkodásmódot felrúgva, csak szárnyalni kellne, nem törődni, semmi olyannal ami nem érdemel törődést, nem foglalkozni azzal, hogy mennyi az idő, mennyi pénz van a zsebünkben, csupán azzal ami tényleg számít, amit tényleg a lényegre mutat, hogy lényegében mi magunk döntjük el, hogy jó vagy szar legyen az életünk. Minden másról meg lehet feledkezni. Zárom soraimat, sajnálom, hogy mostanában ennyit firkálok ide, mert tudom, ha nem kéne akkor minden szép, boldog és vidám lenne, nem lenne olyan amit ki kéne írnom magamból. Gut3Nach7 !!!

    .:: Linkin Park - Superxero (Demo) ::.

  • neongorack

    senior tag

    mert látod a betűket, hallod a szavakat, látod mit néked írok, s észleled minden egyes feléd irányuló tevékenységemet, feldolgozod, de választ nem kapok, megpróbálom megérteni, de nehezen megy.
    Ráz a hideg, melegem van, de mégis fázom, hiányzol, s akkor tán a legjobban mikor velem vagy, az az ember hiányzik akiből kiöltem elbaszott emberi valómmal a lángot.

    mosolygok, holott üvölt a lelkem, vért könnyez, merre vagy? Mikor jár le a felém irányuló megérdemelt büntetés? tudom, hogy nem tudsz, mégsem értem miért jó ez így? és ismét repeat gomb, bennem a hiba és márpedig mert nemértek semmit. Nem mondom, de érzed, legszívesebben veled tölteném a nap 24 órájának minimum dupláját naponta......
    Sóvárgok...megvonási tünetek, eddig kezem nem érhetett hozzád, most karnyújtásnyira vagy mérföldekre tőlem. Bármit teszek úgy érzem semmit nem érek el vele, egyhelyben menetelek, de elérem, akkoris, már csak azért is. Bármennyire makacs is legyen a jégburok mi nem akar engedni, a csákány a kezemben van és szemrebbenés nélkül lerombolom építő szándékkal. Csupán jót akarok, engedd... dobj el mindent s engedd!!!!

    Akaratos egy hülye ember vagyok, a legvéksőkig kitartó, ha a tudatalattid azt várja, hogy feladjam, ezútón üzenném neki: bekaphatja.

    .:: Linkin Park - My dsmbr ::.

  • neongorack

    senior tag

    waitin'... waitin'....waitin'....waitin' always... for U.

    .:: Linkin Park - Wth you ::.

  • neongorack

    senior tag

    válasz neongorack #403 üzenetére

    Az öntudatra való ébredés egy mosolygós vasárnapi napsütéses délelőtt, mikor tudod, hogy mindenki és minden mosolyog, csupán te nem. Rémisztő....

    .:: Prodigy - Omen ::.

  • neongorack

    senior tag

    2011.szeptember 3-a óta ezt a napot vártam, pontosabban a tegnapot, mivel ebben a szent minutumban estem haza. Nem igazán akarom ezt ebben a formában leírni, de muszáj, mert egyszerűen kell. Végre hazaköltözött, végre véget ért egy olyas fajta rémálom amit senkinek nem kívánok. A valóság nyújtotta felhőtlen boldogság ami számomra elég nagy szó, mert nem sok idő adatott meg eddigi életem során, hogy ezt átéljem és egyszer csak kiszakít belőle a "sors" elbaszottul áldott keze, lehajtom fejem és már akkor tudom, hogy nem lesz egy egyszerű zökkenőmentes időszak, vagy tudom is én minek nevezzem.
    A mai napig a szemem előtt van az a pillanat mikor a gép elhagyva a felszállópályát a magasba emelkedik és ezzel egy időben az első könnycsepp is kigördül a napszemüvegem alól, igen, feldolgoztam ott akkor, elért a tudatomig, aztán a szívemig és éreztem ahogy egy istenverte karót tűz bele némi kondenzcsík kíséretében. Még vagy háromnegyed órán keresztül szinte egy ép mondatot alig bírtam kinyögni, de nem is akartam, szerettem volna azonnal megnémulni, aztán elszaladt az idő ahogy a gondolataim is, de aztán az autóban eszméltem, ahogy már hagyjuk is el Pest kacskaringósan széles főutcáit mikor is egy levelet nyomtak a kezembe, méretes boríték volt, hát még a tartalma, az volt aztán a velősen megfogalmazott tökély. Akkor valahogy mégsem tudtam semmiféle aprócska mosolyt az arcomra erőltetni, maradtak a könnyek, éreztem nem lesz ez így jó, egy teljesen új világ omlott bennem össze szépen fokozatosan 24 óra leforgása alatt. Semmi nem volt már ugyan olyan, semmi nem volt szép ami addig tetszett, semmi nem volt jó amit addig jónak gondoltam, nélküle elveszett voltam. Teljesen összezuhantam, az első egy hét szinte vánszorogva telt el egyedül, 2 doboz cigik fogytak el napi szinten, a másodperc mutatót meg mintha leragasztották volna, az idő minden egyes apró virtuális fogaskereke kenetlenül csattogott egymáson, nyekeregve, tekergőztek tengelyük körül a végtelenségig. Pár nap után már rá se mertem nézni az órára, mert csak még katasztrófálisabb lett volna, képtelen vagyok úgy szavakba önteni ezt az időszakot, hogy az teljes egészében tükrözze azt a mérhetetlenül nagy tátongó űrt, az elveszettséget, a reménytelennek tűnő estéket, a rosszabbnál rosszabb napokat, az összes kiforgatott apró hülyeségből adódó eddig nem létező vitákat amik csak még keservesebbé tették számomra ezt. Órákon át tudnám taglalni ezt a fájdalmat, félelmet, sőt....félelmek hadát és nagyon őszintén mondom, nem volt egy leányálom.
    Mikor haza-haza jövögetett ilyen pár napokra, meg 1, másfél hétre, azok meg úgy röppentek el, mintha csak apró időtöredékei sem volnának. Élveztük az együtt töltött másodpercek minden egyes cseppjének édes gyümölcsét, mert mind2en tudtuk, hamar elszáll és az idő ismét ellenünk dolgozik.

    Nos, elérkeztünk a tegnaphoz, relatíve elég korán keltem, délutános hét lévén már fél 10 kor magamhoz tértem, hamar-hamar gyorsan minden legyen "elintézve" mert jön haza, úúúúú végül az egész napom ilyen felfokozott láztól felhevülten telt. Végeztem a munkával, 22:00 már rohantam is haza, gyors zuhany, miegymás, aztán garázs és hát mi tagadás az autót sem kíméltem, csak hogy végre láthassam, érezhessem annak tudatában, hogy egy ideig most nem szabadul tőlem, persze toleráltam, hogy eléggé fáradt, gondoltam rá, hogy nyűgös is lesz, de minden egyes mínuszba futott kilóméteren csak az járt az eszembe, hogy vége végre, ezért "nyivákoltam" x hónapon keresztül, ezért éltem át azt a rengeteg SZART, hogy visszakapjam az életem, a boldogságom, önmagam és minden jót és szépet aminek valaha is tudtam örülni egy személyben, benne.
    Kinyílt a kertkapu, kijött, átöleltem, el sem engedtem volna már többet szívem szerint.
    ahh...leírhatatlanul nagy megkönnyebbülés volt, egy jó nagy adag boldogság s kezdetét vette a tátongó szakadék befoltozása és a temérdek rom feltakarítása. Nem tudtunk valami sokat együtt lenni, éreztem, hogy fáradt, hogy nyűgös, hogy semminemjó, de csak mosolyogtam. Végül az ágyon feküdtünk, nem is volt kérdés mikor ragadja magával az álom, az én agyam meg csak kattogott szüntelen, hirtelen annyi dolgot akartam tudtára adni, hogy egy szót se bírtam kinyögni, csak élveztem közelségét, éreztem, hogy semmi sem változott az értelmetlen és logikátlan netes vitáink ellenére. Még talán az is lehet, hogy jelentősége is volt, lehet, hogy tanultunk belőle valamit, mind1 csak az számít, hogy itt van és, hogy nem hagyom, hogy még1szer ilyen előforduljon, ha ilyen lenne, akkor vele akarok, SŐT vele fogok menni, költözni, mind1hová....

    " Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk. " Inception

    Kicsit úgy érzem magam, mint abban a bizonyos idézetben, bár nem tudom kitől származik: " Ma van életed hátralévő részének első napja " - és ez boldogsággal tölt el.
    Akad bőszen tanulság, amit itt most nem pedzegetnék, a lényeg úgyis adott. Az álom ismét valósággá vált s mielőtt még bármit is elkiabálnék, vagy a naivitás átkozott csapdájába esnék.... hmm.... nemfogok (:

    .:: Alexisonfire - We are The end ::.

Aktív témák