Új hozzászólás Aktív témák

• #6 petipetya nagyúr potyautas #5

  Új Válasz 2016-01-29 15:26:49 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz potyautas #5 üzenetére

  Akkor tényleg szerencséje volt. Vagyis nem teljesen, mert szerintem az ilyen nem csak a szerencsés múlik, ugyanis a sors később szánt neki valamit, ami miatt életben kellett maradnia. Sokszor történik ez így emberekkel, hiszen valakinek férjül, feleségül stb. szánja a sors a későbbiek folyamán.

  Velem is így történt. Valamikor 10 évesen telibekapta a kocsit egy busz, ordítás, recsegő-ropogó fémhang aztán a sötétség. A család összes tagja megúszta, emlékeim szerint a legnagyobb probléma egy orrvérzés volt. Pedig akkor még öv sem létezett a hátsó ülésen. A kocsi eleje megszűnt létezni, a Wartburg motorja és eleje szó szerint összpréselődött. A lényeg ebből az, hogy az én idióta fejemet is tartogatja valamire a sors.

• #4 petipetya nagyúr

  Új Válasz 2016-01-29 15:04:02 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  A habos italon jót nevettem. Ha a pesti kapualjak mesélni tudnának, akkor folyamatosan mutogatnának: ez pisilt rám múltkor, meg ez, meg ez... Még jó, hogy némasági fogadalmat tettek, legfeljebb néha nyikorognak egy kicsit. Úgy tartja a legenda, hogy némelyik kapualj a háborút és 56-ot is megélte, ahol gyermekeket látott meghalni, és a nyikorgásuk halk sírás...

• #3 petipetya nagyúr

  Új Válasz 2016-01-29 15:00:06 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  Láthatólag egyben maradt, úgyhogy szerintem nincs ok a szomorúságra. Persze ha valamilyen emléket hozott elő az írás, akkor nem szóltam.

Új hozzászólás Aktív témák