Új hozzászólás Aktív témák

• #6 petipetya nagyúr Vakegérke #5

  Új Válasz 2015-12-11 14:12:42 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz Vakegérke #5 üzenetére

  Hahaha.

• #5 Vakegérke félisten petipetya #4

  Új Válasz 2015-12-11 13:20:02 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz petipetya #4 üzenetére

  Nem jött össze neki, hiába erőlködött.

• #4 petipetya nagyúr Vakegérke #3

  Új Válasz 2015-12-11 13:10:06 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  válasz Vakegérke #3 üzenetére

  Mi történt, feltette a lábát a targoncás a nő nyakába?

• #3 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2015-12-11 12:01:08 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  Szerintem nem szerencsés, ha ifjúkori szerelmét veszi el feleségül az ember. Én például akár a kutyája lettem volna a lánykának, akitől megkaptam az élet legkegyetlenebb mondatát: maradjunk inkább barátok. Ha feleségül jött volna hozzám, feltétel nélkül uralkodhatott volna rajtam, annyira szerettem. Ehhez hozzájárult az is, hogy kemény teremtés volt, irányításra termett. Egy ideig eltűrtem volna neki, aztán amikor elpárolgott a szemem elől a rózsaszín köd, kiegyenesítettem volna a gerincem, de akkor már késő lett volna.
  Jobb ez így. Nem szerelemből házasodtam, de természetesen nem hiányzott a szeretet a kapcsolatunkból.

  "... tisztelettel közeledett volna a lány felé..."

  Megér egy misét. Sofőr voltam, sok céghez jártam. Kedveltek mindenhol, hiszen udvarias voltam, és amennyire szabad volt, bolondoztam. Tisztelettel bántam a nőkkel, viszont volt, aki a tiszteletet lerombolta. Az egyik targoncás a rugalmasságát fitogtatta, mire azt mondta neki (állva) a nő: ha felteszed a lábad a nyakamba, itt helyben lesz*plak. Iránta való tiszteletem úgy pukkant ki, mint egy lufi, de ezt természetesen nem éreztettem vele.

• #2 potyautas tag petipetya #1

  Új Válasz 2015-12-11 05:58:04 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  potyautas

  tag

  válasz petipetya #1 üzenetére

  Sokszor még a kitalált történeteket is egyes szám első személyben írom. Öt éve írtam ide egy kalandomat, (Szellemház) amit nem így tettem, mégis rögtön lebuktam.

• #1 petipetya nagyúr

  Új Válasz 2015-12-10 21:38:24 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petipetya

  nagyúr

  "Megszólalásig tökéletes volt. Ha megszólalt, már nem annyira."

  Kérdés, hogy csak a vallási szekta miatt ábrándult ki a nőből? Apró megjegyzés: a szótár kiegészítés (virtuális billentyűzet) a "nőből" szó helyett azt írta be elsőre, hogy "kőből". Ennek tiszteletére költöttem egy kis versikét:
  Annyit látott a nőből,
  hogy a szíve vala kőből.

  Visszatérve a sztorira, ezt most nem tudom hová tenni. Veled történt meg?

Új hozzászólás Aktív témák