Aktív témák
-
#161
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
No, csaknem tíz év után újra itt...
"És huss, el is illant már
Szálló lufi, mit vártál?
Egy perc csak a bódottá
És emlékké lett - Cudar élet!
És pont mikor megvolt már
Ez van, kiakadnod kár
Ó nem, dehogy álmodtál
És fuss el véle, ez a vége."Hibátlan. Köszönet érte Bencsik-Kovács Zoltánnak.
Negyvenhez lassacskán közeledve döntenem kell: kilépek egy 10 éves kapcsolatból vagy maradok... Nem egyszerű, különösen azért, mert nem vagyunk rosszban, nem veszekszünk és igazából azt sem mondhatnám, hogy kihűltek volna az érzelmek, csak Párom hozott egy rossz döntést (ezt lehet döntésnek nevezni?), most másodszor. Az elsőn túlléptünk, de a második már valamit jelent. Shame on you if you fool me once, shame on me if you fool me twice... Túl sok a kapocs, sok minden megszakadt bennem most, de még mindig sok az, ami összeköt... Eh, nem egyszerű...
Johnny Depp szerint ha egyszerre két embert szeretsz, akkor a másodikat válaszd, mert ha az elsőt igazán szeretnéd, akkor nem jött volna a második, van benne logika, de ugye az élet nem mindig logikus. Tisztában vagyok vele, hogy külső szemlélőkét, "felülről" kellene szemlélni a dolgokat, de amikor egy kicsit is próbálkozom vele, rájövök, hogy képtelenség, az agy vagy a szív mindig elhúz valamerre. Telnek a napok, nem tudok dönteni, de így sem jó...
Pont, mikor megvolt már... Normális állás, mellette kis maszek, egyenesülő görbék, erre szakadás. Ez van, kiakadnom kár... Egy perc csak a bódottá...
-
#160
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#159
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#159
üzenetére
Puff neki, most több, mint egy hónap telt el két bejegyzés között... A nyereményjátkon is ''elbuktam'', az utolsó kérdésekre nem tudtam válaszolni, aznap épp őrület volt... Ejnye-bejnye.
Pörgés van, érdekes és kevésbé izgalmas melók tömkelege. Kisebb-nagyobb szívások, sikerélmények. Épül a házikónk, már ácsolják a tetőszerkezetet. Fáj a fejem és a lábam is, hurrá.
Látom itt sincs komoly változás, twollah sem kapott még új blogot, másnem majd megőrül a fórummotor. Na, kb. ennyi időm volt, további szép napot mindenkinek! -
#159
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Két hete írtam utoljára... Na igen, kb. ennyi ideje neteztem aktívan. Meló van ezerrel, kezdem élvezni, nővérkém és Kedvesem ettől retteg kicsit. Ugyanis így nem fogok újabb hely után nézelődni, holott nem fizetnek agyon. Valamelyest igazuk van, de -mint mindennek- ennek is két oldala van. Nem egyszerű vidéken informatikai végzettséggel normális állást találni. Programozáshoz nem vagyok eléggé bitagyú, németül nem nagyon tudok, messzire menni nem nagyon akarok, ergo körbeértünk.
Szegény nővérkém kicsit túlhajtotta magát, állandóan rágódik, a szervezete meg bemondta az unalmast... Ismerős révén bekerült a kórházba, és valami értágítós-infúziós kezelést kap, talán jövő hét elején kijöhet. Szóval zajlik az élet...
Kedvesem pörög az építkezéssel, már lealapoztak... Nem semmi feladat követni. Fáradt vagyok, pedig délután is kiütöttem magam, és durmoltam másfél órát. Ejnye...
szerk: ellopott pillanatokban azért a legújabb nyereményjáték kérdéseire kikeresgélem a választ...
[Szerkesztve] -
#158
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#157
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#157
üzenetére
Huh, most érzem csak, milyen laza is volt a korábbi melóhelyem. Ez PH!-ügyileg negatív változásokat hozott, azonban -mint minden éremnek- ennek is két oldala van. Határozottan kezdem élvezni a dolgot. Ez alatt a két hét alatt több gyakorlati tapasztalatot szereztem, mint előtte összesen. Imádok szerelgetni, gyakorlatilag bármit, autótól a villanyig, ezt itt most kiélhetem.
Faxtól a tintasugaras nyomtatókon át a lézerekig, gépek, szerverek belső világa tárul -néha kisebb könyörgések árán- elém. Egyelőre tanulok bőszen, figyelgetem a kollégákat, a szervízkönyveket, és küzdök. A főnök ígérete szerint ''intézményesített'' formában is nyílik majd lehetőség az alaposabb elmélyülésre, kíváncsian várom. Úgy néz ki, jönnek majd támogatási munkák is, úgyhogy azon a területen sem kell visszafejlődnöm, alakulgat, alakulgat...
Kedvesem alakulgat, elviekben ma beautózik hozzám (mert ugyi itthon van édesanyja), jó lenne már egy kicsit lazítani, mert a múlt hetünk is masszív rohanás volt. Ő most szembesült azzal, amit én már régen mondtam Neki: egy ilyen munkahely mellett, hozzávéve a bejárogatást, nem sok mindenre marad energiám este, vagy ha igen, akkor hétvégére feszülök ki teljesen. Nem egyszerű helyzet, kérem szépen... -
#157
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ladybug és Divot is blogol... Nem semmi, családi életképek a PH!-n, igazi virtuális közösség ez!
Azt hiszem, fel kell áldoznom a korrepetálásaimat. Meló és bejárogatás mellett nem lehet bírni, annyit nem ér, amennyit keresek vele. Kicsit sajnálom, mert szeretem csinálni, de mindegy, ez van. Továbbra is mindenki félt, azt nem értik meg, hogy én a világ legjobb munkahelyén is kellemetlenül éreztem volna magam, ha úgy kerülök oda, hogy előtte nap -kvázi váratlanul- menesztik az elődömet. Jönnek azzal, hogy ha rossz az első benyomás, akkor később sem lesz már jó. Ez valami női beidegződés? Én már határozottan jobban érzem magam, mint az elején, kezd oldódni a hangulat, de biztosan el kell tellnie még egy rakás időnek, mire 100%-os lesz minden. Majd kialakul.
Szegénykém nagyon gyengén van most. Nem tudom, mi van Vele, lehet, hogy beteg lesz. Az biztos, hogy kevés folyadékot fogyaszt, Ő is tudja, csak ''elfelejti'', esetleg ''lusta'', netán ''nem szeret'' wc-re járni. Ennek nem örülök, de lassacskán azért alakul. Itt a nyakán az adóbevallási időszak, azt hiszem, a hétvége intenzív melóval fog tellni... -
#156
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lassacskán belerázódom az új munkába, Kedvesem és Nővérkém kölcsönösen féltenek közben. Tény, hogy eléggé kifáradok, de ez nagyrészt idegi alapon történik. A kollégák nem sejtettek semmit abból, hogy az elődömet meneszteni fogják, másnap meg itt ültem a helyén. Szóval nem egyszerű a helyzet, de bízom benne, hogy alakulni fog a dolog.
Jelenleg autodidakta módon nyomtatókat szervizelgetek, valamint szerelgetem össze a gépeket. Ma volt egy gigantikus szívásom két barebone asus masinával, mint kiderült, a memória volt a ludas. A jó ég se gondolta volna, hogy cmos cheksum errort okozhat egy inkompatibilis memória?! Mindegy, tanulgatunk, tanulgatunk... -
#155
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lezajlott az első munkanapom, sokkal jobban alakult, mint vártam... Annak ellenére, hogy valaki helyére kerültem (tegnap küldték el szegényt), normális volt a fogadtatás. Gyakorlatilag mélyvízbe csöppentem, de nem rossz ez így.
Mindjárt jön a busz (itt áll meg, a melóhely előtt), és elutazom Kedvesemhez. Ez a mocskos dolog, hogy Ő 4-kor végez, én meg csak 5-kor, nem tudunk egyszerre hazamenni. -
#154
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Poltopicban sikerült egy delikvensnek ''értelmes'' hsz-t kreálni:
Srácok javítsatok ki ha tévedek, de szerintem most éljük azt a korszakot, amikor szinte mindenkitől ''megszerzik'' (kölcsönök, hitelek, jelzálog) a magántulajdonukat, amit később a .....-től fogunk bérelni. És ezt a mindenkori kormány támogatja.
Jutalmul ban-t kapott, amit néhányan vitattak, de szvsz jogos. Nem semmi, milyen pillanatok alatt meg lehet ideologizálni bármit. Néhány éve (a sorkatonaság eltörlésének tervezgetésekor) édesapám által hajtott rakodógépet szervizelték, és a szerelő magából kikelve mondta a mondókáját, lényege kivonatolva: ez az egész szintén a bizonyos népcsoport műve, akik tisztában vannak vele, hogy Izraelből menekülniük kell, ezért itt hozzák létre az új hazájukat. Ezért töröltetik el a hadsereget, hogy ellenállás nélkül benyomulhassanak. Minden igaz magyarnak kötelessége megvédeni a hazát, stb, stb.
Első pillanatban azt hittem, hülyéskedik, de rá kellett jönnöm, hogy véresen komolyan gondolja. Félelmetes volt, annak ellenére, hogy közöm nincs a pellengérre tűzött népcsoporthoz. Az a vak hit és gyűlölet keltett félelmet bennem, ahogy beszélt. Nem tudom, mi alapján jutott el idáig, de manapság szvsz már többen lehetnek így, legalábbis szövegelés szintjén. Ez azonban nem biztos, hogy jó hír... -
#153
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Akksi kukaérett, ez már 99%. Még szerencse, hogy ez kvázi garanciális, úgyhogy orvosolható a dolog.
Kicsit parázok a holnaptól, fejem fáj, mint állat. A holnapi korrepet sikerült mára áttenni, így ennyivel már előrébb vagyok, mást úgyse nagyon tettem. A munkaviszonyom mától él, de holnaptól kell munkába állnom. Ma küldte el a főnök az elődömet. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a holnapi munkahelyi hangulat, de valahogy nem várok sok jót...
Nagy nehezen átrágtam magam az offban számomra érdekesnek számító topicokat, nem semmi termés volt az ünnepek között. Érdekes kérdés lesz az is, hogy az új meló mellett lesz-e időm egyáltalán ilyesmire... Valamiért már alig olvasom a szakmai rovatokat, ha mailben megkeres valaki, igyekszem segíteni, de valahogy belefáradtam a megosztások és hálózatok alapdolgainak kismilliomodik elmagyarázásba, érdekesebb dolgok meg nem nagyon voltak mostanában. Még a végén én is off- és bloghuszár leszek, vagy mifene?! -
#152
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#151
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#151
üzenetére
A battery maximizer sajna tévedni látszik, ezt az akksit már nem nagyon téríti észhez a sokkkterápia... Mindegy, kap mégegy esélyt, aztán ha nem megy, akkor volt főnökömmel leegyeztetem, és kicserélem valamelyik másik leadott gép akksijára.
Szenvedgetek a notival, lassan összeáll a rendszer (OEM-ben jogtiszta w98se, ezzel tökéletes is lesz a sógornak). Egyedül a hangkártya nem akar normálisan működni (mondjuk ez nem is lényeges), illetve továbbra is szerepel egy ismeretlen eszköz a listában, amit nem tudok mire vélni...
Sógor szólt, hogy nem működik normálisan egy progija, hát a cd-re pillantva nem csodálkoztam: valami trutyiba beletették, amit aztán az olvasóban szépen sugárirányban szétkent magán. Valahogy megértem az LG olvasó idegenkedését az efajta médiumoktól...
Ma megjött az utolsó fizum, rendben kifizették a maradék szabadságomat, így közel 1.5 hónapnyi lett. Ez kellemes meglepi volt. -
#151
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Vettem sógoromnak egy lecserélt notebookot a volt cégemnél (IBM T22). Keményen megkérik az árát (80k HUF), de fél éves, 40 gigás vinyót és egy 1.5 éves dvd-romot sikerült összebuilzni bele, így már tűrhető. Egyébként veszélyesen üzembiztos gépek, nem hiába borsos árú a T-széria manapság is...
Lehet, hogy az akksit kell még kicserélnem, mert a Battery Maximizer szerint nincs túl fitt állapotban, bár szerinte ez orvosolható egy totál lemerítés-feltöltés kúrával, jelenleg ez folyik rajta, most is erről írok. 16% most.
Este el kellene dobnom unokahúgom a sulis báljára, utána meg hivatalos vagyok sógor alkalmazottjának összevont név- és szülinapi bulijába. Átballagok kicsit, sokáig szvsz nem leszek, alkoholizálás meg kizárva a gyógyszer miatt.
Apropó, voltam doktornál is, hétfőtől visszaírattam magam keresőképes állományba (nehogymár gond legyen az új melóhelyen), a táppénzes papírt meg elküldtem a korábbi munkáltatómhoz. Beszéltem velük, rendesek voltak, ígérték, hogy megsürgetik a központot, hogy mielőbb küldjék a papírjaimat. Kíváncsi leszek...
Kicsit félek az új melótól... Tanulnivaló lesz bőven, ez önmagában nem is gond, csak azért mégis az emberben bújkál a kisördög. De ''meg tudom csinálni'', ezzel kell leráznom a patást!
Bejegyzés vége, az akksi 7%-on jár. -
#150
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Állapotom alakulgat, ennél azonban sokkal jobb és fontosabb dolog történt: úgy néz ki, hogy jövő hétfőtől van munkahelyem egy helyi számtech csapatnál. Aníagilag nem főnyeremény, de ezzel kb. tisztában voltam. Viszont szakmailag komoly fejlődésre nyújt lehetőséget, amit -remélem- maximálisan ki tudok majd használni. Kíváncsi leszek nagyon...
Fejfájásom még megvan, a lázam szerencsére eltűnt, valószínűleg tényleg idegi alapon jött ez a döglés rám, mivel a javulás rohamos a munkahely megszerzése óta... Na, lassan balra el, hajat kellene mosnom, tegnap sem sikerült túl sokat aludnom, valamennyit kellene pótolni az elmaradásból. -
#149
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Net- és számítógép nélküli 10 nap után újra itt... Röviden és tömören: nem indult legjobban az év, bízom benne, hogy ennél már csak jobb lesz.Majd egyszer, ha lesz energiám, kifejtem.
Dec. 31-el lejárt a szerződésem, a kollégák rendesek voltak, búcsúzóul kaptam pár mailt. A poén kedvéért lebetegedtem, úgyhogy most passzív jogon táppénzes lettem. Az is előfordulhat, hogy holnap délelőtt folyamán alakul valami munka-féleség... Jó lenne...
Pillanatnyilag ennyi, kezd emelkedni a lázam (vazz, 3 éve nem voltam beteg, most meg 2 hónap után újra valami hernyák megtámadott), fájdogál a fejem. Ráadásul ma jött meg Kedvesem édesanyja, úgyhogy egyedül éjszakázok. Yuppi.
[Szerkesztve] -
#148
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#147
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#147
üzenetére
Pakolgatok a munkaheklyemen, pucolgatom a gépem... Hülye érzés. Nagyon.
Más:
-Múlt héten ballagtam az egyik háztömb mellet, az ajtón egy szórólap lógot, ezze a címmel: Otthon teremtés eredményesen Most ez vagy valami új vallási csoport, vagy elírták a dolgot... Nem olvastam el tovább, inkább kétségek között hagytam magam, és röhögtem...
-Hoztam egy kakaós csigát, most eszegetem. Nézem a csomagolását, és somolygok újfent: Kakaós Csiga eddig OK, végülis lehet ez a neve, így nagy kezdőbetűvel. Alatta: Kelt tészta kakaós töltelékkel tekercs formában Eltekintve a vesszőhiánytól, praktikus. Nehogy alami tudatlan azt gondolja, hogy tényleg valamiféle bőrizomtömlős lényt szórtak meg kakaóval...
Elvagyok magamban. -
#147
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Alakul, alakul... Már határozottan rózsásabb a kép, talán senki nem marad ajándék nélkül idén sem...
A fejem ne fájna... Állásügyben semmi infó, mondjuk ez várható volt a karácsony előtti rohanásban. Kedvesem talált ma egy Győri hirdetést, nem lenne rossz hely, bár novellel utoljára középsuliban, dos alatt volt némi kapcsolatom... Az a poén, hogy sokan lazán beleugranak ilyen dolgokba minimális tudással is, én meg itt fosok tőle. Tény, hogy nem értek hozzá különösebben, viszont tutira beletanulok rövid idő alatt, ez nem jelentene gondot. Ezt tudom, mégsem nagyon merek ilyen helyekre jelentkezni... Meg kell makacsolnom magam, mert ha összejöne, akkor nagyon jó buli lenne... -
#146
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Délután utolsó körre indulunk ajándékvásárlás-ügyileg... Sajna nem sok energiám volt ilyesmikkel foglalkozni, szerencsére viszont sok minden adta magát:
-Nővéremnek a tavalyi adóvisszatérítésem alkalmával beígértem egy mosogatógépet, mostanra eljutottam a megvásárlásáig (először ellenkezet, mostanában gondolkodott el, hogy talán jó lenne, de hitelre venné, stb.). Ebbe bátyó és apu is besegített. a, a sztori: leugrottam a t@scoba, és felhívtam bátyóm, hogy milyen gépet nézzünk. Erre mondja, hogy nővérkém már kinézett egyet az Elektro P@ntnál, három A-s (energiafelhasználás, mosó- és szárítóhatás) Whirlpool kütyü. Na, ugye ez az üzlet a t@scoban van, gyorsan elballagtam, és megkérdeztem az eladót, hogy van-e a hirdetett gépből. Kiderítette, hogy egyetlen darab van, a városban lévő raktárukban. Hirtelen elhatározásból kezébe nyomtam a bankkártyát, hogy akkor húza le, ne árválkodjon szegény gép. Beautóztam a raktárba a cuccért, erre kiderült, hogy mégiscsak az üzletben van... Vissza, előkerült a gép is, köszönjük a vásárlást, bocsi, rendben. Szegény nővérkém szóhoz se jutott, meg nem is nagyon mert mit kezdeni vele, de már gyönyörűen mosogat, gépesítve. Tegnap ''bosszúból'' rátöltött 3600Ft-ot a telefonomra... Annyira aranyos...
-Bátyómnak ott a lakás, kap bele egy porszívót, amolyan családi összefogással. Sikerült egy olyan samsungot kiválasztanom, amin nincs teljesítményszabálzó... Ejnye... Mindegy, úgyis padlószőnyegre lesz.
-3 unokahúgomnak beszereztem egy Genius webkamerát, éljen az msn.
-Úgy globálisan nővérkémék családja megkapja az én búcsúajándékomat, a dvd-lejátszót, nekem úgysincs időm használni.
-Kedvesem kapott könyvet, egy helyes felsőt (ez sem semmi: rövidujjú garbó, rögtön beugrott egy régi hülye mese, amiben kimosták a bárányt, és összeugrott a bundája. Míg fuldokoltam a röhögéstől, Ő felpróbálta, és tök jól áll rajta), meg ha sikerül, akkor egy fülbevalót.
-Csajónak totál illegalitásban szereztem be két albumot, ezt hagyjuk is, megkap könyvet. És még tervben van egy játékbaba.
-A halak kaptak világítást a fejük fölé.
-Szüleimmel vagyok bajban... Nekik olyan nehéz bármit venni... Mindegy, délután meg kell oldani. -
#145
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Na, csak sikerült rendeznünk a dolgokat, ezt a helyzetet nem bírtam volna sokáig. Olyan jó volt Vele lenni egy kicsit, olyan igazi összebújós-sírós-nevetős beszélgetést nyomtunk az autóban, kb.fél órán keresztül... Szeretem.
-
#144
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Egy kicsit humoros formában közöltem Vele a leírtakat, valamelyest sikerült szembesítnem vele, hogy ez nálam nem így működik, és kegyetlen módom elcseszte az amúgy sem rózsás hangulatomat... Szóval -bízom benne- sikerült megtárgyalnunk a dolgokat.
Örömhírképp írt az egyik egyetemi kiegészítős szaktársam, hogy meg fogják küldeni a diplomát, mert egy 2002-es kormányrendelet szerint nem kell hozzá plusz nyelvvizsga, csak az, ami az alapdiplomához kellett. Éljen... -
#143
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#142
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#142
üzenetére
Na mégegy kör, ha ettől sem lesz jobb (pedig valószínű, hogy nem), akkor elballagok haza. Miért kell ilyen alkalmakkor azzal dobálóznia, hogy nem érti, miért nem mondom azt, hogy vége? Valamelyest sejtem a választ, Ő tényleg ilyen: ha valami nem úgy sikerül, akkor kukába vele. Nem érti meg azt, hogy ha én egyszer eljutok odáig, hogy kimondjam, akkor valószínűleg vége is lesz. Én már csak egy ilyen rágódós fasz vagyok, és ha elrágódtam magam a döntésig, akkor az úgy lesz. Nem érdekelnek a nehézségek, az sem, ha nem teljesen olyan a végeredmény, mint képzeltem: akkor is az enyém, az én művem. Ez nagyjából a kapcsolatunkra is igaz: sokszor Ő is megemlíti, hogy a pasik 99%-a otthagyta volna, amennyi mindenen keresztülmentünk. Ez engem nem érdekel, ha azt látom, hogy van miért (ugye jelen esetben kiért) küzdenem. Azt viszont tökéletesen érzem, hogy tönkretesz, ha Ő fordul ''ellenem'', előbb-utóbb fel fogom adni. Ráadáskép még Vele sem tudok lenni, éljen az édesanyja... Most elgondolkodva, ha nagyon felhánytorgatós akarnék lenni, rákérdezhetnék, hogy miért is nem költözött már ki albiba, mikor világosan megmondtam, hogy segítem, Vele leszek, amennyit tudok.
Szeretem, és ez (még) elég ahhoz, hogy befogjam a számat, később majd megbeszéljük. Ha belemennék egy ilyen kiabálós-odamondogatós vitába, akkor keményen összevesznénk, azt hiszem. Ő valószínűleg túllenne rajta másnap, de attól tartok, hogy én nem... Ezt nem hiszi el... -
#142
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Meló megoldva, aksi világítás is megvan, félretették, tök normálisak voltak.
Kedvesem megvette a telket, ~35km-re innen... Ezen össze is mordultunk kicsit... Nem értem, miért spannolta most ezen föl magát: világosan tudta, hogy nem örülök neki, teljesen őrültségnek tartom az onnan bejárogatást, ráadásul egy lepusztuló kisvároshoz közeli környék, ahol -hacsak nem robban le valami fejes autója, és ott is marad- akkor a közeljövőben sem lesz munkalehetőség. Ráadásul ezer más gondom van, és most meg megkapom, hogy MIATTAM nem tud örülni neki. Világosan elmagyaráztam Neki, hogy egyetlen dolognak tudnék örülni: ha azt látnám, hogy Ő örül. Így viszont minek örvendezzek?
Ez az építkezés téma már elért odáig, hogy abszolút nem érdekel. Mindenáron építkezni akar, nekem nem fűlik hozzá a fogam. Ősszel sikerült kompromisszumos megoldást találnunk, de az ugye elúszott. Most megint kedvem lett volna ordítani kicsit, hogy Ha azt akarnád, hogy örüljek, akkor nem szajkóznád egy éve, hogy oda akarsz menni lakni. Mert az tetszik. Két év múlva mi lesz, amikorra széthajtod az autódat? Tudom, persze, jársz busszal... Röhej, de az egész olyan, mintha egy kamaszlánnyal próbálnál értelmesen beszélgetni. És az fáj, hogy meg sem próbál megérteni, hanem kiakad, hogy miért nem lelkesedem. Tudom, hogy ''ami a szívén, az a száján''-típus, de most nagyon rossz időszakomban sikerült felrántania ezzel a baromsággal. És előhozza. Újra és újra, mintha nem lenne tökéletesen mindegy, mit mondok. Könyörgöm, akkor vállalja be, hogy igen, Ő oda akar menni, ha megyek, akkor megyek, ha nem, akkor meg nem. De nem ez van, hanem még az agyam tornáztatja, hogy miért nem örülök neki. MINEK ÖRÜLJEK VAZZE??? -
#141
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Levakargatom az ujjamról a ragsztómaradványát, és gépelek kicsit. Éppen angyalszárnyat készítek Csajónak, valamiféle betlehemes produkciót adnak elő szerdán. Ma jártuk egy kicsit az üzleteket Kedvesemmel, legalább meglett az Ő és nővérkém ajándéka, illetve délelőtt vettem bátyómnak egy porszívót. Azért egy kicsit meglepődtem, hogy nincsen rajta erősség-szabályzó, azt hittem, ez már alap, pláne egy samsung porszívónál... Na mindegy, úgyis csak a padlószőnyegen lesz használgatva.
8 azaz nyolc munkanapom van hátra a cégnél, ebből biztosan nem is leszek néhányat. A mai munkalehetőség-kilátás is a távolba tűnt, az ürge azt mondta, majd januárban térjünk vissza rá, meg különben sincs üres hely. Vazz, ezt pénteken nem tudta?? Egyik ''kolléga'' beszélt egy ismerősével, aki történetesen egy számtechcég vezetője, és éppen gondolkodik egy szervizes felvételén. Este elküldtem neki az önéletrajzomat, talán-talán... Bár most megint kezdek teljesen magam alá kerülni, a fejem darabokban van. Forraltbort iszogatok és gépelek, pillanatnyilag ennyi. Komolyan gondolkodtam, hogy ha nem sikerül elhelyezkednem, akkor négy év után újra csacsirészegre fogom inni magam, aztán Kedvesem a földre rángatott: semmi értelme, hisz ilyenkor sem tudom elengedni magam. Az a szomorú (vagy nem szomorú?), hogy igaza van... Fősulin, ha elmentünk -nagyritkán- bulizni, akkor mindig én voltam, aki ''vigyázott'' a többiekre, még az ominózus -progszigorlatot ünneplő- lerészegedés alkalmavál is a ''filmszakadásig'' csitítottam a hangoskodó ivócimborámat...
Holnap egy kis meló a másik telephelyen, valamint -kellemeset a hasznossal alapon- világítás beszerzése az akváriumra. Nagy nehezen sikerül viszonylag elérhető (~6.5k HUF) áron szerezni rá armatúrát és fénycsövet, félretették. Tegnap Csajó nekilátott az aksi tisztításának, és a díszkagylóban talált egy jobblétre szenderült guppihölgyet. R.I.P. A vitorlás viszont tényleg előbb-utóbb meg fog szorulni valahol...
Fáj a fejem... -
#140
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Szépjóestét!
Vettem magamnak egy Styl Exclusive öltönyt 32k-ról 16-ra leakciózva, ezzel nagyjából le is tudtam az éves ruhavásárlásomat... Úúútálok ruhákat venni... (Ja, megtudtam azt is, hogy a normál 56-os méret ''röviebb'' verziója a 28-as, a ''hosszabb'' meg a 112-es... És mindezt negyed órás nézelődés után. Mindegy, végülis sikerült, csak a nadrágból kell felhajtatni kicsit.)
Múlt héten megkapta Nővérkém a régen beígért mosogatógépét, már aktívan használja. Azért ekkora famíliánál már jelentős időt elvesz az edények tisztogatása, és nem is nagyon rajong érte senki... A beszerzésnek is volt egy története, de én ezen már meg sem tudok lepődni.
Szegénykém még most is dolgozik, könyvelgeti a maszek dolgait, ráadásul édesanyja is itthon van, így 40 km-re tőlem... Fáj a feje, az enyém is, éljen. Csajónak meg a fogsora fáj a fogszabályzó miatt. Éljen, ez egy ilyen hétvége...
Ja, megvolt pénteken az évzáró buli is, egészen jól sikerült... Sajnálom, hogy el kell hagynom a csapatot... -
#139
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Yááy, a fejem teljesen odavan... Tényleg jön az időjárás-változás, legalábbis remélem, hogy csak ennek tulajdonítható ez a tombolás.
Bátyóm tegnap este sikeresen lakástulaj lett. Örömhírként közölték vele, hogy január első hetében ő lesz a ''hetes'' (lépcsőháztakarítás; esetleges hólapátolás, amire -lássuk be, már csak az évszak sajátosságai alapján is- nagy esély van). Szegényem, annyira aggódott az adásvétel és minden egyéb járulékos dolgok miatt...
Szegény Csajó ma kapott fix fogszabályzót, már hazaértek, még kimondottan nem zavarja. Menniyre félt tőle, nem győztük nyugtatgatni tegnap és ma reggel... Kedvesem szerint sokkal könnyebben ment és sokkal kevésbé feltűnő, mint gondolta.
Ma este évzáró- és búcsúösszeröffenés lesz, ajándékokat beszereztem magamnak... Délután még egy korrepetálásra is el kell ugranom (szerintem ebben az évben úgyis ez lesz az utolsó). -
#138
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ehh.. Ez a nap is eltelt, legalább nem teljesen eredménytelenül... Állásügyben hétfőn megyek egy megbeszélésre, meg néhány hívást még várok, de eléggé nagy a csönd.
A nagy évvégi őrület eléggé kaotikus, rmeguntam, és részben magamhoz ragadtam a kezdeményezést. Így -talán- beindul a dolog, mert semmi kedvem eltapogatni az időt, aztán meg a két ünnep között szívni... Keményen fejetlenség uralkodik bizonyos körökben, kíváncsi leszek majd a végkifejletre.
Bizonyos fokú haladást sikerült abszolválnom ajándék-ügyileg is... Egy biztos: nem lennék szívesen mikulás. -
#137
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#136
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#136
üzenetére
Pesti út letudva. bár nem volt minden egyszerű. Kedvesemnél aludtam, és reggel, amikor felkeltem, majdnem hátast dobtam: 10 cm hó volt. Még jó, hogy az időjárásjelentésben meg sem említették... ~20 km autózás tükörjégen (igen, kétszámjegyű főút, mindenre felkészült kpm, hogy sántulna meg az összes), utána még ~30 km autózgatás gyógytempóban, latyakon. Győrben felvettem egy kollégát, de basszus a győri szakasz tovább tartott, mint a pesti dugó... Egy lámpaváltásra két autó fért át, azért ez már eléggé necces volt...
Mndegy, kis csúszással megérkeztünk, bár nem volt túl informatív a program. Ajándékügyben sem jutottam előbbre, munkaügyben pláne, szóval káosz... Ma szállították a tegnapi megbeszélés tárgyát képező eszközöket, hááát, nem álltak a srácok a helyzet magaslatán...
A fejem meg fáj ezerrel... Lassan go home... -
#136
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#135
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#135
üzenetére
Egyre rosszabbul bírom ezt a kilátástalan állapotot... A szombati mozi is elmaradt, sőt az egész hétvégére rányomta a bélyegét az, hogy félig-meddig összeomlotam. Eddig rezzenés nélkül tűrtem, ha nemleges választ kaptam bármelyik pozícióra, de már kezdek besokallni... Tudom, hogy Kedvesemnek igaza van: menjek el passzív táppénzre, aztán esetleg munkanélkülire, de engem kiborít a tudat, hogy nincs munkahelyem...
Mai meló letudva, volt időm kicsit nézelődni. Nem kapok elfogadható áron világítást az akváriumra... Most legalább kaptam egy telefonszámot, ahol elviekben félre tudják tenni, ha lesz... A karácsonyt meg szívem szerint elhalasztanám, de nagyon... Semmi normális ötletem sincs ajándék-ügyileg, kedvem meg még kevésbé van az egészhez. Addig már jutottam, hogy unokahúgoméknak beszereztem az ajándékot, Kedvesemnek vettem egy könyvet, Csajónak meg egy-két apróságot. Nem várom a karácsonyt...
Holnap reggel irány Bp. Remélem az Egérút környékén és a Hungárián nem lesz őrült világ... Lehet, hogy csalóka vágy, de bízni azért szabad, nemdebár? -
#135
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kedvesem dolgozgat este, így én is netközelbe kerültem. Megnéztük az újonnan nyílott nagyáruházat, kb. olyan, mint a többi... Mondjuk én eleve nem vártam túl sokat, ehhez mérten stimmel.
Ha bírjuk energiával, este beülünk moziba... Délután sütöttünk palacsintát. A jelekből ítélve nem használ a palacsinta kisüthetőségnek, ha citromos ásványvizet használunk a tészta felhigításához. Az első 5-6 db eléggé érdekes (semmiképpen sem lapos) formában hagyta el a serpenyőt. Aztán egy kis tuningolás után már kezdett ehetőnek mutatkozni a végeredmény, így azért sikerült lakmározni belőle.
A fejem még mindig fáj, biztosan ideér az időváltozás... -
#134
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Na, alakul az élet: már két projekt látszik az év véghez közeledve... Legalább a maradék 10 nap szabimat kifizetik, amolyan búcsúajándéknak jó lesz. Hétfőn másik telephely, kedden Bp. az uticél, projektmegbeszélés, éljen. Legalább utoljára összefutok még a Duna másik oldalán lévő kollégákkal...
Ma körbesétáltunk Kedvesemmel néhány boltot, és szomorúan szembesültem az igazsággal: egyszerűen fogalmam sincs, mit vegyek magamnak. Azért ez már a vég... Annyira sikerült alkalmazkodnom a zéró költségvetéshez (spórolás címén), hogy úgy érzem: semmi nem hiányzik. Másfelől viszont kétségkívül praktikus és pénztárcabarát dolog...
Kedvesem bezzeg nézegetett nekem alsógatyókat, állítólag rohadt jó az anyaguk. Megláttam az árcédulát, és hátast dobtam: 4k HUF/db. Ennyiért 10-et veszek, célnak ugyanúgy megfelel... Azért ami sok az sok!
Fáj a fejem, nem is akárhogy... -
#133
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Elképzelhető, hogy beugrik az utolsó napokra egy kis meló... Kíváncsi leszek, mennyi gond lesz vele, ha sok, akkor a két ünnep közt is itt fogom szívni a szívnivalót...
Telefonom csak némán figyel. Azaz nem, Csajó hívott, hogy 4-est kapott a matekdogájára (érdekes szitu, mert hiányzott, utána írtak, eléggé gyatra lett Neki. Így a tanár -amolyan extra háziként- adott egy rahedli feladatot, tegnap elmagyaráztam, megoldotta, tanár megnézte, OK). Nem semmi, hogy ragaszkodik hozzám... Nem értem az embereket, hogy képesek a családjuk helyett mást választani...
Ma megint előbb lelépek, kihasználom a lehetőséget, így talán végre egy kicsit pihenni is tudunk, mert eddig csak rohangálásból állt a hét. Csak jeleznének már végre valamit arról a két helyről... -
#132
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kollégák megbíztak, hogy szerezzek be magamnak valami búcsúajándékot... Sajnálom ezt a helyet, normális csapat, normális főnök... Ez van. Telefonom néma, csak a CIB ír reklám sms-t, éljen. Az a baj, hogy lendületből töröltem, nem néztem, hogy lehetne leiratkozni róla. Mindegy, ha egészséges keretek közt mozog, akkor elmegy, nem halok bele néha a törölgetésbe.
(Jut eszembe: fősulis évfolyamtársam résztulajdonos volt valami internetes cégben, és megoldotta, hogy az e-mailjeiről a levelezőszerverük küldött sms-t a mobiljára. Működött is rendesen, egyszer bolondult meg a szerver: mikor a kollégájával együtt nyaraltak. Állítása szerint ~1000 sms-t kapott a 4 beérkezett mailjéről, 3210-es nokiára (ami ugye 10-et tudott fogadni egyszerre). Fél nyaralása a törölgetésre ment el, aztán ahogy hazaért, kikapcsolta a fenébe az egészet... Ugyanő, ugyanezzel a telefonnal: szentségelt bőszen, hogy nem tud elmenteni egy telefonszámot, mert nincs már hely. Persze, mert tele van mindenféle számmal, azt sem tudom, kik azok. Például ez is itt! - mondta, majd hívta az illetőt. Telefon kicsöng, majd: Jó napot kívánok. X.Y vagyok. Honnan ismerem én Önt? - na, itt kezdtem leborulni a székről. Komoly arccal rámnéz a rövid beszélgetés végén: Ő se tudta.. És kitörölte a számot... Máig elfog a röhögőgörcs, ha eszembe jut, főleg, ha magam elé próbálom képzelni a másik illető arcát... Laza egy fickó volt, az biztos.) -
#131
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Rohadt egy napom van. A tegnap este nagyon jól sikerült, de ma munka közben visszasüllyedtem a szokásos letargiámba... Semmi visszajelzés sehonnan, pedig már postás ismerőssel is egyeztettem, és ígért tegnapra egy visszahívást valami győri infós hellyel kapcsolatban... A fejem is fáj, hogy száradna le...
Guga viszont jókedvre derített, simán a nap topicja, de emlékbe ide is elteszem: [link]. A #31-en röhögök azóta is... Köszi, guga! -
#130
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Főnököm nagyon rendes volt, minthogy nincs kimondott meló pillanatnyilag, előbb leléphetek. Sikerült előrehozni a korrepet is, így elvikben Kedvesemmel együtt tudok menni, időben hazaérünk. Tényleg ez a mai nap egyetlen jó része...
-
#129
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#128
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#128
üzenetére
Megbeszélés lezajlott: a nagyfőnök fia semmit nem tudott a megbeszélt időpontról... Bíztató kezdés. Aztán jól elbeszélgettünk, viszont kb. anniyra jutottunk, mint sejtettem: nics üres álláshely, de ha valami alakul, akkor jelentkeznek.
Itt: [link] nekiláttam összeírni az eddigi munkaerőpiaci tapasztalatokat, azóta már bővült a sor:
-villamossági cég (hálózatépítői meló), Sopron: sajnáljuk, nem (túlképzett)
-oktatóközpont, Sopron: nincs állás (csak érdeklődtem, nem hirdettek)
-oktatóközpont II., Sopron: nincs állás (csak érdeklődtem, nem hirdettek)
-GYSEV, Sopron: nincs állás (csak érdeklődtem, nem hirdettek)
-számtechbolt, Sopron: nincs válasz
Ha jól számolok, eddig 13-0. Alakul szépen... A múlt héten sikerült beszélnem egy kábeltv-netszolgáltató csapattal, akik mozgó ügyfélszolgálatost keresnek néhány környékbeli település bejárására. Elviekben a héten jelentkezik a hölgy, ebben még bízok...
Az eső meg a móka kedvéért átváltott hóra. Yupi. Este -matekkorrep után- megyek Kedvesemékhez, legalább valami jó is lesz a mai napban... -
#128
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
A fejfájásom úgy döntött, hogy nem hagy el... A rohadék eső is szakad, gondolom fornthatás is van ezerrel. Jól érzem magam...
Megejtek egy hajmosást, aztán lassan-lassan elballagok a melóügyi megbeszélésre... Kíváncsi leszek, mit fognak mondani. Tulajdonképpen ezért jó a pesszimista embernek: csak kellemesen csalódhat... Sajna, még ez sem mindig igaz... Szinte tökéletesen motivált leendő munkatárs benyomását fogom kelteni, úgy tűnik... -
#127
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#126
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#126
üzenetére
Azért szépen lassan csak jutunk valamire az illetővel... A felesége közjegyző, a mókus pszichiátriai kezelés alatt áll, azt javasolták, beszéljek az asszonnyal, ő biztosan komolyan veszi a dolgokat. Úgy néz ki, Kedvesemet is sikerült rávenni egy rendőrségi bejelentésre, amit talán holnapután megejtünk.
Munkaügyben holnap megyek állásügyi megbeszélésre, nővérem volt munkatársnője ismeri az egyik helyi cég vezetőjét... Nem bízom túlságosan, eléggé negatív infókat hallottam róluk. Ma reggel néztem, hogy 10 nap szabim van még, tehát decemberben már nem sok mindent kell dolgoznom. Viszont ha itthon ülök, akkor gyors tempóban be fogok golyózni... Egész végig nagyon negatív hangulatban voltam, Szegénykém egy kicsit felvidított a vásárlás alatt, de gyorsan visszaestem a tespedtségbe... Ejnye... -
#126
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#125
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#125
üzenetére
Szépjóestét!
Végignézve a csapaton eléggé gyászos a kép: mindenki kidöglött rendesen a marhavágáson, végülis sikeresen megnyúztunk, feldaraboltunk 4 db, átlag 300 kg körüli marhát. Reggel, amikor közelítettünk a csordához, megjegyezte az egyik kolléga, hogy olyan, mint egy festmény! És tényleg. A völgyben, az erdő szélén állt a ~150 szürkéből álló csorda, és csak kérődztek. A gondozójuk szerint 3-4 órán át képesek szinte mozdulatlanul állni... Félelmetes és gyönyörű egyszerre...
Nem tudom, mi lesz Kedvesemmel, de úgy néz ki, hogy az az őrült az új munkahelyére telefonálgat, és mire a telefonhoz hívják, leteszi... Rohadék, hivatalos úton szinte semmit nem lehet tenni vele (azért én nem adom fel, érdeklődöm ismerősi körökben, talán akad valami rendőr kapcsolat). Az a baj, hogy Szegénykémet ez rohadtul megviseli... -
#125
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Reggel megkésett a hülye időjárás, egy elintézendő papír és egy otthon felejtett ruha miatt Szegénykém, így nem tudott már eljönni értem. Autóba ültem, és kimentem Elé a munkahelyéhez. Jól esett neki, és már nem volt olyan rossz hangulatban, mint tegnap, de sokkal jobban figyelnem kell rá, mint gondoltam...
Ráadásul hétvégén megyünk sógoromék társaságával az Őrségbe szürkemarha-vágásra. Szegény apu már stresszeli magát, eddig még nem bontott szét marhát, ezen aggóik. Disznóban profik vagyunk, de ez azért más jellegű kihívás lesz... Mindegy, lesznek ott (illetve bízunk benne) tapasztaltabb hentesek is, meg különben is, ha egyszer már a vére kifolyt, onnan nagyon elcseszni már nem lehet... -
#124
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Szegénykém kezd teljesen kikészülni, és még segíteni sem nagyon tudok rajta.. Sőt, az is előfordulhat, hogy még rontanom is sikerült rajta... Nem gondoltam volna, hogy enniyre érzékeny, és így reagálja le a dolgot... Nem tudom, meddig fogja ezt bírni, de gyorsan lépnünk kell valamit, mert teljesen be fog fordulni...
Legalább valami munkahely alakulna, hogy sejtésem lenne róla, itt fogok-e maradni, vagy esetleg Győrbe kell költöznöm... Néha szemét az élet, de amibe nem pusztulunk bele, attól erősebbek leszünk, ugye? -
#123
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Matekkorrep lezajlott, utána Kedvesem kislányával (Micike, alias Csajó) tartottunk egy telefonkonferenciát angolházi-ügyében... Rossz így, egyik héten Velük, másikon Nélkülük... Sürgősen kell keresnie egy albérletet Szegénykémnek, mert idegileg nem fogja bírni a dolgot...
Eléggé leeresztettem délután, és még mindig nagyon nyomott a hangulatom, nem sikerült napirendre térnem a dolog felett, bár ebből az esti telefonbeszélgetés alatt Kicsikém már -reményeim szerint- nem sokat érzett. Még szerencse, hogy 99%-ban aludni tudok, bármilyen gondom is van az életben... Ennek fényében jó éjt mindenkinek! -
#122
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#121
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#121
üzenetére
Szegény hirdetős emberkék még este is az utcán ugrándoztak, és ma reggel újfent kinn voltak. Király meló lehet, habár a jelenlegi munkalehetőségeket figyelembe véve lehetséges, hogy januárban már én is ott fogok ugrálni... Ma telefonáltam néhány helyre, nem bíztattak... Felhívtam az egyik irodatechnikás-számtechboltos csapatot, velük nagyon jó kapcsolatban vagyok, azt mondták, a szakmai melót el kell felejteni itt...
Nagyon elkeseredtem hirtelen, Kicsimmel beszéltem, és így sikerült az Ő kedvét is elrontanom... Hogy én mekkora barom vagyok...
Na, elég az önsajnálatból, kezem-lábam megvan, majd csak alakul valami. Hülye mondás, főleg fősulin használtuk: Olyan még nem volt, hogy valami lett volna... -
#121
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Reggel ballagtam be munkahelyemre, három (valszeg) egyetemista sárga mellényben, táblákkal a kezükben sétálgattak ki egy saroknál az éppen szabad zebrára, majd vissza. Navazz -gondoltam- mi a franc ellen tiltakozhatnak ilyen lendülettel?! Aztán kiderült, hogy Renault reklámot hordoznak a tábláikon. Nem semmi, hova jutottunk...
Kedvesem egykori főnöke újra megjelent a színen... Súlyos beteg volt az ürge, és állítólag ez a fajta kór kihatással lehet az agyműködésre is, azt hiszem, ez nála bejött. Utána kell érdeklődnöm, hogy ki is ez az ürge, csak a pofája jár, vagy tényleg vannak kapcsolatai. Első esetben el kell beszélgetnem vele kicsit, a második eset már zűrös... Veszélyes lehet, mert nincs már vesztenivalója... Ejnye, hogy egy nyugodt hete nem lehet az embernek. És az a legrosszabb, hogy Szegénykém kiidegeli rajta magát.
Édesanyjával is háború van, de erre már mondani és írni sem tudok semmit. Maradjunk diplomatikusan annyiban, hogy nem így képzelem el az ideális anyát... Röhej, ahelyett, hogy azon lenne, hogy kicsit segítsen a lányán, kavarja a sz@rt...
szerk: kis javítás
[Szerkesztve] -
#120
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#119
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#119
üzenetére
Újra hétfő, yupi. A hétvége egész jól sikerült, vasárnap délutánig-estig. Szombaton és vasárnap is meló odakint, első nap hóban, második nap esőben. Sebaj, esőkabát fel, ''Tudom, mit tettél tavaly nyáron''-fílng. Szerencsére szombat délutánra rendesen eltakarították a havat, így Kedvesem utánamjött. Sajnos túl sok időt nem tudtam Vele tölteni, de mégsem volt egyedül. Jól kijön szüleimmel, szomszédasszonyommal elment misére vasárnap reggel, jól érezte magát. Délutánra végeztünk a melóval, visszaindultunk. Minden szép és jó volt, míg édesanyjával telefonon össze nem kapott. Ordítani tudnék emiatt, látom, mennyire összetörik és elkeseredik ilyenkor, de egyszerűen nem tudok mit tenni... Hosszú, nagyon hosszú törénet...
Elballagtam a díszállatkereskedésbe halkajáért. Vettem szárított és fagyasztott szúnyoglárvát is. Az eladó szerint a fagyasztottat imádják, kíváncsi leszek a reakciójukra. És még mondja azt valaki, hogy a halak nem reagálnak különösebben a vízen kívüli környezetükre... Elballagok az akvárium előtt, és az összes kb. 10x10x10-es kockába zsúfolódva a bal felső sarokban tobzódik. A vitorlás kegyetlenül megnőtt (az aksi méretéhez képest), nem tudom, mikor áll le, de lassan már Y-ban kell megfordulnia, mert egy ívben nem tud... Van egy rizsszemű hal is, ami kb. olyan, mintha egy aranyhalat felfújnék üveggolyó méretűre. Halálos, ahogy manőverez. Két kedvencem...
Lassan kellene ebédelni valamit, Kedvesem ma és holnap nem dolgozik, hanem továbbképzésen van, elviekben ma előbb lelépek, és talán időben hazaérünk.
szerk: Vidám, hogy sétálok a városban, az emberek meg türelmesen álldogálnak a zebránál, és nem képesek megnyomni a jelzőt az oszlopon. Csak várnak, türelmesen... Van, hogy segítek rajtuk, megnyomom, de a zöldet kivárni nincs időm, és gyérebb autóforgalom esetén áthúzok (ejnye nekem!). Ők meg várnak, várakoznak...
[Szerkesztve] -
#119
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lassan leketyeg a pénteki rövidített munkanap is. Kedvesem az új munkahelyén küzd az elődje ''hagyatékával'', illetve annak teljes hiányával. Az egész évet újra fel kell vinniük. Vásároltak könyvelő, bérszámfejtő és házipénztár-kezelő programot, most zajlik a feltöltés. A házipénztár részt le akarta szedni a gépről, rendesen uninstallálta, erre a progi többi része is eltűnt. Pont ki tudtam ugrani, megnéztem, és tényleg: a ''programok telepítése/törlése'' résznél megvolt még a másik két modul, viszont a gyakorlatban még az adatbázismotor is lemászott a gépről. Olyan mákunk volt, hogy az adatbázis-állományokat gond nélkül meghagyta, így csak újra kellett telepíteni a programot.
Tegnap elsétáltunk szánkózni a friss hóban, kicsit olyanok voltunk, mint egy igazi család. Tényleg nagyon meglepő, hogy kislánya ilyen jól elfogadott... Nekem mondjuk könnyebb dolgom volt, rengeteget foglalkoztam három unokahúgommal (mindhárom lány, két éves korkülönbségekkel). Szóval a szánkózás-hógolyózás-fürdetés jól sikerült, rendesen átáztunk, mire hazaértünk.
Szegénykém csak rágódik a telek miatt... Már ott tartott, hogy sorsot húzunk, s ez tegnap este megtörtént: 8-8 cetlire felírta a két szóban forgó település kezdőbetűjét, betettük egy sapkába, majd mindhárman húztunk. Nem gondoltam volna, de mindhárom S betűs cetli lett... Ettől függetlenül tudom, hogy nem egyszerű a helyzete, ráadásul a hétvégére haza kell mennem besegíteni szüleimnek. Szombaton elviekben utánam tudna jönni, de ez még néhány dolog miatt közel sem 100%... Rossz ilyen helyzetben itthagyni, az meg még rosszabb, mikor megkérdi, hogy Mit csináljak?. Tudom (részben), hogy miért bizonytalan, de józan eszemmel tudom, hogy ha azt mondom, hogy igen, költözzünk 45 km-re, arra nagyon gyorsan rá fogunk menni... Hülye helyzet.
Kellemes hétvégét mindenkinek, nagyon bízom benne, hogy jövő hétre már tisztázódnak ezek a dolgok, mert amennyit rágódik rajta, az már nagyon nem egészséges... -
#118
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Tegnap megtettem az aktuális jócselekedeteket: éppen parkolójegyet váltottam a cégautóra, mikor odaballagott egy bácsika, hogy nem tudnék-e segíteni rajta pár forinttal, hajléktalan. Az emberben természetesen kialakulnak a sztereotípiák, hogy mire is menne ez a pénz, de jobban megnézve semmi alkoholszag, semmi feltűnő ápolatlanság, csak végtelenül szomorú szemek, bot és sántítás... Szürkés, öreg kabát, gondolom jó meleg, talán valaki kidobta a szemétbe, és nem is gondolt rá, mennyire jól fog az jönni valakinek. Több helyen látni már, hogy az ilyen holmikat külön szatyorban a kuka tetejére teszik, sokkal humánusabb...
Megsajnáltam, egy százasom volt apróban, azt neki adtam. Megköszönte, és tovább sántikált. Egy kicsit néztem távolodtában: a közelben lévő spar hirdetőtáblája előtt megállt, szemrevételezte az éppen akciós élelmiszereket hirdető táblát... Bízom benne, hogy nem alkoholt vett rajta... Ilyenkor kicsit kifacsarodik az ember szíve...
Elsétáltam a jeggyel az autóhoz, kezdtem volna kipakolni a cuccot, amikor megszólított egy hölgy: nem segítenék-e kicsit neki, nagy gondja van. Nem messze van az okmányiroda, és a hátsó rendszámát be kellett vinnie, de nem bírta kivenni a műanyag keretből. Kipattintottam neki, borzasztóan hálálkodott. A kifacsarodott szívem kissé jobban kezdte érezni magát a helyén... -
#117
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#116
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#116
üzenetére
Sikeresen elvégeztem a másik telephelyen is a melót. Az útviszonyok nem voltak veszélyesek, normális tempóban sikerült leautóznom. A userek is normálisak voltak, semmi gáz, minden flottul ment, úgyhogy egyelőre nincs meló, kifogytam a masinákból.
Kedvesem és bátyám, mint két megrendíthetetlen bástya. Egyikük hallgat a lakásügyben, a másik mondja az indokait a bejárogatás mellett... Nem egyszerűek. Kedvesem szoktam szekálni: legalább Ő nem horkol olyan hangosan, mint a bátyám. Kellemesen el szoktunk hülyéskedni, soha nem gondoltam volna, hogy találok olyan társat, akivel így el lehet hülyülni. És ez a legnagyobb gondod is tompítja, elviselhetőbbé teszi.
Lassan elindulok korrepetálni, este pedig megyek Hozzájuk. Lassan lejár a munkaidő, szép estét mindenkinek! -
#116
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Néztünk lakást bátyámnak... Nem egyszerű az ürge, egy szót sem lehet kiszedni belőle. Hogy mit gondol, mennyi pénze van, stb. rejtély... Kíváncsi leszek, hogy reagál majd.
Kedvesem édesanyja elutazott, korrepetálás után megyek Hozzá, végre. El kell beszélgetnünk a telek-dolgokról... Ezt viszont kihagynám szívem szerint... Na, munkaidő vége, balra el. -
#115
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Holtpontra jutottunk Kedvesemmel: azt nagy nehezen megértettem, hogy építkezni akar (félek kicsit tőle, de tul.képpen kivitelezővel csináltatja, ismeri is őket, ergo nem lehet túl sok gond vele). Viszont a hely kérdéses. Szegénykém, nem biztos abban sem, mit szeretne, állandóan azt kérdi, szerintem mi lenne a jobb. Erre mit lehet mondani? Újra és újra csak azt, hogy eszetlenség 40km-ről bejárni, lehetetlen dolog hoszzú távon, a veszélyekről nem is beszélve.
Az a röhej, hogy mindenki ezt mondja neki, de ő nem szeretne ideköltözni... Holtpont. Tudom, mennyire szentimentális ilyen téren, de könyörgöm, felnőtt nő, van egy kislánya. Kamasz módjára ragaszkodik ahhoz, hogy Itt soha nem lennék boldog. Így viszont értelmetlen nekiállni, tök fölösleges... Megpróbálom megérteni, nagyjából sikerül is, de érthetetlennek tartom. Mondom neki, hogy féltem az autókázástól, erre mi a válasz: legalább megszűnik ez az őrület. Könyörgöm, nekem mond ilyet?! Nekem, aki pontosan tudom, mit jelent elveszteni valakit... Ordítani tudtam volna. Ahhoz képest, hogy idősebb nálam, néha tényleg olyan, mint egy makacs gyerek. Ha így nem mehet, akkor nem is jó, nem is kell. Ezt a hangulatát nagyon nehéz elviselni... Remélem, azért aludni tud kicsit, és majd holnap tudunk kicsit beszélgetni normálisan... Habár az sem biztos, hogy ér valamit... -
#114
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Újra hétfő. Kellemesen kipihenve nekilendültem a hétnek, az aktuális user kisebb irattárnyi anyagot felhalmozott a gépén, már megy egy ideje az adatmentés hálózaton...
Munkaügyben semmi hír. Eléggé idegesítő az álllapot, nem tudom, hogy lesz... Másnem elmegyek munkanélkülire, az 3 hónapig havi 61-62k HUF. Nem is olyan rossz. Csak az a gáz, ha közben felkínálnak egy hátam közepére se kellő állást. És -azt hiszem- el kell fogadni. A pontos feltételeknek lassan aktuális lesz utánanézni. Röhej. Hálózati ismeretekkel max. MLM-es melókat találnék... Ez ám a hálózatépítés. Az AutoCAD-es vonalat hiába imádtam, és műveltem viszonylag magas szinten, tulajdonképpen semmit sem ér gépészmérnöki végzettség nélkül, ergo felejtős. Lehet, körbetelefonálgatom az autós- és egyéb sulikat, de sok reményt nem fűzök hozzá...
Közben Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák c. könyvét olvasgatom. Nem semmi... Szüleimnek jár a Nők Lapja, abban is rendszeresen olvasom a rovatát, aki már olvasta cikkét, könyvét, gondolom, egyetért velem, hogy sok mindenben igaza van. Csak az a baj, hogy (szinte) senki nem hallgat rá. A pedagógusképzésben például kötelezővé tenném néhány könyvét. Önmagában ez sem sok, mert a frissen végzett pedagógust úgyis ''elnyomják'' (ha egyáltalán talál munkahelyet), de attól függetlenül nem árt, ha tisztában van néhány dologgal... -
#113
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Reggel kb. úgy éreztem magam, min akin néhányszor átmegy egy úthenger. A redőnyt nem bírtam felhúzni, nem tudtam összeszorítani annyira a kezem... Aztán lassacskán alakultam, felszereltem egy külső lámpatestet. Kisebb szakmai vita alakult ki, hogy honnan vételezzek áramot neki, de végül a műhely áramtalanítható körébe kötöttem. Így először be kell nyomni a műhelyben a mágneskapcsolót, de elviekben úgyis javarészt csak ritkán kell...
A pincében is meg kellene oldani a villanyszerelést, csak alaposan ki kell gondolni a becsövezést. Szeretek biztosra menni, ki tudja, mi lesz még lenn a későbbiekben, és minden falra akarok vinni konnektort, plusz külön csövet a későbbiekben kialakítandó tűzjelzőnek és riasztónak. Sógor viszont nagyon egyszerűen meg szeretné úszni, de később már nagyon nagy szívás a gipszkartont megbontani, a kábelcsatorna-hegyeket meg személy szerint gyűlölöm. Hopp, most jut eszembe, kellene egy plusz szál az esetlegesen lekerülő számítógépnek is! -
#112
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Aztamindenit. Sógoromnál dolgoztunk egész nap. Asztalos, bátyámmal együtt dolgozik, és most fa nyílászárókkal kezdenek majd foglalkozni. Ehhez viszont egy kis ''üzlet-bemutatóterem''-szerűséget kell kialakítani. Mivel hely már máshol nincs, ezért a pince lesz átszabva. Csak kicsi a belmagasság, így ~30cm anyagot ki kellet csákányozni. Hát elfáradtunk, mint a disznó... A kezeim tele vannak vízhólyaggal, remegnek (éljen a fúrókalapács)...
Shakira - Don't Brother. Ez szól most a fülesben. Nem semmi hangja vagyon a leányzónak. És a klipp is bejövős.
Kedvesem ma kirándult a barátnőjéhez, egy kicsit legalább kikapcsolódott. Nem egyszerű a helyzete: a közelben jelöltek ki elérhető áron építőtelkeket, és most vacilál... Tudom, hogy nincs oda Sopronért, de ~40 km-ről bejárni gyilkos. Idő és pénz. Jó, neki most fizetik, de autóval kell járnia, vagy megvenni a ~6kHUF-os helyijáratos bérletet. És az még plusz idő. Viszont így néhány év alatt széthajtja az autót, annyit meg nem keres, hogy kapásból vegyen helyette. És kérdi, hogy mondjak valamit. Jaj, Istenem. Mit mondjak? Azt pontosan tudja, hogy énnekem semmi okom ~40km-ről ingázni (illetve van: Ők, ezért teszem is, amikor nincs itthon édesanyja). De 7-fél8-ra hazaérni nem túl vidám... Én meg tudom, hogy nem az a vágya, hogy idejöjjön. Milliószor átbeszéltük, hogy a körülmények miatt viszont ez az egyetlen, hosszú távon járható út. (És az anyagiakon felül sokkal rosszabb, hogy a 85-ös főúton elég gyakori az életveszélyes közlekedési szituáció. Rohadtul féltem...)
Asszem' lassan lepihenek. Mindenem sajog. Lehet, egy jegyzettömböt kellene tartanom, annyi érdekes gondolat villan az ember agyába, mire ideér, arra meg már csak az üres fiókot találja az agyában... Erre jó példa a Halottak Napja is. Álltunk nővéremék sírjánál, és némán könnyeztünk... A temetőben mindenhol világítanak a mécsesek... Felemelő, megható pillanat, most is kibuggyantak a könnyeim, ha visszagondolok. Alig emlékszem már nővéremre és a vőlegényére... Nem tudom, jobb-e így... (Sírfeliratuk: ''Rövid volt életetek, örök a bánatunk / Drága szeretteink, örökké siratunk.'' Fogalmam nincs, és nem is fogok rákeresni, hogy egy egyszerű rigmus, idézet, vagy más egyéb-e, de rohadtul igaz...) -
#111
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Még mindig nem 100%-os a közérzetem... Szerencsére lassan lejár a munkaidő. Kedvesemék hazaértek, fogszabályzó első része felkerült. Azért az nem semmi, hogy SZTK-alapon 100k HUF lesz a művelet... Talán tudnak róla egészségpénztári számlát adni, így mondjuk 26k HUF megspórolható kapásból.
Délelőtt kísérletezgettem, úgy néz ki, hogy a tegnapi userem cseszett el valamit a gépén, mert a vadiúj notikon gond nélkül megy az IP-csere és a hálózati csatlakozás is. Ejnye neki!
Tegnap este voltam korrepetálni, közben kiderült, hogy szegény kissrác elszúrta 3x a pin-t, és ''nem tudja teljesen beírni'' a puk-kódot. Hát ez érdekes. És tényleg, valami csodafonos kamerás telefon búsan (piros csodafonlogó háttérrel - brrr) közli, hogy a káryta letiltva. Ha a számokat nyomkodtam, írta rendesen a kijelzőn, de tényleg ''nem fért bele'' a puk. Elővettem a 6310-esem (nem vagyok hajlandó lecserélni semmilyen csillogós- vonyítós-fényképezős-kétnapalattlemerülős-pukkódnembeleférős kacatra), beletettem a kártyát. Bekapcs. Sim letiltva. Kérem, adja meg a puk kódot:. Beírtam, feloldotta. Nesze neked. Minek egy fényképezőgéppel telefonálni, vaze?!
Ma fizikázni indulok, a matekos emberkém (aki hivatalosan fél3-tól lenne, a fizika meg 4-től) este 9-kor jelentkezett, csak arra én már sajna áttettem a fizikásokat fél3-ra. Nem rendszeres ''kuncsaft'', úgy szól a dolog, hogy jelentkezik. Legközelebb majd előbb. Most így járt, sajna...
szerk: sikerült hibáznom... Én tök(él)etlen.
[Szerkesztve] -
#110
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#109
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#109
üzenetére
Aranyos volt, ahogy felálltam a gép mellől, abban a pillanatban kezdett csörögni a telefon... Néha nagyon egy húrra pendülünk.
Kedvesem kislánya holnap fix fogszabályzót fog kapni... Szegény, már nagyon aggódik. Megértem, nem hiszem, hogy leányálom lesz a dolog számára... Nem semmi a kis hölgy, annyira aranyos. Kedvesemmel elagyalunk néha rajta, hogyhogy ilyen jól elfogadott engem.
Noszóval mai nap or president....:
-Tegnap jött melóm, hoztak gépeket. (Bevillant egy nem biztos, hogy említett előzmény: Kedvesemtől szülinapra kaptam bőrpénztárcát, akkorát, amekkorába a jogsi, forgalmi, személyi és társai beleférnek. Ez sajna a mániám. A korábbit a farmergatyám bal zsebében hordtam, eléggé méretes darab vagyok, az meg még egy kicsit rátett. Szóval kaptam bukszát, egy feltétellel: nem hordhatom a gatyazsebben. Kabát belsőzsebében hordom azóta.) Hármat kivittem külső telephelyre a cágautóval. Egyik benzinkút mellett igazoltattak a rendőrök, engem nem állítottak meg. Parkolóba be, gépeket bevittem. Telepítgetek, beállítgatok, közben kiver a veríték: a kabátom bennhagytam az irodában... Jó, végülis a céges belépőkártya (fényképes), a céges vezetői engedély és a menetlevél, azzal már ki lehet így-úgy magyarázgatni, de azért... És ez még az egyszerűbb...
-Délután nekiláttam egy másik user gépének. Valamiért az usb-s vinyókeretünk nem ismeri fel az ominózus cserélendő gép WesternDigital vinyóját, így -gondoltam- áthúzom az 1,2GB-nyi anyagot crosskábelen. És úgy jártam, mint pár hónapja a notival: a gép nem volt hajlandó lecserélni a belső hálós IP-t, vártam, vártam, semmi. Fix IP-t nem tudok adni, mert felhasználó neve alatt kellene végezni a mentést, különben nem tudja megnyitni NTFS-en. Mindegy, mondom megoldom a 10Mbit-es hálón (ajaj), régi gépre beléptem, megosztottam. És nem bírtam csatlakozni hozzá! Sehogy. Se hibaüzenet, se semmi, csak halálba vitte az explorert. 3-4 alkalommal... Fölkaptam a vizet, levágtam a plombát, áttettem a régiből a vinyót. Rohadt számítógépek.
-Ja, és szemét Corel! A 10-est kellett felraknom, vazze fél óra a 2.8-as HT-s P4-esre. Minden rohadék légypiszoknyi fájl nevét és méretét kiírja az öröm kedvéért, csak azt tudnám, minek. Eléggé ideges lettem a végére, aztán kicsit Kedvesem mellett lehettem, az segített. Miután elment, irány matekkorep, majd még egy gépet meg kellett szemlélnem, szóval frissen és fitten vagyok... -
#109
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Jézus, milyen napom volt ma... Ahogy időm engedi, írok róla. Egyelőre várom, hogy visszacsörögjön a telefon, Kedvesem próbálom vonalason felhívni, de valakivel elég régóta beszélgetnek. Van ez az automata visszacsörgetés, de már fél órája semmi. Lehet, hogy mellétték?
Asszem mobilon megcsörgetem, hogy mégis mi a helyzet. -
#108
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kedvesem 6 után hazabuszozott, kölcsönösen hiányzunk egymásnak, juhéj. Rohadt egy helyzet ez így... És a fejem is fáj...
-
#107
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Tegnap elvittem az önéletrajzom az ominózus számtechüzletbe, én voltam a 42. jelentkező. Bingó. Lehet, hogy ez az évszázad állása, vagy tényleg ennyire kevés infós jellegű munka van Sopron környékén? Ejnye...
A poén kedvéért kegyetlenül fáj egész nap a fejem, nagyon remélem, hogy nem valami újabb vírus kerülget. Azért ez röhejes, az influenza meg még sehol... Lehet, betegállományban kellene letöltenem a hátralévő időmet... Nagyon-nagyon kíváncsi leszek, év végéig milyen perspektívák lesznek állásügyileg. Ha ráérek, majd összeszámolom, hogy állok a pályázatokkal. Eléggé tragikusan, ha minden igaz...
Nekilátok most:
-vidéki számtechüzlet: sajnáljuk, nem (túlképzett)
-vidéki ablakos cég: sajnáljuk, nem (mint kiderült, nem volt pontos a hirdetés, gépészt kerestek)
-egyetem, Sopron: sajnáljuk, nem (átcsoportosítással közben sikerült megoldanunk)
-gimi, Sopron: sajnáljuk, nem (átcsoportosítással közben sikerült megoldanunk)
-távközlési cég, Győr: sajnáljuk, nem (átcsoportosítással közben sikerült megoldanunk)
-lapkiadó, Győr: nincs válasz
-it-szolgáltató, Győr: sajnáljuk, nem (utolsó kettőből kereskedelmi tapasztalat hiánya miatt én estem ki)
-netszolgáltató, Sopron: nincs válasz
Ez ugye eddig 8-0. Az az igazán tragikus, hogy ebből három nem is volt ''valódi'' állás (átcsoportosítások), egy pontatlanul hirdetett, kettőre meg nem reagáltak. Ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor a 2 beadottból egyre behívtak, ahol utolsó körig jutottam. Így már egy kicsit szebben fest, csak rohadtul ugyanúgy nincs állásom...
És ez a rohadt szomorkás idő is... Tiszta depis hangulatban vagyok, Kedvesem édesanyja is megérkezett, éljen... Legalább ma még kicsit velem marad, nem kell korrepetálnom. -
#106
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Újra dolgozom. Tegnap megnézett a doktornéni, én is őt, és könnyes búcsút vettünk egymástól. Csak hogy minden kellemes legyen, bizonyos fordulatszám-tartományban nekiállt villogni a töltésjelző a Fiestában. Csodás. Gyorsan elgurultam vele a doki után az autóvillamosságishoz, aki éppen be tudta paszírozni az időrendjébe. Mint kiderült, csak egy tisztítás kellett a lelkének, és minden OK. Nem szeretném, ha így a tél beálltával elmenne a töltésem. Nem kicsi benne az akksi, meg ha egyszer már elindult, akkor a világ végéig elmegy áram nélkül (gyak. csak a gázolajelzáró szelepnek kell mindenképpen), de azért esőben izgalmas feladat lenne... Mit ne használjak: világítást vagy ablaktörlőt? Mindegy, most rendben van.
Lassan lejár az időm itt, állásügyben semmi. Kezd idegesíteni a dolog... Most egy ipari kapukkal foglalkozó cég (akiknek Kedvesem könyvelt korábbi munkahelyén) keres műszaki rajzolót, de nagyon valószínűnek tartom, hogy a szakmai német nyelvtudással hátulról fognak támadni... Én meg majd menekülök... Asszem' kiballagok, az egyik számtechboltban keresnek munkatársat, kíváncsi leszek, mit mondanak, mi lenne a feladat, illetve ezt mekkora mennyiségű pénzmaggal gondolták kompenzálni. Röhej, de lehet, hogy inkább munkanélkülire kellene mennem, a havi 61-62-t így is kézhez kapnám.
Legalább magánéletileg OK minden... Szeretem... Annyiradeannyira... -
#105
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Tegnap visszamentem a doktornőhöz. Már használható állapotban vagyok, kicsit fájdogál a fejem, valamint köhögök néha, különben egész jó.
Szóval reggel fél 9-re a rendelőnél voltam, öten vártak már a nénire. Ketten közülük alkalmasságira mentek, velük elég sokat elszórakozott, és a poén kedvéért 9-re jött egy időpont-egyeztetéses páciens is - úgy kell nekem, miért nem foglaltam szintén időpontot... Nagy nehezen fél 10 után bejutottam, erre elküldött arcüregröntgenre a biztonság kedvéért... Juhéj... Millió ember a röntgennél, szerencsére gyorsan rákerültem, viszont a leletezést egy orvos csinálta, arra kellett kicsit várni. Fél 12-re vissza a dokihoz, kis várakozás, majd öröm, boldogság: negatív a lelet. Azért hétfőn még meg akar nézni. Hávazze, ennyire azért nem vagyok látványos...
Kedvesem is betegeskedik, esténként belázasodik, eléggé gyenge, de már (kopp-kopp) alakulgat. Hol én ápolom Őt, hol Ő engem... Nem semmi állapot, ezt a fetrengést-köhögést már rohadtul unom.
szerk: ma délután meg temetésre kellene mennünk, volt kollégánk édesapja halt meg. Gyönyörűen süt anap, úgyhogy talán egyikünknek sem fog semmi kára származni a fél órás álldogálásból.
Ja, kötelező felelősségbiztosítás: Szegénykém, mikor kifizette az autó felét exének, és átíratta a papírokat, hirtelenjében a Hungáriánál kötötte a biztosítást. 11k HUF/negyedév. Gyorsan nekiültem délelőtt, és 6.8k HUF/negyedévre sikerült letornászni, ráadásul nem is egyesülethez kattintottam (talán 100 HUF a különbözet), mert eléggé elbizonytalanító infókat írtak róluk.
Aki biztosítóváltás előtt áll, javaslom neki a netrisket ([link]), mindent intéznek, csak két kinyomtatott papírt kell aláírni és elfaxolni nekik. Le a kalappal.
[Szerkesztve] -
#104
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Átrágtam magam a múlt hét érdekesebb topicjain, termeltek a topictársak becsületesen... Reggel elmentem dokihoz, aki megállapította, hogy a vírusos torokgyulladásom megszűnt. Jött helyette viszont egy bakteriális fertőzés, úgyhogy antibiotikumot kapok. Éljen.
Itthon fetrengtem nővérkéméknél, végre lett időm lecserélni a router firmware-ét. Praktikus a laptop, ágyból, fekve lehet netezgetni. Csak gépelni nehézkesebb...
Szombatot Kedvesemmel töltöttem, vásárolgattunk, este pedig elmentünk egy volt kolléganőnkhöz. Nem semmi módon ki akarják készíteni a munkahelyén... A szomorúbb az, hogy nagy valószínűséggel sikerülni is fog nekik. Ezek a furkálódások, rosszindulatú hangulatkeltések -úgy látszik- sok embernek kegyetlen nagy örömet okoznak.
Vasárnap hazautóztam, Kedvesem Nagykanizsára ugrott el barátnőjéhez, este pedig nálunk aludt. Együtt kisétáltunk a temetőbe. Továbbra is tartom: ez a legbékésebb ünnep... Utána sétáltunk kicsit a faluban, nagyon hangulatos volt a kivilágított templomkertben, az egykori iskolám körül. Hány év eltelt már, és mégis olyan, mintha tegnap történt volna...
Én Kis Tacsiszeműm hétfői visszaindulása kapkodósra sikeredett: exférje elvitte kislányukat rokonlátogatásra, csak a jól kihangsúlyozott betegségközeli állapotot felejtette el, így ~200km-re ott volt a belázasodó gyerekkel lázcsillapító nélkül. Gratulálok. Ja, és mindennek a tetejébe az ebéd utáni gyors hazaindulásból este 6-os hazaérkezés lett. Hát nem tudom...
Aztán ugye kedden jött a nyavalyám, vírusos torokgyulladás képében, ami normál esetben 3-4 nap után alakul, de ugye nálam ez sem megy egyszerűen... -
#103
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Uhh... Egy hét netmentes időszak után újra itt...
Szüleimnél ugye nincs net. És kedden lebetegedtem, de olyan szinten, hogy még mindig eléggé odavagyok... Délután jöttem vissza, de így utólag viszonylagos merészség volt elautóznom idáig. Majd holnap elviekben bővebben írkálok, egyelőre átrágtam magam 500 (yááy) mailen, hát nem semmi kavarás megy a sulinetes levelezőlistán a kis- és nagyértékű normatívás beszerzések környékén... Kíváncsi leszek, botránnyá duzzad-e, de nem lepődnék meg rajta...
Asszem' lázasodom, húzok feküdni... Jó éjt! -
#102
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Finom lett a gyümölcsleves. És még mára is maradt. Nyami...
Találtam egy AutoCAD 3D-s rajzolói állást, egy apró hiányosság: gépészeti szakmai német nyelvismeret kellett volna hozzá. Hogy sántuljanak meg... Goose-T is ajánlott egy helyet (köszi neki), csak az meg Pesten van. Pedig nagyon jó kis melónak tűnik, és pénz is lenne benne (ami azért -valljuk meg őszintén- nem hátrány), de Kedvesemék nem tudnának felköltözni, egyedül meg mi értelme? Ehh... Ja, és olvasom a hírt, mely szerint a Cisco felmérése alapján globális hiány várható hálózati szakemberekből. Írjak nekik, hogy épp ráérek kicsit?
Kis küzdelem után sikerült mp3 és mid csengőhangokat felraknom Kedvesem kislányának telefonjára, van öröm ezerrel. Azért ki van ez találva Motoroláéknál, hogy plusz 15k a kábel és a szoftvercsomag. Szerencsére a kábel sima mini-usb, a programról meg nem nyilatkozom. Este kivágtam egy mp3 részletet, de ismeretlen hibakóddal visszaszórta a telefon. Reggelre beugrott, talán még Viktor0610 írt róla, hogy le kell operálni az ID3 tag-et, s lőn: a telefon dalol, mint egy kinyálazott fiúbanda.
Hétvégén halottak napja. Olyan megnyugtató [vagy ez a szó morbid ide?] látvány kis szülőfalum temetője ilyenkor: Cédrus- és fenyőfákkal körbezárt terület a mezőben, már messziről díszbe öltözve a sokezer gyertya pislákolásától. Mégsem morbid az a megnyugtató: így érzem. Nincs a karácsonyi egymást taposós, giccsparádés, rohanós hangulat. Ugyanúgy gyászol a milliomos, mint a szüleim második szomszédjában lakó idős nénike, aki vejét és lányát is elvesztette egy év alatt, az unokáknak már saját családjuk van, így egyedül él a hatalmas házban...
Ha akármelyik szemét politikus is nyilatkozni mer a halottak napja környékén, javaslom a nyilvános kasztrálását, össznépileg. Most gondolkodom: talán ez az egyetlen ünnepünk, ami még úgy-ahogy politikamentes? Szomorú, kérem...
Kellemes hétvégét mindenkinek! -
#101
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Eléggé magam alatt vagyok. Az egy dolog, hogy a városban nincs semmi szakmai állás több hónapja, de hogy a megyében sincs, az már elkeserítő... Két hónapom még van, de nem tudom, mit tegyek. Szívesen melóztam volna anno Szombathelyen is, de annyira egyoldalú állások voltak (operátor, gyártósori összeszerelő meg biztosítási ügynök), hogy végül feladtam.
Lehet, el kellene mennem munkanélkülire, és ingyen beiskoláztatni magam nyelvtanfolyamra. Az a baj, hogy ehhez meg nem lenne pofám. Idegesítő állapot. Mindjárt elballagok matekkorepre, aztán leautózom Kedvesemhez, holtfáradtan beesek... Újabb szép nap.
Viszont gyümölcslevest készít, ez legalább jó. És az, hogy Vele lehetek... -
#100
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kedvesem leállamvizsgázott. Szakközgazdás (szakasszony?) lett belőle... Azon vigyorogtunk, hogy a papírjainkkal ki lehetne tapétázni egy kisebb szobát... Lassan kezd megnyugodni, lemegy róla az idegesség, átveszi a helyét a fáradtság. Jövő héten meg kezd az új munkahelyén, csak hogy minden összejöjjön.
Hogy velem mi lesz, az még jó kérdés... Ma hívtak egy szeptember közepén beadott pályázat ügyében, úgy néz ki, belsős emberrel sikerült megoldaniuk, úgyhogy tárgytalan. Éljen.
Komolyan mondom, elmegyek nehézgépkezelői tanfolyamra. Édesapáméknál -a kavicsbányában- markolózott egy srác, 300k körül kapott havonta. A büdés életbe nem kapok ennyit a kettős diplomámmal, ez egyre valószínűbbnek tűnik. Hacsak nem megyek fel Pestre, de valahogy nincs kedvem hozzá. Röhej, van egy valag papírom, de lehet, jobban megérné felhasználni altáj-tisztítási célokra. És még nyelvvizsgáznom is kellene. A tanfolyamnak semmi hangulatom nekiállni, pláne így, hogy fix helyem sincs, nem tudom, két hónap múlva merre fogok dolgozni. Elcseszett egy rendszer ez így... -
#99
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lassan kezdem megszokni az új RI/OS-t. Minden változás kellemetlenséget jelent bizonyos ideig, aztán remélhetőleg jobb lesz. Mindenesetre pozitívum, hogy gyors, és a dizájn nem változott jelentősen.
Egyedül az a rossz, hogy a proxy mögött hiába nyitom meg újra az adott topicot, állandóan frissítgetni kell (ez mondjuk az R3 idején is így volt), de eddig a témacsoport (vagy mi) kiválasztásakor újratöltött automatikusan. Most itt is frissítgetni kell...
Szeretek olvasni. Most fejeztem be egy újabb könyvet, Kedvesem megszerettette velem Tony Parsons műveit. Nagyon jól ír a fickó az emberi kapcsolatokról: ironikusan, mégis őszintén. Mindenkinek érdemes beleolvasni, aki kicsit is bele tudja élni magát a helyzetbe...
Holnap reggel megyünk Zalaegerszegre, Kedvesem államvizsgázni fog. Szegény tegnap teljesen feldobott volt, pörgött ezerrel, ma viszont már egyre idegesebb. Állítólag kemény vizsgabizottsága lesz, este még egy prezentációt is össze kell állítanunk, úgyhogy parázik ezerrel... Próbálom nyugtatni, Ő is tudja a józan eszével, hogy nagyon kicsi a valószínűsége, hogy zűr legyen, de azért mégis...
Lassan elindulok, ma visszautazott édesanyja, úgyhogy végre együtt lehetünk. Hogy ez milyen hülye helyzet... -
#98
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Imhol a RI/OS 4... Egész nap nem volt fórum... Kénytelen voltam alternatív időtöltést keresni, ezt javarészt az origo-s benzinkúton-átveréses, több száz hozzászólásos topic jelentette.
Vasárnap kész lett a borfejtés is, hordókba került a friss nedű... Olyan jó egy kicsit kiszakadni a világból, kivonulni a szőlőbe, és keményen megdolgozni a murcival. Ezt leírni úgysem lehet, ahogy azt sem, miféle érzés fogja el az embert, ahogy végignéz a fahordókon, és tudja, ez a nedű az ő verítéke árán válik hamarosan igazi borrá. Valamiért szeretek minden olyan tevékenységet, aminek igazi látszata, eredménye van. Megnyugtat, tudom, hogy van értelme, több száz éve is ugyanezt művelték, és lám: itt vagyunk.
Beadtam egy álláspályázatot, de azt hiszem, inkább csak az érdekesség kedvéért. Nem teljesen szakmai meló, netszólgáltatónál hálózatfejlesztési menedzser. Meglátjuk, mit ajánlanak.
Lassan elballagok fürödni és aludni, jóccakát mindenkinek! -
#97
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#96
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#96
üzenetére
Nem csak a front volt a bűnös... Szombatra benáthásodtam, fejfájásom erősödött, valami nyavalya kerülget. 1000mg-os Pharmavit pezsgőtablettát szoktam ilyenkor félbe törni, aztán reggel-este bevenni. Bomba adag, 99%-ban segít orvos nélkül a kínjaimon.
Szombaton erdőn voltunk, fát szedtünk. Édesapám állandóan szervez (a munkatársával együtt...), így az erdészet által kitermelt erdőrészből gyűjtögettük be a maradékot. Illetve csak egy részét... Ha belegondolok, hogy sokan fagyoskodnak, az erdőkben meg tonnaszám rohad a fa... Szóval faszedés ezerrel. A motorfűrészelés kellemesen kifárasztja a hétközben elpunnyadt informatikust, úgy kell neki... Még mindig jobb, mint az a rohadék szedernye... Hogy a nehézség jönne rá... Simán átböki a kesztyűt és az inget, úgy nézek ki, mint egy bozótharcos...
Reklám a Csudafilmben, húzok fürödni. -
#96
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Megiszom a kávémat (forró lett, mint állat...), aztán útra kelek szüleimhez, netmentes világba. Fáj a fejem... Szemét front...
Jó hétvégét mindenkinek! -
#95
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Fejfájásom bekeményített, nem hagyja magát... Pedig a hétvégén megintcsak préselni kellene, a múlt héten hazavitt cabernet már szeretne a hordókban lakozni.
Tildy idézetei és guga gondolatai megfogtak... (Guga blogját szvsz simán ki lehetne adni könyvben is.) Érdekesek az emberek, érdekes ez az egész világ... Szalmának volt egy jó megjegyzése, mindjárt előkeresem.
Itt is van: (Úgy érzem, pár hónapja van valami globális feszültség az emberekben valami miatt és a legkisebb tudattalan nonkonfort érzésre robbani tudnak. Erősen lecsökkent a másokkal szemben való ''elnézési képesség''. Ezt látom magamon, a környezetemben, és itt is...
Éljen a MÉDIA/PÉNZ/ISTENEK/STB.!)
Így igaz... -
#94
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nem vagyok jól. Fáj a fejem, fáj a vesém és a térdeim is... Valami vírus kerülget, vagy az időváltozás hatásai érződnek? Nem tudom, de azt hiszem, egy vitaminbomba nem fog ártani...
Szegénykém a nagy őrületek közepette jövő szerdán fog államvizsgázni. Kiveszek egy nap szabit és elviszem. Hamarosan hivatalosan is meglesz a másoddiplomája (uniós pénzügyek)... Nem semmi ám! Pláne amikor beleveti Magát a munkába! Hogy csillognak azok a szép barna szemei...
Megérkezett az esti búcsúsms, gyorsan válaszolok, aztán hajmosás és alvás... Jó éjt! -
#93
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
A mai korrepet át kellett szervezni, mivel a srácok valami sportfoglalkozásra fognak járni ezentúl... Így most pénteken (amikor is fél 3-kor vége a munkaidőnek) nyomatok egy kis matekot, majd utána megyek hozzájuk fizikázni. Legalább tudom értékelni a hétvégét...
Kedvesemék végeztek, kislánáynak fix fogszabályzó kell, valami állkapocshúzatással súlyosbítva... Telefonon át én is nyugtatgattam kicsit, mert eléggé elkeseredett, hogy mindenki szekálni fogja vele... Nekem meg a gondolattól is megfájdult az állkapcsom. Szegény, azt hiszem, nem a szekálás lesz a legnagyobb problémája...
Beleőrülök, hogy nincs semmi igazi munka. Ülök, PH!-zok (ez hosszútávon veszélyes elfoglaltság), néha olvasgatok, de a rohadék céges proxy mögül erősen korlátozott számú oldalt érek csak el. A laptopot behoztam, és sudokzgatok rajta, borzasztó egy játék. Nem rossz, de hosszútávon fárasztó. És passziánszozgatok. Három lap, vegas, folyamatos pontozás. Valamiért nem tudom megunni... Komolyan mondom: jobban elfáradok így, mintha dolgoznék... Nem jó ez így.
Ráadásul valami állást kell kerítenem jövő évre. Természetesen álláshirdetés-fronton holtszezon van, sehol semmi épkézláb. Egyet beadtam lassan egy hónapja, arra semmit nem reagáltak, pedig bíztam benne. Hasonló munkakör, a feltételeknek megfeleltem, a tapasztalataim pont oda valók, mégsem reagálnak. Ejnye...
Hazaballagok nővérkemékhez, aztán még este netezek kicsit. -
#92
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ma volt egy maratoni hosszúságú korrepetálásom... Friss vagyok és fitt. Ráadásképp hazaérkezett Kedvesem édesanyja, és ha még fokozható, holnap nem fogom látni, fogászatra viszi kislányát.. Éljen...
Legalább sikerült megszereznem Neki egy könyvet, amire vágyott, állítólag eléggé érdekes, megosztja az olvasókat, ha lesz időm, belekukkolok. Este beszéltünk telefonon, finoman célogattam, hogy kap meglepit, másodikra kitalálta, hogy könyv, utána elsőre, hogy melyik... Na, ennyit a meglepiről... Annyira örült neki, olyan aranyos volt!
Elballagok egy laza fürdőre, aztán alvás... Jó éjt! -
#91
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Hogy sántulna meg a squid... Olyan lassú a netelérés, hogy az már egy 33,6-os modemnek is szégyenére válna...
A Nők, Nőügyek topicban sikerült belefutnunk BobChemistry és Tami kapcsolatába rendesen... Szurkolok Nekik, nem tudom miért, de olyan érzésem van már régóta, hogy egymás mellé valók. Ilyen egy vérbeli hardverfórum, kérem... Kompatibilitásgond? Firmware-t frissítünk!
Ma elmarad a korrepetálásom, ez most jól jön. Kiviszem Kedvesemet az új munkahelyére, átnézegeti az anyagokat, esetleg dolgozgat kicsit, majd eldől. Be kell segítenie az aktuális adóbevallásban. Talán időben el tudunk indulni...
Mukaügyben semmi fejlemény. Nem kellemes érzés, folyamatosan, finoman idegesít. Még két helyről egyáltalán nem reagáltak, remélem azért veszik a fáradtságot...
A poén kedvéért holnap hazajön Kedvem édesanyja... Albit kell keresnünk...
További szép napot! -
#90
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Este sikerült normálisan beszélnünk, azt hiszem rájött, hogy kisit túllőtt a célon, illetve ezzel semmit nem old meg, sőt... Kíváncsi leszek, hogy alakul a továbbiakban ez a dolog...
Kollégákkal reggeli eszmecsere közben előjött a szó az autókról, egyiküknek volt egy jó beszólása: Az új swift úgy néz ki, mintha fogtál volna egy régit, és felfújtad volna... Na, ez előadva kegyetlen volt, hozzá kellene képzelni egy nagydarab, mosolygós, szakállas úriembert.
Asszem' a folyosónkra hamarosan költözni fognak új arcok. Élejen. Tök jól elvoltunk itt ennyien... A fél épület üres, de nekik pont ide kell cuccolni... Ejnye...
Fejem fáj, hogy a nehézség jönne rá... GOTO kávé... -
#89
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nem értem a nőket... Azazhogy-sokkalinkább-sejdenagyon azt nem értem, miért akarom megérteni őket... Ma este lesz miről beszélgetnünk... Elhiszem én, hogy Neki is vannak gondjai (sőt...), de ez már tényleg sok. Ha minden tettemben a rosszat próbálja keresni, akkor abba vagy Ő őrül bele, vagy én. Esetleg mindketten...
Nagyon maga alatt volt egész múlt héten, ezért is értem valamilyen szinten a reakcióját, de ez már tényleg sok... Az meg megintcsak nem megoldás, hogy magyarázkodjak. Ráadásul ilyenkor az észérvek érnek a legkevesebbet...
További szép napot mindenkinek. (Bitang hideg van a napsütéshez képest*)
*Hülye poén: kéményseprő munka után belenéz a tükörbe, majd megszólal: - A koromhoz képest jól nézek ki... -
#88
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ja, pénteken megjöttek szerencsésen a sulinetes cuccok. Rendeltem memóriát a notiba, de mondtam, hogy amíg ki nem próbálom, hogy megy-e rendesen, addig ne rögzítsék. Azt hittem (IBM-es céges notik után szabadon), hogy az első kis panel alatt találok memóriafoglalatot. Azonban nem. Az én kis Amilo-m csak a vinyóját nyújtogatta onnan felém...
Nosza, kértem csavarhúzót, uccu neki. Alulról megbontottam, semmi eredmény. Akkor ugrott be, hogy egyszer bontottam szét egy Fujitsu notit, és a tft alatti panelt kellett kipattintani. S lőn: panel ki, billentyűzet föl, takarólemez föl: ott az aljzat! Memória bele, nagyjából össze, és OK!
Ja, mindezt a pult közepén követtem el. Az alkalmazottak nagy részét jól ismerem, de a pultos srác új még. Eléggé furcsán nézett időnként, ahogy a többi vevő is... Mindegy, a lényeg, hogy sikerült. Ma legyalultam róla a windowst, friss, ropogós rendszer került fel, és hasít, mint az olajozott villám... Legalább valami pozitívum... -
#87
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#86
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#86
üzenetére
Reggel vártam a buszmegállóban. Nem mondanám, hogy kitörő örömmel fogadott... Nem tudom, mi történhetett a hétvégén, de egyre jobban érdekel. Két értelmes mondatot sem volt hajlandó mondani. És ez fáj a legjobban. Írtam egy sms-t Neki, hogy miért ilyen. Időre van szüksége? Vagy mi a helyzet... Erre a válasz: Nem vagyok szótlan, csak nincs mondanivalóm. Front volt a hétvégén vagy mi a túró?!
Úgy volt, hogy ha nem végzek a hétvégén, akkor szabin leszek. Dolgoztam, mint egy állat, hogy mielőbb visszaérjek Hozzá, erre ez a helyzet fogad. Most megint ott vagyok, ahol másfél hónapja. Pedig olyan jól ment minden. Csak a múlt héten összeveszett bitangul édesanyjával, és azóta egyfolytában rágódik... Könyörgöm, mi az, hogy nincs mondanivalója? Tanácstalan vagyok. Összedőlt bennem minden... Mi ez az egész? -
#86
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#85
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#85
üzenetére
Lezajlott a hétvége... Kedvesemtől hazaautóztam (~100km), és nekiláttam préselni. Édesapámnak el kellett menni dolgozni,így egyedül... Elfáradtam, mint egy disznó... Este 6-kor meg beültem szüleim Ladájába (ezeröccsi...), utánfutó fel, és jöttem vissza Sopronba egy kis minőségi szőlőért (~105km)... Itt aludtam, reggel irány haza, majd a szőlőhegyen átraktuk a hordókból a szüretelőkádba, edények elmosása, stb... Nem vagyok fáradt, áá..
És mindennek a tetejébe Kedvesemmel sem állunk a legjobban. Tisztáztuk, hogy döntenie kell, le kell zárnia teljesen a korábbi kapcsolatát, kislányával is át kell beszélnie a dolgokat, mert így nem mehet tovább... Apás hétvége volt, és elviekben kislánya tegnap hazament volna, lett volna egy közös-beszélgetős estéjük... Másképp alakult... Próbáltam rábeszélni tegnap este Szegénykém, hogy jöjjön el, aludjon itt Sopronban, ne maradjon egyedül... Azonban volt egy érdekes mondata még a délutáni beszélgetésünkből, amiből sejtettem, hogy nem fog eljönni... Most erősen rágódik, és tényleg szüksége van az egyedüllétre. Csak az a gond, hogy ilyenkor gyakran végletekben gondolkodik... Ma arra kért sms-ben, hogy ne menjek Hozzájuk, mert ma ejtik meg a kettesben-dolgot... Este felhívtam, és ott tartunk, hogy pillanatnyilag találkozni sem akar velem... Ajaj...
Úgyhogy újra itt ülök a noti előtt, verem a billentyűket és rágom magam... Tudom, hogy tényleg mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha egy kicsit egyedül tudna lenni, és normálisan végig tudná gondolni a dolgait, de azt is tudom, hogy ennek a végeredménye erősen véletlenszerű... Képes ''hirtelen felindulásból'' érdekes döntésekre... Írnom kellene neki egy esti sms-t, de fogalmam sincs, mit... Király. Jó éjszakát! -
#85
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
No lassan vége a hétnek... Úgy néz ki, megjöttek a sulinetes cuccaim, elsétálok értük, utána meg még egy gyors matekkorepetálás...
Bedugult az egész város. A fő ütőérnek számító utcát renoválgatják, és elcsíptek egy elég nagy gázcsövet. Gigadugó, terelések mindenfelé, áll minden... Éljen péntek... Módszeres és alapos küzdelemmel sikerült elérni, hogy használhatatlan legyen a város... Ügyes...
Ma hazaviszem Kedvesem, és kora reggel megyek szüleimhez préselgetni. A hétvége sem a pihenés jegyében fog eltelni, ezt már látom... Minden szépet és jót mindenkinek! -
#84
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
No, buszra tettem Kedvesem... Még mindig túrnak az egész városban (sőt, szerintem egyre rosszabb a helyzet), tegnapelőtt alig tudott kimenni a busz...
Mi lesz, ha megjönnek a fagyok? Elmenekülnek és így hagynak mindent, mondván: Fagyban nem lehet betonozni, aszfaltozni! Érdekes lesz...
Vukocska a Jogsis topicban (Bővebben: link) linkelte be arról a balesetről a fotókat, amelyet 4 ember közül ő élt túl egyedül... : Bővebben: link Érdemes megnézni minden, közúti közlekedésben résztvevő embernek. Hiába ''okos'' alattad az autó, a fizikát megb@szni nem lehet, szokták vala mondani. Erőszakoskodni lehet vele, de általában ő az erősebb... És ennyi. Ami egyik pillanatban jó poénnak tűnik (200-al az egyenesben), az néhány 100 méter után 3 ember halálát jelenti...
Lehet, hogy tényleg el kellene vinni a friss jogsis emberkéket (illetve nem csak őket) egy-egy ilyen baleset helyszínére (vagy imitált helyszínére), mert aki ennek hatására egy picikét is elgondolkodik, magától is rájön ennek a mondásnak az értelmére: Mindig te vezesd az autót, és ne az autó vezessen téged! Akármilyen technika van az autódban, akármilyen okos is, akkor is neked kell az okosabbnak lenni. Neked kell tudni, hogy mi az amit még lehet, és mi az, amit már nem...
Lassan megyek fizikát okítani, mozgások, könnyű téma. Csak a fejem ne fájna... -
#83
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kegyetlenül fáj a fejem... Lassan el fogok ballagni a soron következő kávéért...
Ráadásul unatkozom is, pillanatnyilag elfogyott a munka. Ez a legrosszabb. Üldögélek, olvasgatok, filmet nézek, néha besegítek a kollégáknak... Tegnap láttam a triplaX 2-t. Háát... Az utolsó percekre sem tudtam igazán eldönteni, hogy ezt komolyan gondolták, vagy poénnak készült... Harmatgyenge mindkét esetben...
Legkésőbb tavasszal neki kellene állnom az angol nyelvi ismereteimet bővíteni, mert a diplomázástól számítva 2 év múlva be kellene mutatni a középfokú nyelvvizsgát. Érettségiztem angolból, de azóta csak a szakmai részét használom, a köznapi dolgokból sokat felejtettem... Hiába, 8 év az 8 év...
Nem arról van szó, egész jól elbeszélgettem 3-4 órán keresztül sógorom holland rokonával, de némelyik szót rendesen körül kellett írnom... Mindenesetre tanulságos volt.
Hét végén préselni kellene otthon, lesz párszáz liter borocska. Most nem szívesen hagyon itt egyedül Szegénykémet (kislánya megy az édesapjához). Elviekben dolgozgatnia kellene, de eléggé kifáradt az utóbbi időkben, jó lenne pihengetnie... -
#82
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Szegénykémet tegnap munka után kivittem az új munkahelyére, este 8-ig besegített a leendő kolléganőjének. Érte mentem (közben vettem 3 szál fehér tulipánt...), és elautóztunk hozzájuk. Annyira örült a virágnak... Viszont fáj a torka. És az idegeskedéseknek köszönhetően nem eszik rendesem. Így a hasa is fáj...
Tegnap este 6 körül megkaptam a választ: Köszönjük, NEM! Fura érzésem volt a második interjú után, mintha kristálytisztán ők sem tudnák, mire is kell pontosan az ember: inkább infós vagy inkább kereskedelmi jellegű lenne a feladat? Beigazolódott, azt mondta a srác, hogy kettőnk között vaciláltak sokat, de a másik emberkének van kereskedelmi tapasztalata. Na igen, majd máshol sikerül...
Matekkorrepetálás kellős közepén kaptam a hívást (különben le szoktam némítani, most direkt ezért nem tettem). Kicsit letörtem, aztán egy nagy levegő után folytattam a mondandómat a tanítványomnak, viszont még kb. 1 órán át bitang rossz volt... Olyan üresnek éreztem magam, aztán leráztam a dolgot, az élet megy tovább.
Viszont most kegyetlenül fáj a fejem, fáradt vagyok és nagyságrendileg semmihez sincs kedvem...
Hétvégén jelent meg egy hirdetés, mely szerint sürgősen egyetemi végzettségű infótanárt keresnek egy helyi gimibe, ma felhívtam őket: átcsoportosítással megoldották, mire megjelent a hirdetés, úgyhogy az első félévben nem aktuális... -
#81
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Andie elkezdte a Rejtő-stílusú blogot! Éljen, nagyon jól ír! (Egy kis vidámság sohasem árt...)
Múlt nap felhívtam az egyetemet, hogy mi lesz a tavaszi (utolsó) félévre vonatkozó tandíj adóigazolásával, az illető 100%korrekt volt (köszönöm neki), harmadik napra megküldte a papírt. Így még maradt 24k magyar forintom, amit visszaigényelhetek a sulinet-tandíj együttes, 60 ezres keretéből. Gyorsan elvonultam kedvenc helyemre (nem a reklám helye, de megemlítem őket, maximálisan korrektek: K@nkoord Sopron), és megrendeltem a termékeket. Elviekben péntekre itt is lesznek a cuccok. Ezerrel bízom benne, hogy a noti ram jó lesz a gépembe... Még egy kis DVD-író, pendrive, billentyűzet... Ha valki rendelni akar és nem tudná: november 1-től csak konfigok lesznek sulinetben! Gyors tempóban galoppozás az üzletekbe!
Ja, billentyűzet: évfolyamtársam anno végigpróbálta Győr összes kiskerét, és a 700forintostól a luxuskategóriáig kipróbálgatott mindenféle billentyűzetet (biztos szerették...), és arra jutott, hogy a Genius a legjobb. (Programozó a srác és féltette az ujjait, ezért volt e nagy felbuzdulás.) Tényleg nagyon jó minőségűek a gombok, öröm vele gépelni...
Kezdem észrevenni magamon, hogy totál ideg vagyok a melóügy miatt. Tudatt alatt, mert az eszemmel tudom, hogy ha nem jönne össze, akkor sem dőlt össze a világ. Év végéig még van munkám, semmi vész, de már tényleg jobb lenne tudni valami biztosat... Mondják azt, hogy Köszönjük, NEM! vagy hogy Köszönjük, IGEN! Több választás úgysincs, akkor miért húzzák az idegeket? (Azt láttam, hogy 3 embert hívtak vissza, tehát még az sem lehet, hogy most is zajlanának az interjúk, pluszban az ígéret is úgy szólt, hogy a hét elején mindenképp értesítenek... EJNYE!)
Másik két helyre is beadtam a pályázatom, de azokról még mindig semmi... Ejnye nekik is... -
#80
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#79
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#79
üzenetére
Helyzet csak kismértékben javult: még mindig fél Szegénykém, de legalább a munkatársnői is bíztatják, és a főnökasszonyával is beszélt. Délután már ki is kell mennie az új helyre ismerkedni és besegíteni az adóbevallás elkészítésében. Nagyon ügyes ám az én kis Tacsiszeműm!
Én meg csak várok, várakozok, és nem szólnak semmit. Egész délelőttöm elcsesztem a tegnapi hülye programra, aztán X-COM-nak köszönhetően megoldódott: ez kis rohadék szemét progi a c:\config.sys állományba olvas bele ellenőrzésképp, hogy megvannak-e a bejegyzések... És persze ott nem volt semmi, mégcsak hasonló sem... Gyártottam egyet, és lőn működés... Köszönöm X-COM-nak ezúton is!
(Telefonáljanak MÁÁÁR!) -
#79
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Na végre valami! Tegnap telefonált Kedvesem: amikor otthon leszállt a buszról, csöngött a telefonja: FELVETTÉK. Olyan jó volt hallani, ahogy örül...
Aztán mire este leértem, már átesett a ló másik oldalára: hogyan mondja meg a jelenlegi főnökének, mi lesz Vele az új helyen, lehet, hogy nem fogják szeretni a beosztottak, lehet, hogy nem fog kijönni a főnökével, mennyire fognak hiányozni a mostani munkatársak... Próbáltam nyugtatgatni, de még mindig eléggé feszült...
Rólam még semmi infó, ejnye! Jó lenne, ha elárulnák már, hogy igen vagy nem... Feleslegesen nem frissítem az azonosítóm érvényességét a jelenlegi munkahelyem rendszerében... -
#78
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lefutottam Elé és buszra tettem. Változatosság kedvéért megyek matekot korrepetálni, majd este megyek Hozzájuk.
Szegénykém nagyon Maga alatt van, annyira nyúzott... És még egyikünknek sem jeleztek vissza munkaügyben. Ejnye, hét eleje van, nemdebár? Az ígéret úgy hangzott, hogy pozitív-negatív döntés esetén is. Akkor most miiiivan?
Újabb érdekes rendszám egy termetes Merci elején: RUTIN-1. Asszem' nem tanulóautó volt... Ha nem cégnév, akkor biztos valami milliomoscsemete kapta a sikeres rutinvizsgájára. Vagy a sikertelenre, és akkor van RUTIN-2, RUTIN-3... Gonoszak vagyunk, ugye?
Szívok egy hülye DOS-os progival XP-n. Nem hajlandó foglalkozni vele, hogy a config.nt-be beírom az általa megkívánt dolgokat, csak szajkózza továbbra is a kifogásait. Ráadásképp még a telefonom is újrakezdte a kikapcsolgatást. Random lepihen. Ez akkor kellemetlen, ha a zsebemben van, és mondjuk két óra múlva veszem észre. Valszeg az akksinál szarakodik az érintkezés (esetleg a sim-kártya?), de néha teljesen magától is képes elmenni vadászni.... Gyanús...
Ha a fejfájásom egyszer elmúlik, akkor népünnepélyt fogok tartani. Yuppi.. További szép napot! -
#77
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Na a mai reggelt nem kívánom senkinek, még az ellenségeimnek (ha vannak ilyenek) sem... Úgy néz ki, Szegénykém csúnyán összekapott édesanyjával... Nagyon csúnyán... Komolyan tartok tőle, hogy egyszer valami hülyeséget csinál ilyen állapotban.
Csak ne venné ennyire a lelkére, akkor nem lenne gáz, de így csak Magát rágja. Talán sikerült egy kis lelket verni bele, ma este még kihúzza, holnaptól meg együtt lehetünk. Sürgősen albérletet kell találnunk, mert így nem lehet kibírni még egy hónapig sem...
Munkaügyben se Nála, se nálam semmi fejlemény, reményeim szerint holnap szólnak. Hülye egy helyzet ez pillanatnyilag... Mindegy, most csak az a lényeg, hogy Ő összeszedje Magát kicsit, és ne rágódjon hülyeségeken...
Mindjárt felhívom telefonon, remélem nyugi van körülöttük, vagy legalább csöndben elvannak... Egyáltalán nem értem édesanyját, tönkre fogja tenni Szegényt ezzel a viselkedéssel, és nem látja... Az különösebben nem érdekel, hogy velem van valami baja, de hogy Őt miért kell csesztetnie..? -
#76
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Szép jó estét mindenkinek!
Lezajlott a hétvége, marhára kivoltam, a szőlő derzálásán és az autó karbantartásán (olajcsere, szűrőcsere, stb...) kívül nem sok érdemi tevékenységre voltam alkalmas. Nem túl jó érzés úgy ledőlni ebéd után aludni kicsit, hogy tudod, mennyi mindent kellene még tenni, de a fejed fáj, mint a barom...
A péntekről: meglepődött és nagyon örült, hogy elmentem Elé... Vicces volt, mert nem tudtam pontosan, mikor indul, így előtte felhívtam, de éppen kiment egy helyre, és nem tudta felvenni. Visszahívott, én akkor már autóztam Hozzá. Kérdezte, mit csinálok, mondtam, élvezem a napsütést meg az autót szerelgetem. Kis bíztatás, majd búcsú... 5 perc múlva ott álltam pont a (jelenlegi) munkahelyének kijárata előtt (és még szerencsém is volt, éppen szabad volt az a parkolóhely...). Szegénykém, annyira izgult... Holnap egyeztetnek még Vele, de 99%-ra Övé az állás. Viszont az előbb beszéltünk telefonon, és nagyon letört volt a hangja. Nem árulta el, miért, kíváncsi leszek az esti sms-re... Holnap elvileg moziba, megyünk meló után, holnapután meg elutazik édesanyja, úgyhogy újra együtt lehetünk. Hülye egy állapot, de remélem, hamarosan vége lesz.
Fejem továbbra is fáj, éljen. Valahogy már tudatnom kellene vele, hogy tisztában vagyok a jelenlétével, felesleges egyfolytában fájdogálnia, nem felejtem el... Lassan le kellene pihennem, mert még mindig deficites vagyok alvásügyileg... -
#75
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#74
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#74
üzenetére
Megérkeztem. Terveimmel ellentétben visszajöttem Sopronba, majd este megyek haza. Mindjárt elmegyek Kedvesem elé... Psszt! Meglepi lesz, azt hiszi, már szüleimnél vagyok...
Nagyon idegeskedik az elbeszélgetése miatt, remélem, kicsivel könnyebb lesz, ha előtte mégegyszer átölelem. Nekem is nagyon jól esett a reggeli bíztatása...
Apropó, lezajlott az interjú. Kíváncsi leszek a végeredményre, nem teljesen igazodtam ki rajtuk, néha azt szűrtem le a kérdésekből, hogy a marketing-vonal az erősebb, néha pedig azt, hogy a szakmai. Lehet, hogy csak általánosan szerettek volna ''feltérképezni'', ahhoz viszont eléggé specifikus volt némelyik kérdés... Mindegy, tulajdonképpen nem volt rossz, jövő hét elején válaszolnak.
Ja, a fizetésigényt elszúrtam, elő se hozták (illetve annyit mondtak, hogy rendben van). Lehet, többet kellett volna mondanom... Késő bánat...
Viszont a HR-es hölgy utánam jött a lépcsőfordulóba, megkérdezte, hogy lenne a bejárás, mennyi időmet venné el. Közben a főnök is kijött dohányozni, és a jelenlegi szerződésem mikéntje és felbontása után érdeklődött... Ez bíztató... Majd kiderül! -
#74
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Yááy... Ez a ''lélekben ráhangolódás''-dolog nem annyira megy momentán... Fejfájásom figyel, kicsit olyan érzés, mintha a fejembe húztak volna egy kicsivel szűkebb átmérőjű autógumit.... Kíváncsi leszek a hallgatóságra meg úgy általában az egészre (és arra is, hány embert hívtak vissza)...
Kedvesem autóval jött (mert ugye az Ő 2. állsinterjús köre is ma van), és ideugrott hozzám. Olyan jó volt átölelni... Szeretlek!
Gyorsan átfutom mégegyszer az anyagot, aztán irány! Kedves olvasó! Kérlek szoríts egy kicsit, ha időd engedi... Köszönöm! -
#73
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Szép jó estét!
Prezentáció elkészült, már csak lelkiekben kell ráhangolódnom... Kíváncsi leszek a holnapra. Én délelőtt megyek, Kedvesem meg délután, úgy néz ki (kopp-kopp) meglehet Neki egy egész jó kis állás... Bízzunk...
A rohadék freemail döglik egész este... Visszaszívva, sikerült elküldenem a ppt-t tartalmazó mailt. Éljen. Nem kis eredmény...
Megírtam és megkaptam a jóéjtpuszi-sms-t. (Mióta együtt vagyunk, soha nem hagytuk még ki, kivétel, ha náluk aludtam.) Ő jobban aggódik miattam, mint én... Szegénykém... Reggel még találkozunk egy röpke kis puszira, aztán elindulok Győrbe, onnan meg szüleimhez. Szüretelgetés és társai a hétvégi program...
A fejemet olcsó pénzért eladom, érdeklődni a lezelőorvosodnál és a gyógyszerészednél lehet (főképp a mellékhatások tekintetében)... Jó éjszakát! -
#72
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nagy nehezen eljutottam ide is... Csúcsforgalom volt hálózatos ügyekben itt a PH!-n. Közben készülgetek a pénteki interjúra, már kezd kidurranni a fejem az infóktól... Olvasok és prezentációt készítek. Yuppi...
Végre Kedvesem is döntésre jutott telekügyben, ma megvette. Röhej, hogy a ''halott'' kisvárosban 4 milla, onnan 2 km-re főúttól 100m-re meg 1.5 milla egy közműves telek... Erre egy házépítő csapat 9 milláért felúhz egy kb. 70 m2-es házikót, így tulajdonképpen egy lakás árán hozzájuthat, később meg a tetőteret ki lehet alakítani. Csak azt tudnám, hogy fogjuk ezt bírni jövő nyárig... Édesanyja megérkezett, én meg nővéreméknél dekkolok (kis kompenzáció: itt van net... Sovány vigasz...).
Fejemet valahogy szeparálni kellene a szemeimtől meg a számtól, azokra még szükségem van. Így nem fájna, az átlagos értelmi színvonalat meg talán alulról még így is megközelíteném, max. elmennék a való világba vagy mi.
Ma extrém mennyiségű ''ingatag'' jómunkásembert láttam (tényleg, hó eleje van, biztos fizetésosztás volt!), néhány tanulmányt lehetne írni a közlekedési és kommunikációs szokásaikról... Egykori kémiatanárom mondása volt: Ehhez képest az ökörhugyozás lézersugááár! Hát ja...
A kolléganőm se semmi volt. Állandóan pörög, intézkedik, így volt ma is, egyszercsak szól a kollégának, hogy hazamenne, mert nem érzi jól magát. Basszus, 20-30 perc alatt olyan fehér lett, mint egy közepes hóember, alig tudott menni meg beszélni... Szegény, remélem egyben hazaért... Pedig hazavittük volna, de nem akarta... Szemét vírusok, remélem, minket messze elkerülnek, különösen a héten...
Még néhány percet szenvedek, aztán elhúzok szunnyadni. Szendereg a robogás. Álmában csönget egy picit... aludj el szépen, kis Balázs. -
#71
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#70
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#70
üzenetére
Állapotom nem sokat javult... A kissrác meggyógyult, úgyhogy mehetek korrepetálni is. Királyság, megint lesz 19.30, mire leérek Kedvesemhez...
Alakul az élet a városban: gyakorlatilag minden frekventáltabb helyen túrják az utakat, mindenki idegbeteg, éljen. Remélem, most még bejön egy hosszú, esős időszak, akkor legalább tavaszig meglesznek a gödrök... Ezt nyáron miért nem lehet csinálni, mikor még 1. van esély a normális körülmények közötti befejezésre; 2. fele város nyaral, suli nincs, így autó sincs annyi az utakon. Mindegy, úgy látszik, túl bonyolult ez nekem... -
#70
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Helyzetjelentés: készítenem kellene a prezentációmat, az anyaggyűjtés fázisán már túlvagyok, de olyan szinten fáj a fejem, hogy semmihez sincs kedvem. Elvágtatok a következő kávéért, aztán majd meglátom.
Délután elviekben korrepetálok, de beteg a kissrác a legutóbbi infók szerint. Ha nem gyógyult meg, akkor telefonálnak (most jobban örülnék neki...). Utána meg autózás Kedvesemhez, utolsó esténk együtt, holnap megjön édesanyja...
Sajnálom a mostani általános iskolásokat. Normális dolog az, hogy az osztály felének korrepetálás kell matekból, fizikából? Szerintem nem... 36-an voltunk az általános iskolai osztályomban, és mindenki megtanult írni-olvasni rendesen. Mert olyan tanáraink voltak, akik elmagyaráztak dolgokat, és hagytak időt a megértésre. Akinek kicsit jobban ''ráállt'' az agya, annak nem is kellett tanulni otthon, elég volt a házit megírni... Az iskolában (is) felborulni látszik minden, érdekesek az értékrendek mostanság a tanárok és a tanulók körében is...
Megyek a kávéért. -
#69
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Most néztem, hogy az előző hsz-ben sikeresen y-nak írtam az í-ket. Hiába, nem a megszokott klaviatúra meglepetéseket okozhat.
Anno feliratkoztam a iskolai rendszergazdai levelezőlistára, azóta sem iratkoztam le róla... Néha mosolygok, néha felhúzom magam... Mint a gyerekek, komolyan. Kedvesem mondta mindig, hogy a pedagógusok nem teljesen normálisak (erre mondom, hogy én mérnök-tanár vagyok, nem pedig tanár-mérnök). Van benne igazság... Beír valaki, hogy a pályázaton nyert notik közül az egyik elhasalt, ráadásul úgy tájékoztatták, hogy csak arra van egy év gari, minden másra három. Erre valamelyik visszaír, hogy: Mit akarsz, mi csináljuk meg? Nem hiszem el... Itt a fórumon még azt mondja az ember, hogy infóórán játszadozó kiskölyök, na de ott?
Néha nem értem az embereket... Nagyon nem...
Lassan lejár a munkaidő, és elindulunk Kedvesemmel. Most egyik munkatársnőjénél vannak kollektívan babanézőben. Remélem, ők is végeznek már, és időben el tudunk indulni. Mocskos idő van, még jó, hogy ma volt a részleges napfogyatkozás... Sokat láttunk belőle... Legalább a 6 évvel ezelőttit láttam, és az teljes volt. Nem semmi hangulat uralkodott. Az állatok viselkedése volt a legérdekesebb, komolyan, mint egy b-kategóriás horrorfilmben... Fokozatos elsötétedés, mégis minden olyan furán kontrasztos... Néma csend... Szép volt! -
#68
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kipakoltak szombaton... Ahogy várható volt, Szegénykém kikészült rendesen... Szombat este osztálytalálkozója volt, nem nagyon akart elmenni, de szerencsére mégiscsak elment. Tudtam, hogy az fel fogja dobni kicsit, nem semmi némelyik barátnője... Talán még az akasztás előtt álló embert is felvidytanák az utolsó percekre. És most erre volt szüksége.
Közben én szüretelgettem, sógorom egyik jó ismerősének segítettünk be. Kb. 6 héten át szinte minden szombat-vasárnap szedik a szőlőt, most is 3 traktorpótkocsival szedtünk, voltunk kb. 25-en. Este leautóztam Hozzá, és befűtöttem meg bemelegytettem az ágyikót, mire Ő hazaért. Együtt töltöttük a hétvége hátralevő részét. Sikerült egy jót beszélgetnünk is, tegnap már úgy látszott, tényleg ez a költözés volt a legrázósabb dolog. Már kezd felszabadultabb lenni... Jó volt Vele lenni, de olyan gyorsan elment az idő... Most meló...
Pillanatnyilag csak fáradt vagyok, a fejfájást konkrétan nem érzem... Habár most már sejtem, merre is húzódik... Kár volt megemlítenem. Mindjárt kap egy kávét a drága. Remélem, valami alakul állásügyben Neki is a héten, mert érdekes világ kezd kialakulni jelenlegi helyén. 6-7 nő összezárva, abból jó valahogy sohasem sül ki. Előbb-utóbb megindul a furkálódás, ''féltékenykedés'', másiknak betartás*. Ez miért jó egyeseknek? Erre még rátesz egy lapáttal, hogy a főnökasszonyuk is igazi hangulatember... Aztán múlt héten borult kicsit a bili, és most ''néma csend és hullaszag'' uralkodik odabent. Na így öröm ám a munka!
* Mert ugye az a jó kolléga, aki nem csak ígérget, hanem be is tart! -
#67
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#66
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#66
üzenetére
Nagyszerűen elszúrtam az előbb az ''Éljen'' szót, és azt írtam: ''Élen''. Élen járok...
Szegénykém most nagyon nehéz pillanatokat él át... Holnap pakolnak ki a közös házból, és még előtte egyszer kiment aludni kislányával.... Mire ezt eldöntötte, az sem volt egyszerű folyamat, megbeszélte volt férjével, hogy nem lesz otthon este, és 7 körül elindultak... Telefonon beszéltem Vele, és nagyon maga alatt van. Hogy nem tudott rendesen megköszönteni (én mondjuk nem tudok a reggeli ébresztésnél-bújásnál szebbet elképzelni...). Nagyjából kezdem átlátni a dolgokat, és most úgy érzem, meg kell szenvednie a dolgot, és végleg el kell szakítani ezeket a szálakat, ha új életet akar kezdeni. Nagyon felkavarja ez az egész, és nem tudom, mit tehetnék érte...
Kislányával nagyon jó a viszonyunk, egyszerűen nem is értettem meg, hogyhogy ilyen könnyen elfogadott... Nem semmi kis hölgy! Véletlenül sem hozom szóba előtte édesapját, és ő is erősen kerüli a témát. És nem akarja, hogy találkozzunk (természetesen már találkoztam vele futólag, de komolyabban nem beszéltünk). Azonban látni rajta, hogy folyamatosan távolodik édesapjától, ami hosszútávon megint Kedvesemen fog csattanni (logikus reakció lenne exférj részéről, hogy Kedvesem ellen neveli a lányát)... Nem egyszerű helyzet...
Nagyon szorítok Érte... Nem tudom, hogy fogja bírni a mai estét, és sajnálom, hogy nem lehetek Mellette (a közös házukba valahogy sohasem akaróztam menni, nem tudnék ott eltölteni egy éjszakát).
Mindennek tetejében holnap szüret, 7.15-kor kezdés... Kellemes aktív kikapcsolódás lesz az őrült hét után... Tegnap gépet cseréltem, két userrel. A másik masináról leszedtem az adatokat, de a programok esetleges különleges beállításai miatt még nem töröltem a régit. A batch állomány egyetlen billentyű lenyomására várt, én dolgoztam az új masinán. Az egyik user pakolgatott, és szerencsésen rárakott egy kupac iratot a billentyűzetre, a következmények egyértelműek... Szerencsére semmi extrém dolog nem kellett már róla, de azért egy pillanatra kivert a víz...
Én Kis Nyűgöm! Gondolatban most is Melletted vagyok, és szorítok Érted! Jó éjszakát! -
#66
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Születésnapom van. Élen. Tulajdonképpen nem érdemli ki az ''eddigi legrosszabb'' meg nem tisztelő címet, most (már? még??) jól megvagyunk. Hajnalban, mikor keltünk, a fülembe súgta: Boldog szülinapot! Ezért már megérte... Annyira aranyos volt...
Bekerültem az állásinterjú második körébe, majd jövő héten megyek. Erre már kicsit készülni is kell, majd valamikor neki kell állnom összerakni egy prezentációt. Az interjúztató megkérdezte, szoktam-e doksikat összeállítani, mondtam, hogy tanulmányaim alatt rengeteget... Tényleg írtunk annyit, mint a bolondok. Volt olyan félév, hogy 11-12 doksit le kellett adni, és ezek csak a >5 oldal terjedelműek... (Érdekesebb témák: Progféléves dokumentációja, kódrészletekkel, magyarázatokkal, kb. 30-40 oldal; A stressz pszichológiája, kb. 10 oldal, A kriminalisztika pszichológiai alapjai, kb. 10 oldal; Módszertani útmutató és felmérőlap készítése egy informatikai témakörhöz, kb. 15 oldal; Szociometriai felmérés és értékelés, kb. 15 oldal; Közúti csomópont forgalomirányító fényjelző készülékkel történő felszerelésének terve, várható hatásai, kb. 10 oldal, stb, stb...)
Azóta már kikerült a kezem alól két saját és jónéhány nem saját (formázott, kiegészített) szakdolgozat, jónéhány pályázati anyag, valamint egy tanulmányi versen komplett anyaga. Úgyhogy remélem, bírni fogok a feladattal... -
#65
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Tegnap, meló után elsétáltam az autóhoz, indítottam, elindultam. Következő sarkon megállít a rendőr, közúti ellenőrzés. Kiadom a papírokat, megnézi, majd hamiskás mosollyal megjegyzi: A biztonsági övet mindig be kell ám kapcsolni! Ugye tudja, miért mondom?! Nézek rá bután, tényleg mindig behúzom az övet, akkor is rendesen be volt kapcsolva. Értetlenkedésemre folytatja a fakabát: Mert egy jó tíz perce, amikor olyan hirtelen megállt ott, akkor biztosan nem volt bekötve! Vazz, 9 órával előtte álltam be oda, ráadásul két autó közé tolatva, ahová mondjuk egy robogóval be lehet állni hirtelen, de egy autóval nem igazán... Mondom neki, hogy most végeztem a munkával, de csak mosolyog: Jó, menjen, de az övet mindig kösse be!
Hávazze. Majdnem kiröhögtem az ürgét, annyira abszurd volt a helyzet... Mivel nem egyenes ez a szakasz, az igazoltatás helyéről pontosan rálátott a parkolás helyére. Ha meg 10 perc alatt elfelejtette, hogy melyik autó állt be hirtelen (ha egyáltalán volt olyan, és nem valami egészségügyi problémából kifolyólag képzelte az egészet), akkor értem, miért van az utcán igazoltatgatni...
Még szerencse, hogy ilyen atyai stílusban fogta fel. Ha nekiáll keménykedni, akkor egy kis időm ráment volna, mire sikerül megértetni vele... És siettem.
Kedvesem volt állásinterjún, állítólag sok jelentkező volt, de bízom benne, hogy
1. ez csak amolyan marketing-jellegű paráztatás.
2. szakmai tapasztalatai és végzettsége alapján tökéletesen alkalmas a feladatra, és ezt el fogják ismerni.
Szegénykém, annyira be tud pánikolni ilyenkor... Azt mondja, én könnyebben megoldom a bonyolult dolgokat, mint a tökegyszerűeket. Azokon tudok a legtöbbet rágódni. Lehet, hogy igaza van. Illetve biztos. Teljesen más bonyolultsági fokú (szép szókapcsolat, Kazincy-díjas) számomra és Számára egy állásinterjú például...
Még nekem sem jeleztek vissza, kíváncsi leszek rá, mi fog alakulni... -
#64
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Buszra szállt, lassan én is végzek itt bent.
Tegnap Győrben láttam egy érdekes rendszámot: NYC-911. Egészen komolyan belegondolva: milyen embernek juthat eszébe ilyen rendszámot csináltatni? Oly felfoghatatlannak és gyászosnak érezte ezt az egészet, hogy imígyen is emléket állít neki? Esetleg nemes egyszerűséggel bunkó a lelkem, aki egy jó poénnak gondolja? Mindenesetre nem szívesen vennék ilyen autót magamnak... Az ilyen XXXL-01 meg KARI-01, esetleg JÓZSI-1 is eléggé elgondolkoztat. Ekkora fokú exhibicionizmus teljességgel normális?
Korábbi munkahelyemre szoktak jönni német társintézményből gyermekcsoportok, a kisbuszaikon volt hátul ilyesmi felirat: Problémája van a vezetési stílusunkkal? Kérem, jelezze az alábbi számon. És nem viccből volt ott, tényleg komolyan gondolták. Megpróbáltam elképzelni ugyanezt a feliratot a hazai járművek hátulján. Vizuális típusú olvasóim előnyben...
Lassan elballagok matekozni. Múlt héten megtudtam, hogy a gráfelmélet is bekerült a középiskolás tananyagba. Helyes. Szegény tanítványom azzal kezdte, hogy valami ilyesmit vettek, de fogalma sincs, mire jó. Egy órával később már nem így vélekedett...
További szép napot mindenkinek! Süt a nap, jó idő van, de úgy hallom, itt a változás... (Azt már nem mondom, hogy úgy érzem, mert a fejem ugyanúgy fáj.) -
#63
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#62
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#62
üzenetére
Végül lementem. Azt írta: bántja, hogy ide jutottunk. És szeret, de az nem old meg semmit. Erre azt mondom: az old meg mindent...
Este sikerült jót beszélgettünk. Legalább már Ő is belátta, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet: nem akartam soha bántani. Nem tudom, mi lesz velünk. Alakulna végre mindkettőnknek valami normális munkahely...
Mindjárt megyek, és kikísérem a buszra, munka után meg indulok korrepetálni. Éljen. Nem arról van szó, szeretem csinálni, csak néha fáradtnak érzem magam hozzá... Fejem hozza a formáját, legalább tudom, hogy megvan. Azért ez sem kevés...
Ma legalább jött egy kis munka, akkor gyorsabban megy az idő. Soha nem szerettem a tétlenséget, az hosszú távon nem sok jót jelent. Van néhány ismerős, aki rohadtul tud örülni, hogy már x napja nem csinált semmit munkaidőben. Nem akarom elrontani a kedvüket, hogy ez sokáig nem mehet így. Könnyedén előfordulhat, hogy kis idő múlva már be sem kell mennie... És nem azért, mert szabira küldik...
Lassan elballagok, nem írom tovább a hülyeségeket. Jut eszembe: közelgek életem legboldogabb szülinapja felé. Éljen. -
#62
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#61
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#61
üzenetére
Nem hozta szóba...
Teljesen üresnek érzem magam belülről. Illetve nem, a fejem szét akar menni, de az már természetes. Talán hiányozna is már, ha nem fájna... Nem tudom, mit tegyek. Szívem szerint rohannék Hozzá, de ha az egy héttel ezelőttiekre gondolok, akkor nem tudom, megéri-e... Illetve tudom, egy mosolya megérné, csak félek, még arra sincs sok esély.
Az a legnagyobb gondom, hogy fogalmam sincs, hogy érez. Azt tudom, hogy szeret, csak azt nem értem, hogy akkor miért nem látja értelmét annak, hogy egy kicsit is küzdjön. Vagy tényleg tökéletesen vak voltam, és Ő már eddig is sokat küzdött? Nem tudom. Ha tisztában van vele, mennyire különbözünk, akkor miért akar megérteni? Miért nem lehet megpróbálni esetleg ELFOGADNI bizonyos dolgokat, aztán lassan változtatni azokon? Miért van az, hogy ilyen áron nem éri meg? Erre miért az a reakció, hogy erre nem lehet építeni?
Most küldött sms-t, hogy legalább írjam meg Neki, miért vagyok szomorú... MIÉRT? Mert szeretem. Szeretem, és megőrjít a tudat, hogy felteszem a buszra, és majd holnap reggel látom. Szeretem, ám belepusztulok, ha -akarva-akaratlan- belémrúg átlagosan hetente. Szeretem és szenvedek. Én is elértem oda, hogy mérlegelek. Így talán már tényleg nem szerelem. Minek örüljek? Megfejtéseket a kiadóba kérem továbbítani... -
#61
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nem tudom, eddigi két munkahelyemen sikerült korrekt kapcsolatot (relatíve) felépíteni főnökeimmel. Ergo a főnökök 100%-a normális, gond egy szál se. (Mondjuk előző melóhelyen azért voltak érdekességek, és a végén nagyot koppantam, de mindegy, az azt megelőző időszakra igaz, amit írtam.)
Tegnap elbeszélgettünk főnökkel, milyen fizetést lehetne kérni egy ilyen munkáért, merre lehetne még menni, stb. Gyorsan kaptam egy logisztikai feladatot, így cégautóval mentem állásinterjúra. Tény, hogy én is mindig normálisan álltam a kollégákhoz és főnökeimhez is, de azért meglepett a dolog. Köszönöm ezúton is.
Szóval állásinterjú. Jó hangulatban sikerült, kb. 1 órát beszélgettünk mindenféle kérdésekről, a héten visszajeleznek. Érdeklődtek, mikor tudnék munkába állni, illetve hogy sikerülne megoldanom a lakás / albérlet-dolgot. Ez jó. A fizetési igényem bejelentésétől sem kezdtek rituális öngyilkossághoz előkészülni. Ez is jó. Kíváncsi leszek... Ha megfelelek, akkor jövő héten be kell menni egyeztetésre a főnökhöz. Majd kiderül...
Kedvesem szakdolgozata beköttetett, elsétáltunk érte. Csütörtökön Ő is megy állásiunterjúra, talán alakul neki egy jó kis hely. Kettőnk témája nem jött elő, mindjárt megyek Elé a munkahelyére, kikísérem a buszra. Édesanyja elutazott, de nem tudom, este hogy lesz, megyek-e Hozzá... Kíváncsi vagyok, szóba hozza-e... -
#60
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Esti telefonbeszélgetés lezajlott, most megint nyugodt kicsikét minden. Szorít értem, bíztat. Jól esik, igazából már annak is örülök, ha jó hangulatban telefonálgatunk...
Időnként szól mellettem a TV, felfigyeltem a ReTekeLklub ajánlójára a lakótelepi bandával. EMBEREK! Komolyan erre van igény? Ezt akarja nézni fél Magyarország? Illetve ez van, aztán eszi-nem eszi, nem kap mást. Éljen. Fekete lyuk. IQ-vákum...
Hávazze... És ezért valaki pénzt kap, és vállonveregetést, hogy ''Ügyes voltál kisfiam, kajálja a nép ezerrel! Csak így tovább!'' Kíváncsi vagyok, hogy mikor érünk el a román kecskepásztor sátrának bekamerázásáig.* Az lenne ám az igazi reality...
Komolyan megrémülök időnként, hová is tartunk. Nem sok perspektíva van benne, ami van, az meg nem sok pozitív vonást hordoz. Éljen. Megvan a Buksi. Online tudósítás mellőlem... Büdös. Inkább csiná... vegyünk másikat? A poént nem írom le, aki nem ismeri, kérdezze meg a helyi kisebbségi önkormányzatot.
Az egész ország téged keresett. Mondjuk ez enyhe túlzás. Én valami egészen más dolgot keresek... Gáspár ''Überokos'' Győző meg a becsületes (?) megtalálót akarja megpuholni. Irigylem a gondjaiért...
Irány aludni, holnap állásinterjú. Kíváncsi leszek a fejleményekre...
* Román kecskepásztor kijön a sátrából, mögötte kifut egy kecske. Alanyunk felrántja a gatyáját, megtörli a bajszát, majd a szeme sarkából a távolodó kecskére kacsint:
-Ej, Marcsa, ha még főzni is tudnál... -
#59
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Én Kis Nyűgöm!
Bocsáss meg nekem. Mentségemre szolgáljon: mindig is ilyen voltam, a bűnöm pedig az, hogy nem, vagy csak nagyon lassan tudok változni. Vak voltam, nem láttam, mi bánt Téged, nem vettem a jelzéseket. Ami mindenki másnak természetes lett volna...
Nekem természetes volt az, hogy nem úgy néztem Rád, mint egy darab rongyra, hogy nem azért álltam neki a kapcsolatunknak, hogy néhány numerát lenyomjunk, aztán viszontlátásra. Tudtam, mennyit szenvedtél az utóbbi években, és hagytam időt magamnak a gondolkodásra. Arra, hogy ne ugorjak kapásból a nyakadba, hogy tisztában legyek azzal: ha elkezdtem, végig is tudom csinálni. Gyakorlatilag innentől Benned van a tüske: biztosan nem szeretlek, szerettelek, mert akkor nem kellett volna gondolkodnom. Tudod mit? Már magam sem tudom, mi a helyzet... Számomra egyedül az volt fontos, hogy ne ess mélyebbre, ne kerülj megalázott helyzetbe. És amíg nem bíztam abban, hogy kibírom nem csak a jót, hanem a rosszat is, addig nem mondtam ki az érzéseimet.
Melletted álltam akkor is, amikor mindenki elhagyot, bíztattalak minden csatádban. Meg sem fordult a fejemben, hogy otthagyjalak. Soha. Lehet, hogy ez csak ragaszkodás, nem szerelem. Lehet, hogy csak azért csináltam az egészet, mert szeretek szenvedni. Bocsáss meg érte.
Nem tudok örülni semminek: biztosan így van. Ez tény. Hogy miért alakult így, az egy dolog, de hogy attól nem változik meg, ha ezt hetente megkapom, az biztos. Rám nem lehet alapozni. Így a büdös életben nem lesz normális kapcsolatom. Köszönöm a bíztatást. Igyekszem megjegyezni.
Azt sem érted, miért nem mondtam, én mit szeretnék. Ebben tényleg hibáztam. Természetesen rákérdezni nem lehet, mert akkor már nem ugyanaz. Sajnálom, elcsesztem. Bizonyos ügyekben viszont pontosan tudtad a véleményem, azonban nem fogadtad el. Nagy nehezen sikerült megszülnünk a kompromisszumos megoldást, de aztán elcsesztem. Én voltam, vállalom. Azt viszont nem értem, mit vártál tőlem ezután. A Nem ezt! nem válasz. MIT? Ha nem teszem meg, amit mondasz, akkor nem vagy fontos számomra, ha megteszem, akkor csak azért teszem, mert hisztiztél, nem is akarom igazán, csak azért, hogy csöndben maradj. Tudod, ezt láttam akkor a szemedben. És ezért mondtam azt, hogy már semmi nem lesz ugyanaz. Tudom, kár volt, de végülis igazam lett... Lehetséges, hogy pont azért, mert kimondtam. Hülye voltam. Őszinte.
Valószínűleg abban is igazad van, hogy csak azért kellettél, mert rájöttem, hogy megy az idő, és ha valaki nem jön, akkor egyedül maradok. Bizonyára igazad van. Bocsáss meg. Az elején azt éreztem, hogy én csak egy hirtelen fellángolás, valamint egy menekülési esély vagyok a házasságodból, de legyűrtem ezt az érzést, hittem, hogy nem így van. És amikor sírtál a vállamon, hogy még mindig megfordul a fejedben, hogy visszamész hozzá (természetesen a kislányod miatt), soha nem kaptad meg, hogy így nem lehet normális kapcsolatod. Helyette igyekeztem elfelejtetni Veled ezt az egészet...
Nem tudom, mire gondoltál, mit tanulhattam ebből az egészből. Ami majd segít a következő kapcsolatomban (?!?). Hogy véletlenül se legyek őszinte? Hogy forduljak ki magamból? Hogy ne támogassam a másikat, illetve ne nagyon, hogy azért tudatosuljon benne: ő a gyengébb, a szerencsétlenebb, és mindenképp szüksége van rám? Álljak a sarkamra, és ne érdekeljen, mit akar a másik, csak tegyem, amit jónak látok? És mire gondoltál, hogy az én akaratom érvényesült? MIRE?
Bocsáss meg, hogy nem támogattalak, hogy csak visszahúztalak, és azért mert annyit bántott Téged ez a dolog. Soha nem akartalak bántani. Tudom, hogy Te sem, csak teljesen más a mentalitásunk. És én ezt elfogadtam. Emlékszel, 3-4 hónappal ezelőtt magamat vádoltam, amikor először morogtál egy ártatlan dolog miatt. Gondolnom kellett volna rá, hiszen korábban már jártál így. Nem azt mondtam, hogy: Ne haragudj, de beteg vagy. Így nem lehet normális kapcsolatod. Így nem tudok erre a kapcsolatra építeni, hiszen ki tudja, legközelebb mi lesz az, ami kiborít. Lehet, hogy hiba volt, de akkor sem lettem volna képes rá. Szeretlek. A hibáiddal, a nehézségekkel együtt. Tudtam, én vagyok a hülye, hogy erre nem gondoltam, hogy ez a kis dolog Benned negatív élményeket hozhat elő.
Lehet, hogy tényleg nem illünk össze. Nem tudom, én hittem benne, hogy ez nem így van. És most azt mondod, majd akkor találkozzunk legközelebb, ha már tudom, mit akarok. Mit akarjak? Ha Melletted vagyok, ahogy múlt hét végén, akkor bizonyára csak szenvedek, és ez így nem fog menni. Kérdésem: ha olyan marha jók a megérzéseid, akkor miért nem érezted, hogy már fél éve összeköltöztem volna Veled? És azt, hogy mennyire bíztam benne, hogy elfogadod az itt felkínált olcsó albérletet? Tudom, nem mondtam. De mást sem, amikben pedig vakon hiszel. Soha nem mondtam, hogy nem megyek utánad, ha nem költözöl ide. Mindig mentem.
Azonban úgy látszik, semmit nem érnek ezek a dolgok, ha nem tudatosulnak a másikban. Én azonban nem vagyok képes szerepet játszani. És teátrálisan előadni: Ez nem esett jól, de lásd, ki a jófiú, most még utoljára a kedvedért utánad megyek. Érezd Magad kitüntetve. Komolyan ez hiányzik? Ezt kellett volna tenni, hogy értékeld? Én barom meg morgás nélkül elfogadtam az indokaid...
Köszönöm azt a sok szépet, amit kaptam Tőled. Nem tudom, ezek után mi lesz, de ezeket senki nem veheti el tőlem. Az erdei sétinakat, a mozizásokat, az őrségi túrát, az olasz nyaralást... És -ha nem is látszott rajtam kívülről- tényleg örültem. Örültem annak is, ha csak átöleltél. Ha átölelhettelek...
Ezt a levelet nem fogod olvasni, soha nem küldöm el Neked. Most valahogy azt kell elérnem, hogy ha esetleg véget ér, akkor se menj tönkre. Ez most a legfontosabb. Szeretlek.
Millió csók: Mackód
U.i.: +493 pontom lett 3 lapos vegas passziánszban. Hiába no, akinek ugye szerencséje van a kártyában... -
#58
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Azért még tudok nevetni... Ez a ''Galamb Olivér''-rovat a Danubiusban... A készátveréses fapofa-ürgével (fogalmam sincs, hogy hívják, és proxy mögül nem sok esélyem van megkeresni, meg kedvem sincs hozzá.) életveszélyes. Annyira hülye, hogy az már fáj. Mégis jó. Mazochizmus RuleZ...
Reggel felmásoltam munkahelyén a szakdolgozatának javított verzióját, péntek délután megcsináltuk. És akkor egy kicsit megint jónak tűnt minden. Együtt dolgozgattunk vele, nevettünk, hülyéskedtünk. Aztán kikísértem a buszhoz. És megint jött a hangulatváltás... A buszról írt egy sms-t, hogy nem így akarta (amiben én is bíztam)...
Vergődöm. Fogalmam sincs, mit akarok. Óránként nem vagyok képes teljes változásokra, nem tudom követni Őt. Mindig belehalok egy kicsit. Mindig, mire egy kicsit is bíznék, jön egy tasli.
Kíváncsi vagyok a holnapi állásinterjúra. Ha összejön, akkor megyek Győrbe melózni. Tulajdonképpen mindegy kettőnk szempontjából, lakhelye kb. félúton van a két város között. Aztán kiderül...
Azt mondja, talán jobb lenne, ha nem találkoznánk addig, míg nem tudom, mit is akarok. Meg hogy Ő engem akar, de nem ilyen áron. És hogy nem akar bántani. Én sem Őt. Holtpontra jutottunk. Lehet, hogy tényleg vége... Időnként megkapom, hogy rám nem lehet építeni. Nem tudom a szemébe mondani, hogy: Kicsim, arra lehet, hogy még mindig nem tudtad lezárni magadban az előző házasságod? És mindig úgy érzem, hogy az a hirtelen építkezési láz is azért volt, mert menekülsz az érzéseid elől... Nem tudom, mi lenne az eredménye. Lehet, hogy ezt kellene tennem, de nem merem megkockáztatni. Attól félek, teljesen összetörne, és ezt nem szeretném...
Most beszéltünk telefonon szakdoga-ügyben. Kerültünk minden személyes vonalat. Ez is érdekes, telefonban soha nem ment ez nekünk. Sms-ben nagyon jók voltunk / vagyunk, de a telefonos dolog nem az erősségünk.
Fejfájásom hűségesen elvan velem, hogy a nehézség jönne rá... Tegnap már tényleg fontolgattam, hogy veszek be rá gyógyszert, pedig mindig ellene voltam. Ő kegyetlen mennyiségű quarelint szed, egy időben én is azon éltem, de igazából csak kicsit segít, azért meg nem éri meg. Ez is egy érdekes kérdés: néha olyan, mint egy akaratos kamasz. Rombolja magát, kicsit sem hajlandó odafigyelni arra, hogy pl. egyen normálisan... Lassacskán minimális eredményeket elértem Nála ebben (lehetséges, hogy ezért gondolta azt, hogy az én akaratom érvényesült?), de nem egyszerű a folyamat. Hiába mondom Neki, hogy így tönkreteszi Magát, erre az a válasz: Úgyis mindegy, legalább vége lesz. Erre lehet építeni? Hogy majd néhány év alatt tönkreteszi Magát? Gyönyörű jövőkép... Sokszor mondtam Neki, hogy kicsike önzőséget tanuljon, mert sokszor csak másra gondol, ezzel is Magát bántja. Az önpusztító területekről átcsoportosíthatna ezekre... Mert az bizony kőkemény önzőség... -
#57
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lezajlott a hétvége. Kellemes izomláz és hátfájás a fűrészelés után. Megint nem sikerült pihennem, de ez már megszokottá vált. Csak mostanában nehezebben bírom...
Lassacskán sikerül eljutnunk oda, hogy abbahagyjuk. Tényleg hülyék vagyunk, szeretjük egymást, de valami mégsem megy. Lehet, hogy tényleg a cukormáz-dolognak van realitása? Azt hiszi, az a bajom, hogy Ő szólt akkor. Hogy nem mindig nekem volt igazam (azért azt még szeretném, ha elmagyarázná, hogy ez honnan jött...).
Nem, nem ez volt a baj. Az volt a baj, hogy én egészen addig a pillanatig azt hittem, hogy a cukormáz erős, édes, nincs rajta repedés. Azt hittem (és azt is mondta), hogy boldog. És ez egy pillanat alatt szertefoszlott. Mint amikor ráharapsz a cukokára, és lepattan a máz, ami addig körbefogta, ölelte, védte a belsejét...
Ezt éreztem, és ezért mondtam azt, hogy ezután már semmi nem lesz olyan, mint volt. Ő meg az hitte, azért, mert szólt. Elbeszélünk egymás mellett, és olyannyira tudunk lelkesedni ezekhez a tévképzetekhez, hogy magunk romboljuk szét a kapcsolatunkat.
Most nagyon távol vagy tőlem... Ezt mondja. És igaza van. Ennyire még nem éreztem veszettnek az ügyünket... A szerelmünket... Olyan szép volt a múlt hétvége, kezdtem örülni, aztán hétfőn megint jött a hidegzuhany... Rengeteg külső nehézséggel szembenéztünk, de ezek mindig csak megerősítettek. Volt értelme küzdeni, hiszen abban a hitben éltem, hogy Ő boldog. Így viszont értelmét vesztette ez az egész... Mi értelme van, ha valójában Ő is szenved, meg én is?
Király. Kellemes éjszakát és önsajnálatot magamnak... -
#56
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Háttérzörejként morog a rádió, mint mindig. Azért ez az ''Informatikai biztonság napja''-dolog érdekes lesz. Magam elé képzelem, ahog az éteren keresztül a G.I. Jane-nek öltözött Rádió Petra megküldi a vírusokat valami csúnyasággal... A Gyurcsóknak sem annyira ment a távgyógyászat, pedig neki legalább annyi előnye van, hogy ha összehúzza a szemöldökét, attól egy kevésbé elszánt vírus azonnal visszaindul a teremtőjéhez...
Megint megy ez a hülye karaoke-s autóreklám. Két ember (?) kornyikál eszement módjára... Ha ezen múlik a Peuge@t túlélése, akkor asszem' örülhet a konkurencia...
Legalább a nap süt. Nem mintha sokat dobott volna a hangulatomon, de legalább... Fogalmam sincs, mit csináljak. Néha úgy érzem, feladom az egészet. De még mindig szeretem, még mindig fontos. Tegnap este telefonon beszéltünk, Ő próbált győzködni, hogy ''tanuljak meg'' veszekedni Vele. Egyszerűen képtelen elhinni, hogy én erre nem látok reális esélyt. És azt sem hiszi el, hogy valószínűleg előbb elmennék, mint megbántanám. Viszont utána valószínűleg nem mennék vissza... A feljebb idézett horoszkóp-részlet szerint cukormázat készítek, és ha az olvadozik, akkor gáz van. Van benne igazság...
Van egy olyan érzésem, hogy újabb ''boldog'' hétvégém lesz... Nem tudom, mit csináljak. Nem tudom, mit mondjak Neki. Aranyos, átlag hetente megkérdezi, hogy mit lépjen házvásárlás-építkezés ügyében, én mindig elmondom, hogy jelenlegi lakhelye környékén ne vegyen, az egy halódó rész, aztán kb. ennyi. Meghallgat, aztán egy hét múlva újra megkérdezi. És csodálkozik, hogy én ezt logikai meg anyagi szempontból nézem. Szerintem meg egy ilyen projektet nem lehet ''belecsapok a lecsóba''-alapon megoldani. Ezért hetente mindig elmondom ugyanazt. És sikerült valami kompromisszumos megoldás-félét kialakítani, egy szép kis helyen zajlott volna az építkezés, de...
De volt egy valóban figyelmetlen húzásom, ahonnan elindult ez a lavina... Akkor Ő (Hirtelen felindulásból? Bosszúból? Biztonságérzetből?) úgy döntött, jelenlegi lakhelyükre iratja be suliba kislányát. Most már Ő is szembesült vele, hogy ez legalább annyi hátrányt hordoz, mint amennyi előnyt. Innentől viszont nincs jó megoldás. Végre kislánya jól érzi magát, talán igazi barátnőt is sikerül kerítenie, és mellette még ottvan az a tényező is, hogy nagyon ragaszkodik Párom édesanyjához. Tehát egy iskolaváltás nélküli költözéssel fennálna a veszély, hogy hosszútávon elveszíti... Iskolaváltáshoz meg nem nagyon lenne most szíve... -
#55
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Alakul az élet... A helyi meló már tutira nem jön össze, nem vesznek fel embert, a megszorításoknak köszönhetően belső átcsoportosítással oldják meg. Tulajdonképpen nem lepődtem meg rajta, túl szép lett volna, ha sikerül... Egyre valószínűbb, hogy Győrbe megyek melózni (már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy ott nagyságrendekkel több infós állás van). Mondjuk 90km-ről nem egy leányálom állásinterjúkra járni, de majd meglátjuk...
Valami rohadt fix pont lehetne már az élretemben. Most megint ott tartok, hogy hagyom magam sodródni az árral, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem jó, de pillanatnyilag erre vagyok képes. A fejem gyak. egyfolytában fáj. Szemét alacsony vérnyomás, ez se jobb, mint a magas. Illetve mégis: azt mondták, nem fogok szívrohamot kapni (valószínűleg). Csak agylágyulást. Van benne perspektíva, ennél hülyébb már úgyse nagyon lehetek...
Hétvégét szüleimnél töltöm... Szerencsésen eljutottam oda, hogy már sehol sem érzem jól magam. Kedvesem is... Hogy mi mekkora marhák vagyunk így ketten... Szurkolok Neki, talán sikerül valami pozitív eredményt kihoznia a háznézésből... -
#54
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Idézet ''A Mérleg szerelmi élete'' (Bővebben: link) c. opuszból:
Mérleg társunknak a velünk kialakított kapcsolatra talán nagyobb szüksége van, mint a napi betevőre. Elvár tőlünk egy sor olyan dolgot, ami - szerinte - hiányzik belőle. Így a mi segítségünkkel valósítja meg saját életében a határozottságot, önérvényesítést, és azt az erőt, hogy egyáltalán bele merjen vágni valamibe, ami teljesen új számára.
...
Tudnunk kell, hogy ha nagyon agresszíven, vagy durván viselkedünk, az akadály lehet kapcsolatunk kibontakozásában. Hiszen Mérleg kedvesünknek minden visszatetsző lehet, ami túl erőteljes, és nagyon rámenős.
...
Nem a feltűnően, hivalkodóan szép dolgokat keresik az életben, hanem sokkal inkább a szinte észrevehetetlen, a világba belesimuló szépséget, ami természetes, magától értetődő.
...
Mérleg kedvesünk a világban rendkívül elegánsan és cizellált módon jelenik meg - és a problémákhoz, a döntési helyzetekhez való viszonya is hasonló. Általában nagyon határozatlanul áll egy-egy döntés előtt, hiszen minden variációra tucatnyi érve és ellenérve is van. Ezeket aztán alaposan megrágja önmagában, s elképzelhető, hogy végül hirtelen, és teljesen intuitív módon dönt.
Éljen... -
#53
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Bútor szerencsésen áthordva, összeszerelve, gyorsabban sikerült, mint számítottam. Cserébe még mindig ezekkel a hülye táblázatokkal, katalógussal szórakozom.
Talán Kedvesem szerencsével járt. Délután felhívott, hogy kész, semmit nem talál, aztán rábírtam, hogy vegyen egy B@zárt még. Talált benne egy hagyatékból meghirdetett házat, nem fiatal, de kívülről elvileg OK. Holnap 5-re megy megnézni...
Folyamatosan győzködöm, hogy ne a tökéletesre hajtson most, mert egy építkezést úgysem bírna végig, bízom benne, hogy belátja... Azon mosolyogtam/tunk, hogy Ő reál diplomás, és mégis mennyire logikátlanul, érzelmek alapján néz ilyen dolgokat is...
Talán most egy kicsit azért megnyugszik, és tud egy jót aludni, már ráférne (asszem' rám is...) A főoldalon kiigazítom a logót, aztán fürdés és pihi... -
#52
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Az általam leginkább preferált állásra elsőkörben csak belső jelentkezőket várnak... Ez nem jó hír. Az viszont igen, hogy a főnök továbbküldte az anyagomat közvetlenül az ottani főnöknek. Továbbá bízta, hogy a 15-éig szóló jelentkezési határidőt meg kellett hosszabbítani (eszerint nem tolonghattak a megfelelőbbnél megfelelőbb jelöltek...) Majd kiderül...
Infógyűjtést megkezdtem az állásinterjúhoz. Valami reális keresetigényt meg kell fogalmaznom, csak az a baj, hogy nagyon megborult mostanában a világ... Múltkor olvastam, hogy az IBM Szfehérvárra 130k brHUF-ért keresett mérnököket. Hávazze... Édesapám markolózik egy kavicsbányában, ha jól megy a meló, akkor simán megkeresi ennek a dupláját...
Ő sem jutott semmire, az Ő feje és az enyém is rohadtul fáj, kávékihagyást pótoltam, de túl sok eredménye nincs. Az a baj, hogy ha mellettem van, akkor azért alszom később, mert olyan jó hallgatni, ahogy elalszik, ha nem, akkor meg semmi kedvem álmatlanul forgolódni, így sokáig (számomra sokáig, sajna nagy az alvásigényem) netezek, dolgozgatok, stb.
Ma meló után nővérkém volt munkatársnőjének a szekrénysorát kell szétdöntenünk és átmanővereznünk egy másik szobába. Romokban állt egész nyáron a háza, a lányáék ráépítettek egy szintet. Beázások, stb... Szegény, az ő élete is megérne egy kisebb misét... -
#51
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kegyetlenül fáj és nyom a fejem... Részben a kialvatlanság, részben az idegeskedés. Ja, és részben azért is, mert nem ittam meg még a 3. kávémat (hogy bírtam ki?).
Felhívtam, nincsenek túl jó hírei. Járt ingatlankereskedőknél, de nem jutott túl messzire. Még a végén tényleg telket vesz. Hogy a jó fenébe gondolja az építkezést? Az OK, hogy kivitelező csinálja, de úgy, hogy Ő 17.30-ra ér haza melóból, semmit sem fog tudni róla. Ilyenkor aztán ott verik át, ahol akarják... És attól, hogy van egy négyzetméter-ár, még nem fog ott befejeződni a költségvetés... Eh, megint a problémákat nézem...
Ma postázok mégegy álláspályázatot. Az állásinterjúra is kíváncsi leszek... Be kell izzítanom az ottani kollégákat, elvileg azonos telephelyen van ez a cég velük, nézzenek-érdeklődjenek már egy kicsit körül. Mondjuk ha akkor is ilyen fejfájásom lesz, akkor max. a kávé és a gyógyszerek (remélhetőleg pozitív) hatásait tudom szemléltetni élőben.
Yááááy, jön az Unchained Melody a rádióban.... Lófejű fiatalember lelki szemeim előtt megjelenik... Menekülök. -
#50
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ülök az étkezőben, és szkennelgetek... Milyen jó dolog a wlan a rotuerben és a laptopban...
Dolgozgattunk, valami eredménye talán lesz a dolognak, de a holnapi napom még tutira rámegy. A fejem cserébe rohadtul fáj... És holnap még a szemét indexaljzatot is ki kell cserélnem az autóban. Valószínűleg tőben meg van törve a kábel, így néha jó a bal első irányjelzőm, vagy nem.
Érdekes dolog, de soha nem vonzott, hogy új autóm legyen. Szegény Fiestát nyúzom, kis diesel olajkályha, de eddig még nem hagyott cserben. 18 éves, potyognak bele szépen a kilométerek, de bírja. És ami a legjobb: 5 litert eszik. Ér vagy 200kHUF-ot, de az alkatrészek is arányosan olcsók: télen levitte egy barom a tükrömet (illetve becsapta, és a tükörlap kitört), persze nem állt meg. Megvontam a vállam, és másnap vágattam bele. 400 HUF volt. Aranyos. A suzukis biztosan nem úszta meg ennyivel, mert igencsak lifegett az ajtó mellett az egész kerete...
Egy éve egy őzikét csíptem meg, szerencsére egész jól le tudtam lassítani (lakott területen kívül 50-re kb.), 5000 HUF-ot adtam az autószerelőnek, mert vissza kellett kalapálni a köténylemezt és alökhárítót, meg alapozóval kijavítani a lepattogott festést. Tegnap kollégám régi fajta Astráján levitték a tükröt: 25 kHUF... Ott legalább kifizette a bűnös. Lehet, kiállok tiltakozni a 400 forintom miatt...
Ő holnap szabin lesz, házat fog nézni (remélem, talál is valamit). Így viszont holnap nem találkozunk... Mindegy, míg van meló, addig semmi gáz, elmegy egész jól az időm. Csak este rossz, mikor lefekszem... -
#49
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kikísértem a buszra. Holnap szabin lesz, és igyekszik valami lakást vagy házat nézni, mivel záros határidőn belül ki kell pakolnia a közös házukból. Most már tényleg jó lenne, ha sikerülne valami jó helyet találnia...
Attól félek, beleugrik a telekvásárlásba. Egyszerűen lehetetlen elmagyarázni Neki, hogy korántsem biztos, hogy oda jövő ilyenkor be tudna költözni. Tudom, már megint csak a negatívumokat látom, de ilyen helyzetben biztosan nem állnék neki építkezni...
Úgy néz ki, jövő héten megyek egy állásinterjúra, meg ma kaptam még egy hirdetést, ami jó lehet... A másik két helyről továbbra sincs infó, csak homályos híresztelések. Hülye bizonytalanság. Neki kellene állnom az angol közép C nyelvvizsgára készülgetni, mert ugye nem kapom meg addig az egyetemi diplomám, míg be nem mutatom... Csak addig nem akarok nekiugrani, míg nincs biztos helyem...
Az idő kezd javulgatni, a kedvem viszont nem annyira. Valahogy le kell tárgyalnom nővérkémmel is a dolgot, mert a végén bebeszéli magának, hogy Kedvesem tesz tönkre... Pedig én teszem tönkre magamat...
Délután kis matekkorep, este meg sógorommal kellene összerakni árlistákat, katalógus-szerűséget, stb. Miért érzem úgy, hogy nem mostanában lesz vége a napnak?
(Ma egyébként a Corel Draw és a PhotoPaint segítségével logót meg levélpapírt tervezgettem sógoromnak. Talán sikerül egy jó üzletbe belevágnia, ám erősen kopp-kopp még... Egész érdekes dolgokra lehet bukkanni véletlenül! Néhány funkciójukat szoktam használni, de most volt időm (és egy kis kedvem), így mindenféle idiótaságot megnéztem. Olcsó játék...)
Apropó, kitöltöttem a Sudoku topicban szereplő feladvány-táblát, de semmi visszajelzés. Az illető eltűnt? Sógoréknál (második, vagy hanyadik otthonom) mindig elfelejtek utána nézni másik feladványoknak, innen meg nem enged ki az a szemét proxy. Érdekes játék, csak az a baj, hogy MI és progtanulmányok után már nem próbálkozik meg izgul az ember annyit, hanem kőkeményen kilogikázza. Az is megfordult a fejemben, hogy írok rá egy progit, de azért az már a játék sárba tiprása lenne... -
#48
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Talán lassacskán elhúznak a felhők... Mindenhonnan... Ideje lenne már...
Talán sikerült egy kicsit ráébresztenem, hogy engem nem zavarnak a kívülről jövő nehézségek a kapcsolatunkban (volt, van belőlük bőven...), hiszen ha érzem, hogy van miért (kiért) küzdeni, akkor megteszem. Azonban a tegnapelőttihez hasonló monológjaiba belepusztulok, de komolyan.
Milyen érdekes az ember: józan ésszel tudom, hogy amit pillanatnyi felindulásból kimond, az fél óra múlva már nem teljesen igaz, másnapra meg teljesen eltűnik. Nekem ez kínai. Talán ezért is gondolta (gondolja?) rólam, hogy nem tudok semminek örülni, mert szélsőséges érzelmi megnyilvánulásaim nincsenek. Egyedül az zavar, hogy ezzel hosszútávon mindenképpem magamat készítem ki...
Ma hazajön édesanyja, most egy ideig megint csak a buszvárós találkák maradnak... Éljen... Mindegy, van egy halom melóm az üres délutánokra, úgyhogy úgy leszek, mint az unatkozó várvédők.*
(*Buta poén:
-Mit csinálnak az unatkozó várvédők?
-Elfoglalják magukat.) -
#47
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Az a baj, hogy nem tudok beszélni ezekről a dolgokról... Nővérkém meghallgatna, de egyszerűen szóban nem megy... Neki sem merek állni. Egyrészt túl hosszú, másrészt túlságosan felkavar. Most már e-mailezünk, de nagyon keveset tud az ügy hátteréről, csak azt látja, hogy kegyetlenül emésztem magam, attól tart, hogy Kedvesem kihasznál. Ez az, ami most nem hiányzott... Vagy mégis? Mindegy, lassan meló vége, indulok Hozzá, és meg kell beszélnünk ezt az egészet.
Sajnos (vagy nem sajnos) ilyen vagyok. Ha tényleg úgy gondolja, esélye nincs, hogy megpróbáljon elfogadni így, és kicsit tegyen a fejlődés érdekében, akkor (bármennyire is képtelenségnem tartottam) mégis van olyan, hogy két ember nem illik össze. Erre mindig azt mondtam, ez kizárólag azon a két emberen múlik. Ha akarják, ha megtesznek érte mindent, akkor ilyen nincs. Most vagy tévedtem, vagy nem tettünk / teszünk meg mindent...
Nem tudom, mit tegyek. Ha nem tudnám, mennyire kivan, esetleg belefutnék egy vitába, de így? Milyen egyszerű lenne, ha nem szeretném, ha nem lenne fontos, hogy érez... Így viszont olyan vagyok, mint a megkötött oroszlán: küzdenék, de a láncaim nem engednek... Az is tény, hogy ennyiben nem maradhat, mert ennél az időnkénti belepusztulásnál már az is jobb, ha tényleg abbahagyjuk... (Legalábbis azt hiszem. Előfordulhat, hogy nem...) -
#46
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#45
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#45
üzenetére
Beindult a google, megvan a cikk: Bővebben: link
És itt a lényeg: ''Nem bírom majd a rohamot'' - nyilatkozta Martell. ''Nem tudom, mi lesz. Ez egy kis farm, három emberrel és egyszerűen képtelenek vagyunk több sajtot termelni, mint a mostani száz darabot naponta. Elégedett vagyok azzal, amim van, nincs szükségem több pénzre. Egyszerre úgyis csak egy öltönyt viselhetek, egy kocsiba ülhetek be és a hírnév sem vonz.'' -
#45
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Bővebben: link Heten haltak meg három megyében...
Itt van.. Mondom én, valami van ebben az idei őszben... Tegnap és ma is majdnem letoltak az útról, városon belül. Egy pillanatra kihagy az emberek figyelme, mellette ez az örökös rohanás, meg hülye marketingdumák, felgyorsult világ, ésatöbbi...
Ott a felgyorsult világ a fekete zsákokban... Megérte? Megéri? Múlt héten olvastam egy angol farmerről, aki speciális sajtokat készít, és farmja szerepel a Wallace & Gromit egész estés filmváltozatában. Fél a bemutatótól, mert képtelen napi x db-nál (talán 100? Nem megy a google, úgyhogy megkeresni sem tudom...) többet gyártani, bővíteni meg nem akar, mert (kb. idézet) egyszerre egy öltönyt hordhatok, egyszerre egy autóban ülhetek. Ide lenne jó eljutni... Azonban erre szinte senki sem vágyik, még több, még több kell... Mocskos világ ez...
Az autó két utasa, egy 67 éves oroszlányi asszony és 42 éves lánya meghalt. Fejér megye...
egy édesapa és tízéves fia vesztette életét, két másik gyermeke pedig súlyosan, amikor összeütközött egy kamion és egy személyautó Szabolcs-Szatmár...
Kész. Egy csattanás, pillanat törtrésze, és megszűnt több család számára a világ... Nem egyszerű dolog eldönteni, ki járt jobban: aki elment, vagy aki ittmaradt. Így, hogy szinte ugyanezen keresztülmentünk, azt mondom, talán az előbbi. Mert ezt nem tudja átlépni senki. Egy tragédia vagy összehozza, vagy szétbomlasztja a családot, de egyik változat után sem hasonlítható a család többé a ''normál'' életben megszokotthoz. Hiába az idő, semmi nem lesz ugyanaz. Így visszanézve azt mondom, azonnali és komoly pszichológiai kezelésre lenne szüksége a hozzátartozóknak, mert ezt lehetetlen ''magától'' feldolgozni bárkinek. Édesapám a mai napig nem tud könnyek nélkül belépni a temetőbe, nagyon ritkán merészkedik oda, pedig már 14 éve történt... Megvannak a ''standard'' lépései a tragédia ''feldolgozásának'', úgymint a hitetlenkedés, a hárítás, az összeomlás, majd bűnbak keresése. Bűnbak pedig bárki lehet. Saját magunk (miért nem búcsúztam egy kicsivel hosszabban), családtagunk (miért nem pakoltál össze gyorsabban), stb., holott ennek semmi értelme...
És az állandó félelem... Mai napig ösztönösen bennünk van, hogy ha valamelyik családtagunk hosszabb útra autózik, akkor véletlenül sem fogyasztunk alkoholt, míg meg nem érkezik. Paranoia? Lehet... Kb. egy hónapja sógorom, nővérkém és a három gyerkőc előttem egy fél órával indultak otthonról, de én másik úton szoktam járni. Nem sokkal a két útvonal találkozása előtt kint álltak a rendőrök, mint kiderült, baleset volt a főúton, most erre terelnek. Mire kicsengett nővérem telefonja, már ordítani tudtam volna...
Tudom, hogy nem teljesen normális dolog, de ez van. Azonban azzal nem fogok megváltozni, ha megkapom, hogy ez nem normális, meg így az életben nem lesz normális kapcsolatom. Ezzel nem ér el eredményt, már megmondtam Neki, adjon egy kis időt, segítsen, és változni fog. Úgy látszik, ezt nem érdemlem meg Tőle... Komolyan gondolkodom rajta, hogy összecuccolok... Ugyanakkor tudom, hogy tényleg nem bírná, tönkremenne. Ettől megintcsak ordíthatnékom támad... -
#44
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Azt hiszem, ezt nem sokáig fogom bírni...
Most megint jön az a műsor, hogy tisztában van vele, hogy nem fogok tudni minden nap lerohanni, pláne ha megjön a rossz idő, csak nem tudja, hogy így van-e értelme különköltöznie. Meg hogy nekem milyen fontos a családom, és ő ebbe a képbe nem fér bele. Könyörgöm, miről BESZÉLSZ? Tény, hogy mi sem vagyunk normálisak teljesen, de ki az? Furán alakult az életünk, és emiatt szinte betegesen ragaszkodunk egymáshoz (szüleimmel és testvéreimmel), de ez szép lassan változik. Viszont nem lehet szélsőségesen, egyik napról a másikra ledobni, mint egy koszos ruhát. Most már tényleg szenvedek. Mindkét oldalról. És ahelyett, hogy bíztatna, hogy átölelne, hogy segítene kicsit, megint megkapom, hogy Ő csak sokadik a sorban. Könyörgöm, miről BESZÉLSZ? Én barom meg senkit nem akarok megbántani, így meg magamat teszem tönkre... Egész éjjel alig aludtam, pedig az nálam már a világvége-közeli helyzet...
Egy hete még azon pityereg, hogy nem bírja ki az édesanyja mellett, most meg az jön, hogy MIATTAM költözne külön, de tudja, hogy nem lehetek mindig vele, így nincs értelme. Megint kibírtam. Megint nem szóltam vissza, hogy nem egészen így van. Ilyenkor csak megölelem, és nem szólok semmit. Csak azt tudnám, mi okozza ezeket a hangulatváltozásokat? Két napja sírt a vállamon, hogy milyen nehéz, milyen nehezen tudja feldolgozni, hogy a kislánya elmegy az apjával. És hogy belepusztulna, ha elvesztene. Most meg jön azzal, hogy mi értelme együtt...
Nála nincs középút, ez a legnagyobb baj. Csak a szélsőségeket ismeri, és ezt borzasztó nehéz elviselni kultúráltan. Tudom, hogy pillanatok alatt össze tudnám törni a látszólagos keménységet, de nem akarom bántani. Az a baj, hogy most már sajna Ő bántja saját magát, és nem tudom, mit tudnék tenni ez ellen...
Tényleg jó ez a blog... Ezekről a dolgokról senkivel nem beszélek, itt legalább kiírom magamból. Azt nem tudom, meddig fog ez menni, de tényleg nehezen bírom. Tényleg ordítanom kellene Vele, hogy ez nem így van, gondolkodj el azon, amit két napja mondtál!? Eljutottam odáig, hogy már fogalmam sincs, mit akarok... Van, hogy úgy gondolom, tényleg hagyjuk a fenébe az egészet, de szeretem... Így inkább csendben szenvedek. Már az is megfordult a fejemben, hogy beadom egy Írországi állásra a jelentkezésemet, és elhúzok innen a búsba... -
#43
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lassan vége a melónak... Gyanúsan nagy csönd volt bent is, a PH!-n is. Uborkaszezon ebben a hidegben? Apropó, mocskos hideg van, nem vagyunk még hozzászokva...
Alakul az élet, ma egy matekkorepetálás újfent, majd irány Kedvesemhez. Kislánya lebetegedett... Szegények... Egy kicsit nyugisabb hetek jöhetnének már, legalább részterületeken...
Állásügyekben pillanatnyilag csönd van, illetve kiderült, hogy barátnőm főnöke ismeri az egyik helyen a főmuftit, és az annyit mondott, hogy ha nem hoz valami ismerőst a helyi infós, akkor valszeg megkapom az állást... Van remény...
Kíváncsi leszek, Győrből jeleznek-e valamit... A helyi pozíció rendszergazdai, nyugisabb, a másik meg hálózatfejlesztői, igazi prögős meló. Ráadásul ott a legújabb hálózati technológiákkal lehet dolgozni, routerprogramozás, stb... Szakmailag királyos lenne... És a pénz is több... Igazán érdekelne, hogy az önéletrajzom alapján alkalmasnak találnának-e a munkára?
Na, lassan power off, balra el... -
#42
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Jáááj... Melóhelyen szól a Dunabajusz rádió, időnként marhára idegesít. Ha egy szám bejön a népnek, akkor azt addig kell játszani, amíg kiütést nem kap tőle mindenki. Csak olyan számokat játszunk, amelyek külföldön/más, kisebb rádióknál befutottak, azokkal biztosan nem lehet bukni. Ennek folyományaként kb. 5-6 hónap késéssel érkeznek hozzánk a ''friss'' slágerek, de ez nem baj. A baj az, hogy dölgik a nyulunk...* Most meg itt vonyított két ütődött valami z-kategóriás autóreklámban. Komolyan poénosnak tartja ezt valaki? Én heveny ingerenciát érzek, hogy nagyon messze dobjam a készüléket... A TV-zésre szerencsére soha nem szoktam rá, manapság 1-2 sorozatot meg a Forma 1-et nézem, ha van időm, 'oszt kész. És a Megasztár elődöntőket. Habár elgondolkodtam, érdemes-e... A Ghostból az Unchained Melody-t például már kínkeservvel hallgatom, mióta az a fiatalember ''Zábó-Imre-edition''-ben elvernyákolta teljes beleéléssel...
*Régi vicc jutott eszembe, még az átkosból:
Mórickáék Az ember tragédiáját tanulják magyarból, a tanárnő igyekszik alaposan kikupálni a gyerekeket, mert tanfelügyelő érkezése várható.
-Ki tudja megmondani, mi is az a tragédia?
Móricka ezerrel a hátsó padból:
-Otthon döglik a nyulunk!
-Neeem, Móricka, ez nem tragédia. Ez baj, de nem tragédia. Tragédia például az lenne, ha repülégéppel lezuhanna az egész Központi Bizottság.
Gyerekek rágódnak az elmondottakon, megy tovább az okosítás. Másnap tanfelügyelő érkezik, hátra beül. Tanárnő biztos a dolgában, hiszen megvolt a felkészítés. Fel is teszi a kérdést:
-Ki tudja megmondani, mi is az a tragédia?
Móricka persze lelkesen válaszol:
-A tragédia az, ha az egész Központi Bizottság lezuhan repülőgéppel.
Tanárnő megnyugszik, ám Móricunk folytaja:
-DE nem baj, baj az, hogy döglik a nyulunk. -
#41
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#40
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#40
üzenetére
Tippem bejött. Több is...
-Policy-gond volt, valamit ügyesen elállítottak. Persze a kutya sem szólt róla, sőt, el sem ismerték, de azért szép lassan kiderült. 6 órát sz@ptam hiába! Azt bírom a legjobban, hogy totál hülyének nézik az embert, meg kapásból neki akarják ugratni, hogy cseréljen hálókártyát, stb, holott (szerintem) világos volt, hogy nem hálókártya-gond...
-Itt ültem 4-ig. A usernek kellett hétvégére a VPN, meg úgyis dolga volt, így (tehát nekem is lett...) megvárta a gépet...
-Tudtunk beszélgetni Kedvesemmel hétvégén, együtt voltunk végig... Most gondolatban kiutalok magamnak egy vállonveregetést, hogy nem mentem bele múltkor kicsinyes, sz@rdobálós veszekedésbe. Sokkal jobban megviselték a dolgok, mint kívülről látszott. Viszont abban az állapotban lépett egy olyat, amit 1. nem lehet könnyedén megváltoztatni; 2. ha így marad, akkor maradnak 40 km-re a munkahelyétől, a munkahelyemtől. Tudja, hogy valamilyen szinten elszúrta, de ezen nem sokat lehet változtatni... 40km-ről bejárni viszont valamilyen szinten ''öngyilkosság''. Autóval min. 35k HUF, busszal (ha ketten járunk) ~45kHUF. És persze a munkáltatók semmit nem fizetnek belőle. Basszus, ennyiért simán lakhatnánk itt albérletben, de ugye az a lépés ezt lehetetlenné tette... Arról meg még nem is szóltam, hogy hiába két számjegyű út vezet arra, télen nagyon csúnya világ szokott kialakulni, mire végzek a melóval. Volt, hogy 2 óra (!!) alatt értem oda, és akkor még szerencsém volt, mert nem volt baleset, nem kellett lezárni az utat...
Szegénykém... Akármilyen döntést hoz, lesznek még kemény csatái... És nagyon kezd fáradni... -
#40
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#39
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#39
üzenetére
Szép... Még mindig ezzel a notival szívok, de könnyen lehet, hogy szívatnak... Ennyi hátránya van a group policy-nek, hogy nem tudhatod, mit hogyan állítanak benne. Így most azt sem tudni, hogy hardveres vagy policy-s a gond (valszeg utóbbi, szvsz...)
Kedvesemmel nem igazán sikerült még kettesben hosszabban beszélgetni, talán majd a hétvégén. Mindenesetre jól alakulgat a dolog... De ez a hülye rohanás... És mi értelme? Majd kiderül a végelszámolásnál...
u.i.: Ha ez így megy, még 4-kor is itt fogok ülni, holott pénteken már 14.30-kor léphettem volna... ÁÁÁ -
#39
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Éljen. A tegnap üzembe helyezett notit újra kell húznom, valami gáz van hálókártya-fronton... Imádom... Mondjuk sok küzdelem nincs, újrarántom image-ből, de azért marhára idegesítő, hogy nem bírja megújítani az IP-címét... Olyan, mintha nem menne rendesen a DHCP-ügyfél szolgáltatás, eseménynapló szerint viszont nincs ilyen gond... Úúútálom a számítógépeket...
Az M0-s a büdös életben nem lesz kész: Bővebben: link. Sirály. A sok környezetvédőnek az az érdeke, hogy a városban araszoljon minden autó? És sorra haljanak meg az emberek a félkész M0-on? Komolyan mondom, hányingerem van tőlük. Álszent b@rmok. Mindegyik csak azt bírja szajkózni, hogy EEEZT NEEEEE! Hülyegyerek! Azt mond meg, mit IGEN?! Mondj egy alternatívát, és lehetőleg ne azt, hogy mongyanak le az autósok, mindenki dolgozzon otthon, irtsa a parlagfüvet és igyon szürkemarhatejet. Hol élnek ezek?
Veszélyes dolog, de egyre több helyről hallani, hogy ennél még a cocalizmus is jobb volt. Amelyik kiabált, szájon vágták, oszt' jó'van. Nyakon kellene fogni egy ilyen nagyhangú okoskát, elvinni egy olyan családhoz, amelyikből valaki meghalt a ''halálúton'', hogy indokolja már meg nekik, miért is fontosabb a szürke csérek meg a hupikék törpikék lelki békéje, mint az emberek élete? Kíváncsi lennék az érvelésre, ha nekem próbálná meg előadni, asszem' csúnyán pofán vágnám, pedig békés ember vagyok.
Ezen a témán sajna mindig sikerül fölrántanom magam... Nyáron voltunk Olaszban, ott szinte tényleg minden nagyvárost autópálya köt össze, és szvsz mégsem csak elemes kisállatok ''élnek''... Az a baj, hogy emögött is a pénz van... Nevetséges. Nincs valami értelmes munkájuk? Elmehetnének követ törni egy évre valami bányába... Esetleg autót vezetni az M0-on...
Na szép, nyugodt kedélyek között nekiállok a gépnek, remélem nem hardveres gáz lesz... -
#38
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#37
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#37
üzenetére
Tessék, 1 halott 7 sérült egy buszmegállóban, aztán valami kamion+személyautó közelharc Vépnél (átlag hetente járok arra) a 86-oson. Kegyetlen világ lett azon a részen (is) az utóbbi években. Különösen előnytelen tényező az EU-csatlakozás és az osztrák pályadíj...
Sokszor 15-17 kamion megy egymás után konvojban (esetleg traktor / IFA / trabi felvezetéssel), egymás s@ggében. Egy rohadt közlekedési ''szakembert'' vagy ''szakasszonyt'' beültetnék egy nem kék villogós, átlag autóba, aztán 10-15 alkalommal egymás után irány Rédics-Csorna-Győr (esetleg Mosonmagyaróvár). Ha addig nem volt vallásos, azután biztosan elgondolkodna valami földön túli jólétet ígérő fakultációs foglalkozás látogatásán... És ez megy évek óta, hullanak az emberek, változás semmi... -
#37
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Egy kis meló... Laptopok közötti másolgatás, crosskábel, stb.
Hál' a szoftvernyilvántartónak, az egyiken van tűzfal, de olyan, hogy csak a szolgáltatások közt látható, tálcán és egyéb helyeken nem... Kis ideig eltartott, míg rájöttem, hogy ezért nem akar csatlakozni... Éljen. Kikapcsoltam a dögöt, de kb. 5 perc után visszakapcsolt (látható jele: a másolás negyedénél felkiált a win: hálózati meghajtó nem elérhető)... Most letiltottam a rohadékot, remélem, nyugton marad...
Most legalább van egy kis ''nyílt'' netem... Mert ugye a munkahelyi proxy mögül nem sok helyet érek el (a googlit és PH!-t igen!), legalább könnyebben tudtam válaszolni a játék 13. kérdésére (a többire eddig megtaláltam a helyes(?) választ a google találati oldalán, trükközgetve). Folytonos fejlődésre kényszerül így az ember fia...
Úgy látom, Parci korrektül igyekszik megoldani a kialakult helyzetet. Ideje volt... Ez a sz@rdobálás... Mint az óvodások... Állítólag felnőtt emberek, de néha komoly kétségeim vannak... Szerencsére vége (?), fátylat rá, úgy látszik, az idei szeptemberben van valami komoly negatív potenciál. Az utakon is meg van őrülve mindenki... Harc a túlélésért? Vagy harc a halálért? Asszem' az utóbbi közelebb áll a valósághoz... -
#36
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lassan munkaidő vége. Vicctopic-ügyben már teljes mértékben elszabadultak az indulatok... Nem értem az embereket...
A vidámság kedvéért kezdődik a korrepetálgatós időszak... Egy kis matekozás munka után anyagilag pozitív, egészségileg nem biztos, hogy annnyira. Viszont utána megyek Kedvesemhez, kezd szép lassan a régi kerékvágásba visszaaraszolni a dolog. Szép lassan, de alakul... -
#35
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Fejfájás, üldögélés, olvasgatás...
Nem semmi, micsoda ügy lett ebből a vicctopicból... Az az érzésem, hogy szép lassan mindkét oldal eltávolodott az egészséges középúttól, és egyre messzebbről dobálják a dobálnivalót, így viszont egyre erősebben kell, hogy elérjen a másik oldalra... Mi lesz ennek a vége?
Jogos moderálásban megemlékeztem róla: A fene nagy demokrácia azonban minden népcsoportban kitenyésztett olyanokat, akik ''bármire'' képesek lennének az igazukért. Ált. iskolás koromban volt egy roma osztálytársam, a Gyuri. hát az amilyen cigány vicceket hozott... 6.-ban kaptunk egy másik roma osztálytársnőt, azonban ő ''más'' roma volt (már úgyértve, hogy más csoport - oláh, lovári meg hasonlók), na ott volt fajgyűlölet. Míg élek, nem felejtem el, mikor mondta a Gyuri: Utálom a csajt, mint a sz@rt! Persze kérdeztük, mi a baja, válasz: Mer' egy m@cskos ci..ny!
Nekik azonban szabad egymást szidni és gyűlölni. Ez jogos. Azt azonban még nem hallottam, hogy vicc miatt morgolódtak volna, kivétel a mindenre elszánt, tettrekész politikusaikat (lásd: Bazi nagy roma lagzi esetét). Ennek fényében azonban érthető a moderátorok álláspontja is. Jobb (lenne) a békesség. Ja, erről eszembe jutott egy vicc:
A Sátán körtúrát szervez a pokolba érkező ''kezdő'' lelkeknek. Nézelődnek a hatalmas, fortyogó üstök körül, aztán az egyik kíváncsi megszólal:
-Hogy vannak elosztva az emberek az üstökben?
-Nemzetiség szerint, hosszú távon ezt találtuk a legpraktikusabbnak.
-És miért nem egyformán erős az őrség?
-Mert a népek sem egyformák. Itt vannak például a németek: egy ördög elég, ha néha odapillant. Megmondtuk nekik, hogy nem szabad kijönni, nem is jönnek. Ott vannak azonban az oroszok: tízen őrzik őket tüzes vasvillákkal, mégis állandóan meg akarnak lépni.
-És ott hátul az az üst a sötétben, őrség nélkül? Az üres?
-Dehogy! Abban a magyarok vannak. Nem kell hozzájuk őr, ha valamelyik ki akar mászni, a többi gondolkodás nélkül visszahúzza!
Miért érzem igaznak az ironikus megállapítást? Nem tudom...
Ja, és Hofi (nyugodjék békében) mondta: A magyar lovat onnan ismerni meg, hogy nincs háta. Csak a két oldala van... Jár érte a két pont... -
#34
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#33
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#33
üzenetére
Csak 8 után ért haza... De minden más pozitívan alakult, úgyhogy most kicsikét megint boldog vagyok.
Munkaügyben semmi visszajelzés... Azért remélem, a héten tudok majd valami biztosat... Rohadtul jó lenne, ha fixálódna valami, mert nem egészen mindegy, hogy Győrben vagy Sopronban találok állást... 90km...
Az egyik győri állás szakmailag (és valszeg anyagilag is) eléggé vonzó, a soproni viszont nyugis, helyben van... Mindegy, a sors eldönti, talán valamelyik összejön. Ha mindegyik, akkor viszont kénytelen leszek dönteni. Nem egyszerű feladat, mert mindkettő más miatt szimpatikus, teljesen mások az előnyök és a hátrányok. Tényleg nem tudok semminek örülni. Röhejes, már előre azon problémázok, hogy mi lesz, ha összejön... ÁÁÁ -
#33
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Milyen lassan telik az idő... Talán lassacskán hazaér... Ha egy csöppnyi igazság létezik a Földön, akkor nem kavar be semmi, és tényleg kettesben lehetünk. Na tessék. Már megint a negatívumokat keresem...
Azonnal abbahagyom, ha Ő hazaér... Lassan telik az idő... -
#32
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Lezajlott az esemény, finom volt a kaja... Kollégák hazaindultak, én meg üldögélek a gép előtt.. Rohadt lassan telik az idő... Megiszom mindjárt az ötödik kávémat, és várom a ''meló'' végét...
Azt hiszem, passziánszozom egyet. A világ legjobb játéka. Már kb. 4 éve nem költök a gépem fejlesztésére, időm úgysincs játszani.. Illetve ha van, akkor sem annyi, mint régen. Eh, fősuli alatt előfordult, hogy felkelés, kávé, reggeli után pizsiben beültünk játszani, és este keltünk föl a gép elől. Viszont akkor már pislogás nélkül végignéztem a híradót...
Ennek vége. Sem kedvem, sem időm játszani, és minden fillért sajnálok, ami hülyeségekre megy el. Néha már túlságosan is, kicsit átestem a ló túloldalára... Lehetséges, hogy tényleg nem vagyok képes semminek sem örülni? Tényleg mindenben a kockázatot látom? Sokszor tényleg úgy érzem, így van. Viszont tökéletesen boldog vagyok, ha átöleljük egymást Kedvesemmel, egyetlen vágyam az, hogy mindenki hagyjon békén bennünket... Csak sajna a világ nem ilyen... -
#31
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Az álláskeresős topicban fogalmazódtak meg bennem az alábbiak, gondoltam, megörökítem itt is...
Az az igazság, hogy ezt az álláskereséses mókát nem annyira szívlelem... Ha békén hagynak, ha jól érzem magam a helyemen, akkor nem is kell okvetlenül agyonfizetniük, úgyis maradok. Én már csak ilyen régimódi fafej vagyok...
Még mielőtt a jelenlegi pozíciómba kerültem, voltam egy termelő vállalatnál, szintén támogatói munkára, kiegészítve egy kis beléptetőrendszer-kezeléssel és vb-makró írogatással. Próbafeladatok, beszélgetés HR-es csajszival, utána egy kollégával, végül közöltem a fizetésigényemet (ami annyi volt, mint a jelenlegi helyemen). A csajszi elődaott egy nagyhalált, meg hogy majd jelentkezik. Délután hívott, hogy néhány nap múlva be kellene menni a gazdasági igazgatóhoz, mert ő lenne a közvetlen főnököm, meg beszélhetnénk a fizetés-ügyről.
Aztán pár nap múlva én mondtam vissza, mert biztossá vált a jelenlegi helyem. Szitne meg volt sértődve a csaj. Máshol is keres állást? Nem vazze, én csak azért élek, hogy hozzátok bekerüljek... Miért nem mondta, hogy más lehetőség is kilátásban van? Mert akkor megadtad volna a fizut? Ez van, így jártál. Ha elfogadtad volna az ajánlatom, már másnap kezdtem volna, de ez a jópofizás, álszentkedés, színészkedés nem kifejezetten szimpatikus nekem... -
#30
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Céges meeting ma délelőtt (tegnap este céges sörözés-kajálás..) az ország távolabbi részein tevékenykedő kollégákkal. Elviekben a bitang laza nap lesz... Karácsony előtt volt egy nagyszabású eszem-iszom, voltunk vagy negyvenen... Hávazze.. Messziről látható volt, hogy vagy informatikusok, vagy sztrájkol a közeli ideggondozó személyzete, és fakultatíve kirándulni mentek a páciensek... Nem semmi egy csapat. De jó fejek!
Ő elutazott reggel egy konferenciára, remélem, időben sikerül hazaérnie... Már nagyon hiányzik... -
#29
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Megjött a szerződéshosszabbításom. Még három hónapig biztonságban leszek. Tulajdonképpen a semminél több. Három helyről várom a visszajelzéseket, kíváncsi leszek... Kb. három hónapja figyeltem az állásokat, és öszze-vissza egyet találtam. Most kb. 2 hét alatt négyet. Remélem (ha ezek nem jönnek össze) nem folytatódik a korábbi tendencia, mert igencsak karácsony lesz, és már szorítani fog az idő...
Kikísértem a buszra Őt. Sétáltunk egy fél órát, és a sejtésem nagyjából bebizonyosodott. De úgy néz ki, holnap este végre kettesben leszünk. Már nagyon hiányzik. Én háton alszom (ha Vele vagyok), Ő hozzám bújik, átölel, mellkasomra hajtja a fejét, és szinte azonnal álomba szenderül... Annyira jó érzés! -
#28
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Túlvagyok a 4. kávén, és a vérnyomásom (szokása szerint) még mindig a béka s@gge alatt van. Ez sem teljesen normális dolog, 178cm / 95kg-s paraméterekkel ~115 / 75-ös vérnyomás... 120 fölött már extrém magasnak számít nálam... Ennek köszönhetően masszív (és szinte állandó, főleg ha nincs mit csinálnom) fejfájás.
Tavaly már kivizsgáltattam magam, semmi. Pedig egy tálca vért levettek tőlem, annyi vizsgálat nincs is, amennyit megkért a dokinő (talán még terhességi tesztet is csináltak ??). Persze maszekban mentem hozzá, és láss csodát: általam megadott időpontban mehettem mindebnhová. Tehát labor negatív, koponya MR negatív (ezt mindenképp szerettem volna megcsináltatni az előzmények tükrében...), szemészetileg minden OK, egyedül a fül-orr gégésznek tetszettek meg a manduláim, és erős ingerenciát mutatott azok elidegenítésére. Tavalyi nyaram programja volt... Végülis megérte, mert előtte gyakran előfordult, hogy reggel rosszul édredtem, délre már ~40°-os láz, egy hét szenvedés. Azóta semmi (kopp-kopp)...
De a fejfájásom megmenekült. Erre mondta a dr, hogy kevés folyadékot iszom, ha 3 liter után is fáj, akkor igyak 4-et... Persze... Beépített vízműtelep... Szökőkút... Esetleg mobil WC? -
#27
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nem hiszi el, hogy nem haragszom Rá... Pedig tényleg nem... Hogyan tudnék Rá haragudni? Azok a barna tacsiszemek...
Még szerencse, hogy édesanyja minden második héten nincs otthon... Talán kicsit rendbe tudjuk rakni a dolgokat. Tényleg sürgősen el kell költözniük, mert össze fog roppanni... És ezt mocskos érzés végignézni. Viszont most még kicsit 22-es csapdája a dolog, amíg ott laknak.
Nem érti azt sem, hogy nekem mit jelent a családom... Négyen voltunk testvérek, én vagyok a legkisebb. 12 éves voltam, amikor egyik nővéremet és vőlegényét elgyalulta egy beláthatatlan kanyarban előző jugoszláv vendégmunkás. Mindketten a helyszínen meghaltak, a vétkes persze megúszta... Akkor utaztam Erdélybe, és a busszal elmentünk a roncs mellett, amiről (szerencsére?) nem tudtam, hogy AZ az autó, ami néhány órája az udvarunkban állt... Nem tudom elfelejteni, ahogy megszólalt valaki: Ebben senki nem maradt meg! Igaza lett... Egy hét felhőtlen nyaralás után éjszaka hazaértem, szüleimen (máig nem tudom, honnan volt erejük?) nem láttam semmi furcsát. Másnap reggel mondta el apu. Először tényleg szinte elmosolyodtam, hogy milyen hülye vicc ez, de aztán elkezdtek folyni a könnyei... A temetésükön sem tudtam ott lenni, hazaérkezésem előtt két nappal lezajlott. Nem mertek értem jönni, 850km-re... És mennyire tűnik hihetőnek, hogy nővérem vőlegényének szülei ugyanígy haltak meg jónéhány évvel korábban? Nagy rendező a sors...
Az egész család megrokkant, utána hirtelen jött még egy-két rúgás, mert az élet ugye olyan, ha egyszer belekezd, akkor hajrá... De sikerült (nagyjából) túltenni magunkat az egészen, és nagyon szoros kapocs alakult ki közöttünk.
Néhány éve édesanyámnál diagnosztizáltak agydaganatot (hál' Istennek jóindulatút), műteni kellett... Láttátok már valamelyik hozzátartozótokat intenzíven feküdni tubussal a szájában, össze-vissza becsövezve? Azt hiszem, az a kép is örökre beégett agyam valami mélyebb rétegébe... Ez pont megint abban a fázisomban kapott el, amikor kezdtem volna kicsit örülni, megnyugodni. Puff egy tasli...
Tényleg nagyon szorosan ragaszkodunk egymáshoz, ez kívülről nézve biztos, hogy nem normális, de eddig így éltem az életem. Érdekes, mert például telefonon viszonylag keveset értekezünk, viszont amikor tudok, hazamegyek. És nem azért, mert elvárják, hanem... Ezt még leírni sem tudom igazán. Megnyugszom? Ad egy kis (hamis?) biztonságérzetet? Passz... De erről lehet beszélni, lehet változni és változtatni a dolgokon. Mert biztos vagyok benne, hogy képes vagyok rá, és hogy Ők nem rúgnának belém, bármi is történjen...
Náluk ez teljesen más volt, és sokáig azt gondolta, hogy Tőle menekülök. Azt hiszem, lassan kezdi megérteni, kezdi elhinni, hogy Őérte ugyanezeket megtenném, viszont szükségem van arra is, hogy lássam a családomat, besegítsek szüleimnek. Nem vagyok teljesen normális, de kérdem én: Ki az? -
#26
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Király. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt az egészet az édesanyjának köszönhetjük... Hozzá költözött el válás után. Akkor persze én voltam a jófiú, mert kvázi a segítségemmel kiszabadult a házasságából. Aztán, miután kiszabadítottam elsőszülöttjét a gonosz fogságából, úgy gondolta, hogy ideje mennem...
Soha nem akartam Kedvesem ezzel traktálni, de nagyjából tisztában voltam a mama véleményével. Különösebben nem érdekelt, csak ilyen helyzetben ne várja el senki, hogy jópofizzak vele. Veszekedni sohasem szerettem, így inkább kerültük egymást. Viszont -úgy látszik- a háttérben keményen megdolgozta a lelkét Szegénykémnek. Hogy lehet valaki ilyen? Ahelyett, hogy melléállna, hogy segítené (látszólag megteszi, mert a látszat ugye a legfontosabb), még belerúg néhányat. Számomra ez a nem normális dolog...
És mindig, mire belekezdtünk volna valamibe, hirtelen változott Kedvesem véleménye... Mire összebútoroztunk volna egy albiban, mire vettünk volna egy lakást, mire belekezdtünk volna egy építkezésbe... Egyre inkább körvonalazódik bennem, hogy mi miatt (illetve ki miatt)...
Mindig mondta, hogy Ő meghallgatja édesanyja véleményét, de a döntését nem feltétlenül befolyásolja. Ezt azonban maximum magának tudja bemagyarázni. Mert ha dolgoznak rajtad szorgalmasan, akkor egy idő után már magad sem tudod, mit akarsz...
Mocskosul ironikus az élet. Kegyetlenül ironikus. Mindig attól tartott, mit szólnak az én szüleim az egészhez, az elején rávett, hogy titkolózzam előttük, mert hülyének néznének / kiröhögnének / kitagadnának... És semmi. Édesanyám teljesen elfogadta a helyzetet, apu kicsit másabb, csak annyit mondott: Fiam, a Te dolgod., tudtam, hogy nem feltétlenül lelkesedik, de mára már elfogadta a helyzetet. Szerintem ez a szeretet. Hogy nem akarnak megváltoztatni, elfogadják a döntéseimet (persze a nagyon nagy marhaságoknál azért Ők is szólnak), és ha elesek, megütöm magam, akkor felsegítenek, nem rúgnak belém még kettőt a rend kedvéért. -
#25
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
[Hétvége ON]
Kávé
Kaja
Meló
Kávé
Meló
Kaja
F1
Kávé
Meló
Kaja
Fekvés
Mindez kétszer.
[Hétvége OFF]
Éljen...
A legrosszabb, hogy Ő kezd kikészülni... A K@VA ÉLETBE! Kb. egy év küzdelem után sikerült nagyjából kikeverednie a depresszióból, erre most megint afelé halad. Ezt nem hiszem el... Ha ez bekövetkezik, azt tényleg nem tudom megbocsátani magamnak... Sok minden rossz összejött Neki, és közvetve én (is) tehetek róla.
Itt ülök, mint sz@r a fűben, és nem tudok segíteni. Mert Ő sem tudja, mit akar, egyelőre szünetelünk. Kb. mindketten beleőrülünk. Ez megy kollektíven... Egyikünk sem hagyta benn azt a szemét akksit. Újraindítani meg nem hagyja magát a rendszer... Most ilyenkor mi a teendő?
Reggelente a buszváróban találkozunk, munka után kikísérem, kb. ennyi a kapcsolatunk. Ja, és az sms-ek. Az elejétől kezdve az megy nekünk a legjobban. Mint a kiskamaszok...
Milyen szép is volt a kezdet... Egy helyen dolgoztunk, és szép lassan egymásba habarodtunk. Ő idősebb, gyerkőccel és egy tönkrement házassággal. Több éve külön szobában élt a férjétől, de nem mert lépni. Inkább tönkretette Magát... Több hónap sms-ezés után be mertük vallani magunknak az érzelmeinket... Hatalmas erdei séták, mozik, maratoni csókcsaták...
Nem hitte el nekem, de tényleg leéltem volna Vele az életem... Úgy gondolta, nem is szeretem igazán, de Neki akkor is csodás, ha csak két hétig tart... Én viszont így nem vágtam volna bele. Sokat gondolkodtam (nem azon, hogy szeretem-e!), hiszen nem mindennapi volt a helyzet. És tudtam, hogy ki fog lépni a házasságából (ennyire ismertem), elköltözik. Viszont sem Őt, sem a kislányát nem akartam felelőtlenül ilyen helyzetbe sodorni. Amíg nem voltam biztos benne, hogy kibírom, bármi is jöjjön, addig nem mondtam igent. Ezt mai napig nem bírtam elmagyarázni Neki. Vagy nem hiszi el. Ő ugyanis nem ilyen. Amit érez, azt mondja. Ez azonban -jellegénél fogva- gyorsan és szöges ellentétére változhat... Én meg ezt nem bírom felfogni...
És most itt vagyunk. Egy kis kommunikációs zavar, kihagyás a részemről, és ide jutottunk... BAROM Szeretem, de nem tudom, mit tegyek. És nem tudom, Ő mit akar... Sajnos -úgy látom- leginkább tönkretenni Magát... -
#24
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Valami elborzasztó mértékben nem értem a nőket... Ami rosszabb, hogy egy darabig azt hittem, igen. Férfitársak, ez tényleg általános?
A hét elején Ő kért szünetet, meg hogy nem tudja így csinálni. Most meg (igaz, viccesen), de megkaptam, hogy furán kezelem a helyzetet, mennyire hiányzok mellőle, stb. Hát akkor miiiivan?
Sokat használt ez a blog nekem... Egyrészt kisiránkoztam magam, másrészt sikerült összeszedni a gondolataimat az egész dologról. Ez hozzásegít, hogy kicsivel objektívebben szemléljem. Remélem...
Mozi előtt fagyizás, séta, közben elbeszélgettünk ezekről a dolgokról. Finoman (célozgatva, jeleket adva - kezdek megőrülni?) vázoltam az én álláspontomat is, és sikerült -ugyan viccelődve- átbeszélni ezt az egészet. Miért nem lehetett ezt megtenni fél évvel ezelőtt? Még mindig nem értem...
Hétvégére netnélküli világba merülök alá (hazautazok szüleimhez), aztán még fésülgetem a gondolataimat... Röhejes, de megfordul az agyamban, milyen egyszerű is lenne a helyzet, ha nem szeretném, ha nem lenne fontos számomra... Így már nem annyira vigyorgok...
Mindegy, a mozi (és a séta) is nagyszerű volt, pillanatnyilag ennyi elég, ebből egy darabig tudok táplálkozni.
Kellemes hétvégét mindenkinek! -
#23
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Utálok rohangálva ügyeket intézni... Most megint rácsesztem vele... Kifutottam bankba, mert van egy állandó, ismétlődő betétlekötésem, amit csak ott tudtam feloldani. Mondom is szépen, hogy az állandó lekötést kellene törölni. Néni bólint, papírok, adatok, aláírás, stb... Majd bank előtt meglepődés: komplett betétfeltörést csinált az állandó lekötés törlése helyett... Puff, kivett ~10kHUF-ot a zsebemből... Úgy kell, BAROM. Tömd csak a bank zsebét, ahelyett, hogy olvasol időben...
U.i.: a mozi legalább jól sikerült... -
#22
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
El kellene ballagnom egy ''nehéz'' userhez, megnyugtatni a lelkét... Helyenként homályos a monitor... A közepe éles, a szélein homályos... A mindenségit... Ha az életemben a monitorom lenne (helyenként!) csak homályos, a s@ggem csapkodnám örömömben a betonhoz az utcán...
Komoly erőgyűjtés szükségeltetik, hogy elinduljak... Itt az ebédidő, egy óra haladékom van legalább... De nem akar világvége lenni, úgyhogy nem úszom meg...
Délután megyünk moziba. Ez éles, de hogy hoszabb távon mi és hogy lesz, az még homályos kicsit. Lehet, hogy visszaállunk ''lazább'' kapcsolatra? Még nem tudom, és azt sem, hogy azt tudnám-e csinálni... Ha Mellette vagyok, akkor úgy érzem, hogy igen, jobban belegondolva azonban ez kilátástalan.
Neki van egy kislánya, nekem még nincs gyermekem. És ez csak egy ok a sok közül. Többek között ezért is járhatatlan számomra ez az út...Mindegy, igyekszem nem filózni rajta, még sok minden alakulhat... Szeretem Őt... -
#21
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#20
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#20
üzenetére
Kolléganőnek sikerült ghost-ügyileg ugyanígy járnia, pedig most adatellenőrzést is kértünk... Lehet, hogy csak minden második dvd-t ír meg jól ez a hülye író?
Nem hiába nem tudtam elérni a ma reggelre egyeztetett felhasználómat: beteg. Munka felfüggesztve.
Nem is tudom, mi lenne jobb: ha sok munka lenne (viszont ilyen állapotban nagyobb az esély a hibázásra), vagy ha semmi (akkor meg hülyeségeken rágódok)? Talán tényleg keresnem kellene egy pszichomókust... -
#20
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nővéremet megfűztem, hogy készítsen már rólam egy digitképet. Álláspályázathoz. Röhej. Infómérnöki pozícióban ez miért olyan lényeges? Személyesen kell kergetni a vírusokat?
Meg egyébként is, ha arra nem veszi a fáradtságot, hogy behívjon, akkor mit fog neki mutatni az a kb. 6x5-ös kép? Lehet, hogy csak én nem értem.
Korábban dolgoztam egy iskola titkárságán. Oda is jöttek álláspályázatok, soha nem kértünk képet, volt, aki küldött. Hávazze. Mondjuk gyermekfelügyelőnek ideális lehetettek volna, némelyik úgy vicsorgott, hogy még a legmegátalkodottabb (ötször rontottam el ezt a szót...) kölyök is nyüszítve húzott volna a sarokba. De élőben nem tudtak ilyet produkálni, úgyhogy még erre sem jó...
Ma a külső telephelyes meló közben meghalt a pesti háló. Király. Hogy miért mindig velem fordul elő ilyen? Múltkor lementem gépet újrahúzni, erre a vadiúj 4163b-s LG-vel írt dvd hibás volt. Ghost ~40%-ig megy, aztán kész. Röhej. Írás sikeresen végetért (mondjuk adatellenőrzést nem kértem, ez tény), az adatterületet jobban megnézve azonban volt egy 2 mm-es eltérő színű csík...
Hozhattam fel a gépet, másnap meg vihettem le... Úúútálom a számítógépeket. Lehet, hogy így kellene hívni őket: számító gépek. ALJAS, DÖG, számító gépek.
Lassan esti sms-váltás, aztán irány sunyni. -
#19
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Visszagondolva: próbáltatok úgy ''vitatkozni'', ''veszekedni'' valakivel, hogy semmiképpen nem akarjátok megsérteni? Rohadt nehéz... Illetve talán nem is lehet, legalábbis nekem nem sikerült.
Szép lassan megerősödött, és semmi esetre sem akartam visszalökni oda, még a környékére sem. Így viszont jobb híján álltam, mint az állnivaló, és hallgattam. Közben sokszor éreztem, hogy ez messze nem úgy van, ahogy mondja, de nem tudtam kíméletesen leállítani. Kíméletlenül meg nem akartam...
Mondhattad volna, hogy gondoljak a szép dolgokra! Ordítani tudtam volna, hogy ha ezt mondanom kell, HA MAGADTÓL NEM MEGY, akkor mi értelme?! Én mindig ebből merítettem erőt korábban, bármi nehézség is ért Minket. Nekem meg ez volt természetes...
Remélem, ez már a siránkozásom zárófelvonása, amolyan utójáték... -
#18
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ma mentem másik telephelyre (~70km). Alapból szeretem a vezetést, megnyugtat, de ilyen hangulatban már inkább veszélyes, mint nyugtató... Majdnem sikerült összetörnöm a cégautót. Az mondjuk még hiányzott volna...
Mindig megfogadom, hogy nem megyek ki senki után előzni. BAROM De annyira tetű volt a sor, és olyan jól ment az a kisteher előttem, nem bírtam megállni... Szépen megelőzgettük azt a 4-5 autót, én már kezdtem nézni, hogy lassan őt is otthagyom, amikor satufék, rövid, halovány kis index, aztán fordulás (hál' az égnek) jobbra egy kismillió számjegyű bekötőútra... Fékcsikorgatás, mákhegyek, hogy szemből nem jött senki... Nem jó ez így...
De legalább sikerült hazaérnem, mire indult a busza. Elmentem elé a munkahelyre, kikísértem, lassacskán olvadozik a jégpáncél! És holnap valszeg moziba megyünk, kicsit a szép időket idézve.
(Egyre inkább azt hiszem, hogy Ő egyáltalán nem gondolta ezt ennyire komolyan. Én viszont ebbe belepusztulok, ha sokszor műveli... Most majd kiderül, hogy ez jó lecke volt-e mindkettőnknek...) -
#17
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Az egész város tele van osztrákokkal. Röhejes. Tegnap is utánam szólt egy csajszi németül, hogy merre is van a gyógyszertár. Mire bármiféle kommunikációba léphettem volna vele, a mellettem elhaladó, szintén osztrák nő felvilágosította. Idegennek érzem magam a hűség városában. Nem semmi...
-
#16
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Részlet a ''Kos szerelmi élete'' c. opuszból
A Kos kapcsolataiban nagyon őszinte, és úgy tűnhet, hogy néha szinte keresi a konfliktusoakt, a súrlódást. Tehát neki egy-egy jóízű veszekedés még nem a világ vége, sőt, energiát merít belőle, megéli a győzelmet, kiteljesedik benne. Ilyenkor megmutatja erejét, impulzivitását. Ez akár ijesztő is lehet, de ha tudatában vagyunk annak, hogy ez csak egyfajta kakaskodás, akkor már valószínűleg jobban kezeljük a helyzetet. Meg tudjuk neki adni azt, amit szeretne, és vélhetően azt is tudjuk, hogy hol van a határ.
Hávazze... Most akkor-tulajdonképpen-jól belegondolva-ad abszurdum még az is előfordulhat, hogy Ő ezt élvezi? -
#15
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
A reggeli találkozás alkalmával nem volt túl sok időnk egymásra, a tegnapinál viszont tutira hűvösebb a hangulat. Nem tudom megérteni, ilyen dolgokat miért szülővel / munkatársnőkkel kell megvitatni? Ők tudnak mindent a mi kapcsolatunkról, vagy milyen alapon mondanak ezt vagy azt? Azt mondja, hogy meghallgatja mások véleményét, de nem fogadja mindig el.
NA ez az, amiben tutira nincs igaza. Ha valakinek kétnaponta elmondják, hogy hülye, ha ..., akkor előbb-utóbb elkezd dolgozni a kisördög.
Én soha nem ilyen voltam. Általában eldöntöm, mit akarok, és ahhoz tartom magam, amíg látom értelmét. Környezetemben is elfogadták ezt, szüleim is igen ritkán nyilvánítanak véleményt a dolgaimról, szerintem ez így helyes. Semmit nem tudnak a mélyebb dolgokról, maximum a felszínt látják, az alapján pedig ne ítélkezzen senki. Nem érdekel.
Furcsa ez a világ... -
#14
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Most egy kicsikét.. psszt! kicsikét boldog vagyok. Újra láttam a mosolyát, jól elvoltunk. És hogy hivatalosan haragudnia kellene rám, de azért hozzámbújt... Így vagy úgy, de ez már megérte...
Köszönet a szorításért mindenkinek! -
#13
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Tessék szépen szorítani nekem, aki már arra vetemedett, hogy a rinyálásomat olvassa! Megyek besegíteni a diplomamunka-írásba... Ha most fentről is segítenek kicsit, és semmi baromságot nem csinálok, akkor ki fog derülni, hogy TÉNYLEG mi a helyzet.
Az előbb egy hsz-ben ip-címet írtam e-mail helyett... Alakulok rendesen... Ő is. Állítólag összekeverte a kolléganőit, a tízóraira vitt kalácsról meg elfeledkezett, pedig ott volt mellette... Kívülállóként azt mondanám: jó látni, hogy mindkettőnket ennyire megviselt. Így belülről nézve szívem szerint kitekerném a nyakát annak, aki ezt mondja...
Szóval akkor mindent vagy semmit... 17.05-től kéretik szorítani. Köszönöm... -
#12
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nagyszerű, már szegény nővérkém is miattam aggódik... Nem egyszerű finoman lerázni, megbántani meg nem akarom. De nem tudok róla beszélni. Még én sem tudom, mi van...
Egyáltalán van jó választás ilyen helyzetben? Kételkedem benne...
Még mindig nem hiszem el. Hogy a szinte idillinek tűnő felszín alatt már május óta dolgozott valami, amit Ő (Hidd el, más nem bírta volna idáig! Ennek komolyan örülni kell? Nem lehetett volna a felbukkanásakor lerántani róla a leplet? Mikor még kusza kis foszlány volt? Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme?) magában tartott, rágódott rajta.
Soha nem mondtam, hogy hibátlan vagyok. És tényleg előfordulhat, hogy teljesen eltérően látok dolgokat, mint mások. A dátumokat pl. képtelen vagyok megjegyezni. Röhejes, 2-3 office verzió és a win98 serialját fejből nyomom (alakul az xp is), de a rohadt szülinapokra, névnapokra nem bírok emlékezni. Ám ez is kezelhető, telefonba be van írva minden lényeges esemény a családból, így nincs gáz.
És Tőle sem vártam el, hogy hibátlan legyen. Sérült a korábbi kapcsolatában eleget, tudtam, hogy nem egyszerű a feladat, hogy sokkal érzékenyebb bizonyos dolgokra. Ráadásképp ő kos, a csillagjegy minden jellegzetességével megáldva... Szeges ellentétem, de ez jól működött így. Ő repült, én igyekeztem földközelben tartani. Annyira egy húron pendültünk a nyár elejéig, aztán jött egy-két apróság. Valószínűleg már az is a mostani előszele volt...
Megrémültem, mert nem sikerült megértenem, miért teszi azt, amit. Én azért bizonytalanodtam el, mert Ő már akkor rágódott, viszont nem azt mondta ki, ami bántotta. Ez a totális kommunikációs kudarc. Betudtam a korábbi negatív élményenek, szép lassan megnyugodtam. Hiba volt. Sarkamra kellett volna állni, és addig nem hagyni békén, míg ki nem mondja, hogy mi zavarja. ELCSESZTED Akkor merült fel bennem először, hogy vége lehet, de nem túl sokáig foglalkoztam vele. Ahogy megláttam a szép barna szemeit (hűséges tacsiszemek - így szokta mondani), másra nem vágytam, mint arra, hogy átöleljem. És innen -visszanézve- egyenes út vezetett idáig... -
#11
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Azért Ő sem annyira kemény, mint elsőre látszott... Ő is eléggé szétesett. Ez az egy, ami reményt ad. BAROM Nem tudok örülni neki, rohadtul bánt, hogy ide jutottunk...
Most szenved a szakdolgozatával, amit úgy volt (régi szép idők!), hogy együtt készítünk el... Nálam be van szkennelve egy anyag, de tegnap a munkatársnőjével újra beszhúzatta, nem szólt, hogy küldjem át... Ez viszont megintcsak elkeserít... Nem értek én már semmit (szvsz Ő sem)...
Tényleg hülyék vagyunk... Egy éve még mindent odaadtunk volna, hogy együtt lehessünk, aztán ahogy elűztük a problémákat, rögtön gyártottunk is helyettünk újakat... Vagy nekünk ez csak így megy? Illetve így sem? -
#10
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Megint galambtoll szállt be. Eddig soha nem vettem észre...
Valaki komolyan haragszik a szőnyegre, itt csapkodja veszettül a közelben. Jót tesz a fejfájásomnak...
A fél éves szerződéshosszabbítás úgy néz ki, összejön... Érdekes, mindig azt hittem, hogy ez egy korrekt munkaviszony, tudom, mire számíthatok. Így belülről nézve már nem annyira szép a kép. Az emberben benne van, hogy mi lesz ezután, hogyan, merre tovább.
Tényleg nem tudok (merek?) semminek örülni... -
#9
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Hivatalosan dolgozom, szerencsére éppen nem sok munkám van. Gondolkodom... Azaz inkább csak jár az agyam össze-vissza. A totál ürességben. Galambok vadulnak...
Nincs ötletem, merre induljak. Ha egyszer azt mondja, az idő majd eldönti, akkor hirtelen miért jön az, hogy mégsem? Esetleg most megint rágódik kicsit, aztán mégis megpróbáljuk? Ez az, amit nagyon nehezen viselek. Nekem az állandóság mindig fontosabb volt holmi csapongásnál. És ha én egyszer kimondok valamit, akkor utána már nem nagyon változtatok rajta. Ő nem ilyen. Vagy a nők általában nem ilyenek...
Ettől rohadtul szenvedek. Bárcsak ne szeretném, bárcsak ne éltem volna bele magam ennyire a dologba... Viszont akkor már régen vége lett volna, rengeteg szép dolgon nem mehettem volna át Vele.
Nem semmi... Sikerül kettőnknek tönkretenni a művünket, amiért annyit harcoltunk. Az a röhej, hogy nem kell hozzá harmadik, semmiféle féltékenykedés vagy hasonlók.
Nem tudok örülni, ez is baj. Csókolom, mi a jó fenének örüljek? Hogy két fülem van és nem vagyok szatyor? Életem során amikor kicsit is mertem örülni, mindig hatalmas taslit kaptam. Ülj le, HÜLYEGYEREK. Lehet, hogy pont rossz ütemben értek ezek, és ezért törtek meg ennyire, de ezt mindig is tudta rólam. Akkor ennek az a megoldása, hogy azt hiszem, nem tudom így folytatni, és ha ezen nem változtatsz, ha magadtól nem veszed észre, akkor soha nem is leszel boldog? Két-három rúgástól meggyógyulok? Nem így érzem, de legyen igaza...
És a legrosszabb, hogy Ő is szenved, és ez az, amit soha nem akartam. Nem ilyennek képzelte álmai lovagját. És nem tud megérteni, elfogadni, segíteni. Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme? Ami mindenki másnak természetes? Mindenki másnak természetes lett volna az is, hogy a küzdelmeink során magára hagyom, hozzátenném. Azonban ez most mindegy. Nem számít. Azt is bizonyára csak azért tettem, mert szeretek szenvedni.
Miért kell rohadt teóriákat felépíteni, és azokhoz gondolkodás nélkül ragaszkodni? Miért nem lehetett csírájában elfolytani? És ha én TÉNYLEG olyan vagyok, hogy nem veszem észre? Akkor még néhány hónapig érlelem, azt mondom, semmi gond, aztán egyszer csak csókolom? Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme? -
#8
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ez egyre jobb... Magamhoz képest überbrutál erős voltam, próbáltam megnyugtatni, stb., de amilyen szerencsém van, most meg azt hiszi, hogy ilyen könnyen túlteszem rajta magam...
Azt hiszi, nem tudja így folytatni... Scandisk started. Jó napot! Mi lesz a fájltöredékekkel? Állományokká konvertálja, vagy törli? Visszavonó lemezt készít? Vagy véglegesen tűnjenek el? Tűnjön el minen, nem érdemes semmit tenni azért, hogy valami értékes kijöjjön belőlük? Nem éri meg? Meg különben is, az úgy már megbízhatatlan? Ha magától nem működik jól, ha nem veszi észre, akkor mi értelme? -
#7
steve@prhw
őstag
steve@prhw
#6
steve@prhw
őstag
válasz
steve@prhw
#6
üzenetére
Az sms alapján van remény, de nem lesz egyszerű... Ez a maximum, amit kaphattam, de már nem bízom magamban...
Anno Sipi írta: ...rájöttem, a Biblia alapján mi is lehet igazából a Pokol. Nem tüzes baromkodás. Sokkal egyszerűbb: A lelked, az érzelmeidet, érzéseidet betenni egy olyan helyre, ahol nincs tér és idő, nincs semmi és senki.
Rohadtul igaz. Olyan, mintha kicsit lebegnék, mindenki és minden idegesít... Poénos volt ilyen hangulatban levezetni 1000 km-t... Legalább kiderült, hogy van őrangyalom...
Még az állásinterjú lenne világszenzáció így... Tutira motivált, megbízható, rendszerszemléletű ember benyomását kelteném... Végülis cégvezetőként én is egy nagydarab hulladékra bíznám a leendő munkát. OKOS. Remélem, mire behívnak valahová, alakulok kicsit, különben csúnya menekülésbe fognak még néhány év múlva is, ha meglátják a nevem...
És még mindig az fáj a legjobban, hogy megbántottam ŐT. Ez most önsajnálat? Vagy Ősajnálat? Ez van, ilyen vagyok... És talán ami jobban bántotta, hogy az egészet nem úgy reagáltam le, hogy cicám, ne törődj vele, gondolj a szép dolgokra, vakuljakmegúgyszeretlek. De amikor tényleg azt éreztem, hogy már semmi nem lesz olyan... Persze, aztán Ő is belátta, ezután óhatatlanul az lesz az első reakciója, hogy ezt csak azért teszem, mert...
És hogy csak egyszer mondtam, hogy sajnálom. Most akkor tíz sajnálomnemeztakartam mentesít? Esetleg tizenkettő kell? Azt hittem, logikusan belátja, de ebből ugye megint csak az jött, hogy nemisszeretsz. Ilyenkor mit lehet tenni? Ordítani? Röhögni? ELCSESZTED. Hiába dugod vissza a tápot, a rendszer maximum kritikus hiba után helyreáll, de még ez sem biztos...
Jó éjszakát, irány pihizni. Még szerencse, hogy ha már elaludtam, akkor nem riadok fel... -
#6
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Beszéltem Vele telefonon, végre (három nap után - egy örökkévalóságnak tűnik) úgy sikerült, ahogy régen. Gyűlölöm a veszekedést, soha nem is ment a dolog, és egy kicsit belhaltam minden alkalommal, amikor kimorogta magát...
Néha már azt sem tudom, újra tudnám-e kezdeni... Amikor az összemordulás előszele járt (értsd: más ürüggyel morgás), már mondtam Neki, hogy úgy érzem, nem lesz semmi olyan, mint régen. BALFASZ. Eddig mindig azt mondtam, amit éreztem, Mellette nem éreztem, hogy trükköznöm kellene. Kár volt. Bíztam benne, hogy őszintén végig lehet csinálni, erre kiderült, hogy 5 hónapja rágódott rajtam... Csak akkor azt nem értem, miért és hogyan tudta azt mondani, hogy jó velem, hogy építkezzünk, hogy vágjunk bele?
És hogy adott jeleket... Mi vagyok én, egy rohadt relé? Értelmesen miért nem lehet beszélni a problémákról? Persze a munkatársakkal ki lehet tárgyalni, de velem nem. Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme? Fogalmam sincs...
És azt sem hiszi el, hogy összetörtem. Most igazolni látja a teóriát: Ő nem olyan fontos nekem, mint más. És bármit próbálok mondani, mindenképp rosszul jövök ki belőle. Inkább már nem mondok semmit...
Kíváncsi vagyok az esti sms-re és a holnapi napra... Rövidesen kiderül... -
#5
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Szól mellettem a TV... Kiiktatom, a laptopra figyelek, de erre felkaptam a fejem:
Füles Mackó mond most néktek szép meséket, gyerekek... Ó, boldog gyermekkor! Imperialista mesének csúfolt agymosás helyett igazi, szép történetek...
Most igazán jól esne egy szép mese... Füles Mackó! Légyszilégyszi!
szerk: elírtam...
[Szerkesztve] -
#4
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Király. Egyre inkább úgy néz ki, hogy véglegesen elszúrtam. Bíztató, hogy lehetőséget sem kapok, mert ha magamtól nem éreztem, akkor az már kényszeres. Nem kell. Szeretlek, de..... Ordítsak? Röhögjek? Kihúztam a kábelt, és nem volt benn az akksi. Vagy kevés volt a töltés...
Mennyivel egyszerűbb a notinál az újrakezdés. Ja, és még az is kiderült, hogy így nem lehet tartós kapcsolatot kiépíteni. Belátom, van benne igazság, de változtatni nem lehet? Egy kicsit segíteni, vagy valami? Vagy ha magamtól nem érzek rá, akkor menthetetlen vagyok, kasztrálás, Taigetosz, stb?
Csalódtam. Magamban nagyot, Benne kisebbet, de azt hittem, azok után, ami történt közöttünk, megérdemlek annyit, hogy legalább megpróbáljuk.
Még nincs veszve minden, de félek. Egyre távolabb kerül tőlem, hiába mondja az ellenkezőjét. Azért sem fogok veszekedni Vele. Nem. Ha magadtól nem jut eszedbe, akkor mindegy. Megbántani nem akarom. Szeretem. -
#3
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Kb. 1 méterre balra van tőlem az ablak, a párkányán rendszeresen randalíroznak a galambok. Ha az árnyékoló felhúzom, sokszor előforul, hogy egy-két tubi néz meló közben.
Lehet, hogy ipari kémek? Japán technika?
Most is valami párosodás / helyosztás / véleménykülönbség-menedzselés vagy csak egyszerű tollazat-igazgatás folyik, és a bukóra nyitott ablakon befújt a szél egy tollpihét a kézfejemre.
Ezt mire véljem? Egyszerű giccs? Bíztatás?
Az a baj, hogy nem tudok bízni. Pont amikor fel kellene szívnom magam, amikor küzdenem kellene, összeomlottam. Minden, amiben kezdtem hinni, elérhetetlen távolságba került.
Pesszimista emberként tulajdonképpen akár örülhetnék is: igazam lett. BAROM. Még egy kicsit sajnálom magam, aztán meglátjuk... -
#2
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Ja, és mindeközben dolgozgatni is kell. Supportolni a usereket. Beosztásom: támogató. Néha úgy érzem, könnyebb dolgom lenne, ha a kocsmából támogatnám a delikvenseket zárás után hazafelé...
Másolok laptoról laptopra, cross kábellel. Egyik noti merül, másikba be van dugva a táp. Kérdem userem, hogy jó-e az akksija, mert akkor átdugnám a töltőt. Persze, jól működik. Táp kihúz, noti megáll. User arcán felcsillan a felismerés: Ja, de nincs benne!
Ordítsak? Röhögjek? Vonuljak ki csendben az irodából, menjek vissza a helyemre, és ott ordítsak? Nem, egyik sem OK. Semmi gond, kezdjük újra az egészet.
Hiszen az élet erről szól. Az újrakezdésről. Ez talán csak nekem nem természetes, bizonyos téren... -
#1
steve@prhw
őstag
steve@prhw
őstag
Nagyon. Annak ellenére, hogy nem a sulikezdetet jelenti már... Sőt, utolsó napján születtem.
Furcsa egybeesésként ugyanarra a napra esik szerződéses munkaviszonyom utolsó napja is. És nem ez az egyetlen nyűgöm vele...
Rengeteget küzdöttem Kedvesemért.. Tényleg. Még blogban is hosszú lenne leírni, miken mentünk keresztül 14 hónap alatt... Közben meg szép lassan kiderült, hogy egy hülye vagyok. Tényleg nem vettem észre bizonyos jeleket Úgy látszik, ez a férfi-női nem különbségének velejárója... Ha nem veszed észre, HA EZT MONDANI KELL, akkor mi értelme?
Ott tartok, hogy magammal és Vele kell küzdenem. Utálatos érzés. Amolyan igazi mérlegként igyekeztem mindenkivel ''jóban'' lenni, mindenkinek megfelelni, közben az én akaratom szorult a háttérbe, és én ezt megszoktam. Belátom, hogy igaza van, de ezen nem lehet pillanatok alatt változtatni, ez nem olyan, hogy holnaptól nem veszek fel zöld pólót, és kész.
Szóval most jön a jó öreg idő. Gyógyít, ápol és eltakar... És majd eldönti a dolgokat. Hogy mi lesz Velünk. Hogy hol fogok dolgozni. Lehet, kapok még fél évet a cégnél, de már nem tudom, jobb lesz-e úgy...
Aktív témák
- Samsung Galaxy S23 Ultra 8/256GB Megkímélt,Kártyafüggetlen 1cm karc a kijelzőn. 1 Év garanciával!
- Apple iPhone 13 128GB 100% Akku Újszerű,Kártyafüggetlen,Dobozos,Tartozékaival. 1 Év garanciával!
- Apple iPhone 15 Pro 100% Akku Újszerű,Kártyafüggetlen,Dobozos. 1 Év Garanciával!
- Asus TUF Gaming A17 - 17.3"FHD IPS 144Hz - Ryzen 7 6800H - 16GB - 512GB - Win11 - RTX 3050 Ti - HUN
- Apple iPhone 15 Pro Max 256GB 100% Akku Újszerű Kártyafüggetlen,Dobozos,Tartozékaival. 1 Év Garanciá
- GYÖNYÖRŰ iPhone 13 mini 128GB Green -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3340
- HIBÁTLAN iPhone 15 Pro 256GB Black Titanium -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3503
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 7 5700X3D 32/64GB RAM RTX 5070 12GB GAMER PC termékbeszámítással
- Bomba ár! Fujitsu LifeBook U727 - i3-7GEN I 16GB I 256SSD I 12,5" FHD I Cam I W11 I Garancia!
- IKEA (HAVREHOJ) tablet tartó
Állásajánlatok
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
Cég: CAMERA-PRO Hungary Kft.
Város: Budapest