Új hozzászólás Aktív témák
-
Sonja
nagyúr
A hideg föld
Már nincs miért élnem
Már nincs mitől félnem
Nem vágyik senki rám
Csak a hideg föld és a kopjafámA lelkem már halott
Te ültetted el ezt a magot
Te, csak nem vetted észre
Ezért a testem is halott, végre!Miattad voltam mindig letört
Téged nem érdekelt, és ez összetört
A szívem szakad meg, ha nem vagy velem
Nekem Te létezel egyedül, kellesz nekem!De többé már nem lehetsz velem és nekem
Mert halott a testem is, nem csak a lelkem
Jobb ez így, hogy a hideg föld takar
Mert a benned élő szív tudom, mást akar.../Saját szerzemény/
-
Synthwave
HÁZIGAZDA
válasz
Synthwave
#175
üzenetére
Itt egy új szülemény, nincs túlbonyolítva. ©Csucsu™
Trolltetőn
Nyisd hát szemed,
mit hajnalig ólomként húzott
dogmatikus ignorancia;
pohár vízben tengernek cseppje,
fehér gyapjas báránynak fia.Mert bolynak peremén gubbadva,
agytalan fekete masszaként
- tükörképed gyötörve és fullasztva -
pórusaidból szivárog az Entrópia.S midőn ha eszmélsz,
véssed agyadba mélyen,
túl minden hiten, s önkényen;
mibe csizmád lépett; miazmás derítő -
Karmáddá lett, hogy üvöltve ellepjen.De mint süllyedsz, álmod térbe lép;
szaggatja le rongyos gúnyád
száz meg száz kristályos kép.
Hol eleddig céda voltál,
és néma bólintás a kerítő,
ott szárnyán Egod Kozmoszba terjed -
most üszkös ugaron bársonyterítő. -
Synthwave
HÁZIGAZDA
Csahu, népek.
Gondolom nem árthat, ha én is bekanyarítok most ötöt, by das Csucsu™.
Blaszfémia
Sápatag elmeháborodottak
körbeülve az asztalt
fejüket lágyan illegetve
dőlnek balra, ó a Kitaszítottak.Lázálmos villanásként
lopva előkecmergő
szolíd blaszfémia,
mi csontikban üreget tölt.S míg képzelgésük ölt
fátyolos szellemalakot,
mímelgetik a szecesszívet
babtőről szakadt csíra-bábként.Élceik gúnyként csapódnak
múltakba fejlődött gerincükön,
sugallatból sarjadt érzetik
magukba csavarodva halódnak.Elaggva merednek kifelé,
ki az ablakon, melynek párkányán
novemberi dérként ült meg
megtörtént holnapok szonátája-s az epedett vaskesztyű faládája
szálkákon csüggve maradott
a sarokban, míglen csendesen
kúszott egy döglégy az eperfa elé...------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mióta világ a világ
Időtlen törvények,
mióta világ a Világ -
kuszálódott önkények,
egytől-egyig dilemmák!Születtek és élnek;
a felsőbbrendű hatalom -
rabjaik még félnek,
túlontúl a szavakon...------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A szobában
Tikk-takk, tikk-takk,
ketyeg még az öreg óra,
por ülepedett fásultan
a sarokbani pókhálóra.Felnézek, fel a plafonra,
s fordítám jobbra arcomat;
szemem világát ki ne oltsa
egy darab száraz vakolat.De jobbra esett az, míg
balra kellett volna,
üvegtestem híg maradéka -
lefröccsent a porba.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Állapot
Fogával marva bilincset,
eres látomásába ájulva
bús zöngében kotlik remény,
ámulva s bámulva...
a porlepte kilincset.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szürkület
Ahogy ábrándjaim szürke fodrain
átszitál a valóság mozaikja,
úgy deres eszméletem béklyóként
húz magamba, mélyebbnél mélyre,
szubsztanciám gránit emelvényére,
hol csonka teljességem ormain
szívem még dobban egyet,
s az artériámba fagyott delírium
kitárt karjaiba omlok.És már nem is bánom,
hogy ami vár;
egy véghetetlen álom.
Mert osztatlan vágyaim,
s rútul tépett szárnyaim
az ego alá,
fekete földbe ásom. -
Bubee82
őstag
Poraidból újjá
Harcolj Ember! Hisz ez az Élet rendje.
A kényelem kísértése vesszen el örökre.
Küzdj a jobbért, küzdj és akarj.Égesd el magad elevenen! Vessz el,
Forrón égő tüzedben, hogy majdan
Poraidból újjá születhess.Harcolj Ember! Változástól soha ne félj,
Végső küzdelemben győzelemhez érsz.
Öld meg magad s meglásd, kit igazán akarsz, tiéd.Ember, harcod közben kövesd a Fényt,
Vezérelje az utad ezen a hosszú mezsgyén.
Élj, hogy végre meghalj és halj hogy élhess igazán!Harcolj hogy méltó lehess a legjobbra,
Arra ki számodra az Életet adja.
Most elvesztve és veszve, küzdj, harcolj érte,
Poraidból újra fellélegezve.Aludj most, Kedvesem
Repülj Szerelmem, most szállj alá az Álmok Birodalmába.
Tárd ki karjaid és vesd magad le a Valóság Sziklájáról.Mert Álmok Birodalmában a Béke és Nyugalom vár,
Kinyújtják karjaikat gyengéden feléd, ahol majdan álmaid vigyázzák.Megnyugszol, miként ölükben gondolataid tovaszállnak,
Lelked végre nyugovóra tér s valami új veszi kezdetét.Lágyan repülj Kedvesem, a kora őszi szél szárnyán,
Szállj, légy eggyé a Csenddel, engedd hogy az megérintse lelked.Hagyd, hassa át szíved, járja át lelked, hogy végre a Nyugalomra találj.
Álmodsz már. Álmaidban szépség s szeretet karol át.Érezd. Érezd, ahogy az Álmok Birodalma elnyel Téged.
S kellemes magányodban megérint végre.Itt vagyok Neked. Szárnyalásod közben én ébren figyelek,
S míg alászállsz a Csendbe, hallkan súgom füledbe, hogy szeretlek. -
_Gudella
senior tag
páros ujjú patás állat
elhagyott egy csíkos sálat
keresi már agyba főbe
bekukkant az emésztőbe
ott sincs így hát tovább kutat
minden falra üt egy lukat
be-beomlik, de leszarja
fák kérgét levakarja
alvókat kitakarja
földgolyót elcsavarja
történetét hadarja
megtalálni akarjapáros ujjú patás állat
kiürít egy gyógyszertárat
belenéz még a kürtőbe
vulkán kitör, iszkol tőle
nem is nézi már az utat
a tábla úgyis rosszat mutat -
#171
Tothgera30
Ármester
Kicsi Angyal
Egy angyal vagyok a sok közül
Talán csak páran maradtunk
Hisz ketten vagyunk te, meg én
Az agyalok, akik semmit sem értenek.
Buta kis jámbor angyalok vagyunk
Hiszünk a jóban és a szépben
Ők már mind rájöttek hogy nincs jó és szép
Így csak mi maradtunk te, meg én.
Kicsi angyal csak szálj!
Szálj mert eljő a gonosz éj!
Szállunk azt sem tudjuk hová
Kicsi angyal nincs többé...
Felnőttünk talán?
Repülünk tovább a végtelenbe
Repülünk, szállunk tovább.
Azt sem tudjunk mit csináltunk.
Talán jó lenne ha vége lenne már.
Gonosz a nap az éj és a reggel.
Az angyal nem létezik tovább.
Rá jöttem hogy nincs tovább...
Az életben nincs se jó se szép.
Át változunk emberekké,
Kicsi angyal leszállt.
Felnőttél hallod?
menj s fuss tovább!
Kicsi angyal csak szálj!
Szálj mert eljő a gonosz éj!
Szállunk azt sem tudjuk hová
Kicsi angyal nincs többé...
Felnőttünk talán?
Igen látlak pont, téged nézlek.
Ott repülsz... vagy már futsz talán?
Igen a lábad a földet éri.
Leszálltál! Kicsi angyal a szerelem elmúlt.
Már nincs többé hit. Csak te, meg én. -
#170
Tothgera30
Ármester
Borify Péter
#166
válasz
Borify Péter
#166
üzenetére
Nem én költöttem, nekem is az eggyik barátom küldte, mikor lelkileg... olyan voltam.
-
#169
South Velen
addikt
Borify Péter
#168
South Velen
addikt
válasz
Borify Péter
#168
üzenetére
-
#168
Borify Péter
aktív tag
South Velen
#167
Borify Péter
aktív tag
válasz
South Velen
#167
üzenetére
nagyon frappáns..teccik -
#167
South Velen
addikt
South Velen
addikt
Megyek az úton magamban
Furcsa érzések agyamban
Kavarodnak-keverednek össze-vissza
Előttem egy részeg csávó a Gössert isszaSokszor megyek így haza
Stílusom ilyenkor laza
Egy lámpátlan autós jön nekem
Nem lesz így több Heineken -
#166
Borify Péter
aktív tag
Tothgera30
#165
Borify Péter
aktív tag
válasz
Tothgera30
#165
üzenetére
már olvastam valahol
nagyon találó -
#165
Tothgera30
Ármester
Tudom hogy nem ide tartozik, de nagyon humoros számomra illetve a verseket is (álltalában) az érzelmeinkről írjuk. Manapság a fiatalok követik az emo stílusirányzatot. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok pl.:30 Seconds to Mars-ot, vagy nem kedvelném az emokat (van emo haverom)..., de kérem ne kövessük ennyire a divatot, mikor még azt se tudja hogy mi az a lelki fájdalom, vagy hogy milyen zenét hallgat...
Tehát ha Emo vagy, akkor próbálld kerülni:
8:00 - Felkelni. Tükörbe nézni majd elsírni magunkat, hogy elaludtuk a hajunkat.
8:30 - Elözö pont miatt öngyilkosság megkísérlése.
9:15 - 2. sikertelen kísérlet után folytatni a napot.
9:20 - Kiválasztani a ruhát a mai napra.
9:50 - Fürdöszoba: eltávolítani a testszörzetünket, hajbelövés, körömfestés, smink.
11:00 - Az új képeket feltölteni a myspace-re.emailek lebonyolítása.myspace-n megosztani a haverjaiddal,hogy mennyire bevág a seggedbe az új farmerod. Megírni,hogy mennyire elkeseredett vagy.
12:00 - Némi nemü táplálék elfogyasztása
13:00 - Sírás
13:25 - Az msn-en megbeszélni,hogy beszakadt a körmöd tegnap.
14:00 - Megosztani a világgal a fájdalmaidat.
15:00 - Végre kimerészkedhetsz az utcára. Talán elmégy a barátaidhoz megbeszélni a legújabb divatod. Kollektív sírás.
17:00 - Vacsora könnyekkel kísérve.
18:00 - Megint msn, myspace és társai.
20:00 - Fürdés, smink eltávolítása.
20:45 - Smink nélkül a tükörbe nézni majd szembesülni, hogy mennyire ronda vagy. Sírás
23:00 - Myspace-en összegezni a napodat. Elköszönni a netes haveroktól.
00:00 - Lámpaoltás. Kis pityergés még mielött elalszol. -
#164
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Búcsú
Szerelmünk utolsó éjjelén
Az éj ránk borítja buja fátylát,
Összeolvadó testünk tüze
Kéjjel gyújt meg egy kialudt fáklyát.Csókjaidba burkolod
Szenvedélytől remegő testem,
Ez az a boldogság,
Melyet oly régóta kerestem.Bennem lüktetsz forrón,
Szemem tiédet fürkészi,
Én pedig ölellek oly mohón,
Hisz tudom,
Ez már az utolsó alkalom,
A búcsú,
Mely szívemet széttépi. -
#163
Tothgera30
Ármester
Megváltozott világ
Rég nem vagyunk az, kik voltunk,
Nem maradt más csak dicső múltunk.
Elmúltak már a szép idők régen,
Meghalt a világ a büszkeségben.
Korrupt, mocsok világban élünk,
Álszent politikusok szivják a vérünk.
Mit sem törődnek az emberi léttel,
Csak a zsebük legyen tele lével.
Vizet prédikál, de bort iszik,
A hazúgok mind ezt teszik.
Futószalagon gyártott szép igéret,
A bün már rég besszenyezte vérüket.
Meghalt az Isten, a pénz lett az úr,
Gazdagságért bárki sziven szúr.
Kinek hatalma van a nép felett,
Az a szemét bármit megtehet.
Bünös élet mi körül vesz minket,
Nincs ki felnyissa végre a szemünket.
Elkárhozott gépek vagyunk,
Kik nem látunk s nem hallunk.
Megváltozott már az ember,
Legjobb barátja lett a fegyver.
Kinek nincs többé lelke soha,
Annak megpecsételődik a sorsa. -
#162
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Volt egy fiú,s volt egy lány.
Ma már tudom,hamis álom csupán.
Játszottak egymással,mint két védtelen gyermek,
Ám a lány rájött: neki fontosak ezek a percek.
Délibáb volt minden,tudta,s elhitte,
S belesodorta magát egy meseszép tévhitbe.
Az ébredés fájdalmas,de kinyitja könnyes szemét,
S csalódva bár,de félve nem elengedi a hazug fiú kezét. -
#161
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Mit ér?
Mit ér a nő,ha nem buja?
Ha nincs benne vadság,
S kellőképp csalárdság.Mit ér a szó,ha nem sejtelmes?
Ha a szeretett ember tekintete nem rejtelmes?Mit ér a toll papír nélkül?
S mit ér a csókom,ha Ő bele nem szédül?Mit ér a napsütés,
Ha nem váltja jeges eső?
S mit ér a Hold fénye,
Ha nem éled bennem farkasemberi erő?Mit ér a fényes nappal,
Ha nem követi a sötét éjszaka?
Mit ér a a gyilkos elme,
Ha nem izgatja a vér szaga?Mit ér a hűség,
Ha nincs izgalom?
S mit ér a szívem
Ha nem ismeri a fájdalom?Mit ér az ébredés,
Ha nincs előtte édes álom?
Mit ér a szabadság,
Ha mindig ugyanazt az utat járom?Mit ér egy könycsepp,
Ha nincs kiért hulljon?
S mit érnek a vágyaim,
Ha hagyom,hogy valósítatlanul elmúljon?Mit ér a mosolyom,
Ha nincs kivel megosszam?
Mit ér a gondolat,
Ha nincs kinek elmondjam?Mit érnek a szavak,
Ha tettek nem kísérik?
Mit ér a pillanat,
Ha órákban mérik?Mit ér az ígéret,
Ha soha be nem váltják?
S mit érnek itt leírt szavaim,
Ha nem hallják,csak látják?Mit ér a bizalom,
Ha azzal vissza nem élnek?
Mit ér a bátorság?
Unalmas,ha nem félek!Mit ér,ha kérdeznek,
De nem hallják a választ?
Mit ér a szeretkezés,
Ha a végletekig ki nem fáraszt?Mit ér a boldogság,
Ha nincs benne szenvedés?
S mit ér a nyugalom,
Ha nem társul félelem és reszketés?Mit ér a győzelem,
Ha előtte nem buktál el soha?
S mit ér sok okos szó,
Ha nincs mellette egy ostoba?Mit ér a gyilkosság,
Ha a vér nem az én kezemhez tapad?
S mit ér a születés,
Ha az új élet nem belőlem fakad?Mit ér a küzdelem,
Ha előbb-utóbb ugyis feladod?
S mit ér a hatalom,
Ha nem minden nap a te napod?Mit ér a bűntudat,
Ha a bűn nem táplálja?
Mit ér a rágalom?
Ha alaptalan,s helyét meg nem állja?Mit érek én,
Ha nem tudok szenvedni?
Hisz az annak a tükre,
Hogy nem tudok szeretni!Egyáltalán mi ér valamit ebben a világban?
Azt hiszem a legnagyobb érték nem a tökélyben van,hanem a hibákban.És még mennyi kérdés......
-
#160
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
A Legédesebb kötelék
Anyu Ne sírj! Én már nem félek.
Tudom,ha Velem vagy mindent túlélek.
Ringató karodban hallom a fények dalát,
Gyógyító csókod feledteti mostoha világ zaját.Anyu Kérlek ne sírj! Mert akkor én is sírok,
Minden könnyed fáj Nekem,s igazgyöngyként csillog.
Vágyom a mosolyod.Nevess Rám Anyu kérlek!
Úgy mosolyogj,édesen,mint mikor életet adtál Nékem.Anyu nézd! Látod milyen erős vagyok?
Bűnbánón és tiszta szívvel élek meg minden napot.
Nem haragszom senkire,nem másban keresem a hibát,
Elismerem vétkeimet,s kimondom azt,hogy mi bánt.Anyu Te tudod,ha ártatlan nem is,de mindig őszinte voltam.
Ezt is,mint minden erényt,Tetőled tanultam.
Annyi fájdalmat okozok,mégsem szűnsz meg szeretni,
Anyu mondd,hogy tudod tengernyi bűnömet feledni?
Oltalmazó testeddel elém állsz bárki támad,
S,hogy annyi pofon ne érjen Engem,Te tartod oda orcádat.Anyu kérlek,légy most erős! El kell,hogy végre engedj!
Nem Engedem,hogy egy életen át Velem együtt szenvedj!
Oly sok csodát együtt láttunk,együtt sírtunk,s nevettünk,
Együtt féltünk,együtt vártunk,s tiszta szívvel szerettünk.Anyu nincs semmi baj! Nem megyek Én messze.
Ha a szívedben tovább élek már nem vagyok elveszve.
Kóbor lelkem visszatér majd,hisz Te vagy szívem otthona,
Gyermeki szám azt suttogja: Áldott vagy Drága Édesanya! -
#159
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Az Idegen
Már nem ketten vagyunk,
Magaddal hoztál valakit.
Nem tudom ki lehet Ő,
Fényes ruhája elvakít.Bemutatsz hát,s én nevem mondom,
Majd Ő az övét,de azt oly halkan.
Értetlenül nézek Reá,
S Ő közelebb húz,hogy meghalljam.Rám mosolyog,
S hirtelen minden ragyog.
Majd a fülembe súgja:
Én a BOLDOGSÁG vagyok.(,köszönöm Neked a sok hármasban töltött napot!)
-
#158
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Egy másik Messiás
Imára kulcsolom gyilkos kezeim,
Hazug fohász,mi számat elhagyja.
Véres rongyok fedik bűn szülte sebeim,
Ma lesúlyt Rám az Égiek haragja.
Itt állok meztelen,
Ítéletetekre várva,
Ha azt hiszitek rettegek,
Tévedtek!..........
Nem vagyok gyáva!
Feszítsetek keresztre!
Had haljak megváltó halált!
Próféta vagyok,nem eretnek,
Fordítom a jövő minden szavát.
Mi Nektek csak halandzsa,
Az Nekem tiszta ének,
Ha élve eltemettek,
A Pokol tüzén elégtek.
Követni fognak engem is,
S majd hírdetik a szavaim,
Kóbor lelkek megtalálják
Kőbe vésett tanaim.
Testem étek lesz egyszer
Házaitok oltárán,
S nevem ott díszeleg majd,
Minden hívem Zsoltárán.
Rózsafűzér,szenteltvíz,
Húsomba jeleket éget,
Megjelöltök minket,
Mint egy elátkozott népet.
Hűn követő szolgáim
Ne sírjatok értem!
Hagyjatok meghalni,
Értetek adom vérem.
S te ottan hóhérom,
Ne adj kegyelemdöfést!
Könnyű lenne választani
A gyors fejbelövést.
Vess hát inkább kínpadra!
Ha azért szenvedek nem bánom,
Hogy nem álltam fel-e földi színpadra.
S a magam útját járom.
Nincs mit meggyónnom,
Nem kell az utolsó kenet!
Képmutató papokon,
Az én Uram csak nevet.
Vért könnyezek boldogan,
Stigmáim büszkén viselem.
Új életet nyerek holtomban,
Ha a lándzsa átdöf a szívemen.
Azt hiszitek legyőzhettek,
Ha kioltjátok életem,
Mikor testem kihül meglátjátok,
A halál után is létezem.
Ám majd ha birodalmamban ébredtek,
Mikor eljön a vérben úszó hajnal,
Ott elárulom Tinéktek,
Hogy én voltam a negyedik angyal. -
#157
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Hitetlen
Hitetlen,ki sebeit nyaldossa,
Szégyen vár Reá.
Arcát remény könnye mossa,
Büszkesége porba hull alá.
Gyalázat a félelem,mely uralja a lelkét,
Gyilkos a szenvedély,már kínozza a testét.
Békét keres,
s már tudja hol találja,
Hozzá siet,
De útját ezer fal állja.
Megtorpan néha,
Hisz magasak-e falak,
Ám a jéghegyet is szétzúzzák a kimondott szavak.
Aprók a lépesek,
De nagy utat tett meg.
Még hátranéz,
De vissza soha nem megy.
Olyan,mint egy virág,a fénynek megnyílik.
De a sötétben fél,bezárul,s szirmai megvédik.
Dacol a világgal,s dacol az élettel,
S vádolja magát,mert akarattal tévedt el.
El kellett vesznie,hogy megtalálja magát,
Hogy értékelni tudjon minden apró csodát.
Nem érti miért van ez,
Miért fáj úgy minden?
De hol fájdalom nincs,
Ott szerelem sincsen.
A fájdalom múló,
Tudja,s kivárja.
Valakiért szenvedni
Az élet nagy próbája -
#156
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Leírt sóhaj
Mi által születik nem tudom,
De bár lennék én az oly gyakran leírt sóhaj ajkadon!
Vagy bár lennék egy könnycsepp,mely lecsordul arcodon,
Vagy lennék könnyű szellő,mely símogat nyári alkonyon!
Bár lennék olyan apró,hogy berakj a zsebedbe,
Vagy lennék egy tükör,hogy lássam magam a szemedbe! -
#155
Bubee82
őstag
Borify Péter
#154
Bubee82
őstag
válasz
Borify Péter
#154
üzenetére
Kösz
A tied is
-
Bubee82
őstag
Akarod -e?
Oh Kedvesem, mondd, velem tartasz -e?
Velem tartasz -e hosszú utamon örökkön örökké s még azon is túl?
Összefonjuk útjainkat s minden lépést együtt teszünk hosszú út porában.Mondd Szerelmem, akarod -e megismerni utam?
Akarsz -e küzdeni kéz a kézben, szerelemben, szenvedélyben?
Akarod -e hideg téli éjszakán érezni forró ölelésem s ajkam ajkadon?
Együtt örökkön örökké s még azon is túl.Mondd hát, velem tartasz -e majdan, mikor időnk eljő'?
Fogod -e majdan két kezem?
Sírhatok -e majdan vállaidon?
Járjuk -e majdan közösen az utat, mely örök boldogság felé vezet?
S leporoljuk -e majdan egymásról a hosszú út porát?Amíg lábunk a földet éri,
Örökkön örökké s még azon is túl.Bubee (2008)
-
#152
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Most már tudod(L)
Bár tudnád,mit érzek,
Ha kimondom a neved.
S mily símogató érzés,
Mikor rajtam felejted a szemed.Arra kérlek soha többé
Ne engedd el a kezem!
S évek múltán,kéz-a kézben
Együtt vénülj velem! -
#151
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Eltévedtem
Az ösztön és a gondolat harca,avagy harc önmagunkkal,nem csak skizoid jelleggel.
Eltévedtem, Nem tudom hol vagyok.
Nem tudom magamból kinek,mit adhatok.
Nem tudom ki mit kér,vagy kér-e tán bármit is
Már nem elég sejtenem,akarom látni is.
Már nem elég az érzés,a velem született ösztön
A bizalom elveszett-e hamis éltü földön.
Miért nem vagyok kisgyermek,
Ki elhisz minden csodát?
Miért bitorolja egyre több gondolat
Érzéseim tágas otthonát?
Miért harcol-e kettő vállvetve lelkemben?
Miért él több árnyék egyszerre testemben?
Miért korlátozom,tényleges valóm,a félelem páncéljával?
Miért zárom kalitkába szabadságra éhes lelkem?
S miért hazudom magamnak,hogy más lökött-e börtönbe?
Én vagyok a gyarló.Én zártam magam-e ketrecbe. -
#150
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Így szeretlek
Mondd túl sokat szeretnék?
Nem lenne elég,ha a szerelmed lehetnék!
A barátod akarok lenni,
A múzsád,a növendéked,
A bizalmasod,a gyóntatód,
S óvó menedéked!
A cinkosod,az ellenséged,
S a leghűbb rabszolgád,
A jutalmad,a büntetésed,
S mámoros éjen a szajhád!
Akarom,hogy megalázz
És magasztalj az egekig!
S csókomtól ess révületbe
Óráknak tűnő percekig!
Háborúnkban csak Te sebezz,s Te csak tőlem sebesülj,
Akarom,hogy előlem csak énhozzám menekülj! -
#149
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Felelőtlen kívánság
Fájt minden!Minden gondolat,minden kimondott és ki nem mondott szó egyaránt.
Ajkam haldokló sóhajt hallatott,halálhörgő lekem kétségbeesett sóhaját.Fáradt voltam.Nehezemre esett minden mozdulat,minden lélegzetvétel.
Beteg vágyaim foglyaként küzdöttem kínzó álmokkal,gyötrő ébrenléttel.Meg akartam szűnni létezni a fájdalom életében,
Hogy elfeledett halottjaként még síromat se látogassa!Nem akartam érezni semmit!
Elakartam felejteni a múltat,s nem érdekelt mit hozhat a jövő.Ám,hogy eltemessen,le kellett mondanom a boldogság és nevetés ajándékáról.
Megtettem.Nincs bennem se düh,se harag,se félelem,se öröm,se bánat.
Nem tudok különbséget tenni jó és rossz között.Lelkem az ő temetőjében a többi hitehagyott lelke közt nyugszik.
Síromat nem látogatja senki.Üres vagyok...Én akartam.....
Mégis most az fáj a legjobban,hogy nem érzek semmit! -
#148
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
A Mesemondó
Napórával mért égi percek
Hanyatló csillagok porába vesztek.
A valóság súlyától a tejút is reszket.
Nem Neked való,el kell,hogy engedd!A Hold fényébe mártsd most a tollad!
Ha e tintával írsz szebb lesz a holnap.
Könyved betüi szivárványként ragyognak,
Mit kötelező olvasmányként angyalok lapoznak.Aranyló soraidból a tündérek idéznek,
Ne félj majd attól,hogy a felnőttek lenéznek,
Hisz oly dolgokról regélsz,mit akárki nem érthet,
Gyermeki szív ad otthont minden csodás mesédnek. -
#147
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Reál?
Oly furcsán néztek,
Vagy én látok másképp?
Hozzám beszéltek?
Vagy én hallok mást épp?Jelen vagyok-e itt most?
Ez a kétely,ami széttép.
Sablonszerű lényem
Ezer darabra hull szét.Ösztöneim nélkül
Gondolataim elbuknak,
Létezésem hiányába
Az oxygén is megfullad.Ha nem iszom,
Még a víz is kiszárad.
Hasztalan perceimnél
Az óramutatók megállnak.Bennem téved el a labirintus,
Bennem bújik el a menedék,
Az én szavamra táncol a ritmus,
Nálam a teli pohár üres még.Én lennék a tűz,
Mely a parazsat szítja,
Vagy az ajtó,
Ami a kilincset nyitja.Én lennék a papír,
Mit betükre írnak,
Vagy a felnőtt,
Kit egy gyermekre bíznak.Magába szippant a reál,
Az igaz,s a való,
Melynek örvényében
Én vagyok a fikció. -
#146
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
Hazudj!
Egy nemlétező világ sokszor kedvesebb számunkra,mint a valóság.
Hazudj Nekem szépet!
Örök szerelmet,sírig tartó hűséget!
Hazudj perzselő lángot,
Végtelen mesés álmot!
Hazudj Boldogságot!Hazudd a csókot!
Hazudd az ölelést
Hazudd,hogy vak vagyok,
S,ha majd fényt látok felemészt!Hazudj sötétséget,
Szomjúságot,éhséget!
Hazudd,hogy egyedül,Nélküled elvérzek!Hazudj Nekem folyót,
Tengert és vízesést!
Hazudd,hogy nem bánjuk meg az Isten elleni vétkezést!Hazudj Nekem erdőt,
Szivárványt és virágot!
Hazudd,hogy megváltjuk együtt a világot!Hazudd,hogy létezel,
S én csak benned élek!
Hazudd,hogy nem Tőled,
Csak önmagamtól félek!Hazudj Nekem emléket,
Egy örök jelképet!
Hazudj egy térképet,
Egy iránytűt,mely nem téved!
Hazudj végtelen regéket!Hazudj Nekem éjjelt!
Hazudj Nekem nappalt!
Tagadd meg értem mind a négy angyalt!Hazudd a jövőt,s hazudd a jelent!
Tagadd meg a múltat!
Hazudd,hogy a mi szerelmünk soha el nem múlhat!Hazudd a hamis szót,
S mi mindent mi hazugság!
Hazudd,hogy a csalfa szó őszinte hamisság!..........Csak hazudj kérlek!
.........................................Mert megöl az igazság............. -
#145
Borify Péter
aktív tag
Borify Péter
aktív tag
kicsit hosszú
..remélem tetszeni fog
A Fiú a síneken (Love Story)
Az Ígéret Balladája
Volt egy fiú,ki várt Reám,
Azon a végzetes nyári éjszakán.
Hitte,hogy feladom eddigi életem,
S találkozom vele éjjel a síneken.
Akartam én menni,Isten lássa lelkem!
Hisz tizenkilenc évig folyton őt kerestem.
Eltévedtem közbe,s észre se vettem,
Más karjába voltam,pedig ott volt mellettem.
Hűtlenné tett egy délután,
Mikor elmondta mit érez,
S én csak néztem Rá oly bután,
Mint aki akkor is ért,ha nem kérdez.
Nem kérdeztem semmit,és választ sem vártam,
Minden adott csókjával bolond szívébe láttam.
Minden olyan ködös volt,
Mégis kristálytiszta,
S ő minden lélegzetvételem szerelemmel itta.
Kérte,hogy szökjünk el,
Hagyjunk mindent hátra,
Miénk a végtelen,
Szaladjunk bele együtt a világba!
Magamban sem bíztam,
Miért hittem volna benne?
Minden férfi hazudik
Játszva és nevetve.
Nem akartam letörni,
Hisz vidám volt és lelkes,
Oly jó volt látni nevetni,
Ki szívemnek oly kedves.
Tétováztam legbelül,
Mégis rögtön igent mondtam.
A gondolat megrémített,
Vajon helyes döntést hoztam?
Hazug szót szült ajkam,
Ő mégis hitt Nekem.
Bizalommal,fájó hittel
Szorította két kezem.
Szövetséget kötöttünk,
Ha éjfélt üt az óra,
Itt hagyunk mindent mögöttünk,
S legyintünk marasztaló szóra.
Közös életünk kezdete
A hármas számú vágány,
Onnan indulunk nevetve,
S majd stoppolunk a sztrádán.
Eljött az alkonyat,
Az órámat lestem.
Menjek,vagy maradjak?
Mindenben választ kerestem.
Mi lesz,ha nem lesz ott?
S majd máshol nevet rajtam,
A félelem lebénított,
Pedig szaladni akartam.
A percek csak rohantak,a mutatók kergették egymást,
Tudtam,csak a nap vége hozhat majd megváltást.
Némán ültem szobámban,s küzdöttem magammal,
Még soha nem néztem a tükörbe ekkora haraggal.
Ő csak várt engem tétován,nem szünt meg bennem bízni,
S azt,hogy én benne kétkedem,nem akarta elhinni.
Ott állt a peronon,egy tapottat sem mozdult,
Valami közelített fényesen,reményvesztett könnye kicsordult.
Nem habozott tovább,a sínekre lépett,
S eldobta magától,mit soha nem féltett.
Elindult az úton,min velem akart járni,
Nélkülem megbotlott,s már nem tudott felállni.
Nem akart mozdulni,hisz megígérte Nekem,
Lehet tűzvész,vagy hurrikán Ő ott lesz a síneken.
Nem kaptam levegőt,úgy éreztem megáll a szívem,
Nem tudtam mi a baj,csak zokogtam keservesen.
Valami megváltozott,
Tudtam és éreztem,
A másik felem eltávozott,
Mert nem bíztam,s vétkeztem.
Nem vagyok már hitetlen,hisz a hit hiánya gyilkolt,
Egy hívő lélek emléke szívemen egy sírbolt.
Nem gyászolom kedvesem,hisz tudom újra látom,
Pontos időt nem ismerek,csak a megfelelő vonatot várom.
Nem sietek,nem rohanok,
Hagyom,hogy életem homokórájában lassan peregjen le a homok.
Ezt akarja ő is,tudom,
Nem hívogat,nem sürget.
Majd,ha eljön az én időm is,
Csókjaiban megfürdet.
Nem félek én attól soha,
Hogy nem várja meg,hogy beérjen életem utolsó mozdonya.
Mert megígérte akkor nekem,
Bármi történjék,Ő ott lesz a síneken. -
fps8
senior tag
Ismeretlen tengeren
írta: Farkas PéterEgy reggel kinyitom szemem, s nem értem hová kerültem.
Ó Istenem mond, hol vagyok? Maga a pokol van előttem?
Furcsa hajón ringatózom egy különös haldokló világban,
Rosszabb érzés fog el, mint legszörnyűbb álmomban.Kezeim összeláncolva, a rozsdás láncok húsomba vágnak,
Ruháim megtépázva, szétszaggatva a gonosz szélben szállnak.
Testem hegek borítják, karmolás és mély zúzódás nyomok,
Feleszmélek s fájdalmaimtól hirtelen térdre rogyok.Felettem az égbolt szörnyű vérvörös színben tárul fel,
A tenger koromfekete mélyébe még a fény sem jut el.
A hajó üres nincs legénység, sehol egy árva lélek,
Különös de fájó szívemben félelmet nem érzek!Kezem szívem felé helyezem s furcsa dolgot tapasztalok,
Nem érzek lüktetést, s még csak dobogást sem hallok.
A szél egyre erősödik a vizet egyre vadabbul korbácsolja,
Különös hajómat sebesen egyenest maga előtt tolja.Ekkor előttem nem messze valami megcsillan ismerősen,
Valami könnyű, vékony, fényes dolog száll felém a szélben.
Lábra állok kezem kinyújtom, hogy mindenképp elérjem,
Odaér és megmarkolom, érzem fogom már erősen.Ahogy megérintem, megváltozik minden körülöttem,
Vörös felhők gyűlnek és egy nagy rés tátong felettem.
Fejemre véreső hullik, hajóm nyikorogva ordít,
Minden hibám megbántam, akkor miért vagyok még itt?Rájöttem már hol vagyok, mi volt az mi ide juttatott,
Rózsaszín hajszál van kezemben, arcom könnyel áztatott.
Saját lyukas szívem mélyén saját véremben hajózom,
Ha így folytatom nemsokára teljesen magamba zárkózom.Kérlek maradj velem édesem ki számomra szent vagy,
Ne hagyd hogy megöljem magam, hogy elnyeljen a bánat.
Maradj enyém kérlek had szeresselek míg élet van szívemben,
Ne hagyj magamra, mert NÉLKÜLED ELVESZEK ITT BENN!!! -
fps8
senior tag
Mindenen túl
írta: Farkas PéterAz éj sűrű sötétje nehéz kőként zuhant a földre.
Eljött a köd, a szél a temető sírjait maga alá gyűrve.
Halk, elfojtott zajokat, hangokat fú a szél magával,
A sötétség tele van sejtelemmel és a hullaszag dohával.
A rég elfeledett holtak sírjai megrongálva s feltárva,
De mi az ott? egy pislogó apró fény táncol egyedül magában.Valaki közeledik s a tér halk homályba borul.
Egy vékony, éles hang hasít, s az alak szíve burokba szorul.
A félelem burka szorítja a kitörni akaró dobogó szívet,
Majd a józanész lesz úrrá és a szívvel egy apró dolgot, elhitet.
Csak egy kis állat volt tán mely zsákmánnyá vált,
S egy füles bagoly elégedett huhogása a távolba szállt.Hát persze mi más lett volna, s bátran tovább lépett,
Testében a remegés és az izgalom együttesen égett.
Majd megáll egy sírnál, s zokogva térdre zuhan,
Kezéből a lángoló gyertya halkan, az avas fűre huppan.
Vajon ki lehet a sírban? Ki fekhet benne?
Ki lehet az, aki miatt bármit meg tenne?Biztosan ő sem tudta hogy mi felé viszi szíve,
Valami ide hozta… ide, erre a bizonyos helyre.
Elhagyott temető közepén, egy sírnál térden állva,
Sorsa, egyetlen céljának beteljesedésére várva.
Mióta is kutatja? Vajon mióta is keresi?
Milyen erő lehetett mely ezt parancsolta neki?Erőt vesz magán, és bátran lábra áll,
Kérdései nyitja előtte megoldásra vár.
Letörli a port, hogy elolvassa a nevet,
S a keresztről a sors gúnyosan visszanevet.
„De mi ez?” – kérdi, és a saját nevét látja.
Kezd tisztán látni, s már tudja -ez élete átka.Ám ha Ő ott pihen, évek óta elfeledve eme sírban,
Akkor „Ki, vajon Mi vagyok?” kérdi szomorúan, halkan.
Ekkor fény ragyog s egy meleg hang így szól,:
„Állj fel barátom s búcsúzz el bátran eme sírtól.
Egy bolyongó lélek vagy csupán e hatalmas világban,
Mely eltévedt s vesződött egyedül, szomorú magányban.
De elérted célod és most láthatod nyughelyed,
Rosszat tettél régen s büntetésed méltón elnyerted.Végigjöttél az úton igen elérted célod,
Most jöjj velem a fénybe, csak így lehetsz boldog.”
„Rendben van” mondta, majd a fény felé fordult,
Vége a szorongásnak s arcáról örömkönny csordult.
A földre hullva maradt egy apró utolsó emlék,
Mely arra emlékeztet, hogy soha ne add fel a reményt. -
Déta
tag
Játékmackón Te meg Én,
Fogd a kezem, szeress még.Beach-re megyek, jaj de pompás,
Remélem, nem leszek gombás.Tesi óra előtt vagy tesi óra után,
Eltolok egy spanglit, minden délután.Essen eső, fújjon szél,tomboljon a hurrikán,
Sosem lesz a nyakad, babám, Neked vizes ezután.Vállamon a 'leptop', zsebemben a lé,
Tépjünk le a Balantonra, amíg tart a zsé.NE LOPJ!!!!!
Negyven napja esik már, elvitt juhot-lovat,
Én építem a bárkát; Te hozd az állatokat...Laza vagyok, szétesem, tartómban a GSM,
Este hívlak, Kedvesem, nesztelen és meztelen.Isten hozott Kedves vendég,
Kerülj Nálunk beljebb.
Internet és Coca-Cola,
Vár Téged e helyen.
(avagy bothex nyomán "Ó, hát szia! Ki vagy? Mit szoktál enni? Mi a hobby-d? Alszol, pisilsz rendesen?"
)Karimája arany, félig még ezüst is,
Jöhet bele egy-két deci jászberényi kisüsti.Aranyos kis ládikában, a sok kincs mind elfér,
Amit Tőlem negyven év múlva is kapni fogsz még.
(hangsúlyosan verseléssel)'Mausz' alatt leszünk, eztán mindig Babám,
Hogy Rám is klikk-elj azért néha, ha nem vagyok 'onlájn'.Itt a kulcsod! Rólunk meg ismered...
Hűtőmágnes, Te meg Én,
Szerelmünk egy szép regény.Hull a hó, hull a hó,
Jajdejajdejajdejó!Tükröm-tükröm, mondd a két szemembe,
Láttál-e már szebbet életedben?Tikk-takk-oljál kicsi óra,
Míg véget a pásztoróra.Reggeli kávéd csak oly' édes,
Mint a kép, mire most nézel. -
fps8
senior tag
Sorolom a további fennálló "üres" termékeket, amikhez még alkotni kellene
- plüssálat amire pólót lehet csináltatni fényképpel,
- fényképes strandtáska (szatyor)
- fényképes tornazsák
- fényképes esernyő
- fényképes válltáska
- f. pénztárca
- f. esőkabát
- f. mobiltartó
- f. lábtörlő
- f. arany-ezüst bögre
- f. ajándék fadoboz
- f. egéralátét
- f. kulcstartó műanyag
- f. kerámia hűtőmágnes + műanyag
- f. hógömb
- f. sminktükör
- f. falióra
- f. poháralátétElőre is köszönök minden segítőkész hozzászólást
-
fps8
senior tag
Kedves unatkozó fórumozók!
Ha valakiben van verses hajlam, szívesen elfogadok egy kis segítséget a következő témával kapcsolatosan.:
Egy ajándék és gyors nyomda boltban dolgozom grafikus ként.
Most jelenleg egy termékbemutató prospektust gyártok, ami egy vicces embercsalogató jellegű dolog. A főnökségen nagy kegyesen kitalálták hogy ha már ilyen vicces, meseszerű design-os a készülő prospektus akkor legyen tele kis mondókákkal. A lényeg hogy minden termékhez írnom kell kis vicces, a termékre utaló 2-4 soros rímelő anekdotákat.
Mondok pár példát:Termék: egyedi fényképes szív alakú puzzle.
Vers: "Kirakósdi szív alakban, szerelmünk már halhatatlan!"T.: egyedi fényképes fém kulcstartó
V.: "Őrzök neked kulcsot százat, hirdetünk a nagyvilágnak"Tehát nem túl bonyolult, és lényegre törően mókás.
-
Déta
tag
Jujjj de eszembe jutott valami...
Még anno 2004.augusztus.30 untam magam és megírtam a "Dc++ Indulót". Akkor még Data néven nyomultam...
Talán hallottatok már a dalról, egy ócska 200 ft-os mikrofonnal vettem fel.
Egy szóval rémes lett...
De hát ilyen is volt.Itt a link meg a lyric mert egy-két helyen nehezen érthető...
Innen csak 10x lehet letölteni, úgyhogy hajrá.
U.i: Itt a Data-s link... Hogy mindenki szörnyűlködhessen.
Copyright s dolgok...
-
-
Déta
tag
A mai nap termése:
Nekem csak Te kellessz
Megláttalak, s egyből beremegtem picit:
Tuti volt a farod, a pierc'-ed és a cicid.
Fostam a szót jobbra-balra, ha kellett, ha nem,
Hajszálhíján múlt csak, hogy nem rontottam Neked...
Estek ki a szemeim, stírőltelek Kedves,
Szempillantás alatt lett a bugyim nedves.
Sasoltam a nyelvedet, ahogyan Engem csábít,
Hisz minden meg van Benned, ami egy csajban számít...
Nem mertem Rád nézni, s így egymás mellett álltunk
Mondjuk azért, jó buli volt... mer' há' sokat hánytunk!
Hirtelen hazamentél, Én ott estem pofára,
Pedig úgy terveztem, hogy reggelizünk... Nálam.
Elfelejtettem a neved, s a telefonszámod,
220-ra fel is szökött ott a vérnyomásom.
Telefonszám, "Messz Ájdí", lett is ottan öröm,
Csak egy részeg marha, kilökte a söröm...
Bippeltelek, s Messenger-en majdnem eposzt írtam,
Lehervadt a vigyor mikor: "bocs sietek syijja "...
Én nem tudom, hogy mi a pöcs történt Velem akkor,
De felállt... egy elméletem, hétfö reggel hatkor:
Többet érsz Nekem, mint Britney Spears-ből kettő,
Kicseszettül boldog leszek, hogy ha nem vagy meddő...
Nem lennénk mi álompár; és dőlne is a kritika...
De álljunk csak meg egy szóra, mer' nem hülye a Tamika.
Hogy más mit mondd, az le van tojva; Én nagyon csipázlak,
Ha bármi gond lesz: megbeszéljük, vagy kakilunk rája...
Érted, ha kell, szednék Én... boxkesztyűvel hangyát,
S majd főzök, mosok, takarítok, míg olvasod a mangád.
Figyuzzál, a problémákat, mind legyőzzük, párom...
Ha két óra után se megy, szárazon bevágom!
Pattanj lóra, meglátod: elmegyünk majd... többször
Nyali-fali is jöhet, ha nincsen Rajtad sok szőr...
Pár év múlva elrepülünk majd Amerikába,
Veszünk egy kis kertes házat, s sz@runk a világra!
Reggel alszunk, este iszunk, nem lesz ott pihenö...
7 gyerek és 20 unoka, mer' hát így a menö!
Aranyom, amint látod, majd meg döglöm Érted,
Nélküled tiszta szívás, ez a kib@szott Élet...
Filózgatok ide-oda, az agyam menten megvesz,
De bárhogy nézem, ez a képlet: Nekem csak Te kellessz...U.i: "Imitt-amott gyengébb, de egy-két helyen kemény."
-
The DJ
addikt
Hát barátom le a kalappal, fetrengtem a verseid olvasása közben, a rímek ütnek, a mondanivaló egyszerű, ámbár kétségkívül fontos, gratulálok, egy költő veszett el benned, már csak meg kéne találni
Ha lesznek még ilyenek, nyugodtan írd be ide, biztosan mosolyt csalsz velük még pár ember arcára
-
Déta
tag
Jah, és a másik... Állítólag ez még jobb.
[Volt egy osztálytársam. Gyönyörű csaj, jó test, szép arc, éles ész minden klappolt, csak ugye J***va tanúja volt és nem igazán engedett közel senkit magához, pedig biz' Isten, Én aztán mindent megpróbáltam...
]
Aztán jött a születésnapja... Kapott Milka csokit, meg rózsát meg verset:Egész nap
Nem unod csajszi, hogy mindketten akarjuk?
Tudod, az a tuti, ha egymásnak vakarjuk.
Fél éve már annak, hogy Érted csorog nyálam,
Dagadna a... májam, ha ott aludnál Nálam.
Suli után asszem', hogy felhívlak Hozzám,
Cigi mellé mit igyunk: Nesquick-et vagy Vodkát?
A szerelmem Beléd, majd egész éjjel ontom,
Ha szűz a csomagolás... Én azt is megbontom.
Tejbe-vajba fürösztlek, míg csak el nem olvadsz,
Törölközőnk sajnos nincs... de, majd lenyalom Rólad!
Belőlem az értelem lassan-lassan vesz ki,
Nem vagyok Én Rambó... De úgy nyalok, mint Lessie.
S bár nem leszek a kedvedért, j***vista pap,
De ha Velem járnál csajszi... dugnánk egész nap!!! U.i: Kicsillagoztam egy-két részt, hogy ne sértsen senkit.
-
Déta
tag
Nah akkor...
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Ezt izé... 2006-os Valentin napra írtam:
[Előzmények: A csajszival bentlakók voltunk. Minden hétvégén haza utaztunk, külön-külön városba. Minden vasárnap este, amikor újra összefutottunk az intriben, elmesélte, hogy olyan tuti hétvégéje volt, mert 3-4 taggal is smárolt. Egymás után... Jól esett hallani. Aztán nyivogott, hogy vegyek Neki "Midsummer" parfümöt. Megvettem. Hogy miért? Tudja a franc... Még a mellei is kicsik voltak. ]Kedvesem, Veled a f@sz ki van!
Kedvesem, Veled a f@sz ki van!
A tököm se tudja, hogy kettőnk közt mi van...?
Elmentem Neked, vörös rózsát lopni,
De érzem az egészet Én fogom megszopni...
Eladtam a telcsim, hogy legyen Neked kölni;
Az Avonos csajt holnap megfogom ölni.
Eddig csak szépet, s csupa jót láttam Benned;
De csak most veszem észre, milyen kicsi a... zönbizalmad.
Mi kéne, hogy szeress? Vers, ima, vagyon?
Kedvesem, Veled a f@sz ki van... de nagyon!U.i: És hihetetlen, de a rózsát az arcomba vágta és a parfümmel elfarolt.
Amúgy nagy siker ez a versem, bárhol szavalom. -
#121
lomha lepke
tag
lomha lepke
tag
Sziaszok!
Kicsit leült a topik, de azért is beírom azt a remekművet, amivel az egyik kolleginámat leptem meg a minap:Szép pünkösdi rózsa, jobbomon a helye,
Érett dinnyeként gömbölyödik mellye.
Messziről világlik orczájának bronza,
Tompora férfi-tekintetet vonza.
Galambom, violám, szívem féltett kincse!
Hagyd hogy szemem pőre bőröd megtekintse,
Ott hol a czomboknál összeér a hajlat,
Forrása a kéjnek - kútfője a bajnak.
Feledve tegnapot, gondolva a mára
Jer velem angyalom kéjes lakomára!
Légy kegyes, 'sz busongva gyászolom a tavaszt,
Ha csókos szád belőlem harmatot nem fakaszt.
Szép pünkösdi rózsa, rózsák rózsafája
Szívem éretted oly régóta fája!
Légy kegyes, s igaz hitemre ígérem,
Nem lesz könnyű néked betelni majd vélem. -
Hasek
Közösségépítő
Hello!
Nos újra itt vagyok eme topicban(milyen rengetegen írtak bele azóta
). Két hónappal ez elött írtam egy verset egy pályázatra, és gondoltam most megosztom veletek.------------------------------
Ha hisztek nekem...
Ha hisztek nekem,
Elhiszitek ezt is!
Ott kell élnem,
Ahol értelemnek nyoma sincs.
Egy sivatag az,
Ahova a sors szánt engem.
Egy istenverte sivatag,
Hol életemet veszegetem!
Körbe nézek, de mind hiába
Árva lélek sincs, ki mellém állna.
Ez hát a várva várt cél?
Ez az, amit mindenki végnek vélt?
Kiszáradtam teljesen,
Árnyék az itt helytelen.
Napocskánk meg égetett,
A hőség engem rég megett.
Sivatagnak porában,
Izzó homok karjában,
Felbukkan a megmentőm,
Ki óv, ha itt az időm.
Egy kis virág az, semmi több
Zárkózott, és eltörött
De árnyékával megóv engem,
Illatával bűnt kelt bennem.
Kételyeim elfoszlanak,
A körülmények már nem is rosszak.
Védett testem lát már jót,
Elfeledtem minden bút.
De valami megváltozik!
A növényke elkárhozik!
Elszáradt a nyamvadt gaz!
Istenem miért sanyargatsz?
Figyelsz te rám,
Te "legek ura"?
Válaszod várom!
Ne légy kurta!
Te teremtetted ezt a helyet!
Szentségtelen rettenetet!
Nincs már semmi csak kárhozás!
Értelmetlen rákosodás!
Nézz csak ide!
Itt, rád várok!
Már alkonyadik,
De nem hátrálok!
Ezer csillag fent az égen,
Úgy ragyoknak, mint egy isten.
Mond csak nékem, hol a fényem?
Bárhol nézem, nincs az égben
Hamis csillagok, Mind az ezer,
Mégis őket tápálod?
Töröld ezt el, csak még egyszer,
Majd teremts végre életet!
Legyen úgy, mint egykor vala,
Nóénak a Bárka hada.
Hozzál árt, és teremtsd újra,
Cselekedj Te Ostoba!
2007. November 23.
------------------------------
Igen-igen lehet utálni! Lehet isten káromlónak is nevezni! Meg is lehet kövezni...
Egyébként nem érkezett válasz a mai napig a pályázatról...
-
Hasek
Közösségépítő
Mikor szomorú voltam úgy fél éve, akkor írtam ezt a verset:
Nincs címe
Egyik reggelen
A másik oldalon,
Azt gondolom
Nem vagyok barom,
Csak egy lelketlen
Fekete tengeren,
Míg egy szép napon
Egy másik holnapon,
Ráébredem
Mi szép az életem,
De nem tudom
Mit hoz a holnapom,
Csak megdobom
Majd visszasírhatom,
Én ezt már nem bírom
Hol van az én hajóm,
Fekete tengeren
Lelketlen Lelkemben. -
_Gudella
senior tag
lóti-futi hegyes fülű
három lábú sebes tökű
üstökössel érkezett
nem mondott sok részletet
ezért kaptunk vérszemet
de ő minket észrevett
két golyója félrement
kilőtt aztán fél szemet
kérdi:
ez után még ki nevet?
a hatást így elérte
dicsőség szállt fejébe
lépett kettőt hátra s jobbra
rácsapott a pergődobra
''nagy a lárma, mi ez itt?
nem is láttam tibetit''
jött ki zajra a tojásevő
nem kell mondjam ki is is volt ő
nem tibeti, hanem más
hegyesfülű félnótás -
Sárpac
nagyúr
Mi áthatol a szíveden végig seperve lelkeden,
ezerszer építve s pusztítva el hírtelen..
Erőt ad mikor rettegünk,
s elveszi azt mikor kell nekünk..
Nevet rajtunk mikor könnyezünk,
és mi mégis könnyezve nevetünk...
Néha a pokolba kívánjuk,
de mi mégis imádjuk...
Hát ilyen a szerelem,
akarattól érzelemtől független... -
#115
tollkoptato
újonc
tollkoptato
újonc
Ezt a verset, egy volt tanítványom, Sántha Balázs írta a blogjában. Érdemes elolvasni, nagyon aranyos:
Szeretnék ezermester lenni
Sántha Balázs verse
Szeretnék ezermester lenni.
Szűk műhelyben szorgoskodni, hozzáértőn tenni-venni.
Feltalálni új dolgokat,
Halkan zúgó, pöfékelő, izgő-mozgó robotokat.
Készítenék mindenfélét,
Megszerelnék rádiót, magnót, játékot és tévét.
Sárkányokat is gyártanék,
A szép színes játékokkal senkinek sem ártanék.
Ámulna ám a szomszéd gyerek,
Tátott szájjal mellettem, figyelné, hogy hogy szerelek.
Tanítnám őt is, ha kérné,
Szögelnénk a földön, míg a munkapadot fel nem érné.
Csöndben lennék egész reggel,
Csak mérnék és terveznék, mindig újabb ötletekkel.
Munkapadon kis szerszámok,
Csöndben várnák, időt rájuk mikor szánok.
Délután csak dolgoznék,
Kezemben szerszámokkal, remekművet varázsolnék.
Kalapálnék, kip-kop,
Íme az új szerkezet, fényes, fémes, tip-top.
Kis műhelyem ablakából,
Csak a jót látnám a durva gonosz nagyvilágból.
Műveimet neked adnám,
De időgépem rejtett titkát, magamban még tartogatnám. -
_Gudella
senior tag
Nem folyik a holtnak kezéből a vére
nyugalom súlya szállt rothadó szívére
messze nem jutott, nem is juthatott
a sötétség szavába kapaszkodni nem tudott
riadtan tapogatva
kínlódva, zavarodra
lépett de nemoda
zuhanását sehova
el nem vezeti a mélység
pedig két perce esélye volt még -
VBitang
újonc
-------------------
Becsületem
Becsületem, árva kincsem
Neved félve ha kiejtem
Vagy, voltál, vagy leszel nekem
Valaha e földkereken?
Bántó szavak nyelvem rágták
Bűnös tettek, gyilkos órák
Álmos tájon súgó szelek
Suttogják majd el tettemet.
-------------------
Távoli fények
Távoli fények a messze vidéken
Tűzsivatagban a vérveres égen
Vaskoszorúi egy régi világnak
Hírnökei a nagy Árpád atyánknak
Testünket gyöngítő álnok csalásnak
Lelkünket gyűlölő ármánykodásnak
Bosszútól áthatott hangos eléggel
Édes atyánknak vad, szép emlékével! -
Árpi bá
aktív tag
Érintések
Ha hozzád érek
Bőröd bársonya éget
Vágyakat éleszt
Örvényként sodornak el
Véletlen érintések
Kedvemért vihar
a volt szellő. Akarom
vad vágyait is!
Érintésed mit
soha nem éreztem, úgy
égeti bőröm.
---
Nincs már könnyem sem
szemem épp ugyanolyan
száraz mint szívem.
---
Ne csak szeretgess,
szeress úgy, hogy valaki
bele is haljon.
---
Kibírok mindent...
hisz Mindennél, a Semmi
a sokkal rosszabb... -
Árpi bá
aktív tag
a - nem kellek már -
akárhol is tör elő
földig alázó
anyajegyeid
egy buzgón olvasott könyv
széljegyzetei
Kutat-e szemed?
Vágysz-e már utánam? Vad
vagy szelíd szíved?
Hírem már elért.
Tetteim tudod. Ismersz?
Nem hiszem. Lehet...
Ha majd ott leszek,
érints meg! Arcomon láng
hevét hűtsd csókkal...
Nézz szemeimen
át belém! S ne engedd,
a kéjt rohanni...
Ólom lábain
csoszogjon egyre beljebb,
és beljebb belénk...
Hogy vágjon ketté
és forrasszon össze, új
teljes emberként... -
matt868
csendes tag
(Ezt a verset még 2003 novemberében írtam, de az érzés megmaradt...)
Nem hiszek a boldogságban!
Csak bámulok magam elé
Összeszorul a gyomrom
Fájna, ha megmozdulnék
Halott inden gondolatom
Körülöttem sok ember
Tudom, mindenki utál
Elfordul, kire ránézek
Púp vagyok mindenki hátán
Itt már nem tudok mit tenni
Maradok aki vagyok
Magamon változtatni
Nem akarok, s nem is tudok
Tudom boldog mindenki
Én csak ülök a sarokban
Nem lát senki
Láthatatlan vagyok az árnyékban...
Nem hiszek a boldogságban!
Senki sem látja mindazt
Ami bennem zajlik
Tökéletes a maszk
Ami átejt mindenkit
Lelkem egy üres verem
Sötét és hideg
Nincs igazi életem
S soha nem is lesz
Elrontottam valahol
Mert minden elveszett
Remény, barátok,
Boldogság, szeretet
Tudom boldog mindenki
Én csak ülök a sarokban
Nem hall senki
Kiáltásom elveszik a zajban...
Nem hiszek a boldogságban!
Az út hosszú és sötét
Bizonytalan a jövő
Szüntelen csak egy kérdés:
Mikor jön el az én időm?
Kitörni nem tudok
Már nem bírom soká
Lassan belehalok
Hogy nem tartok sehová
Nem látom a végét
Megöl a bizonytalanság
Már várom a végét
Végzetem a boldogtalanság
Tudom boldog mindenki
Én csak ülök a sarokban
Nem szól senki
Halott vagyok egy boldog világban...
Nem hiszek a boldogságban! -
HolyDay
tag
Megszűnni
Kegyetlen a jelen,
Mert nem vagy itt velem.
Egyedül kínlódom,
Élem az életem.
Arcátlanul átvertél,
De már nem büntetlek,
Hiszen mindenki mindenről
Önmaga tehet!
Egy összetört szív,
Ez maradt nekem,
Egy levél, melyben írod,
Hogy mennyire szeretsz.
Elmentél messzire,
És mint egy ember,
Számomra már soha többé
Nem érkeztél meg.
Az élet igazságos,
Ezért bűnhődnöm kellett,
Te megcsalóm valál,
Az, kivel büntettek!
Talán bolond az,
Ki mindebben hisz,
De így könnyebb eltűrni
Ezt a szörnyű kínt.
Fedezd fel magadban,
Ez tényleg neked szól!
Pusztítsd el önmagad,
Hogy felszállj a porból!
A porból,
Melybe önmagad juttattad,
S megszűntél létezni
Egy szempillantás alatt. -
The DJ
addikt
Magányos éjszakákon kire gondolok szüntelen?
Ki az, ki rabul ejtette szívem és életem?
Gyönyörű az érzés és gyönyörű Ő maga,
És Ő nem más, mint a Szerelem angyala!
Életem nélküle semmit sem ér,
Ő a boldogság a fény és a remény.
Voltam, aki vagyok, leszek, aki voltam,
Szeretlek míg élek: Holtomiglan!
(Tiéd vagyok örökre és ezek nem puszta szavak,
A Szívem szól hozzád, legyen örök a pillanat.
Legyen az élet bármilyen mostoha,
Szeretlek míg élek, de nem feledlek soha!) -
#106
[HUN]Zolee
őstag
[HUN]Zolee
őstag
Kis segítséget kérnék hogy tökéletesen hasson eme néhány sor mikor majd szavalom
Civilizáltak és vadak
Élők és halottak
Figyeljetek most reám
Eljött a nagy nap
Mikor kedvesemnek
Kezét én megkérem
Legyen hát jegyesem
Az esküvőig, mellettem
Itt az idő, hogy dönts mellettem
Vagy ha úgy adja ellenem
Utolsó szavam, hát legyen
Leszel-e az én feleségem?
[Szerkesztve] -
The DJ
addikt
Ugyan ez nem vers, de remélem még belefér ide.
Saját kis írás, 20 perc alatt hoztam össze a semmiből, mert felrémlett bennem egy kép...az, amiről a történet szól.
Kíváncsi lennék a véleményetekre
Egy ígéret...
Életünk utolsó perceiben elmúlik a félelem...az utolsó pár percben számot adunk múltunkról és jelenünkről. Az utolsó pár percben kell valaki, akibe kapaszkodhatunk és aki átsegít bennünket azon az úton, amire hamarosan lépni kényszerülünk. Ezek a gondolatok kavarogtak kettejükben, miközben tudták, hogy hamarosan itt a vég. A fából készült burkolat ropogása és az egyre közeledő víz moraja törte meg a csendet. A hajó szép lassan süllyedni kezdett, ahogy a beömlő víz egyre több kabint öntött el. Egy kis szárnyban egy fiú és egy lány ült szótlanul. Az ágyon ülve ölelték egymást és hallgatták, hogy pusztul el az a hajó, amiről azt hitték, hogy a boldogságba repíti őket...
-Itt a vég...meghalunk... - szólt a lány, miközben könnyes szemeiben kirajzolódott a félelem és a kétségbeesés. -Kérlek maradj mellettem...kérlek ne engedj el.
A szavak hallatán a fiú szemébe is könnyek szöktek, úgy érezte nincs még itt az idő...nem érhet így véget. Hiszen még csak alig fél éve ismerkedtek meg. A zsebéhez nyúlt és tekintete megmeredt. Istenem a gyűrű... Hirtelen elővette egy kis dobozkát, a lányra nézett és így szólt: -Veled akartam leélni az életem és veled is akartam meghalni. Az egyik most teljesül és az utolsó percben is boldog leszek...mert együtt vagyunk, és nem szakíthat minket szét sem élet, sem halál. A lány vékony kis ujjacskájára húzta a gyűrűt. Kezüket egybefonták és a lány a fiú ölébe helyezte a fejét. A törések hangjai egyre közelebbről hallatszódtak, tudták, hogy már csak pár pillanat van hátra az életükből. Már nem néztek egymásra...anélkül is tudták, hogy mit gondol a másik. A fiú egyszer a gyűrűre pillantott, másszor a lányra és arra gondolt, hogy vajon örökké együtt lesznek-e, úgy, ahogy azt pár napja ígérte neki? Egyszerre volt nyugodt és kétségbeesett. Tudta, hogy nem harcolhat már tovább, pedig ha megtehetné, az utolsó lehelletéig küzdene érte.. Egy mindennél erősebb érzés tört rá...még erősebben szorította szerelmét és halkan megszólalt: - Köszönöm a sorsnak, hogy elém sodort...köszönöm az életnek, hogy boldog lehettem veled...köszönöm neked, hogy velem vagy és kösznöm Istennek, hogy, azzal halhatok meg, akit a világon a legjobban szeretek. A lány sem bírta tovább, a fiúra nézett és ahogy tekintetük találkozott úgy érezték megáll az idő. Nem gondoltak már a halálra, nem gondoltak a jelenre...A lelkük összefonódott és ajkuk egyszerre nyílt szóra: - Szeretlek...örökké! Magához szorította a lányt, mint még soha előtte. Hirtelen nagy zörej hallatszott. Az ajtót úgy roppantotta be a robajló víztenger, mint ahogy a tavaszi szellő kapja fel a nyíló virágok szirmait. Már nem féltek...és mielőtt a víz mindent elemészthetett volna még egyszer utoljára megcsókolták egymást...Pár perccel később újra együtt voltak...együtt, ketten, de már egy másik helyen. A fiú teljesítette ígéretét: ''Boldogok leszünk...örökké...'' -
_Gudella
senior tag
Ez úgy született, hogy éjaszaka közepén felébredtem telefoncsörgésre, aztán félálomban a sötétben fekve a telefon kijelzőjének halvány fényénél leírtam ami ömlött ki a fejemből, a címet csak utólag kapta
Inkvizíció
törvénykönyvet égetésre
ez vagyon a falba vésve
hol a jónak vége szakad
háttal állva mosd a szavad
izommal és kérleléssel
rettegve bánsz már a késsel
nyúlnak messze véres lapok,
szétkiáltott furcsa tanok
körben állva bólintgatnak,
nincsen hova, kár hogy szaladj
elmevér és tákolmánytűz
[Szerkesztve] -
everlast
csendes tag
Szaiasztok!
Csak nem rég találtam rá erre a topikra és nagyon tettszenek a verseitek.
Lenne egy olyan lehetőség, hogy egy most induló oldalon verseket lehetne publikálni, persze csak beleeggyezésetekkel.
Ha valakit érdekel a dolog akkor ez az email címem: pollers@gmail.com
-
rii
nagyúr
összecsapott vers 1.
hirtelen felindulásból
elvesztettem fejemet
egy gyönyörű nő lábai
elé dobtam szívemet
halálba megyek nem kétség
célom a szakadék
életemet dobom holmi
rogynként lábai elé én
mit jelent ez neki
sokat? semmit? vagy talán keveset?
csak azt tudom: ő az
kit eddig szívem keresett
nagy köztünk a szakadék
szerelem ebből nem lesz
nem köti életét
minden szinten életemhez
de oly csodás egy nő
szivesen halálba adom érte magam
hogyha felébredek reggelenként
minden nap magam mellett tudjam
de szeretem őt
mert szeretni is akarom
ha reá gondolok
eláraszt belülről a nyugalom
ő egy csodás leány
egy égi tünemény
bárcsak velem lenne mindig
erre éltet a remény
ha igent mondanál
lábad elé dobnám életem
még ha tudom is
hogy ez halál lenne énnekem
összecsapott vers 2.
halott lett a szó
most a test beszél
kezem arcodhoz ér
szemed tüze szememben ég
ajkaink simasága
tűzben játszik a hold előtt
szerelmed igérete
minden boldogsággal elönt -
#96
Ultram3jor
senior tag
Ultram3jor
senior tag
Na most akkor megjegyzem, hogy ez a versike a kedves emeltmatekos tanárunkról szól, akinél a ''óvoda levlező tagozatán is csak 2 pontot adnak'' címü példái emelt érettségin 25 pontot érnek, amilyet tulajdonképpen nem is adnak, max 16 pontosat... Egy feladat 2 oldal, még a szépen íróknál is. Ha vki vmilyen kurvanehéz definiciót nem tud, rögtön 3 egyest kap, amiböl egyet kijavíthat a szünetben. Totál kettes átlag nála 4es évvégén, szal képzelhetitek hogy milyen órák lehetnek azok... Az öreg nagyon nagy arc, nagyon nagy beszólásai vannak, a suli összes pletykáját tudja, de hogy honnan (1x meg akartuk kérni egy haverral, hogy egy jegyet ne vegyen figyelembe, a következö szünetbe meg már jött oda hogy mi mit is akarunk azzal a jegyel...)... Fél óra röhögéssel telik el az órából, mert vagy mond vmi nagy oltást, vagy elkezd spanyolul beszélni (spanyol kéttannyelvü suliba járok, és ö nem nagyon tudja a nyelvet). Ami idézöjelben van, azt ö mondta szórul-szóra (feljegyezzük ezeket a mondásokat, oszt szünetben jót röhögünk azon hogy már megint mit mondott a Hókuszpók). No, akkor a versike:
++--=== AssZimtóTa DuBlungoLva ===--++
Kezdetben minden egyszerű volt, puritán,
Aztán megérkezett Szabó István
Pi per hatos cosinusán
Vágtatott a köbgyökén
Majd leült a kanapén
Elővette tollját, ceruzáját
Majd fehér papírlapját
Felskiccelt egy egység sugarú kört
És elhatározta, hogy költ
És ez nem vicc - írni kezdet
Sinuszát a papírra vetette
Meredten fürkészte az eget
Mikor írhat végre gyökjelet
Kanapéban ülve körbetekint mogorván
Mint délceg királyfi túl a kombinatorikán
Hol van már az a sok matekos
Hiszen a percmutató elhagyta a gyök 36-ot
A 118-as terem 8kor megnyitja kapuit
Mert szabó várja a matekosait
Ha nem is azért, de a nebulók
Bemennek, hogy nevessenek egy jót
Kivonva magát a gyök alól
Az lassan az ajtóhoz araszol
Mire észbe kaptak volna
A villanyt már rég lekapcsolta
Felnézett irománya mögül
Kiválasztotta, kit ma a táblához küld
Nincs elfogadható indok mit a gyerek kitalál
Mennydörög a kérdés: ''Gábor, voltál már a táblánál?''
Kérdését válaszra se méltatta
Comprendióját a gyerek kezébe iktatta
''86. oldal, 534-es''
''Ide siess te gyerek, mert a türelmem véges''
Kihúzva újabb nevet István
Ekképpen szólt a mi Pistánk
''Boriska, az inspekciós mától te vagy,''
Krétanyomot megad után ne hagyj!''
Visszatért szivaccsal kezében Boriska
Szabó kérésére az ajtót kulcsra csukta
Gábor jeleni büszkén, bátran:
''Itt az eredmény tanár úr, amit oly rég vártam''
''Ez legfeljebb az érdemjegyed lehetne''
Dörmögte miközben lábát keresztbe vetette
''X neked hogy lett egy?
Mikor sinus mínusz cosinus legalább nyolcvanegy''
''Nem tanulsz egyik napról a másikra
Ezért ítéllek függvény általi halálra''
Fel-le járt a kilincs, de hiába
Mert Szabó az ajtót kulcsra zárta
A kilincs a mozgást abbahagyta
A nagy tanítómester Dani feladta
De nem úgy mint a mi kedves Pistánk
Elkezdve a logaritmust mondván:
''Kovács Balázs szünetben mit csináltál?
Borival voltál ahelyett hogy matekoznál
Ne mond nekem hogy nincs egy kis időd
A sinusz fontosabb mint a második ás nőd!''
Dáviddal farkasszemet nézve érvelt
Miközben egykedvűen hajtogatott egy tetraédert
''Hősszerelmes Dávid lesz itt probléma, legalább egy
Mert Borika helyett a matekban kéne elmélyedj''
''Dávid, neked egy fél mondat zárójelbe,
Amíg hiányzol, Hares a csajod nehogy elszedje''
Hangja erős volt. és figyelmeztető
Mint egy körön átívelő szelő
''Megmondtam 2x+n-szer neked Dávid
Nincs az a diák, ki nálam puskázik''
Lépteit visszhangozta a terem
Mely alig volt világosabb mint egy sötét verem
Eközben kinyitotta a kulcsra zárt ajtót
Melyet már Dani nem bántott
Keze lágyan a kilincsre tévedt
Ami Daninak jelentette a véget
''Te hol élsz Dani, Érden?
Mért nem tudsz beérni időben, ezt nem értem!''
''De Tanár úr...'' ''Ne magyarázz!
Dani, te ma nagyon vigyázz!''
Leült az asztalhoz és Vértenre mordult
''A nulladikosokhoz logaritmussal ne fordulj!''
Abbahagyta az egyén oltását
Táblához lépett, s felírt egy példát
Megdörgött az ég, az angyalok lenéztek
Hogy mily példát adott, Einstein is csak nézett
Oly volt az, melyet a világ még nem látott
Volt minden ínyencség, mit Pistánk csak kívánhatott
K plusz pí per hatos fordulatot vett
Danira nézett, és már nevetett
''Na, mit hoztál ma a neszesszeredben
Látom lecke az nincs benne, az nem jutott eszedbe!''
''Na gyere a táblához Dani!
Vagy esetleg b-ből valaki?''
Így hát kiment táblázni
S tudta, hogy nem szabad hibázni
Pusz, mínusz, cosinus, hatványon a köbgyök
Szorzott is, osztott is, de az eredmény nem jött
''Mit mondtunk, mit kell ilyenkor csinálnunk?
Hát már elfelejtetted a sztenderdmondatunk?''
''Négyes alapú logaritmus hatvannégy''
Megcsörren a telefon, s rögtön félrelép
''Dani te addig folytasd'' - parancsot áld
''Figyelj arra hogy a végén ne legyen hibád!''
Ultram3jor & Hares
(majd ha lesz idönk, meg energiánk, folytatjuk ) -
#95
_Volkovy_
nagyúr
Ultram3jor
#94
_Volkovy_
nagyúr
válasz
Ultram3jor
#94
üzenetére
simán
-
#94
Ultram3jor
senior tag
Ultram3jor
senior tag
Milyen jo versek vannak itt, grat mindenkinek
Én is betenném, bár egy röpke 1 oldalas kommentárt kellene hozzá bigyeszteni Félig-gúnyversek jöhetnek? -
The DJ
addikt
Melletted
Melletted leszek, ha eljön a hajnal,
Együtt ébredek majd a felkelő nappal.
Óvlak vigyázlak és védem mindened,
Hisz nem veszthetem el, az egyetlen kincsemet.
Higgy nekem kicsim, csak érted élek,
Csak egy dolog van, mit az élettől kérek.
Álmaink szigetén csukott szemmel várlak,
Ragyog a nap és gyenge szellő támad.
Kinyitom a szemem és Te ott lehetsz velem,
Csak két szív és a kéklő végtelen... -
Calogero
addikt
Szabadság
Szabadság! Ó, te nagy vérengző vadállat!
Ki sokaknak éltét önmagadnak szántad.
Te, ki nemzeteket döntöttél már porba,
Te, ki sok embert juttattál rabszolgasorba!
Ó, szabadság! Mivel indoklod tettedet?
Mivel indoklod a sok emberéletet?
Nem vagy más, mint egy álomkép, mint délibáb.
Eszköz vagy, mely sok népnek veszedelmet ád.
Békét kért a paraszt, békét akart végre,
Meg akarta szerezni, bármi ellenére.
Békét kért a paraszt, s hozott forradalmat,
Le akarta győzni a nagy birodalmat.
Békét kért a paraszt és még szabadságot,
Le akarta győzni az egész világot.
Békét kért a paraszt, vetett szabadságot,
És csak mit aratott? Lám, háborúságot.
''Nem baj, ha elveszen, csak a haza maradjon,
Ha csak az kell hát, a koporsó fogadjon!'
Ezt mondva a paraszt, elment a csatába,
Nem érdekelte, hogy rohan a halálba.
Háború dúlt, és a haza csak elveszett,
A paraszt teteménél a véres föld remegett.
Véres föld igen, de szabadság nem volt sehol. -
#89
neduddki
nagyúr
BobChemistry
#67
neduddki
nagyúr
válasz
BobChemistry
#67
üzenetére
HI!
Pontosabban Villam: 75 szonett...
udv
neduddki
mod: mefistofeles : a nem vagyok elo nem vagyok holt pediog Hobo: vadaszat albumrol valo Fattyu...
[Szerkesztve] -
#88
The DJ
addikt
Motion_Blur
#86
The DJ
addikt
válasz
Motion_Blur
#86
üzenetére
Köszönöm
Csak jöttek a gondolatok és ez lett belőle... -
-
The DJ
addikt
Tegnap hajnalban született:
Utolsó sóhaj
Behunyt szemmel álmodoztam s lepergett az életem.
Ketten voltunk ott és az égszínkék végtelen.
Megfogtam a kezed és együtt álmodtunk tovább,
Elmegyünk majd oda, ahol senki se lát.
Álmaink szigete, ahol az ég és a föld egybeolvad,
De kinyitottam a szemem és kiáltottam: ''Hol vagy?''
Ráébredtem hogy magam vagyok és nincs velem senki sem,
Nincs velem senki és üres lett az életem.
Fekszem és csak ölelem a párnát, amit adtál nekem.
Helyetted is Ő lett a mindenem...
Halk könnyek csorognak le az arcomon,
Éltem valaha, de meghaltam egy alkonyon.
Nem hiszek már a csodákban, talán nem létezik sors sem.
Csak én vagyok, csak én, nem más mint egy porszem.
Bárhova nézek, bármerre lépek kisért egy álom,
Egy álom, hogy valaha még megtalálom.
Talán csak ennyit tartogat nekem az élet,
Értelmetlen álmok és szép remények.
Becsukom a szemem, mert ott teljesülhet minden.
Valaha volt valamim...valaha volt kincsem.
Jól vigyázz hát a kincseidre, légy óvatos kérlek
Ne érezd soha mit én, hogy nincs akiért éljek...
Egy pillanat kell csupán és minden ködbe vész,
Nem voltam öntelt és nem voltam merész.
Csak hittem benne, vágytam a szépre,
Balga módon azt reméltem sosem lehet vége.
De most itt ülök és lassan eljön a hajnal.
A lelkem meghal csendesen az ébredő nappal.
Nem marad utánam más mint a kéklő végtelen.
Ittvagyok, ennyi voltam nincs többé életem.
Elvitte egy kapzsi önző tolvaj,
Nem maradt más hátra, csak az utolsó sóhaj... -
#84
Winner_hun
félisten
Winner_hun
félisten
joergie mesternél jártam
7800 GT outputot láttam.
Nem akartam hinni a szememnek
s nem csaphatlak be benneteket.
Elindult a rossznak vélt kártya,
s mellette az alaplapon egy integrált VGA.
Néha bezavart az integrált outputos
ezért nem vártuk meg a windows bootot.
Belépett hát a BIOS-ba ellenőrizni,
beállítani, a rossz dolgokat belőni.
Ezekután nem indult a csúcskártya
s lehet hogy behalt a tápja. -
GERI_666
tag
annyit szeretnék hozzátenni hogy tök jó hogy vannak ilyenek hogy írják az emberekek a verseket meg minden. Túl sok a külföldi stílus. Mer 2 fajta ilyen izébigyó van. Van a magyaros verselés (a király) meg a másik. Na a másik az egy kaki. Nem ütős. Egyszerűen kaki.
Nagyon sok helyen hogy megy ez a műmagasztos fasság, hogy
''óhh mííjj sudár fával rágna
ITT A VÉG! ELJÖTT A PUSZTULÁS
HAJNALA LLAARRGH! Puszt!
Vég kifejt műszál vár vág szüttyen
dombra kél a hős fa,
MIT LÁT?! MIT LÁT?!
Vár szüttyen dombra szökkel száll
alá VÍVÓDÁS! KÖNNYEK! Pöttyen
müsszen látván tátt, szétt ugat
szomorúan az őszi szélben''
Most könyörgöm. Mér nem lehet megírni magyarosan? Mer ha így van megírva akkor szar. Írjátok magyarosan! MAGYAR VERSNEK MAGYAROS VERSELÉST!
pl idézet:
EZ NEM EGY VERS
Hőn áhított virágok nyílódnak az kertben
Az ablak előtti nyárfa levelei mármár megnyíladozának,
Nézd hát! Havas a világ! Nézz hát szemeddel:
A hegytetőt már eltakará a hó.
EZ EGY MAGYAROS, KIRÁLY VERS
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Írjunk igényes, szép, MAGYAROS dolgokat, és király szép vers lesz, mer az is. Nem pedig műmesterkélt fos.
[Szerkesztve] -
amargo
addikt
Régebben volt egy honlapom, amit ez a szerencsétlen chello, megszüntettet.. ezt még reklamálni fogom, mert sok ismerősöm verse volt fent, szerintem nagyon jók. De így csak sajátszerzeményekből mutatok párat.
[link]
Ajkamat többé nem nyitom szólásra
Ajkammal többé nem borítom be tested melegét
és nem mondom, hogy: kívánlak
és nem lesznek többé őrült percek,
csak hogy emlékezzünk
érzések, mikben kurtán elélvezünk
hanyatló pillanatok,
mikre azt mondhatjuk: bocsánat.
Ajkammal már nem imádlak, egy buja percben
és nem teszek semmit csak hogy engem szeress!
Már nem nézem többé melletted a TV-t némán
miközben mondhatnám: Szeretlek
És nem mézem többé az órát, kényszeredetten
mikor áll már meg végleg bennem
nem teszem, mit már nagyon kéne
Ajkamat többé szólásra sem kényszerítem
többé neked már nem létezem.
[link]
És, ha rászánjátok magatokat erre: [link]
ui.: helyesírási hibákat, mára már javítottam -
The DJ
addikt
Tegnap éjjel születtek a következő kis versecskék:
Veled:
Te vagy a reményem és te vagy az álmom,
Őrülten Szeretlek és csak terád vágyom.
Egyedül vagyok, de a lelkünk öszeér,
Tudom, hogy boldogok leszünk: csak Te és én!
Végzet:
A sors akarta azt, hogy megismerjelek,
És már tudom, ez nem csupán képzelet.
Te lettél a jövőm és vele az összes álmom,
Legyen éjjel akár nappal, csak a Szerelmedre vágyom!
Minden pillanatban ébren álmodom:
Te velem vagy és kezem a válladon.
Tudom már mi is a célom, tudom miért élek: ''ÉRTED...köszönöm Végzet!''
Angyal:
A semmiből jöttél, csak feltűntél hirtelen,
Egy pillanat kellett és megváltozott az életem.
Előtte nem tudtam mit is jelent Szeretni,
Mi az, hogy meghalni, mint inkább feledni.
Repülök veled és már ketten szállunk,
Fogom a kezed és ugyanarra vágyunk!
Csak veled...örökre, ennyi amit kérek,
amíg velem vagy soha nem félek.
A Szemedbe nézek, és csak ennyi mondok remegő hanggal:
''Szeretlek...egy életen át...gyönyörű Angyal!'' -
bmx powa
tag
ezt a verset írtam, a reménybeli barátnőmnek, és naaggyon elnyerte tetszését, azt mondta, tehetséges vagyok. mondjuk ez nem változtat a helyzeten, hogy van már barátja. de nembaj, itt a vers:
Szeretlek téged,
Tudod ezt régen.
Szeretni téged
Jó érzés nékem
Viszonzod érzésem
Baráti alapon,
Szeretlek téged,
Köszönöm szépen
Lelkitársad vagyok
Én tenéked mostan
Remélem e helyzet
Nem változik gyakran
Szép vagy te leányka
Szép vagy énnékem
Barna a hajad,
Szeretlek téged.
Luca a neved,
Gyönyörű név,
Sima hajjal
Gyönyörű légy.
Nem jössz a buliba
Sajnálom én,
Kivel fogok,
Beszélgetni én?
Remélem szeretsz,
Ha máshogy nem,
Köszönöm barátom
Érzéseidet.
---------------------------------For Luca -
Thrawn
félisten
Végrendeletem
Ha majd eltávoztam e nyüzsgő világból
Legyen valaki a maradó családból
Aki pár óhajom kedvemért megteszi -
Mit már nem tehettem - híven elrendezi
Elföldelésemre senkit meg ne hívjon!
Senkinek szeméből látszatkönny ne hulljon!
A legegyszerűbben történjen a cirkusz!
Miattam ne törjön a víg életritmus!
Nem kell búcsúztató, képmutató imák!
Értem ne pusztuljon egyetlen szál virág!
Sírhalmom se legyen! Még megbotlik benne
Valaki, aki majd éppen arra menne
És ami még marad - túl rossz emlékeken
Legyen a Tiétek, és felejtsetek el!
Az ingatlan dolgát megszabja a törvény
Miért szólnék bele bármilyen jog örvén?
Ingóságaimból rendezzetek vásárt!
Így majd megtérítem a nem várt kiadást.
Amiket írkáltam - ha elolvastátok,
Mást úgysem érdemel, a tűzbe dobjátok.
Nem látom értelmét, ugyan miért éltem.
Mind hiú ábránd volt amiket reméltem.
Nem voltam értékes, szeretetre méltó.
Ne maradjon tehát utánam mementó! -
Calogero
addikt
Elérhetetlen álmok
Elindultam felvértezve mindennel mi kellhet,
Az öreg varázsló még adott egy képet.
Mondván: ennél többet már nem tehet,
Ha el akarok veszni, hát nem állít meg.
Megyek. Rég járatlan kanyargós utakon
Megtalálni azt, kit hiába vár a birodalom.
Sárkányok földjén, száz veszélyen át,
Éhezve, fázva, elátkozva az éjszakát.
Hollószárnyon jön az éj, jön megint.
Minden éjjel a sűrű sötétben rámtekint.
Egy arc. Kedves, mégis oly szomorú
Csillagporos haj felett virágkoszorú
Nem kell a képre nézzek, magamtól is tudom
Ő az. Kit ha megtalálok szűnni fog a fájdalom.
Olykor maró kétségek gyötrik fáradt lelkemet
Vágyakozva felé nyúlok, de mindig felébredek
Az öreg varázsló vajon miért nem engedett
Talán felkészületlennek hitt, azért fenyegetett?
Eddig nevetve vettem minden akadályt
Rúnákat rajzolt rám, hogy kerüljem a halált
Engem féltett, vagy féltette kincsét,
Mit ha megtalálok, talán elveszíti ismét.
Az öreg varázslónak egyetlen leánya
Tünde királynőnek féltve őrzött virága.
Meg kell őt találnom, ha akarom, ha nem,
Mert a birodalom csak így maradhat fenn.
Keresem, mert mi megment minket nem más,
Mint a szeretet, amit csak Ő hozhat el hozzánk.
Oly erős, csodás érzés mi szívéből sugárzik,
Nem maradhat gonoszság hetedhét határig.
Ellenfeleink meghőkölnek, újra barátaink lesznek,
Akár visszakaphatjuk elveszett szerelmünket.
Beszélik, hogy nagy veszélyt hozhat
Ki megtalálja, megérinti, megváltozhat
Hogy mitől, mi végre, nem szól a fáma,
De nem riaszt el semmitől ennek talánya
Reggeli párás csillogásban felébredve
Csengő hangot hallottam a közelemben.
Tündenyelven szóltak, nem értettem sokat,
Éreztem csak a kedves hívó dallamokat
Indultam azonnal a hangok irányába
Nem láttam senkit, felmásztam egy fára
Sötét árnyak erdejének legszebb lényei
Tünde királynőnek szép udvarhölgyei
S talán ott voltam amerre szívem mindig vitt,
Próbáltam elérni, s teljesen eltévedtem a sötétben,
A mély erdőben saját magam rabja lettem,
S nem hallottam többé a kedves hívó dallamot
Amit eddig utat megtettem, minden Ő érte volt,
S most már nincs sehol amiből tudnám,
Hogy Ő ott valahol a távolban rám vár,
A földre rogyott testem, az erdő mélyén feküdtem
Magam mellé pillantottam, s megláttam a képet,
Akkor értettem meg, hogy miért is kaptam,
Az öreg varázsló tudta, hogy nincs vég,
Örök bolyongás, álmok után való rohanás
Megtört a csend, ahogy a fákat mozgatta a szél,
S megtörtem én is, s tudtam nincs remény,
S előttem suhan el a feketeholló, s feketére festi az éjt,
Elvesztem, mint ahogy a képet kezemből a végzet kitépte... -
Thrawn
félisten
Mikor minden zaj elül
És csend van itt belül
A lélek útra készül
Mert érzi nincs egyedül
Megérinti az Erő szele
Ő boldogan repül vele
Együtt indulnak útra
Csillagok alatt bújva
A mélybe zuhanva
De a fellegekbe érve
Csak egy pillanat műve
És az útjuknak vége
De cserébe megmarad
A Szeretet és a Béke. -
Sipi
addikt
Görcs,
mely oldódni látszik idebent.
Kristályosodik a gondolat, mi eddig csöndben pihent.
Mosolyod,
lombkoronán átszőtt arany napfény.
Mindennél többet érő, felülmúlhatatlan élmény.
Pár szavad,
mit eddig sohasem hallhattam,
némán éget, szótlanul lebeg álmaimban.
Lényed,
elérhetetlen mindenséged
újrarajzolta bennem a Nőről őrzött képet.
Napok:
egyre lassabban múlanak,
nem sok idő, s bennem, érzem, elapadnak a szavak.
Vándor,
ki eddig út szélén pihent,
jött, látott, s lassan istenhozzádot int Neked.
Mert süket csöndben semmi nem terem...
Mosoly nélkül a világ jégverem.
De nem mindegy, ki s kinek adja,
mi okból ered, s ki az, ki fogadja. -
Sipi
addikt
Trombitahangú szó pereg, ünnepre gyűlnek a repperek.
Utolsó húzás a munka frontján, üzemi vacsora, kevéske botrány.
Felharsan gyorsan a szmogszagú este.
Üde mámoros ajkkal, felgyorsult aggyal
készül az évvégi családi perpatvar -
pársoros kibicként vitézlek kedvemre.
Rivalgó füstben elvész az érdem; ha letörlöm, elhalok, ha elküldöm, végem.
Potrohos szárnyasként libbenek félre, hímporom leverik, eltesznek télre.
Korszellem nem követ Korfura elmenet.
Egyéni rajzolat a műanyag szárnyon:
Kiscsengőt pengetek fenn a Dreher-gyáron,
így szólok Tenéked kellemes ünnepet! -
Calogero
addikt
December
Alacsonyan száll a füst,
Lecsapja a szél.
A hóharmat színezüst
Titokról mesél.
Decemberi délután
Leng az utakon,
S erdőben az ősz után
Bánat lovagol.
Csupa párás puha csend
Az egész világ.
Csudavárás, puha rend
Lengi lelked át.
Ugye hallod? Dalomat
Nem én dalolom.
Penget szűz jégcsapokat
Egy égi malom.
Ez a dal már nem enyém,
Kezemből kifolyt.
Szálas, száraz jegenyén
Kék vércse sikolt.
Ez a dallam maga: tél,
Magányos, hideg.
Átfújt rajtad, mint a szél,
Fagyos a szíved.
Bennem is halott a nyár,
Nincs már melegem!
Varjúhad kiáltja, kár!
Nincs már szerelem!
Ha én zokognám e dalt,
Megbocsátanék.
Lelkem száraz és kihalt,
Szívem csupa jég.
Nézd a világ gyászban áll,
Zokog a patak.
Szerelem meghalt, mint a nyár
A kertek alatt.
Rekviemet hóvihar
Sípja orgonáz.
Nem az enyém ez a dal,
Enyém csak a gyász!
Alacsonyan száll a füst,
Lecsapja a szél,
A hóharmat színezüst
Titokról mesél.
Decemberi délután
Leng az utakon,
S erdőben az ősz után
Bánat lovagol. -
#69
mefistofeles
veterán
mefistofeles
veterán
Időjárás csináló
Leképezem a természetet
a mésztől sápadt falon
levélzöld gyenge ereket
rajzol a fákra karom
A felkelő nap hangadón
barnul rá a bőrre
a szivárvány e drága dóm
készül delelőre
Megnyitom a nagy csapot
táplálja a patakot
s tikkadt ajkú földeket
Nagyanyám a kósza szél
alkonycsöndben égre kél
s felhő habot ereget.... -
#68
BobChemistry
őstag
BobChemistry
őstag
verset kell írnom csütörtökre egy munkatársamról, amiről ráismernek
Mikulás buli lesz, és azon kell majd felolvasni
vmi ötlet?
de lol, nem is tudjátok kiről van szó...looser vagyok
majd +oldom vhogy
remélem
[Szerkesztve] -
#66
mefistofeles
veterán
mefistofeles
veterán
Ha élnék lenne célom....
ha halnék lenne sírom...
nem vagyok élő
nem vagyok holt
nem vagyok lesz
nem vagyok volt -
Sipi
addikt
(Másodnap)
Lassan indult ez az egész őrület,
nem mert kijönni, míg nagy volt a tömeg,
csak csöndes Alienként odabent lapult,
vérvörös pofájú tigrisként bambult,
majd tépett, mit ért, eret és ideget,
tudta, hogy ellene semit se' tehetek!
Egy nap késéssel indult a rettenet,
széttörte belülről a védő rejteket,
elémszórt bűzös, mocskos beleket,
vadul röhögött, míg hánytam könnyeket.
Tudta, hogy egyedül mindenki halott,
ha reámtör orvul, ellen nem állhatok!
Látta, hogy ma végre nincs velem senki sem,
borzalmas ütéssel zúzta szét fejem,
kampós karmával feltépte gyomromat,
kitépte szívem, szétzúzta májamat,
gőzölgő véremmel írt, s nevetett:
''keresd meg, rohadék, újból a hitedet!'' -
Sipi
addikt
Idejöttem egyszer, s írtam reglapot.
Mindent odaírtam, mit más megtudhatott:
vannak rajta szavak, hosszú mondatok.
Mégis úgy érzem, az nem én vagyok.
Ha megnézed, látod vágósúlyomat,
autóm hiányát, magasságomat,
kopasz fejtetőt, szürke-kék szemet:
mindazt, mi számomra semmit sem jelent.
Mert tudjuk, hogy a magukban jéghalott szavak,
ha egymás mellé érnek, néha többnek látszanak:
titokzatos hő kél, felolvaszt jeget,
egybekapcsol igét, névelőt, főnevet.
Az új rend, mit maguknak kialakítanak,
mindent elárulnak: lesznek gondolat.
Sipi -
Vukocska
tag
Szenvedély
Fekete komor árnyát
Látom a falon kirajzolódva,
Szélesre tárja két karját,
Mintha a levegőbe kapaszkodna.
Sírva nevetek:fagy s izzik ajka,
Az éj sötét,s remegő.
Kegyetlen durvaság:odavetem az ágyra,
Hull a vad szépségű szerető.
Egy perc és bűve lesz a gyönyör,
Testem forró,lángoló katlan,
Minden mozdulatától a kéj gyötör,
Ez a pillanat halhatatlan.
Dühödt s fuldokló szívverésem
Veszik bele a csendbe,
A szenvedélyt testébe vésem
Mint varázsjelet az ős totembe.
Pusztulunk a büszke kínban,
Testem egészével benne fürdök
A vágy mérges vulkánjában,
S egy hangosat üvöltök.
Nedves teste végigborzol mint vad szélvész,
Veszettül vívok s csatázok.
Testemet marja,markában marad egy rész
Belőlem,s hűsítő vízesésében ázok.
Vérző szépség és fénytestű isten,
Csókolja testem lihegőn,
Parázs test egy tajték testen,
Nézem arcát elmerengőn.
Átkozott,harcos,mégis Őt akarom,
Egy pillanatra megremegek teljesen,
Két kezemmel hátát átfonom,
Magamhoz szorítom egészen.
Most hirtelen meghanyatlik,ős fenyő módjára,
Reszkető ajkát az enyémre nyomja,
Egy utolsó könnycseppet ejt áldozata húsára,
Majd bágyadt fejét álomra hajtja...
[Szerkesztve] -
The DJ
addikt
Tegnap hajnalban született egy merengő, egyedüli órácskában...
Kételyek:
Magam vagyok, üvölt a csend,
s közben felnézek az égre,
úgy érzem, nincs is már
az életnek reménye.
Érzésekkel teli kémlelem az eget,
az élet fájó, de ily szép is lehet.
Távolba pillantok s megakad a szemem:
Mi ez? Talán a végtelen?
Tekintetem kiválaszt egy magányos csillagot,
ki gyönyörű fényével mindent beragyog.
Ahogy ránézek feldereng egy emlék,
valami, ami azóta is benn ég.
Ez már nem is a valóság, ez már álom,
mióta élek e pillanatra vágyom!
Megtaláltam azt, akiért érdemes élni,
valakit, aki megtanított remélni.
Csukott szemmel repülök és ő itt van velem!
De mért? Mért jön a félelem?
A szerelem csupa boldogság, de mért van itt a kétely?
Miért kell félnem, mikor nappal van s nem éjjel?
Szállok a fényben és újra boldog vagyok,
repülök tán, míg végül meg nem halok.
És ha egyszer véget ér talán ismét boldog leszek,
mert akkor már nem lesznek többé az életben: kételyek. -
Sipi
addikt
Én Én vagyok.
Lassan feltápászkodom: új nap reggele. Meló, s ezer gond vele.
Felkötöm szárnyamat: megint dolgom akadt.
Hiába röpít magasba: súlyos teher. Normális ember
Nem viseli el mindazt, mit magamra aggatok.
Érzek, tehát még vagyok.
Ágyam mellett a vérfolt újabb titkokat súg fülembe, feladatokat,
fényt nem látott halandónak fölfoghatatlanokat;
gondot, melyet 2x9mm okozott.
Utolsó korty sör, por lepöcköl,
szárnyigazítás, utolsó suhintás:
újra utamra indulok, mert én: örökre én vagyok. -
ipgirl
tag
Mélyponton voltam,
mikor ezt írtam,
gondoltam most megosztom,
véleménytől meg ne fosszon,
az,ki ezt elolvassa,
legyen őszinte,
s ha kell
durva:
Változás kell lelkemnek
A bizonytalanság szélén állok,
Nem sok kell, hogy ne essek le.
De én mindent bevállalok,
Hogy boldogan élhessek vele.
Vélemények, pártfogások
Elegem lett belőle,
Az van ma, mit én akarok,
Tűnjenek a gondolatok,
Melyek nem mozdulatok,
Csak kínzó mondatok.
Legyőzöm a bizonytalanságot,
S élek kedvemre,
Hogy vigasságot hozzon
Beteges lelkemre.
Bárcsak tényleg így lenne…
Túl sokat gondolkodom,
Fölösleges dolgokon,
Legfőképpen magamon,
Meg az elrontott sorsomon,
Mit tehettem volna másképp,
Mindegy mostmár, csak volt szándék,
Melyket be nem tartva,
Vártam a jobb fordulatra.
Életem most mégis boldog,
Csak túl sokat gondolkodok,
Beteg azért még nem vagyok,
S ha jó úton haladok,
Legyőzi majd a szeretet
Azt, mit én magam művelek.
Pihenés kell, nem kapkodás,
Így lesz jó a sorsfordulás.
Nem tesz jót a morgolódás,
Meg a túl sok szorongás.
Változás kell lelkemnek… -
Sipi
addikt
Lassan holnap.
43 perc csupán, s a Linuxom jobb sarkán lévő óra éjfélre vált.
Új nap jő, s vele sok elmúlt gondolat,
remélhetném, hogy sok gond elmarad,
de én én vagyok, így nem teszem.
Míg az elme alkot, gond is mindíg leszen.
Így van jól.
Csönd van. Ki-ki nyugalomba.
Nálam nem bólogat az eperfa lombja,
lévén csak akác s hárs akad.
Csupaszon, rondán, feketén,
pont olyan pőrén, mint én
néznek szembe velünk hirtelen.
Konvektorom hideggel küzdve kattog.
Én már nem küzdök. Haldoklok,
de ha látsz, mindezt fel nem fedezed:
színész voltam, maradok: örökké nevetek.
Maradok hát világ bolondja,
a víg röhögtető, kinek nincsen gondja,
csak hogy segítsen hirtelen...
De bohócorrom néha megunja,
magáról a színes ruhát ledobja,
s ott áll előtted. Nem kér, csak néz.
Szemedben szürkéskék pillantás pihen... -
Sipi
addikt
Ma sikerült végre lencsevégre kapnom egy régi barátomat.
Fel kellett forgatnom hozzá régi sírokat,
hisz húsz éve halott.
Szegény, szétrothadt nyelvével sokat nem mondhatott...
Gondold el, mit mondhat egy halott?
Őrizett titkokat.
Pár óra után intézni mentem egyéb dolgokat.
De megtudtam, mi furdal sokakat!
S el nem árulom...
Légy barátom, szeretőm, sírontúli kedvesem!
Ha közel jössz hozzám, füledbe súgom,
egyetlen érintéssel tudtodra hozom,
megteszek mindent, hogy Te is megtehesd!
Eljön a nap, mikor bizalmad megfial...
Lábunkat lógázzuk együtt a síron,
örömmel várjuk, hogy fülünkbe súgjon,
mert már tudjuk titkait. -
tuskooo
addikt
Szemedben hold fagyos jege,
Elemészti a kéj vörös tüze
S mi leledzik enyémben?
Semmi....................
Szenvedéyltől forr a vérünk,
Kéjtől aléltan heverünk
Gondolkozol mi ez nekem
Semmi csupán...............
S ha megkérdezed tőlem
Hogy mi is vagy te énnekem,
Felemelt fővel felelem
Semmi csupán az Életem!
Egy nagyon jó barátom írta, sztem szép vers -
divot
veterán
Á dejó, ilyenem nekem is van.
Középiskola I/A-ból származik, de valamiért máig tudom kívülről. Vagyis nem ússzátok meg. A címére viszont már nem emlékszem. De talán jobb is így.
Sikoltás rohant a macskaköves utca felett
Lágyan lebegve, mint verővényes tavaszillat
S oly súlyosan is.
Mi, kamaszok, önfeledt mosollyal űztük a tavaszt
S nem tudhattuk, mit villámként ránk csapva
Égi hírnök hozott
Hogy ott és akkor majd mi húzzuk meg a ravaszt
Vártunk lövésre készen.
S a tavasz, mily gyorsan jött, tovaszállt
Eljött az ősz, s köztünk a halál kaszált
És eljött a tél is, de házunkba toppanva senkit sem talált
Csak régi jó barátai ott az ágyon ülve
Egnem és a halált.
Sokat ittunk, arcunk bíbort játszott
Boldogok voltunk, bár az égen dögkeselyű látszott
Én mesélni kezdtem, hogy egyszer újra eljön a tavasz
És minket újra együtt talál
De kinevettek ők ketten egnem
A tél és a halál.
[Szerkesztve] -
<MZ/X>
őstag
Másodikos koromban ezt a verset kreáltam.
Fára mászott a medve
Akart szedni mézet
Nem vették ezt jó néven
A kis szorgos méhek
Megcsipkedték a mancsát
A fejét se hagyták éppen
Elkullogott a medve
Szégyenkezve s éhen
A barlangban kicsi bocsok
kérdezgették éhesen:
Szia Papa hol a kaja
Add ide a mézemet
A nagy medve szégyenkezve
széttárta a mancsait
nem szereztem semmi mézet
koplalhatunk holnapig. -
I_Am
veterán
Bővebben: link
Véleményeket nyugodtan, abból tanul az ember.
Haverom azt mondta már csak egy refrén kellene és lehetne zenésiteni, lehet megfontolom.
Copyright I_Am -
Natasa
tag
Ez egy tanfolyamról van, az oktatótól!
Mindig azt mondd, amire gondolsz,
ha szeretsz valakit, mondd meg neki,
ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra,
mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.
Ragad meg a napot, soha ne sajnálkozz.
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz és családodhoz,
mert ők segítettek abban, hogy azzá légy aki ma vagy.
I_am tetszik a versed! Gratula! -
#47
(ÉN)közPONT
őstag
I_Am
#46
(ÉN)közPONT
őstag
-
#45
GombócArtúr
senior tag
GombócArtúr
senior tag
Csillagdal
Valahogy úgy.. megfogalmazódott bennem a gondolat
Hogy lehetne az életem esetleg egy kicsikét boldogabb
Vagy legalább én lehetnék egy cseppett fontosabb
Mondjuk a tévében szerepeljek és szót fossak.
De sajnos erre esélyem sincsen
Mivel szolizott testem, és 'stílusom' nincsen
Utálom magamat, egy szar alak vagyok!
Gyantázószett nélkül az is maradok.
Konditerembe se járok, viszont a Burger Kingbe már ismernek a lányok
Na jó, napszemüvegem az van! Igaz... nem egy Oakley, sajnos csak egy piaci bóvli
Legalább passzol a stílusomhoz, ami ugye nincsen!
Idáig nem tudtam hogy a zselézett haj nem minden...
Legszivesebben elbújnék a világ elől, észrese venné senki hogy le-léptem.
Egy ilyen jellemtelen faszt mint én az emberek úgyiscsak lenéznek.
A Való Világban bezzeg mindenki hót vidám, csak vígadnak meg csapnak nagy orgiát.
És őróluk ír a fél világ...
Teljesen kikészültem...
Már Pandora pornófilmje sem szül bennem semmiféle ingert
Simogatni a tengerimalacom punciját, jó móka, de ő valahogy nem kiván...
Igen, a szexuális életem is elég sivár, nyalogatom a képernyőt. Nekem csak ennyi jár?
Felhív anyám a mobilomon, kizökkent a gondolatmenetemből, jól leordítom.
Elegem van hogy mindig csak kornyikál: - Miért baszod el az életedet Norbikám?
Utálom ha lesajnálnak! Felejtsen el! Segitsen csak a maga baján!
...Persze, most így utólag már bánom, nem kellett volna vele így bánnom.
Lenyelem a napi Sanaxomat, majd kinézek az ablakon.
Mennyi vidám ember, mennyi Buffalo cipő, mennyi Devergo és Saxoo London
Hiába... ők tudnak élni, (közben a jég is elolvadt az italomban)
Bekapcsolom a viva tévét, épp egy Krisz Rudi klipp megy... sírok...
Azt hiszem nem bírom ezt így tovább
Az emberek levegőbe vesznek, én meg csak állok itt tétován
Ahelyett hogy inkább ugranék... és megoldanám a problémám!
2004.07.07.
Nem akartam ezt beilleszteni, de a többit mind bénának találtam most, hogy újra átolvastam őket, ez a legelső, és a kedvenc is. -
Vukocska
tag
Jol sikerult, csak igy tovabb.
Ime egy vers amimek nincs semmi ertelme, csak egyszeru jatek a szavakkal
A nyámnyila
anyám nyila,
tönkreteszem
tönkre teszem,
vállalom
váll - alom
mellettem,
mell, - ettem
egy szervezet
egyszer vezet,
egyszer elem,
egy szerelem,
talán attól
a toll,
s írogat
- sírogat,
mi értelmes
miért elme, s
kitől,
kit öl
a nyelvezet
nyel, és vezet
halálom,
hal álom,
tűrne, mérted te,
tűr, nem érted te
sem, miért elme,
semmi értelme.
Vízi tündér
Horgászni indult egy fiú,
ki szelíd volt és nem hiú.
Vízpart, béke kell neki;
hideg van még fürdeni.
Horgát ott dobta folyóba,
hol tündér várt egy fiúra.
A horgot ím elkapta,
fiút a vízbe rántotta.
--Horgászfiú, úgy szeretlek:
soha többé nem eresztelek!
Fenn a víz hideg, jeges
de lenn forró. Kövess!
--Eressz engem vízi tündér!
Visszamegyek kedvesemér'.
Vele élek, vele halok,
véled tovább nem maradok!
Fiú vízből még kimászott,
de már mindene elázott.
Vízi tündér még az éjjel
megszerette jeges kéjjel.
Fenn az égen új csillag gyúlt;
egy fiú lelke útnak indult.
Siratta őt rokon, koma;
még jobban a kis Ilona!
Hull a könnye, mint a zápor:
alig-alig tud magáról.
Fenn az égen csillag ragyog,
kedvese még egyre zokog.
--Ne sírj kedves! míg ragyogok,
addig mindig Veled vagyok!
Új horgász jő lassan, mélán.
Vízi tündér nézi némán...
[Szerkesztve] -
I_Am
veterán
-
Vukocska
tag
Ismét eljött egy gyönyörû reggel,
Még korán van,a nap sem kelt fel.
Álmos vagyok,visszafeküdnék melléd,
De látni szeretném a napfelkeltét,
Látni,ahogy a napfény játszik testeddel....
A szívemnek parancsolni igazán nem tudok,
Kitalálod miért,ha a kezdõbetüket olvasod.
Mi a szerelem?
A szerelem az egy sötét verem,
Ha beleestél, akkor már nincs kegyelem.
A szerelem nem más, mint egy égés,
Szívet felmelegítő gyönyörű érzés.
A szerelem az egy gyötrelem,
Ha akit én szeretek, azt nem ölelhetem.
A szerelem öl és a nyomorba ránt,
Ha nekem nem hiszel kérdezd Rómeót és Júliát.
Szabadság
Szabadság! Ó, te nagy vérengző vadállat!
Ki sokaknak éltét önmagadnak szántad.
Te, ki nemzeteket döntöttél már porba,
Te, ki sok embert juttattál rabszolgasorba!
Ó, szabadság! Mivel indoklod tettedet?
Mivel indoklod a sok emberéletet?
Nem vagy más, mint egy álomkép, mint délibáb.
Eszköz vagy, mely sok népnek veszedelmet ád.
Békét kért a paraszt, békét akart végre,
Meg akarta szerezni, bármi ellenére.
Békét kért a paraszt, s hozott forradalmat,
Le akarta győzni a nagy birodalmat.
Békét kért a paraszt és még szabadságot,
Le akarta győzni az egész világot.
Békét kért a paraszt, vetett szabadságot,
És csak mit aratott? Lám, háborúságot.
''Nem baj, ha elveszen, csak a haza maradjon,
Ha csak az kell hát, a koporsó fogadjon!'
Ezt mondva a paraszt, elment a csatába,
Nem érdekelte, hogy rohan a halálba.
Háború dúlt, és a haza csak elveszett,
A paraszt teteménél a véres föld remegett.
Véres föld igen, de szabadság nem volt sehol. -
tuskooo
addikt
Érzés
Mint ahogy lavina a hegyről,
Úgy indul el piciny vércsepp a sebből.
Csordogál sebesen amerre tud,
A többi vércsepp mind belefut.
Mint ahogy a lavina mindent elsöpör,
Úgy úsznak ők kereszül kéztődön.
És ahogy kezedről lecsöppen s nyughelyet talál,
Te nem érzel mást, csak csalódottságot s halált.
Kb fél éve írtam, elég rossz passzban voltam, mondjuk most se sokkal jobb Vannak azért vidámabbak is -
Sátán44
addikt
Van egy érzés, ami mostanában nem hagy nyugodni,
Szüntelenül, csak rád tudok gondolni,
Mikor meglátlak, megszűnik az idő, és földbe gyökerezik a lábam,
De mit ér az egész, ha megszólítani nem merlek, mert én vagyok a gyáva.
Nagy bánatom van én szegény ember,
Szerelmes lettem és ez nem fer,
Miért kell nekem mindig szenvedni,
Miért nem hagy már az élet nyugodtan élni.
Hogy mi fogott meg benned?
Az egyszerű természetességed, az egész egyéniséged:
Ahogy beszélsz, ahogy mozogsz, a tested,
Az egész lényed.
Még egy ideig maradok plátói szerelem,
De nem soká felfedem valódi létem,
Addig is szeretném magam, a fantáziádra bízni,
És bízom, hogy nem fogsz bennem csalódni.
Idegen érzés:
Néha úgy érzem, nem vagyok önmagam,
Kiszállok testemből és szárnyalok gondtalan,
Kívülről látom hanyatló életem,
S nézem, ahogy elhalad az idő felettem.
Mit keresek én ezen a földön?
Miért is hagyom, hogy az élet gyötörjön,
Szeretném az életet feledni,
Sok csalódástól elmenekülni.
Hideg a szívem, mint a jég,
Érzéketlenné váltam már rég,
Lányok törték össze törékeny lelkem,
Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Az élet egy nagy kihívás,
De talán van megoldás,
Szembe nézni a valósággal,
És küzdeni méltósággal.
Minden embernek van álma,
Akkor nyugszik, ha teljesül a vágya,
Ezt az álmot el kell érni,
Akkor volt értelme élni.
[Szerkesztve] -
Vukocska
tag
Szőke nő
Okos fején drága haja, ennyi egy jó szőke nő
Beszólsz neki, s elver, mint fát meleg nyári jég eső
Összefognak mindahányan vannak, velük van az erő
Vágó Pista műsorába ennyit mond csak ö-ö-ööööööö
Végtelen utakon
Halkan futnak a kerekek az úton, a padlóba süllyedt már a pedál
Lassítani nincs erő, távolban a sötét erdő mélyen már ott vár a halál
Sietni kell hozzá, az élet értelme elveszett messze a semmibe
Tévutak helyet a biztos választotta az aki tudta mikor kell mennie
Süvített az úton a szél, az eső is mosta a betont
160-nal kanyarodott az autó, de szép lassan kicsúszott
Az este csöndjét törte meg a szirénáknak a hangja
Egy test veszik a roncsok között, kinek nincs már több haragja
Hírekben olvasta, nem hitt a szemének
Mégis valami furcsa érzés szaladt át szívében
Tárcsázott gyorsan, remegett a keze
Mikor nem jött válasz, könnybe lábadt a szeme
Elsötétült a világ, komorabb lett akkor minden pillanat
Bizonytalanná vált testében mindenegyes mozdulat
Sírt a szíve, sírt a lelke, sírt még a telefon is kezében
Mikor elejtette és megértette, mit is jelentett ő neki ott legbelül
Hívta a szüleit, egy síróhang vette fel a telefont és tudta mindennek vége
Az édesanyja hangjától szállt el belőle minden reménye
Kérdezte miért, s a válasz csak késve érkezett
Elment tőlünk azért mert nélküled már nem is létezett
Temetés jött lassan, virágok borították a sírt
De senki sem talált fájdalmára akkor megnyugtató írt
Csak zokogtak a rokonok s a barátok, s ez adta az alapzajt
S minden csöndes lett újra mikor elkezdték a ravatalt
Körül állták a sírt, s mondtak néhány kedves szót
De nem találták a megfelelőt, nem találtak akkor semmilyen jót
Csak értetlenül álltak, kérdéseikkel rohamozták az élettelen testet
S a felhőkön át már a hold az ami a földre festett
Elment már mindenki csak egy ember állt még mindig a háttérben
S nem talált szavakat, nem talált megnyugvást a hullámzó lelkében
Közelebb lépett! Fekete fátyol fedte akkor az arcát
S nézte a fiút ahogy feküdt nyugodtan hisz ő már megvívta ezen a földön az utolsó harcát
A lány köszönt, s elmondta, hogy milyen fontos volt neki
De elmondani csak most merte, hogy mennyire szereti
S eltűntek a felhők s a hold világított akkor a sírra
S tudta akkor őt már egy másik hely hívja
Elment a lány oda ahol a fiú kocsija az árokba borult
S mikor a lány meglátta ezt a szíve összeszorult
S nézte a megmaradt darabokat, s látott valami fehéret
Közelebb ment hozzá, s felvette a neki szóló levelet
Nem volt benne túl sok csupán néhány szó:
Szeretlek, tudd meg! S te voltál az életemben az egyetlen jó
Lány térdre rogyott s akkor megszakadt a szíve
Mert nem hitte el régen, hogy van neki egy örök híve
Neki dőlt egy fának s ezerszer újra olvasta a levelet
S a szél megsimogatta az arcát, mint az akit ő őszintén szeretett
Álmom nyomta el, s életre kelt a képzelete
S a fiúval volt újra s őt akkor csak ez éltette
Megcsókolta őt újra s a világ volt az amit maga mögött hagyott
S a csók után egy utolsó szál virágot kapott
A fiú elmondta, hogy mennyire szereti
S amíg világ a világ magában csak is őt keresi
Ébredni készült a lány, s félt véget ér az álom
S látta a fiút, ahogy távolodik el tőle, messze-messze a kietlen határon
S kinyitotta szemét, s azt hitte vége
De kezében ott volt a virág! S szívében szerelmének az örök emléke!
[Szerkesztve] -
rdi
veterán
Vazze ne:
''Először az asszonnyal mentem el,
utána az autóval mentem el,
aztán délután a gépemen mentem el,
este meg nem tudtam elmenni a programon,
aztán nem tudtam elmenni az asszonyon.
Aztán vizesballonfejű szörnyek mentek el rajtam,
aztán reggel lett és én csuromvizesen mentem el az orvoshoz:
- Dokikám ha így megy tovább én végleg elmegyek
- Elmegyek, elmegyek, nagyon hosszú útra indulok - dúdolta a doki,
ígyhát elmenetem a vilgából ki.'' -
Certee
senior tag
Sajnos nem én írtam de nagyon tetszik.
Mikor a pupilla tágul
a zene szegödik társul,
a harmoniában olvadok mint tejben a kávé
az erö most velem van a többi lehet másé.
Mint pokhálo a legyet
a zene öleli a teret,
szinte tapinthato a muzsika
nem érheti kritika
ez a bolygo közi válto pénz
a nemzetközi valuta. -
Natasa
tag
Szió! Újra kéne éleszteni ezt a topikot, mert nekem nagyon tetszik!
Jó a versed is! Van még ilyen a tarsolyodba? Én is írkáltam régebben, de elhanyagoltam. Lehet, hogy újra kezdem! Ezt, amit beírok én is ugy olvastam valahol és nagyon megtetszet!
Az vagy amit gondolsz.
Mindaz ami vagy ,gondolataid eredménye.
Szólj vagy cselekedj tiszta szívvel és elmével ,
s úgy követ majd a boldogság mint saját árnyékod.
Szerinted?! -
#26
Slayer Valor
őstag
Slayer Valor
őstag
A nyomorék napom
Reggel fölkelek,
Délelőtt elmegyek,
Délután hazajövök,
Szintén délután kajolok,
Megint délután számítógépezek,
Este televíziót nézek,
Szintén este kajolok,
Megint este számítógépezek,
Éjfélkor lefekszek,
Hajnalban fölkelek,
Szintén hajnalban számítógépezek,
Megint hajnalban lefekszem,
Reggel fölkelek.
MOD: A TV-zés kimaradt
[Szerkesztve] -
-
#19
bLaCkDoGoNe
veterán
bLaCkDoGoNe
veterán
A béka zöld, mint a fű,
S igen kicsiny termetű.
Szereti a legyeket, de egyvalamit nem szeret:
Ha a gólya arra jár,
Akkor gyorsan elugrál!
Költötte: blackdogka, valamikor ált. isk. 3. osztálya tájékán -
kiskubai
tag
Szép csendes éjszaka után virrad a hajnal,
Jimmy fiú bajlódik a kócos hosszú hajjal.
Megszólal a kakas, hármat-négyet rikkan,
Jimmy mondja: lelövöm úgy, hogy meg se nyikkan.
Elő a “berettát” s bele a teli tárat
kilő az ablakon egyet, kettőt, hármat
de a kakast sajna nem öli a bánat.
Jimmy király dühös, kilő még vagy kettőt
eltalál most izibe egy rozzant bádogtetőt.
Felesége mondja: - mit csinálsz te állat
és felveszi a földről az elhajított tárat.
Mérgem oka a kakas volt
de elbújt mert ravasz volt.
Édes uram, mondja Edit, hát ez téged heccel?
ez a szomszédunkban lakó ingyen vekker?
Anyukám, hadd lőjek csak egyet még egyszer
mondja habzó szájjal és remegő kezekkel.
Ne lőj többet király, mára már elég volt!
de a felség makacs, és emelkedik a Colt.
Agyon lövöm magam, ha nem lőhetek még egyet,
mire így az asszony: - ha hülye vagy, hát tedd meg!
Ránéz a nejére, mert nem várt ilyen választ,
elhűlt képpel így szól: - ezt mondtad? ez bágyaszt?
Remegő ujjával meghúzza a ravaszt,
így kellett volna meglőnöm a kakast.
S mivel Jimmy király nem volt fejszámoló,
nem sejtette, hogy a csőben maradt még egy golyó.
Megindult az agya, de már késő, késő,
fúródik az ólom, mint szarba a véső.
Felrikolt az asszony, mint az éhes sirály,
magasságos Isten, - mit csináltál király?
Agya arcára hull, mint egy véres lepel,
mintha azt mondaná, Isten véled Csepel.
A kakas kérdőn rikkant: - máma már nem lőnek?
csak nem mentem az agyára a koronás főnek?
Felvijjog a mentő, megbolydul az utca,
van még egy kis remény, tán van még benne szufla.
Megszólal a mentős: - a kórház még távol,
mire odaérünk, többé ez már nem oktávol.
Itt a mese vége, s ez egy igaz történet,
még jó, hogy ez az eset nem velem történt meg!
A tanulság egyforma királynak, főpapnak:
sose nézd a fejed részegen lőlapnak!!!
ehhez mit szoltok?????
na jó, nem én írtam....... -
_thomas_
tag
nagyon szép költemények vannak itt, én is írtam már hasonlókat. szerelmes verset is Kedvesemnek de azt nem közlöm le itt mert az csak az Övé
helyette inkább a depressziós időszakomból osztanék meg Veletek egy..khm..verset??
''Ha nem látod értelmét annak, hogy élj,
hogy új vágyakat, álmokat remélj
Ha nem látod értelmét annak hogy szenvedj
amikor minden ember úgyis csak megvet
Úgy érzed Te itt már fölösleges vagy?
Az irántad érzett gyűlölet túl nagy?
Ha nem bírod már tovább és el akarsz menni
Ne felejts el ez ellen mindent megtenni!
Rájöhetsz arra, hogy van miért maradnod
mert Te az egész világot mindenestül akarod!'' -
benyo
tag
Elfelejtett hangok, színek és képek....
Igazán csak régen voltak szépek.....
Újra és újra felmerülnek,
ragyognak s megint eltűnnek.
Régi arcok, emberek és hajók,
amikkel gondolataink tengerén,
az évekkel dacolva, értelemmel küzdve,
valami új, elfelejtett álmot űzve,
harcoltunk a lét ezer bajával,
kínjával, keservével, bánatával....
Fejedben, mint sok apró buborék
tűnik fel ezer sok színű kép,
ki voltál régen, kiért éltél?
Miért égtél,
és ha égtél, láttál-e?
Láttad-e mások bajait
vagy csak saját sóhajaid
hallottad, amint magadtól
elrugaszkodva a fellegek felett
szárnyaltál el sok kis bolygó mellett.
Fentről néztél le a földre,
láttad magadat remegve,
egy tuskóra dőlve,
pisztollyal a kézben,
és a fegyver töltve....
Láttad magányos vagy mint egy hangya,
egy kisgyerek, 'kit kitett az anyja...
S hirtelen, verejtékben ázva,
vergődve, velőig fázva,
felültél ágyadban....
A gondolatok még agyadban egymást kergették,
mint százezer cikázó, apró buborék.
Emlékeztél arra a nőre, aki téged etetett....
Téged is csak úgy kezelnek, mint minden más rákos beteget.
[OFF[ez olyan 11éve írodott, de már nem vágom miért és hogyan[/OFF]
[Szerkesztve] -
Arhquis
aktív tag
Egy nap
Odakinn az udvaron minden kivirágzik,
s én most jövök csak rá, hogy valami hiányzik.
Mint lágy szellő a télben, gyorsan elsuhantál
házamban, s szívemben ürességet hagytál.
A melegség, mely átitat tündér szavad szárnyán,
mint csillagfény a szemed ragyog éltem árnyán,
s ha nem találom magam, utat nekem mutat
egy szó, s a cél felhős egek alatt.
S a semmi, mint fátyol lebeg arcom előtt,
hogy itt hagytál, elmentél, érzem, idő előtt
még oly sok mit akartam mondani éltemről,
s éreztem, van, ki meghallgat mindenről.
Persze, hogy távoztál, jól van így, belátom,
csak nem éreztem még így, van egy szép barátom.
Ahányszor csak látlak, ezer múló pillanat
és elveszik, hogy elveszel, lelkemből egy darab.
De nem bánom, mert megkapom tisztán, fényesen
és így leszek majd végre nagy ember, úgy hiszem.
Kertünkben a tavasz, javában virágzik,
és az üresség, mit hagytál, napfényben pompázik.
2004.04.20
Az esetleges helyesírási hibákért sry... -
MUŁĐER
addikt
Víziók a ködön át, rend és harmónia hova tűnt?
Nincs fegyelem, értelem,élet
Csak valami, amit te sem érzel, éled de nem érted
Mit tettél és mit nem, mit számít, hisz már minden mindegy
Idegen vagy ott ahol senki sem ért, senki sem lát
Nem vagy több, mint egy torz mosoly,
mely az út végén cinikusan visszatekint, és eltávozik -
gorlin
őstag
Komolyra fordítva a szót tényleg jó kis vers,de sajnos nem hiszek a szerelmes versek erejében.Pedig próbálkoztam párszor, beleadtam minden mentális,szellemi energiámat de az ''ez egy csodálatos vers volt''on kívül nem igazán hatott semmi mást.
De most megpróbálkozok egy rögtönzött versel a ló másik oldalárol .Ez az általam prezentált mű a kevésbé romantikus hölgyeket célozza meg.
A törött seprű
Szürke köd lepi el szemed,mikor rámnézel és megsejted miért vagyok oly kedves ma veled!
Az elmúlt hónapok meghitt öremei,együtt töltött lopott boldog pillanatok
köddé válnak, és szertefoszlanak egy röpke pillanat alatt, mert már tudod ebböl nem vágod ki magad.
De most még, én bolond,ki rózsaszín felhökön utazik,hiszek még a benned rejlő jóságba,most végre tiszta vizet önthetek a pohárba!
Szorosan egymás mellett ballagunk a parkban ,vér áramlik a fejembe, tudom,hogy ez a perc most döntő,kiderül most én vagyok e neked a nagy ő!.
De már látom a leplet mi beárnyékolja szemed, mert már tudod miért kerestelek ma meg.
Megállunk egy szép gesztenyefa alatt ,mely árnyéka egy kis nyugodalmat ad,és előadom mit már nem takarhat el se hold se nap.
Ekkor mint egy rémálom csapsz le rám sértődőtt szemeddel, már látom belül azt érzed te többet érdemelsz .
Szó,szó hátán fekszik és elmondod mennyire fontos vagyok neked és barátságunk szent oltárán ezt ma ne törjük meg.
Mint tapasztalt harcos ,az idők zord vándora csak annyit mondok vegyél egy kutyát ő majd követ téged bárhova!
üdv
[Szerkesztve] -
PePe G
tag
Sziasztok!
Bizonyára már mindenki írt egy-két verset, de nem biztos, hogy megmutatta már valakinek és lehet, hogy meg akarja osztani másokkal a gondolatait! Ha van ilyen, akkor az bátran írja le ide versét/eit! Akkor kezdem én egy verssel a sort, amit még 4 éve írtam. (azóta együtt vagyunk Kedvesemmel). Címe nincsen, de nem is fontos szerintem.
Neked egy fűszál,
Nekem egy virág,
Neked egy gondolat,
Nekem a világ,
Neked egy érzés,
Nekem érzelem,
Neked egy perc,
Nekem az életem!
A szerelem csak egy szó,
Mégis hiszem mindenható!
)
De hát ilyen is volt.
]![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Ezt izé... 2006-os Valentin napra írtam:
). Két hónappal ez elött írtam egy verset egy pályázatra, és gondoltam most megosztom veletek.
![[kép]](http://www.tar.hu/crab/smilies/46.gif "[kép]")
nagyon komoly!!!
Új hozzászólás Aktív témák
- Bomba ár! Asus N551JQ - i7-4710HQ I 8GB I 256GB SSD I GT845M I 15,6" FHD I Cam I W10 I Garancia!
- Bomba ár! Lenovo IdeaPad V330-15IKB: i7-8G I 8GB I 256SSD I 15,6" FHD I Cam I W11 I Garancia!
- Bomba ár! Lenovo IdeaPad V130-15IKB: i5-8G I 8GB I 256SSD I 15,6" FHD I Cam I W11 I Garancia!
- iPhone 16 Pro Max 256GB Black - 2026.05.28.-ig Nemzetközi Garancia
- Bomba ár! HP Omen - i5-7300HQ I 8GB I 128SSD + 1TB I GTX1050 I 15,6" FHD I Cam I W11 I Garancia!
- BESZÁMÍTÁS! Logitech G920 Driving Force Racing Wheel + Shifter garanciával hibátlan működéssel
- Honor 200 Pro 12/512GB Szép állapot! Jótállás: 2027.08.12.-ig
- GYÖNYÖRŰ iPhone XS 64GB Space Grey -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS2912, 100% Akkumulátor
- Készpénzes számítógép PC félkonfig alkatrész hardver felvásárlás személyesen / postával korrekt áron
- HIBÁTLAN iPhone 15 Pro Max 256GB Black Titanium -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3004
Állásajánlatok
Cég: FOTC
Város: Budapest